Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-22 / 4679. szám

368, Székács 292, Greguss 223 szavazatot..i£Ha­­ a szentandrásiakból egyrészt Just, a komlósiak­­ból pedig Székács kortesei el nem csípnek, akkor Greguss és Just maradnak fenn, s a második sza­vazásnál Greguss a győztes. A második szavazás Just és Székács közt más­nap, 15-én történt, s szavazás előtt egy Székács­­párti által meggondolatlan­­ oda vetett gúny miatt egy kis összekoc­c­anás történt, hol két em­ber könnyű sebet kapott. Foltinyi Ignácz úr, a Just-párt vezére azonban rögtön rendet csinált, s a szavazás legkisebb rendzavarás nélkül folyt le. Eredmény jön: 842 szavazat közül Székács úr nyert 478, *­ Just úr 364 szavazatot. A szavazat kihirdetése a Just-pártiak között nagy zajt idézett elő, s nem akar fejekbe menni, hogy hát mire való volt újra szavazni, mikor ők tegnap nagy többségben voltak, noha az arra vo­natkozó törvény nekik már előtte való nap is bőven megmagyaráztatok. Végre a község házá­tól kivonulván, három csapatra oszolva, haza felé indultak; egyik csapat azonban lengő zászlókkal a magát még eddig nem mutatott főpásztor szá­lása felé tartott, állítólag őt látni és hallani; hol, a már megválasztott követnél in corpore tisztel­gő Székács pártiak — rosz szándékot sejtve —■ előttök a kaput bezárták. Erre néhány Just-párti választó, de többnyire a proletarius nép, a kaput megrohanták, botokkal döngették, a védelmezők által kidobált kövekkel pedig az ablakokat be­zúzták. Valóságos ostrom jön. Azonban Foltinyi Ignácz urnak, ki a­zajra oda szaladt, csakha­mar sikerült csendet előidézni, s általában egye­dül neki köszönhető az ingerült tömegek féke­zése. Komoly baj nem történt. Egész éjjel a leg­nagyobb csend uralkodott. Jókor reggel főtiszt. Székács József úr elutazott, úgy­szintén Tomcsá­­nyi József főispán e méltósága is. Mint halljuk, a választás érvényessége ellen kifogás fog tétetni, mivel vesztegetési és terrori­záló vádak merülnek fel. Mohács, novemb. 16. Ma tartatott meg a követválasztás. Ma fájdalommal győződhettünk meg arról, hogy mily könnyen lehet a szegény népet ámítá­sokkal, gyanúsítgatásokkal és bujtogatásokkal az igaz útról letéríteni, és eszköznek felhasználni! Szomorú tanúság! A­mi felett két hét előtt mosolyogtunk, és a­mit gúnynak tartottunk, ma ment valósulásba­­ Mohács választó kerületében Szcitovszky Már­tonnak, volt 1861-ki főispánunknak, mint álta­lunk különösen felkért követjelöltnek lobogója lebegett, és eszébe sem juthatott valakinek, hogy ily jelölt mellett más is versenyre keljen. S ime, egyszerre megjelent Siklósi Károly orvos Budár­ól, és daczára annak, hogy senki sem ismerte, vagy a­kik ismerték, elfordultak tőle, egy hírhedt kortese (valami Miksits) által vesz­tegetésekkel, etetésekkel, itatásokkal, ámítások­kal és izgatásokkal a néptömeg többségét oly­annyira meg tudta nyerni, hogy Szcitovszky Mártonnak megválasztása kétségesnek látszott. Mindezekről Szcitovszky Márton valószínűleg értesülvén,­­ visszalépett, mert úgy látszik, oly emberrel, ki ily eszközökkel szerzi magának a szavazókat, sorompóba lépni nem akart. Szcitovszkynak ezen tette párthíveiben a tisz­teletet még inkább fokozta. Az értelmiség és józanabb gondolkozású válasz­tó azonban azon reményétől, hogy Szcitovszky Márton képviselje e választó­kerületet a leendő országgyűlésen — megválni nem tudván, még ma is nagy számmal a választási téren megjelent, és áttekintvén a sok gyermekbel és szavazatképes­­séggel nem bíró ellenpárt tömegén, tán a szava­zást is koc­káztathatta volna, de szem előtt tart­ván tisztelt jelöltünknek kívánságát, ezt tiszte­letből nem tehettük és nem is tettük, hanem miután a követválasztási elnök a választást meg­nyitotta , Szajevits Pál helybeli lakos az egész Szcitovszky párt részéről és megbízásából a választás ellen tiltakozott, és Siklósinak netán történendő megválasztatását törvénytelen­nek és semmisnek nyilvánította, miután Siklósi a megválasztatásához szükséges többséget törvénytelen és tiltott eszközökkel szerezte meg, kinyilatkoztatván egyszersmind, hogy — további jogai fenntartása mellett — az egész párt a választásban részt venni nem fog. Ezzel az egész párt a királyt, a hazát és Szci­­tovszkit megéljenezvén, a helyszínről eltávozott, hogy nemcsak résztvevője, de még tanúja se le­gyen oly adtusnak, melyet törvénytelennek nyil­vánított. Ezután Siklósi Károly ur hívei ezt kikiál­tották. S így ma pro hic et nunc Siklósi Károly volna Mohács választó kerületének követe. H. K. Szabadszállás, nov. 2. Kö­vet választási mozgalmainkról a „P. Napló“ 246-dik számában, Kunszentmiklósról keltezve, névtelen közlemény jelent meg, melyben nevem, mint fellépett követjelölté, gyanusíttatott. Ugyanezen névtelen a 247-dik számban úgy­nevezett helyreigazítást közlött, melyben épen azt hallgatja el, mit — sértő koholmányának élét ve­endő — igaz ember módjára, tartozott volna helyreigazítani vagy visszahúzni. Maga az első czikk reám vonatkozó iránya már felhábor­tó kedélyemet, a mennyiben a vá­lasztó­kerület összes értelmisége, úgy minden válasz­tó­polgár előtt tudva és elterjedve volt, hogy nevemet a mozgalomban még csak felem­­líttetni se engedem , és mégis a névtelen czikk­­író úgy tüntet fel a nyilvánosság terén, mint a­ki a jelöltséget elfogadtam, igyekezvén egy­szersmind pi­skolódó illustratióval riasztani visz­­sza a jelöltségtől. A nyilvánosság ítélőszékétől soha sem féltem, de hogy valamely részakaratú egyén gyanúsítá­sainak a nyilvánosság terén czéltáblául szolgál­jak, azt tűrni soha sem fogom. Nézzük most már közelebbről, miként ir a sö­tétben lappangó tudósító: „Ekkor — úgymond — midőn már minden a legjobb rendben lenni látszott, kezdett előbb súgva és mintegy szé­gyenkedve, utóbb több-több bátorsággal egy addig nem említett ellenjelölt neve hangzani. A füülöpszállási jelenlegi provisorius magistratus Balogh Imrét ajánlá az összehívott fülöpszállási népnek jelöltül, mint oly embert, a minőre most, „midőn minden áron ki kell a kormánynyal békülni“, épen szükség van. A szabadszállási magistratus tö­b tagjai szertejárnak, mindenütt, hirdetvén „az egy szükséges ember“ bitczikkét, a ajánlván je­*) Lapunk vasárnapi számában ezen szavazatmennyi ■u Rág nyomdahibából közöltetett 4751 számmal. Sa­­löltjüket stb.“ Ezen, a czikkíró agyában fogam­­zott alkotmányellenes programm eszközéül en­gem képesnek és ajánlkozottnak tartva, vissza­lépésre felszólit, fenyegetvén a két említett város értelmiségét, hogy vele ujjat ne húz­zanak. A­ki ily bántó dolgokat, nyilvános lapban, megtörtént tényként kürtöl , ne rejtené el magát a névtelenség álarcza mögé ; hadd látná az olvasó, mennyi értéket kölcsönöz az író neve közlött híreinek ; hadd látná a bán­tott fél, kivel van dolga. A czikkíró két okból akart titokban maradni: először, mert mint sértő koholmányok gyártója, csakis a névtelenséget tartja biztos térnek,ahonnan feleletre vonatás félelme nélkül handabandázhat; másodszor, mert nevének a czikk alá függesztése ámulatba ej­­tendő a nyilvánosságot, hogy még ilyesmi is megtörténhetik. A „minden áron“ kibékülést óhajtó hazaelle­nes érdekről a bántalmazott két magistratust csak önhöz hasonló emberek gyanúsíthatják , és hogy én ilyen lealázó érdek eszközéül magamat felhasználtatni engedném, az rágalom. A haza üdve, alkotmánya, törvényei, keblem szentségét képezvén, ezekért minden áldozatra kész vagyok; de egyszersmind felhívom önt, fe­dezze fel nevét, bocsássa le álarczát, hadd nézzek szemébe, és lássam meg, oly férfi-e ön, ki a kimondott szó mellett férfival szemközt helyt állni mer. A két magistratust az ön bántalmai ellen védői nem feladatom. Annyit azonban kimondok, hogy ráfogásokkal él ellenekben. Egyébiránt ön sze­rint mindjárt hazaáruló a magistratus, mihelyt választópolgári szabad akaratából kifolyó véle­ménye az önétől eltér. Valóban hitvány fogalom­mal bír a törvény szentségéről, ki a „szervezés“ szükségének ily okát adja. Ha ön és ama ma­­gistratusok közt nincs e tárgyban nézetkülönb­ség, akkor, ugy­e­bár maradhatnak hivataluk­ban mind halálig, akkor már valódi hazafiak! Emlékeznie kell önnek, ha Kunszentmiklósi és az értelmiséghez sorozza magát, hogy én még az országgyűlés egybehívása előtt a kunszent­miklósi intelligenciával a követjelölt személye iránt eszmét cserélvén, a mellett harczoltam, miszerint követül valahára országos politikai kapacitást kell nyernünk, min­t választókerüle­tünk egyet se mutat fel; én pendítem meg e czélból b. Kemény Zsigmond nevét, én sürgetem a politikai celebritás kijelöltetését, ő lett volna a szó legnemesb értelmében „az egy szükséges ember,“­s miután — fájdalom — si­ker nélkül kéretett fel, kimondott szavamhoz hí­ven, semleges akartam maradni a választási moz­galmakban, s a­kik K­unszent-Miklós, Szabad­­szállás és Fülöpszállás községekből kijelöltetésem iránt megkérdeztek, mindig egy­ ugyanazon vá­laszt kapták tőlem, t. i. hogy nemcsak jelölt nem kívánok lenni, sőt egyhangú megválaszta­­tásom esetén sem fogadnám el a követséget. Becsületes nyiltsággal hárítván el folyvást a mozgalomba sodortatásomat, nyugodtan vártam a dolgok fejlődését; azonban ön előáll, névtelen úr, s a nyilvánosság elé hurczol, mint olyat, ki­nek jelöltsége az ön álmait zavarja, s lerántani igyekszik olyan fertőbe, hol nem nekem van helyem. Jellemző önre nézve, hogy czikkei Kunszent­ Miklósról vannak keltezve, magáról, mint kun­­szentmiklósiról beszél, mint ilyen szórja nem­tetszésének villámait, mint ilyen dorongolja le a más nézeten levő választók törvényben gyöke­rező szabad akaratát, azonban a czikk mégis Szabadszálláson íratott, és itt adatott fel a postára. Ne higgye, mintha a kerületi értelmiség közöl CBjuk egy is egyetértene önnel, például a kun­­szent­miklósi casino, hol a város intelligentiájá- nak gyupontja van, érdemiért kárhoztatásban részelteté az ön botrányos czikkeit. Balogh Imre: Az újvidéki „Napredak“ I. évi nov. hó 17-ki számában következő nyilatkozat jelent meg : A pécsi „Wanderer“ után a „Hon,“ „Pesti Napló“ is a szerb lapok oly híreket közöltek, mintha én az újvidéki követek választására összeült bizott­mánynak némi útmutatásokat adtam volna a kö­vetválasztások ügyében, és mintha a szerb nem­­zet kívánságainak mikénti kielégítéséről is nyi­latkoztam volna. Nyilván vallott elveimnél fogva, nem törődve, ha azok tetszésre vagy nem tet­szésre találnak, nem engedhetvén meg, hogy oly dolgok mondatnak el nevemben, melyek eszem ágában sem voltak, kötelességemnek tartom az igazság kedvéért gondolataim minden elfer­dítése ellen ünnepélyesen tiltakozni és kije­lenteni, hogy én az újvidéki követválasztó bi­zottmány egyik tagjának megkeresése folytán oda nyilatkoztam, miszerint minden törekvé­seinknek független, szabadelvű, demokrata kö­vetek választására kell irányulva lenniök. Neve­ket nem említettem, az újvidéki bizottmánynak hagyva, ha nézeteimet netán osztaná, az említett tulajdonságokkal bíró követ jelöltek mellett fel­­szólamlani. Nem áll továbbá az sem, hogy én valamiféle programmot közzétettem volna, még kevésbé pedig, hogy a megyéknek a nemzetiségek szerinti általános szervezése és átalakítása mel­lett nyilatkoztam volna. Programmomul ott ál­múltam, a szerb nemzet kívánságainak mi módoni kielégítését illetőleg az 1861-ki szerb nemzeti gyűlés alkalmával kifejtett, és annak idejében a magyar, szerb és német lapokban is közzé tett nézeteimtől most sem állok el. Kelt Újvidéken, 1866-dik évi nov. hó 17-kén. Csernovics Péter, A következő nyilatkozat felvételére szó­­líttatánk fel: „A monori kerület azon tisztelt választói, kik engem nagyrabecsült bizalmukkal megtiszteltek, ismerik azon indokokat, melyek engem arra bíz­tak, hogy megtisztelő felhívásuknak engedve, a követjelöltséget elfogadjam. „A haza és a nép javát s boldogítását tehet­ségem szerint előmozdítani, ez vala bevallott el­vem, kitűzött czélom. „Azonban az ellenpárt embereinek — tisztelt választóim előtt is tudvalevő abbeli törekvései, melyek szerint minden módokkal és eszközök­kel a nép bizalmát tőlem elfordítani, s fentebb­­ kijelentett czélom valósítását meghitt­atani igye­keznek, oly térre vivén át az Ügyet, melyre én őket nem követhetem, oly eszközökkel harczol­­ván, melyeket én nem helyezhetek, arra indit­­nak engem, hogy ily egyenetlen fegyverekkel való küzdelmet tovább folytatni nem óhajtván, ezennel kinyilatkoztassam , hogy igen tisztelt polgártársaim nagyrabecsült szíves bizalmát há­lás tisztelettel megköszönve — ezúttal a követ­jelöltségről lemondok , ünnepélyesen ígérvén , hogy e visszaléptemmel szerény magány kö­römbe vonulva, mindig törekedni fogok a haza és a nép javára ezélre bevallott elveimet és né­zeteimet, a mennyire csekély erőm engedni fogja, a lehetőségig érvényre juttatni. „Pester, nov. 14. 1865. P­i­­­i­s­y Béla.“ V­álasz az ügyvéd-mozgalmi vádra. A „Pesti Napló“ nov. 11-ei számában Holo­vi­c­h Boldizsár úr, ügyvédi oklevelére is tá­maszkodva, jogot vett magának a fővárosi ügy­védeket meglec­kézni azon okból, mivel a jelen­legi főbíró úr a törvényhozás némely oly hiá­nyai kijavítása és czészerűbb kezelése végett, mely iránti orvoslat az elnöki körhöz tartozik, egy alapos gyakorlati javaslat kidolgozására az ügyvédeket felszólította, s ezen felhívás követ­keztében az egybegyűlt ügyvédek 40 tagú bi­zottmányt választottak, azt oda utasítvá­n, hogy a főbírói kívánalom haladék nélküli eszközlése mellett, egyszersmind az ügyvédi kar tekintélyét s hivatását szem előtt tartva, egy ügyvédi testü­let mikénti létrehozhatása és szervezltetése tár­gyában javaslatot dolgozzon ki, valamint ügyvéd segélyző-egylet létrehozhatása iránt is gondos­kodjék. H. úr a­helyett, hogy ezen ügyvédi gyüleke­zetét személyes jelenlétével megtisztelni, nagy tapasztalata és bölcsesége által a kívánt javas­latok kidolgozásának elhalasztására — ha már ezt ő idő előttinek tartja — rábírni igyekezett volna, jónak látta — a nyilvánosság előtt az egész eljárást jelenleg czéltalannak, sőt tapin­tatlannak is bélyegezni, meglehetős kíméletlen modorban, per collega uraimék az ügyvédeket oda utasítván , hogy jelenleg minél keveseb­bet peroráljanak , és az országgyűlés magas hivatását ily apró, testületi ügyekkel ne goniroz­­zák, hanem várják be a kedvező pillanatot és kívánságaikat petitió alakban terjeszszék az or­­szággyűlés elé. Hogy az ügyvédek a haza szabadságának és függetlenségének kedvező fordulatát saját bajaik orvoslására fel akarják használni, azt ne vegye rész néven tisztelt H. úr, és legyen meggyő­ződve, miszerint a mostani ügyvédek annyi ér­telmiséggel, belátással és higgadtsággal bírnak, hogy társadalmi helyzetük szervezése által sem a politika körét érinteni, sem a közbizalommal üdvözlött jelenlegi kormányt magas hivatásában gátolni nem fogják. Melyik polgárosodott állam történelméből meríti H. ur abbeli tudományát, hogy az ügyvédi testület szervezése és az ügy­véd segélyző-egylet létrehozása a törvényhozás köréhez tartozik ? Nem mellőzhetem megemlíteni H. urnak azon czélzatos figyelmeztetését, melylyel némely ügy­védek hivatlanságát és az általa képzelt censust emlegeti, sőt a felsőbb hatóságokat — az ügy­védi gyülekezet ártatlan czéljának elhallgatásá­val — betiltási rendszabályok alkalmazására fi­gyelmezteti, ez már egy kissé jellembe is vágó dolog, meglehet ugyan, hogy mindezt H. úr a legtisztább szándékú jóakarattal említi, sőt tán az egész czikket is nem az ügyvédek czéljának meghiúsítása végett írta, hanem csak a jelenlegi főbírónak akarta megmondani, hogy a város törvényszéki ügykezelés rendszabályai felett — tapasztalt ügyvéd létére — elnökileg is intéz­kedhetett volna, és kár volt ez okból az ügyvédi gyülekezetre alkalmat nyújtani, szóval a főbíró úr jó szándékát a tapintatlansággal akarta szem­be állítani, azonban úgy látszik, hogy H. úr esett a képzelt hibába, mert bármily független és tekintélyes embernek is képzelte magát, még sincs joga az összes fővárosi ügyvédséget ki­­csinylőleg, és despotikus modorban, csak úgy per collega uraimék leczkézni. Azt hiszem, hogy ha H. úr lenne főbíró, nem kérdezne senkitől semmit, hanem kénye szerint intézkednék, mu­tatja azt czikkének szülje. Budapesti köz- és átmeneti raktár-társulat Minekutána a magyar budapesti köz- és át­meneti raktártársulat, melynek élén mint alapítók gróf Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Mag­­graber Ágoston, Hollán Ernő, dr. Érti, Fleischl L. D., Ebner J. N. Jelinek Mór, Koppel L. M. és Luczenbacher P. állanak, a jövő hetekben intéz­kedéseiket meg fogja kezdeni, melyeknél fogva remélhető, hogy ezen fontos nemzetgazdászati vállalat, mely Deák Ferencz hazánkfia pártolá­sát is szerencsés bírni, mihamarább részvények útján a nagy­közönség tulajdonává válik, érde­kesnek tartjuk az engedélyezési okmányt egész kiterjedésében közleni. Engedélyezési okmány. A pest - budai összekötő vasútra. Mi Első Ferencz József, isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar és Csehország, Lom­­bard-Velencze, Dalmát, Horvát és Tótország, Galliczia, Lodomeria és Illíria királya; Ausztria főherczege; Krakó nagyherczege; Lothringia, Salzburg, Sziria, Karinthia, Felső és Alsó Szilé­zia és Bukovina herczege; Erdélyország nagy­­fejedelme stb. Miután Maggraber Ágoston a budapesti indó­házakat összekötő mozdony vasút építése és üz­letbevétele, valamint raktárak és entrepatik épí­tési engedélyért folyamodott, a vállalat közérde­kessége folytán indíttatva érezzük magunkat az 1854. évi september hó 14-én kelt vasútengedé­lyezési törvény, valamint az alább következő határozatok alapján folyamodónak a kért enge­délyt megadni: 1. §. Feljogosítjuk az engedélyezettet, hogy az osztrák államvasuttársaság pesti indóházát a déli vasúttársaság budai indóházával mozdonyvasút által összeköthesse, a nélkül, hogy a lánczhíd­­társulat jogai megcsonkíttatnának­. 2. §. Az engedélyezettnek továbbá megenged­tetik, hogy az 1-ső §-ban kijelölt összekötő vasút egyik pontjától a Duna jobb partján a budai he­gyek felé egész a zugligetig egy szárnyvonalat építhessen és üzletbe vehessen. 3. §. Ezen vasútépítésnek a mai naptól számí­tandó két év letelte alatt meg kell kezdetnie, és ugyanazon időponttól számítva hat év alatt be kell végeztetnie, és a közforgalomnak át­adatnia. 4. §: A vasútvonal építése és üzleti felszerelése a kereskedelmi és nemzetgazdasági miniszté­rium által elfogadandott építési terv szerint tör­ténik. Különösen pedig az építésnél a kereskedelmi minisztérium igényei, valamint a fennálló épí­tési és rendőri szabályok szorosan megtar­­tandók. Az építési tervben teendő változások az állam­­hatóság számára tartatnak fenn, ha t. i. a műtani vizsgálatok eredménye, és a vasútengedélyezési törvény 6. §-a értelmében teendő politikai tér­szemle a nyilvános közlekedés érdekében, vala­­mint a vonal fennállásának biztosítása, úgyszin­tén a törvényes rendszabályoknak leendő megfe­lelése azokat szükségesekké tennék. Megengedjük, hogy az összekötő vasút egye­lőre egyszerű sínvonallal a szükséges kitérési vonalokkal láttassék el. Az engedményes azonban kötelezi magát az államhatóság kivonata folytán a netalán előfor­dulandó alagutakat, valamint a Dunán keresztül építendő hid­alrészeit eredetileg két sínvonalra építeni. A vonalhoz megkivántató tér vagy azonnal két sinvonalra vétetik, vagy pedig oly egyesség állapittatik meg, mely szerint a második sin­­vonalhoz megkivántató földbirtok átengedése biztosítva van. A második sinvonal kiépítése és letétele azonban csak akkor fog igényeltetni, ha az egy sínvonalú összekötő pálya biztos és szabályo­zott közlekedés eszközlésére elégtelennek bizo­nyulna be. A 2. §-ban említett szárnyvonalon való máso­dik sínvonal létesítése az engedményes belátá­sára bizatik. 6.§. Az engedély tartama mai naptól számítandó 90 évrel határoztatik, mely határidő letelte után az engedély megszűnik. Az engedély azon esetben is megszűnik, ha az építés és üzletbe vételre meghatározott idő meg nem tartatik, vagy ha ezen határidő túllépése a vasúti engedélyezési törvény 11. §. lit. b. értelmé­ben nem igazoltatik. A pálya megnyitásától számítandó 30 év múl­va szabadságában fog állani az államhatóságnak ezen engedélyt illetőleg az engedélyezett vasút­vonalat beváltani. A beváltási díjösszeg megha­tározásának alapját a beváltást megelőző két év­nek tiszta bevétele, a két legroszabb üzletév le­számításával és így csupán 5 üzletévnek átlag tiszta jöve­delme képezendő. Ezen átlag­jövede­lem félévi részletekben fizetendő aztán az enged­ményesnek, mint életjövedék az engedmény tar­talmának leteltéig. Ha az eredményezett átlag­­jövedelem a tettleg beruházott és kellőleg kimu­tatott alaptőkének 5 a/io% nem tenné, ezen leg­kevesebbre határozott összeg képezné az évi já­radékot. Az alaptőkét teszik: a. ) az előmunkálatok költségei, valamint a részletterv kidolgozása és a költségvetései; b. ) a pálya­építés és felszerelés költségei, va­lamint más oly költségek, melyeket a vonal felszerelése múlhatatlanul szükségessé ten. c. ) az építés kezdetétől kezdve egész az üzlet megnyitásáig az engedélyezett pályára fordított tőkének ő°/0 kamatjai. d. ) a pénzmegszerzés költségei. 7. §. Az engedély megszűnésével és a meg­szűnés napján az állam minden kárpótlás nél­kül a tehermentes pálya és haszonvételének bir­tokába lép nevezetesen a föld azaz térbirtok föld és műtani munkálatok, a pálya al és felsőépületek és minden ingatlan hozzátartozandóságok birtoká­ba, mint: indóházak, fel és lerakodási helyek, a vasúti közlekedéshez megkívántató mindennemű épületek az indulási és megérkezési helyeken, őr és felügyelő házak, mindennemű szerelvényeik­kel, gépekkel és más ingatlanságaikkal. Az in­góságok, mint mozdonyok, kocsik, mozdítható gépek, szerszámok és más szerelvények vagy anyagok, ha azok az üzlet folytatásához megkí­­vántatnak és alkalmasak, vagy egészben vagy részben szakértők által leendő törvény szerinti becslés alapján az állam birtokába mennek át. A pálya beváltása után és a beváltás napján az állam a megállapított évjáradék kifizetése mel­lett az engedélyezett vonal és annak haszonvé­teli élvezet birtokába lép, a­nélkül, hogy más kárpótlást nyújtana úgy szintén az előbb megnevezett és a vasúthoz tartozó ingó és ingat­lan tárgyak birtokába is. Valamint az engedély megszűnése, úgy a pálya beváltása esetében a külön épületek , mint coaks - kemenczék, öntödék, gyárak, magtárak, docksok stb., me­lyeknek építési engedélye azon hozzátételt tar­talmazza, hogy nem a vasúthoz tartoznak, az engedményes tulajdona maradnak. 8. §. Az engedélyezett vasút létrehozatalához az engedményes az ide vonatkozó törvényes rendszabályok értelmében a kisajátítási joggal is felruháztatik. 9. §: Az engedményes feljogosíttatik tetszés szerinti díjszabást alkalmazni. Ha azonban a fenálló lánczhídon a közlekedés megszakadnék, azon díjszabást, mely ezen közlekedési félbe­szakadás idejekor alkalmazásban volt , felebb nem emelheti. 10. §. Felhatalmaztatik az engedményes a Du­nán keresztül építendő hidat olyaténképen épít­tetni, hogy gyalogosok számár­a is igénybe vé­tethessék, és ezért legfelebb 4 krt vehet minden gyalogostól, a lánczhidi társulat jogainak meg­csonkítása nélkül. — A közkatonaság számára olcsóbb díjszabás alkalmazandó. 11. §. A katonaszállitásoknak az olcsóbb díj­szabás szerint kell megtörténniök és pedig mind­addig,a­mig kedvezőbb egyesség nem jön létre, a hadügyérségünk és az osztrák államvasuttársaság, a déli vasút, az Erzsébet császárné nevét viselő vasút, a gallicziai Károly-Lajos-vasút, a tiszai vasút és a dél-éjszaki német összekötő vasút­­társulat között 1860 december 10-én létrejött egyezmény marad hatályban és ezen egyezmény határozatai kiegészítő részét képezik a jelen engedélynek. Megengedtetik azonban, hogy az összekötő vonalon egy mértföld díja számítassék. Azon esetben, ha mindazon vasúttársulatok­­kal, vagy pedig ezeknek nagyobb részével a katonaszállításra nézve kedvezőbb egyezmény jönne létre, ezen egyezmény a jelen összekötő pá­lyára nézve is érvé­nyes leend. Ezen határozatok a katonailag szervezett pénzügy és csendőrségre nézve is alkalmazásban vannak. (Folyt. köv.) Gazdasági és kereskedelmi tudósítás. Tá­­­ly­a, nov. 16. A szöllöknek a szüret előtti hónapokbani ked­vező állása jeleztette velünk a kecsegtető re­ményteljes jóslatot, hogy ez idén korunk a kitű­­nőbb évfolyamok közé lesz sorozható, ámde a szüret előtti hetek eső nélküli volta, valamint a szokott jó hatású herek majdnem teljes elmara­dása meghiúsította némi részben az ez idei bo­runk minőségéhez csatolt reményünket. A ked­vezőtlen időjárás folytán jó kellékekkel biró aszú nem képződhetvén, sem borunk nem nyer­­hető azon kellemetes izét, mely egy-egy évfolya­mot több évre kihatólag emlékezetessé teszen. Mindazonáltal bizonyos, hogy valamint az ez idei borunk, úgy aszunk is hasonlíthatlan jobb, mint tavaly, s ezen állításunk valóságáról tanús­kodik az általános vállalkozás aszuborok csiná­­lását illetőleg. Tudva azonban, hogy ez idei bo­runk nem lesz a legkitűnőbb, és tehát több esz­tendőre kihatóan keresett czikket nem képezhe­­tenk, más részről pedig a nehéz aszuborok kelete folyvást csökkenvén, többnyire egy — és kevés több puttonyos arzubor csináltatott. Aszuborról lévén szó, megemlítjük azt is, hogy por­oszországi borkereskedők számára leginkább szomszédvárosunkban Mádon csináltatnak nagy mennyiségben, míg ezeken kívül többnyire e vi­dékbeliek foglalkoznak az említett borok elké­szítésével. Örvendetes jelenségül jegyezhetjük fel egyszersmind azt is, hogy gácsországi borke­reskedők részéről nagyobb mennyiségű össze­vásárlások történnek ez idő szerint, mint évek óta. Ezen tény, valamint bizonysága annak, hogy ez idei borunk a tavalyit jóval felülmúlja, tanú­sítja azt is, hogy az illetők annak tudatával bír­nak, hogy később a bor ára fel fog szökkenni, kivált miután az egereknek a szellőkbeni pusz­títása a szűrendő bor mennyisége iránti várako­zásunkon tetemes csorbát ejtettek. Mindazonáltal jutányos áron vehetni borokat, hordája 18—30 forinton kel; a legmagasabb ár, mely eddig tudo­másunkra ez idei borokért fizettetett, 40 ft o. é. A helybeli aszúnak vékája 12—14 o. é. forinton kelt, azonban a később a falukból tömegesen be­csempészettek folytán eredt bizalmatlanság le­szállította az árát 8—9 forintra o. é. Poroszországi borkereskedők felszállítására a múlt évben több ízben tevénk említést azon anomáliáról, mely a hordók bizonytalan mértéke dolgában nálunk létezik. Egy városunkban idő­zött porosz borkereskedő azon írásbeli j­elentést nyerte folyamodványára a magyar helytartóság­tól a berlini osztrák küldöttség útján, hogy eme baj orvoslására, s a netaláni visszaélő­ek meg­­akadályoztatására erélyes intézkedések tétettek, azonban ide jővén, meggyőződhetett az ide is menesztett rendelvényről, de melynek valóságos hatályba tételéről még legcsekélyebb mozzanatot sem vehetett észre. Nem akarjuk ezúttal vizs­gálni, hogy mi oka ezen hanyagságnak, minek hátránya végczélban önmagunkra visszahárul, csak arra akarunk figyelmeztetni, hogy ily el­járás nem a legkedvezőbb színben tünteti elő törvényhatóságunkat a külföld előtt, és hogy csakugyan igazoltnak kell tekintenünk irányunk iráni bizalmatlanságukat. Ezennel szabadjon még arra is figyelmeztetni, hogy nem elegendő, ha a hordók pontos mértékét illető rendelet csak a hegyaljai bodnárokat inti szigorú megtartásra, hanem az illető­ez érdembeni rendelkezések szi­gorú és részrehajlatlan foganatosítást igényelnek mindenütt, hol hordók készíttetnek. Ha borke­reskedelmünk felvirulását kívánjuk, akkor e baj­nak sürgős orvoslása elvitázhatlan. 1. 1. K­ülönfélék. Pest, nov. 21. — Miután az 1861/­i­ki országgyűlés Magyar­­ország történetében századok óta legjelentés­­teljesb lenni ígérkezik, ezt Schrecker Ignácz fényképész, ki köztudomás szerint újabb időben az Akadémiai Albumot hívta életbe, a maga ré­széről is örökítendő, az országgyűlés felső és alsó házainak minden tagjait lefényképezve, egy-egy külön albumba gyűjteni készül, felajánlván abból egy egy példányt a felső és alsóháznak, valamint a Nemzeti Múzeumnak, nemkülönben tiszta jövedelméből egy részt a Magyar Írók Segélyegyletének. Felhivatnak ennélfogva bizodalomteljes tiszte­lettel az országgyűlés mind a két házának mélyen tisztelt tagjai, hogy a mint idejök engedi, fenn­­nevezettnek műtermében (Lipótváros, Bálvány­­utcza 3. sz.) megjelenni ne terheltessenek. Pest, 1865. novemberben. B. S­e­n­n­y­e­i Pál, m. k. B. Eötvös József, m. k. — Ő Felsége Budán történendő ünnepélyes fogadtatása tervezetéből következő részletekről írnak a lapok : „A lánczhid a 16 nagy zászlón kívül még 200 kisebb lobogóval leend díszítve, melyek a híd h­osszában a lánczszemekhez lesz­nek erősítve. A hídfőnél ő Felségét a városi küldöttség Paulovics polgármester vezérlete alatt hódolatteljesen fogadandja, mire a lovas bandérium a váriakig kisérendi a királyi fogatot. Az Albert-főherczeg után, mely szintén zászlók­kal leend díszítve, egész a várig a széhek, tanu­lók stb.­­sorfalat fognak képezni. A megérkezés napján Ő Felsége fáklyásmene­tel és éjizenével fog megtiszteltetni, másnap pedig színi előadás lesz, melyen a nemzeti színház több tagja is közre fog működni. A budai Duna-part, a meny­nyire lehet, kiegyengetve szintén zászlókkal le­­end diszitve. íI!IyÍM,atkozat' A »Pesti Napló“ f. hó 16-áról szóló 264. számában a „Neue fr. Presse“ után egy, a berlini „Versicherungs Zig“-ból ál­tal vett jegyzetet közöl, mely szerint a Hungária második 1000 részvényének elhelyezése tökéletes hajótörést szenvedett volna. Úgy az igazság ér­dekében, valamint az első kibocsátási részvé­nyek magyarországi számos birtokosai megnyug­tatására kinyilatkoztathatjuk, hogy a második kibocsátvány részvényei nagyobb ára alá vannak írva, s hogy az azokra a részletfizetések folytono­­­­san teljesíttetnek. Azonban e különös állítás oda­­ van irányozva, hogy egy még különösebbnek el­­f­­ogadhatását valószínűvé tegye, mert az érintett­­ mocskoló jegyzetben­ még pedig megbízható , kútfőre nem átallott hivatkozással — nyomban­­ az mondatik, hogy a Hungária első sorozati rész­­i­gényei. “**“ 30%-tól utánfizetésnek kizárását ” tervezi. Mi ezen tudósítást rész akaratú kohol­­­ “ánynak “klvánítjuk Állításunkat a nemso­kára közzé teendő, a Hungária által elért ered­ményt kimutatandó év, zárlat fogja legvilágot ; valamint azt is bebizonyítani, hogy a berlini „Versicherungs Zigu névtelen tu-

Next