Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)
1868-02-14 / 5342. szám
37-6342 Péntek, február 14.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Perőficziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben házhoz hordva : 10 frt 50 kr. o é. % firt 25 kr. o. é. Félévre . Évnegyedre Hirdetmények díja* 7 hasábos petitsor egyszeri hírdétésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 njkr. Nyílt tér : 6 hasábos pethi 25 nj kr. “ • egész a nagyhétig fog ülésezni Máj. 1‘jóuják_ - ■ tartománygyülések, a ezeket reichsrath fogja követni, ''-re megállapítsa összegyu^ni-’^ septemberben ismét hogy a költségvetést 1861. t est, febr. 13. 1868. Szemle. (L.) A szemleiró feladata : a politikai világ napi eseményeinek panorámáját legördíteni szemeink előtt. Ez gyakran nagyon hálás feladat, mivel alkalma nyílik tarka vegyületben a legérdekesebb eseményekkel megismertetni az olvasót, most azonban nincs ily kedvező helyzetben a szemlész, mert alig más, amit tehetne, mint egy, már halványuló képre friss színeket felhordani, hogy az újnak látszassák, vagyy oly újakat mutathat fel, amelyeken még csak egy-egy erős vonás, vagy az alaprajz látható; meglehet, nagyszerű lesz a kép, de megtörténhetik az is, hogy elkontárkodják vagy abban hagyják, egyelőre azonban nem ragadja meg a közönség figyelmét. Képsorozatunkat legméltóbban a keleti ügyek rajzával kezdhetjük meg, mert ezen, mint látszik, ugyancsak nagy szorgalommal dolgoznak az orosz diplomata festők. A dunafejedelemségi ügynökök ugyan minden módon igyekeznek Párisban elhitetni, hogy a fegyveres csapatok alakulása merő hírlapi kacsa, sőt Czetzulejko azt kívánta, mikép a„Constitutionnel“ erre vonatkozó hírét vonja vissza, mit az azonban megtagadott tőle, s átalában a franczia diplomatia nem mutatja magát hajlandónak arra, hogy a román kormány által port engedjen szemébe hintetni. Már ezelőtt pár nappal kételyeinket fejeztük ki a Dunafejedelemségekből e tárgyban jövő dementikkel szemben, s nézetünk, mint látszik, nem volt téves, mivel a mai lapok határozottan oda nyilatkoznak, hogy a Dunafejedelemségekben és Szerbiában csakugyan szerveztetnek fegyveres csapatok , melyeknek czélja: Törökország megtámadása. Minden kételyen kívül áll az is, hogy mindezen agitatiók végszálai Sz.Pétervárott egyesülnek ; a jó románok, szerbek, bolgárok nem veszik, vagy irányadóik nem akarják észrevenni, mikép járszalagon vezettetnek. Mi, kik minden szabadelvű nemzeties irányú törekvésnek barátai vagyunk, valóban mély fájdalommal tekintenék a törökországi keresztény lakosok oly iráni - iáni lázongásait, melyek nem szabadságot biztosítanak részükre, hanem az orosz ab-solutizmus uralma alá hajtják ; azonban ismerjük a Dunafejedelemségeket, ismerjük Bulgáriát , ismerjük atalán az aldunai tartományokat, és így jól tudjuk, hogy zavargásaikra kár nagy súlyt fektetni, annál inkább , mivel úgy látszik , újabb időben Bukarest és Belgrád között neme a feszültségnek vehető észre, minek oka a koncz feletti osztozkodás miatti féltékenykedés. Ugyanis a béke mellett rajongó Oroszország állítólag azon ígéretet tette a bukaresti és a szerb kormánynak, hogy ha sikerülni fog Bulgáriát Törökországtól elszakítani , azon esetre kilátásuk lehet területük nagyobbítására. Már a puszta ígéret is féltékenynyé tette a két kormányt, mivel mindenik jogosultnak hiszi magát nagyobb terület elnyerésére. A Bismark gróf és a conservativ párt közötti meghasonlásnak elfogulatlan német és franczia lapok berlini tudósítói valami nagy fontosságot nem tulajdonítanak, s a kérdés mielőbbi kiegyenlítését mielőtt bekövetkezendőnek tartják, mit mi valószínűnek tartunk, mivel, mint a közmondás mondja az egymást szerető házaspárokról: „Pál, tányér zördületlen nem marad,“ de azért bizony mégis együtt maradnak. Florencben hire jár, mikép nemsokára Menabrea minisztériumát Lamarmoraminisztérium fogja felváltani, amely czélul tűzné ki maga elé : meghatározni azon politikai tervet, melyet Olaszországnak Rómával szemben követnie kellene, szakismeret hiánya miatt, az előtanulmányok megtételére, állítólag sok időre volt szüksége. Mindenkinek akaratlanul eszébe jut a latin közmondás: quod cito fit, male fit; s ha a „Hazánk“ és a „Hon“ azon véleményben vannak, hogy minekünk itt más feladatunk nincs, mint a német delegatióval a sietségben versenyt futni, s en bloc mindent megszavazni, ami tőlünk kivántatik, még mielőtt a kiadási tétel szükséges és mellőzhetetlen voltáról kellőleg felvilágosítva lennénk, úgy alig hiszem, hogy e felfogása az országban, főleg az illető adófizetők körében, igen nagy rokonszenvet keltsen. Kerkápolyi barátunk nemcsak becsületes és tehetséges férfiú, mint a „Hazánk“ elismerni szíveskedik, de sokkal lelkiismeretesebb is, semhogy oly felfogást magáévá tehetne, vagy oly, noha talán kényelmes, eljárás eszközévé engedné felhasználtatni talentumát. Hogy ezúttal nehéz feladat jutott osztályrészéül, hogy e téren eleinte idegennek érezheti magát, az tagadhatatlan, de mindenki tudja, hogy időveszteségünk e miatt egy nap, egy óra sem volt. A budget tárgyalását, ha t. i. komolyan akarunk hozzá szólni, előbb csak nem lehetett megkezdeni — habár az a baloldali részről indítványoztatott is — mintsem az illető részletes kimutatást (Detail- Nachweisungen) kezünkhöz vettük, ami csak a napokban történt. Sőt az idei budgetnek az 1865-dikivel (mint legutóbbi alkotmányossal) párvonalba állítása, a delegatió egynémely tagjának tán még máig sem jutott kezéhez. Az úgynevezett „Extraordinarium“ is, melyre minden komoly ember a budget „rendes“ tételeinek megszavazásakor reflectálni fog, még csak ma ígértetett, s hivatalosan arról senkinek — legyen bár jobb, vagy baloldali — magyar részről, tudomása nem lehet. Miként akarhatta tehát a baloldal — mint a „Hon“ és a „Hazánk“ levelezői híresztelik — a hadügyi budgetet már régen tárgyalni? — azt valóban megérteni nem tudom. Ismétlem, amit fentebb latinulmondok, olaszul. Presso e bene, non si conviene. Vagy magyarul, hogy végre megértessem : Lassan menj, tovább érsz. Z. A. Pest jövője. ii. Kétségtelen , hogy maga a növeke-dés érzete már építésre, terjeszkedésre ingerül szolgál, kétségtelen az is, hogy Pesten most valóban nagyobb az építkezési kedv, sőt valóban sok épület van keletkezőben, s talán még több tervben. De mindez nem elég arra, hogy Pest nagy várossá legyen, nem elég arra, hogy gyarapodása, nagyobbodás gyorsan és akkor következzék, miszerint nemcsak nagyobb tömeg embernek adjon helyet és kényelmes lakást, hanem hogy megfeleljen mindazon kívánalmaknak is, melyek ma már minden nagy városban ismert és követelt, s valóban nélkülözhetlenné vált dolgok gyanánt léteznek. Pest jövőjének előre rajzolása nem fölösleges, ha kilátásba van helyezve növekedése. A növekedésnek bizonyos megállapított terv szerint kell történni, ha a mulasztásokat gyorsan helyrehozni kívánjuk, s az okvetlen bekövetkező építkezéseknek helyes irányt adni szükséges. Mint mindenben, úgy e téren is az előzetek szolgálnak útmutatásul. De a miképre elfogadjuk az előzeteket, a már létező példákat, mint kiindulási és eligaszodási eszközöket, úgy másrészt a tényleges körülmények, a létező viszonyok irányadólag utasítanak, s ez utasítást szem elől tévesztenünk nem lenne tanácsos. A lakosság geniusa, az ország viszonyai, a politikai és kormányzati, úgy a nemzeti exigeniták nem mellőzhető tényezőkké válván, ezeknek szem előtt tartása mellőzhetlen. Vegyük szemügyre az előző példákat, tekintsünk körül, miképpen lett Páris, London,Berlin stb.nagy várossá, minő haladási processuson ment keresztül, s okulva példájukon, fogadjuk a jónak bizonyultakat, s kerüljük a haszontalan vagy épenkárosaknak elismert intézkedéseket. Hogy ezt tehessük, nézzük, minő körülmények adnak lendületet ezen városok kifejlé- sének. ] Páris óriási lépésekkel közeledett 1790 óta oda, hová az 1800 ötvenes években jutott el. Páris nagyobbodása és szépülése óriás pénzmennyiséget fogyasztott el, s egy geniális monarchának majdan zsarnoki kézzel egybehalmozott kincspazarlásával lett a legközelebb évtized alatt átidomítva. Ki ne tudná, hogy a szűk és küzdödött vén Páris átmetszése, szabályozása, canalisálása milliókat ven igénybe, s milliók lettek improductív beleölve a boulevardok, canalisok és középületek erőszakolt felépítésébe, és ki ne tudná, hogy ez óriási tőkék befektetése nélkül Páris, lett volna ugyan nagyobb, mint azelőtt, de nem lett, s nem lehetett volna oly kies, oly szép és nagyszerű, a minő lett egy rendszeres tervnek következetes kivitele által. Ki ne tudná, hogy London óriási növekedése szomszéd coloniákat, falvakat nyelt el, s hogy ott a hűbéri maradványok sajátságos ne nyúlj hozzám, gyanánt szövődnek át a város építkezésein. Ki ne tudná, hogy Berlin gyarapodása a kényuralom, a nagy Fritz uralkodásának köszöni lendületét és irányát, s most is a legújabb haladás a közelmúlt hét év alatt bizonyos alkotmányon kívüli állás szülöttje. A legközelebb élő példa Bécs városa, mely a Glagissek betöltése és beépítése által nyert valódi lendületet, az előbb említett három példától teljesen eltérőleg, alkotmányos aerában nyerte a terjedés és épülés lendületét. A mi hajdan a hűbéri erők erőszakos concentratiója által csodás nagy műveknek alkotására használtatott, az most elvesztő alapját, s ma már a hűbérkoactiót, melyet egyes genialis önuralgó kényur egyszer másszor nagy művek létrehozására egy helyre összpontosított, az országos segély és a társulás szelleme, a coalitiók, az egyesülési ereje van hivatva helyettesíteni. Nálunk, és tüzetesen Pesten, a nagggyá alakulás művét nem a hatalom szava, hanem a polgárok egyesülésének hatalmas ereje van hivatva elkezdeni és végrehajtani. Nálunk, és főként Pesten, az alkotmányos úera megnyíltával azt, mit hajdan a hatalmas kényúr nem tett, most alkotmányos utón, országos áldozattal segítve, a társulás által kell elérni, a társulás által kell életre hívni. A társadalomnak kell önügyét, a kényelem, szépítés és nagygyá alkotás művét kezébe venni s azt eszközölni. Kormányunk gondoskodjék arról, mi a közre szükséges, közintézetek, középületek , kormánypaloták , országházak, templomok, kórodák és közsétányok, rakpartok és raktárak felállításáról, s ezek felállításának lehetségessé tételéről. A lakosok pedig egyesüljenek, a kormány által segélyezve, emez épületek létrehozására. Egyesületek alakuljanak az építkezés felkarolására.. Készíttessek mindenek előtt tervezet Pest jövőjére nézve, s e terv szolgáljon irányul az építkezések engedélyezésénél, rendezése és kivitelénél Tiszta jég, egészséges viz, s ezeknek biztosítására nagyobb térségek és sétányok, széles utczák, piaczok, csatornák és vizvezetés. Ezeknek előállítása csak előre megállapított terv szerint történhetik czélszerűen, úgy másrészt a középitkezés csak ezeknek kitűzése szerint következhetik czélra vezető irányban. És mert Magyarország fővárosának a szokottnál többre van szüksége a mulasztott évek pótlására, oly sokra, hogy azt egy város közönsége el sem bírhatná, de még azért is, mert Pest nemcsak város, hanem főváros is, melynek emelése nemcsak városi, hanem országos érdek is, a törvényhozásnak kell az országos pénztárból segélyt szavaznia oly intézkedések életbeléptethetésére, melyek nélkül Pest, dacára szerencsés fekvésének, okvetlen bekövetkező gyarapodása és növekedésének,, soha sem lesz, mert nem lehet világvárossá. Közelg az idő, midőn az «országgyűlése az ország budgetet fogja tárgyalni, ne mulaszszuk el ezúttal is májd .erőnk teljes megfeszítésével is, ha csak egy milliócskát el a célra szentelni, mert ha az elmulasztott évekhez még egy-kettő járul, nemcsak higy sokat mulaszítunk, de helyrehozhatlanul mulasztunk naost már, mert a város sécs, február 11. A „Hon“ és ,.Hazánk“ bécsi levelezői, úgy látszik, nagyon fájlalják, hogy a magyar delegatió még annyira hátra van a munkában, melyben az osztrák delegatió, mintegy jó példát adva, már annyira előre sietett. E késedelem okát a „Hazánk“ főa „Hon“ pedig részben ott keresi, ahol az legkevésbé található , azon körülményben t. i., hogy a hadügyi költségvetésben előadóvá, az e téren egyedül jártas baloldali tagok mellőzésével, Kerkápolyi választatott, akinek, kellő irány- és terv nélkül fog növekedni, s majd később tízszeres árba fogna kerülni, mit most még kevéssel tenni lehetne. Bécsi dolgok. Hazai lapjaink ép annyi tapintattal, mint önérzettel tartózkodtak a Neipperg-féle ügyet bolygatni. E tartózkodást mi utólagos ítéletmondással nem fogjuk megsérteni, azonban el nem mulaszthatjuk bécsi lapokból, melyek nem kívántak ez ügyben hasonló discretiót tartani, egyetmást idézni. Mind a régi, mind az új „Presse“ egész vezérczikket szentelnek az ügynek. Mindkettő kiemeli a pozsonyi honvédegylet tapintatát, s hogy ép annyi udvariassággal, mint kiméletességgel és óvatossággal járt el, és szembe állítja ezzel Neipperg gróf magaviseletét. Reá, mint katonára, mondja a régi „Presse“ magát Neipperg álláspontjára helyezvén, mérvadó minden esetben csak a had legfőbb urának, a császárnak magatartása lehet. ... És hogy feledhető el a tábornok .... az ő Felségök által a honvédeknek adott koronázási ajándékot ? Magyarország királya ezzel a legnemesebb szivü módon gyakorolta a „feledést és bocsánatot," sürü, áthathatlan fátyolt borított a sokak okozta szerencsétlen múltra, s épenséggel megfoghatatlan, mikép hiheti ép a királynak egyik generálisa, hogy e fátyolt szellőztetnie szabad ? Senkisem kétkedik a tábornok úr loyalitásán, de az csak félreértése a loyalitásnak, midőn valaki a császárnál akar császáribb lenni. . . . Nem a mi dolgunk a felett ítélni, így végzi czikkét a régi „Presse,“ hogy „vájjon Neipperg gróf továbbra is alkalmas-e arra, hogy Magyarországon állomásozó hadosztály parancsnoka legyen. De a mi dolgunk, kimondani, hogy a bizalomnak új, államjogi állapotaink tartósságában, meg kell rendülnie, ha a császár intenzióit a feudálisok és ultramontánok mellett a hadsereg főbbjei is ócsárolják. “ Az új „Presse“ a feudális „Vaterland“ ellen polemizál, mivel az megkísérte Neipperg gróf eljárását igazolni. Ugyanis a „Vaterland“ így szól : „Kétségtelen, hogy a császár kegyelme folytán fátyol borittatott a honvédek vétkére, mert hogy a császár mindent megbocsáthat; de ez nem változtathatja meg az ítéletet a felett, ami épen a bocsánatra szorult stb.“ Ez igen vakmerő igazolás, mondja az új „Presse.“ Ez nem mond kevesebbet, mint hogy amit a császár elfeledett és megbocsátott, azt egy altábornagy kritizálhatja és gáncsolhatja. Ha a császár beszélt, akkor az altábornagy úrnak hallgatnia kell. Gondoljon az alkotmányról, a parlamenti kormányokról, a hogy kedve tartja, de hogy katonai minőségében politikai nézeteivel tüntessen, vagy a cs. kir. hadsereg nevében emeljen szót, sőt hogy e magánnézetét a fennhatósága alá rendelt tisztikarra tukmálja, s ezt e szerint vezényelje, arra nincs joga. Amit az állam polgári hivatalnokaitól megkövetel, a tiszteletet az alkotmány és annak következményei iránt, azt a hadseregtől is, s főkép annak felsőbbségeitől is megköveteli. . Mindenki érzi, hogy az alkotmány veszélyeztetik, ha a tábornokok ily politikai demonstrációkkal élnek büntetlenül, mindenki önkéntelenül vallja be magának, hogy az egészséges állapotok helyreállításának még sok híja van, ha magasabb állású tiszt megtorlatlanul meri tetszése szerint a kormányt, a legtöbb államhatalmat kritikai czéltáblájává tenni, s korlátolt alattvalói eszének ítéletét ily ostentatióval hirdetni . . . A közvélemény — igy végződik a czikk — azon módban, ahogy a felelős hadügyminisztérium a Neipperg-féle esetet elintézi, az alkotmány tartalmának s a birodalom alkotmányos jövőjének próbáját fogja látni. F. hó 11-kén tartotta a reichsrab delegátiójának budgetbizottmánya 4-dik, teljes ülését. A kormány részéről Beust, Becke és Brestl voltak jelen. Napirenden van a jelentés a közös külügyőrség költségeiről, mit Eichhof mint előadó, felolvas, s mi el is fogadtatik azon mód a hogy tegnapi táviratunk jelenté. A napirend második tárgya a közös pénzügyőrség költségeiről szóló jelentés volt. Előadója Hock báró. A jelentés elfogadtatik azon mód, ahogy megállapittatott, mit egyik korábbi számunkból ismernek már olvasóink. A „Wiener Abendpost“ jelenti, hogy a közönséges puskáknak átalakításában gyorspuskákká oly haladást tettek, hogy most már havonként 50,000 darabot képesek a gyárak kiállítani. Remélhető tehát, hogy ez év vége felé minden, az átalakításra alkalmas fegyver — mindössze vagy 600,000 — átesik a transformatión. S ezen kívül, mondja a „ W. A.,“ tetemes számú, egészen új hátultöltő fegyvert készítenek a Werndl-féle rendszer szerint A reiehsrath — mint a „P. Llyod“-nak távir- Fest, február 13. Vasárnapi számunkban tett ígéretünkhöz ké-pest, s az elv fontosságnál fogva, melylyel a „Magyar Újság“ szerkesztője és kiadója elleni sajtóügyben hozott bírósági határozatok bírnak, közöljük azokat ezennel egész terjedelmükben. Jelesül a sajtóbíróság határozata a vádlottak kifogásai iránt következőleg szól: Első rendű vádlott Böszörményi László, azon kérelmének, hogy a közvádló által, az állítólag hiányos, sőt be nem fejezett vizsgálat alapján ellene idő előtt beadott vádirat — ezen hiány miatt — visszautasíttassék, és a vizsgálatnak az ő kihallgatása általi befejezése elrendeltessék, hely nem adatván ; ugyanazon vádlott részéről a közvádló kereshetősége ellen tett kifogás elvettetik, s ellenében a közvádlónak kereshetősége megállapittatik ; másodrendű vádlott Heckenast Gusztáv részéről tett ugyanazon kifogás azonban alaposnak találtatván ezen vádlott személye irányában, az általa letett biztosíték törvényszerű rendeltetésének érintetlenül hagyása mellett, a kereshetőség leszállíttatik ; végre Böszörményi László vádlottnak a vádiratra nézve felhozott azon ellenvetése, mintha az ellenében az országgyűlés képviselőháza részéről adott engedély alapján megindított közkereset ezen engedély határain túl terjesztetett volna, bíróilag mellőztetik; a jelen végzés jogérvényessé válta utánra pedig, a jelen ügynek 18. rendű vádlott Böszörményi Lászlóra nézve, az esküdtszék előtti tárgyalására uj határnap kitüzetni rendeltetik. Indokok: Első rendű vádlott részéről előadott azon kérelemnek, hogy a vádirat a vizsgálat követelt hiányos volta miatt visszautasittassék, hely adható nem volt. Mert a sajtóvétségek feletti birói eljárásra vonatkozó, az 1867. évi július 25-én kiadott miniszteri pótrendelet a bevezetésében felállított átalános szabályban a törvényt alkalmazó bíróság teendőit részletesen elsorolván, azok között a vizsgáló bíró eljárásának előző megbírálását nem említi, hanem ebből kifolyólag 1-ső és 2-ik pontjában csak a bírói illetőséget és a kereshetőséget jelöli ki, mint oly kérdéseket, melyek — ha azok iránt vádlott a kiszabott időben kifogást tenne, a törvényt alkalmazó bíróság által az esküdtszéki tárgyalást megelőzőleg tárgyalandók és eldöntendők ; a vizsgálatnak követelt hiányos volta tehát a jelen előleges bírói eldöntés tárgyául annál kevésbé szolgálhat, mert arról, hogy vádlott perbe idéztetése után, sőt maga az esküdtszék előtti tárgyalás folyama alatt is a nekik célszerűeknek látszó védelmi eszközökről gondoskodhassék, a sajtóvétségek esetébeni birói eljárást szabályozó 1867. évi május 17-kén kiadott miniszteri rendelet 23-dik és 56-dik §-ban kellő intézkedés foglaltatik, és egy vádlott sem kifogási, sem érdembeli védelmének előadásától a vizsgálat ezen, állitólag hiányos volta által elzárva nem lett. A közvádlónak mindkét vádlott elleni kereshetőségét illetőleg — annak előrebocsátása mellett, miszerint itt egyedül a törvény értelmezéséről és alkalmazásáról lévén szó, a bíró a felek állításaihoz kötve csak annyiban lehet, amenynyiben az általuk felhozott ténykörülmények a törvény alkalmazására vonatkozással lehetnek,— itt kiindulási pontul azon megkülönböztetés veendő, melyet maga a törvény akkor, midőn a sajtószabadságot visszaállítván, az előző vizsgálat eltörlése mellett a sajtó utján elkövetett vétségek birói megtorlását rendeli, a politikai tartalmú időszaki lapok és egyéb nyomtatványokra nézve — a tartalmuk által elkövetett vétségekért való felelősséget illetőleg felállít, jelesül: míg egyéb sajtótermények bárki által minden — a felelősség iránti előleges intézkedés nélkül kiadhatók, és ezekre nézve a 41-dik §-ban csakis a nyomdatulajdonos nevének és lakásának kitétele rendeltetik, már az érintett tartalmú időszaki lapok megjelenését, a 30-dik §. L és 2-dik pontja azon feltételhez kötötte, hogy ily lapok megjelenése előtt az illető hatóság főnökéhez beadandó nyilatkozatban a tulajdonos vagy felelős kiadó, vagy felelős szerkesztő neve és lakása, úgy az illető nyomda bejelentessék, és a törvényileg megszabott biztosíték létesíttessék; továbbá ezen különböztetéssel kapcsolatban, míg egyéb nyomtatványokra nézve a 13-dik szakasz — felelős szerkesztőt nem is említve — azok tartalmában elkövetett sajtóvétségekre nézve, ha a szerző nem tudatnék, a kiadót, és ha ez sem tudatnék, aminek itt feltételezett esete csak az ily nyomtatványoknál fordulhat elő, ettől feltételezetten a nyomda- vagy metszde-tulajdonosát rendeli büntettetni; már a politikai tartalmú időszaki lapokra nézve a 33-dik szakasz szabályul azt állítja fel, hogy az azokban megjelent czikkekért, ha a szerző feleletre nem vonathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is felelet teherrel tartoznak. Ezen különbség pedig épen az itt kérdés tárgyát tevő felelősség tekintetében lényeges, mert midőn egyéb nyomtatványoknál a kiadó, s illetőleg a nyomdász, mihelyt a szerzőt s illetőleg kiadót megnevezni és igazolni tudják, a felelet terhe alól azonnal felmentve vannak,akkor az időszaki lapok politikai tartalmáért az azok megjelenése iránt előzőleg beadott nyilatkozatban megnevezett felelős személyek, amint az idézett 30. szakasz 3. pontja elmarasztalás esetében a pénzbeli büntetésre nézve világosan kimondja, felelősséggel együttesen tartoznak, még akkor is, ha a szerző tudatik, sőt elmarasztalva is lett, ezen együttes felelősségnél fogva, csak a littlő.