Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)
1868-02-23 / 5350. szám
Gr. Szmytov, ki 1848. és 49-ben a cs. osztrák hadseregnél tiszti minőségben szolgált, sokkal megállapodottabb nézetekkel és mint született porosz — sokkal szigorúbb felfogással bírhat a kormányzati rendről, mint hogy egy hazai kormánynak törvényes, jóakaró irányú megszilárdulását indokolatlan ellenzékeskedéssel a maga részéről késleltetni óhajthatná, s vele is bizonyára csak egy személyes kérdés véletlensége által jöhetett levélíró összeköttetésbe; a politikai elvkérdéseknek küzd terén gr. Szmetov — múltjánál fogva — a túlzásoktáborában — levéliró társaságában — magát otthonosnak nem találhatja. i .0 .11' 08 Iá '!! Megyei közgyűlésünk folyamának ismertetését levéliró a főispáni megnyitó beszéd értelmének elferdítésével kezdi meg, ki is nem a delegátiókról szólott elragadtatással, hanem azon eredményről, melyet ezen, kisérletkép felállított intézmény már eddig is — jó előjel gyanánt — feltüntethet, midőn a veres könyv előterjesztésének nagy horderejű tényére hivatkozva, mint valóságot mutatja fel a külügyek intézésébe hazánknak eddig csak jogilag követelt befolyását. Az alispáni jelentésnél Appellesre és Ovidra nem lett volna szüksége levélírónak, ha elfogultsága a helyes felfogási képesség ellen örökös birtokháborítást nem követne el benne. Alispán úr igen szomorúan emlékezett meg az ideiglenes kormány törvényellenes eljárásának idejében keletkezett, s a jelenlegi törvényes megye által kénytelenül átvett nyolcadfélezer hátralékról, s e tényt mintegy indokul használta fel azon nézetének támogatására, melynél fogva e roppant hátralék feldolgozása szempontjából ő a törvénykezési közegek szaporítását szükségesnek tekinti. Az alispáni jelentés után az üresedésbe jött megyei tiszti állomások betöltése ellen emel panaszt a „temesvári levelek“ írója. Igaz, hogy e betöltések — az egyéniségeket illetőleg — nem a levélíró ízlése szerint történtek, de mint publicista, csak örülhetne a múlt septemberi megyei végzés megtartásának szigorúsága felett, mely végzésben az 1848-diki XVII. törvényczik értelmezésénél azoknak indítványa nyert többséget, kiket levéliró ma az ellenzékhez kíván sorolni; ugyanis 1867-dik év September havában tartott közgyűlésünk alkalmával megyénk közönsége az említett t. czikkben — a főispán és bizottmány között — követelt egyet ■ értést két módon tartá lehetőnek, t. i. vagy az által, hogy a bizottmány ajánlván több egyént, ezek közül belátása szerint nevez ki egyet a főispán a megürült állomásra, vagy a főispán által jelöltek közül szabadon választ a bizottmány ; végzéssé a második mód emeltetett. Most lefolyt közgyűlésünkön e végzés szerint történtek a helyettesítések. És ha levélíró nincs megelégedve a főispáni magánértekezlet eredményével, ennek oka ismét csak saját elfogultságában rejlik, mely nem engedte vele megértetni ezen értekezlet czélját. Ugyanis a főispánnak nem az volt óhajtása, hogy magának kijelölés végett egyéneket ajánltasson, hanem azt akarta megtudni, hogy a megüresedett tisztségekre ajánlkozók közül egyik vagy másik ellen nincsen e a közönség részéről alapos kifogás ? E czélból a megye különböző járásainak főbiráit és különböző vidékeinek egyes ismeretesebb független tagjait, kikről feltehette, hogy a kerületnek, járásnak vagy vidéknek véleményét ismerik is, s vele megismertetni készek is, magához kérette; ezek között véletlenül olyanok is lehettek jelen, kik a levélíró nézete szerint az ellenzéki párthoz tartoznak, ez azonban csak a véletlenség műve lehetett, mert nem politikai nézetek felett hozni ítéletet, hanem a becsületes jellem és szakképzettség ellen felhozható adatokat megismertetni, volt az értekezletnek feladata, ezt egyes ember épen úgy megtehette, mint többen egyesülten, vagy mint egy egész párt, és itt a paritásról csak a paritás fogalma feletti értelem -hiány beszélhet!------- — Az értekezleten a tisztviselőkül ajánlkozottak közül senki ellen nem tétetvén kifogás; a főispán régi jognál, törvénynél és megyei végzésnél fogva szabadon candidált és — mint fentebb említettük — a bizottmány a kijelöltek közül szabadon választott. — Valóban szomorú állapot az, midőn az embernek annyi kielégítetlen óhajtásai vannak, mint a „temesvári levelek“ írójának ! Ő sokat szeretne elérni! Szeretné, hogy a bizottmány kandidáljon is, válaszszon is, és ha figyelemmel követjük bámulatos logikáját, azt találjuk, miszerint talán még inkább szeretné hogy amíg ő a kisebbséghez tartozik, addig a kisebbség candidáljon is, válaszszon is, sőt ha egészen igazságosak akarnánk lenni irányában, talán azt kellene állítanunk, hogy legjobban szeretne ő maga candidálni is, és kinevezni is. De hiába, ez már nálunk nem megy, egyelőre meg kell elégednünk a joggyakorlat azon mértékével , melyet hazánknak alkotmánya számunkra biztosít, s valóban részünkről mi a parlamentáris életet Temes megyében minden felkiáltójel nélkül említhetjük meg és azért, midőn levélíró ez iránt „rövid vázlatát“ feljajdulásképen teszi, azon gyanú ébred fel bennünk, hogy ő az alkotmányos szabadság kérkedősrége alatt talán alkotmányellenes törekvéseket árul. Mert alkotmányos parlamentáris elv az, hogy a végrehajtó hatalmat ő Felsége felelős minisztériuma által gyakorolja. Alkotmányos és parlamentáris nézet az, hogy a felelős minisztereket — rendes viszonyok között— őfelsége a törvényhozás többségének elv követőiből nevezi. Aki a törvényhozás többségének politikai irányával ellenkezik, az nem helyeselheti ezen törvényhozás határozatainak végrehajtását sem, az nem helyeselheti a törvényhozás többségén alapuló kormányzatot. Ha tehát valaki a végrehajtásban, mint nyilvános végrehajtó tisztviselő, részt akar venni, arról fel kell tennünk, hogy vagy egy gondolkozása a kormánynyal, vagy ellenkező meggyőződés mellett magának alkalmat óhajt szerezni a kormányzat megnehezítésére és talán megakasztására. Az első esetben levélíró ajánlottja ki nem jelöltetése ellen: az ellenzéknek panaszkodni nincs oka, s az utóbbi esetben kijelöltetését kívánni nem lenne joga. Ha a „temesvári levelek“ írója mindezeket komoly gondolkozásának tárgyává tette volna bizonyára megkimélendi vala magát azon fáradságtól, hogy a „Hazánk“ 30-dik számában megjelent második levele utolsó három negyedének jeremiádját megirja! A mesebeli rókának savanyu az elérhetlen szellő! Alkotmányellenes érzület magát alkotmányos hazai állapotokban kielégítettnek nem tekintheti. Al tudósításokkal mai napon egy nyilvános közélet mozzanatait ismertetni nem lehet, hanem csak az igazság hű előadásával érdemelhetni meg a józan közönség elismerését .A közvélemény minden szabad államban hatalmas tényező,amely kíméletlenül lerántja álarczát a szenteskedő hamis hazafiságnak, s csak Temesmegyében oly szelíd ez ma, hogy a „temesvári levelek“ elferdítései büntetlenül járhatnak Isten fényes napvilágán. Temesváron, febr. 17-kén 1868. t—x—1. Hatósági élet. Hornból, febr. 20. Folyó hó 17. és 18-kán első alispánunk Z meska Zsigmond elnöklete alatt tartott rendes évnegyedes bizottmányi gyűlésünk közérdekübb .tárgyai a következőkben pontosíthatók össze. Az elnöki, örvendetes tudomásul vett évnegyedes jelentésből megértettük, hogy a megye állapota minden tekintetből kielégítőnek mondható, így a többi közt a megyénkben is két helyütt kiütött marhadög erélyes tisztviselői intézkedések folytán kevés veszteséggel elfojtatott. A ministerialis intézmények közül megyénket közelebbről érdeklő azon válasziratára földmivelés,ipar s ker.minisztériumnak, mely szerint a megyénk székhelyéről Szobra felállittatni kért távirati vonalt B.-Gyarmat felé engedélyezte , újból felíratni határoztatok, hogy egyéb országos tekinteteken kívül már azért is czélirányosbnak véljük a Szob felé készítendő vonalt, mivel csak az erre eső uradalmak erdejéből reméltünk oszlopfákat nyerni, Szobon pedig Luczenbacher bízott, tagtársunk a szükséges távirdai helyiséget is ingyen felajánlani szives volt. — Ez alkalommal pedig ugyanazon tisztelt minisztérium felkéretik még : a B.-Gyarmat és Ipolyság közti postai forgalomnak mindennapivá tételére. Politikai pártvitát, illetőleg illedelmes eszmecserét ezen gyűlésünk folyama alatt csupán a honvédelmi minisztériumnak, az ez évi katonai váltság díját tudató körözvényt idézett elő, mely alkalommal Laszkáry Miklós 49 ki első alispánunk sajnálkozását jelentette ki a felett, hogy az illető miniszter, mielőtt a törvényhozás megajánlotta volna az újonczokat, máris összeiratni rendelte, ezen rendeletet pedig a megyei tisztviselőség azonnal teljesítette stb. Válaszoltak neki Horváth Miklós alispán, Bócz Kálmán és Paczolay János országgyűlési képviselők , miszerint a neheztelt miniszteri előintézkedést épen nem lehet rendeletnek mondani; a nemzet szuverainitása abban világosan fenn van tartva, az ország legtöbb megyéje hasonló értelemben vette s teljesítette azt, sőt maga az országgyűlés a honvédelmi miniszternek ez ügybeni nyilatkozatában tökéletesen megnyugodott stb. Azonban az utóbb nevezett képviselőnk indokolt előadására magára a katonai váltságdíj ügyében kibocsátott rendeletre, egyhangúlag határozta a megye , „hogy azt a törvénykezés további intézkedéséig függeszsze fel, a honvédelmi miniszter úr, mely, bizonyára irodájából tudtán kívül bocsátotta ki, miután azon alá sincs írva.“ — A belügyminiszter által megküldetett ulóbbi törvényczikkelyek tudomásul véve kihirdetetteknek lenni jelentettek ki.— Ugyanannak a koldulási megszüntetése iránti felhívása javaslattétel végett egy küldöttségre bízatott, mely másnap be is adta e részbeni munkálatát. — Több rendű miniszteriális, jobbára házi ügyekre vonatkozó rendelvények tudomásul vétettek vagy teljesítés végett kiadattak, így a dohánycsempészet meggátlása iránti belügyminiszteri rendelet is , azonban elhagyásával a kémkedésre buzdító , s ezért jutalmat ígérő záradéknak, mire nézve Dacsó Pál bizottmányi tag indítványára a tisztelt minisztérium föliratilag megkéretni határoztatok, hogy e részben, miután a kémkedési rendszer a magyar nemzet geniusával nem fér össze, más czélszerűbb módokról gondoskodni méltóztassék. Ennek kapcsában egyidejűleg még a pénzügyminisztériumnak is felir a megye, hogy a dohánymonopólium ügyében tett múltkori felírásunkra mielőbb kielégítő választ adni kegyeskedjék. A megyei levelezések sorából Pest- és Győrmegyéknek ismeretes sérelmi panaszaikat megyénk tudomásul veszi ugyan, de az efféle panaszok megelőzése tekintetéből fölírni határozott az országgyűléshez, miszerint az általunk is fentartatni óhajtott megyék autonómiájának a parlamentáris kormányhozi viszonyát mielőbb szervezze, intézze el. A Pestvárosnak a Petőfiszoborral adakozási felhívása, sikeresités végett a járásbeli főbiráknak kiadatni rendeltetett. — Debreczennek panaszos megkeresése azon okból nem pártoltathatott, miután az a megye hatóságánál is lényegesb jogokat látszik a kir. városok részére igénybe venni. — Több rendű levelek választmányokhoz utasítottak, avagy egyszerűn tudomásul vétettek. A múlt évi utolsó bizottmányi ülésünkből kiküldött különféle választmányi jelentésekből legtöbb figyelmet keltett a Zemplénmegye felhívása folytán kiküldött nemzetiségügyinek, Majláth István főjegyzőnk által szépen ecsetelt munkálata, mely a nemzetiségeknek mindazon jogokat, — különösen a községben, egyház és iskolában — megadatni javasolja, melyek nem ellenkeznek sem az ország integritásával, sem a magyar nyelvnek diplomatikai állásával. Elfogadtatott. — A népnevelési ügyben eljárt választmány is bejelentette nagy értekezletének eredményét, mely szerint a megyei népvelési egyletet megalakította, s a megye négy járása részére megválasztván elnökökül : Dacsó Pált, Majáth Istvánt, Paczolay Jánost és Zmcskall Lajost; őket a járási egyletek további megalakítására utalta. Tudomásul vétetett azon kijelentéssel, hogy a megyei hatóság,a népvelés ügyében továbbá is fenn akarja tartani törvényszerű, s eddig is gyakorlott befolyását. A Pongrácz Lajos által indítványozott megyei könyvtár szabályainak s ügykezelésének kidolgozásával megbizott választmány munkálata egész terjedelmében elfogadtatott. A megyei statútumok szerkesztését teljesített küldöttségnek kissé tulbureaueratikus tartalmú kinyomatott dolgozata feletti tárgyalás a jövő bizottmányi gyűlésre halasztatott. Egyéb apróbb házi intézkedések stb. közül megemlítjük még, hogy Fekete Gyula lemondása által üresedésbe jött esküdti állomás betöltése végett, az erre jelentkezettek főispán ő magának felterjesztetni fognak. — A hús ára marad mint volt. (18 és 17 kr.) — Jövő bizottmányi gyűlésünk május hó 11-kére határoztatott. 1. 1. Árvából, februárban. Nálunk a bizottmányi évnegyedes közgyűlés f. hó 4-kén vette kezdetét az e hazában egészen új korszakot alkotó törvényczikkek kihirdetésével. E bizottmányi közgyűlésnek első napja elég érdekes volt, érdekessé tette azt különösen a gácsországi limito só szállítása és kezelése feletti élénk vita, mely nálunk már harmadizben megújult, de reméljük most már utoljára fordult elő. E vitára, melynél többek közt Bulla György szolgabiró és Kohuth József alsókubini r. kath. plébános első rendben szerepeltek a közjó érdekében , a szép nyereménytől elesett Kuffler Izsák volt sószállitónk szolgáltatott alkalmat az által, hogy — miután ő több évi, e tekintetbeni gazdálkodása után a volt provisorialis főispán által még ez évre is meghosszabbított, de a fennállott magyar kir. helytartótanács által elutasított sószállítási szerződését múlt évi november hó 5-ki közgyűlésben, mely a limito só szállítását és kezelését magukra a községekre bízta, keresztül nem vihette, a bizottmányi határozat ellen egy — egészen alaptalan, önmagával ellenmondásba jövő, s nemcsak egyeseket, hanem magát a megyei bizottmányt sértegető felfolyamodványt nyújtott be a magas pénzügyminisztériumhoz, melyben a furfangos ember azt akarta volna a csak imént czímzett minisztériummal erővel elhitetni, hogy ha az itteni fogyasztók számára szükséges sót nem szállítandja, a megye egészen só nélkül maradand; miután azonban a Bachféle rendszer alatt behozott ebbeli vállalkozás gyűlölt kötelékeiből kibontakozott községeink a felfolyamodónak vállalkozása nélkül is a szükséges sóval folytonosan és olcsóbb áron ellátvák, a megye közönsége ezen, a magas minisztérium által jelentéstétel végett ide leküldött felfolyamodványnak sértegető kifejezéseit roszalással visszatorolván, s jegyzői tollal kitörültetni rendelvén, előbbeni határozata mellett maradt, melynek erejénél fogva addig is, mig Thurdossinban a királyi sóhivatal a magyar törvényhozás által visszaállittatik, mi iránt a megye, valamint a magas minisztériumhoz úgy a képviselőházhoz felirt, maguk a községek fogják Vielicskáról a lélekszámra kivetett gácsországi sót befuvarozni. A sóügynek ekkénti elintézése után olvastatott Kubinyi Mihály első alispánnak szokott évi jelentése a megye összes ügyeinek miképeni állásáról, mely nagy gonddal és szorgalommal összeállított jelentésből miután az derült volna ki, hogy e megyében, valamint a közigazgatás és törvénykezés minden ágainak kezelése v úgy a közegészségi állapot egészen kielégítő, a megelőző bizottmányból kiküldött különféle választmányok és szolgabírák jelentései, magánfolyamodványok, s végre a testvérmegyék levelezései kerültek szőnyegre, melyeknek alkalmából több rendbeli kérvénynek felterjesztése határoztatott el, különösen pedig: 1- et. A miniszterileg máris kilátásba helyezett trsztenai realgymnasium régóta forrón óhajtott létesítése ügyében, melynek tantermei előfelszerelésére e gyűlés folyama alatt Zmeskál Zoltán főszolgabíró 100 ftot, gyűlésen kívül megint az ez ügyben bizottmányilag kiküldött választmány működésekor Kubinyi Mihály első alispán 30 ftot, Nádasi Antal hites ügyvéd pedig trsztenai birtokának három évi bérletét ajánlá fel. 2- ot. Felírtunk a még rendezetlen községekbeni maradvány földek, valamint a királyi kisebb haszonvételek megváltása ügyében. A vonatkozó felterjesztésnek elhatározása után Zmeskal Zoltán főszolgabíró az őt, Lestinben, Oszádkán és Szinyaczén illető királyi kisebb haszonvételek részét ottani volt jobbágyaival ingyen osztotta meg. Szép és követésre méltó példa ez! Ellenben az árvai uradalomnak abbeli egyoldalú intézkedése, melynél fogva az a vadászi tilalmat uradalmi birtokának itteni területén a nélkül, hogy azt a megyei bizottmány szentesítette volna, felállítá, sehogysem helyeselhető, ha miért is e tilalom a megyei bizottmány által érvénytelennek nyilváníttatott mindaddig, míg az ez ügyben kiküldött megyei választmány az iránti jelentését, hogy a tilalom alá vett uradalmi birtok területének fele tilalommentesen hagyatott, be nem adandjó. 3. Felirtunk ama fegyverek visszaadásának kieszközlése iránt, melyek a 49-ki események után beállott ostromállapot alatt az osztrák kormány által a magánosoktól téritvény és visszaadás igérete mellett szedettek el. 4. Felirtunk a magyar nemzeti Ludoviceum mint katonai tanintézet rendeltetéséhez képest ismétt életrehozatala, a magyar hadsereg nemzeti lábra állítása, a nemzeti kérdés mielőbbi megoldása, a kassa-oderbergi vasút, a polhorai, szlaniczai és babjagurai sótelepek országos költségen leendő kutatása, a budai népszínháznak engedélyezendő évi 18.000 főnyi segély, postáink rendezése és egyéb megyei ügyeink tárgyában. Ezen érdekes bizottmányi közgyűlésnek első napját a szíves magyar vendégszeretetéről ismeretes Szmrecsányi Darius főispán úz ő méltósága számos terítékű ebéddel fűszerező. Az itteni izraeliták a napokban tartották meg imaházukban egyenjogúságuk örömünnepét, melyen a megyei tisztikarnak központi tagjai főispán ur ő maga által vezéreltetve, szintén megjelentek. Ez alkalommal tartott beszédében a rabbi alkalmi köszönetet mondott az újonnan megkoronázott királyi párnak, a minisztériumnak és a törvényhozótestületnek. Panczák Máté: K . I ö D f. é I . k. Pest, febr. 22. — A „Pesti Napló“ szerkesztője Fáik Miksa úrtól egy, nyilvánosságra szánt levelet kapott, melyet, mint a „Különfélék“ rovatának egyik közleményére vonatkozó cáfolatot, egész terjedelmében közlünk: „Tisztelt barátom! A „Pesti Napló“ mai száma átveszi a „Wanderer“ azon hírét, miszerint engem a lipótvárosi választók egy része legközelebbi alkalommal követnek akarna megválasztani. E közleményhez ön lapja azon kérdést csatolja: várjon a Deák-párt, vagy az ellenzék jelöltje leszek-e én ? — Hogy a Deák-párt engem nem fog kandidálni, ezt önök legjobban tudják, az ellenzéknek pedig mindenesetre még sokkal kevesebb oka volna erre. Látni való tehát — amit különben is teljes határozottsággal állíthatok — hogy az egész haszontalan koholmány, melynek czélja — ha van — csak az lehet, minél ferdébb állásba szorítani engem a Deák-párt irányában, s mellesleg megrendíteni azon személyes barátsági viszony is, mely kettőnk közt sok év óta fennáll, s melyen előttem megbecsülhetlen értékkel bir. — Szíveskedjék, kérem, ezen sorokat azon közönség elé juttatni, melylyel majdnem 20 éven át oly sűrű szellemi érintkezésben álltam. Pest, 1868. febr. 22-kén. Fáik Miksa.“ — A „Hon“ tegnapi számában a többek közt ezt olvassuk : „Szóljon még valaki az előre látó, óvatos félemmel hátrafelé haladó delegatio üdvös volta ellen, mely az ülései nyilvánosságát parancsoló törvényt is titkos albizottságok tartásával tudja a németek kedvéért kijátszani.“ Tehát a magyar országgyűlés delegatioja megsértette azt a törvényt, mely ülései nyilvánosságát parancsolja, azzal, hogy nem ugyan maga a delegatio, hanem albizottságai nem nyilvános üléseket tartanak, így Éjszak- Amerikán és Angolországon kezdve, a világ minden alkotmányos testülete mindig megsértette és folyvást sérti a nyilvánosságot parancsoló törvényt, mert mindeniiknek vannak osztályai, bizottságai, melyek nem nyilvános ülésekben készítik elő a reájuk bízottakat, így a magyar országgyűlés és ennek minden tagja, a „Hon“ képviselő dolgozótársait sem véve ki, megsértették az ülések nyilvánosságát parancsoló törvényt, mert részt vettek az osztályok és bizottságoknak — a 65-ös teljes bizottság kivételével — nem nyilvános üléseiben. És ily váddal oly lap áll elő, melynek szerkesztője a magyar tudományos akadémia rendes tagja, kitől legalább annyi tudományt megvárhatni, mennyit akármely mivel több embertől követelünk; ily czikket oly szerkesztő ad ki, aki egyszersmind országos képviselő, s mint ilyennek, legalább a magyar képviselőház eljárását ismerni kellene. Ha a „Hon“ tovább is így folytatja táborozásait a delegatio ellen, nem valamely párt, hanem csak a tudatlanság zászlója alatt küzd, vagy oly párt élén, mely az emberek tudatlanságára számit. — A nyitramegyei Deák-körnek egy 20 tagból álló küldöttsége e napokban tisztelgett Deák Ferencznél. A küldöttség vezére gróf Berchtold László, — szónoka pedig Vagyon István czimzetes püspök és nyitrai kanonok voltak. — A honvédeket illetőleg a városi kapitányságtól következő felhívást vettünk: Miután azon idő óta, a midőn a volt honvédek a városi főkapitányságnál összehrattak, körülbelül 8 hónap folyt le, s az illetők az összeírás alkalmával feljegyzett lakásaikon most már nem találtatnak ; miután továbbá a magas m. k. belügyminisztérium által oly honvédek összeirására, kik segélyezésre jogos igényt tarthatnak, legutolsó határnapul folyó hó 29-ike tűzetett ki, ezen rövid határidő alatt pedig a kapitányság nem képes az illető honvédeknek lakásukat kipuhatolni, nehogy fentebb érintett körülmény miatt némely segélyre jogosított honvédek figyelmen kívül hagyassanak, a pestvárosi kapitány által felszólittatnak mindazon honvédek, kik segélyezésre minősitve vannak, hogy folyó hó 28-áig a fökapitányi hivatalnál 7. sz alatt megjelenni szíveskedjenek. A hétszemélyes táblának mint sajtóügyekben semmitőszéknek mai napon tartott nyilvános ülésében Greifenegg Vilmos és Sandrik Mihálynak Binlein Vincze elleni ügyében az elmarasztalt vádlottnak semmiségi panasza elvettetett, ellenben Moorländer Mórnak semmiségi panasza folytán a Kern Lajost felmentő sajtóbírósági ítélet és megelőzött esküdtszéki eljárás a tényállás felderítésére szükségelt, s mindkét fél által kihallgattatni kért tanuk helytelen mellőztetése miatt megsemmisittetett. A bővebb közlést jövő számunkra tartjuk fel. — Szabadkáról Írják a „Századunknak, hogy Pestmegye ismeretes körlevele azon megjegyzéssel vétetett tudomásul, hogy e város közönsége az abban kifejtett nézeteket és elvevőket egyátalán nem osztja. Azon elv, mely a megyék omnipotentiáját, s a kormánynyal coordinatióját decretálja, a népszerű, parlamentáris kormányzatot lehetlenné teszi, a szabadság helyett előjogokat alkot, s akarva nem akarva feudális állapotokra visszavezet. Reactionális elv lesz az, akár hirdettessék az Pestmegye gyűléstermében, akár a „Hirnök“ hasábjain. — Nagyszombatról írják nekünk: A nagyszombati sajtóbiróság előtt f. hó 20-án tárgyaltatok dr. Stein Lipót és neje modor városi lakosoknak Schnell András Modor városa tanácsosa ellen indított becsületsértési ügye, egy a „Preszburger Zig“ múlt évi 231-ik számában megjelent és dr. Stein Lipótot, főleg mint izraelitát és orvost sértő czikk iránt. Magánvádlát dr. Heller pozsonyi ügyvéd (izraelita) képviselte, ki ez alkalommal a bár hosszadalmas, de nagy részt érdekekes vádbeszédei által szép szónoki tehetsége és ügyvédi képességének dicséretes tanújeleit adó. Vádlott Orkényi Ede nagyszombati ügyvéd által védelmeztetett. Az esküdtek 7 szavazattal 5 ellenében a vádlott felett a „bűnöst“ kimondották, aminek következtében vádlott a bíróság által 50 ft pénzbírság és 125 ft költségben marasztaltatott. Kiemelendő , miszerint a d. e. 9 órától d. u. Va3-ig a városház nagytermében tartott tárgyalást az igen szép számmal jelen volt közönség legnagyobb figyelem és kitartással végig kisérte, mi tagadhatlan bizonyitéka annak, hogy a lakosság az esküdtszéki intézmény — mint az egyéni szabadság legfőbb biztosítéka irányában a legnagyobb érdekeltséggel viseltetik. — A magyarhoni földtani társulat 1868. évi február 26-ik napján szerdán délután 5 órakor az akadémia épületében szakgyűlést tart. Tárgyak : 1. Koch Antal értekezik Eperjes vidékének földtani viszonyairól. 2. Hanken Miksa Miksa megismerteti a brennbergi széntelepeket Sopron megyében. Az orsz. izraelita értekezlet a választási rend javaslata feletti részletes vitát tegnap (21-én), egyetlen egy pontnak kivételével befejezte. A vita igen beható volt, sőt néhol ingerültnek is mondható. A 4. §. a congressus képviselőinek az egyes kerületekre felosztását tartalmazza; a felosztás alapjául az 1857-iki összeírás vétetett, az alap tehát igen tökéletlen, és valószínű, hogy igen sok reclamatiókra fog okot nyújtani. Újabb statistikai adatok nem állattak a javaslat készítőinek rendelkezésére. A javaslat szövege egy két nap múlva napvilágot fog látni. — Gyászhir. Kunhegyesről. Kuiffay Zsigmond ur ottani ref. lelkész, ki e hivatalát 43 éveken keresztül fáradhatlan buzgalommal vitte, s mint a heves-nagykunsági egyházvidéknek tanácsosa és jegyzője, a közügynek huzamos ideig hasznos szolgálatokat tett de e mellett az irói pályán is jeles papi dolgozatai és nyelvészeti közleményei által marakodó nevet és érdemeket szerzett, e hó 17-én tüdőszérhűdés következtében 72 éves korában elhunyt. Béke P°TMA nemzeti tornaegyetek tanító képző osztályában még hat egyén nyerhetvén kiképeztetést, felhivatnak mindazok, kik magukat tornatanítókká kiképeztetni, s ennélfogva a képeidei tornabczkéken részt venni óhajtanak, a tornacsarnokban (5 pacsirta utcza 3 sz.) ez iránt Bockelberg Ernő egyleti művezetőnél naponként 5-7 óráig jelentkezni. Pesten febr. 20-án Dr. Mátyus Arigtd, nemz. tornaegyleti jegyző. — A központi magyar gyógyszerészeti és művegyészeti vállalat a Concordia gőzmalom táján a soroksári töltés mellett gyára építése czéljára mintegy 2200 □ ölre terjedő telket vásárolt, és az építkezést még ez év folytán befejezni szándékolja. A bizottság a műigazgatót külföldre küldte hogy a szükséges gépek és készletek leendő beszerzésénél, a tudomány legújabb vívmányait lehetőleg alkalmazhassa. — Az aszódi izraeliták a magyar írók segélyegylete alapjához 50 forinttal járultak. — A Szent-László-Társulat f. hó 19 én tartott választmányi gyűlésében a következő segélyzések szavaztattak meg: A boszniai missio részére 120 ft; Apostag r. kath községének orgonaszerzésére 60 ft; a nagyváradi irgalmas rendiek zárdájának templom javítási költségekre 100 ft; Hátszeg r. kath. községének Erdélyben a templom felső díszítésére 100 ft; Kis Lomnicz szepes-egyházmegyei r. kath. községnek temlomépitési költségekre 100 ft; Kőhalom, erdély egyházmegyei r. kath. községnek orgonaszerzésére 80 ft; a chathomi egyházmegyének (Amerikában) szükségei fedezésére 300 frank. — Rózsavölgyi és Társa mükereskedésében megjelent „Vihar polka,“ zongorára szerzé Löffler János, — és „Emancipatio, Polka tremblante,“ Klepsch Károly tólára 40 kr. — A gr. St. Génois sorsjegyek legkisebb nyerő számai: (Vége.) 53999 54016 54131 54690 55498 55521 55608 55666 55676 55740 54291 56724 56897 57145 57263 57343 57473 57539 57614 57685 57710 57796 57867 58103 58264 58326 58370 58373 58405 58418 58429 58471 58561 58748 58893 58907 58937 58996 59086 59340 59341 59423 59456 59740 59799 59878 59916 60121 60441 60695 60730 60860 60873 61047 61381 61513 61929 62052 62475 62476 62557 62695 62842 62883 62948 63026 63217 63419 63873 64078 64082 64128 64310 64492 64793 64870 64878 65006 65025 65034 65150 65559 65744 65907 66265 66273 66553 66628 66647 66920 66946 67213 67359 67440 67500 67504 67817 67849 67975 68056 68099 68359 68388 68527 68626 68801 68815 69012 69040 69183 69273 69329 69360 69367 69600 69669 69777 69951 70234 70269 70306 70418 70503 70551 70803 70863 70884 70929 70975 71094 71240 71432 71437 71462 71572 71576 71744 71868 71819 72127 72362 72493 72685 73042 73140 73479 73604 73950 74003 74025 74087 74114 74172 74177 74785 74831 75174 75242 75268 75422 75450 75478 75619 75646 75703 75892 75941 76011 76792 76822 76826 76847 77210 77289 77587 77673 77765 77979 78473 78500 78520 78861 78862 78986 79110 79158 79328 79497 79513 79534 79635 79783. — Meghívás a Gab. m. gyorsíró-társulat közgyűlésére. A Gabelsbergeri magyar gyorsírótársulat 1868. mártius elsején (vasárnap) d. u. 3 órakor közgyűlést tart, Budán a várban, az evangélikusok tanodájában (a várkapu közelében), melyre a társulat összes tagjai tisztelettel meghivatnak. Napirend: elnöki beszéd; a pénztári kimutatás; az alapszabályok módosítása; általános tisztujitás. Szavazattal birand minden, rendes és levelező tag, ki a közgyűlés napján felvett dijának befizetésével hátralékban nem leend. — A közgyűlést megelőzőleg rövid havigyülés tartatik uj tagok felvétele végett. Kelt Pesten, febr. 22-ikén 1868. Szombathy Ignácz, e. i. társulati elnök. A „P. Napló“ társürgönyei Bécs, febr. 22. A Reichsrathdelegatio költségvetési bizottmányának tegnapi , mai teljes ülésében a bizottság által ajánlott valamennyi javaslat elfogadtatott; azon resolutio pedig, mely az ezredek állomásozására a toborzási kerületekben vonatkozik, határozattá nem emeltetett. Bécs, febr. 22. A magyar delegatio hadiosztály mai ülésében a kormány képviselői a hadügyi minisztérium részéről a felvilágosításokat adtak a rendkívüli szükséglet egyes tételeiről. Az osztály a fedezendő szükséglet kimutatását követelte. A kormány képviselője a közös minisztérium fedezetét 48 millión fölülinek mutatja ki. — Egyes tételek fölötti érdemleges tárgyalások még nem voltak. Páris, febr. 22. A mai „Patrie“ meghazudtolja azon hírt, hogy a hannoverai király a franczia kormányhoz a hannoverai emigránsok fogadtatása miatt kérdést intézett, azt mondván: ha ily kérdés létetett volna, a hannoverai király azon meggyőződésre jutott volna, hogy szándékának valósítása a franczia kormánynak igen kellemetlen lenne. S Közgazdaság. A nagyméltóságu m. kir. közmunka és közlekedési minisztériumnak felszólítására a magyarországi vasúthálózatot ábrázoló térképére .7 kir. Beszterczebánya város közönsége a helybeli vasúti bizottmányt észrevételeinek beterjesztésére, utasította, mely hivatásában eljárván ,következő, közgyűlésiig jóváhagyott a a nagyméltó 8 illkminisztériumhoz és a magas képviselőházhoz felküldött jelentést nyújtott be. " Beszterczebánya város és annak környéke teljesen meggyőződve lévén arról, miként nemcsak ennek, de leginkább édes hazánk anyagi érdeketíEtr. '“k “ST el«mosdith»lék.