Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-23 / 5458. szám
244 5458. Péntek, october 23. 1868 19. évi folyam. Szerkesztési iroda : ii utcsa 6. szám. II. emelet. Kl.ip szellemi részét illető minden ki''..legény a szerkesztőséghez intézendő. tiérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz.ím földint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiallás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre.....................11 firt. Évnegyedre. . . . 6 írt 50 kr. Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja : 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér s 5 hasábos petitsor 25 új kr. Figyelmeztetés! A „Pesti Napló“-nak előfizetési ára f. évi october l-jétől kezdve évnegyedre 5 ft 50 krban alapilatván meg, mindazon t. ez. előfizetők, kik a jelen évnegyedre 5 ft 50 krnál kevesebbet küldtek be, a hiánynak utólagos beküldésére, legczélszerűbben postai utalványozással ,mint a melynek bérmentesitésére csak 10 kr szükségeltetik), ezennel tisztelettel felkéretnek, nehogy a lap rendes megküldése fennakadjon. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 22, 1868. (L) Három államban látunk jelenleg oly mozgalmat, mely sok tekintetben behatóbb figyelmet érdemel. Az Egyesült- Államok, Anglia és Spanyolország színhelyei a legélénkebb izgatásnak, melynek eredménye döntő befolyással lesz a nevezett országok legközelebbi sorsára. Az Egyesült Államok, Anglia és Spanyolország polgárai a választási urnák elé készülnek lépni, hogy titkos öléből hazájok jövő alakulására nézve felidézzék a jó vagy gonosz szellemeket. Az Egyesült Államok alkotmánya előírja, hogy minden négy év lefolytával új elnökválasztás veendő foganatba. Az óceánon túli hatalmas köztársaságnak még nem sikerült teljesen véget vetni azon válságnak, melybe az államot a déliek lázadása és az avval összefüggésben levő társadalmi és politikai kérdések sodorták. Lincoln gyászos kimúltával Johnson vette át az alkotmány értelmében az elnöki tisztet. Sokkal közelebb állunk azon eseményekhez, melyek szellemi indítója a makacs elnök volt, hogy sem elfogulatlanul tudnánk magunknak azokról ítéletet mondani. De akár nemesek voltak Johnson indokai, akár dicstelenek, akár államférfiai bölcseségből eredtek intézkedési, akár az elkapott hiúság esztelen fészkelődéséből, annyi bizonyos, hogy tevékenysége által ellenkezésbe jutott a congresus túlnyomó többségével, hogy ujjhúzása a törvényhozással hosszadalmas perbefogatását vonta maga után és hogy ekként az ügyek biztos fejlődését és a veszélyes válságból való kibontakozását nagy mértékben gátolta és megakadályozta. A republikánusok és demokraták közötti éles ellentét, mely a függetlenség declaratiója óta különböző név és alak alatt fennállott, soha oly gyülölséges szint nem öltött, mint Johnson elnöksége alatt. Azért majdnem életfeltétele a dicső köztársaságnak, hogy kongressusának és elnökének egyetértő eljárása mihamarább behegeszsze azon sebeket, melyeket az utóbbi öt év vert rajta és hogy a két párt ismét annyira közeledjék egymáshoz, amennyire álladalmi pártoknál, melyek a kormányban felváltják egymást, okvetlenül szükséges, hogy az éles ellentét alatt az állam érdeke, biztonsága, fejlődése mentetlenül veszélyeztetve ne legyen. Azért nevezetes szerep jutott az Egyesült Államok területén folyó jelen választásoknak és azon élénk örömmel, amelylyel a szabad intézmények fejlődését és megszilárdulását mindenfelé kisérjük, üdvözöljük a távirat által meghozott híreket, melyek a republikánus pártnak biztosítják a győzelmet az elnökválasztásban. Grant Ulysses, a szabadságharcz legkiválóbb hőse — várjon melyik harcz érdemli meginkább a világtörténetben a szabadságharcz nevét, mint azon véres küzdelem, melyet az Egyesült Államok hű polgárai a rabszolgaság megszüntetéséért vívtak — az Egyesült Államok legközelebbi elnöke lesz hivatva, az álladalmi életet azon mederbe visszavezetni, melynek folyamában a köztársaság szabaddá, gazdaggá és dicsővé lett. Az egyesült államoknak szabadságban, nagyságban és gazdagságban legközelebbi államtársa, Anglia, szintén választásokra készül. A múlt évben hatalmasan lendítvén a parliamemi reform művén, feloszlattatott az alsóház, hogy egy újnak, mely az uj törvények alapján leszen választva, engedjen helyet. A választási mozgalom hullámai teljesen ellepik a közélet minden zugát. A torypárt, mely ez idő szerint kormányon van, nem akar a vallásszabadság követelményeinek engedni és az ír államegyház eltörlésébe beleegyezni. Orbonban a túlnyomó kath. többség lenyűgözése mellett prot. államegyház áll fenn, melynek roppant birtoka és jövedelme nevetséges aránytalanságban áll a hívők kevés számával. Gladstone kemény harczot kezdett, midőn ezen államegyház eltörlését tűzte czélul és a folyó választások fognak a felett dönteni, fennmaradjon-e a torykormány s vele együtt az ir államegyház, vagy pedig mindkettő a bukás áldozatává legyen. Érdekes azon körülmény, hogy Gladstone pályája kezdetén a legfanatikusabb ellensége volt az ir katholikusoknak és könyvet is írt arról, hogy az államnak mikép kellene őket kiirtani. Macaulay világos okoskodás egész szeretetremltóságával cáfolta meg Gladstonet és azon reményének adott kifejezést, hogy az ifjú parliamenti tag, ki olyan kiváló tehetséget mutatott, egészségesebb alapra fogja még a működését építeni. Macaulay nem csalódott, a fanatikus Gladstone jelenleg a szabad egyház előharczosa és mint a kincstár legközelebbi kanczellárja előreláthatólag érvényt is fog programjának szerezni. Még egy harmadik állam is választásokra készül, ugyanazon állam az, mely egykori miveltségét, gazdagságát és nagyságát áldozatul hozta az auto-dafék és az inquisitio szeszélyeinek ; azon állam, mely a jelen század kezdete óta nem tudott a forradalmak zaklatásaiból kivergődni és a szabadság biztos révébe menekülni. Spanyolország, mely a bourbonok elfizetésével ismét kezébe vette sorsát, választásokra készül és ezen választásból oly alkotmányozó gyűlés fog kikelni, mely az új Hispánia kormány formájáról fog döntőleg rendelkezni. A felkelés eddigi sikere és mérséklete által jogosulttá leszen azon remény, miszerint az alkotmányos Spanyolország tétele nem lesz szappanbuborék, hanem a hoszas véres küzdelmek árán drága jutalma. Három nemzet legszebb cselekvősége, újabb példája annak, hogy korunkban a nemzetek akarata és elhatározása a legfontosabb tényezője az államéletnek, mely mellett a kormány működése csak mint a nemzeti akarat képviselője bírhat sulylyal és hivatással. Az alkotmányos szellem annyira meghódította magának a művelt világot, hogy ezen igazság majdnem átalános elismerésben részesül. Csak eredménye ezen felfogásnak, hogy az alkotmányosság építő és alkotó szereplése kiszorítja a forradalom romboló és tagadó szellemét. Csak eredménye e felfogásnak, hogy a nemzetek megtanulták, mire képesek és ennélfogva tudják,mennyit követelhetnek a kormányoktól és hol kezdődik a a lehetetlenség hatásra. Csak eredménye e felfogásnak, hogy a nagykorú nemzeteket nem lehet hiú ábrándokkal kecsegtetni, hogy a nemzetek megkívánják államférfiaiktól, hogy ne képzeletüknek adjanak kápráztatató tárgyakat, hanem ítélő tehetségekre építsék újításaikat. Valóban a világtörténet alig mutat szebb tüneményt, mint a készülőfélben levő választásokat, melyek az alkotmányos elv diadalát jelzik, felekezet kebeléből másikba menvén át, emberi és polgári jellegünket le nem vetkezhetvén, állandóan azok maradunk. Hogy mégis ennek ellenére, az egyház a népnevelés s általában az iskolaügyet kezére kerítette, ez a középidők műveltségi állapotában s ebből folyó intézményekben feküdt épen úgy mint az egyháznak világi hatalma s állam fölébe emelkedése. Még akkor talán menthető, vagy igazolható lépés, ha befolyását s hatalmát az erkölcs s műveltségi haladás érdekében használja; de az egyház hatalomvivői igen is belátták,hogy ez épen haláluk volna. Azonban a szellemi felődés nélkülük sőt ellenökre is utat törvén magának eljött az idő nálunk is — más művelt népeknél már el is múlt — hogy az állam természetes jogába lépjen, kezébe vévén a népnevelés ügyét, mert ez neki joga és kötelessége egyszersmind. Ugyanis, ha feltétlenül az állam, a jog, hogy őrködjék a szély és vagyonbiztonság fölött, s e végett civil- és kriminal codexeket készítsen, s azokat érvényben tartsa, hogy ne volna joga abban munkálni, hogy az állampolgárok oly nevelést nyerjenek, miszerint a személy és vagyonbiztosság és általában az állam jóléte s haladása ne gátoltassék; s ha van joga anyagi erővel zabolázni fogházak s fenyítékek által törvényeinek megrontóit, kell jogának lenni arra is, hogy a népet szellemileg oda emelje, miszerint törvényeit tiszteletben tartsa, vagy amint Macaulay mondá, kissé erősen fejezvén ki magát: „Ha van az államnak joga, hogy akasztasson, kell jogának arra is lenni, hogy tanítson.“ E jogból foly egyszersmind kötelessége is. Ezek vita fölötti dolgok már a műveltebb államokban, s nálunk, vagy az avatatlanok harczolnak még ellene, vagy azon felekezetesség emberei, kik régi hatalmukat s befolyásukat akarják tovább is fenntartani, vagy egy része, kik háromszázados nyomatásuk s zaklatásuk emlékezetében bizalmatlanokká váltak az államkormány irányában. Azonban amazoknak meg kell gondolniok, hogy a korszellem feltarthatlanul halad, s a mereven útjába állókat végre is eltiporja, holott idejében engedve, s hozzá simulva magukat fenntarthaták. Emezeknek pedig különbséget kellene tenni az absolut s idegen kormány és az alkotmányos nemzeti kormány között. Míg autonómiájukban fennmaradhatásuk védbástyáját birták az ostromló hatalom ellen, ideje volt, s jól tették, hogy e védőbástya mögé vonultak, de midőn a hatalom más irányt vett, a vallásegyenlőséget proclamálván, a haladás versenyterét szabaddá tette, hibáznának ha tovább is a védbástya falai közé zárkózva, mások által túlszárnyaltatni engednék magukat. Igen, míg az idő viharos volt, gyenge bárkájukat nem volt tanácsos a síktenger vészes hullámaira bocsátani, be kellett vele érniük, ha a biztos öbölben úgy, ahogy megmaradhattak, de most már a haladás tágas tengerére kell kilépniük, hogy életrevalóságukat kimutassák, s elveiknek érvényt szerezzenek. Az államnak nincs oka, nem is jól tenné, ha az egyházak vagy felekezetek belügyeibe avatkoznék, vagy azoknak kormányzatába mélyebben nyúlna, mint az állam fennállása és jóléte kívánja. Rendezze minden egyház saját ügyeit, mint jónak látja. Szabad egyház szabad államban, korunk jelszava: Az államnak nincs, ne is legyen vallása. De az iskola kiválóan államügy, itt az egyház nem állhat ennek elébe. A miniszteri törvényjavaslat az elvet nem viszi szigorúan keresztül, meghagyván a felekezeti iskolákat azon feltétel alatt, hogy az általa kiszabott színvonalon alul ne maradjanak. De midőn ott, ahol vagy épen nincs, vagy oly gyenge iskolák vannak, melyek a tanrendszernek , meg nem felelhetvén, a mértéket meg nem sűtik, községi iskolákat állít, ez utóbbi esetben már lehetlen, hogy a felekezetek-kel ne érintkezzék, s némi súrlódásba ss viszályba is ne vegyüljön. Vegyük gyakorlatilag a dolgot. Községi iskolák állíttatván, az ezekben s működendő tanitóknak az állam szolgála- tában lételök s előmenetelük biztosítva van, e mellett, mint nem felekezeti tanítók a vallástanitásból s kántorgi teendőktől fel- mentvék , mi természetesebb, mint az, hogy a felekezeti tanítók épen a jobbak, kiktől a vallástanítás s kántori teendők sok időt rabolnak el, és az utóbbiak sokszor nem kevés kellemetlenséget is okoznak nekik, örömest jönek át községi iskolába, ott hagyván felekezetök iskoláját. Visszautasítjuk őket? Lehetetlen. Kapni kell rajtuk, mert községi iskoláink felállításánál kezdetben épen az lesz a legnagyobb akadály, hogy alkalmas tanítókkal nem rendelkezhetünk, s ezeket csak a felállítandó praeparandiákból nyerhetvén, azoknak felállítása legsürgősebb teendő, mert e nélkül az iskolaügyben nem sokra megyünk. De ha elfogadjuk a felekezeti tanítókat, nem jövünk e kellemetlen súrlódásba az illető felekezetekkel, akik bizony ez idő szrint mennél kevesebb jó tanítókkal rendelkezvén, a hiányt alig fogják hamarjában kipótolhatni. Innen folyand gyakorlatban a másik, talán még kellemetlenebb összeütközés. A felekezeti egyházak lassan mint annak tudatára lévén, hogy a községi iskolákban sok tekintetben jobban megy a dolog, mint náluk, önkényt fognak ajánlkozni iskolájukra nézve a felekezeti állásbeli kilépésre, néhol talán a súlyos djjfizetés miatt, másutt azért is, hogy egy hanyag vagy ügyetlen tanítótól megmeneküljenek. Elfogadja-e ezeket az állam? Saját elveit tagadná meg, ha visszautasítaná. De szó nélkül fogják-e hagyni a felekezetek e kiválást? Nem akarnak-e azoknak titjukban állani, nehogy végre iskolák nélkül maradjanak ? Azt hiszem, igen. És mégis ő lesz a dolgok természetes folyama. Nem volna-e tehát kívánatosabb mindkét részre, gyökeres reformot vinni keresztül, az iskolaügyet, kivétel nélkül államügynek nyilatkoztatván, ami a költséget úgy is vagy épen nem, vagy nem nagy arányban nevelné, mert a felekezetek azon iskolái, melyek a színvonalon állanak, vagy a mértéket megütik, díjazás tekintetében is megfelelnek az állam által felállítottnak. Ez oldalról tehát nem lehet áthághatlan akadály. De igen a felekezetek részéről. A fentebb elmondottakból higgadt gondolkozás után, a felekezeteknek lehetetlen be nem látniok, hogy az ügy természetes fejlődése úgy is oda fog vezetni, miszerint az iskolák nem sok idő múlva nagyobbrészt az államéi leendőnek. Miért tehát annak jelenben is oly makacson útját állni ? Nem ajánlják-e azt az egyháznak mint vallásközegnek tisztább állása, s magasztos rendeltetésének kellőbb megfelelés, a vallás szolgáira bízatván a vallástanitás, mely ott mindenesetre jobb kezekben leend, mint sok ügyetlen, tapintatlan, és a vallástudományban kevéssé jártas tanítók kezében. Nem ajánlják-e a felekezeteknek egymással, s mindnyájoknak az állammal is gyakori összeütközések kikerülésének óhajtása; az egyöntetűség, egyik iskolából a másikba könnyebb átlépés, s egyéb okok. De midőn a népiskolák ügyét, habár egyenesen csak a községi iskolákra nézve, az állam saját kezére veszi, hogy a törvény holt betű ne maradjon, oly közegekről kell gondoskodnia, melyek annak életet adjanak. Ezek a törvényjavaslat szerint, a tankerületi és megyei felügyelők. Fogunk-e e nagy horderejű hivatalokra annyi egyéneket találni, kik a szent ügynek méltó munkásai leendőnek ? Különösen ha talán még a politikai pártállásra is tekinget leend, amivel ugyan az iskolának semmi köze, és nagy hiba lenne, a különben alkalmas egyént épen ez okból elmellőzni. Jól tudom én, hogy az említett állomásokra igen bőven leendőnek folyamodók és ajánlottak. De elég-e itt a pártfogás útján facalem talis erit eljárás, kivált kezdetben, mikor a községi iskolákat mintegy teremteni kell, s melyek felállításában annyi különböző érdekekkel megharczolni, ellentéteket kiegyenlíteni, féltékenységet legyőzni, tehetetlen szegénységgel küzdeni stb. kellend, hogy itt a valódi ügyismeret mellett, okos körültekintéssel párosult ügyszeretet, tevékenység, és a nép szivéhez férni tudásairán, csak kellő sikert felmutatni. A hideg, kötelességszerű eljárás igen lassan, vagy épen nem is fog czélhoz vezetni, pedig nekünk itt sincs sok veszteni való időnk, már alkotmányos életünk biztos haladása is azt kívánván, hogy az értelmesség minél szélesebb körben terjedjen, s népünk a ráruházott jogok élvezetére s használatára méltó s alkalmas legyen. Általánosságban s lehető rövidséggel ezúttal ennyit akartam elmondani felvilágosításul s megnyugtatásul a túlfélénkeknek A népiskolai törvényjavaslat és vallásfelekezeti autonómia. Olvasván a lapokban, hogy a népiskolai törvényjavaslat országgyűlésünk zártüléseiben zajos vitákra adott alkalmat, a felekezetek emberei autonomikus szempontból saját felekezetök szemüvegén nézvén az iskolaügyet, talán nem leend felesleges — végtárgyalás előtt — még hozzászólani. Nem akarom a törvényjavaslatot §-ként tárgyalni, kornak megfelelő oldalát magasztalandó, vagy néni fogyatkozásait kimutatandó, tették már ezt többen. Én pár szót az állam jogáról, a vallásfelekezetekkel szemközt, a népiskolaügy gyakorlati oldaláról szólandok, amennyiben az a felekezetek autonómiáját mélhatlanul érinteni fogja. Hogy a népnevelés s általában az iskola nem vallásfelekezeti, hanem mndenekfölött államügy, szintúgy a dolog természetében fekszik, mint jogilag igazolható. Természetes, hogy elébb leszünk emberrég állampolgárrá, mint keresztyén s más vallásúvá; amig ezt meggyőződésünk szerint változtathatjuk, egyik vallás, vagy vagy a felekezetesség embereinek, az ügy nagy fontossága és sokoldalúsága miatt a higgadt hozzászólás mindenkinek joga, sőt kötelessége lévén.s. Bécsi dolgok. A bécsi parlamenti élet kezd pezsegni. Az alkotmánybizottság a prágai kivételes állapotról szóló előterjesztvényt tárgyalta f. hó 21-kén tartott ülésében. Dr. Sturm felszólíta ez ülésben a kormányt, mely Taaffe, Giskra, Herbst és Berger által volt képviselve, hogy nyilatkozzék az iránt, várjon miért választá az eljárás azon alakját, melyet a kivételes állapot kihirdetésekor követett. E felszólításra nyilatkoztak egymásután Giskra, Berger és Herbst. Kifejtették, hogy a kivételes állapot kihirdetésének szükségessége forogván főn, a kormánynak az iránt kelle tisztába jönnie, hogy vájjon ez rendelet útján, vagy kivételes helyzetről intézkedő törvény által eszközöltessék-e ? A kormány az utóbbi nézethez ragaszkodott s a birodalmi képviseleti alaptörvény 14. §-ának alapján készíté az október 7-ei ideiglenes törvényt s ezen ideiglenes törvény 11. §-ának alapján a külön rendeletet Prága és környéke számára. Oda nyilatkoztak továbbá, hogy czélirányos volna e kivételes törvényt egyelőre átalános tárgyalás alá venni s csak azután térni át a speciális esetre s határozni a felett, ha várjon a minisztérium correcte járt e el a törvények értelmében. A dolog érdemébe nem bocsátkoztak, az ügy egy öttagú albizottság elé utasíttatott. Mint egyik bécsi lap írja, a kereskedelmi hajók zászlókérdése iránt a két kormány megegyezésre jutott s az erre vonatkozó javaslat legközelebb a két országgyűlés elé fog terjesztetni. A „Debatte“-nek Lembergből a következő érdekes dolgot írják: „A Gazetta Narodowa azon híre, hogy az orosz czár megelégedését nyilvánította volna a gácsországi utazás elmaradása iránt, félhivatalos utón (a Wiener Abendpost által,) megcáfoltatott. Ezen határozatlan domenti ellenében álljon itt, e meztelen, az itteni magas aristocratia köreiben átalánosan ismert tény , mely szerint a Gazeta Narodowa által közölt tény egy, Potoczka grófnő által adott estélyen senki más mint maga Thurn Taxis herczeg, által beszéltetett el.“ Mindenesetre kategorikus és nem kevésbé piquans. Olvasóink ismerik a bécsi lapok egynémelyikének azon csodálatos mániáját, melylyel a minister erisiseket, szokta fel-fel találgatni. Legújabban ismét dr. Herbst volna az, ki azon esetre, ha a felsőházban az esküdtszéki intézményt sajtóügyekben nem akarnák életbe léptetni, lelépésével fenyegeti társait Országos csatornák. HL Az, hogy M. Salamon terve elfogadtatott csakugyan jó hatású volt az országra nézve, mert míg más két csatorna építkezésére folytak a tárgyalások t. i. a szathmári s a pest-csongrád-szegedi csatornákra, mind a vállalkozók magukévá tevék M. S. pénzügyi rendszerét, mi által több millióra rugó haszon eredményeztetik a kincstár részére, mi miatt M. S. köz elismerést érdemel. Továbbá eredményezte M. S. ajánlata azt is, hogy a csatornák építésénél a 90 éves subventio rendszere nem alkalmaztatott. Mely körülmény a legnagyobb horderővel bír az országos pénzügy átalakítására. — Ha a subventio rendszerét közelebbről megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy ezen rendszer nem egyéb mint kútfeje az ország pénzügyi romlásának, mivel minden középítkezésnél két eshetőség lehet", vagy jövedelmezni s a befektetett tőke után járuló 5° 10-jét s tőketörlesztési jutalékát, fedezni képes vagy nem, utolsó esetben a subventiót élvező vállalkozó 90 éven át húzza a kincstárból a sok ezerekre menő biztosítékot ezüstben,mely évenkénti tetemes fizetések, 90 éven át százak után számítandó milliomokra rúg, vagy a subventionált középítmény képes jövedelmével a tőke utáni kamatot s tőketörlesztési quotát fedezni,akkor a kincstár ugyan nincsen megterhelve, de meg van terhelve az ország közvagyona majdnem egy század évre, és ezen megterhelés annál súlyosabb az országra nézve, mert ezen jövedelem mind külföldre vándorol rendesen, mégpedig ezüst pénznemben. Ezen két eshetőség közt az a különbség, hogy az egyik esetben közvetlenül, a másodikban közvetve teszi a subventionált vállalkozó zsebre a subventiót, s nem túlzunk,ha azt mondjuk, hogy a 90 éves subventionális rendszer egyike azon főtényezőknek , melyek képesek az álladalmat pénzügyi örvénybe sodorni. De világítsuk meg ezen állításunkat számokkal , s vegyük például, hogy a lök-gyomai csatorna a vasutaknál annyira alkalmaztatott subventionális rendszer alapján lett volna foganatosítandó következőt eredményeznénk. A lök-gyomai csatorna költségvetése szerint 9,661,000. Ezen összeg kibocsátás útján megszerezve a pénzpiaci legkedvezőbb árral 70° re számítva és hozzá számítva az ő évi építkezési idő alatti 5°0 kamatot,s a megszerzési költséget,akkor 17,903,000 főt kell kibocsátani, melynek éven-