Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)
1868-02-14 / 5342. szám
bem büntetésre nézve lett a 33-ik szakaszban megállapítva, hogy az elsősorban a szerzői sajtó pedig a szerző felelősségre nem vonathatok, mi egyebet nem jelenthet annál, hogy ha ez a bírói hatalom által el nem érezhetvén, a netaláni marasztaló ítélet személyére nézve?6.111 foganatosítható, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is feleletteherrel tartoznak, vagyis büntethetők. Alkalmazva a törvénynek ezen, a politikai tartalmú lapokra nézve különböztetőleg felállított szabályait a jelen esetre, kétségbe nem vont tény, hogy a „Magyar Újság“ megjelenése előtt az illető hatósághoz benyújtott és H. alatt a vizsgálati iratokhoz csatolt nyilatkozatot l-ső rendű vádlott Böszörményi László mint felelős szerkesztő, Heckenast Gusztáv 2-ed rendű vádlott pedig mint kiadó tulajdonos aláírták, kétségbe nem vont tény továbbá, hogy ugyanezen lapnak a múlt 1867. augustus 28-án megjelent 121. számában foglalt, és a jelen vád tárgyát képező czikk szerzője, habár tudatik, de külföldön, még pedig vádlottak saját beismerése szerint is Turinban tehát oly állam területén lakik, honnan e részbeni államszerződések nem létében sem személye, sem vagy ma az itteni bíróságok megkeresésére ki nem adatik, ide járul még az is, hogy ugyanazon szerző maga, magában a vádbeli czikkben oda nyilatkozik: mik ép nekie jelenleg a törvényhozás és kormány eljárása miatt hazájába visszatérni erkölcsi lehetetlenség, s így nincs it és mód, melyen a szerző irányában hazánk törvényei szerint a feleletre vonhatás eszközölhető lenne. E szerint tehát a vádbeli czikk szerzője, habár tudva, de felelősségre vonható nem lévén, a törvény szerint a felelősség terhe a nevezett két vádlottra, mint a kérdéses lap kiadhatása feltételeképen megkívánt nyilatkozatban megnevezett személyekre száll. Ennek nem áll ellene, hogy az 1867. évi május 17-én kiadott miniszteri rendelet 5-ik és 20. foai szerint sajtóvétség miatti vád, külföldi vagy ismeretlen tartózkodású egyének ellen is indíttathatók, mert ugyanezen rendelet , mint annak bevezetésében is nyilván kifejezve lett, az országgyűléstől nyert felhatalmazáshoz képest csakis a felállítandó sajtóbíróságok eljárásának szabályozását tűzte ki feladatul, ennek körén túl pedig maga az anyagi sajtótörvény megváltoztatására ki nem terjed, miért is annak ily értelmezést adni nem lehet; de különben azon rendelet csak jogot adott arra, hogy sajtóvétség miatt a per külföldön lakók ellen is megindíttathassék, mire a vétséget magában foglaló nyomtatványnak a 26-ik szakaszban a marasztaló ítélettől feltételezett elnyomása vagy megsemmitése végett szükség is lehet, de nem foglal magában egyszersmind kötelezettséget arra nézve, hogy oly esetben is, midőn nem az ítélet kifolyásáról, hanem annak végrehajthatóságáról van szó, a pert — a törvény szerint felelősséggel terhelt, s arra saját nyilatkozatuk szerint kötezett egyének mellőzésével, a külföldön lakó és feleletre nem vonható szerző ellen megindítani kellessék, hogy az említett rendelet 5. és 20-ik §§inak intézkedései által a sajtótörvény 33. §-ának megváltoztatása nem czéloztatott, de meg sem változtatott, világosan mutatja a későbbi az 1867. évi július 25-én a sajtóbirósági eljárás tárgyában kibocsátott miniszteri pótrendeletnek épen a vádlottak jelen kifogásai alapjául használt pótrendelet 2-ik pontja, mely azt rendeli, hogy azon esetekben, midőn a szerző a 33-ik §-ra hivatkozólag felelősségre nem vonathatván, a kereset a nyilatkozatban kijelölt többi felelős személyek ellen indíttatik, és ezek az ellenük intézett eljárás ellen, a kereshetőség tekintetében kifogást tesznek, ezen kérdés a törvényt alkalmazó bíróság által előlegesen eldöntessék. Mindezek szerint tehát kétséget nem szenved ugyan, hogy a jelen esetben a vád tárgyát képező czikk tartalmáért mindkét vádlott együttes felelősséggel tartozik, amennyire azonban eső rendű vádlott mind kihallgatása, mind pedig a jelen tárgyalás folytán határozottan beismerte, hogy ő a kérdéses hírlap szerkesztése körüli teendőket — 2 dik rendű alperes teljes kizárásával — önmaga végezvén, ez utóbbinak arra való nézve , hogy a lapba, mely csikkek vétessenek fel, bármi befolyást nem enged, s hogy különösen a vádbeli czikk közzétételét, Heckenast Gusztáv közreműködése nélkül a kérdéses lapban — egyedül —, mint annak felelős szerkesztője önállólag vette fel, ide járulván még az is, hogy a sajtótörvény 15. §-a szerint a fogság és pénzbüntetés a körülmények szerint külön is, együttvéve is alkalmazható, a 36. §. szavaiból ítélve pedig, a fogsági büntetés a felelős személyek közül csak egyikre kimondandó, hogy továbbá pénzbüntetés, melyet e szerint marasztalás esetében 2-ik rendű vádlott az őt is terhelő felelősségnél fogva viselni szintén köteles, a sajtótörvény 30. §-ának 3. pontja szerint a letett biztosítékból levonandó, így tehát annak szüksége, hogy a perbe fogatás 2ok rendű vádlottra is kiterjesztessék, ő részben sem forogna fenn ; mindezeknél fogva közvádlónak kereshetőségét 1-sö rendű vádlott Böszörményi László ellen megállapítani, ellenben 2-ik rendű vádlott Heckenast Gusztávra nézve leszállítani kellett. Ami végre 1-sö rendű vádlottnak a vádirat ellen felhozott azon ellenvetését illeti , hogy a közvádló ellene az országgyűlési képviselőháztól csak a sajtótörvény 6. §-ában körülírt sajtóvétség miatti üldöztethetésére kért és nyert engedélyt, most azonban a vádat ezentúl az idézett törvény 7. §-ban említett vétségre is kiterjeszti, ezen ellenvetés, miután a képviselőháznak vizsgálati iratokhoz 6. alatt csatolt, és 1-ső rendű vádlott ellenében sajtóvétség miatti vizsgálatnak, illetőleg közkeresetnek a törvény korlátai közötti megindítását engedő határozatából ily megszorítás ki nem tűnik, miután továbbá annak eldöntése, váljon az inkriminált czikk a vádiratban említett mindkét sajtóvétséget, vagy azoknak egyikét, vagy egyikét sem foglalja-e magában, csakis az esküdtek kimondásától függ, ez okoknál fogva mellőzendő volt. Az ez ellen mindkét részről közbevetett semmiségi panasz folytán hozott hétszemélyes táblai határozat hiteles szövege a következő: Elsőrendű vádlott Böszörményi Lászlónak az iránti semmiségi panasza, hogy a vizsgálat kiegészítésére irányzott törvényes kivonata nem teljesíttetett, miután panaszló többszöri kihallgatása s a kért halasztás két izbeni megadása által védelmének úgy az arra netán vonatkozó adatoknak előterjesztésére elegendő alkalom nyuttatott, és az előző vizsgálat feladatának — tekintettel az 1867. évi május 17-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 9. §-ára — elég lett téve, mint alaptalan, elvetettetik, nemkülönben ugyanazon vádlott által a kereshetőség kérdésében közbevetett felfolyamodásnak hely nem adatik, mert az országgyűlési képviselőház 6. alatti határozatában foglalt engedély a törvény korlátai között minden más megszorítás nélkül átalánosan szól, mert továbbá az 1848-diki sajtótörvénynek az időszaki lapokról különösen rendelkező III. fejezete, jelesül a 33. §. értelmében a szerzőnek feleletre nem vonathatása esetében, feleletteherrel a 30. §. alapján a nyilatkozatot aláírt felelős személyek tartoznak, jelen esetben pedig, mint ez a neheztelt végzés indokaiban helyesen kifejtetett, a kérdéses czikk szerzője ellen a törvényszabta felelősség sikeresen nem érvényesíttethetik; de más részről az idézett 33. §-nak felfolyamodó által felállított értelmezése hasonló esetekben a törvény czéljának egyenes meghiúsítására vezetne ; elvégre másodrendű vádlott Heckenast Gusztávot illetőleg, minthogy a fentebbiek nyomán a felelősség első vonalban a H. alatti nyilatkozatot mint felelős szerkesztő aláírt Böszörményi Lászlóra háramlik, a közvádló által beadott felfolyamodásnak hasonlag hely nem adatik; magának ezen vádlottnak felfolyamodása pedig, mely nem a sajtóbíróság végzésének érdeme, hanem csak indokolása ellen van irányozva, mellőzendőnek találtatott. Felszólítás a községi évkönyvek ügyében. Nincs emberi szív, mely a múlt események egyikének mint másikának az emlékezetben felújulásánál teljesen közönyös maradhatna; nincs emberi elme, melyet egy mint más történt dologra emlékezés egyáltalán tanulság nélkül hagyna; ámde szívünk, eszünk korlátolt fogékonyságánál fogva egyén sincsen, kinek ítélete minden eseményt s ez eseményekben az emberi tevékenység minden nyilvánulását tiszta, föltétlen tárgyiasságban méltathasson; ki bármely történt dolog emlékezeténél az örömre vagy búra, kegyeletre vagy neheztelésre hangoltságot teljesen ,az eset belső értékéhez fokozottan érezze. Az események iránti érdekeltség, azok tárgyias nagyságához, az egyéni miveltség haladásával mindinkább helyesebben arányul ugyan, de függve egyéb viszonyoktól s főképen nyíltabb vagy rejtettebb mozzanataitól amaz önösségnek, mely bennünket személyes érzületünk, személyes világnézetünk képeihez von; mozzanataitól amaz előszeretetnek, melylyel részint min magunk átélt napjainak emlékezetén csüggünk, részint oly szereplőkön, kiknek vérében vagy nyelvében, hitében vagy meggyőződésében, gyönyörében vagy szenvedésében, foglalkozásában vagy lakási viszonyaiban, egyéniségünk vonásait, több vagy kevesebb hűséggel visszatükröződve látjuk. A történelem azon tudomány, mely a meglett dolgok emlékezetét szándékosan felújítja, s az értelemre, kedélyre hatás szándékával újitja fel — ezért tévesztene, ha pályáját az események és az irántok való érdekeltség kölcsönös viszonyainak ismerete nélkül járná; neki tisztében áll oda törekedni, hogy a tények és az ezeket létrehozott eszmény érzületek a tárgyiasság eszményi tökélyét megközelítő módon méltattassanak; de nem feledheti, hogy szemeinkben a tárgyak, láttávolunk szerint, öregbülni vagy törpülni szoktak ; hogy a követésre, óva intésre legalkalmasb példák nem szükségképen az emberi tevékenység óriási tényeiben találhatók fel, de sokszor csekélyebben, ha ezek inkább szemügyünkben vannak. És ez az főképen, ami a különtörténelem terebélyes fáján fakadt annyi apró vessző térfoglalását jogosulttá teszi, sőt a mi bennünket a silányabban rejlő ágak ápolására utasít. A magyar történelmi társulat ennélfogva a komoly tudománynyal és a terjedő miveltséggel nemesülő nemzeti élet érdekeiben hiszi eljárni, midőn a történettudomány hazai barátainak figyelmét a honunkban oly ritka és gyakran csekély lett Községi Évkönyvek hasznos voltára irányozva, őket tisztelettel fölkéri, hogy ilyeknek a hon községeiben létrehozásán buzgón munkálkodva, oly önmagokban tán csekély jelentőségű adatoknak megörökítésére hassanak, melyeket a lakó táji maradék egykor tanulsággal s kedélye jótékony fölmelegülésével olvashasson ; adatoknak, melyek nyomán azon maradéknál a magasabban álló tények méltatásához is érzék fejlődhessék ; adatoknak, melyek valamelyikéhez, épen aprólékos voltuknál fogva, a feljegyzés korában láthatóvá még tán nem sürüdött, ható elemnek pora is tapadhat, mely azt az átalánosabb bel becsli történetelemző búvára előtt is valaha keresetté tenné. A társulat egyszersmind el nem mulaszthatja a következő sorokban kijelölni némely szempontokat, melyeknek a helyi évkönyvek szerkesztésénél figyelemben tartását czélszerűnek véli. A községi évkönyveknek a község határában vagy közel vidékén történő események leírásával kellvén foglalkozunk, szerkesztésökre a községben lakó, s ennek viszonyait ismerő értelmes egyén van hivatva, s alig kételkedhetni hogy bármely községben ily szép tisztre, — melynek mégis a különös tanulmány és hosszadalmas fáradtság egyátalán nem múlhatatlan kellékei, s melytől minden hivatalon tartani, alkalma» egyéninek«* .61.0 a tudománynyal tüzetesben , , ’ több helyütt talán a községi jegyzőknek vgy lelkészeknek köréből; jutalmát a maradék bá elismerésében keresvén. A szerkesztésben, mint egyik átalános elv, szem előtt volna tartandó, hogy a tulajdonképi történelem tárgyait az élettelen természet, az értelmetlen állatok által előidézett események csak annyiban teszik, amennyiben azok irányzásához, gátlásához, orvoslásához az ember alakító hatalma vagy bár sikerrel nem koszorúzott igyekezete járni. A természeti erők felmerülő nevezetesb ténei, hegyomlások és vízáradások, dög és tűzvész, járványok, és aggkor, vadak és férgek kártételei, esőzés és szárazság példáinál a nyomokban járt emberi cselekvényekről megfeledkezni nem szabad. Lebkövek, ásatag-szervezetek, egyéb természeti ritkaságok, kincsek, régiségek leleteinél a felfedezés alkalmas módja, s azok hovakerülte lehetőleg pontosan megjelölendők, s úgy a leleteknél, mint az enyésző régi emlékeknél a tárgyak szabatos leírása szintén kívánatos, amenynyiben az évkönyv szerkesztőjének ismereti körébe esik. A magas, országos politika tényeit korunkban egyéb, s talán hivatottabb közegek szállikák át a maradékra, azok a községi évkönyvek keretén kívül hagyandók, kivéve mégis az olyanokat, melyek színhelyét a vidéki községek határa vagy környéke nyújtja, s melyeknek aprólékos részletei itt kiváló érdekkel birnak. Azonban ebbeli feljegyzéseknél is a bár jogosult keserűség túlélés hangját mellőzni tanácsos, könnyen történhetvén,hogy a községi magánhasználatra készült éviratok korlátolt nyilvánossága is, a bántott hatalmaskodó részéről, azok erőszakos megsemmisítésére vezetne. És a hason okból kellő kíméletet jó lesz nem feledni a község lakóinak jogi és vallási és erkölcsi életéről adandó vázlatoknál sem. És eme tereken általában az is óhajtandó, hogy az évjegyző lehetőleg a felekezetek, osztályok szenvedélyein fölül álljon. A község jogi életét illetőleg, a határpillongások és határváltozások; birtok-elkülönzések ; nevezetesebb birtokvásárlások és bérletek; új telepedők szerződési viszonyai; szolgálmányok vállalása, megváltása vagy szüntetése; perek és peralkuk; közhivatalok szaporítása vagy fogyasztása; s mindezek s effélék kiséretében a jóllétnek tapasztalt emelkedése vagy sülyedése jegyeztethetnének föl. A vallás terén elég volna a tömeges áttérések eseteit, vagy egyes kiváló egyéniségekét; új hitfelekezetek keletkezését, azelőtt nem gyakorolt tömeges bucsújárások kezdését vagy hivottaknak szembeötlő megszűntét; egyházak, egyházi épületek és vallási jelvények állítását vagy abbanhagyását; vallásos egyletek keletkezését s megszűntét, mindezek irányában létrejött nagyobb lendületeket kijelölni. Az erkölcsiség terén a bűntények hiányát vagy megszaporodását, az ön és egyéb gyilkosságok, kifosztási és gyújtogatási s egyéb elvetemültségi tények számának kijelölésével. A közgazdászaira vonatkozólag az adóban és közszolgálmányokban előforduló változások; új állatfajok honosítása, régiek nemesítése s azok tenyésztésének nevezetesebb lendületei vagy a tenyésztéssel felhagyás; nyájtartásról istállózásra és viszont átmenetei; a vadászat és halászat terjedelmének vagy gyakorlásának időközi felötlőbb változásai; erdők, szőlők ültetése, irtása; új növényfajok termelése, vagy vadon termők új hasznosítása s velők felhagyás; állat- és nagyobb növénykertek állítása s létmozzanatai ; bányák nyitása, feszült szorgalmú mivelése vagy abban fagyása; utak, hidak, csatornák építése és elhanyagolása; vízszabályozás és homokrekesztés; műmalmok, gyárak, kereskedelmi és iparvállalatok s nyereségre számító társulatok, takarékpénztárak és magtárak, gazdasági egyletek keletkezése, gyarapodása, hanyatlása és megszűnése; új felfedezés az ipar terén; a nép munkaösztönének nagyobb lendülete vagy munkaszünetelés; hirtelen változás a termékek vagy készítmények árában, s mindezek okai figyelembe veendők. Végre a község alsóbb politikai, valamint társadalmi életének s közműveltségi állapotának körében a jótékonysági és politikai, tudományos és olvasó, és társasmulatási egyletek; nyilvános kölcsön- és magán könyvtárak ; műintézetek, könyv és könyvmdák; tanodák, tudományos és műgyűjtemények; kórházak és gyógyszertárak, fürdő és gyógyvizek, műkutak és mulatóhelyek keletkezése, gyarapodásuk nevezetes mozzanatai és hanyatlásaik; néposztályi torzsalkodások s lecsillapodások; tisztválasztások s egyéb politikai mozgalmak alkalmával előforduló szokatlanabb jelenetek; tömeges települések és elköltözések; kiváló egyének lakvétele látogatása vagy átutazása; nagyszerű magánépületek emelése vagy rombadülése volnának tárgyul vehetők. Ismételni alig szükség, hogy efféle tárgyakat valódi történeti tényekké csak a körülöttük szereplő egyéneknek, eszméknek és érzületeknek velők társítása avatja fel. Az évkönyv külső anyagául erős, meritett-papirosnak eléggé vastag folio kötetét mert efféle nem oly könnyen hányódik el — lehetne venni; a kötet a község magántulajdona lenne; elején bevezetésül a község ezelőtti történetének nevezetesebb mozzanatai és az első beírás korának községi statistikája állhatnának. A magyar történelmi társulat.*) lüí a uxi tel iá•ü . & ti ! ö n i é 1 é k. Pest, febr. 13. — Gyászhirek. Gr. Mikó Imre, magy. kir. miniszter önmgát átalános közrészvétet ébresztő nagy csapás érte. Alig pár éve veszte el szép reményű egyetlen fiát az első ifjúság legszebb korában, s most a kérlelhetlen halál leányát, gr. Teleki Károlynét, ragadta el. Mély részvéttel közöljük itt szomorú jelentését: Széki gr. Teleki Károly bánatos férj, maga veszteségeket sejteni sem tudó kisded gyermekei : Imre, Mihály és még névtelen csecsemő fia; hídvégi gróf Mikó Imre, édes atya; gróf Mikó Anna, életben maradt egyetlen testvér és minden rokonok nevében megkeseredett szívvel tudatja, hogy szeretett hű neje, gyermekeinek páratlan jóságú édes anyja, a vesztéstől lesújtott édes atyának ritka kedvességü leánya, s gyengéd szivü testvér és rokon hídvégi gr. Mikó Mária nincs többé! Alig egy hétig tartó rohamos láz, f. hó 9 én esti 6 órakor, ragadta el a 25 éves viruló ifjú hölgyet és 7 évig boldog nőt. Midőn a család megkönnyebbült szívvel szerencsésen túlhaladottnak vélte azokat a válságos napokat, melyekben az anya élete áll koczkán az újonnan nyert életért; midőn már ajkaikon lebegett a hálaima ahhoz, a ki adja és meg is tartja az életet, akkor kellő örömüknek mély bánatra fordulni. A lábbadozó édesanya nem hagya magát elszakasztatni súlyos nyavalyától ostromlott egyik gyermekétől és az aggodalom, a nyugtalanság több volt, mintsem, a csak iménti tetemes rázkódás után, az életerő kibírhatta volna. Nékie igazolni kell az írás e szavait: „abban van az igaz szeretet, aki életét adja másokért!“ Ez az élet pedig kimondhatlan becses vala! Gyöngéd nemes szive, tiszta szép lelke, nyájas megnyerő modora mindenkit vonzott; önzéstelen ragaszkodó szeretete volt övéinek drága kincse. Mélyen tátong a seb, melyet a vesztes a férj, az édes atya, a testvér szivén ejtett, mélyebben,mintsem egy egész élet is behegeszthetné. Hült tetemes folyó hó 12-én, d. u. 3 órakor kisértettek a köztemetőben levő gr. Mikó családi sírboltba. Nyugodjanak csendesen!!! — Géncsi és Mihályfi Gencsy József, Gencsy Géza és neje, született okolicsányi Okolicsányi Ida, ugyszinte fiuk Elemér, fájdalmas sziv*) Kéretnek a hazai lapok t. szerkesztőségei e czikk szives közlésére. P* A , Pesti Napló tárczája. Február 14-én, 1868. Abyssinia. Tanulmány Werner Munzingertól. Petermann Geogr. Mittheilungen-jeiből. II. Éghajlat és műveleti él. — Az abyssiniai irás és irodalom. Hiányos kinekedési esztöjök — Abyssinia összehasonlítása ms keresztyén országokkal.— Abyssinia uralkodója és népe. Már az eddigi megjegyzésekből látható, hogy Abyssinia, összehasonlítva a többi Afrikával, igen jól és igen roszul van ellátva. Egyesíti magában a világ legkülönbözőbb éghajlatait, a déli forróságot, az éjszaki hideget. Habár hiányzanak is nála a hajózható folyamok, túlságosan bír folyó vizekkel. A tropicus esőzések által gazdagon áztatott talaj ritkán tagadja meg a gazdag aratást. Ha a fennsík különösen búzát és árpát tud termelni, a lapály igen alkalmas a nemesebb tenyésznövények előállítására, különösen a gyapotra nézve, minthogy a megmérhetlen síkon elterülő kővér alluvial-talaj kifogyhatatlan kutakat rejt magában, s a fennsík esőzései által gazdagon táplált áradások mesterségesen levezetve, elárasztják a lapályt. A levegő, kivált a fennsíkon, igen egészséges, s az európaira nézve is rendkívül hasznos, ellentétben a láztidéző nyugati Afrikával, mely annyi áldozatunkba kerül. A népszellem kizárólag a földmivelésre szentelte magát. Habár az ipar itt még csak gyermekkorát éli, mindazáltal meg kell vallani, hogy az abyssinisi, minden idegen behozatal nélkül, melegen és jól tud ruházkodni. Csak a fényűzés fordul a külföldhöz. Az aranyművesek, kőmivesek, kovácsok és esztergályosok oly munkákat tudnak felmutatni, melyek egyetlen európai kézművesnek sem válnának szégyenére. A nép természetes képessége, a versenyt és jó példát nélkülözve, tisztán és kifejletlenül hever. S bár a kereskedelem, a biztonság nélkülözése miatt, mindinkább hanyatlik, azért ne gondolja senki, hogy az abyssiniaiak a kalmári szellemre nézve hátrább állanának, mint testvéreik a zsidók, phoeniciaiak és arabok. Az iskolák ritkák. Mint ami középkorunkban, csak a papok és orvosok tanulnak írni és olvasni, s tudományosságuk csak arra szolgál, hogy szent Dávid zsoltárait recitálhassák. Az abyssiniai írás rendkívül complicált, minthogy a mássalhangzók oly betűkkel jelöltetnek meg, melyek a hozzájuk kapcsolt magánhangzó szerint változnak, ez okból a teljes abcé közel 200 betűből áll, melyek négyszögletes lapidar alakkal birnak. Az ó-aethiopiai nyelv igen közel rokonságban van az arabhoz, de még közelebb a héberhez ; a latinhoz hasonlóan, már csak három fióknyelvben él, s mint kizárólagosan tudományos és egyházi nyelv, szorgalmasan tanulmányoztatok. Az abyssiniaiak csak egy theologicus-asceticus irodalommal birnak, mely a görögből van átfordítva, de azért nem nélkülözik a történelmet, mely ebfonikus stylusban van tartva és mai nap is folytattatik. Az abyssiniai hittudorok igen erősek az elménet észjárásban; modoruk a könyv nélkül tanulás, úgy hogy találhatunk egyéneket, kik az egész bibliát el tudják mondani könyv nélkül elejétől végig. A vallás feletti vitatkozások igen kedveltek, s a byzantiakra emlékeztetünk, midőn könnyelmű katonákat, tetszvágyó hölgyeket s magas rangú büszke urakat a legnagyobb komolysággal hallunk vitatkozni Krisztus kettős természete, vagy a szent lélek kifolyása felett. Különben az abyssiniaiak rendkivül tudvágyók, szívesen olvasnak, csak olvasmányok nyujtassanak nekik; hallatlan könnyűséggel tanulnak, s csodálatraméltó ama vaskitartás, melylyel egész életükön át egy czélra törekszenek. Mi, európaiak, heveskedők vagyunk; mi bevégezzük, amit a pillanat megenged; mi gyorsan vesztjük türelmünket. A tanulók ernyedetlensége Gondarban, kik évek hosszú során át szakadatlanul kora reggeltől késő estig tanítóikkal bezárkóznak, s estve a városban fel s alá járkálnak, hogy a szükséges estebédet maguknak összekoldulják, számos európai tanulót megszégyeníthetnének. Vájjon a tudvágy-e az egyedül, mely őket a szorgalomra ösztönzi, vagy egyszersmind a heves törekvés, minél magasabbra felvergődni? — mindegy; mindig tiszteletre méltó az, s még jobbat is hagy reményleni. A türelem a kizárólagos abyssiniai erény. A nagy adományoknak legnagyobb értékét vette el a természet, midőn megfoszta ez országot a közlekedési eszközöktől. Hiányoznak a folyamok, melyek hajózhatólag ömlenének a véres tengerbe; hiányoznak a lassankéntDél felé húzódó lapályok, melyek a tengerpart felé futva, a tevékkeli szállítást lehetővé tennék. A folyók minden közlekedést megakadályoznak az esőzés idejében, az út és hídépítészet azonban állandó és felvilágosodott kormányzást kíván , mert a fennálló rendetlenség mellett a hozzáférhetlen sziklavárak, a sebes folyamok, a rosz utak kellőleg biztosítják a lázongókat, kik még magukat arégi, portugálliaiak által épített hidakat is lerombolják, s a természetes utakat jártatlanokká teszik. Azonban egy ügyes kormányt feltételezve, a járható utak építése, nem látszik oly igen nehéznek, különösen Éjszakról, merre a fennsík csak igen lassan megy lefelé, s az ebbeli nyereség rendkívül nagy volna. Arábia közelsége jelentékeny gabonakivitelt tenne lehetővé. A galla-kávé, már csak olcsóságánál fogva is, keresettebb czikk lenne Aegyptomban. A síkföld kiállítaná a szükséges gyapotot, s maga vihetné ki, míg most a fonók nagyobbrészt Indiákról hozatják. A könnyebb közlekedhetés által biztosíthatandó béke visszaadná a katonát az ekének, s pár év múlva az ország lakossága, mely akkora téren, mint Francziaország, csak 4 millió lelket számlál, megkétszereződhetnek, míg most a polgárháború következtében látszólag apad, s egész vidékek hevernek kietlenül és sivatagon. A mai Abyssiniát gyakran összehasonlíták a középkorral, s valóban, bír ez az ököljoggal, a rendetlenséggel a harczias szellemmel, s az akkorihoz hasonló erkölcsi és vallási fogalmakkal. Azonban azt jól lehetett látnunk a középkoron, hogy a kifejlődés csíráját magában hordá,a inkább hasonlított egy nyers ifjúhoz, ki — daczára hibáinak — sokat ígér. Még sokkal inkább hasonlíthatjuk Abyssiniát Francziaországhoz a Merowingerek korában. A régi római műveltség elenyészett; az újon keletkezett államoknak nem volt állandósága, mert csak a nyers erőre támaszkodtak. A királyság még sokkal ifjabb volt, hogysem kenetteljessége által képes lett volna a megfélemlítésre. Minthogy a keresztyén vallás még nem vert erős gyökeret, az egyház sem volt még hatalom, s hierarchiája még nem foglalta el helyét a feudál rendszer alatt. A reménytelen anarchia jutott uralomra. Habár Nagy Károly a birodalmakat mind egyesítette, s egy katonai monarchiát alapított, azért e nagy ember mégsem tudta megakadályozni, hogy a kora nyarat hosszú, szomorú tél ne kövesse, mielőtt még a tartós államélet csirái kifejlődhettek és felnőhettek volna. Az államélet biztosítékai, melyek nélkül kénytelen vagy összeomlani, vagy kívülről támogattatnia, különfélék: az erők egyensúlyozása; egyház, állam, nemesség és király, melyek egymással paralysálódnak; a szokáson alapuló örökösödési uralom joga; a vallás fő befolyása; honszeretet; politikai, pártküzdelmi vélemények. Vizsgáljuk meg tehát, mikép van constituálva Abyssinia e tekintetben. Azt tudjuk, hogy Abyssinia az utóbbi század közepe tájáig egy császári család által kormányoztatott, melynek hatalma meglehetős pontossággal apáról fiúra örököltetett. A néphit, mely őket Salamon és Saba királynétól származtatja, megadá nekik a vallásos szentesítést. S habár e család gyermekei gyakran vitatkoztak is az örökség felett, mindazonáltal semmi idegennek sem juthatott volna eszébe, hogy a trónhozi jogaikat kétségbe vonja, vagy hogy mattat az ő helyükre állítsa. Ras Mikael volt az első Majordomus, ki a császár tekintélyét félre téve, tényleges urává téve magát az országnak. Miután ő minden évben emelt császárt a trónra, és le is tette, s tőle minden tekintélyt elrabolt, ez által a legitimitásra a legérzékenyebb csapást mérte. Azóta az úgynevezett Hazie-k uralkodtak névleg, míg végre egy Szerencses!, Cassa, egész Abyssiniát meghódította, s végül Theodoros név alatt a császári koronát is feltette. Ezáltal a legitim-ág névleg is megsemmisíttetett, s Abyssinia megfosztatott ez egyetlen életfeltételétől, a legitimitástól, minthogy ezentúl minden szerencsés katona császár lehet. Továbbá Abyssiniának egészen democratikus színezete van. A nemesség eredete egy újonnan bevándorolt törzsben gyökeredzik, mely az ősbennszülötteket elnyomta, s aztán népekre és birodalmakra oszlott. Abyssinia több népfaj egyikelege, melyek egymást kölcsönösen tűrik. Ha néha-néha valamely törzsnek sikerült is az elsőbbséget kivívnia, azért mégsem volt képes feudál kifejlődésre. A hivatalok örökösödése, mely azonban tartósan sohasem volt elismerve, még nem volt elégséges az aristocratia megalapítására. Abyssinia soha sem ismert politikai különállóságot; a pór, a kereskedő, a pásztor, a főnök, naponként változtatják szerepüket. A városokban, melyek lakossága naponként változik, polgári uralom sem fejlődhetett. Az egyház, bármily hatalmas is, nem gyakorolhatja azon befolyást, melyet középkorunkra gyakorolt. A püspök külföldi és kopta. Habár az egyházi átok még mindig megőrizte is régi borzadályát, s a püspök barátsága szorgalmasan kerestetik is az uralkodók által, de azért egy másik Gregorius soha sem találna egy clerust, mely — semmiféle anyagi érdekekhez nem kötve — minden felhívására mint egy ember sereglene zászlója köré. És így az ország e részről sem várhat regeneratiot. Habár Abyssinia, mint egységes birodalom, a legrégibb idők óta létezett is, lakosai azért soha sem tekinték magukat egy népnek. Ez okból alig szólhatunk abyssiniai imádságról, bár nem tagadható, hogy minden ember azon földet, ahol született, azon szokást, melyben neveltetett, szereti, s az idegen irányában ellenszenvvel viseltetik. Valamint egy néptömeg, mely a véletlen által valamely országhoz kapcsoltatok, a szokás és közös érdekek által egy néppé válik, és úgy kell hogy hazaszeretetök az egésznek erőt és összhangzást kölcsönözzön, mint azt Francziaországon tapasztaltuk. De ha e néptömeg, daczára politikai egységének, szellemileg mindig elszigetelve érzi magát, ezáltal provinciális hazaszeretete előbb szétválasztja, sőt még politikai egységét is fölemészti. Íme, ez az eset Aethiopiánál, mely több mint 20 népségből van öszszetarkázva, melyek, daczára a 2000 évnek, mindig mint idegenek állnak egymással szemközt, s csakis a külfölddel szemben egyek. Alig hihetnők, hogy a pár ezer lelket számláló Kamant nép, a keresztyén Amhara közepébe helyezve, sajátságos nyelvét, szokásait, pogányságát évszázadokon keresztül mind e mai napig megőrizte. Végre senki sem fogja keresni Abyssiniában az öntudatos erkölcsösséget, s amaz önmegtagadást, mely a magánérdeket fel tudja áldozni a közjóért. Láthatjuk ez országot helyi érdekek szerint különválva, s ellenséges törzsekké szétforgácsolva. Ahol nincs politikai vélemény, ott pártokra nem is gondolhatunk; a nép egyetlen politikai véleménye, melyben mindnyájan egyek, az a határtalan vágy a rend és béke után, az anyagi jólét érdekében. Egyetlen panasz, egy erős, egységes kormányzás hiánya, rendezett igazgatással. Azonban a népszellem e törekvése a katonai kényuralmat helyezi kilátásba. A népek, megunva a sok vért és ellenségeskedést, megnyugosznak a legkeményebb igában is, hacsak ez a polgárháborút meggátolja. Minthogy azonban a dolgok természete úgy hozza magától’ ka ^a^onai birodalmak soha sem birnak belső életképességgel, igy leggyakrabban az alap tóval együtt buknak el, ez okból Abyssinia királyának Mahomed Ali példáját követve, külső támaszt kell keresnie, ha a rendet, melyet hozott ha a reform művét, melyet megkezdett, örökösének is hátra akarja hagyni. ”