Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-22 / 4679. szám
368, Székács 292, Greguss 223 szavazatot..i£Ha a szentandrásiakból egyrészt Just, a komlósiakból pedig Székács kortesei el nem csípnek, akkor Greguss és Just maradnak fenn, s a második szavazásnál Greguss a győztes. A második szavazás Just és Székács közt másnap, 15-én történt, s szavazás előtt egy Székácspárti által meggondolatlan oda vetett gúny miatt egy kis összekoccanás történt, hol két ember könnyű sebet kapott. Foltinyi Ignácz úr, a Just-párt vezére azonban rögtön rendet csinált, s a szavazás legkisebb rendzavarás nélkül folyt le. Eredmény jön: 842 szavazat közül Székács úr nyert 478, * Just úr 364 szavazatot. A szavazat kihirdetése a Just-pártiak között nagy zajt idézett elő, s nem akar fejekbe menni, hogy hát mire való volt újra szavazni, mikor ők tegnap nagy többségben voltak, noha az arra vonatkozó törvény nekik már előtte való nap is bőven megmagyaráztatok. Végre a község házától kivonulván, három csapatra oszolva, haza felé indultak; egyik csapat azonban lengő zászlókkal a magát még eddig nem mutatott főpásztor szálása felé tartott, állítólag őt látni és hallani; hol, a már megválasztott követnél in corpore tisztelgő Székács pártiak — rosz szándékot sejtve —■ előttök a kaput bezárták. Erre néhány Just-párti választó, de többnyire a proletarius nép, a kaput megrohanták, botokkal döngették, a védelmezők által kidobált kövekkel pedig az ablakokat bezúzták. Valóságos ostrom jön. Azonban Foltinyi Ignácz urnak, ki azajra oda szaladt, csakhamar sikerült csendet előidézni, s általában egyedül neki köszönhető az ingerült tömegek fékezése. Komoly baj nem történt. Egész éjjel a legnagyobb csend uralkodott. Jókor reggel főtiszt. Székács József úr elutazott, úgyszintén Tomcsányi József főispán e méltósága is. Mint halljuk, a választás érvényessége ellen kifogás fog tétetni, mivel vesztegetési és terrorizáló vádak merülnek fel. Mohács, novemb. 16. Ma tartatott meg a követválasztás. Ma fájdalommal győződhettünk meg arról, hogy mily könnyen lehet a szegény népet ámításokkal, gyanúsítgatásokkal és bujtogatásokkal az igaz útról letéríteni, és eszköznek felhasználni! Szomorú tanúság! Ami felett két hét előtt mosolyogtunk, és amit gúnynak tartottunk, ma ment valósulásba Mohács választó kerületében Szcitovszky Mártonnak, volt 1861-ki főispánunknak, mint általunk különösen felkért követjelöltnek lobogója lebegett, és eszébe sem juthatott valakinek, hogy ily jelölt mellett más is versenyre keljen. S ime, egyszerre megjelent Siklósi Károly orvos Budáról, és daczára annak, hogy senki sem ismerte, vagy akik ismerték, elfordultak tőle, egy hírhedt kortese (valami Miksits) által vesztegetésekkel, etetésekkel, itatásokkal, ámításokkal és izgatásokkal a néptömeg többségét olyannyira meg tudta nyerni, hogy Szcitovszky Mártonnak megválasztása kétségesnek látszott. Mindezekről Szcitovszky Márton valószínűleg értesülvén, visszalépett, mert úgy látszik, oly emberrel, ki ily eszközökkel szerzi magának a szavazókat, sorompóba lépni nem akart. Szcitovszkynak ezen tette párthíveiben a tiszteletet még inkább fokozta. Az értelmiség és józanabb gondolkozású választó azonban azon reményétől, hogy Szcitovszky Márton képviselje e választókerületet a leendő országgyűlésen — megválni nem tudván, még ma is nagy számmal a választási téren megjelent, és áttekintvén a sok gyermekbel és szavazatképességgel nem bíró ellenpárt tömegén, tán a szavazást is kockáztathatta volna, de szem előtt tartván tisztelt jelöltünknek kívánságát, ezt tiszteletből nem tehettük és nem is tettük, hanem miután a követválasztási elnök a választást megnyitotta , Szajevits Pál helybeli lakos az egész Szcitovszky párt részéről és megbízásából a választás ellen tiltakozott, és Siklósinak netán történendő megválasztatását törvénytelennek és semmisnek nyilvánította, miután Siklósi a megválasztatásához szükséges többséget törvénytelen és tiltott eszközökkel szerezte meg, kinyilatkoztatván egyszersmind, hogy — további jogai fenntartása mellett — az egész párt a választásban részt venni nem fog. Ezzel az egész párt a királyt, a hazát és Szcitovszkit megéljenezvén, a helyszínről eltávozott, hogy nemcsak résztvevője, de még tanúja se legyen oly adtusnak, melyet törvénytelennek nyilvánított. Ezután Siklósi Károly ur hívei ezt kikiáltották. S így ma pro hic et nunc Siklósi Károly volna Mohács választó kerületének követe. H. K. Szabadszállás, nov. 2. Követ választási mozgalmainkról a „P. Napló“ 246-dik számában, Kunszentmiklósról keltezve, névtelen közlemény jelent meg, melyben nevem, mint fellépett követjelölté, gyanusíttatott. Ugyanezen névtelen a 247-dik számban úgynevezett helyreigazítást közlött, melyben épen azt hallgatja el, mit — sértő koholmányának élét veendő — igaz ember módjára, tartozott volna helyreigazítani vagy visszahúzni. Maga az első czikk reám vonatkozó iránya már felhábortó kedélyemet, a mennyiben a választókerület összes értelmisége, úgy minden választópolgár előtt tudva és elterjedve volt, hogy nevemet a mozgalomban még csak felemlíttetni se engedem , és mégis a névtelen czikkíró úgy tüntet fel a nyilvánosság terén, mint aki a jelöltséget elfogadtam, igyekezvén egyszersmind piskolódó illustratióval riasztani viszsza a jelöltségtől. A nyilvánosság ítélőszékétől soha sem féltem, de hogy valamely részakaratú egyén gyanúsításainak a nyilvánosság terén czéltáblául szolgáljak, azt tűrni soha sem fogom. Nézzük most már közelebbről, miként ir a sötétben lappangó tudósító: „Ekkor — úgymond — midőn már minden a legjobb rendben lenni látszott, kezdett előbb súgva és mintegy szégyenkedve, utóbb több-több bátorsággal egy addig nem említett ellenjelölt neve hangzani. A füülöpszállási jelenlegi provisorius magistratus Balogh Imrét ajánlá az összehívott fülöpszállási népnek jelöltül, mint oly embert, a minőre most, „midőn minden áron ki kell a kormánynyal békülni“, épen szükség van. A szabadszállási magistratus töb tagjai szertejárnak, mindenütt, hirdetvén „az egy szükséges ember“ bitczikkét, a ajánlván je*) Lapunk vasárnapi számában ezen szavazatmennyi ■u Rág nyomdahibából közöltetett 4751 számmal. Salöltjüket stb.“ Ezen, a czikkíró agyában fogamzott alkotmányellenes programm eszközéül engem képesnek és ajánlkozottnak tartva, visszalépésre felszólit, fenyegetvén a két említett város értelmiségét, hogy vele ujjat ne húzzanak. Aki ily bántó dolgokat, nyilvános lapban, megtörtént tényként kürtöl , ne rejtené el magát a névtelenség álarcza mögé ; hadd látná az olvasó, mennyi értéket kölcsönöz az író neve közlött híreinek ; hadd látná a bántott fél, kivel van dolga. A czikkíró két okból akart titokban maradni: először, mert mint sértő koholmányok gyártója, csakis a névtelenséget tartja biztos térnek,ahonnan feleletre vonatás félelme nélkül handabandázhat; másodszor, mert nevének a czikk alá függesztése ámulatba ejtendő a nyilvánosságot, hogy még ilyesmi is megtörténhetik. A „minden áron“ kibékülést óhajtó hazaellenes érdekről a bántalmazott két magistratust csak önhöz hasonló emberek gyanúsíthatják , és hogy én ilyen lealázó érdek eszközéül magamat felhasználtatni engedném, az rágalom. A haza üdve, alkotmánya, törvényei, keblem szentségét képezvén, ezekért minden áldozatra kész vagyok; de egyszersmind felhívom önt, fedezze fel nevét, bocsássa le álarczát, hadd nézzek szemébe, és lássam meg, oly férfi-e ön, ki a kimondott szó mellett férfival szemközt helyt állni mer. A két magistratust az ön bántalmai ellen védői nem feladatom. Annyit azonban kimondok, hogy ráfogásokkal él ellenekben. Egyébiránt ön szerint mindjárt hazaáruló a magistratus, mihelyt választópolgári szabad akaratából kifolyó véleménye az önétől eltér. Valóban hitvány fogalommal bír a törvény szentségéről, ki a „szervezés“ szükségének ily okát adja. Ha ön és ama magistratusok közt nincs e tárgyban nézetkülönbség, akkor, ugyebár maradhatnak hivatalukban mind halálig, akkor már valódi hazafiak! Emlékeznie kell önnek, ha Kunszentmiklósi és az értelmiséghez sorozza magát, hogy én még az országgyűlés egybehívása előtt a kunszentmiklósi intelligenciával a követjelölt személye iránt eszmét cserélvén, a mellett harczoltam, miszerint követül valahára országos politikai kapacitást kell nyernünk, mint választókerületünk egyet se mutat fel; én pendítem meg e czélból b. Kemény Zsigmond nevét, én sürgetem a politikai celebritás kijelöltetését, ő lett volna a szó legnemesb értelmében „az egy szükséges ember,“s miután — fájdalom — siker nélkül kéretett fel, kimondott szavamhoz híven, semleges akartam maradni a választási mozgalmakban, s akik Kunszent-Miklós, Szabadszállás és Fülöpszállás községekből kijelöltetésem iránt megkérdeztek, mindig egy ugyanazon választ kapták tőlem, t. i. hogy nemcsak jelölt nem kívánok lenni, sőt egyhangú megválasztatásom esetén sem fogadnám el a követséget. Becsületes nyiltsággal hárítván el folyvást a mozgalomba sodortatásomat, nyugodtan vártam a dolgok fejlődését; azonban ön előáll, névtelen úr, s a nyilvánosság elé hurczol, mint olyat, kinek jelöltsége az ön álmait zavarja, s lerántani igyekszik olyan fertőbe, hol nem nekem van helyem. Jellemző önre nézve, hogy czikkei Kunszent Miklósról vannak keltezve, magáról, mint kunszentmiklósiról beszél, mint ilyen szórja nemtetszésének villámait, mint ilyen dorongolja le a más nézeten levő választók törvényben gyökerező szabad akaratát, azonban a czikk mégis Szabadszálláson íratott, és itt adatott fel a postára. Ne higgye, mintha a kerületi értelmiség közöl CBjuk egy is egyetértene önnel, például a kunszentmiklósi casino, hol a város intelligentiájá- nak gyupontja van, érdemiért kárhoztatásban részelteté az ön botrányos czikkeit. Balogh Imre: Az újvidéki „Napredak“ I. évi nov. hó 17-ki számában következő nyilatkozat jelent meg : A pécsi „Wanderer“ után a „Hon,“ „Pesti Napló“ is a szerb lapok oly híreket közöltek, mintha én az újvidéki követek választására összeült bizottmánynak némi útmutatásokat adtam volna a követválasztások ügyében, és mintha a szerb nemzet kívánságainak mikénti kielégítéséről is nyilatkoztam volna. Nyilván vallott elveimnél fogva, nem törődve, ha azok tetszésre vagy nem tetszésre találnak, nem engedhetvén meg, hogy oly dolgok mondatnak el nevemben, melyek eszem ágában sem voltak, kötelességemnek tartom az igazság kedvéért gondolataim minden elferdítése ellen ünnepélyesen tiltakozni és kijelenteni, hogy én az újvidéki követválasztó bizottmány egyik tagjának megkeresése folytán oda nyilatkoztam, miszerint minden törekvéseinknek független, szabadelvű, demokrata követek választására kell irányulva lenniök. Neveket nem említettem, az újvidéki bizottmánynak hagyva, ha nézeteimet netán osztaná, az említett tulajdonságokkal bíró követ jelöltek mellett felszólamlani. Nem áll továbbá az sem, hogy én valamiféle programmot közzétettem volna, még kevésbé pedig, hogy a megyéknek a nemzetiségek szerinti általános szervezése és átalakítása mellett nyilatkoztam volna. Programmomul ott álmúltam, a szerb nemzet kívánságainak mi módoni kielégítését illetőleg az 1861-ki szerb nemzeti gyűlés alkalmával kifejtett, és annak idejében a magyar, szerb és német lapokban is közzé tett nézeteimtől most sem állok el. Kelt Újvidéken, 1866-dik évi nov. hó 17-kén. Csernovics Péter, A következő nyilatkozat felvételére szólíttatánk fel: „A monori kerület azon tisztelt választói, kik engem nagyrabecsült bizalmukkal megtiszteltek, ismerik azon indokokat, melyek engem arra bíztak, hogy megtisztelő felhívásuknak engedve, a követjelöltséget elfogadjam. „A haza és a nép javát s boldogítását tehetségem szerint előmozdítani, ez vala bevallott elvem, kitűzött czélom. „Azonban az ellenpárt embereinek — tisztelt választóim előtt is tudvalevő abbeli törekvései, melyek szerint minden módokkal és eszközökkel a nép bizalmát tőlem elfordítani, s fentebb kijelentett czélom valósítását meghittatani igyekeznek, oly térre vivén át az Ügyet, melyre én őket nem követhetem, oly eszközökkel harczolván, melyeket én nem helyezhetek, arra inditnak engem, hogy ily egyenetlen fegyverekkel való küzdelmet tovább folytatni nem óhajtván, ezennel kinyilatkoztassam , hogy igen tisztelt polgártársaim nagyrabecsült szíves bizalmát hálás tisztelettel megköszönve — ezúttal a követjelöltségről lemondok , ünnepélyesen ígérvén , hogy e visszaléptemmel szerény magány körömbe vonulva, mindig törekedni fogok a haza és a nép javára ezélre bevallott elveimet és nézeteimet, a mennyire csekély erőm engedni fogja, a lehetőségig érvényre juttatni. „Pester, nov. 14. 1865. Piisy Béla.“ Válasz az ügyvéd-mozgalmi vádra. A „Pesti Napló“ nov. 11-ei számában Holovich Boldizsár úr, ügyvédi oklevelére is támaszkodva, jogot vett magának a fővárosi ügyvédeket megleckézni azon okból, mivel a jelenlegi főbíró úr a törvényhozás némely oly hiányai kijavítása és czészerűbb kezelése végett, mely iránti orvoslat az elnöki körhöz tartozik, egy alapos gyakorlati javaslat kidolgozására az ügyvédeket felszólította, s ezen felhívás következtében az egybegyűlt ügyvédek 40 tagú bizottmányt választottak, azt oda utasítván, hogy a főbírói kívánalom haladék nélküli eszközlése mellett, egyszersmind az ügyvédi kar tekintélyét s hivatását szem előtt tartva, egy ügyvédi testület mikénti létrehozhatása és szervezltetése tárgyában javaslatot dolgozzon ki, valamint ügyvéd segélyző-egylet létrehozhatása iránt is gondoskodjék. H. úr ahelyett, hogy ezen ügyvédi gyülekezetét személyes jelenlétével megtisztelni, nagy tapasztalata és bölcsesége által a kívánt javaslatok kidolgozásának elhalasztására — ha már ezt ő idő előttinek tartja — rábírni igyekezett volna, jónak látta — a nyilvánosság előtt az egész eljárást jelenleg czéltalannak, sőt tapintatlannak is bélyegezni, meglehetős kíméletlen modorban, per collega uraimék az ügyvédeket oda utasítván , hogy jelenleg minél kevesebbet peroráljanak , és az országgyűlés magas hivatását ily apró, testületi ügyekkel ne gonirozzák, hanem várják be a kedvező pillanatot és kívánságaikat petitió alakban terjeszszék az országgyűlés elé. Hogy az ügyvédek a haza szabadságának és függetlenségének kedvező fordulatát saját bajaik orvoslására fel akarják használni, azt ne vegye rész néven tisztelt H. úr, és legyen meggyőződve, miszerint a mostani ügyvédek annyi értelmiséggel, belátással és higgadtsággal bírnak, hogy társadalmi helyzetük szervezése által sem a politika körét érinteni, sem a közbizalommal üdvözlött jelenlegi kormányt magas hivatásában gátolni nem fogják. Melyik polgárosodott állam történelméből meríti H. ur abbeli tudományát, hogy az ügyvédi testület szervezése és az ügyvéd segélyző-egylet létrehozása a törvényhozás köréhez tartozik ? Nem mellőzhetem megemlíteni H. urnak azon czélzatos figyelmeztetését, melylyel némely ügyvédek hivatlanságát és az általa képzelt censust emlegeti, sőt a felsőbb hatóságokat — az ügyvédi gyülekezet ártatlan czéljának elhallgatásával — betiltási rendszabályok alkalmazására figyelmezteti, ez már egy kissé jellembe is vágó dolog, meglehet ugyan, hogy mindezt H. úr a legtisztább szándékú jóakarattal említi, sőt tán az egész czikket is nem az ügyvédek czéljának meghiúsítása végett írta, hanem csak a jelenlegi főbírónak akarta megmondani, hogy a város törvényszéki ügykezelés rendszabályai felett — tapasztalt ügyvéd létére — elnökileg is intézkedhetett volna, és kár volt ez okból az ügyvédi gyülekezetre alkalmat nyújtani, szóval a főbíró úr jó szándékát a tapintatlansággal akarta szembe állítani, azonban úgy látszik, hogy H. úr esett a képzelt hibába, mert bármily független és tekintélyes embernek is képzelte magát, még sincs joga az összes fővárosi ügyvédséget kicsinylőleg, és despotikus modorban, csak úgy per collega uraimék leczkézni. Azt hiszem, hogy ha H. úr lenne főbíró, nem kérdezne senkitől semmit, hanem kénye szerint intézkednék, mutatja azt czikkének szülje. Budapesti köz- és átmeneti raktár-társulat Minekutána a magyar budapesti köz- és átmeneti raktártársulat, melynek élén mint alapítók gróf Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Maggraber Ágoston, Hollán Ernő, dr. Érti, Fleischl L. D., Ebner J. N. Jelinek Mór, Koppel L. M. és Luczenbacher P. állanak, a jövő hetekben intézkedéseiket meg fogja kezdeni, melyeknél fogva remélhető, hogy ezen fontos nemzetgazdászati vállalat, mely Deák Ferencz hazánkfia pártolását is szerencsés bírni, mihamarább részvények útján a nagyközönség tulajdonává válik, érdekesnek tartjuk az engedélyezési okmányt egész kiterjedésében közleni. Engedélyezési okmány. A pest - budai összekötő vasútra. Mi Első Ferencz József, isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar és Csehország, Lombard-Velencze, Dalmát, Horvát és Tótország, Galliczia, Lodomeria és Illíria királya; Ausztria főherczege; Krakó nagyherczege; Lothringia, Salzburg, Sziria, Karinthia, Felső és Alsó Szilézia és Bukovina herczege; Erdélyország nagyfejedelme stb. Miután Maggraber Ágoston a budapesti indóházakat összekötő mozdony vasút építése és üzletbevétele, valamint raktárak és entrepatik építési engedélyért folyamodott, a vállalat közérdekessége folytán indíttatva érezzük magunkat az 1854. évi september hó 14-én kelt vasútengedélyezési törvény, valamint az alább következő határozatok alapján folyamodónak a kért engedélyt megadni: 1. §. Feljogosítjuk az engedélyezettet, hogy az osztrák államvasuttársaság pesti indóházát a déli vasúttársaság budai indóházával mozdonyvasút által összeköthesse, a nélkül, hogy a lánczhídtársulat jogai megcsonkíttatnának. 2. §. Az engedélyezettnek továbbá megengedtetik, hogy az 1-ső §-ban kijelölt összekötő vasút egyik pontjától a Duna jobb partján a budai hegyek felé egész a zugligetig egy szárnyvonalat építhessen és üzletbe vehessen. 3. §. Ezen vasútépítésnek a mai naptól számítandó két év letelte alatt meg kell kezdetnie, és ugyanazon időponttól számítva hat év alatt be kell végeztetnie, és a közforgalomnak átadatnia. 4. §: A vasútvonal építése és üzleti felszerelése a kereskedelmi és nemzetgazdasági minisztérium által elfogadandott építési terv szerint történik. Különösen pedig az építésnél a kereskedelmi minisztérium igényei, valamint a fennálló építési és rendőri szabályok szorosan megtartandók. Az építési tervben teendő változások az államhatóság számára tartatnak fenn, ha t. i. a műtani vizsgálatok eredménye, és a vasútengedélyezési törvény 6. §-a értelmében teendő politikai térszemle a nyilvános közlekedés érdekében, valamint a vonal fennállásának biztosítása, úgyszintén a törvényes rendszabályoknak leendő megfelelése azokat szükségesekké tennék. Megengedjük, hogy az összekötő vasút egyelőre egyszerű sínvonallal a szükséges kitérési vonalokkal láttassék el. Az engedményes azonban kötelezi magát az államhatóság kivonata folytán a netalán előfordulandó alagutakat, valamint a Dunán keresztül építendő hidalrészeit eredetileg két sínvonalra építeni. A vonalhoz megkivántató tér vagy azonnal két sinvonalra vétetik, vagy pedig oly egyesség állapittatik meg, mely szerint a második sinvonalhoz megkivántató földbirtok átengedése biztosítva van. A második sinvonal kiépítése és letétele azonban csak akkor fog igényeltetni, ha az egy sínvonalú összekötő pálya biztos és szabályozott közlekedés eszközlésére elégtelennek bizonyulna be. A 2. §-ban említett szárnyvonalon való második sínvonal létesítése az engedményes belátására bizatik. 6.§. Az engedély tartama mai naptól számítandó 90 évrel határoztatik, mely határidő letelte után az engedély megszűnik. Az engedély azon esetben is megszűnik, ha az építés és üzletbe vételre meghatározott idő meg nem tartatik, vagy ha ezen határidő túllépése a vasúti engedélyezési törvény 11. §. lit. b. értelmében nem igazoltatik. A pálya megnyitásától számítandó 30 év múlva szabadságában fog állani az államhatóságnak ezen engedélyt illetőleg az engedélyezett vasútvonalat beváltani. A beváltási díjösszeg meghatározásának alapját a beváltást megelőző két évnek tiszta bevétele, a két legroszabb üzletév leszámításával és így csupán 5 üzletévnek átlag tiszta jövedelme képezendő. Ezen átlagjövedelem félévi részletekben fizetendő aztán az engedményesnek, mint életjövedék az engedmény tartalmának leteltéig. Ha az eredményezett átlagjövedelem a tettleg beruházott és kellőleg kimutatott alaptőkének 5 a/io% nem tenné, ezen legkevesebbre határozott összeg képezné az évi járadékot. Az alaptőkét teszik: a. ) az előmunkálatok költségei, valamint a részletterv kidolgozása és a költségvetései; b. ) a pályaépítés és felszerelés költségei, valamint más oly költségek, melyeket a vonal felszerelése múlhatatlanul szükségessé ten. c. ) az építés kezdetétől kezdve egész az üzlet megnyitásáig az engedélyezett pályára fordított tőkének ő°/0 kamatjai. d. ) a pénzmegszerzés költségei. 7. §. Az engedély megszűnésével és a megszűnés napján az állam minden kárpótlás nélkül a tehermentes pálya és haszonvételének birtokába lép nevezetesen a föld azaz térbirtok föld és műtani munkálatok, a pálya al és felsőépületek és minden ingatlan hozzátartozandóságok birtokába, mint: indóházak, fel és lerakodási helyek, a vasúti közlekedéshez megkívántató mindennemű épületek az indulási és megérkezési helyeken, őr és felügyelő házak, mindennemű szerelvényeikkel, gépekkel és más ingatlanságaikkal. Az ingóságok, mint mozdonyok, kocsik, mozdítható gépek, szerszámok és más szerelvények vagy anyagok, ha azok az üzlet folytatásához megkívántatnak és alkalmasak, vagy egészben vagy részben szakértők által leendő törvény szerinti becslés alapján az állam birtokába mennek át. A pálya beváltása után és a beváltás napján az állam a megállapított évjáradék kifizetése mellett az engedélyezett vonal és annak haszonvételi élvezet birtokába lép, anélkül, hogy más kárpótlást nyújtana úgy szintén az előbb megnevezett és a vasúthoz tartozó ingó és ingatlan tárgyak birtokába is. Valamint az engedély megszűnése, úgy a pálya beváltása esetében a külön épületek , mint coaks - kemenczék, öntödék, gyárak, magtárak, docksok stb., melyeknek építési engedélye azon hozzátételt tartalmazza, hogy nem a vasúthoz tartoznak, az engedményes tulajdona maradnak. 8. §. Az engedélyezett vasút létrehozatalához az engedményes az ide vonatkozó törvényes rendszabályok értelmében a kisajátítási joggal is felruháztatik. 9. §: Az engedményes feljogosíttatik tetszés szerinti díjszabást alkalmazni. Ha azonban a fenálló lánczhídon a közlekedés megszakadnék, azon díjszabást, mely ezen közlekedési félbeszakadás idejekor alkalmazásban volt , felebb nem emelheti. 10. §. Felhatalmaztatik az engedményes a Dunán keresztül építendő hidat olyaténképen építtetni, hogy gyalogosok számára is igénybe vétethessék, és ezért legfelebb 4 krt vehet minden gyalogostól, a lánczhidi társulat jogainak megcsonkítása nélkül. — A közkatonaság számára olcsóbb díjszabás alkalmazandó. 11. §. A katonaszállitásoknak az olcsóbb díjszabás szerint kell megtörténniök és pedig mindaddig,amig kedvezőbb egyesség nem jön létre, a hadügyérségünk és az osztrák államvasuttársaság, a déli vasút, az Erzsébet császárné nevét viselő vasút, a gallicziai Károly-Lajos-vasút, a tiszai vasút és a dél-éjszaki német összekötő vasúttársulat között 1860 december 10-én létrejött egyezmény marad hatályban és ezen egyezmény határozatai kiegészítő részét képezik a jelen engedélynek. Megengedtetik azonban, hogy az összekötő vonalon egy mértföld díja számítassék. Azon esetben, ha mindazon vasúttársulatokkal, vagy pedig ezeknek nagyobb részével a katonaszállításra nézve kedvezőbb egyezmény jönne létre, ezen egyezmény a jelen összekötő pályára nézve is érvényes leend. Ezen határozatok a katonailag szervezett pénzügy és csendőrségre nézve is alkalmazásban vannak. (Folyt. köv.) Gazdasági és kereskedelmi tudósítás. Tálya, nov. 16. A szöllöknek a szüret előtti hónapokbani kedvező állása jeleztette velünk a kecsegtető reményteljes jóslatot, hogy ez idén korunk a kitűnőbb évfolyamok közé lesz sorozható, ámde a szüret előtti hetek eső nélküli volta, valamint a szokott jó hatású herek majdnem teljes elmaradása meghiúsította némi részben az ez idei borunk minőségéhez csatolt reményünket. A kedvezőtlen időjárás folytán jó kellékekkel biró aszú nem képződhetvén, sem borunk nem nyerhető azon kellemetes izét, mely egy-egy évfolyamot több évre kihatólag emlékezetessé teszen. Mindazonáltal bizonyos, hogy valamint az ez idei borunk, úgy aszunk is hasonlíthatlan jobb, mint tavaly, s ezen állításunk valóságáról tanúskodik az általános vállalkozás aszuborok csinálását illetőleg. Tudva azonban, hogy ez idei borunk nem lesz a legkitűnőbb, és tehát több esztendőre kihatóan keresett czikket nem képezhetenk, más részről pedig a nehéz aszuborok kelete folyvást csökkenvén, többnyire egy — és kevés több puttonyos arzubor csináltatott. Aszuborról lévén szó, megemlítjük azt is, hogy poroszországi borkereskedők számára leginkább szomszédvárosunkban Mádon csináltatnak nagy mennyiségben, míg ezeken kívül többnyire e vidékbeliek foglalkoznak az említett borok elkészítésével. Örvendetes jelenségül jegyezhetjük fel egyszersmind azt is, hogy gácsországi borkereskedők részéről nagyobb mennyiségű összevásárlások történnek ez idő szerint, mint évek óta. Ezen tény, valamint bizonysága annak, hogy ez idei borunk a tavalyit jóval felülmúlja, tanúsítja azt is, hogy az illetők annak tudatával bírnak, hogy később a bor ára fel fog szökkenni, kivált miután az egereknek a szellőkbeni pusztítása a szűrendő bor mennyisége iránti várakozásunkon tetemes csorbát ejtettek. Mindazonáltal jutányos áron vehetni borokat, hordája 18—30 forinton kel; a legmagasabb ár, mely eddig tudomásunkra ez idei borokért fizettetett, 40 ft o. é. A helybeli aszúnak vékája 12—14 o. é. forinton kelt, azonban a később a falukból tömegesen becsempészettek folytán eredt bizalmatlanság leszállította az árát 8—9 forintra o. é. Poroszországi borkereskedők felszállítására a múlt évben több ízben tevénk említést azon anomáliáról, mely a hordók bizonytalan mértéke dolgában nálunk létezik. Egy városunkban időzött porosz borkereskedő azon írásbeli jelentést nyerte folyamodványára a magyar helytartóságtól a berlini osztrák küldöttség útján, hogy eme baj orvoslására, s a netaláni visszaélőek megakadályoztatására erélyes intézkedések tétettek, azonban ide jővén, meggyőződhetett az ide is menesztett rendelvényről, de melynek valóságos hatályba tételéről még legcsekélyebb mozzanatot sem vehetett észre. Nem akarjuk ezúttal vizsgálni, hogy mi oka ezen hanyagságnak, minek hátránya végczélban önmagunkra visszahárul, csak arra akarunk figyelmeztetni, hogy ily eljárás nem a legkedvezőbb színben tünteti elő törvényhatóságunkat a külföld előtt, és hogy csakugyan igazoltnak kell tekintenünk irányunk iráni bizalmatlanságukat. Ezennel szabadjon még arra is figyelmeztetni, hogy nem elegendő, ha a hordók pontos mértékét illető rendelet csak a hegyaljai bodnárokat inti szigorú megtartásra, hanem az illetőez érdembeni rendelkezések szigorú és részrehajlatlan foganatosítást igényelnek mindenütt, hol hordók készíttetnek. Ha borkereskedelmünk felvirulását kívánjuk, akkor e bajnak sürgős orvoslása elvitázhatlan. 1. 1. Különfélék. Pest, nov. 21. — Miután az 1861/iki országgyűlés Magyarország történetében századok óta legjelentésteljesb lenni ígérkezik, ezt Schrecker Ignácz fényképész, ki köztudomás szerint újabb időben az Akadémiai Albumot hívta életbe, a maga részéről is örökítendő, az országgyűlés felső és alsó házainak minden tagjait lefényképezve, egy-egy külön albumba gyűjteni készül, felajánlván abból egy egy példányt a felső és alsóháznak, valamint a Nemzeti Múzeumnak, nemkülönben tiszta jövedelméből egy részt a Magyar Írók Segélyegyletének. Felhivatnak ennélfogva bizodalomteljes tisztelettel az országgyűlés mind a két házának mélyen tisztelt tagjai, hogy a mint idejök engedi, fennnevezettnek műtermében (Lipótváros, Bálványutcza 3. sz.) megjelenni ne terheltessenek. Pest, 1865. novemberben. B. Sennyei Pál, m. k. B. Eötvös József, m. k. — Ő Felsége Budán történendő ünnepélyes fogadtatása tervezetéből következő részletekről írnak a lapok : „A lánczhid a 16 nagy zászlón kívül még 200 kisebb lobogóval leend díszítve, melyek a híd hosszában a lánczszemekhez lesznek erősítve. A hídfőnél ő Felségét a városi küldöttség Paulovics polgármester vezérlete alatt hódolatteljesen fogadandja, mire a lovas bandérium a váriakig kisérendi a királyi fogatot. Az Albert-főherczeg után, mely szintén zászlókkal leend díszítve, egész a várig a széhek, tanulók stb.sorfalat fognak képezni. A megérkezés napján Ő Felsége fáklyásmenetel és éjizenével fog megtiszteltetni, másnap pedig színi előadás lesz, melyen a nemzeti színház több tagja is közre fog működni. A budai Duna-part, a menynyire lehet, kiegyengetve szintén zászlókkal leend diszitve. íI!IyÍM,atkozat' A »Pesti Napló“ f. hó 16-áról szóló 264. számában a „Neue fr. Presse“ után egy, a berlini „Versicherungs Zig“-ból által vett jegyzetet közöl, mely szerint a Hungária második 1000 részvényének elhelyezése tökéletes hajótörést szenvedett volna. Úgy az igazság érdekében, valamint az első kibocsátási részvények magyarországi számos birtokosai megnyugtatására kinyilatkoztathatjuk, hogy a második kibocsátvány részvényei nagyobb ára alá vannak írva, s hogy az azokra a részletfizetések folytonosan teljesíttetnek. Azonban e különös állítás oda van irányozva, hogy egy még különösebbnek elfogadhatását valószínűvé tegye, mert az érintett mocskoló jegyzetben még pedig megbízható , kútfőre nem átallott hivatkozással — nyomban az mondatik, hogy a Hungária első sorozati részigényei. “**“ 30%-tól utánfizetésnek kizárását ” tervezi. Mi ezen tudósítást rész akaratú kohol “ánynak “klvánítjuk Állításunkat a nemsokára közzé teendő, a Hungária által elért eredményt kimutatandó év, zárlat fogja legvilágot ; valamint azt is bebizonyítani, hogy a berlini „Versicherungs Zigu névtelen tu-