Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)

1869-11-26 / 272. szám

272. szám. Péntek, november 26. 1863. 20. évi folyam. Szerkesztői iroda: Ferenczles­ tere 7. trim. L .Belet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmeritetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal : A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.M PLC Előfizetési feltét­elek: Vidék­re, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Egész ért­e ... 22 frt. Félévre....................11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hérai . . . . 3 a, 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petítsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj kifliin 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfi­setési felhívás ESTI NAPLÓ 1869-ki deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : ?Mt«n ’tjijiho» hordva, v­i­d­i­t. r • postán küldve Fél évre ......... 11 frt. — Negyedévre................................................5 frt 50 kr. gy hónapra.................................. . 1 frt 85 kr­s A­x „Athenaeu­m“, Irodalmi­­ ■ nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Pest, nov. 25. 1808 (kp.) A képviselőház mai ülése legérde­kesebb részében Dalmátiának volt szen­telve. Gróf Zichy Nándor kezdte meg általános kérdő tételekkel, — V­u­­kovics Sebő követte őt már erő­sebben szinezett részletezéssel, — s hogy az egész megnyerje a maga valódi értel­mét és jelentőségét — M i­­­e t­i­c­s Szvetozár jelent meg a téren har­madiknak, még pedig egyszerre két in­terpelláló­val, és dupla határozati javas­lattal. Hogy az alsó-dalmátiai események a közvélemény irányában nem találkoztak azon őszinte nyilvántartási készséggel, melyet azok nagy jelentősége megérde­melt volna, é­s hogy e szerint úgy a sajtónak, mint a parl­amentnek is felszó­lalása teljesen indokolt volt, midőn a közbékét fenyegető lázadás iránt helyes tájékozást keresve,egyszersmind ismerni is akarta az intézkedéseket is, melyek ama veszélyes mozgalom elfojtására az illeté­kes kormány­közegek által tétettek vagy tétetni szándékoltatak: ezt a békének és szabadságnak minden barátja nem­csak elismeri, de mint elmaradhatlant, szükségesnek is vallja. Sőt a dolog logikai egymásutánja sze­rint egészen helyén van egy oly kérdés is, min­t gr. Zichy Nándor tén, mert a felkelés már közel két hónapon át tart, s elnyomása nemcsak nem sikerült, de ki­látás sem nyuttatik arra, hogy a felkelők valamely rövid idő múlva a­­törvény iránti engedelmességre megtéríthető­­ lennének. A helyzet ily látkörével szemben nem­csak indokolt, de némileg kötelességszerű is a tudakozódás a fennálló viszonyok bővebb megismertetése, valamint azon intézkedések iránt, melyek a monarchia ezen sebének nem csupán bekötése, de öngyógyítása czéljából is részint már fel­használtattak, részint ezentúl fogynak eszközlésbe vétetni. A­mint ezeket indokoltnak, s a körül­mények kényszerűségéből folyónak talál­juk, úgy viszont nagy tévedésnek kell neveznünk magyar politikánk olyatén magyarázatát, min­t annak ma Vukovics Sebő adott úgy interpellátiójában, vala­mint az ezt bevezető terjedelmes enarra­­tióban. Hogy Dalmátia tényleg nem áll a ma­gyar minisztérium igazgatása alatt, ebből semmiféle logika nem következtet­heti azon igazságot, hogy tehát nem a mienk. Pedig ha ellenség támad, mely egy kis szerencse kedvezésével annak egyenes birtoklását tán sokára, tán min­denkorra is kérdésessé teheti, s ezen el­lenség legyőzésére segédkezet csakis a fentebbi okból nyújtani vonakodnánk, — a dolog természeténél fogva ez annak te­kintethetnék, hogy mi a szent korona tengermelléki birtokát csakis papíron tartjuk a magunkénak, de valóságban nem, mert különben a megszorultnak védelmére segédkedésünket nem vonnók meg. Vukovich Sebő képviselő úr nem akar­ja, hogy a magyar katona Dalmátia föl­dén honvédi kötelességet teljesítsen, ho­lott e kötelességet a birodalom tartomá­nyai, és Magyarország közt már a prag­­matica sanctió megállapitá, s az 1867. 12. t. sz. elég világosan körvonalazza. Nem is ereszkedünk mi itt e sajátságos okoskodás nagy tévedéseinek kiemelésé­re, mert hiszen elég világosan mutat azokra ama papim taláb, melyet Miletics Szvetozár rövid bevezetéssel a ház aszta­lára ten. ? Vukovich képviselő úr ezen interpellá­­ciók­ és határozati javaslatokból nemcsak azt veheti ki, hogy a magyar katonának a dalmát partokróli eltávolításában az ő leghűbb szövetségese Miletics jön, hanem e mellett arról is, hogy a cseh és galicziai elégedetlenek kedvéért mondjunk le a nagy munkával felállított d­u a­l­i­s­m­u­s­r­ól, s fogadjuk el a szláv ábrándozók kedvencz eszméjét, a foederalismust, igy juthatván el legkönnyebben és leg­hamarabb oda, hol Miletics et comp.­tán igen jól éreznék magukat, de Vukovics képviselő úr, és mi többiek aligha. Az adott helyzet nehézségeit megfon­tolva, valamint területünk épségét bizto­sító törvényeinket szem előtt tartva, hisze­­zük, hogy Vukovics Sebő képviselő úr­nak nézetei Dalmátiát s ott harczoló kato­náinkat illetőleg — néhány túl vérmes szláv agitátort kivéve — alig találnak va­lakire, ki azokat magáéinak vallhatná. Ugyanezen ülésben válaszolt Rajner Pál beügyminiszter Román Sándornak a tófalvi ügyre vonatkozó interpellá­­ciójára. A válasz rövid, értelmes és határo­zott; az előadás tiszta és erőteljes; a mi­niszter nem hallgatott el semmit, mit a kérdés helyes megismerésének érdekében elmondania kellett ; és nem mondott semmit, m­it a válasz kerekdedsége mint­­feleslegest kizárt volna. Oly miniszteri felelet volt ez, melylyel Rajner Pál mél­tán vezetheté be a házbani szereplését. A beszéd általában helyeseltetett, s bere­­kesztetvén, tudomásul vétetett. Minthogy Román Sándor tán sejt­ve a nyerendő vereséget, a válasz előadá­sakor nem volt jelen, s így természetesen az interpellálót megillető­ viszonválaszolási joggal sem élhetett, a ház vita nél­kül szavazta, meg a tudomásul vételt.]Ez némely szélbali nemzetiségnek nem volt ínyére, s pár perczig tartó animosus szó­cserére is okot szolgáltatott : ez bár kel­lemetlen, de nálunk megszokott házibaj, mely a többitől mégis annyiban külön­bözik, hogy Babes Vinczét az elnök, a hogy érdemelte, rendre utasitá. Dohányügyünk felett. I. Az év vége felé jár, 1869. dec. 31 -e már nem messze van, midőn a múlt évi XIV. t. sz. érvénye letelik, s dohánymo­nopoliumunk felett újra az élet és halál kérdése lebeg. Szorongva várjuk az eldöntetést. E kérdésben az ország mezőgazdasá­gának Wid­ed részéről, 57.000 család éle­lemforrásáról lesz szó, s az államra nézve egy jövedelmi ág forog a koc­kán, melyet a még fiatal államháztartás végtelen szük­ségei által annyira igénybe vett csekély pénztárunk semmi áron nem nélkülözhet. Scylla és Char­bois i­s a kettő közti vá­lasztásnál előttünk áll a fenyegető intés : „aut-aut“. Vagy választunk gyorsan, vagy a ha­logatás miatt egyszer csak azt veszszük észre, hogy most már nincs is miben vá­lasztani,­­ a magyar dohány­ügy el­veszett. A már magában is nehéz kezdetnél is­mét egy jövedelemforrásunk beduguló fél­ben. Gabona és liszt kivitelünket nyugat­­ról is, keletről is újra kezdi fenyegetni a veszély, hús productumainkra a délame­rikai szállítás nehezül, nekünk a Suez csatorna nem hoz milliókat, és mind­ehhez még dohánytermelésünk is a sorvadás ut­ján lefelé. Nincs-e elég ok az aggodalomra? .. 1851 előtt, tehát előbb mintsem a do­­hánymonopolium behozatott volna ha­zánkba, midőn nem voltak még vas­­utaink, midőn hajózásunk bölcsejében szunyadt, midőn e hon­ a külföld előtt ter­ményeire nézve nagy részt­­„terra incog­­nita“ volt, s midőn mindezért összekötte­tésünk csaknem semmi, dohánykivitelünk pedig egy szükelmü kormány nyomasztó ára alatt, mázsánként 1l3-ad forint kivi­teli vám önsulya alatt nyögött, az 1851 előtt mégis 2—300,000 mázsát mutat fel évenkint az örökös tartományokba dohány­kivitelünk, vagy az e tartományok bel­­fogyasztásán felül még külföldre eladott mennyiséget tekintve : 1841—1851-ig 81,600 mázsát. 1851 — 1861 „ 34,400 „ 1861—1868 „ 94,900 „ évenkinti átlagokban. A monopólium behozatala után tehát több mint felére sülyedt le előbbi do­hány kivitelünk, s bár a legutóbbi de­­cenniumban ismét előbbi magaslatára emelkedett az,­­ ennek oka rajtunk kí­vül egy véletlen előjött kedvező körül­ményben fekszik csak. Ez utóbbi korszakra esnek ugyanis az amerikai háborúk. Ha az 1865. körüli dohány kivitelünket az évenkénti 156 ezer mázsát összehason­lítjuk az előbbi évek 81, 71, s 38 ezer mázsájával vagy akár a legközelebb év 87 mázsájával is, azonnal beláthatjuk, hogy hol rejlik a kedvezőbb fordulás oka. Ha azt tekintetbe véve, az amerikai háborúk által okozott 123—156 ezer má­zsára emelkedést a többi évek 50—80 ezer mázsájához redukáljuk; ez utolsó évtized dohány ki­vitele évi átlagul csak 7­0 ezer mázsát, — vagyis a végtelen megválto­zott kereskedelmi összeköttessek, javult utak, szaporodott vasutak daczára is 11 ezer mázsával kevesebbet mutat fel, mint már 25—30 évvel ez­előtt. Ast „argumenta non numeranda sed ponderanda sunt.“ Hát az árakkal hogyan áll a dolog? Az első korszakban, t. i. 1841 —1851. között, — kivált már 1848 felé, midőn a finomnak tapasztalt magyar dohányra kül­földi gyárosok is mind többen kezdettek piaczainkon megfordulni — dohányaink közép piaczi ára 20—25 frt, közép értékre becsülhető. Vagy ha csak a külföldre vitt dohá­nyoknak a vámhivataloknál szokásos ér­tékét, a mázsánként egyre másra 10 frtot vesszük is alapul, s ha tudjuk hogy a­z akkori idők pénzbecse kétszer annyi is volt mint napjainkban, — mégis legalább is 20 frtra vehetjük fel egy mázsának az árát, vagyis : 1848-ban 15—30 közt = 22 a írt. 1862 „ 10—20 „ = 15 „ 1864 „ 7-15 „ =ll­ a„ 1866 „ 5-10 „ = 7, „ a mint t. i. a kereskedők vették a termesz­tőktől mázsáját. Menjünk tovább! Minden mezőgazdasági államnál eléggé ismerve van már a tény, hogy azon ter­melési ág, melynek állandó s biztos jövőt lehet jósolni, — az évek folytával mind intensivebbé, a productumok mind fino­mabbakká lesznek. És a mi dohányaink? — minőségileg mindinkább elszivhatlan pokróczezá, a mennyiségileg pedig egész mélessé kez­denek lenni, a­mit kivált a legközelebbi időkben mindenkinek van eléggé alkalma tapasztalhatni is. Ha pedig a holdankénti termés meny­­nyiségét hasonlítgatjuk össze, még két­­ségtelenebbül kitűnik a változás, hogy t. i. dohány-termelésünk nem az hogy a ki­sebb súlyú finomabbá, hanem és ellen­kezőleg a nagyobb súlyú durvaság felé kezdi kinőni magát. A régibb évekről e tekintetben teljesen megbízható adataink nem lévén, csak a legközelebbi évtized holdankénti termését hozzuk itt fel pél­dául. Az átlagos termés holdankint volt: *) 1860- ban 0.60 mázsa, 1865-ben 5.84 m. 1861- ben 0.79 „ 1866-ban 3.68 m. 1862- ben 6.58 „ 1867-ben 3.83 m. 1863- ban 2.48 „ 1868-ban 5.24 m. 1864- ben 6.12 „ átlag 4.83 m. Irtóztató a­mit e számok beszélnek! Tehát 25 — 30 év után oda jutottunk, hogy mig már 1831—40 között is 241,00*0 mázsa volt kivitelünk az örökös tartomá­n) „A dohányügy tanulmányozása végett kikel­dött bizottság jelentése. Közre bocsájta Beliczey István és Molnár György Debri ezen. 1869. A földmivelési minisztérium alig tehetett volna valami üdvösebbet, minthogy a dohány­ügy tanulmányozása végett egy háromtagú bizottságot nevezett ki, a­melynek feladata volt a kérdést úgy idebent a hazában, mint a külföldön a múlt 1868 ik évben nemzet- és mezőgazdasági szempontból részletesen meg­vizsgálni, é­s Beliczey és Molnár György urak, mint e bizottságnak tagjai, alig tehettek volna valami jobbat, mint hogy oly ritka részletességgel és alapossággal készített jelen­tésüket egy külön dolgozat alakjában a kö­zönség használatának is általadták. E dolgozatban előbb a kiküldött bizottságnak a külföldi dohány­termelés és gyártás körül utazásuk alatt szerzett tapasztalataik, majd a külföldi termelés eredményeivel a mi terme­lésünknek összehasonlítása, s elmaradásunk­nak okai fejtegettetnek, végül pedig a teendő intézkedések, s az azoktól várható jó hatások tárgyaltatnak. Azoknak, kik e hazánkra nézve oly fontos kérdésnek úgy nemzetgazdasági, mint gya­korlati oldalával kissé alaposabban óhajtanak megismerkedni, a legnagyobb örömmel ajánl­juk e fáradságos, de ép ezért nagybecsű dol­gozatot. A „Pesti Napló“ tárczája nov. 26. Mezőgazdasági mozgalmak az amerikai Egyesült­ Államokban. II. Az angolországi kísérletek és jelentések sze­rint, hol jelenleg is több mint 3000 gőzeke mű­ködik, s melyekből az egyiptomi alkirály is 200-at rendelt meg legközelebb, egy 2000 hol­dat 10—12 hüvely mélyen megdolgozó gőzeke és gőzkapu, a mozdon­­ok árának, fentartásának és kopásának költségeit is beleszámítva éven­kint 300 font sterling, vagyis holdankint 3 shil­ling (1,62 kr.) költséggel jár; Louisianában pe­dig a legújabb gőze kék naponkint 8 holdat tör­ve fel 11 hüvelyk mélységre, s ez után a „cul­­t­i­v a t o r“ még 16—18 hüvelyk mélyre forgat­va azt át, e szántás holdankint 2 dollár és 25 cent, vagyis körülbelül 4 frt. 80 krba kerül; de a mi mellett figyelembe veendő az, hogy az ily gőzekével szántott ugyanoly minőségű földek 4 bushellal (körülbelül 2’13 mérő) több termést adtak holdankint, s az ilyenekben termett bú­zának 3 pencc­el (15 kr.) kelt drágábban bus­­hele a piaczokon vagyis mérönkint 32 krral. Csak ez egyetlen példából is képzelhetjük már most,hogy ha a munkások rendhez s az idő megbecsüléséhez szoktatását, és a munka tar­tamának előre kiszámithtatását nem vesszük is tekintetbe, a­mi pedig a gőzgépekkel mindig együtt jár és egy ország munka­viszonyaira nem kevés fontosságú, mily óriás hatása lehet a gőzgépeknek csak néhány év alatt is az Egyesült­ Államok mezőgazdászatára, mert vegyük csak azon egyetlen igen kis esetet fel, hogy a gőz­ekékkel való szántás mindig a földrétegek mél­­­yebben felforgatását idézi elő, könnyen kiszá­míthatjuk, hogy mily befolyása lesz ennek az egész termőterület jövedelmére. Ha ugyanis eltérve azon régi nézettől, misze­rint a növények gyökeres kiterjedésének van egy változhatlan mértéke, elismerjük azon phy­­siológiailag sokkal igazolhatóbb újabb tapaszta­latot, miszerint minél több kész tápanyag van a gyökér rendelkezésére, az annál nagyobb ki­terjedést nyer: beláthatni, hogy a szántásnak csak Vip-ed részszel mélyebbé tétele a termény mennyiség 7,0-ed részszel növekedését teszi le­hetővé. Egy tizedrészszel mélyebb szántás által, t. i. egy tizedrészszel több új tápany­ag jön az altalajból felszínre, s ha ennek következtében egy tizedrészszel nagyobb kiterjedést vesznek a gyökerek, egy tizedrészszel leend több a ter­més is, mert az kétségtelen physiologiai tény, hogy a tápfelvevő szervekkel egye­­nes arányb­ag mer­e­dnek a gyümölcs­hozó szerveik is.­** Ha pedig egy tizedrészszel több a termés, az az Egyesült­ Államoknak 1867-ik évi 1500 millió dollár értékű mezőgazdasági jövedelmét 150 millió dollárral vagyis 322 millió forinttal fogja emelni. Ha pedig ily módon, mint Angliában, a­hol, mint tudjuk 28 bushel holdankint a kö­zép búza termés, itt is sikerülne a mostani 11,6 vagy legfeljebb 12 bushel közép­termést a még hiányzó 16 bushellel felemelni, az Egyesült­ Államok 18 millió holdnyi búzist­er­­mő területén a múlt évi 216 m­llió bushel helyett még 288.000.000 bushellel több, vagyis 504.000.000 bushelre fog fel­­hághatni a termés!! De az említett szellemi tényezőkön, t. i. a mű­vel­ődésnek, és a tudományos képzésnek a me­zőgazdászat felé fordulásán kívül, nem kevés be­folyásnak még ez ügy emelkedésére a financiális okok is. Tudjuk, mint általában el van ismerve, hogy hazánkban a mezőgazdászat hátramara­dásának egyik legfőbb oka a tőke­hiány volt, mely zavart és kétes birtokviszonyainknál fog­va épen a mezőgazdára nehezedett teljes önsú­lyával. Amerikában e tekintetben eddig ugyan­csak ily formán állottak a dolgok, azon csekély különbséggel, hogy itt tőke ugyan volt, de azt a kereskedelem nyelte el. Most azonban, mint több jelek s épen maga a tárgyalt jelentés is mutatja, d­e részben is nagy változások indultak folyamatnak. — A pénz­emberek, s a nagyobb vagyonuak az így olcsóbbá lett termelés miatt mind nagyobb és nagyobb mértékben kezdik tőkéiket a mezőgaz­­dasági termelésbe elhelyezni, minek következté­ben a földbérleti viszonyok közelebb annyira megváltoztak, hogy 1860 óta a beruházások ára is 10%-tel növekedett, s a nemzet mezőgazda­sági összes vagyona kétszer annyi lett mint 10 évvel előbb. A juhok száma 1860 óta szintén megkétszereződött, a gyapjú­termelés pedig 60 millió fontról 115­ mill. fontra emelkedett. A tőka növekedéséhez hasonló fejlesztő hatása fog lenni a szállítási módok megkönyítésének. Ez előtt, sőt még jelenlegig is a vasutak hiá­­nyosá­ga, vagy az egyes társulatok túlkapása miatt némely helyekről, kivált a terület közepe tájáról, oly­ költségekkel járt a mezőgazdasági terményeknek a keleti partokig kiszállítása, hogy azok innen aztán Európa felé vehessék út­­jukat, miszerint Californiától, a St. Franciscoi kikötőből Dél-Amerikát megkerülve nem jött annyiba a szállítás Newyorkig, mint pl. Chicago­tól ugyan eddig, úgy hogy e miatt épen a még legbujább termékenységű nyugatibb államok nem kelhettek versenybe Európában. Most azonban épen a rész években mind élén­kebben érzett bajokra már a congressus figyelme lévén fel­híva, hogy részint a vasúttársulatok rendre utasítása, részint olcsó vízi utak létesítése által igyekezzék segíteni a hiányon,­­ valószínű hogy ott e részben sem fognak sokáig késni, a minthogy már eddig is 184,000,000 hold van át­engedve vasutaknak, hogy „a földmivelési ter­­­mékek szállításán könyítve legyen.” S annyival inkább remélhetni ezt, mivel mint a Departe­ment commissionerje, Horace Carpon em­líti, a gazdasági értelmiség növekedésével lépést tartva,­­ bet tapasztalni a congressuson is, hogy mind több és több tért adnak a törvényhozásban az­ állam mezőgazdasági érdekeinek, s ez érdeke­ket mind melegebb buzg­alommal támogatják. Mind­ezen tényezők, u. m. a gőzgépek és a tőkék szaporodása, s a szállítási eszközök növe­kedése mint másutt, úgy az Egy. Államokban is a mezőgazdászat könnyebbé és ol­csóbbá tételét vonván magok után, — ez azon harmadik nagy fontosságú változás, mely­nek figyelembe vétele miránk nézve leginkább érdemes Hazánkban , mint tudjuk ha­bár még magát a földmivelési módot tekintve, eléggé primitív állás­ponton vagyunk is,— a földet illetőleg alig létezik már oly használható terünk, melybe az ekét bele ne merítettük volna, t. i. a Magyar bi­rodalom összes 49­, millió holdnyi területéből 31­5 millió, vagyis 6­0% a használhatlannak nyi­­vánított föld, a használhatóból pedig a talán még eke alá fogható legelők összege csak 229 millió hold, vagyis alig 156%. (Statist. Közrem. I. köt. 66). Ellenben az Egy. Államokban még korán sem így állanak a viszonyok, mert míg a 36 Állam­ban az elfoglalt összes mivelt terület 162,782 769 hold, a miveletlen 242,499,082, az elfogla­­latlan pedig 834,548 859 hold, vagyis együtt a kétnemű miveletlen terület az egésznek 95 és ebből kivált a még kifogástalan termékeny­ségű déli és nyugati államokra eső területből 300,000,000 hold van még elfoglalatlan, az el­fogultakból pedig 200,000,000 hold a miveletlen, s a 75,000,000 holdnyi névleges mivelés alatt le­vőnek is aligha tele van valósággal mivelvie, — úgy­mond a jelentés, úgyhogy biztosan állíthatni, miszerint délen az egész területnek csak körül­belül 5B/1-je van évenként mivelés alatt. Ha most elgondoljuk, hogy ez óriás őstermé­kenységű vidékeken a fejtegetett tényezők hatá­sa alatt indul meg a termelés, a azon mezőkbe, melyek, mint Kansas, Nebraska stb. államok földjei még most is 36­—38 bushel termést adnak holdanként, — a gőzeke hatalmas fogai fognak mélyedni,— másfelől ugyancsak ez eszközök mellett a gazdasággal szövetkezni kezdő két nagy hatalom, a pénz és ész, a tőke és tudomány kezében a már kimerült tartományok is, mint trentucki, Ohio, stb. (melyekben 4 bushelre sülyedt már a múlt években holdanként a ter­més) újra visszanyerik termő képességüket, a­mint az 1867­­-iki aratás látszik mutatni, s a je­lentés is elismeri,­­ ha végre a szállítás a nyu­gati partokra ezekből is annyira meg lesz köny­­nyítve, mint tervezve van, — mondom, ha mind­ezeket elgondoljuk, s itthon a hazai állapotok jutnak eszünkbe, csuda-e ha aggodalmak fekete képei fognak körül, azon mély sötétséget látva, — melyben a mi földmiveléssel foglalkozó osz­tályunk tapogatódzik, — a jövő előtt szivünk elszorul. Közültünk Német, — Angol, — Francziaor­­szág, sőt Oroszhon haladásait, — s ott a tenge­rentúl Amerika mozgalmait figyelemmel kísér­hetni,— idehaza pedig mindenütt a végtelen pusztaságot láthatni, melynek benépesítésén© Magyarország csak 50—80000 ftot ké­pes áldozni, —ez annyi mint előre kiszá­mítani a halált! . . . És sajátságos! a dolgok ily állása mellett mégis szép jövővel bírjuk kecsegtetni magunkat. A hajó hülyedez, körültünk a hullámok emel­kednek hogy végkép eltemessenek, — és s be­teges képzelem tétlenül közelgő dicsőségről ábrándozik, —• a helyett hogy megragadná az élet sarkát, ég felé emelt kezekkel csudákat vár ! Óh! e szép hit, e rajongás! — csak homlokára ne volna már annyiszor írva a bukás! . .. 1 DAPSY L.

Next