Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)

1868-10-22 / 19. szám

*9. szám. Csütörtök, October 22. 1868. 19. évi foly­am. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................1 írt 85 kr. 3 hónapra.........................5 ., 50 ,, 6 hónapra. . . . . . 11 „ — „ Az esti kiadás különküldéséért felül fizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri­ utcza 6. sz. II. mi. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Mától­­fogva a táviratokat az utolsó oldalon találják olvasóink. Pest, October 22.1868.­ ­ A király f. hó 24-én, szombaton d. e. 11 órakor audientiákat fog adni Budán. Előjegy­zések pénteken d. e. 12 óráig fogadtatnak el.­­ Bécsi lapok jajgatnak Lónyay azon nyi­latkozata felett, melyben a bank ügyét illetőleg Breszlnek kijelentette, hogy Magyarországnak sem azon kamatnélküli 80 millióhoz, melylyel Ausztria a banknak tartozik, sem azon éven­kénti 1 millióhoz, melyet Ausztria a bank pri­vilégiumának az államjegyek általi megcson­kításáért a bank irányában elvállalt, semmi köze. A bécsi lapok ebben határozott visszauta­sítását látják Brestl igényeinek, és semmi re­­ménynyel sem áltatják magukat az iránt, hogy Magyarország ezen törvényes és jogos álláspont­jától elálljon. Ezzel szemben hazafias ellenzéki lapjaink, mint a „Hon“ és „Hazánk,“ szintúgy a „Pester Lloyd“ estilapjának e. jegyű levele­zője, Lónyay nyilatkozatában igenis látnak tám­pontot arra, hogy a lajtántúli igényekről még egyszer tárgyalás lesz, s hogy a magyar kor­mány a törvényesen elvállalt államadósságokon felül még újabb kötelezettséget vállaljon az or­szágra. Nehogy, ellenzékünk jóakaró és egészen magyar érdekű figyelmeztetése Bécsben teljesíthetlen reményeket gerjeszszen, sietünk constatálni, hogy Lónyay szavainak ilyetén in­­terpellációja tökéletesen önkényes és ferde, s hogy a pénzügyminiszter nyilatkozatának sem­mi más értelme nem lehet, minthogy sem a 80 milliónyi kölcsönből, sem a 2 millió kárpótlás­­b­ól Magyarország nem vállal semmit. A­mit a pénzügyminiszter nyilatkozata végén mond, hogy t.­.: „különben e kérdés a bankprivilégium lefolyása előtt nem tartozik a sürgősek közé,“ az — véleményünk szerint— nem vonatkozhatik egyébre, mint a solidariter elvállalt függő adós­ság, specialiter az államjegyek annak idején leendő f­u­n­d­a­c­i­ójára, a­mely az el­vállalt solidaritásnál fogva kölcsönös megálla­podás tárgya lesz.­­ Mint értesülünk, a horvát bizalmi férfiak negyedike a fiumei ügyben Dr. Suhaj lesz. (A másik három : Zsuvics József, Bedekovich főispán, és Pejacsevich gróf lesz.)­­ A magyar királyi igazságügyminiszter, a nyugalmazott katonaságot a pol­gári bíróság hatásköréhez utasítván, az iráni körrendeletet bocsátotta ki, melynek lényeges tartalma a következő: „A cs. kir. apos­toli Felsége f. e. augusztus 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával addig is, míg a hadbíróságok illetékessége tüzetesen szabályoztatnék, a cs. k. közös hadügyi minisztériumot oda utasítani méltóztatott, hogy a nyugalmazott és a katonai tiszti rang megtartásával kilépett katonák a fenn­álló törvényes szabályok értelmében, úgy polgári, mint bűnügyeikre nézve, a polgári bíróságok alá tartozván : a katonai bíróságok reájuk hatáskö­rüket ki ne terjeszszék.“­­ Némely törvényhatóság a hőszabb sza­badságvesztésre ítélt bűntetteseket a vizsgálati foglyokkal amúgy is eléggé terhelt börtöneiben visszatartja, mi­által gyakran a kávéabbé rom­lottak erkölcsi sülyedési s ragályos betegségek kitörése okoztatik; több isben tapasztaltatott az is, hogy a törvényhatóságok a fegyenczeknek orsz. fegyintézetbe szállításakor egymástól el­térő intézkedéseket tesznek. Ennélfogva az igaz­­ságügyi minisztérium rendeletet bocsájtott vala­mennyi törvényhatósághoz, melyben a követ­kező szabályzatokat ál­ltja fel: Midőn a közön­ség az egy évnél hőszabb szabadságvesztésre ítélt bűntettest orsz. fegyintézetbe felvétetni kí­vánja, ezt az ítélet jogerőre emelkedése után legfelebb tíz nap múlva, ide jelentse be, — be­­küldvén egyidejűleg az illetőnek pontosan ki­töltött „Értesítő táblázatát“, — jogerőre emel­kedett ítéletének, illetőleg közbevetett felebbezés esetében mind a három bíróság által hozott íté­letek másolatait, s ha nem magyar nyelven len­nének fogalmazva, egyszersmind azok hiteles magyar fordítását, s végül a fegyencz egészségi állapotáról szóló orvosi leletet. A feljelentés megtörténte után , a mellékelt okmányok visszacsatolása mellett,tertesíttetni fog az illető törvényhatóság , hogy az elszállítandó fegyencz melyik orsz. fegyintézetbe rendeltetett felvétetni. A fegyencz­ek elszállítása a szükséges biztos fedezet alatt, de az egészségre gyakran káros hatásúnak bizonyult tu 1­ n­e­­héz békék alkalmazásának mellő­zésével, minden további késedelem nélkül fo­ganatosítandó, kivéve, ha ezt netalán időközben bekövetkezett betegség gátolná. A kísérettel megbízott őrszemélyzet vezetőjé­nek a fennemlített okmányok, a fegyenczczel egyidejűleg, a fegyintézet igazgatójának való kézbesítés végett annál is inkább átadandók, mivel ha azok hiányoznának, a fogyancz az orsz. fegyintézetekbe, a folyó évi november 1-től érvényesítendő szabály­t érint, többé átvétetni nem fogna.­­ A honvédelmi magyar királyi minisztérium következő rendeletet küldött a törvényha­­ósá­gokhoz : A hadfőparancsnokságoknak illetékes helyről utasításul adatott, a hadtestek parancs­nokait utasítani, hogy a katonaság gyakorlatai alkalmával bevetett földek, különösen pedig a szöllőkertek, gyakorlati tereküt ne használtassa­nak, azokra a katonaság ne hatoljon, átalában a termények kimeh­essenek, egyszersmind meg­egyeztetett, hogy a kártételre okot szolgáltatók ne csak a feleletre vonattassanak, hanem kártérí­tésre is szoríttassanak.­­ A „Honvéd“ utolsó számában egy fulmi­­náns czikket ír, melyben azt beszéli, hogy a kö­zös hadügyminisztérium a magyar honvédséget ócska Waenczel-féle fegyverekké csiszolt pus­kákkal akarja fölfegyverezni. Egy pillanatig sem kétkedtünk azon, hogy a „Hon“, oppositionális idegbajai közt utánna fogja imádkozni a „Hon­védének ez „ócska dalt ócska dolgokról.“ S ha­bár nem is csalódtunk,kettőben mégis tévedtünk : egy az, hogy nem hihettük, hogy más vehesse pártfogása alá ez ócskaságot, mint a skorpió; (ámbár hiszen bár a jegy­ nem Ezsau jegye, de a hang Ezsaué), más az, hogy nem hittük, hogy a „Hon“ egy átvett közleménynél a maga szakállára beszéljen „jólértesült körök­­r­e­l,a­melyekből e hír származott volna. Mi — mint a dolgok bekövetkeztére el valánk készülve a „Honvéd“ czikke folytán,nehogy hiábavaló vak­lármát kelljen csinálnunk,a­mi egy komoly napi­lap méltóságával össze nem fér,—elmentünk az illetékes körökbe, melyek minden arra való em­ber előtt nyitva áldanak, tudakozódtunk, s meg­tudtuk, hogy a „Honvéd“ hite alaptalan,s hogy a „Hon“ illetékes köreibe szerint illetéktelen. Kér­jük a „Hon“-t, vagy járjon szintén utánna, vagy ha beéri a mi fáradságunkkal, nyugtassa meg en­nek alapján föllármázott közönségét. (Hazai lapo­k.) Tisza Kálmán folytatja czikkeit a népnevelésről, s polemizál Eötvös ja­vaslatával. Azon elvből indulva ki, hogy a gyer­mekek neveléséről első­sorban a szülök köteles­sége gondoskodni, mely elvvel Eötvös javaslata ellentétben állana, így kezdi meg a csatáro­zást : »Ha minden gyermek ingyen jár iskolába, s az isko­lai költségei valamely adó jövedelmeiből fedeztetnek, a szülő csak mint állampolgár járul annak költségeihez, de mint szülő sem első-,sem másod-,sem harmad­sorban nem tesz semmit gyermekei neveltetéséért.“ Váljon mennyiben incompatibilis a szülőház ál­lampolgárral ? — Ha valaki állampolgári minő­ségében fizeti meg adó alakjában a tanpénzt gyermekei­ nevelésére , ezáltal ki van-e vet­­kőztetve szülői minőségéből? S nem marad-e az iskolán túl ezer meg ezer eszköz, melylyel az is­kolán túl tetézheti s tökéletesítheti gyermekei nevelését ? Tszen idézett passust csak Tisza Kálmán iránti tiszteletünkből nevezzük sophismának képtelen­ség helyett, a mi valódi neve. Eötvös azon állítását, mely szerint a kény­szer­iskolázást kimondani akkor nem lehet, ha a szülőkön tandíjt veszünk meg, Tisza csak egy esetben engedi meg, ha t. i. az illető szülök a tandíj fizetésére képtelenek. „De az,—úgymond, —hogy al kötelesség alól azokat is fölmentsük, kik arra képesek, hogy azok terhét is mások vál­lára rakjuk, kik maguk is elviselhetik, sem nem szükséges, sem nem igazságos.“ Ez mindenek felett oly hamis állítás, mely­­első­sorban épen az igazságosságba ütközik homlok­egyenest.Mert, vegyük fel, a tandíj-fizetési rend­szer : a pesti királyi egyetemen tesz ez egy fél­évre 21 forintot e­­ért.­Ezért nyer oktatást a mil­liomos fia, ezért nyer oktatást azon szegény fiú, ki leczkék adásával, verejtékes másolással ke­resi be mindennapi élelmét, ruházatát, s végül a tanpénzt. Hol itt az igazság ? A társadalmi élet fogal­mával jár, hogy az állam szervezetének fenn­tartásához a társadalmi együttlét, együtt­haladás lehetségesítéséhez minden ember egyformán já­ruljon, erejéhez képest, mit számokban vagyona fejez ki. Minden közintézet áldásait a háza, minden polgára egyformán élvezi, holott adózás útján csak arányos, de nem ugyanazon összeggel járul fenntartásához. Méltányos-e, sőt — hogy Tisza szavaival éljek, — i­g­a­z­s­á­­g­o­s-e az, hogy a legszükségesebb, legnélkü­­lözhetlenebb intézményben ily aránytalanság uralkodjék, s nem épen megfordítva a tehetlen vállára hárult-e még a tehetős terhe i8 ? Ebből látszik, mennyi értéke van azon állítás­nak, hogy az adóban kivetett tandíj által azok terhét is, kik fizetni tudnának, mások vállára rakjuk. Az adózás mindenkit, erejéhez képest terhel, kivétel nélkül, s ha a szülők kötelessége­ első­sorban gondoskodni saját gyermekeik ne­veléséről, úgy ez nem annyit jelent, hogy ezzel ki is meríttetett kötelességük. Mindenkinek kö­telessége azon állam jólétének előmozdítása, minden tekintetben, melynek társa­dalmi rendje az egyesek jólétét biztosítja. A jó­­lét leghathatósb emeltyűje pedig a nevelés; en­nélfogva mindenkinek kötelessége ehhez is járul­

Next