Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)

1866-01-14 / 4720. szám

10 4720. Vasárnap, január 14 1866. 17. évi foly Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Eltérési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdet­ményeik díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt­ tér: 5 hasábos pet­it 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1866-iki első félévi folyamára. Előfizetési ár: Január—júniusi félévre........................................1ó 50 kart Január—martiusi évnegyedre............................. ft „ S9A 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadó­ hivatala. Pest, jan. 13. 1866. ("Fk) Miután a szó teljes értelmében triviális azon mód, mely szerint a mostani porosz kormány az ottani népképviselet­tel bánik, az olvasó, reméljük, nem fog­ja rosz néven venni, ha e triviális bá­násmód irányában azon triviális hason­lattal élünk, hogy Bismark úr a parla­menttel úgy tesz, miként a szakácsné, mi­dőn sódart főz, egy ideig a fazékban hagyja, aztán kiveszi onnan, és beleszúr, hogy meggyőződjék, vájjon eléggé puha-e már? Ha pedig azt találja, hogy még na­gyon kemény, visszalöki a fazékba, hadd forrjon ott még egy ideig. Kétszer huszonnégy óra múlva Bis­­mark gróf ő excja ismét elő fogja ven­ni ezt a porosz parlamenti sódart, és újra bele­szurkál. Puhábbnak fogja-e ta­lálni, mint egy évvel ezelőtt? — a­mennyire a poroszországi közhangulatot ismerjük — nehezen! A kormány és a képviselet közti ellentét nemcsak hogy nem enyhült, hanem, úgy látszik, hogy időközben még élesebb lett. A belügyek, a hadsereg átalakítása, a kamara budgetszavazási joga kerül en­gedékenységre úgy sem való kilátás soha. A hadsereg dolgában a kormány compro­­missumra kevésbé­­ hajlandó, mint valaha: a­mi pedig a budget dolgát illeti, itt oly jog forog szóban, melyről semmiféle parla­ment le nem mondhat, a­nélkül, hogy ön­magát meg ne semmisítené. Hanem a múlt sessiók alatt legalább Bismark úr k­ü­l­politikája imponált némi­leg az országnak, és tudva levő dolog, hogy ha az elbei herczegségek bekeble­­zését erélyesen keresztül viszi, még a sza­badelvűek nagy része is legalább egy ideig támogatta volna a minisztériumot. Most e tekintetben lényegesen megválto­zott a helyzet, és Bismark gróf politikája egészen más színben tűnik fel, mint an­­nakelőtte. Ezen politika, mely a német szövetség mellőzésével, Ausztriával fogott kezet, csak két esetben birt volna helyes értelemmel. Ha t. i. Poroszországnak az lett volna czélja, hogy a herczegségeket a dán járom alól kiszabadítsa, aztán pedig külön független német szövetségi álla­mot csináljon belőlük, a porosz kabinet politikája érthető lett volna.­­ Mert ezt a czélt Ausztria is támogathatta volna, továbbá egyetértett volna vele a német szövetség is, és az ily eredményért a ta­pasztalt mellőztetést is szívesen megbo­csátja ; végre pedig a külhatalmak sem tehettek volna kifogást a herczegségi kér­dés ily megoldása ellen, mely nem változ­tatná az úgynevezett európai egyensúlyt. Tehát ha ilyenek Bismark gr. végczél­­jai,az ő politikája Poroszországban valami nagy lelkesedést ugyan nem szült volna, de azt lehetett mondani, hogy ily czél el­érésére a felhasznált eszközök, nevezete­sen az Ausztriával a szövetség is teljesen al­kalmas. Lett volna aztán még más tehetség is, mely a porosz kabinet eljárását igazol­hatta. Ha t. i. Poroszország végc­élja a herczegségek bekeblezése, előre kellett látni, hogy ezt mind a német szövetség feltétlenül, mind Ausztria és a külföld leg­alább feltételesen fogja ellenezni, azaz leg­alább addig, míg aki is valami aequivalens­­ben nem részesülnek. Tehát vagy már előre is rendbe kellett hozni a dolgot Ausztriá­val, hogy ez — a maga igényeire nézve kielégíttetvén — szorosan csatlakozzék Poroszországhoz, s ezzel együtt „front“-ot csinálna a külhatalmak ellen, ha ezek az annexió ellen kifogást tennének, vagy pedig tisztában kellett lenni a külha­­talmakkal, nevezetesen Francziaor­­szággal, mert ha ezek Poroszország oldala mellett állnak, Ausztria nem igen lett volna képes, az annexiónak tettleg ellene szegülni. A német szövetség kisebb államainak ellenállása e szerint semmi esetre nem szülhetett volna komoly nehézséget, de vagy Ausztriávali egyezkedés által kellett magát eleve biztosítani arról, hogy ez oldal felől nem fog ellenszegülés támadni, vagy a külfölddeli egyezkedés által arról, hogy Ausztria netaláni ellenszegülését pa­­ralizálni lehetene. Most pedig kiderül, hogy a porosz külügyér sem az egyikről, sem a másik­ról nem gondoskodott, hogy nemcsak arról nem intézkedett, hogy Ausztria az annexiót ne ellenezze, hanem a külföld támogatására sem számolhat, sőt épen el­lenkezőleg, Ausztria nagyon is ágasko­dik a bekeblezés ellen, s egyszersmind a Bécs és Páris közti viszony újabb időben olyanná lett, hogy fel lehet tenni, misze­rint ha összeütközés történnék a két né­metországi nagyhatalom közt, legalább Francziaország valószínűleg — habár csak erkölcsileg — Ausztriát fogná tá­mogatni, és akkor alkalmasint abból az Olaszország felőli diversióból sem lenne semmi, melyre a porosz államférfi még néhány hóval ezelőtt számolt vala. A dolog most abban van, hogy Ausz­tria a schleswig-holsteini rendek egybe­­hivatását sürgeti Poroszországtól, s hogy a nyugati diplomatia legalább bizalmasan támogatja ez osztrák kivonatot, míg Po­roszország eddigelé határozottan ellenzi azt. Sőt Bismark úr lapja valódi krokodil­­könyeket sir Ausztria alásülyedése felett; nem — úgymond — mi soha se hittük volna azt, a­mit most a bécsi kabinet közlönyei nyíltan bevallanak hogy t. i. Ausztria megszűnt nagyhatalom len­ni, mert nem képes Poroszországgal szemben önálló politikát követni , és megszűnt egyszersmind német nagyha­talom lenni, mert tisztán német ügybe most a külföldet is belevonja. A németnek van egy példabeszéde, mely oly drastikus, hogy szó szerint sem eredetiben, sem fordításban nem tehetjük ide, hanem értelme körülbelől az, hogy olyanok, kik valamikor rendetlen életűek voltak, mire megvénülnek, és amaz élet­módot folytatniok nem lehet, rendesen legszigorúbb erkölcsbírái fiatalabb társaik­nak ... Fiat applicatio ! Ily körülmények közt lépnek egybe holnapután a porosz nép képviselői. A belpolitika terén a minisztérium semmi előzékenységet nem tanúsít, mely a par­lament ellenzékét lecsillapítni alkalmas volna; másfelől pedig a külpolitikai té­ren megszűnt minden illusió, és kiki átlát­ja, miszerint Bismark úr vagy oly czélt tűzött ki magának, melynek elérése le­hetetlen, vagy legalább oly eszközöket alkalmazott, melyek a czél elérését le­­hetlenné teszik. Az egyik csak oly nagy hiba, mint a másik, és midőn ennek da­czára is egyre hivatalban látunk maradni oly kabinetet, mely a belpolitika terén a nép többségének határozott ellenzékére ta­lál, a külpolitikában pedig teljesen elvétette az utat, ha látjuk, hogy ily minisztérium­nak megengedtetik kénye-kedve szerint experimentálni egy műveit nemzettel, melynek lojalitása ezáltal alkalmasint nem fog gyarapodni, önkénytelenül is azt kell kérdenünk, váljon oly szédelgőb­­e bizonyos magasságok, vagy oly nagy-e ottan a rövidlátás, hogy a­kik ott fenn állnak, észre sem veszik, midőn maguk alatt vágják a fát! Országgyűlési tudósítás. **) A mai jegyzőkönyvek hitelesítése után elnök kihirdeti a kérvényezési bizott­mánynak legtöbb szavazatot nyert 15 tag­ját. Szavazó volt összesen 199 ; megvá­­lasztottak: Ghiczy Kálmán, Tisza Kál­mán, Szentkirályi Mór, Bónis Samu, Go­rove István, Kubicza Pál, Tolnay Ká­­roly, Geduly Lajos, Ivánka Imre, Mile­­tics Szvetozár, Trefort Ágoston, Zsedé­­nyi Ede, Papp Zsigmond, Sárközy Jó­zsef. «­to®*1* A tegnapi ülésből mára halasztott felső­­vissói kérvény irományainak olvasása megkezdetett ; az előadó midőn azon nyo­mozási okmányokat olvasó, melyeket a főispánilag kirendelt megyei közegek ál­lítottak ki. Fatay István azt kívánta, hogy ezen iratok, mint olyanok, melyek a választási jog gyakorlatának sérelmé­vel végeztettek illetéktelen közegek által, egyszerűleg tétessenek félre. Ivánka Zsigmond nem oszthatja az előtte szóló véleményét, mert a főis­pán itt nem a választás cselekményére néz­ve rendel nyomozást, hanem mert rend­­háborítás jelentetvén fel, ennek megvizs­gálása megyei hatáskörébe tartozik; a kérvényhez csatolt irományok tehát, mint magának a panasznak meglehetős lényeges indokolása, figyelem nélkül nem hagyathatnak. . Nyári Pál: Tisztelt ház! A felolvasott kéz irat hallatára azt hiszem, a tisztelt háznak nem annak kell legelőször eszébe jutni, hogy iga­zolandó-e a­­kérdéses követnek választása, ha­nem annak, váljon ezen eljárás megegyeztet­­hető-e a választásra vonatkozó 1848. évi V. törvényczikkel. Itt elvi kérdés forog fenn, s mielőtt tovább mennénk, véleményem szerint ezt kell megoldanunk. Az általam idézett veri­­ficationális törvény első betűjétől az utolsóig át van hatva azon szellemtől, hogy a választásnak tökéletesen szabadnak kell lennie; annyira át van hatva tisztelt ház, miszerint kiki tudja, hogy a megyei alkotmányos hatóságnak sem lehet arra semmi befolyása, hogy egy, a megyétől független központi választmány vezetésére van bízva az egész választási eljárás. Még tisztviselő név is ezen központi választmányban csak egy fordul elő, az alispáné, oly alispáné t. 1, a ki választott tisztviselő. Meg van határozva, minden esetre nézve, hogy mi történjék, meg van határozva az összeírás módja, meg van határozva az összeírás ellen emelhető panasz iránti eljárás, mindezekre nézve biró : a választott központi választmány. Ezen felül a törvény mit sem rendel, mint azt, hogy ha a választás ellen kifogás vagy panasz létethetik, abban biró a ház. Már most alkalmazzuk ezen felolvasott iromá­nyok alapján ezen esetre a törvény rendeletét, megtartatott e az, vagy nem? Én azt hiszem, hogy nem, mert nem tagadom ugyan, hogy a választás előtt és alatt fordulhattak elő bűnté­nyek, melyek törvényszéki eljárást igénylenek ; de ez eljárás megkülönböztetendő azon vizsgálat nemétől, mely a választott követ választása ellen lehető panaszokra vonatkozik. Igaz, hogy végte­­len kényes dolog e kettőt megkülönböztetni, de nem lehetetlen. Mint tudjuk, e tárgy több me­gyének, nevezetesen azon megyének is, melynek egyik kerületét van szerencsém képviselni, figyelmét igénybe vette. E megye központi bi­zottmánya azonban, midőn ily vizsgálat szüksége fordult elő, kijelentette, hogy a bűntényeknek megvizsgálása a választmány küldöttségének ha­tásköréhez nem tartozik, hogy attól független. Én egészen meg vagyok győződve, miszerint a tisztelt hír szintén meg fogja e két esetet kü­lönböztetni, azt tudniillik, hogy meddig terjed hatósága még az alkotmányos törvényszéknek, és hol szűnik az meg, s hol van azon határ, me­lyen túl mennie nem szabad. A­mik itt felolvas­tattak, azt igazolják, hogy itt a vizsgálat nem speciális bűnvádi esetre, de világos szavakkal „a választás alkalmával történt rendetlenségek­re“ vonatkozik. Ennélfogva azt hiszem, e tény elegendő indok annak kijelentésére , hogy a megye főispánja által elrendelt vizsgálatot, mint illetéktelent, jelen tárgyalásunk alapjául nem ve­hetjük, s hogy ha szükségesnek látandjuk, a vizsgálatot magunk fogjuk saját hatóságunkból elrendelni. S­o­m­s­s­­­c­h Pál : Előttem szóló Nyári Pál tisztelt tagtársunk okoskodását részemről osztom, az alkalmazásban mindazáltal nem tarthatok vele. Kétségkívül a választás iránt vizsgáló ítéletet hozni vagy határozni, a fennálló 48-as törvények szerint, egyedül a házat illeti. Hogy azonban a ház e kérdésben határozhasson, ugyanazon tör­vények értelmében panaszló félnek kell lenni, ezen panaszlófélnek pedig panaszait indokolnia is kell, mert a hivatkozott törvények egy §-a mondja: „a nem indokolt kérvény nem vétetik figyelemb­e.“ — A mi tehát itt okadatolásul felhozatott, nem magának a dolognak eldöntésére szolgáló ok­mány, hanem a panasznak indokolása, hogy az nem alaptalan. — Én itt osztozom Nyári Pál tagtársunk véleményében , midőn azt mondja , hogy azon alapokon ítéletet vagy hatá­rozatot nem hozhatunk, de nem abban, hogy ezen okmányokat egészen figyelmen kívül hagy­juk. Mert ha minden indokolás nélkül adatott volna be a panasz, figyelembe nem vette volna maga az osztály, mondván, hogy az puszta pa­nasz. Ha tehát csak azt indokolja, hogy helye van a vizsgálatnak, mely vizsgálat folytán me­rülnek fel azon körülmények, melyekre alapítja majd a ház határozatát ? Ivánka Imre: Talán sikerül néhány szóval eloszlatni a kérdést. Ha arról volna szó, hogy egyes bűntények megvizsgálását rendelte el a törvényszék, és ezen vizsgálat eredménye mellé­keltetett volna a petítióhoz, akkor megnyugod­hatnék a tisztelt ház, nem a tekintetben, hogy a választás eredményébe avatkozott a törvény­szék, hanem abban, hogy az illető panaszró fél mellékletül használta fel a vizsgálat jegyzőköny­vét (zaj). Tovább megyek. A fő­ispán vizsgála­tot rendelt nemcsak a bűntények megvizsgálására, hanem ugyanazon bizottmányt azzal is megbíz­ta, hogy a választás körül történt rendellenessé­geket vizsgálja meg, és ez azt is vizsgálgatta , hol mennyi pálinka fogyott el, és azt ki osztotta, miért osztotta ki ? (zaj): Van e joga egy főispánnak ily módon beavat­kozni a választásokba, vagy nem, eltekintve­­1- től, vájjon törvényes főispánnak tekinthető-e a mostani, vagy nem, ezen kérdést vitatni most nem akarom, de még a valóságos főispánnak sem lehet joga ilyképen avatkozni a választások­ba. (Szavazzunk!) Szentkirályi Mór: A második pótló fo­lyamodvány, vagyis inkább ellen­ folyamodvány által, én egyáltalában nem látom megc­áfolva azon adatokat, melyek az osztályt első véle­ményének megállapításánál vezérelték; az első vélemény megállapítására nevezetesen azon tény szolgált, hogy az összeírás nem hajtatott végre akkér, hogy mindenki, a­ki az összeírásba felvé­tetni kívánt, személyesen jelent volna meg az összeíró választmány előtt, a­mi szükséges, rész­­szerint azért, hogy tudja, ha kihagyatik az össze­írásból, mi oknál fogva hagyatik ki? és ha beira­­tik, mi oknál fogva iratik be ? és hogy a recla­­matiónak alapja legyen. Ez volt az egyik tény, ezt az el­len folyamodványban megc­áfolva nem látom. Azon mód, hogy az íveket a jegyzőknek osztották egyik, hogy­ a reclamálásnak nem volt elegendő idő adva, egy másik motívuma volt az osztály véleményének ; erre állítólag három nap volt kitűzve, de vájjon ezen három nap megyéb­­­e tartva, ez igen nagy kérdés (zaj), mert a recla­­mátiók között egynémelyek kétszer is utasíttat­­tak el, mert azoknak eldöntésére nem volt elég idő. Én tehát ezeknél fogva legalább is vizsgá­latot kívánnék elrendeltetni (zaj), miután azon­ban mind­azok, a­mik az osztály véleményében motiváltatnak, a hivatalos okiratokból világosan kitűnnek, én az osztály első véleménye, a válasz­tás megsemmisítését kívánom (zaj). Ghiczy Kálmán: T. ház! Én a fenn forgó kérdéshez szólani nem akarok, de sajnála­tomat kell kifejeznem azért, hogy Tolna megye egyik kerületének képviselője a ház előtt előt­tem felszólalt; sajnálatomat kell kijelentenem azért, mert előadását hallgatással nem mellőzhe­tem. (Baloldal: igaz.) T. képviselő úr hivatkozott a törvény rendeletére, melynek 44. §. szerint a törvény rendeletének végrehajtására a miniszté­rium felügyelni köteles. A törvény ezen rendele­­tét mindnyájan ismerjük, hanem nem vagyok azon meggyőződésben, hogy a törvény azon ren­delete a helytartótanácsra is alkalmaztassék. (Úgy van.) Minekutánna itt ezen értelemben felszóla­­lás történt, én külön indítványt tenni nem aka­rok, hanem csak ellenfelszóllalásomat és észre­vételeimet kívánom az iránt kifejezni, hogy a törvény ezen rendelete a helytartótanácsra nem alkalmaztathatik. (Helyeslés a baloldalon.) Klauzál Gábor: Én részemről azon meg­­jegyzést, melyet Nyári Pál tagtársunktól hallot­tam, egész kiterjedésében pártolom, és azt is, hogy semmiben sem kell óvatosabbnak lenniük, mint a választási jog tökéletes tiszta szabadságá­nak megtartásában ; azt, a­mit Szentkirályi Mór barátom válaszolt, cseppet sem vettem eltérőnek Nyáry Pál véleményétől, mert ő felfogásom sze­rint azt nyilatkoztatta ki, hogy épen ezen adatok, melyek itt beadattak, bizonyítják, hogy az egész tárgynak a ház által elrendelendő vizsgálatára (zaj).............................................. Miért ? azért, mert a főispáni után elkövetett vizsgálatok a házra nézve semmi esetre sem le­hetnek kielégítők. Azt gondolom, hogy elég van téve azon tisztelt uraknak, kik a felolvasást kí­vánják, mert a legnyomósabb adtók felolvasásán már túl vagyunk, és senki által nem vonatik kétségbe, hogy magába a választásba, kivéve a kriminális esetét, beavatkozása senkinek sincs. Ez megtörtént az itt előadott nyilatkozatok által, és úgy hiszem, nem szükség 66 okiratot felolvas­ni, miután azt gondolom, hogy igen nagy többsé­ge a háznak már azért is, mivel a főispán vizs­gálata előjött, vizsgálatot fog rendelni. (Szavaz­zunk.) Az elvi párbeszéd után a vita egész élénkséget öltött, a szónokok egymást váltogatták; voltak, kik az ellenérzetüek által alterálva látván közlött véleményü­ket, indokoltnak lárták az ismért szólást, de ezt a szabályok­­nem engedék. Vol­tak hosszú és unalmas, de voltak rövid és talpraesett beszédek is, melyek ha egyébről nem, de annyiról fényes tanú­ságot adtak, hogy ama jog, melynek ere­jénél fogva a képviselőház mostani minő­ségében tanácskozik, a nép választottai­­ban a mily határozott, és oly értelmes és tapintatos védelmezőket bir. Egymásután szóltak: Szentkirályi, Be­­sze, Ivánka, Siskovics, Tisza K., Vlád, Thalabér, Böszörményi, Rudnyánszky, Szél, Bónis, gr. Andrássy, Csiky, Zsedé­­nyi, Ürményi, Perczel Istv., Jankovics Ant., Madarász, Rajner, Tisza L. és má­sok. Bartal György szükségesnek tartá a hallottakra némi megjegyzést tenni, nyi­latkozata gyorsírói jegyzék után követ­kező : Bartal György: Tán megnyugtatására szolgál a t. háznak, ha én, a­mennyiben csekély személyem hivatalos állásánál fogva a kormány működésében részt vett, kinyilatkoztatom, hogy az abban, mit a választási törvény 46. § a a bel­­ügy­minisztérium és a jelenlegi viszonyok közt az azt helyettesítő helytartótanácsnak köteles­ségül fennhagyott, ugyanazon nézpontokból in­dult ki, a­miért is részemről tanúságot tehetek arra nézve, hogy ez oldalról a megyei kormá­­nyozóknak semmi tekintetben több hatóság nem tulajdoníttatott, más felszólítás hozzájuk nem intéztetett, mint az, hogy vizsgálataikat egyedül a választásoknál előforduló bűnvádi esetekre, és itt is nem személyesen, hanem a megyei tör­vényszékek útján terjeszszék ki. Sajnálom, hogy a vitatkozás elején jelen nem lehettem, s így az előadott részletekről tudomással nem birok. — Csupán arra hivom fel a tiszt, ház figyelmét, hogy meg lehet, miként a főispán vizsgálati in­tézkedéseiben nem jelölte ki világosan, hogy az csakis a bűntények vizsgálatára terjesztessék ki, s igy a további nyomozás az ő tudtán kívül történt. Egyébiránt hivatkozom az ország közvé­leményére, hogy a magas kormány e részbeni eljárásánál szeme előtt tartotta azon korlátokat, melyeket a törvény élébe szab. A ház csendben hallgatá végig­ a hely­tartótanács igazolását, s nem volt semmi ellenvetése. Kevesebb előzékenységgel találkoztak más szónokok, kik nem a helytartótaná­csot, hanem saját nézetüket védelmezték; a türelem nem igen fáradott dicséret­szer­zésben ; zaj volt ma is bőven, egypár szó­nok beszédét a gyorsíró csak hibásan je­­gyezheté fel; a csengetyű eleget sirt, kö­­nyörgött csendért, hanem ez csak a han­gok lezúgása után következhetett be. Végre Klauzál Gábornak sike­rült az eltérő nézeteket egyesíteni; indít­­ványozá­t.­­., hogy mivel senki sincs a házban, ki a kormányszéknek, vagy a megyei hatóságnak a választási eljárá­sokba való beavatkozását helyeselné (ál­talános úgy van), jelentené ki a ház azon nézetét, hogy a választási dolgokba, úgy a választás előtt, mint után is, beavatko­zási joggal a törvény csak a központi választmányokat, és felső fórumként a há­zat ruházza fel. Ez indítvány egyhangúlaglan elfogad­va, s az elnök által mint a ház határozata kimondva, s e megállapodás lehetővé tet­te magát a napi­rendet is a sor megzava­rása nélkül dönteni el. Voltak ugyanis, kik előbb Patay István mellékindítványát kivánták szava­zásra bocsátani, s ezt különösen a balol­dalon sürgették; mások, főleg a jobb ol­dalon e szavazást nem engedheték meg, mert ez által az osztály véleményére, mely vizsgálatot kér, nem szavazhatnának; a fentebbi egyhangú megállapodás azonban egyszerűsíté a kérdést, s a ház egyenesen szavazhatott. E szavazás eredménye volt, hogy a többség Papp Simon választása kérdésében vizsgálatot rendel, vizsgálóul Ujfalussy Miklós képviselőt küld­­vén ki, de mivel ez egészségi és szomszéd­­sági tekintetekből e megbízást nem fo­­gadható el, a kiküldendő vizsgáló tag a hétfői ülésben szavazati czédulákkal­ fog megválasztatni. Olvastatott Opitn Sándor vál. jegy­zőkönyve, s az ellene benyújtot kér­vény , az osztály igazoltságot indítványo­­zott, ezen indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott. • Hosszabb tárgyalásra szolgáltatott anyagot Lovassy Ferencz, a nagy­szalontai kerület országgyűlési képviselő választása ellen benyújtott tömeges kér­vény ; az osztály először a választás meg­­semmitését indítványozz; a később be­nyújtott ellenkérvény alapján pedig a választást igazoltnak véleményezi. Klauzál Gábor az összeírások körül elkövetett visszaéléseket , nevezetesen azon körülményt, hogy a központi vá­lasztmány több , hozzá benyújtott fel­szóllamlást elintézés nélkül mellőzött, elég fontosnak találja arra, hogy ezen választási kérdésben vizsgálatot indítvá­nyozzon. Madarász József a megválasztott képviselő érdekében álló dolognak tartja a vizsgálatot, s azért pártolja az indít­ványt. Szentkirályi Mór pedig az elő­adott választási hibákat oly lényegesek­nek találja, hogy szükségét látja a meg­semmisítésnek, és ezt indítványozta. E két indítványra többen jegyezteték fel magukat, az elnök (gróf Andrássy Gyula, ki ülés közben foglalta el az el­nöki széket) , hogy a tartós vitát meg­előzze, helyén­valónak látta az iromá­nyok egyenkénti felolvasását, s ezt a ház megrendelte. Fel is olvastattak azok, s miután min­den meg lett hallgatva, a ház többsége arról győződött meg, hogy az igazoltsá­­got indítványozó osztályvélemény okada­­tolva van, s ez el is fogadtatott. Három óra felé az ülés eloszlott ; a verificatiók folytatása a hétfői ül­ésre ha­laszta­tott. Tudósítások Erdélyből. XVI. Koloz­svár, jan. 9., 1966. Ma tartották a XII. országos illést, me­lyen a k. királyi leiratot is felolvasták. " Daczára annak, hogy az ünnepek alatt a követek nagy része és a királyi hivatalo­sak majd mind eltávoztak volt a főváros­ból, a terem egészen megtelt, s úgy lát­­­­szék, hogy az érdekeltség az illetők l­g nagyobb részét vissza hozta, csakis "­­ román főpapot és a derék Hör­­ urat nélkülöztük. "

Next