Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-30 / 5539. szám
összehivatásán, s elég nagy számmal megjelenvén, miután a volt képviselő, Vladár Tamás, eddigi működéséről beszámolt, s a jelenvoltak legtöbbjei megnyugvásukat s köszönetüket fejezték ki, egyik választó által ajánlott Szirmay Ödönt kiáltották ki országgyűlési képviselőül, mibe az e kerületbeni számos orosz nemzetiségűek is, élükön Dobránszky Adolffal, belenyugodak, a baloldalhoz tartozók pedig kijelenték, hogy részükről jelöltet ajánlani vagy fölléptetni ez alkalommal nem kívánnak. Ezután a kikiáltott képviselő néhány küldöttek által meghivatván, a gyülekezetben megjelent, s főbb vonásokban előadta véleményét és szándékát az országgyűlési teendőkről, s az általa elfoglalandó pártállásról. Szirmay Ödönnek megválasztatása, s igy a Deák-párt győzelme tehát ezen választókerületben ezennel immár biztosítottnak tekinthető. .. — Horváth Mihály püspök a következő nyilt levelet intézte Szeged városa palánk felső kerületének választóihoz : „Uraim ! Osztróvszky József úr igen tisztelt barátomnak múlt szombaton vett táviratából kedves meglepetésemre arról értesültem, hogy Szeged város palánk-felső kerülete tisztelt választóinak néhány száza az én csekélységemet jelölte ki képviselőjéül a jövő országgyűlésen. Én ugyan nyomban válaszoltam fönt tisztelt barátomnak, miképen én e nagybecsű bizalomnyilvánulást személyem iránt a leghálásabb köszönettel fogadom és önök megtisztelő fölhívásának engedelmeskedni hazafias kötelességemnek tartom. De, bár nem kétlem, hogy t. barátom e válaszomat közzétette, lehetetlen mindazáltal nem engednem keblem azon ösztönének, mely arra késztet, hogy e lapok utján is ne ismételjem az irántam nyilvánult oly becses bizodalomért legőszintébb hálámat s készségem kijelentését,megfelelni a különben oly súlyos hivatásnak,melylyel Önök, tisztelt polgártársaim, megtisztelni szándékoznak. Szerettem volna ezt személyesen is mindjárt kifejezni Önök előtt, de viszonyaim ezt a jövő február második tizedéig nem engedvén, akkorra tartom föl magamnak a szerencsét személyes érintkezésbe lépnem tisztelt választóimmal. Addig is fogadják, kérem, nagyrabecsült szíves bizodalmukért, melylyel engem szerencsésíteni méltóztattak, hálás köszönetemnek és hazafiúi tiszteletemnek ismételt meleg kifejezését melylyel maradok“ Makó, jan. 25. A baloldal azon törekvése, hogy egy képviselő se választassék meg egyhangúlag a Deákpárt részéről, és amaz élénk agitatió, mely a fusio folytán, de azt megelőzőleg is az itteni egyesült közép és szélső bal corypheusai álta űzetik, tömörülésre szálíttá a város Deák-párti érzelmű férfiait. — A Deák-párt politikáját körvonatozó programmot bocsátott ki tehát 1. évi jan 1-en az itteni párt, melyet tudomásul s alkalmi felhasználásul ide zárok.—E programot, mely hangsúlyozza, hogy a 67-iki államjogi alap teljes őszinte elfogadása mellett határozottan a szabadelvű reformok terére lépünk, vilt a zászló, mely alatt az itteni Deák-párt január 10-én szervezkedett. Elnökül Dedinszky József, alelnökül Pozsonyi Ferencz földbirtokos, jegyzőül Szél Ákos ügyvéd megválasztottak, s egyelőre egy 40 tagból álló választmány szerveztek át. E szervező gyűlésen a párt az eddigi képviselő Faragó mellőzésével Baross Sándort kérte fel a jelöltség elvállalására. Baross e megye köztiszteletben álló főügyésze, kit elvitázhatlan tehetsége, tudományos miveltsége, tántoríthatlan hazafiassága és szeplőtlen jelleme mellett még Makó városnak tett különös érdemei legméltóbbá tesznek arra, hogy a várost a törvényhozásban képviselje. Barossnak, egyedül az ő fáradhatlan kutatásainak, ernyedetlen szorgalmának, fényes jogi tudományának és anyagi áldozatainak köszönheti a város, hogy a Csanádi püspökkel úrbéri pere kedvezőleg dőlt el, mi már is milliókra menő hasznot adott a város közönségének. — Barossnak személyes érdemei, s azon politika, melyet mint Deák határozott híve vall, legforróbb óhajtásunk indokai, miért kívánjuk mi őt a képviselői díszes és magas polczra emelni. Igaz ugyan, hogy a képviselőség elvállalása Barossnál áldozatokkal jár, a családját szive mélyében szerető családapának a nejétől s gyermekeitől távol lenni fájó rezgésben tartja a szív húrjait, szép gazdasága talán nélkülözni fogja a gondos gazda szemeit, de a haza üdvéért áldozni is kell, és mi ez áldozatot Baross hazafiasságától annál is inkább megvártuk, mert az adó elleni declamálókkal felizgatott itteni lakosság Baross fel nem lépte esetén, az itteni igen nagy számú gazdálkodó nép közt rokoni összeköttetésben álló, s e miatt népszerű Dobsa Lajost fogná a legvalószínűbben képviselővé választani. Dobsa baloldali s e szóval meg van magyarázva, miért kívánunk mi áldozatot is Barosstól, miért kell neki elvállalni a jelöltséget. De Baross kitérőleg válaszolt. Van nála népszerűbb, érdemesebb hazafi, úgymond, s neki magán körülményei olyanok, hogy a képviselőséget el nem fogadhatja. — A párt azonban nem akar hallani lemondásról, s Baross Lajos éltetésével oszlott szét. E körülményt a baloldaliak igyekeztek kizsákmányolni, január 14-én tartott párt alakulásuk alkalmával Dobsa Lajost léptették fel követjelöltnek , s azóta tűzzel, vassal dolgoznak pártjuk öregbítésén, főesközük az adó elleni izgatás, a dohány monopólium és a közvetett adók gyűlöletes színbe állítása, a közös nyugdíj hánytorgatása. Terük a negatív, elemük a gyanúsítás, mihez mesterileg értenek. — Szerencsére népünk elég józan, s tud gondolkodni. A pártforrongás közben esett meg a január 11-iki megyei közgyűlés. A központi választmány a Deák párt akarata szerint alkottatott. A központi választmány január 18-iki ülésén még egy kísérletet tett a baloldal a szavazók összeírására kiküldött bizottságok alkotásánál, de itt is a túlnyomó Deák párt győzött és a küldöttség tagjai egytől-egyig híveink. Az öszszeírás határideje február 14—27-ig bezárólag. Mellesleg érintem, miszerint a nagylaki és batonyai kerületekben a Deák párt oly erős, hogy a baloldaliak még azzal sincsenek tisztában, kit léptessenek fel. Nagylakról Gr re gus vagy Eörkövy, Batonyáról Glatz vagy Erkövy megválasztása kétséget nem szenved. Csak Makón lesz erős a küzdelem, s éppen azért a Deákpárt tegnap Posonyi Ferencz elnöklete alatt tartott értekezletén a baloldal főfogása, hogy tudniillik Baross nem lép fel, megsemmisítése végett . Baross Sándort egy küldöttség által a követjelöltség elfogadására s körébeni megjelenésre újból felkérni elhatározta. Dr. Mesko János érdemekben őszült megyei főorvosunk, a Deák párt volt korelnöke volt a küldöttség szónoka, ki is az elv győzelméért az áldozat meghozatalát kivánta Barosstól — Baross ígérte, hogy a párttal szándékát tudatni fogja, s a küldöttségi tagok kíséretében az értekezleten megjelent s az elnök ékes szavakkal tolmácsolt s eszmédus felkérésére következőleg válaszolt : „Tisztelt értekezlet! Midőn a legutóbb tartott pártértekezleten nagybecsű bizalmukat megköszönve, a követjelöltség el nem fogadása iránt nyilatkoztam, azon reményben valók, hogy a párt hivatalos állásom s magán elfoglaltatásommal könnyen indokolható nézetemet méltányolva— más követjelöltről gondoskodand. „Midőn azonban a tisztelt értekezlet köréből a mai nap kiküldött küldöttség a követjelöltség elfogadására újból felszólított, nem saját hajlamomat, mely első nyilatkozatomhoz hű maradt, hanem azon erkölcsi magas kötelmet, melynek minden polgár magánügyeit alárendelni tartozik — követve , ha a párt érdeke önök nézete szerint úgy kivánja (úgy kívánjuk, éljen !) polgári kötelességemnek tartom e bizalmat vissza nem utasítani (szűnni nem akaró éljenzés). „Megilletődve tettem e nyilatkozatot, mert nagy becsű bizalmuk oly pályára hiv, melyre nem vágytam, mely helyzetemnél fogva anyagi áldozattal jár, s melyre magasabb képzettség kívántatik. „Fogadja azért a tisztelt értekezlet e polgári kitüntetésért forró köszönetemet, s engedje az isteni gondviselés, hogy ezen választás a párt győzelmét biztosítsa. „Tisztelt értekezlet ! Politikai hitvallást tennem, miután a párt, mely követjelöltül kitűzött, nyilt programmal lépett fel, melyet sajátomnak vallok — felesleges, — mindazon által megemlíteni szükségének tartom, hogy a pragmatica sanctióból kifolyó, s az 1848-iki törvények által elismert közös viszonyokat szabályzó 1867. XII. törvényczikket, mint közjogunk egyik alaptörvényét, változatlanul kívánom fentartani, mert erős meggyőződésem, hogy azon alapon hazánk önállása biztosítva van, — (úgy van, éljen!) vissza lévén e szerint Magyarország sorsa adva önmagának, csak tőlünk függ, anyagi és szellemi haladását czélszerű törvények által előmozdítva, azt nagggyá tenni, hogy ezt elérhessük, tiszteljük a törvényt, mert az biztosítja a békét, s a béke áldása hozza az anyagi jobblétet, melyre hazánknak nagy szüksége van.“Szűnni nem akaró éljenzés.) Az elnök, szívesen megköszönte a párt nevében Baross nyilatkozatát s mint Makó város leendő Deák-párti képviselőjét élteté. A zászló ki van tűzve, a jelszó megadva, az eszmék terjesztetnek, s mi ellenkezőleg a „Hon“ itteni vérmes reményű tudósítójával, azon élénk reményben vagyunk, hogy a „jobb ügy győzni fog.“ Trencsin, jan. 26. Tömörüljünk ! ez vala a jelszó, melyet újabb időben kellettnél többször volt alkalmunk balpártunk hőseitől hallani. Emigy lelkesülve, P. J. nyerges és D. L kimaradt megyei túszéki biró, ez idő szerint ügyvéd, a trencsini választókerület községeit sorban bejárva, ezeknek mézesmázos ígéretek közt, a már bevégzett úrbéri pereknek újból való felélesztését stb. kilátásba helyzi, ha hogy a községi lakók reá, mint jövő képviselőjükre szavazni fognának. Ez időbe esik, a trencsini balpárt szervezkedése és tagjainak folyó hó 24 napjára, ide, a „sas“ vendéglőbe való egybehívása. Itt állunk tehát, ama félelmes testület gyűlési terme előtt, tartózkodva, szívszorulás közt nyitunk ajtót. Merészség Figaro f igya , már honvágyunk. De mit látnak szemeink ?! A nagy hűhóval hirdetett balpárti vagy amiként ők szeretik elnevezni, az ellenzéki conferentia, oly gyéren lett látogatva, hogy valamenynyijőket, ha egy rakásra tömörülnek (?)is a vendéglőház fedeléről lelógott nemzeti zászlóval eltakarni könnyű leendett vala. Parányiságuk érzetében, Décsy Lajos városi főügyész, mint eddigi képviselőjelölt lelépvén a küzdtérre, azt gróf Pongrácz Ede urnak engedé át , kiről ugyan se jót se rosszat nem tudunk registrálni, s egyedüli hibája csak is az , hogy semmit sem tudunk róla! Most az említett pánszláv-párti képviselőjelöltön vala a sor, nyilatkozni : ha várjon ő is a Pongrácz-pártiakhoz csatlakozik-e vagy sem ? a válasz kitérő volt, miáltal a balpárt kebelében meghasonlott s irányát annyira eltévesztő , hogy valamint Mahomed koporsója az ég és föld között nem tudni, hol s mily irányban függ, úgy a trencsini balpárt is a pánszlávok pártdühe és saját ellenzéki viszketege, s ekkér két szék közé szorulva — a földre pottyant. De azért a párt hősei „megfogyva bár, de törve nem“ nagyba viselik kucsmáikon a vörös tollat; ott van P. Gy. balpárti volt vezér házán a nagy plakát s rajta : „Éljen gróf Pongrácz Ede trencsini kir. város és választókerület ellenzéki képviselőjelölté.“ Prosti! De ime a Deák-párt is, — melynek ekkorig szervezkedni esze ágába sem jutott — gyűrkőzik. Gróf Zay Albert, Marsovszky Mór birtokosok, Vietorisz János 1-fő alispán, Pollenberger Ignácz prépost, Kostyál Lajos városi polgárnagy s többek aláírásával ellátott körözvény a megye rokonérzelmü polgárait e hó 25.napjára Trencsinbe a „bárányhoz“ czimzett vendéglőben tartandó tanácskozmányra megirija. A zord idő daczára, oly népes vala ez, hogy a fogadó tánczteremében el nem férhetvén, a megyeház nagy teremét kelle igénybe vennünk, de ide is alig juthatunk be, —úgy hogy százak, kik később jövőnek, kinszorultak. A falu népe szintén nagy számmal csödült be s miután aznap szeretett megyei főispánunk névnapját is illé , közkivánságra előbb lakására menőnk, hol őt Dualszky János czimzetes kanonok egy igen talpraesett beszéddel fidözté, mire ő szokott ékesszólással válaszolván, viszamenénk a megyeház teremébe. Itt Vietoris János első alispánunk magyar és tót nyelven tartott rövid de nagy tetszéssel fogadott beszéddel, melyben összejövetelünk czélját találóan ecsetelé, a megnyitá a tanácskozmányt s a jelenlevőket elnök, s jegyző választására felszólitá. A megye minden részeiből jelen volt, minden rangú rendű és vallásu polgáraink csak egy nevet hangoztatának s ez Marsovszky Mór szabadság bajnokunké volt, a ki is a közkívánatomnak engedve, a tanácskozmányt megnyitó. A szebbnél szebb szónoklatokat leírni nem czélom, de nem mellőzhetem Laczy és Rábek plébánosok úgy Malocsay Gáspár esperes beszédeit mint olyakat felemiteni, melyeken a tiszta hazafiságnak zománcza végigömlött, igen népiesen és kézzelfogható vedveket felhozva a Deák-párti politika életrevalósága mellett. Szólt még Kostyál Flóris helybeli polgár valamint Kami József városi kapitány, és többen, — oly annyira miként az elnök ismételt kérdésére : mily czimet használjunk,mint párt jövőre ? mindannyian egyszóval lélekkel Deák-párttá alakulunk , — mi mellett büszkén vallhatjuk, hogy a jelen volt köznép a Deák párt elveinek előnyös voltáról nem csak tudomást de teljes meggyőződést is szerezve, — örömtől sugárzó arczczal s őszinte megnyugvással tért haza övéihez. Végül a programm elkészítésével Látkóczy Sándor másod alispán, Szitányi Bernát volt országgyűlési képviselő, Mednyánszky János megyei főjegyző és Uhlyarik Gida ügyvéd megbizatván, — első alispánunk elnöklete alatt egy központi és választókerületenkinti Deák-párti bizottságok alakíttattak. Ezek után kölcsönös kézszoritások és benső óhajoktól áthatva, vajha a Deák-párt zászlaja ismét egyesítené a jövő hengyülés tagjait, — főispánunkhoz sietünk,hol fesztelen és számos talpra esett felköszöntések által fűszerezett, közel 100 terítékű ebéd utáni tűzhelyeinkhez visszaélnénk. Hatósági élet. Ipolyság, jan. 14. A közelmúlt napok viharral ijesztő borúként vonultak el felettünk. Nem mondhatjuk ugyan, hogy okunk lett volna megszeppenni a látszólag közelgő válságtól, de aki hallotta azt a nagy hűhót, s látta a nagyszerű fegyverkezést, azt a folytonos tervkovácsolást, amit baloldali celebritásaink egy idő óta végbe vittek , annak legalább is azt kellett gondolnia, hogy feltámadt Atilla a honti ellenzék képében, s meghódítani jön Hontmegy isten ostorával. De nem is volt tréfadolog mindig csak azt hallani és látni, hogy a honti ellenzék szervezkedik, s nagyszerű actióra készül a legközelebbi közgyűlésen. Ily kihívó hadkészületek, kivált a honti ellenzék részéről, bizony gondolkozóba ejtenék még Xerxes hadait is, és mi — incredibile dictu — még csak fel se vettük e komoly dolgokat, hanem bízva ellenfeleink baloldali gyöngeségében, egész nyugodtsággal vártuk a támadás első ágyuszavát. A várva várt nap elérkezett, s ez folyó hó 11-e volt, midőn a középponti választmány megalakítása s az üresedésbe jött első alispáni hivatal betöltése végett egybehívott rendkívüli közgyűlésünket tartottuk. A megye terme zsúfolásig megtelt a két ellenséges táborral; idegfeszitő kíváncsisággal keresték szemeink a hírhedt ellenzék phalanxát, s nagy meglepetésünkre mintegy 8 csatárt láttunk ellenséges állást elfoglalni a zöld asztal körül, szemben a roppant nagy többséggel. A gyűlést főispán úr elnöki székének elfoglalásával megnyitván, mindenekelőtt melegen fejezé ki újévi üdvkivonatait, kiemelvén beszédében mindazon előnyöket, melyeket a befejezett, s hazánk történelmében fontos korszakot képező országgyűlés a közhaza javára kivivett. Szükség volt — úgymond — megóvni hazánk függetlenségét; szükség volt a lajthántúli népek figyelembevételével békülékeny szellemmel megakudni a viszonyokkal; szükség volt hogy őfelsége megkoronázásában újabb szilárdulást nyerjen azon szerződés, melyen hazánk biztonsága alapszik. Ismerjük azon tényezőket, melyek ezen szerencsés eredmények kivívásában hazafias kitartásal közreműködtek, s ezeknek soraiban szereztek érdemeket a megye képviselői is, kik elejétől kezdve programmjükhöz híven küzdöttek ez ország szellemi és anyagi jólétéért. Valljuk meg, hogy okunk van megelégedve lenni a kivívott eredményekkel, s ha az előttünk álló alkotmányos küzdelemben politikai érettségünket újólag bebizonyítani akarjuk: nem lehet jövőre egyebet várni, minthogy a jövő országgyűlés is hasonló szabadelvű törvényeket fog alkotni. Az elnöki székről elhangzott s harsány éljenekkel gyakran félbeszakított beszéd után B. P. indítványt tesz, hogy a megye három képviselőjének jegyzőkönyvi bizalom szavaztassék. Erre fölemelkedik L. M. a honti baloldal vezére, s ellenzéki sophistikával kimutatni iparkodik, hogy a bizottmány nem illetékes helyeslést vagy rászólást nyilvánítani a képviselők eljárása felett; ez szerinte az illető kerület dolga. — Íme az ellenzéki szabadérettség mennyire megszorítani szeretné a megye helyhatósági jogait! Bizony csodálkozunk, hogy nem tudja szóló, miszerint nálunk a politikai jogok gyakorlatával nemcsak csekélyebb közigazgatási, hanem választási, tanácskozási és végzési jogok is vannak összekötve. L. L. még nem látja azt, hogy nálunk a mentingek institutiója átment volna a nép életébe mint Ángolhonban, s azért a bizottmány mint a megyei közönség képviselője az indítványozott bizalomnyilvánítás kérdésében teljes joggal határozhat. Az ellenindítvány védelmére síkra száll még egy hadastyán szónok Bory Pál úr személyében, ki sértő vádakkal illetve a törvényhozást, oda nyilatkozik, miszerint az országgyűlésnek a főispán által kiemelt vívmányai mellett vannak árnyoldalai is; ő egyálalában nincs megelégedve a hozott közjogi törvényekkel, melyek szerinte csak herostratesi dicsőséggel dicsekedhetnek (általános zúgás és piszegés) Ily fellépés, mint nevetséges , önmagát bírálja meg, s épen nem ébreszt bizalmat azon pártvezérek iránt, kik ily olcsó vitézeket hoznak magukkal a küzdtérre, melyen Bory Pál úr ezúttal is megfizette megkisérlett neki tüzesedésének az árát annyira maga ellen ingerelvén a bizottmányi tagokat, hogy I. Zs. felhozván mostani elveivel ellenkező múltját, azt tanácsolá neki „szedje föl sátorfáját, s menjen oly tájékra, ahol még nem ismerik,a mire a bizottmány szólót megéljenezve nyilvánította tetszését, s miután ellenzéki társai közül egy se fogta pártját, a magára maradt Bory Pál úr valóságos ellenzéki martyr lett, s ezt mondjuk mi herostratesi dicsőségnek. Amennyiben pedig a törvényhozásnak egyik tényezője a korona, s azon törvényeket, melyeknek a baloldal szónoka csak herostratesi dicsőséget tulajdonít, a fejedelem szentesítette a főispán uz ezen valóban nem parliamentáris gyanúsítást érdemlett módon utasította vissza oly férfi irányában, ki teljes életében, de kivált a hosszas elnyomatás idejében legnagyobb hive és tisztelője volt a dynastiának. M. I. főjegyző támaszkodva a régi joggyakorlatra s a 48-ki törvények szellemére, kijelenté, miszerint itt szabadságról, jogról, a népnek jólétéről lévén szó, jogunk van véleményünket, bizalmunkat nyilvánítani, s amennyiben a maguknak ellenzéki hazafiságot vindikáló szónokok ezen jognak partiális érdekbeli eltiprását czélozzák, világos bizonyítékát adák annak, hogy távol állnak a szabadelvűségtől s inkább reactionárius szellemben nyilatkoznak. S. J. sehogy sem tud egyetérteni az előtte szólóval (M. I. közbeszól, mert nem szereti a 48-ki törvényeket) s példányképül hozza fel Heves megyét, hol épen a jobboldal mondotta ki hogy képviselőknek bizalmat szavazni a bizottmány nem illetékes. — Bizony nem gondoltuk, hogy a honti baloldal a hevesi jobboldalra fog appellálni. De úgy hiszik, szóló nem jól értette a Hevesben történteket, s hibás felfogáson alapszik állítása. Végre is hiú törekvésnek tűnt fel az ellenzéknek régtől köszörült s mégis tompa fegyverekkel megkisérlett hajvágása, a bizottmány 8 ellen vélemény kivételével egyhangúlag bizalmat szavazott a megye képviselőinek. Ezek után felolvastatott Zmeskal Zsigmond első alispánnak hivataláról lemondó levele, minek következtén a bizottmány elismerve első alispánjának úgy az igazság kiszolgáltatása, mint a megyei közigazgatási ügyek intézésében tanúsított igazságszeretetét, munkásságát és erélyét, a lemondás feletti sajnálatát jegyzőkönyvileg kifejeztetni határozó. Az ennek folytán megürült első alispáni hivatalra főispán ur által kijelöltettek : Horváth Miklós másodalispán, Pongrácz Lajos, Gyürky Antal és Záborszky Antal, kik közül első alispánnak Horváth Miklós nevének hosszas hangoztatásával egyhangúlag megválasztatott, oly férfiú, kit bokros érdemel a közszeretet és bizalom tárgyává emelének. A másodalispáni hivatalra a bizottmány által Bolgár Gábor, báró Nyáry Adolf, Paczolai Elek és Ruttkay Mór terjesztetvén elő, ezek közül másodalispánnak főispán uraltsága az igen népszerű és közkedvességű báró Nyáry Adolfot jelenti ki, s ezzel az elnökséget a többi gyűlési tárgyak elintézése végett az első alispánnak átengedő, ki is azt elfoglalván, felolvastatott a középponti választmány megalakítását rendelő miniszteri intézmény. Ennek alkalmából B. K. egy névsort tesz le a zöld asztalra, s az abban foglalt tagokat a középponti választmányba megválasztatni ajánlja A névsor felolvastatván, az abban nevezettek közhelyesléssel megválasztattak a középponti választmány tagjaiul, s egyúttal az első gyűlés határnapja is kitüzetett f. hó 18-ára. A főispán úr elnöki székét ismét elfoglalván veszélyességet és ügyes tapintatot tanúsító elnöki eljárásának befejezéséül kinevező még Weiszberger Ármint tisztbeli aljegyzőnek, Kövér Lajost tisztbeli sebésznek, Vidéki tudósítás, Szeged, jan. 26. Nem akarok ezúttal a közelgő választások daczára nyugodtnak látszó politikai életről írni, hisz az, leszámítva a múltkori s a volt képviselőink tiszteletére adott díszes banquette-ot, valóban kevés érdekest nyújt, hanem e helyett egyelőre most a körünkben tartózkodó királyi biztos működéséről akarok néhány sort írni, természetesen csak annyit, mennyit a dolog discretiója megenged.ő méltósága két ízben tett rövid s inkább csak a helyi viszonyok megszemlélése s a körülmények figyelembe vételére irányzott látogatása után városunkba megérkezvén, azonnal a dolog természetének megfelelő erélyes intézkedéseket tett, hogy az elővizsgálat vagy nyomós gyanú alapján befogatandó egyének jól őrzött s biztos helyre tétethessenek. E végből érintkezésbe tevén magát az itteni katonai parancsnoksággal , a városi hatósággal, mindenekelőtt a város által börtönül használt várbeli helyiségeket (vulgó cassamatákat) rendelte a városi fegyenczektől kiüritetni s hogy a czél elérésére szükséges magán elzárás, a mennyire lehető, eléressék, a katonai parancsnokágtól is kért pár helyiséget, melyben azután az eddig elfogottakat úgy a várostól mind a rendelkezése alá tartozó hatóságoktól átvette s nehogy a mi börtöneinknél oly gyakori levelezés vagy külső érintkezés itt is lábra kapjon, a foglyokat azonnal katonai őrizet alá helyezte s egyszóval mindent megtett, hogy a vizsgálat sikerére vonatkozó intézkedések semmi kívánni valót ne hagyjanak hátra. Ami magát a vizsgálatot illeti, a dolog kényes természeténél fogva nem vagyunk oly helyzetben, hogy arról most már részletes tudósítást adhassunk, hanem annyi igaz, hogy a kir. biztos által eddig befogatott egyének mind olyanok kiket a közhír már eddig is, mint azon rablások elkövetőit említett s kiknek rosz előéletük méltán alapos gyanút ad arra, hogy képesek is voltak a rablás elkövetésére. Különben mint halljuk a befogottaknál eszközölt motozások és a tanúkihallgatások többi büntettnél e gyanút már is valósággá qualifikálták. Az egyes rablások elkövetőiről persze mi itt semmi bizonyosat nem tudunk, de, mint halljuk, már eddig minden egyes rablások elkövetői közül vannak a kit biztos úr kezei közt, úgy hogy mindnyájunknak teljes reménye van a gaztettek kiderítésére. Annyi igaz, hogy mióta Szeged városa s vára áll, azóta kebelében soha sem volt zár alatt anynyi rész ember, mint most s talán ennek is lehet köszönni, hogy daczára a már nagyrészben megszüntetett katonai fedezet és őrjáratoknak, újabb időben semmi rablásokról nem értesülünk, s a vidék közönsége is meg van nyugtatva. Nagy feltűnést okozott városunkban azon eset, hogy a tavaszon királyi kegyelem folytán szabadon eresztett Rózsa Sándor újra befogatott! Hogy miért, nem tudjuk s csak a közhírt említjük, midőn írjuk, hogy az újabb rablások elkövetései az ő szabadon bocsátásától kezdődnek, s hogy ő, bár semmi vagyona sincs, még is mindig jól s dologtalanul élve kószál a vidéken. Máskor többet! B.-Szolnok megyébő 1.*) Dézs, jan. A megyei állandó bizottmány nálunk is bevégezte a napokban ez évi első közgyűlése teendőit. Bevégezte higgadtan, nemes gondoskodással. A főispányi megnyitóbeszéd a megye, mondhatni összes közönségének fejezte ki érzelmeit, s az abban elsorolt törvényhozási vívmányok — hódolattal a koronás király s a törvényhozás mérséklettel párosult bölcsesége iránt — a főispány amaz önérzettel hangoztatott szavának: „Magyarország nem volt, hanem van, méltó és elvitathatlan súlyt adának. A tisztségi jelentések és választások bevégeztével a központi választmány egy előleges értekezlet után, minden vita és ellenmondás nélkül megalakíttatott, azon ellenmondás pedig, amelyet egy román nemzetiségű vezér annak alakítása ellen fölhozott, hogy t. i. a megye mindaddig, mig az erdélyi részekre is a pozsonyi V-ik törvényczikk ki nem terjesztetik, a választási előmunkálatokkal s magukkal a választásokkal is hagyna föl, mint a megye közönségének a törvények iránt köteles engedelmessége és tisztelete érzetét sértő, következőleg nem is tárgyalható indítvány szép csendesen, de a csendességnél sokkal egyetértőbb határzattal — Romániába átrepült, hogy az „Erdély fájdalmai“ krónikájában egy üresen álló lapot lefoglaljon. Következett a „napok kérdéses a jövő országgyűlésre való képviselőjelölés. Az egyetlen kifogás, amelyet megyénk volt képviselői Betegh Kelemen és gr. Bethen Sándor ellen fölhoztak itt, amott, az, hogy az országgyűlésen nem beszéltek. Irigylendő kifogás oly kifogás, a melyért az illetőknek — tekintve asok szalmacsépelést, melylyel más kerületek képviselői a szegény képviselőházat oly gyönyört találó kínzással fojtogatták, férfias, szót nem halmozó, de öntudattal teljes eljárásuk mellett a volt képviselőház csakis hálával tartozik. Azok, kiket a „megsértett érzetek" ellen harczosokul fölkértek, tekintve az együttes eljárás horderejét, s tekintve , hogy e kérdés megoldásánál legfőbb az „elv,és csak másodsorban jő a személy, nemes önmegtagadással visszaléptek, és önmegtagadásuk eredménye , hogy a folyó hó 12-én tartott Deák-párti értekezleten, a melyben úgyszólva, az egész megye értelmisége résztvett, egyetlen hang ellenmondás nélkül volt képviselőink: Betegh Kelemen, és gr. Bethen Sándor a jövő országgyűlésre is megválasztandó képviselőjelöltekül kitűzettek. A hit szárnya azóta az „egy-két elégületlen“ (baloldal) kínlódásáról sok tarka részletet csattog. Azonban beteljesedik rajtuk, mit a költő mond : „Mit ér nekem, ha én szeretném, Ha mind a többi mást szeret, Enyészet itt a vég ! ” *) Csak azért kellett lapunknak B.-Szolnokmegyéről hallgatni, mert b.-szolnokmegyei elvtársaink hoszszu hallgatása arra kényszerített. Szerk. és Prónay Mihály várnagyot tisztbeli szolgabirónak. Mindezekből átlátjuk, hogy akartak ugyan roszvért csinálni a népboldogitó baloldal honti hívei, de oly régóta feketének festett tervszerű rettegtetési politikájuk ezúttal is csak a nevetséges felsülés sikerére vezetett. Jobb volna, ha ahelyett, hogy mindenféle fondorlatokkal a tekintély megsértésére ingerük a népet, inkább megfontolnák annak horderejét, hogy tapintatlanságuk által tudtokon kívül fegyvert adnak a közellenségek kezébe. És igy méltán mondhatjuk, hogy midőn a honti baloldal előre tele lármázza a világot fenyegetéseivel, s valami nagyszerűre készül, akkor is csak Partumunt montes — 1. 1. K Ü L Ö N F É L I K. Pest, jan. 29. Személyi hírek. — Lipovniczky István esztergomi kanonok, arlei czimű. püspök és min. tanácsos a lelépett Szaniszló Ferencz helyébe nagyváradi püspöknek neveztetett ki. — Erkel Ferenczre — hir szerint — „Hunyady László“ czimü operájának jubileuma alkalmával a dalmű tagjai részéről nagyszerű meglepetés vár. Egyúttal tiszteletére díszebédet is terveznek, melyben főkép a művészi és írói körök vennének részt. A szerdai városi közgyűlésen elfogadtatott az iskola bizottmány javaslata, mely szerint 33 ideiglenes altanitói állomás szerveztessék évi 400 frt fizetés és 100 frt lakpénzzel, egyúttal elhatároztatott, hogy az iskolák közösek legyenek, hogy a tanítók valláskülönbség nélkül neveztessenek ki, s végül, hogy a városi reáliskolában ezentúl is félévi vizsgálatok tartassanak. — A „Hazánk“ mai számában ezeket olvassuk : „Jókai pártja a Terézvárosban folyton növekszik .........Pedig az ellenpártnak sokszorű machináczióval kell megküzdenie , stb. Jókai lapja e sorokat átveszi, ami páratlan és szokatlan objectív álláspontra mutat. Nos, ha ez így van, akkor bizony nem volna csoda, ha Jókai pártja szaporodnék ; de felteszszük Jókai pártjáról, hogy ez nincsen igy, mert azt meg tudjuk, hogy nem szaporodik. — A trieszti tűzvészt illetőleg következők jöttek tudomásunkra: a tűz f.hó 28-án éjfélkor a vasúti raktár tengernek néző oldalán ütött ki, mely le is égett egész a falakig. A kár még mindeddig ismeretlen nagyságú összegre rúg, s hogy még nagyobb nem jön, csak a nyomban ott termett helyőrség rendkívüli erőfeszítésének köszönhető, majd 300 ezer mérő gabna mentetett meg általa. Ellenben igen nagy mennyiségű borszesz lett a lángok martaléka. A déli vaspálya igazgatója különvonaton sietett a helyszínére. — Az akadémia nagygyűlése márczius utolsó hetében fog valószínűleg megtartatni. E nagygyűlésen, mint halljuk, Erdélyi János felett fog emlékbeszéd tartatni. Az emlékbeszéd elkészítésére az akadémia Greguss Ágostont kérte fel. — Meghívás. A magyar történelmi társulat február 4-kén csütörtökön d. u. 5 órakor választmányi ülést tart, mely alkalommal Nagy Iván, Nyáry Albert,Rómer Flóris