Pesti Napló, esti kiadás, 1869. június (20. évfolyam, 121-145. szám)

1869-06-03 / 123. szám

123 szám. Csütörtök, junius 3-kán 1S6t. 20. évifolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 frt. 3 hónapra ..................................6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülezetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ferrencziek tere 7. sz. Az előfizetési- és hirdetmény díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intálendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, junius 3.1869. Hazai lapok. Hogy minő értelmi tökével bir a baloldali journalistifea, arról tanúságot tesz azon körülmény, hogy Tisza Kálmánnak tegnapi prókátori előadását, mi nem emelkedett akármely körmönfont duplika fölé s a jelen vita színvonalának is alatta marad, agyba-főbe magasztalja. Tisza Kálmán hivatalos lapja, a „Hazánk,“ pláne ily együgyü kerülővel akarja magának olvasói hitelét megejteni: „Morvát miniszter szónoklata után egy jobboldali barátunkkal találkoztunk az országgyűlési terem folyosóján, ki ajkain diadalmosolylyal monda : „Vallátok be : a mai nap a mienk.“ Szívesen! — feleltem reá — csak hogy aztán később te is hasonló őszintességgel felelt.“ Ma Tisza Kálmán beszéde után újból találkoztam vele. „Nos — kérdem — hát a mai nap kié ?“—„Nincs mit tagadni — szólt — a mai nap csakugyan tiétek . Tisza soha nagyobb, mint mai beszéde alkalmával, nem volt.“ Akarja tudni a „Hazánk,“ mi volt ma Tisza Kálmán ? Nem volt egyéb, mint egy magáról megfelejtkezett aristocrata, ki beszédi -közben nem vette észre, hogy sem nem cselédsége, sem nem lapja szerkesztőségében beszél, különben megkövette volna magát, mielőtt ilyet mond : „habár volt elég szemtelen jobboldali röp ir a ti ró...“ Ezért Baját Szöpiratirói kezet csókolhatnak a méltóságod geszti földesurnak, aki nem tudja a parliament szabadszólást, egyébre használni, mint hogy káronkodjék. És találkozik journalista, ki pirulás nélkül írja,hogy: „Ez a mi napunk volt! Tisza soha nagyobb nem volt, mint ezen beszéde alkalmával.“ Igen, ez a ti naptok volt, melyen nagyságos pártvezértek erkölcsi tartalmatokra is rátette a mértékvonalt; mert azt értjük, hogy egy mondva csinált nagy pártvezérnek önmagáról való megfelejtkezése miatt ügyeteket el nem hagyjátok, az ember oktalanságát nem boszujátok meg az ügyön- de nem értjük azt, hogy van lelkitek még beszélni, még kürtölni (mikor hallgathattatok volna) azon Tisza Kálmán nagyságát, ki ügyét és embereit, ügye védelmezőit egyiránt blameirozta, hogy ne mondjuk: meggyaázta; mert hogy Tisza e rakonczátlan kifejezése nem azt sújtja, a kinek Tisza szánta, hanem azokat, kiket Tisza tart magának,a maga nagyságának magasztalására s igéinek hirdetésére, kétséget nem szenved. Meglátjuk, Jókai német lapja fel fogja-e világosítani tudni a liberális párt liberális vezérének e liberális szavai irnt a külföldet ? ! Hiában alapítanak önök német újságot, mikor ilyeneket tesznek! Alapítsanak orosz újságot, Oroszországban még foghatnak embert, aki el fogja hinni, hogy önök liberálisak, hogy törekvéseik, műveltségük és eszközeik (vagyis inkább vezéreiké)tuopai színvonalon áll. Mi hallgatással mellőztük volna ezt az egész pártvezéri „ssiklit,“ ha a „Hazánk“ meg nem botránkoztatja magasztalásával az olvasót. A „P. Lloyd“ ezeket írja Tisza tegnapi nagyszerűségéről : „A felfogás, melylyel Tisza úr példátlan hosszú és példátlan üres beszéde folyt, a Pulszkyéval ép ellentétben állt. Ő valóban pernek tartja a felirati vitát s azt hiszi, hogy minden minutiosus ellenvetésre nem kevésbbé minutiosusan kell replikáznia. Polemizál az egész világgal, jobb- és szélsőbaloldallal, Eötvössel, Horváttal, Kerkápolyival s a jelentéktelen szónokok egész sorával; még a jobboldali „szemtelen írókról“ sem felejtkezik meg, kik nyilatkozatait állítólag elferdítik, törekvéseit gyanusítják. A publicistika iránt követett ezen modor jellemzi ezt a mondvacsinált demokratát, ki — tán otthon leven szokva ily modorhoz — az ellenpárt publicistikájával is, mint a szellemi helóták egy nemével, en canaille bánhatni, s vele szemben a közönséges ildom hangjáról is lemondhatni vél. A legsajátságosabb az, hogy ő ugyanazon beszédében, melyben nyilatkozatainak állítólagos ferdítése miatt ennyire tűzbe jött, maga is több rendbeli ferdítésre engedte magát ragadtatni,“ stb. Ez Tisza Kálmán, ez a baloldal napja, a maga egész nagyságában ! Most még csak arra az egyre szólítjuk fel a „Hazánk“ szerkesztőségét, hogy nevezze néven azt a jeles jobboldali embert,aki neki azt mondta, hogy: „És a ti napotok, Tisza soha sem volt nagyobb“ stb.; hadd nézzünk szeme közé annak a csodabogárnak, aki így tudja magát blameirozni. Egyébiránt megvalljuk, mi azt hisszük, hogy ezt nem mondta jobboldali, ez csak fordulat, melyet a „Hazánk“ caikkirója használt, akár hogy szavainak nagyobb hitet adjon, akár mert a maga nejében nem merte elmondani azt a képtelenséget, melyet Tisza orgánumába ex offo bele kellett igtatni. Temesvár, junius 1-én. (A májusi vihar, sabuzsási fürdő.) Az a folyó évi május hó 25-ik és 26-dik napja sokáig gyászos emlékű leond megyénk egyes vidékeinek lakosai előtt, kiket az említett napokon dühöngött vihar és jégeső részint hajlékaiktól, részint terméseiktől fosztott meg. Kiszámithatlan a kár melyet az egymásra közvetlenül következett vihar okozott. A szerencsétlenségben még szerencsének nevezhető, hogy a jégverés egyenes irányt követve, megyénknek csak néhány községét érintette. A csákovai szolgabirói kerülethez tartozó Gilád, Vojtek, Zsebely és Csákova, továbbá a ritbergi szolgabirói kerülethez tartozó Román- Sztamora, Bárány, Cserna, Liebling és Astberg községek határai legtöbbet szenvedtek, hol a termés legnagyobb része a jégeső martaléka jen. A buja termés, mely a legszebb reményekre jogosítá a termelőket, pár óra alatt sárban hevert, semmivé lett. Tetézi a kárt, hogy a tönkre vert termésnek nagyon kis része volt csak biztosítva. A megyei hatóság tudomást véve a szerencsétlenségről, azonnal erélyes intézkedéseket tett a kár felvétele iránt, s a minisztériumot nyomban értesíté. Fájdalom, hogy még megyénkben is, hol középszerű termés mellett is szépen jövedelmez az áldott bánáti föld : földbirtokosaink, valamint a kisbb birtokosok a biztosítás eszméjével megbarátkozni nem tudnak, vagy nem akarnak. Pedig a biztosítás saját anyagi jólétünk tekintetébeli kötelességünk. Az 1863-dik évi ínséges év készületlenül találta az egész országot, s a szükség volt útmutatónk, hogy takarék-magtárakat, alapítsunk, vagy legalább hogy azokra alapot szerezzünk. Temesvármegyében a taarék-magtári tőke létesítésének eszméje az 1865-ik évben pendittetett meg, s ime, az 1867-dik év végével már 45,770 ft 55 kr. volt e czimen a temesvári takarékpénzárban jövedelmezés végett elhelyezve ; nem nagy, de mindenesetre tekintélyes összeg, mely két év alatt a nélkül gyűlt össze, hogy a lakosság megérezte volna. Az elemek okozta károk azonban nemcsak termésünket tették tönkre. Buziás mezőváros, megyénknek egyedüli és látogatott fürdőhelye, nem annyira a jégeső, mint az óriási vihar által szenvedett. A szép park, melynek roppant nagyságú canadai jegenyékből álló fasora ritkitá párját, megpusztitva, s gyökereiből kicsavart fáival betemetve, a legszomorubb benyomást gyakorolja a szemlélőre ; e mellett a szép bokrok szétkuszáltan a rombolás kezének borzasztó nyomait viselik magukon. E gyógyfürdő gyógyerejénél és hatásánál fogva egyike a magyarországi legelső fürdőknek , ideggyöngeségben szenvedőknek valóságos jótétemény, s női bajokban felülmulhatlan gyógyhatású. Nagy kár, hogy a birtokos örökalapítványi uradalom, illetőleg vallás-alap, ezen fürdőhelynek minél kellemesebbé és kényelmesebbé tételére nem áldoz annyit, mennyit ezen fürdőhely valóban megérdemelne. A fürdővendégek száma 700—800 ra rúg évenként, és semmi kétség, hogy az esetben, ha a magas vallásminisztérium építkezéseket, s a fürdővendégek kényelmére nézve szükséges intézkedéseket tesz, a vendégek száma megkétszerezve leend. Igaz, hogy az uradalom mostani praefectusa, Nedeczky István úr sok újítást tett, de a rendelkezésére álló összeg sokkal csekélyebb, semhogy érvényesíthetné akaratát és óhajtásait. A sok szerencsétlenségnek elősorolása után felemlíthető, miszerint megyénk egyéb vidékein a vetések szépen állnak, s hahogy a pár nap óta csaknem türhetlenné vált hőság enged s valamely elemi csapás közbe nem jő, jó termésre van kilátás. Kőszeg, máj. 31. (A dunántúli kir. ker. tábla) városunkban ma tartotta ünnepélyes nyilvános zárülését. B. Babarczy Antal szokott ékesszólással búcsúzott el tiszttársaitól s a városi polgárságtól. Vidos Lajos, alelnök úr szivreható őszinte szavakban búcsúzott el a táblai személyzet nevében az elnöktől, mire a városnak érdemes polgármestere fejezte ki a városi polgárság nevében a kőszegi lakosság elismerő ragaszkodását azon bírói testüethez, mely 145 éven keresztül nem csekély befolyással volt annak mind anyagi, mind szellemi felvirágoztatására,különösen az 1848. előtti években. Végül az ügyvédi kar búcsúzott el a megszűntené nyilvánított táblától. A városi polgárság aggódva néz a jövőbe, váljon jut e sz új brósági szervezésnél nekik is ismét valami törvényszék ?! Országgyűlési tudósítás. A képviselőház június 3 -án tartott illéze. Elnök:Somssich Pál; jegyzők: Fodróczy Sándor és Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., miniszterelnök, Lónyay Menyhért, Wenckheim Béla b., Mikó Imre gróf, Bedekovics Kálmán, Eötvös József b. és Gorove István, miniszterek. Ülés kezdete de 10 órakor.