Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)

1868-12-03 / 5493. szám

az indítványozók se jelentkezvén a párbeszéd jogának használása végett, elnök a vitát bere­­kesztettnek jelentő, s szavazásra feltéve a kér­dést : elfogadja-e a ház a nyugdíjakról szóló törvényjavaslat 2-ik szakaszát a közp. bizottság által módosított szerkezetében? — igen, nem. Minthogy húsz tag név szerinti szavazást kí­ván, ez elrendeltetett, eredménye a következő: 432 igazolt képviselő közül igen­nel, vagyis a törvényjavaslat mellett szavazott 184; nemmel 105; egy nem akart szavazni, 141 távol volt; a törvényjavaslat 2 ik §, tehát 79 szótöbbséggel elfogadtatott, a­ javaslat következő szakaszat vita nélkül elfogadtatván, az egésznek megszavazása a hol­napi ülésre halasztatott. Azután felolvastatott a véderőről szóló tör­vényjavaslatot módosító bizottsági jelentés, mely­nek alapján a módosított szakaszok úgy a véd­erőről, valamint a honvédségről szóló törvény­­javaslatban a javaslati szerkezetben egyértelmű­ig elfogadtattak, s a javaslat további tárgy­a­lás végett a főrendekhez átvitetni határoztatott. Az idő elhaladván, az ülés két órára fölfüg­gesztetett. A délután 4 órakor folytatólag megnyitott ülésben G­a­­­z­á­g­ó Salamon elnökölt. Első tárgya a tanácskozásnak az állandó pénz­ügyi bizottság jelentése volt, a rendezett tanács­csal bíró városok törvénykezési költségeinek miként pótlása tárgyában. „A képviselőház folyó évi november 14-én tar­tott országos ülésében oda utasítván az állandó pénzügyi bizottságot, adjon a belügyminisztéri­ummal egyetértőleg mielőbb vélemény­es jelentés arról, miképen lehetne a nem királyi városok tör­vénykezési költségeinek terhein könnyíteni, anél­kül, hogy a szab. kir. városok hason költségeire muldatlanul szükséges összeg megcsorbíttatnék, az alulírott bizottság e tárgybani javaslatát a következőkben foglalja össze : „Alapul véve azon részletesebb felvilágosítá­sokat, melyeket a bizottság a belügyminiszté­riumtól a magyarországi városok törvénykezési szervezetét, állását és költségeit illetőleg nyert, s támaszkodva az egyidejűleg vele közlött pénz­ügyi és statisztikai adatokra : a bizottság a szó­ban levő czélra a belügyminisztériu­mnak 80.000 főnyi összeget ajánl megszavaztatni, és­pedig olyképen, hogy ez összeg a rendezett ta­­nácscsal, illetőleg törvényszékkel b­í­r­ó városoknak, addig, míg az igazságszol­gáltatási új szervezet végleg meg fog állapíttat­ni a minisztérium által, a szükséghez képest, se­gélyezésül részletekben kiszolgáltassék, megje­gyezvén, miszerint a nevezett summa a szabad kir. városok számára szintén már megszavazott összegek közt, a minisztériumnak a kö­rülmé­­nyek szerint szükségesnek bizonyuló á­t­r­u­h­á­­zási jog szintén meg volna adandó.“ Ezen jelentés élénkebb vitára adott okot, mint várni lehete; a vitában részt vettek Horváth Döme, Szaplonczay ,„ Csiky S., K. Luzsénszky Pál, Horváth Károly s többen, minthogy a jelen­tés végső sorai a t­örvénykezési költségeknél az átruházást megengedni javasolja, ebben sokan azt látták, hogy ezen átruházás csakis a királyi városok hasonló költségeit illetőleg történnék meg, s ezért ezen utóbbi tétel kihúzását kívánta több szónok. Németh Károly ugyanezen tárgy felet­i * tanácskozás megkezdésekor beadta indítványát S­z­­­á­v­y J. államtitkár megemlítvén, hogy a királyi városok törvénykezési költségeire a ház már 690 ezer ftőt megszavazott, s ezen ösz­­szegbe azon öt város törvénykezési költségei is benfoglalvák, melyek mint kir. városok beczik­­kelyezve ugyan nincsenek, de ezen jogokkal tényleg élnek ; e czélra tehát újabb költség most nem szavazható; átrendezett tanácscsal biró városok számára az előirányzott 80 ezer ftót megszavazni kéri az átruházás megengedésével mert azon városok közt több van, melyeknek e czimen nem lesznek költségei. Az államtitkár után megeredt a követelési szó­noklat, a városok képviselői nem kímélték a beszédet, hogy küldőik reménye teljesüljön. Mi­r­e­t­i­cs N.­Kikinda kerület számára k­í­­vánja ezen kedvezés kiterjesztését. A többség elfogadta a pénzügyi bizottság ja­vaslatát. Ezután felvétetett az egyetemi tanárok fizeté­sének emeléséről szóló pénzügyi bizottság je­lentése. A ház a bizottság javaslatát vita nélkül el­fogadta. A folytatólag tartott ülésben a kisajátí­tásról szóló törvényjavaslat Buda és Pest városok terüle­tén mind átalánosságban, mind részleteiben rövid vita után elfogadtatott. A központi bizott­ság előadója Királyi Pál terjeszti elő a bizottsági véleményt, s az újra szövegezettt javas­latot. Pest város helyhatósága erre vonatkozólag felterjesztést tett az országgyűléshez, ez azonban, minthogy az osztályok és a központi bizottság, által megelőztetett formailag nem vétetett figye­lembe , de tartalmát illetőleg a törvényjavaslat oly módosításokon ment át, melyek a főváros s általában z autonómia aggodalmait teljesen el­oszlatni képesek. E változások különösen a 4 és 22. §-ban nyertek kifejezést, melyeket szó sze­rint de­igtatunk: 41.§. Ennélfogva kisajátítás eszközöltetik ,­­ ha a közlekedési miniszter a fentebbi sza­kaszokban elősorolt valamely munkálat fogana­tosítását rendeli el és a városi hatóság a minisz­teri határozat ellen felterjesztést nem tesz; b) ha a közlekedési miniszter által elhatáro­zott munkálat ellen a városi hatóság felterjesz­tést tesz, de a törvényhozás annak foganatosítá­sát megengedi (22. §.); c) ha ily munkájat Pest vagy Buda város tör­vényes képviselete által határoztatik el. Az el­járást a ej pont eseteiben a VH. és VIII. fejezet szabályozza. J­­ ^ .v^08‘­atóság jogosítva van a köz­lekedési miniszter ezen határozata ellen 15 nap alatt ugyanazon miniszterhez felterjesztést in­tézni; ez esetben a közlekedési miniszter, ha a felmerült nehézségeket kölcsönös felvilágosítás folytán meg nem szüntetheti, a kisajátítási terv végrehajtásának felfüggesztése mellett a tör­vényhozás engedélyét köteles kieszközölni. A városi hatóság azonban, ha 15 nap alatt felterjesztést nem tesz, a közlekedési miniszter határozatát minden további fennakadás nélkül végrehajtani tartozik. A főrendiház decz. 2-iki ülése. (Folytatás tegnap esti lapunkhoz.) Dr. Cziráky János a 44. § ra vonat­kozólag, mely a közös népiskoláról rendelke­zik, kénytelen lelkiismereti aggodalmai folytán felszólalni. Meghajol ugyan a törvény előtt, de lelkiismerete sugallatát követve, beleegyezését nem adhatja. Indítványt vagy módositványt nem tesz a nemes gróf, felszóllalása viszhang nélkül elhangzik. Az 57. §-nál a bizottság következő pontot kíván közbeszavazni. Hogy az iskolások a val­lásoktatásban szorgalmasan részt vegyenek és egyházaiknak az iskolás gyermekekre fennálló rendeletei szerint egyéb vallásos kötelességeiket is teljesítsék, arra az iskolai elöljáróság is fel­ügyel.“ A ház e módosítványt is elejti. A 78. §. megállapítja, hogy a leányiskolákra vonatkozólag a közoktatási miniszter határozza el, mely tantárgyak hagyassanak el. H­a­y­n­a­­­d Lajos, kalocsai érsek kimondatni kívánja, hogy a hit és erkölcstan vétessék ki a minisz­teri rendelkezés alól. Hollandiára utal, hol a hittan az iskola köréből ki van küszöbölve, ennek meggátlására szükséges a módosítvány elfogadása. — E Eötvös József, közoktatási miniszter magától értetődő dolognak tartja, hogy a hittan mindenütt taníttassék és nem hiszi lehetőnek, hogy valaha magyar miniszter ezt meg akarná akadályozni. Különben ott, hol a hittan ki van zárva, ez a rendszer következmé­nye és nem mutat vallástalanságra. Ha a hittan valaha kizáratnék az iskolából, ez csak tör­vény alapján történhetik és nem rendelet által . A módositvány ennek folytán elvettetik. Hosszabb vitát keltett a 116. §. Az eredeti szerkezet igy hangzik : „Mindennemű községi népoktatási intézet közvetlenül a község hatósá­ga alatt áll. A község e hatóságát az általa vá­lasztott iskolai szék által gyakorolja.“ A bizott­ság és Haynald Lajos érsek ezt így kíván­ják módosíttatni: „Mindennemű népoktatási in­tézet, a mennyiben ez felekezeti jelleggel bir, közvetlenül saját hitfele­kezeti iskolai elöljáró­sága alatt, a mennyiben pedig ily jelleggel nem bir, közvetlenül a község hatósága alatt áll.“ Haynald Lajos kalocsai érsek ajánlja a módosítványt, ámbár meg van győződve, hogy a „majoritás rendíthetlen sziklafaláról“ ez is nyomtalanul le fog esni. Nem szeretné, ha az iskola, édes­anyja, az egyház élétől elszakíthat­nék. Az iskolai székben minden felekezet, min­den vallás képviselve lesz, épen azért vallásta­lan lesz. Reméli, hogy az astronómia, melyet a protestáns atyafiak oly tiszteletre méltóan gya­korolnak, nem sokára a katholikusoktól sem lesz megvonva. Szólott még az érsek a vallás erkölcsi irányal és az egyház magasztos „elhi­­vatásáról“ és a módosítványt újabban ajánlja. B. Eötvös József közoktatási miniszter felolvassa a javaslat 11. §-át és annak alapján kifejti, hogy a hitfelekezetek autonómiája az is­kola terén teljesen biztosítva van. Tisza Lajos és gr. Vay László Hay­nald érseket c­áfolják. B. Vay Miklós szerint kétségbe nem vonható, hogy a felekezeti iskola kizárólag a felekezet rendelkezése alatt áll. A módosítvány felesleges. A ház a módosítványt elveti. Gr. Cziráky János a szavazás után kérdést tesz a közokta­tási miniszterhez, hogy miként értelmezi a tör­vényt ? b. Li iy ' " j j • ■ ' •-ī*T­ava­lynem a szavazás után, mert a miniszter nem volt előbb a teremben. Még néhány alárendelt módosítvány is ajánlta­­tik , ezek azonban vita nélkül visszautazíttatnak. A ház véglegesen változatlanul elfogadja a tör­vényjavaslatot. Az alsóház jegyzője időközben alkotmányos hoz­zájárulás végett átad több törvényjavaslatot, ne­vezetesen az interconfessionális törvényjavaslatot és a vegyes­ házasságra vonatkozó javaslatot stb. Ezek az illető bizottsághoz utasíttatnak. Dr. Szapáry Gyula indítványt tesz, hogy a hármas bizottságok albizottságokra oszoljanak, hogy akként a jelentésekkel gyorsabban elké­szüljenek (Elfogadtatik). Elnök jelenti, hogy péntektől ke­dve a főrendi ház is permanentiába fogja magát helyezni és üléseit reggeli 10—2-ig, és este 6—10-ig tartani Az ülés 2 óra után ért véget. A közös ügyek tárgyalására kiküldött or­szágot magyar bizottság ülése 1868-diki decz. 2-án d. u. 2 órakor. Elnök : S­o­m­s­s­i­c­h Pál. Jegyző : Horváth Lajo­s. Szónokokat jegyzi: R­a­j­n­e­r Pál. A kö­zös minisztérium részéről: Orczy Béla b., W­i­­n­i­n­g­e­r Vincze osztályfőnökök , Benedek Sándor altábornagy, Tegetthof altengernagy és gyulai Gaál Jenő cs. k. tengerészkapitány vannak jelen. Minisztereink közül Lónyay Menyhértet láttuk. Olvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve. P­u­­­s­z­k­y Ferencz azt vette észre, hogy a bizottság azon indítványáról, miszerint munkaidőben­­, avatáskor, a katonák dologra bocsáttassanak, — a jegyzőkönyvben említés nem létezik. Horváth L. kijelenti, hogy a kérdéses in­dítványról van szó a jegyzőkönyvben , — erre a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Napirenden van az albizottságok elnökeinek és előadóinak jelentése a távirdai költségek tárgyában. Horváth Lajos előadó, a következő jelen­tést olvassa fel : „Az albizottságok elnökei és előadói a közös minisztériumok képviselőivel és a magyar ke­reskedelmi miniszterrel tanácskozván, megálla­podásaik eredményét a következőkben terjesz­tik elő: Az osztrák kereskedelmi miniszter kezdemé­nyezése folytán létrejött azon rendszabály, hogy jövő 1869. évi fan. hó 1-ső napjától kezdve a közös minisztérium hivatalos távsürgönyeinek díjmentessége megszűnik, nem ellenkezik az 1867. XII. és XVI.törvényczikknek sem szellemé­vel,­l sem betűszerinti értelmével, mert a hivatalos sürgönyök díjmentességét egyik törvény sem mondja ki. E tekintetben tehát nehézség fenn nem forog, sőt a mennyiben a díjmentesség megszüntetése folytán a távirda, remélhetőleg, csak szabatos rövidségű sürgönyök által, s csak a legszüksé­gesebb esetekben fog jövőre igénybe vétetni , az új rendszabályt úgy az államháztartás, mint a nagy­közönség érdekeinek szempontjából csak helyeselni lehet. Mi a kérdés pénzügyi oldalát illeti: miután a közös miniszterek képviselői kife­j­tették azt, hogy a közös minsztérium , és nem is vehette más értelemben az osztra k­reskedelmi miniszternek a díj megszűnté­sére vonatkozó kivonatát, minthogy a közös a minisz­térium távaüzgönyeinek eddigi díjmentessége a osztrák-magyar monarchia mindkét állam terü­letén egyaránt megszűnik, és a hivatalos távsür­gönyökért fizetendő összeg tekintetében is a állam között fennálló szerződés díjszabásai a­­­lapítmányai szolgálnak zsinórmértékül, miután továbbá a dolog természetéből fo­d, hogy a hivatalos sürgönyök jövőre a díja te­kintetében a magántávsürgönyök jellegét öltvén magukra, mint ilyenek, a két államkormány kö­zött fennálló egyezmény szerint kölcsönös beszá­mítás alá esnek, s az osztrák államterületen szál­lított sürgönyök az osztrák, a magyar államterü­leten szállított sürgönyök a magyar kereskedel­mi minisztérium bevételeit képezendik : az albizottságok elnökeinek és előadóinak vé­lekedése szerint az es­etleges távirdai költségek fejében a külügyi és pénzügyi minisztérium, úgy­szintén a szárazföldi hadsereg és haditengerészet számára az eddigi tapasztalatok alapján kett, illetőleg előirányzott 10,000,120,45,000 és 5,000 forintot a fenn kitett feltételek alatt meg lehet szavazni.“ Elnök: méltóztatnak elfogadni az albizott­ság jelentését? (Egyhangúlag elfogadtatik.) Elnök: jó volna, ha a bizottság azonnal megszavazná az illető összegeket. (Helyeslés.) A távirdai költségek fedezésére az előirány­zat szerint megszavaztatott: a) a szárazföldi hadseregnek . 45,000 ft, b) a tengerészeinek.................... 5,000 „ c) a közös külügyminisztériumnak 10,000 „ d) a közös pénzügyminisztérium­nak ............................... . • • •____ összesen : 60,120 ft. Trefort Ágoston, a szárazföldi hadügyi albizottság előadója benyújtja az albizottság­nak jelentését s a hadügyi költségvetés extraor­­dináriumára nézve. Elnök tudatja a bizottsággal, hogy a jelen­­tés már sajtó alatt van és holnap ki fog osztatni a bizottsági tagok közt, s ha a t. bizottságnak ellenére nincs, a holnapi ülésben napirendre ki­tűzhető. (Helyeslés.) . Erre Csengeri Antal a következő indít­ványt nyújtja be : „A­ két delegátió üzeneteinek egybevetése s annak folytán vélemény-adás és az üzenetek szerkesztése végett küldessék ki egy albizottság, melynek tagjai legyenek : a delegatió elnöke, jegyzői és az albizottságok előadói s ez albizott­sággal véleményezés végett azonnal elnökileg közöltessék a birodalmi tanács delegátiójának minden üzenete.“ Károlyi György gróf, pártolja az indít­ványt. Elnök kéri a bizottságot, hogy a Csengeri Antal által indítványozott albizottságba magát Csengerit is beválaszsza. (Elfogadtatik.) Ezután a mai ülés jegyzőkönyve, az osztrák delegátiónak elnökségével való közölhetés vé­gett, hitelesíttetik. A napirend ki lévén meritve, — elnök ülést 3/4 3-kor eloszlatja. Legközelebbi ülés holnap d. u. 2 órakor, az Antal beszéde a hajóhad 1869-diki legatio nov. 27-diki ülésében.) Midőn ezen, előttünk még mindig eléggé uj és szokatlan tárgy először alkotmányos tárgyalá­sunk elé terjesztetett, azon albizottsági osztály, melynek akkor is tagja s előadója voltam, a tárgy­nak kellő tanulmányozása végett a múlt téli idő­szak alatt összegyűjtötte s egymás mellé állí­totta a megelőző évek hasonló, habár a mi tett­leges részvétünk körén kívül eső, u. n. 1861-tő 1867-ig terjedő költségvetéseit. Hogy ezen adatok a tájékozásnak annál hi­­vebb és megbizhatóbb kalauzai lehessenek, ki­számíttattam külön azon költségeket, melyeket V e r e n c z e, s az olasz állomások, u. m. Man­tua, Verona, Peschnera vettek igénybe, mint oly tételeket, melyek ezentúl a magyar-osztrák bud­­getnek terhére nem eshetnek, s így a számítás­ból mindenesetre kihagyandók. E számítások és combinatiók eredménye volt, hogy az 1868 diki szükséglet, mely mint önök tudják, 7­­2 millió rendes és 800 egynéhány ezer frt rendkívüli kiadás volt s melylyel a mos­tani majdnem megegyez,sőt valamivel kevesebbre is ütött ki, a legnagyobb és legkisebb évi összeg­töl egyaránt távol meglehetősen a közép után járt s igy mi azt, a részletekre nem is tekintve, nyu­godt lélekkel megszavazhattuk, s mégis szavaz­tak. Akkori buvárlataim eredményeiből azonban nem hallgathatok el egy körülményt, mely felette jellemző, s a helyzetre, különösen a múltnak a jövővel való összehasonlítására nézve meglepő világot vet. Ez pedig abból áll, hogy az átlagok számításakor mindig három, egymástól különbö­ző összeg állott elő­: egy közép, egy legkisebb és egy legnagyobb. A középszám a kormány előleges költségve­tése, vagyis, mint neveztetik, előirányzata volt; a legkisebb, a­mely az akkori birodalmi tanács folytonos levonásai következtében mint alkotmá­nyosan engedélyezett összeg állott elő, s végre a legnagyobb, mely a tettleges ráfordítást, póthi­tel s utólagos jóváhagyások reményében mutatta. Ez utóbbi eset, úgy reményijük s legyen sza­bad ezt előre kifejeznem, hogy többé nem fog előfordulni; bizonynyal nem a nélkül, hogy ne a legsúlyosabb rendkívüli körülményekben s az állam legmagasabb érdekei megmentésében lel­hetné netaláni igazoltatását. A­mi a birodalmi tanács egykori törléseit il­leti, megvallom, nagy érdekkel és tanulsággal olvastam ama törvényhozó testület felelte érde­kes tárgyalásait. A monarchia túlsó felének legnagyobb szóno­kai, egy Giskra, Schindler, Ryger sat. egymással versenyezve szálltak ki síkra a szegény marina ellen, némelyek túlhevekben annyira mentek, hogy annak majdnem teljes haszontalanságát vi­tatnák, s megjósolták, hogy egy kiütendő háború esetében ennek a mi drága marinánknak más rendeltetése nincs, mint hogy mindenestől az ellenség kész martaléka legyen, s a babyloni fogságba hurczoltassék el. E jóslatok szerencsére meghiúsultak. A há­ború kiütött, s épen a marinának, s annak kö­rünkben ülő lelkes vezérének jutott osztalékul, győzelmi babérai által (Éljen !) ama válságos események csapásait oly lényegesen eny­híthetni. Igen, némi büszkeséggel s azon elismeréssel, melylyel az érdemnek mindenha tartozunk , hogy kimondjam, a történelem ama váls r­égi névvel lett gazdagabb : Tegetthof nevével.­­ Felesleges ezek után megmondanom, hogy mi a régi birodalmi tanács nyomdokaiba nem lép­tünk. Ellenkezőleg, mi áthatva históriai emlé­keinktől is, tengerpartunk tengen kikötőnk s ennek biztosítására szolgáló hajóhadunk iránt a legmelegebb rokonszenvvel viseltetünk s óhajt­juk annak, s anyagi erőnk csekélységéhez mér­ten, előmozdítani is fogjuk, felvirágzását. A­mi a napirenden levő 1869-diki rendes költségvetést illeti, mely a múlt évinél, keve­sebbre megy, mint mondom, csekélyek azon le­vonások, illetőleg észrevételek, miket tenni kö­telességünknek tartottuk, s miket, a je e tárgyalás alkalmával, az egyes pontoknál elő­adni lesz szerencsém. Ajánlom javaslatunkat a t. delegátiv párt fogásába. A közös ügyek tárgyalására kiküldött reichs­rathi bizottság ,Y. ülése reggeli 10 órakor. Elnök: K­a­i­s­e­r­f­e­l­d. A miniszteri padon b. Becke, b. Kuhn, Früh­­lck,Ghyczy al­ezredes, Derschaden őrnagy, Jupiner őrnagy, később B­e­ll s­t­b. Elnök jelenti, hogy a magy. delegáció át­­küldte a közös pénzügyi budgetre és a legtöbb számvevőségre vonatkozó határozatait.­ Elnök olvas egy, a közös hadügyminiszterhez intézett interpellációt, melyben Rech­­b­a­u­e­r és társai hivatkozással az állampolgárok jogairól szóló alaptörvényre, mely a gyüle­kezés és egyletalakítás jogát mindenkire kiter­jeszti, hivatkozva továbbá azon tényre, hogy a hadsereg sok aktív és nyugdíjazott tagja ennek daczára ama jogok gyakorlatát illetőleg korlá­tozások alá vettetett, azt kérdik a hadügyminisz­tertől, ha vájjon ezen régi korlátozásokat nem tekinti-e az alaptörvények által megsemmisültek­­nek, és hogy hajlandó-e ennek­ érvényesítésére az alkalmas intézkedéseket megtenni ? B. Kulin kijelenti, hogy ezen interpellációra legközelebb lesz szerencséje felelni. Napirenden van a hadügyi budg­etről szóló bizottsági jelentés, melyet B a n h a n s elő­adó olvas. A jelentés azon részét, hol a bizottság a had­­ügyminiszternek a budget alkotmányos alakjáért és világos összeállításáért elismerést szavaz, a delegáció élénk helyesléssel fogadta. A jelentés érdemleges részét a következőkben állítjuk össze : Az ordinárium I. czíménél a bizottság 204.985 főnyi levonást indítványoz; a 2-ik czimben az udvarnál szolgálatban levő tábornokok és törzs­tisztek és a magyar gárda fizetése fejében beállí­tott 145.522 ft. törlését és annak az udvarköltsé­gekbe leendő fölvételét; a 3. czimnél (felsőbb parancsnokságok) 202.944 ft törlését; a 4 ik czimnél (hadtestek költsége) 502.050 ft törlését, a 9 ik czimben (ruházási bizottságok) 73.430 ft törlését, a 10-ik czimnél (tüzéri hadszerek) 193.160 ft törlését, a 11-nél (szekerészeti sze­rek) 22.614 ft törlését, a 13-nál (építészeti igaz­gatás) 514.245 ft törlését, a 16-iknál (ellátási) 200,000 ft törlését, a 18-iknál (különféle kiadá­sok) 42 075 ft törlését, a 20-iknál (természetbeli ellátás) 551,616 ft törlését, a 21-iknél (legény­ségi ellátás) 345,383 ft törlését, a 22-iknél (ruhá­já 1 * * *)­ tételeinek pedig változatlan""elfogadását indítványozza. A kisebbség a következő külön­­indítványányokat teszi: A 4 ik czimnél töröltessék „ 20 ik „ » 21-ik „ » 22-ik n 3.502.050 ft 851.616 „ 754.383 „ 432.343 „ Összesen 5.531.392 ft Az extraordinarium első cziménél (a hadsereg új fölfegyverése) a bizottság 10 Gatlinféle ágyú helyett csak 4-et tartván szükségesnek, 27000 ft törlését, a 2-ik czím 1. tételénél az olmützi tábor erőd költségeiből 50000, a scogliai telep költsé­geiből 50000, a civessanoi erőd költségeiből 8000, a komáromi megerősítések költségeiből 200000, a krakói kisajátítások költségeiből 190,000, a catteroi puskapor-raktár költségeiből 18,558 ft törlését, egészben e czim alatt 516,558 ft törlését indítványozza. A 4. czimnél (több ru­házati és fegyvernem) 1,412,460 ft törlése indít­­ványoztatik. A 6-ik czimnél (számfelettiek fize­tése) 200000 ft törlése hozatik javaslatba. Elnök megnyitván az általános vitát F­­­g­u­­­y szól a többségi jelentés ellen és védi a kisebbségi javaslatokat.Elismeri a budget formai előnyeit és a minisztériumnak takarékos­ságra intézett törekvését. Helyesnek találja, hogy például a hadsereg létszáma 1865. óta le­­sz­állíttatott, de igen különösnek találja, hogy a lé­szám kisebb volta daczára nagyobb a költ­ség. 1865-ben 20,000 tiszt volt, 1869 re csak 16000 vétetik fel; akkor a legénység 238000 volt, ma 212000. Mégis ma 22000000 kell a gyalogságra; míg 1865-ben 20000000 kellett csak, és így tovább. Sajnálja, hogy nem kerültek a delegátió elé az adatok arról, hogyan végződött az 1866-iki és az 1867-iki gazdálkodás ? Szóló kiemeli a budget egyes tételeinek növekedését ugyanazon tételek régibb költségeihez képest. — Ő is harczképes hadsereget akar, de főszem­pont előtte e mellett is a fin­an­czi­al­is. Mert ha mások azt mondják, hogy még a financziális bukás veszélyével is fenn kell tartani a hadsere­get, akkor ő és elvtársai azt felelik, hogy ha a pénzügyi állapotot szemmel nem tartjuk, akkor nem sokéra egyáltalán nem tarthatunk had­sereget. Czartom­sky herczeg szintén a többségi je­lentés ellen szól de nem financziai, hanem po­litikai szempontból, a­mennyiben a mai kény­szerhelyzet, melyben nem mi, hanem egész Eu­rópa sínylődik (helyes) a bizottság által javasolt levonásokat veszélyeseknek és messze menőknek tartja. A helyzet ma­holnap kell, hogy eldőljön­­legyen az háborús vagy diplomatái megoldás­ mindenfélekép kell, hogy a diplomata megett is, csakúgy mint hadvezér megett, harczképes, erős hadsereg álljon. (Úgy van!) Epen e tekintetek­ből szavazta meg két parlamentünk: a pesti és bécsi súlyos aggodalmak daczára a védrendszert és a delegációknak már most nem lehet felada­ti­,a rendszer megvalósulását időszerűtlen ta­karékoskodás által megakadályozni. Ezen e védrendszer­hozatala annyi dolgot adand a hadügyminisztériumnak, hogy a köz­­­igazga­tás a bizottság által javasolt levonások mellett az újjászervezést nem végezheti. Szóló kijelenti, hogy ő és honfi­társai e tekintetektől vezettetve azon tételek a kormány Az albizottság a kijelölt sorrendben, tárgy­lás alá vévén az előirányzat mindezen részlete a következő megállapodásokra jutott. 1. czim. Központi vezetés (1—18 tétel al 106,224 ft.) . A folyó 1868-ik évre e czimen 100,000 ft e­gedélyeztetett,és igy a jövő évre 6224 ft kiad többlet mutatkozik. Ezen többletet az „Észrevételekhez csat egybehasonlitó kimutatás szerint, nem a fog­mazói és irodai személyzet, hanem a szö­g illetményeinek, és a hivatali szük­ségletek­ jelentékeny emelése okozza. Mind­a mellett, hogy a pénzügyminiszter is a fogalmazói és iroda személyzet illetményein előirányzatára nézve a folyó, évre engedélyez összegek korlátai között maradt, az albizotts még így is túl magasnak tartja a központi vezét rendes költségvetését a pénzügyminisztérium ki­látott munkaköréhez képest, s azon vélemén­ben van, hogy ha az átmenet nehézségei le len­nek küzdve, lényeges megtakarítás lesz eszk­öélhető e tekintetben is. 79 ftkT-fLP h;12 tétel alatt előirány* 79,446 forintból a) Egy miniszteri tanácsos fi­­tésének és lakpénzének (3. tétel) 5880 ft • Egy segédhivatali segéd fizetésének és lakni ZíDek fe réteg 1350 c) Két ir°datiszt fize ? f!8 * * * *'wdi2100ft;d) Két hivatali szél fizetésének (10. tétel) 1100 ft, összesen 10430 rmntnak a rendes költségvetésből való kitörlés s ugyanannak a rendkívüli költségvetésbe áté­telét hozza javaslatba az albizottság azon kis lnwSi°gy az esetlegesen megürülő állam­sok, többé be ne töltessenek. A 13­ tétel alatt előirányzott 3280, és í1 forintra nézve észrevétel fenn nem forog. ,lo,,tét­el!!alattt KbOOO forintra előirányzó mSf i SkeZO változtatással lenném - P'a“dk: a)a PaPir költségekre előirán­zott 1500 ft helyett 1000 frt. b) a bútorok köt­ségeire 4000 frt helyett 3000 ft, azon megjeg­y­zí h-ogy a mennyiben 0 költsége jövőre előfordulni nem fognak, a megajánló r*lgrf a rendkivüli költségvetésbe ti Sfr!' C 8 fUtér költségeire, 2500 frt helyet A 16-ik tétel alatti napdijakra és uts 3000S­ aZ előirányzott 5000 forin

Next