Pesti Napló, 1866. november (17. évfolyam, 4961–4985. szám)

1866-11-22 / 4978. szám

268-4978. Csütörtök,s november 22.1866. és 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetnie:iyén díja: 7 hasábos petitsor egyszer; hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Rendkívüli előfizetés november—decemberi foljamira. Előfizetési díj a két faéra . . . 3 frt 50 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Pest, nov. 21.1866. (Fk) Ez az alkotmányosság igazán fájdalmak közt születik, fájdalmak közt serdül fel, és heves küzdelmek jelölik meg fejlődésének minden egyes stádiumát. Az utolsó háború után úgy látszott, mintha legalább Poroszországban átlátták volna, miszerint sem a felvilágosult, sem a homályos absolutizmus ez idő szerint fenn nem tartható, és mintha Bismark gróf közeledni akarna az alkotmányos párt felé. Meglehet, hogy a nemes gróf személyes indulatát illetőleg, e vélemény nem volt alaptalan — mert ő excja most nincs Berlinben, s ami ott történik, talán nem az ő tudtával és beleegyezésével történik , hanem hogy az udvar és annak környezete még épenséggel nem hajlandó a valódi alkotmányosság ösvényére térni, az kétségtelen, és majdnem csalhatlan előjelek arra mutatnak, hogy új összeütközés készül a korona és a képviselet közt. Oka egyszerűen ez : a király nagyszerű adományozások által akarja megjutalmazni a múlt hadjárat alatt kitűnt hadvezéreket, s e végre törvényjavaslatot terjesztetett elő, melynél fogva a ház nagyon tetemes összeget szavazna meg az említett ezélra, anélkül azonban, hogy megmondták volna, kik azok, akik e nemzeti jutalomban részesülendők lesznek, és mennyit akarnak egynek egynek juttatni. A miniszterek azt kívánták, hogy a ház fogadná el „en bloc“ az előterjesztvényt, a többit ő felségére bízva , hanem a többség az előleges tanácskozást határozván, bizottmányhoz utasítá a törvényjavaslatot. E miatt már most határt nem ismerő szitkozódásra fakadnak a kormány és a reactió lapjai, s oly hangon szólnak, mely vagy két év előtt divatos volt, melyről azonban nem hittük volna, hogy újra feléledhetne. „Valóban meglepő — kiált fel a „Kreuzseitung“ — hogy a parlamenti ellenzék oly keveset tanult az utolsó évek tapasztalásaiból,s ellenállását újból oly pont felé feszíti, melyről tudja, hogy az noli me tangere. — Tudni kellett, hogy a hadsereg főnöke nem tűrheti, miszerint közéje és tábornokai közé valami parlamenti testület lépjen, s hogy nemzeti jutalmat más kéz osztogasson, mint az övé.“ Abban igaza van a feudális lapnak, hogy ezt a bizonyos „pontot“ — a hadsereg ügyeit értjük — bizonyos körökben „noli me tangere“-nek tekintették eddig, és szeretnék tekinteni ítélet napjáig; de az is bizonyos, hogy e felfogás túlélte magát, és mindinkább tarthatlanná válik. Azt nem tagadja senki, hogy a hadsereg vezérletének, vezényletének és belszervezetének egységesnek kell lennie, s hogy a monarchiában ez egységet a souverain képviseli; ezen határig a képviseletre nézve a hadsereg ügye csakugyan nolime tangere, de azon túl — legalább alkotmányos fogalmak szerint — nem. Absolutisticus államban minden állami intézmény a souverain korlátlan akaratának kifolyása, és a nép, mely feltétlenül hódol, vagy hódolni kénytelen e korlátlan akaratnak, kell hogy hallgatva adja meg az ezen akarat érvényesítésére megkívántató eszközöket is. De alkotmányos államban, midőn az állami intézmények a törvényhozás két tényezője közti egyetértésnek eredménye, egyetértésnek kell lenni ez intézmények védelmére szánt eszközökre nézve is. Senki sem fogna kifogást tehetni, ha Vilmos király azt mondja : miután a hadsereg a maga győzelmei által nemcsak az államnak tett szolgálatot, hanem az én dynastiámnak is, melynek nemcsak erkölcsi súlya növekedett, hanem jövedelme is, miután, ha másként üt ki a háború, tán ismét kicsiny brandenburgi választóvá degradáltak volna , méltányos, hogy jutalomban részesítsem azokat, akik az én véleményem szerint legtöbbet tettek ama kedvező eredmény létrehozása érdekében, mátha így szólna a király, ezt kiki helyesnek fogja találni, de logice azt is következtetné, hogy ő felsége már most belemarkol a maga privát kassájába, s ennek a tábornoknak ennyit, a másiknak annyit ad a dynastiának tett szolgálatok jutalmául. Ily esetben természetesen „más kéz nem osztogathatná a jutalmat, mint a királyé.“ De midőn nemzeti jutalomról van szó, azaz oly jutalomról, mely a nemzet erszényéből foly, a józan ész azt követeli, hogy a nemzet törvényes képviselői által mindenek előtt a felett döntsön : vajjon van-e mit megjutalmazni ? másodszor: ki az, aki jutalmat érdemel ? és harmadszor : a jutalom minő mértékét engedi meg a nemzet anyagi helyzete? ... Vitatkozni lehetne a felett, váljon általában méltó eljárást, a hazának tett szolgálatokért, melyek úgy is az illetőknek dús fizetéssel járó hivatalos állásával összekötött kötelességet képeznek, még külön pénzbeli jutalmat is elfogadni de ha igen is, akkor, úgy hiszszük, e jutalom becsben nem veszt, hanem talán még nyer, ha az egész nemzet és nem egyes ember nyújtja, miután úgy is kiki tudja, hogy így is, amúgy is a nemzet filléreiből gyűl össze e jutalom. A dilemma nagyon egyszerű: amely souverainnek nincs szándékában praetoriánusokat alkotni magának, akiket aztán a nép akaratával ellenkező czélokra is fel lehet használni, az bizony nem lesz féltékeny arra, ha hadvezérei a nemzet kezéből fogadják jutalmukat, ha a sereg ügyeivel a parlament is foglalkozik; — ha pedig valamely fejedelem csakugyan ily nép-e 11 éves szándoklatok lehetőségére is gondol, a nép okosan cselekszik, midőn legalább ő maga nem szolgáltatja még az erre való eszközöket is. Mily fordulatot veend a szóban álló ügy, azt nem lehet előre látni. Emlékezünk, hogy Napóleon, midőn a palikaoi herczeg hasonló megjutalmaztatását tervezte, a kamara ellenállásának láttára, a maga indítványát egyszerűen visszahozatta. Nem tudjuk, vájjon hasonló ildomossággal fognak-e eljárni Berlinben, de valószínűnek nem tartjuk. Valószínű inkább az, hogy a képviseletnek ismét elkeseredett harczot kellene vívnia a reactiónak fel-felébredő régi Ádámja ellen, s hogy az alkotmányosság híveire nézve Poroszországban sem múlt el még a megpróbáltatás ideje. Hanem mindegy! Az anya rendesen betegeskedő gyermekeit szereti leggyöngédebben, s valahányszor kedvesét a halál torkából kiragadta, egyegy új szállal fűződik az szivéhez, így a népek is annál bensőbb szeretettel fognak ragaszkodni az alkotmányossághoz, minél több veszélyből sikerült azt megmenteni. Aztán azt is tartja a közhit, hogy aki nagyon sok „gyermekkori betegségen“ esett keresztül, abból lesz aztán az igazi ép erős férfi. Gyermekkori betegség hiányáról az alkotmányosság valóban sehol nem panaszkodható; adná az ég, hogy minél előbb mindenütt a férfikor teljes erejében láthassuk társalgási lévén , politikai jelentőséggel nem bírna. Az ez iránti lépések megtételével az elnökség bízatott meg. A második, vagyis a szigorúbb értelemben vett pártkörnek szüksége azonban, mennyiben a más nézetűek is ilyen kört részükre már szintén alakítottak , egyhangúlag elismertetvén, annak haladék nélküli életbeléptetése Deák - kör nevezet alatt kimondatott. Helyisége ezen körnek egyelőre, vagyis egy hónapra, a mig t. i. a város belső részében találtatnék erre alkalmas szállás, az „Európa“ szálloda első emeletének néhány alkalmas szobája és terme. Ennek kibérlésével, valamint az állandó helyiség kiszemelésével egy küldöttség bízatott meg. Az értekezletben jelen volt Deák Ferencz is, ki e két kérdés feletti nézetét a jelenvoltak osztatlan helyeslése közt fejtegetvén, lett a fennebbi megállapodás általánossá; a kör elnevezése, mint mondá, nincs ugyan kedvére, de a körülményeknek engedni kénytelen. A közelebbi tanácskozmány mikor tartásának határideje e lapokban fog közzé tétetni. Pest, nov. 21. A Deák párt tagjai, a tegnap közlött meg-hivó szerint, ma délelőtt 11 órakor az „Europa“ szálloda nagy teremében tanácskozmányra gyűltek össze , számra mintegy 170-en ; elnökül Szentkirályi Mór kéretett fel, kis elődére Klauzál Gáborra tett kegyeletes megemlékezéssel az elnöki széket elfoglald. Tárgyát a mai tanácskozmánynak azon feltett kérdések körüli megállapodás képezé : váljon a képviselők társalgás és eszmecsere végett egy közös kört alakítsanak-e, mint az országgyűlés első folyama alatt, vagy pártnézetek szerint elkülönzötten csoportosuljanak, hol azután a felmerülő politikai kérdések is idő szerint s zártkörileg megvitathatók lennének ? Az első kérdést illetőleg az értekezlet helyesli, hogy ha a körülmények megengedik, olyan országgyűlési kör alakuljon, melyben a ház minden tagja részes lehet, s mely tisztán Bécsi dolgok . A német kormánylapok hosszú czikkeket közölnek a magyar országgyűlési királyi leiróról. Természetes, hogy ők nagyon kielégítőnek találják , sőt nyilván abban a hitben vannak, mintha az a világosság dolgában sem hagyna fenn kívánni valót, mert különben megtennék azt a szívességet, hogy egyben másban kiegészítsék, s elmondják, mi némelyik helynek valóságos értelme a kormány felfogása szerint. — Azt véljük, ily magyarázattal a kormánylapok czikkei valódi sensatiót fognának gerjeszteni, s nincs az az ellenzéki lap, mely oly kapós lenne, mint azok. De a valóság messze marad ezen várakozás mögött. Annak ellenére, hogy a czikkek sok ügyességgel, mindent jól megrágó műgonddal írvák, és — amennyire a német nyelvben egy idegen illetékes lehet — styláris tekintetben is szépek, — aligha tesznek legkisebb hatást is. Mily csinosan van összeállítva a „Wiener Abendpost“ azon helye, melyben — elmondván, hogy a sirattál mily nagy, mily üdvös lépés történt elé felé, azt annál fontosabbnak nevezi, mivel „nem az események kényszerítő, de változandó hatalma tukmálta fel,“ hanem a magyar országgyűlésnek forma szerint kijelentett abbeli készséges nyilatkozata idézte elő, hogy az állami kapcsolatot s a birodalmi életfeltételeket fenn kivárja tartani. Ez — úgymond — kezesség a sikerre. Ez mind szép a „W. A.“-tól, de a leirat legnagyobb fontosságú pontjain oly könnyen siklik keresztül, hogy okosabbak ugyan nem leszünk az ő magyarázatával. A hadügy, indirect adók és államadósság kérdésében alig szóváltoztatással elmondván ugyanazt, ami a k. rescriptumban is elmondatott, így szól: „Mindezt oly világosnak tartjuk, amily felülállónak bárminemű kifogáson!“ Pedig szerettük volna, ha a „W. A.“ elmondja : a hadserget illetőleg, vájjon a hadsereg reformjának minap kiadott tervezete után múlhatlan szükségese oly nagy centralisatióját kívánni a hadseregnek, mint eddigelő ? Vájjon miután ama tervezet eltörlené a sereg eddigi túlságos mobilisatióját, s a Landwehr rendszer egy neme hozatnék be, minden tekintetben elvetendő e a seregnél a dualismus, mit a hadügyre nézve a „W. A.“ annyira roszul ? Vájjon — ha áll az elv — hogy a Lajthán túl és Lajthán innen ugyanazon rendszernek kell uralkodnia a hadügyben : nem állapithatók-e meg ezek más, mint közös parlament útján? És egy szóval, mi lehet a hadügyi tárgyalásban a kormány férfiak valódi nézete a ma minapi tervezet megjelente után ? Ami pedig az indirect adót és vámot illeti, — miután tudjuk, hogy a 15 ös bizottsági munkálat is elismeri, hogy közös elvek szükségesek, de azok megállapítása nem is a delegátióra bizatik, hanem internationális alku tárgya : tulajdonképen miben tér el a kegyelmes kleirat a bizottsági javaslattól. Íme, csak nagyjából és futtában is mennyi pontot találhat rala a hivatalos lap, minek megmagyarázásával nagy hálára kötelezett volna ! — És annyival inkább, mivel üresek lévén a magyar országgyűlésen a miniszteri padok, nincs kitől felvilágosítást kérni. A kormányférfiak valóban némi surrogatumul használhatnák legalább hírlapi közlönyeiket. Különben csak örömünkre szolgálhat a „W. A.“ azon nyilatkozata, hogy a most kormányon ülő férfiak az államjogi kérdésben, valamint minden egyébben, a szabadság elveinek hódolnak, s azok szerint akarnak is eljárni; valamint az a kijelentés is, hogy most már gyorsan óhajtja a kormány a megoldást befejezve láim, mely utóbbi kívánat viszhangozik a másik kormányközlönyben, a „Wiener Journal“ ban is. Csakhogy a nagy gyorsaságra nézve némi kétségeink maradnak fenn, mert ha a félhivatalos lapok híven tolmácsolják a kormányférfiak gondolkodását, úgy látszik a nevezett czikkekből, mintha az a meggyőződés uralkodnék, hogy most már csakugyan meg van adva az, aminél többet engedni lehetetlenség. És itt helyén látjuk visszatérni tegnapelőtti számunk országgyűlési tudósításának bevezetésére, mely több részről megütközéssel vétetett; meg kell jegyeznünk, hogy az ott mondottak tisztán a helyzetre, s nem az épen megnyitott országgyűlés legtöbb mozzanatára, a leiratra vonatkoznak, mely iránt a lap véleménynyilvánítását későbbre halasztá. — A régi „Presse“ igy vélekedik , hogy Magyarországnak minden meg van már adva, a mit csak kívánhatott, — s annálfogva teljes az öszive keserűséggel. Azt mondja, hogy meg vannak a k. leirattal rendítve azok az alapok, melyeken az osztrák monarchia 350 év óta állott ! — Egy tollvonással meg vannak adva Magyarországnak az ő 1848-iki törvényei s t. eff. Szóval a régi „Presse“ azt hiszi, vége a reális világnak, ha az ő centralista álmai szétoszlottak , és 350 évre sokszorozza képzelete azt a másfél évtizedet, melyben a centrálisattót minden szép és rut eszközökkel keresztül akarták vinni. Mintha bizony nem dualismus mellett állott volna fenn a monarchia 333 évig, s az utóbbi 17 év be nem bizonyította volna igen érzékenyen, hogy a Bachok, Schmerlingek és Zangok a történelem tanulságaival, magával a dolgok természetével homlokegyenest ellenkezőt akartak. Horvát országgyűlés, Zágráb, nov. 19. A horvát-szlavén országgyűlés ma délelőtti 10 órakor dr. Suhaj első alelnök által megnyittatott. Az elnök megjegyezvén, hogy a népképviselők határozatképes számmal jelen vannak, az országgyűlést tehát megnyitottnak jelenti. Erre felolvastattak az országgyűlést elnapoló és összehívó, továbbá a választási rendre és úrbéri ügyekre vonatkozó kir. leiratok, melyeket az ülés kinyomatni, s az országgyűlési tagok közt szétoszlatni határrá. Elnök azután a következő beszédet intézte a házhoz : Elválásunk óta nyolcz hónap múlt el, ezen időszak alatt a politikai látkör elborult, s több dolog Ausztriában változást szenvedett. Háború keletkezett, mely úgy végződött, mint senki sem hitte. Ausztria a birodalmi országcsoportból egy államot veszített, s egy másik tartományon súlyos sebek ejtettek, melyeknek öngyógyítása huzamosabb időt kíván. Nálunk is történtek némely változások. Az országgyűlés által legfelsőbb helyre terjesztett több törvényjavaslat nem nyert szentesítést; a délszláv akadémia némely akadályok miatt életbe nem léphetett ; a történelem könyvében egynémely lap, mely arany betűkkel vala betölthető, hagyatott üresen. (Éljenzés.) Az országgyűlésünk által Pestre küldött bizottság munkáját bevégezte, de a legjobb akarat daczára sem juthatott eredményhez. Az erre vonatkozó tüzetes jelentések az illető irományokban foglaltatnak, mindazáltal bíznunk kell egy jobb jövőben. Az érdemes hazafi, munkás helyhatósági hivatalnok és népképviselő dr. Vranicsány elhunytát nem hagyhatom megemlítés nélkül, ki mindig a nemzet jogainak védelmezője volt. Kérem a magas házat, szíveskedjék az elhunyt emlékének tiszteletére felállni. (Megtörtént.) Horvátország és Szlavónia több helyén az ismeretes hős Zrínyi emlékünnepe tartatott meg. A Diakováron megtartott Zrínyi ünnep alkalmával egy intézet számára tétetett le az első alapkő, mely részünkre egy szebb és jobb jövőt igér. Most nincs egyéb hátra, minthogy egy zászló alá seregeljünk, s mint egyenlő testvérek, jogainkat és alkotmányunkat védjük s biztosítsuk. Szívből üdvözlöm önöket, és kérem továbbra is azon jó indulatot irányomban tanúsítani, melylyel önök eddig megtiszteltek. Holnapután, nov. 21 én ülés. A horvát-szlavon országgyűlést újra összehívó kir. rendelet tartalma imez: Mi, Első Ferenci József stb. Tiszteletreméltó stb. Kedves Hiveink ! Mi azon tekintetből, hogy Hűségtek szeretett horvát és szlavón királyságaink, magyar királyságunkhoz s az össz-monarchiánkhozi viszonyának megoldása iránt egy országgyűlési küldöttség által egy, a magyar országgyűlés által kiküldött hasonló küldöttséggel alkudozásba léptetek, s ezen alkudozásoknak előreláthatólaghosszast időt kell megkivánniok, horvát és szlavón királyságaink országgyűlését folyó évi ápril 21-rölkelt legfelsőbb leiratunkkal határozatlan időre elnapoltuk. Az időközben beállott hadiesemények eddigelé az újraösszehívást lehetetlenné tették. Mivel már az ezen fentebb említett igen fontos államjogi kérdés felett az alkudozás megtörtént, s eközben békés viszonyok állottak be, most már szükségesnek látszik ezen alkudozás eredményét az országgyűlés elé terjeszteni, és szerencsés bevégződésre juttatni. Mindennek tekintetéből, mind azért is, hogy a folyó évi mártius 13 ról kell legalázatosabb felterjesztésiek által Hozzánk felterjesztett, s Általunk Hűségieknek folyó évi October 20-ról kelt legkegyelmesebb leiratunkkal eszközlött módosítások után átszolgáltatott munkálat az országgyűlés coordinatiója és választási rendje iránt országgyűlésiekben elintéztethessék, s lehető siettetéssel ismét királyi helybenhagyásunk alá terjesztethessék. A legkegyelmesebben indittatva érezzük Magunkat, a folyó évi apr 21-ikén kelt leiratunkkal elnapolt országgyűlési folyó évi november 19-re Zágráb országos fővárosba legkegyelmesebben ismét egybe hívni. Hozzátok egyébiránt császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel hajlandók maradunk. Kelt Olmütz városában, Morvaországban, october 21-kén, az Üdvnek ezernyolczszázhatvanhatodik, s uralkodásunknak tizennyolczadik évében. Ferenci József, s. k. Báró Kussevich Emil s. k. , cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbb rendeletéből: Dr. Buzimi Jellachiech Ede s. k. A nemzeti színház igazgatósága fontos kötelességének tartja, hogy minden lehetőt elkövessen, ami által a hazai drámairodalom és színművészet haladását előmozdítani lehet. Ilyen jó hatású segédeszköznek hiszi a színművek kinyomatását, következő okokból:"l-ször. Ha a színész szerep helyett darabból tanulhat, tágabb tér nyílik előtte a mű tanulmányozására, s ezáltal szerepét is helyesebben adhatja elő. (Az eddigi szokás szerint a színész csak az olvasó próbából ismerhette meg a darabot, vagy — a törvények értelmében — csak 24 óráig tarthatta magánál; ez pedig sokkal csekélyebb idő, hogysem ezalatt a legkönnyebb darabot is átérthesse, hát még arra, hogy azt tanulmányozhassa is, 2- szer. Minden színész igyekezni fog szerepét pontosan megtanulni, mert a darab a közönség kezén forogván, elég néző fog akadni, ki utána néz könyvében, várjon úgy beszél-e a színész, mint írva van? Ez tehát egy kis erkölcsi kényszer is lesz. 3- szor. Buzdításul szolgál a színésznek, szerepéből oly alakot teremteni, melylyel még a mű ismerőjét is meglepje. 4 szer. Megkönnyebbül a birálók tiszte, kik egyszeri hallás után alig mondhatnak valamely mű felöl hibátlan véleményt; ellenben, ha a darabot elolvashatják, azon kívül, hogy annak meséjét el nem ferdíthetik: mind a darab értékéről, mind pedig a színészek felfogása és játékáról határozott ítéletet mondhatnak. A helyes ítéletnek pedig jó hatása lesz mind a drámairodalom-, mind a színművészetre. 5- ször. A jobb előadásnak bizonyosan több közönsége lesz, következésképen egy darabot többször elő lehet adni, mint eddig, ezáltal mind a színház, mind az írók jövedelme szaporodni fog. Az iróé még az eladott darabok jövedelméből is, 6- szor. A fordítások gondosabbak lesznek, sők fordító a színház díjazásán k kivül még az előadott darabokból befolyó haszonban is részesül. 7- szer. Több új művet lehet színpadra hozni, mert darabból könnyebben és rövidebb idő alatt lehet a legnagyobb szerepre is elkészülni, mint az eddigi írott szerepekből. 8- szor. A vidéki színtársulatok csak azon esetben fognak a nemzeti színháztól új darabot kapni ha ez új tanulási rendszer elfogadására magukat kötelezik, azaz, ha az új műből annyi példányt vitetnek meg, mint amennyi szerep abban van. Ilyformán a vidéki színészek is kényszerülve lesznek a színművek pontos betanulására, ami a legjobb hatással leend fejlődésükre, haladásukra, s a színészet megkedveltetésére. És ez még csak terhelő sem lesz rájuk nézve, mert azon 10—12 írton — amennyit eddig egy új darab lemásolásáért és kiszerepezéséért fizettek — sokkal több példányt vehetnek, mint mennyi jelentékeny szerep egy darabban van, sőt a kisebb személyzetű, de azért nagy daraboknál még néhány forintot meg is fognak gazdálkodni. (Megjegyzendő, hogy a darabok kinyomatása kézirat gyanánt történvén, az írók és fordítók joga a vidéki színész és műkedvelő társulatok irányában sértetlenül marad.) Ezek és sok más jó eredménye lesz a darabok kinyomatásának mind a drámairodalom-, mind a színművészetre nézve, s annak életbeléptetése halaszthatlanná vált. A nemzeti színház igazgatósága tehát bizalommal fordul Pest könyvárusaihoz és nyomdászaihoz, s felszólítja őket, hogy szíveskedjenek ajánlatot tenni az iránt: mily feltételek mellett vállalkoznak az új színművek kiadására? Az ajánlattételnél figyelembe veendő az, hogy a nemzeti színház minden új műből két példánynyal fog többet megvásárolni, mint amennyi szerep a darabban van; továbbá, hogy a vidéki színtársulatok is kötelezve lesznek arra, hogy a kisebb személyzetű darabokból minden szerepre egy példányt, a nagyobb személyzetűekből legalább húsz példányt vetessenek meg. Ezúton tehát — legroszabb esetben is — elkel legalább 200 példány. A nyomtatási költség tehát már ebből is bőven fedezve van. Hátra van még azon példányok száma, melyek könyvtárak, egyletek és magánosok által megvétetnek, továbbá melyek a pesti és vidéki színházaknál eladatnak. A vállalkozó a következő kötelezettséget vállalja magára : 1-er. A színműveket kis nyolcad- vagy tizenhatodrét jó papirosra, úgynevezett garmond-betűkkel, tisztán nyomatni. 2 or. Minden egyes darabot a kézbesítés napjától számítandó 10 nap alatt elkészíttetni, a fűzést is beleértve. 3 or. A nyomtatási hibák első kijavításáról gondoskodni; a második javítás az írót vagy fordítót illetvén. 4- er. A nyomtatandó példányok számát és az egyes példányok árát előre meghatározni. 5- ör. A befolyó jövedelem tiszta kezelése s a lehető félreértések kikerülése tekintetéből előre meghatározni , hogy egy ív nyomatását, a mű befűzését, s a netalánt egyéb költséget mennyire számítja ?