Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-23 / 43. szám
^ 1 %%/***» null* 0 • Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. sz. fildszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . 2 írt. 3 hónapra ........................... 6 „ 6 hónapra ............................... 12 „ it esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ur-utrza fi. sz. fi. era. Az előfizetési- és hirdetmény dij a lap kiadó-hivatalába köldendő E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, február 23.1869. A Radetzky-fregatte explosiójára vonatkozólag, eddigelé csak távirati tudósítást közölhettünk ; ma már azonban részletes jelentések is feküsznek előttünk ez ügyre vonatkozólag. A tudósítások részint távirda, részint a megmentettek vallomása útján jutottak közre. Ezek szerint a Radetzky-fregatteon 29 ágyú s 363 főnyi hajószemélyzet volt. A hajó Daufalik Adolf lovag, sorhajó-kapitány parancsnoksága alatt állott. Magasabb rangú tisztek voltak még : Pittner Edvárd, sorhajóhadnagy; Skribanek Ágoston, Jäger Gyula stb. A hajó légberepülése körülbelül 10 mértföldre történt Lissától, f. hó 20-án, honnét azonnal segédeszközöket indítottak útnak a szerencsétlenek megmentésére. Triest, Zara és Ragusa mellett állomásozó hajók is azonnal siettek a catastropha színhelyére. Legnagyobb elővigyázattal véghezvitt kutatások daczára is azonban csak 23 embert lehetett megmenteni, de azért a hajók parancsot kaptak 3 napig a szerencsétlenség helyszínén maradni. Azt beszélték, hogy a szerencsétlenség a hajó szénmagazinjában kiütött tűz következtében támadt, honnét az égés a lőporkamarába harapódzott. Ez állítás azonban cáfolatot nyer azok állításából, kik szerint a fregatté,vitorlák segítségével szállott tengerre, következőleg a szénanyagra nem volt szüksége. Mások szerint a kapitány újoncz legénységével hadi gyakorlatot tartott volna ágyutüzeléssel, s ebből származott a szerencsétlenség. E véleménynek azonban ellentmond ama szokás, mely szerint vasárnap, mikor az explosió történt, nem tartatik hadi gyakorlat. A megmentettek közt Barth és Krausz elbeszélése szerint a baj oka mégis a lőporkamrákban keresendő, melyeknek érczkészletei tisztítása alkalmával kellett a szerencsétlenségnek történnie. A megmentettek közt is igen sokan könnyű, vagy nehéz sérülést szenvedtek. A pestvárosi kép v.választás, — mint a „Sz.“ írja, — mart 18-kán fog végbemenni. A belváros a városházán, a Lipótváros a vigadóban, a Józsefváros a lovardában, a Ferenczváros a köztelken, a Terézváros a lövöldében szavaz. A szavazás reggel 8 órakor kezdődik. Fegyverrel vagy bottal a választás helyén nem szabad megjelenni. A közp. bizottmány szerdán este hoz mindezekben végleges határozatot. A hirdetmény csütörtökön fog megjelenni. A magy. kir. pénzügyminisztériumtól a következő, a pénzügyi hatóságokhoz intézett körrendeletet olvassuk a hivatalos lap mai számában : „Azon több oldalról tett kérdésre nézve: váljon azon esetben, ha az uj adó a pénzügyi közegek által az 1868-ikévi XXI.t. sz. 12-ik szakaszában érintett adófizetési határnapig ki nem vettetik, és e szerint a fizetendő évi adónak összege még nem tudatik, lehessen-e attól a XXI. törv.-czikk 14. és 15. szakasza értelmében késedelmi kamatokat követelni ? A következő utasítás adatik : A fönálló pénzügyi rendszabályok értelmében, melyek az 1868-ik évi XXII. tv. cz. 49., a XXIV. t.cz. 1-ső és XXVI. t. ez. 76-ik §§-ai értelmében tovább is érvényben hagyattak, köteleztetnek az adózók, adótartozásaikat mindaddig, míg az új adó kivettetvén, az az illető adóközségeknek kiadatok, a múlt évben kivetett adó mennyisége szerint fizetni. Innen önmagából a következik, hogy ha az adózók a XXI. törv. ez. 12-ik §- ban megállapított határidőkben a múlt évi adóösszeg aránya szerinti esedékes adótartozásaikat le nem fizetik, azok után a késedelmi kamatok mindenesetre fizetendők, valamint azok, kik a XXI. t.-cz. 16. §-a szerint előfizetéseket tettek, kamat-elengedésben részesitendők. Egyébiránt megtétetett az intézkedés, hogy az uj adóknak kivetése a megelőző év utolsó hónapjaiban okvetlenül befejeztessék, és az adóközségeknek még azon évben kiadassék. Budán, 1869. évi február hó 15-én.“ Hazai lapok. A „Hon“ már annyira vitte a párt-tactikát, hogy nem éri be valamit tendentiosus színezéssel közleni: őt már csak tények tagadása és hamisítása tudja kielégíteni; s ha ez akkor, mikor oly tényekről van a szó, melyekről sok száz meg száz szemtanú beszél, igen merész fegyver is bármely párt kezében, azért a jelen esetben mentő körülménynek hozzuk fel a Jókai párt desperátus állását a Terézvárosban. Az oly embertől, ki— mint Jókai— két-három kerületből csak azért szorult ki, hogy a negyedikben kétheti megfeszített erőlködés után arra virradjon, hogy itt sem lesz maradása, az oly embertől sok kitelik, s az oly embert nem lehet mindazért felelőssé tenni, amire vetemedik. Azért reeriminatiók helyett csak pusztán megismertetni kívánjuk olvasóinkat a tényálladékkal. A Grorove -párt vasárnapi közgyűléséről van a szó, melyet olvasóink tegnapi lapunkból (hol meglehetős röviden, szárazon, szorosan a tények felsorolására szorítkozva, előadtuk.) Ugyanezen ülésről a „Hon“ tegnapi számában szóról-szóra ezeket olvassuk : „A Gorove-párt tegnap szenvedte első vereségét, melyből sok mindent s kiválólag azon tanulságot meríthette, hogy etetés-s itatással sok embert lehet öszszecsödíteni a korcsmákba; de mikor a miniszternek hozandó ovatióról s beszédének meghallgatásáról van szó, annak a választó nagy része elébe teszi a szép, verőfényes tavaszi napon élvezhető sétát, s szigorúan megtartja a Jókai-párt nagybizottmánya által hozott határozatát, hogy a Gorove-pártot lövöldéi mulatságában nem kell megzavarni. A Gorove-párt már előre hirdette, hogy jelöltjét kihozza vasárnapra a lövölde termébe, hol múltkori roszul sikerült beszédét egy jobbal fogja pótolni. Meg is jelent ez ünnepélyre 3—4 száz ember, hol máskor 2000 ember szokott összegyűlni, és azok fele része is miniszteri hivatalnok, jóakarata és nem jóakarata belvárosi ember volt. Pártember és választó épen annyi került össze, hogy megtöltsék azon 40 fölzászlózott kocsit, melyek a lövölde előtti téren rendezkedtek s arra voltak kirendelve, hogy a jelöltért menő küldöttséget a miniszterhez bevigyék. Nem szabad kifelejtenünk, hogy e kocsisor előtt egy 12 fiatal suhanczból álló lovascsapat nyargalt, mi látványnak igen szép volt. Midőn a miniszter úr a kocsiban helyet foglalt Strohmayernak jobbja felöl, Török gyógyszerész jónak látta egy éljennel Gorovera tudtul adni a kocsijaikban maradt pártembereknek, hogy a jelölt körükben van már, mire az ott körülsereglett közönség harsány „Éljen Jókai! “-val felelt, mely hang a miniszter urat azután útjában szakadatlanul üldözte is, mind ki-, mind hazamenet a bel- és Terézvároson végig. Ennyit a keserű diadalútról. Magáról az ünnepélyről már kevés a mondandónk. A miniszter a teremben egy német beszédet tartott hallgatóságához, melynek azonban mi csak egy részét hallgattuk meg, és az is a jobboldal vívmányainak dicsőítése akart lenni. A roppant kisebbségén elcsüggegedett párt a halvány beszédet még halványabb éljenzésekkel szakította meg, már t. i. ott, hol a miniszter beszédében meg kegyeskedett akadni.“ De hogy Jókai metellusi ártatlansága és aristidesi igazságossága még jobban kitűnjék, ime, ide igtatjuk azt is, amit szintén tegnapi számában a „Pester Lloyd“ közölt e tárgyról (a beszédeket elhagyjuk, s csak az elbeszélésre szorítkozunk.) A „P. Lloyd“ így írja le e gyűlést : „A vasárnap d. c.tartott Gorove-féle pártértekezlet több tekintetben érdeket keltő volt. Első sorban áll itt mindenesetre a miniszter politikai programmjának előadása, melynél nem kevésbbé volt érdekes a ragyogó ünnepélyes menet, melylyel a miniszteri követjelölt a lövölde helyiségébe bevonulását tartá, s melyet innét hazakisérő. Az equipage-ok s bérkocsik beláthatlan sora, a lobogó zászlók s a menet élén haladó fényes , ifjakból összeállított bandérium, kellemes tárgyat nyújtottak a szemléletnek, melynek kedvező benyomása még nagy mértékben fokozódott az ablaksorokból gyengéd kezekből az elvonuló jelöltre hullatott virágcsokrok által. Miután dr. Mank úr beszédét végezte, kívülről mozsár-durrogás, belül ezerszeres „éljen !“-ek adták tudtára a termet zsúfolásig megtöltött választók tömegének jelöltjük megérkeztét. Szűnni nem akaró „éljen!“-ek közt lépett most Gorove a szószékre, hogy Rózsai által tudomására jett kívánságát választóinak a számadolást illetőleg betöltse s politikai programmját kifejtse, mi német nyelven történt. Az egész beszéd a lelkesedés számos kitörését idézte elő, s végzése után szűnni nem akaró tapsolás következett. Grosz úr beszédje több ízben rohamos „éljeiiek által szakittatott meg, s megható ünnepélyességgel követte vagy 600 választó, jelöltét lipót-utczai lakására.“ — A „fudió“ megtenni mindenütt legtermészetesebb gyümölcsét: a confusiót; felszínre veti a Rákóczyakat, Német Alberteket stb , és buktatja sorba a Szontagh Pálokat, Ivánkákat s többeket. A két ellenzéki főlapban egy igen érdekes levélváltás fekszik előttünk. Ivánka Imre intéz egy nyílt levelet ellenjelöltjéhez, Rákóczy Jánoshoz, melyben egy pamphletről van szó, melyet Ivánka ellen terjesztenek Rákóczy hívei. Rákóczy előszóval kijelenté Ivánkának, hogy e gynyirat sem tudtával, sem nem akaratával történik. „Most azonban —igy ir Ivánka— párthiveid a következőket hirdetik: „Ivánka és pártja az urakkal tart, hogy a szegény teherviselő népet továbbra is a mostani nagy adóban tartsák. Ivánkának és a balközépnek köszönhető, miként a papok jószága még el nem vétetett stb. . . Válaszszátok Rákóczy fejedelem unokáját, megszabadít a némettől, uraktól, a nagy adótól, katonáskodástól, trafiktól, stemplitől stb., mert Rákóczy igaz népbarát, s azt akarja, mit Kossuth.“ Szegény Kossuth! mit nem takargatnak nevével! Pártolóid azzal izgatnak, „hogy a ki Ivánkát és a balközépet pártolja, azt akarja, hogy Kossuth ne jöhessen haza ; a ki Rákóczyt pártolja, az azt akarja, hogy Kossuth jöjjön haza, és kormányozza az országot. Te csak úgy tudod, mint én, hogy Kossuth, a nagy hazafi, épen úgy hazajöhet, mint az emigratio többi tagjai hazajöttek, és elfoglalhatja képviselői állását; és ha így jő haza, a béke olajágával kezében, minden szabadelvű magyar ember tisztelettel fogja őt üdvözölni, és én is. Te csak úgy tudod, mint én, hogy Kossuth, mint kormányzó nem jöhet haza másként, mint forradalom és véres polgárháború árán, és hogy *w. ec@ / tuyum.