Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)

1869-02-23 / 5558. szám

I Előfizetési PESTI | 1869-dik évi Előfizet Egész évre................................... Fél évre......................................... Negyed évre.................................. Egy bóra...................................­­ A­­P felhívás | NAPLÓ fo. /aulára, cal­ara, Pest, í'ebr. 21. 1800 (I— „Mindazonáltal tekintettel a választási törvény szellemére, mely a választási képességet nem megszorítani, hanem ki­terjeszteni kívánta, törvényszerű honosí­tás nélkül is bejegyzendők azok, kik 1865-ben mint választók már bejegyezve voltak.“ Ha a pápai zsidók ezen passust, mely a logika és consequentia netovábbja, elol­vassák és látni fogják, hogy egy opposi­­tionalis megye miképen igyekszik az egyenjogusítási törvény tettleges életbe­léptetését akadályozni, minthogy a 4-ik pont végszavai csakis a zsidók ellenében alkalmazhatók, mint a­kik 1865-ben nem lehettek még bejegyezve : alig­ha osztják ama híres pápai tanár nézeteit, melyek szerint a zsidóknak csupa háladatosság­­ból — az ellenzékkel kell haladniok — visszafelé! A körrendelet 8-ik pontja, midőn mes­terinas“ és „bejegyzett“ kereske­dőről szól, a törvény rovására oly sophis­­mákkal él, melyek daczára annak, hogy boszantanak, kaczagásra késztetnek. A törvény t. i. az iparosok választóképessé­gét állandó műhelytől s egy legény­­nyel való működéstől tételezi fel s ime Pest megye bölcs bizottmánya azt bizo­nyítgatja, hogy mesterinas (?!) és mester­legény egy és ugyanazon fogalom!!! A kereskedőkre nézve az 1848-ik évi V. t. ez. 2. §. b. pontja csupán kereskedői telepet igényel; Pestmegye pedig azt is kívánja, hogy bejegyzett kereskedő le­gyen, hol­ott mindenki tudja, miszerint a vidéki kereskedők igen jómódúak és min­den polgári kötelezettségnek eleget tesz­nek, anélkül hogy bejegyzett kereskedők volnának. A 9-ik pont így szól : „Jövedelmüknél fogva választók, kik saját földbirtokuk­ból például szőleikből vagy tőkéjükből 100 főt évi állandó és biztos jövedelmet húznak. A szőlők jövedelmi tekintetben a művelés minősége szerint különböző ered­ményt mutatnak fel, ennélfogva a törvény által kivont 100 párt jövedelem elfogadá­sával a szőlő fekvésére, művelési módjára és a vidék termőségére tekintettel kell lenni. A haszonbérleti jövedelem és a hi­vatali fizetés, nyugdíj, állandó és biztos évi jövedelemnek magában nem tekint­hető. Az adó mennyisége sem szolgálhat választóképesség alapjául. A tőke minő­ségének közelebbi meghatározása a közp. választmánynak nem állt feladatában, miután azt a törvény sem részletezte. A tőke mindenesetre olyan legyen, mely évenkint 100 ost álandó és biztos jöve­delmet hoz. Ilyen lehet a jelzálogilag biztosított kötelezvény, taka­rékpénztári könyv, a választó ne­vére szóló értékpapírok, gazda­sági beruházás stb.. Ezen pont aztán csakugyan remekmű. Eltérve attól, hogy fekvőségekre nézve a törvény nem tesz különbséget, búzaföld, káposztás, gyümölcsös és szőlő között, és jövedelmi tekintetből 100 forintot alapít meg, tekintet nélkül arra, mily gazdálko­dási rendszer vagy speculatio szerint szerzi azt meg valaki, Pest megye közön­sége midőn névre szóló értékpapírok szükségéről beszél, azt bizonyítja, hogy az értékpapírok dolgában ép oly já­ratlan , mint a törvény magyarázásá­ban. Valaki lehet 100.000 forint ér­tékű metalliquenak birtokában, anélkül hogy az nevére szólna, sőt leírhat ‘10 mil­liónyi sorsjegyet vagy au porteur szóló részvényeket s íme Pest megye határozata szerint nem szavazhat, pedig csak 100 frt jövedelmet kell kimutatnia. Francziaor­­szágban még a részvények is au porteur szólanak, de azért próbálja valaki a „soci­­été generale” valamely részvényesének, Pest megye és a választási törvény. Valamely országnak intézményei és törvényei híven visszatükrözik a benne uralkodó szellemet, pedig gyakran meg- * történik, hogy a törvény, mely a haladó­ * korszellemnek eleget tesz, csak írott betű marad, mert azok, kik hivatva volnának a szabadelvű törvénynek szabadelvű ma­gyarázatot adni, részint szellemi korlá­toltságuknál, részint szűkkeblűségüknél fogva, a legszabadelvűbb törvényt is Procrustes ágyába szorítják, hol a körül­ményekhez képest, vagy formátlanul ki­nyújtják, vagy némely tagjainak meg­csonkítása által idomtalanná teszik. Sze­rencse azonban, hogy a polgárisodás őrei nem a törvény interpretációit, hanem ma­gát a törvényt veszik figyelembe, midőn valamely nemzet haladását mérlegelik, és így a törvény ferde magyarázata csak befelé gyakorolja káros befolyását, mert a­kinek első­sorban kellene éreznie a szabadelvű törvény üdvét, a honpolgár, fájdalom első tapasztalja, miszerint nem elég az üdvösségre, hogy valamely or­szág bölcs törvényhozókkal bírjon; kell,­s, hogy értelmes és emelkedett szellemű tör­vény magyarázókkal is rendelkezzék, mert különben magának Solonnak óriási szellemi szüleményét is eltörpítik. Ezen nem épen épületes észleletek é­s Pest megyének a választási összeírások vonatkozó enunciatiója adott alkalmat, és valóban bámulnunk kell azon, hogy egy megyei közönség, mely egy kis rövid­ körrendeletben annyit vétkezik a szabad­elvűség ellen, miképen vergődhetett a látszólagos liberalizmus felszínére ? Vala­mint azon is kell bámulnunk, hogy egy megye, mely egyetlen egy törvény ma­­k­gyarázatában nemcsak a törvények szel­lemét, a jog bölcseletét, de még az egy­­szerű, józan felfogást is agyon kínozza, miképen arrogálhatja magának, hogy ér­­­­telmiség és ítélet tekintetében első legyen az országban? Hogy azonban a t. olvasó ne a mi szavunk után ítéljen, annak híres ukár né­hány pontját ide iktatjuk, és mindenki azonnal meggyőződik, hogy a pár excel­­lence opponáló, reformáló és emancipáló megye, ott a­hol basáskodni lehet, miként teljesíti a szabadelvűség tíz parancso­latját. A S­ik pont a nemesi előjogokkal fog­lalkozik, melyek még akkor is mérvadók és kiváltságosak, ha az illetők társadal­milag alárendeltségre kárhoztatják, p. csőd által----------­A 4-ik pont ekként szól : „A b­űnszü­­löttség vagy honosultság a választóké­pességnek elengedhetlen személyi felté­tele. Ennek hiánya senkit, bár egyéb­ként birtokos, vagy más ala­tti pon választóképes, a választásra jogosulttá nem tesz.“ Angliában 10 év kívántatik ahhoz, hogy honosnak tekintessék valaki. Ná­lunk, legalább Pest megye szerint 40 év sem elegendő arra, hogy választóképes legyen, mert hiában mondja valaki, hogy én két éves voltam, mikor atyámmal be­vándoroltunk, most 40 éves vagyok, bir­tokom van itt, polgári kötelességeimet híven teljesítem, hazámat imádva szere­tem stb., mind hiában, Pest megye szerint csak a születés adhat jogokat! Az egyéni érdem, az igazság és méltányosság pedig csak kötelességeket parancsoló tényezők lehetnek! E pont végmondata azonban igy hangzik : miden részvényeit előmutatja, azt lobban­­tani szemére, hogy a részvények nem révre szólnak s igy bizonyító erővel nem állnak ? Erkölcsi alap nélkül a társadalom fönn nem állhat és az államnak fő kötelessége ezen alapot megszilárdítani, nem pedig megingatni. Ha Pest megye attól tart, hogy az au porteur szóló értékpapírokkal visszaélés történik, bírjon annyi administratív böl­­cseséggel, hogy ezen visszaéléseket meg­akadályozza, de ne nyúljon oly rendsza­bályokhoz, melyek az államélet conditio sine qua nonját, az erkölcsi alapot megin­gatják és a honpolgárok jogérzetét sértik. Koronáját ezen bizonyára nem a kor­szellem által toll alá mondott körrendelet­nek képezik a 10-ik pont következő sza­vai : „Köztisztviselők, gazdatisztek, szer­zetesek, katonatisztek, vasúti, vagy más társulati hivatalnokok, habár nyugdíjazva volnának is, értelmiség c­imén nem bír­nak választóképességgel, és a ti­ik pont ezen szavai . Azon megyei tisztviselők kik Pesten a megyeházban laknak, vá­lasztási jogukat a megye bármelyik vá­las­ztókerületében gy­akorolhatják.“ Oroszországban alig­ha nagyobb ön­kénynyel magyarázzák a törvény szavait. Gyárvezető, gépész, vagy műintézeti igaz­gató , szerzetes, ha mindjárt tudom­ okle­véllel bír is, vagy vasúti hivatalnok, a­ki mérnök is és a törvény világos szavai szerint értelmiség czímén szavazhat, Pest megye felfogása szerint, nem tartozik az értelmiséghez, míg egy megyei tisztviselő, ha képzettségi fokozatánál fogva nem vá­lik épen díszére az értelmiségnek, nem­ csak hogy e megtisz­elő címen szavazhat, de a törvény ellenére ott szavazhat, hol neki tetszik, vagyis inkább a hol a megye oppositiója azt éppen szükségesnek tartja ! Idézhetnénk még többet is ezen jeles enunciatio tartalmából, de a mondottak is elég felvilágosító erővel bírjak arra néz­ve, miszerint az elfogulatlan olvasó belás­sa némely úgynevezett liberális megye önkénytes eljárását. Hallomás szerint egyébiránt a megyei értelmiség kö­réből jelentékeny küldöttség fog a belügyminiszter előtt megjelenni ezen eljárás ellen orvoslást kérendő. Alkotmányos kormánynak első és fő kö­telessége lévén a törvény iránti tisztelete, fentartani és fentartatni, egy perc­ig sem kételkedünk azon, hogy belügyminiszte­rünk áthatva hivatásának kötelességérze­tétől, elég erélylyel bír arra nézve, hogy Pest megye által a választási törvényen elkövetett sértést megtorolja és a törvény szellemének érvényt szerezzen. ______ (1­1.) Pest, febr. 22. — A „Wiener Geschäftszeitung “-ban egy magyarfaló czikk jelent meg köze­lebb, tele a legotrombább gyanúsítások­kal és hazugsággal a pestvárosi kölcsön ügyében. Azt mondja, hogy az osztrák földhitelintézet ajánlata visszautasít­­tatott. Ez hazugság. Az offertek kér­dése csak fel van függesztve, míg megvizsgáltatik: nem lehetne-e a köl­csönt Pest városára nézve kedvezőbbé tenni az által, hogy a kibocsátás, mint a bécs­­városi kölcsönnel történt, maga a város által, talán valamivel kedvezőbb árfo­lyammal, vagy legalább több befizetési határidő kitűzése mellett, eszközöltetnék. S a „W. Gesch.“ szerint a bécsi hitelin­tézet ajánlata tisztán nemzeti indokok­ból, a­mint a műveit szerkesztő kifejezi, azért utasíttatott vissza, mert az osztrák földhitelintézet személyzete nem attillá­­ban jár. Ez nyomor gyanúsítás ! Nem utasíttatott - e vissza épen ellenkező­leg a magyar intézetek kedvezőbb ajánlata, csak azért, mert elkésett, a fel­szólalók nagyobb része által ? Nem mon­datott-e, hogy ha aláírás útján bocsáttat­nék is ki a kölcsön, aláírásra és aláírások elfogadására a bécsi pénzintézetek is föl­­hívandók ? Az esetre, ha a város az offer­tek mellett maradna, tapasztalni fogja a „Wien­ Geschäftszeitung,a­hogy a köz­gyűlés, nem azt fogja nézni: attilában vagy frakkban és köcsögkalappal jele­nik-e meg a pénz, hanem egyedül a város­­ érdekét. Végül megjegyzi a jóakaró szerkesztő, hogy Pest városának nem fog sikerülni semmi esetre papírjait 93 V, 000-al eladni! S miért nem ? Hisz ennyit nem csupán az osztr. földhitelintézet ajánlott­­ már! Aztán legyen szabad kérdeznünk, mivel érdemes Pest városa, hol az érté­kek oly óriásilag emelkednek, kevesebb hitelt, mint Bécs ? Csak azért, mivel ma­gyar város ? Mivel érdemelnek Pest vá­rosnak dúsan jövedelmező vállalatokba fektetett kölcsönre kibocsátandó, 6 szá­zalékos, adómentes papírjai roszabb árfo­lyamot, mint Bécs város adómentes 5°[o kötvényei, melyek 86.50'en állanak? Ha az ö°Io-es papírok így állanak, mely ár­folyam illetné meg az ugyanazon feltéte­lek melle­t kibocsátott hasonló biztosíté­kokkal ellátott 6neu-os kötvényeket? Vár­jon csak 93'ig? S miért csak ennyi? Mi­vel magyar kölcsönről van szó ? S önök gyanúsítanak bennünket, hogy nemzeti gyűlölség által vezettetünk ? Nem önök törekszenek e­­lőre gyanúsítani egy min­den tekintetben biztos és jövedelmező ér­tékpapírt, csak azért, mivel azok egy ré­sze, a­kik kibocsátják, nem frakkban jár ? ..................................24 forint. ..............................12 . .............................. 6 . .............................. 2 . isti Naplók kiadó-hivatala. Borove István keresk. miniszternek választói előtt tartott beszéde 1869-ik évi febr. 21-én. T. polgártársak! Midőn szíves fölhívásuknak engedve, önök közt, t. választóim megjelenek, engedjék meg, hogy mindenekelőtt önökben elvtársaimat s régi személyes barátaimat haza­fias mélységgel üdvözöljem. Ha nem lett volna is kedvencz foglalkozásom ifjúságom óta hazám történetét tanulni, viszon­tagságos életem tapasztalatai, a haza jó és bal­sorsának közepette élt életem, bőségesen megta­nítottak volna arra, hogy e nemzet bizalmát csak oly fiainak nyújtja, kik a jó és bal szeren­csében egyenlő tanúságát nyújtják tántoríthat­­lan hazafiságuknak; többet kivánunk, mint csillogó tehetséget, vagy a szerencse adomá­nyait, ismereteket vagy tudományt — kipróbált hazafiságot keresünk és méltán s helyesen, s ez nemzetünk jellemének egyik legkiemelkedőbb vonása. Midőn­t, választóimat ily számban látom ösz­­szeseregetve; midőn látom érdekeltségüket egy­szerű előadásom iránt, azt kell gondolnom, igen nagy része van ez érdekeltségben annak, hogy megnyugtatni akarják magukat, lelküket, haza­fias aspiratióikat az iránt, vájjon lehetséges-e, hogy ez ember, kit önök már háromszor találtak bizalmukra érdemesnek (éljenzés) s elvtársai, kikkel annyi éven által együtt küzdött, megér­­demlik-e azon vádakat, azon nagy, s az önzés­­telen honpolgárt lelkében sújtó vádakat, melye­ket úton-útfélen szórnak reájok ? Lehetséges-e, hogy ez emberek, kik éltek de­rekán vannak, önmagukat és hazájukat megta­gadják ? Lehetséges e, hogy az emberek egy szép reggelen a nemzet jogait, kincseit áldozzák föl, mint ezt önöknek és a nemzetnek hirdetik ? (Fölkiáltások : Soha! Nem!) Igen, uraim, kell, hogy önök e megnyugvást keressék azon pillanatban, midőn a választó ur­nába szavazatjukat beadni készülnek, azon pil­lanatban, midőn e választás által a haza jövője fölött ítéletet mondanák—kell, hogy e meg­nyugvást föltalálják, midőn arról van szó, hogy ugyanazon vagy hasonló kezekre bízzák a haza sorsát, melyek e rövid két év alatt azt megal­kották. És kik voltak ez emberek, a nagy többség tagjai, kik iránt önök bizalmát szétzúzni igye­keznek ? Nem-e majd nem kivétel nélkül azok, kik a lefolyt gyászos időkben önökkel együtt tűrtek, gyászoltak, szenvedtek ? nem-e azok, kik előtt a börtönök vagy a haza földének korlátai egy hosszú szenvedés után nyittattak,ki ? vagy nem-e azok, kiket a nemzet, mint tanácsadóit követni hosszú évek során szokta meg ? Melyiket tolta föl a hatalom a szabad válasz­tásoknál ? vagy nem önök bizalma kereste föl őket házi magányukban, midőn nyilvánosság alig létezett ? vagy tudja-e a kisebbség, mely most szigorú vádlóként lép föl ellenök, a hazafi­­ságnak különb, magasabban álló próbáit fölmu­tatni ? (Nem!) Vagy a hazafiság csak a kisebbség tulajdona-e de nem azon többségé, mely a törvényeket al­kotja ? Jaj a bonnak, melyben az ily hit lábra kap, abban a törvények iránti tiszteletre halálos csapás készül, azon törvénytiszteletre, azon pol­gári erényre, mely talán egyedül tartotta fönn ez ezer éves hazát. (Igaz!) Mit cselekedett tehát a vádolt többség ? Igaz-e hogy a felelős kormányzati rendszert életbe léptette ? (Igaz!) vagy mikor és miben vonta el az abból keletkezett kormány magát a felelőss­ég alól ? Igaz-e, hogy az alkotmány helyreállítása óta egy fillér sem szedetett be, melyet az ország­gyűlés meg nem szavazott ? (Úgy van!) Nem az országgyűlés szavazta-e meg Ma­gyarország első budgetjeit ? (Tetszés.) Az újoncz megszavazásban kevésbé szigorúan járt-e mint bármely országgyűlés előbb ? (He­lyeslés.) Tény-e, hogy idegen hatalmakkal kötött szerződések iránt először élt jóváhagyási jogá­val ? (Lelkes felkiáltások : Éljen Gorove!) Tény e, hogy a törvényhatóságokat, megyé­ket, városokat jogaikba visszaállította ? Vagy talán azt hozza valaki kétségbe, hogyha sajtónak nem adta vissza szabadságát ? (Él­jenzés.) Igaz-e, hogy az igazság-kiszolgáltatást gyor­sabbá tette s egyszerűsítette ? Igaz-e, hogy a feudális viszonyok maradvá­nyainak megszüntetéséhez hozzá nem fogott, midőn a szőlő dézsmát megszüntette? Tény e az, hogy izraelita testvéreinket­­ politikai jogokban részesítette ? (Hosszas é­­nzés.) Igaz-e , hogy a vallási egyenlőség elvét sem létesítette a vallásfelekezetek viszonosságá­él alkotott törvényben ? Nem gondoskodott-e törvényben a népnevelés­­ől és népoktatásról ? Igaz-e , hogy Erdélynek Magyarországgal való egyesítését bevégzett ténynyé emelte ? Horvátországot visszanyerte-e sz. István ko­­ronájának ? (Helyeslő felkiáltások.) És hogy még sok mást elhallgassak, igaz-e, hogy visszaállítva az ország épségét és alkot­­mányát, megőrizte a békét úgy benn, mint kivül, az ország e legnagyobb kincsét, mely benn la­künn annyi veszélynek volt kitéve ? (El­­j­enzés.) Ezek a többség művei, s ezek irányában szó­ratnak tele marokkal a vádak s kárhoztatások akkor, midőn e művek jótéteményei ezer csa­tornákon kezdenek az országra szét­­íradni. Ha mind ezen intézkedés, az egész politika meddő maradt volna, — habár lelkünkben, szándékunk tisztaságában ekkor is megnyug­vást találtunk volna, — nem állanánk igy fel­emelt fővel a nemzet előtt, mint állni jogunk van most, midőn rámutathatunk az anyagi és erkölcsi s­zerre majdnem kivétel nélkül min­denfelé. — De valóságos szerencse, hogy az eredményekre anyagilag is rámutathatunk ; — rámutathatunk ama nagyobbszerü pénzintéze­tekre, (éljenzés) melyek milliókat hoztak s tar­tanak forgalomban a hazában, — rámutathatunk azon 25 — 26 kisebb pénzintézetre, melyek az ország különböző vidékein egymás után kelet­keztek, s keletkeznek folyvást; — elősorolhat­juk azon 28—30 takarékpénztárt, mely két év óta állíttatott fel és azon számos népbankokat, biztosító intézeteket, melyek ismét nem csak ezer új iparágat ápolnak, fejlesztenek, de a­me­lyek lehetővé tették, hogy a becsületes ipar és szorgalom az uzsorának ne essék áldozatul,­­sőt önlábán járjon és gyarapodjék. (Lelkes él­jenzés.) És rámutathatunk azon nagyszerű iparválla­latokra, melyek ismét ezer kezet tesznek moz­gásba s ezer mellék-ipart élesztenek s melyek befogadására oly nagyszerű építmények emel­tetnek, minőket hazánk az előtt soha nem látott s melyeket szerencsére a leghatalmasabb ellen­zék sem képes — hogy láthatók ne legyenek— véka alá rejteni. (Derültség.) És nem kellene-e szemet h­úyni annak, ki látni nem akarja, hogy mily roppant mérvben szaporodnak vasutaink? Igaz , ambitiónknak vannak bizonyos korlátai a vasutak tekintetében is, de annyira mégis terjednek, hogy az ország­fővárosa az ország Széleivel s rövid időn Bras­sóval és Fiuméval, Sléziával és Gács és Steier országgal összekötve legyen. Több, mint 400 mértföld vasút építéséhez fogunk, s ennek kiépítése fejében 300 millió forint létetik moz­gásba. — Az­­ tehát a panasz, hogy nem elég nagy az activitás, nem elég élénk a munka ? ellenkezőleg uraim! oly rögtön jött e munkás­ság a hazába, hogy a munkás kezeknek minden­felé helyes arányban elhelyezkedni még eddig lehetetlen volt. (Igaz.) Mindezek uraim a haladásnak azon eszközei, melyek a nemzeteknek a vagyonosodás forrásait tárják fel, csakhogy ezekhez a folytonos mun­kásságon kivül még egy kellék szükséges múl­­hatatlanul: ez a béke; — a béke benn, melynek fentartása a nemzet minden egyes tagjának szent kötelessége; — a béke kifelé, mely a nép­pek vezetőinek, a kormánynak kötelessége. — És mégis uraim, noha jól tudom, hogy alig van ország, melynek az anyagi emelkedésre nagyobb szüksége volna, mint hazánknak, mind a mellett óhajtom mindenek felett, hogy a nemzet szelle­mi s erkölcsi tőkéje is növekedjék, gyarapodjék (Lelkes éljenzés.) Óhajtom, hogy a nemzet gyönyörű polgári s politikai szabadságait háborútlanul élvezze; óhaj­­­tom, hogy politikai érettsége szilárduljon; óhaj­tom, hogy úgy földműveseink, mint iparosainak s kereskedőinek szakműveltsége naponként ter­­jedettebb s nagyobb legyen, — tanintézeteinek száma s belértéke naponként emelkedjék, mert az igazi szabad honpolgárnak életczélja csak az lehet, hogy erkölcsileg legyen nemes, anya­gilag legyen kielégített.­­Igaz ! úgy van! Meg kell még említenem a véderőről szóló törvényt, melyet mi megnyugvással szavaztunk meg. Általános hadkötelezettség, mely különbséget nem téve gazdag és szegény között, mindenki kötelességévé tegye a hont védeni, ha azt veszély fenyegeti;rövid szololgálat időbékeidején, mely az iparos a munkás hivatását meg ne semmisítse s a családi élet örömeit előre esne zárja : ezek azon vezérelvek, melyek közjogi tekintetben is meg­nyugtattak bennünket e törvény megszavazá­sakor. Továbbá az országgyűlésnek tartottuk fel az évi illeték megszavazását, s újra kimon­datott, hogy a magyar csak magyar ezredben tehet szolgálatot, (Viharos éljenzés,­ s végre szentesített törvény mondja ki, hogy legyen a hazának honvédserege, mely a magyar vitézség­nek a hadserege mellett uj tért nyitand, ha ve­szély borulna e hazára. (Szűnni nem akart éljenzés.) Így felelünk mi uraim az ellenünk terjesztett vádakra. — Adatokkal phrazisok helyett, té­nyekkel a ráfogásokra, a valóság képeivel az álmok képeire —■ nyílt homlokkal tiszta lélek­­kel.(Helyeslő felkiáltások.) És uraim, életem legboldogabb momentuma közé számítanám, ha azon lelki megnyugváshoz e vádak által felizgatott hazában — bármi cse­kély részben én is járulhattam, ha hozzájárul­hattam a kivívott alkotmányos alap iránti biza­lomnak megerősítéséhez s igy azok iránt is, kik nehéz küzdések közt ez alapot lerakták és jó szándékkal ez alapon tovább építeni akarnak Tévedhetnek ez emberek, midőn ez után jár

Next