Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)
1865-09-21 / 4627. szám
216 -4627. Csütörtök, sept. 21. 1865. 16. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér: 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, sept. 20. 1865. A magyar országgyűlés egybehivása. — A „Wiener Zig“ írja : Ő ca. k. apostoli Felsége I. évi September 17-én kelt legmagabb elhatározása által a magyar országgyűlés egybehivását Pestre, 1865. december 10 ikére méltóztatott legkegyelmesebben elrendelni ! A „Pesti Hírnök“ közli magát az összehívó rendeletet, következő tartalommal : Mi, első Ferencz József, stb. stb. Népeink boldogitására törekvő atyai szivünk azon őszinte óhajtása által indíttatva, hogy a fennálló törvények értelmében eszközlendő királyi felavatásunk, ünnepélyes megkoronáztatásunk és királyi hitlevelünk kiállítása által a szeretet azon köteléke, melylyel kedvelt Magyarországunkhoz csatoltatunk, mindinkább megszilárdittassék, — újra megnyitjuk ama tért, melyen mindenekelőtt Szt. István apóst, dicső elődünk koronájába tartozó országaink kölcsönös viszonylata, — a függő közjogi kérdéseknek az újabban lényegileg változott viszonyokhoz mért igazságos és méltányos, s ugyanazért tartós megoldása, és szeretett Magyarországunk alkotmányos jogainak birodalmunk léte és hatalmi állásának elutasíthatatlan követelményeivel leendő öszhangzásba hozatala iránta az ország rendeivel és képviselőivel tanácskozhassunk, és üdvös törvényeket alkothassunk. E végből, s a fentebbi előleges kérdések szerencsés megoldása után az 1861-ik évi bejzelő 14-kén kelt legkegyelmesebb királyi meghívó levelünkben kijelölt, valamint egyéb, az ország boldogságának növelésére, szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítására, s a közjó gyarapítására czélzó számos nagyfontosságu és halasztást nem szenvedhető törvényes intézkedések felett kedvelt Magyarországunk, s a hozzácsatolt részek hü rendeivel és képviselőivel atyai szivünk kivonata szerinti értekezhetés végett folyó 1865. évi karácson hava 10-kére eső advent második vasárnapjára, szabad királyi Pest városunkba, Isten kegyelméből saját Személyünkben megnyitandó és vezérlendő közországgyűlést rendelendőnek és hirdetendőnek elhatározánk. Sire nézve Nektek ezennel komolyan parancsolván, kegyelmesen meghagyjuk, hogy a kirendelt helyre és időre kebeletekből az 1848-dik évi V. t. ez. alapján kihirdetett választó-rendszabály szerint választandó követeket (követet),béke- és nyugalom-szerető alkalmas férfiakat (férfiút), kifogás nélkül küldeni tartozzatok, kik (ki) az érintett országgyűlésen jelen lenni, s ott a többi főpap- és zászlós urakkal, s nevezett Magyarországunk és az ahhoz csatolt részek rendeivel és képviselőivel, kegyelmes szándékunkat s előterjesztvényeinket mint egyedül az ország üdvére, fenntartására, felvirágoztatására irányzottakat, bővebben megérteni, azok felett tanácskozni és értekezni kötelességüknek ismerjék (kötelességének ismerje). Hozzátok egyébiránt Császári Királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradván. Kelt birodalmi fővárosunkban, Bécsben, Ausztriában, Szt.-Mihályhó 17-dik napján, Urunk 1865-ik évében. Ferencz József s. k. Majláth György, s. k. Barthos János, s. k. hazai felvirágzásunk, nemzeti nagylétünk szép és dicsőséges reményéhez. És az első benyomás e szép perezében önállóságunk és függetlenségünk teljes érzetében mondjuk ki, hogy a fejedelem, ki országunk területének alkotmányos épségét ekként helyreállítva, a megnyitási ünnepélynél saját legmagasabb jelenlétével nyújt alkalmat a nemzet teljes országgyűlésének, hogy az ország a rendezetlen állapotból jól rendezett és törvényes viszonyok közé vezettessék, valamint a kormány, mely hazafias tanácsadásaival e rég óhajtott körülményt előidézi, egyebeken kívül joggal számíthatnak arra, hogy a nemzet részéről hasonló nemes és őszinte együttműködésre találjon, s hogy a felülről nyilatkozott magas szivű jóakarat köztünk munkakész, szilárd, szenvedélytelen, hazafias erőkkel és támogatással karoltassék fel. Adjon isten szép jövőt hazánknak, jólétet országunknak, arany sikert tényleg összehívott országgyűlésünknek. Hazafias örömmel közöljük e legmagasabb királyi rendeletet, mely az alkotmányához, törvényeihez hűn ragaszkodó magyar ember keblét oly hosszas és szenvedésteljes várakozás után méltó megnyugvással tölti el. Midőn a joggal és férfiasan reménylőnek reménye a teljesedés első fokára jutott, nem nevezhető gyengének, ha ez édes benyomás első pillanatát az őszinte tiszta örömnek engedi. Hányatásteljes nemzeti életünkben az ilyen pillanatok úgy is oly gyérek voltak, hogy most, midőn egy királyi ünnepélyes okiratban nemcsak teljes törvényhozásunkat látjuk összehiva, de Szt. István első királyunk birodalmának annyit és oly makacsul vitatott területét is teljes épségében biztosítva, bátran fordulhatunk önérzetünkhöz, szavazhatunk elismerést kitartásunknak, s építhetünk új alapokat Pest, sept. 20. (Fk) Alig három sorból áll azon császári rendelet, mely november 23-ra hívja egybe a Lajthán túli országgyűléseket, s mégis azt állíthatni, hogy rég nem találkoztunk érdekes okmánynyal a bécsi újság hivatalos részében. Nem szólunk azon mellékes körülményről, hogy a rettegett hajdani luzerni államtitkár, Meyer Bernát lovag neve először díszeleg ott Belcredi grófé mellett, mert pár sorral alább ugyancsak a hivatalos rovatban találjuk Meyer lovagnak a miniszteri tanács tollvivőjévé lett kineveztetését. Olvasóink emlékeznek még, hogy ezen tisztelt urat nem a legajánlóbb módon emlegette a sajtó nemrég Weisz- Starkenfels és Helfert báró társaságában. Hebert báróról nincs többé szó, sőt ellenkezőleg az oktatási szakma élére a felvilágosult és alapos műveltségű Kriegsau lovagot állítá az államminiszter; a Weisz- Starkenfels arra vonatkozó híreket a „ Gén. Corr.“ egyenesen meghazudtolta, s most Meyer urat illetőleg is úgy tapasztaljuk, hogy nem — miként kire járt — az államminisztérium elnöki irodájának főnökévé, hanem a miniszteri tanács jegyzőjévé tették, ami bizalmi állás ugyan, de birtokosának önálló cselekvésre vagy akár csak hatalmasabb befolyásra nem nyit tért. Fő kötelessége a titoktartás, melyre a mostani kormány nagy súlyt látszik helyezni. Meyer úrról a famosus „Rockblick“ megjelenése óta azt már tudtuk, hogy amit mond vagy is, bizony nem remek; meglehet, hogy inkább tud remekelni a hallgatásban, s hogy azért ruházták rá azt a mostani hivatalát. Habeat sibi! Hanem az imént megjelent császári rendelvény fontossága, miként mondjuk, nem ily mellékes körülményeken alapul, hanem abban áll az, hogy e kevés sor a minisztérium alkotmányos indulatáról tesz tanúságot, s egyszersmind programmjának legalább egy részéről levonja a fátyolt. Mindenekelőtt meg van hazudtolva azon hir, mintha a kormány új választási törvényt akarna ootrogálni. Az országgyűlések — azon országgyűlések, miket Schmerling úr maga készítette választási törvény szerint alkotott — egyszerűen összehivatnak, s ha a centralista lapok igazságosak akarnak lenni, be kell vallaniok, hogy ez Belcredi gróf részéről elismerésre méltó hódolás a jogfolytonosság elve irányában. A nemes gróf bárkinél is jobban tudja, mily mesterkélt, nevezetesen a vegyes nemzetiségű országokban, az a februári Wahlordnung , miként rántották szélylyel vagy gyúrták egybe a természettel együvé tartozó vagy különvált kerületeket, csakhogy a német, vagy helyesebben centralista elem többségben legyen; tudja, hogy e mesterkélés czélja nem volt más, mint lehetlenné tenni minden erélyes lendületet a decentralisatió érdekében, tehát azon elv érdekében, melyet a mostani államminiszter magáénak vall. Ha ő excra ennek daczára sem követi azon utat, melyet elődjei például az erdélyi ügyben oly kényelmesnek találtak, hanem a fennálló törvényt tiszteletben tartja, ez sokkal fényesebb tanúbizonysága az ő alkotmányos indulatának, mint bármely szép phrasisokból összeesztergályozott programm. Nem tudjuk, várjon mindjárt egyenesen ezen országgyűlések elé kerülendnek-e a kormány lényeges előterjesztvényei, s nem fog-e mindenekelőtt legalább egyikmásik helyütt új választási mód indítványoztatni, melynek alapján új országgyűlés lépne egybe a közjogi kérdések megvitatására, de még ezen eljárás korrectsége ellen sem lehetne kifogást tenni. Ezen új országgyűlések nemcsak az alkotmányos szabályoknak jobban megfelelnének, mint amelyek aetrogált törvény szerint választottak , hanem kétségenkívül a többség akaratának is hasonlatlanul hivebb kifejezése volnának. Mennyire örülünk, hogy oly hosszú szünet után a gallicziai országgyűlés is újra egybe fog lépni, felesleges mondanunk. A mostani kabinet e téren is elődjénél több bátorsággal és önbizalommal látszik birai. Az országgyűlések egybehivatásának legfontosabb oldala azonban kétségkívül az, hogy ezáltal bizonyossá válik, miszerint a birodalmi tanácsnak — akár az úgynevezett tágabbnak, akár a szűkebbnek — egybelépésére a legközelebbi időben nincs kilátás, s miután Larisch gróf az új kölcsönnel nehezen fog még hónapokig várhatni, több mint valószínű, miszerint e kölcsön legalább a birodalmi tanács megkérdeztetése nélkül fog létesíttetni. — Miként gondolkozunk mi e tárgyra nézve , már több ízben elmondtuk. Ha újabban azt vetik szemünkre, miszerint magyar szempontból is roszul cselekszünk, midőn a szűkebb birodalmi tanács ellen szólunk , mert épen a „dualismus“ teszi szükségessé, hogy az Erdély és Horvátország képviselői által kiegészített magyar országgyűléssel a Lajthán túli részek közös képviselete álljon szemközt: erre csak az a megjegyzésünk, hogy mi sem a szűkebb birodalmi tanács ellen, sem a dualismus mellett nem buzogtunk. Az utóbbit azért nem tettük, mert a „jelszavakat“ kerüljük, és mindenütt tiszta, világos fogalmakat keresünk. A szűkebb birodalmi tanácsnak szükséges vagy nem szükséges volta pedig olyasmi, aminek eldöntése nem tartozik ránk, s amire nézve véleményt adni nincs okunk. Elméletileg cáfolhatlanul helyes az, hogy — a Lajthán túli országoknak maguk közt is lévén bizonyos közös ügyeik — egyszerűbb az, ha ez ügyek egy fórum által, úgy szólva egy füst alatt intéztetnek el, mintha tíz országgyűlésnek kellene velük bajlódni. — De mik ezenszűkebb értelemben vett) közös ügyek, és az illetők nem fognak-e attól tartani, hogy ami elméletileg teljesen helyesnek látszik előttünk, rájuk nézve, gyakorlatilag tetemes hátrányokkal járhatna, és nem áldozzák-e fel inkább amaz előnyt, mintsem íme hátránynak tennék ki magukat ? — Ezek oly kérdések, miknek eldöntésére csak az érdekeltek illetékesek, s midőn látjuk, hogy a kormány mindenekelőtt az országgyűléseket hívja egybe, ez mindenesetre azon feltevés mellett szól, miszerint e testületek az imént említett tárgyra nézve is meg fognak kérdeztetni. Tehát november 19-én erdélyi, novem 23-án gallicziai, cseh, morva, stájer stb., december 10-én magyar országgyűlés.... A téli hónapok politikai meddősége ellen panaszkodni nem igen lesz okunk. Váljon a nem meddőség azonos leende a termékenységgel? — e kérdésre ez idő szerint nálunknál sokkal jelesb philologusok sem tudnának határozott választ adni. Fölhozza például a „Debatte“ azt a legfelsőbb kéziratot, melyet ő felsége 1861-ben február 26 ikán b. Vay cancellárhoz intézett, s melyben ki van fejezve, mint óhajtja értelmeztetni az ugyanaznap kiadott pátenst Magyarország szempontjából. Kifejeztetvén ebben a kívánat, hogy Magyarország is képviselőket küldjön a reichsrathba, s hogy e részben a cancellár javaslatot terjeszszen fel, ki van mondva, hogy „a kérdés végleges rendezése a magyar képviselők küldésének módja tekintetében ne légy erőszakosan elsietve“ (überstürzt), kétszer van kimondva ugyazon legfelsőbb kéziratban, hogy a végleges rendezés csak a magyar országgyűléssel egyetértve történhetik. És Schmerling úr még is ellenkezőt tett. Egyenesen arra vélte felszólítandónak Magyarországot, hogy egyszerűen képviselőket küldjön a reichsrathba, s ha változtatni kell a februári pátensen, ez csak úgy történhessék,ha a reichsrathban a szavazatok kétharmadrész többsége kívánja (a pátens 14-ik §-a értelmében.) Más szókkal, míg Ő Felsége azt kívánta, hogy a februári alkotmány dolgában Magyarországgal egyezkedés folyjon, Schmerling úr feltétlen meghódolást követelt. E szerint Magyarországnak mindenekelőtt fel kell adnia országos jogait. A mostani kormány visszatér a szabad kiegyezés amaz elvére, melyet Schmerling ur nem tartott tiszteletben. A mostani kormány ez által mind a jogérzetnek, mind az uralkodó szándékainak eleget akar tenni, mely mindig ugyanaz maradt az octoberi diplomata, s melyet csak Schmerling ur ferdített el. Ami pedig a magyar országos jogokra nézve áll, az áll más országok jogára nézve is. Bármi kényelmetlen legyen ez, meg kell vele alkudnunk , mert minden jog, melyben egy-egy ország államjogi állása kifejezést nyer, és oly Isten kegyelméből való jog, mint a koronáé, s a kettő egymással oly szorosan össze van forrva, hogy egyiket megsérteni nem lehet a másik kára nélkül. Ha tehát a mostani kormány meg akarván adni a birodalomnak azon szabad intézményeket, melyek szükségesek arra, hogy a civilizált világban méltó állást foglalhasson el, a régi országos jogok egyedül biztos alapjára épít, s az új birodalmi alkotmányt a régi birodalmi alkotmányból akarja kifejteni, lehet-e szemére vetni, hogy a jogi érzetet megingatja ? Ezen szemrehányásnak épen ellenkezője áll. Ezzel óvja meg a kormány a trón és birodalom legitimitását, önti a népekbe azt az öntudatot, hogy jogaik felül állanak a kormány jótetszésén, s hogy ezután nem fognak a politikai kuruzslók büntetlenül játszhatni a jogokkal. A jog biztosítása által pedig újra feléled a népekben a jog öntudata, s a kormányhatalom viszszanyeri azt a bizodalmát, mely a lefolyt tizenhat év alatt nem volt meg. Pest városában tehát a pest-bécsi vasúti vonal megnyitása óta csak két nyilvános fatér van használatban, az egyik az Aldunasoron, mely 16,095 □ ölet tartalmaz, a másik az új épület háta mögött, 30,120 Q ölnyi térfogattal. Ezen nyilvános térek, melyek egy 1838-ik évben kiadott nádori rendelvény alapján oly czélból rendeztettek be, hogy a fakereskedés tűzbiztonsági szempontból a város beépített részeiből eltávolíttassék — a fennforgó szükségletnek eleinte megfeleltek, a város népességének szaporodásával és a kereskedés folytonos emelkedésével azonban mindinkább tapasztalható volt, hogy a kérdéses két tér sem a fogyasztó közönség, sem a kereskedelem igényeit megfelelőleg ki nem elégítheti, minek természetes következménye az lett, hogy a nyilvános tereken a szabad mozgásban gátolt kereskedés magának más irányban is kívánt utat törni, s e czélra — bár a felsőbb rendeletek ellenkező határozatokat tartalmaznak — a magántulajdont képező telkek vétettek igénybe, annál inkább is, mivel herczeg Eszterházy már az 1808-ik évtől kezdve saját telkén gyakorolta a tűzifa-eladást, s mivel a városnak nem állott rendelkezésére oly alkalmas — saját tulajdonú — terület, melyet a kereskedelem és a közönség igényeinek szem előtt tartásával faárulási helyül berendezhetett volna, a kényszerűség arra indítá tehát a városi tanácsot, hogy a magántelkeken fakereskedésért folyamodott egyéneknek — amennyiben a kijelölt telep ellen rendőri vagy tűzbiztonsági szempontból nehézségek nem merültek fel — a kért engedélyeket megadja; Így támadtak a város beépített részeiben több magán faraktárak, melyek évek óta háborútlanul fennállanak; nem élvezhettek azonban ily nyugalmat azon fakereskedők, kik raktáraikat a nyilvános tereken — különösen pedig a Földmasoron — birták ; vége-hossza nem volt közöttük a helyek térfogata és elsőbbsége miatti perlekedéseknek, s e tekintetben a hatóság helyzete is igen nehéz volt, mert nem találhatott oly módot, mely minden érdeket kellőleg kielégithetett volna ; még nagyobb lett a baj az 1862 ik évben, midőn a váczi út melletti, addig falakhelyül használt városi telkek közül kettő elárvereztetett, és ez által az ottani fapiacz újabb beosztás alá került, mely beosztással a fakereskedők egy része ismét nem lévén megelégedve, azt megváltoztatni kérte. Időközben egy, a mészáros utczában hatósági engedély mellett létesített faraktár ellen többen panaszt emeltek, és ezen panaszos ügy legfelsőbb helyre felterjesztetvén, onnan a hatósághoz azon utasítás érkezett, hogy a városi faterek ügyét haladék nélkül véglegesen rendezze, a város beépített részeiben pedig faraktárak felállítását senkinek és semmi szin alatt se engedje meg, mely utasítás folytán a városi hatóság 1864. évi december 6 án a következő határozatot hozta: 1-er. Kimondotta, hogy a magán faterekre az 1865. évi hajókázás megkezdésével többé fát hordani nem szabad, és a kereskedésre szánt tűzifa azután csak a nyilvános fatereken lesz lerakandó, a magán faterek végleges megszüntetésére egyúttal 1865. évi szent Jakab napját tűzvén ki határidőül. 2-or. A felső és alsó Dunaparton már létező nyilvános fatereken kívül még egy harmadiknak, és pedig a szegényház körül létező telkekeni berendezése elrendeltetett, és a mérnöki hivatal a költségvetések elkészítésére utasíttatott. 3- ot. Hogy azon súrlódásoknak, melyek a nyilvános fatereken a fakereskedők között az árulási helyeket illetőleg folytonosan léteztek, vége legyen, elrendeltetett, hogy a nyilvános faterek a jogosított fakereskedőknek, bizonyos korlátozások mellett, árverés útján haszonbérbe adassanak, és a haszonbérlet napjától a város által szedett úgynevezett ölfa krajczárok megszüntessenek. Mint ezen határozat 1-ső pontjából kiderül, a városi hatóság a magánfaterek ügyében kiadott felsőbb utasítást túl szigorúan értelmezte, amenynyiben annak visszaható erőt is tulajdonítván, a már évek óta fennálló magánterek megszüntetését rendelte. Az illető fakereskedők tehát ezen határozat ellen, melyet üzletük és anyagi állásukra nézve fenyegetőnek, szerzett jogaikra sértőnek, a város és egyesek érdekeibe ütközőnek és gyakorlatilag kivihetetlennek tartanak, felfolyamodással éltek, mely felfolyamodásban a határozat indokai ellenében többek között felhozták, hogy a tűzifakereskedés az öszpontosítást nem igényli, mert annak több helyeni gyakorlása fejlődését nemcsak nem gátolja, sőt ellenkezőleg hathatósan előmozdítja, hogy a tűzveszélyességi indokot egy negyedszázadot meghaladó időszak fényesen megcáfolta, amely idő alatt ugyanis tüzifakereskedési telepen tűzeset elő nem fordult, hogy a városban sokkal tűzve-szélyesebb iparüzletek , mint például asztalos műhelyek, ácstelepek, szesz, gyufa, tüzifaaprító és más gyárak fennállanak, végre pedig, hogy ők a faraktárakra hatósági jogosítványnyal bírnak, és így őket azoktól eltiltani sem jogi, sem méltányossági szempontból nem lehet. A felfolyamodványban egyébirát a többször érintett határozat azon részére is kiterjeszkedtek, mely szerint a szegényház körül egy harmadik nyilvános fatér berendezése czéloztatik, ezen tért a fakereskedés gyakorlására alkalmatlannak tartják,mert a hozzá vezető utak járhatatlanok,és az a kirakodó helyektől igen távol van,miáltal az elfaárak emelkedése okvetlen bekövetkeznék; czélszerűtlennek állítják továbbá azért is, mert a fennforgó szükségleten ezáltal sem lesz segítve; a jelenleg fakereskedésre szolgáló nyilvános és magánhelyek öszszes térfogata ugyanis 76,383 □ ölet tesz, a tervezett új rendezés szerint kijelölt három nyilvános hely térfogata pedig csak 52,747 □ ölet tartalmaz, és így 22,636 Q öllel kevesebbet, mint amennyit a gyakorlati élet, mint jelenleg szükségest bizonyít. A kérdéses felfolyamodás másodfokozatu eldöntés végett a nm. m. kir. helytartótanácshoz felterjesztetvén, ezen országos kormányszéknek határozata ez ügyben a napokban érkezett le a városi hatósághoz, melyben kijelentetik, hogy ámbár mind tűz, mind egyéb közrendőri szempontoknál fogva igen üdvös lenne, ha a városi Bécsi dolgok. A „Debatte“ a centralisták vádjai ellenében így szól többek közt: Helyesen mondják a centralisták, hogy a jogi érzet meg van ingatva. De ki más ingatta volna meg, mint épen centralistáink, vezetői és centralistáink politikája ? A birodalom eredeti alkotmánya, mely oly régi, mint maga a birodalom, áll a koronajogok és az egyes országok joga összességéből. Ebben van kifejezve államjogi állásuk. Midőn centralistáink bölcsei ezen jogokon egyszerűen keresztül húzták a szivacsot, maguk akarák eltörölni a valódi és kétségbevonhatlanul érvényes birodalmi alkotmányt. Ők renditék meg a jogi öntudatot, mert már mit tartanának szentnek és sérthetlennek a népek, midőn látják, hogy nem szent államférfiak oly kény szerint bánnak azon jogokkal és szerződésekkel, melyeken a trón legitimitása és a birodalom törvényes fennállása alapszik ? Nincs a jogi öntudatnak gonoszabb megingatása, mint a jogi fogalomzavar. És e tekintetben a Schmerling kormány iszonyú nagyot mivelt. — A „Fremdenblatt“ szerint félhivatalos körökben azt beszélik Bécsben, hogy K. Hübner mégis be fog lépni a minisztériumba, mégpedig mint rendőrminiszter. Ugyanazon lap ezekről értesül hiteles forrásból : A horvát udvari cancelláriában valamint eddig, úgy ezután sem történik személyváltozás, míg az illető országgyűlések a magyar korona országainak államjogi viszonyában kiegyezés nem létesült. Az erdélyi cancelláriánál történt személyváltozás a horvát cancelláriánál annyival kevésbé látszott elsőrendűnek most egyelőre, mivel a három cancellária egyesítése állítólag még koránt sincs kitörülve a Majláth Belredi minisztérium programmjából. Ugyanazon lap szerint helyreállítják a magyar testőrséget is. Mondják, hogy kapitányává gr. Páffy Móricz (a volt budai helytartó) neveztetik ki. Hír szerint gr. Zichy Ferencz is udvari tisztséget fog nyerni. Végül ugyancsak a „Fremdenblatt“ hallja, hogy az angol-osztrák kereskedelmi vizsgáló bizottság összeülvén, ezúttal nem előleges vizsgálatokkal fog foglalkozni, hanem közvetlenül alapot keres egy angol-osztrák kereskedelmi szerződés köthetésére. A bizottság elnöke Schäffer úr lesz, a londoni consulság eddigi cancellárja. A Pest városi tűzifaraktárak. A napi szükséglet egyik legfontosabb tárgyát a tűzifa képezvén, nem lesz érdektelen megismerni azon körülményeket és viszonyokat, melyek ezen nevezetes fogyasztási czikk kereskedelmi telepei tekintetében Pest városában jelenleg léteznek. Az 1838-ik évi nagy árvíz előtt a tüzifakereskedés Pesten a Dunapart mentében gyakoroltatott, az árviz után azonban a Duna partot egész hosszában e czélra felhasználni meg nem engedtetvén, a tüzifakereskedés számára három nyilvános tér jelöltetett ki, az egyik az Alduna soron, a ferenczvárosi temető és liliom utcza szomszédságában, kettő pedig a Lipótváros felső részében ; — ez utóbbiban az egyik az új épület hátamögött volt, mely részben még most is ezen czélra használtatik, — a másik azonban rövid idő múlva megszűnt, mivel oda a pest-bécsi vasút indóháza építtetett.