Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)
1869-02-25 / 5560. szám
45-5560 Szerkesztési iroda : Un utó*» 8. síim, U. «UUJ1A,. C lap i*ellami részít aUtö minden közlemény a BterkenWiBéfh«, intrMndt. Bérűi öntetlen levelek csak rámért kenektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferenciek tere 7. «im földsiiut. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadi hiatalhoz intézendők.reggeli kiadás. Csütörtök február 25. 1869. 20. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán , vagy helybtn, házbaa hordva ! Félévre ..... 12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy lisra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetéz h.'ivonkint . . .10 kr. :».AiSS*«^AW15aUG*J^ Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér 1 1 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre.................................................................................12 „ Negyed évre..................................................................................6 „ Egy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadóhivatala. Pest, febr. 13. 1800 A főváros Deák-párti választéihoz. A választók beiratása folyó uló 27-dikén véget ér. Mindösze tehát csak is három napunk van még rá. Figyelmeztetjük a Deákpárti választókat, kik eddig még nem íratták be magukat, siessenek kötelességüknek eleget tenni. Ne várják a sikert pusztán ügyük jóságától, igaz voltától, ne vonuljanak vissza többségük biztos tudatában , mert ha tán nem is tartozik még eddigelé a lehető dolgok közé, hogy az erejének teljes megfeszítésével működő ellenpárt előnybe jusson ez alkalommal, mégis veszélyessé lehet e kötelesség mulasztás, tekintve azt, hogy aki most be nem íratja magát, három évre mondott le választási jogáról. Még a belvárosban is, mely dicsőségének tartja, hogy egy Deák Ferenczet éltethet követjelöltül, még itt is agitál az ellenzék, és számít pártunk győzelembiztos nyugalmára. És várjon nem számít-e helyesen, ha látja, hogy miről alalkottak meggyőződtek, eddigelé az ezrekre menő választók közül mindössze csak 800 íratta be magát, s e 800-ban az ellenzéknek, noha feltehető, hogy minden csataképes emberét kiállította, már tetemes contingense van. A balpárt készséggel nyúl minden kínálkozó eszközhöz s ha nem is lehet feladatunk e helyen eszközeiről bővebben szólni, szabad legyen azon izgalomra, azon lázas állapotra, mint eredményre utalnunk, mely ezen körökben tapasztalható, szemben azon boldog, az igazak álmához hasonló nyugalommal, hogy ne mondjuk közönynyel, mely a deákpárti táborokban mutatkozik. Gondolják meg, hogy a legjobb, legszentebb s legigazságosabb ügyet i, ha nem egyszerre, de idővel elvesztheti az elbizakodással járó közöny ; s ne feledjék, hogy a mi ügyünknek sokkal kevésbé veszélyes ellensége az ellenpárt erőlködése, mint minő lehet saját híveink menthetőn indolencziája. Több Deák-párti választó. Tisztázzuk az eszméket. Az elnevezésekben sokszor követjük a bandiai kovácsot, ki másfelé néz és más felé üt. Ismertem Boldog (Félix) nevű embert, ki oly boldogtalan volt, hogy Dugonics bizton rá mondhatta volna, miszerint ha kalapos mesterségre adja magát, az emberek tán fej nélkül születtek volna. Naponként olvassuk e feliratot: „Sanitäts-Wagen, noha az ily kocsi kizárólag betegek szállítására szolgál. Sokszor hallottam, hogy az atya lánymagzatát fiamnak, a gyermek pedig atyját szülőjének nevezte. Egyik ember a gúnyhót, másik a palotát nevezi háznak stb. E napokban a bankokról lévén szó, az eszmecsere folytán azt tapasztaltam, hogy az elnevezések hiányosságából sok eszmezavar csúszik az emberek közé.Ez annál sajnosabb dolog, mert a téves álláspontból kiinduló ember mindent tévesnek talál,csak saját fonákosságát nem. Nem lesz tehát felesleges némely idevágó nevek s dolgok elemezése annál is inkább, mert találkozhatnak olyanok is, kiknek ez ügy elemezése kívánatos leend. Mi a kölcsön intézeteket hitelintézeteknek tartjuk, pedig ez úgy áll egymáshoz, mint a nem a fajhoz (genus ad speciem) vagy törzs az ághoz. A kölcsön és hitel fogalma alatt a vagyon vagy tőke átengedését értjük bizonyos időre, mely egyrészről követelési jogot, másrészről tartozási kötelezettséget eredményez. Ha a tőke átengedése megfelelő zálogvagy elégedő jótállás mellett történt, biztosított köcsönt értünk az átengedés alatt. A hitel lényege ellenben abban áll, hogy a tartozásnak jövőbeni teljesítését, reménységgel helyettesítjük. A hitel eszerint biztonság nélküli bizalom. Nyilvános bankintézeteknek zálog vagy jótállás nélkül pusztán bizalom fejében hitelezni nem szabad, miből szükségkép foly, hogy ezek igazábban nem hitel, hanem biztosított kölcsönintézetek. Ellenben a magános bankházak személyes bizalomra is szabadon hitelezhetnek, s ez az, mi a kettő közt lényeges különbséget fejez ki. A hitel nemcsak azadós szellemi s erkölcsi minőségére,hanem anyagi képességére is támaszkodik, mert a teljesítés akarata tehetség nélkül, s viszont a tehetség akarat nélkül, az elégtétel teljesítésére reményt nem nyújthat. A puszta hitel tehát az erkölcsi és gazdászati szilárdságra, ezenkívül az igazság helyes kiszolgáltatására szokott támaszkodni. A dilettáns közgazdák a hitelnek nagyobb eredményeket tulajdonítanak, mint amennyit az előidézhet. Ennek oka abban rejlik, mert az egyes néposztályra a népzömétől csak átterelt gyarapodást az egész nemzet gyarapodásának tekintik. A hitel nem önálló vagyonforrás. Csupán akkor válik annak eszközévé, ha a hiteleseit tőke sikeres termelésre fordíttatik. De akkor is csak a tőketulajdonos kényelmét, hanyagságát, vagy képtelenségét pótolja anélkül, hogy eredeti új vagyon forrást képezne, mert a vagyonforrás a már meglevő tőkének gyümölcsöző felhasználásában áll,melyet akár a tulajdonos (kölcsönadó) akár az adós teljesít, a nemzet vagyonára nézve egyenlő eredményt épül, csakhogy a teljesítés a legjobb sikerrel foganattosit üssék. A kölcsönnek s hitelnek úgy megvannak előnyei s hátrányai, mint rendszerint más dolgoknál is megvan a fény- és árnyoldal. Az előnyökhöz tartozik, hogy a már létező tőkék forgalmát élénkíti, könnyíti, szaporítva többszörösei, a holt vagy heverő tőkét a gyümölcsözés terére vezeti, a kisebbeket összegyűjtvén termelési képességre emeli, a szakavatatlan, vagy kényelmes és hanyag kezekből, szorgalmas szakértő kézbe átviszi, a tétlenséget kedvelő tőkéseknek jövedelmet nyújt, a tőke elégtelenségével küzdő tevékenységet munka- és keresetképessé varázsolja, az ingatlan tőkét mozgó forgalomba hozza és a pénz használatát, némelykor hiányát pótolja. Ezen előnyöket a biztosított kölcsön szilárdul, a bizalmi hitel kockaszerűleg szokta létrehozni. Az elősorolt számos előnyökkel egy nagy hátrány áll szemközt, melyet szédelgés név alatt ismerünk. A szédelgés oly vállalat, melynek nincs szilárd alapja s üzérkedését az eredménynek még valószínűsége sem támogatja. A szédelgésnek egyes ágait alig lehet részletesen elősorolni, mert a visszaélések terén az emberek találékonysága utólérhetlen, de általában véve a könnyelmű s alapnélküli hitelt a szédelgések közé sorolhatjuk, p. o. Ha valaki tőkeérték átengedése nélkül hitelt kölcsönt színlel. Ha valaki több kölcsönt több hitelt ad, mint amennyi tőkével s hitellel ő maga bír. Ha oly föltétel alatt, vagy oly kevés óvatossággal hitelezett, hogy a visszafizetés teljesítése lehetetlen és a veszélyben forgó összeg saját cselekvő vagyonát fölemészti, vagy legalább fizetésbeli képességét beállítja stb. A hitel nem cél, hanem eszköz arra, hogy a meglevő vagyon okszerű forgatása s termelő fogyasztása által új vagyon előteremtését támogassa. Az oly hitel, mely ezt nem eszközli, hasonlóvá válik az üresen zaklatott mozdonyhoz, mely költséget okoz haszon nélkül, a kész vagyont emészti részben más kezekbe tereli s ráadásul veszélyt is idézhet elő. KISS PÉTER. s látványát. A mesterségesen ápolt viszály megrontja a népet s csak azoknak használ, kik azt elnyomni akarják. Midőn kényuralom nehezült hazánkra s mi csak gyáva megadás és forradalom között választhattunk, én a forradalom embere voltam. Ma, midőn az 1867-ki alkotmány megnyitotta hazánk előtt a tevékenység törvényes terét, elfogadom ezen alkotmányt és pedig nem azon utógondolattal, hogy azt megbuktassam, hanem azon szándékkal, hogy azt esetleg tökéletesítsem, amit azonban csak úgy eszközölhetünk, ha nem izgatunk a törvény ellen. Szedjük össze minden erőnket, tanuljunk, hogy mindig több magyar nyerhessen alkalmazást a diplomatában és a konzulátusoknál s a rendes hadsereg minél több magyar tisztet számláljon. Félre a panaszokkal, félre a gyanúsításokkal s mindenek fölött az ígéretekkel, melyeket bármely párt is kormányra jutva megtartani képes nem lenne. Emlékezzünk meg ama szomorú tüneményről, mely 1848-ban Francziaországban történt; az ellenzék oly dolgokat ígért a népnek, melyeket kormányra jutva meg nem tarthatott, s igy a nép elégületlenségében saját kormánya ellen fordult s a legszabadelvübb kormány kényszerítve volt az elámított népet ágyukkal verni szét. A ki hazáját és polgártársait szereti, ily félrevezetésre hiú népszerüségvadászásból soha nem fog kezet nyújtani. — Lamartine így szólott 1848-ban a párisi munkásokhoz : 11a mellemnek szegezitek bár a négy ágyút, mely a (városház) téren áll, mégsem fogok nektek olyat ígérni, amit megtartani képes nem vagyok. Kövessük e példát és ne izgassuk fel a nép szenvedélyét. Jelszavunk legyen: tisztelet a törvénynek; tűzzük feladatunkká, hogy a jövő országgyűlés ne pazarolja idejének kétharmadát vitatkozásokkal az alkotmány alapelvei fölött, hanem minden erejével a belreformokhoz lásson, így fog a nemzet erőben gyarapodni s lesz képes további megállapodások által mindazon előnyöket megszerezni a magyar hazának, melyek a gyakorlati téren szükségeseknek mutatkoznak. Fogadják őszinte köszönetemet bizalmukért, hogy engemet képviselőjökké választani szándékoznak. Külföldi viszonyaim nem engedik meg jelenleg, hogy ezen ajánlatot elfogadjam. Tartsanak meg ezután is becses emlékükben s tekintsenek engemet mint őszinte polgártársukat. Pest, 1869. febr. 20-án, Türr István. A következő levelet ötven o. é. ft kíséretében vettük . Pest, 1869. febr 24. Tisztelt szerkesztő úr! Tolna megyének egyik népes mezővárosa Paks f. hó 20-án egy részben a tűz martaléka lett. — Mint Tolna megye egyik kerületének volt országgyűlési képviselője, erkölcsi és emberbaráti szoros kötelességemnek ismerem, tehetségem szerint segélyadományommal az első ínséget valami kis részben enyhíteni. Ugyanazért ide mellékelve azon kérésemmel vagyok bátor ötven portot tisztelt szerkesztő úrhoz küldeni, miszerint azt elfogadva, a szerencsétlenség által sújtottak kezéhez juttatni szíveskedjék. Tudom ugyan, hogy ezen nagy szerencsétlenség enyhítésére — tisztelt szerkesztő úr kezéhez — többen és pedig nagyobb mértékben fognak adakozni; ezek között azonban én utolsó lenni nem akarva, jelen kérésemmel voltam bátor tisztelt szerkesztő urat megkeresni. Fogadja a tisztelt szerkesztő úr nagyrabecsülésem kijelentését, melylyel maradok, Cséry Lajos. Midőn a szerencsétlen kárvallottak nevében köszönetet mondanánk a nemes adakozónak adományáért, alkalmat veszünk egyúttal kijelenteni, hogy szerkesztőségünk szívesen fogad további adakozásokat is a szerencsétlen sújtottak felsegélésére. Türr tábornok a bácskai választókhoz. Az 1866-diki háborút megelőzőleg mondotta nekem Kossuth, hogy a magyar nemzet előtt csak két név ragyog, magaslik ki zászlóként, melyek mindegyikéhez határozott politikai irány van kötve, s oly törekvések, melyeket mindenki ért. Egyik név Deáké, a másik — saját neve. Deák neve egyértelmű, minden magyar előtt, az osztrák dynastia alatti alkotmányos Magyarországgal, tehát az osztrák házhoz való hűséggel , s a békés kiegyezéssel. Az ö (Kossuth) neve ellenben annyit jelent, mint Magyarország függetlensége, mely semmi áron sem ismer egyezkedést, csak harczot és háborút Ausztriával. Ez nyíltan volt mondva. De Magyarország is nyíltan felelt 1866-ban, a teljes függetlenségnek megkísérlése helyett, mely sok vér- és kényáldozatba kerülhetett volna, inkább a dynastiával való kibékülést választotta , elfogadta a 67-diki alkotmányt. Értem én azt, hogy vannak pártok, melyek többet óhajtottak , de hiszem azt is, miszerint helytelen eljárásba jelen helyzetet, mely a nemzet életében mindenesetre haladást jelez, azon ürügy alatt ócsárolni, hogy nem tökéletes. Nem vagyok azon tan embere, melynek jelszava : „mindent vagy semmit“ , hanem igenis azé vagyok, melynek főelve, bár lassan is, de naponként egy-egy lépést téve előre, haladni. Én nem csak azt látom, mi nincs t. i. önálló rendes hadsereget, de látom azt is, ami van : az új honvéd-szervezetet. Csak 10 zászlóaljnyi hadseregünk volt 1848-ban, s megis képesítve volt a nemzet, midőn a bécsi reactio alkotmányunkat veszélylyel fenyegette, ez eredeti létszámot csakhamar megtízszerezni. Ki lenne annyira bizalmatlan, hogy kétkedni tudna abban, miként a nemzet, kül- vagy belerőszak ellen, mely alkotmányos jogainkat megtámadná, 78 zászlóaljból 300-at teremteni képes ne legyen ? Senki sincs feljogosítva feltenni jelen kormányunk férfiúiról, hogy hazánk alkotmányos jogainak megsemmisítéséhez segédkezet nyújtanának. — De félre e sötét képekkel, a kétség és gyanú józan megvitatás által elmellőzhető s csak igy léphet a nemzet alkotmányos életének uj korszakába. Ne veszélyeztessük az eredményt elhamarkodás által, melynek szomorú vége is lehetne. Mit használ örökös panaszszal zavarni a megkezdett művet? Legyünk áldozatkészek s mondjunk le a hon javáért túlcsigázott követeléseinkről és a boszu politikájáról. Senki se hidje, hogy ő bírja monopólium gyanánt a szabadelvűségét. Ne nyújtsuk ellenségeinknek egyenetlenkedésünk szomorú Választási mozgalmak. Gomba, febr. 22-én. Nagy ünnepünk volt ma, a néplelkesülés nagy ünnepe. A Deák-párt képviselőjelöltje, gróf Teleki Sándor látogatá meg községünket, kisértetve számos kocsi és bandérium által, mely Gyömrőn csalatkozott melléje és Üllőről jött elébe. Fegyverropogás és mozsárdurrogás vegyült a viharos éljenzés közé. A szeretett férfiú P. házába szállt, melynek tágas udvarán a nép összejött. Pár percznyi pihenés után a nép nevében T.. üdvözlé a képviselőjelöltet, s mondáa többek közt: „Mi nem akarhatjuk megdönten azon alapot, melyen Magyarország békéjét és fölvirágzását várhatjuk, mi szégyenlenénk oly éretlen népnek látszani, hogy üres, teljesíthetlen ígéretek oda csábíthassanak bennünket, hogy hazánkat ismét kockáztassuk, mi már megértünk annak belátására, hogy egy nagy országot nem lehet föntartani tetemes adó nélkül, nem is az által hiszszük hazánk fölvirágzását, ha annak szükségeitől megvonjuk adótartozásunkat, hanem a béke élén fölvirágzandó földmivelés, ipar és kereskedés, és az ezek folytán emelkedendő munkadíj, népmivelődés, rendezett közigazgatás és igazságszolgáltatás stb. által hiszszük hazánk boldogulását.“ Midőn szónok Deák Ferencz nevét emlité, kinek bölcs politikája mentheti csak meg a hazát, roppant éljenzésben tört ki a nép. Azután gróf Teleki Sándor képviselőjelölt nyilatkozott értelmes, szabatos beszédben. Megköszönte a bizodalmát, s az elv és nép iránta érzett kötelességből elfogadá a követjelöltséget. Meghatólag szólt a néphez, midőn a Deák-párt programmját fejtegeté, s midőn mondá, hogy oly ígéreteket tud csak tenni, melyeknek teljesülése józanon várható. Ezek után Csonka János a népből lépett a nemes gróf elé, érzékenyen ajánláa haza, a nép érdekeit a tisztelt jelölt figyelmébe. Ugyanattól egy szép dalt énekelt el a legénység. Délután 3 órakor képviselőjelöltünk a gombaiak csatlakozásával Monorra indult. Monor, febr. 22-én. Ma délután 5 órakor vonult be városunkba szívdobogva várt képviselőjelöltje a Deák-pártnak gr. Teleki Sándor. Már dél tájban vonult össze a nép tömegekben, s versenyezve leste az alkalmat mindenki, hogy első kiálthassa el: már jönnek. A monori díszes bandérium és számos kocsi a nép értelmesbjeivel vonult ki a gombai határhoz, hol megható volt a jelenet, mikor a gombaiak a monoriakkal találkoztak. Beláthatlan volt a hossza a lovasok ésikocsiknak, és zászlók erdeje bobta el a széles országutat egy negyed mértföldre. Leirhatlan a találkozás lelkesültsége. A szeretett jelöltet Monor város derék birája fogadá szép üdvözlő beszéddel. Azután megindult az óriás tábor lelkes éljenzések- és fegyverropogásokkal, zenével. — Gyönyörű volt látni Gyömrő, Üllő, Gomba, Monor legénységét lóháton törtetni széles vállszalagok és zászlókkal , éljen Magyarország alkotmányos szabadsága, éljen gr. Teleki Sándor képviselünk rivalgással, lelkesedett arczczal és a győzelem hitével. A menet körülhuzódott a város főbb utczáin s a városház előtt állapodott meg, hol a tisztelt képviselőjelölt egy vörös szőnyeggel betakart emelvényen Monor derék hölgyei által virággal elárasztva, mondá el bemutató beszédjét. Szólott azután a helybeli r. kath. esperes, tisztes ősz férfiú. A nép zajosan éltette gr. Teleki Sándort és Deák Ferenczet. Itt-ott a Keglevich- azaz balpárt is éltető jelöltjét, de egyéb demonstrativ nélkül. Kerületünkben gr. Teleki győzelme bizonyos , hacsak a hiányos összeírás tetemes kárt nem okozana. Hangzik már a panasz az összeírás ellen mindenütt, ahol megtörtént; reméljük, hogy a megyei központi bizottmány, vagy belügyminisztérium segítend a bajon. Lehetlen meg nememlíteni e város mindkét vallásbeli szeretett esperesét, kik atyailag vezetik népüket, s aggodalmas figyelemmel törekszenek azt megóvni minden ámítástól. Az izraeliták valóban kiérdemelték a hazafi nevet. M. Szabolcs megye, febr. 11. Követválasztási mozgalmainkról kevés mondanivalónk van. E tekintetben ép úgy állunk, mint ezelőtt egy hónappal voltunk. A tölöki választókerületben K . 11 a y G. küzd Bónis S. ellen, a diadal biztos reményével; a nyírbogdányiban a baloldali volt képviselő Somossy Ignácz ellen J. Zs. lépett fel. E kerületben a Somossy iránti bizalom annyira megingott, mikép ott egy arra képesített jobboldali jelöltnek megválasztatására biztos kilátás lenne; a kisvárdai kerületben a Deák-párti Jármy József megválasztatása, a szélbali elveiről ismert Pilisy L. ellenében, bizonyos, a nyirbátoriban, mint halljuk, még eddig két, egyenlő erejű párt tartja fenn magát, míg a n.-kábéiban uni sono Böszörményi „a martyr“ neve hangzik, ami ott nem csoda. . . Legyen szabad végül egy szerény megjegyzést tennünk Szabolcs megye közp. választmányának f. hó 4-ről hozott abbeli határozatára, melynél fogva — az eddigi gyakorlat ellenére, s nyilván a képviselő-választási jog megszorításának czélzatából — „az összeíró küldöttségek által, az írásilag, vagy megbízottak által jelentkezők kizárásával, csupán azon egyének rendeltetnek, mint választók bejegyeztetni, kik az összeíró küldöttség előtt, személyesen jelentkeznek.“ Nem tudjuk, e határozat mennyiben fér össze Szabolcsmegye oly fönnen hangoztatott szabadelvűségével, de hogy érte, sem az 1848-as törvények szelleme, sem pedig a választópolgárok nem fognak az érdemes választmánynak bókot mondani, annyi bizonyos. Valaki a ny.-bogdányi választókerületből, Árva megyéből kapott tudósításaink szerint, mialatt e megye alsó részében a kubini választókerületben a pártok élesen egymással szemben, azalatt a bobrói választókerület (Felső-Árva) egyetértését még eddig nem sikerült felzavarni. Egy felhívás jelezve a megye testvéri egyetértését, Bobróra febr. 11-kére értekezletre hívta össze a kerület választóit, kik daczára a rosz időnek, a jelzett napra szép számmal jöttek össze. Az értekezlet megalakulván, elnöknek közfelkiáltással Varzely János főszolgabíró, jegyzőnek: Reindl Károly urak választattak meg. Az elnök elfoglalván elnöki székét, hathatós beszéddel üdvözlé a megjelenteket, kiemelő az értekezlet czélját, hangsúlyozván különösen, hogy e választókerület most is hiven ragaszkodik azon elvhez, melyet volt képviselőjük Stephanidesz Henrik követett; azon kérdés intéztetik tehát a választókhoz, kit akarnának jövő országgyűlésre bizalmukkal megtisztelni; erre közfelkiáltással „Stephanidesz Henrik volt képviselőnket“ volt a válasz, s így kétséget sem szenved, miszerint e választókerületet immár két ízben képviselt S. H. harmadsor is meg fog választatni. Az értekezlet második részét ugyanazon teremben tartott közebéd képeié! Részt vettek a megjelentek közül egyesek. Az áldomások sorát a jelenlévő képviselőre S. N. egészségére, főbíró V. J. által emelt köszöntés nyitotta meg, melyet a jelenlevők harsány „éljen“-nel fogadtak. Ezután képviselőnk, mint jelen értekezlet elnöke egészségéért emelt poharat. Lelkesedéssel emeltünk poharat jelenlévő két főszolgabíró Cs. J. és Z. M. egészségekért. Nem kis lelkesedéssel emeltek Deák Ferenczre poharat, továbbá a felelős magyar kormányra, e megye főispánjára, két alispánjára sat, s e választókerület egyetértésére sat. E fényes siker előre mutatja, mily kevés eredménye lesz a csekély számból álló baloldal erőlködésének, mely Meskó Amand mérnököt kívánja felléptetni, s megeresztette e czélból „meglehetetelt erszényét, meg az erőszakos rábeszélés minden nemét. De bizony a modern Dalai Lama prüszentését e választókerület nem fogja hódolati tárgyul venni, s mi csak sajnálhatjuk a hasztalan erőlködést. — Somogyból a következőket írják nekünk : Nem hiszszük, hogy az egész hazában oly elkeseredés, oly roppant izgatottság, féltékenység és megfeszített erélylyel folyna a párttusa, mint a kaposvári választókerületben, hol két nagy név ütközik egymással Mindegyik félnek előtte áll az óriás veszteség, ha a lobogót le kell hajtani . Somssichban egy országos kitűnőséget veszt a parlament: ha Kossuth elesik (pedig bizonyosabb, mint nem), a nagy néven oly csorba ejtetik, melyet a minden elemekből összeolvadt összes baloldal sem bír kiköszörülni. Somssich mellett áll az összes értelmiség, kereskedelmi osztály, a nép vagyonos és értelmesebb része, az iparosok közül is számosan, Kossuth lobogója alatt a nép szegényebb része, s a szavazattal nem biró nagy tömeg. A győzelem, vagy veszteség Kaposvárott nem megyei, de országos érdekű lesz. — Boglárról írják nekünk 21-ről: Tegnap Kaposvárott létünk alatt az esti órákban az egész székváros talpon állt, a házak fellobogózva és nagy néptömeg üdvözlé: „Éljen Somssich Pál“ felkiáltással a zászlós kocsikon bevonuló választókat, kik az esti bankerre érkeztek.