Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-18 / 4949. szám
230 -4949. Csütörtök, october 18.1866. Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közkiadó-hivatal: sí n^. (^fizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. I NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . , 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. i. 17. évi folyam. Hirdetmények díja.. .7 hasábos petítsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 10 njkr. Nyílt-tér: 6 hasábos petit ■••f 25 uj kr. Előfizetési felhívás e lapok october—decemberi folyamára. Előfizetési ár 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, oct. 17.1866. Megjegyzések az Autonomisták programmjára. IV. Nemcsak a centralisták, hanem a velünk annyira rokonszenvező autonomisták sem tartják kielégítőnek a 15-fös bizottmány munkálatának 30 dik pontját, mely a többek közt így szól: „A közös ügyekre nézve, se teljes birodalmi tanácsot se bármi néven nevezhető közös vagy középponti parliamentet czélszerűnek nem tartunk, s ezeknek egyikét sem fogadjuk el.« * Hasonlólag elégületlenek a 35-dik pontban azzal, hogy „mindenik bizottság — t. i. az osztrák és magyar — külön tart üléseket,« és a 36-dik pont következő megállapodásaival: „A két bizottság egymással, együttes ülésben, nem tanácskozhatik, hanem s mindenik írásban közli nézeteit és határozatait a másikkal.« Végre elégületleneknek véljük az egész autonomista pártot a 23-dik ponttal, mely ekként hangzik: „Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezkedni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján őfelsége fogja eldönteni. Szóval, az autonomisták tűnődnek azon, hogy a magyarok, midőn olyan barátai az alkotmányos és parliamentáris rendszernek, s midőn obtbon ezen eszme alá vetik állami életök egész szervezetét; ugyanakkor a közös érdekek tárgyalásánál a parliamentarismustól határozottan irtóznak, s visszatrtózkodásaik által nehézzé teszik a szabadság bajnokainak diadalát. Az autonómiak ezen észrevételeire teendő megjegyzéseinkben óvakodni fogunk oly észrevétlektől, melyeknél a polemicus él inkább sillámlanék fel, mint a rábeszélési vágy. Magában véve a közös ügyekre kétségtelenül ráfér a parlamenti tárgyalás , ha az emberiség csak a cosmopoliticus irányt tartaná szem előtt és a politikai szabadságot tekintené a megőrzésre egyedül érdemes kincsnek; ha a nemzetiségi érzet nem léteznék, s ha az állami önállóságnak megoltalmazása — mint bitangra hagyott ügy — semmi kegyeletre, semmi áldozatra méltó nem volna , akkor, természetesen, igen rész után járna az, ki azon törné fejét, hogy noha a parlamentáris kormányrendszert tartja a legczélszerűbbnek, s mégis annak hatásköre alól nagy fontosságú kérdéseket vonjon el. Azonban ki ne tudná, hogy vannak erős érdekek, melyek magát a szabadságot is, minden apparátusaival együtt, képesek háttérbe szorítani. Épen most valánk annak tanúi, hogy számos német állam fosztaték meg önállóságától, s részint csak a beligazgatásra szoríttatott, részint pedig egészen Poroszországba jön olvasztva. Némelyike ezen államoknak elég jól kormányoztatott, és több politikai szabadsággal is bírt, mint a mennyi Vilmos király uralkodása alatt divatozik. S minda mellett a nép nem boszankodik, nem fenyegetőzött azért, mert hadierejét, külügyeit és financiája nagy részét egy idegen hatalom vette rendelkezés alá. A nép, mely államiságától megfosztatott, a legnagyobb béketűréssel fogadja még azon eshetőséget is, hogy jó darabig kivételes állapotban fog tartatni, s akkor is, midőn majd a porosz államba beolvasztatott, hihetőleg csak fél és csalékony alkotmányossággal elégittetik ki. És vájjon ez nem azért történik-e, mert a német nemzet, mint az olasz, az egységességre törekszik, s uralkodó eszméjévé kezd válni az összeolvadás, mely még hatalmasabb varázszsal hat rá, mint maga az alkotmányosság, ha t. i. az nincs fő vágyával összhangzásban ? S íme, még maga Kaiserfeld is, kinek szive Németországéval együtt dobog, ezen behatásoknak teljesen alá van vetve. Különben nem tette volna programmjának homlokára a következő sorokat: mi, osztrák-németek, mint a nagy német nemzet tagjai, és a kik századok óta vagyunk Németországgal összekötve, soha meg nem szünendünk németeknek érezni magunkat, és szorosan ragaszkodni a német néppeli nemzeti összeköttetéshez.« Azonban, ha van Kaiserfeldnek mindenek előtt, s így a parlamentáris tárgyalások előtt is — hangsúlyozni valója, szintén van nekünk is. S melyik magy ar ne érezné, hogy nálunk e hangsúlyozás nemzetiségünket és országunknak semmi más ország alá nem rendelt önállóságát és függetlenségét illeti? Mi semmi olyasra rá nem állhatunk, a mi nemzetiségünk fejlődésére és erösbülésére kártékonyan hathatna, s a mi a pragmatica sanctio és a vldiki törvények által biztosított állami önállóságunkat veszélyeztetné. S a tizenötös bizottmányt nemzeti érzelme, polgári kötelessége, őseink példája, a közvélemény ereje, érdekeinknek egész kapcsolata, „et patria etrepidantis imago,« szóval, minden arra kényszerül, hogy a közös érdekek czélszerű elintézése iránt teljes tekintettel legyen ugyan; de ugyanakkor visszautasítson minden oly megoldást, mely minket egy közös birodalmi tanácsba vezetne, hogy e téren is legyen ugyan parlamenti vitánk, de nemzetiségünk romlásával és állami függetlenségünk eltemetésével. Kétséget sem szenved, hogy azon pontok, mikkel a centralisták, sőt az autonomisták sem látszanak megelégülteknek, a legkényesebb természetűek, és épen azon irányban nem változtathatnak meg, amelyben a nyugati országok hiszik módosíthatóknak. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. Ha az a mindennap megújuló, és mindennap változó számos hír, mely Bécsben a kormány titkaira nézve terjesztetik, némileg valóságon épülne, azt kellene hinnünk, hogy csakugyan a legnagyobb ingadozás uralkodik minden fontos politikai kérdésre nézve a kormány kebelében. Bármint legyen ez, jellemzi a helyzetet, hogy a nép minden lehetséges combinatiónak félig meddig hitelt ad, de egyikben sem tud egészen hinni. Ezen scepticimus még nagyobbítja azt a rosz hangulatot, melyet a létező mostoha viszonyok magukban is okoznak. Közelebbről Bécsben ismét rebesgették, hogy a kabinetben változás lesz, amennyiben az eddigi külügyminiszter lemond. Ezen leíz egy közelebbi versio által új kiegészítést nyer. Némelyek azt beszélik, hogy Rainer főherczeg neveztetnék ki külügyminiszterré, mások szerint Rainer főherczeg újból miniszterelnökké, Be ust pedig külügyminiszterré- így aztán a finn.XH.Qda.Choirv.»Awijyek Schmerling A hir különösen annál fogoa JoriAb., —őt a kettő közül akármelyik valósulna, a miniszteri felelősség elve több időre el volna ejtve, s a külügyekben valami olyan történnék, ami már megtörtént a hadügyben, melynek leglényegesebb részei jelenleg ki vannak tényleg véve a parlamentáris felelősség alól. Mi nem tartjuk ugyan a fentebbinél különböző okból valószínűnek a nevezett combinatiót, de, mint már kifejtettük, részjel az, hogy a monarchia üdvét mindenek felett csak a hadsereg külső organismusában és a külügyekben látszanak keresni, mert annyi áll, hogy míg a kormány többi részeiben nincs szó változásról, a hadügyekben már változás történt, s közelebbről, úgy látszik, legalább a mélyváltozás fog értél.u. a külügyminisztériumban is. Elhiszszük ugyan, hogy a monarchia belső megszilárdulására, a népek erkölcsi és anyagi kielégítésére több figyelem van, s elismerik a népek jó hangulatának fontosságát inkább, mint az ezelőtti években ; de midőn az erre szolgáló eszközökben habozást és halogatást látunk, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy mindezt másodrendűnek tartják a had és külügy vezetéséhez képest. A korona mostani legbefolyásosabb tanjogai, ha csakugyan igy vélekednek, nem lehet más gondolatmenetek, mint a következendő. Nem kell sietni — így vélekedhetnek — az országoknak, s különösen Magyarországnak adandó nevezetes concessiókkal, s kivált a miniszteri felelősség elvének elismerésével, mit ha a Lajthán túliak megnyernek, nem lehet megtagadni a Lajthán inneniektől sem. Várjunk még egy kevés ideig, — tartsuk függőben a kérdéseket. Ezalatt a hadserget újra szervezzük, — a külügyek vezetésével megbízzuk például Beust urat, ki nem fogja röstelleni Napoleon, Bismark és Victor Emanuel fogas diplomatáival a kellemetlen érintkezést és vitatkozást s ki a titkos, ellenséges szándékokat kiforgatva, szövetségest tud szerezni. Midőn rendben leszünk, s a hadserget egy kitűnő hadvezér alatt szövetségeseinkhez csatoljuk, a győzelem bizonyos. A győzelmes Ausztria majd máskép fog alkudozhatni Magyarországgal és a többi népekkel, s „túlságos“ engedményekbe teljességgel egyezni nem fog. Ez a természetes logika, de lényegében nem egyéb a korábbi politikánál, mely pedig sikertelennek és áldástalannak bizonyult be. A „Wanderer“ pesti levelezője ezt írja: „Egyik bécsi lap tudósítása szerint a magyar országgyűlést összehívó rescriptumban „azon félre nem magyarázandó hely is előfordulna, mely szerint a magyar minisztérium kinevezése a tárgyalás kielégítő befejezése esetére kilátásba tétetik.“ E tudósításban nincs semmi meglepő, nincs semmi, mit eddig is már ne tudtunk volna. De azt tartjuk, hogy mi sem mondunk újat a kormányra nézve, ha azt állítjuk, hogy a kormány nem ringathatja magát egy pillanatig sem azon hitben, hogy e biztatás, e feltételes engedmény képes lenne a Magyarországon, valljuk meg, ez időben ingerült kedélyeket megnyugtatni, s az országgyűlést, melyet sára szánja el magát. És feltéve, mig a jelen viszonyok közt nem valószínű, hogy az országgyűlés beleereszkedik a tárgyalásokba, mi kilátása lehetne az országgyűlésnek arra nézve, hogy a nemzet jogos követelése teljesülni fog ? A gr. Andrássyval folytatott értekezletek folytán meggyőződtünk a felől, mit tart, és előre tudhatjuk, mit tartana a kormány a tanácskozások kielégítő befejezésének. És így még azon, szintén nem bizonyos esetben is, ha e minden esetre ingerült országgyűlésen a Deák-párt többségben maradna, lehet-e kilátás arra, hogy a minisztérium minél előbb kineveztetik? — Nem. „Azonban itt mindenek felett azon kérdés áll elő, hogy engedheti-e az országgyűlés azt, hogy a nemzet törvényes követelésének teljesítését feltételekhez köthesse a kormány? — Megengedik e tovább is a birodalom körülményei,hogy a magyar országgyűlés és a kormány végtelenül encu’uri'hsusban forogjanak? — A kormány ugyanis a felelős minisztériumot a közösügyi tárgyalások kielégítő eredményéről feltételezi, az országgyűlés ellenben csak törvényes kívánságának megelőző teljesítése esetében kész a kormány várakozásának megfelelni. A nemzetre ugyanis nem bírhat meggyőző erővel azon állítás, hogy a kormány nincs elvi ellentétben az országgyűléssel, s hogy a felelős kormány kinevezése biztos kilátásba tétetik azon esetre, ha a tárgyalások kielégítő befejezésre vezetnek, s hogy ez ígéretben az elvi elismerés bennrejtvén, az országgyűlés mérsékletétől függ az ország kívánságának teljesülése. Ez, ismételjük, reánk nézve nem birhat meggyőző erővel, mert a felelős kormány iránti jogos igény teljesülése mégis precaírnek tűnik fel, midőn e teljesülést a kormány attól feltételezi, hogy a közösügyi tárgyalások a kormányt (vagy tán a reichsrathot, vagy Landtagokat is) kielégítő befejezést nyerjenek. De nem is e körül forog a kérdés. „Az országgyűlés, mely mérsékletének félreismerhetlen jelét adá felirataiban, s az által, hogy csak a törvény által szentesített jog érvényét követeli, legnagyobb készsége mellett sem hagyhatja el most a felirataiban kijelölt álláspontot. Az országgyűlés, mely a hatalom irányában a jog, a positív törvény terén áll, nem engedheti meg, hogy jogos, törvényes kívánságának teljesítését feltételekhez kösse a kormány. Ezt tényleg teheti a hatalom, de az országgyűlés a törvény postulátumaihoz szorosan ragaszkodik. Ez az országgyűlésre nézve elvkérdés. „Az új viszonyok, tudjuk, új feladattal ruházták fel a magyar országgyűlést. Hogy az országgyűlés e feladatát ismeri, felirataiban és az által is tanúsítá, hogy a közös ügyek rendezése végett bizottmányt nevezett ki. De, valamint a pragmatica sanctio alkotásakor a nemzet szabad választási jogának elismerését, a nemzet ősi szabadsága és alkotmánya, a sz. korona integritásának bátosítását, megerősítését az akkori fejedelem és kormány nem attól feltételezte, hogy előbb az örökösödés rendje határoztassék meg, úgy most, midőn az új viszonyok a magyar nemzet törvényhozását közjogi törvények alátására hívják fel, az ország fennálló törvényes jogának elismerése, törvényes követelésének teljesítése nem feltételeztethetik attól, hogy előbb az új viszonyok rendeztessenek. „Mit az idő, mit a viszonyok követelnek, azt teljesíteni fogja az országgyűlés. De ennek első feladata : a törvény, az ország jogának megóvása.“ bővebben fogunk szólali — azt a hírt közli, hogy a kormány elhalasztotta a magyar országgyűlés összehívását a cholera növekedése miatt. Mi úgy tudjuk, hogy a cholera Buda-Pesten nagy mérvben apadt a közelebbi pár nap alatt is, s azt hiszszük, az országgyűlés összehívásának elhalasztása ép oly alaptalan hír, mint annak indokolása. Pest, oct. 14. Rövid néhány nap múlva itt lesz azon idő, midőn ki fog tűnni, hogy képes-e Pest városi lakosságának nagy tömege a közszellem azon fokára emelkedni, mely közérdekű hasznos munkák végrehajtására TÁRCZA. Könyvismertetés. Reguly Antal hagyományai. A magyar tudományos akadémia megbízásából kiadta Hunfalvy Pál. 1. kötet. A vogul föld és nép. Pest, 1864. n. 4. r. 364 lap Ára 4 ft o. é. II. Reguly először Verho türében állapodott meg, itt remélvén adalékhoz juthatni a vogulok előbbi állapotait iletőleg; de ebbeli reményeit megcsalta, s igy ismét folytatta útját Éjszak felé Bogoszlavszkba, s ott meglátogatta Protaszov bányaigazgatót, kinek térképeit tanulmányozhatta, s ki őt két vogul koponyával is megajándékozta. Tétele 15-kén érkezett utazónk Vszevolodsz-Bagodaczkiba, itt a Vszevolodszky család jószágigazgatója, Borovkov, kétvogult rendelt be számára, kik Loszva mellékein laktak. Egyike Jurkina nevű, 79 éves, másika Bakhtjár, 60 éves. Bakhtjár kisérte innen túl Regulyt utazásaiban, kiről utazónk 1844. fébó 25-én egyik levelében következőleg nyilatkozik : „A mennyi érdeme van körülöttem, oly nevezetes ő népénél, mint dalnok, sőt a lóáldozatnál, melyet esztendőnként tartanak, gyakran papi minőségben működik. E kettős tulajdonsága reám nézve több irányban tudományos okulásnak gazdag forrása. Szájából összeirt különféle énekeim, imádságaim és dalaim, már 20 évre terjednek , s nemcsak a nép életére és szellemi állapotára vetnek meglepő világot, de nyelvi tekintetben is felette fontosak, mert bennük sok szó és kifejezés fordul elő, melyekről eddig csak felületes magyarázatot adott, ezen nyelvanyagból pedig azok mélyebb megismerésére vezethetünk. Szótáram már 2600 czikkből áll; nyelvtani adataim is a beszédrészek mindenikére szép számmal gyűlnek. Már beszélgetni is kezdek voguu, és meglehetősen vagyok tájékozva a nyelv természete körül- Rokonsága a magyarral kétvégén felül áll, s általa valóban tudományos magyar nyelvbe vázlat leszen lehető.“ Tavaszelő 4 kén hagyta el Reguly a v szevolodszkyi jószágokat, s onnan írott be, majd 5 napi ott tartózkodás után Turinszkon át Tobolszkba sietett, hová tavaszelő 17 kén érkezett meg. Itt találkozott Szatiginnal, az utolsó kondamelléki vogul fejedelem tudományosan miveit fiával, ki az időben Tobolszkban egyetemi tanár volt. Szatigin 161 egyezmást nyervén, és Castrénnal megismerkedvén, az Irtic folyón lefelé Demjanszkba, s innen a Konda vizéhez szárazon utazott Reguly, mindenütt Bakhtjár által kisértetve, Bolcsarovában ismerkedett meg a kondai osztják nyelvvel, s onnan tovább a vogulok közt folytatta útját, s megismerkedvén a Pélim folyó melléki vogulokkal, tavaszelőtt kén Pélim városában állapodik meg, hogy tapasztalásait feljegyezze és tanulását folytassa. Perimben tavaszhó 11-től nyárelő 24-kéig mulatott, s innen az éjszaki vogutokhoz és Beretovba kivánta folytatni utazását. Nem tartozik ide, részleteznünk a vogul földöm utalást, elég legyen megemlítenünk, hogy 3780 □ mértföldnyi, az éjsz. szélesség 58— 66°, a kel. hosszúság 76—85° közt levő 6342 lakossal biró föld volt az, melyet Reguly 9 hónap lefolyása alatt a Pavda torkolatától a Szigva forrásáig, Délen az Uraitól a Szorsva torkolatáig bejárt. Ezzel be vola fejezve a vogul utazás, s átcsapott bátor utazónk az osztjákokhoz. 1844. ősz előhava 18 kán Pirdomba érkezvén a Szittja vize mellett, onnan a Vojkár, Lárusz és Szob vizein, azon hó 27 kén pedig az Obon átkelvén, még az nap estre Obdorszkba érkezék. Innen öszhólykén kiindulván, ismét az Ural felé irányozta útját. — Majd a Kara mellett utazik fel, és Berezovba siető, a telet ott töltendő Itt egészen az osztrák tanulmányokra fordítá minden figyelmét, s innen tavaszelő 3 kán Jekaterinenburgon és Permen keresztül ismét Karnba sietett. Lássuk már tehát, mily dolgokat hozott magával utazónk Szibériából ? Hozott magával vogul és osztják nyelvemlékeket, még pedig olyanokat, milyeket magyar nyelven többé, fájdalom, nem mutathatunk fel. A vogul nép saját alkotta mythologiával, eredeti bölcsészetiel és költészeti műalakkal dicsekszik, s már csak ennélfogva is nagy figyelmet érdemel. A Reguly hozta vogul nyelvemlékek következők : 1. Éjszaki vogul nyelven I. Mondák. 1. A föld teremtésésének mondája. 2. Az özönvíz mondája. 3. A köt esz nő, és 4. A kereskedő ember mondája. 5. Egy rövidebb teteremtési monda, és 6. Az óriások lovainak leírása. Nevelsek : a) A medvetiszteletre vonatkozók : 1. Az égből leszállásnak éneke, mely a medvének eredetét énekli. 2. A Farom fia üldözésének éneke- 3- Kaszlah ének. 4. Munkesz-ének. 5. Két y i m-rév éneke, b) Egyéb tartalmúak : 1. A lúd fejedelem éneke, vegy a lúd ének. 2. A F é r m i n g, azaz bűbájos ének, ezeket ugyan nem hozta el, de emlitette. III. Igéretekből kettőt hozott rövidebbet és egy hosszabbak 2. Déli vogul nyelven. I. Monda. Az asszony kedves unokája, ez csak töredék. II. Éui-kek. a) Hősi énekek. 1. A hadd fejedelem éneke, a kit Reguy egy jegyzetben k on d ai fejedelemnek nevez. Ez éneknek 3 szakasza van, a) mely a fejedelem születését adja elő, b) mely annak kereszteléséről, c) mely dalairól szól. Ezt még Hunfalvy Pál, ki a vogul szövegek legnagyobb részét maga fordította le, mint önmaga bevallja, nem érti. 2. Ap éneke, ezt Jurkinától irta le Reguly. 3. Ap tettei. 4. Híres fejedelem. 5 Erdő-folyó énekei. b) Medvedalok. 1. A világ felállításának éneke. 2. Tamás éneke nótájával együtt, ez már keresztyén korbeli 3. Réspong (?) Jurkinától 4. A Koszma erdő éneke. 5. Az Uly folyó töve öregének (medvének) éneke. 6. Jérisetsen.(? 7. Jévurjéro (?) Jurkinától. 8. A Szánlyi főárus ember éneke Jurkinától. 9. Agjéri(?) ugyanattól. 10. Mänyenemjéri (?) ugyanattól. 1. A medve nyomozásának éneke. 12. Pimensenjéri (?) Jurkinától. 13. A Tub folyó tövének asszonya ugyanattól. Ezt medvetánczhoz éneklik, jegyzi meg Reguly. Hibáznak még Reguly szerint 14. Az eredet éneke, azaz a medve teremtésének éneke. 15. A sinkersanker vadnak éneke. (?) 16. A Tor kuri öreg medve éneke. III. Imádságok és dicséretek. 1. Tarom szátmel Jurkinától. 2. Tarom szátmel. 3. A vizi istenhez való imádság. 4. Az arany fejedelem dicséneke. 5. Abulyater dicséneke. 6. Nyári (?) dicséneke. 7. A Pé- r em folyó tövének leánya. IV. Tánczdalok, játékok, bohózatok. 1. A fél kezűnek éneke Jurkinától. Az éneklő elmondja, hol és hogy veszett el félkeze, azt játszias taglejtésekkel utánozván. 2. Az Isten iramszarvasának hét fiáról való ének Jurkinától, ezt a medvetánczhoz éneklik. 3. A Rasze táncz éneke. 4. Az erdőbe ment embernek éneke. 5. A Luop tövének éneke. 6. Jicsikvó (?! 7. Kasku bohózat, énekkel. 8. Hét jávorszarvas egy lábon állt, énekes tréfa Jarkinától. 9. A rozamár táncz. 10. Nyirfajd bohózat. 11. Szír jön bohózat. V. Venyes dalok. 1. A Szint folyó leányának éneke, nótástól. 2. Tahtingjéri. (?) 3. A tollas kesztyű köröm éneke..4. Az In folyó töve emberének éneke. 5. Özvegy ember éneke Bakhtjártól. 6. Jávor szarvas ének Bakhtjártól. Nincsenek meg Reguly szerint : 7. Pe s a té r i. (?) 8. Markó anya éneke. 9. A Tarah falu leányának éneke. 10. Anna Jozipovna éneke. 11. Raht folyó leányának éneke. VI. Pelimi dalok. 1. Muratkov Iván. Anasztázia Feodorovna által csinált ének. 3. Atimja falu éneke. 4. Ag szín ja A fa n a z ia éneke. Ezek mind keresztyénekké lett vogulok dalai. c) Vogul fordítások. Ezek a már említett Szatigintól erednek, kinek orosz írását Budenz József irta le: 1. Miatyánk. 2. Tíz parancsolat A vogul nyelvemlékeket nagyságra nézve felülmúlják az osztják nyelvemlékek, ezek következők: 1. Polm isten éneke 3 iv; 2. Nati □ gar (?) 8 iv; 3. A Szoszva közepének éneke, a czim vogul, 19 iv;4 Munkesz hadi isten éneke, vogul czimmel 7 iv; 5. Puling csúcs éneke ,16 iv; 6. Lungaut nyál-éri (?) 4 iv; 7.Szameszvaszar (?) mellé vogulul ez van jegyezve : az osztrák fejedelem éneke, 12 iv; 8. Sáper na ja n ke m ar (?) 2 iv; 9. A fejedelem nagyra nőttének éneke 8 iv; 10. Vort ar (?) 10 iv; 11. Toma kalimem käli ki(?) 3 iv. A vogul nép, melynek szellemi maradványait e helyt elszámlálták, Reguly meghatározása szerint azon földőt lakja, melynek legdéliebb csúcsa a szélesség 58° át éri el, tehát 2 fokkal esik lejebb Péterváránál, legéjszakiabb csúcsa pedig a 65° ot jóval felülhaladja. Nyugati határát az Ura hegység képezi, mely a hosszúság 77°-a alatt, s a szélesség 58 — 64° a között szintén egyenes vonalt képez. Ezután keletre hajlik, s a hosszúság 80°a alatt elhagyván a vogul föld legéjszakiabb csúcsát, az osztjákok földén folytatja éjszak keletre vett irányát, egész a jeges tengerig. Éjszakról és keletről a vogul föld az osztjákok földével határos. Reguly szerint az éjszaki határvonal, a nyugati csúcstól kezdve, fokozatonként hajlik dél felé az Ob folyóig, Berezov városán alól, hol is a vogul földnek legnagyobb éjszak keleti terjedése van. Itt 7 hosszúságnyi fokra szélesedik ki a 76—84° közt, úgy hogy itt az Ób is általfolyja igen sok ágaival. De e terjedés hamar fogy, s a szélesség 62° alatt, a vogul föld közepe táján, csak 4 hosszúságnyi fokot teszen. Déli részén a szélesség 59°-a alatt 8 foknál többre terjeszkedik a hosszúság 76 — 85°-a között. Természeti határa délről sincs, a nyugat-déli csúcs nem éri el a 60 szélességi fokot; a középső túlmegy az 59”-on, végre a délkeleti rész a szélesség 58°-át éri el a Tobolszki környéken. A vogul föld e szerint az éjszaki szélesség 58 — 65° a, s a keleti hosszúság 76—85°-a közt terjed el. A vogul föld egész mostani területét Reguly 3780 □ mfdre becsüli, mely hajdan, Pallas elbeszélése szerint, nagyobb lehetett. Jelenleg a vogulságot délkelet felől a tobolszk vidéki tatárok veszik körül, délről mindenütt az oroszság, valamint nyugatról is a szélesség 60°-ig, ezután a szirjánok, éjszak és keletről az osztjákok. KUN PÁL. (Folytatása következik.)