Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)

1868-10-27 / 23. szám

23. szám. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................1 írt 85 kr. 3 hónapra.........................5 „ 50 „ 6 hónapra........................11 „ — „ Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint...............................30 kr. Kevy, October 27. 1868. ESTI KIADÁS. 19. évf folyam. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza 6. sz. II. MR. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, October 27.1868.­ ­ Mint értesülünk, a legközelebb törvény erejére emelkedő polgári perrendtartás csak jövő évi ápril elsején fog életbe lépni. A késleltetés fő okát a királyi kúria gyökeres átalakítása ké­pezi.­­ Mint előre lehetett látni, a nemzetiségi kér­désének megoldása a bizottságban. Sem a szerb sem a román képviselőket nem volt képes kie­­légíteni.A baloldal némely coryphaeusai,­(többek között Nyári), szintén majd kelepczéjükbe estek, s kevésbé múlt, hogy eljárásukat nem tá­mogatták, azonban még idejekorán figyelme­sekké tétettek. Különösen kikeltek a felső-ma­gyarországi képviselők, kik egész befolyásuk elvesztésétől tartottak, ha Nyári Pál indítványa törvényerőre emeltetnék. A románok és szerbek pedig épen oly követelésekkel léptek fel, melyek a közigazgatás egységét a legnagyobb mérvben veszélyeztetnék, azért is a gyakorlati következ­mények számbavétele folytán elég óvatosan tér­tek ki útjukból.­­ A küldöttség, mely az új negyed kkeble­­zésére és az iskolák felállítására vonatkozó em­­lékiratot az illető minisztériumoknak (belügy és közoktatásügy) átadandó lesz, holnap fog Pestre érkezni. B­p. c. A népnevelési ügyben egybehívott szakbizottság ma, 10 órakor adta be véleményét. Az eljárás Úgy történt, hogy minden egyes szakember külön hallgattatott meg, s így közöt­tük semmi kölcsönös értekezés nem történhetett; mindez pedig egyedül azon okból, hogy min­den hoszabb vitatkozásnak egyszerűen eleje vétessék. Mint tudjuk, ugyanis mindegyik meg­hívott szakférfiúnak megküldték volt azon kér­déseket, melyekre a bizottság előtt felelni fog. Természetesen, nem kell minden tagnak minden kérdésre megfelelni (22 kérdés van feltéve), s mindenkinek saját belátására bízatott, hogy melyik kérdésre nézve nyilatkozzék. Egyébiránt az országgyűlési bizottság az itt követendő alapelvekre nézve körülbelül teljesen egyetért; legnagyobb nehézséget látszik okozni a tanuló­­képezdékre fordítandó költségtétel. A kisdedóvó­intézetek fölött való rendelkezést egyszerűen mellőzni kívánják, minthogy­ e tárgy inkább az ápolás, mint a nevelés körébe tartozik. A bizottsági tárgyalásoknál gyorsírók is alkalmaz­tatnak, a jelentések azonban nem fognak közzé­­tétetni.­­A „P. Ll.“a következő új vasútvállala­­tokat sorolja fel: Az aradi konsortium nevében az anglo-hugarian bank a kir. közi. minisztériumtól egy,Arad és Új-Arad között léte­sítendő lóvonatú vaspálya építése­ és használa­tára kért engedélyt.— Herbert Ferencz, kétegyházi vasúti állomásfőnök, megnyerte az általa régebben kért engedélyt, egy vaspálya előmunkálataira, a­mely is Gyuláról kiindulva egy oldalággal Kétegyházára az erdélyi határo­kig, s Boros-Sebestől Deznáig haladna. — Új­falu­ssy úr, kövárvidéki kapitány és társai egy vasút előmunkálataira egy évi engedélyt nyertek. A vasút Szathmártól Kolozsváron át, a Szamos völgyén, Deés érintésével Beszterczéig menne.— Stein L­aj­o­s, urasági jószágigaz­gató és társai a nem rég kért 4 havi engedélyt egy vaspálya előmunkálataira, megnyerték. E vasút Pozsegán át szárnyvonalakkal Brood és Ó-Gradiskára,Eszéktől Sziszekig lenne épitendő. Dr. Ziemalkowsky, a reichsrath alelnöke, s Rogawsky, lengyel képviselő, vasúti ügyekben Peetre érkeztek. (Hazai lapok). Non quid iuria, nec: quid consilii, non minus nec : quid personae, sed quid honoris?! Jókai megerőltette ma­gát. Érzi azon felelősséget, mely háramlik reá abból, hogy a leglelkiismeretlenebb felületesség­nek engedi át nevét, s az ő morális felelőssége alatt megjelenő lap hasábjait. Többször dicseke­dett a „Hon“ hol nyíltabban, hol rejtettebben az­zal, hogy olvasói szaporodnak; ma Jókai maga dicsekszik. De váljon gondoltak-e már arra, hogy olvasóik szaporodásának okául szélt­ben­­hosszában csak egyet emlegetnek ? És ez nem más, mint a nagy publikum sajnálatos, beteges hajlama, mondhatni: viszketege minden iránt, a­mi botrányos. „Piszok, szenny, pocsolya, sár, úgymond Jókai, s más efféle válogatott kifejezések csak olyan rendes bekö­szöntek nála (a ,,Nanló“-nál), a mi irányúnk­ban (a „Hont irányában), mint mikor más ember jó napot kíván.— Vette ezt észre Jókai? — És nem jutott eszé­be, e jelenséget forrására visszavinni ? — Sem­mi okunk sincs azt állítani, hogy e kifejezéseket nem használtuk. Használtuk, igenis! De Jókai, midőn publikumának erről panaszkodik, azon gyermek helyzetébe jut, ki az erdőből hazajö­vet anyjának panaszkodott, hogy az erdőből va­laki szüntelen „hunczut, kópé, szamár“ stb czi­­mekkel tradtálta őt; az anya pedig jól tudta, hogy ez csak a gyermeknek felelgető viszhang volt. Mit feleljünk arra, mikor egy kétes múltú ember a „Hon“ hatályain Deák Ferenczet elvte­­lenséggel vádolja ? — Mert nem arról van szó, hogy szabad e vagy nem szabad-e Deák Feren­czet megkritizálni ? A viszhang úgy felel, a­hogy az erdőbe bele­kiáltanak. Az erdőbe pedig Jókai nevében kiabáltak be, s a „Pesti Napló“ eljárása bizonyára kíméle­tes volt, midőn Jókai nevét, mely ily hallatlanul éltek vissza, nyugodni hagyta, és Csak a „Hon“-ról és a „Hon“ portentumairól : Csernátoniról és a skorpióról beszélt. Úgy látszik, Jókai az elmúlt másfél évet át­­aludta, különben nem volna ma lelke, azt irni, a mit ir, nem volna vakmerősége, azt irni, a mit ir. Kettőre vállalkozunk minden órán : az egyik az, hogy összeállítjuk mindazon „gyöngyszeme­ket,“ azon aljas, undorító kifejezéseket, gyanú­sításokat, piszkolódásokat, durvaságokat és él­hetetlenségeket, melyek másfél év óta a „Hon“ hasábjain megjelentek; állítsa össze Jókai is mindazt a „­ Napló”ból, a­mi ellen ma­­r, s bocsássuk a közönség ítéletére. „A „Hon“-ban nem kerülnek a csikkek a sajtó­ bu­­reau földalatti csatornáin keresztül ; mi olyan embe­rekkel nem dolgozunk együtt, a­kiket nem tisztelünk.“ Ezt mondja Jókai. Mi pedig azt mondjuk, hogy annál roszabb, ha azért tisztelnek embe­reket, mert hasznukat veszik, mert együtt dol­goznak velük. Mi készek vagyunk — s ez a második, mire vállalkozunk, — minden órán készek vagyunk az összehasonlítást koc­káztatni, összes munka­társaink közt s azok között, kiket Jókaiék tisztelnek, s kikkel együtt dolgoznak, kiter­jesztvén az összehasonlítást a múltra, jelenre, mindenre. Ennyit kívántunk Jókainak, s egyúttal az el­lenzéki sajtó mindazon részének és egyes tagjai­nak is mondani, mely s illetőleg kik tehetlen­ségükben s érvhiányukban meg nem szűnnek mindenre a „fizetett sajtó“val a „bérencz tollak“­­kal válaszolni. Nem tekintve azt, hogy a „Hazánk“ tisztán subventión teng, s igy srói, kik nem abból fizet­tetnek, a mi ellentétét­­képezi, a subventiónak s a voltaképeni függetlenségnek alapja : az olva­só nagy közönség c­ontributiójából, hanem egyes pártemberek erszényéből, tehát írói, in optima forma subventionált írók; nem tekintve azt, hogy a „Hon“ cautiója, mint vagy két hóval ezelőtt a „P. Lloyd“ egyik újdonságá­ban olvasható volt, nem a szerkesztő-tulajdonos­tól, hanem egy más privát embertől telt, ki a baloldali szakadás után vezérszerepet is játszott tehát mérvadó volt a „Hon“ hasábain, nem te­kintve végre azt, hogy mindez nálunk nincs és nem is volt így soha, mert itt a felelős szerkesz­tőn kívül senkinek sem beszólása, sem befolyása nincsen , tehát eltekintve mindettől, a­mi azt bizonyítja, hogy subventió, a bérencz toll, mind ott túl dolgozik, mert ha egy-két pártember ál­dozatkészsége ma mást gondol, akkor holnap a „Hazánk“ többé­ nem jelen meg. Kérdjük : el volna-e az igazság akkor is ütve, és hazugsággá válnék-e akár akkor is, ha mindjárt alaposan mondaná is ellenese arra, a­ki hirdeti, hogy nem meggyőződését hirdeti ? Ha százszor állana is az, a­mi csak a tehet­­lenség nyomorú fegyvereként használtatik elle­nünk, mégis e fegyver forgatása és hiábavaló irány forgatása nem mutatna egyebet, mint hogy akármily gyarlók a próféták maguk, az általuk hirdetett igazság szent, mert a próféták gyarló­ságának emlegetése nem c­áfolat. És bizony­bizony mondom, nem jó volna ti néktek, ha az volna, mert különben egyebet sem kellene ten­nünk, mint Jókai úr munkatársait, kiknek­­az ő tisztelete nem lehet elég salvus conductus, sorra vennünk. Bocsásson meg az olvasó, hogy ez ügygyel kellett foglalkoznunk ! Jókai kényszerített reá. Mi tartózkodtunk eddig munkatársainak garáz­dálkodásaiért őt felelőssé tenni, mert tudjuk, hogy egyetlenegy lap szerkesztése is mennyi bajjal, gonddal és fáradsággal jár; ő pedig hár­mat is szerkeszt, s mind a háromért felelős is volna; de ma síkra szállt munkatársaiért, s bár jól tudjuk, nem tudta mit cselekszik, nem rejt­hettük véka alá a világos igazságot. ” A „Hazánk“ egyik fiatal sarkantyusa (der naemiich einen Sporn hat) ezeket írja: „Szóljunk e még a közös hadügyminiszterről? Való­ban, a nemzeti önérzet vért ker­get arczunkba, időn e becsempészett institutio eljárását és működését vizs­gáljuk; s ha még arra gondolunk, hogy ezen, a leg­újabb törvényeket is folyton tapodó, s az alko­mány felett Damokles kardja gyanánt lebegő solda­cska ha­talma és befolyása megnöveltetett, a­helyett, hogy tehe­tetlenné tétetett volna. Merné-e egy, a felelősség egész súlyát érző miniszter lábbal tapodni a törvényt, és da­­czolni a király határozott akaratával ? Egy alkotmá­nyos és felelős miniszter eljárása-e az, hogy a közjogi átalakulást is csak saját javára, saját hatalma növelésé­re zsákmányolja ki ? tökéletesíti a soldateskát, s a ka­tona elé nem az alkotmány s a király iránti hűséget, hanem a fekete-sárga zászló szentségét tűzi ki ? Egy, a felelőség egész súlyát érző miniszte­r merne-e aláírni oly rendeletet, mely államot teremt az államban, elide­­gen­ti a katonát a néptől, s merne-e titkos eszközévé sülyedni az alkotmány ellen intézett machinatióknak?“ Ki hallott ily szörnyű dolgokat ? Hiszen ez a végítélet közeledése ! Az egészben csak egy hiba

Next