Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-22 / 5278. szám
270 5278. Péntek, november 22. 1807. • évi folyam.Szerkesztési iroda: Ferencziek tera 7. a*Sm. 1. emelet, E lap szellemi rírét illeti’ minten kíszlemény a szerkezetüséghez intézetttír. Rírraentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferancziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLO Klfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . l() frt 5» kr_ 0. é. Évnegyedre . 5 frt ,5 kr. o. é. —c hiirftvituiéuyi'k díjai 7 hasábos petit,or sgys-et! hirdetésnél 1 kr. Bélyegdij külfia 30 njkr Nyílt-tér , 5 hasábos petit ,.., 25 nj kr. Pest, nov. 21. 1867. Szemle. (A. J.) Az utolsó napokban egyik trónbeszéd érte a másikat. Először jött a porosz, aztán a franczia, végre az angol. És mily különbség van köztük! Ha egybehasonlítjuk, úgy látjuk, hogy a poroszt a növekvő hatalom érzete emeli, s ez érzetben nincs politikai kérdés, melyre ki nem terjeszkednék. Közös tulajdona a francziával, hogy e bőbeszédűsége mellett is óvakodik nyíltnak, világosnak, őszintének lenni. A franczián ezenkívül tagadhatlanul megérzik valami nyomasztó hangulat, mely emelkedik az által, hogy sejteti, miszerint Francziaország actió előtt áll, melyet még maga sem lát tisztán. Mindkettőtől különbözik az angol trónbeszéd, először átlátszó tisztaságában, másodszor nyugodt objectivitásában. Utógondolatnak e beszédnek egy tétele nem enged helyet, sőt sokkal kevésbé halvány, mint rendesen lenni szokott. Egyszersmind félreismerhetlenül constatálja, hogy Angolország nem liheg szerep után minden felvetődő politikai kérdésben. Ha várjon ez a darabka föld ide vagy oda tartozik-e, ha egy-egy fejedelemnek sikerül-e nagynak látszó, de múlandó vívmány, az nem hozza ki Angolországot nyugalmából. Míg ezt eléri egy continentális hatalom, bizony sok ideig kell várnunk. És azért sokáig fogunk még várni arra is, hogy egy-egy continentális trónbeszéd ily jótékony nyugalomtól legyen áthatva. Angolország nem avatkozik minden európai ügybe. De hatalma, habár csendesen, de ellentállhatlanul működik. Ha tényleges érdekei forognak szőnyegén, akkor felkel, és kifejt mindent, hogy keresztül vihesse akaratát. Békésen beszél az angol királynő is, valamint Vilmos király és Napóleon csácsár. A messzelátó angol diplomatia megbízható e bizalmában. Szóval sem említi az angol trónbeszéd a septemberi conventiót, a meghívást a conferentiára. De erőteljesen hangoztatja óhaját a franczia seregek kitakarodása iránt a római területről. Kizárólag tehát az egyensúly nyugalmát tartja szem előtt, és nem tesz Francziaországnak a jóindulattal nézett Orszország rovására concessiót. Még elméleti helyesléssel sem tartja szükségesnek hízelegni a conferentia tervének. Az ide vonatkozó tételek bizonyára másképen volnának fogalmazva, ha Angolország csak lehetségesnek is tartaná, hogy reá nézve Francziaország szövetsége kívánatossá lehetne, ha például bonyodalmaktól tartana a keleti kérdésben. És ebből kettő következik. Először, hogy a viszony Angolország és Oroszország közt nem lehet oly feszült, a minőnek állítják, és a minő volna, hogy ha Oroszország csakugyan szem előtt tartana oly lépést keleten, mely Angolország érdekeivel ellenkeznek. Másodszor, hogy Angolország a legújabb keleti forrongásokat, így a krétai kérdést, nem tekinti az ottani rendes rohamok egyikénél egyébnek. Megerősíti ezt az is, hogy a keleti ügyekről a trónbeszéd szintén mélyen hallgat. Márpedig, ha Angolország nem nyugtalankodik a keleti ügyeken, nyugodt lehet a többi hatalom is. A Deák-kör holnap (november 22-dikén) d. n. 5 órakor saját helyiségén értekezletet tartana, mellé egy erős bankóprésre, hogy egy ország vasutakat teremtsen, a vasút jövedelméből gyarmatokat alapítson, ingyen földeket oszlógasson, sőt még minden települőnek száz forintocskákat előlegezzen, egyszóval varázsmódon valósítsa IV-ik Henrik azon jámbor óhajtását, miszerint minden állampolgár mindennap ehessék tyúklevest; ha mindez oly könynyű és egyszerű , megfoghatatlan, hogy erre még nem jött rá egyetlen nemzet sem, hogy erre nincs példa az ó- és új világ polgárosodásának és vagyonosodásának történetében. Angliában magánvállalkozás útján gyűltek össze ama száz meg száz millió fontok, mikbe vasúthálózata került, Francziaországban, Porosz-, Olasz-, Oroszországban, mindenütt, ahol vasút épült, az állam közvetlen építése, vagy közvetett támogatása, t. i. kamatbiztosítás és részvénytársulatok, tehát nyerészkedési vállalkozás voltak azon tényezők, melyek egyesülten, néhol drágábban, néhol olcsóbban létrehozták a vasutakat. Még a leleményes amerikaiaknak sem jutott eszükbe , hogy mindez fölösleges költekezés. Egy darab papír, és egy sajtó — egyébre nincs szükség, — és meg van az ingyen vasút. In thesi továbbá helyes elv az, hogy a vasút csak oly közlekedési eszköz legyen, mint más országút, és ne legyen nyeremény a czélja, hanem a forgalom előmozdítása. Mégis azt látjuk, hogy az államvasutak csak kivételesek. Itt-ott fényesen sikerültek, például a badeni nagyherczegségben, hol az állam — mellékesen szólva nem bankót nyomott, hanem kötelezvényeket adott ki , melyeket a vasutak jövedelméből csakugyan rövid idő alatt sikerült törleszteni. De tessék a térképre nézni, hol fekszik Baden ? A polgárisat Európának mintegy közepében, melyet a négy világrész személy és vagyon forgalmának nagy része ki sem kerülhet , és akkor ezen eredményen nincs mit csodálkozni. Azután Baden maga is rendezett, polgárosult, vagyonos kis ország, mely hitelénél fogva a legkedvezőbb keretáron adhatta ki kötelezvényeit, s végre kis vonalok mindössze is, amelyekről szó van. Amint általában az európai és amerikai vasutak minimális része az, mely közvetlen államköltségen épült; s ahol e rendszer uralkodott is kezdetben — attól már eltérés történt —s nagyobb részt magántársulatoknak adattak el az előbb állami vasutak. De midőn Kossuth maga is bevallja, hogy nyers termék szállításra számított, s azon kívül hosszú (és tegyük hozzá, iparszegény területeken átvonuló) vasútvonalak, és olcsó vitelbér mellett nem jövedelmezők : vájjon Magyarországban mikor fogna beállni azon kedvező helyzet, hogy építendő vasutaink jövedelméből fedezni lehessen építési költségeiket, vagy Kossuth terve szerint beváltani a papírpénzt, .........hát még telepítést, s tudja az ég mit mindent segélyezni ? ? Minden, a közgaszdászat tudományába a geniális felületességnél mélyebben behatolt elme előtt világos , hogy a papírpénz kiadásával nagy területű, ipar nélküli nyerstermelő országnak vasúthálózatát kiépíteni oly terv, melynek ha már egyáltalában ilyesmiről in praxi komolyan szó lehetne — csak két alternatívája gondolható : ha a vasútépítés nagy mérvben vétetik foganatba , akkor pár év alatt temérdek (ezernyi) millió frtra fog rúgni a szükségkép kibocsátandó, s ugyanazon arányban értékét vesztő papírpénz, — mely az ország belforgalmi szükségletét meghaladván — a legnagyobb hitel és pénz crisis fog beállni, mely magán vagyon és az államhitel megkárosítása mellett az egész vasut-rendszert is belevonandja a bukásba; vagy ha elővigyázattal, mérsékelt arányban bocsáttatik ki papírpénz, s azon arányban építtetik ki mértföldről mértföldre a vasúthálózat , beletelik száz esztendő, míg az kiépül. Mindezek után akár a közgazdászat gyakorlati terén már átélt tapasztalások, akár a tudomány és elmélet szempontjából tekintsük azon ábrándot, mit Kossuth nagy emphasissal „az én vasútrendszeremnek“ nevez , más oldalról pedig áteszmélvén, mily nagyszerű nemzetgaszdászati terveket épít ezen, az üvegnél gyengébb alapra : telepítés, ingyen földek, elemi csapások ellen biztosítás és a kisiparosok számára ingyen hitel; nincs-e helyen azon kérdéssel szakítanunk félbe ezen ábrándok feszegetését: Est ce que c’est un homme sérienx? Pest, november 18. (u. 1.) szóljunk még egyszer azokról az „ingyen vasúinkról.“ Tulajdonkép nemzetgazdászati szempontból fölösleges azokról komolyan beszélni , hanem Kossuth leveleiben ezen ingyen vasutak annyi mindenféle ingyen adománynyá nőtték ki magukat, és oly kápráztató kilátásokat nyitottak egy, csaknem már kézzelfogató eldorádóra, hogy e tárgy kimondhatlanul vonzóvá lön , s az ember meg sem állhatja, hogy mint egy szép álommal, ne foglalkozzék vele. Igaz, hogy Kossuth arithmeticája a „nem szakértő és tudatlan“ ember szemeiben első tekintetre kissé gyanús. Lehetlen, hogy elméjébe be ne lopja magát az a naiv kérdés, ha ez mind áll, ha csak négy millió ezüstre van szükség, és a Politikai szempontból pedig csak azon kérdést merényeljük : várjon oly országban, amelynek kormánya ezer milliónyi értékű közlekedési rendszert igazgat, s így százezer családnak kenyeret, hivatalt adhat, és mely a polgárok összes vagyonának biztosításáról gondoskodik, továbbá ingyen földeket osztogat, ingyen hitelt nyújt, s e szerint az összes állam pénz- és hitelviszonyainak regulatora : váljon ilyen hatalommal és tehetőséggel bíró gondviselésszerű kormányzattal szemben az egyéni és politikai szabadságnak mekkora adagja fogna fennállhatni és fenntartható lenni??*) Pest, november 21. Csernátonynak, az írónak, megint volt oly érdekes napja, mint volt azon bizonyos szűzbeszéd alkalmával Csernátonynak, a szónoknak. Csernátony úr ugyanis kikel a „Kossuth mint államférfin“ czímű czikkünk ellen, és pedig nemcsak a bal-, de még a jobboldal nevében is. Hogy juthat Csernátony úrnak ily ötlete? Elképzelhetjük, hogy a baloldalhoz van némi családi viszonya, hogy abban az enfant terrible mulatságos szerepét viszi, de mi jogosítja fel őt a jobb oldalt protectiója által compromittálni ? E sajátságos tüneményt, mint mondok, csak az magyarázza meg, hogy Csernátony urnak beaujourja volt. „Ma nagy ember leszek“ — mond Csur magában — oltalma alá veszi tehát a jobb oldalt, és ráfogja czikkünkre, hogy Buda ormain oly körökben íratott, hol —mint mindenki elképzelheti — egyátalán nem érnek rá czikkeket írni, s ezt még azon dicsőségért sem tennék, hogy Csernátony úrral szánhatnának szembe. E kis műfogással Csernátony úr aztán valamely jámbor olvasóval el akarja hitetni, hogy ő most „felsőbb lény“ ellen küzd, s hogy a kedves kis hiúság hitelt szerezzen kérkedésének, komolyan állítja, miszerint az, mit Kossuth francais combinatiójáról mondottunk, frissen hozatott Páriából. Pedig e tény a politikai körökben régen köztudomású dolog, nem is mi említettük fel először a nyilvánosságban ; emlékszünk például, hogy a „Pester Correspondent“ azt már hetekkel ezelőtt felhozta, s miután ez adat ellenmondásra sehol nem akadt, kétségtelenül jogunk volt azt ténynek is tekinteni. Csernátony úrnak tehát ez ízben is be kell érnie azon dicsőséggel, hogy oly emberrel van dolga, ki, mi a mesterséget illeti — egyébre azt nem igen szerették kiterjeszteni — egy sorsban van vele. De igen is természetesnek találjuk, ha Csernátony úr czikkünkből valami „felsőbb lény“ hatását érzi ki. E „felsőbb lény“ az erős és örök igazság, mely a történelemben ítél. Ezen igazság ellen pedig még Csernátony ur sem birt egyetlen egy árva szót is felhozni, fejtegetéseinknek, conclusiónknak egy betűjét sem bírta megingatni. Ez is tény! És e tény annál nyomatékosabb, mert Csernátony úr nem igen szokott irtózni oly positiótól, mely a valóval ellentétben áll. Kérdéses czikkében is egy egész csomó ráfogás van. „A Kossuth melletti tüntetéseket — úgymond — báró Wenkheim levele idézte elő.“ Hát a váczi tüntetést? —Ezt is a körlevél előtte volt meg. „Provocálják — igy folytatja— a vitát, midőn hajlandónak látják ellenfelüket az elhallgatásra?“ — Hát azon levelek, *) Kossuth e szavakkal fejezi be nemzetgazdászati álmodozásait: ^pongyolán írtam, mintha szivar közt beszéltetnénk a kandallónál.“ Úgy látszik, ennek kell tulajdonítanunk a többi számítási hibái közti a következőt is : „úgy látom — úgymond- hogy a (fiumei) vonal hossza csak a Dumtól (vagy épen Eszéktől) 51 mfdre 408 kiométerre van számítva; no már én teljes lehetlennek tartom, hogy e hosszú vonalon például egy mázsa gabona, melynek ára talán 6 ft, kilométerként csak két centiméitel bért is megtűrjön.“ Ez valóban oly lehetetlenség, mely senkinek nem is juthatott eszébe. Két Centimes kilométerként 16 centides egy mértföldre, 16 Centimes 1 7 kr ezüstben (ágróval 8 krnál több), no már pedig az egész monarchiában nincs vasút, mely csak 2 krt is fizettetne midenként; az alföldi vasút tafiffija szerint nem egészen egy krajczár vitelbér fog esni egy Difidre. Gyönyörű „ingyen vasút“ fogna az lenni, ha Kossuth 7 krt fizettetne rajta. íme, ilyen szabatos calculus az, melylyel a magyar államkölcsön szigorú bírálója kiépíti az ő „vasutrendszerét!“ melytől oly csodadolgokat ígér az• hívőknek. u. 1. melyeket a „Magyar Újság“ folytonosan Kossuth aláírásával közöl, nem Kossuthtól valók? „Azt támadják meg, ki száműzetésben él.“ De hát miért él Kossuth száműzésben? Miért jöhettek haza azon dicsők mind, kik vérükkel áldoztak a haza oltárán, s a nemzetet ősi hősiségében mutatták be a világ előtt? A számüzöttet Deák Ferencz ünnepelte legelőször az ország színe előtt, pártunk viharos éljenei közt. Az, ki ellen szót emeltünk, nem a száműzött, hanem az izgató, ki a posttot discrimina rerum megállapított törvényes rendet újra felforgatni iparkodik, ki, midőn megfeszített, egyesített erővel kellene munkálkodnunk mind annak pótlására, mi 18 év alatt elmulasztatott — meghasonlást akar előidézni a nemzetijén. Egyébiránt pedig constatáljuk, hogy Csernátony úr Kossuth politikája mellett buzog! Kossuth Csernátony protectiója alatt! Ez is tény! Megérdemli, hogy Kossuth komolyan megfontolja, mert sok ám benne a tanulság! (d) Országgyűlési tudósítás. A képviselőház nov. 21-én tartott ülése. Elnök : Szentiványi Károly; az ülés jegyzőkönyvének vezetésével Horváth Lajos bízatott meg. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatott és hitelesíttetett. Ezek után elnök a házhoz következő szavakat intézett: Mély fájdalommal jelentem a t. háznak képviselőtársunknak és a ház egyik alelnökének, Dósa Eleknek elhunytét. Két irányban tartozott a hazánk jelesei közé: mint hazafi, szigorúan teljesítette a haza iránti kötelességeit, mint a tudomány embere, tudo-mányt, felvilágosítást, értelmiséget terjesztett. Mind a két pályán szerzett érdemei elhunyta után is élni fognak. Midőn e fájdalmas esetet a t. háznak bejelentem, kérem, méltóztassanak részvétüket jegyző-könyvileg kifejezni, egyszersmind szerzett érdemeinek elismerése és méltánylása tekintetéből , abban megegyezni, hogy a ház nevében temet- telvén el, az innen eredő költségek a havi költségvetésbe felvétessenek. (Általános helyeslés.) Ezen szomorú eset következtében nincs egyéb hátra, mint hogy a t. ház tagjait felkérjem, méltóztassanak a holnapi napon déli 12 órakor végbemenendő temetésen megjelenni. Egyszersmind fel fog szóllíttatni Maros-Vásárhely városa középponti választmánya, hogy újabb választás eszközlése iránt intézkedjék. A t. ház tagjait pedig kérem, hogy a szokott módon kihirdetendő legközelebbi ülésre egy alelnök választására szavazati jegyeiket magukkal hozni méltóztassanak. A mai ülésnek más tárgya nem lévén,s az ülést eloszlatom. Bécsi dolgok. Birodalmi tanács. (Alsóházi Lili. ülés nov. 20-án.) A miniszteri padokon Beust és Ta a fe foglalnak helyet. Később a diplomaták páholyában Andrássy gr. és Festetics gr. jelennek meg. Seiffertitz interpellálja a kormányt, hogy vájjon miért nem felel a kötendő kereskedelmi szerződések iránt korábban Schindler által beadott interpellációra, s jelesen igazán megakarja-e szüntetni a fonalak és szöveteknél eddig alkalmazott megkülönböztető ellenőrzési jelet bélyeg és ólombélyeg által, s gondolja-e, hogy ehhez nem szükséges a bíród, tanács beleegyezése? Beust: A kereskedelmi miniszter úr legközelebb válaszoland ezen interpellátióra, s úgy hiszem, a ház meg fog nyugodni válaszában. A beérkezett kérvények közt négy kéri a concordatum eltörlését. Beust jelenti, hogy a ház üdvkivonatát ő Felsége a császárnénak megvitte, ki is általa fejezi ki köszönetét a háznak. Ezután áttérnek a napirendre, a delegatioralia törvény felett folytatott részletes vitára. Következik az összefoglalt 7. és 8-dik §. (A 7. §. a tagok számát (60), a annak mikénti kettéosztását — 3/1 rész az alsó, s/t rész a felsőházra — határozza meg; a 8. §. a 3/1 részt kiveti az egyes országokra, s négyet belőle a plénumra.) A kormány idevágó javaslata 2/3-ot rendel az alsó, ha ot a felsőházra, 8 az alsóházi egész aknak a csoportokból eszközlendő választását rendeli el. Limbeck a kormányjavaslat mellett emelt szót. Hormuczaki szintén a kormányjavaslatot pártolja, mert az legalább megóvja az országok autonómiáját. Giskra Hopfennek adja át az elnöki széket, s maga többedmagával Rechbauerhez megy, s vele élénken társalog, s mig Hormuczaki beszél, itt egész kis vita fejlődik ki, melyben H tírbat is élénk részt vesz. Hormuczaki után dr. Perger beszél centralisticus értelemben, minden tagot a plenumból akarván megválasztani. Kiemeli az anomáliát, hogy míg Triestnek mindenesetre lesz képviselője a delegatióban, addig megeshetik, hogy Bécs a nélkül marad, mert a többi — nem bécsi — 14 alsó-ausztriai követ tetszésétől függend, hogy bécsi követet beválaszszon, vagy nem. Indítványozza, hogy a delegatió tagjai absolut szótöbbséggel választassanak a plénumból, annyival inkább, mert az eddigi választások tajnosítják, hogy a német többség a nemzetiségi kisebbségeket mindig figyelembe szokta venni. Indítványát az egész baloldal támogatja. Schindler kész előtte szóló indítványát pártolni. A bizottságnak volt oka megtenni azon változtatásokat a kormányjavaslaton, melyeket tett. Azután a Berger és Beust által még az általános vita alatt mondottak ellen fordul. Sajnálja, hogy beteg ágyhoz volt lánczolva, midőn ama nyilatkozatok történtek. Sajnálja, hogy megbetegedett, midőn e házban a centralismus oly ünnepélyesen eltemettetett. Meg is emlékezett betegsége közben egy adomáról, mikor ugyanis egy ember meghalta, hogy tanítója halálán van. Az ember sietett, hogy még láthassa őt, azonban az út derekán találkozik a gyászmenettel, s szomorúan kérdi : tehát valóban meghalt az én tanítóm ? — A sekrestyés — megemlékezvén hatáskörének hatásairól — válaszoló : „Hogy meghalt-e, azt nem tudom, csak azt tudoma, hogy most temetik.“ (Derültség.) Szónok kinyilatkoztatja, hogy a békesség kedvéért ezúttal a kormányjavaslat mellett fog szavazni, s vigasztalást egy ó-angol versben keres, mely úgy hangzik, hogy : „A szó, mit most kimondok, az nem gátol abban, hogy majd későiben másikat is mondjak.“ Perno Perger indítványa ellen szól s azután Schindler ellen fordul. Ő — úgymond — statistikai adatokkal is támogatta nézeteit. Én véletlenül nem voltam szerencsés, hogy az utolsó két hét alatt betegen feküdtem, ennél fogva nem is értem rá ily számokat gyűjteni. (Derültség.) De Schindler úr tudni fogja, hogy a pénzadó mellett véradó is van, s hogy Bukovina és Morvaország tetemesebben járulnak a hadsereghez ma, mint járultak ezelőtt. Ami pedig a diplomatiai kényszerhelyzetet illeti, erre nézve uraim, tudják, hogy a diplomaták finom urak, s ha valakit kényszerítenek, azt elég finom modorral teszik. Az ily kényszert sokkal könnyebbenogjuk elviselni, mint ama bureaucratico-centralisticus kényszert, melybe önök szorítottak volt. D er n e a kormányjavaslat mellett szól. Schindler : kénytelen vagyok Petring úrnak röviden felelni. Én nem Bukovinával vetettem össze Alsó-Ausztriát, hanem Gácsországgal; nem is mondtam, hogy Bukovina, vagy akár Gácsország nem fizet véradót, hanem mondhatom, hogy annyit Alsó Ausztria is fizet, pénzadót pedig többet, a azérthelytelen a delegationális tagok felosztása. Hogy minket vádol Petrino ur bureaucratico centralisticus nyomással, azt csak úgy magyarázhatom meg, hogy azon időben, mikor erről foly itt a harcz, ő elhagyta e házat, s így nem tudja mi történt itt. (Derültség.) Azt a szemrehányást sem tudom, miként érdemeltem meg, hogy előbb meg kelle betegednem, hogy statistikát tanulnak. Hanem, ha a betegség csakugyan kezesség arra, hogy valakinek statistikai ismeretei vannak, úgy én hallottam e házban beszédeket, melyekből Petrino úr legjobb egészségére következtethetek. (Tartós derültség és tetszés.) Svetec indítványozza a 7. és 8. §-ok feletti vita bezárását, s miután még Br és 11, mint előadó szólt volna, Beust emel szót. Kinyilatkoztatja, hogy a kormány nem opportunitási okokból, hogy egy pártot kielégítsen, vette fel a kormányjavaslatban megírt választási módot, hanem mert ezt tartja az egyetlen helyesnek és észszerűnek. A kormány szándékosan kerülte eddig a szűkebb és a tágabb reichsrath elnevezéseket, mert ezen megkülönböztetést sehogy sem tartja ez idő szerint a viszonyokba illőnek. Összehívta egyszerűen az alkotmány alapján a birodalmi tanácsot, s az összeült reichsrathnak szolgált aziránt felvilágosítással, hogy miért nem hívta fel részvétre a magyar korona országait. A reichsrathnak most ép az volt a feladata, hogy ebbe egyezzen bele, elidálja egy részét competentiájának, hogy ez a magyar korona országainak delegációjával közös tanácskozás tárgyává legyen. Ebből azután csak az következik, hogy ezen, a reichsrath saját competentiájából elválasztott rész tárgyalására csak a reichsrath lehet hivatva, nem a Landtagok, (igen helyes a baloldalon), a ez teljes összhangban van a bizottmány javaslatának 6. §-ával, melylyel a kormány is egyetért. És oly kevéssé lehet itt a kormány nézete szerint ok és czélszerű módon helye a birodalmi tanács képviseltetésének egyenes választások által. Az alsóausztriai követ, aki e mellett szólt, a bizottságok összeállítására emlékeztet. A delegáció pedig nem bizottság. A bizottság a ház által egyes esetekben eléje utasított tárgyak felett tanácskozik, s jelentést tesz a háznak. A delegátió ellenben oly tárgyak felét van hivatva intézkedni, melyek e házban tanácskozás alá nem kerülnek. Ez a birodalmi tanács competentiáának egy ága, a igen természetes, hogy a temlet, mely elé ezen ág kerül, mindazon elemekből állíttassák össze, melyekből a birodalmi tanár* áll. Ebből indult ki a kormány javslata készítésekor, s én csak azt ajánlhatom a háznak, hogy fogadja el a kormány javaslati. Szavazás útján visszahelyedek a kormányjavaslat 1. és 2. §-a 7. és 8-nak. Indítvány folytán az üg/-t bezárják, miután elnök megjelentette volna, hogy az egyesületi és gyülekezési jogról szóló törvények megnyerték a szentesítést. / A szász nemzeti egyetem megnyitása Nagyszebenben. 1. November 11-én nyitotta meg a szász nemzet grófja, Schmidt Conrád, az egyetemet egy beszéddel, mezben nem mellőzhető, hogy miután az erdélyi kormányszéknek február 28-ai kibocsátványa által megtagadtatott az egyetemnek a martius 28-kára kitűzött összejövetel, mely mély benyomást tett az egész szász nemzetre, mit e tér-