Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-22 / 4679. szám

268 4679. Szerkesztési iroda: F­erencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szerda, november 22. 1865. 16. évi folyam. Ferencziek tere 7. száma földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 uj kr. Nyílt­ tér: 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Pest, nov. 21.1865. (Fk) A távir­ó Sella olasz pénzügyér ismeretes beszédének legfontosb részeiben elferdített közlése által oly confusiót oko­zott a minap, hogy tanácsos­nak véljük Victor Emanuel trónbeszédének tüzetes fejtegetését elhalasztani mind­addig, míg e szónoklat teljes szövegét nem ismerjük. Időközben fonjuk tovább azon elmélkedé­seket, mikkel e napokban a porosz kabi­netnek Bismar­k hazatérése óta oly lénye­gesen megváltozott magatartását kisértük, és ez annyival inkább helyén fog lenni, miután azóta néhány új adat merült fel előbbi nézeteink megerősítésére. Ezen legújabb adatok nyomán semmi kétség arról, hogy Bismark gróf, ki Páriá­ban azt szerette volna megtudni, mitevő leend Francziaország, ott csak azt tudta meg, hogy mit akar tenni, vagy inkább nem tenni — Ausztria. Azt mondták t. i. ő exójának, hogy e hatalom a leghatáro­zottabban kijelenté, miszerint Holsteinra való jogait soha pénzért nem fogja áruba bocsátani. A porosz félhivatalos sajtó mostani magatartása ennélfogva ugyan­az, mit a számtanban „próbádnak szok­tak nevezni. ” Bismark gróf még nem bízik teljesen azon eredmény helyes­ségében , melyet ő Párisból hozott ma­gával, s ennélfogva a maga lapjaival meg­csináltatja a próbát ; kihívja Ausztriát min­den lehető módon, s most azt várja, vájjon ugyanazon eredmény fog-e „kijőni“, a­melylyel Párisban megismerkedett. A fran­­czia kormány, úgy látszik, igen nagyon kí­vánja, hogy e próba igenlő választ szol­gáltasson, s a­mennyire Francziaországon áll, ez mindent elkövet, hogy Ausztria neki bátorodván, Poroszországnak szeme közé is merje mondani, a­mit Párisban kijelentetett, hogy t. i. pénzbeli áldozat árán a porosz kabinet nem fogja a her­­czegségek bekeblezését valósíthatni. Nem tudjuk, mennyiben hajlandó a bécsi kabinet e franczia várakozásnak megfelelni. Az osztrák külügyminiszté­riumtól sugalmazott levelezők azt írják ugyan külföldi lapokban, hogy a bécsi kormány ilyen amolyan ingerült hangu­latban van Poroszország irányában, ha­nem ilyesmit már számtalanszor volt sze­rencsénk hallani, s a tizenkettedik órában Ausztria mégis arra tökélte el magát, hogy a béke érdekében a porosz kö­vetelésnek enged. Ha tehát a „Kreutzig“ most is ezt az aut-aut-ot állítja fel : vagy szakítás, vagy szoros szövetség, melynek conditio sine qua nou-ja Holstein átenge­dése volna, mi távolról sem akarnánk megesküdni arra, hogy Ausztria utóvégre az elsőt fogja választani, nem pedig az utolsót. Szintoly kevés súlyt tulajdonítunk azon állítólagos „leczkének,a melyet „la France“ e napokban Bismark gróf­nak adott. —Az ily nyilatkozatok sen­kit sem köteleznek , hanem legfeljebb egy pillanatra tesznek hatást, mely ha­tás a fennforgó esetben az, hogy Ausz­triát ellenállásra bátoríthatja, ha bátorít­ja. Hogy Francziaország komolyan ellenzi Poroszország törekvéseit, az mindezeknél fogva előttünk csak oly kevéssé bizonyos, mint hogy azon barátság, melyet Napó­leon most Ausztria irányában mutat, őszinte és tartós. Az első azért nem bizo­nyos, mert a franczia császárnak, s átalá­­ban óvatos diplomatának nem szokása valódi szándékait kelleténél korábban el­árulni ; pedig mi oka lehetne ő franczia felségének, Bismark grófot már a puszta kísérlettől is elriasztani, holott épen ellen­kezőleg, ily kisérlet Francziaország érde­kében látszik állni, mert ennek alkalmat nyújtana, minden áldozat nélkül, a maga befolyását Közép-Euróban érvényesíteni ? Akár mint gondolkozik tehát Francziaor­szág a porosz tervekre nézve, valóban nem lá­tjuk át, mi indíthatná őt arra, hogy Poroszországot már most is eltaszítsa magától, ha csak egyedül szinleg nem teszi, hogy a két németországi nagyhata­lom közt a viszály tüzét szitsa. Másfelől annak sem látjuk okát, hogy III. Napóleon most egyszerr­e őszintén és tartósan közelednék Ausztria felé. Mit tett e hatalom, a mi által Francziaországot lekötelezte ? Mit reméltet ez utóbbival hogy barátságos indulatra bírja ? — Inkább az ellenkező áll ! — Akár mi , mondjon valaki, mi úgy vagyunk meg­­­győződve, hogy Napoleon előtt nem kö­zönbös a főleg mégis ő általa alkotott olasz királyság sorsa, sőt hogy ez talán minden európai ügyek közül reá nézve a legeslegfontosabb. Már most látjuk és tudjuk, hogy Poroszág az olasz királysá­got elismerte, látjuk és tudjuk, hogy Bis­­marck gróf a német középállamoknál bi­z­­tólkodott a német - olasz kereskedelmi szerződés mellett, melynek előfeltétele az olasz királyság elismertetése; látjuk és tudjuk, hogy e fáradozásnak sikere is volt. Bajorország — Ausztria eddigelé leghí­vebb barátja — Bajor- és Szászország az olasz királyságot az imént elismerte, Wür­­temberg és Hannovera pedig maholnap el fogja ismerni. Mindezt látjuk és tudjuk, valamint látják és tudják Párisban is l­átják és tudják ott, hogy Bismark gróf oly államférfi, a­ki valamit kivinni ké­pes, habár nehézséggel járna is. Tudják, hogy ő a kereskedelmi szerződés által Németország érdekeinek akar szolgálni, de azért az eredmény — Olaszországnak a német államok rés­zérőli elismertetése — nem kevésbé kedves dolog lesz a tuilleriák előtt, mert hisz oly tettnek, mely nekem jól esik, értékét nem csökkenti az, ha az, ki tette, e mellett a maga érdekét is szolgálja, sőt épen azok a legtartósabb szövetségek, melyek kölcsönös érdeken alapulnak. És mit ten Ausztria ezen a Napóleon előtt annyi fontossággal bíró olasz kér­désben ? Semmit sem! Mi tehát nem lát­juk át, mennyiben változhatott volna nemcsak külsőleg, hanem bensőleg is a Bécs és Páris közti viszony. Mi előttünk majdnem az axióma rendíthetlenségével bír azon tétel, hogy — míg a két csá­szári kormány az olasz kérdésre nézve valami módon egyezkedni nem képes — addig köztük őszinte, tartós barátságról nem lehet szó. És minthogy Ausztriának egyedül két szövetség­­— a franczia és a porosz — közt lehet választania, mindad­dig, míg a franczia el nem érhető, a po­roszt minden áron és bármily áldozattal is fenn kellene tartani, mert mindaddig az olasz kérdés veszélyt fog képezni Ausztriára nézve, melynek ellenében — miután Olaszország a francziának szövet­ségét bírja — Ausztriának a Poroszor­­szággali szövetségben kellene ellensúlyt keresnie, csak azon különbséggel, hogy még akkor is kétes, váljon minden körül­mények közt biztos és szilárd támasz-e Ausztriára nézve a porosz szövetség, míg az olasz-franczia szövetséghez ily kétely nem férhet. A Berlin és Bécs közt folyó félhivatalos béka-egérharcznak e szerint csak akkor fogunk fontosságot tulajdoní­tani, ha azt halljuk, hogy Ausztria az olasz kérdés terén ergedményekre kész, mert csak akkor van kilátása Francziaor­szág szövetségére, mely nélkül a bécsi kab­inét európai bonyodalomba ereszkedni — igénytelen nézetünk szerint — nem képes­ templomba, azután pedig egyetemleges tisztelkedésre a királyi biztoshoz és a gyűlés elnökéhez. 2. A gyűlés idejére 8 elnököt válasz­tanak, kik rendre a követi konferencziá­kon elnökölni fognak, az ügykezelést in­tézni fogják, és fenntartják az érintkezést a hivatalos elnökségekkel, s az ezen 8 elnökre vonatkozó szavazó­c­édulákat a legközelebbi gyűlésre fogják hozni. 3. Hétfőn legyen a valóságos megnyi­tás, mikor is a királyi leirat felolvastat­ván, a követ urak credentionalisaikat és a királyi hiv. a meghívó leveleket bead­ván, azok egy kinevezendő bizottmány­nak fognak átadatni megvizsgálás végett, s ugyan e bizottmány fog felügyelni a gyű­lés jegyzőkönyvvitelére. 4. A gyűlés jegyzőkönyvei magyar, román és német nyelven fognak vitetni. Ez indítvány zajos éljenzések közt fogad­tatott el. Végre Zeyk Károly örömét fejezte ki a felett, hogy a szászok és románok kö­zül többen részt vettek ez előleges , úgy­szólván barátságos értekezletben, s kérte, hogy ezután is tegyék azt, mert az egyet­értés és összetartás által sokkal könnyeb­ben eszközölhetik a haza javát, és itt min­dig rokonszenves barátokra fognak ta­lálni. Ugyan­ez eszmével végezte szavait az elnök is, ezt is megéljenezve, a rövid ülés derült kedélyben oszlott szét. Tudósitások Erdélyből. i­. Kolozsvár, nov. 13. 1866. A város mindinkább élénkül, beérkez­tek már a szász és román követek is; most foly az úgynevezett ismerkedés, be­mutatások, tisztelgések, S­u­r­u­­­­­u ér­sek és S­h­a­g­u­n­a­r metropolita látoga­tást tettek Crenne­villé gróf és b. Kemény Ferencz ő nagyméltó­ságaiknál. A magyarok és székelyek közt kevés az uj ember, legtöbbnyire olyanok, kik már a 34-iki országgyűlésen is jelen voltak. Hiányzik ugyan a nagy Bethlen János, Wesselényi Miklós, Kemény Dé­nes, Szász Károly — de köztünk lebeg szellemük; az elvek ugyai­­azok most is; csak az eszmék tisztultak, s a hosszú idő és tapasztalatdús évek sok mindenre taní­tottak azóta. Ma délután előleges követi és királyi hivatalosi conferentia volt a gyűlés ter­mében, a redout-épületben. Ott voltak : gr. Teleki Domokos, Zeyk Károly, gróf Betlen János, Veér Farkas, gr. Betlen Gábor, b. Bánffy János, gr. Kun Gothárd Mikó Mihály, báró Kemény György és István, gr. Haller Ferencz, gr. Kálnoky, b. Nopcsa , b. Jósika Lajos, Dósa Elek, Groisz Gusztáv, mind régibb időkből, s ott az újabb korból Tisza László, gr Lázár Miklós, Dósa Dani, gr. Rhédei, Ugrón Lázár, a két Brennenberg, Nagy Samu, Bömches, gr. Bethlen Gábor, Túri Gergely, Székely Gergely, s még számo­san szászok és románok Zeyk Károly indítványára elnökül Veér Farkast kérték­­fel, s ő elfoglalván az el­nöki széket, ugyancsak Zeyk Károly in­ditványára a következendő végzéseket hozták: 1. Holnap 10 órakor a terembe össze­gyűlnek, s aztán veni sancte-ra mennek a Kolozsvár, nov. 19. A királyi hivatalosok, megyék, székek és vidékek követei részint tegnapelőtt, ré­szint tegnap érkeztek be kivétel nélkül, s így a szászok és oláhok is; ama tudósítások tehát, melyek különösen az utóbbiak el­maradását állították, tettleg meg vannak czáfolva. Salutiu érsek, kiről átaláno­­san azt hitték, hogy az utóbb­i időkben meg­rongált egéssége miatt nem fog megje­lenhetni, némileg felüdülvén,szintén itt van. Tegnap előleges tanácskozmány tarta­tott V­e­é­r Farkas elnöklete alatt, me­lyen a szászok és románok közül szintén sokan vettek részt. Az egész conferentia rövid ideg tartott. Zeyk Károly ez al­kalommal többi közt azt is felhozta, il­e­­tőleg indítványozta, hogy az országgyű­lési jegyzőkönyvek három nyelven szer­kesztes­senek, a­mi elfogadtatott, valamint azon javaslat is, mikép az előleges tanács­­kozmányok részér a nyolcz elnök válasz­tassák, minek czélja az, miszerint min­den nemzetiségre legyen reflectálva. Ezen elnökök későbbi nagyobb tanácskozmány­­­ban fognak megválasztatni. Aligha csaló­dom, ha azt hiszem, mikép az országgyű­lési munka oroszlán része e conferentiáké leend, ezekben fog minden kérdés előlege­­sen megvitattatni, megérleltetni, és így magukban az országgyűlés üléseiben — a­mint ezt legalább most gyaníthatjuk — alig leendnek hosszasabb és bonyodalmasabb tárgyalások. Az országgyűlé­sré egybehívott rendek nagy része ma reggel 10 órakor gyűlt össze a csinosan feldíszített redoute-terem­ben, melybe a rendek elnöke, Kemény Ferencz b­­ár néhány perc­c­el 10 óra után harsány éljenek között lépvén be, elfoglalta az elnöki széket , röviden elő­adván, mikép a mai összejö­vet­elnek nincs más czélja, mint testületileg megjelenni a templomban, s Isten segélyéért és áldá­sáért esedezni az országgyűlés előtt álló nagy munkára imádkozni Felséges urunk királyunkért és Felséges asszonyunkért, kinek épen ma üljük dicső névnapját. (Harsány éljenek.) A Veni Sancten Fogarasy Mihály erdélyi püspök ur ő excra pontifi­cált, fé­nyes segédlettel. Az országgyűlés ünnepélyes megnyi­tása holnap 10 órakor menend véghez, az e végből kinevezett királyi biztos, Cren­ne­villé lovassági tábornok az ő excja által. A verificatiók, melyeket a rendek el­nöke által kinevezett bizottmány fog esz­közlésbe venni, valamint a holnap felol­vasandó legfelsőbb leirat előleges tárgya­lására kiküldendő választmány munkála­tai mintegy nyolcz napot veendnek igény­be, és igy érdemleges ülés holnaphoz egy hétig alig leend. (?) Kérmegye: Ifj. gr. Bethlen Gábor, Póczn Fe­rencz. K­üküllőmegye: Gr. Bethlen Farkas és — — Tor­damegye : Tisza László, Huszár Károly. Kolozsmegye: Zeyk Károly, Hosszú József Do­­bokamegye: Ocsvai Ferencz és —­­— Belső- Szolnokmegye: Bethlen Sándor gr., Torma Ká­roly. Hunyadmegye: Kun Kocsárd gr., Páva Antal. Vidékek követei: Fogarasvidéki: An­­tonelli János, Matzeláriy János. Naszódvidéki: Székelyszékek követei: Ud­varhelyszéki : gr. Bethlen János, Räuber Náná­­­dor. Háromszéki: Berde Mózsa, Tury Gergely.­­ Csikszéki: Mikó Mihály, Mihály Gergely. Ma­rosszéki : Rhédey István gr., Nagy Samu. Ara­nyosszéki : Zeyk József és Fejér Márton.­­ Szászszékek követei: Szeben­­széki: Herberth Ede, Schneider József. Seges-­­ várszéki: — — — — Medgyesszéki: Grä­ser Frigyes, Biedersfeld. Szászsebesszéki : Bo­­­­loga János, dr. Trauschenfels Jenő. Nagysink­­i széki : Bruckner Vilmos Häner Henrik. Kőha­­lomszéki: Konrád Móricz, Melás Vilmos. Szere­­dahelyszéki: Wendel Gusztáv, Ratiu János. Uj-­­ egyházszéki: Herbert Lajos, Drotlef Mihály.­­ Szászvárosszéki: Tulbás János, Balomiri János. Szászvidékek követei: Brassó-­­ vidéki: Brennerberg Ferencz, Brennerberg Gyu­la. Beszterczevidéki: Thieman Frigyes, Bruc­­centhal Antal b. Taxális helyek követei: Ko­lozsvár városi : Lázár Miklós gr., Mikó Lőrincz.­­ Marosvásárhelyi: Dózsa Elek, Dózsa Dániel. , Károlyfejérvári: Kemény Gábor b., Szoboszlay­­ György. Szamosújvári : Simai Gergely, Gajzágó­­ Salamon. Erzsébetvárosi: — —--------Abrud­bányai: Szebeni Ferencz, Szilvási Miklós. Vízaknai: Tímár Károly, Szőcs Sándor. Vajda­­hunyadi: Benedikti Albert, Petkó Lázár. Kézdi­­vásárhely : Pap Lajos, Benkő Pál. Hát­szegi: --------— — — Szepsi-Szentgyörgyi: Szentkereszti Zsigmond b., Vida Dániel. Szé­kelyudvarhelyi : Boér János, Kassai Ignácz. Bereczki: Fejér János, Domokos László. Csík­szeredai : Gecze János és Orbán János. Széki: b. Bánfi János, Felszegi Samu. Kolozsi: Topler Károly, Pethe András. Ilyefalvi : Székely Ger­gely, Lukács Ferencz. Oláhfalvi : Gál János, Both Károly. Újonnan belépett városok: Szeben város : Rannicher Jakab, Binder Mihály. Brassó: Bömches Frigyes, Wächter Frigyes. Besztercze város : Dékáni Károly, Fluger Károly. Szász­sebes : Lasser Ágoston, Binder Mihály. Seges­vár : Gull József, Zimmermann Ede. Medgyes : pr. Binder Lajos, Manger Károly. Szászrégen : Birthler Frigyes, Melzl Sámuel. Szászváros : dr. Lészai Dániel, Schüller József. Fogaras : gr. Eszterh­ázi Kálmán, gr. Halfer Ferencz. E szerint 55 megyei, széki és városi hatóság lesz képviselve, mégpedig, minthogy a káptalan és convent csak egy-egy követet küld, a köve­tek száma 108 lesz, míg 48-ban 88 volt. Mint első tekintetre feltűnik, a hatóságok meg­­szaporodtak. Kilencz királyi várost és egy vidéket láttunk, mint újat megjelenni,a mennyiben a szász királyi városoknak a széktől különváltan követ adatott, s a mennyiben a nem rég áhított Naszód­­vidék és királyi várossá emelt Szászváros, Szász- Régen és Fogaras városnak szintén képviselet adatott. A 108 követből megyét és széket 52 képvisel, várost 54. Nemzetiség szerint a gyár követ lett — feltéve, hogy Hátszegen egyik követ magyar lett — 36, székely 26, szász lett 33, román — feltéve, hogy Hátszegen egy követet kap — 13. E szerint az összes 298 követ és regallatából magyar lett 117, székely 75, szá­z 56, román 50. ményének mi — fővárosunk polgármes­teri hivatalának érdekében is — örvende­nénk. L Pápáról f. hó 20-ról írják, hogy az ot­tani választók egy küldöttsége f. hó 19-én megjelent gróf Eszterházy Pál­ mél­tóságánál, felkérvén a grófot a városkerü­let országos képviselésének elvállalására. Ő méltósága megtisztelve érzi ugyan ma­gát a választó polgárok irányábani bizal­mával, de minthogy annak elfogadásával a főrendi táblánál őt megillető ülése­zési jog használatáról kellene lemonda­nia, s e mellett más — igen alkalmas kapacitásoknak országos képviselővé való megválasztatását akadályozná, — ő az ajánlatot ez okokból nem fogadja el, — hanem kéri a választókat, bizalmukkal más, arra képes tehetség felé fordulni. Ez igen szép és követésre méltó nyilat­kozatnak vajha mindenütt lenne visz­­hangja, hol hasonló okok azt kívánatossá teszik. A Hajdúkerület hadházi vál.­kerü­letében Tury Sámuel választatott meg képviselővé 1590 szavazattal — Had­­házy Dániel ellenében, ki csak 195 sza­vazatot nyert. Erdélyi országyűlési képviselők: A mostani ,,ad hoc“ országgyűlésre választott képviselők sorozata a „Korunk“ szerint itt következik: Káptalani és conventi követek:Ká­roly fehérvári káptalan követe: — — Kolozs monostori convent követe: Lenhárd Ferencz. V­á­nm­egyéb követei: Alsó-Fehérme­­gye, b. Kemény István, Boér János. Felső-Fel Követválasztási mozgalmak. Gorove választói tegnap estre zárták, ez­úttal a választásig utolsó estély őket a lövöl­dében. Mint a beadott jegyek számából ki­tűnt,összesen 1179 választó volt jelen.Töb­­ben szónokoltak a helybeli választók közül. Ezek közül kiemelendők Cséry ügyvéd, ki a szónokokat bevezető, Giczey, Ney Ferencz, Kimer, Rakovszky, Beliczay, Aul, Boszkó tanár, Gyurkovics, Ludvigh, Schmiedlechner stb. stb. Örömmel adjuk át magunkat a reménynek, hogy a Te­rézváros választóinak legnagyobb több­sége ugyanezen tömörséggel fog sora­kozni holnap jelöltje, a kitűnő hazafi, Gorove István mellett, s ennek képvi­selővé választásával a törvényhozást egy tapasztalt erővel fogja gazdagítni. Ez eszménél nem mulaszthatjuk el bi­zalommal és barátságosan figyelmeztetni Pest város öt kerületinek 1. választóit, hogy politikai legszebb joguk személyes gyakorlatára holnap­­i kijelölt választási helyekre teljes számmal megjelenni haza­fias teendőnek ismerjék. A választások mindenütt reggel 9 óra­kor kezdődnek. A belvárosban, miként az egész országban, egy a hang : éljen Deák Ferencz. A Lipótvárosban Kemény Zs. és Ráth K. a jelöltek. A Józsefvárosban Erköly visz­­szaléptével a választók Szentkirályi Móricz és Szilágyi Virgil közt fognak dönteni. A Ferenczvárosban Horváth Károly és Rottenbiller Lipót a jelöl­tek. A­hogy mi ismerjük az ottani pártok állását, győzelemre Horváth Károly­­­nak van kilátása, s a választás ilyen ered­ Zemplén megye, nov. 16. A követválasztásról kellene írnom, írhatnék részletesen csendháborításról, verekedésről, vé­rengzésről , de városunkban, és mondhatni egész választókerületünkben oly magas fokra lépett az izgatottság, olyannyira terrorizálják itt az em­bert, hogy némely szomorúan végződő esemé­nyek okának megírása következtében nem a legirigylendőbb helyzetbe juthatna. Utóbbi időben a túlságos, hónapok óta tartó korteskedés által mesterségesen felizgatott kedé­lyeket némileg lecsillapította a katonaság, mely kerületünkbe érkezett a személy- és vagyonbiz­­tosság feletti őrködés végett. Ez talán Magyaror­szágon az első eset ez idő szerint, hogy katonáért kellett folyamodni, hogy ez a rendet és nyugalmat a rendes mederbe visszaterelje. A közügynek csak ártalmára lehető vallási kérdést vontak a küzdtérre, s ez az Indító oka a gyakori villon­gásoknak, ez szüli a különböző hitfelekezetek közti meghasonlást, minek előteremtésével né­melyek jobb ügyért érdemlő buzgalommal fára­doznak. Ez az, mit felette sajnálni lehet, minek elmaradását minden honfi óhajtaná, minek bajait még talán az utókor is érezni fogja. A párttusák, a viszályok még kedves olvasó­­egyletünkre is kihatottak, a­mennyiben azt az időszaki sajtó minden érdekeltsége mellett ke­vesen látogatják. Orosháza, nov. 16. Az orosházi választókerület áll Orosháza, Tót- Komlós, Öcsöd, Szent-András, Gyulavári, Csor­­vás,Bánfalva, Szenttornya és Kígyós községekből. Követjelöltül határozottan először is J­u­s­t Ist­ván szenttornyai birtokos léptetett fel. Ugyanak­kor egyéb nevek is hangzottak, de csakhamar elhangzottak. Másodszor Greguss Ágost lépett fel különösen Tót-Komlós, Szent-András és Öcsöd községek jelöltjeként. Személyesen isme­retlen lévén, a központon kevés párthive volt, ámbár Székács József superintendens ur­at Orosházán Torkos Károly lelkész ur által ajánl­­tatta. Ezen ajánlattal egyidejűleg léptetett fel határozottan maga az ajánló Székács József su­perintendens ur. Just Istvánnak már akkor igen határozott, tömör pártja volt. Greguss Ágost a fentebb neve­zett három községet rögtön minden más jelölt kizárásával megnyerte, s így a már ezentúl fel­­léptetendő bármily nagynevű követjelölt részére is általános többséget remélni — a legmegerőte­tettebb korteskedés mellett is — a legnagyobb vakmerőség volt, sőt az első szavazásnál relativ többség sem volt várható, mi már magában ez esetnél erkölcsi vereség. Legutoljára, de már későn, Omaszta Zsig­mond, Békésmegye 1861-ki első alispánja is fel­léptetett egy orosházi, csorvá­i és kigyósi vá­lasztókból állott, figyelmet ébresztő párt által, mely párt valami rokonszenves fusio által czért érhetett volna, de kevés nap múlva váratlanul visszalépett. Visszalépése Trefort Ágoston és Wenkheim Béla b. békésmegyei főispán Székács melletti működésének tulajdonittatik. Székács superintendens úr véleményünk sze­rint csakis az általános bizodalom folytán fogad­hatta el a jelöltséget. Azonban a minden ároni sikert arithmetice már eleve is lehetett biztosí­tani , de ily számításra az eljáróknak egy Székács József superintendens irányában — noha a terv sikerült — nem volt szabad építeni. Azon körülmény, hogy a választás előtti napon Szeberényi és Haán csabai lelkész urak Kom­lócra rándultak, s ott a népet és azoknak veze­tőit minden módon Greguss pártjáról Székács pártjára igyekeztek áttéríteni, az egész eljárásra homályt vetett, az ingerültséget nagyon növelte. A főpásztor a választás előtti napon szépen fogadva bevonult és Tuczentaller Sándor úrhoz szállt meg. Ugyanaz­nap Greguss Ágost úr is megérkezett, s az estre bevonult öcsödi, szent­­andrási, és a számra nézve csekély orosházi vá­lasztók által éjjeli zenével tiszteltetett meg. Meg­érkezett még Tomcsányi József csongrádmegyei főispán ur is, ki különösen a csorvási szavazókra nagy pressiót gyakorolt. A választás 14-dikén történvén, ugyancsak Tomcsányi József főispán ur Székács József su­perintendens urat meleg szónoklattal ajánlotta. A szavazásnál semmi kihágás nem történt, a eredmény jön : 873 szavazat közül tust kapott

Next