Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)

1869-02-25 / 5560. szám

45-5560 Szerkesztési iroda : Un utó*» 8. síim, U. «UUJ1A,. C lap i*ellami részít aUtö minden közlemény a Bterken­WiBéfh«, intrMndt. Bérűi öntetlen levelek csak rámért kenektől fogadtatnak el. Kiadó h­ivatal: Ferenciek tere 7. «im földsiiut. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadi­ hiatalhoz intézendők.r­eggeli kiadás. Csütörtök február 25. 1869. 20. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán , vagy helybt­n, házb­aa hordva ! Félévre ..... 12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy lisra .... 2 frt. Az esti kiadás különk­üldéseért felü­lfizetéz h.'ivonkint . . .10 kr. :».AiSS*«^AW15aUG*J^ Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér 1 1 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás P­ESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Előfizetési á­ra: Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre.................................................................................12 „ Negyed évre..................................................................................6 „ Egy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadó­hivatala. Pest, febr. 13. 1800 A főváros Deák-párti választéihoz. A választók beiratása folyó uló 27-dikén véget ér. Mindö­sze tehát csak is három napunk van még rá. Figyelmeztetjük a Deákpárti választó­kat, kik eddig még nem íratták be ma­gukat, siessenek kötelességüknek eleget tenni. Ne várják a sikert pusztán ügyük jó­ságától, igaz voltától, ne vonuljanak vissza többségük biztos tudatában , mert ha tán nem is tartozik még eddigelé a lehető dolgok közé, hogy az erejének teljes meg­feszítésével működő ellenpárt előnybe jusson ez alkalommal, mégis veszélyessé lehet e kötelesség­ mulasztás, tekintve azt, hogy a­ki most be nem íratja magát, h­á­­rom évre mondott le választási jogáról. Még a belvárosban is, mely dicsőségének tartja, hogy egy Deák Ferenczet éltethet követjelöltül, még itt is agitál az ellenzék, és számít pártunk győzelembiztos nyugalmára. És várjon nem számít-e helyesen, ha látja, hogy miről alalk­ottak meggyőződ­tek, eddigelé az ezrekre menő választók közül mindössze csak 800 íratta be ma­gát, s e 800-ban az ellenzéknek, noha feltehető, hogy minden csataképes em­berét kiállította, már tetemes contin­­gense van. A balpárt készséggel nyúl minden kínál­kozó eszközhöz s ha nem is lehet felada­tunk e helyen eszközeiről bővebben szól­ni, szabad legyen azon izgalomra, azon lázas állapotra, mint eredményre utalnunk, mely ezen körökben tapasztalható, szem­ben azon boldog, az igazak álmához ha­sonló nyugalommal, hogy ne mondjuk közönynyel, mely a deákpárti táborok­ban mutatkozik. Gondolják meg, hogy a legjobb, leg­szentebb s legigazságosabb ügyet i, ha nem egy­szerre, de idővel elvesztheti az el­bizakodással járó közöny ; s ne feled­jék, hogy a mi ügyünknek sokkal kevés­bé veszélyes ellensége az ellenpárt eről­ködése, mint minő lehet saját híveink menthetőn indolencziája. Több Deák-párti választó. Tisztázzuk az eszméket. Az elnevezésekben sokszor követjük a bandiai kovácsot, ki másfelé néz és más felé üt. Ismertem Boldog (Félix) nevű em­bert, ki oly boldogtalan volt, hogy Dugo­nics bizton rá mondhatta volna, miszerint ha kalapos mesterségre adja magát, az em­berek tán fej nélkül születtek volna. Na­ponként olvassuk e feliratot: „Sanitäts-Wa­gen, noha az ily kocsi kizárólag betegek szállítására szolgál. Sokszor hallottam, hogy az atya lánymagzatát fiamnak, a gyermek pedig atyját szülőjének nevezte. Egyik ember a gúny­hót, másik a palotát nevezi háznak stb. E napokban a bankokról lévén szó, az eszmecsere folytán azt tapasztaltam, hogy az elnevezések hiányosságából sok eszmeza­var csúszik az emberek közé.Ez annál saj­­nosabb dolog, mert a téves­ álláspontból ki­induló ember mindent tévesnek talál,csak saját fonákosságát nem. Nem lesz tehát felesleges némely idevágó nevek s dolgok elemezése annál is inkább, mert találkoz­hatnak olyanok is, kiknek ez ügy­ eleme­zése kívánatos leend. Mi a kölcsön intézeteket hitelintézetek­nek tartjuk, pedig ez úgy áll egymáshoz, mint a nem a fajhoz (genus ad speciem) vagy törzs az ághoz. A kölcsön és hitel fogalma alatt a va­gyon vagy tőke átengedését értjük bizo­nyos időre, mely egyrészről követelési jo­got, másrészről tartozási kötelezettséget eredményez. Ha a tőke átengedése megfelelő zálog­vagy elégedő jótállás mellett történt, biz­tosított kö­csönt értünk az átengedés alatt. A hitel lényege ellenben abban áll, hogy a tartozásnak jövőbeni teljesítését, remény­séggel helyettesítjük. A hitel eszerint biz­tonság nélküli bizalom. Nyilvános bankintézeteknek zálog vagy jótállás nélkül pusztán bizalom fejében hi­telezni nem szabad, miből­ szükségkép foly, hogy ezek igazábban nem hitel, hanem biztosított kölcsön­intézetek. Ellenben a magános bankházak személyes bizalomra is szabadon hitelezhetnek, s ez az, mi a kettő közt lényeges különbséget fejez ki. A hitel nemcsak az­­adós szellemi s er­kölcsi minőségére,hanem anyagi képessé­gére is támaszkodik, mert a teljesítés aka­rata tehetség nélkül, s viszont a tehetség akarat nélkül, az elégtétel teljesítésére re­ményt nem nyújthat. A puszta hitel tehát az erkölcsi és gaz­­dászati szilárdságra, ezenkívül az igaz­ság helyes kiszolgáltatására szokott tá­maszkodni. A dilettáns közgazdák a hitelnek na­gyobb eredményeket tulajdonítanak, mint a­mennyit az előidézhet. Ennek oka abban rejlik, mert az egyes néposztályra a nép­zömétől csak átterelt gyarapodást az egész nemzet gyarapodásának tekintik. A hitel nem önálló vagyonforrás. Csu­pán akkor válik annak eszközévé, ha a hiteleseit tőke sikeres termelésre fordítta­­tik. De akkor is csak a tőketulajdonos ké­nyelmét, hanyagságát, vagy képtelensé­gét pótolja anélkül, hogy ere­deti új vagyon forrást ké­pezne, mert a vagyonforrás a már meglevő tőkének gyümölcsöző felhaszná­lásában áll,melyet akár a tulajdonos (köl­csönadó) akár az adós teljesít, a nemzet vagyonára nézve egyenlő eredményt épül, csakhogy a teljesítés a legjobb sikerrel foganattosit üssék. A kölcsönnek s hitelnek úgy megvan­nak előnyei s hátrányai, mint rendszerint más dolgoknál is megvan a fény- és árny­oldal. Az előnyökhöz tartozik, hogy a már létező tőkék forgalmát élénkíti, könnyíti, szaporítva többszörösei, a holt vagy he­verő tőkét a gyümölcsözés terére vezeti, a kisebbeket összegyűjtvén termelési ké­pességre emeli, a szakavatatlan, vagy ké­nyelmes és hanyag kezekből, szorgalmas szakértő kézbe átviszi, a tétlenséget ked­velő tőkéseknek jövedelmet nyújt, a tőke elégtelenségével küzdő tevékenységet mun­ka- és keresetképessé varázsolja, az in­gatlan tőkét mozgó forgalomba hozza és a pénz használatát, némelykor hiányát pótolja. Ezen előnyöket a biztosított kölcsön szilárdul, a bizalmi hitel koc­kaszerűleg szokta létrehozni. Az elősorolt számos előnyökkel egy nagy hátrány áll szemközt, melyet szé­delgés név alatt ismerünk. A szédelgés oly vállalat, melynek nincs szilárd alapja s üzérkedését az eredmény­nek még valószínűsége sem támogatja. A szédelgésnek egyes ágait alig lehet részletesen elősorolni, mert a visszaélések terén az emberek találékonysága utólér­­hetlen, de általában véve a könnyelmű s alapnélküli hitelt a szédelgések közé so­rolhatjuk, p. o. Ha valaki tőkeérték átengedése nél­kül hitelt kölcsönt színlel. Ha valaki több kölcsönt több hitelt ad, mint a­mennyi tőkével s hitellel ő ma­ga bír. Ha oly föltétel alatt, vagy oly kevés óvatossággal hitelezett, hogy a visszafize­tés teljesítése lehetetlen és a veszélyben forgó összeg saját cselekvő vagyonát fölemészti, vagy legalább fizetésbeli képes­ségét beállítja stb. A hitel nem c­él, hanem eszköz arra, hogy a meglevő vagyon okszerű forga­tása s termelő fogyasztása által új va­gyon előteremtését támogassa. Az oly hitel, mely ezt nem eszközli, hason­lóvá válik az üresen zaklatott moz­donyhoz, mely költséget okoz haszon nél­kül, a kész vagyont emészti részben más kezekbe tereli s ráadásul veszélyt is idéz­het elő. KISS PÉTER. s látványát. A mesterségesen ápolt viszály meg­rontja a népet s csak azoknak használ, kik azt elnyomni akarják. Midőn kényuralom nehezült hazánkra s mi csak gyáva megadás és forradalom között vá­laszthattunk, én a forradalom embere voltam. Ma, midőn az 186­7-ki alkotmány megnyitotta hazánk előtt a tevékenység törvényes terét, el­fogadom ezen alkotmányt és pedig nem azon utógondolattal, hogy azt megbuktassam, ha­nem azon szándékkal, hogy azt esetleg töké­letesítsem, a­mit azonban csak úgy eszközölhe­tünk, ha nem izgatunk a törvény ellen. Szedjük össze minden erőnket, tanuljunk, hogy mindig több magyar nyerhessen alkalma­zást a diplomatában és a konzulátusoknál s a rendes hadsereg minél több magyar tisztet szám­láljon. Félre a panaszokkal, félre a gyanúsítá­sokkal s mindenek fölött az ígéretekkel, melye­ket bármely párt is kormányra jutva megtartani képes nem lenne. Emlékezzünk meg ama szo­morú tüneményről, mely 1848-ban Francziaor­­szágban történt; az ellenzék oly dolgokat ígért a népnek, melyeket kormányra jutva meg nem tarthatott, s igy a nép elégületlenségében saját kormánya ellen fordult s a legszabadelvübb kormány kényszerítve volt az elámított népet ágyukkal verni szét. A ki hazáját és polgártár­sait szereti, ily félrevezetésre hiú népszerüség­­vadászásból soha nem fog kezet nyújtani. — Lamartine így szólott 1848-ban a párisi mun­kásokhoz : 11a mellemnek szegezitek bár a négy ágyút, mely a (városház) téren áll, mégsem fogok nektek olyat ígérni, a­mit meg­tartani képes nem vagyok. Kövessük e példát és ne izgassuk fel a nép szenvedélyét. Jelsza­vunk legyen: tisztelet a törvénynek; tűzzük fel­adatunkká, hogy a jövő országgyűlés ne paza­rolja idejének kétharmadát vitatkozásokkal az alkotmány alapelvei fölött, hanem minden ere­jével a belreformokhoz lásson, így fog a nemzet erőben gyarapodni s lesz képes további megál­lapodások által mindazon előnyöket megszerez­ni a magyar hazának, melyek a gyakorlati té­ren szükségeseknek mutatkoznak. Fogadják őszinte köszönetemet bizalmukért, hogy engemet képviselőjökké választani szán­dékoznak. Külföldi viszonyaim nem engedik meg jelenleg, hogy ezen ajánlatot elfogadjam. Tart­sanak meg ezután is becses emlékükben s te­kintsenek engemet mint őszinte polgártársukat. Pest, 1869. febr. 20-án, Türr István. A következő levelet ö­t­v­e­n o. é. ft kísé­retében vettük . Pest, 1869. febr 24. Tisztelt szerkesztő úr! Tolna megyének egyik népes mezővárosa Paks f. hó 20-án egy részben a tűz martaléka lett. — Mint Tolna megye egyik kerületének volt országgyűlési képviselője, erkölcsi és em­berbaráti szoros kötelességemnek ismerem, te­hetségem szerint segélyadományommal az első ínséget valami kis részben enyhíteni. Ugyanazért ide mellékelve azon kérésemmel vagyok bátor ötven p­­o­­rtot tisztelt szerkesz­tő úrhoz küldeni, miszerint azt elfogadva, a sze­rencsétlenség által sújtottak kezéhez juttatni szíveskedjék. Tudom ugyan, hogy ezen nagy szerencsétlen­ség enyhítésére — tisztelt szerkesztő úr kezé­hez — többen és pedig nagyobb mértékben fog­nak adakozni; ezek között azonban én utolsó lenni nem akarva, jelen kérésemmel voltam bátor tisztelt szerkesztő urat megkeresni. Fogadja a tisztelt szerkesztő úr nagyrabecsü­lésem kijelentését, melylyel maradok, Cséry Lajos. Midőn a szerencsétlen kárvallottak nevében köszönetet mondanánk a nemes adakozónak adományáért, alkalmat veszünk egyúttal kije­lenteni, hogy szerkesztőségünk szívesen fogad további adakozásokat is a szerencsétlen sújtot­tak felsegélésére. Türr tábornok a bácskai válasz­tókhoz. Az 1866-diki háborút megelőzőleg mondotta nekem Kossuth, hogy a magyar nemzet előtt csak két név ragyog, magaslik ki zászlóként, melyek mindegyikéhez határozott politikai irány van kötve, s oly törekvések, melyeket mindenki ért. Egyik név Deáké, a másik — saját neve. Deák neve egyértelmű, minden magyar előtt, az osztrák dynastia alatti alkotmányos Ma­gyarországgal, tehát az osztrák házhoz való hű­séggel , s a békés kiegyezéssel. Az ö (Kossuth) neve ellenben annyit jelent, mint Magyarország függetlensége, mely semmi áron sem ismer egyezkedést, csak harczot és háborút Ausztriá­val. Ez nyíltan volt mondva. De Magyarország is nyíltan felelt 1866-ban, a teljes függetlenség­nek megkísérlése helyett, mely sok vér- és kényáldozatba kerülhetett volna, inkább a dy­­nastiával való kibékülést választotta , elfogadta a 67-diki alkotmányt. Értem én azt, hogy vannak pártok, melyek többet óhajtottak , de hiszem azt is, miszerint helytelen eljárásba jelen helyzetet, mely a nem­zet életében mindenesetre haladást jelez, azon ürügy alatt ócsárolni, hogy nem tökéletes. Nem vagyok azon tan embere, melynek jel­szava : „mindent vagy semmit“ , hanem igenis azé vagyok, melynek főelve, bár lassan is, de naponként egy-egy lépést téve előre, ha­ladni. Én nem csak azt látom, mi nincs t. i. önálló rendes hadsereget, de látom azt is, a­mi van : az új honvéd-szervezetet. Csak 10 zászlóaljnyi hadseregünk volt 1848-ban, s meg­is képesítve volt a nemzet, midőn a bécsi reactio alkotmányunkat veszélylyel fenye­gette, ez eredeti létszámot csakhamar megtízsze­rezni. Ki lenne annyira bizalmatlan, hogy két­kedni tudna abban, miként a nemzet, kül- vagy belerőszak ellen, mely alkotmányos jogainkat megtámadná, 78 zászlóaljból 300-at teremteni képes ne legyen ? Senki sincs feljogosítva feltenni jelen kormá­nyunk férfiúiról, hogy hazánk alkotmányos jo­gainak megsemmisítéséhez segédkezet nyújta­nának. — De félre e sötét képekkel, a kétség és gyanú józan megvitatás által elmellőz­hető s csak igy léphet a nemzet alkot­mányos életének uj korszakába. Ne veszélyez­tessük az eredményt elhamarkodás által, mely­nek szomorú vége is lehetne. Mit használ örö­kös panaszszal zavarni a megkezdett művet? Le­gyünk áldozatkészek s mondjunk le a hon ja­váért túlcsigázott követeléseinkről és a boszu politikájáról. Senki se hidje, hogy ő bírja mono­pólium gyanánt a szabadelvűségét. Ne nyújtsuk ellenségeinknek egyenetlenkedésünk szomorú Választási mozgalmak. Gomba, febr. 22-én. Nagy ünnepünk volt ma, a néplelkesülés nagy ünnepe. A Deák-párt képviselőjelöltje, gróf Teleki Sándor látogatá meg községünket, ki­sértetve számos kocsi és bandérium által, mely Gyömrőn csalatkozott melléje és Üllőről jött elébe. Fegyverropogás és mozsárdurrogás ve­gyült a viharos éljenzés közé. A szeretett férfiú P. házába szállt, melynek tágas udvarán a nép összejött. Pár percznyi pihenés után a nép nevé­ben T.. üdvözlé a képviselőjelöltet, s mondá­a többek közt: „Mi nem akarhatjuk megdönte­n azon alapot, melyen Magyarország békéjét és fölvirágzását várhatjuk, mi szégyenlenénk oly éretlen népnek látszani, hogy üres, teljesíthetlen ígéretek oda csábíthassanak bennünket, hogy hazánkat ismét koc­káztassuk, mi már megér­tünk annak belátására, hogy egy nagy országot nem lehet föntartani tetemes adó nélkül, nem is az által hiszszük hazánk fölvirágzását, ha annak szükségeitől megvonjuk adótartozásunkat, ha­nem a béke élén fölvirágzandó földmivelés, ipar és kereskedés, és az ezek folytán emelkedendő munkadíj, népmivelődés, rendezett közigazgatás és igazságszolgáltatás stb. által hiszszük hazánk boldogulását.“ Midőn szónok Deák Ferencz ne­vét emlité, kinek bölcs politikája mentheti csak meg a hazát, roppant éljenzésben tört ki a nép. Azután gróf Teleki Sándor képviselőjelölt nyilatkozott értelmes, szabatos beszédben. Meg­köszönte a bizodalmát, s az elv és nép iránta érzett kötelességből elfogadá a követjelöltséget. Meghatólag szólt a néphez, midőn a Deák-párt programmját fejtegeté, s midőn mondá, hogy oly ígéreteket tud csak tenni, melyeknek telje­sülése józanon várható. Ezek után Csonka János a népből lépett a nemes gróf elé, érzékenyen ajánlá­a haza, a nép érdekeit a tisztelt jelölt figyelmébe. Ugyanattól egy szép dalt énekelt el a legénység. Délután 3 órakor képviselőjelöltünk a gombaiak csatlako­zásával Monorra indult. M­o­n­o­r, febr. 22-én. Ma délután 5 órakor vonult be városunkba szívdobogva várt képviselőjelöltje a Deák-párt­nak gr. Teleki Sándor. Már dél tájban vonult össze a nép tömegekben, s versenyezve leste az alkalmat mindenki, hogy első kiálthassa el: már jönnek. A monori díszes bandérium és számos kocsi a nép értelmesbjeivel vonult ki a gombai határhoz, hol megható volt a jelenet, mikor a gom­baiak a monoriakkal találkoztak. Beláthatlan volt a hossza a lovasok ésikocsiknak, és zászlók erdeje bob­ta el a széles országutat egy negyed mért­földre. Leirhatlan a találkozás lelkesültsége. A szeretett jelöltet Monor város derék birája fo­­gadá szép üdvözlő beszéddel. Azután megindult az óriás tábor lelkes éljenzések- és fegyverro­pogásokkal, zenével. — Gyönyörű volt látni Gyömrő, Üllő, Gomba, Monor legénységét lóhá­ton törtetni széles vállszalagok­ és zászlókkal , éljen Magyarország alkotmányos szabadsága, éljen gr. Teleki Sándor képviselünk rivalgással, lelkesedett arczczal és a győzelem hité­v­el. A menet körülhuzódott a város főbb utczáin s a városház előtt állapodott meg, hol a tisztelt kép­viselőjelölt egy vörös szőnyeggel betakart emel­vényen Monor derék hölgyei által virággal elá­rasztva, mondá el bemutató beszédjét. Szólott azután a helybeli r. kath. esperes, tisztes ősz férfiú. A nép zajosan éltette gr. Teleki Sándort és Deák Ferenczet. Itt-ott a Keglevich- azaz bal­párt is éltető jelöltjét, de egyéb demonstrativ nélkül. Kerületünkben gr. Teleki győzelme bi­zonyos , hacsak a hiányos összeírás tetemes kárt nem okozana. Hangzik már a panasz az össze­írás ellen mindenütt, a­hol megtörtént; remél­jük, hogy a megyei központi bizottmány, vagy belügyminisztérium segítend a bajon. Lehetlen meg nem­­említeni e város mindkét vallásbeli szeretett esperesét, kik atyailag veze­tik népüket, s aggodalmas figyelemmel töreksze­nek azt megóvni minden ámítástól. Az izraeli­ták valóban kiérdemelték a hazafi nevet. M. Szabolcs megye, febr. 11. Követválasztási mozgalmainkról kevés monda­ni­valónk van. E tekintetben ép úgy állunk, mint ezelőtt egy hónappal voltunk. A tö­löki választó­­kerületben K . 11 a y G. küzd Bónis S. ellen, a diadal biztos reményével; a nyír­bogdányiban a baloldali volt képviselő Somossy Ignácz ellen J. Zs. lépett fel. E kerületben a Somossy iránti bizalom annyira megingott, mikép ott egy arra képesített jobboldali jelöltnek megválaszta­tására biztos kilátás lenne; a kis­várdai kerü­letben a Deák-párti Jár­my József megválasz­tatása, a szélbali elveiről ismert Pilisy L. ellené­ben, bizonyos, a nyir­bátoriban, mint halljuk, még eddig két, egyenlő erejű párt tartja fenn magát, míg a n.-káb­éiban uni sono Böszörményi „a martyr“ neve hangzik, a­mi ott­­ nem csoda. . . Legyen szabad végül egy szerény megjegy­zést tennünk Szabolcs megye közp. választmá­nyának f. hó 4-ről hozott abbeli határozatára, melynél fogva — az eddigi gyakorlat ellenére, s nyilván a képviselő-választási jog megszorítá­sának czélzatából — „az összeíró küldöttségek által, az írásilag, vagy megbízottak által jelent­kezők kizárásával, csupán azon egyének ren­deltetnek, mint választók bejegyeztetni, kik az összeíró küldöttség előtt, személyesen je­lentkeznek.“ Nem tudjuk, e határozat mennyi­ben fér össze Szabolcsmegye oly fönnen hangoz­tatott szabadelvűségével, de hogy érte, sem az 1848-as törvények szelleme, sem pedig a vá­lasztó­polgárok nem fognak az érdemes választ­mánynak bókot mondani, annyi bizonyos. Valaki a ny.-bogdányi választó­kerületből, Árva megyéből kapott tudósításaink szerint, mialatt e megye alsó részében a kubini választókerületben a pártok élesen egy­mással szemben, azalatt a bobrói választókerü­let (Felső-Árva) egyetértését még eddig nem sikerült felzavarni. Egy felhívás jelezve a me­gye testvéri egyetértését, Bobróra febr. 11-kére értekezletre hívta össze a kerület választóit, kik daczára a rosz időnek, a jelzett napra szép számmal jöttek össze. Az értekezlet megala­kulván, elnöknek közfelkiáltással Varzely Já­nos főszolgabíró, jegyzőnek: Reindl Károly urak választattak meg. Az elnök elfoglalván elnöki székét, hathatós beszéddel üdvözlé a megjelenteket, kiemelő az értekezlet czélját, hangsúlyozván különösen, hogy e választókerü­let most is hiven ragaszkodik azon elvhez, me­lyet volt képviselőjük Stephanidesz Henrik követett; azon kérdés intéztetik tehát a válasz­tókhoz, kit akarnának jövő országgyűlésre bi­zalmukkal megtisztelni; erre közfelkiáltással „Stephanidesz Henrik volt képviselőnket“ volt a válasz, s így kétséget sem szenved, miszerint e választókerületet immár két ízben képviselt S. H. harmadsor is meg fog választatni. Az értekezlet második részét ugyanazon te­remben tartott közebéd képeié! Részt vettek a megjelentek közül egyesek. Az áldomások sorát a jelenlévő képviselőre S. N­. egészségére, főbíró V. J. által emelt köszön­tés nyitotta meg, melyet a jelenlevők harsány „éljen“-nel fogadtak. Ezután képviselőnk, mint jelen értekezlet elnöke egészségéért emelt po­harat. Lelkesedéssel emeltünk poharat jelenlévő két főszolgabíró Cs. J. és Z. M. egészségekért. Nem kis lelkesedéssel emeltek Deák Ferenczre poharat, továbbá a felelős magyar­ kormányra, e megye­ főispánjára, két alispánjára sat, s e vá­lasztókerület egyetértésére sat. E fényes siker előre mutatja, mily kevés eredménye lesz a csekély számból álló baloldal erőlködésének, mely Meskó Amand mérnököt kívánja felléptetni, s megeresztette e czélból „meglehete­telt erszényét, meg az erőszakos rábeszélés minden nemét. De bizony a modern Dalai Lama prüszentését e választókerület nem fogja hódolati tárgyul venni, s mi csak sajnál­hatjuk a hasztalan erőlködést. — Somogyból a következőket írják ne­künk : Nem hiszszük, hogy az egész hazában oly elkeseredés, oly roppant izgatottság, féltékeny­ség és megfeszített erélylyel folyna a párttusa, mint a kaposvári választókerületben, hol két nagy név ütközik egymással Mindegyik félnek előtte áll az óriás veszteség, ha a­ lobogót le kell hajtani . Somssichban egy országos kitűnő­séget veszt a parl­ament: ha Kossuth elesik (pedig bizonyosabb, mint nem), a nagy néven oly csorba ejtetik, melyet a minden elemekből összeolvadt összes baloldal sem bír kiköszörülni. Somssich mellett áll az összes értelmiség, ke­reskedelmi osztály, a nép vagyonos és értelme­sebb része, az iparosok közül is számosan, Kos­suth lobogója alatt a nép szegényebb része, s a szavazattal nem biró nagy tömeg. A győzelem, vagy veszteség Kaposvárott nem megyei, de országos érdekű lesz. — Boglárról írják nekünk 21-ről: Tegnap Kaposvárott létünk alatt az esti órákban az egész székváros talpon állt, a házak fellobo­gózva és nagy néptömeg üdvözlé: „Éljen Soms­sich Pál“ felkiáltással a zászlós kocsikon bevo­nuló választókat, kik az esti bankerre érkeztek.

Next