Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)

1868-10-18 / 5454. szám

240 5464. Szer­kesztési iroda : r •; ■«•szH nI. szám. II. emelet. i; I­­) Szellemi részit illeti minden i­s rem­ény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmetítetlen terelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadó­h­ivata­l: Ferencaiek tere 7. s*l.íin­ioU­yAjit. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Vasánap, october 18. 1868 19. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . Évnegyedre . . . . 11 frt. . . . 6 frt 50 kr. Az esti kiadás kü­lönküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 1 új kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 új kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, September 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 17,1868. Megyék és parliamenti rendszer. H. Alkotmányos fejedelem nem hibázhat, mert nem jól,közvetlenül, hanem felelős mi­niszterei által kormán­oz. Tehát, ha a kor­mányzatban hibák, visszaélések vagy mu­lasztások történnének, az illető miniszter, vagy az összes minisztérium felelőssége egész súlyával vonatik a nemzet areopagja elé. Nincs nagyobb feladat, mint a feje­delem és nemzet bizalmából kormányra lépő miniszteré, s nincs súlyosabb annál a felelősségnél, mint a fentebbi alkotmá­nyos két factor legszentebb bizalmát ke­zelő felelős kormányé. Mindentől függet­len, csak egytől nem, a törvénytől. Ennek őre és végrehajtója, tekintet nélkül pártok v­ érdeketekre, melyek akár f­elemlítőleg akár csalogatólag jelentkeznének. És mint ilyen, megszoríttathatné­k-e józanul ama felügyelet gyakorlatában, mely őt az or­szág közügyeire nézve törvényen Allépé­­nál fogva megilleti ? S lehetne-e józanul a miniszteri felelősség következményeit rea­lizálni akkor, ha a szabadság egyik elma­­radhatlan kelléke gyanánt, pengetett de­­centralisatio oly irány- és mértékben fo­ganatosíttatnék, mint az,­­ alközépi publi­cistáink által kívántatik ? Mindez lehetetlenné válnék, mivel az állam igazgatásával törvény és alkotmány értelmében megbízott legfelsőbb orgánum kezeit békéban tartanák a megyék és vá­rosok, mint municipiumok alakjában mű­ködő alattas közegek, a törvény és alkot­mány megóvásának plausibilis czíme alatt űzött folytonos alkalmatlankodásaik és resist­enti­ás­okkal. A megyék részére szabad kör és sza­­­­bad mozgás követeltetik, mert szabad mozgás nélkül nincs alkotmányos élet , hanem a kormány, mely az ország, a nem­zet jogai, politikai s egyéni szabadsága, közvagyon, rend, jólét, erkölcs és minden törvény integritásáért felelős, ne bírjon annyi szabadsággal, hogy ezen integritás érdekében szükséges intézkedéseit, mint kell, föltétlenül s az alattas közegek be­leegyezése nélkül végrehajthassa. Ez kép­telenség , és azok, kik ily fogalommal bírnak alkotmány- és szabadságról, nem fontolják meg a lehetetlenséget, mely a leggeniálisabb s alakulása alkalmával leg­népszerűbb kormánynak is útjában áll, s épen annak a közszabadságnak lesznek ellenségeivé, melynek nevében szóno­kolnak. Jól ismerem a theoriát,melyet a decen­­tralisták vallanak. Alapja ennek a törté­nelem lapjairól tanulmányozott visszaélé­sek és zsarnokságok, melyeket hajdan egyes miniszterek, Büki­nghad­ok, Polig­­nacok, Bourmontok, és ezekhez hasonlók elkövettek, kik utódok nélkül, különösen a túlzott irányú franczia központosítás classikus földén újabb időben sem marad­tak , de akár a régi angol és franczia ki­rályok, akár ujabbi időből Lajos Fülöp vagy III. Napóleon alatti korszakokat te­kintsük, nagy különbséget találunk az ott fennállott vagy máig uralkodó és azon vi­szonyok között, melyek a magyar köz­ponti felelős kormány s a vidéki törvény­­hatóságok politikai működésében léteznek. A mi megyéink hajdan, egyenként és külön-külön , évnegyedenként összeült kis országgyűlések voltak s büszkék va­­lánk ország-világ előtt, hogy a törvény és alkotmány ezen ős védhelyei bástyatü­­zeléssel utasíthattak vissz, s minden meg­­támadást amelyi a bécsi központi hatalom részéről nemzeti létünk vagy törvényeink ellen intéztetett. Nem is lehetett máskép, s csakis igy volt jól azon heterogén viszo­nyoknál fogva, melyek a nemzet és ak­kori kormányai közt léteztek. Mindenki tudta s ismerte akkor az ausztriai kormány irány­át, mely Magyarország önállásának s független nemzeti államjogainak terve­­zetszerü absorptiójában állott. Az akkori bécsi kormányok hagyományos hűséggel működtek az absolut irányú bírod­ami központosítás létrehozásán, mely az or­szág önállását elnyeléssel fenyegette. Cen­­tralisatió lett volna ez is, de a­melyet nemzetünknek életérdekű kötelességében állott történelmi tétele egész erkölcsi erejé­vé visszautas­íti. De akkor az országgyű­lések, felelős kormány hiányában, a ne­­gatívk és óvások erkölcsi hatályán kívül semmi tényleges hatalommal nem bírtak a kormány által elkövetett önkények és sérelmek megtorlására. S az országgyűlé­sek ily helyzetében nagyon is helyén volt, hogy az országgyűlés csatározásait, a törvénytelen rendeletek végrehajtása elé vetett renitentiáTM­­v,TM­ ^6Jzk kü­szöbeinél 52 védbástya folytassa. Azonban az 1848-iki törvények foly­tán, — valljuk meg elfogulatlanul s le­gyünk igazságosak, — a magyar nemzet e meddő és méltóságát sértő küzdelem, a fáradságtól megszabadult. Nem a megyék többé, de a nép választja követeit, s így maga a nép és nem a megyék által kép­viselt nemesség van jelen országgyűlé­sünkön, mely a nép fennségének és aka­ratának, kell, hogy szent és sérthetlen kifejezése legyen. Parliam mti szervezete folytán önmagából jelöli ki a fejedelm­ bizalma és kinevezése alá minisztereit; évenkint együtt ül és hatalma nem ábránd ^Ct*° több^’ hanem tényleges, va­lódi hatalom, mely képes és erős megto­rolni minden sérelmet, mit a felelős kor­mány törvényeken és alkotmányon elkö­vetne. Ő lett a nemzet areopagja és nem a megyék többé, melyek hajdani resis­en­­tiájának ezentúl nincs értelme, de sőt minden ellentállás, mit a megyék a kor­mány rendeletei ellenében megkísértené­nek, magát a közszabadságot s azt a nép­­fennséget sértené, mely a nép és nem a megyék által választotta a feleletre vonás jogait, épen a nép nevében gyakorló par­­lamentben nyilatkozik. De ha a 48-diki alkotmányból fejlődő új viszonyok így állanak, ha a kormány a nemzet többségét képviseli, s minden tettéért, vagy mulasztásáért felelős, ha az országgyűlés évenként összeül s népkép­viseleti hatalmánál fogva minden önkényt megzabolázhat és büntethet, szükségese a megyéket ama közpolitikai állás és hatóságban továbbra is fenntartani, mely­­ben ősrégi, feudális és aristocratikus szer­kezetükkel a 48-ki korszakig léteztek? “M““®“» h°gy abban a szerke­zetben többé meg nem maradhatnak, de azt is kimondom nyíltan, hogy oly eo­v­­szem holyhatságot ki sem akarom az o­­kát törpiteni, vagy zsugorítani, hogy 81 Ilyen annál'mi“1»£ belekbelt községek ügyeit ellenőrizni és felülvizsgálni. Szereztessenek democrati­­kus alapokon, hol a nép úgy személyeiben, mint érdekeiben teljesen és igazságosan kép­viselve tegyen, s ne legyenek többé uralgó családok színpadai, hanem műhelyei oly talentumok­ és akaratoknak, melyek kép­zettek és tiszták, tekintet nélkül születés szegénység­ vagy gazdagságra. Legyenek továbbá a társadalmi és po­litikai közvélemény kifejtői, tehát bírja­nak joggal továbbra is hozzászólni társa­dalmi és politikai tárgyakhoz, melyek koronként felmerülnek. Ebből szükség­kép következik ama jog is, hogy közdol­­gokra vonatkozó nézeteiket a kormány­nyal feliratilag közölve, azok tekintetbe vételét kívánhassák, hogy a kormány rendeleteit a sz­elem teljes szabadságával discutiálhassák, s a­mennyiben azok foga­natosításának rövid halasztásából a köz­rendet, köz- és magánjogokat veszély nem fenyegetné, azok módosítása vagy felfüg­gesztése iránt véleményeiket a kormány­hoz terjeszthessék; úgy azonban, hogy a további véleményezés joga a második ren­delet vételénél azonnal megszűnjék. Legyen végre a megyének teljes bel­ügyi autonómiája, mely keretébe foglalja a cselekvésnek és intézkedésnek mind­azon tárgyakra vonatkozó szabadságát, melyek hozzá, mint a községek és magá­­t,csak ügyeit s érdekeit elintéző közigaz­gatási hatósághoz tartoznak.­­ Mert az országos központosítás érdeke egyáltalá­ban nem szükségli azt, hogy a megyéket belügyi szabad cselekvésükben s autonó­miájukban megszorítsa, s hogy azt az életerőt, mely úgy a megyei, mint városi municipiumokban a közhaza sorsa s köz­ügyei iránti részvét által mozgattatik, megbénítsa. Nem is kételkedem, hogy a megyék be fogják látni szükségét annak, hogy eddigi közjogi állásuk a parl­amenti rendszer által alkotott új viszonyokhoz idomí­tas­­sék. Legalább az ezen rendszer alatt le­folyt másfél év tapasztalata jogosít azt hinni, hogy a megyék máris alkalmaz­kodnak az idők és újabb viszonyok köve­telményeihez. Intézkedéseikben nincs meg többé a régi politikai viszonyok nehéz súlya által igazolt renitentia, s ha mutat­kozik is néha csattanós szavakkal s régi divatu óvással kísért féltékenység, a lég kibocsátását eszközlő szellentyű működé­se ez, a nélkül, hogy az általam is helye­selt s fentartatni óhajtott felirati jog hatá­­rán túl, parliamenti folcipo kormány­rendszerrel össze nem férhető ellentállásba törne ki. Az élet, a legújabb tapasztalat igazolja tehát, hogy a megyék fennállhatnak , mert hiszen az óvatosság és mérséklet, mely az újabb viszonyok helyes felfogásának ta­­nújele, győz meg mindnyájunkat arról, hogy saját belügyi hatáskörében mozgó autonóm megye­i parl­amenti rendszer nem összeférhetlenek. BEÖTHY ZSIGMOND: csak a közlekedési eszközök emelkedésé­re vár. Áll ez a z­s­i­d­ó­v­á­r­i kőbányákról, és a zsil-völgyi kőszénről is. Mind a kettő magára a vasukra nézve is haszna ve­hető. A gazdasági egyesület „emlékirata az olcsó vasutakról“ a vidéki vonaloknál a napi forgalmat csak 7000 mázsára teszi. E szám már a fentebbiekben is meg van közelítvé, és ha hozzá­veszszük azt, hogy a vonal Orsovánál a Dunára támaszkodik, nem kell kétkednünk, hogy tetemesen túl lesz szárnyalva; a­nélkül, hogy illuziókban ringatnék magunkat az­iránt, hogy a temesvár-baziási vas­utat, úgy a gőzhajózást egye­lőre megfoszthat­nák attól, a­mit eddig szállított (miután a temesvár-baziási vonal az államvaspá­lyára támaszkodik, és a gőzhajózásnak mindig meg kell, hogy maradjon a maga hatásköre), mégis bizton számíthatunk ezek eddigi üzleteinek egy részére, és ki­látásainkat nagyon­ növeli az a körül­mény, hogy a Dunagőzhajózás nem csak télen, hanem magas nyáron is épen O­r­­sova és Baziás közt meg van akadályoztatva, úgy, hogy az illetők gyakran átrakodásra is szorulna­k, így el van zárva a baziási vonaltól, a minek az orsova-temesvári nyitva áll. De megmaradva az olcsó vasutak 7000 mázsányi forgalma mellett, mind­azon időre míg az olcsó (vidéki) vonalt nem alakítják át a dunafejedelemségi kapcsolatok elsőrendűvé, nézzük a jöve­delmi eredményt. Csak 7000 mázsát véve, mázsáját mértföldenként csak 1 krnyi díjjal (a ti­szai pálya is 2 krt. szed) az üzleti költsé­get pedig vonatmértföldenként 9 frtra számítva (a skót pályá­­nál 5,26, a Peeb­­tes pályán 7­84 frt, a déli pályán ugyan­csak körülbelül 9 frt) e szerint kerülne az üzleti költség pálya mértföldenként egy 7, aiau foi-to­rnba, a bruttó jövedelem pedig volna 25500 frt és adna minden, mértföld 12,360 forint évi jövedelmet. Ez 6‘14­ perczentnyi jövedelme 20,0000 frtnak. Vonalunk mértfölde pedig kerülne 186,000 frtba. Szabadjon végre még magára a vonal­ra vonatkozólag némelyeket kiemelnünk. ASBÓTH JÁNOS: Vasúthálózatunkhoz. (A temesvár-lugov-o’sovai vonal.) IV. Áttérve azon forgalmi és közgazdásza­­ti viszonyok ismertetésére, melyek a te­­mesmenti vonal bázisit képeznék, előre bocsájtjuk, hogy a Kassa megyét illető adatokat a lugosi vasúti­ bizott­ság összeállításai szeint közöljük. A személy­forgalmat a (jelenleg állam­­úti) vonalon tekintve Bu­z­­­á­n és Me­­h­á­d­i­a fürdőit is a bizottság ez­ idő szerint csak 25000-nyie becsüli, de tud­juk, hogy a személy­ izgalom arányta­lanul emelkedik a kötekedési eszközök emelkedésével. A teherforgalom már je­lenleg is előnyösebbek mutatkozik és főszámaiban a követkeő: Ki­vitel: búza 296,250 mázsa , rozs 17140 m., repere is zab 36000, bab 5334, kukoricza 8500, szesz 10000, pá­linka 150000, bor 500, gyümölcs és gyümölcsfélék 8000, te és szalona 2000, gyapjú 3000, rongy 2000, bor 3000, liszt (lugosi őrlő tár, 1. gőzmalom és kis­malmok) 150,000 n­adrági vas­gyárakból 50000, fa­jfaneműek 50000, mész- és mészkövek 8000 m., 150000 mázsányi bevitelei évenként 1,082,724 mázsa. A ruszkabámai vasgyár, a ferdinandheg­i, ruszki­­czai lunkány és istvánhe­­g­y­i fiók­helyekkel évenként kivisz 127,000 mázsát, és hoz élelmi­szerek­ben, és ipar­készitmlyekben 23,000 mázsát. Megjegyezzük itt, így e gyárak, ép­­ugy, mint a n­a­d­r­g­i­a­k ez idő szerint csak tengdnek, nem bírván a versnyt a vas­úttal biró délirányákkal, melyek az álla vaspálya­társaság birtokban van­nak. Forgalmuk telkedése tehát Országos csatornák. is. Tapasztaltuk 1863-ban, hogy az Alföld ter­mékeny földje daczára, az ínségnek ki van téve. Ezen sajnos körülmény a kormány figyelmét magára vonván, hivatalos felvételeket rendelt el, a­melyek nyomán bebizonyult az, hogy az aszály csakis az állandó vízhiánynak tulajdo­nítható. Mind­addig, míg a tiszaszabályozás oly nagy mérvben nem foganatosíttatott, míg 200 átmet­szés és védgát által nem szabályoztatok, az ára­dás idejéből nagy mennyiségű víz maradt hátra a Tisza vidékén. A mocsárak nád­készlettel gaz­dagon ellátták a lakosokat annyira, hogy­ nem­­csak házaik feddésére, kertelésre használhat­ták azt föl, hanem fűtésre is, sőt kemény télen takarmány helyett. De most az alföld ezer négyszög mftnyi térü­ léténél, egy millióm lakosságával sok mifdnyi távolságban folyó vízzel nem bírván, száraz rideg pusztává vált, a termelő föld s a mező minden tápláléktól megfosztva, csak is az eső rendes járásától függvén, csak ritkán adja vissza a kebelébe hintett magvat. A völgyek, lapályok kiszáradozva, nem látják többé el ajvidéket nád­dal, szalma s trágyakészlet természetes czélok­­tól elvonatnak, mert tüzelésre s fűtésre fordíttatik az eddigi nádanyagokat helyettesítvén. A lábas jószágnak helyről helyre kell tébolyogni, hogy kútra akadjon, a marhatenyésztést már csak hír­ből ismerik, a juhtenyésztés évről évre kisebb számra apad, nem csoda tehát, midőn az 186314 évben az alföldnek ismét eredeti kára hivatalos felvételek szerint termesztményekben 126 mil­liómra s lábos jószágban 6 mil­lomra rúgott. A kormány közegei, melyek a körülmények megvizsgálására ki lettek küldve, egyértelmű­­leg oda nyilatkoztak felterjesztéseikben, hogy az alföld üdvét csak­is a csatornázásban talál­hatja, miért is a gyomai csatorna minél hama­­rábbi építésének megkezdését ajánlották. Kérel­mezte azt már ezelőtt ő felségénél számos al­földi küldöttség, minek folytán az ar a szüksé­gelt tervek felsőbb rendeletre még 1865-ben el is készíttettek. Sőt folyamatban is voltak már a tárgyalások az említett csatorna építése végett külföldi bankházakkal mint p. o. a berlini bankház Riebe­s fréres, a­mely 90 éves subventió alap­ján ajánlkozott ez építésre, ugyan­akkor Mei­se­­­s Salamon nagy kereskedő s vállalkozó az akkori udvari kanczellár M­a­j­­­á­t­h György ő excellenciájához fordult, vele közölvén, hogy egy pénzügyi tervezetet dolgozott ki, s ez oly rendszert foglal magában, mely még eddig az or­szágban foganatban nem volt, a kincstárt nem terheli, mert a csatorna jövedelmével fizettetik meg s az eddig szokásban volt, a kincstárt ter­helő és szegényítő subventiós rendszert nélkü­­lözhetővé teszi. M. S. hajlandónak nyilatkozott ezen tervezetét írásban is . Excellenciájának beadni, hogy ha ebbeli ajánlata, mint saját szellemi tulajdona megőriztetik, ő nagyméltósága azt megígérvén, M. S. ajánlatát benyújtó, a­mire a kanczellár ezt részletesen megvizsgálva a subventió alapján immár folyamatban vett tárgyalásokat annak következtében megszüntette,­Riche et frére aján­­latát visszautasítván. Nem tagadható, hogy M. S. ajánlata egyszerű közlése által már érdemet szerzett magának a kincstár iránt — az által gátolván meg, hogy a kormány egy új 90 éves subventionális ter­­heltetéstől megmentetett — s ha a kormány M. S. ajánlata értelmében a lökgyomai csatorna építését azonnal nem foganatosította, csak abban kell annak okát keresni, hogy az utolsó évek­ben eredményezett politikai átalakítások küszö­bén álltunk, minél fogva M. S. ajánlata az ígért titok pecsétje alatt dr. Senny­ei kezébe jött, a hol közös pecsét alá téve, a királyi biztos kezé­be adatott, a­hol egész folyó évi márczius hóig status quóban maradt. Még ugyan­akkor esetle­gesen M. S. egy fontos pénzügyi dolgában egy is­mert or­ságos értelmiséggel értekezletbe jő­vén, ez alkalommal a most érintett egyéniség M. S. ebbeli ajánlatáról, illetőleg tervezete előnyöse­ég­ér­ő­­ átlagos tudomást von az elég fontosnak találta arra hogy M. S. meghívá­sát a pénzügyministerhez előidézte. — M. S. ezen meghívásnak engedve, egész terjedelmében adta elő pénzügyi tervezetét, melyet is a pénz­­ügyminister azonnal felkarolt, azon megjegyzés­­sel, hogy azt a közlekedési ministerrel is közöl­je annál inkább, mivelhogy a vasúti csatorna az országos kölcsön foganatosítása következtében, nem sokára foganatba fog vétetni, a közleke­dési miniszter távol lévén M. S. Hollán Ernő államtitkár ő magának tette a megkívánt közlést, a­ki oda nyilatkozott, hogy ebbeli írásbeli bead­ványával várjon, míg arra nézve fölszólitást fog kapni. Ezen írásbeli fölszóllitás is bekövetkezett f. é. május 29-én, s juliushó 4-én hogy a netalán még pótlólagos nyilatkozat ugyan e hó 6-ig a közleke­dési ministeriumhoz be legyen nyújtva, —■ M. S. mind­ennek eleget tett, de még más kétrendbeli vállalkozó is nyújtott be ajánlatot ugyanezen csatornára,­­ az egyike azonban a vállalkozók­nak végajánlata benyújtására hosszabbítást kért a nélkül, hogy erről M. S. hivatalból értesítve lett volna. Ezen hosszabbítási idő alatt M. S. tervezete mások által is megismertetett, s eképen három éven át jól megőrzött szellemi tulajdona elidegeníttetett. De miután elvégre M. S. azon felszólításnak is eleget tett, miszerint 200.000 ftnyi biztosítékot letétemény­ezzen, a tárgyalások megkezdettek. Az e czélból kiküldött vegyes bizottmány­ban a kereskedelmi, és pénzügyi ministérium is képviselve voltak. Itt végre kiderült hogy M. S. ajánlata s tervezete,mind költség összegére, mind a 3 évvel ezelőtt felterjesztett pénzügyi módo­zatra nézve a kincstárnak a legnagyobb előnyöket nyújtja minek következtében a bizottmány egy­hangúlag végleges ajánlatát elfogadta s Meisels szerződéskötésre ajánlotta július­­ 16 án tarta­tott zárt ülésben,a­melyben a pénzügyi, közleke­dési miniszerek is személyesen részt vettek, mely alkalommal a jelen volt M. Salamonnak azon elégtétele volt, hogy tervezetének czélszerüsége elismertetett és a vele való szerződéskötés el­határoztatott s jul. 17. az alá is íratott Mai számonkhoz féliv­elléklet van eaafolva* Bécsi dolgok. A „Gazeta Narodowa“ egy varsói levelet közöl, mely azt beszéli, hogy az orosz czár Var­sóban létekor Thum-Taxis herczegnek, ki őt a magyar-osztrák fejedelem nevében üdvözölte, a többek közt azt mondá : „Ö­r­ü­l­ö­k, hogy Ausztria végre megszűnt a lengye­lekben biani, s hogy Ferencz József nem utazott Gácsországba, mert ily politikai tüntetést meg nem tűrhet­­n­e­k.“ Thurn Taxis erre megkérdezte a czárt, hogy v­ajjon ezt megmondhatja e kormányának, mire azt nyerte válaszul, hogy a „amint tetszik.“ Ez elég categorikus beszéd, de legyen sza­bad nekünk is categorice kimondani róla véle­ményünket : mi legkevésbé sem örülnénk azon, ha „Ausztria“ megszűnt volna a lengyelekben bízni, s bár igen örülünk, ha szerencsések va­gyunk a csalhatatlan czár tetszését megnyerni.

Next