Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)
1868-09-18 / 5518. szám
71 . Holnap, azaz 18-dikán délután 5 órakor a Deák-kör saját helyiségén értekezletet tart, mie a tagok figyelme felhivatik. 914—5518. Péntek, September 18.1868. 19. évi folyam Szerkesztési iroda: Úri utcza 6. sigm. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tévelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.A plo F. évi octobertől a „Pesti Napló ” naponkint kétszer jelenik meg. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. 6. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 10 njkr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit-sor 26 njkr. Előfizetési felhívás a FISSTI NAPLÓ 1868 dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal egy fitt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, sept. 17, 1868. Quousque? A v i d é k r 81. (t. i.) Meddig fog még a baloldal szembekötősdit játszani a közönséggel ? Mikor fog végre előállani nyiltan, mikor fogja kimondani őszintén : ezt és ezt akarjuk ? Mikor fogja a népnek megmondani nyiltan: íme czéljaink, — ime eszközeik, — íme a lehetőség esélyei czélunk elérésére ? Mikor fogja végre a baloldal őszintét, tudtára adni a közönségnek, hogy hát kikből áll tulajdonkép azon párt, melyet ön választotta néven balközépnek nevezünk ? Mert mindezt mai nap sem tudjuk. Melyik lap képviseli a balközépi politikát : a „Hon“-e, melynek hasábjain hol Jókai rakja le phantasiájának ábrándjait, hol Csernátoni kaczérkodik a szélső baloldallal ? Vagy a „Hazánk,“ négy képviselőnek felügyelete alatt ? Kik a balközép párt hívei: azok-e, kik Biharban Tisza Kálmán indítványára az újonczozási rendelet végrehajtását felfüggesztették, vagy azok, kik azt Komáromban, Grhiczy Kálmán indítványára elrendelték ? Már eddig is feltűnő volt azon — nem tudom akaratlan-e vagy szándékos — zavar, mely a baloldal el árcát a hirlapirodalmi téren jellemzé. Még inkább azzá lett most, midőn az ellenzék két vezére, kik a múlt év tavaszán oly megiató egyértelműséggel megretiráltak a parlamentből a vármegyébe, s ezáltal jelt adtak egy retrográd mozgalomra a parliamentáris rendszer ellen, egyszerre homlokegyenest ellenkező eljárást övet az ujonczozás kérdésében. Valóban ideje volna már a közönséget felvilágosítani a baloldal tagjairól, czéljai és eszközeiről. Kívánjuk ezt a magunk, a balközép és a politikai morál érdekében. Kívánjuk tudni a magunk érdekében, hogy végre tisztában lehessünk az iránt, kik tulajdonképen ellenfeleink , mennyi garantia van bennök, mennyi politikájukban a haza sorsára nézve ? — Tudni kívánjuk, mit akarnak és mikép akarják, hogy eljárásunkban irántuk sem a haza érdekeit, sem az igazságosság szabályait meg ne sértsük. Kívánjuk tudni a politikai morál érdekében, mely nem tűri azt, hogy alkotmányos országban, hol nézeteinek nyilvánítására, pártjának növelésére teljesen szabad keze van mindenkinek, a nép egyesek vagy pártok czéljai és eljárása iránt félrevezettessék. Kívánjuk tudni végre a balközép érdekében. E párt szóval parliamentáris pártnak hirdeti magát, mely czéljait, eszközeit nyiltan bevallja, s alkotmányos eszközökkel többséget szerezvén magának, kormányozni akar. Tetteivel ellenkezőt bizonyít. Mert csekély nézetünk szerint, egy valódi parliamentáris pártnak főkellékei,hogy párt magában egyetértő, szilárdlgen, kifelé pedig őszinte. Megvannak-e ezek a baloldalban? „Hazánk“ a múlt héten az államjogi ülések felett polemizálván a „Napló ”t kijelenté , hogy programmjának Adriát megnyerni reményű. A „Hon“ Attria megnyerését fölöslegesnek tartja. Már most melyik a balközép nézete? Emlékszik a közönség azon szakadásra a baloldalban, mely a „Hazánkénak léteit adott. A szakadást uj fusio hirdette. A „Hon“ kijelenté, hogy ő a balközép közlönye, ugyanezt olvassuk a „Hazánk“ czímében.De e híres fusio daczára azt láttuk, hogy a párt két közlönye nagyon eltérő itakon jár, — azt láttuk, hogy a balközép parliamentáris vezérei ha hírlapilag felszólaltak, tették ezt a „Hazánkéban, nem a „Hon“-ban. Mintha a „Hazánk“ férfiai a „Hon“-t maguk sem tartanák pártjuk orgánumának. De nem is tarthatják. S ha ez így van, nincs-e jogunk a közönség felvilágosítása érdekében felszólítani a balközép vezéreit: besavouírozzák nyiltan a „Hont,“ — vagy tegyék magukévá nyiltan mindazon, a „Hazánk“-éval homlokegyenest ellenkező czikkeket, melyeket a „Hon“ munkatársai elkövetnek, hogy a közönség végre tisztában legyen magával az iránt, vájjon egy országos párt nézeteinek képviselője gyanánt tekintheti-e e lapot, vagy pedig pusztán Csernátoni úr és társai egyéni szeszélyeinek színhelyéül? De hát kik fognak e felszólításra illetékes feleletet adhatni ? Eddig a közönség Ghiczy Kálmán és Tisza Kálmán urakat tekinté a balközép vezéreinek. Egy hét előtt még mindenki kettőjüktől várta volna a felvilágosítást. Kitől várjuk most, ki felelhet illetékesen a balközép nevében most, midőn a két vezér ily éles ellentétbe jutott egymással ? Valóban nem tudnók, kihez intézzük e kérdéseket, ha a „Hazánk“ czímén nem olvasnók, hogy az a „balközép kölönye,“s hogy egy pártbizottmány felügyelete alatt szerkesztetik. A ,,Hazánk “-hoz fordulunk tehát szíves felvilágosításért a következő kérdésekre : 1) A balközép hit közlönyének tekinti-e a „Hazánk“ pártja a ,,Hon“-t? 2) A párt eddigi két vezére, Ghiczy K. és Tisza K. urak közül, kik egymással éles ellentétbe jutottak, melyik hagyta el a párt álláspontját, s melyiket tekinti a párt ezentúl vezérének ? 3) Vagy talán a balközép közlönyének tekintik mindkét lapot, melynek iránya és nézetei annyira eltérnek egymástól ? — És vezéreiknek tekintik-e ezentúl is eddigi két vezérüket, kik a megyén homlokegyenest egymás ellen cselekszenek ? 4) S ha igen, oly togas, oly meghatározatlan valami-e az a balközép és annak politikája, hogy benne „Hon“ és „Hazánk“ — komáromi és bihari végzések barátságosan megférnek egymás mellett ? A közönség végre tisztába akar jutni magával az ellenzék elemei és czéljai iránt. S higgyék el nekünk a „Hazánk“ férfiai, hogy azon zavar fenntartása, melyben a közönség e kérdés felett van, nem méltó egy párthoz, mely magának a nemzet bizalmát megszerezni törekszik. S ha eddig nem ők lettek volna is okai a közönség e tájékozatlanságának: itt az alkalom, itt a szükség, itt a kötelesség a nemzetet felvilágosítani. Az igazságügyi minisztérium codificáló munkássága. XI. (Eljárás nemei.) A törvénykezési javaslat szerkesztőinek, jelen bírói és ügyvédi személyzetünk mellett , szabatos és kimerítő törvények hiányában, s nemzetiségi viszonyaink közt, nem volt még bátorságuk a szóbeliség és közvetlenség nagy elvét egész kiterjedésében rögtön életbe léptetni. — Alólirt annyira át van hatva ezen életelv üdvössége felőli legmélyebb meggyőződéstől, annyira méltányolja a szóbeliségben és közvetlenségben, a jó törvénykezés ezen egyedüli éltető szellemében fekvő gyógy- és életerőt, a jog valósításának általa eszközölt biztosságát, gyorsaságát és olcsóságát, az anyagi jognak, a valódi igazságnak a formális joggal szemközt egyedül általa lehetségesített diadalát, hogy csak nagy vonakodással és idegenkedéssel engedett az elkedvetlenítő és lesújtó okoknak, me- lyek miatt a többség azon véleményben volt, hogy jelenleg még a teljes kiterjesítésű szóbeli rendszert életbe léptetni ná-lünk korán lenne. A javaslat tehát ezúttal csak arra szorítkozott, hogy a most is divatozó sommás és rendes eljárások hiányait lehetőleg kijavítsa ; a kettő közti elválasztó vonalakat szorosan kijelölje, s az ügy-ut bizonytalanságát, mely ekkorig annyi zavarra külön perre adott alkalmat, szabatos értelmezé- sek és határtüzések által megszüntesse. — . Ekkorig háromféle eljárás van nálunk divatban : az 1836: XX. és 1840: XI. tör- vényczikkek szerinti sommás, a váltó törvény szerinti rendes szóbeli, s a csődtörvény által szabályozott rendes írásbeli, melyeket az országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törv. szabályok I. r. 43. §-a a polgári peres ügyekre nézve fenntartott, illetőleg kiterjesztett. A javaslat szerint a úgynevezett rendes szóbeli eljárás jövőre megszűnnék, s csak a sommás és a rendes írásbeli maradna fenn ; amaz az egyszerűbb,sürgősebb, a mindennapi élet és forgalom szükségeivel öszszefüggő, s könnyen tisztába hozható perekre nézve, melyek szabatosan meghatároztatnak és egyenként elszámoltatnak; emez pedig minden perre nézve, mely sommás eljárás alá nem tartozik, amaz: az egyes bírák, ez a törvényszékek előtt. A kétféle eljárás tehát először is az ügyek minősége, azután a bíróságok különbözősége szerint van kimutatva, és pedig oly szabatossággal, mely minden kételyt, zavart, per-ut-sértést és visszaélést lehetlenné tesz, s ezáltal az eddigi bajok egy részén segít. A felek nem találhatnak ürügyet és alkalmat, hogy a perút kérdését huzavonára használják fel, s a bíró nem gyakorolhat önkényt az ügyeknek oly eljárásra utasításában, mely alá azok nem tartoznak, mert meg van határozva, hogy oly keresetek, melyek által sommás helyett rendes eljárás folyamatba tétetele czéloztatik,hivatalból visszautasittassanak, s hogy a sommás ügyek — egyetlen eset kivételével — rendes perútra át nem tétethetnek. Egyes bíróságokhoz s egyszersmind sommás eljárás alá sokkal több ügy van utasítva, mint eddigelé, s így a sommás eljárással együtt járó szóbeliség és közvetlenség is nagyobb tért foglal el. Minél élénkebb a közforgalom, minél sűrűbb az emberek egymás közti üzleti érintkezése, minél pezsgőbb a munka, az ipar, a kereskedés , annál szükséges, arról gondoskodni , hogy e pezsgő munkásság és folytonos érintkezések közben felmerült mindennapi viszályok sürgősen, rögtön, s egyszerű és olcsó módon elintéztessenek ; annál érezhetőbb tehát a szóbeli, közvetlen, sommás eljárás szüksége és illetőségi körének terjesztése. Ha az eljárás, mely a javaslatban felállítva van, nem felel is meg tökéletesen a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló, nyilvános, ünnepélyes rendszer eszményképének , de kétségtelenül sok becses elemet, mutatja fel ezen üdvös rendszernek. A bíró közvetlenül látja és hallja a feleket, olvas azok szemei és arczvonásaikban, szabadon vizsgálhatja lélektani tapintata kutaszával (Sonde) az igazságnak és hazugságnak, a jó- és részhiszeműségnek az elfogultságban, habozásban és félénkségben, s ismét a nyílt és férfias fellépésben, a sáppadás és pirulás áruló színében, a hang erejében és reszketegségében stb. nyilvánuló jelenségeit ; tetszése szerint gyakorolhatja a kikérdezés jogát, s mérlegezi az előtte kifejlett tényállást, fejtegeti a bonyodalmakat, pótolgatja a hiányokat mindaddig, míg a tényállást teljesen felderítve nem látja, s tiszta, biztos meggyőződésre nem jutott. Mert a tárgyalás, a vád és védelem, az észrevételek s a cáfolatok, a különféle bizonyítás, tanúkihallgatás, eskü stb. az igazság képét elhalványító, sokszor eltorzító periratok mellőzésével, élő szóval történik, s a keresetlevélre nézve sem kívántatik, hogy írásba foglaltassák. — Bár ez meg se engedtetnék, mert ha a felperes, az eddigi szokáshoz ragaszkodva, írásban nyújtja be keresetét: a felek közt uralkodni kellő egyenlőség az alperest is feljogosítja, hogy védelmét írásba foglalja,s így a szóbeliségnek sok esetben csak üres neve marad, ha a felek annak tényoldalait önmaguk nem méltányolják. A fentebbiek szerint teljesen kiderített és tisztába hozott tényállás, a bizonyítékokra hivatkozva, a tanuk vallásai s azok elleni kifogások, a szakértői leletek, az egyezség vagy ítélet, a fellebbezés vagy semmiségi panasz, szóval : mindaz, mi lényeges a perben, röviden jegyzőkönyvbe foglaltatnak, ez a felek előtt felolvastatik, s a netalán teendő észrevételekhez képest kiigazittatván, aláiratik. — Hogy ezen jegyzőkönyvezés a szóbeli eljárás halálának csiráját ne foglalja magában — mitől sokan nem egészen ok nélkül tartanak — erről gondoskodjék, s a visszaéléseket korlátozza a bíróság erélye s maguk a feleknek és képviselőiknek jóakarata s józan esze, és azon kegyelet, melylyel a ,1 perlekedőknek, ha saját javukat nemcsak 1 v egyes fennforgó esethez mérve, hanem ál- ,talánosan és nagyban tekintve, ismerik, az életerős igazságszolgáltatás e leghatal- ] masb tényezője, a szóbeliség iránt visel , tenniök kell. A rendesnek nevezett (írásbeli) eljá- ,rásban, melyet inkább rendkívüli, nek óhajtana neveztetni az, ki a szóbeliség üdvét kívánja rendes állapotul, a régi magyar lratális eljárásra némileg emlékeztető rendszer, s a pertári kezelés van javasolva. Általános szabályul szolgál ugyanis, hogy a periratokat nem a bíró kezeli és közli a felekkel, miáltal tetemes idő- és munkapazarlás lesz megszüntetve, hanem a periratok beadása és átvétele vé ,yett maguk a felek képviselői tartoznak a pertárban, a bíróság által kitűzött határnapon megjelenni. Egyébiránt a rendes pereknek a sommás és rendes eljárástól eltérő, kivételes jegyzőkönyvi tárgyalása is meg van engedve a feleknek, ha önként megegyeznek az iránt, hogy perirataikat a saját maguk által megállapított és meg nem hosszabbítható határnapok alatt jegyzőkönyvbe iktatják. S ezen felül a javaslat, némely esetekben rövidség okáért, ezen eljárást rendeli " . Sokan aggódnak, s ezen aggodalmakat az ügyvédi karok nyilatkozatai is külön-fféle változatokban kifejezik, hogy a most divatozó, úgynevezett rendes szóbeli eljá-rás kizárása, s ezen új (vagy helyesebben , régi, és most újra felelevenített) pertári rendszer nem fog jó következéseket szülni gyorsaság és kezelési könnyűség tekinte- ■ tében, sőt hogy az ezen nemű eljárás a mostani rendes szóbeli eljárásnál sokkal hosszabb időt vesz igénybe és zavarokat , okoz. — Igaz, hogy a mostani „rendes szóbeli,“ vagyis váltó-eljárás első pilla- natra rövidebbnek látszik, de csak látszik, mert, átnézve az egész rendszert, a minő az most, elijedünk a késedelmek és akadályoktól, melyekkel a mostani, első pilanatra rövidebbnek látszó út elhintve van, s azon eredményre jutunk, hogy míg egy részről ezen eljárásnak „szóbeli“ neve valódi gúny és „lucus a non lucendo“ , másrészt az ez után mászó perek tartama is csak akkor nem nyúlik a végtelenségbe, ha a felek nem úgy akarják, mert külön-ben az eljárás nemei feletti bő vitatkozások, a határozatlan számú halasztások iránti szóváltások és többféle kijátszások és cselfogások által a napok hetekké, s ezek néha hónapokká sőt évekké nyúlnak. A javaslati rendes eljárásban is van engedve halasztás, de csak a kellő mértékkel, s a periratok kimért időközben vál tatnak, az alapos dolgozóra elég időt engedve; de hiszen mindezen aránylagos lassúság csak a nehezebb és bonyoltabb jogügyekre nézve engedtetik a javaslatban, melyek természetüknél fogva hoszszabb előkészületet és tanulmányozást kívánnak, mivel a sommás eljárás illetőségének széles tét engedtetvén, az ügyek legnagyobb része ez alá fog tartozni, s az írásbeli per sokkal kevesebb számú, s mindez kivétel nélkül oly természetű lesz, melyet elhamarkodni nem volna tanácsos az igazságszolgáltatás érdekében, melynek alapossága magasb tekintetű még annak gyorsaságánál is. Nem tagadom, hogy annak a pertámoknak, ki a javaslott rendszerben mindazt végzi, amire jelenleg a törvényszékek összes munkaerejének jelentékeny része vesztegettetik, ügyes, szorgalmas és rendkívül pontos, rendtartó egyénnek kell lenni. Ha ázsiai kényelemmel fog szenderegni valamely nagy, puha zselyeszékben, vagy órái egy részét pipaszárának tisztogatásával és anecdotázással tölti, a rendszer okvetlenül megbukik ügyetlen kezeiben , holott egy jól megválasztott, munka- és rendszerető pertámok áldott kezeiben sokkal egyszerűbben és biztosabban fog mozogni a gép, mint jelenleg, midőn az a törvényszék drága idejének nagy részét elrabolja, s a nemesi munkára hivatott birói tehetségeket egyszerű kezelő napszámosokká degradálja. Igen fontos és lényeges alkatrésze az alapos, jó törvénykezésnek, hogy a bíró a felekhez annyi kérdést intézhessen a per minden stádiumán, amennyit szükségesnek tart, mindaddig, míg a bizonyítandó ténykörülményeket egészen tisztába nem hozta. Ezen jog a munkálatban meg is van adva a bírónak, de csak a sommás eljárásban. Pedig ugyanazon lényeges okok, melyek e jog gyakorlatát ajánlják a sommás eljárásnál, ajánlják azt egyátalában, s így az úgynevezett rendes eljárásban is. A legnagyobb helytelenség volna a bíró előtt, azon esetre, ha az a periratokból s a tanuk vallásaiból biztos és megnyugtató tájékozást nem nyert — ami igen gyakran megtörténhetik — elzárni a lehetséget, hogy czélszerű kérdések intézése által magát felvilágosíttassa, s a Valóság kiderítését eszközölhesse. Azon különbség, hogy a sommás eljárásnál a felek a kérdő pontokat írásba nem foglalják, semmi változást nem okoz a helyesnek ismert elven, sőt az elv alkalmazását a rendes eljárásban még különösebben ajánlja azon körülmény, hogy itt a feleknek nem áll jogukban, mint a sommás eljárásnál, a kihallgatás után a tanúkhoz külön kérdéseket intézni, s ezért félni kell, hogy a bizonyítás gyakran hiányos marad, és pedig nem azért, mintha nem léteznék bizonyíték, ami ellen azután nincs segítség, hanem csupán azért, mert a meglevő bizonyíték nem állíttatott elő amiatt, hogy a tanuk nem kérdeztetek ki kellőképen. Sok esetben pedig épen a tanúk által adott feleletek folytán merül fel a hozzájuk intézendő további kérdések szüksége, melyeket a javaslat szerint nem lehetne sem az ezen joggal fel nem ruházott bírónak feltenni, sem a feleknek, kiknek szintén nincs joguk a kihallgatás után külön kérdések intézésére. (Folyt. köv.) Pest, sept. 17. (1.) Csodálatos dolog , hogy országvilág szeme előtt fekvő oly nagy, annyi érdekeltséget keltett tárgyak építkezési folyamáról, nehézségeiről , minek vasutaink, annyi pontatlan, egymással ellentmondó kósza hirrel találkozunk. Ilynemű felvilágosításokat, egyes rendkívüli eseteket kivéve, józanul nem várhatunk a kormánytól. Hiszen nem szükség és nem is szabad a kormánynak minden lében kalánnak lenni. Ha akarjuk, hogy önállók és függetlenek legyünk, minél több ügyünket kell önállólag és függetlenül vinnünk, minél kevesebbe kell beleelegyíteni a kormányt, azokba t. i., melyek b.beelegyedése nélkül helyesen nem folyhatnak. A vasúti társaságok és hivatalnokaik , meg a vállalkozók részéről pedig, mint nem egy példa mutatja, rendesen igen keveset lehet a nyilvánosság érdekében várni. Vegyük teszem az aradalföldi pályát, az ő piski-petresényi szárnyvonalával, melyről itt különösen akarok szólni: néhány idegen, az akkori bécsi kormánynál nagy befolyású ember, tisztán magánérdekből, hogy vasuknak jó piaczot szerezhessenek, kőszenüket elárusítsák , eszközölték ki az úgynevezett „Első erdélyi vasút“ engedélyezését és drága pénzen garantárotatását. A társaság megint idegen vállalkozóknak adta ki az építést, és az építési vállalkozók hasonlag nagyobbrészint idegen hivatalnokokat alkamaznak. Hol lehetne itt vár-