Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)

1866-02-23 / 4753. szám

43 4753 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők p­éntek, február 23. 1806. 17. évi folyam. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Pest, febr. 22. 1866. Deák Ferencz beszéde a képviselőház febr. 22-iki ülésében. Felirati javaslatunk 31. szakaszában az 1848-iki törvények átvizsgálására vo­natkozólag két eszme van kimondva.­­ Egyik eszme az, hogy „vannak az 1848- diki törvények ren­deletei között egyes pontok, melyeket mi magunk is óhajtunk czélszerű­bben átalakítani és határozottab­ban kifejteni.“ A másik eszme pedig az , hogy „ha ő Felsége kiváltja a törvények bármi részbeni megváltoztatását : a ki­egészített országgyűlés mindazon javas­latokat, miket erre vonatkozólag ő Fel­­s­ge felelős magyar minisztériuma elő­­adand, a tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodásait ő Felsége elébe fogja terjeszteni.“ Ezen két eszme természetes következ­ménye a magyar közjog azon elvének, miszerint a kezdeményezési jog hazánk­ban mind a királyt, mind a nemzetet kü­lön külön megilleti. A nemzet képviselői által, a miniszté­rium beavatkozása nélkül, maga gyako­rolja e jogot ; a király pedig nálunk is, mint más alkotmányos országokban, hol felelős minisztérium létezik, csak ezáltal gyakorolja kezdeményezési jogát. Ezek szerint az 1848-iki törvények átvizsgálását kívánhatja ő Felsége is, kezdeményezési jogánál fogva, de a szük­séges javaslatokat e részben csak felelős minisztériuma által létezheti. Kívánhatja és megkezdheti azt a nemzet kezdemé­nyezési jogánál fogva az országgyűlése is, és javaslatokat készíthet a felelős minisz­térium beavatkozása nélkül. Az említett törvények tehát így is úgy is revisto alá kerülhetnek. Sőt miután az ország, ha felirati javas­latunk elfogadtatik, azonnal hozzá­kezd azon javaslat kidolgozásához, mely a kö­zös viszonyoknak meghatározására s azok kezelési módjának megállapítására vonat­kozik , nem is mellőzheti azt, hogy az 1848-iki törvények ama részeit, melyek a közös viszonyok iránti javaslattal kap­csolatban vannak, át ne vizsgálja, s egyi­ket a másikkal öszhangzásba ne hozza. Teszi ezt a nemzet saját kezdeménye­zési jogánál fogva. Lehet, hogy a végered­mény ugyanaz lesz, mintha az átvizsgá­lást a felelős minisztérium hozta volna ja­vaslatba. De lényegesnek tartom elvileg is a két kezdeményezési jog mikénti gya­­korolhatására nézve azon különböztetést, melyet mi feliratunkban kimondottunk, s melyet a módosítvány teljesen mellőzött, csak hogy a felelős minisztérium megem­lítését feliratunkból kitörölhesse. Kihagyja a módosítvány felirati javas­latunk 32. szakaszából azon lényeges esz­mét, hogy politikai életünk ingatagságát csak Ő Felsége szüntetheti meg alkotmá­nyunk tettleges visszaállításával (helyes) és ezt befejező megkoronáztatásával. E hatá­rozott fogalom helyett a módosítvány csak remény teljesülésének feltevéséről szól. Pedig ezen ingatagság megszünteté­sére sem remény, sem feltevés nem ele­gendők , hanem valóságos tény szüksé­ges : az alkotmány visszaállításának (úgy van) s az ezt befejező megkoronáztatásnak ténye. (Viharos tetszés.) A módosítványt indítványozó képvise­lőtársunk nyíltan kimondotta előadásá­ban, hogy ő mindezeket azért akarja ki­hagyni a felirati javaslatból, mert ő nem pártolja a jogfolytonosságot, s a vég­­kiegyenlítés iránti megállapodás előtt nem akarja sürgetni a felelős miniszté­riumnak és a köztörvényhatóságoknak alkotmány szerinti visszaállítását. Magyarország közjogának egyik alap­elve az, hogy törvényt alkotni, módosí­tani vagy eltörölni csak a király és nem­zet egyetértésével lehet. Másik alapelv az, hogy a törvényhozó hatalomnak azon részét, mely a fejedelmet illeti, csak a ko­ronázott magyar király gyakorolhatja. Harmadik alapelv az , hogy a király ko­ronázás előtt köteles kiadni a koronázási hitlevelet, melyben ünnepélyesen ígéri, hogy az ország jogait, szabadságát s tör­vényeit szentül megtartja és másokkal is megtartatja. E három közjogi alapelv el­lenében miként nyugodhatnánk meg ab­ban , hogy alkotmányunk, melyet állami alapszerződés,a szentesített törvények és királyi hitlevelek ünnepélyesen biztosítot­tak, s melyet soha csak egy óráig sem volt jogos megszüntetni, hadd szüneteljen tovább mindaddig, míg annak lényeges részét át nem alakítjuk! (Igaz.) Ha vissza nem állíttatik az alkotmány, minek alapján adja ki a király a koroná­zási oklevelet? Az új megállapodások még nem lesznek törvények, mert azokat csak koronázás után lehet szentesíteni; a régi törvények pedig fel vannak függesztve, és tettleg nem élnek. Minő jogokat biztosít az inaugurale diploma a nemzetnek ? Azo­­kat-e, a­melyek fel lettek függesztve és vissza nem állítva, vagy azokat, melyek koronázás után adatnak ? (ügy van.) Valóban visszás helyzet az, melyből kimenekülni csak a törvények rendeletei­nek teljesítése által lehet, s meg vagyok győződve, hogy a kimenekülés halogatása a bajt nem enyhíti, sőt növelni fogja. Nem fogom fel azoknak nézetét, kik azt mondják, hogy miután a jogfolytonosság elvben el van ismerve, nyugodjunk meg abban, s ne kívánjunk többet. A jog, mely nem érvényesíthető, aligha többet ér az üres szónál (úgy van), s nem hiszem, hogy sok ember találkozzék, a­ki beérje azzal, hogy valamely lényeges jogát elismerték, de tettleg azzal élni nem engedik! (He­lyes.) A­kit elzártak, nem sokat nyer vele, hogy szabadságáhozi jogát elismerik, de szabadon nem eresztik. (Helyes. De­rültség.) A kit vagyonától megfosztottak, aligha meg fog nyugodni, ha jogát azon vagyonhoz elismerik, de tulajdonát vissza nem adják. (Úgy van.) A jognak elismerése által csak az ok vagy ürügy van elhárítva, melynél fogva a tettleges életbelépés meggátoltatott ; de nincs megszüntetve a joggal viszonyos kötelezettség, mely az elismerés után még erősebb. (Helyes.) Azt fogja talán valaki mondani , hogy mindezek csak magánviszonyokra vonat­kozó észrevételek, melyek az állami vi­szonyoktól lényegesen különböznek. — Igenis, különböznek, a­mennyiben egy egész nemzet szabadságáról, törvényes jogairól van itt szó. Azt is mondhatja ta­lán valaki , hogy a tettleges jogfolytonos­ságnak megtagadása nem magadása a jognak ; de, bocsánat, a jogfolytonosság megtagadása nem egyéb, mint a jognak folytonos tagadása ! (Helyes. Igaz.). Egyébiránt az általunk követett jog­folytonosság nem elv, hanem azon két­ségtelen elveknek, melyeket ő Felsége is elismert, legszorosabb logikai következ­ménye. (Úgy van.) Alkotmányos elv az , hogy a törvényhozás rendes útján alko­tott törvényeket csak a törvényhozás rendes útján lehet ismét megváltoztani. (Helyes.) Alkotmányos elv az, hogy a törvények megtartandók, míg azokat a törvényhozás meg nem változtatja. Miután pedig Magyarország törvényei a törvény­­hozás rendes útján lettek alkotva, s azo­kat az alkotmányos törvényhozó hata­lom eddig meg nem változtatta, egyszerű, világos és szoros következtetés az, hogy meg kell azokat tartani. (Úgy van.) És ez a tettleges jogfolytonosság. (Élénk he­lyeslés.) De nem ereszkedem mind­ezen, részint itt megemlített, részint talán még előhoz­ható okoskodások bővebb részletezésébe, hanem átmegyek arra, hogy maga ő Felsége a trónbeszédben nem ily játék­­szerű okoskodásokat hozott fel a jogfoly­tonosság ellen, hanem egy nagy fontos­ságút, egy igen súlyosat. Megjegyezte már Komárom vármegye érdemes kép­viselője, hogy ő Felsége nem mondja, hogy elvben elismeri a jogfolytonosságot, hiszem, hogy azok, a­kik a trónbeszéd készítésére befolytak, nem sz­ultak so­­phismára, hanem használták a legnagyobb, a legsúlyosabb argumentumot, a lehe­tetlenséget. Ezen szó, uraim, lehetetlenség, igen nagy szó, kivált midőn egy nemzet egész alkotmányos létének ellenében állít­tatik fel. A­mi valóban lehetetlen, azt létrehozni sem ész, sem erő nem képes. A lehetetlenség oly hatalom halandó éle­tünkben, mint a hitregéknek fatuma, me­lyet még ama pogány istenek sem valá­­nak képesek megtörni. De a közéletben gyakran lehetetlennek látszik az is, a mi felette nehéz ; — gyakran lehetővé vált, a mit lehetetlennek mondottak. A lehet­­lenség előtt hátrálni lennénk kénytelenek. Felirati javaslatunkban is kimondottuk, hogy mi politikai lehetetlenséget nem kí­vánunk. (Úgy van.) De ha az, mi röviden lehetetlenségnek mondatik, csak súlyos nehézségekből áll , oly nagy fontosságú közérdek miatt, mi lő a nemzet alkotmá­nyos élete , készek vagyunk mindent megtenni, a mi hatalmunkban és szabad­ságunkban áll, e nehézségek elhárítására. Elismertük mi felirati javaslatunkban a helyzet nehézségeit, kimondottuk, hogy nem szándékunk a birodalom biztonságát veszélyeztetni, vagy fejedelmünk törvé­nyes jogait csorbítani. Kimondottuk, hogy méltányolni fogjuk mindig a társorszá­gok jogos igényeit Nem hoztuk kétségbe, hogy ezen átmenet bonyodalmakkal jár, melyeknek tisztába hozatala nagy óva­tosságot fog kívánni, s készeknek nyilat­koztunk elnézésre is a felelősség elvének szigorú alkalmazása helyett. Tettük mind­azt, hogy alkotmányunk helyreállítását elérhessük; tettük azon őszinte szándék­kal, hogy a kiegyenlítést előmozdítsuk. (Helyeslés.) És íme, gúnyra találtunk (úgy van) azoknál, kik oly gyakran oppor­tunist emlegetnek nevetségessé akarták tenni azon felelősséget, melynek irányá­ban szigorúság helyett méltányos elnézést ígértünk, csakhogy könnyítsük az átme­netet, s ennek folytán a kiegyenlítést. —­íme, t. hát, most akartunk a jog szigorától eltérni opportunitási tekintetből, és kik vetik ezt szemünkre? Nem azok, kik a jogot veszik kizárólagosan tekintetbe, ha­nem azok, kik a jog mellett, sőt talán a felett az opportunist emlegetik legin­kább. (Úgy van.) A nemzet bizalommal járul ő Felségé­hez, mert bizalomra lett felszólítva. A nem­zet aggódik, s bizalommal mondja fejedel­méhez : Uram, legszentebb közjogi el­vünk van veszélyben; a jogfolytonosság elve, mely nélkül nincs alkotmányunk; mentsd meg ez elvet, ismerd el tettleg a jogfolytonosságot. Állítsd vissza az alkot­mányt! Erre ő Felsége csak megelőzőleg szólott, s ön polgártársaink, ön képviselő­társaink máris azt mondják : nem lehet ezt kérni, e kérést ki kell hagyni, mert ha beveszszük,koc­káztatjuk a sikert, mert ennek visszaállítása lehetetlen. Várjon, kérdem, ki mutat több bizalmat a fejedelemhez? Az-e, ki azt mondja: Uram, nyugtass meg, minden lehetetlen nem lehet, teljesítsd a nemzet kérelmét! A bi­zalom ezen szavának ki akarja útját álla­­ni? Azok, kik opportunist emlegetnek (helyeslés), azok, kik előre kimondják az ítéletet, a lehetetlenség’ ítéletét, ersik si­ért, mert a fejedelem kimondta, de a fe­jedelem egész átalánosságban szólott, nem mondta, hogy semmit sem lehet vissza­állítani az alkotmányból, nem mondta, hogy semmi részét az alkotmánynak tett­leg el nem ismerheti, mindezt ő nem mondta, hanem kimondják azok, kik a trónbeszédre hivatkoznak opportunitás­­ból. (Helyes. Úgy van !) Nem lehet, uraim, hogy az annyiszor emlegetett opportunism nézve ki ne mondjam nézetemet, hisz úgy látszik, hogy minden mozgalmas, nehezebb, ko­molyabb időknek meg vannak jelszavai, és úgy látszik, hogy ezen országgyűlés jelszava az opportunitás. Uraim, az opportunitás igen fontos érv ott, hol törvény alkotásáról van szó, leg­főbb tekintet akkor, midőn új törvényt kell alkotni, mert akkor nem szükséges kérdésbe venni, törvényes-e ezen törvény, mert a­mint a törvényhozás rendes útján megalkottatik, azonnal törvényes, mert törvény (helyeslés); ott azt kell tekin­tetbe venni, váljon opportun-e az alko­tandó törvény vagy nem, megfelel-e a nemzet kívánalmának, az állam szüksé­gének, előbbre viszi-e a nemzet felvirág­zását ; egy szóval: alkalmatos-e arra, hogy a nemzet politikai életét támogassa és to­vábbra kifejtse? Hanem midőn meg vagy meg nem tartásáról van szó, az opportu­­nitással igen, de igen nagyon kényesen kell bánni. (Helyeslés). Azt tapasztaltam, hogy sokan az op­portunitás szót akkor használják a már meghozott törvények meg nem tartására nézve, ha a törvény nem szól mellettük, tehát ellentétbe teszik a pozitív fennálló törvénynyel, sőt a jelen esetben egy jo­­­­gilag fennálló alkotmánynyal.­­ (He­lyeslés.)­­ íme a világ egyik legelső szabad népe, a hajdani Róma, állami virágzásának kor­szakában felállította a dictaturát mint el­­vet; ez nem volt egyéb, mint az opportu­nitás eszköze, midőn az állami, a polgári szabadságot meg kellett menteni. A tör­vény felfüggesztetett és dictator kezébe­­ adatott. De kérem, uraim, ez csak hat hó-f­ó­l napra történhetett, továbbra nem­ oly opportunitás, mely 17 évig tart, s mely­nél még azután is azt tanácsolják nekünk, hogy tartsuk meg és fogadjuk el tovább­­­­ra is (zajos helyeslés és taps), az ily op­portunitás czélszerű nem lehet; mert hogy az opportunitás czélszerű legyen, szüksé­ges, hogy tovább ne tartson, mint a­med­dig a czél, az ország, az állam megmen­tése, múlhatlanul megkívánja. (Él­jenzés) szükséges, hogy az a jogokat el ne törülje, hanem, hogy annak megszűn­tével azonnal ismét életbe lépjenek a jo­gok. Oly opportunitás, mely mindezekre nem vigyáz, épen nem opportunitás, ha­nem — saját nevén nevezve — absolutis­­mus. (Úgy van!) Az opportunitás, szemben a törvény­­nyel igen nehéz megvédeni. A „quid ju­ris“ látszik a törvény szövegéből, mutatja azt a gyakorlat, s érti rendesen minden ember a kivált közdolgokban. A „quid consilii“ rendesen a politika mezején ta­­pogatódzás; igen nehéz nagyon gyakran megítélni, hogy mi a valóságos „quid consilii­“ igen nehéz azért, mert annak minden factorait, kivált korunkban igen nehéz ismerni. ” Példát hozok fel : 1847-ben összejött a pozsonyi ország­gyűlés ; tanácskozott Magyarország köz­ügyeiről, épen nem magának a constitu­­tiónak alapelveiről, hanem tanácskozott az administratio kérdéséről. Alakultak pártok, különfélék voltak a nézetek, a legelőbbrelátó politikus is Magyaror­szágban legfeljebb csak azon combinált volna, vájjon egyiknek lesz-e többsége vagy a másiknak, és ha így vagy úgy dől el a dolog, mennyi kárt , mennyi hasznot tesz a közigazgatásnak. (Derült­ség.) Azonban száz mértföldnyire megtil­tanak egy lakomát. Francziaország fegy­vert fogy, forradalom lesz , és két hó­nap múlva az egész magyar alkotmány át van alakítva másként, és pedig úgy, a­hogy előbb el sem kezdék, még róla nem is álmodtak. Tehát az opportunitást oly körülmé­nyek idézték elő, melyek az ember előtt tudva nem lehettek. És hogy mennyire téved az opportunitási politika, arra ismét példákat hozok fel : „Szomorú esemé­nyek voltak az 1848-dikiak. A harcz be­végeztetett. A nyugalom helyreállt. Nem volt, ki ő Felsége fegyveres erejének el­­len tudott, vagy ellen mert volna állani. Az a kérdés forgott fenn, mi történjék ? — A jog Magyarország irányában azt parancsolta volna, állíttassák helyre a magyar alkotmány , és ha valamelyik része hiányos , vagy ő Felségének nem tetszik, mert más kifogása van el­lene , változtassanak meg. — Előál­lottak az opportunitás emberei, és azt mondták : „Nem, uram! Igaz, hogy jogi­lag úgy kellene történnie, de a „quid con­silii“ parancsolja, hogy alakíts ezen biro­dalomból egy nagy központosított egysé­ges birodalmat.“ Ő Felsége hallgatott az opportunitás politikusaira. Tíz esztendeig folyt ezen opportunitási politika, minő sikerrel — azt tudjuk ! Számos államadósság és seregeink vitézsége daczára is egy provinczia el­vesztése lett az ára. Hiszi-e valaki, hogy azon urak eltalálták az opportunitási po­litikát? Hiszi-e valaki, hogy az jobb volt, hasznosabb volt mind ő Felségére, mind a birodalomra nézve, mint lett volna a jog politikája? Ő Felsége maga is belát­ta, sőt mondhatni, érezte, hogy ezen po­litika, melyet az opportunitás akkori em­berei tanácsoltak, nem vezethet czélhoz. Elmondta, hogy ő más útra akar térni, hogy nem akar absolut uralkodni, hanem ad constitutiót. Előálltak ismét az oppor­tunitás emberei; nem azok, de mások (de­rültség,) de mindenesetre az opportunitás­­ emberei. Uram, a joga azt kívánja, hogy­­ az 1848-as törvényeket állítsd helyre, és­­ azon állapotot, melyet azon törvények megállapítottak, azonban ez nem lesz opportunus; tegyünk másként; vissza mehetünk talán a régire; eltörülhetnék egy részét az 1848-as törvényeknek. Arra csinálták az octoberi diplomát,­­ mely az opportunitás munkája, s némely országoknak talán hasznos is lehetett, de Magyarországra nézve nem volt áldásos . Ez volt második lépése az opportuni­­t­­ásnak. Ő Felsége látta, hogy az octoberi di­ploma nem elégíti ki népeit. Előállott az opportunitás egy harmadik embere, és megcsinálta a februáriusi pátenst. Azt mondta : Szépen, csendesen elérjük mind­azt, mit milliókkal és nem tudom mennyi fegyveres katonával nem tudtunk elérni, a szabadság pajzsa, vagyis inkább a sza­badság álarcza alatt. (Zajos helyeslés.) A következmény megmutatta, hogy az opportunitás ezen embere is hibázott. ő Felsége felfüggesztette az opportu­nitási politika ezen szüleményét is. És most hazánkhoz s átalában népeihez for­dul. Ne csodálkozzanak az opportunitás emberei, ha ennyi csalódásaink után egy kissé óvatosak vagyunk minden tartóz­kodás nélkül reá­lépni azon politika ös­vényére, melyet ők tanácsolnak. Meg tu­dunk mi alkudni a körülményekkel, és azt hiszem, meg is fogunk alkudni min­denkor, midőn az ország közjava azt kívánja, és úgy megtörténhetik, hogy al­kotmányunk felforgatását ne vonja maga után. (Zajos helyeslés.) Előhozzák például őseinket! Áldás ham­vaikra! Ők megtartották a hazát! De ta­lán még több része volt hazánk megtar­tásában annak, hogy a törvényhez ragasz­kodtak, mint annak, hogy az opportuni­tás politikáját űzték. Higgyék el, uraim, ha nagyon könnyen állottak volna az op­portunitás politikájára, lehet, hogy az ország most gazdagabb volna, de magyar bizonynyal nem volna. (Zajos helyeslés és taps.) Hivatkoznak különösen Magyarország nagy I. Leopold királyára, és az arany bulla ismert záradékára. Engedjék meg, hogy én is ebből az esetből, melyet ők említettek, vonjak paralellát a mostani viszonyokra. Az arany bulla záradékában, mint tudja a tisztelt ház, az foglaltatott, hogy a tör­vények és szabadság ellen kiadott rende­letek ellenében ellentállást fejthessen ki minden egyes főúr vagy nemes, vagyis röviden: az ellentállási szabadság. Ezen szabadságot használták is őseink több kevesebb szerencsével nem egy al­kalommal, hanem bizony a tapasztalás azt mutatta, hogy valami nagyon hasz­nos ezen szabadság használata nem volt az országra nézve. I. Leopold alatt bekövetkezett azon catastropha, melyben Magyarország al­kotmányos jogai és alkotmányos szabad­sága eltöröltettek, vagy legalább felfüg­gesztettek annyira, hogy a német rend harczias nagymesterét, Ambringen Jánost nevezte ki ő Felsége az akkori uralko­dó Magyarország kormányzójává. — Súlyo­san szenvedett a nemzet, súlyosan annál­­inkább, mert azt még vérpadok és üldö­zések is kisérték. Sikerült végre ő Fel­ségét felvilágosítani a magyar államfér­fiaknak, kik között igen nagyon jó helyet foglalt el — áldás emlékére — Széche­nyi Pál, a kalocsai érsek. Ő Felsége vég­re meggyőződött, hogy azért, mert egy összeesküvés okot adott a felfüggesztésre, melynek folytán az összeesküvés tagjai bűnhődtek, az egész nemzet alkotmányát felfüggeszteni nem lehet; visszaállította az alkotmányt minden kivétel, minden feltétel nélkül — pedig volt az alkot­mánynak akkor egy pontja — a szabad ellentállás joga, mely semmi monarchiá­ban, semmi alkotmányban, semmi jól ren­dezett államban meg nem állhat. (He­lyeslés.) Mondta-e Leopold azt, hogy visszaadom alkotmány­tokat, de ezen pontot töröljé­tek előbb ki; pedig ha ezt mondta volna is, nem igazolná-e a história, legalább a dolog lényegére és érdemére nézve; de ő nem mondta, hanem visszaállította az alkotmány­t feltétel nélkül, teljes erejében, és csak hat esztendő múlva töröltetett el azon záradék a nemzet és a fejedelem szabad akaratából. Meghúztam-e, uraim, a paralellát most magam, vagy azt mondjam-e, hogy húz­za azt meg mindenki a maga belátása szerint. Hosszas nem akarok e részben lenni. (Felkiáltások. Halljuk.) Önökre bízom megítélni, hogy mikép áll most ehhez képest a dolog. Ha úgy áll-e, mint azok,kik folyton az opportunitáspolitikáját emlegetik, állam­ gondolják. Én azt hi­szem, hogy az opportunitás politikájának az az ereje, mely neki tulajdoníttatik, nem oly túlságos, de mindenesetre olyan, hogy mi azt most követhetni nem fogjuk. Más­részről pedig azt hiszem, hogy ezen egész országgyűlés folyamában lesz elégséges alkalmunk bebizonyítani, hogy az oppor­tunitás politikáját is tudjuk követni, a­hol lehet, a­hol kell és szabad­­zajos helyes­lés.­ Nem szólok, te­hát, hosszasan a felelős minisztériumról, mint elvről, nem szólok arról, mint oly postulátumról, mely nél­kül a kiegyezkedést létesíthetni igen ke­vés ember hiszi e házban. Örömmel jegy­zem meg, hogy még azon férfiak is, kik más tekintetben az opportunitás szem­pontjából inkbb, mint jogi szempontból tőlünk eltérnek, a felelős minisztériu­mot , mint alapját a magyar közjog­nak, jövőre ép oly melegen pártolják, mint mi, és talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy e részben e házban sza­kadás , véleménykülönbség nincs! (He­lyeslés.) A mai Máriánkból fél ív melléklet van csatolva.

Next