Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-22 / 19. szám
*9. szám. Csütörtök, October 22. 1868. 19. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................1 írt 85 kr. 3 hónapra.........................5 ., 50 ,, 6 hónapra. . . . . . 11 „ — „ Az esti kiadás különküldéséért felül fizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. II. mi. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Mátólfogva a táviratokat az utolsó oldalon találják olvasóink. Pest, October 22.1868. A király f. hó 24-én, szombaton d. e. 11 órakor audientiákat fog adni Budán. Előjegyzések pénteken d. e. 12 óráig fogadtatnak el. Bécsi lapok jajgatnak Lónyay azon nyilatkozata felett, melyben a bank ügyét illetőleg Breszlnek kijelentette, hogy Magyarországnak sem azon kamatnélküli 80 millióhoz, melylyel Ausztria a banknak tartozik, sem azon évenkénti 1 millióhoz, melyet Ausztria a bank privilégiumának az államjegyek általi megcsonkításáért a bank irányában elvállalt, semmi köze. A bécsi lapok ebben határozott visszautasítását látják Brestl igényeinek, és semmi reménynyel sem áltatják magukat az iránt, hogy Magyarország ezen törvényes és jogos álláspontjától elálljon. Ezzel szemben hazafias ellenzéki lapjaink, mint a „Hon“ és „Hazánk,“ szintúgy a „Pester Lloyd“ estilapjának e. jegyű levelezője, Lónyay nyilatkozatában igenis látnak támpontot arra, hogy a lajtántúli igényekről még egyszer tárgyalás lesz, s hogy a magyar kormány a törvényesen elvállalt államadósságokon felül még újabb kötelezettséget vállaljon az országra. Nehogy, ellenzékünk jóakaró és egészen magyar érdekű figyelmeztetése Bécsben teljesíthetlen reményeket gerjeszszen, sietünk constatálni, hogy Lónyay szavainak ilyetén interpellációja tökéletesen önkényes és ferde, s hogy a pénzügyminiszter nyilatkozatának semmi más értelme nem lehet, minthogy sem a 80 milliónyi kölcsönből, sem a 2 millió kárpótlásból Magyarország nem vállal semmit. Amit a pénzügyminiszter nyilatkozata végén mond, hogy t..: „különben e kérdés a bankprivilégium lefolyása előtt nem tartozik a sürgősek közé,“ az — véleményünk szerint— nem vonatkozhatik egyébre, mint a solidariter elvállalt függő adósság, specialiter az államjegyek annak idején leendő fundaciójára, amely az elvállalt solidaritásnál fogva kölcsönös megállapodás tárgya lesz. Mint értesülünk, a horvát bizalmi férfiak negyedike a fiumei ügyben Dr. Suhaj lesz. (A másik három : Zsuvics József, Bedekovich főispán, és Pejacsevich gróf lesz.) A magyar királyi igazságügyminiszter, a nyugalmazott katonaságot a polgári bíróság hatásköréhez utasítván, az iráni körrendeletet bocsátotta ki, melynek lényeges tartalma a következő: „A cs. kir. apostoli Felsége f. e. augusztus 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával addig is, míg a hadbíróságok illetékessége tüzetesen szabályoztatnék, a cs. k. közös hadügyi minisztériumot oda utasítani méltóztatott, hogy a nyugalmazott és a katonai tiszti rang megtartásával kilépett katonák a fennálló törvényes szabályok értelmében, úgy polgári, mint bűnügyeikre nézve, a polgári bíróságok alá tartozván : a katonai bíróságok reájuk hatáskörüket ki ne terjeszszék.“ Némely törvényhatóság a hőszabb szabadságvesztésre ítélt bűntetteseket a vizsgálati foglyokkal amúgy is eléggé terhelt börtöneiben visszatartja, miáltal gyakran a kávéabbé romlottak erkölcsi sülyedési s ragályos betegségek kitörése okoztatik; több isben tapasztaltatott az is, hogy a törvényhatóságok a fegyenczeknek orsz. fegyintézetbe szállításakor egymástól eltérő intézkedéseket tesznek. Ennélfogva az igazságügyi minisztérium rendeletet bocsájtott valamennyi törvényhatósághoz, melyben a következő szabályzatokat álltja fel: Midőn a közönség az egy évnél hőszabb szabadságvesztésre ítélt bűntettest orsz. fegyintézetbe felvétetni kívánja, ezt az ítélet jogerőre emelkedése után legfelebb tíz nap múlva, ide jelentse be, — beküldvén egyidejűleg az illetőnek pontosan kitöltött „Értesítő táblázatát“, — jogerőre emelkedett ítéletének, illetőleg közbevetett felebbezés esetében mind a három bíróság által hozott ítéletek másolatait, s ha nem magyar nyelven lennének fogalmazva, egyszersmind azok hiteles magyar fordítását, s végül a fegyencz egészségi állapotáról szóló orvosi leletet. A feljelentés megtörténte után , a mellékelt okmányok visszacsatolása mellett,tertesíttetni fog az illető törvényhatóság , hogy az elszállítandó fegyencz melyik orsz. fegyintézetbe rendeltetett felvétetni. A fegyenczek elszállítása a szükséges biztos fedezet alatt, de az egészségre gyakran káros hatásúnak bizonyult tu 1 nehéz békék alkalmazásának mellőzésével, minden további késedelem nélkül foganatosítandó, kivéve, ha ezt netalán időközben bekövetkezett betegség gátolná. A kísérettel megbízott őrszemélyzet vezetőjének a fennemlített okmányok, a fegyenczczel egyidejűleg, a fegyintézet igazgatójának való kézbesítés végett annál is inkább átadandók, mivel ha azok hiányoznának, a fogyancz az orsz. fegyintézetekbe, a folyó évi november 1-től érvényesítendő szabályt érint, többé átvétetni nem fogna. A honvédelmi magyar királyi minisztérium következő rendeletet küldött a törvényhaóságokhoz : A hadfőparancsnokságoknak illetékes helyről utasításul adatott, a hadtestek parancsnokait utasítani, hogy a katonaság gyakorlatai alkalmával bevetett földek, különösen pedig a szöllőkertek, gyakorlati tereküt ne használtassanak, azokra a katonaság ne hatoljon, átalában a termények kimehessenek, egyszersmind megegyeztetett, hogy a kártételre okot szolgáltatók ne csak a feleletre vonattassanak, hanem kártérítésre is szoríttassanak. A „Honvéd“ utolsó számában egy fulmináns czikket ír, melyben azt beszéli, hogy a közös hadügyminisztérium a magyar honvédséget ócska Waenczel-féle fegyverekké csiszolt puskákkal akarja fölfegyverezni. Egy pillanatig sem kétkedtünk azon, hogy a „Hon“, oppositionális idegbajai közt utánna fogja imádkozni a „Honvédének ez „ócska dalt ócska dolgokról.“ S habár nem is csalódtunk,kettőben mégis tévedtünk : egy az, hogy nem hihettük, hogy más vehesse pártfogása alá ez ócskaságot, mint a skorpió; (ámbár hiszen bár a jegy nem Ezsau jegye, de a hang Ezsaué), más az, hogy nem hittük, hogy a „Hon“ egy átvett közleménynél a maga szakállára beszéljen „jólértesült körökrel,amelyekből e hír származott volna. Mi — mint a dolgok bekövetkeztére el valánk készülve a „Honvéd“ czikke folytán,nehogy hiábavaló vaklármát kelljen csinálnunk,ami egy komoly napilap méltóságával össze nem fér,—elmentünk az illetékes körökbe, melyek minden arra való ember előtt nyitva áldanak, tudakozódtunk, s megtudtuk, hogy a „Honvéd“ hite alaptalan,s hogy a „Hon“ illetékes köreibe szerint illetéktelen. Kérjük a „Hon“-t, vagy járjon szintén utánna, vagy ha beéri a mi fáradságunkkal, nyugtassa meg ennek alapján föllármázott közönségét. (Hazai lapok.) Tisza Kálmán folytatja czikkeit a népnevelésről, s polemizál Eötvös javaslatával. Azon elvből indulva ki, hogy a gyermekek neveléséről elsősorban a szülök kötelessége gondoskodni, mely elvvel Eötvös javaslata ellentétben állana, így kezdi meg a csatározást : »Ha minden gyermek ingyen jár iskolába, s az iskolai költségei valamely adó jövedelmeiből fedeztetnek, a szülő csak mint állampolgár járul annak költségeihez, de mint szülő sem első-,sem másod-,sem harmadsorban nem tesz semmit gyermekei neveltetéséért.“ Váljon mennyiben incompatibilis a szülőház állampolgárral ? — Ha valaki állampolgári minőségében fizeti meg adó alakjában a tanpénzt gyermekei nevelésére , ezáltal ki van-e vetkőztetve szülői minőségéből? S nem marad-e az iskolán túl ezer meg ezer eszköz, melylyel az iskolán túl tetézheti s tökéletesítheti gyermekei nevelését ? Tszen idézett passust csak Tisza Kálmán iránti tiszteletünkből nevezzük sophismának képtelenség helyett, a mi valódi neve. Eötvös azon állítását, mely szerint a kényszeriskolázást kimondani akkor nem lehet, ha a szülőkön tandíjt veszünk meg, Tisza csak egy esetben engedi meg, ha t. i. az illető szülök a tandíj fizetésére képtelenek. „De az,—úgymond, —hogy al kötelesség alól azokat is fölmentsük, kik arra képesek, hogy azok terhét is mások vállára rakjuk, kik maguk is elviselhetik, sem nem szükséges, sem nem igazságos.“ Ez mindenek felett oly hamis állítás, melyelsősorban épen az igazságosságba ütközik homlokegyenest.Mert, vegyük fel, a tandíj-fizetési rendszer : a pesti királyi egyetemen tesz ez egy félévre 21 forintot eért.Ezért nyer oktatást a milliomos fia, ezért nyer oktatást azon szegény fiú, ki leczkék adásával, verejtékes másolással keresi be mindennapi élelmét, ruházatát, s végül a tanpénzt. Hol itt az igazság ? A társadalmi élet fogalmával jár, hogy az állam szervezetének fenntartásához a társadalmi együttlét, együtthaladás lehetségesítéséhez minden ember egyformán járuljon, erejéhez képest, mit számokban vagyona fejez ki. Minden közintézet áldásait a háza, minden polgára egyformán élvezi, holott adózás útján csak arányos, de nem ugyanazon összeggel járul fenntartásához. Méltányos-e, sőt — hogy Tisza szavaival éljek, — igazságos-e az, hogy a legszükségesebb, legnélkülözhetlenebb intézményben ily aránytalanság uralkodjék, s nem épen megfordítva a tehetlen vállára hárult-e még a tehetős terhe i8 ? Ebből látszik, mennyi értéke van azon állításnak, hogy az adóban kivetett tandíj által azok terhét is, kik fizetni tudnának, mások vállára rakjuk. Az adózás mindenkit, erejéhez képest terhel, kivétel nélkül, s ha a szülők kötelessége elsősorban gondoskodni saját gyermekeik neveléséről, úgy ez nem annyit jelent, hogy ezzel ki is meríttetett kötelességük. Mindenkinek kötelessége azon állam jólétének előmozdítása, minden tekintetben, melynek társadalmi rendje az egyesek jólétét biztosítja. A jólét leghathatósb emeltyűje pedig a nevelés; ennélfogva mindenkinek kötelessége ehhez is járul