Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)
1869-11-26 / 272. szám
272. szám. Péntek, november 26. 1863. 20. évi folyam. Szerkesztői iroda: Ferenczles tere 7. trim. L .Belet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmeritetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal : A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.M PLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Egész érte ... 22 frt. Félévre....................11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hérai . . . . 3 a, 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petítsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj kifliin 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfisetési felhívás ESTI NAPLÓ 1869-ki deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : ?Mt«n ’tjijiho» hordva, vidit. r • postán küldve Fél évre ......... 11 frt. — Negyedévre................................................5 frt 50 kr. gy hónapra.................................. . 1 frt 85 krs Ax „Athenaeum“, Irodalmi ■ nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Pest, nov. 25. 1808 (kp.) A képviselőház mai ülése legérdekesebb részében Dalmátiának volt szentelve. Gróf Zichy Nándor kezdte meg általános kérdő tételekkel, — Vukovics Sebő követte őt már erősebben szinezett részletezéssel, — s hogy az egész megnyerje a maga valódi értelmét és jelentőségét — M ie tics Szvetozár jelent meg a téren harmadiknak, még pedig egyszerre két interpellálóval, és dupla határozati javaslattal. Hogy az alsó-dalmátiai események a közvélemény irányában nem találkoztak azon őszinte nyilvántartási készséggel, melyet azok nagy jelentősége megérdemelt volna, és hogy e szerint úgy a sajtónak, mint a parlamentnek is felszólalása teljesen indokolt volt, midőn a közbékét fenyegető lázadás iránt helyes tájékozást keresve,egyszersmind ismerni is akarta az intézkedéseket is, melyek ama veszélyes mozgalom elfojtására az illetékes kormányközegek által tétettek vagy tétetni szándékoltatak: ezt a békének és szabadságnak minden barátja nemcsak elismeri, de mint elmaradhatlant, szükségesnek is vallja. Sőt a dolog logikai egymásutánja szerint egészen helyén van egy oly kérdés is, mint gr. Zichy Nándor tén, mert a felkelés már közel két hónapon át tart, s elnyomása nemcsak nem sikerült, de kilátás sem nyuttatik arra, hogy a felkelők valamely rövid idő múlva atörvény iránti engedelmességre megtéríthető lennének. A helyzet ily látkörével szemben nemcsak indokolt, de némileg kötelességszerű is a tudakozódás a fennálló viszonyok bővebb megismertetése, valamint azon intézkedések iránt, melyek a monarchia ezen sebének nem csupán bekötése, de öngyógyítása czéljából is részint már felhasználtattak, részint ezentúl fogynak eszközlésbe vétetni. Amint ezeket indokoltnak, s a körülmények kényszerűségéből folyónak találjuk, úgy viszont nagy tévedésnek kell neveznünk magyar politikánk olyatén magyarázatát, mint annak ma Vukovics Sebő adott úgy interpellátiójában, valamint az ezt bevezető terjedelmes enarratióban. Hogy Dalmátia tényleg nem áll a magyar minisztérium igazgatása alatt, ebből semmiféle logika nem következtetheti azon igazságot, hogy tehát nem a mienk. Pedig ha ellenség támad, mely egy kis szerencse kedvezésével annak egyenes birtoklását tán sokára, tán mindenkorra is kérdésessé teheti, s ezen ellenség legyőzésére segédkezet csakis a fentebbi okból nyújtani vonakodnánk, — a dolog természeténél fogva ez annak tekintethetnék, hogy mi a szent korona tengermelléki birtokát csakis papíron tartjuk a magunkénak, de valóságban nem, mert különben a megszorultnak védelmére segédkedésünket nem vonnók meg. Vukovich Sebő képviselő úr nem akarja, hogy a magyar katona Dalmátia földén honvédi kötelességet teljesítsen, holott e kötelességet a birodalom tartományai, és Magyarország közt már a pragmatica sanctió megállapitá, s az 1867. 12. t. sz. elég világosan körvonalazza. Nem is ereszkedünk mi itt e sajátságos okoskodás nagy tévedéseinek kiemelésére, mert hiszen elég világosan mutat azokra ama papim taláb, melyet Miletics Szvetozár rövid bevezetéssel a ház asztalára ten. ? Vukovich képviselő úr ezen interpellációk és határozati javaslatokból nemcsak azt veheti ki, hogy a magyar katonának a dalmát partokróli eltávolításában az ő leghűbb szövetségese Miletics jön, hanem e mellett arról is, hogy a cseh és galicziai elégedetlenek kedvéért mondjunk le a nagy munkával felállított du alismusról, s fogadjuk el a szláv ábrándozók kedvencz eszméjét, a foederalismust, igy juthatván el legkönnyebben és leghamarabb oda, hol Miletics et comp.tán igen jól éreznék magukat, de Vukovics képviselő úr, és mi többiek aligha. Az adott helyzet nehézségeit megfontolva, valamint területünk épségét biztosító törvényeinket szem előtt tartva, hiszezük, hogy Vukovics Sebő képviselő úrnak nézetei Dalmátiát s ott harczoló katonáinkat illetőleg — néhány túl vérmes szláv agitátort kivéve — alig találnak valakire, ki azokat magáéinak vallhatná. Ugyanezen ülésben válaszolt Rajner Pál beügyminiszter Román Sándornak a tófalvi ügyre vonatkozó interpellációjára. A válasz rövid, értelmes és határozott; az előadás tiszta és erőteljes; a miniszter nem hallgatott el semmit, mit a kérdés helyes megismerésének érdekében elmondania kellett ; és nem mondott semmit, mit a válasz kerekdedsége mintfeleslegest kizárt volna. Oly miniszteri felelet volt ez, melylyel Rajner Pál méltán vezetheté be a házbani szereplését. A beszéd általában helyeseltetett, s berekesztetvén, tudomásul vétetett. Minthogy Román Sándor tán sejtve a nyerendő vereséget, a válasz előadásakor nem volt jelen, s így természetesen az interpellálót megillető viszonválaszolási joggal sem élhetett, a ház vita nélkül szavazta, meg a tudomásul vételt.]Ez némely szélbali nemzetiségnek nem volt ínyére, s pár perczig tartó animosus szócserére is okot szolgáltatott : ez bár kellemetlen, de nálunk megszokott házibaj, mely a többitől mégis annyiban különbözik, hogy Babes Vinczét az elnök, a hogy érdemelte, rendre utasitá. Dohányügyünk felett. I. Az év vége felé jár, 1869. dec. 31 -e már nem messze van, midőn a múlt évi XIV. t. sz. érvénye letelik, s dohánymonopoliumunk felett újra az élet és halál kérdése lebeg. Szorongva várjuk az eldöntetést. E kérdésben az ország mezőgazdaságának Wided részéről, 57.000 család élelemforrásáról lesz szó, s az államra nézve egy jövedelmi ág forog a kockán, melyet a még fiatal államháztartás végtelen szükségei által annyira igénybe vett csekély pénztárunk semmi áron nem nélkülözhet. Scylla és Charbois is a kettő közti választásnál előttünk áll a fenyegető intés : „aut-aut“. Vagy választunk gyorsan, vagy a halogatás miatt egyszer csak azt veszszük észre, hogy most már nincs is miben választani, a magyar dohányügy elveszett. A már magában is nehéz kezdetnél ismét egy jövedelemforrásunk beduguló félben. Gabona és liszt kivitelünket nyugatról is, keletről is újra kezdi fenyegetni a veszély, hús productumainkra a délamerikai szállítás nehezül, nekünk a Suez csatorna nem hoz milliókat, és mindehhez még dohánytermelésünk is a sorvadás utján lefelé. Nincs-e elég ok az aggodalomra? .. 1851 előtt, tehát előbb mintsem a dohánymonopolium behozatott volna hazánkba, midőn nem voltak még vasutaink, midőn hajózásunk bölcsejében szunyadt, midőn e hon a külföld előtt terményeire nézve nagy részt„terra incognita“ volt, s midőn mindezért összeköttetésünk csaknem semmi, dohánykivitelünk pedig egy szükelmü kormány nyomasztó ára alatt, mázsánként 1l3-ad forint kiviteli vám önsulya alatt nyögött, az 1851 előtt mégis 2—300,000 mázsát mutat fel évenkint az örökös tartományokba dohánykivitelünk, vagy az e tartományok belfogyasztásán felül még külföldre eladott mennyiséget tekintve : 1841—1851-ig 81,600 mázsát. 1851 — 1861 „ 34,400 „ 1861—1868 „ 94,900 „ évenkinti átlagokban. A monopólium behozatala után tehát több mint felére sülyedt le előbbi dohány kivitelünk, s bár a legutóbbi decenniumban ismét előbbi magaslatára emelkedett az, ennek oka rajtunk kívül egy véletlen előjött kedvező körülményben fekszik csak. Ez utóbbi korszakra esnek ugyanis az amerikai háborúk. Ha az 1865. körüli dohány kivitelünket az évenkénti 156 ezer mázsát összehasonlítjuk az előbbi évek 81, 71, s 38 ezer mázsájával vagy akár a legközelebb év 87 mázsájával is, azonnal beláthatjuk, hogy hol rejlik a kedvezőbb fordulás oka. Ha azt tekintetbe véve, az amerikai háborúk által okozott 123—156 ezer mázsára emelkedést a többi évek 50—80 ezer mázsájához redukáljuk; ez utolsó évtized dohány kivitele évi átlagul csak 70 ezer mázsát, — vagyis a végtelen megváltozott kereskedelmi összeköttessek, javult utak, szaporodott vasutak daczára is 11 ezer mázsával kevesebbet mutat fel, mint már 25—30 évvel ezelőtt. Ast „argumenta non numeranda sed ponderanda sunt.“ Hát az árakkal hogyan áll a dolog? Az első korszakban, t. i. 1841 —1851. között, — kivált már 1848 felé, midőn a finomnak tapasztalt magyar dohányra külföldi gyárosok is mind többen kezdettek piaczainkon megfordulni — dohányaink közép piaczi ára 20—25 frt, közép értékre becsülhető. Vagy ha csak a külföldre vitt dohányoknak a vámhivataloknál szokásos értékét, a mázsánként egyre másra 10 frtot vesszük is alapul, s ha tudjuk hogy az akkori idők pénzbecse kétszer annyi is volt mint napjainkban, — mégis legalább is 20 frtra vehetjük fel egy mázsának az árát, vagyis : 1848-ban 15—30 közt = 22 a írt. 1862 „ 10—20 „ = 15 „ 1864 „ 7-15 „ =ll a„ 1866 „ 5-10 „ = 7, „ a mint t. i. a kereskedők vették a termesztőktől mázsáját. Menjünk tovább! Minden mezőgazdasági államnál eléggé ismerve van már a tény, hogy azon termelési ág, melynek állandó s biztos jövőt lehet jósolni, — az évek folytával mind intensivebbé, a productumok mind finomabbakká lesznek. És a mi dohányaink? — minőségileg mindinkább elszivhatlan pokróczezá, a mennyiségileg pedig egész mélessé kezdenek lenni, amit kivált a legközelebbi időkben mindenkinek van eléggé alkalma tapasztalhatni is. Ha pedig a holdankénti termés menynyiségét hasonlítgatjuk össze, még kétségtelenebbül kitűnik a változás, hogy t. i. dohány-termelésünk nem az hogy a kisebb súlyú finomabbá, hanem és ellenkezőleg a nagyobb súlyú durvaság felé kezdi kinőni magát. A régibb évekről e tekintetben teljesen megbízható adataink nem lévén, csak a legközelebbi évtized holdankénti termését hozzuk itt fel például. Az átlagos termés holdankint volt: *) 1860- ban 0.60 mázsa, 1865-ben 5.84 m. 1861- ben 0.79 „ 1866-ban 3.68 m. 1862- ben 6.58 „ 1867-ben 3.83 m. 1863- ban 2.48 „ 1868-ban 5.24 m. 1864- ben 6.12 „ átlag 4.83 m. Irtóztató amit e számok beszélnek! Tehát 25 — 30 év után oda jutottunk, hogy mig már 1831—40 között is 241,00*0 mázsa volt kivitelünk az örökös tartomán) „A dohányügy tanulmányozása végett kikeldött bizottság jelentése. Közre bocsájta Beliczey István és Molnár György Debri ezen. 1869. A földmivelési minisztérium alig tehetett volna valami üdvösebbet, minthogy a dohányügy tanulmányozása végett egy háromtagú bizottságot nevezett ki, amelynek feladata volt a kérdést úgy idebent a hazában, mint a külföldön a múlt 1868 ik évben nemzet- és mezőgazdasági szempontból részletesen megvizsgálni, és Beliczey és Molnár György urak, mint e bizottságnak tagjai, alig tehettek volna valami jobbat, mint hogy oly ritka részletességgel és alapossággal készített jelentésüket egy külön dolgozat alakjában a közönség használatának is általadták. E dolgozatban előbb a kiküldött bizottságnak a külföldi dohánytermelés és gyártás körül utazásuk alatt szerzett tapasztalataik, majd a külföldi termelés eredményeivel a mi termelésünknek összehasonlítása, s elmaradásunknak okai fejtegettetnek, végül pedig a teendő intézkedések, s az azoktól várható jó hatások tárgyaltatnak. Azoknak, kik e hazánkra nézve oly fontos kérdésnek úgy nemzetgazdasági, mint gyakorlati oldalával kissé alaposabban óhajtanak megismerkedni, a legnagyobb örömmel ajánljuk e fáradságos, de ép ezért nagybecsű dolgozatot. A „Pesti Napló“ tárczája nov. 26. Mezőgazdasági mozgalmak az amerikai Egyesült Államokban. II. Az angolországi kísérletek és jelentések szerint, hol jelenleg is több mint 3000 gőzeke működik, s melyekből az egyiptomi alkirály is 200-at rendelt meg legközelebb, egy 2000 holdat 10—12 hüvely mélyen megdolgozó gőzeke és gőzkapu, a mozdonok árának, fentartásának és kopásának költségeit is beleszámítva évenkint 300 font sterling, vagyis holdankint 3 shilling (1,62 kr.) költséggel jár; Louisianában pedig a legújabb gőze kék naponkint 8 holdat törve fel 11 hüvelyk mélységre, s ez után a „cultiv a t o r“ még 16—18 hüvelyk mélyre forgatva azt át, e szántás holdankint 2 dollár és 25 cent, vagyis körülbelül 4 frt. 80 krba kerül; de a mi mellett figyelembe veendő az, hogy az ily gőzekével szántott ugyanoly minőségű földek 4 bushellal (körülbelül 2’13 mérő) több termést adtak holdankint, s az ilyenekben termett búzának 3 penccel (15 kr.) kelt drágábban bushele a piaczokon vagyis mérönkint 32 krral. Csak ez egyetlen példából is képzelhetjük már most,hogy ha a munkások rendhez s az idő megbecsüléséhez szoktatását, és a munka tartamának előre kiszámithtatását nem vesszük is tekintetbe, ami pedig a gőzgépekkel mindig együtt jár és egy ország munkaviszonyaira nem kevés fontosságú, mily óriás hatása lehet a gőzgépeknek csak néhány év alatt is az Egyesült Államok mezőgazdászatára, mert vegyük csak azon egyetlen igen kis esetet fel, hogy a gőzekékkel való szántás mindig a földrétegek mélyebben felforgatását idézi elő, könnyen kiszámíthatjuk, hogy mily befolyása lesz ennek az egész termőterület jövedelmére. Ha ugyanis eltérve azon régi nézettől, miszerint a növények gyökeres kiterjedésének van egy változhatlan mértéke, elismerjük azon physiológiailag sokkal igazolhatóbb újabb tapasztalatot, miszerint minél több kész tápanyag van a gyökér rendelkezésére, az annál nagyobb kiterjedést nyer: beláthatni, hogy a szántásnak csak Vip-ed részszel mélyebbé tétele a termény mennyiség 7,0-ed részszel növekedését teszi lehetővé. Egy tizedrészszel mélyebb szántás által, t. i. egy tizedrészszel több új tápanyag jön az altalajból felszínre, s ha ennek következtében egy tizedrészszel nagyobb kiterjedést vesznek a gyökerek, egy tizedrészszel leend több a termés is, mert az kétségtelen physiologiai tény, hogy a tápfelvevő szervekkel egyenes aránybag merednek a gyümölcshozó szerveik is.** Ha pedig egy tizedrészszel több a termés, az az Egyesült Államoknak 1867-ik évi 1500 millió dollár értékű mezőgazdasági jövedelmét 150 millió dollárral vagyis 322 millió forinttal fogja emelni. Ha pedig ily módon, mint Angliában, ahol, mint tudjuk 28 bushel holdankint a közép búza termés, itt is sikerülne a mostani 11,6 vagy legfeljebb 12 bushel középtermést a még hiányzó 16 bushellel felemelni, az Egyesült Államok 18 millió holdnyi búzistermő területén a múlt évi 216 mllió bushel helyett még 288.000.000 bushellel több, vagyis 504.000.000 bushelre fog felhághatni a termés!! De az említett szellemi tényezőkön, t. i. a művelődésnek, és a tudományos képzésnek a mezőgazdászat felé fordulásán kívül, nem kevés befolyásnak még ez ügy emelkedésére a financiális okok is. Tudjuk, mint általában el van ismerve, hogy hazánkban a mezőgazdászat hátramaradásának egyik legfőbb oka a tőkehiány volt, mely zavart és kétes birtokviszonyainknál fogva épen a mezőgazdára nehezedett teljes önsúlyával. Amerikában e tekintetben eddig ugyancsak ily formán állottak a dolgok, azon csekély különbséggel, hogy itt tőke ugyan volt, de azt a kereskedelem nyelte el. Most azonban, mint több jelek s épen maga a tárgyalt jelentés is mutatja, de részben is nagy változások indultak folyamatnak. — A pénzemberek, s a nagyobb vagyonuak az így olcsóbbá lett termelés miatt mind nagyobb és nagyobb mértékben kezdik tőkéiket a mezőgazdasági termelésbe elhelyezni, minek következtében a földbérleti viszonyok közelebb annyira megváltoztak, hogy 1860 óta a beruházások ára is 10%-tel növekedett, s a nemzet mezőgazdasági összes vagyona kétszer annyi lett mint 10 évvel előbb. A juhok száma 1860 óta szintén megkétszereződött, a gyapjútermelés pedig 60 millió fontról 115 mill. fontra emelkedett. A tőka növekedéséhez hasonló fejlesztő hatása fog lenni a szállítási módok megkönyítésének. Ez előtt, sőt még jelenlegig is a vasutak hiányosága, vagy az egyes társulatok túlkapása miatt némely helyekről, kivált a terület közepe tájáról, oly költségekkel járt a mezőgazdasági terményeknek a keleti partokig kiszállítása, hogy azok innen aztán Európa felé vehessék útjukat, miszerint Californiától, a St. Franciscoi kikötőből Dél-Amerikát megkerülve nem jött annyiba a szállítás Newyorkig, mint pl. Chicagotól ugyan eddig, úgy hogy e miatt épen a még legbujább termékenységű nyugatibb államok nem kelhettek versenybe Európában. Most azonban épen a rész években mind élénkebben érzett bajokra már a congressus figyelme lévén felhíva, hogy részint a vasúttársulatok rendre utasítása, részint olcsó vízi utak létesítése által igyekezzék segíteni a hiányon, valószínű hogy ott e részben sem fognak sokáig késni, a minthogy már eddig is 184,000,000 hold van átengedve vasutaknak, hogy „a földmivelési termékek szállításán könyítve legyen.” S annyival inkább remélhetni ezt, mivel mint a Departement commissionerje, Horace Carpon említi, a gazdasági értelmiség növekedésével lépést tartva, bet tapasztalni a congressuson is, hogy mind több és több tért adnak a törvényhozásban az állam mezőgazdasági érdekeinek, s ez érdekeket mind melegebb buzgalommal támogatják. Mindezen tényezők, u. m. a gőzgépek és a tőkék szaporodása, s a szállítási eszközök növekedése mint másutt, úgy az Egy. Államokban is a mezőgazdászat könnyebbé és olcsóbbá tételét vonván magok után, — ez azon harmadik nagy fontosságú változás, melynek figyelembe vétele miránk nézve leginkább érdemes Hazánkban , mint tudjuk habár még magát a földmivelési módot tekintve, eléggé primitív állásponton vagyunk is,— a földet illetőleg alig létezik már oly használható terünk, melybe az ekét bele ne merítettük volna, t. i. a Magyar birodalom összes 49, millió holdnyi területéből 315 millió, vagyis 60% a használhatlannak nyivánított föld, a használhatóból pedig a talán még eke alá fogható legelők összege csak 229 millió hold, vagyis alig 156%. (Statist. Közrem. I. köt. 66). Ellenben az Egy. Államokban még korán sem így állanak a viszonyok, mert míg a 36 Államban az elfoglalt összes mivelt terület 162,782 769 hold, a miveletlen 242,499,082, az elfoglalatlan pedig 834,548 859 hold, vagyis együtt a kétnemű miveletlen terület az egésznek 95 és ebből kivált a még kifogástalan termékenységű déli és nyugati államokra eső területből 300,000,000 hold van még elfoglalatlan, az elfogultakból pedig 200,000,000 hold a miveletlen, s a 75,000,000 holdnyi névleges mivelés alatt levőnek is aligha tele van valósággal mivelvie, — úgymond a jelentés, úgyhogy biztosan állíthatni, miszerint délen az egész területnek csak körülbelül 5B/1-je van évenként mivelés alatt. Ha most elgondoljuk, hogy ez óriás őstermékenységű vidékeken a fejtegetett tényezők hatása alatt indul meg a termelés, a azon mezőkbe, melyek, mint Kansas, Nebraska stb. államok földjei még most is 36—38 bushel termést adnak holdanként, — a gőzeke hatalmas fogai fognak mélyedni,— másfelől ugyancsak ez eszközök mellett a gazdasággal szövetkezni kezdő két nagy hatalom, a pénz és ész, a tőke és tudomány kezében a már kimerült tartományok is, mint trentucki, Ohio, stb. (melyekben 4 bushelre sülyedt már a múlt években holdanként a termés) újra visszanyerik termő képességüket, amint az 1867-iki aratás látszik mutatni, s a jelentés is elismeri, ha végre a szállítás a nyugati partokra ezekből is annyira meg lesz könynyítve, mint tervezve van, — mondom, ha mindezeket elgondoljuk, s itthon a hazai állapotok jutnak eszünkbe, csuda-e ha aggodalmak fekete képei fognak körül, azon mély sötétséget látva, — melyben a mi földmiveléssel foglalkozó osztályunk tapogatódzik, — a jövő előtt szivünk elszorul. Közültünk Német, — Angol, — Francziaország, sőt Oroszhon haladásait, — s ott a tengerentúl Amerika mozgalmait figyelemmel kísérhetni,— idehaza pedig mindenütt a végtelen pusztaságot láthatni, melynek benépesítésén© Magyarország csak 50—80000 ftot képes áldozni, —ez annyi mint előre kiszámítani a halált! . . . És sajátságos! a dolgok ily állása mellett mégis szép jövővel bírjuk kecsegtetni magunkat. A hajó hülyedez, körültünk a hullámok emelkednek hogy végkép eltemessenek, — és s beteges képzelem tétlenül közelgő dicsőségről ábrándozik, —• a helyett hogy megragadná az élet sarkát, ég felé emelt kezekkel csudákat vár ! Óh! e szép hit, e rajongás! — csak homlokára ne volna már annyiszor írva a bukás! . .. 1 DAPSY L.