Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)
1868-02-23 / 5350. szám
45 f».150 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. l.p szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez . . " intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiané-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vasárnap, február 23.1808. 10. évi folyam. ~ - , tr r:. •• r i-\ a iintiliU. — -xw* •' " piMsr a Pld Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: .TaCT helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre , 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petit : 25 nj kr. Pest, febr 22,1868. (LK) A horizonon néha egész véletlenül tűnik fel egy sötét jelleg, mely vészszél fenyeget, s a vége az, hogy annál ragyogóbban tűnik fel a nap. A politikai láthatáron is gyakran merülnek fel oly illegek, melyeket sokan szeretnének minden áron kitörölhetetlen fekete pontokként feltüntetni, s végre is kiderül, hogy bizony azoknak feltüntetem hogy az illető állam kárára vált volna, hanem annak politikájára fényt vetve, még hasznára szolgált. Ily fekete ponttá igyekeztek tenni a hannoverai király hietzingi demonstrátióit. A porosz félhivatalos és hivaalalos lapok már a hannoverai menekülteknek adott osztrák útlevelekért nagy zajt ütöttek, s az osztrák kormány hivatalos communiqueje daczára sem hallgattak el. A hannoverai király beszéde természetesen olaj volt tűzre. Aaoly Berlinben már erélyes jegyzék küldésére készültek, mint a lapok álliták, s íme, báró Beust azonnal sietett az exkirály beszédét defavoyálva, hatásának élét venni. ." íj ,kopa iuppi isner Hogy ezen lépés — melyet, őszintén bevallva, vártunk — hatás nélkül nem maradhat, a felől előre meg voltunk győződve. A mai esti lapokban olvassuk, hogy a hannoverai király minél előbb el fogja hagyni a birodalmat. Vájjon nem kell-e ma már örvendenünk a dolog ily kimenetele felett ? Vájjon nem szolgáltat-e ez esemény is egy megdönthetlen adatot arra, hogy csakugyan végre belátták az osztrák kormányférfiak, mikép a régi hagyományos politika czélra nem vezet, azt az újabb kor eszméi szerint átalakított államban érvényesíteni nem lehet, s ennek következtében azzal őszintén véglegesen szakítottak. Ekként magyarázzuk mi Beust báró fellépését a hannoverai exkirály demonstratív beszédével szemben, ezért tulajdonítunk annak nagy horderőt, s hiszszük azt, mikép minden elfogulatlan ember ezen lépésben hathatós bizonyítékát fogja látni annak mikép az osztrák kormányférfiak nemcsak szinlik az alkotmányos érzületet, hanem fenntartani és fejleszteni is akarják, átértve azt, miként csakis ennek is védelme alatt szilárdulhat meg a birodalom állása, emelkedhetik tekintélye. Ha a kormány folyton ily után halad előre, akkor bizonyosan künn és benn emelkedni fog iránta a bizalom; az olyan véletlenek pedig, mint a hannoveriak esete volt, nem szolgáland kárára, hanem, mint a jelen esetben, arra, hogy őszinte alkotmányos érzületét kifejezhesse. Az elhullott szikra csak ott gyújt, hol gyúanyag van felhalmozva. A jelen eset is ezt bizonyította, mivel ha Beusz báró politikája poroszellenes lenne, ha a kormány nem komolyan venné az alkotmány ügyét, akkor valóban ily kis szikrából is magasan felcsaphatott volna a láng. Hová tartozzunk? Sehány őszinte szó zsidó hitroko -daalnim e naimhoz. yakmiod . Lezajlottak az örömünnepélyek , melyek a tág magyar hazában a zsidók egyenjogúsításának alkalmából rendeztdkse. HanínHiára A .SS .idol ,enikur Krasznavármegyének baloldali rendei hiába fáradoztak ; az egyenjogúsítás törvény, melyet a haza minden gondolkodó polgára, pártkülönbség nélkül, örömmel fogadott, mert általa ötszáz ezer magyarral több jön az országban, kik ugyan más alakban imádják a legfelsőbb lényt, mint aminőben többi honfitársaid, de a kiknek külön nemzetiségi vágyaik nem voltak soha, s kik a kedves magyar hazát anyjoknak tekintették akkor is, midőn még a politikai halál sötét sirjába voltak zárva. Megfosztva bár a politikai jogoktól, melyek még a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai alatt keletkező mámorban sem adattak meg, küzdöttünk a három szinti lobogó alatt azon törvényekért, melyek bennünket az alkotmány sánczain kívül hagytak, s nem egy csatatéren ugyanegy sirkant fedte be a haza jobb létéért elhullottak tetemeit, ez képezvén egyedül számukra az egyenjogúsítást; midőn pedig megboldogult atyám, Grósz Frigyes,tekintélyes küldöttségesén kérte az országgyűlésileg egybegyűltek némely vezénylőitől az egyenjogúsítási törvény indítványozását, azon választ nyerte, hogy annak eltűrésére a nép még nincs megérve, s példa gyanánt hozták fel a pozsonyi nem magyar ajkú és érzelmű csőcseléknek zavargásait. A lefolyt 1867, melynek emléke legyen áldva örökre, végre meghozta a régen várt szabadulást, s a nemzet, mely kibékülve uralkodójával , fejére illesztő sz. Istvánnak dicső koronáját, egyhangúlag hozta meg az egyenjogúsítás törvényét. Ez által beléptünk a politikai jogok gyakorlatába, s minthogy alkotmányos hazában élünk nekünk is jutott szerep azon sikamlós téren, melyen a pártküzdelmek vivatnak, de kell is , hogy mint jó honfiak, latba vessük, habár csekély befolyásunkat, a haza közügyeinek intésSntoibit Tféisdmo sjszlom (nblb tiig vío Ezek szerint, úgy hiszem korszerű azon kérdés : Hová tartozzunk ? E tekintetben máris különféle nézetek nyilvánulnak irányunkban. Az egyik a zsidót a czigányhoz hasonlítja, ki mindenkor ,azon helységnek vallását követi, melynek határában sátorfáját felütötte; a másik, kiből még a régi előítéletek ki nem fogytak, azzal vádolja az uj honpolgárokat, hogy a politikából is üzlet tőkét képeznek ; vannak olyanok is, kik azt állítják, hogy a zsidó mindig a hatalommal tartott, mely okból most is armány pártján leend. Véleményem szerint e vádaknak és feltevéseknek egyike nem illetheti kizárólag a zsidót, mert hisz vannak minden hitfelekezetüek között gyávák, kik nem merik saját politikai meggyőződésüket követni; üzérkedők, kiknek egyedüli végczéljük, a haszon, és hunyászkodók, kik a hatalomnak, bármily eredetű legyen, alázatos uszályhordozói , de a népnek nagy többsége mindenkor a haza javát kivánja előmozdítani, s ama megrótt tulajdonok csak egyesek hibáiként tűnnek elő. Mielőtt a saját magam elébe állított kérdésre igénytelen egyéni meggyőződésem szerint felelnék, némely általános észrevételeket kell előrebocsátanom. Téves véleménynek tartom azt, hogy jelenleg a hazai pártok a szabadelvűség kisebb vagy nagyobb forma által különböznek egymástól, hisz mindenki tudja, hogy egyedül közjogi kérdések azok, melyek körül a pártalakulásnak és szétválásnak kérdései forognak: ennélfogva nem érthetem a „democrata kör,“ „szabadelvű alkotmányos kör,“s efféle elnevezéseit oly társulatoknak, melyek bizonyos pártczélt tűztek ki maguknak feladatul. Népképviseleti államban, melyben a törvény előtt mindenki egyenlő, melyben mindenkinek joga van bizonyos életczélra törekedni, melyben a személy úgy, mint a sajtó szabad, s mindenki képesítheti magát a közügyekbeni részvétre , oly államban, melyiek felelős kormánya a népképviselet többségéből alakult, a az abadelvűség, a democratismus, a pártalakulás okát nem képezheti. 1848 előtt, midőn még egy születési előjogaira nehezkedő kiváltságos osztály létezett, vivattak ama nagy karózok, melyeknek végczélja dicsőségesen meg lön oldva az 1848-diki törvényeknek mai napig változatlanul fennmaradt czikkei által. Én nem ismerek a hazában oly pártot, mely nem szabadelvű, s a jelenlegi államhatalomnak egy oly tényéről sincs tudomásom, mely a szabadelvüséggel ellenkeznék ; de ismerek elég oly egyént, ki bizonyos pártczélok tekintetéből a deimocratia köpenyébe burkolja magát, s alighanem czinegefogók ama nagyhangú czélek is, melyek alatt a bölcs intézők sok oly embert akarnak fogdosni, ki Plató emberétől csak veres tollazata által akar különbözni. A kiegyezés létrejötte óta a magyar birodalom önló nemzeti kormányai bír, mely az uralkodó párttól, azaz a nemzet nagy többségének akaratából vette eredetét, melynek tagjai a szabadelvűségért küzdött csatákban fényes érdemeket szereztek, s mely e tekintetben bárki által sem engedi magát felülmutatni. E nemzeti kormánynak jutod a szerencse, az egyenjogúsítás törvényjavaslatát a ház elibe bocsátani, s osztozik az országgyűléssel ama dicsőségben, melyet százezerek megszabadítása által aratott. Ha a nemzet az életelő tétlenség politikáját követi, ha nincs azon férfiú, ki tekintetbe véve azt, hogy a hosszú tetszhaPest, febr. 20. Magyar és Erdélyország egyesült társhazánk összeköttetési kapcsolatának legjelentékenyebb emeltyűje leend a két főváros, Pest és Kolozsvárnak vaspálya általi egybeforrasztása, ezen kötelék által előidézendő viszony minden más irányú nézetek és érdekek fölébe emelkedve, háttérbe szorítana minden jelenséget, mely még most a két egyesült haza uniójának tekintetében ellenes jelleget visel magán, anyagi érdekeink kölcsönös legszorosb összeköttetésén alapul a legbiztosabb és legkitartóbb kapocs, előre tehát e czélnak mihamarább leendő valósítására, előre vasúti vonalunk gyors kiépítésére. Még 184-ik évben, mint képviselő, én valók az első, ki ezen vonal kiépítése iránt szót emeltem, utóbb minden alkalommal tevékenyen támogattam ezen ügyet, s mint a vonal körül lakó, a működött szakférfiaknak honfiúi kézséggel szolgáltam útmutatással, s most, midőn az ige végre testté len, midőn a czél elérése csakis az építkezés keresztülvitelétől függ, nekem jut ismét a szerencse, hogy minden tekintetben szakavatott tevékeny férfiakból alakult consortium élén, mint vállalkozó, a földmunkálati első kapavágást megtehessem. Lesznek talán oly egyének, kik a vállalkozási szerepvivés tényét magasabb niveauról fogják tekinteni, de az előrehaladó kornak cselekvésre hivatása, ez után is minden tevékeny egyént tettre hív, s ki ez uj aera rendszerét még most is közönyös Bemmel tekinti, vagy épen ilyennel a cselekvőket megbirálja, az nem tette szivére kezét, az még most is elfogult nézetek rabja, adja az ég, hogy minden lelkes fia szép hazánknak ily elfogult nézetektől tisztultan sorakozzék azon a téren, hol eddig csak egy osztály tett és működött, s hol ezután mindnyájunknak tenni, működni kell. Kormányunk legnagyobb erélylyel halad közlekedési eszközeink szaporításán, tetterős férfiak önzéstelen kézséggel működnek minden irány felé, s ily egyénekkel ha ismét mások lépnek szövetkezésbe az építkezés keresztülvitelét foganatosítani, akkor valóban nem leend, nem lehet mtt a méltó anyag többé oly feljajdulásokra, milyeneket a letűnt sötét igazgatási rendszer bajnokainak tényei, az építkezési ügyvezetés miatt a közönség nagy tömegénél előidéztek. -Hazánk jelenleg nagy áldozatokat láván tervezett közlekedési rendszerének kivitele végett, sok helyen lesz munkálkodásra és tevékeny érdeklődésre alkalom, így mindenütt, hol nagyobbszerű építmények létesittetnek, honfias kötelesség a vonalvidék lakóinak ezen építkezések keresztülvitelét szövetkezve elvállalni, mely eljárásnál a vállalkozók ne a túlságos hasznot, hanem az ügyet tartsák szem előtt, annyit, mennyi a fáradozást méltóan kárpótolja, hangya szorgalmú működéssé, kiérdemelhet mindenki, de túlszámítások alapul ne vétessenek, ha a tért megnyerni óhajtjuk. Én és társaim hasonló elvből indultunk ki, midőn a nagyvárad-kolozsvári vonalnak eddig pályázatra kitűzött földmunkálatára ajánlatunkat megtettük, mert a közvagyon lehető meggazdálkodása iránti nézetnek minden egyesben akként, mint a tömegben, meg kelletik lennie. Most tehát, midőn a földmunkálat részben megkezdhető, hiszszük és reméljük, miként kormányunk minden késedelem nélkül a vasútvonalom" szokott kijárást és földkisajátítást foganatosítandja, hogy így a mumfia Királyhágón innen , túl pár hét múlva egyidőben folyamatba jöhessen, s a tavasz első napsugara az egyesült két kép anyagi kapocsművének első kapavágását üdvözölhesse. Gr. HALLER SÁNDOR: Bécsi dolgok. A reichsrath f. hó 27-én tartandja legközelebbi ülését.* Napirendre kerül Roser indítványa a távirati díjak leszállításáról, továbbá a földtehermentesítési kötvények amortisatiójáról szóló törvényjavaslat, s a szabadalmazott osztrák nemzeti bank petitiója. A földtehermentesítési kötvényekről szóló törvényjavaslat így hangzik : „1. §. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok földtehermentesítési kötvényei, melyekhez előmutatóra szóló szelvények vannak csatolva, az amortizationális időre vonatkozólag ép úgy tekintetnek, mint az előmutatóra szóló állampapírok. „2. §. Az ezen törvény életbeléptetése előtt kiadott ítéletek, melyek által efféle tehermentesítési kötvények amortisáltaknak nyilváníttattak, érintetlen maradnak. Már kiállított oly kibocsátványokban foglalt amortisationális idő azonban, melyekre az amortisationális ítélet még ki nem mondatott, érvénybe csak az 1. §-ban meghatározott időtartam lefolyása után lép.“ Napirendre kerül még ezeken kívül az akóházban a vallásközi törvény, a felsőházban a házassági törvény,mely már az illető bizottságban hír szerint változatlanul el is fogadtatott, a mi nagy haladásra mutatna a felsőház részéről. Kívánatos volna, hogy a felsőház igy járjon el az iskolatörvénynyel is, és ekkor a pápai breve, melyet a 25 püspök kapott, s mely, mint a „Süddeutsche Pressernek távirják Rómából, egyenesen ő szentsége kivonata folytán bocsáttatott közre, hiába variálta a non possumust. Különben a franczia közbenjárásról a concordatum érdekében, még mindig beszélnek, valamint arról is, hogy Antonelli bíbornok még mindig nem igen mer a revisiónak jó sikert jósolni. Ennyit és nem többet nyújt hírek dolgában reggeli postánk. Esti postánk, ha lehet, még szegényebb. Mindenek felett ki kell emelnünk két félhivatalos communiquét. Ugyanis a lapok mind nagy megelégedéssel fogadták Beustnak a hannoverai útlevél ügyben elmondott beszédét, csak azon akadtak fenn, hogy vájjon kit érthetett a kanczellár úr a „bizonyos tekintélyek“ alatt, kik oly befolyást gyakorolhattak az útlevél osztogatásra. Ma két „jól értesült“ lap azon csodálkozik, hogy van ember, aki rögtön még mást is hihet, vagy csak gondolhat is, mint hogy a „tekintélyek“ György hannoveri exkirály és udvara. A „Presse“ közli az illető bizottmány által elkészített uzsoratörvényt is, mely e szerint legközelebb szintén a birodalmi tanács elé kerül. A kérdés megoldásánál azon szempontot foglalták el a bizottság tagjai, hogy a tőke versenye elé semminő akadályt nem kell gördíteni, s ehhez képest a kamatláb minden megszorításának elmellőzését, s az uzsoratörvény tökéletes eltörlését eszközli a 9 rövid §-ból álló javaslat. Utolsó híre az esti postának, melyet még ide igtatunk az, hogy a vörös könyv első kiadása végkép elfogyott, s legújabban második kiadását fogják sajtó alá rendezni. Nem a könyv érdekességének bebizonyítására hozzuk ezt fel, hanem örvendetes jeléül annak, hogy az alkotmányos szellem, melynek ez nyilvánulása, menynyire fejlődik. Mindenki kétszeres részt vesz a közdolgok minden ágában, a kül-, a belpolitikában, minek jó hatása el nem maradhat. Mást a valódi enyészet követi, a nemzetet tettre buzdítja és élére áll azon pártnak, mely e sokat hányatott hazának alkotmányos újjászületését a hazafias vívmányok legdicsőbbikének tekintheti: az egyenjogúsításnak csak azon értelme lenne, hogy együtt semmisülünk vala meg a hon többi lakóival együtt. Vannak a hazában némelyek, kik folytonosan jogfeladással vádolják a nemzet többségét, s az általa követett politikát félénknek nevezik; de ezek feledik, hogy a népuralom nem ad fel soha jogot akkor, midőn saját magának törvényt alkot, s hogy az, amit félénkségnek neveznek, bölcs előrelátás, mely minden esetre többet ér a vakmerő önhittségnél és elbizakodásnál. Van-e okunk azokhoz tartozni, kik még az alig múlt időkben azon barbár néppel akarták összefűzni honunk lételét, melynek országában a zsidót a Dunába fojtják, s melynek rokonczátlanságai ellen most is a művelt világ hatalmainak kell megvédeni a szegény üldözötteket? Múlt idők roszul alkalmazott nagy nevei, az egyes néptörzsek túlzott követeléseinek támogatása, az éhező honvéd, democratia és egy kis communismus azon csalétkek, melyeket e párt czéljainak elérésére a gondolkodás nélküli tömegeknek nyújtani szokott, minő sikerrel ? — azt bizonyítja híveinek csekély száma, úgy a központon, mint a hazában. Hihető-e, hogy az ezredéves nyomástól alig megszabadult zsidóknak legkisebb része is e pártnak bizonytalan törekvéseit mozdítsa elő ? Bátran elmondhatom : nem. nigha Van a hazában egy más párt, mely alkotmányos uton és a szentesített törvényeknek tiszteletben tartása mellett, őszintén és szilárdul lép fel azon ösvényen, melyen a közjogi állapotok javítását legczélszerűbben véli elérhetőnek, hazafias iránya elvitázhatlan, magatartása erélyes; a tömegek indokolatlan tömjénezését nem tartja egyedüli feladatának, nem mondja magát a szabadelvűség és democratismus egyedárusának, ez a szoros értelemben vett balközép, melynek kitűnő tehetségeivel a „Hazánk“ hasábjain találkozunk. Azonban, bármennyire tisztelem e pártnak hazafias meggyőződését, s bármily jogosultnak tartom a tiszteletre méltó ellenzéknek fenntételéz: nem látom szükségét csatlakozni soraihoz addig, míg azon kormány, melynek legelőször van szerencséje Magyarországot békés viszonyok között felelősen kormányozni, az alkotmány és szentesített törvények értelmében jár el; míg az épület, melynek alapzatán a többségben levő párt annyi önmegtagadással és annyi erélylyel dolgozott, nincs biztos fedélzet alatt, míg a magyar birodalomnak politikai nemzete nem lesz elég erős a nagyobbszerű pártküzdelmek elviselésére. Mert csekély felfogásom szerint, czélszerűtlennek tartom döngetni az alapot saját magunknak akkor, midőn az építőknek oly soknemü külveszélyekkel kell küzdeniük, s midőn természetes elleneink nem várnak egyebet, mint a magyar elemnek pusztulását, mely Palacky szerint ék gyanánt van beütve a nagy szláv nemzet, szivébe, elválasztván az Éjszakát a Déltől. 4.StemszSóba9v Hová tartozzunk tehát ? Tartozzunk azon párthoz, melynek az alkotmányos viszonyok helyreállítását, s ennek folytán az egyenjogusítás lehetőségét úgy, mint annak keresztülvitelét, elsősorban köszönhetjük, s melynek kebeléből nemzeti kormányunk megalakult. Tartozzunk azon párthoz, melynek vezére Deák Ferencz, kit méltán nevez a haza : bölcsnek , oly térre vezette a nemzetet, melyen az alkotmányos haladás lehetséges ,s melyen a nemzetnek kívánságai teljesülni fognak, s nagyrészben már teljesültek; ki merne kételkedni ama férfiúnak önzéstelen hazafiságában? Ő azon történelmi jellemekhez tartozik, kik saját személyiségüket a közügynek minden tekintetben alárendelik, s kiknek kezében bizton fekhetik egy nemzet sorsának vezetése, mert üdvös működésükben nem tántoríthatja meg őket sem a hatalom fenyegető e, sem a tömegnek pillanatnyi és változékony zaja. Pártoljuk a nemzeti kormányt törvényes és üdvös eljárásaiban, nem a hatalom irányában vak hódolattal, hanem a meggyőződés ellenállhatlan erejével. E kormány méltó érdekeltséggel viseltetik eddig árván hagyott ügyeink iránt és jelenben is egyik kitűnő tagja az izraelita értekezletnek egybehivása által legszebb jelét adta annak, hogy azokat a korszellem igényeinek és saját kívánalmainknak megfelelőleg akarja elintézni. Nekünk, kik e párt és kebeléből keletkezett nemzeti kormány irányában elis■ méréssel és hálával tartozunk, szent kötelességünkben áll soraihoz csatlakoznunk, mert jelenben ők vannak hivatva arra, hogy az ország minden néptörzseit egy erős és nagy magyar politikai nemzetté forraszszák egybe, mely képes leendő közös hazát a dermesztő éjszaki viharok ellenében megvédeni. Nagy-Várad, febr. 20. 1868. GRÓSZ LAJOS: Vasutaink érdekében. Temesmegyéből. A „Hazánk“ 29-ik számában megjelent temesvári leveleknek írója a közélet üterének szabadabb lüktetését: az összetartás és egyetértés ellen irányzott pártoskodásban, a függetlenséget: a személyes önérdeknek a közérdek tőbbé emelkedésében ismeri, és a szabadelvűség fogalma előtte ugyanazonos: a mindenároni ellenzékeskedés fogalmával; bizonyság minderre a „Hazánk“ idézett számában február 9-ről írt levelének öt első bekezdése, melyek utóbbiéban e tekintetbeni nézeteinek ismertetését azon szembeötlő nyilatkozattal fejezi be, hogy az alkotmányos szabadságnak és az alkotmányos küzdelemnek első örömünnepe azon alkalom , midőn hazai felelős törvényes kormányunkkal szemben oly szellemű ellenzék alakul Temesmegyében, mint az 1848 ik év előtti bécsi befolyás ellen egykor szükséges volt! Ily meggyőződéseihez levél írónak egyéb szóllani valónk nem lenne, mint hogy ezekhez neki szerencsét kívánunk, ha e meggyőződéseket csupán magánéletének fűszerezése tekintetéből önmaga mulattatására ápolná keblében, de midőn a hazai közélet mozzanatai ismertetésének elferdítése és hamis megítélése végett a nyilvánosság színpadjára lépteti fel azokat, akkor nem hallgathatjuk el roszlásunkat egyrészről a felett, hogy téves nézeteinek részeseivé kíván tenni oly férfiaka is, kiket talán egy személyes kérdés érdekében a véletlenség levél-íróval egy pillanatra összehozhatott, de akiknek a törvény és alkotmány iránti tiszteletük bizonyára sokkal erősebb, mint hogy a levéliró meggyőződésének alapjára óhajtanának állunk és nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül másrészről azt sem, miszerint mi nem értjük a szét, melyet gróf Szmetovnak — mint pártvezérnek — nyílt megnevezése által levélíró elérni óhajt.