Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)

1865-09-17 / 4624. szám

b­ 5l és véneiből van összeszerkesztve. A most emlitett polgári biztos azon cataster­­mérnöknek tolmácsául, Útmutatójául, és azért, hogy őt mindenütt a népnek bemu­tassa, s a szükséges fuvarokról, szállás­ról, munkásokról és eszközökről gondos­kodjék, van hozzája kirendelve Ezen eljárás tekintetében a község elöl­járóinak canczelláriai rendelvény követ­keztében a szolgabirák által meg van hagyva, hogy a határjeleket, melyek ne­talán kidőltek vagy elenyésztek, mielőtt ezen bizottság odajő,njitsák meg, a benőtt (erdei) határvonalakat tisztítsák meg, s a határ­villongásokat egyenlít­sék ki, a­hol pedig azokat ki nem egyen­líthetnék, ott mind a két kérdéses határvo­nalat jelöljék meg, általában pedig, hogy azon bizottságnak így meg így engedel­meskedjenek, ezt meg ezt teljesítsék. Ily értelmű rendelet mellett úgy hiszem nem kell bőven indokolnom, miként történhe­tett meg számos esetben az, hogy az ily község elöljárói, s azután maguk ezen bi­zottságok, az illető községbeni nagyobb birtokosok (volt földesurak) minden elő­­leges értesítése nélkül a határok bármely részein, de különösen az erdőkben a ha­tárt hamisan jelölték ki, s az ekként kijelölt határvonalat ki is vágták. Szabad legyen e helyen kérdeznem, hogy lehetett oly rendelkezésnek egy ma­gyar királyi udvari kormányszéknél ke­letkezni, mely feljogosít néhány telkes gazdát, kik különösen vidékünkön a mű­­velő­dés legalsóbb fokán állanak, ha törté­netesen ez vagy amaz helységnek elöljá­rói is, hogy általában és különösen olyan terekre, melyek, mint az erdők, nem az ő tulajdonuk, a tulajdonosok értesítése, és így tudta nélkül határkérdéseket egyenlít­senek ki ? Sőt tovább kérdem, hogy azon legfel­sőbb kormányszék miként rendelhetett el oly valamit, hogy a határkérdések ki­egyenlítését, melynek honi törvényeink szerint saját bírósága van, egy csehor­szági mérnökre, egy ex-ispán vagy es­küdt polgári biztosra, és néhány érdek­lett telkes gazdára bízza. Ezen eljárás is továbbá, mint a fenteb­bi háromszögmérés, a nagyobb birtokosok előleges értesítése nélkül történik. Igaz ugyan, miszerint benne van a most emlí­tett kormányszéki lithografirozott rendel­kezésben, hogy a községelőljárók minden birtokost értesítsenek. De kérdem, mióta van azon Bach-féle elv ismét elfogadva, hogy bármely eljárásra, s különösen va­lamely fontos és életbevágó új institutio behozatalára a volt földesúr a falubíró meg­hívására megjelenni, vagy meg nem jele­nésének hátrányos következményeit vi­selni tartozzék ? Vagy ha ez ellen modern liberális szempontból nem is lehetne szól­­lani (pedig lehetne, mig az törvényesen behozva nincs.) vájjon czélszerű-e különö­sen a mi határszéli vidékünkön, mely Marmorostól egész Nyitramegyéig terjed, hol a birtokok csekély jövedelmet hozván, azokban igen ritkán van valakinek meg­bízható egyéne, kire a birtokrai felügyele­tet bizhassa, hogy X helység birája itt a Beszkéd aljában, Galliczia szélén , volt földesurát, ki, teszem azt, Tisza Roffon la­kik, s itt nincs képviselője (mert sem ügy­véde nincs, sem birtoka haszonbérlőjét, ki a műveltség alant fokán állván, reá semmi a birtokkal egybekötött gondosko­dást vagy képviseletet nem bizhatni­, vagy Y helysége volt földesurát, ki Szentesen, Csongrád megyében lakik , vagy ennek ügyvédét, ki Tokajban lakik, hívja vagy idézze meg az ily eljárásbani részvételre, mely holnap vagy holnapután fog tartat­ni, s mely, hogy ily hamar fog tartatni, az illető Cataster-mérnök által csak teg­nap vagy ma esett tudtára. Ezután jönniök kell a részletes mérést teljesítő mérnököknek, egyszerre jönnek ezek egy egész vagy fél megyének több százra menő határait felmérni, idegen or­szágból eredvén és mivelődvén, az itteni nyelvet és szokásokat nem értik, nem tud­ják, s igy az itteni birtokviszonyokat fel nem fogván, összezavarják a zálogos, déz­­más, taksás, úrbéri, majorsági stb. birto­kokat, nem jól mondják ki, s igy nem is írják jól a tulajdon és a helyneveket, elté­vesztik és összezavarják a gazdát a szom­széddal, a testvért a sógorral, a fiút a te­­lekre szállott mostoha apával, a gyámot a gyámolttal stb. Reá­írják mindenkire azon birtokot, melyet magáénak lenni állít, például a közös legelőt egyedül a hely­ségre a volt földesur kizárásával, a major­sági telket vagy a zsellérföldeket ezekre és nem a tulajdonos földesurra stb. Azt felelné erre valaki, hogy hát fel kell ügyelni és ügyeltetni, hogy mindez meg ne történjék. De kérdem, lehet-e felügyel­ni akkor, mikor mindez egy év alatt 2—300 helységben teljesítetik, s van or­szágunknak ezen határszéli vidékén ura­dalmi feügyelő vagy ügyvéd (ha ugyanez kötelességei közé sorozható), kinek ezen év alatt 50—60 vagy több helységben kellene felügyelnie, az idő pedig arra sem elegendő, hogy mindenütt egyszer megje­lenjék, nem még arra is, hogy minden hi­bát felfedezzen, hát még arra, hogy or­vosolja. Ismét azt felelné valaki, hogy reclama­­tio által kell segíteni mindazon becsúszott hibákon. Igen, kitüzetik ezen, a múlt 15 év alatt nekünk ezzel agyonkínzott uradalmi ügyvédeknek annyi dolgot és háládatlan bajt okozott reclamatió, ezen hosszadalmas és háládatlan orvoslási mód , melyben néha azt is be kell bizonyítani, hogy a nap süt, s ha be nem bizonyitjuk, ettől is elmozdittatunk. Évek és évek múlnak el, míg ez után a hibák helyre hozatnak, de azon hibák, melyek fel nem fedeztetnek, vagy a melyeket senki nem is keres, örökre megmaradnak! MATOLAY VICTOR. (Folytatás köv.) Abauj vármegyéből. Megyénk főispánja e méltóságának f. év au­­gustus hó 23-án kelt legkegyelmesebb kine­vezése kapcsában e megye közönségéhez ki­­bocsájtott körlevelét közlés végett a midőn ide mellékelem, nem hagyhatom érintetlenül, miszerint az e megye közönsége által a legna­gyobb örömmel és lelkesültséggel fogadtatott, mert alkotmányos életünkhöz törekvő ezen át­meneti időszakban, egy oly férfiút látott megyéje élére lépni, kinek honfiú tiszta érzelmeit tisztel­ni, magasztos törekvéseit becsülni, s mint szü­lött földje édes gyermekét szeretni már rég meg­szokott, — örömének kifejezést adott f. év s hó 7 én, midőn ö méltósága főispáni székét elfog­lalta. Bár ö méltósága minden ünnepélyesség szí­nezetét mellőzni kívánván — ebbeli akaratját a megye első alispánjával jó előre közölte, — e nemes város hatósága és képviselői testülete azonban 4 kocsin, ünnepélyes disz magyar öl­tönyben, 2 városi huszár elöl lovaglása mellett a város határ szélén várta az uj főispánt, hogy a város földjére érve, régi szokás szerint üdvözöl­hesse, s a feletti örömét, miszerint e város kebe­lében bírni és tisztelhetni , méltóságát minden­kor szerencséseknek érzendik magukat — ki­fejezhessék. A város ünnepélyes szint öltött, a középüle­teken s a nagy székes­egyház tornyán nemzeti zászlók lobogtak, a reggeli 8 órától, midőn a városi küldöttség e méltóságát fogadandó a város határszélére kiment, a közönség a nagy útczán folyvást szaporodott annyira, hogy nem csak a megyeház előtt közvetlen lévő Széchényi tér megtelt öröm és reménytől sugárzó arczú közön­séggel, de az egész e helyi környezet tömve volt tisztelgők s bámulókkal, míg végre 1/2 10 órakor taraczk durrogás jelenti ő méltósá­gának érkeztét, ki a megyei és városi huszá­rok a lelovaglása, a szakaszbeli szolgabiró veze­tése mellett a városi képviselőség kíséretében ér­kezett a megyeházához, mely előtt Ferdinandy Bertalan első alispán vezetése alatt várta a me­gyei tisztikar uj főispánját, kit megérkezésénél szivök legtisztább mélyéből fakadó harsány él­jennel fogadtak. Ő méltósága a megyei, egyházi és világi főbb rendű testületek, s a megyei és városi tisztvise­lők kíséretében egyenesen a főispáni szobába haladt, hol a megyeház teremében zsúfolásig ösz­­szegyült közönségből a megye több főbb birtoko­sainak, a főtisztelendő papságnak, a város közön­sége, s a megyei tisztikarnak tisztelgéseit fogadni, s minden tisztelgő testület üdvkivonatát remek szónoki teljes beszéddel viszonozni méltóztatott. A tisztelgések befejezése után e méltósága mindenekelőtt a főispáni ügyiratokat általvévén, a pénztárakat, minden egyes hivatalt és börtönö­ket megtekinteni, az ügykezelés és ügymenetről magának a legkimerítebb és biztos tudomást szerezni, s valamint az elismerést érdemlő tiszt­­viselőnek megelégedését, úgy a tapasztalt ügy­kezelési hiány feletti elégedetlenségét kifejezni, valamint pedig az összes, úgy minden egyes tisztviselő kötelmeinek lelkiismeretes és becsü­letes teljesítését, szeplőtlen tiszta kezelését, er­ngedetlen szorgalom és lankadatlan hivatalos buzgalmat szoros, s szem elöl nem téveszthető kötelességévé tenni méltóztatott. Ő méltóságának e megye főispánjává lett leg­kegyelmesebb kinevezése, valamint egy részről ő Felségének hazánk, s igy e megye boldogitá­­sát czélzó honatyai indulatának kegyelmes kifo­lyásául tekinthető, úgy más részről ily jeles fér­fiakat tisztelhetni az ügyek élén, kik magasztos ritka tulajdonaikkal a király és haza­szeretetet egyesítve, egyedül boldogító alkotmányos életünk mielőbbi valósulásának létesítésén működni leg­szentebb hazafiai kötelességüknek tartják , biz­tos zálogául tekinthető ezen, s talán utolsó ki­­bék­ülési kísérletünk szerencsés kibontakozása s jobb jövőnk biztosításának. Kelt Kassán, sept. 13. 1865. A főispáni körlevél következő: •16. Abauj vármegye főispánjától. O cs. és apost. kir. Felsége által f. évi aug. hó 23 kán kelt legmagasb elhatározásával Abauj­­vármegye főispánjává legkegyelmesebben kine­veztetvén, kötelességemnek tartom, ezen legfel­sőbb elhatározást kormányomra legkegyelme­­sebben bízott nemes Abauj vármegye közönségé­vel tudatni, meg lévén teljesen győződve, misze­rint ezen díszes megye közönsége, valamint egy részről nehéz kötelességekkel terhelt hivatalos működésemet — melynek súlyát nálamnál senki jobban nem érzi — nagybecsű bizalma által könnyíteni iparkodand, hazafius áldozatkészsé­gemet pedig — melyet saját önmegtagadásom­mal felséges királyunknak, hazánknak és szere­tett szülő­földemnek, nemes Abauj vármegyének hozni, hazafius kötelességemnek tartottam — mél­tányolni hajlandó leend, úgy más részről teljesen meg vagyok győződve arról is, hogy e megye díszes közönsége, részint ildomos és tapintattel­jes magatartása, részint a fennforgó kivételes kö­rülményeknek méltányos figyelembe vétele, s ezen rövid átmeneti időszaknak ildomos felhasz­nálása által, azon boldogitó alkotmányos életnek mielőbbi valósítását — melyet felséges apostoli Királyunk atyáskodó legjobb szándéka szá­munkra biztos kilátásba helyezni legkegyelme­sebben méltóztatott — részéről is, őszinte jó aka­rattal elősegíteni igyekezend. Méltányolva ekképen hazánknak jelen válsá­gos korszakát, szükséges, hogy alkotmányos kifejlődésünknek biztos eszközölhetése végett egyelőre és addig, hazafias ön­megtagadással bírjunk, mig az ő­felsége apóst. Királyunk által behívandó országgyűlésen alkalmunk leen a leg­drágább kincsünket , alkotmányos életünket megszilárdítani, és honunknak boldogabb jövő­jét, a majdan hozandó, és ő­felsége által szen­tesítendő üdvös törvények által állandóan bizto­sítani. Addig is — a rendet, a személy és vagyon­­biztosságot minden törvényes eszközökkel fen­­tartani, a törvényes igazságot minden rang, val­lás, osztálykülönbség és kedvezés nélkül, gyor­san és részrehajlatlanul kiszolgálni — és kiszol­gáltatni, végre a közigazgatásnak szeplőtlen ke­zelését főispáni törvényes hatalmamnak minden kitelhető erejével eszközölni — és eszközöltetni, hazafiui és főispáni legszentebb kötelességemnek tartandom. Ha mindezeket ernyedetlen őszinte hazafiui törekvéssel teljesitendjük, akkor a kölcsönös bizalom létrehozandja azon hazafiui szent fri­gyet, melynek állandó jelszava maradand: Éljen a Király ! Éljen a Haza ! Kassán, September hó 1-én 1865. Gróf P­é­c­h­y Manó s. k., főispán. Kalocsa sept. 9. Heine — természetesen a költő és nem a ban­kár — olvasóközönségéhez intézett búcsúbeszé­dében többek közt azzal vigasztalja szeretteit, hogy: „jenseits werden wir unsere Seehunde auch wiederfinden.“ — Mi nem vigasztaljuk ilyeténképen a kegyes olvasót, mert úgy is bi­zonyos lehet benne, hogy — ha K­alocsáról olvas e lapokban valamit, nem ugyan saját­ magának, de a kalocsaiaknak — előtte már ismert— „see­­hund“-jait, azaz a szokott tárgyakat találja föl a „szellemdús“ tudósításban. Ilyen egyebek közt a takarékpénztár is, mely legújabban — sept. 3-án — tartotta első közgyű­lését, s az ebben hozott határozatok által ismét jó­val közelebb lépett az intézet tettleges működé­sének kezdetéhez. — E közgyűlésen a takarék­pénztári társulatnak ideiglenes igazgató választ­mánya működéséről jelentést adván, miután ezen jelentésből a közgyűlés arról győződött meg, hogy a társulat alapszabályai — bár két évet meghaladó idő után, de végre mégis — jóváhagyattak , azon intézkedésre nézve pedig, mely szerint megkivontatik , hogy váltó-leszámítolásoknál a váltó aláíró három egyén egyike bejegyzett kereskedő legyen, az ideig­enes választmány a helytartótanácshoz már folyamodott, miután továbbá a társulat erő­sen hiszi, hogy emez intézkedés megváltoztatása a kormányhatóságnál ellenzésre nem találand­ó mindenekelőtt abban történt megállapodás, hogy az intézet működésének megkezdhetésében szük­séges előmunkálatok minden további halogatás nélkül erélyesen folytattassanak. Ezután az igaz­gató, ügy­védjegyző és igazgató választmányi ta­gok megválasztásához fogván, a közgyűlés a szavazatszedő bizottmány elnökéül felkért D­a­­r­u­v­á­r­y Alajos kir. tbíró, délután 5 óra táj­ban tett jelentése szerint, következő eredmény­nyel ment végbe a választás : igazgató jön L­a­u­­t­e­r József, ügy­védjegyző Erdössy Gyula, igazgató választmányi tagok : Kostyák János, Ábrahámffy János, Csernyus István, főtiszt: An­­tunovich János kanonok, Moder Ferencz, Ugró­­czy Kálmán, Menyey József, Dobos Sándor, Reich Márk, Újhelyi József, Marko Ignácz, Mi­hály­fy Antal, Duzs Alajos, Ringenbach Lipót, Nyitray Ignácz és Jeney Károly. — Folytattat­­ván a tanácskozás, elhatároztatott, hogyha rész­vénydíjak — különösen a helyi viszonyok miatt — tíz havi részletben fizettessenek be, a befize­tések kezdetének határidejét — az alapszabályok­hoz képest — majdan az igazgató választmány fogván meghatározni; megállapittatott a pénz­­tárnok és ellenőrködő fizetése, utasíttatván az igazgató választmány, hogy ezen állomások betöltése iránt a legközelebbi közgyűlés elé ja­vaslatot adjon; végre megállapittatván, hogy az ideigl. igazgató választmány által eddig tett, úgy az intézet működésének megkezdéséig még lehető költségek fedezésére, az első részvényille­tékbe betudandóul, minden részvény után két fo­rint fizettessék , a közgyűlés­tt ugyancsak Daruváry k.­tbíró úr indítványára, a lelépett ideigl. igazgató választmánynak, s különösen vá­lasztmány­i elnök főt, Antonovich kanonok úr­nak, az intézet létesítése körüli buzgó fáradal­maikért jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott. A most tisztelt kanonok úr — ki ezen közgyű­lésnek is elnöke volt — az intézet létesítése kö­rül kifejtett buzgalmukért kivált Ábrahámffy, Menyey, Moder és Gauter urakat­ emelvén ki, s az uj igazgató választmánynak szerencsét és ki­tartást kívánván, a közgyűlést feloszlatta. — A tanácskozások általában nagy élénkséggel foly­tak, s hiszszük, hogy azon indítvány is, miszerint a hivatalnokok a részükre megállapított csekély fizetésen kívül a tiszta nyereményben is részel­tessenek, s ez­által az intézet ügyeinek erélye­sebb vitelére ösztönt nyerjenek, a­mely életre való indítvány itt is már nagy pártolásban ré­szesült , s csak az idő előhaladott volta miatt jön — esti csaknem 8 órakor — indítványozó ál­tal visszavonva, — az igazgató választmány s a legközelebbi közgyűlés által egyaránt határozattá fog emeltetni. Ily­­— vidékünkrőli tudósításunkban már meg­szokott — tárgy a dunai védtöltés, mely — las­san bár, de meg is halad, s ha a kalocsai érseki uradalom részéről, az egész vidéknek jól felfo­gott érdekében, az úgynevezett solti lapos eltöl­­tetése iránt tett sürgetéseket óhajtott eredmény követendi, a Sárköz a reá nézve legkárosítóbb nyári árvizek ellen teljesen meg lesz óva, bár a solti lapos eltöltéséig is a most munkában levő faisz szent-istváni vonalnak mielőbbi teljes elké­szültét őszintén óhajtjuk, s óhajtania kell min­denkinek, ki e vidéket és viszonyait közelebbről ismeri. Határunk szabályozási munkálata szintén ha­lad, s tán jövő évre be is lesz végezve, mikorra — ha még a rég tervezett, s a helytartótanács­tól eddig le nem érkezett csatornaügy is kedve­zőn intéztetik el, mégis csak emelkednie kell a föld értékének, mely az utóbbi évtizedben, de főleg az utolsó néhány évben szerfelett csök­kent. — Ha aztán mindezek meg lesznek, még hozzá a kisdedóvoda is megnyílik, s a város va­lahogy az­­Athmosphärische Gas-Beleuchtung"-ot megszerzi, aztán — egészen Eldoradoban le­szünk, s nem kell majd egyéb, mint az olcsó vas­utak között Félegyházától idáig tervezett har­madrendű vasút, és — egy telegraf. Tréfán kívül szólva, egy telagraf már csak­ugyan elkelne vidékünkre, mely télen át a világ­tól egészen el van deszkázva. Végül, hogy valami szokatlant is mondjunk,­­ azaz olyat, mit ritkán van alkalmunk mondhatni: legközelebbi napokban igen érdekes látogatás­nak örvendett városunk, azaz bocsánat ! nem közvetlenül városunk, hanem K­u­n­s­z­t József érsek ur ö excja, kit régi barátja, B­a­r­t­a­k­o­­v­i­c­h egri érsek ö excja — meglátogatott. A magas vendég igen rövid időt töltött kö­rünkben, s ezen időt is a két úr egymásnak szen­telte ; csupán a helybeli két növeldét tekintették meg, s délután egy kis kirándulást tettek együtt kocsin. — Egri érsek úr ő exerája megigérte — mint hallottuk — hogy jövő évben hosszabb időre — egykét hétre — meg fogja látogatni ér­sekünket. Adja isten, hogy e látogatást örömtel­­jesen érje meg mind a két derék egyháznagy ! Most pedig — várva várjuk az országgyűlést egybehívó kir. leirat kiadását, mert akkor talán majd megtudjuk, hogy a solti járás három vá­lasztókerületében már eddig emlegetett mintegy 25—30 név közül melyik — vagy hány veszi komolyan a dolgot ! ? r. h. Gazdasági tudósítások. Pest, sept. 15. Derült kellemes idő. A hév­­mérő délben 17 fokot mutatott árnyékban. A Duna vízállása 5' 8'­0 felett. A gabnaüzletben nem fordult elő lényeges változás. Búzára nézve a hangulat ugyan még folyvást lanyha s a vevők visszatartása nem szűnt meg , mindamellett az üzlet nem volt oly bá­gyadt, mint a hét utolsó napjaiban ; a tulajdono­sok ma sem voltak hajlandók követeléseikből engedni. A kínálat csekélyebb s a forgalom mér­sékelt , elsőrendű termelvényért teljes árak fizet­tettek. Eladatott 1000 mérő tiszamelléki 89—90 fontos 3 ft 35 kijával három havi 1300 mérő tiszamelléki 88 Vj—90 fontos 3 ft 25 krjával készpénz, 1800 mérő k7ya—89 fontos 3 ft 17*/1 krjával készpénz, 1000 mérő bánsági 88—89 fontos 3 ft 20 krjával készpénz, 1500 m. bánsági 87—89 fontos 3 ft 15 krjával három havi, 1200 mérő fehérmegyei 86—88 fontos 3 ft 5 kijával készpénz fizetésre. Rozsot, valamint egyéb gab­­nanemüeket illetőleg nem mutatkozik kereslet; el vannak hanyagolva s forgalmuk jelentékté­­tesen, áraik névlegiek. (W. G.) Bécs, sept. 13. (S z e s z üz­­­e t.) Utóbbi tudósításunk óta is bizonytalan, határo­zatlan volt a hangulat. A kereskedők, gyárosok és üzérek szeretnék ugyan a bilincsként rájuk nehezedő pangást lerázni, de nem tudják, hogy mely irányba kezdjék tevékenységöket. Hogy a kivitel tökéletesen pang, ezt bizonyítja a szörp és burgonya- vagy gabnaszesz közötti nagy ár­különbség , a szörpszesz ugyanis majd 2 krral olcsóbb fokonként, és még sem akad vevője, miután a finomítók nem vásárolnak; ellenben gabnaszeszre a helyi fogyasztás részéről van némi kereslet, s ez jobban fizettetik. Szállítmá­nyok nem érkeznek, s az itteni termelvényt, me­lyet kereskedők és üzérek szerződésileg megvet­tek volt, a termelők visszavásárolják. Szörpszesz 44, gabnaszesz 453/4—46 kr. Berlin, sept. 9. Időjárásunk a lefolyt héten gyönyörű volt. Piaczunkon a rozs valami 11/,, tallérral olcsóbb, mint ezelőtt egy héttel. Ez azonban inkább a külföldi, elbátortalanító tudó­sítások, mint az itteni piacz túlterheltségének következménye. — Az üzlet általában nem volt élénk s a tegnapi börzén csüggedés volt tapasz­talható. Készáru 421/1—43 % tallér. — Búzából valamivel korlátoltabb volt a kínálat s a kül­földi lanyha tudósítások ennélfogva nem voltak képesek a tulajdonosokat követeléseik alább­­szállítására , bírni; ára 50—68 tallér, minősége szerint. — Árpára nézve meglehetős élénk volt az üzlet, különösen a finom, új, jól fizettetett; ára 32—38 tallér. Zabra nyomást gyakoroltak a tetemes szállitmányok, eladások csupán a tu­lajdonosok engedékenysége mellett történhettek; minősége szerint 22 */a—25 */3 talléron kelt. K­üülönféld­k. Pest, sept. 16. — Cziráky János gróf Magyarország fő­kincstárnokává neveztetett ki. — Az „Ostd. Post“ és a „Neue fr. Presse“ ellen sajtó pert indítottak Az első ellen azért, mert az új kölcsönről írt czikkben csendháborítást követett el, az uj „Presse“ pedig egy czikkében a képviselőkhöz intézett felszólításával állítólag az alkotmányos és egyesületi törvény ellen vé­tett.­­ A zenedei ünnepélyek összes jövedelme, mint tudva van, meghaladta a 20.000 ftot, a ze­nede tőkéje javára esett tiszta jövedelem 6200 ft. — Mint biztosan értesülünk — írja a „Hon“ — báró R­u­d­i­c­s József bácsmegyei főispán főispáni hivatalát tettleg is át fogja venni. A jelenlegi administrator más alkalmazást fog nyerni. — Reményi Csehországba megy megsza­kított körútját folytatandó. — A debreczeni helvét hitvallású jogi tanin­tézet tantervének a királyi jogakadémiák ter­véhezi alkalmaztatását illetőleg a m. kir. udvari kanczellária, az e részbeni újabb felterjesztés következtében, a m. kir. helytartótanácsnak meg­­hagyá, miként a tiszántúli helv- hitv. superinten­­denst értesítse, hogy a tantervben észlelt hiányok­nak és eltéréseknek pótlása s kiegyenlítésére vonatkozó megállapodástól eltérni nem lehetvén, a debreczeni helv. hitv. jogi tanintézet tantervé­nek a kir. jogakadémiák tantervéhezi minden tekintetbeni pontos alkalmaztatása legfeljebb egy évnek lefolyása alatt mulhatlanul elváratik. — Joachim hegedűművész hazánkfia, ki egy tudva levő kellemetlen összezörrenés követ­keztében a hannoverai udv. zenekar-igazgatói állomásáról leköszönt, oda visszaérkezett, s mint magánzó szándékozik ott letelepedni. „ — A pest budai hangász-egyleti zenedénél a növendékek beiratása f. é. sept. 25 kétől kezdve a zenede teremében naponként délután 3—5 óra között sept. 30 áig tart, mi ezennel közhírré té­tetik. Kurcz János ügyvéd, mint zenedei jegyző. —­­Következő alispáni körözvényt közöl a ,jHon . Felhivás Nógrád megye közönségéhez O cs. kir. apóst. Felsége legkegyelmesebb Urunk folyó évi aug. 20-án kelt legmagasabb elhatáro­zásával megyénk főispánjává nagyméltóságu ghimesi és gácsi gr. Forgách Antal valóságos belső titkos tanácsos ur ő excját kinevezni mél­­tóztatván,­­ tisztelt főispán ur ö­nmasgától a főispáni székfoglalásra vonatkozó következő ren­deletét vettem : „Tekintetes alispán ur» Ő és k Apostoli Felsége által, folyó évi aug. hó 20.án kelt legmagasabb elhatározásával Nógrádmegye főispánjává neveztetvén ki, midőn a m. kir. udv. kanczellária utján Nógrád megye közönségéhez legkegyelmesebb kineveztetésemről menesztett udvari rendelvényt, mely székfoglalásom alkal­mával fog a megye közönsége előtt közzé tétet­ni ide mellékelve általküldöm, egyszersmind Balassa-Gyarmaton tartandó székfoglalásom ha­tárnapjául­ folyó September hó 26-ikát tűzöm ki, s felkérem tisztelt uraságodat, hogy e szék­fog­lalási napot a megjelenésre jogosított megyei közönséggel szokott módon tudatni, s egyszer­smind a megyei tisztikart ezen napra beren­delni szíveskedjék.“ Mely intézkedést a megye közönsége tudomására hozni szerencséltetem Kelt Balassa-Gyarmaton 1865-ik évi sept. hó 9-én, Nógrádmegye első alispánja, Pongrácz Hazánk és Külföld“ czímű illus­­trált lap ,melynek előfizetési felhívása az új év­­negyedre mai számunk hirdetései közt olvasható, majd minden számában közöl valami kiválóan szép képet. Az idei nagy pesti ünnepélyek mind­egyikéről közlött nagy és díszes rajzokat, mi­lyet­­ a városligeti gazdasági kiállítás, a dunai regatta, a rákosi lóverseny, Liszt nagy orató­riumának előadása, s a városligeti nagy határ­­ünnep valának, s előfizetési felhívásában ígéri, hogy pezsgőbbé válván a közélet a küszöbön lévén az országgyűlés, mindazt képekben és leírások­ban lehető gyorsan fogja mindig közölni,­ a­mi a közérdekeltséget magára vonja, így ezen igen ol­csó lap a politikai közlönyök olvasói előtt is érdek­kel bírhat. Gondosan szerkesztett tartalmát illető­leg csak a legutolsó számot említjük fel, melyben elbeszélést, — Madách Imrétől, az „Emer tragoe­­diája“ szerzőjétől költeményt, Kmety György (Izmail basa) európai hírű hazánkfia művészi kivitelű arczképét és életiratát, Vámbérytól egy még sehol meg nem jelent illustrált közép-ázsiai útikalandot s Vámbérynak egész nagy lapra raj­zolt gyönyörű jelmezképét, aztán egy czikket a világ összes zsidóságának N.­Idán tartott zsinat­járól, Vadnaitól szokott elevenséggel irt „heti történetet“, bel- és külföldi újdonságokat, levele­zéseket, mindenféle apróságokat s végül egy lapon nevezetes magyar történeti férfiaktól név­aláírásokat találunk. E nagyon olvasott lapot, mely kiváló olcsósága mellett még művészeti becsű jutalomképben is részesíti előfizetőit, is­mételve jó lélekkel ajánlhatjuk a közönség figyelmébe. — Glogováczon, Arad közelében, ismét tűz volt. Leégett a templom, a paplak hátulsó része, s mintegy 18—20 ház, és sok gabona és szalma­kazal. Az „Arad“ szerint Aradról többen mentek ki oltani, de a helybeliek tétlen nézték a tű­z­­pusztítást, és nem segítettek oltani. — Nyilatkozat. A „Bolond Miska“ októberi folyamára nevem alatt írt előfizetési fel­hívásomat többen félreértették, a­mennyiben eb­ben azt látták, hogy én Szokoly Viktor barátom mellőzésével, a „Bolond Miska“ közelebbi három évi szerkesztését is tényleg magamnak tulajdo­nítom. — E felfogást annál nagyobb készséggel c­áfolom meg, miután én ugyan e lapra mindig lényegesen befolytam , de a szerkesztési gondok, s gyakran, midőn én akadályozva voltam, az egész lap összeállítása is öt illeték. A hálátlanság a világon a legruttább vétek, s ebbe esném, ha én Szokoly Viktornak e nehéz időkben tanúsított önfeláldozását, a lap körül nyilatkozott jellemes és a közönség átalános elis­merésével találkozott tevékenységét s szerkesztői jogainak irányomban való gyöngéd és kimélyes gyakorlását a legnagyobb köszönettel el nem is­merném. Pest, sept. 14. 1865. Tóth Kálmán. — A pesti főreáltanodánál a tanu­lók beírása I. évi September 26-tól 30-káig történik délelőtti órákban. A beirási dijt, 3 ft 15 krt minden tanuló kivétel nélkül mindjárt a be­hatáskor tartozik lefizetni.­­ Figyelmessé tétet­nek a t. ez. szülök és gyámok, hogy a fennálló tanodai törvények értelmében a tanulók csak az igazgatóság tudtával fogadhatnak szállást, s hogy ennek netáni változtatása ismét csak az igazga­tóság beleegyeztével történhetik.­­ A pótvizs­gálatra utasítottak vagy felsőbb engedély mel­lett arra bocsátandók october 1-én tartoznak megjelenni, valamint azon magántanulók is, kik betegség által gátolva a kellő időben meg nem jelentek; utóbbiak egyúttal szükséges igazolvá­nyaik előmutatására köteleztetnek. Pesten, 1865. sept. 15-én.*) Ney Ferencz, igazgató. — Az „Ung. Nachrichten“ e hó végével meg­szűnik ugyan, de mivel a hiv. hirdetéseket né­met nyelven is terjeszteni szükségesnek látják, Emichnél egy kisebb német lapot fognak nyo­matni, főképen a hirdetésekért. De ezek mellett a nemzetgazdászati, ipar, kereskedelmi és pénz­ügyi érdekek is képviselve lesznek benne. Szerkesztői posta: Czeglédre Sebő­k ügyvéd urnak. Az állítólag sept. 7-kén beküldött abonyi helyreigazító nyilatkozat szerkesztősé­günkhöz be nem érkezett.­­ Lapunk tegnapi számának első oldalán („Bácsi fia U­ta a­latt a se ik hasában a 75-ik sorban „a büntetések legdrágább nemét“ helyett olvasd ■ „a büntetések legdracóibb nemét.“ A magyar képző-m­űvészeti társulat sü­k­­es kirándulásának tervrajza. Tervezet: Mielőtt a bizottmány elősorolná, hogy terve­zetében mi l­esz és az által­a meghiúottaknak a részvételt ajánlaná, hasonló vonzerejűnek hi­­ba azt is kinyilatkoztatja, hogy m­i n­e­m lesz. Nem lesz pedig: Mlne V,a,temploma, sem a hajón, sem a szüretelő helyen, sőt meg nem dicsőült romjai­­ból .8 egy sátor olyformán lesz czigány-putrivá átalakítva, hogy a Minerva templomnak Livre pesztó emlékét semmiesetre felfrissíteni nem fogja sőt ha a szép időt rendező bizottmányi tagnak e napra megrendelt napsugárai történe­landVt'Zbf­u uadnán!k­ ',egy menedékül szolgá-ÄSiTÄraS & tottak, s ez erkölcsi elégtétel leend Ha n égeti napsugarak a \ £ *).ta,5'k * *' e törte', naivra át­l N. F.

Next