Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-27 / 23. szám
23. szám. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................1 írt 85 kr. 3 hónapra.........................5 „ 50 „ 6 hónapra........................11 „ — „ Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint...............................30 kr. Kevy, October 27. 1868. ESTI KIADÁS. 19. évf folyam. Szerkesztési iroda : Uri utcza 6. sz. II. MR. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, October 27.1868. Mint értesülünk, a legközelebb törvény erejére emelkedő polgári perrendtartás csak jövő évi ápril elsején fog életbe lépni. A késleltetés fő okát a királyi kúria gyökeres átalakítása képezi. Mint előre lehetett látni, a nemzetiségi kérdésének megoldása a bizottságban. Sem a szerb sem a román képviselőket nem volt képes kielégíteni.A baloldal némely coryphaeusai,(többek között Nyári), szintén majd kelepczéjükbe estek, s kevésbé múlt, hogy eljárásukat nem támogatták, azonban még idejekorán figyelmesekké tétettek. Különösen kikeltek a felső-magyarországi képviselők, kik egész befolyásuk elvesztésétől tartottak, ha Nyári Pál indítványa törvényerőre emeltetnék. A románok és szerbek pedig épen oly követelésekkel léptek fel, melyek a közigazgatás egységét a legnagyobb mérvben veszélyeztetnék, azért is a gyakorlati következmények számbavétele folytán elég óvatosan tértek ki útjukból. A küldöttség, mely az új negyed kkeblezésére és az iskolák felállítására vonatkozó emlékiratot az illető minisztériumoknak (belügy és közoktatásügy) átadandó lesz, holnap fog Pestre érkezni. Bp. c. A népnevelési ügyben egybehívott szakbizottság ma, 10 órakor adta be véleményét. Az eljárás Úgy történt, hogy minden egyes szakember külön hallgattatott meg, s így közöttük semmi kölcsönös értekezés nem történhetett; mindez pedig egyedül azon okból, hogy minden hoszabb vitatkozásnak egyszerűen eleje vétessék. Mint tudjuk, ugyanis mindegyik meghívott szakférfiúnak megküldték volt azon kérdéseket, melyekre a bizottság előtt felelni fog. Természetesen, nem kell minden tagnak minden kérdésre megfelelni (22 kérdés van feltéve), s mindenkinek saját belátására bízatott, hogy melyik kérdésre nézve nyilatkozzék. Egyébiránt az országgyűlési bizottság az itt követendő alapelvekre nézve körülbelül teljesen egyetért; legnagyobb nehézséget látszik okozni a tanulóképezdékre fordítandó költségtétel. A kisdedóvóintézetek fölött való rendelkezést egyszerűen mellőzni kívánják, minthogy e tárgy inkább az ápolás, mint a nevelés körébe tartozik. A bizottsági tárgyalásoknál gyorsírók is alkalmaztatnak, a jelentések azonban nem fognak közzététetni.A „P. Ll.“a következő új vasútvállalatokat sorolja fel: Az aradi konsortium nevében az anglo-hugarian bank a kir. közi. minisztériumtól egy,Arad és Új-Arad között létesítendő lóvonatú vaspálya építése és használatára kért engedélyt.— Herbert Ferencz, kétegyházi vasúti állomásfőnök, megnyerte az általa régebben kért engedélyt, egy vaspálya előmunkálataira, amely is Gyuláról kiindulva egy oldalággal Kétegyházára az erdélyi határokig, s Boros-Sebestől Deznáig haladna. — Újfalussy úr, kövárvidéki kapitány és társai egy vasút előmunkálataira egy évi engedélyt nyertek. A vasút Szathmártól Kolozsváron át, a Szamos völgyén, Deés érintésével Beszterczéig menne.— Stein Lajos, urasági jószágigazgató és társai a nem rég kért 4 havi engedélyt egy vaspálya előmunkálataira, megnyerték. E vasút Pozsegán át szárnyvonalakkal Brood és Ó-Gradiskára,Eszéktől Sziszekig lenne épitendő. Dr. Ziemalkowsky, a reichsrath alelnöke, s Rogawsky, lengyel képviselő, vasúti ügyekben Peetre érkeztek. (Hazai lapok). Non quid iuria, nec: quid consilii, non minus nec : quid personae, sed quid honoris?! Jókai megerőltette magát. Érzi azon felelősséget, mely háramlik reá abból, hogy a leglelkiismeretlenebb felületességnek engedi át nevét, s az ő morális felelőssége alatt megjelenő lap hasábjait. Többször dicsekedett a „Hon“ hol nyíltabban, hol rejtettebben azzal, hogy olvasói szaporodnak; ma Jókai maga dicsekszik. De váljon gondoltak-e már arra, hogy olvasóik szaporodásának okául széltbenhosszában csak egyet emlegetnek ? És ez nem más, mint a nagy publikum sajnálatos, beteges hajlama, mondhatni: viszketege minden iránt, ami botrányos. „Piszok, szenny, pocsolya, sár, úgymond Jókai, s más efféle válogatott kifejezések csak olyan rendes beköszöntek nála (a ,,Nanló“-nál), a mi irányúnkban (a „Hont irányában), mint mikor más ember jó napot kíván.— Vette ezt észre Jókai? — És nem jutott eszébe, e jelenséget forrására visszavinni ? — Semmi okunk sincs azt állítani, hogy e kifejezéseket nem használtuk. Használtuk, igenis! De Jókai, midőn publikumának erről panaszkodik, azon gyermek helyzetébe jut, ki az erdőből hazajövet anyjának panaszkodott, hogy az erdőből valaki szüntelen „hunczut, kópé, szamár“ stb czimekkel tradtálta őt; az anya pedig jól tudta, hogy ez csak a gyermeknek felelgető viszhang volt. Mit feleljünk arra, mikor egy kétes múltú ember a „Hon“ hatályain Deák Ferenczet elvtelenséggel vádolja ? — Mert nem arról van szó, hogy szabad e vagy nem szabad-e Deák Ferenczet megkritizálni ? A viszhang úgy felel, ahogy az erdőbe belekiáltanak. Az erdőbe pedig Jókai nevében kiabáltak be, s a „Pesti Napló“ eljárása bizonyára kíméletes volt, midőn Jókai nevét, mely ily hallatlanul éltek vissza, nyugodni hagyta, és Csak a „Hon“-ról és a „Hon“ portentumairól : Csernátoniról és a skorpióról beszélt. Úgy látszik, Jókai az elmúlt másfél évet átaludta, különben nem volna ma lelke, azt irni, a mit ir, nem volna vakmerősége, azt irni, a mit ir. Kettőre vállalkozunk minden órán : az egyik az, hogy összeállítjuk mindazon „gyöngyszemeket,“ azon aljas, undorító kifejezéseket, gyanúsításokat, piszkolódásokat, durvaságokat és élhetetlenségeket, melyek másfél év óta a „Hon“ hasábjain megjelentek; állítsa össze Jókai is mindazt a „ Napló”ból, ami ellen mar, s bocsássuk a közönség ítéletére. „A „Hon“-ban nem kerülnek a csikkek a sajtó bureau földalatti csatornáin keresztül ; mi olyan emberekkel nem dolgozunk együtt, akiket nem tisztelünk.“ Ezt mondja Jókai. Mi pedig azt mondjuk, hogy annál roszabb, ha azért tisztelnek embereket, mert hasznukat veszik, mert együtt dolgoznak velük. Mi készek vagyunk — s ez a második, mire vállalkozunk, — minden órán készek vagyunk az összehasonlítást kockáztatni, összes munkatársaink közt s azok között, kiket Jókaiék tisztelnek, s kikkel együtt dolgoznak, kiterjesztvén az összehasonlítást a múltra, jelenre, mindenre. Ennyit kívántunk Jókainak, s egyúttal az ellenzéki sajtó mindazon részének és egyes tagjainak is mondani, mely s illetőleg kik tehetlenségükben s érvhiányukban meg nem szűnnek mindenre a „fizetett sajtó“val a „bérencz tollak“kal válaszolni. Nem tekintve azt, hogy a „Hazánk“ tisztán subventión teng, s igy srói, kik nem abból fizettetnek, a mi ellentététképezi, a subventiónak s a voltaképeni függetlenségnek alapja : az olvasó nagy közönség contributiójából, hanem egyes pártemberek erszényéből, tehát írói, in optima forma subventionált írók; nem tekintve azt, hogy a „Hon“ cautiója, mint vagy két hóval ezelőtt a „P. Lloyd“ egyik újdonságában olvasható volt, nem a szerkesztő-tulajdonostól, hanem egy más privát embertől telt, ki a baloldali szakadás után vezérszerepet is játszott tehát mérvadó volt a „Hon“ hasábain, nem tekintve végre azt, hogy mindez nálunk nincs és nem is volt így soha, mert itt a felelős szerkesztőn kívül senkinek sem beszólása, sem befolyása nincsen , tehát eltekintve mindettől, ami azt bizonyítja, hogy subventió, a bérencz toll, mind ott túl dolgozik, mert ha egy-két pártember áldozatkészsége ma mást gondol, akkor holnap a „Hazánk“ többé nem jelen meg. Kérdjük : el volna-e az igazság akkor is ütve, és hazugsággá válnék-e akár akkor is, ha mindjárt alaposan mondaná is ellenese arra, aki hirdeti, hogy nem meggyőződését hirdeti ? Ha százszor állana is az, ami csak a tehetlenség nyomorú fegyvereként használtatik ellenünk, mégis e fegyver forgatása és hiábavaló irány forgatása nem mutatna egyebet, mint hogy akármily gyarlók a próféták maguk, az általuk hirdetett igazság szent, mert a próféták gyarlóságának emlegetése nem cáfolat. És bizonybizony mondom, nem jó volna ti néktek, ha az volna, mert különben egyebet sem kellene tennünk, mint Jókai úr munkatársait, kiknekaz ő tisztelete nem lehet elég salvus conductus, sorra vennünk. Bocsásson meg az olvasó, hogy ez ügygyel kellett foglalkoznunk ! Jókai kényszerített reá. Mi tartózkodtunk eddig munkatársainak garázdálkodásaiért őt felelőssé tenni, mert tudjuk, hogy egyetlenegy lap szerkesztése is mennyi bajjal, gonddal és fáradsággal jár; ő pedig hármat is szerkeszt, s mind a háromért felelős is volna; de ma síkra szállt munkatársaiért, s bár jól tudjuk, nem tudta mit cselekszik, nem rejthettük véka alá a világos igazságot. ” A „Hazánk“ egyik fiatal sarkantyusa (der naemiich einen Sporn hat) ezeket írja: „Szóljunk e még a közös hadügyminiszterről? Valóban, a nemzeti önérzet vért kerget arczunkba, időn e becsempészett institutio eljárását és működését vizsgáljuk; s ha még arra gondolunk, hogy ezen, a legújabb törvényeket is folyton tapodó, s az alkomány felett Damokles kardja gyanánt lebegő soldacska hatalma és befolyása megnöveltetett, ahelyett, hogy tehetetlenné tétetett volna. Merné-e egy, a felelősség egész súlyát érző miniszter lábbal tapodni a törvényt, és daczolni a király határozott akaratával ? Egy alkotmányos és felelős miniszter eljárása-e az, hogy a közjogi átalakulást is csak saját javára, saját hatalma növelésére zsákmányolja ki ? tökéletesíti a soldateskát, s a katona elé nem az alkotmány s a király iránti hűséget, hanem a fekete-sárga zászló szentségét tűzi ki ? Egy, a felelőség egész súlyát érző miniszter merne-e aláírni oly rendeletet, mely államot teremt az államban, elidegenti a katonát a néptől, s merne-e titkos eszközévé sülyedni az alkotmány ellen intézett machinatióknak?“ Ki hallott ily szörnyű dolgokat ? Hiszen ez a végítélet közeledése ! Az egészben csak egy hiba