Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)
1868-12-03 / 5493. szám
Petri, decz. 2.1808. A magyar egyetemi tanárok fizetése. A magyar egyetemi tanárok jelen fizetése valóságos anachronizmus. Szemközt társadalmi állásukkal, az évi 1365 főnyi fizetés megdöbbentő; szemközt a műegyetemi tanárok, vagy még a városi elemi tanítók fizetésével, valóban megszégyenítő. Az állandó pénzügyi bizottság az oktatási miniszter előterjesztése folytán, addig, míg az egyetem végszervezésével a tanári fizetések fognának rendszeresíttetni, s 12.000 főnyi általányt hozott indítványba, hogy a csekélyebb fizetésű tanárokon idő-legesen segíttessék. Csak 26.000 ftnyi különbség forog fenn, arra nézve, hogy az országgyűlés az egyetemi tanárok fizetésében fenlévő anomáliát egyszerre szüntesse meg, és hogy az egyeseknek nem kisegítésképen, nem alamizsna, hanem fizetésképen, annyi jusson, hogy ne kelljen elpirulniok. A lajtántuli államterületen 6 egyetem, * jobbára az állam költségén tartatik fenn, ott évenkint e czélra 7—800 ezer forint * szavaztatik”meg. Az 1868-diki lajtántuli állambudget- ben csak rendes költségképen szerepel 764,751 ft és pedig tanári fizetések és lakbér-illetmények fejében 572,227 ft, remuneratiók „ 70,321 „ 1 oktatási czélokra való javadalmazások fejében . . . 94,446 „ szolgák fizetése és díjazása fejében ................................... 27,757 „ 1 együtt : 764,751 ft. Az 572,227 ftból, mi fizetésképen fel van véve, esik . . . a bécsi egyetemre . . . 230,948 ft, a prágai „ .... 115,711 „ a krakói „ .... 63,638 „ a gráczi „ .... 63,260 „ a lembergi „ .... 55 970 „ az insbrucki „ . • • • «i’oo . De ez még nem meriti ki a lajtántúli állambudgetnek „Egyetemi kiadások“-féle rovatát,mert még igen tetemes sommák for-dulnak elő rendkívül szükségletek czime alatt. Így a bécsi egyetem új épületére ugyan ez évben 200.000 ft szavaztatott meg, és ezen nem megvetendő somma is csak egyelőre mint egyik részlete a szükségessé leendő építkezési összegnek adatott meg, úgy hogy a bécsi egyetemnek ez idei budgetje nem kevesebbet, mint 551,000 frtot tesz! és e mellett a lajtántúli állam még 5 más egyetemet képes fentartani! A bécsi és a magyar egyetem tanári fizetései közt következő tanulságos párhuzam vonható : van rendes tanár a bécsi egyetemen fizetéssel lakbérrel 22, évi 2500—5000 157—600 frt. 18, * 1994—2100 * „ 24, „ 1680 „ » a magyar egyetemen fizetéssel 7, évi 1995 forinttal 7, „ 1680 „ » 30, * 1365 tehát a bécsi egyetem 64 rendes tanárai között csak 24 részesül az ottani minimumban vagyis évi 1680 írtban! de legalább szállásbért nyernek, ellenben a pesti egyetem rendes tanárainak kétharmada csak 1365 frtot húz fizetésképen és semmi lakilletményt. Pedig csak nem lesz senki, a ki merné állítani, hogy a bécsi tanároknak csekélyebb tanpénzük van, mint a magyar egyetemieknek! Igen csekély áldozattal segítve lenne ez ügyen. Az 1868-ki magyar egyetemi budgetben a tanárok fizetése fejében 90503 frt van előirányozva, mely az egyetemi alap bevételeiben leli teljes fedezetét; ha tehát felveszszük, hogy minden rendes tanárnak (átlag évi 2500 frt, a rendkívülinek 1500 frt jusson fizetésül, csak 38,000 frt leend az állam részéről megszavazandó ! Mert igy áll a calculus: 44 rendes tanárnak a 2500 ftal 110,000 frt 8 rendkívüli tan. á 1500 ftal 12,000 „ 18 segéd tanárnak és tanársegédnek ............................. 7430 „ együtt tehát összes szükséglet 129,430 frt praeliminálva van egyet, alapb. 90503 „ maradna pótlandó 38,927 frt midőn a másik államterület 1868-ban 2,330,000 frttal járult a tanulmány alap segélyzéséhez. Nem kívánjuk, hogy az amugyis nagymérvű közterhekkel küzködő népre az egyetem érdekében új terhek ravassanak, de az egész 38.000 ft összeg oly csekély, a többi kiadási rovatok irányában oly parányi, hogy kár lenne akkor, midőn legelőször van alkalma az országnak valamit tehetni ez egyedüli egyeteméért,mely soha sajátját nem vette igénybe, alamizsnát szavazni, midőn ily kis áldozattal igazság osztható Az anyagi helyzet forrása a szellemi ruganyosságnak. A nem kisegítőképen, hanem fizetésképen nyerendő javadalmazás fokozódott szellemi munkásságnak leen a kedves rugója. Csak 26,000 írttal nagyobb összeg megszavazása által az összes egyetemi tanártestület meg lesz nyugtatva, midőn a 12,000 frt által senki sem lesz kielégítve. Az egyetem végszervezése ködfátyolos jövőnek a mai fizetési viszásságon nem segítő képe. Az indítványba hozott 12,000 ft oly hézagpótló, mely sok arra, hogy merő segélyzésre szolgáljon, és mégis kevés, felette kevés arra, hogy a tanítókon, tekintélyük és önérzetük megsértése nélkül, csak némiképen is segítve legyen. Az országgyűlés ne kövesse a szegényebb községek példáját, melyek korlátolt eszközeik öntudatában kénytelenek tanítói fizetések javítását csak segélyzések útján eszközölni; nem fér össze ez legislatívánk méltóságával. Ragadja meg inkább az országgyűlés jelen alkalmat, hgy az országos egyeem irányában, mely soha a magyar álamtól segélyt nem nyert, nem 12 ezer főnyi segély szavazása által megszégyenítő kegyeletet tanúsítson, hanem 38 ezer ftnyi összeg megszavazásával a tudomány képviselőinek teljesen megnyugtató igazágot szolgáltasson. Dr. KONEK SÁNDOR: Az államvaspályán legutóbb történt szeencsétlenségről következő illetékes felvilágosítót kaptunk : „A 19-es számú tehervonat éji 2 órakor Eszergomból elment, s 3 óra 2 perczkor Szobra ott érkezendő, mig a személyvonatnak legfölebb óra 36 -kor szintén oda kelle érkeznie. Mintegy azonban a Garam hídján menetközben a teervonat gépén sérülés történt, s az általa gőzifejtés akadályoztatott, a vonat kénytelen volt lssan menni, sőt 318 mididire Szobb előtt a 120 számu őrháznál megállni. Mig itt a vonal főveetője a rakodókat hátra küldé, hogy a közelgő zemély vonatnak jelt adjanak, maga az őrházba ment, hogy ez általános távirdai jólét adja „minden vonat megállítandó.“ Rtig indultak meg azonban a rakodók, s alig adatott meg a larangjel, már előrobogott a személyvonat, mely a ködben csak igen közelről volt képes az optikai jelt kivenni, és igy daczára a gép vezető fgyelmének, ki élete megvetésével állomásán maradt, a személyvonat kellő időben feltartózatható nem volt, s a tehervonat utolsó kocsijaiba ütödött, azonban annyira gyengült erővel már, hogy a személyvonaton az alvók föl sem ébredtek. Oka a szerencsére nagyobb baj nélkül lefolyt összeütközésnek első rendben a tehervonat fő vezetője, kinek az időt kiszámítania ; a gépvezetőt legalább 10 perccel előbb kell vala megállásra bírnia, mely esetben kellő időben lehetett volna biztosítani a személyvonatot; másodrendben okozandó az állomásőr, ki a közelgett személyvonatnak megállapodásra jelt nem adott. Mind a két szolgálattevő a közrendőri hatóságnak fog büntetés végett átadatni. — A „P. Ll.“-ban olvassuk: „Több oldalról aggályok merültek fel az iránt, várjon az 1869-ki magyar költségvetésnek, miután az illető törvényjavaslat még nem terjesztetett a képviselőház elé, lesz e elég ideje a parlamenti tárgyalás különböző fokozatain egész összeségében áthaladni. Mint értesülünk, a pénzügyi bizottság több nap óta csaknem állandó ülésekben ne általános jelentéssel foglalkozott, melynek az ily törvényjavaslatot meg kell előznie, s mely talán még ma a ház elé fog terjesztetni. A főnehézség a rendes budgetben előforduló 6 millió deficitben feküdt, melynek fedezéséről gondoskodni kellett. Először az egyes minisztériumok budgetjei vétettek újabb revisió alá, s azon kikötés szerint, hogy ha a fedezet nem lenne elegendő, levonásokat kell tenni, ez 1,200,000 forinttal eszközöltetett is, azután a báz és jövedelmi adótól várt eredmény 1,200,000 többlettel, végül a hátralékos, vagyis inkább a meghosszabbított határidők mellett künlevő, de bekönyvezett járadéki illetékek 3,400,000 forinttal, — noha ezek a rendkívüli jövedelmek sorába tartoznak — a rendes kiadások fedezésére utalványoztatak. Ily módon fedezve lenne a rendes budget deficitje. A honvédelmi minisztérium a rendes budgetben két millióval, a nyugdíjak 2,500,000 forinttal szerepelnek, ez utóbbiak pedig csak egy évre, mivel a minisztérium utasítást nyert, hogy e nyugdíjakat az 1848 előtti nyugdíjszabályzások alapelvei szerint megállapítsa, s részletes véleményt terjeszszen a jövő országgyűlés elé. Végül mé mindig fenmarad azon gátló körülmény, hogy delegátiók a közös budgetet még most sem szabályozták végérvényesen, s kérdés, vájjon a hadseregre szánt 23 millió, mely csak inspingtattatott be, nem fog még egy millióval szaporodni. A rendkívüli hadügyi budget nem okoz többé aggodalmat, mivel mind az osztrák mind a magyar kijelentette a delegátióknak hogy annak költségeit még a pénztári maradványból, vagyis inkább a közös maradék követelésekből, minek pl. a gőzhajótársaságnak adott és visszafizendő biztosítéki előlegek, lehet fedezni. A deficitet a rendkívüli magyar budgetben a két millió levonás által nem lehetett fedezni, minthogy az főleg a honvédség felfegyverzési és felszerelési költségei által 10 millióra rúg. E tekintetben, ha jól vagyunk értesülve, azon indítvány fog a háznak létetni, hogy a 10 millió hátralék alapján a közvetlen adóknál hitelt nyisson a pénzügyminiszernek, melyet a szükséghez képest használhasson azon utasítással azonban, hogy a kötleveleket vagy utalványokat azon arányban legyen köteles beváltani, amint a fennebbi hátralékok készpénzül befolynak. Az országos pénztár e nem épen kedvező helyzetének daczára s azt országgyűlés által alig elintézhető számtalan törvényjavaslattal szemben, melyek már parlamenti tárgyalás alá vétettek, hír szerint az egyesült pénzügyi és vasúti bizottságok tegnapi üléükben elhatározták, hogy a tegnap előterjesztett két vasúti törvény tárgyalásába belebocsátkoznak, de egyszersmind be is látták a sz. fejérwlgratzi vonalra vonatkozólag azon tetemes hiányokat, melyek e tárgyalást meg nem engedik, aminélfogva a bizottságok egyszerűen felhatalmaztatni kívánják a minisztert e vonal kiépítésére a javaslati 36,400 frnyi garantia mellett mértföldenkint. Mai vámnokb « féllv melléklet van centi Ive imr^mmmamMMMTTiTTiTmm«nmMmrmii^^ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház deci. 2-án tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly ; később G a . Vágó Salamon. A jegyzőkönyv hitelesítésetán a ház napirendre tért. Felolvastatván a gyulafejérvári g. e. érsek, a jugosi és szamoaujvári püspökök beczikkelyezéséről; a vegyes házasságokról; a vegyes házas-íágokról; a keresztény vallásfelekezeteknek egy- , násházi viszonosságáról; végre a nagyvárad i «Va3PtCvf/Js.uii^néfciiW«-i,*-^i,cket a váz egymás után végleg is elfogadta, s azoknak továbbiárgyalás végetti átnyujtását a főrendeknél elhatározta. A jogügyi bizottság jelentése a hadbirák haáskörét illető törvényjavaslat iránt kinyomva is szétosztva lévén, az az osztályokhoz utasíásott, melyek a tegnapi megállapodás szerint a holnapi reggeli ülés folyama alatt a tárgyalás körülményei szerint fognak felszólíttatni tanácsonásaik folytatására. Olvastatott a függő adósságok ellenőrzéséről szólójavaslat, s a közp. bizottságnak erre vonatkozó jelentése, s megkezdetett az általános úta. Tisza Kálmán a kisebbségi véleményt kívánja indokolni. Az 1867. IX. t. sz. a közös miniszterekről szólván, határozottan kimondja, hogy azok semmi más ügybe befolyást nem gyakorolhatnak, semmi más ügyekre nézve, mint kormány közések nem működhetnek, mint a közös ügyekre, azért áll a 7-dik osztály azon indokolása, milőn e törvény által a közös pénzügyér teendői szaporodnának, ha elfogadtatnék e javaslat, oly valami tétetnék, mely magával a közös ügyekről alkotott törvénynyel ellenkezésbe jön. De továbbá igazat ad a 7. osztálynak abban is, hogy a közös kormány teendőinek ily módon való szaporítása aggályokat szülhető praecedens lehet, másodszor oly valami, mi az ország alkotmányos önállásának bizonynyal nem kedvező. Ily módon azt hiszi, hogy Magyarország országszülésének, mint önálló országgyűlésnek minden joga a felelősség irányában körübelül egyforma a semmivel, mert egy másik országgyűlés beleegyezését kell előbb kérni, s azután a delegációknak kell tovább intézkedni. Nyáry Pál az állampapírpénzt és az állampapírpénz szaporítását nem tekinti egyébnek, mint egy könnyű módját az adósság csinálásnak, melyet minden államadósság között a legterhesebbnek tart az államra nézve,mert míg egyéb államadósság hasznot hajtólag és productív ruháztatik be, addig az állampapírok által a fedezetlen állampapírok száma növekedik, az állam bevétele folytonosan sülyed. Ennélfogva már maga az, hogy egy államnak fedezetlen állampapírjai vannak, nagy szerencsétlenség, melytől minden áron, a lehetőségig legrövidebb időn menekedni kell. Azt hiszi, hogy ebbeli állítását alig vonhatja valaki kétségbe. Egy módot talál az állampapírok kevesbítésére és pedig csak úgy, ha az államháztartásban arányosság hozatván be, az évenkénti végeredmény nem deficitet, hanem többletet mutatna ki, és a többlet arra fordíttatnék, hogy az állampapírok száma azok egy részének megsemmitésével kevesbeztessék. E két beszéddel a vita átalános része befejeztetvén, a törvényjavaslatot a többség a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Megkezdetvén legott a részletes tárgyalás is, az egyes szakaszok a központi bizottság jelentés értelmében elfogadtatták. Végleges megszavazása a holnapi ülésre halasztatott. Olvastatott a volt központi közigazgatás nyugdíjairól szóló törvényjavaslat, valamint az erre vonatkozó központi bizottmányi jelentés is, s megkezdetett felette az átalános vita. Csanády Sándor kijelenti, hogy ő nem azok sorába tartozik, ki a múlt bűneire feledi fátyolát vonván, jutalmazni kívánná azokat, kik a nemzet ezredéves alkotmányának megsemmisítésére segédkezet nyújtottak, jutalmazni azokat, kik hivatalos szolgálatok által megörökítei akarták az önkényuralmat. Eszerint a nyugdíjatások eltöröltetését óhajtja. Plahy Lajos nem követheti a boszu politikáját, mert bűnnek tartja azt a haza ellen, s lehetővé akarja tenni, hogy a fejedelem a múltba adott szavát beválta. Ajavaslatot pártolja. Tisza Kálmán ajavaslatra magára nézve két egymástól egészen különböző tárgya különböztet meg, melynek egyike vonatkozik oly nyugdíjakra, melyek a fennálló törvény értelmében közös nyugdíjaknak neveztetnek, azután egy másik tárgyat, kik nem esnek ezeknek sorába. Részéről az ellen, hogy valóban a törvény értelmében közös nyugdíjakra intézkedés történjék, semmit nem szól, de fentarja magának a jogot a 2. §-ra elmondani nézetét. Az általános vitára többen följegyezve nem lévén, az befejeztetett, a többség a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. A czím és az 1-ső szakasz elfogadtatott. A 2-ik §. tartós vitára szolgáltatott anyagot, melyben részt vettek: Tisza Kálmán : sem a szerkezetet, sem a közp.bizottság módosításait el nem fogadja. Az egész 2. §-t egyszerűen kihagyatni kívánja. Mert nem tudja, mivel lehessen indokolni azt, hogy azokat, akikről csakugyan áll az, hogy nagyobb részben csakis a haza ellen tett szolgálatot, miként lehessen nyugdíjakkal jutalmazni, Nyáry Pál meg egyrészről azoknak, kik a haza szolgálatában fáradtak, örömest megszavazza a jutalmat, más részről olyanoknak, akiknek még neveit sem meri említeni, a minisztérium jutalmat nem szavazhat. Azért Tisza Kálmán indítványát pártolja. Simonyi Ernő ajavaslatot nem pártolhatja, és az előtte szólott Nyáry Pál képviselővel szavaz. Deák Ferenc t, T. ház ! A minisztérium egy más tartalmú törvényjavaslatot adott be, az osztályok azt tárgyalták is, a központi bizottság pedig ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot terjesztette elő. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat egészen más szempontból indul ki, mint a minisztérium által beadott törvényjavaslat. A nyugdíjak kérdése nem egyszerű, hanem bonyolódott kérdés. Igen sok tagja van a tövényjavaslatot pártolni nem " beadott törazon szempont, " nem akarta, ..nem az felhozott, mert ezen szempontixx... . . .. §. elfogadásával mellőzte a t. ház. Ezen szempontok következők,hogy csak olyanokat lehessen nyugdíjazni, kik a törvényt és alkotmányt szolgálták, nem pedig azokat, kik ellene szolgálnk. Az 1. §-ban, melyet a ház ma már elfogadott, a volt külügyminisztérium, a közp. hadi számvevőség, a volt rendőrminisztérium bizotonyos tagjainak nyugdíjaztatását ugyanazon osztály nyugdíjaztatásának tekinti, mely osztály elenleg a közös külügyminisztériumba van beosztva. Ezek ép úgy nem alkotmányos alapon állottak, ezek épen úgy nem szolgálták a törvényt, nem szolgálták az alkotmányt sőt működéseikben a mi alkotmányunk és alkotmányos fogalmaink ellen jártak el, mégis szükségesnek ártotta a ház ezek nyugdíjaztatását a múltra nézve. Tehát azon elvet, melyet Simonyi képvárs előhozott, a ház előbbi határozatában már elvetette, nem is azon szempontból indult ki a központi bizottság, úgy hiszem, midőn ezen törvényjavaslatot előterjesztette, hogy melyik milyen körülmények közt, minő szellemben, minő alkotmányos vagy nem törvényes alapon szolgált, hanem épen azért, mert e nyugdíjak kérdése igen bonyolódott, épen azért, mert ezeknek, a nyugdíjak minden ágazatainak, minden nemének tisztába hozatalára nézve az idő rövid azt kívánta, hogy a dolog jelen helyzetében hagyatván, a minisztérium a jövő országgyűlés elé kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen ezen nyugdíjakról. Vannak olyan nyugdíjak, melyek 48 előttiek, ezekre úgy hiszem, senki sem akarja a megtagadás elvét kimondani. Némelyek a magyar kanczellária 1861-ben működött tagjainak akartak az osztályokban nyugdíjakat adni. Az elv ugyanaz. (Nem lehet!) Engedelmet kérek, hogy ezt akarták az osztályokban, hogy követelték az osztályok némelyikében, azt én határozottsággal mondhatom. Az a kérdés, hogy beleereszkedhetünk-e ezekbe részletesen? Szerettem volna, ha a minisztérium a nyugdíjak kérdését hónapok előtt adta volna elő; szerettem volna, ha ezt az előterjesztést, mit tőle most kívánunk, már előbb beterjesztette volna, de ez nem történt. Nincs tehát más választásunk, mint vagy általában kimondani azon elvet, hogy semmiféle nyugdíjat nem fizetünk, vagy úgy tekinteni ezt, mint a központi bizottság tekintette mint maga a minisztérium tekintette, hogy az államadósságokkal egy természetű, mely kiegyenlítés által megszüntetett régi jogállapotnak ránk is súlyosodó kö-vetkezménye. (Helyeslés jobb felől.) Én azt hiszem, e két mód közül egyiket kell választani Az első, hogy általában valamennyi nyugdíj megszüntetését kimondjuk, alig hiszem, hogy a ház többségének akarata legyen: először azért, mert mégis bizonyosan lesznek nyugdíjak, melyeket a ház is meg akar hagyni, másodszor azért, mert Magyarország a magyar királynak szavát beváltani mindenütt, ahol lehet, kész leend mindenkor (Helyes.) Ez a törvényjavaslat nem vágja el a háznak azon hatalmát, hogy a nyugdíjakat részletesen tárgyalja, sőt egyenesen fentartja és ha ilyen előterjesztés, a névsorozat, a szolgálatok ideje, a szolgálatok természete, az előterjesztésben ki fog fejtetni, akkor szólhatunk hozzá, akkor gondoskodhatunk olyan módról is, amelylyel az leginkább fedezni tudjuk, úgy, hogy az országnak minél kevesebb terhére legyen. Én épen e törvényjavaslatot látom olyannak , mely azt a legfontosabb ellenvetést kikerül, melyet a miniszteri javaslat ellen fel lehet hozni azt t. i., hogy azt sem tudjuk, kik, azt sem tudjuk, hányan vannak, azt sem tudjuk, menny általában (Felkiáltások balról: Éi mégis megszavazzuk?) Engedelmet kérek, méltóztattak volna ezt tavaly mondani hisz a múlt évben is a ministériumnak adott felhatalmazás folytán fizettük őket. Tovább megyek. Azon elvet, melyet egyik képviselő, gondolom épen Simonyi Ernő képv. úr felhozott, hogy akik az alkotmány és törvény mellett, hanem ellene szolgáltak, azoknak nem kell semmi nyugdíjat megszavazni , ezen elvet a t. hát már egy más alkalommal eldöntötte. Kérdem : a hadsereg alkotmányos alapon szolgált-e ? Kérdem : az mellettünk szolgált-e? felelet: nem. Ha valaki, ez szolgált ellenünk, és az országgyűlés a pensions-fondot, melyet az alkotmányellenes időkben elköltötték, úgy tekintvén, mint államadósságot, ezen katonaságnak nyugdíjai alapjára én nem tudom hány milliót — megszavazott. Kérdem, mi különbség van egyik és másik között, elvre nézve ? Egy valaki azt mondta nekem, hogy a katonaságot jövőre is, s azért megadja részére a nyugdíjat, meg akarja tartani. Igaz, de nem azoknak adja a nyugdíjat, akik jövőre fognak az alkotmány mellett szolgálni, hanem azoknak, akik a múltban szolgáltak az alkotmány ellen. A katonatiszteknek nyugdíjai bizonyos pénzalapból kerültek ki. Ez a pénzalap elköltetett, s azt Magyarország is pótolja. A polgári tisztviselőknek nyugdíjat egy más pénzalapból fizettettek ; az is elköltetett. Nem látom okát, hogy ez más természetű legyen, mint az a másik. Én részletekbe ezen nyugdíjakra vonatkozólag nem tudok bocsátkozni, mert nincsenek előttem az adatok. Én óhajtok ebben minden körülményről fölvilágosítva alaposan határozni. Erre az idő rövid. Általában azt nem mondhatom, hogy minden nyugdíj megszűnik, mert annyi családot szerencsétlenné, özvegy és árvát kenyörtelenné tenni én nem szeretnék. Én tehát azt hiszem, hogy épen ez a javaslata a közp. bizottságnak az, mely hatalmunkba adja, és számunkra fentartja, hogy a dologról kimentőleg részletesen intézkedjünk, addig pedig csak annyit tesz, mint a múlt évi országgyűlés tett : t. i. a dolgot jelen állapotában hangyja. Én ezt fogom pártolni (Helyeslés jobbról.) Csiky Sándor indokolni iparkodott beszédében ezenjavaslat czélszerüségét, melyek után Szólóttak biég'ártörvényyWinster'tfilfttffvl,Iltvá dy L. szelíd méreggel, Berzenczey L. komoral, b. Luzsénszky Pál röviden, Patay István hangosan, Bónisz éa Bobory Károly, Kemény István dr. A lemondás, önfeláldozás nélkül legkisabb társaságot, egy szerény családot se lehet kormányozni, annál kevesebbé lehetséges egy ország szomorú viszonyait rendezni és íme ez az, amiből kiindulni akarok. Politikai elleneink kimeríthetetlenek azon ellenünk szórt vádak körül, hogy a hazát elhordozhatatlan terhekkel árasztottuk el, csak imént hangzottak el képviselőtársam Simonyi Ernő eme szavai, a népre újabb meg újabb terheket rónak, én azt kereken tagadom. (Felkáltás balról : Nem igaz e ? !) Várjon, ha a képviselőház nem vállalja el Ausztria adósságainak egy részét, azon adósság csodálatosképen elenyészett, por és hamuvá vált volna, melyet a szél, mint a perjét ellebbentett volna. A biblia csudák, mythosok ideje eltűnt, s a hitelezők kérlelhetetlen emberek, vagy azt hiszi-e a képviselőház, hogy Ausztria feledve azon sérülést,a melyet a kiegyezkedés meghiúsulása miatt úgy a bel mint a külpoliticában szenvedett, minket többé ez a teherben,nem részesített volna? — de bizony rovatott volna ebből reánk akár mennyi? — (Ellenmondás balról). Aztán vájjon nem könnyebb-e a terv elhordozása, hogyha a mennyiség mghatározásához hozzászólhatunk és ha a jövedelemforrások nyitása tőlünk függ, úgy hiszem, hogy ez így sokkal jobban van, mintha az osztrák kormány rótta volna a tervt reánk. A történelem évtizedek, századokon keresztül hízelegve jegyezte fel azon fejedelem nevét, ki egy dicsőséges csatát vivott, s még a criticum sem sokat vizsgálja, hogy várjon az a népekre áldást vagy átkot hozott , én uraim azt tartom a legmagasztosabb győzelemnek, a melyet saját keblünk, saját magunk ellen vívunk győzelmesen ki, és én mindig tisztelettel hajlok meg azon király előtt, ki Magyarország és Ausztria megmentésére , azon magasságba tudott fölemelkedni, ahová minden elfogulatlan ember teljes elismeréssel és hódolattal tekint fel. De Magyarország is legyőzte sajátos magát a midőn felejtve a múltakat, holmi csehországi demonstratiók helyett bizalommal nyújtotta fejedelme felé jobbját. Íme, ez a kiegyezkedés genesise, a melynek egy kicsiny, kicsiny corollariuma a szőnyegen levő körülbelül 400 ezer frt megszavazása. És amelynek megtagadásával nagyon sokat kockáztatnánk. És ha lenne küldőim közül olyan, kinek ez netalán visszatetszenék, annak csak azt mondanám, hogy olyan formán gondolkozik, mintha valaki Bécs nevezetességeinek megtekintése végett nagy költség és fáradsággal útra kelvén, annak tövéből Fischamentből visszatérne, hogy már hiába, mert csakugyan igen messze van ez a Bécs (Derültség. Helyeslés jobbról.) Ezekből kiindulva, pártolom a központi javaslatot. (Helyeslés jobbról.) A szólásra többen feljegyezve nem lévén, s