Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-22 / 4679. szám
268 4679. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szerda, november 22. 1865. 16. évi folyam. Ferencziek tere 7. száma földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 uj kr. Nyílt tér: 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Pest, nov. 21.1865. (Fk) A táviró Sella olasz pénzügyér ismeretes beszédének legfontosb részeiben elferdített közlése által oly confusiót okozott a minap, hogy tanácsosnak véljük Victor Emanuel trónbeszédének tüzetes fejtegetését elhalasztani mindaddig, míg e szónoklat teljes szövegét nem ismerjük. Időközben fonjuk tovább azon elmélkedéseket, mikkel e napokban a porosz kabinetnek Bismark hazatérése óta oly lényegesen megváltozott magatartását kisértük, és ez annyival inkább helyén fog lenni, miután azóta néhány új adat merült fel előbbi nézeteink megerősítésére. Ezen legújabb adatok nyomán semmi kétség arról, hogy Bismark gróf, ki Páriában azt szerette volna megtudni, mitevő leend Francziaország, ott csak azt tudta meg, hogy mit akar tenni, vagy inkább nem tenni — Ausztria. Azt mondták t. i. ő exójának, hogy e hatalom a leghatározottabban kijelenté, miszerint Holsteinra való jogait soha pénzért nem fogja áruba bocsátani. A porosz félhivatalos sajtó mostani magatartása ennélfogva ugyanaz, mit a számtanban „próbádnak szoktak nevezni. ” Bismark gróf még nem bízik teljesen azon eredmény helyességében , melyet ő Párisból hozott magával, s ennélfogva a maga lapjaival megcsináltatja a próbát ; kihívja Ausztriát minden lehető módon, s most azt várja, vájjon ugyanazon eredmény fog-e „kijőni“, amelylyel Párisban megismerkedett. A franczia kormány, úgy látszik, igen nagyon kívánja, hogy e próba igenlő választ szolgáltasson, s amennyire Francziaországon áll, ez mindent elkövet, hogy Ausztria neki bátorodván, Poroszországnak szeme közé is merje mondani, amit Párisban kijelentetett, hogy t. i. pénzbeli áldozat árán a porosz kabinet nem fogja a herczegségek bekeblezését valósíthatni. Nem tudjuk, mennyiben hajlandó a bécsi kabinet e franczia várakozásnak megfelelni. Az osztrák külügyminisztériumtól sugalmazott levelezők azt írják ugyan külföldi lapokban, hogy a bécsi kormány ilyen amolyan ingerült hangulatban van Poroszország irányában, hanem ilyesmit már számtalanszor volt szerencsénk hallani, s a tizenkettedik órában Ausztria mégis arra tökélte el magát, hogy a béke érdekében a porosz követelésnek enged. Ha tehát a „Kreutzig“ most is ezt az aut-aut-ot állítja fel : vagy szakítás, vagy szoros szövetség, melynek conditio sine qua nou-ja Holstein átengedése volna, mi távolról sem akarnánk megesküdni arra, hogy Ausztria utóvégre az elsőt fogja választani, nem pedig az utolsót. Szintoly kevés súlyt tulajdonítunk azon állítólagos „leczkének,a melyet „la France“ e napokban Bismark grófnak adott. —Az ily nyilatkozatok senkit sem köteleznek , hanem legfeljebb egy pillanatra tesznek hatást, mely hatás a fennforgó esetben az, hogy Ausztriát ellenállásra bátoríthatja, ha bátorítja. Hogy Francziaország komolyan ellenzi Poroszország törekvéseit, az mindezeknél fogva előttünk csak oly kevéssé bizonyos, mint hogy azon barátság, melyet Napóleon most Ausztria irányában mutat, őszinte és tartós. Az első azért nem bizonyos, mert a franczia császárnak, s átalában óvatos diplomatának nem szokása valódi szándékait kelleténél korábban elárulni ; pedig mi oka lehetne ő franczia felségének, Bismark grófot már a puszta kísérlettől is elriasztani, holott épen ellenkezőleg, ily kisérlet Francziaország érdekében látszik állni, mert ennek alkalmat nyújtana, minden áldozat nélkül, a maga befolyását Közép-Euróban érvényesíteni ? Akár mint gondolkozik tehát Francziaország a porosz tervekre nézve, valóban nem látjuk át, mi indíthatná őt arra, hogy Poroszországot már most is eltaszítsa magától, ha csak egyedül szinleg nem teszi, hogy a két németországi nagyhatalom közt a viszály tüzét szitsa. Másfelől annak sem látjuk okát, hogy III. Napóleon most egyszerre őszintén és tartósan közelednék Ausztria felé. Mit tett e hatalom, a mi által Francziaországot lekötelezte ? Mit reméltet ez utóbbival hogy barátságos indulatra bírja ? — Inkább az ellenkező áll ! — Akár mi , mondjon valaki, mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy Napoleon előtt nem közönbös a főleg mégis ő általa alkotott olasz királyság sorsa, sőt hogy ez talán minden európai ügyek közül reá nézve a legeslegfontosabb. Már most látjuk és tudjuk, hogy Poroszág az olasz királyságot elismerte, látjuk és tudjuk, hogy Bismarck gróf a német középállamoknál biztólkodott a német - olasz kereskedelmi szerződés mellett, melynek előfeltétele az olasz királyság elismertetése; látjuk és tudjuk, hogy e fáradozásnak sikere is volt. Bajorország — Ausztria eddigelé leghívebb barátja — Bajor- és Szászország az olasz királyságot az imént elismerte, Würtemberg és Hannovera pedig maholnap el fogja ismerni. Mindezt látjuk és tudjuk, valamint látják és tudják Párisban is látják és tudják ott, hogy Bismark gróf oly államférfi, aki valamit kivinni képes, habár nehézséggel járna is. Tudják, hogy ő a kereskedelmi szerződés által Németország érdekeinek akar szolgálni, de azért az eredmény — Olaszországnak a német államok részérőli elismertetése — nem kevésbé kedves dolog lesz a tuilleriák előtt, mert hisz oly tettnek, mely nekem jól esik, értékét nem csökkenti az, ha az, ki tette, e mellett a maga érdekét is szolgálja, sőt épen azok a legtartósabb szövetségek, melyek kölcsönös érdeken alapulnak. És mit ten Ausztria ezen a Napóleon előtt annyi fontossággal bíró olasz kérdésben ? Semmit sem! Mi tehát nem látjuk át, mennyiben változhatott volna nemcsak külsőleg, hanem bensőleg is a Bécs és Páris közti viszony. Mi előttünk majdnem az axióma rendíthetlenségével bír azon tétel, hogy — míg a két császári kormány az olasz kérdésre nézve valami módon egyezkedni nem képes — addig köztük őszinte, tartós barátságról nem lehet szó. És minthogy Ausztriának egyedül két szövetség— a franczia és a porosz — közt lehet választania, mindaddig, míg a franczia el nem érhető, a poroszt minden áron és bármily áldozattal is fenn kellene tartani, mert mindaddig az olasz kérdés veszélyt fog képezni Ausztriára nézve, melynek ellenében — miután Olaszország a francziának szövetségét bírja — Ausztriának a Poroszországgali szövetségben kellene ellensúlyt keresnie, csak azon különbséggel, hogy még akkor is kétes, váljon minden körülmények közt biztos és szilárd támasz-e Ausztriára nézve a porosz szövetség, míg az olasz-franczia szövetséghez ily kétely nem férhet. A Berlin és Bécs közt folyó félhivatalos béka-egérharcznak e szerint csak akkor fogunk fontosságot tulajdonítani, ha azt halljuk, hogy Ausztria az olasz kérdés terén ergedményekre kész, mert csak akkor van kilátása Francziaország szövetségére, mely nélkül a bécsi kabinét európai bonyodalomba ereszkedni — igénytelen nézetünk szerint — nem képes templomba, azután pedig egyetemleges tisztelkedésre a királyi biztoshoz és a gyűlés elnökéhez. 2. A gyűlés idejére 8 elnököt választanak, kik rendre a követi konferencziákon elnökölni fognak, az ügykezelést intézni fogják, és fenntartják az érintkezést a hivatalos elnökségekkel, s az ezen 8 elnökre vonatkozó szavazócédulákat a legközelebbi gyűlésre fogják hozni. 3. Hétfőn legyen a valóságos megnyitás, mikor is a királyi leirat felolvastatván, a követ urak credentionalisaikat és a királyi hiv. a meghívó leveleket beadván, azok egy kinevezendő bizottmánynak fognak átadatni megvizsgálás végett, s ugyan e bizottmány fog felügyelni a gyűlés jegyzőkönyvvitelére. 4. A gyűlés jegyzőkönyvei magyar, román és német nyelven fognak vitetni. Ez indítvány zajos éljenzések közt fogadtatott el. Végre Zeyk Károly örömét fejezte ki a felett, hogy a szászok és románok közül többen részt vettek ez előleges , úgyszólván barátságos értekezletben, s kérte, hogy ezután is tegyék azt, mert az egyetértés és összetartás által sokkal könnyebben eszközölhetik a haza javát, és itt mindig rokonszenves barátokra fognak találni. Ugyanez eszmével végezte szavait az elnök is, ezt is megéljenezve, a rövid ülés derült kedélyben oszlott szét. Tudósitások Erdélyből. i. Kolozsvár, nov. 13. 1866. A város mindinkább élénkül, beérkeztek már a szász és román követek is; most foly az úgynevezett ismerkedés, bemutatások, tisztelgések, Suruu érsek és Shagunar metropolita látogatást tettek Crennevillé gróf és b. Kemény Ferencz ő nagyméltóságaiknál. A magyarok és székelyek közt kevés az uj ember, legtöbbnyire olyanok, kik már a 34-iki országgyűlésen is jelen voltak. Hiányzik ugyan a nagy Bethlen János, Wesselényi Miklós, Kemény Dénes, Szász Károly — de köztünk lebeg szellemük; az elvek ugyaiazok most is; csak az eszmék tisztultak, s a hosszú idő és tapasztalatdús évek sok mindenre tanítottak azóta. Ma délután előleges követi és királyi hivatalosi conferentia volt a gyűlés termében, a redout-épületben. Ott voltak : gr. Teleki Domokos, Zeyk Károly, gróf Betlen János, Veér Farkas, gr. Betlen Gábor, b. Bánffy János, gr. Kun Gothárd Mikó Mihály, báró Kemény György és István, gr. Haller Ferencz, gr. Kálnoky, b. Nopcsa , b. Jósika Lajos, Dósa Elek, Groisz Gusztáv, mind régibb időkből, s ott az újabb korból Tisza László, gr Lázár Miklós, Dósa Dani, gr. Rhédei, Ugrón Lázár, a két Brennenberg, Nagy Samu, Bömches, gr. Bethlen Gábor, Túri Gergely, Székely Gergely, s még számosan szászok és románok Zeyk Károly indítványára elnökül Veér Farkast kértékfel, s ő elfoglalván az elnöki széket, ugyancsak Zeyk Károly inditványára a következendő végzéseket hozták: 1. Holnap 10 órakor a terembe összegyűlnek, s aztán veni sancte-ra mennek a Kolozsvár, nov. 19. A királyi hivatalosok, megyék, székek és vidékek követei részint tegnapelőtt, részint tegnap érkeztek be kivétel nélkül, s így a szászok és oláhok is; ama tudósítások tehát, melyek különösen az utóbbiak elmaradását állították, tettleg meg vannak czáfolva. Salutiu érsek, kiről átalánosan azt hitték, hogy az utóbbi időkben megrongált egéssége miatt nem fog megjelenhetni, némileg felüdülvén,szintén itt van. Tegnap előleges tanácskozmány tartatott Veér Farkas elnöklete alatt, melyen a szászok és románok közül szintén sokan vettek részt. Az egész conferentia rövid ideg tartott. Zeyk Károly ez alkalommal többi közt azt is felhozta, iletőleg indítványozta, hogy az országgyűlési jegyzőkönyvek három nyelven szerkesztessenek, ami elfogadtatott, valamint azon javaslat is, mikép az előleges tanácskozmányok részér a nyolcz elnök választassák, minek czélja az, miszerint minden nemzetiségre legyen reflectálva. Ezen elnökök későbbi nagyobb tanácskozmányban fognak megválasztatni. Aligha csalódom, ha azt hiszem, mikép az országgyűlési munka oroszlán része e conferentiáké leend, ezekben fog minden kérdés előlegesen megvitattatni, megérleltetni, és így magukban az országgyűlés üléseiben — amint ezt legalább most gyaníthatjuk — alig leendnek hosszasabb és bonyodalmasabb tárgyalások. Az országgyűlésré egybehívott rendek nagy része ma reggel 10 órakor gyűlt össze a csinosan feldíszített redoute-teremben, melybe a rendek elnöke, Kemény Ferencz bár néhány perccel 10 óra után harsány éljenek között lépvén be, elfoglalta az elnöki széket , röviden előadván, mikép a mai összejövetelnek nincs más czélja, mint testületileg megjelenni a templomban, s Isten segélyéért és áldásáért esedezni az országgyűlés előtt álló nagy munkára imádkozni Felséges urunk királyunkért és Felséges asszonyunkért, kinek épen ma üljük dicső névnapját. (Harsány éljenek.) A Veni Sancten Fogarasy Mihály erdélyi püspök ur ő excra pontificált, fényes segédlettel. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása holnap 10 órakor menend véghez, az e végből kinevezett királyi biztos, Crennevillé lovassági tábornok az ő excja által. A verificatiók, melyeket a rendek elnöke által kinevezett bizottmány fog eszközlésbe venni, valamint a holnap felolvasandó legfelsőbb leirat előleges tárgyalására kiküldendő választmány munkálatai mintegy nyolcz napot veendnek igénybe, és igy érdemleges ülés holnaphoz egy hétig alig leend. (?) Kérmegye: Ifj. gr. Bethlen Gábor, Póczn Ferencz. Küküllőmegye: Gr. Bethlen Farkas és — — Tordamegye : Tisza László, Huszár Károly. Kolozsmegye: Zeyk Károly, Hosszú József Dobokamegye: Ocsvai Ferencz és —— Belső- Szolnokmegye: Bethlen Sándor gr., Torma Károly. Hunyadmegye: Kun Kocsárd gr., Páva Antal. Vidékek követei: Fogarasvidéki: Antonelli János, Matzeláriy János. Naszódvidéki: Székelyszékek követei: Udvarhelyszéki : gr. Bethlen János, Räuber Nánádor. Háromszéki: Berde Mózsa, Tury Gergely. Csikszéki: Mikó Mihály, Mihály Gergely. Marosszéki : Rhédey István gr., Nagy Samu. Aranyosszéki : Zeyk József és Fejér Márton. Szászszékek követei: Szebenszéki: Herberth Ede, Schneider József. Seges- várszéki: — — — — Medgyesszéki: Gräser Frigyes, Biedersfeld. Szászsebesszéki : Bologa János, dr. Trauschenfels Jenő. Nagysinki széki : Bruckner Vilmos Häner Henrik. Kőhalomszéki: Konrád Móricz, Melás Vilmos. Szeredahelyszéki: Wendel Gusztáv, Ratiu János. Uj- egyházszéki: Herbert Lajos, Drotlef Mihály. Szászvárosszéki: Tulbás János, Balomiri János. Szászvidékek követei: Brassó- vidéki: Brennerberg Ferencz, Brennerberg Gyula. Beszterczevidéki: Thieman Frigyes, Bruccenthal Antal b. Taxális helyek követei: Kolozsvár városi : Lázár Miklós gr., Mikó Lőrincz. Marosvásárhelyi: Dózsa Elek, Dózsa Dániel. , Károlyfejérvári: Kemény Gábor b., Szoboszlay György. Szamosújvári : Simai Gergely, Gajzágó Salamon. Erzsébetvárosi: — —--------Abrudbányai: Szebeni Ferencz, Szilvási Miklós. Vízaknai: Tímár Károly, Szőcs Sándor. Vajdahunyadi: Benedikti Albert, Petkó Lázár. Kézdivásárhely : Pap Lajos, Benkő Pál. Hátszegi: --------— — — Szepsi-Szentgyörgyi: Szentkereszti Zsigmond b., Vida Dániel. Székelyudvarhelyi : Boér János, Kassai Ignácz. Bereczki: Fejér János, Domokos László. Csíkszeredai : Gecze János és Orbán János. Széki: b. Bánfi János, Felszegi Samu. Kolozsi: Topler Károly, Pethe András. Ilyefalvi : Székely Gergely, Lukács Ferencz. Oláhfalvi : Gál János, Both Károly. Újonnan belépett városok: Szeben város : Rannicher Jakab, Binder Mihály. Brassó: Bömches Frigyes, Wächter Frigyes. Besztercze város : Dékáni Károly, Fluger Károly. Szászsebes : Lasser Ágoston, Binder Mihály. Segesvár : Gull József, Zimmermann Ede. Medgyes : pr. Binder Lajos, Manger Károly. Szászrégen : Birthler Frigyes, Melzl Sámuel. Szászváros : dr. Lészai Dániel, Schüller József. Fogaras : gr. Eszterházi Kálmán, gr. Halfer Ferencz. E szerint 55 megyei, széki és városi hatóság lesz képviselve, mégpedig, minthogy a káptalan és convent csak egy-egy követet küld, a követek száma 108 lesz, míg 48-ban 88 volt. Mint első tekintetre feltűnik, a hatóságok megszaporodtak. Kilencz királyi várost és egy vidéket láttunk, mint újat megjelenni,a mennyiben a szász királyi városoknak a széktől különváltan követ adatott, s a mennyiben a nem rég áhított Naszódvidék és királyi várossá emelt Szászváros, Szász- Régen és Fogaras városnak szintén képviselet adatott. A 108 követből megyét és széket 52 képvisel, várost 54. Nemzetiség szerint a gyár követ lett — feltéve, hogy Hátszegen egyik követ magyar lett — 36, székely 26, szász lett 33, román — feltéve, hogy Hátszegen egy követet kap — 13. E szerint az összes 298 követ és regallatából magyar lett 117, székely 75, száz 56, román 50. ményének mi — fővárosunk polgármesteri hivatalának érdekében is — örvendenénk. L Pápáról f. hó 20-ról írják, hogy az ottani választók egy küldöttsége f. hó 19-én megjelent gróf Eszterházy Pál méltóságánál, felkérvén a grófot a városkerület országos képviselésének elvállalására. Ő méltósága megtisztelve érzi ugyan magát a választó polgárok irányábani bizalmával, de minthogy annak elfogadásával a főrendi táblánál őt megillető ülésezési jog használatáról kellene lemondania, s e mellett más — igen alkalmas kapacitásoknak országos képviselővé való megválasztatását akadályozná, — ő az ajánlatot ez okokból nem fogadja el, — hanem kéri a választókat, bizalmukkal más, arra képes tehetség felé fordulni. Ez igen szép és követésre méltó nyilatkozatnak vajha mindenütt lenne viszhangja, hol hasonló okok azt kívánatossá teszik. A Hajdúkerület hadházi vál.kerületében Tury Sámuel választatott meg képviselővé 1590 szavazattal — Hadházy Dániel ellenében, ki csak 195 szavazatot nyert. Erdélyi országyűlési képviselők: A mostani ,,ad hoc“ országgyűlésre választott képviselők sorozata a „Korunk“ szerint itt következik: Káptalani és conventi követek:Károly fehérvári káptalan követe: — — Kolozs monostori convent követe: Lenhárd Ferencz. Vánmegyéb követei: Alsó-Fehérmegye, b. Kemény István, Boér János. Felső-Fel Követválasztási mozgalmak. Gorove választói tegnap estre zárták, ezúttal a választásig utolsó estély őket a lövöldében. Mint a beadott jegyek számából kitűnt,összesen 1179 választó volt jelen.Többen szónokoltak a helybeli választók közül. Ezek közül kiemelendők Cséry ügyvéd, ki a szónokokat bevezető, Giczey, Ney Ferencz, Kimer, Rakovszky, Beliczay, Aul, Boszkó tanár, Gyurkovics, Ludvigh, Schmiedlechner stb. stb. Örömmel adjuk át magunkat a reménynek, hogy a Terézváros választóinak legnagyobb többsége ugyanezen tömörséggel fog sorakozni holnap jelöltje, a kitűnő hazafi, Gorove István mellett, s ennek képviselővé választásával a törvényhozást egy tapasztalt erővel fogja gazdagítni. Ez eszménél nem mulaszthatjuk el bizalommal és barátságosan figyelmeztetni Pest város öt kerületinek 1. választóit, hogy politikai legszebb joguk személyes gyakorlatára holnapi kijelölt választási helyekre teljes számmal megjelenni hazafias teendőnek ismerjék. A választások mindenütt reggel 9 órakor kezdődnek. A belvárosban, miként az egész országban, egy a hang : éljen Deák Ferencz. A Lipótvárosban Kemény Zs. és Ráth K. a jelöltek. A Józsefvárosban Erköly viszszaléptével a választók Szentkirályi Móricz és Szilágyi Virgil közt fognak dönteni. A Ferenczvárosban Horváth Károly és Rottenbiller Lipót a jelöltek. Ahogy mi ismerjük az ottani pártok állását, győzelemre Horváth Károlynak van kilátása, s a választás ilyen ered Zemplén megye, nov. 16. A követválasztásról kellene írnom, írhatnék részletesen csendháborításról, verekedésről, vérengzésről , de városunkban, és mondhatni egész választókerületünkben oly magas fokra lépett az izgatottság, olyannyira terrorizálják itt az embert, hogy némely szomorúan végződő események okának megírása következtében nem a legirigylendőbb helyzetbe juthatna. Utóbbi időben a túlságos, hónapok óta tartó korteskedés által mesterségesen felizgatott kedélyeket némileg lecsillapította a katonaság, mely kerületünkbe érkezett a személy- és vagyonbiztosság feletti őrködés végett. Ez talán Magyarországon az első eset ez idő szerint, hogy katonáért kellett folyamodni, hogy ez a rendet és nyugalmat a rendes mederbe visszaterelje. A közügynek csak ártalmára lehető vallási kérdést vontak a küzdtérre, s ez az Indító oka a gyakori villongásoknak, ez szüli a különböző hitfelekezetek közti meghasonlást, minek előteremtésével némelyek jobb ügyért érdemlő buzgalommal fáradoznak. Ez az, mit felette sajnálni lehet, minek elmaradását minden honfi óhajtaná, minek bajait még talán az utókor is érezni fogja. A párttusák, a viszályok még kedves olvasóegyletünkre is kihatottak, amennyiben azt az időszaki sajtó minden érdekeltsége mellett kevesen látogatják. Orosháza, nov. 16. Az orosházi választókerület áll Orosháza, Tót- Komlós, Öcsöd, Szent-András, Gyulavári, Csorvás,Bánfalva, Szenttornya és Kígyós községekből. Követjelöltül határozottan először is Just István szenttornyai birtokos léptetett fel. Ugyanakkor egyéb nevek is hangzottak, de csakhamar elhangzottak. Másodszor Greguss Ágost lépett fel különösen Tót-Komlós, Szent-András és Öcsöd községek jelöltjeként. Személyesen ismeretlen lévén, a központon kevés párthive volt, ámbár Székács József superintendens urat Orosházán Torkos Károly lelkész ur által ajánltatta. Ezen ajánlattal egyidejűleg léptetett fel határozottan maga az ajánló Székács József superintendens ur. Just Istvánnak már akkor igen határozott, tömör pártja volt. Greguss Ágost a fentebb nevezett három községet rögtön minden más jelölt kizárásával megnyerte, s így a már ezentúl felléptetendő bármily nagynevű követjelölt részére is általános többséget remélni — a legmegerőtetettebb korteskedés mellett is — a legnagyobb vakmerőség volt, sőt az első szavazásnál relativ többség sem volt várható, mi már magában ez esetnél erkölcsi vereség. Legutoljára, de már későn, Omaszta Zsigmond, Békésmegye 1861-ki első alispánja is felléptetett egy orosházi, csorvái és kigyósi választókból állott, figyelmet ébresztő párt által, mely párt valami rokonszenves fusio által czért érhetett volna, de kevés nap múlva váratlanul visszalépett. Visszalépése Trefort Ágoston és Wenkheim Béla b. békésmegyei főispán Székács melletti működésének tulajdonittatik. Székács superintendens úr véleményünk szerint csakis az általános bizodalom folytán fogadhatta el a jelöltséget. Azonban a minden ároni sikert arithmetice már eleve is lehetett biztosítani , de ily számításra az eljáróknak egy Székács József superintendens irányában — noha a terv sikerült — nem volt szabad építeni. Azon körülmény, hogy a választás előtti napon Szeberényi és Haán csabai lelkész urak Komlócra rándultak, s ott a népet és azoknak vezetőit minden módon Greguss pártjáról Székács pártjára igyekeztek áttéríteni, az egész eljárásra homályt vetett, az ingerültséget nagyon növelte. A főpásztor a választás előtti napon szépen fogadva bevonult és Tuczentaller Sándor úrhoz szállt meg. Ugyanaznap Greguss Ágost úr is megérkezett, s az estre bevonult öcsödi, szentandrási, és a számra nézve csekély orosházi választók által éjjeli zenével tiszteltetett meg. Megérkezett még Tomcsányi József csongrádmegyei főispán ur is, ki különösen a csorvási szavazókra nagy pressiót gyakorolt. A választás 14-dikén történvén, ugyancsak Tomcsányi József főispán ur Székács József superintendens urat meleg szónoklattal ajánlotta. A szavazásnál semmi kihágás nem történt, a eredmény jön : 873 szavazat közül tust kapott