Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-22 / 5278. szám
ménzetencsi csak oly eseménynek nesz, „ami a nemzet egyetem történetében páratlan,“ kimerítő említést ne tegyen annak igazságtalanságáról, mely alkalommal véghetlenül kiemelő saját érdemeit, melyeket a most már a belügyminisztérium által ismét engedélyezett egyetemi gyűlés megtarthatása körül szerzett. A megnyitó beszédre csak két megjegyzésünk van. A gróf azt állítja, hogy tudtával nem létezik törvény, melynél fogva ő abbeli joga gyakorlásában, hogy az egyetemet egybehívja, a kir. kormányszékhez , vagy bármely magasb kormányorgánumhoz hihetőleg a minisztériumot értette? — kötve volna, e szempotból tekintve, a kormányszék interdictumában a gróf alkotmányszerü jogaiba avatkozást, s a nemzeti egyetem alkotmányszerü működési körének korlátolását ismerhetnék fel. Ezt mondja a gróf, jól lehet a kormányszék biztosította őt afelől, hogy épen nem szándéka a nemzetet korlátolni alkotmányos jogai gyakorlatában. Az egyetem összejöhetésének megengedése a belügyminisztérium átal, tényleg bebizonyító, hogy a kormánytól mi sem áll távolabb, mint az, hogy a szászok jogait csorbítsa, s biztosíthatjuk a grófot, és mindazokat a szászok között, kiknek keblök még mindig bizalmatlansággal van eltelve a magyar kormány intézkedései iránt, hogy épen a magyarok fogják visszaadni a szász népnek, alkotmányszerü utakon, ama jogokat, melyeket az idők kedvezőtlensége, s az eddigi democratikus intézményeknek ellenszenves kormányok ezen egyenjogú szabad polgárokból álló néptől megvontak. Ennélfogva annál is inkább kénytelenek vagyunk csodálkozásunkat kifejezni a felett, hogy a gróf azon jogot, hogy az egyetem összejövetele koronként eltiltathassék, sem a kormányszéknek, sem egy „magas kormányorgánumnak“ nem akarja megengedni, s különösen, hogy ő oly álláspontot látszik magának igényelni, mint egy herczeg valamelyik duodec - államocskában az egykori német szövetséges államokban, aki az ő tetszése szerint összehívott, vagy haza küldött országgyűlésével egy kis alkotmányosdi életet játszott, máskülönben pedig felfelé úgy mint lefelé minden felelősség nélkül úgy kormányzott, amit neki tetszett. — úgy látszik, Schmidt Conrád gróf nem tartá érdemesnek , hogy a hevesi ügyre vonatkozó olyannyira fontos alsóházi vitákat figyelemmel átolvasta volna, mert különben nem kerülhette volna ki figyelmét azon észrevétel, hogy a kormánynak, épen mert felelős, bizonyos alkalmakkor szüksége van a teljhatalomra, hogy az ország valamelyik részében a közjólét érdekében az alkotmányos jogok gyakorlatát siatkrozhassa. Itt talán azon ellenvetést tehetnek némelyek, hogy ez csak ott történjék, hol — mint Heves vármegyében — az alkotmányos kormány ellen működtek, ami nem volt az eset a szász nemzeti egyetem részéről. Igaz ugyan, hogy az egyetem még eddig nem tagadta meg az engedelmességet a kormány irányában, de — a bécsi centralisták értelmében — agitáltz 1865. november 6 -i és 1866. martina 3-ai felterjesztéseivel a Magyarország és Erdély közötti unió ellen, s az 1848. törvények létrejötte ellen oly módon, mely jóval túlterjed az ő alkotmányos működésük terén, s a különben mindig hizelgő nemzeti egyetem ez egyszer nem nyert dicséretet, hanem igenis hatalmas rendreutasítást vont magára az 1866. ápril 19-ki legmagasb kézirat által. Melyik magyar az, ki ily antecedentiák után ez egyetemtől még valami jót várhatott volna ? A gróf állítólag egybehivta az egyetemet a 17 év óta meg nem vizsgált nemzeti pénztár számadásainak megvizsgálására, azon időben, midőn a magyar minisztérium épen csak 3 nappal előbb neveztetett ki, az igazgatást még át sem vette, s még kevésbé állhatott szilárd lábra. Nyílt titok volt, hogy a nemzeti pénztár számadásainak mellvizsgálása nem fogja az egyetemnek egyetlen tanácskozási tárgyát képezni, hátha ismét felhasználtatta volna magát arra, hogy netalán egyesülve a megelégedetlen román vezérekkel, segített volna a gesztenyét a parázsból kikaparni a bécsi camarilla számára? Mi lett volna a király megkoronáztatásából, mi a rendezett viszonyok helyreállításából? Ezért volt a kormányszék részéről a bölcs politika észszerűségének egyik ténye, hogy az, felelősségének tudatában, a nemzeti egyetem összejövetelét későbbi időre halaszta. Ha a számadások 17 éven át meg nem vizsgáltattak, előre látható volt, hogy a szász nemzet jólétén épen semmi, vagy csak nagyon jelentéktelen kár estetett, haaz elhanyagolt pénztár megvizsgálásával pár hónappal tovább várakoznak. Hisz a nemzeti egyetem urai ekkoráig úgyis hűséges követői voltak ama mesternek, ki a hatalom birtokában nem fáradt ki legényeinek oda kiáltani: „Mi várhatunk !“ A másik, mit meg kell jegyeznünk, azon, láthatólag kiemelkedő törekvés, hogy a kormányszéket — noha ez biztosán, hogy a szász nemzet alkotmányos jogait korlátozni nem akarja — úgy tüntessék fel, mint egy sértő magyar hatóságot, magukat pedig úgy állítsák a nép szemei elé, mint a szászok szabadságainak védőit. Ha ezelőtt a németekből álló kormányszék, vagy később Schmerling-Nádasdy-Reichenstein tette volna azt, amit ez ügyben a mostani kormányszék tett, könnyen meglehet, hogy ez ellen Schmidt Conrád gróf épen nem, vagy legalább nem úgy kelt volna ki, mint a kormányszék ellen. Megszoktuk mi már régóta, hogy a szász centralisták által a magyarok úgy tekintessenek, mint született ellenségei a szászok jogainak. — Úgy látszik, hogy szükséges a könnyen hivő népnek egy mumust pingálni, hogy attól reszkessen, s igy tulajdon bureaucrata urai által orránál fogva annál könnyebben vezettethessék. Hogy azonban a gróf is ily húrokat kezd pengetni, a midőn ismételten a gyűlölt „Interdictum“ névvel jelezte a kormányszék tilalmát — ezen rendkívül csodálkozunk. Azt mondják, hogy a gróf szászföldi körútja alkalmával is hasonló értelemben nyilatkozik, és soha sem mulasztja el, saját érdemeit állitani előtérbe a szászok alkotmányának sértetlenül fenntartása érdemében szemben a magyarokkal. Szegény szász nép! Mily roszul volnál te megvédve, ha csupán és egyedül egy grófné, s az ettől függő hivatalnokoknak védelmére volnál utalva ! — Ezeknek gyakori köpenyegforgatása az utolsó 20 év alatt — melynél a mostani gróf legalább is egy féltuczatszor saját jó példájával ment elöl — legvilágosabban bebizonyíthatja a szász népnek, hogy ez embereknek nem a jog, nem a szabadság s a nép jóléte, hanem csak saját énjük fekszik érdekükben, mire nézve maga a szász alkotmány rovására is elég önző módon iparkodtak hasznot húzni. Az ugyan nem illő, hogy azon ember, ki ide fenn, tekintve kétszínű szerepét, melyet eddig játszott, szép időjárásért imádkozik, hogy továbbra is hivatalában megmaradhasson, lenn, néptársaival szemben úgy tüntesse fel magát, mintha a minisztériumnak előbb az ő előadásaira lett volna szüksége, hogy a szászok jogait respectálja. Az sem illő hogy a minisztérium száján mézes madzagot húzzon keresztül azért, mert ez kimondá a „constitutionális jogok tiszteletben tartását, ellenben ezért a kormányszéknek annál érzékenyebb lökést adjon. Röviden: mgyaroknak kellett lenni, akik a szászok ellenségei. Ha most az egyszer, közel fekvő okoknál fogva, az nem lehetett a minisztérium, legalább kellett, hogy a kormányszék legyen az, úgy hiszszük, hogy e manőver hamar végig fog játszatni. Az idő valószínűleg nincs már meszsze, midőn majd a szász nép nagy tömegének szemei felnyitandnak, midőn az eléje festett majd magyar, majd román ijesztő képek által nem fogja többé engedni magát kuczkóba kergettetni, hanem tisztán felismeri, hogy a szászok jogainak és szabadságainak legnagyobb és legveszélyesb ellenségei már régóta saját körükben tartózkodtak. És épen ez az, amiért némelyek eme bureaucraták közül már most félni kezdenek minden szabad mozgalomtól a szászföldön. TÁRCZA. Bánó József beszéde az eperjesi collegium kétszázados ünnepélyén. 1867. sept. 10-kén. (Folytatás.) Ily csekély anyagi tőkével, oly nagy szellemi tőkét talán a világnak egy tanodája sem mutathat. És tudja Isten hogy van, de úgy van. Ezen főtanoda annyi visztagság, csapások mellett is a sors kegyeltjének mondható, a nevezetes híres tanárok hosszú sora átnyúlik ezen századba a mostani napokig. E században a sort az öreg Mayer kezdi meg, következik Greguss Mihály, a Greguss testvérek, t. i. Ágos és Gyula édesapja, a kathedrán és életben valódi bölcsész, Tomka István , s utána a híres Csupka András, Kövynek tanítványa, ki a száraz magyar jogot oly beható kellemes modorban tudta az ifjakkal megkedveltetni, s ehhez több évig ingyen tanító ; Munyay Lajos, Keresztessy Sámuel, és akinek csak imént vállottunk ravatala körül, a mindig ifjú lánglelkű, classicus Kratzel András. Az élőkről nem szólok, többnyire ismeri őket a haza, de ismerjük mi mindnyájan, ismerem én, ki velők, köztök és alattok növekedtem és működtem, ismerem a tiszta jellemeket s a tudomány mélységét bennök, s ha mindenkinek érdemeit külön nem említem is, lesz - hiszem - egyházunk és iskolánknak több-több örömünnepe, s elmondja más, mint én elmondom az elhuny-Azonban ha ezt nem teszem is, egy férfiúról megfeledkeznünk nem lehet, kinek észbevegyült fürtei a legifjabb kedélyt takarják, ki a költő szavai szerint „nem mint az árny az utazót, csak jó időben, hanem minden viszontagságban hit őre a collegium ügyének, s ki e nemes szövetségnek egy év múlva fogja megülni ezüst lakadalmát, már-aoár 24 éve áll a collegium élén, s e férfiú az én tisztelt barátom és collegám, a főtanodénak helybeli felügyelője, Joob Vendel. Még csak egyet kell említenem. 1862. és 1863 ban épen a felett tanakodtunk, mi módon fogjuk fel a collegium újra felépítésének fonalát, midőn Roeblitz Kálmán, e tanoda egykori növendéke, és mint eperjesi születésű, a tanoda viszonyaiban jártas, ugyanazon gondolatokkal foglalkozik földgömbünknek másik oldalán Ausztráliában, s egy levelet intéz hozzánk, melyben az ausztráliai bazár eszméjét megpendíti. Az eszme gyújtott, s 1863-ban épen főpásztori egyház látogatás volt a sáros-zempléni esperességben, midőn egy nagy gyűlésen a czél kivitelérea szükséges intézkedések megtétettek. A bazár lassan ugyan, de szépen gyűlt, s nemsokára oly sikerrel, hogy értéke több ezerre rúgott. Ha nekünk sikerül oly régön összeállítani s elküldeni a bazárt, a mint az emberileg lehetetlen, akkor tisztelt barátunk tervét hihetőleg fényes siker követte volna. De az 1863. ínséges évben lassan gyűltek a tárgyak, s azalatt kiütött Európában a schleswig-holsteini háború, a földgömb másik oldalán pedig a seelandi lázadás. Az első a tengerenszállítást bizonytalanná, Bőt lehetetlenné tette, az utóbbi az ausztráliai publicum érdekeltségét Lee Land felé irányozta, azonfelül meg van az új világnak azon sajátsága, hogy ott egy új eszme könnyen születhetik és könnyen elhal, a criquett játék ünnepélyeknek ingere ezalatt elkopott, s Roeblitz barátunk is mint orvos, hihetőleg jobban megismervén az ausztráliai, s különösen Melborn viszonyait, egyszer azon tudósítással lep meg bennünket, hogy most már az Ausztráliában árverezendő magyar bazártól semmi eredményt nem vár ! Ha ő az eszme teremtője, ég az egyedüli lény 3000 mértföldnyi távolságban, kinek ismeretétől s erélyétől, buzgóságától függ egyedül az egész siker — nem remél sikert, nekünk az ügyet koczkáztatnunk nem lehetett, s igy nem maradt egyéb mód, mint az eredetileg Ausztráliába szánt bazárt sorsolás által értékesíteni. De itt is elkopnak az uj eszmék, habár lassabban. A mi sorsjátékunk azon korszakba esett midőn ezen szenvedély már lelohadt, vagyis oly gyakori lett, hogy a kisorsolágok tengerébe a mienk is majd elmerült. — Azonban háládatlanok lennénk a tisztelt közönség iránt, ha legforróbb hálánkat nem fejeznénk ki a részvétért mert 10—12,000 ft oly somma, mely a 60 000 kibocsátott sorsjegyhez arányosítva látszik csak csekélynek, de egy szegény prot. iskola erszényében vajmi tetemes. Azért legyen szabad itt e diszes ünnepélyen ünnepélyes és hálás köszönetét mondanom a főtanoda nevében a hazai és azon túli nagy közönségnek, s mindazoknak, kik akár a bazárba akár a sorsjegyek megvétele által adakoztak, akár pedig magát az építést bármi módon segélyezték; s itt különösen köszönetet mondunk Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben városoknak, melyek tetemes építési anyaggal láttak el. Igaz, hogy ez ünnepélyt díszesen, már az új teremben reméltük megtartani, de ezt kivinnünk nem lehetett. De mutatunk legalább annyit a tisztelt közönségnek, hogy működünk, teszünk amit lehet, és ígérjük, hogy az építés félbeszakadni nem fog, habár házról házra fogunk is kopogtatni Európa protestánsainak minden ajtaján, ab állni fog díszesen kiépítve a felső-magyarországi KK. által alapított felső-magyarországi eperjesi íme, néhány vonás egyházunk történetéből; elég meggyőződni, hogy a protestánsok története e hazában dicsőségteljes, de rendkívül szomorú. Azonban azon nagy küzdő szellemeket, kik egy jobb életbe költöztek, és minket, kik ma bár csekély számmal — még itt vagyunk vigasztaljon azon öntudat, hogy a Gondviselés kezében egy jóltevő eszköz voltunk és vagyunk. Ha van hivatása e nemzetnek Európában, úgy van hivatása ezen protestáns egyháznak , ha Szent István I s. magyar király ellen, azt hiszem, sok ideig igazságtalan volt még a szabadevű történetírás is. — Azt mondák : Magyarországon megalapita a papi uralmat, és minden tekintetben csak az egyháznak és idegeneknek hódolt. Most azonban kezdi a történet egészen máskép megítélni őt, méltán azt mondják a legszabadayelvű történetírók is : Szent István volt az állandó magyar alkotmány valódi alapítója és a magyar nemzet fenntartója. Mert ha az ő erélyes bölcsesége és ihlettsége által a magyar nemzet a kellő időben fel nem veszi a keresztény ' vallást és nem oly alapokra fekteti akkor az I ? m*nl, azt tévé; — a kelet és nyugat , orokos összecsapásainak eme színhelyén,_ azóta, hihetőleg vagy ki lett volna rég 'törölve nl mtUttDeT6,tek 80rából’ 8 elpusztult vol’ , n ,,Gw yen m^8 száz nemzet, vagy nem hazát alkotó, kérész életű lett volna, mint vér a «"»?-tv zában; el fogja ismerni azt, miszerint arra, hogy az alkotmányosság arany szálát e nemzet kezeiből soha semmi körülmények közt ki ne ejtse, hogy megmaradjon a legsötétebb korszakban az erjedő erő, melyből mindig valami életre való nőheti ki magát , szükséges volt hazánkban a prot. egyház , s valamint Macaulay hazája történetében azt mondja, miszerint nehéz meghatározni, váljon Angolország a római catholicus vallásnak, vagy a reformatiónak köszön-e többet ? Így bizonyosan támadni fog történetiró, ki azt fogja mondani, hogy a magyar nemzet és alkotmány életére épen oly szükséges volt a keresz- Eset felvétele, mint a Protestantismus terje És ez természetes, mert a prot. egyház elvei és szerkezete, elvei és szerkezete egy szabadelvű alkotmánynak; mert a prot. egyház autonomiát a régi magyar alkotmány alapjából mentette, azon édes anya emlőjén növekedett, s igy csak kötelességet teljesített, midőn az édes anyának megtartotta azt mindenkor, mit tőle kapott, s táplálta, midőn az erőszak mindenétől megfosztotta. És igy távol áll tőlem ezzel azt mondani, mintha csak a protestánsokban volna kiváló hajlam az alkotmányossághoz. Hazánk történetének minden korszakában érettnek látszott erre azon hódostály, mely hivatva volt vezérszerepet vinni e hasában; de midőn a magyar alkotmányosság, napja, s néha igen hosszú időre, lezuhant ?llt határról, mi meggyujtottuk legalább a mécset , mely kis körben szabad mozgást i. csesze világítja az emberek arczát « „ 1j81nek' irányul szolgál a sötétben holott a fedőknek megbénítja a tetterőt, és **«'^8«tét még drága magot, melyet a hazától kaptunk ^ *Z°n (Folyt, következik.) Vidéki tudósítások. Zilah, nov. 9. Postjárásunkban f. évi october 1 jétől változás jött közbe, a mennyiben a pesti postát II.Váradról nem Margittán át, hanem a Kolozsvárra járó szekérpostával Fekete-tóig, innen pedig a csúcsai szoroson át, az újonnan felállított csizéri posta közvetítésével kapjuk. Midőn ezen intézkedés életbe lépett, azon reményben voltunk, hogy a megyében ezen vonalon egy nappal a közlekedés gyorsabb volta elvitázhatlan, Pestről jövő leveleinket és hírlapjainkat a pesti posta elindulása után másnap délutánján kapni fogjuk, a ezáltal a másik vonal felett épen 24 órával előbb jutunk küldeményeinkhez, s kapjuk meg a fővárosból hírlapjainkat. Mindenki örvendett tehát a postai összeköttetés változton, s helyeselte a minisztérium azon elhatározását, hogy ezen összeköttetést közvetítő csizéri posta állomást felállította. Ugy de a körülmények nem igazolják reményeinket, mert ez a vidék, melyért a változtatás létetett, minden küldeményt, amit a váradi posta utján vár, nemcsak hogy a mint I azt kaphatná, tehát a pesti posta elindulása után I másnap, nem kapja, de sőt egy nappal később kapja most, mint a margittai posta utján kapta volt;—tehát a változás eredménye, hogy a fővárostól egy napra távolabb estünk, s kapunk mindent a pesti postára tett feladás után az ötödik, vagyis ezen posta elindulása után a negyedik napon. A változás ily hátrayos volta felett a panasz és elégedetlenség általános. A minisztérium czélja, hogy üdvös, s hogy az elérhető, az iránt mindenki tisztában van, de hogy ezen czél elérését közvetítők vagy képtelenek, vagy részakaratuak, az kétségtelen. Tudakozódván a baj hol- és mibenlétéről azt ismerő postamester útján, annak jöttem nyomára, hogy az épen a csizéri postán fenekükt. Ezen állomás postamestere ugyanis egy, itt Zilahon megbukott, s innen kocsmárosnak Csizérbe költözött egyéniség, kinek sem módja abban, hogy a posta szállítására jó lovakat tartson, sem szakismerete ahhoz, hogy postát kezelhessen; soha sem expediálja az ugyanaznapi postát így történik, hogy mi egy nappal később jutunk küldeményeinkhez, mint előbb. Bátor vagyok ezen körülményt a 1. minisztérium elé a nyilvánosság útján juttatni, s Kraszna- és Középszolnok megyék érdekében felhívni a minisztériumot, hogy ezen bajon segíteni méltóztassék, sszerezzen érvényt azon czéljának, melyért a csizéri postát felállítani engedélyezte. r. 1. Hivatalos. A „B. P.”-ből. A honvédelmi m. k. minisztérium. Valamennyi törvényhatósághoz. A katonai gyakoratok alkalmával egyes községek szántóföldjein és telkein okozott károk megtérítése iránti panaszok esetében, nem ritkán történik, hogy a panasz csupán a község által, egyoldalúlag felvett becslési jegyzőkönyvvel , sőt gyakran ezzel sem indokoltatik; minélfogva legtöbb esetben az okozott kár szabályszerű kipuhatolása utólagosan lehetlenné válik. A budai cs. k. hadfőparancsnokságnak f. é. oct. hó 31-én 14077. 3. oszt. sz. a. kelt megkeresése nyomán, hivatkozva a folyó évi ápril 17-én 2056. sz. a. kelt itteni körrendeletre, felhívandónak találom tehát a közönséget, hogy a saját törvényhatósága alá helyezett községeket a katonaság által okozott károk haladék nélküli felvételénél, az idézett körrendelet értelmében oda utasítsa, hogy mindenkor a katonai kincstár képviselőjének közbenjárását vegyék igénybe; minthogy különben hasonló, egyoldalulag indokolt kártérítési igények egyszerűen visszautasittatnak. Kelt Budán, 1867-ik évi november hó 6-án A honvédelmi miniszterimn vezetésével megbízott m. kir. i.ministerelnök meghagyásából: Gelich, osztálytanácsos. Különfélék. Pest, nov. 21. — Dózsa Eleknek, az orsz. képviselőház alelnökének, mint az ország halottjának országos költségen történendő temetési szertartása . Ez évi november 22-dik napján déli 12 órakor a nemzeti múzeumnak gyászposztóval bevont gömbölyű csarnokában ravatalon fekvő halott körül az országos képviselőház tagjai egybegyülnek és a gyászisteni tisztelet a reformata egyház szertartása szerint főtiszt. Török Pál superintendes által tartatik, mely után Gajzágó Salamon országgyűlési képviselő és a ház egyik jegyzője tart gyászbeszédet, melynek bevégeztével a halott hat lovas halotti díszkocsira tétetik. A gyászmenet aztán Pest városa összes egyházainak harang zúgása mellett következő rendben indul: Elöl két városi lovas katona; utána 12 megyei huszár gyalog; ezután a képviselőház szolgaszemélyzete; következik a halottas díszkocsi, mely mellett jobbra-balra a ház hivatalnokai égő pályákat visznek; a kocsi után közvetlen a fekete gyász zászlót viszi egyik országházi tiszt; ezután a ház elnökei és tisztviselői, az alsó- és felsőház tagjai, az akadémia és egyház küldöttei; ezután a végtiszteletre megjelent összes közönség. A menet a nemzeti múzeum kertjéből az országúton halad egyenesen a szénatéren át, a reformata egyház elé, hol a halott a kocsiról leemeltetvén, képviselőtársai által vitetik a sírbolt ajtajáig, honnét rövid ima kíséretében a sírboltba tétetik. Másnap, azaz nov. 23-án, a halott a ház küldötteinek kíséretében vasúton Nagyváradig, onnét Marosvásárhelyre vitetik. Az elhunyt emlékezetére tartandó gyászistentisztelet a reformata egyházban fog később megtartatni, melynek napja és órája annak idején fog köztudomásra hozatni. . . Az alföldi vasút épitési szerződés eről egy kedélyes regényt közlött a bécsi Tagblatt, utána a Debatte, és a Pester Lloyd. E szerint a magyar pénzügyminiszter már kész lett volna a valútengedélyt 37,500 mldkénti tiszta jövedelem biztosításával megadni, ha mint deus ex machina elé nem áll Rosenthal frankfurti bankár és valami Schlesinger nevű bécsi „nagyra becsült publicista,akiről olvasónk velünk együtt eddig még nem hallott semmit, kivéve tán azt, hogy a bécsi tőzsde körök habitueje. Az alföldi vasút engedélye iránt lapunk minapi közlését kiegészítőleg megjegyzendő, hogy Lónyay miniszter nem hogy 37,500 irtot késznek nyilatkozott volna biztosítani, hanem előbb nem kötelezte le magát, míg az építési consortium egyéb feltételek közt a 36.000 frtba bele nem egyezett. All pedig e consortium a magyar általános hitelbankból (melyet a mondott lapok nem is említenek), továbbá a bécsi hitelintézet, b. Rothschild, Schey, Todesco, b. Sina Simon, Wodianer Albert, b. Wodianer Mór, a darmstadti bank és más házakból egyfelől, másrészt az előbb különállott, de most emezzel egybeolvadt Langrand Trefort, gr. Károlyi S.-féle consortiumból. És igy Rosenthal-Schlesinger urak érdeme csak mese, melylyel magukat megboszulják azért,mivel nem nekik adatott meg az engedély. — A püspöki kar tanácskozásai algprimás elnöklete alatt tegnapelőtt újra megindultak. — Biharmegye bizottsága közgyűlésén tegnap, mint a „M. Ujság“-nak sürgönyzik, felolvasták, s nagy lelkesedéssel fogadták Kossuth Lajosnak a bizottsághoz sept. 29-dikén kelt levelét. — Lónyay pénzügyér tegnap este ismét Bécsbe utazott, onnan Meranba menendő. Egy hét múlva várják vissza. — Eszék városa második kerülete orsz. képviselőjévé a szintén unionista Pejacsevics László grófot választotta. — A két főváros hatóságaiul felszólítást kaptak a minisztériumtól, hogy a kebelükben lakó honvédeket írják össze. — A budai lóvonatu vasút már készen van a császárfürdőig. A Zugligetbe vezető vonalon is erősen dolgoznak. — Pernyek, pozsonymegyei falut, mint Malaczkáról , hó 18 káról értesitenek, oly borzasztó tűzvész látogatta meg, melynek 95 ház, 52 teli pajta, gazdasági eszközök, számos marha, s fájdalom, 17 ember is áldozata lett, azonkívül még 19-en megsebesültek, kik közül 6 aligha fellábad. A kárvallottak minden segély nélkül, szinte meztelenül néznek a mostoha téli szaknák elébe. Tudósítónk megjegyzi, hogy a hatóságnak meg kellene akadályozni a házak szalmával fedését. A Soroksárt Dömsöddel nemsokára lovas vasúttal kötik össze. Luczenbacher Pál és Hajós József kaptak engedélyt az előmunkálatokra. — Kvassay Ede fiatal iró és nyitramegyei aljegyző f. hó 18-dikán jegyezte el Puezta- Emödön (Nyitramegyében) a bájos Emödy Berta kisasszonyt. — Günther „Hasonszenvi állatorvosa,“ a XII dik eredeti kiedás után Remény Arthur által átdolgozva, Grillnél egy 497 lapra terjedő nagy kötetben megjelent s 2 ft 60 kron minden hiteles könyvkereskedésben kapható. E könyvet több évvel ezelőtt már Náray Imre is lefordította a VIII dik kiadás után , de azon fordítás már teljesen elkelt, s így igen helyes, hogy az állattartó magyar közönségnek módot nyújtottak e hasznos házi könyv ismétt megszerezhetésére. — A nemzetközi Jury Párisban a VIII-dik csoportozatban a nagy jutalmat Ferencz József ő Felségének ítélte oda, a földmivelés felvirágzására fennálló intézetek emeléséért és előmozdításáért. — Az országos képzőművészeti társulat november 15 dikén tartott választmányi ülésében a titkár egyebek közt azon örvendetes tényt jelent, be, hogy a társulat javára néhai Szathmáry Károlyné 5000 ftot hagyományozott. E hagyományt a lapok tévedésből, mint a műegyletnek hagyományozottat közlék , a társulati választmányak azonban e hagyományról a nagylelkű hagyományozó ígérete folytán már 166 dán tudomása volt, mit — ha szükség lesz rá — hitelesen bebizonyíthat. Előfordult továbbá a folyó évi sorsolás kérdése, s miután a beadott jeles művek száma jelentékeny , a választmány elhatárzó hogy a sorsolási érték összegét 12.000 forintra emeli, s egyszersmind sorsjegyszaporításért a pénzügyőrséghez folyamodik. Igen nagy sajnálattal vette a választmány azon jelentést, hogy az múlt évi sorsolásból sokan vannak hátralékosak, kik az illető sorsjegyekért járó pénzilletéket még be nem küldték. Miután a többszörös felszólítás sikertelen maradt, megbizatott a társulat ügyvéde, hogy az illető ügynökök és egyesekhez felszólítást intézzen , kijelentvén, hogy ha kötelességeiknek eleget nem tesznek, a hírlapok útján név szerint fognak erre felszólittatni. Uj tagokul a titkár Zmeskár Kálmán és Loisch Ede urakat jelenté be. — Maszák Hugó, id. szerkesztő. — Rózsavölgyi és társa műkereskedésében fáradhatlan zeneszerzőnk, Székely Imrétől megjelent :Quatuor in D-moll, zongorára, négy kézre. Ára a Chinos és olvasható kiállítású szerzeménynek 3 ft. A mű szerző tulajdona: — Prágában is lesz állatkert. A múlt hetekben, volt itt annak leendő igazgatója, s tanulmányozta a pesti állatkert berendezését. Említette, hogy a szükséges összeget a cseh aristocratia maga fedezte. — A nemzeti színházi drámabiráló bizottság „A szélkakas“ cziműt 5 felvonásos vígjátékot előadásra nem ajánlotta. — A Trencsénben alakítandó magyar leány növeldére, mely eszmét a volt trencséni főispán, Mednyánszky Dénes b. neje, szül. Ghiczy Ágota pendített meg és fejtett ki tovább, ugyanezen lelkes hölgy m. hó 31-kén már öt ezer ftot meghaladó összeget küldött be Trencsén városa polgármesterének, t. i. 3872 ft 20 kv készpénzben, 1500 ftot pedig úrbéri kötvényekben. Hozzájárultak pedig: Mednyánszky Dénes b. 1000 fttal, b. Mednyánszky Hedvig, Lederer Mór báróné 500 ft, mindketten úrbéri kötvényekben, továbbá Sina Simon b. 500, az esztergomi főkáptalan 200, Ghiczy Sándor Johanna 100, Marczibányi Antal 100, Végh Johanna 95, Wenkheim Krisztina grónfné 50, Bonnaz Sándor püspök 50, az egri káptalan 50, Pollenberger trencsénvárosi plébános 35, Königsegg Gusztáv gróf 25, Szajbély püspök 10, a veszprémi káptalan 10, a zólyomi káptalan 5, Melcziczky Miklós 5, a nagyváradi káptalan 3, egy névtelen 2 fttal. Sorsjegyek eladásából befolyt tisztán 1964 f120 kr, a trencséni fürdőben rendezett műkedvelői előadásból 638 ft. (a 122 ftra rugó költséget Mednyánszky Dénes b. fedezte), ugyanott a táncrestélyből fennmaradt 30 ft. — (Nyilatkozat és kéreem.) *) Alólirt tisztelettel kinyilatkoztatom, hogy újabban megjelenendő versgyűjteményem a t. gyűjtök és előfizetők késő és folytonos érkezése miatt 15 — 20 nappal később fog megjelenni a nevek kinyomathatása végett. Ez okból tehát még folyvárt egész november 30-áig elfogadhatok megrendeléseket, s igen kérem tervtartóimat, szíveskedjenek ez idő alatt beküldeni iveiket. Végül megjegyzem, hogy utólagos fizetés mellett is elfogadok aláíró megrendeléseket, miután e részben több helyről kérdés létetett. Pest, 1867. nov. 20. Benedek Aladár, (bástya utcza 2. sz.) — A pesti nemzeti dalkör nov. 23-kan a lövöldében rendezendő Xll-ik dalestélye következő műsorozattal megy végbe : 1. „Induló“, pályanyertes férfikar, írta Végh János, zenéjét Huber Károly. 2. „Népdalok“, férfikarra alkalmazva . Előadja először a dalkör. 3. „Dallam Lucia dalműből“, zongorakisérettel énekli Helvey Ilka k. a. 4. „Isten hozzád“, pályanyertes férfikar, irta Bajza József, zenéjét Rieger György. Előadja először a dalkör. 5. „Népdalok“, férfikarra alkalmazva. — Előadja először a dalkör. 6. „Te vagy az én életem“ irta Losonczy László, zenéjét Zirnay. Zongorakisérettel énekli Helvey Ilka k. a. 7. „Bordal“, férfikar, irta Losonczy L., zenéjét Zimay. Előadja a dalkör. Helvey Ilka k. a. az egylet iránti szívességből működik közre. Az előadás után táncz. Jegyzőkönyvi kivonat a Petőfi szoborügy választmányának 1867. nov. 17-ki üléséről. Leérkezvén a nölgy. belügyminisztérium engedélye, mely szerint a Petőfi-szoborügyet intéző bizottság végleg megalakulhat, eddigi ideigl. elnök Reményi Ede az ügy buzgó barátait értekezletre hívta magához, mely értekezleten lapszerkesztők, írók, művészek, pestvárosi polgárok, képviselők és ügyvédek szép számmal jelenvén meg, következő tárgyrendben megtartva : 1) Ideigl. elnök részletes jelentést tett a szoborügy történetéről utolsó ülés óta. A pénztár állapota is — a kedvezőtlen évek daczára — örvendetes gyarapodást tüntetett fel. E szerint az e. pesti takarékpénztárba elhelyezett tőke, belé *) Kéretnek a hazai lapok. szerkesztőséget e nyilatkozat szives átvételére.