Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-10 / 233. szám

1. I ■­­B sem igen lehet ilyenek építésére, így hazánkban számtalan helyen és vidéken könnyű szerrel és csekély költséggel oly szállítási utak?. ■ bocsá­tani az érdekelt közönség rendelkezése alá, me­lyek segítségével lehetővé vált különféle ős­­gazdászati és iparterményeket az országos mű- és természetes közlekedési csatornákhoz vagy azoktól vissza — olcsón, gyorsan, szaka­datlanul és biztosan tovaszállítani továbbá az ezen eszköz fölállításával közvetlen érint­kezhető termelő és fogyasztó gazdaságok, gyá­rak és vállalatok között az egyoldalú, vagy kölcsönös forgalmi összeköttetést a legolcsóbb és legkényelmebb módon fentartatni, s igy a bányászatot általában és mindenütt, ugyanazt és egyéb ős­termelést is, sok helyütt a mezőgazda­ságot is különösen Magyarországon ezen cala­­mitás alól egyszer mindenkorra felszabadítani. A sodronypálya szerkezete — miként neve is mutatja — egy végnélküli va- sodronyból áll mely egyik összekötési helyéről a másikig áll,­ványokra alkalmazott csigák segélyével a kiin­dulási ponton levő gőzgép s illetőleg egy Fow­­ler-féle kerék által megindíttatván, lapos körben mozog. E sodronyon , az egész mez szerkezetével arányban álló nagyságú ládák függenek, melyek a futó sodronnyal együtt haladván, a bennök elhelyezett terhet tova szállítják. Az állványok egymástól 155 egész 1800 láb­­nyi távolságra vannak sorban felállítva, a ládák pedig 1—10 mázsa teherképességgel bírnak; és így a szállítási szükséglethez képest, a napi teher összege a felállított sodronyut szállítási képességéhez mérve 1000—20,000, sőt újabb javítás folytán egész 40,000 mázsára rúghat. Ezen vázlatban röviden leírt sodronyut csak tökéletesítése egy, az India és Ausztrália bá­nyászati kerületeiben folyók és terjedelmes földszakadások áthidalására már régibb idő óta használatban levő kezdetleges szerkezetű teher­szállítási gépezetnek, mely ma többféle­képen átjavíttatott , a legfőbb és nélkülöz­­hetlen tulajdonságai : a támasz­pontok biz­tos kikerülése, a haladás folytonossága , a mozdonyerő helyes, észszerű alkalmazása s a súly arányos elosztása s elhelyezése, mely mó­­dosítványok nem könnyen megfejthető fela­datok. Az első gyakorlati kísérlet múlt őszszel ment végbe Angolországban, mely kísérlet után a szerkezetnek a gyakorlati használatban legin­kább igénybe vett részletei újólag gondosan ki­dolgoztatván, Leicester mellett, bányászati ter­mékek szállítására egy három mértföldnyi tá­volságú sodronyut készíttetett. E sodronyát jelenleg­­’A hüvelynyi körözetű sodronyon, egy mázsa teherképességű ládák­kal, 2000 mázsáig terjedő napi szállítási teher­­összeggel folytonosan sikeres működésben va­n.­­ Meg kell azonban említenünk, hogy az érin­­­tett első gyakorlati vonal távolsági, teherképes­­ségi és szállítási m­érvei a fennebb érintett ma­ximumig nagyobbíthatók. A jelen év folytán azonban már Angliában több, Európa néhány államaiban pedig, mint Francziaországban, Spanyolországban, Sváj­cz­ban, Olasz, sőt már Törökországban is — szá­mos sodronypálya jön részint felállítva, részint tervileg megállapítva s naponként történnek az illető pátens tulajdonosoknál megrendelések. Azon czélok, melyekre sodrnyutak különösen alkalmasak, a következők­: 1) A legközelebb fekvő folyókhoz , kikö­tőkhöz és vasutakhoz föld és ásványtermények szállítására. 2) Oly kőbányáknál, melyekből egyaránt el­osztható teher szállítandó. 3) Czukorrépa stb. hason nehezebb gazdasági termények szállítására. 4) Oly vidékeken, melyek a közlekedésnek csak újabban nyíltak meg, az azokon áthaladó vasutak táplálására , mint mellék­vonalak. 5) Rakpartokon s különösen homokos sekély partokon a hajókból való ki, valamint az azokba való berakodásra. 6) Tégla és egyéb építő anyagok szállítá­sára. 7) Papír s egyéb malmoknál, gyáraknál, gaz­­ométereknél stb. nyers és tüzelő anyagok s vi­szont kész iparczikkek szállítására. Felállítási ár: a szállítási képességhez mérve 10,000—100,000 forint o. é. német mértfölden­ként. Szállítási képesség 600 — 40,000 mázsa na­ponként. Szállítási gyorsaság: óránként 1—10* német mértföld. Figyelembe véve azon körülményt, hogy e leírt szállítási eszköz minden néven nevezendő építkezések, töltések, hidak mellőzésével (mi­után maguk a mérnöki munkálatok is alig van­nak több nehézséggel összekötve, mint bármely távr­­ai vonal fölállításánál) szerkezetének elő­nyössége mellett oly könnyen és olcsón létesít­hető ; továbbá figyelembe véve hazánk nagy ré­szének azon vidékeit, hol a fenn bőven kifejtett okoknál fogva egyáltalán nincsenek közlekedési eszközeink vagy p. o. a nagy alföldi síkságon anyag hiányában töltött utak, hol őszi vagy ta­vaszi esős idők beálltával (midőn a szállítási közlekedés legélénkebb, teherszállításra gon­dolni sem lehet) , mindenki el fogja ismerni azon üdvös és nagy értékű befolyást, melyet a Hodgson féle szállító rendszer elterjedt mérvű foganatosítása mindennemű őstermelésünkre,me­zőgazdaságunkra, különféle ipar és egyéb válla­latok keletkezésének serken­tésére s a már meg­levő gyárak productivitására,szóval összes anyagi felvirágzásunkra gyakorland.­ ­ A „Pesti Napló“ tárczája. Oct 10-kén. Levelek keletről. V. Mitilene, s­pt. 7. Smyrnából ideérkeztemkor P. ismerősömet látogattam meg, ki itt a „Messagerie Imperiale“ egyik főhivatalnoka. Beszélgetve ültünk a ma­gas boltozatu szobában, melynek falain gyönyö­rű képek vonták magukra figyelmemet. Egyik Leonardo da Vinci kánai menyegzője volt. Elmerültem a kép eredetijének története fe­letti gondolatokban. Szent ihletés fogott el, mi­dőn a művészi csoportozat közt a szent szűz ma­gasztos vonásait szemléltem, kiben a művész kedvesét eszményítette. E­lenben megmosolyog­tam a derék kulcsár valószinü meglepetését, mely kétség kivül erőt vett rajta midőn a lako­dalmas nép előtt közszemlére kitett képen, a háttérben ravaszon mosolygó Judás meggörnyedt torz alakjában, saját potrohos magára kellett ismernie. Gondolataimat igy főztem tovább, mi­dőn meglepetésemre egyszerre ugy vettem észre mintha a mennyegzői csoportozat u­tán ez ra ke­­rekedett volna. Mosolyogtam optikai csalatko­­zásomon, s tovább gombolítottam ismerősömmel a társalgás fonalát. Tekintetem véletlenül ismét a képre esett. Csudálatos! Most már nem csak a nász nép, hanem a falon függő képek sorban mind tánczolni kezdtek, sőt a bútorok is körü­löttünk. Napóleon életnagyságú képe robogva zuhant a padlózatra. Ijedten ugrottam föl ülőhelyemből. A zuhanást a föld mélyéből jövő hatalmas lüktetés követte, utána egy második, melytől a ta­jt éreztem veszni lábaim alól. Erre sik­ csend állott be. Földrengés volt. Kifelé akartam rohanni, s már az ajtónál vol­tam, midőn visszatekintve barátomra, őt nyu­godt lélekkel láttam tovább eregetni csibukjá­­ból a jellegző kék füstöt. Maradásra intett. Biztosított, hogy az ily földingás náluk már megszokott valami, mely csak nem minden hó­napban, sőt néha hetenként ijesztgetni jár a szi­get lakóit, de ép azért már nem fél tőle senki. Csakugyan, az utczára tekintve, a föl­d alá járó népek nyugodtan mentek czéljukra, a jelenet senkit sem látszott meglepn­i. Még pár kevésbbé erős lökés következett, mire tova vonult a vész. A rengés összesen tán 20 másodperczig tartott. A keleti partok, főleg a szigetek majd kivétel nélkül fölöttébb ki vannak téve a természet eme mo­toha szeszélyeinek. Nincs egyetlen város, vagy falu sem, melyet nem ért volna már ki­sebb na­gyobb szerencsétlenség a gyakori föld­ingások által,melyek egy pontból kiindulva,főleg a partok meretében,hullámzatos útjakban gyakran száz mé­rföldre is elhatolnak. A lüktető földren­gés ritkább, de veszélyesebb is. Ily földrengés pusztított Mitilenében 1867-ben akkor, midőn 17 percz alatt 1800 ember temetkezett a rájuk sza­kadó épületek romjai alá. A közeli Tenedos szi­get, mely a hajdani Troja romjaival szemközt fekszik, szintén sokat szenved a földrengések által. Mitilenében az 1867 ki­pusztítás nyomai mai napság is látszanak. A teljesen romjaikban he­verő, vagy csak félig meddig kijavított épületek, mind meg­annyi szomorú emlékei az oly sok emberéletet áldozatul ejtett veszedelemnek. Csu­dálatos, hogy az általánosan követett építkezési modort az ily gyakori pusztítások sem képesek megvá­toztatni. Az épületek mind keskeny s magas alakúak vékony falakkal. Nem csuda hát, ha gyakran kisebb jelentőségű földrengések is nagy károkat okoznak. Mitiline lakossága legnagyobb részt görö­gökből áll. Kevesbbé lévén színhelye azonban a sziget az átmeneti kereskedésnek, a nép is ke­­vesbbé vagyonos és műveit, mint Smyrna lakos­sága. Hadi hajónkat rendkívül megbámulták. Reg­geltől estig meg nem ürült hajónk fedélzete a látogatók zajától. Még az érsek is megtisztelt bennünket látogatásával. Fölöttébb dicsért min­dent, s megbámulta a „nagy ágyukat.“ Csak görögül értvén azonban, keveset élvezhettünk (lehet tán) szellemdús megjegyzéseiből. A sziget vidéke igen szép. A gyönyörű Moria völgy még a forróság által leperzselt növényze­tével is elbajol. A régi vízvezetékek romjai ér­dekes kutatások tárgyát képezhetnék. A tenger­parton egy emelkedettebb dombon van építve a kívülről imposánsnak látszó erőd. Figyelmeseb­ben vizsgálva azonban, észre kell vennünk,hogy egy darab középkor vonta meg magát benne, a szigettenger egyik zugában. Védművek hiányá­ban, kő-, vagy lánczokkal összekötött golyóival, rész­ütegeivel egy óráig sem volna képes tarta­ni magát az újabb stratégia rohama ellen. A fa­lakon muzulmáni rátartással sétálgató helyőrség a Chassepot, vagy a Werndl-féle találmányokat még tán hírekből sem ismeri. Mitilene (Lesbos) a hajdani görög műveltség klassikus földje, mindinkább hanyatlik. Sorsa ez valamennyi keleti városnak, hol a török fen­­hatóság ténylegesen fennáll, mely eddig még valahol csak uralmát megalapította, a műveltsé­get s haladást keleti piszkába és macskába foj­totta. Lesbos, mely a görög dicsőség aranykorá­ban egy Al­aust, Pittakust, Saphot és A­r­i­o­n­t szült, most csak szűkkeblű kalmáro­kat táplál, kiknek eszökbe sem jut, hogy min­den göröngy, melyet tapodnak, a régi dicsőség egy-egy tanúja volt. A lesbosi classicus szere­lem emlékér­e felállított szobor maradványaiban, bordé­gházi jelenetet lát az újkori Mitilene ér­demetlen fia. VI. R h o d u s, szept. 10. Két napi utazás után fölmerült a láthatáron Assajaro orma, kimagasulva a part mentében végig hullámzó hegylánczolat közül. A távolság kékje mindinkább kitisztul. Már halljuk a hegy­­­gerinczeket fedő sötét fenyőerdő suhogását, a­mint a szél rohamosan keresztül tör a tövises lombok közt, mely minket is több órán keresz­tül üldözött utunkban. A hegyek oldalában már elénk mosolyognak a szőlők, melyekről az ó­kor nektárját a n­ódusit szűrték. A város melletti ki­kötőbe futott fregatteünk. A horgony hatalmas zuhanással merült a fenékre. Helyen voltunk. A nap még elég magasan volt az égbolton, mégis sietnünk kellett, hogy még az nap megtekinthes­sük a várost, melynek az a sajátságos szokása van, hogy napnyugtával bezárják a kapukat, s azokon többé senkit sem ki, sem be nem eresz­tenek. Valóságos középkori ostromállapot. Ennek daczára mégis elszántam magamat a széttekintésre, kitéve magamat annak a veszély­nek, hogy egy éjet a falakon belől kell töltenem. Ki Rhodusra megy valaha, el ne mulaszsza megtekinteni a „strada dei cavalleri“ utczát. Az egész utcza hosszas, középkori, góth ízlésben épült palotákat lát itt az ember, melyekben haj­dan a redusi vitézrend lovagjai laktak. Ez épü­letek nagy része lakatlan s pusztulásnak indult de szánandó állapotában is imposans. Más rész a török benni kék által átalakítva, lakhelyül használtatik. Képzelhetni ama satyrát, melyet ez épületek kijavítása a török kőmives által, azok­nak eredeti classicus ízlésével szemben képez A magasan ivett góth ablakok és kúpok befalaz­va csak körvonalaikban láttatják hajdani alak­jukat A kinyúló erkélyekből, inkább kalitkák­nak kinéző, faházacskák lettek, melyekben a torok kényur rejtegeti feleségeit ha azok a sza­bad léget akarják éldelni a három megrontott 10,0 helyett. a kapuszinek alatt utczaköly­ Az utcza végén a hajdani székegyház romjai heveri­k, mely még újabb időben török mecset­nek használtatott. E templom egyike volt a kö­zépkori architektúra remekeinek. Régi nagysá­gát széthullt romjai még most is hirdetik, bár csak egyes oszlopcsoportok állnak még bezúzott boltozatokat tartva izmos vállaikon. A lovagkor mi szép jeleneteinek voltak tanúi e szétbomlott csarnokok, melyeknek magas boltozatai sisakos pánczélos lovagok ájtatos énekeitől viszhangoz­­tak. E csarnokokban esküdt halált Soliman csor­dáira ama 6000 hős, kik a keresztyénség és a czivilisacziónak keleten emez utolsó előfokát a rombolva terjedő barbarismus ellen megvédeni akarták. Hosszú s kegyetlen volt a küzdelem, melynek a rhodusi katastrópha vetett véget. A derék lovagok hős halált haltak hajlékaik rom­jai között vagy kivándoroltak Máltába. A szé­kesegyház török mecsetté lett, melyben majd három századon át dicsőítették Allaht a hősök legyőzői. Allah azonban nem volt izgalmas hí­­veinek. A templom földalatti csarnokaiban szár s­zadokon át heverő, még a vitéz,rend által össze-­­ halmozott lőpor közé villám sújtott be, mire földet rázó pukkanás közt az egész épület leve­gőbe repült. A romok közül még mai napság is gyönyörű oszlopok , oltárok és szobrok kerülnek nap­fényre. Tengernagyunk másnapra tisztelettevését je­lentette be a rhodusi basának. Lett nagy sürgés­­forgás a helyőrség közt. A basa tiszteletteljes fogadtatást rendelt el. Nem kis mulatságomra szolgált, midőn más­nap reggel távcsövemmel a révpartot vettem szemügyre. A fél garnison léptetett a kaszár­nyából a tengerpart felé, fegyver helyett söp­rűkkel kezekben. A megtiszteltetés minket ille­tett. A partot seperték tisztára a százados pi­szoktól egész a basa residencziájáig, melynek erkélyéről 5 excellencziája maga vezényelte a különös manővíírozást. Egy magyar tengerész, Belföld. Pest, oct 9. Pest, oct 9. (A fi­u­m e­i kérdés.) A magyar kikötőváros ügye függőben maradt, s noha mindennemű balhirek kaptak annak idején ez ügyre vonatkozólag lábra, mi megbízható forrás után jelentettük, hogy az ügy állása nem csak nem oly kétségbeesett, mint azok hirdették, kik — úgy látszott — ez után kívántak róla valaminek is legalább tudomására jutni; de sőt jobban áll, mint bármikor állt eddig, mióta a merev országgyűlési decretatiók teréről a barát­ságos egyezkedés mezőjére tereltetett. Minthogy azonban — ép a többé kevésbé alkuszerű — egyezkedés természete tűri meg legkevésbé az idő előtti nyilvánosságot és híresztelgetést, nem éreztük magunkat indíttatva többet mon­dani róla, minthhogy az ügy kedvezőbb fordula­tot az által vett, hogy az egyezkedő felek ké­szeknek nyilatkoztak a merő princ­ipiális tör­vényidézés teréről a méltányosság, az érdekfel­ismerés terére lépni. Egyik tisztelt tagja a re­­gnicolaris deputatiónak részletesen is vázolta előttünk a javaslatokat, de inkább csak azért, hogy az új stádiumnak általa nyújtott jellem­zését igazolja, mint a­hogy eventuálisan felhasz­náljuk. Ma a „Századunk“ megkezdi az egyez­kedési (javaslat-) okmányok közlését, s a fen­tebbiek után minden egyéb megjegyzés nélkül következőkben veszszük át ismertetését: A fiumei bizottság (Rand­eh A., Giack­ A. Mayer A. és Adamich L.) kijelentvén, hogy nem fogadhatja el azon nézetet, mintha a közös­ügyekre, a had-, pénz-, kereskedelem- és tenge­részeti ügyekre nézve a horvát-magyar egyez­mény Fiuméra nézve is kötelező, mert Fiume ennek létesítésében nem működött közre önálló tényezőként, a következő indítványt terjeszti elő : 1. Fiume város a mostani kerületével együtt a magy. koronához tartozó külön testet képez. 2. Ezen autonóm állásából következik, hogy egyedül Fiumét illeti meg a jog, törvényhozási és közigazgatási ügyeit a magyar birodalommal szemben szabályozni. 3. Ezen jog praejudikálása nélkül megállapíttatik, hogy a magyar ország­­gyűlés és­ a magyar minisztérium által gyakor­­landó törvényhozói és végrehajtó hatalom közös legyen. 4 Fiume a törvény értelmében a ma­gyar országgyűlésre egy képviselőt küld. 5. Autonóm helyhatósági administratiójának meg­állapítására Fiume fentartja magának, hogy a törvény értelmében szabályzatot fog kidolgozni s azt beczikkelyezés végett előterjeszteni. 6. El­vül felállittatik, hogy a község jogosítva van el­nökét és valamennyi közegét önmaga választ­hatni. 7. A község a teljes belső a­dministratiót a törvény és a szabályzatok korlátain belül ön­­állólag fogja vezetni. 8. A község a kormány­közegekkel és az ország törvényhatóságaival közvetlenül levelez. 9. Tekintettel a nyelvkü­lönbségre és más körülményekre, Fiume fen­tartja magának, hogy a jövendő igazságszolgál­tatásra vonatkozó s a helyi viszonyokhoz képest a magyar törvényhozással czélszerű egyezmé­nyeket hozzon létre , addig opportunitási szem­pontokból és kivételesen megmaradnak a jelen igazságszolgáltatási viszonyok, míg t. i. Fiume azok megváltoztatásáról és végleges szabályo­zásáról intézkedik. 10. A község vezeti és fel­ügyel valamennyi általa feltartott, vagy általa füv­ben állítandó isko­lk felett és jogosítva van tetszése serint rendszabályokat és reformokat behozni. A község beleegyezése nélkül Fiumé­ben nem állhat fenn nyilvános iskola. A tan­nyelvet a község határozza meg. 11. A Fiumét jelenleg terhelő orsz. adópótlékok és földt­eher­­mentesítési járulékok eltöröltetnek. 12 A község és közegeinek hivatalos nyelve az olasz, é­s ezen nyelvet használja a kormányközegekkel szem­ben is. 13. Az 1848., XXVII. tcz. 51 §-a értel­mében Fiume, mint tengeri kikötő, tekintettel a tengeri kereskedés és a hajózás felvit­á­zására, felszabadittatik mindennemű katonai kötelezett­ség alól. 14. Ezen határozatok törv­nyes beczik­­kelyezések után azonnal érvénybe lépnek. A többi okmányt legközelebbre ígéri a „Szá­zadunk.“ Sz.-Fehérvár, oct. 8. [Ered. tud.] (Polgár­­meste­r-k­r­i­z i­s.) A tegnapi városi közgyű­lésben mondott le polgármesteri tisztéről, Dru­­­cker József, érdemes volt polgármester úr, mind­azoknak mély fájdalmára,­­ak e városnak javát, haladását, ezebbétételét szivükön hordozzák. — Lemondásának oka volt azon soha meg nem ér­demlett gúny és sértegetés, melylyel a szélső­­baliak őt a közgyűléseken és azo­­n kivül el­­halmozák, s mely ellenszenvvel csak azért visel­tettek irányában, mert testestül, lelkestől jobb­oldali, vagyis olyan volt és most is az, a­ki ha­zájának javát akarja, s ezt semmiféle hóbortos kalandok által veszélyeztetni nem kívánja. A szélsőbalpárt szerint igen nagy és megbo­­csájt­atlan bűne volt Drucker József úrnak az, hogy mintegy 6000 forintra rugó, s egyenes adó forint után követelt összeget, a nemes képviselő­­testületnek be nem jelentett.­­ Ezen összeget szerették volna ellenségei úgy kisütni, mintha azt Drucker úr saját zsebébe rakta volna el, azonban csakhamar kisült, hogy ezen pénz a város javára, szépítésére és csinosbitására for­­dittatott. Elég az, hogy ezen jó és üdvös csele­kedete a volt polgármesternek, ellenségei fö co­­m­pheusai által rosszaltatott, s a rosszalás kimon­datott, minek következése lett, hogy neki, mint talpig becsületes embernek, polgármesteri állá­sáról le kellett mondania. Van is öröm most Iz­raelben, ott a szélső balon, honnan hiszem bőven kikerül polgármester, biró, kapitány s akármi. Hogy mindenki ismerje érdemeit a lemondott érdemdús polgármesternek, s ezekből felette és ellenségei felett ítéletet mondhasson, engedje, röviden érintsem azokat. A­ki azon időkben, melyekben még Drucker József úr nem volt polgármester, Fehérváron járt, jól tudja, hogy jaj volt annak, a­ki Fehér­vár utczáin kénytelen volt járni, ha még oly ép, egészséges lábaknak volt is birtokában. Most ellenben, a város legtöbb utczáiban széles járdák vannak a járókkelők nagy kényelmére. A belvárosban és ráczvárosban kisdedóvodák állíttattak fel a polgármester által, pedig nagy ellenszegülés és ellenszenv mellett a legtöbbek részéről, és most minden becsületes szülő örül s áldja azoknak létrehozóját A külvárosokban, hol szükségesnek­ látta, a lakosoknak kényelmére kutakat ásatott és elemi iskolát hozott létre, a városházát kényelmesebbé tndomitatta, sétatereket teremtett ott, a hol sen­ki arra nem is gondolt, a város adósságából, melyet könnyelmű polgármesterek nem törlesz­tettek, ő körülbelöl 40,000 ftot törlesztett, szó­val, a városnak ujjáteremtője volt. — És mind­ezen szép és dicső, jó és czélszerű tetteiért, mi lett jutalma ? az, hogy épen azok, kik őt 1867 - ben Fehérvárra hozták, vállaikon hordozták, s tömjénezték, ezen erélyes, becsületes, magát egész erejéből hivatalának szentelő, fáradhatat­lan, munkás polgár­mestert, minden ok nélkül, és csak azért, mert elvéhez hű volt, lemondásra kényszeritették. Eperjes, október 4-kén. [Ered. tudósítás. (Szinyey Felix­ egy kis megyei ün­nepély.) Az alkotmány visszaszerzése és en­nek újbóli megszilárdítása körül szerzett érde­mek nem csekély része azon hazafiakat illeti, kiket a közbizalom a megyék élére állítván, ál­lásuknál és befolyásuknál fogva az eseményeket vezették és intézték.Azok kiket e részbeni tiszt­jük teljesítésében csak a honfiúi kötelességérzet és a viszonyok helyes számbavételén alapult meggyőződés egyedül vezéreltek, a nemzet elis­merésére tarthatnak számot, s neveik a késő utókor hálás emlékének fenntartvák. I­s hazafit bir Sárosmegye Színyei Felix személyében, kit az osztatlan bizalom három ízben emelvén az első alispáni díszes székbe, nehéz időkben és körülmények közt lefolyt hivataloskodásának ideje alatt, mint honfi önmegtagadásban, mint tisztviselő ügybuzgalomban, s mint vezér erély és kitartásban mindig kitűnt. Ezen férfiú szemé­lyében egyesítette a pártokat, ő adott a megyei hangulatnak határozott irányt, az ő befolyása által hiúsultak meg az ellenzék több rendbeli kí­sérletei, s neki köszönhető amaz eredmény, melynek folytán pártokra szakadt megyénk egy táborba gyüjtetett össze. Azon mély belátás és ritka tapintat, melyet a megyei kormányzat ve­zetés­ben tanúsított s azon köztisztelet s szeretet melyben részesül, különösen pedig a közügy elő­mozdítása körül szerzett érdemei igen természe­tes hogy el nem kerülhették a magas kormány figyelmét; s hogy ez utóbbi tekintetből elisme­rését tettleg is kívánta nyilvánítani. Ez elisme­rés pedig nem is késett, mert a hivatalos lap rö­vid idő előtt azon örömhírt hozta meg, hogy Szinyei Félix volt első alispánnak a közügy elő­mozdítása körül szerzett kiváló érdemei végett a Szent István rend kis keresztje “adományozta­­tott. Ezen kitüntetés, melyben volt első alispánunk részesült, nagy megelégedéssel fogadtatván, az e fölött érzett közöröm a megye bizottmánya ál­tal jegyzőkönyvileg is kifejeztetett. Mely kitün­tetés tárgyát képező rendjel az első alispánhoz leérkezvén, ennek ünnepélyes átadása illetőleg feltűzésének napjául october hó 4-dike tűzetett ki. E napon bizottmányi gyűlésünk lévén, ennek befejeztével egy hosszú kocsisor vonult végig Eperjes utczáin, s tartott a másfélóra járásnyira eső Jernye községnek, hol Szinyey Félix csalá­di körében jelenleg visszavonultan él. A menetet Péchy Luczián első alispán fogata nyitotta meg, ki az ünnepély helyére érkezvén, szokott ékesszólásával részletezi az érdemeket, melyeket Szinyey Felix a megye és haza körül szerzett, s velős szavakkal tolmácsolta közörö­münket, melytől mindnyájunk keble eltelt. Be­széde befejeztével a rendjel az ünnepelt hazafi mellére hangos éljenzések közt feltüzelvén, Szi­nyey Félix meghatottan mondott köszönetet a rokonszenves részvét ezen ujabbi nyilvánulásá­­ért, magát a jelenvoltak szives jóindulatába ajánlván. Az ez alkalommal váltott kézszoritások után az uriház termeiben gyűlt össze a tisztelgő sereg, hol­dig poharazás és kedélyes mulatás közt telt el a nap többi része. A kath. congressus ülése, okt. 9. Elnök : S­i­m­o­r János. Jegyzők: Zichy A. és P­o 1­­­á­k. A karzatok zsúfolásig megtelnek. Az ülés kezdete d. e. 10 órakor. Napirenden van a 18 tagú bizottmány javaslatának részle­tes tárgyalása. A 4-ik rész c) pontjánál Kuthy M. indít­ványozza, hogy a tanítószerzeteknek a nevezett pontban meghatározott képviselete utasíttassék vissza. Kőnek és Kruesz, pannonhalmi apát, ez utóbbi hosszas zavaros beszéddel a szövege­zés védelmére kel. Hangsúlyozza a többi közt azon körülményt is, hogy a szerzetesek nagy mennyiségű birtoktömegeket tartanak birto­kukban. Hilibi G . 1 J. Kuthynak felel, s pártolja a szöveget. . Antonovics Kruesz beszédét veszi c­á­­folat alá. Nem gondolja, hogy a szerzetesek tu­lajdonjogára, ez ügy érdemében, súlyt lehetne fektetni. . . B a r t­h­a B. felelve Antonovics beszédére, védi a szerkezetet. Végül B­a­b i­c­s, mint a 18 tagú bizottmány ki­sebbségének tagja, fejtegeti az okokat melyek a kisebbséget arra bírták, hogy,, az elaboratum­­tól megvonták szavazatukat. Ők nem akarván a kasztrendszernek az egyház szervezete körül helyt adni, csak két, a püspökök és alpapság osztályát akarta elfogadni. A tanutószerzetek képviselésére vonatkozólag megjegyezi, hogy ugyanazon alapon a világi tanító testületeket is megilletné a külön képviselet. (Helyeslés). A kérdés szavazás által döntetlén el, 40 sza­vazattal 30 ellenében az eredeti szöveg feltar­­tatni határoztatik. Erre a különböző testületek szavazati joga gyakorlatának módozata kerül­vén szőnyegre, a szövegezés kevés módosítással elfogadtatik. Nagyobb terjedelmet ölt a patronusok képvi­selete fölötti vita, melyben a gyűlés tagjainak nagy része részt vesz. Deák Ferencz nem tartja helyesnek a pat­ronusok, valamint a fejedelemnek, a legfőbb patronusi jogalapon való külön képviselet­et sem. Gál János, Apponyi György, Haynald, Lajos, Szilágyi Virgil stb. szólnak pro és contra az ügy érdemében. A szavazatnál 34 szavazattal 33 ellen határozatba megy a patronusok külön képviselete, míg a királynak, mint legfőbb pat­­rónusnak külön képviselete elejtetik. Az ülés vége d. u. 2 órakor. Pestváros közgyűlése, okt. 9. Elnök : Gamperl Alajos d. u 4 órakor megnyitja az ülést.Olvastatván a múlt ülés jegy­zőkönyve, több kisebb rangú ügy jelentetik be . Haris képviselő írásbeli indítványt ad be, misze­rint küldessék ki egy 9 tagú bizottmány, mely a lerombolandó német színház helyiségének mily czélra fordítása felől, javaslatot terjeszszen a közgyűlés elé. Elfogadtatik. Napirenden van : a városi ügykezelés köny­­nyebbítésének módozata Gerlóczi által ki­dolgozva. A tárgy fontossága miatt , jövő szombaton tartandó közgyűlésen tűzetik ki na­pirendre. Az új városház építésére vonatkozó jelentése a kiküldött bizottságnak, a tanács véleménye­zése szerint elejtetik.­­ A kőbányai út maca­­damirozásának költségei iránt a gazdasági bi­zottmány által beterjesztett jelentésre, miszerint a megszavazott 75 ezer forint emeltessék­­ 129.040 ftra, szakértő bizottság küldetik ki Ha­vas képviselő elnöksége alatt. Még több kisebb fontosságú ügy intéztetvén el, az ülés 6 órakor véget ér. Különfélék. Pest, oct. 9. Személyi hírek. — Ő felsége uta­zásáról Keletre ismét szól egy más távsür­göny ; november elején indulna Konstantiná­polyt érintve a suezi csatornához ; kíséretében lesznek Beust grófon kivül a két kereskedelmi minister, P­­­e­n­e­r és Gorove. A porosz koronaherczeg ma volt Bécsből to­vább utazandó. Tegnap tisztelegtek nála Beust és Taaffe grófok és Giskra minister, továbbá Stége romániai ügynök A délutáni udvari ebéd­hez hivatalosok voltak Werther báró, Beust, Ho­henlohe, b. Nopcsa László, Hunyady grófné stb. Azon vasúti szolgaszemélyzetnek, mely szolgá­latot tett a porosz koronaherczeg által használt vonaton, a herczeg 100 aranyat ajándékozott.— R u e f f r a­ltábornagy, ki nem rég Bellovárott a lóról lebukott és lábát törte, Zágrábba érkezett miután egészségét visszanyerte. — Gróf And­­rássy Gyula ministerelnök arczképét egy flórenczi képes­lap utolsó száma hozza igen __ melegen irt életrajz kíséretében A királyné ma délután 5 órakor volt külön udvari vonattal Mária Valéria főherczegnő kíséretében R. Palotára érkezendő, innen pedig a rákosi és kőbányai állomásokon át Gödöllőre. — G r. J o r y-M a n i u s Alfons Bécsből Pest­re érkezett, továbbá b. Sennyey Pál, gróf

Next