Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)

1868-02-23 / 5350. szám

45 f».150 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. l­.p szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez . . " intézendő. Bérmentetlen levelek csak­ ismert kezektől fogadtatnak el. Kiané-h­ivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők. Vasárnap, február 23.1808. 10. évi folyam. ~ - , tr­­ r:. •• r i-\ a iintiliU. — -xw* •' " piMsr a Pld Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: .TaCT helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre , 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit : 25 nj kr. Pest, febr 22,1868. (LK) A horizonon néha egész véletle­nül tűnik fel egy sötét jelleg, mely vész­­szél fenyeget, s a vége az, hogy annál ra­gyogóbban tűnik fel a nap. A politikai láthatáron is gyakran me­rülnek fel oly illegek, m­elyeket sokan szeretnének minden áron kitörölhetetlen fekete pontokként feltüntetni, s végre is kiderül, hogy bizony azoknak feltünte­tem hogy az illető állam kárára vált vol­na, hanem annak politikájára fényt vet­­ve, még hasznára szolgált. Ily fekete ponttá igyekeztek tenni a hannoverai király hietzingi demonstrátióit. A porosz félhivatalos és hivaalalos la­pok már a hannoverai menekülteknek adott osztrák útlevelekért nagy zajt ütöt­tek, s az osztrák kormány hivatalos com­­muniqueje daczára sem hallgattak el. A hannoverai király beszéde termé­szetesen olaj volt tűzre. Aao­ly Berlinben már erélyes jegyzék küldé­sére készültek, mint a lapok álliták, s íme, báró Beust azonnal sietett az exki­­rály beszédét defavoyálva, hatásának élét venni. ."­ íj ,kopa iuppi isner Hogy ezen lépés — melyet, őszintén bevallva, vártunk — hatás nélkül nem maradhat, a felől előre meg voltunk győ­ződve. A mai esti lapokban olvassuk, hogy a hannoverai király minél előbb el fogja hagyni a birodalmat. Vájjon nem kell-e ma már örvendenünk a dolog ily kimenetele felett ? Vájjon nem szolgáltat-e ez esemény is egy megdönthetlen adatot arra, hogy csakugyan végre belátták az osztrák kor­mányférfiak, mikép a régi hagyományos politika czélra nem vezet, azt az újabb kor eszméi szerint átalakított államban érvényesíteni nem lehet, s ennek követ­keztében azzal őszintén véglegesen szakí­tottak. Ekként magyarázzuk mi Beust báró fellépését a hannoverai exkirály demon­stratív beszédével szemben, ezért tulaj­donítunk annak nagy horderőt, s hisz­­szük azt, mikép minden elfogulatlan em­ber ezen lépésben hathatós bizonyítékát fog­­­ja látni annak mikép az osztrák kormány­­férfiak nemcsak szinlik az alkotmányos érzületet, hanem fenntartani és fejlesz­teni is akarják, átértve azt, miként csakis ennek is védelme alatt szilárdulhat meg a birodalom állása, emelkedhetik tekintélye. Ha a kormány folyton ily után halad előre, akkor bizonyosan künn és benn emelkedni fog iránta a bizalom; az olyan véletlenek pedig, mint a hannover­iak esete volt, nem szolgáland kárára, hanem, mint a jelen esetben, arra, hogy őszinte alkotmányos érzületét kifejezhesse. Az elhullott szikra csak ott gyújt, hol gyúanyag van felhalmozva. A jelen eset is ezt bizonyította, mivel ha Beusz báró politikája poroszellenes lenne, ha a kor­mány nem komolyan venné az alkotmány ügyét, akkor valóban ily kis szikrából is magasan felcsaphatott volna a láng. Hová tartozzunk? Seh­ány őszinte szó zsidó hitroko -d­aalnim e naimhoz. yakm­iod . Lezajlottak az örömünnepélyek , me­lyek a tág magyar hazában a zsidók egyenjogúsításának alkalmából rendez­­td­kse. HanínH­­iára A .SS .idol ,enik­ur Krasznavármegyének baloldali rendei hiába fáradoztak ; az egyenjogúsítás tör­vény, melyet a haza minden gondolkodó polgára, pártkülönbség nélkül, örömmel fogadott, mert általa ötszáz ezer magyar­ral több jön az országban, kik ugyan más alakban imádják a legfelsőbb lényt, mint aminőben többi honfitársaid, de a kiknek külön nemzetiségi vágyaik nem voltak soha, s kik a kedves magyar hazát any­­joknak tekintették akkor is, midőn még a politikai halál sötét sirjába voltak zárva. Megfosztva bár a politikai jogoktól, melyek még a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai alatt keletkező má­morban sem adattak meg, küzdöttünk a három szinti lobogó alatt azon törvények­ért, melyek bennünket az alkotmány sán­­czain kívül hagytak, s nem egy csataté­ren ugyanegy sirkant fedte be a haza jobb létéért elhullottak tetemeit, ez ké­pezvén egyedül számukra az egyenjogú­sítást; midőn pedig megboldogult atyám, Grósz Frigyes,tekintélyes küldöttségesén kérte az országgyű­lésileg egybegyűltek némely vezénylőitől az egyenjogúsítási­­ törvény indítványozását, azon választ­­ nyerte, hogy annak eltűrésére a nép még nincs megérve, s példa gyanánt hozták fel a pozsonyi nem magyar ajkú és ér­zelmű csőcseléknek zavargásait. A lefolyt 1867, melynek emléke le­gyen áldva örökre, végre meghozta a ré­gen várt szabadulást, s a nemzet, mely kibékülve uralkodójával , fejére illesztő sz. Istvánnak dicső koronáját, egyhangú­lag hozta meg az­ egyenjogúsítás törvé­nyét. Ez által beléptünk a politikai jogok gyakorlatába, s minthogy alkotmányos hazában élünk nekünk is jutott szerep azon sikamlós téren, melyen a pártkü­z­­delmek vivatnak, de kell is , hogy mint jó honfiak, latba vessük, habár csekély befolyásunkat, a haza közügyeinek inté­­sSntoibit Tfé­isdmo sjs­zlom (nblb tiig vío Ezek szerint, úgy hiszem korszerű azon kérdés : Hová tartozzunk ? E tekintetben máris különféle nézetek nyilvánulnak irányunkban. Az egyik a zsidót a czigányhoz hason­lítja, ki mindenkor ,azon helységnek val­lását követi, melynek határában sátorfá­ját felütötte; a másik, kiből még a régi előítéletek ki nem fogytak, azzal vádolja az uj honpolgárokat, hogy a politikából is üzlet tőkét képeznek ; vannak olyanok is, kik azt állítják, hogy a zsidó mindig a hatalommal tartott, mely okból most is a­­­rmány pártján leend. Véleményem szerint e vádaknak és feltevéseknek egyike nem illetheti kizá­rólag a zsidót, mert hisz vannak minden hitfelekezetüek között gyávák, kik nem merik saját politikai meggyőződésüket követni; üzérkedők, kiknek egyedüli végczéljük, a haszon, és hunyászkodók, kik a hatalomnak, bármily eredetű le­gyen, alázatos uszályhordozói , de a nép­nek nagy többsége mindenkor a haza ja­vát kivánja előmozdítani, s ama megrótt tulajdonok csak egyesek hibáiként tűn­nek elő. Mielőtt a saját magam elébe állított kérdésre igénytelen egyéni meggyőző­désem szerint felelnék, némely általános észrevételeket kell előrebocsátanom. Téves véleménynek tartom azt, hogy jelenleg a hazai pártok a szabadelvűség kisebb vagy nagyobb forma által külön­böznek egymástól, hisz mindenki tudja, hogy egyedül közjogi kérdések azok, me­lyek körül a pártalakulásnak és szétvá­lásnak kérdései forognak: ennélfogva nem érthetem a „democrata kör,“ „szabad­elvű alkotmányos kör,“­s efféle elnevezé­seit oly társulatoknak, melyek bizonyos pártczélt tűztek ki maguknak feladatul. Népképviseleti államban, melyben a törvény előtt mindenki egyenlő, melyben mindenkinek joga van bizonyos életczélra törekedni, melyben a személy úgy, mint a sajtó szabad, s mindenki képesítheti ma­gát a közügyekbeni részvétre , oly állam­ban, melyi­ek felelős kormánya a nép­képviselet többségéből alakult, a az a­bad­­elvűség, a democratismus, a pártalakulás okát nem képezheti. 1848 előtt, midőn még egy születési előjogaira nehezkedő kiváltságos osztály létezett, vivattak ama nagy karózok, melyeknek végczélja di­csőségesen meg lön oldva az 1848-diki törvényeknek mai napig változatlanul fennmaradt czikkei által. Én nem ismerek a hazában oly pártot, mely nem szabadelvű, s a jelenlegi állam­hatalomnak egy oly tényéről sincs tudo­másom, mely a szabadelvüséggel ellen­keznék ; de ismerek elég oly egyént, ki bizonyos pártczélok tekintetéből a deimo­­cratia köpenyébe burkolja magát, s alig­ha­nem czinegefogók ama nagyhangú czé­lek is, melyek alatt a bölcs intézők sok oly embert akarnak fogdosni, ki Plató emberétől csak veres tollazata által akar különbözni. A kiegyezés létrejötte óta a magyar birodalom ön­­ló nemzeti kormányai bír, mely az uralkodó párttól, azaz a nemzet nagy többségének akaratából vette ere­detét, melynek tagjai a szabadelvűségért küzdött csatákban fényes érdemeket sze­reztek, s mely e tekintetben bár­ki által sem engedi magát felülmutatni. E nemzeti kormánynak jutod a sze­rencse, az egyenjogúsítás törvényjavasla­tát a ház elibe bocsátani, s osztozik az országgyűléssel ama dicsőségben, melyet százezerek megszabadítása által aratott. Ha a nemzet az életelő tétlenség politi­káját követi, ha nincs azon férfiú, ki te­kintetbe véve azt, hogy a hosszú tetszha­Pest, febr. 20. Magyar és Erdélyország egyesült társ­­hazánk összeköttetési kapcsolatának leg­jelentékenyebb emeltyűje leend a két főváros, Pest és Kolozsvárnak vaspálya általi egybeforrasztása, ezen kötelék által előidézendő viszony minden más irányú nézetek és érdekek fölébe emelkedve, hát­térbe szorítana minden j­elenséget, mely még most a két egyesült haza uniójának tekintetében ellenes jelleget visel magán, anyagi érdekeink kölcsönös legszorosb összeköttetésén alapul a legbiztosabb és legkitartóbb kapocs, előre tehát e czélnak mihamarább leendő valósítására, előre vasúti vonalunk gyors kiépítésére. Még 184­­­-ik évben, mint képviselő, én valók az első, ki ezen vonal kiépítése iránt szót emeltem, utóbb minden alkalommal tevékenyen támogattam ezen ügyet, s mint a vonal körül lakó, a működött szakfér­­fiaknak honfiúi kézséggel szolgáltam útmu­tatással, s most, midőn az ige végre testté len, midőn a czél elérése csakis az építke­zés keresztülvitelétől függ, nekem jut is­mét a szerencse, hogy minden tekintet­ben szakavatott tevékeny férfiakból ala­kult consortium élén, mint vállalkozó, a földmunkálati első kapavágást megtehes­­sem. Lesznek talán oly egyének, kik a vállalkozási szerepvivés tényét magasabb niveauról fogják tekinteni, de az előre­haladó kornak cselekvésre hivatása, ez után is minden tevékeny egyént tettre hív, s ki ez uj aera rendszerét még most is közönyös Bemmel tekinti, vagy épen ilyennel a cselekvőket megbirálja, az nem tette szivére kezét, az még most is elfogult nézetek rabja, adja az ég, hogy minden lelkes fia szép hazánknak ily el­fogult nézetektől tisztultan sorakozzék azon a téren, hol eddig csak egy osztály tett és működött, s hol ezután mindnyá­junknak tenni, működni kell. Kormányunk legnagyobb erélylyel ha­lad közlekedési eszközeink szaporításán, tetterős férfiak önzéstelen kézséggel mű­ködnek minden irány felé, s ily egyének­kel ha ismét mások lépnek szövetkezésbe az építkezés keresztülvitelét foganatosí­­tani, akkor valóban nem leend, nem lehe­­t mtt a méltó anyag többé oly feljajdulá­­sokra, milyeneket a letűnt sötét igazga­tási rendszer bajnokainak tényei, az épít­kezési ügyvezetés miatt a közönség nagy tömegénél előidéztek. -Hazánk jelenleg nagy áldozatokat lá­ván tervezett közlekedési rendszerének kivitele végett, sok helyen lesz munkál­kodásra és tevékeny érdeklődésre alkalom, így mindenütt, hol nagyobbszerű építmé­nyek létesittetnek, h­onfias kötelesség a vonalvidék lakóinak ezen építkezések ke­resztülvitelét szövetkezve elvállalni, mely eljárásnál a vállalkozók ne a túlságos hasz­not, hanem az ügyet tartsák szem előtt, annyit, mennyi a fáradozást méltóan kár­pótolja, hangya szorgalmú működéssé,­ ki­érdemelhet mindenki, de túlszámítások alapul ne vétessenek, ha a tért megnyerni óhajtjuk. Én és társaim hasonló elvből in­dultunk ki, midőn a nagy­várad-kolozsvári vonalnak eddig pályázatra kitűzött föld­munkálatára ajánlatunkat megtettük, mert a közvagyon lehető meggazd­álko­­dása iránti nézetnek minden egyesben akként, mint a tömegben, meg kelletik lennie. Most tehát, midőn a földmunkálat részben megkezdhető, hiszszük és remél­jük, miként kormányunk minden késede­lem nélkül a vasútvonalom" szokott kijá­rást és földkisajátítást foganatosítandja, hogy így a mumfia Királyhágón innen , túl pár hét múlva egyidőben folyamatba jöhessen, s a tavasz első napsugara az egyesült két kép anyagi kapocs­művének első kapavágását üdvözölhesse. Gr. HALLER SÁNDOR: Bécsi dolgok. A reichsrath f. hó 27-én tartandja legközelebbi ülését.* Napirendre kerül Roser indítványa a távirati díjak leszállításá­ról, továbbá a földtehermentesítési kötvények amortisatiójáról szóló törvényjavaslat, s a szaba­dalmazott osztrák nemzeti bank petitiója. A földtehermentesítési kötvényekről szóló tör­­vényjavaslat így hangzik : „1. §. A birodalmi tanácsban képviselt ki­rályságok és országok földtehermentesítési köt­vényei, melyekhez előmutatóra szóló szelvények vannak csatolva, az amortizationális időre vonat­kozólag ép úgy tekintetnek, mint az előmutatóra szóló állampapírok. „2. §. Az ezen törvény életbeléptetése előtt ki­adott ítéletek, melyek által efféle tehermentesí­tési kötvények amortisáltaknak nyilváníttattak, érintetlen maradnak. Már kiállított oly kibocsát­­ványokban foglalt amortisationális idő azonban, melyekre az amortisationális ítélet még ki nem mondatott, érvénybe csak az 1. §-ban meghatá­rozott időtartam lefolyása után lép.“ Napirendre kerül még ezeken kívül az akó­házban a vallásközi törvény, a fel­sőházban a házassági törvény,­­mely már az illető bizottságban hír szerint változatla­nul el is fogadtatott, a mi nagy haladásra mu­tatna a felsőház részéről. Kívánatos volna, hogy a felsőház igy járjon el az iskolatörvénynyel is, és ekkor a pápai breve, melyet a 25 püspök ka­pott, s mely, mint a „Süddeutsche Pressernek távirják Rómából, egyenesen ő szent­sége kivo­­nata folytán bocsáttatott közre, hiába variálta a non possumust. Különben a franczia közben­járásról a concordatum érdekében, még mindig beszélnek, valamint arról is, hogy Antonelli bí­­bornok még mindig nem igen mer a revisiónak jó sikert jósolni. Ennyit és nem többet nyújt hírek dolgában reggeli postánk. Esti postánk, ha lehet, még sze­gényebb. Mindenek felett ki kell emelnünk két félhivatalos communiquét. Ugyanis a lapok mind nagy megelégedéssel fogadták Beustnak a han­noverai útlevél ügyben elmondott beszédét, csak azon akadtak fenn, hogy vájjon kit érthetett a kan­czellár úr a „bizonyos tekintélyek“ alatt, kik oly befolyást gyakorolhattak az út­levél oszto­gatásra. Ma két „jól értesült“ lap azon csodál­kozik, hogy van ember, a­ki rögtön még más­t is hihet, vagy csak gondolhat is, mint hogy a „tekintélyek“ György hannover­i exkirály és udvara. A „Presse“ közli az illető bizottmány által elkészített uzsora­törvényt is, mely e szerint leg­közelebb szintén a birodalmi tanács elé kerül. A kérdés megoldásánál azon szempontot foglal­ták el a bizottság tagjai, hogy a tőke versenye elé semminő akadályt nem kell gördíteni, s ehhez képest a kamat­láb minden megszorításának el­­mellőzését, s az uzsora­törvény tökéletes eltör­lését eszközli a 9 rövid §-ból álló javaslat. Utol­só híre az esti postának, melyet még ide igtatunk az, hogy a vörös könyv első kiadása végkép elfogyott, s legújabban második kiadá­sát fogják sajtó alá rendezni. Nem a könyv ér­dekességének bebizonyítására hozzuk ezt fel, hanem örvendetes jeléül annak, hogy az alkot­mányos szellem, melynek ez nyilvánulása, meny­nyire fejlődik. Mindenki kétszeres részt vesz a közdolgok minden ágában, a kül-, a belpolitiká­ban, minek jó hatása el nem maradhat. Mást a valódi enyészet követi, a nemzetet tettre buzdítja és élére áll azon pártnak, mely e sokat hányatott hazának alkotmá­nyos újjászületését a hazafias vívmányok legdicsőbbikének tekintheti: az egyenjo­gúsításnak csak azon értelme lenne, hogy együtt semm­isülünk vala meg a hon többi lakóival együtt. Vannak a hazában némelyek, kik foly­tonosan jogfeladással vádolják a nemzet többségét, s az általa követett politikát félénknek nevezik; de ezek feledik, hogy a népuralom nem ad fel soha jogot akkor, midőn saját magának törvényt alkot, s hogy az, amit félénkségnek neveznek, bölcs előrelátás, mely minden esetre többet ér a vakmerő önhittségnél és elbizakodásnál. Van-e okunk azokhoz tartozni, kik még az alig múlt időkben azon barbár néppel akarták összefűzni honunk lételét, mely­nek országában a zsidót a Dunába fojt­ják, s melynek rokonczátlanságai ellen most is a művelt világ hatalmainak kell megvédeni a szegény üldözötteket? Múlt idők roszul alkalmazott nagy ne­vei, az egyes néptörzsek túlzott követe­léseinek támogatása, az éhező honvéd, de­­mocratia és egy kis communismus azon csalétkek, melyeket e párt czéljainak el­érésére a gondolkodás nélküli tömegeknek nyújtani szokott, minő sikerrel ? — azt bizonyítja híveinek csekély száma, úgy a központon, mint a hazában. Hihető-e, hogy az ezredéves nyomástól alig megszabadult zsidóknak legkisebb része is e pártnak bizonytalan törekvé­seit mozdítsa elő ? Bátran elmondhatom : nem. nig­ha Van a hazában egy más párt, mely al­kotmányos uton és a szentesített törvé­nyeknek tiszteletben tartása mellett, őszin­tén és szilárdul lép fel azon ösvényen, melyen a közjogi állapotok javítását leg­­czélszerűbben véli elérhetőnek, hazafias iránya elvitázhatlan, magatartása eré­lyes; a tömegek indokolatlan tömjénezé­­sét nem tartja egyedüli feladatának, nem mondja magát a szabadelvűség és demo­cratismus egyedárusának, ez a szoros ér­telemben vett balközép, melynek kitűnő tehetségeivel a „Hazánk“ hasábjain talál­kozunk. Azonban, bármennyire tisztelem e párt­nak hazafias meggyőződését, s bármily jogosultnak tartom­ a tiszteletre méltó el­lenzéknek fenntételéz: nem látom szüksé­gét csatlakozni soraihoz addig, míg azon kormány, melynek legelőször van szeren­cséje Magyarországot békés viszonyok között felelősen kormányozni, az alkot­mány és szentesített törvények értelmében jár el; míg az épület, melynek alapzatán a többségben levő párt annyi önmegta­­gadással és annyi erélylyel dolg­ozott, nincs biztos fedélzet alatt, míg a magyar birodalomnak politikai nemzete nem lesz elég erős a nagyobbszerű pártküzdelmek elviselésére. Mert csekély felfogásom szerint, czél­­szerűtlennek tartom döngetni az alapot saját magunknak akkor, midőn az építők­nek oly soknemü külveszélyekkel kell küzdeniük, s midőn természetes elleneink nem várnak egyebet, mint a magyar elemnek pusztulását, mely Palacky sze­rint ék gyanánt van beütve a nagy szláv nemzet, szivébe, elválasztván az Éjszakát a Déltől. 4.StemszSóba9v­­ Hová tartozzunk tehát ? Tartozzunk azon párthoz, melynek az alkotmányos viszonyok helyreállítását, s ennek folytán az egyenjogusítás lehetősé­gét úgy, mint annak keresztülvitelét, első­sorban köszönhetjük, s melynek kebelé­ből nemzeti kormányunk megalakult. Tartozzunk azon p­árthoz, melynek ve­zére Deák Ferencz, kit méltán nevez a haza : bölcs­nek , oly térre vezette a nemzetet, melyen az alkotmányos hala­dás lehetséges ,­s melyen a nemzetnek kívánságai teljesülni fognak, s nagy­­részben már teljesültek; ki merne kétel­kedni ama férfiúnak önzéstelen hazafisá­­gában? Ő azon történelmi jellemekhez tartozik, kik saját személyiségüket a köz­ügynek minden tekintetben alárendel­ik, s kiknek kezében bizton fekhetik egy nemzet sorsának vezetése, mert üdvös működésükben nem tántoríthatja meg őket sem a hatalom fenyegető e, sem a tömegnek pillanatnyi és változékony zaja. Pártoljuk a nemzeti kormányt törvé­nyes és üdvös eljárásaiban, nem a hata­lom irányában­ vak hódolattal, hanem a meggyőződés ellenállhatlan erejével. E kormány méltó érdekeltséggel visel­tetik eddig árván hagyott ügyeink iránt és jelenben is egyik kitűnő ta­gja az izrae­lita értekezletnek egybehivása által leg­szebb jelét adta annak, hogy azokat a korszellem igényeinek és saját kívánal­mainknak megfelelőleg akarja elintézni. Nekünk, kik e párt és kebeléből kelet­kezett nemzeti kormány irányában elis­­■ méréssel és hálával tartozunk, szent köte­lességünkben áll soraihoz csatlakoznunk,­­ mert jelenben ők vannak hivatva arra, hogy az ország minden néptörzseit egy­­ erős és nagy magyar politikai nemzetté forraszszák egybe, mely képes leend­ő közös hazát a dermesztő éjszaki viharok ellenében megvédeni. Nagy-Várad, febr. 20. 1868. GRÓSZ LAJOS: Vasutaink érdekében. Temesmegyéből. A „Hazánk“ 29-ik számában megjelent te­mesvári leveleknek írója a közélet üterének szabadabb lüktetését: az összetartás és egyet­értés ellen irányzott pártoskodásban,­­ a függet­lenséget: a személyes önérdeknek a közérdek tőbbé emelkedésében ismeri, és a szabadelvű­ség fogalma előtte ug­yanazonos: a minden­ároni ellenzékeske­dés fogalmával; bizonyság mind­erre a „Hazánk“ idézett számában február 9-ről írt levelének öt első bekezdése, melyek utóbbié­ban e tekintetbeni nézeteinek ismertetését azon szembeötlő nyilatkozattal fejezi be, hogy az al­kotmányos szabadságnak és az alkotmányos küzdelemnek első öröm­ünnepe azon alkalom , midőn hazai felelős törvényes kormányunkkal szemben oly szellemű ellenzék alakul Temes­­megyében, mint az 1848 ik év előtti bécsi befo­lyás ellen egykor szükséges volt! Ily meggyő­ződéseihez levél írónak egyéb szóllani valónk nem lenne, mint hogy ezekhez neki szerencsét kívánunk, ha e meggyőződéseket csupán magán­életének fűszerezése tekintetéből önmaga mulat­­tatására ápolná keblében, de midőn a hazai köz­élet mozzanatai ismertetésének elferdítése és hamis megítélése végett a nyilvánosság színpad­jára lépteti fel azokat, akkor nem hallgathatjuk el roszl­ásunkat egyrészről a felett, hogy téves nézeteinek részeseivé kíván tenni oly férfiaka is, kiket talán egy személyes kérdés érdekében a véletlenség levél-íróval egy pillanatra össze­hozhatott, de a­kiknek a törvény és alkotmány iránti tiszteletük bizonyára sokkal erősebb, mint hogy a levéliró meggyőződésének alapjára óhajtanának állunk és nem hagyhatjuk meg­­jegyzés nélkül másrészről azt sem, miszerint mi nem értjük a szét, melyet gróf Szmetovnak — mint pártvezérnek — nyílt megnevezése által levélíró elérni óhajt.

Next