Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)
1869-12-03 / 278. szám
278 S221TI. Szerkesztési iroda: Ferenceist-ter» 7. ezim. L «net*. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Fernőcziek tere 7. szám földszint. Péntek, december 3.1869. Kiadó hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre 22 frt. Félévre..................11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra................ 3 „ 70 kr Egy hóra 1 „ 85 kr 20. évi folyam Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, deczember 9. „A nemzetek sorsának a kedvező közjogi viszonyok csak egyik s önmagukban elégtelen biztosítékát képezik ; fő és döntő biztosíték, mely nélkül a legkedvezőbb közjogi viszonynak sem lehetnek maradandó eredményei, magának a nemzetnek benső fejlődési erejében fekszik. Ezen életerő kifejtése a belreformoktól függ. E tér az, melyet önök számára a haza érdekei kijelöltek. Önök hivatása a nemzet összes erejét gyorsan és határozottan a benső alakulás nagy munkájára irányozni , helyrehozni az események által okozott mulasztásokat, szakítva a múlt azon hagyományaival, amelyek a korszerű haladásnak útjában állanak.“ Amily hamar szoktunk feledni, még az is hihető, hogy már a sokaságból csak keveseknek jut eszébe : kinek ajkairól hangzottak ezen nagy jelentőségű szavak? A magyar király trónbeszédéből emeltük ki e sorokat. Uralkodónk ugyanakkor még ezt is mondá : „A jó, gyors és részrehajlatlan igazságszolgáltatás a rendezett államélet első kellékei közé tartozik. Ennélfogva szükséges, hogy egy részről az, akire a nagy horderejű bírói hatalom gyakorlása bízva van, mind egyesek, mind a közhatalom irányában a függetlenség minden biztosítékaival elláttassék , más részről viszont mindenki biztosítva legyen a bírói hatalom túlterjeszkedései ellen. — Kormányom tehát javaslatokat fog önök elé adni a bírói hatalom gyakorlatáról, s a bírói felelősségről. — Ezzel kapcsolatban áll az első bíróságok szervezése s azon intézkedés, hogy az első bírósági közegek állandó székhelyhez legyenek kötve.“ A trónbeszéd szerint később büntető törvényjavaslat fog alkotmányos tárgyalás alá bocsáttatni, mely mind a társadalmi rend érdekeit, mind az egyesek biztonságát organikus szabályok alá helyezze. A trónbeszéd határozottan nyilatkozik azon anomália ellen, hogy a kormányzat felső rétegében a felelősség van kimondva, ellenben az alsó rétegeiben az administratiónak a felelősség hiányzik. Ezen szempontnál fogva az országgyűlés főteendői közé tartozik, a régi állapotot úgy átalakítani, hogy az önkormányzat és a felelősség összeegyeztetése mellett öszhangzat uralkodjék a központi kormány és a közigazgatás között. A trónbeszéd büntető törvényjavaslatot is ígért tárgyalás alá bocsátani, mely a társadalmi rend magas érdekeit szintúgy, mint egyesek személyes biztonságát organikus szabályok által helyezze oltalom alá, s főteendőül tűze ki, a törvényhatóságok szervezését akként alakítani, hogy az önkormányzat a felelősség elveinek összeegyeztetése mellett a nélkülözhetlen észhang a központi kormány és a közigazgatás közegei közt biztosítassék. A trónbeszéd a főrendiház reformját és a választási visszaélések korlátozását szintén egyik fő célul tűzte ki, és a sajtóügy terén újabb intézkedésekre ad kilátást. Az egyesülési s gyülekezési jogot rendeztetni kívánja és felhozza az anyagi vállalatokat,melyek nagy lendületet kezdenek nyerni, figyelemben ajánlja az adóügy reformot , s megemlíti, hogy az országgyűlés alkotmányos tárgyalása a költségvetésre is kiterjed. A trónbeszéd, mint említettük, kiváló súlyt fektet a felsőház rendezésére. De úgy látszik, hogy ezen intenzív közelebbről semmi felkaroltatásra nem számíthat. Azt értem, hogy vannak sokan, kik a felsőházat más intézmény által akarják pótoltatni. Azt is felfogom, ha valaki, az egykamara rendszer mellett kardoskodik, de azt már nem értem, hogy akár ki is ájult állapotban szeressen tartani egy intézményt, melyet magáénak vall. Ez az őszinteséggel sem férhet egészen össze. Ezután figyelemben kell tartanunk, mennyi megaláztatást érezhet egy önérzettel teljes felsőházi tag, midőn látja, hogy ünnepies momentumokban parádera kihozatik, hogy lássuk díszruháját és tehetetlen helyzetét. Ha nem is a politikának, de az emberi érzésnek követelése az, hogy megszűnjön ezen gúnyos játék. Ha az országgyűlés a kettős kamararendszert pairek nélkül akarja életbe lép- Mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva, tenni, tegye azt, hanem ne kívánja, hogy a felsőház rendezetlen állapotban tartassák. Azért idéztem részint egész terjében, részint kivonatban a trónbeszédet, mert országgyűlésünk évkönyveiben és minden hazafi szívében állandó emlékként kellene élnie és hatnia, de még ezen kívül azért is említettem , mert, fájdalom, folyamatban lévő országgyűlésünk alatt, bár sok időt tölt el, sok szónoklat áradozott, kevés oldatott meg a trónbeszéd által kitűzött feladatokból. Úgy látszik, vagy országgyűlésünk szervezetében, vagy az országgyűlési tagok áradozó tárgyalásaiban fellelhető ezen halasztgatások egyik oka. De fájdalom, azt is kénytelenek vagyunk constatálni, hogy a kormány erélye is gyakran lankadozik. A törvényjavaslatok késedelmesen csammognak a napirend elébe, s midőn végre tárgyalás alá esnek, irályi vagy tartalmi hiányaikért nem dicsekedhetnek azzal, hogy közelebb hozták a kérdést a megoldáshoz. Ezért volna czélszerű az államtanács intézményét nemzeti geniusunkhoz alkalmazva, életbe léptetnünk. Közelebbről több helyt hozatott szóba az a terv is, hogy a szoros értelembe vett felségsértéseknek bírája legyen egy a főrendekből alakult kollegium. Ez a terv elfogadható volna, de csak azon feltétel mellett, hogy előbb a felsőház rendeztessék, mert különben attól lehet tartani, hogy tüstént népszerűtlen lenne az egész új intézmény. Egyébaránt én czélszerűbbnek tartanám, ha a már többször említett, de még eddig meghiúsult főállam bíróság életbe lépne, ennek lenne teendője a felségsértési, és úgynevezett hazaárulási vád feletti bíráskodás. Akkor a törvényhozásnak aztán rögtön el kellene törölni azon barbár és csak a feudális viszonyok alatt értelemmel birt törvényt, hogy az elitéltnek javai a fiscus részére elkoboztassanak. KEMÉNY ZSIGMOND: A cattaroi fölkelés. A felkelés színhelyén a harczizaj teljesen elcsendesült. Az újabb keltű hírek csak a múltra vonatkoznak, s legfölebb kiegészítik az eddigi tudósítások keretét, s némileg mentegetni törekszenek a hadműveletek szerencsétlen kimenetelét. Ebbéli jó szándékában főleg a „ Wehrzeitung“ tűnik ki, mely megtámadva a sajtó pessimismusát a dalmacziai események iránt, épen „nem csekély“ előnyökről beszél, melyeket hadcsapataink a felkelőkkel szemközt kivívtak. Tagadhatlan, hogy a felkelés történetére vonatkozólag több téves, s túlzott közlemény látott a sajtóban napvilágot, de ez a „Wiener Zeitung“ hivatalos, vagy hiteles tudósítások hiányában kényszerített hallgatása miatt nem is lehetett másként. E téves, s túlzottan sötét színezetű hírek pedig lényegükben meg nem cáfoltattak, s azon előnyök, melyekről a „Wehrzeitung“ Auersperg tábornok ügyes dolgának szépítése okából beszél, de nem bizonyittattak, s legfölebb azon keserű alaphang látszik indokolatlannak, melylyel a sajtó a dalmácziai eseményekről eddig beszélt. — A felkelés további sorsára vonatkozólag a hírek nagyon megoszlanak. Azt is hírlik, hogy a bécsi kormány ismét a békülés utján kisértené meg eredményre jutni, míg mások a hadműveletek folytatását csak idő kérdésének tekintik. A legközelebbi minisztertanácsban, melyben a vita tárgyát a dalmácziai állapotok fogják képezni, a katonai és közigazgatási párt kölcsönös szemrehányásokra készül egymás ellen. Katonai oldalról a Dalmácziában végbement dolgok ódiumát a polgári igazgatásra akarják tolni, míg G iskra e felfogással szemközt, mint a „N. Wr. S.“ hallja, hivatkozni fog egy, még a nyári időszakban tartott minisztertanácsban tett indítványára, miszerint a már akkor forrongó Boccába kellő számú csapatok szállítassanak. Ugyancsak a felkelés ügyének érdemében tartatott tegnap egy értekezlet Bécsben, melyben magasrangú katonai személyek is részt vettek. Határozottat azonban csak akkor fogunk tudhatni a dalmácziai ügyekkel szemközt követendő eljárásról, ha ő felsége keleti útjáról viszsza fog érkezni. Ő felsége a „N. Fr. Presse“ távsürgönye szerint ma vagy holnap érkezik Triestbe, hol Kuhn hadügyminiszter, Auersperg gróf, Wagner és Franz várakoznak érkeztére, hogy felkelésre vonatkozólag részletes felvilágosítással szolgáljanak 0 felségének. — A „Tr. Ztg.“ szerint a napokban érkezett Cettinjéből Triestbe Pramen a c montenegrói Senator, 0 felségének kézbesítendő Nikita fejedelemtől egy kéziratot, melyben ez ráfogásnak nyilatkoztat ki minden oly hírt, mely Montenegro legális magatartása iránt kételyeket iparkodott támasztani. — Hire járt, hogy a dalmácziai katonai ügyek élén Auersperg tábornokot Rod ich fogja felváltani, kit a felkelésre vonatkozó tanácskozmányokra Lembergből Bécsbe idéztek. A „Wehrzeitung“ e hírrel szemközt hogy illetékes körökben senkinek eszébe sem jutott a nevezett tábornokot állomásáról elmozdítani, sem pedig maga ez iránt lépéseket nem tett, s tenni nem is akar. A kormány vallásügyi törvényjavaslata. II. Pest, decz. 2. Midőn azt mondom, hogy a polgári házasságnak facultative való behozatalát nagyobb résznak tekinteném a polgári házasság teljes elmellőzésénél, elég világosan fejeztem ki azt, miszerint általában véve a polgári házasság behozatalát szükségesnek tartom, különösen pedig a kötelező polgári házasságét. E vélemény okait fogom már most elmondani. Kiindulásul veszem arra nézve magának a házasságnak természetét és jelentőségét. Mint a család képződésének formája és ezáltal számos, többnyire magánjogi viszonyok alapja és alkotója, a házasság a polgári (állami) törvényhozásnak tárgyát képezi. Ezt kétségbe vonni nem lehet. Ha mindamellett a középkor polgári törvényhozásai illetőségüket a tárgyban nem érvényesítik, hanem — miként a magyar államé is — házassági jogul a kánonjog abbeli szabványainak engedtek kizárólagos uralmat, úgy ebben koránsem fekszik (egyébiránt az utókort amúgy sem kötelező) lemondás arról, mi az állam szabályzó hatalmának nemcsak jogosítványát, de elévüthetlen kötelességét is képezi, hanem csak hallgatólagos beismerése annak, miszerint az akkori viszonyok közt más házassági jogra szükség nem volt, a közérzületnek megfelelőbbet az állami törvényhozások alkotni nem bírtak volna. Egyedül e tényállásnak köszöni a kánonjog azon exorbitáns hatáskört, melyre a középkorban szert ten,melyet azonban a reformátió következtében megváltozott viszonyok hatalma és a modern cultura által hivatásának teljes tudatához jutott állam kötelességszerűt previndicátiója már többnyire visszavont. A házasság is ily derelinguált államtörvényhozási tér. Hogy hivatásának megfelelni képes és akaró polgári törvényhozás nem tűrheti, miszerint a magánjog köréhez tartozó egy egész jogintézmény, mely azonkívül még egy másik nagyfontosságú jogintézményre, t. i. az örökjogra is elhatározó befolyással van, merőben az egyháznak nem is tisztán jogi, hanem egészen más szemponttokból és érvekből kiinduló, sőt, mi több, saját hatáskörét s evvel illetőségét is meszsze túllépő törvényhozása által szabályoztassék , hogy különböző hitvallású honpolgárok, kik immáron a jogegyenlőség magasztos elvét álliták fel a közélet sarkkövéül, polgári ügyben is rabjai maradjanak egy oly törvényhozásnak, mely azon elvnek merev negátióját viseli homlokán , mindez elvégre már nálunk is a lehetetlenségek közé tartozik. Ez a polgári házasság behozatalának indokolása, így kell amazt felfogni. Nem arról van szó, mint sokan hiszik vagy legalább állítják, hogy az állam illetéktelen hatalmat gyakoroljon, az egyházakat oly valamiben korlátolja, mi kizárólag az ő hivatásukhoz tartozik, hanem arról, hogy az állam immáron vegyen gyakorlatba oly jogot, mely őt mindenkor illette, általa eddig csak opportunitás kedvéért nem gyakoroltatott, de már most a jelenkor opportunitása miatt okvetlenül gyakorlandó. Az utóbbi momentum vezet a behozandó polgári házasság minőségének kérdésére: obligatórius , vagy facultativ, avagy szükségbeli legyen-e az? Az elsőnek jelentése, hogy az állam házasságnak egyátalában csak azon viszonyt ismeri el, mely az ő törvényhozása abbeli szabványainak megfelel, mi mellett azonban az egyházi szabványoknak is megtartása mindenkinek szabadságára van hagyva; a második és harmadik mellett az u. n. confessionális egymagában is elismertetik, még pedig azon különbséggel, hogy míg a harmadik csak akkor köthető , ha a confessionális házasság nem létesülhet , addig a második az utóbbival egyenjogú, — azaz kinek-kinek tetszésére hagyatik, — államilag vagy egyházilag kössön-e házasságot. A második és harmadik módozat alkalmazásának tehát az az eredménye illetőleg felette nagy hátránya: 1) hogy különféle (nálunk legalább is 5—6) házassági jogok vannak egyszerre, egymás mellett érvényben, mi a házassági viszonyokat felette complicálja, azok megítélését és perbeli elintézését mód nélkül megnehezíti; 2) hogy mind az állam, mind a confessio igényeinek, törvényeinek megfelelő házasság épen és soha nem létesülhet, hanem minden házasság szükségkép azon bajban szenved, hogy vagy az államnak, vagy pedig a confessiónak szabványaival ellenkezik; holott a kötelező polgári házasság rendszer mellett nemcsak a legtöbb, hanem tízezer házasság közül 9999 mind az állam, mind a confessio követelményeinek meg szokott felelni. Már ez is elegendő indok, hogy a kötelező polgári házasságnak elsőbbséget adjunk a facultatív és szükségbeli fölött, de hozzájárul még mindahhoz azon tagadhatlan és döntő körülmény, hogy a confessionális házassági jog a jogegyenlőség elengedhetlen követelményeinek eleget tenni merőben és elvileg képtelen, sőt, ha akár csak facultative is érvényben hagyatik, oly dissonantiát idéz elő a polgári társadalom öszhangzatos rendszerében, melyet sohá eltűrni sem lehetne. Épen ez képezi vala a múlt nyáron Heidelbergben összegyűlt német jogászcongressus azon egyhangú kijelentésének főindokát, miszerint a polgári házasság (kötelezőleg) behozandó. Végre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az állami törvényhozás felsége nem kis csorbát szenved az által, hogy kétségtelen hatásköréhez és ahhoz is vont tárgyak csak szükség (conflictus) esetében vagy pedig csak egyesek tetszéséből álljanak az általa hozott törvények uralma alatt. Tehát mind a jogbiztonságnak, mind az állami és egyházi törvények együttes megtarthatásának, mind a jogegyenlőségnek, mind a tárgy természetének, mind végre az államtörvényhozás méltóságának tekintete igényli, hogy a polgári házasság kötelezőleg hozassák be. De van mégis egy körülmény, mely sokak által a kötelező polgári házasság behozatala ellen felhozatik és látszólag nálunk is annak főakadályát képezi: a confessiók ellenállása. Ha valaki ezt a polgári házasság ellen egyátalában felhozza, úgy még csak megjárja: aki ily áron, valóságos capitis deminutio-val kész az államnak békét vásárolni, vagy jobban szólva: ki a harcz tárgyát képező, de kétségkívül az államot illető jogról kész lemondani, nehogy valóságos harcz támadjon, — az ilyennek politikáját nem osztom ugyan, sőt sajnálom is, de értem. Hogy azonban e kislelkű aggodalom érv akar lenni épen csak a kötelező polgári házasság behozatala ellen, az a megfoghatatlanságok közé tartozik. Azt hiszi tán valaki, hogy a facultatív polgári házasság behozatalát kegyesek lesznek megengedni azok, kiktől a kötelező polgári házasság irányában ellenállást várunk ? Kinek e tekintetben még kiábrándulás kell, az tekintsen az osztrák tartományokra, hol csak szükségben ieg lett behozva a polgári házasság, s mégis a legnagyobb renitentiával kényszerüljek megbirkózni. Ne ámítsuk önmagunkat! Létesüljön az, minek meg kell lennie, gyorsan, egyszerre, gyökeresen, mennél továbbra halasztjuk, minél félénkebben nyúlunk a munkához, annál nehezebb a véghezvitel. Máris elmulasztók a legkedvezőbb perczet: 1867-ben oly simán lehetett volna ezen kérdést megoldani, mint 1848-ban az úrbériség megszüntetését; most már nem fog a dolog oly könnyen sikerülni, de hogy a lehető siker nem a félénk tapogatódzástól, hanem ellenkezőleg azon határozottságtól és erélytől függ, mely egyenest a végczést ragadja meg, az szilárd meggyőződésem. A facultatív polgári házasságért nem fog lelkesülni senki, s az ellenállás ugyanaz lesz, mely a kötelezőt érheti itt is áll tehát, hogy a bátor cselekszik legóvatosban. És végre még csak egyet. Népünk hátramaradt miveltségi állapotánál fogva előrelátható, hogy a polgári házasság, ha csak facultative hozatik be, valójában csak oly esetekben fog köttetni,melyekben a confessionális kötés megtagadtatik, mindenesetre ezerekre menő confessionális házasság mellett — egy polgári. És ezen ritka madarat a felekezeti curiális stylushoz képest a nép majd — concubinátusnak nevezendi; concubinátusnak a valójában egyedül legitim házasságot! Lehetetlen, hogy az állami törvényhozás ily példátlan, a törvények tiszteletét teljesen aláásó megaláztatását maga az állami törvényhozás decretálja. És ezért mondom, hogy a facultatív polgári házasság behozatalát nagyobb résznak tartom, mint a polgári házasság negátióját. HOFFMANN PÁL: A hevesmegyei ügyhez. Pest, decz. 2. A kormány által Hevesben elrendelt prov. intézkedések megszüntetését a mai „Bpk.“ ben a következő kéziratok tudatják : I. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére gróf Spapáry Gyulát, Heves- és Külső-Szolnok törvényesen egyesült megyék főispáni helytartóját, ezen állásától, saját kérelme folytán, eddig tanúsított buzgó működésének elismerése mellett, felmentem, a egyúttal öt magyar belügyminisztériumomhoz miniszteri tanácsossá kinevezem. Kelt Port-Saidban, 1869. nov. 16-án. Ferencz József, s. k. Rajner Pál s. k., belügyminiszter. II. A belügyminiszter levele Bartakovics B. egri érsekhez, mint Hevesmegyeiörökös főispántartozó f j,hoz . O cs. és Apost. kir. Felségének a felelős kormány előterjesztésére kelt legf. elhatározása folytán gróf Szapáry Gyulának Heves- és Külső Szolnok törvényesen egyesült megyékben kir. biztosi működése megszüntetvén, é s a nevezett gróf ugyanezen megyékben viselt főispáni helytartói állásától is m. hó 16-án kelt legf. elhatározással saját kérelmére legkegyelmesebben felmentetvén, uj főispáni helytartó kinevezéséig, — melyre nézve a tárgyalás némi időt igényel, s ez okból gróf Szapáry felmentésével egyidejűleg eszközölhető nem vala. — Heves- és Külső Szolnok törvényesen egyesült megyékben kormányzat egyedül nagyméltóságodaz örökös főispánt illeti. Azon biztos reményben, miként excellentiád, diszes méltóságával egybekötött hatáskörét e rövid időközön át tényleg is gyakorolni ismert hazafias erényeinél fogva hajlandó, s azon szilárd meggyőződésben, hogy leginkább nagyméltóságod hazafias bölcsesége, tekintélyes állása, és tapintatos eljárásának fogna sikerülni ezen párttusok által felzaklatott megyében a békés egyetértést és a törvény iránti tisztelet megszilárdítását létrehozni, — nem mulaszthattam el nagyméltóságodat tisztelettel felkérni, hogy a megye kormányzatát az új főispáni helytartó kinevezéséig átvenni méltóztassék, s ehhez képest utasítottam a elmentett főispáni helytartót, hogy a megye kormányzatát nagyméltóságod kezeibe tegye le. Minthogy pedig a kir. biztos működésének megszüntetése folytán a megye önkormányzati jogaiba visszahelyezendő, s e végből a bizottmány mielőbb egybehívandó leszen : van szerencsém nagyméltóságodnak a megye közönségéhez erre vonatkozólag intézett rendeletemet — melynek másolatát betekintésül ide csatolom — oly kérelemmel megküldeni, hogy annak kihirdetése végett saját elnöklete alatt bizottmányi ülést tartani, s a tanácskozásokat higgadt irányban vezérleni méltóztassék. Fogadja sat. Rajner Pál s. k. II. Heves- és K.-Szolnok t. e. megyék közönségéhez. A megye közönségének m. évi deczember 14- dikén tartott bizottmányi ülésében 1108. sz. a. hozott határozata miatt azon évi deczember 31. kelt kegy. kir. leirattal méltóságos gr. Szapáry Gyula főispáni helytartó ur Heves- és Külső- Szolnok t e. megyékre nézve kir. biztosul neveztetvén ki, de minőségében egyúttal felhatalmaztatok, hogy mindazokat, kik a fenn érintett bizottmányi határozat hozatalára és fenntartására befolytak, a törvény sorompói elé állítta.Miután az ezen határozat alkalmából indított vizsgálatok teljesen befejeztettek, és a kk. biztos mindazon intézkedéseket megtette, melyek a törvények tekintélyének és a felelős kormány törvényes rendeleteinek érvényesítésére szükségesek voltak, nem késett a kormány a kir. biztos működésének megszüntetése végett legfelsőbb helyen javaslatot tenni. Ő csász. és Apost. kir. Felségének jóváhagyása folytán tehát a nevezett főispáni helytartó úr kir. biztosi tisztétől felmentetett, s ezzel a megye közönsége önkormányzati jogainak gyakorlatába visszahelyeztetik, a mint