Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)

1868-02-14 / 5342. szám

37-6342 Péntek, február 14.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Perőficziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán,­­­­ vagy helyben házhoz hordva : 10 frt 50 kr. o é. % firt 25 kr. o. é. Félévre . Évnegyedre Hirdetmények díja* 7 hasábos petitsor egyszeri hírdé­tésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 njkr. Nyílt­ tér : 6 hasábos pethi 25 nj kr. “ • egész a nagyhétig fog ülésezni Máj. 1‘jóu­ják_ - ■ tartománygyülések, a ezeket reichsrath fogja követni, ''-re megállapítsa összegyu^ni-’^ september­ben ismét hogy a költ­ségv­etést 1861. t est, febr. 13. 1868. Szemle. (L.) A szemleiró feladata : a politikai vi­lág napi eseményeinek panorámáját legör­díteni szemeink előtt. Ez gyakran nagyon hálás feladat, mi­vel alkalma nyílik tarka vegyületben a leg­érdekesebb eseményekkel megismertetni az ol­vasót, most azonban nincs ily ked­vező helyzetben a szemlész, mert alig más, a­mit tehetne, mint egy, már halványuló képre friss színeket felhordani, hogy az újnak látszassák, vagyy oly újakat mutat­hat fel, a­melyeken még csak egy-egy erős vonás, vagy az alaprajz látható; meg­lehet, nagyszerű lesz a kép, de megtör­ténhetik az is, hogy elkontárkodják vagy abban hagyják, egyelőre azonban nem ragadja meg a közönség figyelmét. Képsorozatunkat legméltóbban a keleti ügyek rajzával kezdhetjük meg, mert ezen, mint látszik, ugyancsak nagy szorga­lommal dolgoznak az orosz diplomata fes­tők. A dunafejedelemségi ügynökök ugyan minden módon igyekeznek Párisban elhi­tetni, hogy a fegyveres csapatok alaku­lása merő hírlapi kacsa, sőt Czetzulejko azt kív­ánta, mikép a„Constitutionnel“ erre vonatkozó hírét vonja vissza, mit az azon­ban megtagadott tőle, s átalában a fran­­czia diplomatia nem mutatja magát haj­landónak arra, hogy a román kormány által port engedjen szemébe hintetni. Már ezelőtt pár nappal kételyeinket fejeztük ki a Dunafejedelemségekből e tárgyban jövő dementikkel szemben, s nézetünk, mint látszik, nem volt téves, mi­vel a mai lapok határozottan oda nyilat­koznak, hogy a Dunafejedelemségekben és Szerbiában csakugyan szerveztetnek fegyveres csapatok , melyeknek czélja: Törökország megtámadása. Minden kéte­lyen kívül áll az is, hogy mindezen agi­­tatiók végszálai Sz.­Pétervárott egyesül­nek ; a jó románok, szerbek, bolgárok nem veszik, vagy irányadóik nem akarják észrevenni, mikép járszalagon vezettetnek. Mi, kik minden szabadelvű nemzeties irányú törekvésnek barátai vagyunk, va­lóban mély fájdalommal tekintenék a tö­rökországi keresztény lakosok oly iráni - iáni lázongásait, melyek nem szabadságot biztosítanak részükre, hanem az orosz ab-­solutizmus uralma alá hajtják ; azonban ismerjük a Dunafejedelemségeket, ismer­jük Bulgáriát , ismerjük atalán az al­­dunai tartományokat, és így jól tud­juk, hogy zavargásaikra kár nagy súlyt fektetni, annál inkább , mivel úgy lát­szik , újabb időben Bukarest és Bel­­grád között neme a feszültségnek vehető észre, minek oka a koncz feletti osztozkodás miatti féltékeny­kedés. Ugyanis a béke mel­lett rajongó Oroszország állítólag azon ígéretet tette a bukaresti és a szerb kor­mánynak, hogy ha sikerülni fog Bulgá­riát Törökországtól elszakítani , azon esetre kilátásuk lehet területük nagyob­­bítására. Már a puszta ígéret is félté­­kenynyé tette a két kormányt, mivel min­­denik jogosultnak hiszi magát nagyobb terület elnyerésére. A Bismark gróf és a conservativ párt közötti meghasonlásnak elfogulatlan né­met és franczia lapok berlini tudósítói valami nagy fontosságot nem tulajdoníta­nak, s a kérdés mielőbbi kiegyenlítését mielőt­t bekövetkezendőnek tartják, mit mi valószínűnek tartunk, mivel, mint a közmondás mondja az egymást szerető házaspárokról: „Pál, tányér zördületlen nem marad,“ de azért bizony mégis együtt maradnak. Florencben hire jár, mikép nemsoká­ra Menabrea minisztériumát Lamarmora­­minisztérium fogja felváltani, a­mely czélul tűzné ki maga elé : meghatározni azon politikai tervet, melyet Olaszország­nak Rómával szemben követnie kellene, szakismeret hiánya miatt, az előtanulmá­nyok megtételére, állítólag sok időre volt szüksége. Mindenkinek akaratlanul eszébe jut a latin közmondás: quod cito fit, male fit; s ha a „Hazánk“ és a „Hon“ azon véleményben vannak, hogy minekünk itt más feladatunk nincs, mint a német dele­­gatióval a sietségben versenyt futni, s en bloc mindent megszavazni, a­mi tőlünk kivántati­k, még mielőtt a kiadási tétel szükséges és mellőzhetetlen voltáról kel­lőleg felvilágosítva lennénk, úgy alig hi­szem, hogy e felfogása az országban, fő­leg az illető adófizetők körében, igen nagy rokonszenvet keltsen. Kerkápolyi barátunk nemcsak be­csületes és tehetséges férfiú, mint a „Ha­zánk“ elismerni szíveskedik, de sokkal lelkiismeretesebb is, semhogy oly felfo­gást magáévá tehetne, vagy oly, noha ta­lán kényelmes, eljárás eszközévé engedné felhasználtatni talentumát. Hogy ezúttal nehéz feladat jutott osztályrészéül, hogy e téren eleinte idegennek érezheti magát, az tagadhatatlan, de mindenki tudja, hogy időveszteségünk e miatt egy nap, egy óra sem volt. A budget tárgyalását, ha t. i. komolyan akarunk hozzá szólni, előbb csak nem le­hetett megkezdeni — habár az a balol­dali részről indítványoztatott is — mint­sem az illető részletes kimutatást (Detail- Nachweisungen) kezünkhöz vettük, a­mi csak a napokban történt. Sőt az idei budgetnek az 1865-dikivel (mint legutóbbi alkotmányossal) párvo­nalba állítása, a delegatió egynémely tag­jának tán még máig sem jutott kezéhez. Az úgynevezett „Extraordinarium“ is, melyre minden komoly ember a budget „rendes“ tételeinek megszavazásakor reflectálni fog, még csak ma ígértetett, s hivatalosan arról senkinek — legyen bár jobb, vagy baloldali — magyar részről, tudomása nem lehet. Miként akarhatta tehát a baloldal — mint a „Hon“ és a „Hazánk“ levelezői hí­­resztelik — a hadügyi budgetet már régen tárgyalni? — azt valóban megérteni nem tudom. Ismétlem, a­mit fentebb latinul­­mon­dok, olaszul.­ Presso e bene, non si con­­viene. Vagy magyarul, hogy végre meg­értessem : Lassan menj, tovább érsz. Z. A. Pest jövője. ii. Kétségtelen , hogy maga a növeke-­­dés érzete már építésre, terjeszkedésre in­gerül szolgál,­­ kétségtelen az is, hogy­ Pesten most valóban nagyobb az építke­zési kedv, sőt valóban sok épület van ke­letkezőben, s talán még több tervben. De mindez nem elég arra, hogy Pest nagy várossá legyen, nem elég arra, hogy gya­rapodása, nagyobbodás gyorsan és akkor következzék, miszerint nemcsak nagyobb tömeg embernek adjon helyet és kényel­mes lakást, hanem hogy megfeleljen mind­azon kívánalmaknak is, melyek ma már minden nagy városban ismert és követelt, s valóban nélkülözhetlenné vált dolgok gyanánt léteznek. Pest jövőjének előre rajzolása nem fö­lösleges, ha kilátásba van helyezve növe­kedése. A növekedésnek bizonyos megállapí­tott terv szerint kell történni, ha a mu­lasztásokat gyorsan helyrehozni kíván­juk, s az okvetlen bekövetkező építkezé­seknek helyes irányt adni szükséges. Mint mindenben, úgy e téren is az elő­­zetek szolgálnak útmutatásul. De a mikép­re elfogadjuk az előzeteket, a már létező példákat, mint kiindulási és eligaszodási eszközöket, úgy másrészt a tényleges kö­rülmények, a létező viszonyok irány­adó­­lag utasítanak, s ez utasítást szem elől tévesztenünk nem lenne tanácsos. A lakosság geniusa, az ország viszo­­nyai, a politikai és kormányzati, úgy a nemzeti exigeniták nem mellőzhető té­nyezőkké válván, ezeknek szem előtt tar­tása mellőzhetlen. Vegyük szemügyre az előző példákat, te­kintsünk körül, miképpen lett Páris, Lon­don,Berlin stb.nagy várossá, minő haladási processuson ment keresztül, s okulva pél­dájukon, fogadjuk a jónak bizonyultakat, s kerüljük a haszontalan vagy épen­­ká­rosaknak elismert intézkedéseket. Hogy ezt tehessük, nézzük, minő körülmények­­ adnak lendületet ezen városok kifejlé-­­ sének. ] Páris óriási lépésekkel közeledett 1790 óta oda, hová az 1800 ötvenes években ju­tott el. Páris nagyobbodása és szépülése óriás pénzmennyiséget fogyasztott el, s egy ge­­niális monarchának majdan zsarnoki kéz­zel egybehalmozott kincspazarlásával lett a legközelebb évtized alatt átidomítva. Ki ne tudná, hogy a szűk és küzdödött vén Páris átmetszése, szabályozása, cana­­lisálása milliókat ven igénybe, s mil­liók lettek improductív bele­ölve a boule­­vardok, canalisok és középületek erősza­kolt felépítésébe, és ki ne tudná, hogy ez óriási tőkék befektetése nélkül Páris, lett volna ugyan nagyobb, mint azelőtt, de nem lett, s nem lehetett volna oly kies, oly szép és nagyszerű, a minő lett egy rendszeres tervnek következetes kivitele által. Ki ne tudná, hogy London óriási nö­vekedése szomszéd coloniákat, falvakat nyelt el, s hogy ott a hűbéri maradvá­nyok sajátságos ne nyúlj hozzám, gya­nánt szövődnek át a város építkezésein. Ki ne tudná, hogy Berlin gyarapodása a kény­uralom, a nagy Fritz uralkodásá­nak köszöni lendületét és irányát, s most is a legújabb haladás a közel­múlt hét év alatt bizonyos alkotmányon kívüli állás szülöttje. A legközelebb élő példa Bécs városa, mely a Glagissek betöltése és beépítése által nyert valódi lendületet, az előbb em­lített három példától teljesen eltérőleg, alkotmányos aerában nyerte a terjedés és épülés lendületét. A mi hajdan a hűbéri erők erőszakos concentratiója által csodás nagy művek­nek alkotására használtatott, az most el­vesztő alapját, s ma már a hűbérk­oactiót, melyet egyes genialis önuralgó kényur egyszer másszor nagy művek létrehozá­sára egy helyre összpontosított, az orszá­gos segély és a társulás szelleme, a coali­­tiók, az egyesülési ereje van hivatva he­lyettesíteni. Nálunk, és tüzetesen Pesten, a nagggyá alakulás művét nem a hatalom szava, ha­nem a polgárok egyesülésének hatalmas ereje van hivatva elkezdeni és végrehaj­tani. Nálunk, és főként Pesten, az alkotmá­nyos úera megnyíltával azt, mit hajdan a hatalmas kényúr nem tett, most alkot­mányos utón, országos áldozattal segítve, a társulás által kell elérni, a társulás által kell életre hívni. A társadalomnak kell ön­ügyét, a ké­nyelem, szépítés és nagygyá alkotás mű­vét kezébe venni s azt eszközölni. Kormányunk gondoskodjék arról, mi a közre s­zükséges, közintézetek, középü­letek , kormány­paloták , országházak, templomok, kórodák és közsétányok, rak­partok és raktárak felállításáról, s ezek felállításának lehetségessé tételéről. A lakosok pedig egyesüljenek, a k­or­mány által segélyezve, emez épületek lét­rehozására. Egyesületek alakuljanak az építkezés felkarolására.. Készíttessek mindenek előtt tervezet Pest jövőjére­ nézve, s e terv szolgáljon irányul az építkezések engedélyezésénél, rendezése és kivitelénél Tiszta jég, egészséges viz, s ezeknek biztosítására nagyobb térségek és sétá­nyok, széles utczák, piaczok, csatornák és vizvezetés. Ezeknek előállítása cs­ak előre meg­állapított terv szerint történhetik czélsze­­rűen, úgy másrészt a középitkezés csak ezeknek kitűzése szerint következhetik czélra vezető irányban. És mert Magyarország fővárosának a szokottnál többre van szükség­e a mulasz­tott évek pótlására, oly sokra, hogy azt egy város közönsége el sem bírhatná, de még azért is, mert Pest nemcsak város, hanem főváros is, melynek emelése nem­csak városi, hanem országos érdek is, a törvényhozásnak kell az országos pénz­tárból segélyt szavaznia o­ly intézkedések életbeléptethetésére, mely­ek nélkül Pest, dac­ára szerencsés fekvés­ének, okvetlen bekövetkező gyarapodása és növekedésé­nek,, soha sem lesz, mert n­em lehet világ­várossá. K­özelg az idő, midőn az «országgyűlése az ország budgetet fogja tárgyalni, ne mulaszszuk el ezúttal is májd­ .erőnk teljes megfeszítésével is, ha csak egy milliócskát e­l a célra szentelni, mert ha az elmulasz­tott évekhez még e­gy-kettő­ járul, nemcsak hi­gy sokat mulaszítunk, d­e helyr­ehozhat­­lanul mulasztunk naost már, mert a város s­écs, február 11. A „Hon“ és ,.Hazánk“ bécsi levelezői, úgy látszik, nagyon fájlalják, hogy a ma­gyar delegatió még annyira hátra van a munkában, melyben az osztrák delegatió, mintegy jó példát adva, már annyira előre sietett. E késedelem okát a „Hazánk“ fő­­a „Hon“ pedig részben ott keresi, a­hol az legkevésbé található , azon körül­ményben t. i., hogy a hadügyi költség­vetésben előadóvá, az e téren egyedül jártas baloldali tagok mellőzésével, Ker­kápolyi választatott,­ a­kinek, kellő irány- és terv nélkül fog növekedni, s majd később tízszeres árba fogna kerülni, mit most még kevéssel tenni lehetne. Bécsi dolgok. Hazai lapjaink ép annyi tapintattal, mint ön­érzettel tartózkodtak a Neipperg-féle ügyet boly­gatni. E tartózkodást mi utólagos ítéletmondás­­sal nem fogjuk megsérteni, azonban el nem mu­laszthatjuk bécsi lapokból, melyek nem kíván­tak ez ügyben hasonló discretiót tartani, egyet­­mást idézni. Mind a régi, mind az új „Presse“ egész ve­­zérczikket szentelnek az ügynek. Mindkettő ki­emeli a pozsonyi honvédegylet tapintatát, s hogy ép annyi udvariassággal, mint kiméletességgel és óvatossággal járt el, és szembe állítja ezzel Neipperg gróf magaviseletét. Reá, mint katonára, mondja a régi „Presse“ magát Neipperg álláspontjára helyezvén, mérv­adó minden esetben csak a had legfőbb urának, a császárnak magatartása lehet. ... És hogy feled­hető el a tábornok .... az ő Felségök által a honvédeknek adott koronázási ajándékot ? Ma­gyarország királya ezzel a legnemesebb szivü mó­don gyakorolta a „feledést és bocsánatot," sürü, áthathatlan fátyolt borított a sokak okozta sze­rencsétlen múltra, s épenséggel megfoghatat­lan, mikép hiheti ép a királynak egyik generá­lisa, hogy e fátyolt szellőztetnie szabad ? Senki­­sem kétkedik a tábornok úr loyalitásán, de az csak félreértése a loyalitásnak, midőn valaki a császárnál akar császáribb lenni. . . . Nem a mi dolgunk a felett ítélni, így végzi czikkét a régi „Presse,“ hogy „vájjon Neipperg gróf továbbra is alkalmas-e arra, hogy Magyarországon állo­másozó hadosztály parancsnoka legyen. De a mi dolgunk, kimondani, hogy a bizalomnak új, ál­lamjogi állapotaink tartósságában, meg kell ren­dülnie, ha a császár intenzióit a feudálisok és ultramontánok mellett a hadsereg főbbjei is ócsá­rolják. “ Az új „Presse“ a feudális „Vaterland“ ellen polemizál, mivel az megkísérte Neipperg gróf el­járását igazolni. Ugyanis a „Vaterland“ így szól : „Kétségte­len, hogy a császár kegyelme folytán fátyol bo­­rittatott a honvédek vétkére, mert hogy a császár mindent megbocsáthat; de ez nem változtathatja meg az ítéletet a felett, a­mi épen a bocsánatra szorult stb.“ Ez igen vakmerő igazolás, mondja az új „Presse.“ Ez nem mond kevesebbet, mint hogy a­mit a császár elfeledett és megbocsátott, azt egy altábornagy kritizálhatja és gáncsolhatja. Ha a császár beszélt, akkor az altábornagy úrnak hallgatnia kell. Gondoljon az alkotmány­ról, a parlamenti kormányokról, a hogy kedve tartja, de hogy katonai minőségében politikai nézeteivel tüntessen, vagy a cs. kir. hadsereg nevében emeljen szót, sőt hogy e magánnézetét a fennhatósága alá rendelt tisztikarra tukmálja, s ezt e szerint vezényelje, arra nincs joga. A­mit az állam polgári hivatalnokaitól megköve­tel, a tiszteletet az alkotmány és annak következ­ményei iránt, azt a hadseregtől is, s főkép annak felsőbbségeitől is megköveteli. . Mindenki érzi, hogy az alkotmány veszélyeztetik, ha a tábor­nokok ily politikai demonstrációkkal élnek bün­tetlenül, mindenki önkéntelenül vallja be magá­nak, hogy az egészséges állapotok helyreállítá­sának még sok híja van, ha magasabb állású tiszt megtorlatlanul meri tetszése szerint a kor­mányt, a legtöbb államhatalmat kritikai czéltáb­­lájává tenni, s korlátolt alattvalói eszének ítéletét ily ostentatióval hir­detni . . . A közvélemény — igy végződik a czikk — azon módban, a­hogy a felelős hadügyminiszté­rium a Neipperg-féle esetet elintézi, az alkotmány tartalmának s a birodalom alkotmányos jövőjé­nek próbáját fogja látni. F. hó 11-kén tartotta a reichsrab­ delegátiójá­nak budgetbizottmánya 4-dik, teljes ülését. A kormány részéről Beust, Becke és Brestl voltak jelen. Napirenden van a jelentés a közös külügyőr­­ség költségeiről, mit Eichhof mint előadó, fel­olvas, s mi el is fogadtatik azon mód a hogy tegnapi táviratunk jelenté. A napirend második tárgya a közös pénz­­ügyőrség költségeiről szóló jelentés volt. Elő­adója Hock báró. A jelentés elfogadtatik azon mód, a­hogy megállapittatott, mit egyik korábbi számunkból ismernek már olvasóink. A „Wiener Abendpost“ jelenti, hogy a közön­séges puskáknak átalakításában gyorspuskák­ká oly haladást tettek, hogy most már havon­ként 50,000 darabot képesek a gyárak kiállítani. Remélhető tehát, hogy ez év vége felé minden, az átalakításra alkalmas fegyver — mindössze vagy 600,000 — átesik a transformatión. S ezen kívül, mondja a „ W. A.,“ tetemes számú, egészen új hátultöltő fegyvert készítenek a Werndl-féle rendszer szerint A reiehsrath — mint a „P. Llyod“-nak távir- Fest, feb­ruár 13. Vasárnapi számunkban tett ígéretünkhöz ké-­­pest, s az elv fontosságnál fogva, melylyel a „Magyar Újság“ szerkesztője és kiadója elleni sajtóügyben hozott bírósági határozatok bír­­nak, közöljük azokat ezennel egész terjedel­mükben. Jelesül a sajtóbíróság határozata a vádlottak kifogásai iránt következőleg szól: Első rendű vádlott Böszörményi László, azon kérelmének, hogy a közvádló által, az állítólag hiányos, sőt be nem fejezett vizsgálat alapján el­lene idő előtt beadott vádirat — ezen hiány miatt — visszautasíttassék, és a vizsgálatnak az ő kihallgatása általi befejezése elrendeltessék, hely nem adatván ; ugyanazon vádlott részéről a közvádló keres­hetősége ellen tett kifogás elvettetik, s ellené­ben a közvádlónak kereshetősége megállapit­­tatik ; másodrendű vádlott Heckenast Gusztáv ré­széről tett ugyanazon kifogás azonban alapos­nak találtatván ezen vádlott személye irányá­ban, az általa letett biztosíték törvényszerű ren­deltetésének érintetlenül hagyása mellett, a ke­reshetőség leszállíttatik ; végre Böszörményi László vádlottnak a vádiratra nézve felhozott azon ellenvetése, mintha az elle­nében az országgyűlés képviselőháza részéről adott engedély alapján megindított közkereset ezen engedély határain túl terjesztetett vol­na, bíróilag mellőztetik; a jelen végzés jog­­érvényessé válta utánra pedig, a jelen ügynek 1­8. rendű vádlott Böszörményi Lászlóra nézve, az esküdtszék előtti tárgyalására uj határnap kitüzetni rendeltetik. Indokok: Első rendű vádlott részéről előadott azon ké­relemnek, hogy a vádirat a vizsgálat követelt hiányos volta miatt visszautasittassék, hely ad­ható nem volt. Mert a sajtóvétségek feletti birói eljárásra vonatkozó, az 1867. évi július 25-én kiadott mi­niszteri pótrendelet a bevezetésében felállított átalános szabályban a törvényt alkalmazó bíró­ság teendőit részletesen elsorolván, azok között a vizsgáló bíró eljárásának előző megbírálását nem említi, hanem ebből kifolyólag 1-ső és 2-ik pontjában csak a bírói illetőséget és a kereshe­tőséget jelöli ki, mint oly kérdéseket, melyek — ha azok iránt vádlott a kiszabott időben kifo­gást tenne, a törvényt alkalmazó bíróság által az esküdtszéki tárgyalást megelőzőleg tárgya­landók és eldöntendők ; a vizsgálatnak követelt hiányos volta tehát a jelen előleges bírói eldön­tés tárgyául annál kevésbé szolgálhat, mert ar­ról, hogy vádlott perbe idéztetése után, sőt maga az esküdtszék előtti tárgyalás folyama alatt is a nekik c­élszerűeknek látszó védelmi eszközökről gondoskodhassék, a sajtóvétségek esetébeni birói eljárást szabályozó 1867. évi május 17-kén ki­adott miniszteri rendelet 23-dik és 56-dik §-ban kellő intézkedés foglaltatik, és egy vádlott sem kifogási, sem érdembeli védelmének előadásától a vizsgálat ezen, állitólag hiányos volta által elzárva nem lett. A közvádlónak mindkét vádlott elleni keres­hetőségét illetőleg — annak előrebocsátása mel­lett, miszerint itt egyedül a törvény értelmezé­séről és alkalmazásáról lévén szó, a bíró a felek állításaihoz kötve csak annyiban lehet, a­meny­nyiben az általuk felhozott ténykörülmények a törvény alkalmazására vonatkozással lehetnek,— itt kiindulási pontul azon megkülönböztetés veendő, melyet maga a törvény akkor, midőn a sajtószabadságot visszaállítván, az előző vizsgá­lat eltörlése mellett a sajtó utján elkövetett vét­ségek birói megtorlását rendeli, a politikai tar­talmú időszaki lapok és egyéb nyomtatványokra nézve — a tartalmuk által elkövetett vétségek­ért való felelősséget illetőleg felállít, jelesül: míg egyéb sajtótermények bárki által minden — a felelősség iránti előleges intézkedés nélkül ki­adhatók, és ezekre nézve a 41-dik §-ban csakis a nyomdatulajdonos nevének és lakásának kité­tele rendeltetik, már az érintett tartalmú időszaki lapok megjelenését, a 30-dik §. L és 2-dik pontja azon feltételhez kötötte, hogy ily lapok megjele­nése előtt az illető hatóság főnökéhez beadandó nyilatkozatban a tulajdonos vagy felelős kiadó, vagy felelős szerkesztő neve és lakása, úgy az illető nyomda bejelentessék, és a törvényileg megszabott biztosíték létesíttessék; továbbá ezen­­ különböztetéssel kapcsolatban, míg egyéb nyom­tatványokra nézve a 13-dik szakasz — felelős szerkesztőt nem is említve — azok tartalmában elkövetett sajtóvétségekre nézve, ha a szerző nem tudatnék, a kiadót, és ha ez sem tudatnék, a­minek itt feltételezett esete csak az ily nyomtat­ványoknál fordulhat elő, ettől feltételezetten a nyomda- vagy metszde-tulajdonosát rendeli bün­­tettetni; már a politikai tartalmú időszaki la­pokra nézve a 33-dik szakasz szabályul azt állítja fel, hogy az azokban megjelent czikkekért, ha a szerző feleletre nem vonathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is felelet teherrel tar­toznak. Ezen különbség pedig épen az itt kérdés tár­gyát tevő felelősség tekintetében lényeges, mert midőn egyéb nyomtatványoknál a kiadó, s ille­tőleg a nyomdász, mihelyt a szerzőt s illetőleg kiadót megnevezni és igazolni tudják, a felelet terhe alól azonnal felmentve vannak,akkor az idő­szaki lapok politikai tartalmáért az azok megje­lenése iránt előzőleg beadott nyilatkozatban meg­nevezett felelős személyek, a­mint az idézett 30. szakasz 3. pontja elmarasztalás esetében a pénz­beli büntetésre nézve világosan kimondja, fele­lősséggel együttesen tartoznak, még akkor is, ha a szerző tudatik, sőt elmarasztalva is lett, ezen együttes felelősségnél fogva, csak a littlő.

Next