Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)

1868-05-26 / 5425. szám

121-5425. Kedd, május 26 1868. 19. évf folyam Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. o. i. Évnegyedre . 5 firt 25 kr. o. é. Hirdetményért díjat­­7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 6 hasábos petit sor 25 nj kr. Az orsz. m. statistikai tanácsnak f. évi máj. 13 dikán tartott ülésében Keleti Károly, a stat. osztály vezetője, következő javaslatot ter­jesztett elő. Szervezendő statistikai tanfolyam ügyében. A hivatalos statistikának feladata: nem­csak az adatgyűjtés és anyagszolgáltatás a tudomány számára, hanem feladata ««■ Pest, május 25. 1808. Szemle. Az uj „Presse“ megvigasztalta ugyan a közönséget a napokban azzal, hogy An­golország diplomatiai tüntetésre készül a béke érdekében, mely tüntetéshez azután Ausztria is hozzájárulna; azonban nem­csak hogy eddig semmi nem történt, a­mi az új „Presse“ közlésének némi való­­színűséget adna, de sőt előttünk fekszik egy kétségtelen jó forrásból eredt notiz, melyet ezen közlés provokált. E notiz, mely az ausztriai kormány iskolájából fecseg, örömmel üdvözölne minden de­­monstrátiót a béke érdekében, de kényte­len bevallani, hogy a világ azt legkevés­bé várhatja az angol és a magyar osztrák kormányoktól, nem mintha ezeket hábo­rús gono­k foglalnák el, hanem mivel ország-világ tudja, hogy e kormányok nem szorultak ez időszerint d­emonstra­­tiókra a végett, hogy békés szándékaikat kitüntessék. Páriából és Berlinből jövő békés de­mostratiók sokkal jobb hatást tehetné­nek, annyival inkább, mert a tunisi kér­dés, a „Patrie“ jelentése szerint, kiegyen­lítettnek tekinthető, a­mi itthon szabadabb mozgást enged, s másrészről — a porosz kormányra vonatkozólag — ha Vilmos királynak a vámparlament bezárásakor mondott beszédében nem is találunk na­gyobb politikai jelentőségű passusokat absolute véve, mégis ha visszaemlékezünk az ülés folyamára, úgy ezen beszéd egy helye, mely ostentative kaczérkodik az egységgel, német testvériséggel s több effélékkel,nagyon hasonlít több parlamenti tag, de különösen Völk ur beszédének echojához. Völk­er kiváló ostentatióval beszélt az osztrák testvérek közt lévő számtalan (milliókra rugó) barátairól, a kitárt karokról Németországban. 8 Vilmos király alkalmat — talált a porosz-magyar­­osztrák kereskedelmi és vám­szerződésről ■zólván — az összetartozóságnak hathatós kifejezést adni. Távol legyen tőlünk mindezt többnek tartani a véletlennél, de annyi bizonyos, hogy ha szükségessé nem is, de hasznossá vált volna ezek miatt a béke-demostratió. A bukaresti lojális áldomásokról, me­lyek egészen váratlan jöttek az előre hir­detett függetlenségi nyilatkozat helyett, már vasárnapi számunkban tettünk jelen­tést. — E szerint tehát azon hír, mely a bukaresti kamarának azon szándékáról beszélt, hogy függetlenségi nyilatkozatra készül, csakis vak hír volt, mert ugyanaz nap este, melyre a coup szánva volt, ál­domást ittak, s a magyar-osztrák főcon­­sullal kaczintottak a román hazafiak, a­mi nagyobb ellentét, semhogy az elsőbb hír tökéletes c­áfolatát magában ne fog­lalná. Mindazonáltal úgy véljük, csak óva­kodva kell az áldomások jelentőségét túl­becsülnünk. A Bratiano Golesco miniszté­rium nem sokat ad a következetességre, a­mennyiben érdekeivel összhangzásba hozni nem képes, és a szándékolt függet­lenségi nyilatkozatról szóló híreket haj­landóbbak vagyunk inkább tendentiásus tapogatózásnak tartani, mint puszta vak hírnek. Az 1856-oi párisi szerződés régi szálka az orosz szemében, s épen e szer­ződésben van Románia függősége a por­tától körülírva. A portát már régen szo­rongatják a dunai herczegségek, s Európa meglehetősen összetett kézzel nézi a játé­kot, melynek rendezői Szt.-Pétervártt ta­nyáznak. Ha e szerződést olyformán to­vább szakgatják, mint a­hogy elkezdték tépni, s uj szerződés készítésének szük­sége forogna fenn, akkor ennek minket is aligr­a közelebbről nem kellene érdekel­nie , mert még élénk emlékeze­ünkben vannak bizonyos mappák, melyeken Ro­mánia uj határai kissé nagyon is ki van­nak tágítva, s e mappák készítésén Bra­tiano privat pictorának keze járt. Mindent egybe vetve, azt hiszszük, Oroszország részéről sem volna fölösleges egy kis béke-demonstrátió, egyúttal az adatoknak bizonyos feldolgo­zása, hogy a közigazgatás, a kormány is hasznukat vehesse. Ezen szempontból, de még azért is, mert nagyobbszerű adat­gyűjtések országszerte csak hivatalos erő­vel rendezhetők és hajthatók végre: az országos magyar statistika hivatalos köze­geinek, t. i. a szakosztálynak és tanácsnak szoros és folytonos összeköttetése az egyes minisztériumokkal és egyéb hatóságokkal mellőzhetetlen. Az országos statistikai tanács szervezete ez alapon készült, a­mennyiben vala­mennyi minisztérium magasabb rangú tisztviselők által benne képviselve van. De a­mi a hivatalos statistikának úgy­szólván Csak vezérletes­en nyilvánult ed­­digelé: a szoros összeköttetés, a tanácsko­zások folytonossága, az eszmesurlódás fokozta érdekeltség és lek­in­tm..­vetes ös­-­sze- és közreműködé­s, ugyan­ezt méltán kell óhajtanunk, hogy feltaláljuk az or­szág mindazon hivatalos közegeiben, me­lyeknek szerepe jut az adatgyűjtésben, összeállítás­ában, részben feldolgozásában, hogy központon ez előkészített anyagból a haza hűt statistikai képét alkothassuk. Érdekeltséget valamely feladat iránt és buzgó közreműködési megoldásában csak úgy várhatunk biztosan, ha mind­azok, kik a közreműködésre hivatvák, fel­adatukat nemcsak ismerik, hanem a meg­oldás sokirányú hasznosságát belátván, tárgyukért némileg lelkesülni is tudnak. Hogy a statistikai ismeretek hazánkban sem kellőleg elterjedve nincsenek, sem mél­tó érdekkel nem tekintetnek, tudvalevő. Egyes esetekben, például új vasúti vona­lak vagy csatornák tervezgetésénél, vagy más irányt sürgetésénél tagadhatatlanul szembe ötlik némi mozgalom statistikai adatok gyűjtésére és bemutatására, de alapos ismeretek és rendszeres kutatás hiányában az eredmény vajmi ritkán ki­elégítő , s ha jól-roszul el van érve, vagy épen elejtve, a pillanatnyi érdekeltség le­lohad, s az adatgyűjtés folytatására többé senki sem gondol. Ez általános érdektelenséget a statisti­kai tudomány iránt hazánkban, két fő okra lehetne visszavezetni. Az első, hogy önálló államélet hiányá­ban, politikai tekintetben csak részei va­­lánk egy idegen egésznek, mely állami és társadalmi viszonyaink statistikáját is magába olvasztatta, s önrendelkezésünkre tért nem engedve, a viszonyok ismerete iránti érdeket is elnyomta . A másik, amabból mintegy következő ok, a statistika gyakorlati alkalmazásának lehetetlensége, mi látszólag hasznavehető­­ségének értékét is csorbítván, tanulmá­nyozásának kezdetben száraz és éz­en nem könnyű munkájára korántsem ser­kentett. Jelenleg azonban, midőn összes állami és társadalmi életünkben önmagunk in­tézzük sorsunkat, am a két ok nemcsak elesik, hanem égetően előállt annak szük­sége is, hogy a­mit évtizedeken át mu­lasztottunk, most annál serényebb mun­ka által helyreütni iparkodjunk. Nemcsak erősen lüktető anyagi életünk minden mozzanata figyelmeztet statistikai ismeretünk bővítésének mellőzhetlen szük­ségességére, hanem rohamos lépteink gya­kori fennakadása haladási pályánkon, óva int arra, hogy a tájékozatlanságnak, mely helyzetünk hiányos statistikai ismereté­ből ered, valahára véget vessünk. Mert immár magunknak gyűjtjük az adatokat, saját hasznunkra fejlesztjük a tudo­mányt,­­ hogy a statistika hivatalos mi­­velése is önkezünkbe került: az országos magyar statistikai tanács fennállása és a stat. szakosztály szervezése legfényesebb bizony­í­tékai. A hivatalos statistika növelésének a legnagyobb siker akkor van biztosítva, ha azok közül, kik az országos statistikai felvételek körül segédkezet nyújtani hi­vatva vannak, minél többen megszerezhe­tik a szükséges statistikai ismereteket, részesülhetnek népszerű statistikai okta­tásban. Ily oktatás, mondhatni rendszeres sta­­tistikai tanfolyam megindítása terjeszte­tett folyó évi május havában javaslatké­­pen az országos magyar statistikai ta­­nács elé, megjegyeztetvén, hogy a köz­­gazdasági miniszter úr ő ex­allja a stat. szakosztályban felmerült ezen indítványt elvben már elfogadta, foganatosítását elő­mozdítani hajlandó. Nem úttörőkül, nem elsők lépünk fel e tervvel, mely­nek valósításában Berlin és Bécs évekkel meghaladtak. Hanem igenis elég korán indítjuk meg, tekintve eddigi viszonyainkat, melyek a saját erőnkkel való rendelkezést csak alig az imént tették lehetővé. De, ha az említett példák köve­tésében az ott szerzett tapasztalatokat hasznunkra fordíthatjuk, viszont egy lé­péssel tovább is megyünk a kitűzött pá­lyán, s míg az idézett államokban leg­inkább csak fiatal államhivatalnokok él­vezhették a statistikai oktatást, hazánk külön viszonyait és megyei autonómiáját számba véve, Magyarország megyéi és kerületei fognak ez előnyben részesülhet­ni. Ezen intézkedésnek pedig a hivatalos statistika annál inkább fogja hasznát ven­ni, minél inkább van felvételeiben és adat­gyűjtéseiben a megyei hatóságok közre­működésére utalva. Feltéve tehát, hogy az orsz. ma­gyar statiszikai tanácsban levő, de talán a kí­vüle álló szakférfiak közül is elegendő számmmal találkoznak, kik az előadandó tárgyakat maguk közt felosztva, rendszeres statiszikai tanfolyam megindítását lehetővé teszik, ily tanfolyam még az idei tél foly­tán meg fogna indíttatni, s a kormány szíves kötelességének fogná ismerni, a szükséges helységekről gondoskodván, a hallgatók kiszemelése iránt is intéz­kedni. Az előadandó tárgyak nem végleg meg­állapítva, hanem mintegy csak javaslat­­képen bemutatva, következők volnának. 1) A statistika elmélete. 2) A népszámlálás­­elvei, különböző módjai.) 8) A népesedési mozgalmak­­tárgya, számbavétele.) 4) Magyarország államszervezete (al­kotmány, kormány, törvényhozás, megyei intézmény, község.) 5) Erdély külön viszonyai. 6) Igazságszolgáltatás (bűnügy, fegyin­tézetek, polgári törvénykezés, telekkönyv.) 7) Mezőgazdaság (birtokviszonyok, mi­­velési ágak, termelés.) 8) Bányászat (mint ős­termelés.) 9) Ipar és a vele foglalkozó osztályok, munkások stb.) ■ U) 1VC1CDACUUI. 11) Közlekedés. 12) Közoktatás. 13) Közegészségi ügy (orvosok, kóro­­dák, tébolydák.) 14) Pénzügy (államköltségvetés, egye­nes és közvetett adó, egyedáruság, állami birtok stb.) Az oktatásnál szem előtt volna tartan­dó, hogy a tárgy elméleti előadásán kí­vül az adatszerzési mód, a használatban levő, vagy a szat. tanács által megálla­pított minták és betöltésük minősége is tárgyaltassék, hogy mindaz, ki az előadá­sokat szorgalmasan végig hallgatta, ne csak a hivatalos statistika tartalmáról, művelési teréről bírjon fogalommal, ha­nem képesítve legyen egyúttal bármikor gyakorlati munkásul is lépni e térre, s a­mit a kormány és a tanács megindítása alapján ismereteket szerzett, a haza érde­kében értékesíthesse is. Az elősorolt tárgyak további felosztása, ha egy-egy szakférfiú egy egész czímre nem vállalkoznék, korán sincs kizárva,­­ a szat.­tanács tagjaitól függne immár vál­lalkozni egy egy ily kijelölt vagy hatásai szerint talán korlátolandó szakmára, me­lyek közül egy sem fog 3—4, legfeljebb 5 előadást igénybe venni. A hallgatókat illetőleg, a közgazdasági minisztérium részéről hivatnának fel a többi minisztériumok, hogy fiatalabb hi­vatalnokaik közül 2 —3 olyat jelöljenek ki, kik a statistika iránt érdekkel viseltetnek, vagy pedig a minisztériumban stat. adatok egybeállításával és feldolgozásával meg vannak bízva. A megyei közönség pedig ugyancsak a közgazdasági miniszter úr ré­széről hivatnék fel arra, hogy valamely magasabb tanfolyamot hallgató, vagy egyébként itt tartózkodó fiai közül sze­meljen ki egyet, kiről valószínű, hogy ké­sőbb megyei szolgálatba fog lépni, hogy az a statistikai tanfolyamot is végig jár­ván, szülőmegyéjében maholnap ezen, mindinkább tért és mivelést igénylő tu­dománynak apostola, hű mivelője legyen. Az előadási órák tél kezdetétől tavaszig hetenként többször estve tartatnának, hogy a nappal különben elfoglalt egyé­nek a pontos látogatásban akadály­oztat­va ne legyenek. Ha e tanfolyam csak néhány évig si­kerrel foly, a haza biztosítva lesz aziránt, hogy nemcsak a kormány központján, hanem a vidék minden fontosabb helyén alapos ismeretekkel bíró mivelői leszünk a hivatalos­, és az érdekeltség fokoztával a magánstatistikának is. A földmivelés, ipar- és kereskedelem­ügyi magyar királyi miniszter a köz­ponti és megyei gazdasági egye­sületekhez a következő körlevelet in­tézte : Mióta ő Felsége által az ország közgazdasági érdekeinek vezetésével megbizatva lettem, hiva­talos gondjaim egyik legkiválóbb tárgya a gaz­dasági egyletek. Ezekben tekintem én az or­szág még igen sokáig legfontosabb anyagi érde­keinek képviselőit, előmozditóit. — Ezekben lelem fel nemes jelenségeit az önzéstelen hazafi­­ságnak, mely áldoz és fárad, nem csüggedve a­miatt, hogy működésének sikere lassúbb és sze­rényebb, nem várva az egyéni haszonnak azon mértékét, melyet a magánszorgalom más tere­­ken arathat, s megelégedve azon öntudattal, hogy a téreni áldozatoknak jótéteményei az egész földmivelési osztályra kiáradnak. Az volt mindig óhajtásom, hogy a gazdasági egyleteknek e nemes és hazafias iránya továbbra is fennmaradjon, sőt terjedjen és erősödjék; s egy pillanatig sem kétkedtem, hogy mihelyt az or­szág élete jobbra fordul, s politikai intézményei­nek szervezete keresztül vitetett, a gazdasági egyletek tevékenységi szelleme is ép úgy lendü­letet nyereni, mint nyertek a nemzet anyagi életének többi ágai, s minőt fel kell tennünk épen ez egyleteket alkotó osztályról, melynek tagjaiban a haza a jó- és balsors között, erélyes és hű fiait ismeri. Azon jótékony működés, mely a gazdasági egyletek feladatául jutott, folytonos, szakadatlan és összevágó kell hogy legyen, s magában hord­ja a haladás és fejlődés elemeit, mindenesetre pedig, hogy megóva legyen a lankadás, vagy még inkább a visszaeséstől; a kormánynak pe­dig, melynek törvényes feladata a földmivelési érdekeket is a legéberebb figyelemmel kisérni, kell hogy e földmivelési élet­ágnak minden szük­ségleteit s kívánalmait teljesen és valódilag is­merje, kell hogy a földmivelésre kiható mind törvényhozási, mind végrehajtási intézkedések­ben kellőkép tájékozva legyen. E kettős ezér lebegett tehát előttem, midőn el­határoztam magamat, hogy a gazdasági egylete­ket oly közös tanácskozmányra hívjam meg, melyben az e czélok elérésére szolgáló intézke­dések és eszközök felett, a nemzet földmivelési érdekeinek képviselői az ország felelős kormá­nyával értekezzenek, az e körbe vágó kérdése­ket előkészítsék, javaslatokat tehessenek, s il­letékességük terén végezhessenek. Elhatároztam e tanácskozmány összehívását .RaSilftMeL­ecryletek, kebeléből más rokonszenvvel fog fogadtatni, s az egyletek nem késendnek képviselőik által azokban részt venni és közreműködni; s mert azon hitben va­gyok, hogy ez összejövetel előmozdítandja azon tevékenységi buzgalmat, melyet a gazdasági egyleteknek tulajdonítok. Ez országos tanácskozmány határnapjául ide Pestre, folyó évi június 14-ik napja reggeli 10 óráját, 8 tanácskozási helyül az országos közte­lek helyiségét tűzöm ki. Felhívom a tisztelt gazdasági egyletet, hogy e tanácskozmányra két, legfeljebb három képvise­lőt küldjön fel. Valamint az országnak, úgy a földművelési minisztériumnak nagy szolgálat leend téve az által, ha az egyes gazdasági egyletek, megala­kulásuk óta máig terjedő működésükről, e ta­­nácskozmányban szóval vagy írásban, rövid je­lentést teendőnek. S miután e tanácskozmány programmjába a gazdasági egyletek egyes indítványait felvenni elhatároztam, ez indítványokra nézve kérem, hogy ha a tisztelt gazdasági egylet ilyen indítvá­nyokat előterjeszteni jónak látná, azokat mi­­nisztériumom földművelési osztályába jan. 10-ig bezárólag beküldeni szíveskedjék, hogy a ta­­nácskozmányi tárgyak sorozatába felvétessenek, s ez a jelentkező küldötteknek a tanácskoz­mány­t megelőzőleg kiosztathassék. Ezek után a tisztelt gazdasági egyletek buz­­góságától, a mindnyájunkat lelkesítő honszere­­tettől az összejövetelnek kielégítő sikerét remél­ve, hazafi tisztelettel vagyok. Pesten, máj. 19-én. . GOROVE ISTVÁN. A só kérdésénél Poszkowetz, mint előadó, a következőket indítványozta: A kor­mány felszóllíttatik, hogy törekedjék a só egyed­áruság megszüntetésére; addig is azonban: a) szállíttassák le a só ára a szomszédos országok­kal megegyezőleg, és szabadíttassék fel a sóke­reskedés ; b) minden, a sókereskedésre vonatko­zó kiváltság szüntettessék meg; c) indíttassanak meg tárgyalások az iránt, hogy a szomszédos ál­lamokkal kötött államszerződések a sóadóról a nemzetgazdasági érdekekhez képest megváltoz­tassanak ; d) törekedjék a kormány olcsóbb ké­szítésre és felhasználásra, végre e) a szállítási tarifták leszállítására. A ház mindezen indítványokat elfogadta. A fedezeti rovat elfogadott tételei közül a kö­vetkezőket emeljük ki: Só fejében: 21.757,306 ft, dohány: 41.107,259 ft, bélyeg: 11.649 318 ft, jogügyleti díjak és illetékek: 17.503,270 ft, Lotto: 15.426.030 ft, vára: 2.637,579 ft, államjavak: 5.834,876 ft, bányák: 12.167,125 ft, kereskedel­mi minisztérium: 11.803,800 ft stb. Ugyanezen ülésben elfogadta még a képvise­lőház a váltópénz­verésről, s végre a korallhalá­­szatról a dalmát tengerparton szóló törvényja­vaslatokat, s végül eléje terjesztett a háznak Herbst egy törvényjavaslatot a paraszt jószágok örökléséről, mely voltaképen csak hatályon kí­vül helyezi mindazt, a­mi a á. p. tk. idevágó (761.) § ával ellenkezik. Esti postánk szomorú hírt hozott. M ü h 1 f e 1 d, a valódi democrata szabadelvűség legderekabb bajnokainak egyike meghalt. E lelkében meg­­törhetlen férfiú már hosszasan küzdött testi be­tegségek ellen, de roncsolt egészséggel is, félig vakon, fennen hordozta zászlaját utolsó lehel­létéig. Az ultramontánok és feudálisok egye­sült hadának réme volt, úgy hogy papok nem átallották ellene hadjáratot indítani a szószékről s páter Wiesinger követésre méltó keresztényi szeretettel hirdette híveinek, hogy Mühlfeld be­tegsége egyenesen az Isten büntető kezének nyoma. Most meghalt, s el lehetünk rá készülve, hogy vig­­orát fogják ülni annak, kitől annyira féltek. Hogy mi eredménye volt az ultramontá­nok eme eljárásának, arra szolgáljon bizonyíté­kul a következő távirat: Bécs, május 25-kén. Az alsóház mai ülésé­ben az elnök melegen emlékezett meg az elhunyt Mühlfeldről s a ház felállott részvéte jeléül. A holt teteme tegnap Hietzingből Bécsbe hozatott át s hidegágyra tétetett. A temetés holnap d. u. 5 órakor lesz, a beszentelés a Szt-István tem­plomában fog eszközöltetni. Mára a községta­nács rendkívüli ülésre gyűl össze, hogy a teme­tés iránt teendő rendelkezések felett tanácskoz­zék. Minden iskola, minden egylet, a műegylet, az egyetem, a képviselőház, a községtanács, szóval a lakosság minden rende és osztálya tes­tületileg veend részt a temetésen.“ volt azoknak, kik a jogeljátszási elmerei mono.­ küzdöttek ellenünk 1861-ben, de — tekintsünk végig Cislajb­ánia államférfiainak során, s a ki közülök nem szorult reá, hogy múltjából egyre másra fátyolt vessünk, az lépjen elő és gáncsol­jon bennünket, midőn a szabadelvüség e merész barczását meleg részvétünkkel kisérjük sírba. Áldás porára! Bécsi dolgok. A budget-bizottság végre elkészült munkájá­val, és Skene átalános jelentését elfogadta. Ez átalános jelentés csak röviden jelzi a bizottság eljárását és megállapodásait, s az egyes proposi­­tiók előkészített részletes jelentésre hivatkozik. A budget-bizottság kisebbsége Banhans ve­zérlete mellett szintén összegyűlt egy ülésre, melyen egészen váratlanul Protobovera is meg­jelent. E kisebbség a 250,10-es szelvényadó ellen képződött, s ezzel szemben valószínűleg a va­gyonadót fogja fentartani kívánni. A felekezetközi törvények még nem szente­­síttettek, s mint a „Debatte“ értesül, nem is fog­nak, csak a „Wiener Zig“ keddi számában meg­jelenni, ehhez képest Meysenburg indulása Ró­mába, szintén kissé elhalasztatott. Átalános in­­dignatióval fogadták minden oldalon Weichs báró azon indítványát, hogy a képviselőház ne bocsátkozzék addig a finánc­javaslatok tárgya­lásába, míg az interconfessionális törvén­yek szentesítve nem lesznek. Meggondolta-e a nemes báró, hogy kire akar presuót gyakorolni Csodálatos, hogy némely ember oly szörnyen összezavarja a politikai bátorságot az értelmet­len hányavetiséggel. A reichsváth elvégezte a budget vitát, s a költségvetés minden tételét elfogadta, kivéve természetesen a függőben tartott államadóssági kérdést. Jelentése az osztályokból alakult központi bizottságnak a Zákánytól Zágrábig és a Hatvantól Miskolczig terjedő vasútvonalak tárgyában előterjesztett törvényjavaslatról, úgy az ezen törvényjavaslat­nak alapul szolgáló építési szerződésről. Nemkülönben a magyar é­szak - keleti vasút építésére vonatkozó törvényjavaslatról, valamint a bemutatott pontozatok értelmében kiállított ezen vasút építésére vonatkozó engedély ok­mány tervezetéről. Végül az átalány-összegekért kiadandó vonalak építését és felszerelését szabályozó feltétel­­könyvről. A központi bizottság a felvett kérdések tár­­gy­alásához kezdvén, mindenekelőtt azon indo­kolt óhajtásnak akart kifejezést adni, miszerint jövőre az osztály tárgyalásoknak úgy könnyí­tése, mint gyorsítása tekintetéből, a szakbizott­ságok a tanácskozás alá bocsátott tárgyakról teendő észrevételeiket ne jegyzőkönyvi alak­ban, mely módszer főleg oly tárgyaknál, me­lyekhez több mellék­okmány tartozik, fárasztó­nak és bonyolékosnak tűnik fel, hanem az en­nél egyszerűbb, világosabb és eddig szokásos, a többszöri tárgyalásokat is egybefoglaló jelentés alakjában terjeszszék elő. Áttérvén a bizottság feladata tárgyaira, elő­ször is az építési szerződést vette tanácskozás alá. Erre nézve nem hagyható érintetlenül a pénz­ügyi bizottság 1. évi május 4-ről és 5-ről szóló jegyzőkönyvének a csődhirdetés mellőzé­sére vonatkozó pontját. A tanácsk­­ozás folyama alatt a pénzügyminiszter úr által felhozott, s a gyakorlati életből vett érvek arról győzték meg a központi bizottságot, miszerint a nagyobb mérvű építkezések kivitelénél a nyilvános csőd­­hirdetés, az eddigi tapasztalatok szerint, azéssze­­rűnek és hasznosnak nem bizonyodott; a vonal­nak apróbb részekre való felosztása, s ezeknek kisebb vállalkozók részére átlagosan való áten­gedése nem mindig felel meg sem a szükséges jótállás követeléseinek, sem a szilárd építés fel­tételeinek ; e mellett még, természeténél fogva, a végrehajtó hatalom körébe is esvén, ellenkeznék a kormányfelelősség fogalmával, ha a törvény­­hozás e téren utasítólag lépne közbe. A bizottság tehát a felhozottak mellett külö­nösen tekintetbe véve a kormány képviselőinek azon kijelentését, hogy a szóban forgó építkezés kiadásánál teljes nyilvánosság tartatott szem előtt, s hogy hasonló vállalkozóiknál ugyan­úgy f°g a kormány ezentúl is eljárni; a Weikers­­heim M. H. és társa bécsi bankárházzal kötött építési szerződést átalában elfogadván, egyes szakaszai és pontjaira nézve módosításokat hoz javaslatba, melyek inkább csak styláris javítá­­­­sokra terjednek.

Next