Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)
1867-12-03 / 5287. szám
279—5287. Kedd, december 3. 1Ä«7 1® évi folvam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 60 kr. o. é. Évnegyed- 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 nj kr. Nyílt-tér: 5 hasábos petitsor 26 nj kr. Pest, dec. 2. 1867. Bécs, dec. 1. •A A bécsi urak házának múlt szombati ülése kemény csapás mindazokra nézve, a kik a kiegyenltésnek minél előbbi létrejöttét óhajtják. Tudjuk, hogy az alsóház a delegátiós törvénybe oly czikket iktatott, mely szerint e törvény csak akkor lesz életbelépendő, ha egyszersmind a Lajthán inneni alkotmány módosítására vonatkozó törvények is részesülendtek ő Felsége szentesítésében. Erre egy lengyel követ az a megjegyzést tette, hogy még nem lehet tudni, mely alakban kerülnek ki majd e törvények az urak házából, amire nemcsak Beust báró adott megnyugtató nyilatkozatot, hanem az alsóházi többség nevében is kijelentett, miszerint lényeges módosításai e törvényeknek a követek részéről nem fognának elfogadtatni. Ama lengyel szónok nyilván azon határozmányokat tártja szemmel, melyek a lengyelek irányában tett engedményeknek tekintendők, s a válasz szintén csak ezekre vonatkozhatott. Mér most az urak háza — daczára az újonnan kinevezett pairek teljes számmali jelenlétének —épen oly pontokat dobott ki az alkotmányból, melyekre a lengyelek kiváló súlyt fektetnek, így például azt, hogy a reál- és technikai tanodák ügye, a rendőrség stb. ne a birodalmi tanácsot illesse, hanem az egyes országgyűléseket. Tetszik tudni, hogy épen ezen határozmányokat az alsóház csak azért fogadta el, mert elvettetések esetére a lengyelek kilépéssel fenyegettek, és mert kéz alatt közölve jön, hogy ez ügyben Beust báró határozott ígéreteket tett a lengyeleknek. Képzelhető, hogy minden szó a Beust báró felé irányult, kitől azt várták, hogy erélyesen fog közbelépni az akóház javaslatának érdekében. De ő excra néma maradt ; helyette Hye igazságügyér szólt — nem a lengyelek kivonatai mellett. — Erre megnyíltak a centralismus zsilipjei, Schmerling, Hasner, Lichtenfels ismét elemükben érezték magukat, s ha az ülés még egy ideig tart, még nagyon furcsa dolgokat hallhattunk volna, különben pedig ennyi is elég volt a jóból. Ma egész Bécs beszél a tegnapi ülésről, azon törve fejét, vájjon mi történhetett néhány nap alatt a kormány kehiben ? — mi indíthatta annak fejét arra, hogy az általa létrehozott comprommissiót, melyet ő a konokabb alsóház ellenében védett, a simulékonyabb felsőházzal szemben cserben hagyja? Az igazságnak tartozó tiszteletnél fogva ki kell jelentenünk, hogy a birodalmi kanczellár hallgatása nem tett jó benyomást. A kiegyenlítés barátai azt mondják : ha ő excja a lengyelek követelését támogatni akarta, ezt már a felsőházban kellett volna tennie,hogy új, hosszadalmas vitáknak elejét vegye ; — ha pedig nem akar ily értelemben szólni, mi történik majd az alsóházban, ahol a centralista Ádám csak szunnyad, de halva nincs, s ahol épen csak azért nem mert mukkanni, mert Beust báró hallgatást parancsolt neki ? Nem kell-e attól tartani, hogy már most az alsóház is neki gyürkőzik, és a felsőháznak centralista értelemben tett módosításait elfogadja? Mi lesz aztán ? Mitevők lesznek a lengyelek ? És ha az alsóház új, véghossz nélküli vitákba ereszkedik az alkotmánytörvények felett, mikor kerül majd a sor a quota-és államadóssági törvényre? ! Nem lépek fel oly praetentióval, mintha be volnék avatva a birodalmi kanczellár legtitkosb gondolataiba, hanem csak ismétlem, ami jól értesült körökbe hallatszik, midőn azt mondom, hogy az amúgy is csonka Lajthán inneni kormány bomlófélben van, s hogy azon miniszteri tanácskozás, mely holnap fog tartazni fizetsége elnöklete alatt, az újonnan alakítandó parlamentáris minisztérium ügyével fog elsősorban foglalkozni. Az egyes jelöltekkel való alkudozás csak azután fog hivatalos jellemet ölteni, és Herbst tanár is csak azon ígéret mellett távozhatott el néhány napra, hogy ő kedden ismét itt leen. Ez okból Beust báró nem tartotta volna czélszerűnek, hogy ő e válságos pillanatban a kormány nevében határozott nyilatkozatot tegyen, reménye lévén, hogy midőn az alkotmánytörvények második tárgyaltatás alá kerülnek, a birodalmi tanácsosal már is új, teljes és parlamentáris kormány fog szemben állni. A válságot siettette alkalmasint azon kedvezőtlen benyomás is, melyet Becke báró legújabb előterjesztése az alsóházban tett. Ő excra előterjeszti az 1868-as bevételek átnézetét, de a kiadásokat — úgymond — a Magyarországgali egyezkedés létrejötte előtt nem lehet meghatározni. Tessék tehát előbb a bevételi budgetet „tanulmány“ tárgyává tenni. Innen az adóház — nem tudjuk, okkal-a vagy ok nélkül — azt következteti, hogy Becke úr valami 1 — 2 hét múlva azt fogja mondani a követ uraknak : látjátok, hogy a kiegyenlítés nem jö létre ideje korán; szíveskedjetek tehát meghatalmazni az adó beszedésére, a kiadásokra nézve pedig már előre is indemnitást adni, miután e tekintetben budgettel még nem szolgálhatok ! így a közjogi törvények és az 1868 kiadó megszavaztatása után a birodalmi tanács haza küldetnék, aztán a delegációk lépnének egybe, aztán az országgyűlések, a birodalmi tanácsra pedig ki tudja mikor kerülne megint a sor. A deficit azonban nem várhatna, és Becke úr kénytelen volna annak fedezéséről gondoskodni, amit talán oly módon tehetne, mely a birodalmi tanácsnak nincsen ínyére. Innen az az átalános rész hangulat a követelt kötei,m kik közül néhányan — még pedig nagyon tekintélyesek — kijelentették, hogy ők átlátják ugyan, miszerint az indemnitás megszavazását nem fogják kikerülhetni, de Becke urnak nem szavazzák meg, hanem csak akkor, amidőn parlamentáris kormányt és felelős Lajthán inneni pénzügyért fognak maguk előtt látni..........Ezekben, úgy hiszem, meglehetősen hű képet nyújjtottam a helyzetnek, melynek tengelyét tehát a parlamentáris minisztériem kineveztetése képezi; e télkül elkerülhetetlen a fennakadás. Beust báró ágya, tetszik látni, nincs rózsákon vetve, és a Schindler úr által a minap említett szavakat variálva, ő is úgy fohászkodhatik : „Édes Uram Jézusom, te sokat, nagyon sokat szenvedtél, hanem oztrák birodalmi kanczellár még sem voltál! “ az, mi a Lajthán túli körökben a kiegyezés műve iránt skeptikus közönyt szül; s mi argumentum ad hominem lévén, ügyesség nélkül is oly könnyen kibányázható túlzó ellenzékünk által a kormány eben, a Deák-párt ellen, az Ausztriával kiegyezés ellen. Az 1861-ki föliratokban az államadósságok irányában elfoglalt, s az 1867 ki egyezkedésekben fenntartott jogi álláspontunk megtámadhatla. Ég és föld tudja, hogy az államadósságok nélkülünk, sőt részben érdekeink ellen köttettek. Ezt a Lajthán túli politikusok sem tagadhatják, s becsületükre válik, hogy — egykettő kivételével — nem is tagadták. Magyarország tehát jogilag nem tartozik fizetni az ausztriai absolutistikus kormányok által csinált államadósságokat. Az 1867-ki egyezmény szerint azonban mégis fog azoknak fizetéséhez járulni. Merő kedélyességből, jószántunkból határozzuk-e magunkat erre? Vagy talán csak a tények kényszerűségének számításba vétele indítand reá? Nem átalljuk kimondani, hogy részünkről is oktalanságnak tartanak oly terhet hárítani az országra, melynek elvállalása iránt kényszerű hatalommal bíró magasabb tekintetek fenn nem forognak. Csakhogy ámitás úgy állítani elő a dolgot, mintha az ország szabadon választhatna a között : várjon az államadósság kamatai fizetéséhez járuljön-e vagy nem? ! E kérdés nem így áll. Fizetni fogunk, fizetnünk kell minden képzelhető körülmények között. A kérdés csak a több vagy kevesebb körül foroghat. Azt senki sem tagadja, hogy ha Ausztriával kiegyezni akarunk, az államadósság fizetéséhez járulnunk kell. Nemcsak azért, mert a kiegyezés, s vele hazánk alkotmányos önállósága csak úgy leend , szilárd és tartós, ha az nem pillanatnyi , előnyöv tud csülökével kierőszakolt, hai nem mindkét fél érdekeinek méltányos tekintetbe vételén alapul, hanem kell saját anyagi érdekeink megóvására is, mert az összes államadóssági tehernek a Lajthán túli országokra hárítása azoknak végi romlását, s közvetlenül az állam banque- i rottot eredményezné ; már pedig ezen országoknak, melyekkel saját hazánk összes termelési, ipari és kereskedelmi forgalma századok óta mondhatni összenőtt — ily közgazdászai rumnája — hazai közgazdászai viszonyainkra is a legmegrendítőbb hatást fogná gyakorolni. Ezt bővebben fejtegetni fölösleges. Igenis! Hanem ez ellen mindjárt tudnak radicális orvosságot azon élesebb torokkal, mint belátással bió körökben, honnan az államadósság fizetéséhez járulók ellen harsonán hral ki : „hazaárulás!“ „Nem kell kiégyezni Ausztriával,“ így szól a bölcs tanács. Mi fogna történni, ha a méltányos kiegyezés ezek alapját elutasítanék ? Úgy hiszszük, ez igen egyszerű. Úgy hiszszük, azok is, kik az ausztriai birodalom ez idő szerinti életerejéről a legmegvetőbben ítélnek, meg fogják engedni, hogy szétbomlása máról holnapra nem várható; de addig, mig az létezik, be fognak hajtatni Magyarországon executió utján nemcsak oly összegek, miket az 1867-diki deputationalis munkálatban megállapítva látunk, hanem annál több is; — be fog hajtatni annyi, a mennyit behajtani lehet, kétségbeejtő viszonyok közt a kétségbeesés végső eszközeivel is. De tegyük fel azon esetet, melynek beálltát Magyarország ilyen magatartása előmozdítani fogná, t. i. hogy a birodalom ön belgyengeségéhez járuló külnyomás következtében felbomlik : ezen esemény két alakban képzelhető. Vagy az uralkodóház Lajthán túli tartományainak német részeit veszíti el csak, s megtartja a magyar királyságot: ekkor az államadóság egy részét átvennék ama tartományok uj birtokosai, a másik része pdig Magyarországra rovatnék; vagy ha a birodalom teljes felbomlása és felosztása a magyar királyság feldarabolását húzná maga után : akárki lenne annak ezutáni ura, az államadósság arányos része épen úgy reá fogna rovatni, mint az előbbi esetben. Miért ? Mert igen hatalmas érdekek, nagy európai államok meg nem engedhetnék, hogy az európai közvagyon hó három milliárdnyi érték egyszerre megsemmisíttessék. Nem más oknál fogva tehát, hanem azért fogadjuk el az államadósság kantati egy részénk fizetését, bármi terhes i* az, hogy nagyobb bajba ne hozzuk ha Zánket,, nagyobb veszélyeket előzzünk meg, ha lehet , legyünk meggyőződve, hogy a lehetőségek mindennemű combinatiói között legkisebb összeg az, melyet most önbeleegyezésünkkel vállalunk magunkra. Hanem midőn e szomorú kénytelenség hatalmának meghozza adóját a nemzet, más oldalról komolyan utal a kormány abbeli kötelességére, hogy a kormányzat tág mezején oly politikai és gazdászati intézményekről gondoskodjék, melyek az állam kiadásainak leszállítását lehetővé tegyék, a közvagyonosodást pedig annyira emeljék, hogy a nép könyebben elbír- ;hassa a terhet. Hanem mindennek előfeltétele : közjogi kiegyezésünk befejezése, a belbéke, mely a külbékét biztositandja. [ j _ . ; Pest, december 9. ! ! , (lp.) A képviselőház mai ülését már saját palotájának újonnan átalakított tanácstermében tartá. A terem csinos in, s a czélnak megfelelőig van rendezve. Az elnök , kelet felé, a képviselők nyugat, éjszak és dél felé néznek; nincs tehát ezentúl ok tartani attól, hogy bármely oldalról meglepessünk. Egyébiránt az acustica ellen sincs többé panasz, s hogy ezen nagy nehézség elhárításával sok háríttatott el, arról e gyűlés folyama is nyújt egy kis tanuságot. Tárgyát a mai tanácskozásnak, mint olvasóink ezt megelőző tudósításunkból már tudják, a pár hónap óta pro és contra annyit emlegetett quot a képezé. Sok goudülte arezni lehete lázni ma a házban, ét sok nehéz lélegzetű fohászkodást lehete hovni, midőn az ősz elnök székét elfoglalá, s az ülést — bevezető beszéd nélkül megnyitá. ö.ikénytelenül jutott eszünkbe az adoma, hogy tehát végre is meglátjuk a medvét! Még csak várjunk egy keveset; van ennél az országnak sürgősebb teendője is. Aztán emberi tulajdon, előbb azt venni elő, ami könnyebb, vagy kedvesebb; az erősebb és kelletlenebb úgy is mindig jókor érkezik, így volt ez ma is. Először is a jegyző olvasá fel a közelebbi ülés hosszú jegyzőkönyvét, mely fél órát engedett barátságos conversatióra! Azután az elnök ketölti el tartalmát azon kérvényeknek és beadványoknak, melyek a házhoz ügyes bajos állapotok orvoslása végett adatnak be. Ezen bejelentésig juttatott egy negyedórát azoknak, kik a hányad felett fennhangon kivántak medilni. Ekkor kelt fel veres bársony székéről Lónyai M. pénzügyminiszter; minden arca feléje fordult, mintegy homlokáról akarva leolvasni a percenti mennyiségét, melyet a tervezett quóta-összegből még lealkudhatni vél. E várakozás csalódott. A miniszter úr elmondta már vigasztalásait a quótáról, s most csak bizottmányt indítványoz, melynek feladata lenne minden pénzügyi javaslatot előlegesen megbírálni s az évi államszámadásokat megvizsgálni. A kormányfelelősségnek ez egyik alap feltétele, a ház még sem kiáltott iljent, sőt a napirendje iránt sem határozott, mert hi-szen nagyobb az ennél, ami következik. Mikó Imre gróf, köziminiszter állt fel; tőle nem vártak ugyan quóta vagy államadóssági százalék-engedményeket, de mégis kíváncsiság annak neve, mely minden feléje néző szemből ugyanannyi kérdőjelként tekintő reá. A miniszter úr kijelenté, hogy Radich Ákos fiumei képviselőnek múltkor tett tizenkét pontos kérdésére akar válaszolni. Akik már bonyatékos kérdésekre feleltek, tudják, hogy egyre is nehéz dolog kielégítően válaszolni ; a miniszter úr egymásután tizenkettőre vállalkozik. A bátorság mindig erény, ha tisztelt miniszter úr ezúttal nemcsak bátor, de szerencsés is volt, megnyugvással fogadott beszédét minden megállapodásnál, hol t. i. egy-egy kérdéssel tisztába jött, hálás hallgatói szinten éljenezték. Somossy képviselő felszólalására a közbejött viszontagságok miatt tagjaiban megfogyatkozott naplóbíráló bizottmányról is megemlékezett a ház. Pótválasztás lesz a hiányzó hat tagra. Majd Puscariu képviselő nyújtott be egy fogarasvidéki vasúti kérvényt, s azután , hogy ki ne tanuljunk belőle, Symay Gergely intézett kérdést az úti vámok tárgyában a közlekedési és pénzügyi miniszterekhez. Rögtön felelt rá mind a két miniszter , a ház hangosan tudata tetszését;a tetszészaj közt szólott aztán az interpelláló; nem tudhatjuk tehát, várjon a nyert felelettel nincs-e megtégedve, vagy azzal, hogy midőn egyet kért, kettőt kapott. Dani Ferencz képviselő is a közlekedési miniszterhez szólott. Mint olvasóink az eddigiekből látják, a köziminiszternek ma examenje volt. Interpelláltátok a pest-szegedi, és pest-csongrádi csatorna előmunkálatai tárgyában, felelt erre is rögtön, brevitet ez bene. Azt hittük, midőn a jegyző olvasni kezdett, hogy hát ütött már aquotaórája. Itt is csalódás! Azon szavazatok eredményét hirdették ki, mely szerint Gajzágó Salamon a ház másod alelnökévé választatott meg. A megválasztottat megéljenezték, s ő a bizalmat meleg szavakkal köszönte meg. És annyi jelentés, indítvány, kérvény, interpelláló és felelet özöne után tudatja az elnök , hogy a sor a napirendre került, es pedig a quo ta. A törvényjavaslat, s a bizottmányi jelentés ismeretesek lévén, felolvasásukat nem hallgatták. Hanem annál több figyelem kísérte a felolvasás után nyilatkozó Ghiczy Kálmán beszédét. Ghiczy K. Számot vetve a viszonyokkal, s illő figyelembe véve mindazon factorokat, melyek egy nemzet jövőjének megszilárdítására hatnak, mai beszédében szép bizonyítékát adá annak, hogy nem azért opponál, hogy opponáljon; ott ahol az ellenzés csak indokolhatlan akadékoskodás színét ölti magára, nem lehet fegyver az ő kezében. A közösügyi törvény kifejlesztésében kész egész ama szélvonalig elmenni, melyen innét az ország érdekei nem veszélyeztetnek. Higgye meg a t. képviselő, e meggyőződése osztályosainak száma régió, hanem ki az, ki eme szélvonalt meghatározza? Itt már Ghyczy Kálmánban ismét feltaláljuk az ellenzéket, miről a felolvasott módosítvány elég világosan szól. Egyébiránt Ghiczy K. ma egyúttal a balközép nézetét is tolmácsolá e kérdésben, mely nem kívánja a törvényjavaslat általános tárgyalását akadályozni. Csakis Madarász József képviselő volt ellenvéleményben. Vidor kedélylyel, örömsugárral szemében lépett elő, hogy végre elkövetkezett az idő, midőn nem többé médiumról, amúgy diákosan, hanem szószékről, — ahogy illik, hirdetheti a szélsőbal országboldogító igéit! Ha e szándéka mindig úgy sikerül, mint ma, akkor sajnáljuk, mert mai kísérlete a hétfőből is csütörtököt csinált. Napirenden a hányad volt , Madarász képviselő azonba e helyett a központi bizottmány előadójával polemizált. De ez feletébb szerencsétlen eszme ott, hol valaki a polémiához nem ért s idegen észjárat után érvelt Madarász képviselő meg akarta cáfolni Csengery A. indokait Kosuth L. turini levelévé. De hát kétségbe vonta ezt Csengery ? Vagy Madarász előtt mindegy Kossuthnak, akár 48 iki, akár 67 iki nyatkozata ? Egyébiránt szóló anga is érezte deductiójának tarthatlanságát, s talán restelte is a dolgot hogy saját gondolatai helyett más szavaival kell cztfráskodnia, a ház örvendezése közt megszűnt olvasni, s elment a helyére. 7 B. Kemény Gárot rögtönözve, de találóan és nyomatékkal válaszolt Madarásznak, tapasztalt szemmel fedezvén fel a hiatusokat, ezeken behatolt, s az ellenfélt saját terülttén, önfegyvereivel szorongató. A hallott hírűm beszéd épen elég volt arra, hogy hát kit meggyőzzön, miszerint a quóta nézi alkalmas tárgyelvi vitákra, s hogy sokkal többet és helyesebben lehet erre vonatkozólag a nézeteknél elmondani) s e nézet vezeté a jobb oldalt a balközéppel egyetemben, mind az általános vitát befejezni, s a holnapi ülésben a részleges tárgyalást megkezdeni határozó. Pest, december 2. m. b. Az államadósság! Ez azon sebhelye az ausztriai birodalomnak, mely élet-erejét folyton emészti, s mely a politikai téren folyamatban levő egyezkedést is ÖBszebonyolitja és hatását csökkenti. Mit nyert a nép a politikai változáséal ?— kérdik a fölületesek, kik már elfeledték a legyőzött kormányrendszerek nyomását és veszélyeit. Miért kell e alkotmányunk helyreállítását az államadósságra való ráfizetéssel megvásárolnunk ? — ezt kerdi napjában százszor az ellenzéki sajtó, de minden különbeni merészségük mellett is mernék-e állítani az ellenzék vezérei, miszerint ők képesek azt kivinni, hogy ne fizessünk semmit ? Mit nyertünk mi a magyarokkal való kiegyezés által — kérdik viszont a Lajthán túl — ha 113 millióból csak 31,300,000 frtot fizetnek a magyarok az államadósságra, s azzal nem törődnek, hogy mi ezenfölül a közös költségek 70 ° C-vel megrakva, mit teendünk, ha el nem bírjuk a terhet? jj~És e míly bajnak el nem háríthatása kr. Rendkívüli előfizetés a PESTI NAPLÓ-ra Előfizetési díj: rt December—februári % évre December — martinéi 4 hóra December—júniusi 7 hóra A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala.