Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)

1866-08-02 / 4886. szám

176 4886. Csütörtöki augustus 2. 1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 1. szám. 1. emelet. E lap jzellemi részit illető minden közlemény a szerkesztőséghez i­s intézendő. Kisillentetlen teretek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszinti A­ lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­téz­endők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 m • .i petítsor egyszeri hirde­tésről 7 nj kr. Bélyegdij­elön Síp sjkr. Kgfk­-tér: 61 ww ~ 25 u. .... Rendkívüli előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra: a­ugust—septemberi 2 hóra . ..... 3 frt 50 kr. August—octoberi 3 hóra • • • 5 „ 25 „ August—decemberi 5 hóra ...... 8 „ 75 „ A FESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Fest. aug. 1.1866. — Több felöl biztatnak a hírlapok, hogy mihelyt a békekötés meglesz, újra összehivatik a magyar országgyűlés, s ve­le együtt a Lajthán túli népek gyűlése is. A mi különösen a magyar országgyű­lés összehívását illeti, a „Magyar Világ“ ezt írja: „A milyen természetesnek, és oly bizonyosnak vélhetjük, hogy a békekötést nyomban követi a be­rendezkedés elejtett fonalának azonnali fel­­ vétele, s a birodalomnak oly szilárd alapra leen­dő formaszerinti átalakítása, hogy bármily vi­szály érje is ezentúlra külellenségek támadásai miatt, benn bizalomra, kifelé pedig rendithetlen bátorságra és ellentállásra bizton számíthasson. „Hogy ezen munkálathoz a magyar ország­gyűlés hathatósan járulni lesz hivatva, mihelyt ideje eljövend, ezen ugyan egy pillanatig sem kételkedik senki, s ha az összehivatott, csak ott foghatja fel teendői fonalát, a­hol elhagyta, — tudniillik a 95-ös bizottmánynak a közös ügyekre vonatkozó munkálata tárgya­lás­á­n á­t.“ Mindezt magunk is természetesnek talál­juk, — sőt meglepően világosnak is a „Magyar Világ“ részéről. De a világos­ságból azonnal teljes sötétségbe esünk, midőn a „M. V.“ következendő soraiban azt mondja, hogy a béke lényegesen át­­alakítandja a viszonyokat, s előbb tisztán kell látni, s csak azután foghat teendői­hez az országgyűlés. Alig jelenthet ez egyebet, mint azt, hogy a kormány nem fog sietni az ország­gyűlés egybehivásával a béke megkötése után. Meddig kell várni, a „Magyar Világ“ nézete szerint ? — az megmondva nincs; de hogy nagyon sokáig, azt sejtenünk engedi; mert szükségesnek látja, hogy előbb a „kétkedésnek legpará­nyibb csirája is eltiportassék,“ — csak akkor lehet majd a munkához fogni! Tudjuk, hogy Schmerling négy évig az ő kormányában való bizalom beplán­­tálására, és a benne való kétkedés csi­ráinak a szó teljes értelmében való kiir­tására a lehető legdrastikusabb szere­ket használta, é­s még négy év múlva is csak ott volt, a­hol kezdetben. Elhiszszük, hogy a mostani kormány férfiaival össze nem fér hasonló eszközök használása , de ha a bizalom helyreállása alatt azt ta­lálja érteni , hogy a kormány valami nagy pártot szerez magának, csakugyan analóg helyzetben van Schmerling úréval. A homály annál nagyobb a „M. V.“ czikkének ezen pontjában, mivel a czikk végén az mondatik, hogy mind a kormány­nak, mind a magyar országgyűlésnek egya­ránt „a leggyorsabban kell folytatni a felveendő munkálatokat, mert nincs mit tagadni, az utolsó idők eseményei oly rendkívüli nyomort hagynak maguk után, melyek a birodalom népeit — ha gyors és hathatós intézkedések nem történnek — képtelenné teendik az állam fenntar­tására; ezen hathatós intézkedések pedig kizárólagosan az alkotmányos szer­vezésben központosának.“ Íme a vigasztalás! — Félhivatalos böl­­cseség: egy lehelletre hideget és meleget fújni, reményt és aggodalmat kelteni ugyanazon tárgyban; port hányni a kö­zönség szemébe felvilágosítás helyett, s mindig azt sejtetni, hogy zsebünkben valami hatalmas gyógyszer van elrejtve, a­nélkül, hogy legkevesebbet is felleplez­nénk belőle, holott mindig beszélünk róla. Beszél azután a „Magyar Világ“ con­­cessiókról is, melyeket Magyarország­nak tennie kell, a concessiókról a 15-ös bizottságnak a közös ügyekről szóló mun­kálatából , concessiókról, melyek „a mo­narchia többi országai közti kötelék al­kotmányos rendezése“ kedvéért adandók meg. — Mik ezen concessiók? Mi kifo­gásai vannak a „Magyar Világinak a 15-ös bizottság munkálatai elem? Minő modorban óhajtaná a kormány a Lajthán túli alkotmányosságot szervezni, s ezzel együtt a Magyarországgal való érintke­zést? — ez az, amiben teljes a sötétség, — oly teljes, mint bármikor, mióta a je­len kormány intézi a monarchia ügyeit. Tapasztaltuk, hogy az az alkotmányos­ság is, melyet a „M. V.“ emleget, oly szó, mely a „Magyar Világ“ részéről bő­vebb magyarázatot kíván. Tartunk tőle, hogy az valami különböző talál lenni a parlamentarismustól, s hogy ez lehet az a concessio, melyet a ,,M. V.“ kívánna a jövő országgyűléstől. Szabad-e remél­nünk, hogy a „Magyar Világ“ biztató czikkei ezen ébresztett aggodalmainkat el fogják oszlatni? Azt egyébaránt oly bizo­nyossággal kellene tudnia, mint mi, hogy a fentebbihez hasonló concessiót semmi­nemű rögeszmék kedvéért, melyek egy­­egy kis párt töredékei, Magyarország tenni nem fog. —­g. I Egy hang a műszaki közönségből a magyar mérnök és építész-egyesület érdekében. A legnagyobb örömmel mondhatjuk most már, hogy a magyar országos mér­nökegyesület nem puszta szó, nem üres remény. Mert az e hé­t én tartandó köz­gyűlésre az ország minden megyéjéből oly mér­éűi bejelentések érkeztek, hogy — nem számítva a testvérfőváros igen nagy számú mérnök, építész és egyéb műszaki egyéniségeit, az egylet fennállása, jövője már­is biztosítva látszik. Én azt hiszem, hogy nemcsak minket, a műipari pályán levőket, hanem az egész hazai művelt közönséget kellemesen érinti ezen hír, hogy azon tudomány, melynek terjesztésétől és szakavatott felhasználá­sától nagyon sok függ nemzet­­gazdászati, ipari haladásunk és ezzel anyagi jólétünk tekinteté­ben, egy tiszta, szabad és tudományos Bécsi dolgok . Több bécsi lap egyező értelemmel írja, hogy a béke megkötésén nagy erélylyel fáradoznak, s az még ennek a hétnek folytán meg­­történik. Ausztriának érdekében áll, hogy minél hamarább megtörténjék, hogy Morva- és Csehország megszállásának vége szakadon mi­nél előbb. Az uj „Presse“ legfeljebb 8 nap alatt mondja létesülendőnek a békeszerződés aláírá­sát, mi nem Nikolsburgban, hanem Brünnben fog megtörténni. Az új „Presse“ azon állítása ellenében, mint­ha az Ausztria részére Poroszország által fize­tendő hadi kárpótlás 60 millióra menne, először a bécsi „Debatte,“ s utána valamennyi bécsi lap határozottan kijelenti, hogy ez nem való.Az ösz­­szes hadi kárpótlás csak 20 millió tallérra, azaz ezüstben 30 millió forintra megy, minek lefize­tésével a poroszok odahagyják az osztrák monar­chia területét. Mint ugyancsak a „Debatte“ írja, való, hogy a porosz kormány eleinte nagyobb összeget követelt, de Benedetti, a fran­­czia követ, ki részt vett az ezt illető alkudozá­sokban, jelenté, hogy a franczia császár kinyi­latkoztatta, hogy a hadiköltség megtérítésének összegét 20 millió tallérra szeretné leszállítva látni. Erre a porosz király igy szólt: „Készség­gel s örömest teljesítem a franczia császár ő Felsége kivonatát.“ Átalán Francziaország sza­va, úgy látszik, nagy nyomatéka volt az alkudo­zások egész folyamában. — Mondják, hogy fő­leg Francziaország szállita le Olaszország köve­teléseit is, melyek Velenczén kívül Istriára és déli Tirolra is kiterjedtek, mit egyébiránt Po­roszország sem támogatott, így jön lehetségessé Olaszországgal is, augustus 2 -án kezdve, négy heti fegyverszünetet kötni. — A fegyverszünet megkötése óta is történ­tek itt összecsapások — mint a Waterland írja - s különösen a morva és cseh várak környé­kén A „Wanderer“ egy 29-iki prágai telegramm­ja szerint Teresienstadt őrsége kirontott Kra­­lup felé.­­ Azonban az ausztriai kormány sie­tett kijelenteni, hogy ez csak félreértésből tör­tént. A „Vaterland“ szerint a poroszok július 28-ikán megszállották P­i­l­s­e­n­t, s 29 ikén a városra és pilseni kerületre 150,000 ft adó vettetett ki, elvekre alapított magyar egyesület által lesz képviselve. Hogy egy­­cultur - társulatnak minő nagy az erkölcsi hatalma, azt leginkább láthatjuk a hazai intézetek közt az orszá­gos gazdasági egyesületnél. Mit és meny­nyi hasznost, teremtett e társulat czélirá­­nyos buzdításai által a gazdászat minden terén! Menyire emelte azt? Üdvös hatása már­is kiszámíthatlan. Ilyen a mérnök­egyesület hivatása i­s, melynek mű­ködése modern gyakorlati századunk bár­mely intézményével és igényeivel szoros kapcsolatban van, sőt műiparunk haladá­sára nézve az egylet életbe léptetése nem­csak szükséges, hanem életkérdés, hogy ha egyátalában a continens művelt népei­vel haladni akarunk, ha e szakbeli tudo­mányt önmagunk akarjuk fejleszteni, egy szóval a hazai erőket és tehetséget növel­ni és érvényre emelni. Ezzel ne legyen mondva, hogy csupán magyar szakférfiak lehetnek tagjai ezen egyesületnek; nem, a társulat tervrajzá­ból is szintén látható hogy bármily ajkon hangoztassa valaki tudományát, szívesen vétetik fel a társulat tagjai közé, mert a mi egyletünk nem nemzetiségi, hanem nemzeti, melynek czélja: a műszaki tu­domány önálló fejlesztése mellett, mint fentebb már említem, lépést és összhang­zást a már haladottabb nemzetekkel tar­tani, mert a nélkül hiú volna minden tö­rekvésünk. A műszaki tudományok befolyása az ipar bármely ágában tagadhatlan nagy, jobban mondva az egész ipar azokon alap­szik. A kereskedést czélirányos, legrövi­debb és legolcsóbb utak által, a gazdásza­­tot a csatornázás, gépek alkalmazása és javítása, a termékek gyári felhasználása által emeli. Az amerikai­­ évi háború megmutata, hogy a műszaki tudomány kellő méltánylása és annak czélszerű al­kalmazása mily nagy fontosságú a had­viselésben , sőt a mostani porosz hadjá­rat bebizonyítá, hogy a mérnöki karnak szakismerettel párosult ügyes és összevá­gó munkafelosztása egy egész hadtestet pótolt stb. Nem szándékom politikai czikket írni, azért hallgatnom kell arról, hogy miért nem volt és nincs nálunk a műszaki tudo­mány azon a ponton, a­hol rég kellene már neki lenni hanem még nincs minden elmulasztva, és csak rajtunk áll az elmu­lasztottat lehetőleg pótolni, mire nagy erő, egyesült erő szükségeltetik. Az egyik eszköz ehhez : a magyar mérnö­kök és építészek egyesülése. Hogy minő horderejű ezen egyesülés, azt szükségtelennek tartom bővebben fej­tegetni, mert azt minden művelt ember kel­lően meg tudja ítélni, s azt hiszem tehát, hogy a műszaki pályán levő minden ma­gyar ember nevében elmondhatom, hogy örömmel üdvözöljük augustus 5 -ét, azon napot, melyen ezen, már nem nélkülözhető egyesület ünnepélyesen fogja magát ma­­nifestálni. Ott akarjuk és fogjuk bebizonyítani, hogy erő és tehetségben nem szenved a haza hiányt, de hogy azoknak alkalmazásában és felhasználha­­tására nézve elég gátat és akadály gördí­tett kormányunknak az egész hazára már sok részt hozott politikája. De, hála az égnek, a viszonyok változ­nak, s mi pedig egyesüljünk, hogy mint azt, mit tőlünk a múlt megtagadott, annál biztosabban visszanyerhessük a jövőben. GYENGŐ LÁSZLÓ: Vidéki tudósítások. B­a­l­a­t­o­n-F­ü­­r­e­d, jul. 25. Hosszas távollét után meglátogattam B.-Füre­­det, s meg voltam lepetve azon nagyszerű átala­kítások által, melyeket részben a Balaton bevo­nulása és apadása által a természet, részint az igy nyert műveletlen száraznak sétánynyá ala­kítása által az emberi ész, ügyesség, rendező szellem hozott létre. A Balaton lecsapolása, szá­raz évekbeni apadása, víztömegének beljebb vo­nulása által nyert száraz tér nagy költséggé­ feltöltetett oly magasra, hogy igen nagy mérv­ben kell növekedni a Balaton víztömegének mig a töltésen felül a sétányra ömlésétől lehet tartani. Hogy mily nagy a Balatonnak apadása, s vize mennyire bevonult — kitűnik abból, hogy a hideg fürdőket 160 öllel kellett beljebb vinni a nádasok, melyek az előtti években egészen benne voltak a Balatonban, most annyira kivátt maradtak, hogy még e nádasokon belül is van több öl szélességű száraz tér! Mily ellentétei a száraz évek, az 1853ik esztendőnek, mikor a nagyra nőtt s a balaton-alparti Horváth ház előtti sétányt is elözönlötte, a jegenyés fáit kiin­gatott Balatonnak hullámai az istállók falait mosták ! Legszebb, legüditebb, legnagyszerűbb, s mond­hatni, a maga nemében egyetlen, páratlan sétá­nya B.­Fürednek, a Balaton part egész hosszvo­nalában nyuló sétány, melynek fele része ta­valy, másik fele pedig e jelen év tavaszán ké­szült el, s hármas fasoraiba kiültetett fái gyor­san és erőteljesen fejlődvén , rövid idő múlva enyhe árnyat adandnak a nap hó­sugarai ellen. Kár, hogy e sétány az arácsi határba­n,a Esz­­terházy-féle kertben nem folytattatik. Lengyel S. fényképészeti műterme a Horváth láz és hideg fürdő közötti sétányon van felál­­itva. Lengyel fényképei hűség, tisztaság által tűnnek ki, s bátran léphet velők versenysikra bármely fővárosi fényképész fényképeivel.­­ Csoportosításai ügyes elhelyezés s minden egyes alaknak életban s tiszta világításban kiemelése által valódi műremekek. A vendégkoszorúnak I.­Füreden megismerkedő tagjai­­ távozásuk­kor kedvesebb emléket nem adhatnak, mintha azokat rájuk emlékeztető fényképeikkel ajándé­kozzák meg. A vendégkoszorú! Sok a vendég most is, mint volt már több, mint egy évtized óta, de koszo­mba fűzhető virága sokkal kevesebb, mint azon boldogabb időszakban, mikor e szép vidéknek akosa voltam. A magyar birtokos osztály nincs oly arányban képviselve, minőben akkor volt. Az ínséges évek ez osztályt, s benne a nemzet zömét sújtották leginkább. Más faj állott e für­dőhelyen is, nem ugyan a kihalt, hanem az Ín­ség által fenn tartóztatott helyére. Innen ma­gyarázható az a viszás tünemény, hogy ezen első rangú magyar fürdőhelyen is el lehet zen­geni a költővel : „Már minálunk a magyar szó ritka mint a fehér holló.“ Több vendég társa­log német, mint magyar nyelven. A b.­füredi fürdői idény fénypontja az Anna táj. Egy heti időköz választ el tőle, ha csak e héten nem jön­nek még vendégek, ha az erőteljes ifjúság, s a gyöngéd hölgykoszorú virágok e héten meg nem érkeznek, akkor az Anna dalidó paródiája lesz a régi dalidóknak. A mágnási családok tagjai közül csak gróf Zichy Emanuel, ki szívvel, lé­lekkel magyar, s mint mindennek, a mi hazai v úgy e fürdőhelynek is emelkedését szivén hor­dozza, s érette többször áldozatot is hozott - van jelenleg B.­Füreden. A fürdő vendégek f. hó 22-én általuk össze­adott értékes tárgyakat játszottak ki tombolával, a bejött pénzösszeg a sebesültek segélyezésére fordíttatik. A Kisfaludy gőzös Siófok és B. Füred közötti a Balaton felső és alsó partját összekötő — útját naponként kétszer végezi át és vissza. Dél­előtt a Buda, délután a Kanizsa felől érkező vendégeket szállítja át Siófokról B.­Füredre. Ha a gőzöst érdeklőleg szárnyra eresztett rémhírek lehangolták volna a gőzhajózó társulatot, s a­helyett, hogy — a­mint tette — szakértők által teljesített szigorú vizsgálat után derítette fel fel a vészhírek­ alaptalanságát, elcsüggedten a Kisfaludy járását szüntette volna meg: mi tarta­ná fenn akkor most Buda—Füred és Kanizsa— Füred között a leggyorsabb, s a Balatonon át való utazást tekintve legregényesebb összeköttetést ? A Kisfaludy gőzös járása tettleges c­áfolata a járhatlanságig romlottsága felől terjesztett vész­­híreknek. Bényei színtársulatát nem pártolja a vendég­koszoru. E pártolatlanul hagyatottság oka nem a társulatban (melynek jeles s nagy reményű tagjai vannak), hanem azon vendégkoszorúban keresendő, melynek jelentékeny része még tár­salgási nyelvül is a németet használván, kevés érdekeltséget tanúsít a magyar művészet iránt. A vendégek nagy része héber polgár­társainkból áll, s most — a politikai újjászületés hajnalán — jól felfogott érdekeik által is kellene indíttatniok hazai közügyeink­­nek, s a magyar irodalomnak és művészetnek pártolására. — Szathmáry Latkó­­c­z­y­n­é is fog vendég szerepelni, hir szerint a „Mama“ czimü színműben a Mama szerepében lép föl. — Fellépésével régi kedves emlékek ele­venednek föl, varázsfényben ragyog elibénk szinművészetünk azon fényes korszaka, melyben Laborfalvy Róza, Lendvayné, Lendvay, Egres­sy stb. stb. ragyogtak. Építkezési tekintetben is történt haladás. Az uradalmi vendéglő előtti, a Balatonra néző eme­letes, nyílt, kávézó és étkező hely nagy mér­tékben emeli a fürdőhely szépségét. Az étterem és a kávéház újból diszittetett. Az uj fürdőházi lakhelyiségek a felséges uralkodóné eljövetelé­nek kilátásba helyezettsége folytán bensőleg át­alakításon mentek keresztül, s díszesen — újra butoroztattak. Ezen épület 1 ső emeletének Ba­latonra néző sarkán — kicsiny, de díszes erkély állíttatott. A hidegfürdő egészen új, s oly beosz­tással van készítve, hogy mindenik partjáról más más vidékre nyílik igézőn szép kilátás. Volna még sok teendő, szükséges volna egy fedett sétány, hogy a savó-gyógymódot használó betegek az alatt rész időjárás mellett is végez­hetnék rendes , a gyógymód által szükségesí­tett sétájokat. — Ily országos hírű, s európai hirnév­nyerésre hivatott fürdőben kellene lenni egy — zongorával is ellátott — társalgási te­remnek, mert most — rész­időben — nincs oly hely, hol a nők és férfiak összejöhetnének és társaloghatnának stb., s biztos a remény, hogy a vendégeknek a fedett sétányt és társalgási tere­met érdeklőleg nyilvánuló óhajtásai kedvezőbb viszonyok között valósulni fognak. A lakszobák hiányán a B.­Füred és a fürdő­hely között kimért ház­­­helyeknek villaszerű épületekkel beépítése által lehetne és kellene segíteni. 1. 1. U. 1. A Balatonnak B.-Kövesd alatti — Fe­hérviz nevű — partszéli vizéből egy — nem egészen négyszögü —— faragott követ emeltek ki, melynek magassága 17" — hossza 19 (1' és 7"), — széle 14" (1' és 2"). — E kő más kő fölött állhatott, mert oly lyuk van alapja közepén, mely a másik kő pöczkébe eresztés ál­tal azzal összefoglalta: E lyuk mélysége 21/t", széle és hossza 31/,". A kő egyik oldalán az al rész felé e betűk olvashatók: D I A N A E AVC SAC E betűkből gyaníthatólag Diánának szentelt oszlop alkrésze, vagy tán egy Diánaféle szobor fölé illesztett rész lehetett. Érdekes volna a ta­­lálási hely körül kutatni, ki tudja, nem le­hetne-e ott a szobrot is megtalálni ? Ott, hol e kő találtatott, a Balaton feletti szárazon egy domb van, e dombon ásás alkalmával romokra akadtak, többek közt egy sok osztályzatú épü­letre, melyben nagy szobák, és hosszan futó fo­lyosók voltak. E romokat betemették. A talált kő B.-Kövesden (Veszprém b.-füredi útvonalba eső faluban) Szalai molnár birtokában van. r. 1. Arad vidéke. (Anyagi állapotok.) Az aratást e vidék szin­tén, mint széles e hazában szokatlanul más évek­nél korábban bevégezte, és előttünk fekszik a ki nem elégítő szomorú eredmény. E vidéknek és általában e megyének fő mezei terményei lévén a búza és kukoricza, először ezekre, az utób­­bira természetesen azonban csak hozzávetőlege­sen, mint be nem takartra, terjeszkedem ki. Rész szerint a rendkívüli országos csapás­ként reánk nehezedett fagy május hóban, ré­szint az azt megelőzött és követett zordon idő­járás, és végtére az ezen vereségeket még nagy részben helyreüthető esők hiánya, szalma és szem mennyiségben nagyon meghazudtolta a még a tavasz folytán búzatermésünkre nézve táplált reményeinket. A termés mennyiségre nézve álta­­ában a középszerűn alul van, azaz keresztje nem adja meg a ‘­a vékát, holdanként (a 1600 □ öl) teremvén átlagosan 14 és igy adván 7 mérőt.­­ Minőségre nézve azonban az annak idején elmaradt esők daczára a búza szebb, mint vártuk, súlya 87 font. A mi második fő termésünket, a kukoriczát illeti, jóformán palctát törhetünk felette, kény­telen volt bizony az törpén maradt magasságá­ban megkezdeni a csövedzést, és a csövek akár­­minemű és sok bekövetkezhető esők daczára csak kisebbek maradnak, természetesen a tőr­jén maradt kis gyenge szárhoz arányos apró­ságban. Sok olyan szár van, mely annyira el­­oszort, hogy nem is képes csövet hozni. A kuko­­riczának ilyképein nem sikerülése és történendő áremelkedése, nagy kiterjedt gyárüzlettel ösz­­szekapcsolt, vagy tán arra is fektetett gazdaság­ban roppant horderejű. Nem rendelkezvén, külö­nösen most e válságos anyagi körülmények kö­zött, annyi forgó tőkével, hogy a hiányzó kukoric­a vétel által pótoltathasson, a gazda­ság egy, felette fontos takarmányozási forrástól, t. i. a mosléktól megfosztatik, a­mi különösen nálunk életkérdés, hol a rétet csak hírből, és a jó vetett takarmányt pedig már évektől fogva nem ismerjük. Repczénket többnyire szintén a fagy seperte el, melyet meghagyott, 77 font nehéz. Takarmá­nyunk, mint a mostani száraz időjárás mellett gondolható, kevés termett, lednekünk csaknem lábon száradt el, és noha annak virágját nem láttuk, neki fordítottuk a kaszát. Első luezernánk gyéren volt, a másodszori kaszállásra bizony úgy vesztegettük reá a nap­számot. Hegy­aljánkról, ménesi, gyoroki stb. szelleink­­ről azt hallom, hogy az emeltebb helyek kiállot­ták a májusi fagyot, és szép terméssel biztatnak, a laposabbak ellenben tönkre mentek. Ritter Ágost: Különfélék. Pest, aug. 1. V Egressy Gábor temetése ma délutáni 4 órakor rendkívüli részvét mellett ment véghez. Az egész kerepesi út a Zrínyitől a Rókusig, a gyászmenet szokatlan sokaságától volt elfoglal­va, míg a halottas ház udvarán oly nagy volt a tolongás, hogy levegő után kellett kapkodni. Kár, hogy a rendezést nem bízták néhány eré­lyes emberre, mi­által a menetet rendezettebbé lehetett volna tenni. A halottas háznál Török Pál superintendens úr mondott rövid gyászbeszé­det, míg a színház előtt, miután Dobos czeglédi lelkész betegség miatt nem jöhetett el, Farkas tanár búcsúztatá a legjelesebb magyar színészt otthon­ától, a nemzeti színháztól. Midőn hazai nagy színművészünknek örök istenhozzádot mon­dunk, önkénytelenül azon kérdés merül fel előt­tünk, hogy vájjon ki fogja pótolni ?­­ Egressy Gábor temetése alkalmával sokan megbotránkoztak azon 2—3 fős hami­­szon, mely gyászlobogóként lengett a színház csarnokán. Tagadhatlan, hogy az ily külsőségek nem tölthetik be azon óriási űrt, melyet a nagy művész maga után hagyott, de ha valamely cseké­lyebb mérvű, úgynevezett örömeseményt —öles caehemir és selyem lobogókkal jelzünk, illő, hogy a kegyeletnek is megfelelő kifejezést köl­csönözzünk. ” Egressy Gábor családjának gyászje­lentése következő : „Egressy Gáborné, szü­letett Szentpétery Zsuzsánna, szomo­­rodott szívvel tudatja gyermekei. (Telepi Ká­­rolyné, született Egressy Etelka, Ákos és Ár­pád, úgyszintén az elhunyt testvére, Török Sá­­muelné, szül. Egressy Eszter, veje Telepi Károly, és unokái Gabriella és András nevében, szeretett férjének, a legjobb atyának, testvérnek és nagyatyának Galambos Egressy Gábornak, a nemzeti színház és a Kisfaludy-társaság tag­jának, a színi képezde drámai tanárának, folyó hó 30-án éjjeli tl 3/1 órakor, a színpadon, műkö­dés közben ért szélhű­dés következtében, har­madfél órai szenvedés után — életének 58 -ik és színészetének 41-ik évében történt gyászos ki­múlták A megboldogult húlt tetemei, holnap, azaz aug. 1-én, délutáni­g/„4 órakor fognak a kerepesi temetőbe örök nyugalomra kisértetni. A végtisztelet a ref. egyház szertartása szerint, az elhunyt lakásán (Kerepesi ut 14-dik szám. fog megtartatni. Pest, jul. 31-én 1860. Béke hamvaival!“­­ A nemzeti színház, ma Egressy Gábor te­metése napján, zárva marad. A színházon lobogó fekete zászló érthetően tudatja, hogy színművé­­szetünknek nagy halottja van.

Next