Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-18 / 4949. szám

230 -4949. Csütörtök, october 18.1866. Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­­kiadó-hivatal: sí n^. (^fizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó hivatalhoz in­­tézendők. I NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán ,­­ vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . , 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. i. 17. évi folyam. Hirdetmények díja.. .7 hasábos petítsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 10 njkr. Nyílt-tér: 6 hasábos petit ■••f 25 u­j kr. Előfizetési felhívás e lapok october—decemb­eri f­o­l­y­a­m­á­r­a. Előfizetési ár 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, oct. 17.1866. Megjegyzések az Autonomisták programmjára. IV. Nemcsak a centralisták, hanem a ve­lünk annyira rokonszenvező autonomisták sem tartják kielégítőnek a 15-fös bizott­mány munkálatának 30 dik pontját, mely a többek közt így szól: „A közös ügyek­re nézve, se teljes birodalmi tanácsot se bármi néven nevezhető közös vagy k­ö­­zépponti parliamentet czélszerűnek nem tartunk, s ezeknek egyikét sem fogad­juk el.« * Hasonlólag elégületlenek a 35-dik pont­ban azzal, hogy „mindenik bizottság — t. i. az osztrák és magyar — külön tart üléseket,« és a 36-dik pont következő megállapodásaival: „A két bizottság egy­mással, együttes ülésben, nem tanácskoz­hatik, hanem s mindenik írásban közli néze­teit és határozatait a másikkal.« Végre elégületleneknek véljük az egész autonomista pártot a 23-dik ponttal, mely ekként hangzik: „Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, min­­denik félnek véleménye mind a két or­szággyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pe­dig a két országgyűlés nem tudna egy­mással kiegyezkedni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő­felsége fogja eldönteni.­ Szóval, az autonomisták tűnődnek azon, hogy a magyarok, midőn oly­an barátai az alkotmányos és parliamentáris rend­szernek, s midőn obtbon ezen eszme alá vetik állami életök egész szervezetét; ugyanakkor a közös érdekek tárgyalásá­nál a parliamentar­ismustól határozottan irtóznak, s visszatr­tózkodásaik által ne­hézzé teszik a szabadság bajnokainak diadalát. Az autonómia­­k ezen észrevételeire teendő megjegyzéseinkben óvakodni fo­gunk oly észrevét­lektől, melyeknél a po­lemicus él inkább sillámlanék fel, mint a rábeszélési vágy. Magában véve a közös ügyekre két­ségtelenül ráfér a pa­rl­amenti tárgyalás , ha az emberiség csak a cosmopoliticus irányt tartaná szem előtt és a politikai sza­badságot tekintené a megőrzésre egyedül érdemes kincsnek; ha a nemzetiségi érzet nem léteznék, s ha az állami önállóságnak megoltalmazása — mint bitangra hagyott ügy — semmi kegyeletre, semmi áldozatra méltó nem volna , akkor, természetesen, igen rész után járna az, ki azon törné fejét, hogy noha a parl­amentáris kormány­­rendszert tartja a legczélszerűbbnek, s mégis annak hatásköre alól nagy fontos­ságú kérdéseket vonjon el. Azonban ki ne tudná, hogy vannak erős érdekek, melyek magát a szabadsá­got is, minden apparátusaival együtt, képe­sek háttérbe szorítani. Épen most valánk annak tanúi, hogy számos német állam fosztaték meg önálló­ságától, s részint csak a beligazgatásra szoríttatott, részint pedig egészen Porosz­­országba jön olvasztva. Némelyike ezen államoknak elég jól kormányoztatott, és több politikai szabad­sággal is bírt, mint a mennyi Vilmos király uralkodása alatt divatozik. S mind­a mellett a nép nem boszankodik, nem fenyegetőzött azért, mert hadierejét, kül­­ügyeit és financiája nagy részét egy ide­gen hatalom vette rendelkezés alá. A nép, mely államiságától megfosztatott, a leg­nagyobb béketűréssel fogadja még azon eshetőséget is, hogy jó darabig kivételes állapotban fog tartatni, s akkor is, midőn majd a porosz államba beolvasztatott, hi­hetőleg csak fél és csalékony alkotmányos­sággal elégittetik ki. És vájjon ez nem azért történik-e, mert a német nemzet, mint az olasz, az egysé­gességre törekszik, s uralkodó eszméjévé kezd válni az összeolvadás, mely még ha­talmasabb varázszsal hat rá, mint maga az alkotmányosság, ha t. i. az nincs fő vágyával összhangzásban ? S íme, még maga Kaiserfeld is, kinek szive Németországéval együtt do­bog, ezen behatásoknak teljesen alá van vetve. Különben nem tette volna pro­grammjának homlokára a következő so­rokat: mi, osztrák-németek, mint a nagy német nemzet tagjai, és a kik századok óta vagyunk Németországgal összekötve, soha meg nem szünendünk németeknek érezni magunkat, és szorosan ragaszkodni a né­met néppeli nemzeti összeköttetéshez.« Azonban, ha van Kaiserfeldnek min­denek előtt, s így a parlamentáris tárgya­lások előtt is — hangsúlyozni va­lója, szintén van nekünk is. S melyik m­agy ar ne érezné, hogy ná­lunk e hangsúlyozás nemzetiségün­ket és országunknak semmi más ország alá nem rendelt önálló­ságát és függetlenségét illeti? Mi semmi olyasra rá nem állhatunk, a mi nemzetiségünk fejlődésére és erösbü­­lésére kártékonyan hathatna, s a mi a pragmatica sanctio és a vl­diki törvények által biztosított állami önállóságunkat ve­szélyeztetné. S a tizenötös bizottmányt nemzeti ér­zelme, polgári kötelessége, őseink példája, a közvélemény ereje, érdekeinknek egész kapcsolata, „et patria etrepidantis imago,« szóval, minden arra kényszerül, hogy a közös érdekek czélszerű elintézése iránt teljes tekintettel legyen ugyan; de ugyan­akkor visszautasítson minden oly megol­dást, mely minket egy közös birodalmi tanácsba vezetne, hogy e téren is legyen ugyan parl­amenti vitánk, de nemzetisé­günk romlásával és állami­ függetlensé­günk eltemetésével. Kétséget sem szenved, hogy azon pon­tok, mikkel a centralisták, sőt az autono­misták sem látszanak megelégülteknek, a legkényesebb természetűek, és épen azon irányban nem változtathatnak meg, a­melyben a nyugati országok hiszik módosíthatóknak. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok.­ ­ Ha az a mindennap megújuló, és mindennap változó számos hír, mely Bécsben a kormány titkaira nézve terjesztetik, némileg valóságon épülne, azt kellene hinnünk, hogy csakugyan a legnagyobb ingadozás uralkodik minden fontos politikai kérdésre nézve a kormány kebelében. Bármint legyen ez, jellemzi a helyzetet, hogy a nép minden lehetséges combinatiónak félig med­dig hitelt ad, de egyikben sem tud egészen hinni. Ezen sceptici­mus még nagyobbítja azt a rosz hangulatot, melyet a létező mostoha viszonyok magukban is okoznak. Közelebbről Bécsben ismét rebesgették, hogy a kabinetben változás lesz, a­mennyiben az ed­digi külügyminiszter lemond. Ezen leíz egy kö­zelebbi versio által új kiegészítést nyer. Néme­lyek azt beszélik, hogy Rainer főherczeg neveztetnék ki külügyminiszterré, mások szerint Rainer főherczeg újból miniszterelnökké, B­e u­s­t pedig külügyminiszterré- így aztán a finn.XH.Qda.Choirv.»Awijyek Schmerling A hir különösen annál fogoa Jor­iAb­., —őt a kettő közül akármelyik valósulna, a minisz­teri felelősség elve több időre el volna ejtve, s a külü­gyekben valami olyan történnék, a­mi már megtörtént a h­a­d­ü­g­y­­b­e­n, melynek leglényegesebb részei jelenleg ki vannak tényleg véve a parlamentáris felelősség alól. Mi nem tartjuk ugyan a fentebbinél különböző okból valószínűnek a nevezett combinatiót, de, mint már kifejtettük, rész­jel az, hogy a monar­chia üdvét mindenek felett csak a hadsereg külső organismusában és a külügyekben látszanak ke­resni, mert annyi áll, hogy míg a kormány többi részeiben nincs szó változásról, a hadü­gyekben már változás történt, s közelebbről, úgy látszik, legalább a mélyváltozás fog é­rtél.u. a külügy­minisztériumban is. Elhiszszük ugyan, hogy a monarchia belső megszilárdulására, a népek erkölcsi és anyagi kielégítésére több figyelem van, s elismerik a népek jó hangulatának fontosságát inkább, mint az ezelőtti években ; de midőn az erre szolgáló eszközökben habozást és halogatást látunk, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy mindezt másodrendűnek tartják a had és külügy veze­téséhez képest. A korona mostani legbefolyásosabb tanjogai, ha csakugyan igy vélekednek, nem lehet más gondolatmenetek, mint a következendő. Nem kell sietni — így vélekedhetnek — az országoknak, s különösen Magyarországnak adandó nevezetes concessiókkal, s kivált a mi­niszteri felelősség elvének elismerésével, mit ha a Lajthán túliak megnyernek, nem lehet megtagadni a Lajthán inneni­ektől sem. Várjunk még egy kevés ideig, — tartsuk függőben a kérdéseket. Ezalatt a hadserget újra szervezzük, — a külügyek vezetésével megbízzuk például Beust urat, ki nem fogja röstelleni Napoleon, Bismark és Victor Emanuel fogas diplomatáival a kellemetlen érintkezést és vitatkozást s ki a titkos, ellenséges szándékokat kiforgatva, szövet­ségest tud szerezni. Midőn rendben leszünk, s a hadserget egy kitűnő hadvezér alatt szövetsége­seinkhez csatoljuk, a győzelem bizonyos. A győzelmes Ausztria majd máskép fog alkudoz­hatni Magyarországgal és a többi népekkel, s „túlságos“ engedményekbe teljességgel egyezni nem fog. Ez a természetes logika, de lényegében nem egyéb a korábbi politikánál, mely pedig siker­telennek és áldástalannak bizonyult be.­­ A „Wanderer“ pesti levelezője ezt írja: „Egyik bécsi lap tudósítása szerint a magyar országgyűlést összehívó rescriptumban „azon félre nem magyarázandó hely is előfordulna, mely szerint a magyar minisztérium kinevezése a tárgyalás kielég­ítő befejezése esetére ki­látásba tétetik.“ E tudósításban nincs semmi meglepő, nincs semmi, mit eddig is már ne tud­tunk volna. De azt tartjuk, hogy mi sem mon­dunk újat a kormányra nézve, ha azt állítjuk, hogy a kormány nem ringathatja magát egy pillanatig sem azon hitben, hogy e biztatás, e feltételes engedmény képes lenne a Magyarorszá­gon, valljuk meg, ez időben ingerült kedélyeket megnyugtatni, s az országgyűlést, melyet sára szánja el magát. É­s feltéve, mi­g a­ jelen vi­szonyok közt nem valószínű, hogy az országgyű­lés beleereszkedik a tárgyalásokba, mi kilá­tása lehetne az országgyűlésnek arra nézve, hogy a nemzet jogos követelése teljesülni fog ? A gr. Andrássyval folytatott értekezletek foly­tán meggyőződtünk a felől, mit tart, és előre tudhatjuk, mit tartana a kormány a tanácsko­zások kielégítő befejezésének. És így még azon, szintén nem bizonyos esetben is, ha e minden esetre ingerült országgyűlésen a Deák-párt több­ségben maradna, lehet-e kilátás arra, hogy a minisztérium minél előbb kineveztetik? — Nem. „Azonban itt mindenek felett azon kér­dés áll elő, hogy engedheti-e az országgyűlés azt, hogy a nemzet törvényes követelésének teljesítését feltételekhez köthes­se a kormány? — Megengedik e tovább is a birodalom kö­rülményei,­hogy a magyar országgyűlés és a kormány végtelenül encu’u­­ri'hsusban forog­janak? — A kormány ugyanis a felelős mi­nisztériumot a közösügyi tárgyalások kielé­gítő eredményéről feltételezi, az országgyűlés ellenben csak törvényes kívánságának megelő­ző teljesítése esetében kész a kormány várako­zásának megfelelni. A nemzetre ugyanis nem bírhat meggyőző erővel azon állítás, hogy a kor­mány nincs elvi ellentétben az országgyűléssel, s hogy a felelős kormány kinevezése biztos ki­látásba tétetik azon esetre, ha a tárgyalások kielégítő befejezésre vezetnek, s hogy ez ígé­retben az elvi elismerés bennrejtvén, az or­szággyűlés mérsékletétől függ az ország kí­vánságának teljesülése. Ez, ismételjük, reánk nézve nem birhat meggyőző erővel, mert a felelős kormány iránti jogos igény telje­­­sü­lése mégis precaírnek tűnik fel, midőn e tel­jesülést a kormány attól feltételezi, hogy a kö­­zösügyi tárgyalások a kormányt (vagy tán a reichsrathot, vagy Landtagokat is) kielégítő be­fejezést nyerjenek. De nem is e körül fo­rog a kérdés. „Az országgyűlés, mely mérsékletének félre­­ismerhetlen jelét adá felirataiban, s az által, hogy csak a törvény által szentesített jog érvényét követeli, legnagyobb készsége mellett sem hagy­hatja el most a felirataiban kijelölt álláspontot. Az országgyűlés, mely a hatalom irányában a jog, a positív törvény terén áll, nem engedheti meg, hogy jogos, törvényes kí­vánságának teljesítését feltételekhez kösse a kormány. Ezt tényleg teheti a hatalom, de az országgyűlés a törvény postulátumaihoz szoro­san ragaszkodik. Ez az országgyűlésre nézve elvkérdés. „Az új viszonyok, tudjuk, új feladattal ruház­ták fel a magyar országgyűlést. Hogy az ország­gyűlés e feladatát ismeri, felirataiban és az által is tanúsítá, hogy a közös ügyek rendezése vé­gett bizottmányt nevezett ki. De, valamint a pragmatica sanctio alkotásakor a nemzet sza­bad választási jogának elismerését, a nemzet ősi szabadsága és alkotmánya, a sz. korona in­tegritásának bátosítását, megerősítését az ak­kori fejedelem és kormány nem attól feltételezte, hogy előbb az örökösödés rendje határoztas­­sék meg, úgy most, midőn az új viszonyok a magyar nemzet törvényhozását közjogi törvé­nyek al­átására hívják fel, az ország fennálló törvényes jogának elismerése, törvényes követe­lésének teljesítése nem feltételeztethetik attól, hogy előbb az új viszonyok rendeztessenek. „Mit az idő, mit a viszonyok követelnek, azt teljesíteni fogja az országgyűlés. De ennek első feladata : a törvény, az ország jogának megóvása.“ bővebben fogunk szólali — azt a hírt közli, hogy a kormány elhalasztotta a magyar országgyűlés össze­­hívását a cholera növekedése miatt. Mi úgy tudjuk, hogy a cholera Buda-Pesten nagy mérvben apadt a közelebbi pár nap alatt is, s azt hiszszük, az országgyűlés összehívásának elhalasztása ép oly alaptalan hír, mint annak indokolása. Pest, oct. 14. Rövid néhány nap múlva itt lesz azon idő, midőn ki fog tűnni, hogy képes-e Pest városi lakosságának nagy tömege a köz­­szellem azon fokára emelkedni, mely köz­érdekű hasznos munkák végrehajtására TÁRCZA. Könyvisme­rtetés. Reguly Antal hagyományai. A magyar tudományos akadémia megbízásából kiadta Hunfalvy Pál. 1. kötet. A vogul föld és nép. Pest, 1864. n. 4. r. 364 lap Ára 4 ft o. é. II. Reguly először Ver­ho tür­­­éb­e­n álla­podott meg, itt remél­vén adal­ékhoz juthatni a v­o­g­u­l­o­k előbbi állapotait i­letőleg; de ebbeli reménye­it megcsalta, s igy ismét folytatta út­ját Éjszak felé Bogoszlavszkba, s ott meglátogatta Protaszov bányaigazgatót, ki­­nek térképeit tanulmányozhatta, s ki őt két v­o­­gul koponyával is megajándékozta. Tétele 15-kén érkezett utazónk Vszevolodsz-B­­­a­godaczkiba, itt a Vszevolodszky csa­lád jószágigazgatója, Borovkov, kétvogult rendelt be számára, kik Loszva mellékein laktak. Egyike J­u­r­k­i­n­a nevű, 79 éves, másika Ba­k­h­tj­ár, 60 éves. Bakh­t­j­ár kisérte innen túl R­e­g­u­l­y­t utazásaiban, kiről utazónk 1844. féb­ó 25-én egyik levelében következőleg nyilat­kozik : „A mennyi érdeme van körülöttem, oly nevezetes ő népénél, mint dalnok, sőt a lóáldozat­nál, melyet esztendőnként tartanak, gyakran papi minőségben működik. E kettős tulajdon­sága reám nézve több irányban tudományos okulásnak gazdag forrása. Szájából összeirt kü­lönféle énekeim, imádságaim és dalaim, már 20 évre terjednek , s nemcsak a nép életére és szel­lemi állapotára vetnek meglepő világot, de nyelvi tekintetben is felette fontosak, mert ben­nük sok szó és kifejezés fordul elő, melyekről eddig csak felületes magyarázatot adott, ezen nyelvanyagból pedig azok mélyebb megismeré­sére vezethetünk. Szótáram már 2600 czikkből áll; nyelvtani adataim is a beszédrészek minde­­nikére szép számmal gyűlnek. Már beszélgetni is kezdek v­o­g­u­­­u­­, és meglehetősen vagyok tá­jékozva a nyelv természete körül- Rokonsá­ga a magyarral kétvé­gén felül áll, s általa valóban tudományos ma­gyar nyel­vb­e vázlat leszen le­hető.“ Tavaszelő 4 kén hagyta el Reguly a v s­z­e­­volods­zkyi jószágokat, s onnan ír­ott be, majd 5 napi ott tartózkodás után Turin­sz­kon át Tobolszkba sietett, hová tavaszelő 17 kén érkezett meg. Itt találkozott Szatigin­n­a­l, az utolsó k­o­n­d­a­melléki vogul fejede­lem tudományosan miveit fiával, ki az időben Tobolszkban egyetemi tanár volt. Szati­­gin 161 egyezmást nyervén, és Castrénnal megismerkedvén, az I­r­t­i­c folyón lefelé D­e­­mjanszkba, s innen a Konda vizéhez szá­razon utazott Reguly, mindenütt B­a­k­h­t­j­á­r által kisértetve, Bolcsarovában ismerke­dett meg a kondai osztják nyelvvel, s on­nan tovább a vogulok közt folytatta útját, s megismerkedvén a P­é­l­i­m folyó melléki v­o­­gulokkal, tavaszelő­tt kén Pélim városá­ban állapodik meg, hogy tapasztalásait felje­gyezze és tanulását folytassa. P­e­r­i­m­b­e­n ta­vaszhó 11-től nyárelő 24-kéig mulatott, s innen az éjszaki vog­u­t­o­k­hoz és Beretovba ki­vánta folytatni utazását. Nem tartozik ide, részleteznünk a v­o­g­u­l föl­döm utalást, elég legyen megemlítenünk, hogy 3780 □ mértföldnyi, az éjsz. szélesség 58— 66°, a kel. hosszúság 76—85° közt levő 6342 lakossal biró föld volt az, melyet Reguly 9 hónap lefolyása alatt a P­a­v­d­a torkolatától a S­z­i­g­v­a forrásáig, Délen az Uraitól a S­z­o­r­s­v­a torkolatáig bejárt. Ezzel be vola fejezve a v­o­g­u­l utazás, s át­csapott bátor utazónk az osztjákokhoz. 1844. ősz előhava 18 kán P­i­r­d­o­m­b­a érkezvén a S­z­i­tt­ja vize mellett, onnan a Vojkár, Lárusz és Szob vizein, azon hó 27 kén pedig az O­b­o­n átkelvén, még az nap estre Obdorszk­­ba érkezék. Innen öszhó­ly­­kén kiindulván, is­mét az Ural felé irányozta útját. — Majd a Kara mellett utazik fel, és B­e­r­e­z­o­v­b­a siető, a telet ott töltendő­ Itt egészen az o­s­z­t­r­á­k ta­nulmányokra fordítá minden figyelmét, s in­nen tavaszelő 3 kán Jekaterinenburgon és Permen keresztül ismét Karnba sietett. Lássuk már tehát, mily dolgokat hozott magá­val utazónk Szibériából ? Hozott magával v­o­­g­u­l és osztják nyelvemlékeket, még pe­dig olyanokat, milyeket magyar nyelven többé, fájdalom, nem mutathatunk fel. A vogul nép saját alkotta mythologiával,­­ eredeti bölcsészetiel és köl­tészeti műalakkal dicsekszik, s már csak ennélfogva is nagy figyelmet érdemel. A Reguly hozta vogul nyelvemlékek kö­vetkezők : 1. Éjszaki vogul nyelven I. Mon­dák. 1. A föld teremtésésének mondája. 2. Az özönvíz mondája. 3. A k­ö­­­t e­s­z n­ő, és 4. A kereskedő ember mondája. 5. Egy rövidebb te­­teremtési monda, és 6. Az óriások lovainak le­írása. N­­evelsek : a) A medvetiszteletre vonat­kozók : 1. Az égből leszállásnak éneke, mely a medvének eredetét énekli. 2. A Farom fia üldözésének éneke- 3- Kaszlah ének. 4. Munkes­z-ének. 5. K­é­t y i m-rév éneke, b) Egyéb tartalmúak : 1. A lúd fejedelem éneke, vegy a lúd ének. 2. A F é r m i n g, azaz bűbá­jos ének, ezeket ugyan nem hozta el, de emli­­tette. III. Igéretek­ből kettőt hozott rövidebbet és egy hosszabbak 2. Déli vogul nyelven. I. Monda. Az asszony kedves unokája, ez csak töredék. II. Éui-kek. a) Hősi énekek. 1. A hadd fejedelem éneke, a kit R­e­g­u­­­y egy jegyzetben k o­n d a­i fejedelemnek nevez. Ez éneknek 3 szakasza van, a) mely a fejedelem születését adja elő, b) mely annak keresztelésé­­ről, c) mely dalairól szól. Ezt még Hunfalvy Pál, ki a vogul szövegek legnagyobb részét maga fordította le, mint önmaga bevallja, nem érti. 2. A­­­p éneke, ezt J­u­r­k­i­n­á­t­ó­l irta le R­e­g­u­l­y. 3. A­­­p tettei. 4. Híres fejede­lem. 5 Erdő-folyó énekei. b) Medvedalok. 1. A világ felállításának éneke. 2. Tamás éneke nótájával együtt, ez már keresztyén kor­beli 3. Réspong (?) Jurkinától­ 4. A K­o­s­z­m­a erdő éneke. 5. Az U­l­y folyó töve öregének (medvének) éneke. 6. Jérisetse­n.(? 7. J­é­v­u­r­j­é­r­o (?) J­u­r­k­i­n­á­t­ó­l. 8. A Szánlyi főárus ember éneke Jurkinától. 9. Ag­jéri(?) ugyanattól. 10. Mänyenem­j­é­r­i (?) ugyanattól. 1­­. A medve nyomozásá­nak éneke. 12. P­i­m­e­n­s­e­n­j­é­r­i (?) J­u­r­k­i­­nától. 13. A Tub folyó tövének asszonya ugyanattól. Ezt medvetánczhoz éneklik, jegyzi meg Reguly. Hibáznak még Reguly szerint 14. Az eredet éneke, azaz a medve teremtésé­nek éneke. 15. A sinkersank­er vadnak éneke. (?) 16. A Tor kuri öreg medve éneke. III. Imádságok és dicséretek. 1. Tarom szátmel Jurkinától. 2. Tarom szát­­m­e­l. 3. A vizi istenhez való imádság. 4. Az arany fejedelem dicséneke. 5. Abuly­ater dicséneke. 6. Nyári (?) dicséneke. 7. A Pé- r e­m folyó tövének leánya. IV. Tánczdalok, játékok, bohózatok. 1. A fél kezűnek éneke Jurkinától. Az éneklő elmondja, hol és hogy veszett el félkeze, azt játszias taglejtésekkel utánozván. 2. Az Isten iramszarvasának hét fiá­ról való ének Jurkinától, ezt a medvetáncz­hoz éneklik. 3. A R­a­s­z­e táncz éneke. 4. Az er­dőbe ment embernek éneke. 5. A L­u­o­p tövének éneke. 6. Jicsikvó (?! 7. Kasku bohózat, ének­kel. 8. Hét jávorszarvas egy lábon állt, énekes tréfa J­a­r­k­i­n­á­t­ó­l. 9. A rozamár táncz. 10. Nyirfajd bohózat. 11. Szír jön bohózat. V. Venyes dalok. 1. A S­z­i­n­t folyó leányának éneke, nótástól. 2. T­a­h­t­i­n­g­j­é­r­i. (?) 3. A tol­las kesztyű köröm éneke..4. Az I­n folyó töve emberének éneke. 5. Özvegy ember éne­ke Bakhtjártól. 6. Jávor szarvas ének Bakhtjártól. Nincsenek meg Reguly sze­rint : 7. P­e s a t­é r i. (?) 8. M­a­r­k­ó anya éneke. 9. A Tar­ah falu leányának éneke. 10. Anna Jozipovna éneke. 11. Raht folyó leányának éneke. VI. Pelimi dalok. 1. Muratkov Iván. Anasztázia Feodorovna által csinált ének. 3. Atimja falu éneke. 4. Ag szín ja A f­a n a z i­a éneke. Ezek mind keresztyénekké lett vogulok dalai. c) Vogul fordítások. Ezek a már említett Szatigintól erednek, kinek orosz írását B­u­d­e­n­z József irta le: 1. Mi­atyánk. 2. Tíz parancsolat A vogul nyelvem­lékeket nagyságra nézve felül­múlják az oszt­ják nyelvemlékek, ezek következők: 1. Polm isten éneke 3 iv; 2. N­a­t­i □ g­ar (?) 8 iv; 3. A S­z­o­s­z­va közepének éneke, a czim vogul, 19 iv;4 Munkesz hadi isten éneke, vogul czim­mel 7 iv; 5. Puling csúcs éneke ,16 iv; 6. Lungaut nyál-éri (?) 4 iv; 7.Szamesz­v­a­s­z­a­r (?) mellé v­o­g­u­l­u­l ez van jegyezve : az osztr­ák fejedelem éneke, 12 iv; 8. Sáp­er n­a j­a n k­e m a­r (?) 2 iv; 9. A fejedelem nagyra nőttének éneke 8 iv; 10. Vort ar (?) 10 iv; 11. Toma kalimem käli ki(?) 3 iv. A vogul nép, melynek szellemi maradvá­nyait e helyt elszámlálták, Reguly meghatá­rozása szerint azon földőt lakja, melynek legdéliebb csúcsa a szélesség 58° át éri el, teh­át 2 fokkal esik lejebb Péterváránál, leg­­éjszakiabb csúcsa pedig a 65° ot jóval felülha­­ladja. Nyugati határát az U­r­a­­ hegység képezi, mely a hosszúság 77°-a alatt, s a szélesség 58 — 64° a között szintén egyenes vonalt képez. Ezután keletre hajlik, s a hosszúság 80°­a alatt elhagyván a vogul föld legéjszakiabb csúcsát, az osztjákok földén folytatja éjszak keletre vett irányát, egész a jeges tengerig. Éjszakról és ke­letről a vogul föld az osztjákok földé­vel határos. Reguly szerint az éj­szaki határvonal, a nyugati csúcstól kezdve, fokozatonként hajlik dél felé az O­b folyóig, B­e­r­e­z­o­v városán alól, hol is a vogul földnek legnagyobb éjszak keleti terjedése van. Itt 7 hosszúságnyi fokra szélesedik ki a 76—84° közt, úgy hogy itt az Ó­b is általfolyja igen sok ágaival. De e terjedés hamar fogy, s a szélesség 62° alatt, a vogul föld közepe táján, csak 4 hosszúságnyi fokot teszen. Déli részén a szélesség 59°-a alatt 8 foknál többre terjeszkedik a hosszúság 76 — 85°-a között. Természeti határa délről sincs, a nyugat-déli csúcs nem éri el a 60 szélességi fokot; a középső túlmegy az 59”-on, végre a délkeleti rész a szé­lesség 58°-át éri el a Tobolszki környéken. A vogul föld e szerint az éjszaki szélesség 58 — 65° a, s a keleti hosszúság 76—85°-a közt ter­jed el. A vogul föld egész mostani területét Reguly 3780 □ mfdre becsüli, mely hajdan, Pallas elbeszélése szerint, nagyobb lehetett. Jelenleg a vogulságot dél­kelet felől a tobolszk vidéki tatárok veszik körül, délről mindenütt az orosz­­ság, valamint nyugatról is a szélesség 60°-ig, ezután a szirjánok, éjszak és keletről az osztjákok. KUN PÁL. (Folytatása következik.)

Next