Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)
1867-08-04 / 5187. szám
179—618?. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vasárnap, aug. 4. 1867. 18. évi folyam. HAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva s Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 26 kr. o. é. Hirdetmények díján 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 új kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Bécsi dolgok. Midőn a félénk ember éjnek idején erdőn ment keresztül, el kezde énekelni, hogy kimutassa, mikor senki sem kérdezte, hogy nem fél. Ez adomát kétségkívül sokan ismerik, s tagadhatlan, hogy mély psychológiai momentumon alapszik. Ily helyzetben találjuk a „Hon“-t is, melynek hasábjain apró stanzokban Csernátony énekli akkor, mikor senki sem kérdezi, hogy a „jobboldal fél Kossuth hazajövetelétől.“ S íme, ezen álláspontban találjuk a „Volksfreund“ot is. A „Volksfreund“ is fél Kossuth hazajövetelétől. Persze, hogy a „Volksfreund“ nem a „Hon“-t félti, hanem saját bőrét. — A „Volksfreund“ u. n. „fekete“ pártja volt főkép az, melynek sikerült a birodalmi tanácsot sodrából kivenni; az ő practicáinak sikerére mondtuk el annak idején, hogy a kormány, jóllehet kisebbségben maradt, mégis győzött. Sikerült a reactiónak Cislajdhániában oly zavart előidézni, melyben már-már lehet halászni: sikerült úgy megoszlatni, megzilálni azon pártot, mely a kiegyezkedés politikáját tűzte zászlójára liberális alapon, hogy szinte győzelme legközelebbi kilátásban van, mely nem más, mint a vallási suprematia, karöltve az absolutismussal. Ez czélja, mely felé fekete vitorlákkal evez. S most ime, egén, Kossuth képében, felhő mutatkozik ! Első mennydörgése voltak Perczel Mór szavai. Ettől azon párt fél, ebben azon párt látja veszedelmét, melynek győzelme csak akkor mutatkozott lehetőnek, midőn félig leverte azon pártot, mely Deák F. politikáját elfogadta és programjaja alapjául vette fel a magyar alkotmány helyreállításának megtámadhatlan tényét. Miben rejlik itt az összefüggés? — Mindenesetre igen különös constellatió, magyarázata abban rejlik, hogy Deák Ferencz politikáját a bécsi birodalmi tanács vezérei korántsem azért fogadták el, hogy Magyarországnak kedvében járjanak, hanem mert belátták, hogy Ausztriának fennállásához Magyarországnak támogatására szüksége van, ezt pedig Magyarország akarata ellenére nem lehet kierőszakolni, meg kell tehát másrészt azt is tenni, amit Magyarország követel a maga részére. Ennek tudata egyesíté a Herbst-Kaiserfeld féle clabbót, melybe ugyan e tudat vitte bele a centralistákat is, kik eleintén nem igen akartak a dolgok új fordulatával megbarátkozni. A „Volksfreund“ pártjának szintén volt is, van is szüksége Ausztriára, különben hol uralkodjék, hol szerezzen magának érvényt ? — Azért, helyes számítással, azt gondolván, hogy csak biztosítsátok a léteit akárhogy, majd ha ez meg lesz, mi is hozzá látunk a magunkéhoz, reservált állást foglalni el. Azonban a birodalmi tanács szabadelvű pártja megérezte a kénkőszagot, s egyaránt hozzá látott, sőt még inkább a szabadelvű, mint a politikai kérdések megoldásához. Persze, hogy ez nem illett a „Volksfreund“ programamjába , azért is lépett időnek előtte aettóba, s innen a birodalmi tanács zűrzavara. A heterogén elemek, melyeket a kiegyezkedés nélkülözhetlenségének tudata egy táborba hajtott, könnyen voltak a harcz hevében szétválaszthatók, s így a birodalmi tanács többsége az első ülésszak befejeztéig szépen feloszlásnak is indult. Szerencse, hogy szünet következett be, s a jó urak vehetnek újra lélekzetet és gondolkozhatnak kissé, különben Isten tudja még hová jutnak. Perczelnek azon szavai, hogy folytatni jött, amit negyvenkilenczben abban hagytak, Kossuth kilátásba helyzett hazatérte azon szavakra indítja az istenfélő „Volksfreund“ot, hogy „a forradalom tilos és szavazatképessé lett.“ A forradalmat pedig még úgy sem óhajtja, mint a szabadelvűek győzelmét, mert tudja, hogy ez csak pártját teszi — szerinte egyelőre— tönkre ; az a mostani politikai körülmények közt végleges feloszlásra vezet, s akkor birodalma a „Volksfreund“ nak igazán e világból való nem leszen, így jajdul fel itt is, ott is, a pártérdek, mely veszélyeztetve látja magát Kossuth hazajövetele által. — Koschnh megválasztatásáról a bécsi lapok is vezérczikkeznek : „A magyar miniszteriális körökben — igy szól a „Presse“ — amint látszik, nagy nyugalommal fogadták Kossuth megválasztatását, és semmi esetre sem volt az a leverő hatása, melyet magának Madarász ígért volt. . . . E felfogás kissé optimistiusnak látszik, de nem helytelen. Mit érne el Kossuth ma az országház termében negyven nyolczas politikájával ? Élő anachroni sainsként állana ott. Deák és Kossuth két erőt képviselne, melyek egyike a lehetőt, másika a lehetlent keresné : kétséges lehetne egy még Deák győzelme ?“ így ír az öreg „Presse,“ s azzal fejezi be czikkét, hogy előnyösbnek látná, ha Kossuth hazatérne. A „Debatte“ a „Volksfr.“ czikkét bonczolja, s azt mondja végre, hogy a „Volksfreund“ állításai gyengébb lábon állanak, mint a magyar mérsékelt párt. „A kormány nem állt síkra Kossuth választása ellen, mert erősnek érzi magát. A kormány nem fél Kossuthtól és nem remeg azon nymbus előtt, mely nevét itt-ott még környezi, mert igazi, életerős, nem csinált többségre támaszkodik. Ily majoritások nem bomlanak oly könnyen szét és vezéreiknek nem kell egy nyárfalevél halk suhogásán megrettennie, mint ez a „Volksfreund“-on egy gyönge órán megesett.“ Az új „Fremdenblatt“ meg épen azt a tanácsot adja a kormánynak, hogy appelláljon a nemzetre, oszlassa fel az országgyűlést és írjon ki új választásokat. A „Volksfreund“ tegnapi lapunkban a „MaedrischsKorrespondenz“ után közlött azon hírt, mintha Beust és Rauscher bibornok s a pápai nuncius közt a concordatum ügyében értekezlet tartatott volna, valamint mindazt, a mi e hírrel kapcsolatban az értekezlet részleteiről mondatott, valótlannak mondja, melyek által a hívatlan vádaskodók mértékletlen kritikájukban elragadtattak. — Szerencsére itt nem a szólásmódok, hanem inkább cselekvények azok, melyek az elhatározó mozzanatot képezik. De a miniszterium tevékenységének , kiindulási pontjainak és czéljainak, melyekre törekszik, áttekintése, ellenségeit megszégyenítő eredményekre fog vezetni. Mi azon vádpontok cáfolatánál egyenként veszszük elő azokat, s azon mérték szerint járunk el, mely az egyedüli helyes , a szigorú tárgyilagosság mértéke szerint. 1. Vegyük legelőször is szemügyre azon sérelmeket, melyek Kanizsa város bizonyos köréből emelkedtek. Az a panasz, hogy a kiágazás indőpontja nem magából Kanizsából, hanem a közel fekvő Mura- Keresztúrból lett tervezve. A szemrehányás, melynek itt a minisztériumot kellett volna találnia, teljesen eltévesztette czélját az által, hogy a minisztérium a kanizsapécsi vonal felett soha sem bírt elhatározási hatálylyal. Erre vonatkozólag, hitelesség tekintetében semmi kétséget nem tűrő forrásból tudjuk a következőket : Midőn a magyar minisztérium kinevezése után, ő Felsége a király elnöklete alatt, Budán minisztertanács tartatott, melyben a közlekedési minisztérium köre meghatároztatok, három terv: a kanizsapécsi, az arad-károlyfehérvári és a kassaoderbergi, már a legfelsőbb jóváhagyással ellátva adatott át a magyar közlekedési minisztériumnak. Egyetlen pont iránt maradt fenn az elhatározás a magyar kir. minisztérium részére, a déli pályát illető barcs-pécsi engedély rész átruházása iránt egy consortium részére, mely a Duna-gőzhajó-társaság, Kramer*K lett, és a többi firmákból alakult. Minthogy ezen átruházás iránt ellenvetést tenni nem lehetett, a minisztérium hozzá adta beleegyezését. A vonalirány tekintetében már nem volt szava. A bécsi kormányra nézve — hiteles közlemények nyomán — a következő indokok voltak az irányadók : 1. A m.-keresztur-barcsi vonal a hegy lejtényein, a Dráva-völgy hosszában húzódik, e szerint a drávai kikötőkkel érintkezik, s a Dráva-hajózás előnyére fog szolgálni. 2. A m.-keresztur-barcsi vonal a legrövidebb összeköttetést eszközli egyrészről a pécsi kőszéntelepek és Fiume, másrészről pedig azon kőszéntelepek és a steierkarinthi vasipar között. Ne feledjük azt, hogy a kőszén-üzlet, kiterjedése olcsó szállításra van utalva, hogy az olcsó szén nagyon is szívesen látott vendége a fiumei tengeri hajózatnak, hogy továbbá a steierdoni vasipar életképessége csakis olcsó szén által fenntartható; ezek folytán a felhozott indok további tárgyalásától elállhatnánk, de még egy fontos okot nem mellőzhetünk. 3. Nagyon figyelemre méltó előnye a m.-keresztur-barcsi vonalnak az , hogy emelkedési viszonya 1 : 300-ra áll, holott a közvetlenül Kanizsáról induló vonal emelkedése 1:150-re állna. A személyvonatok a menetrend értelmében különben is egyenesen Kanizsáról közlekednek, vagyis azon város pályaudvarát érintik. De mindezen okok nem a magyar minisztérium javára esnek ; amidőn ez hatáskörébe belépett, mint fentebb mondok, a határozat e vonal iránt legfelsőbb helyen már meg volt állapítva. Tehát a kanizsai sérelem nem sújtja és nem sújthatja a magyar közlekedési minisztériumot. Az alföldi-fiumei vasút. A „Pesti Napló“ aug. 1-jei számában a magyar kir. közlekedésügyi miniszter úrhoz intézett nyílt levelemre vonatkozólag, a következő, iletékes kutforrásból eredő felszóllítás intéztetek hozzám: „Biztos helyről úgy értesülünk, hogy az illető helyen sem az interpelláció e módjának indokát, sem az ezt okozó aggály alapját, sem a megbízók tulajdonképenk czélját az öt czikkből kimagyarázni nem bírják.” Nem vélünk csalatkozni, ha ezen és a „Magyarország“ július 31 -i számában megjelent válasznak ugyanazon kutforrást tulajdonítjuk, csakhogy míg amott a hazafias és hivatalos kötelesség parancsolta előzékenység és méltánylásra történik hivatkozás, emitt oly módon érintetik a magyar kikötőváros példányszerű hazafias érzülete, hogy a felett a meglepetés érzékenyebb hangja alig nyomható el. „Sem az interpellátió e módjának indokát, sem az ezt okozó aggály alapját, sem a megbízók tulajdonképi czélját az 5 czikkből kimagyarázni nem bírják.“ Iparkodni fogunk néhány, szükségkép előrebocsátandó megjegyzés után, ezen 5 czikkből álló nyílt levelünket akként recapitulálni, hogy tulajdonképi czéljának felismerése, kimagyarázása, a fentebbi három szempontnak bármelyikét véve is, ezentúl képzelt nehézségekbe ne ütközhessék. Mielőtt kérdéses nyílt levelemet közrebocsátottam volna, szükségesnek láttam a közlekedésügyi minisztérium kebelében megismerkedni azon irányelvekkel, melyek a „N. F. P.“ július 13-ai számában közzétett, úgynevezett magyar vasút-tervezet 1., 14., 15. és 16-ik pontjának öszszeállításánál mérvadók lehettek; e czélból, mint a fiumei állandó vasúti bizottmány meghatalmazott képviselője, úgy magát a nagyon tisztelt közlekedésügyi miniszter urat, mint szintén a követendő magyar vasúti politikára tudvalevőleg döntő befolyással bíró államtitkár urat, hivatalos helyiségeikben felkerestem. Mindkét helyen ott találtam a „N. F. P.“-ben megjelent magyar vasút-tervezet szövegét kimagyarázó nyomatott vasúttérképet, azon különbséggel, hogy e vasúti térképen a nagyon tisztelt közlekedésügyi miniszter úrnál az úgynevezett déli vasúttársaság könnyebben kimagyarázható czéljait elősegítő, s ezáltal az alföld-fiumei vasút czélját még kimagyarázhatlanabbá tevő zombor-bezdán-baranyavári összeköttetést kitörölve, s azonnal utólagosan javított zombor-eszéki vonallal helyettesítve találtam. A államtitkár úrnak más nézetei voltak , azonban én a zomborbezdán-baranyavár-eszéki összeköttetés előnyét bizonyítgató érveit nem bírtam megérteni, míg az államtitkár úr viszont az én érveimet nem tartotta elfogadhatóknak , és igy nem maradt egyéb hátra, mint nyilvános utón magyarázni meg a „N. F. Presse k juh 13-diki számában megjelent tervezet 1., 14., 15. és 16-dik pontjának czélját és értelmét. És ezzel, úgy hiszem, kimagyaráztam magamat az interpelatio módjának indokára vonatkozólag. Ami az aggály alapját illeti, erre nézve nyílt levelem befejezése után akartam mindazon okokat szóval elősorolni, melyek a fiumei állandó vasúti bizottmány megalakítását szükségessé tevék ; e czélból hivatalos helyiségében újonnan felkerestem az államtitkár urat, de akinél akkor épen a déli vasúttársaság elnöke, gr. Zichy Ferencz ő nagyméltósága volt, s így majdnem egy egész órai várakozás után hozzá nem férhettem. Nem akarom magamat a hosszú, eredménytelen várakozás kellemetlenségének újonnan kitenni, és így az aggály alapját képező okokat írásban sorolom elő. Emlékezni fog a tisztelt államtitkár úr, midőn én az Országgyűlés elnapolása előtt mintegy négy héttel, azon kérdést intéztem hozzá: vájjon szándékozik-e a közlekedésügyi minisztérium a halaszthatlanná vált vasút tárgyban előterjesztést tenni az országgyűlésnek? A válasz igenlő volt, sőt a szándékolt határozati javaslat eredeti szövege előttem fel is olvastatott; e határozati javaslatban 7 vonal volt kijelölve, anélkül, hogy az alföld-fiumei, vagy ennek kulcsáról, a Károlyváros-fiumei vonalról csak távolról is említés létetett volna. Hogy mit gondoltam magamban e magyar vasúti politikáról, azt magyarázza ki magának az államtitkár úr; annyit azonban tartózkodás nélkül kijelentettem, miszerint ezen, az országgyűlésnek előterjeszteni szándékolt vasúttervezetből kihagyott legfontosabb országos vonalunk tárgyában magam leszek kénytelen egy külön határozati javaslatot benyújtani. E kijelentésemre már másnap egy függelék lett az előterjeszteni szándékolt határozati javaslathoz toldva, hol a károlyváros-fiumei vasút is megemlíttetik, s egyszersmind meghatalmazás kéretik az országgyűléstől, hogy a kormány e vonal kiépítésére 3 millió forintot fordíthasson. Ez alkalommal még azon remény is kilátásba helyeztetett , miszerint azon 3 millió forint, melyet a Lajthán túli kormány a déli vasúttársasággal kötött szerződés 2-ik §. 5-ik pontjának értelmében a szentpéter-fiumei vasút kiépítésére lenne kénytelen fordítani, könnyen a Károlyvá- Rendkívüli előfizetés PESTI NAPLÓ.» Előfizetési élre : August -septemberi 2 hóra......................3 ft 50 kr. August -octoberi 3 hóra...........................5 Ht 25 kr. Anglist - decemberi 5 hóra......................8 K 75 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. I.cset, alig. 3. 1807. Nem kell évekre, csak hónapokra viszszatérni, hogy napirenden találjuk a kedélyek hullámzása szrint azon töprenkedést vagy kárörömet, mlg Ausztriának elhagyottságáról szólt az európai eventualitások esetében. Szövetségesek nélkül fog állani a veszélyben, martalékául esik azon szomszédoknak, melyek gondvisleii missióul tekintik: megosztakozni birtokából, melyet összetartani képtelen ; mert belügyeinek rendezetlensége miatt már nem támasz, hanem teher azokra nézve, kik vele szövetséget koczkáztatnak. Ki nem hallotta e panaszt vagy vádat, s ki látott abban csak puszta invectivát, komoly hit nélkül, habár a képzelődés által megnagyobbított irányban ? A helyzet, valóban rész volt s az ellenség hírvágyát ingerlé, mely málloti viszonyok fözött, midőn az államok hatalmi súlya hadviseletek által megrendíttetik, a heterogén elemű és belviszályok által feldúlt, országokat mindig hajlandó pusztán csak recompensationális anyagnak tekinteni, melynek a versenyfelek közti felosztásával sikerrel lehet, új egyensúly megkisértésére működni. Ily eszmeiránynak jön egykor áldozata az anarchiába merült Lengyelország is, mely háromszor daraboltatott fel, hogy szomszédainak bitvágya kielégittessék, s hogy létezésének megszűnésével az állítólagos rendnek és bizonyos képzelt — de nem valódi súlyegyennek tegyen szolgálatot. A sadowai csata Lengyelország sorsához hasonlóval rémítgeté Ausztriát, s ha mi magyarok, ahelyett, hogy a pragmatica sanctio által biztosított állami önállóságunk megoltalmazása mellett, ki nem békülünk, a viszonyainkat mindinkább megmérgesíteni törekszünk , akkor III. Napóleon Ausztriáról nemcsak egy gondatlan pillanatban mondta volna, hogy Ausztria cadaver , hanem tán több uralkodó is óvakodott volna vele bármi szövetségre lépni, s a belfelbomlás ügyfolyama oly gyors lejáratú leendhető, hogy míg egyszer mámorunkból arra ébredhettünk volna fel, hogy cislajbanul perlekedő feleinknek is száma nagyon meggyérült , de egyszersmind szent István koronájának birtokait is oly formán leltük volna fel néhány állam területén, mint a lengyelek a magukét. Mert végtére sem tagadhatjuk, hogy Magyarország csak történelmileg, nem pedig ethnographiailag egyöntetű állam, s hogy a magyaroknak nincs ugyan hová nemzetiségileg gravitáljanak, de annál inkább bírhatnának ezen hajlammal más nemzetiségeink, melyek hazafiságát kétségbe vonni nem akarjuk , de a tapasztalás bizonyítja, hogy hazánk határán túl mindeniknek van oly fajrokona, melylyel szövetkezhessék, s melybe beolvadhasson, nemzetiségének és hivatási álmainak feláldozása nélkül. Az említettekből csak azt akarom következtetni, hogy azon kiegyezkedési feltételek, melyeket a magyar országgyűlés többsége elfogadott — s a reichstrath, ha zavart nem óhajt, vissza nem utasíthat, — legalább is akkora internationális fontossággal bírnak, mint amily nagy hatást gyakorolnak belügyeink alakításában. Fontos és áldozatot érdemlő feladat volt a parlamentáris és felelős kormány birtokába jutnunk, azon drága birtokba, melyet Francziaország elvesztett, Poroszország megnyerni és állandósítani nem tudott, s mely után törekszik annyi nemes aspiratió azon államokban, melyek iránt a Gondviselés mostohább volt, mint irántunk. De bizonyára nem csekélyebb horderejű azon tény, hogy a közös viszonyokat rendező munkálat még csak a magyar törvényhozás által fogadtatott el és igtaztatott törvényczikkeink közé, s mégis e tény már a kitllatal makra akkora és oly kedvező befolyást gyakorolt,, hogy az elszigetelt, a magára hagyott, Ausztria most már válogathat a szövetségesekben, s ha megtorlási szenvedélyeknek akarna tért engedni, s ha a boszu politikáját követné, tőle függne oly coalitióval lepni meg Európát, mely az el - Napóleon elleni nagy kézfogásoknál csekélyebb aligha volna. Isten őrizze a mindnyájunkat ily eshetőségtől , s nincs szükség mondanunk, hogy sokkal bölcsebb államférfin áll a külügyek élére, sokkal belátóbbb mind a cislajbanus, mind pedig a pesti törvényhozó testület, hogysem attól lehetne tartani, mikép hódítási vágyódásokért financiánk teljesen tönkre tétessék, és a kiegyezkedési műnek folyama megakasztassék. Mondhatják ugyan a Poroszország terjeszkedései miatt felingerült hatalmak, hogy a berlini cabinet kényszeríttessék a prágai szerződés pontozatainak szoros megtartására ; de Ausztria, mely a múlt hadjáratkor magára volt hagyatva és a prágai szerződést aláírta, mostani érdekeit követve, csak azon pontra fog gondolni, mely őt tulajdonkép a német ügyekbe vegyüléstől kizárta. Ha Oroszországnak nem szolgált,gyengülésére, hogy a krími háború után több évig visszavonult; bizonyára Ausztria számára is ily politika van indicálva, és azon figyelem melyet iránta jelenleg a nagyhatalmak mutatnak, nem fog azáltal csökkenni, ha gyarapodását és belviszonyainak háboríthtatlan fejlődését szemlélendik. KEMÉNY ZSIGMOND, Pest, aug. 3. A vasúthálózat kérdésében felmerült vitás nézetek iránti tájékozás végett, illetékes helyről a következő cikksorozat közlésére szólíttatánk fel, mit szívesen teljesítünk : A magyar közlekedésügyi minisztérium, tevékenységének első korszakában már kénytelen volt tapasztalni, hogy egy okszerű országos vasúthálózat létrehozásánál sokkal könnyebb az anyagi nehézségeket, mint az előítéletet és önzést legyőzni. Mialatt a minisztérium kebelében minden erő mozgásban van, hogy azon terjedelmes előmunkálatok elkészíttessenek, melyeknek a minden jogosult érdeket kielégítő vasúti hálózat gyakorlati valósítását a legnagyobb gyorsasággal eszközölni kelletik, azalatt maga a minisztérium szenvedélyes és ismételt megtámadások tárgya lett, melyek indulatossága részben csakis személyes indokokból magyarázható. s