Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)

1868-02-23 / 5350. szám

Gr. Szmytov, ki 1848. és 49-ben a cs. osztrák hadseregnél tiszti minőségben szolgált, sokkal megállapodottabb nézetekkel és­­ mint született porosz — sokkal szigorúbb felfogással bírhat a kormányzati rendről, mint hogy egy hazai kor­­mánynak tör­vényes, jóakaró irányú megszilár­dulását indokolatlan ellenzékeskedéssel a maga részéről késleltetni óhajthatná, s vele is bizo­nyára csak egy személyes kérdés véletlensége által jöhetett levélíró összeköttetésbe; a politikai elvkérdéseknek küzd terén gr. Szmetov — múlt­jánál fogva — a túlzások­­táborában — levéliró társaságában — magát otthonosnak nem talál­hatja. i .0 .11' 08 Iá '!! Megyei közgyűlésünk folyamának ismerteté­sét levéliró a főispáni megnyitó beszéd értel­mének elferdítésével kezdi meg, ki is nem a delegátiókról szólott elragadtatással, hanem azon eredményről, melyet ezen, kisérletkép felállított intézmény már eddig is — jó előjel gyanánt — feltüntethet, midőn a veres könyv előterjesztésének nagy horderejű tényére hivat­kozva, mint valóságot mutatja fel a külügyek intézésébe hazánknak eddig csak jogilag köve­telt befolyását. Az alispáni jelentésnél Appellesre és Ovidra nem lett volna szüksége levélírónak, ha elfo­gultsága a helyes felfogási képesség ellen örökös birtokháborítást nem követne el benne. Alispán úr igen szomorúan emlékezett meg az ideiglenes kormány törvényellenes eljárásá­nak idejében keletkezett, s a jelenlegi törvényes megye által kénytelenül átvett nyolc­adfélezer hátralékról, s e tényt mintegy indokul hasz­nálta fel azon nézetének támogatására, melynél fogva e roppant hátralék feldolgozása szempont­jából ő a törvénykezési közegek szaporítását szükségesnek tekinti. Az alispáni jelentés után az üresedésbe jött megyei tiszti állomások betöltése ellen emel pa­naszt a „temesvári levelek“ írója. Igaz, hogy e betöltések — az egyéniségeket illetőleg — nem a levélíró ízlése szerint történtek, de mint publicista, csak örülhetne a múlt septem­­beri megyei végzés megtartásának szigorúsága felett, mely végzésben az 1848-dik­i XVII. tör­­vényczik értelmezésénél azoknak indítványa nyert többséget, kiket levéliró ma az ellenzékhez kíván sorolni; ugyanis 1867-dik év September havában tartott közgyűlésünk alkalmával me­gyénk közönsége az említett t. czikkben — a főispán és bizottmány között — követelt egyet ■ értést két módon tartá lehetőnek, t. i. vagy az által, hogy a bizottmány ajánlván több egyént, ezek közül belátása szerint nevez ki egyet a fő­ispán a megürült állomásra, vagy a főispán által jelöltek közül szabadon választ a bizottmány ; végzéssé a második mód emeltetett. Most lefolyt közgyűlésünkön e végzés szerint történtek a helyettesítések. És ha levélíró nincs megelégedve a főispáni magánértekezlet eredményével, ennek oka ismét csak saját elfogultságában rejlik, mely nem en­gedte vele megértetni ezen értekezlet czélját. Ugyanis a főispánnak nem az volt óhajtása, hogy magának kijelölés végett egyéneket ajánl­­tasson, hanem azt akarta megtudni, hogy a meg­üresedett tisztségekre ajánlkozók közül egyik vagy másik ellen nincsen e a közönség részéről alapos kifogás ? E czélból a megye külön­böző járásainak főbiráit és különböző vidékei­nek egyes ismeretesebb független tagjait, kik­ről feltehette, hogy a kerületnek, járásnak vagy vidéknek véleményét ismerik is, s vele megismertetni készek is, magához kérette; ezek között véletlenül olyanok is lehettek jelen, kik a levélíró nézete szerint az ellenzéki párt­hoz tartoznak, ez azonban csak a véletlenség műve lehetett, mert nem politikai nézetek felett hozni ítéletet, hanem a becsületes jellem és szakképzettség ellen felhozható adatokat megis­mertetni, volt az értekezletnek feladata, ezt egyes ember épen úgy megtehette, mint többen egye­sülten, vagy mint egy egész párt, és itt a pari­tásról csak a paritás fogalma feletti értelem -­hiány beszélhet!------- — Az értekezleten a tisztviselőkül ajánlkozottak közül senki ellen nem tétetvén kifogás; a főis­pán régi jognál, törvénynél és megyei végzésnél fogva szabadon candidált és — mint fentebb említettük — a bizottmány a kijelöltek közül szabadon választott. — Valóban szomorú álla­pot az, midőn az embernek annyi kielégítetlen óhajtásai vannak, mint a „temesvári levelek“ írójának ! Ő sokat szeretne elérni! Szeretné, hogy a bizottmány kandidáljon is, válaszszon is, és ha figyelemmel követjük bámulatos logikáját, azt találjuk, miszerint talán még inkább szeretné hogy a­míg ő a kisebbséghez tartozik, addig a kis­ebbség candidáljon is, válaszszon is, sőt ha egészen igazságosak akarnánk lenni irányában, talán azt kellene állítanunk, hogy legjobban szeretne ő maga candidálni is, és kinevezni is. De hiába, ez már nálunk nem megy, egyelőre meg kell elégednünk a jog­gyakorlat azon mér­tékével , melyet hazánknak alkotmánya szá­munkra biztosít, s valóban részünkről mi a par­lamentáris életet Temes megyében minden felki­áltójel nélkül említhetjük meg és azért, midőn levélíró ez iránt „rövid vázlatát“ feljajduláské­­pen teszi, azon gyanú ébred fel bennünk, hogy ő az alkotmányos szabadság kérkedő­srége alatt talán alkotmányellenes törekvéseket árul. Mert alkotmányos parlamentáris elv az, hogy a végrehajtó hatalmat ő Felsége felelős minisz­tériuma által gyakorolja. Alkotmányos és parlamentáris nézet az, hogy a felelős minisztereket — rendes viszonyok kö­zött— ő­felsége a törvényhozás többségének elv követőiből nevezi. A­ki a törvényhozás többségének politikai irányával ellenkezik, az nem helyeselheti ezen törvényhozás határozatainak végrehajtását sem, az nem helyeselheti a törvényhozás többségén alapuló kormányzatot. Ha tehát valaki a végrehajtásban, mint nyil­vános végrehajtó tisztviselő, részt akar venni, arról fel kell tennünk, hogy vagy egy gondolko­­zása a kormánynyal, vagy ellenkező meggyőző­dés mellett magának alkalmat óhajt szerezni a kormányzat megnehezítésére és talán megakasz­­tására. Az első esetben levélíró ajánlottja ki nem jelöltetése ellen: az ellenzéknek panaszkodni nincs oka, s az utóbbi esetben kijelöltetését kí­vánni nem lenne joga. Ha a „temesvári levelek“ írója mindezeket komoly gondolkozásának tárgyává tette volna bizonyára megkimélendi vala magát azon fá­radságtól, hogy a „Hazánk“ 30-dik számában megjelent második levele utolsó három negyedé­nek jeremiádját megirja! A mesebeli rókának savanyu az elérhetlen szellő! Alkotmányellenes érzület magát alkotmányos hazai állapotokban kielégítettnek­ nem tekintheti. Al tudósításokkal mai napon egy nyilvános közélet mozzanatait ismertetni nem lehet, hanem csak az igazság hű előadásával érdemelhetni meg a józan közönség elismerését .A közvéle­mény minden szabad államban hatalmas ténye­ző,a­mely kíméletlenül lerántja álarczát a szen­teskedő hamis hazafiságnak, s csak Temesme­gyében oly szelíd ez ma, hogy a „temesvári levelek“ elferdítései büntetlenül járhatnak Isten fény­es napvilágán. Temesváron, febr. 17-kén 1868. t—x—1. Hatósági élet. Hornból, febr. 20. Folyó hó 17. és 18-kán első alispánunk Z m­e­s­k­a­­ Zsigmond elnöklete alatt tartott rendes évnegyedes bizottmányi gyűlé­­sünk közérdekübb .tárgyai a következőkben pontosíthatók össze. Az elnöki, örvendetes tudo­másul vett évnegyedes jelentésből megértettük, hogy a megye állapota minden tekintetből ki­elégítőnek mondható, így a többi közt a me­gyénkben is két helyütt kiütött marhadög eré­lyes tisztviselői intézkedések folytán kevés vesz­teséggel elfojtatott.­­ A ministerialis in­tézmények közül megyénket közelebbről érdeklő azon válasziratára földmivelés,ipar s ker.miniszté­­riumnak, mely szerint a megyénk székhelyéről Szobra felállittatni kért távirati vonalt B.-Gyar­­mat felé engedélyezte , újból felíratni határozta­tok, hogy egyéb országos tekinteteken kívül már azért is czélirányosbnak véljük a Szob felé készítendő vonalt, mivel csak az erre eső ura­dalmak erdejéből reméltünk oszlopfákat nyerni, Szobon pedig Luczenbacher bízott, tagtársunk a szükséges távirdai helyiséget is ingyen fel­ajánlani szives volt. — Ez alkalommal pedig ugyanazon tisztelt minisztérium felkéretik még : a B.-Gyarmat és Ipolyság közti postai forgalom­nak mindennapivá tételére. Politikai pártvitát, illetőleg illedelmes eszme­cserét ezen gyűlésünk folyama alatt csupán a honvédelmi minisztériumnak, az ez évi katonai váltság díját tudató körözvényt idézett elő, mely alkalommal Laszkáry Miklós 49 ki első al­ispánunk sajnálkozását jelentette ki a felett, hogy az illető miniszter, mielőtt a törvényhozás megajánlotta volna az újonczokat, már­is össze­­iratni rendelte, ezen rendeletet pedig a megyei tisztviselőség azonnal teljesítette stb. Válaszol­tak neki Horváth Miklós alispán, B­­­ó­c­z Kálmán és Paczolay János országgyűlési képviselők , miszerint a neheztelt miniszteri elő­­intézkedést épen nem lehet rendeletnek mon­dani; a nemzet szuverainitása abban világo­san fenn van tartva, az ország legtöbb megyéje hasonló értelemben vette s teljesítette azt, sőt maga az országgyűlés a honvédelmi miniszter­nek ez ügybeni nyilatkozatában tökéletesen meg­nyugodott stb. Azonban az utóbb nevezett kép­viselőnk indokolt előadására magára a katonai váltságdíj ügyében kibocsátott rendeletre, egy­hangúlag határozta a megye , „hogy azt a tör­vénykezés további intézkedéséig függeszsze fel, a honvédelmi miniszter úr, mely, bizonyára iro­dájából tudtán kívül bocsátotta ki, miután azon­­ alá sincs írva.“ — A belügyminiszter által megküldetett ulóbbi törvényczikkelyek tudomá­sul véve kihirdetetteknek lenni jelentettek ki.— Ugyanannak a koldulási megszüntetése iránti felhívása javaslattétel végett egy küldöttség­re bízatott, mely másnap be is adta e rész­beni munkálatát. — Több rendű miniszte­riális, jobbára házi ügyekre vonatkozó ren­delvények tudomásul vétettek vagy telje­sítés végett kiadattak, így a dohány­csem­pészet meggátlása iránti belügyminiszteri rende­let is , azonban elhagyásával a kémkedésre buzdító , s ezért jutalmat ígérő záradék­nak, mire nézve D­a­c­s­ó Pál bizottmányi tag indítványára a tisztelt miniszt­érium föliratilag megkéretni határoztatok, hogy e részben, mi­után a kémkedési rendszer a magyar nemzet geniusával nem fér össze, más czélszerűbb mó­dokról gondoskodni méltóztassék. Ennek kap­csában egyidejűleg még a pénzügyminisztérium­nak is felir a megye, hogy a dohánymonopólium ügyében tett múltkori felírásunkra mielőbb ki­elégítő választ adni kegyeskedjék. A megyei levelezések sorából Pest- és Győrmegyéknek ismeretes sérelmi panaszai­kat megyénk tudomásul veszi ugyan, de az ef­féle panaszok megelőzése tekintetéből fölírni ha­tározott az országgyűléshez, miszerint az általunk is fentartatni óhajtott megyék autonómiájának a parlamentáris kormányhozi viszonyát mielőbb szervezze, intézze el. A Pestvárosnak a Petőfi­­szoborral adakozási felhívása, sikeresités végett a járásbeli főbiráknak kiadatni rendeltetett. — Debreczennek panaszos megkeresése azon ok­ból nem pártoltathatott, miután az a megye ha­tóságánál is lényegesb jogokat látszik a kir. vá­­r­osok részére igénybe venni. — Több rendű le­velek választmányokhoz utasítottak, avagy egy­szerűn tudomásul vétettek. A múlt évi utolsó bizottmányi ülésünkből ki­küldött különféle választmányi jelenté­sekből legtöbb figyelmet keltett a Zemplén­­megye felhívása folytán kiküldött nemzetiség­ügyinek, Majláth István főjegyzőnk által szépen ecsetelt munkálata, mely a nemzetisé­geknek mindazon jogokat, — különösen a köz­ségben, egyház és iskolában — megadatni ja­vasolja, melyek nem ellenkeznek sem az or­szág integritásával, sem a magyar nyelvnek di­plomatikai állásával. Elfogadtatott. — A népne­velési ügyben eljárt választmány is bejelentette nagy értekezletének eredményét, mely szerint a megyei népvelési egyletet megalakította, s a me­gye négy járása részére megválasztván elnökö­kül : D­a­c­s­ó Pált, M­a­j­­­á­t­h Istvánt, Paczo­lay Jánost és Zmcskall Lajost; őket a járási egyletek további megalakítására utalta. Tudo­másul vétetett azon kijelentéssel, hogy a megyei hatóság,a népvelés ügyében továbbá is fenn akar­ja tartani törvényszerű, s eddig is gyakorlott be­folyását.­­ A Pongrácz Lajos által indítvá­nyozott megyei könyvtár szabályainak s ügyke­zelésének kidolgozásával megbizott választmány munkálata egész terjedelmében elfogadtatott.­­ A megyei statútumok szerkesztését teljesített küldöttségnek kissé tulbureaueratikus tartalmú kinyomatott dolgozata feletti tárgyalás a jövő bizottmányi gyűlésre halasztatott. Egyéb apróbb házi intézkedések stb. kö­zül megemlítjük még, hogy Fekete Gyula le­mondása által üresedésbe jött esküdti állomás betöltése végett, az erre jelentkezettek főispán ő magának felterjesztetni fognak. — A hús ára marad mint volt. (18 és 17 kr.) — Jövő bizott­mányi gyűlésünk május hó 11-kére határozta­­tott. 1. 1. Árvából, februárban. Nálunk a bizottmányi évnegyedes közgyűlés f. hó 4-kén vette kezdetét az e hazában egészen új korszakot alkotó törvényczikkek kihirdeté­­sével. E bizottmányi közgyűlésnek első napja elég érdekes volt, érdekessé tette azt különösen a gácsországi limito só szállítása és kezelése feletti élénk vita, mely nálunk már harmadizben megújult, de reméljük most már utoljára fordult elő. E vitára, melynél többek közt Bulla György szolgabiró és Kohuth József alsókubini r. kath. plébános első rendben szerepeltek a közjó érde­kében , a szép nyereménytől elesett Kuffler Izsák volt sószállitónk szolgáltatott alkalmat az által, hogy — miután ő több évi, e tekintetbeni gazdálkodása után a volt provisorialis főispán által még ez évre is meghosszabbított, de a fenn­állott magyar kir. helytartótanács által elutasí­tott sószállítási szerződését múlt évi november hó 5-ki közgyűlésben, mely a limito só szállítá­sát és kezelését magukra a községekre bízta, keresztül nem vihette, a bizottmányi határozat ellen egy — egészen alaptalan, önmagával ellen­mondásba jövő, s nemcsak egyeseket, hanem magát a megyei bizottmányt sértegető felfolya­modványt nyújtott be a magas pénzügyminiszté­riumhoz, melyben a furfangos ember azt akarta volna a csak imént czímzett minisztériummal erő­vel elhitetni, hogy ha az itteni fogyasztók számá­ra szükséges sót­­ nem szállítandja, a megye egé­szen só nélkül maradand; miután azonban a Bachféle rendszer alatt behozott ebbeli vállal­kozás gyűlölt kötelékeiből kibontakozott közsé­geink a felfolyamodónak vállalkozása nélkül is a szükséges sóval folytonosan és olcsóbb áron ellátvák, a megye közönsége ezen, a magas mi­nisztérium által jelentéstétel végett ide leküldött felfolyamodványnak sértegető kifejezéseit rosza­­lással visszatorolván, s jegyzői tollal kitörültetni rendelvén, előbbeni határozata mellett maradt, melynek erejénél fogva addig is, mig Thurdos­­sinban a királyi sóhivatal a magyar törvényho­zás által visszaállittatik, mi iránt a megye, vala­mint a magas minisztériumhoz úgy a képviselő­­házhoz felirt, maguk a községek fogják Vielics­­káról a lélekszámra kivetett gácsországi sót befuvarozni. A sóügynek ekkénti elintézése után olvasta­tott Kubinyi Mihály első alispánnak szokott évi jelentése a megye összes ügyeinek miképeni ál­lásáról, mely nagy gonddal és szorgalommal összeállított jelentésből miután az derült volna ki, hogy e megyében, valamint a közigazgatás és törvénykezés minden ágainak kezelése v úgy a közegészségi állapot egészen kielégítő, a meg­előző bizottmányból kiküldött különféle választ­mányok és szolgabírák jelentései, magánfolya­modványok, s végre a testvérmegyék levelezései kerültek szőnyegre, melyeknek alkalmából több rendbeli kérvénynek felterjesztése határoztatott el, különösen pedig: 1- et. A miniszterileg már­is kilátásba helyezett trsztenai realgymnasium régóta forrón óhajtott létesítése ügyében, melynek tantermei előfelsze­­relésére e gyűlés folyama alatt Zmeskál Zoltán főszolgabíró 100 ftot, gyűlésen kívül megint az ez ügyben bizottmányilag kiküldött választmány működésekor Kubinyi Mihály első alispán 30 ftot, Nádasi Antal hites ügyvéd pedig trsztenai birtokának három évi bérletét ajánlá fel. 2- ot. Felírtunk a még rendezetlen község­ek­­beni maradvány földek, valamint a királyi ki­sebb haszonvételek megváltása ügyében. A vo­natkozó felterjesztésnek elhatározása után Zmes­­kal Zoltán főszolgabíró az őt, Lestinben, Oszád­­kán és Szinyaczén illető királyi kisebb haszon­vételek részét ottani volt jobbágyaival ingyen osztotta meg. Szép és követésre méltó példa ez! Ellenben az árvai uradalomnak abbeli egyoldalú intézkedése, melynél fogva az a vadászi tilal­mat uradalmi birtokának itteni területén a nélkül, hogy azt a megyei bizottmány szentesí­tette volna, felállítá, sehogysem helyeselhető, h­a miért is e tilalom a megyei bizottmány által érvénytelennek nyilváníttatott mindaddig, míg az ez ügyben kiküldött megyei választmány az iránti jelentését, hogy a tilalom alá vett uradalmi birtok területének fele tilalom­mentesen hagya­tott, be nem adandjó. 3. Felirtunk ama fegyverek visszaadásának ki­eszközlése iránt, melyek a 49-ki események után beállott ostromállapot alatt az osztrák kormány által a magánosoktól téritvény és visszaadás igé­rete mellett szedettek el. 4. Felirtunk a magyar nemzeti Ludoviceum mint katonai tanintézet rendeltetéséhez képest ismétt életrehozatala, a magyar hadsereg nem­zeti lábra állítása, a nemzeti kérdés mielőbbi megoldása, a kassa-oderbergi vasút, a polhorai, szlaniczai és babjagurai sótelepek országos költ­ségen leendő kutatása, a budai népszínháznak engedélyezendő évi 18.000 főnyi segély, postáink rendezése és egyéb megyei ügyeink tárgyában. Ezen érdekes bizottmányi közgyűlésnek első napját a szíves magyar vendégszeretetéről isme­retes Szmrecsányi Darius főispán úz ő méltósága számos terítékű ebéddel fűszerező. Az itteni izraeliták a napokban tartották meg imaházukban egyenjogúságuk örömünnepét, me­lyen a megyei tisztikarnak központi tagjai fő­ispán ur ő maga által vezéreltetve, szintén meg­jelentek. Ez alkalommal tartott beszédében a rabbi alkalmi köszönetet mondott az újonnan megkoronázott királyi párnak, a minisztérium­nak és a törvényhozótestületnek. Panczák Máté: K . I ö D f. é I . k. Pest, febr. 22. — A „Pesti Napló“ szerkesztője Fáik Miksa úrtól egy, nyilvánosságra szánt levelet kapott, melyet, mint a „Különfélék“ rovatának egyik közleményére vonatkozó c­áfolatot, egész terjedelmében közlünk: „Tisztelt barátom! A „Pesti Napló“ mai száma átveszi a „Wanderer“ azon hírét, miszerint engem a lipótvárosi válasz­tók egy része legközelebbi alkalommal követnek akarna megválasztani. E közleményhez ön lapja azon kérdést csatolja: várjon a Deák-párt, vagy az ellenzék jelöltje leszek-e én ? — Hogy a Deák-párt engem nem fog kandidálni, ezt önök legjobban tudják, az ellenzéknek pedig min­denesetre még sokkal kevesebb oka volna erre. Látni való tehát — a­mit különben is teljes ha­tározottsággal állíthatok — hogy az egész ha­szontalan koholmány, melynek czélja — ha van — csak az lehet, minél ferdébb állásba szorítani engem a Deák-párt irányában, s mellesleg meg­rendíteni azon személyes barátsági viszony is, mely kettőnk közt sok év óta fennáll, s mely­en előttem megbecsülhetlen értékkel bir. — Szíves­kedjék, kérem, ezen sorokat azon közönség elé juttatni, melylyel majdnem 20 éven át oly sűrű szellemi érintkezésben álltam. Pest, 1868. febr. 22-kén. Fáik Miksa.“ — A „Hon“ tegnapi számában a többek közt ezt olvassuk : „Szóljon még valaki az előre látó, óvatos félemmel hátrafelé haladó delegatio üdvös volta ellen, mely az ülései nyilvánosságát parancsoló tör­vényt is titkos albizottságok tar­tásával tudja a németek kedvéért kijátszani.“ Tehát a magyar országgyűlés delegatioja megsértette azt a törvényt, mely ülé­sei nyilvánosságát parancsolja, azzal, hogy nem ugyan maga a delegatio, hanem albizottságai nem nyilvános üléseket tartanak, így Éjszak- Amerikán és Angolországon kezdve, a világ minden alkotmányos testülete mindig megsér­tette és folyvást sérti a nyilvánosságot paran­csoló törvényt, mert mindeniiknek vannak osz­tályai, bizottságai, melyek nem nyilvános ülé­sekben készítik elő a reájuk bízottakat, így a magyar országgyűlés és ennek minden tagja, a „Hon“ képviselő dolgozótársait sem véve ki, megsértették az ülések nyilvánosságát paran­csoló törvényt, mert részt vettek az osztályok­ és bizottságoknak — a 65-ös teljes bizottság kivé­telével — nem nyilvános üléseiben. És ily vád­dal oly lap áll elő, melynek szerkesztője a ma­gyar tudományos akadémia rendes tagja, kitől legalább annyi tudományt megvárhatni, mennyit akármely mivel több embertől követelünk; ily czikket oly szerkesztő ad ki, a­ki egyszersmind országos képviselő, s mint ilyennek, legalább a magyar képviselőház eljárását ismerni kel­lene. Ha a „Hon“ tovább is így folytatja tábo­rozásait a delegatio ellen, nem valamely párt, hanem csak a tudatlanság zászlója alatt küzd, vagy oly párt élén, mely az emberek tudatlansá­gára számit. — A nyitramegyei D­e­á­k-körnek egy 20 tagból álló küldöttsége e napokban tisztel­gett Deák Ferencznél. A küldöttség vezére gróf Berchtold László, — szónoka pedig Va­­g­y­o­n István czimzetes püspök és nyitrai kano­nok voltak. — A honvédeket illetőleg a városi kapi­tányságtól következő felhívást vettünk: Miután azon idő óta, a midőn a volt honvédek a városi főkapitányságnál összehrattak, körülbelül 8 hó­nap folyt le, s az illetők az összeírás alkalmával feljegyzett lakásaikon most már nem találtat­nak ; miután továbbá a magas m. k. belügymi­nisztérium által oly honvédek összeirására, kik segélyezésre jogos igényt tarthatnak, legutolsó határnapul folyó hó 29-ike tűzetett ki, ezen rö­vid határidő alatt pedig a kapitányság nem ké­pes az illető honvédeknek lakásukat kipuha­tolni, nehogy fentebb érintett körülmény miatt némely segélyre jogosított honvédek figyelmen kívül hagyassanak, a pestvárosi kapitány által felszólittatnak mindazon honvédek, kik segélye­zésre minősitve vannak, hogy folyó hó 28-áig a fökapitányi hivatalnál 7. sz alatt megjelenni szíveskedjenek.­­ A hétszemélyes táblának mint sajtóügyek­ben semmitő­széknek mai napon tartott nyil­vános ülésében Greifenegg Vilmos és Sandrik Mihálynak Binlein Vincze elleni ügyében az el­marasztalt vádlottnak semmiségi panasza elvet­tetett, ellenben Moorländer Mórnak semmiségi panasza folytán a Kern Lajost felmentő sajtóbí­­rósági ítélet és megelőzött esküdtszéki eljárás a tényállás felderítésére szükségelt, s mindkét fél által kihallgattatni kért tanuk helytelen mellőzte­­tése miatt megsemmisittetett. A bővebb közlést jövő számunkra tartjuk fel. — Szabadkáról Írják a „Századunk­nak, hogy Pestmegye ismeretes körlevele azon megjegyzéssel vétetett tudomásul, hogy e város közönsége az abban kifejtett nézeteket és elve­vőket egyátalán nem osztja. Azon elv, mely a megyék omnipotentiáját, s a kormánynyal­ coor­­dinatióját decretálja, a népszerű, parlamentáris kormányzatot lehetlenné teszi, a szabadság he­lyett előjogokat alkot, s akarva nem akarva feu­dális állapotokra visszavezet. Reactionális elv lesz az, akár hirdettessék az Pestmegye gyűlés­­termében, akár a „Hirnök“ hasábjain. — Nagyszombatról írják nekünk: A nagyszombati sajtóbiróság előtt f. hó 20-án tár­gyaltatok dr. Stein Lipót és neje modor városi lakosoknak Schnell András Modor városa taná­csosa ellen indított becsületsértési ügye, egy a „Preszburger Zig“ múlt évi 231-ik számában megjelent és dr. Stein Lipótot, főleg mint izrae­litát és orvost sértő czikk iránt. Magánvádlát dr. Heller pozsonyi ügyvéd (izraelita) képvi­selte, ki ez alkalommal a bár hosszadalmas, de nagy részt érdekekes vádb­eszédei által szép szónoki tehetsége és ügyvédi képességének dicséretes tanújeleit adó. Vádlott Orkényi Ede nagyszombati ügyvéd által védelmeztetett. Az es­küdtek 7 szavazattal 5 ellenében a vádlott fe­lett a „bűnöst“ kimondották, a­minek követ­keztében vádlott a bíróság által 50 ft pénzbír­ság és 125 ft költségben marasztaltatott. Kieme­lendő , miszerint a d. e. 9 órától d. u. Va3-ig a városház nagytermében tartott tárgyalást az igen szép számmal jelen volt közönség legna­gyobb figyelem és kitartással végig kisérte, mi tagadhatlan bizonyitéka annak, hogy a lakosság az esküdtszéki intézmény — mint az egyéni szabadság legfőbb biztosítéka irányában a leg­nagyobb érdekeltséggel viseltetik. — A magyarhoni földtani társulat 1868. évi február 26-ik napján szerdán délután 5 órakor az akadémia épületében szak­gyűlést tart. Tár­gyak : 1. K­o­c­h Antal értekezik Eperjes vidé­kének földtani viszonyairól. 2. H­a­n­­­k­e­n Miksa Miksa megismerteti a brennbergi széntelepeket Sopron megyében.­­ Az orsz. izraelita értekezlet a választási rend javaslata feletti részletes vitát tegnap (21-én), egyetlen egy pontnak kivételével befejezte. A vita igen beható volt, sőt néhol ingerültnek is mondható. A 4. §. a congressus képviselőinek az egyes kerületekre felosztását tartalmazza; a fel­osztás alapjául az 1857-iki összeírás vétetett, az alap tehát igen tökéletlen, és valószínű, hogy igen sok reclamatiókra fog okot nyújtani. Újabb statistikai adatok nem állattak a javaslat készí­tőinek rendelkezésére. A javaslat szövege egy két nap múlva napvilágot fog látni. — Gyászhir. Kunhegyesről. Ku­­­i­f­fay Zsigmond ur ottani ref. lelkész, ki e hivatalát 43 éveken keresztül fáradhatlan buzgalommal vitte, s mint a heves-nagykunsági egyházvidék­nek tanácsosa és jegyzője, a közügynek huza­mos ideig hasznos szolgálatokat tett de e mel­lett az irói pályán is jeles papi dolgozatai és­­­ nyelvészeti közlemén­yei által mara­kodó nevet és érdemeket szerzett, e hó 17-én tü­dőszérhűdés következtében 72 éves korában elhunyt. Béke P°TMA nemzeti t­ornaegy­­­et­ek tanító képző osztályában még hat egyén nyerhetvén ki­­képeztetést, felhivatnak mindazok, kik magukat tornatanítókká kiképeztetni, s ennélfogva a ké­peidei tornab­czkéken részt venni óhajtanak, a tornacsarnokban (5 pacsirta utcza 3 sz.) ez iránt Bockelberg Ernő egyleti művezetőnél naponként 5-7 óráig jelentkezni. Pesten febr. 20-án Dr. Mátyus Arigt­d, nemz. tornaegyleti jegyző. — A központi magyar gyógyszerészeti és mű­­vegyészeti vállalat a Concordia gőzmalom táján a soroksári töltés mellett gyára építése czéljára mintegy 2200 □ ölre terjedő telket vásárolt, és az építkezést még ez év folytán befejezni szándé­­kolja. A bizottság a műigazgatót külföldre küldte hogy a szükséges gépek és készletek leendő be­szerzésénél, a tudomány legújabb vívmányait lehetőleg alkalmazhassa. — Az aszódi izraeliták a magyar írók segélyegylete alapjához 50 forinttal járultak. — A S­z­e­n­t-L­á­s­z­l­ó-T­á­r­s­u­l­a­t f. hó 19 én tartott választmányi gyűlésében a követ­kező segélyzések szavaztattak meg: A boszniai missio részére 120 ft; Apostag r. kath községé­nek orgonaszerzésére 60 ft; a nagyváradi ir­galmas rendiek zárdájának templom javítási költ­ségekre 100 ft; Hátszeg r. kath. községének Erdélyben a templom felső díszítésére 100 ft; Kis Lomnicz szepes-egyház­megyei r. kath. köz­ségnek temlomépitési költségekre 100 ft; Kőha­lom, erdély egyházmegyei r. kath. községnek orgonaszerzésére 80 ft; a chathomi egyházme­gyének (Amerikában) szükségei fedezésére 300 frank. — Rózsavölgyi és Társa mükereskedésében megjelent „Vihar polka,“ zongorára szerzé Löff­ler János, — és „Emancipatio, Polka tremblan­­te,“ Klepsch Károly tól­­ára 40 kr. — A gr. St. Génois sorsjegyek leg­kisebb nyerő számai: (Vége.) 53999 54016 54131 54690 55498 55521 55608 55666 55676 55740 54291 56724 56897 57145 57263 57343 57473 57539 57614 57685 57710 57796 57867 58103 58264 58326 58370 58373 58405 58418 58429 58471 58561 58748 58893 58907 58937 58996 59086 59340 59341 59423 59456 59740 59799 59878 59916 60121 60441 60695 60730 60860 60873 61047 61381 61513 61929 62052 62475 62476 62557 62695 62842 62883 62948 63026 63217 63419 63873 64078 64082 64128 64310 64492 64793 64870 64878 65006 65025 65034 65150 65559 65744 65907 66265 66273 66553 66628 66647 66920 66946 67213 67359 67440 67500 67504 67817 67849 67975 68056 68099 68359 68388 68527 68626 68801 68815 69012 69040 69183 69273 69329 69360 69367 69600 69669 69777 69951 70234 70269 70306 70418 70503 70551 70803 70863 70884 70929 70975 71094 71240 71432 71437 71462 71572 71576 71744 71868 71819 72127 72362 72493 72685 73042 73140 73479 73604 73950 74003 74025 74087 74114 74172 74177 74785 74831 75174 75242 75268 75422 75450 75478 75619 75646 75703 75892 75941 76011 76792 76822 76826 76847 77210 77289 77587 77673 77765 77979 78473 78500 78520 78861 78862 78986 79110 79158 79328 79497 79513 79534 79635 79783. — Meghívás a Gab. m. gyorsíró-társulat közgyűlésére. A Gabelsbergeri magyar gyorsíró­­társulat 1868. mártius elsején (vasárnap) d. u. 3 órakor közgyűlést tart, Budán a várban, az evangélikusok tanodájában (a várkapu közelé­ben), melyre a társulat összes tagjai tisztelettel meghivatnak. Napirend: elnöki beszéd; a pénz­tári kimutatás; az alapszabályok módosítása; általános tisztujitás. Szavazattal birand minden, rendes és levelező tag, ki a közgyűlés napján felvett dijának befizetésével hátralékban nem leend. — A közgyűlést megelőzőleg rövid havi­­gyülés tartatik uj tagok felvétele végett. Kelt Pesten, febr. 22-ikén 1868. Szombathy Ignácz, e. i. társulati elnök. A „P. Napló“ társürgönyei Bécs, febr. 22. A Reichsrathdelega­­tio költségvetési bizottmányának tegnapi , mai teljes ülésében a bizottság által ajánlott valamennyi javaslat elfogadtatott; azon resolutio pedig, mely az ezredek ál­lomásozására a toborzási kerületekben vonatkozik, határozattá nem emeltetett. Bécs, febr. 22. A magyar delegatio hadiosztály mai ülésében a kormány kép­viselői a hadügyi minisztérium részéről a felvilágosításokat adtak a rendkívüli szük­séglet egyes tételeiről. Az osztály a fede­zendő szükséglet kimutatását követelte. A kormány képviselője a közös miniszté­rium fedezetét 48 millión fölülinek mu­tatja ki. — Egyes tételek fölötti érdem­­leges tárgyalások még nem voltak. P­ár­is, febr. 22. A mai „Patrie“ meg­hazudtolja azon hírt, hogy a hannoverai király a franczia kormányhoz a hanno­verai emigránsok fogadtatása miatt kér­dést intézett, azt mondván: ha ily kérdés létetett volna, a hannoverai király azon meggyőződésre jutott volna, hogy szán­­dékának valósítása a franczia kormány­nak igen kellemetlen lenne. S Közgazdaság. A nagyméltóságu m. kir. közmunka és közle­kedési minisztériumnak felszólítására a magyar­országi vasúthálózatot ábrázoló térképére .7 kir. Beszterczebánya város közönsége a helybeli vasúti bizottmányt észrevételeinek beterjeszté­sére, utasította, mely hivatásában eljárván ,követ­kező, közgyűlésiig jóváhagyott a a nagyméltó­ 8 i­ll­km­­inisztériumhoz és a magas képvi­selőházhoz felküldött jelentést nyújtott be. " Beszterczebánya város és annak környéke tel­jesen meggyőződve lévén arról, miként nemcsak ennek, de leginkább édes hazánk anyagi érdeketíEtr­. '“k “ST el«mosdith»lék.

Next