Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)
1869-02-23 / 5558. szám
I Előfizetési PESTI | 1869-dik évi Előfizet Egész évre................................... Fél évre......................................... Negyed évre.................................. Egy bóra................................... AP felhívás | NAPLÓ fo. /aulára, calara, Pest, í'ebr. 21. 1800 (I— „Mindazonáltal tekintettel a választási törvény szellemére, mely a választási képességet nem megszorítani, hanem kiterjeszteni kívánta, törvényszerű honosítás nélkül is bejegyzendők azok, kik 1865-ben mint választók már bejegyezve voltak.“ Ha a pápai zsidók ezen passust, mely a logika és consequentia netovábbja, elolvassák és látni fogják, hogy egy oppositionalis megye miképen igyekszik az egyenjogusítási törvény tettleges életbeléptetését akadályozni, minthogy a 4-ik pont végszavai csakis a zsidók ellenében alkalmazhatók, mint akik 1865-ben nem lehettek még bejegyezve : aligha osztják ama híres pápai tanár nézeteit, melyek szerint a zsidóknak csupa háladatosságból — az ellenzékkel kell haladniok — visszafelé! A körrendelet 8-ik pontja, midőn mesterinas“ és „bejegyzett“ kereskedőről szól, a törvény rovására oly sophismákkal él, melyek daczára annak, hogy boszantanak, kaczagásra késztetnek. A törvény t. i. az iparosok választóképességét állandó műhelytől s egy legénynyel való működéstől tételezi fel s ime Pest megye bölcs bizottmánya azt bizonyítgatja, hogy mesterinas (?!) és mesterlegény egy és ugyanazon fogalom!!! A kereskedőkre nézve az 1848-ik évi V. t. ez. 2. §. b. pontja csupán kereskedői telepet igényel; Pestmegye pedig azt is kívánja, hogy bejegyzett kereskedő legyen, holott mindenki tudja, miszerint a vidéki kereskedők igen jómódúak és minden polgári kötelezettségnek eleget tesznek, anélkül hogy bejegyzett kereskedők volnának. A 9-ik pont így szól : „Jövedelmüknél fogva választók, kik saját földbirtokukból például szőleikből vagy tőkéjükből 100 főt évi állandó és biztos jövedelmet húznak. A szőlők jövedelmi tekintetben a művelés minősége szerint különböző eredményt mutatnak fel, ennélfogva a törvény által kivont 100 párt jövedelem elfogadásával a szőlő fekvésére, művelési módjára és a vidék termőségére tekintettel kell lenni. A haszonbérleti jövedelem és a hivatali fizetés, nyugdíj, állandó és biztos évi jövedelemnek magában nem tekinthető. Az adó mennyisége sem szolgálhat választóképesség alapjául. A tőke minőségének közelebbi meghatározása a közp. választmánynak nem állt feladatában, miután azt a törvény sem részletezte. A tőke mindenesetre olyan legyen, mely évenkint 100 ost álandó és biztos jövedelmet hoz. Ilyen lehet a jelzálogilag biztosított kötelezvény, takarékpénztári könyv, a választó nevére szóló értékpapírok, gazdasági beruházás stb.. Ezen pont aztán csakugyan remekmű. Eltérve attól, hogy fekvőségekre nézve a törvény nem tesz különbséget, búzaföld, káposztás, gyümölcsös és szőlő között, és jövedelmi tekintetből 100 forintot alapít meg, tekintet nélkül arra, mily gazdálkodási rendszer vagy speculatio szerint szerzi azt meg valaki, Pest megye közönsége midőn névre szóló értékpapírok szükségéről beszél, azt bizonyítja, hogy az értékpapírok dolgában ép oly járatlan , mint a törvény magyarázásában. Valaki lehet 100.000 forint értékű metalliquenak birtokában, anélkül hogy az nevére szólna, sőt leírhat ‘10 milliónyi sorsjegyet vagy au porteur szóló részvényeket s íme Pest megye határozata szerint nem szavazhat, pedig csak 100 frt jövedelmet kell kimutatnia. Francziaországban még a részvények is au porteur szólanak, de azért próbálja valaki a „société generale” valamely részvényesének, Pest megye és a választási törvény. Valamely országnak intézményei és törvényei híven visszatükrözik a benne uralkodó szellemet, pedig gyakran meg- * történik, hogy a törvény, mely a haladó * korszellemnek eleget tesz, csak írott betű marad, mert azok, kik hivatva volnának a szabadelvű törvénynek szabadelvű magyarázatot adni, részint szellemi korlátoltságuknál, részint szűkkeblűségüknél fogva, a legszabadelvűbb törvényt is Procrustes ágyába szorítják, hol a körülményekhez képest, vagy formátlanul kinyújtják, vagy némely tagjainak megcsonkítása által idomtalanná teszik. Szerencse azonban, hogy a polgárisodás őrei nem a törvény interpretációit, hanem magát a törvényt veszik figyelembe, midőn valamely nemzet haladását mérlegelik, és így a törvény ferde magyarázata csak befelé gyakorolja káros befolyását, mert akinek elsősorban kellene éreznie a szabadelvű törvény üdvét, a honpolgár, fájdalom első tapasztalja, miszerint nem elég az üdvösségre, hogy valamely ország bölcs törvényhozókkal bírjon; kell,s, hogy értelmes és emelkedett szellemű törvény magyarázókkal is rendelkezzék, mert különben magának Solonnak óriási szellemi szüleményét is eltörpítik. Ezen nem épen épületes észleletek és Pest megyének a választási összeírások vonatkozó enunciatiója adott alkalmat, és valóban bámulnunk kell azon, hogy egy megyei közönség, mely egy kis rövid körrendeletben annyit vétkezik a szabadelvűség ellen, miképen vergődhetett a látszólagos liberalizmus felszínére ? Valamint azon is kell bámulnunk, hogy egy megye, mely egyetlen egy törvény makgyarázatában nemcsak a törvények szellemét, a jog bölcseletét, de még az egyszerű, józan felfogást is agyon kínozza, miképen arrogálhatja magának, hogy értelmiség és ítélet tekintetében első legyen az országban? Hogy azonban a t. olvasó ne a mi szavunk után ítéljen, annak híres ukár néhány pontját ide iktatjuk, és mindenki azonnal meggyőződik, hogy a pár excellence opponáló, reformáló és emancipáló megye, ott ahol basáskodni lehet, miként teljesíti a szabadelvűség tíz parancsolatját. A Sik pont a nemesi előjogokkal foglalkozik, melyek még akkor is mérvadók és kiváltságosak, ha az illetők társadalmilag alárendeltségre kárhoztatják, p. csőd által----------A 4-ik pont ekként szól : „A bűnszülöttség vagy honosultság a választóképességnek elengedhetlen személyi feltétele. Ennek hiánya senkit, bár egyébként birtokos, vagy más alatti pon választóképes, a választásra jogosulttá nem tesz.“ Angliában 10 év kívántatik ahhoz, hogy honosnak tekintessék valaki. Nálunk, legalább Pest megye szerint 40 év sem elegendő arra, hogy választóképes legyen, mert hiában mondja valaki, hogy én két éves voltam, mikor atyámmal bevándoroltunk, most 40 éves vagyok, birtokom van itt, polgári kötelességeimet híven teljesítem, hazámat imádva szeretem stb., mind hiában, Pest megye szerint csak a születés adhat jogokat! Az egyéni érdem, az igazság és méltányosság pedig csak kötelességeket parancsoló tényezők lehetnek! E pont végmondata azonban igy hangzik : miden részvényeit előmutatja, azt lobbantani szemére, hogy a részvények nem révre szólnak s igy bizonyító erővel nem állnak ? Erkölcsi alap nélkül a társadalom fönn nem állhat és az államnak fő kötelessége ezen alapot megszilárdítani, nem pedig megingatni. Ha Pest megye attól tart, hogy az au porteur szóló értékpapírokkal visszaélés történik, bírjon annyi administratív bölcseséggel, hogy ezen visszaéléseket megakadályozza, de ne nyúljon oly rendszabályokhoz, melyek az államélet conditio sine qua nonját, az erkölcsi alapot megingatják és a honpolgárok jogérzetét sértik. Koronáját ezen bizonyára nem a korszellem által toll alá mondott körrendeletnek képezik a 10-ik pont következő szavai : „Köztisztviselők, gazdatisztek, szerzetesek, katonatisztek, vasúti, vagy más társulati hivatalnokok, habár nyugdíjazva volnának is, értelmiség cimén nem bírnak választóképességgel, és a tiik pont ezen szavai . Azon megyei tisztviselők kik Pesten a megyeházban laknak, választási jogukat a megye bármelyik választókerületében gyakorolhatják.“ Oroszországban aligha nagyobb önkénynyel magyarázzák a törvény szavait. Gyárvezető, gépész, vagy műintézeti igazgató , szerzetes, ha mindjárt tudom oklevéllel bír is, vagy vasúti hivatalnok, aki mérnök is és a törvény világos szavai szerint értelmiség czímén szavazhat, Pest megye felfogása szerint, nem tartozik az értelmiséghez, míg egy megyei tisztviselő, ha képzettségi fokozatánál fogva nem válik épen díszére az értelmiségnek, nem csak hogy e megtiszelő címen szavazhat, de a törvény ellenére ott szavazhat, hol neki tetszik, vagyis inkább a hol a megye oppositiója azt éppen szükségesnek tartja ! Idézhetnénk még többet is ezen jeles enunciatio tartalmából, de a mondottak is elég felvilágosító erővel bírjak arra nézve, miszerint az elfogulatlan olvasó belássa némely úgynevezett liberális megye önkénytes eljárását. Hallomás szerint egyébiránt a megyei értelmiség köréből jelentékeny küldöttség fog a belügyminiszter előtt megjelenni ezen eljárás ellen orvoslást kérendő. Alkotmányos kormánynak első és fő kötelessége lévén a törvény iránti tisztelete, fentartani és fentartatni, egy percig sem kételkedünk azon, hogy belügyminiszterünk áthatva hivatásának kötelességérzetétől, elég erélylyel bír arra nézve, hogy Pest megye által a választási törvényen elkövetett sértést megtorolja és a törvény szellemének érvényt szerezzen. ______ (11.) Pest, febr. 22. — A „Wiener Geschäftszeitung “-ban egy magyarfaló czikk jelent meg közelebb, tele a legotrombább gyanúsításokkal és hazugsággal a pestvárosi kölcsön ügyében. Azt mondja, hogy az osztrák földhitelintézet ajánlata visszautasíttatott. Ez hazugság. Az offertek kérdése csak fel van függesztve, míg megvizsgáltatik: nem lehetne-e a kölcsönt Pest városára nézve kedvezőbbé tenni az által, hogy a kibocsátás, mint a bécsvárosi kölcsönnel történt, maga a város által, talán valamivel kedvezőbb árfolyammal, vagy legalább több befizetési határidő kitűzése mellett, eszközöltetnék. S a „W. Gesch.“ szerint a bécsi hitelintézet ajánlata tisztán nemzeti indokokból, amint a műveit szerkesztő kifejezi, azért utasíttatott vissza, mert az osztrák földhitelintézet személyzete nem attillában jár. Ez nyomor gyanúsítás ! Nem utasíttatott - e vissza épen ellenkezőleg a magyar intézetek kedvezőbb ajánlata, csak azért, mert elkésett, a felszólalók nagyobb része által ? Nem mondatott-e, hogy ha aláírás útján bocsáttatnék is ki a kölcsön, aláírásra és aláírások elfogadására a bécsi pénzintézetek is fölhívandók ? Az esetre, ha a város az offertek mellett maradna, tapasztalni fogja a „Wien Geschäftszeitung,ahogy a közgyűlés, nem azt fogja nézni: attilában vagy frakkban és köcsögkalappal jelenik-e meg a pénz, hanem egyedül a város érdekét. Végül megjegyzi a jóakaró szerkesztő, hogy Pest városának nem fog sikerülni semmi esetre papírjait 93 V, 000-al eladni! S miért nem ? Hisz ennyit nem csupán az osztr. földhitelintézet ajánlott már! Aztán legyen szabad kérdeznünk, mivel érdemes Pest városa, hol az értékek oly óriásilag emelkednek, kevesebb hitelt, mint Bécs ? Csak azért, mivel magyar város ? Mivel érdemelnek Pest városnak dúsan jövedelmező vállalatokba fektetett kölcsönre kibocsátandó, 6 százalékos, adómentes papírjai roszabb árfolyamot, mint Bécs város adómentes 5°[o kötvényei, melyek 86.50'en állanak? Ha az ö°Io-es papírok így állanak, mely árfolyam illetné meg az ugyanazon feltételek mellet kibocsátott hasonló biztosítékokkal ellátott 6neu-os kötvényeket? Várjon csak 93'ig? S miért csak ennyi? Mivel magyar kölcsönről van szó ? S önök gyanúsítanak bennünket, hogy nemzeti gyűlölség által vezettetünk ? Nem önök törekszenek előre gyanúsítani egy minden tekintetben biztos és jövedelmező értékpapírt, csak azért, mivel azok egy része, akik kibocsátják, nem frakkban jár ? ..................................24 forint. ..............................12 . .............................. 6 . .............................. 2 . isti Naplók kiadó-hivatala. Borove István keresk. miniszternek választói előtt tartott beszéde 1869-ik évi febr. 21-én. T. polgártársak! Midőn szíves fölhívásuknak engedve, önök közt, t. választóim megjelenek, engedjék meg, hogy mindenekelőtt önökben elvtársaimat s régi személyes barátaimat hazafias mélységgel üdvözöljem. Ha nem lett volna is kedvencz foglalkozásom ifjúságom óta hazám történetét tanulni, viszontagságos életem tapasztalatai, a haza jó és balsorsának közepette élt életem, bőségesen megtanítottak volna arra, hogy e nemzet bizalmát csak oly fiainak nyújtja, kik a jó és bal szerencsében egyenlő tanúságát nyújtják tántoríthatlan hazafiságuknak; többet kivánunk, mint csillogó tehetséget, vagy a szerencse adományait, ismereteket vagy tudományt — kipróbált hazafiságot keresünk és méltán s helyesen, s ez nemzetünk jellemének egyik legkiemelkedőbb vonása. Midőnt, választóimat ily számban látom öszszeseregetve; midőn látom érdekeltségüket egyszerű előadásom iránt, azt kell gondolnom, igen nagy része van ez érdekeltségben annak, hogy megnyugtatni akarják magukat, lelküket, hazafias aspiratióikat az iránt, vájjon lehetséges-e, hogy ez ember, kit önök már háromszor találtak bizalmukra érdemesnek (éljenzés) s elvtársai, kikkel annyi éven által együtt küzdött, megérdemlik-e azon vádakat, azon nagy, s az önzéstelen honpolgárt lelkében sújtó vádakat, melyeket úton-útfélen szórnak reájok ? Lehetséges-e, hogy ez emberek, kik éltek derekán vannak, önmagukat és hazájukat megtagadják ? Lehetséges e, hogy az emberek egy szép reggelen a nemzet jogait, kincseit áldozzák föl, mint ezt önöknek és a nemzetnek hirdetik ? (Fölkiáltások : Soha! Nem!) Igen, uraim, kell, hogy önök e megnyugvást keressék azon pillanatban, midőn a választó urnába szavazatjukat beadni készülnek, azon pillanatban, midőn e választás által a haza jövője fölött ítéletet mondanák—kell, hogy e megnyugvást föltalálják, midőn arról van szó, hogy ugyanazon vagy hasonló kezekre bízzák a haza sorsát, melyek e rövid két év alatt azt megalkották. És kik voltak ez emberek, a nagy többség tagjai, kik iránt önök bizalmát szétzúzni igyekeznek ? Nem-e majd nem kivétel nélkül azok, kik a lefolyt gyászos időkben önökkel együtt tűrtek, gyászoltak, szenvedtek ? nem-e azok, kik előtt a börtönök vagy a haza földének korlátai egy hosszú szenvedés után nyittattak,ki ? vagy nem-e azok, kiket a nemzet, mint tanácsadóit követni hosszú évek során szokta meg ? Melyiket tolta föl a hatalom a szabad választásoknál ? vagy nem önök bizalma kereste föl őket házi magányukban, midőn nyilvánosság alig létezett ? vagy tudja-e a kisebbség, mely most szigorú vádlóként lép föl ellenök, a hazafiságnak különb, magasabban álló próbáit fölmutatni ? (Nem!) Vagy a hazafiság csak a kisebbség tulajdona-e de nem azon többségé, mely a törvényeket alkotja ? Jaj a bonnak, melyben az ily hit lábra kap, abban a törvények iránti tiszteletre halálos csapás készül, azon törvénytiszteletre, azon polgári erényre, mely talán egyedül tartotta fönn ez ezer éves hazát. (Igaz!) Mit cselekedett tehát a vádolt többség ? Igaz-e hogy a felelős kormányzati rendszert életbe léptette ? (Igaz!) vagy mikor és miben vonta el az abból keletkezett kormány magát a felelősség alól ? Igaz-e, hogy az alkotmány helyreállítása óta egy fillér sem szedetett be, melyet az országgyűlés meg nem szavazott ? (Úgy van!) Nem az országgyűlés szavazta-e meg Magyarország első budgetjeit ? (Tetszés.) Az újoncz megszavazásban kevésbé szigorúan járt-e mint bármely országgyűlés előbb ? (Helyeslés.) Tény-e, hogy idegen hatalmakkal kötött szerződések iránt először élt jóváhagyási jogával ? (Lelkes felkiáltások : Éljen Gorove!) Tény e, hogy a törvényhatóságokat, megyéket, városokat jogaikba visszaállította ? Vagy talán azt hozza valaki kétségbe, hogyha sajtónak nem adta vissza szabadságát ? (Éljenzés.) Igaz-e, hogy az igazság-kiszolgáltatást gyorsabbá tette s egyszerűsítette ? Igaz-e, hogy a feudális viszonyok maradványainak megszüntetéséhez hozzá nem fogott, midőn a szőlő dézsmát megszüntette? Tény e az, hogy izraelita testvéreinket politikai jogokban részesítette ? (Hosszas énzés.) Igaz-e , hogy a vallási egyenlőség elvét sem létesítette a vallásfelekezetek viszonosságáél alkotott törvényben ? Nem gondoskodott-e törvényben a népnevelésől és népoktatásról ? Igaz-e , hogy Erdélynek Magyarországgal való egyesítését bevégzett ténynyé emelte ? Horvátországot visszanyerte-e sz. István koronájának ? (Helyeslő felkiáltások.) És hogy még sok mást elhallgassak, igaz-e, hogy visszaállítva az ország épségét és alkotmányát, megőrizte a békét úgy benn, mint kivül, az ország e legnagyobb kincsét, mely benn lakünn annyi veszélynek volt kitéve ? (Eljenzés.) Ezek a többség művei, s ezek irányában szóratnak tele marokkal a vádak s kárhoztatások akkor, midőn e művek jótéteményei ezer csatornákon kezdenek az országra szétíradni. Ha mind ezen intézkedés, az egész politika meddő maradt volna, — habár lelkünkben, szándékunk tisztaságában ekkor is megnyugvást találtunk volna, — nem állanánk igy felemelt fővel a nemzet előtt, mint állni jogunk van most, midőn rámutathatunk az anyagi és erkölcsi szerre majdnem kivétel nélkül mindenfelé. — De valóságos szerencse, hogy az eredményekre anyagilag is rámutathatunk ; — rámutathatunk ama nagyobbszerü pénzintézetekre, (éljenzés) melyek milliókat hoztak s tartanak forgalomban a hazában, — rámutathatunk azon 25 — 26 kisebb pénzintézetre, melyek az ország különböző vidékein egymás után keletkeztek, s keletkeznek folyvást; — elősorolhatjuk azon 28—30 takarékpénztárt, mely két év óta állíttatott fel és azon számos népbankokat, biztosító intézeteket, melyek ismét nem csak ezer új iparágat ápolnak, fejlesztenek, de amelyek lehetővé tették, hogy a becsületes ipar és szorgalom az uzsorának ne essék áldozatul,sőt önlábán járjon és gyarapodjék. (Lelkes éljenzés.) És rámutathatunk azon nagyszerű iparvállalatokra, melyek ismét ezer kezet tesznek mozgásba s ezer mellék-ipart élesztenek s melyek befogadására oly nagyszerű építmények emeltetnek, minőket hazánk az előtt soha nem látott s melyeket szerencsére a leghatalmasabb ellenzék sem képes — hogy láthatók ne legyenek— véka alá rejteni. (Derültség.) És nem kellene-e szemet húyni annak, ki látni nem akarja, hogy mily roppant mérvben szaporodnak vasutaink? Igaz , ambitiónknak vannak bizonyos korlátai a vasutak tekintetében is, de annyira mégis terjednek, hogy az országfővárosa az ország Széleivel s rövid időn Brassóval és Fiuméval, Sléziával és Gács és Steier országgal összekötve legyen. Több, mint 400 mértföld vasút építéséhez fogunk, s ennek kiépítése fejében 300 millió forint létetik mozgásba. — Az tehát a panasz, hogy nem elég nagy az activitás, nem elég élénk a munka ? ellenkezőleg uraim! oly rögtön jött e munkásság a hazába, hogy a munkás kezeknek mindenfelé helyes arányban elhelyezkedni még eddig lehetetlen volt. (Igaz.) Mindezek uraim a haladásnak azon eszközei, melyek a nemzeteknek a vagyonosodás forrásait tárják fel, csakhogy ezekhez a folytonos munkásságon kivül még egy kellék szükséges múlhatatlanul: ez a béke; — a béke benn, melynek fentartása a nemzet minden egyes tagjának szent kötelessége; — a béke kifelé, mely a néppek vezetőinek, a kormánynak kötelessége. — És mégis uraim, noha jól tudom, hogy alig van ország, melynek az anyagi emelkedésre nagyobb szüksége volna, mint hazánknak, mind a mellett óhajtom mindenek felett, hogy a nemzet szellemi s erkölcsi tőkéje is növekedjék, gyarapodjék (Lelkes éljenzés.) Óhajtom, hogy a nemzet gyönyörű polgári s politikai szabadságait háborútlanul élvezze; óhajtom, hogy politikai érettsége szilárduljon; óhajtom, hogy úgy földműveseink, mint iparosainak s kereskedőinek szakműveltsége naponként terjedettebb s nagyobb legyen, — tanintézeteinek száma s belértéke naponként emelkedjék, mert az igazi szabad honpolgárnak életczélja csak az lehet, hogy erkölcsileg legyen nemes, anyagilag legyen kielégített.Igaz ! úgy van! Meg kell még említenem a véderőről szóló törvényt, melyet mi megnyugvással szavaztunk meg. Általános hadkötelezettség, mely különbséget nem téve gazdag és szegény között, mindenki kötelességévé tegye a hont védeni, ha azt veszély fenyegeti;rövid szololgálat időbékeidején, mely az iparos a munkás hivatását meg ne semmisítse s a családi élet örömeit előre esne zárja : ezek azon vezérelvek, melyek közjogi tekintetben is megnyugtattak bennünket e törvény megszavazásakor. Továbbá az országgyűlésnek tartottuk fel az évi illeték megszavazását, s újra kimondatott, hogy a magyar csak magyar ezredben tehet szolgálatot, (Viharos éljenzés, s végre szentesített törvény mondja ki, hogy legyen a hazának honvédserege, mely a magyar vitézségnek a hadserege mellett uj tért nyitand, ha veszély borulna e hazára. (Szűnni nem akart éljenzés.) Így felelünk mi uraim az ellenünk terjesztett vádakra. — Adatokkal phrazisok helyett, tényekkel a ráfogásokra, a valóság képeivel az álmok képeire —■ nyílt homlokkal tiszta lélekkel.(Helyeslő felkiáltások.) És uraim, életem legboldogabb momentuma közé számítanám, ha azon lelki megnyugváshoz e vádak által felizgatott hazában — bármi csekély részben én is járulhattam, ha hozzájárulhattam a kivívott alkotmányos alap iránti bizalomnak megerősítéséhez s igy azok iránt is, kik nehéz küzdések közt ez alapot lerakták és jó szándékkal ez alapon tovább építeni akarnak Tévedhetnek ez emberek, midőn ez után jár