Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)

1869-12-03 / 278. szám

278 S221TI. Szerkesztési iroda: Ferenceist-ter» 7. ezim. L «net*. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Fernőcziek tere 7. szám földszint. Péntek, december 3.1869. Kiadó hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre 22 frt. Félévre..................11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra................ 3 „ 70 kr Egy hóra 1 „ 85 kr 20. évi folyam Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Pest, d­eczem­ber 9. „A nemzetek sorsának a kedvező köz­jogi viszonyok csak egyik s önmaguk­ban elégtelen biztosítékát képezik ; fő és döntő biztosíték, mely nélkül a legkedve­zőbb közjogi viszonynak sem lehetnek maradandó eredményei, magának a nem­zetnek benső fejlődési erejében fekszik. Ezen életerő kifejtése a belreformok­­tól függ. E tér az, melyet önök számára a haza érdekei kijelöltek. Önök hivatása a nem­zet összes erejét gyorsan és határozottan a benső alakulás nagy munkájára irá­nyozni , helyrehozni az események által okozott mulasztásokat, szakítva a múlt azon hagyományaival, a­melyek a kor­szerű hala­dásnak útjában állanak.“ A­mily hamar szoktunk feledni, még az is hihető, hogy már a sokaságból csak keveseknek jut eszébe : kinek ajkairól hangzottak ezen nagy jelentőségű szavak? A magyar király trónbeszédéből emel­tük ki e sorokat. Uralkodónk ugyanakkor még ezt is mondá : „A jó, gyors és részrehajlatlan igazságszolgáltatás a rendezett államélet első kellékei közé tartozik. Ennélfogva szükséges, hogy egy részről az, a­kire a nagy horderejű bírói hatalom gyakorlása bízva van, mind egyesek, mind a közha­talom irányában a függetlenség minden biztosítékaival elláttassék , más részről viszont mindenki biztosítva legyen a bírói hatalom túlterjeszkedései ellen. — Kormányom tehát javaslatokat fog önök elé adni a bírói hatalom gyakorlatá­ról, s a bírói felelősségről. — Ezzel kapcsolatban áll az első bíróságok szer­vezése s azon intézkedés, hogy az el­ső bírósági közegek állandó székhelyhez legyenek kötve.“ A trónbeszéd szerint ké­sőbb büntető törvényjavaslat fog alkotmá­nyos tárgyalás alá bocsáttatni, mely mind a társadalmi rend érdekeit, mind az egye­sek biztonságát organikus szabályok alá helyezze. A trónbeszéd határozottan nyi­latkozik azon anomália ellen, hogy a kor­mányzat felső rétegében a felelősség van kimondva, ellenben az alsó rétegeiben az administratiónak a felelősség hiányzik. Ezen szempontnál fogva az országgyűlés főteendői közé tartozik, a régi állapotot úgy átalakítani, hogy az önkormányzat és a felelősség összeegyeztetése mellett öszhangzat uralkodjék a központi kor­mány és a közigazgatás között. A trónbeszéd büntető törvényjavasla­tot is ígért tárgyalás alá bocsátani, mely a társadalmi rend magas érdekeit szint­úgy, mint egyesek személyes biztonságát organikus szabályok által helyezze olta­lom alá, s főteendőül tűze ki, a törvényha­tóságok szervezését akként alakítani,­­ hogy az önkormányzat a felelősség elvei­nek összeegyeztetése mellett a nélkülöz­­hetlen észhang a központi korm­ány és a közigazgatás közegei közt biztosítassék. A trónbeszéd a főrendiház reformját és a választási visszaélések korlátozását szintén egyik fő c­élul tűzte ki, és a sajtóügy terén újabb intézkedésekre ad kilátást. Az egye­sülési s gyülekezési jogot rendeztetni kíván­ja és felhozza az anyagi vállalatokat,melyek nagy lendületet kezdenek nyerni, figye­lemben ajánlja az adóügy reformot , s megemlíti, hogy az országgyűlés al­kotmányos tárgyalása a költségvetésre is kiterjed. A trónbeszéd, mint említettük, kiváló súlyt fektet a felsőház rendezésére. De úgy látszik, hogy ezen intenzív közelebb­ről semmi felkarol­tatásra nem számíthat. Azt értem, hogy vannak sokan, kik a felsőházat más intézmény által akarják pótoltatni. Azt is felfogom, ha valaki, az egykamara rendszer mellett kardoskodik, de azt már nem értem, hogy akár ki is ájult állapotban szeressen tartani egy intézményt, melyet magáénak vall. Ez az őszinteséggel sem férhet egészen össze. Ezután figyelemben kell tartanunk, mennyi megaláztatást érezhet egy önérzet­tel teljes felsőházi tag, midőn látja, hogy ünnepies momentumokban parádera kiho­­zatik, hogy lássuk díszruháját és tehetet­len helyzetét. Ha nem is a politikának, de az emberi érzésnek követelése az, hogy megszűnjön ezen gúnyos játék. Ha az országgyűlés a kettős kamara­­rendszert pairek nélkül akarja életbe lép- Mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva, tenni, tegye azt, hanem ne kívánja, hogy a felsőház rendezetlen állapotban tar­tassák. Azért idéztem részint egész terjében, részint kivonatban a trónbeszédet, mert országgyűlésünk évkönyveiben és minden hazafi szívében állandó emlékként kellene élnie és hatnia, de még ezen kívül azért is említettem , mert, fájdalom, folyamatban lévő országgyűlésünk alatt, bár sok időt tölt el, sok szónoklat áradozott, kevés ol­datott meg a trónbeszéd által kitűzött fel­adatokból. Úgy látszik, vagy országgyű­lésünk szervezetében, vagy az országgyű­lési tagok áradozó tárgyalásaiban fellel­hető ezen halasztgatások egyik oka. De fájdalom, azt is kénytelenek vagyunk constatálni, hogy a kormány erélye is gyakran lankadozik. A törvényjavaslatok késedelmesen csammognak a napirend elébe, s midőn végre tárgyalás alá esnek, irályi vagy tartalmi hiányaikért nem di­csekedhetnek azzal, hogy közelebb hozták a kérdést a megoldáshoz. Ezért volna czélszerű az államtanács intézményét nemzeti geniusunkhoz alkal­mazva, életbe léptetnünk. Közelebbről több helyt hozatott szóba az a terv is, hogy a szoros értelembe vett felségsértéseknek bírája legyen egy a fő­rendekből alakult kollegium. Ez a terv elfogadható volna, de csak azon feltétel mellett, hogy előbb a felső­­ház rendeztessék, mert különben attól lehet tartani, hogy tüstént népszerűtlen lenne az egész új intézmény. Egyéb­­aránt én czélszerűbbnek tartanám, ha a már többször említett, de még eddig meghiúsult főállam bíróság életbe lépne,­­ ennek lenne teendője a felségsértési, és úgynevezett hazaárulási vád feletti bírás­kodás. Akkor a törvényhozásnak aztán rögtön el kellene törölni azon barbár és csak a feudális viszonyok alatt értelem­mel birt törvényt, hogy az elitéltnek ja­vai a fiscus részére elkoboztassanak. KEMÉNY ZSIGMOND: A cattaroi fölkelés. A felkelés színhelyén a harczizaj teljesen el­csendesült. Az újabb keltű hírek csak a múltra vonatkoznak, s legfölebb kiegészítik az eddigi tudósítások keretét, s némileg mentegetni törek­szenek a hadműveletek szerencsétlen kimenete­lét. Ebbéli jó szándékában főleg a „ Wehrzeitung“ tűnik ki, mely megtámadva a sajtó pessimismu­­sát a dalmacziai események iránt, épen „nem cse­kély“ előnyökről beszél, melyeket hadcsapataink a felkelőkkel szemközt kivívtak. Tagadhatlan, hogy a felkelés történetére vonatkozólag több téves, s túlzott közlemény látott a sajtóban nap­világot, de ez a „Wiener­ Zeitung“ hivatalos, vagy hiteles tudósítások hiányában kényszerí­­tett hallgatása miatt nem is lehetett másként. E téves, s túlzottan sötét színezetű hírek pedig lé­nyegükben meg nem c­áfoltattak, s azon elő­nyök, melyekről a „Wehrzeitung“ Auersperg tábornok ügye­s dolgának szépítése okából be­szél, de nem bizonyittattak, s legfölebb azon ke­serű alaphang látszik indokolatlannak, melylyel a sajtó a dalmácziai e­seményekről eddig beszélt. — A felkelés további sorsára vonatkozólag a hírek nagyon megoszlanak. Azt is hírlik,­­ hogy a bécsi k­­ormány ismét a békülés utján ki­sértené meg eredményre jutni, míg mások a hadműveletek folytatását csak idő kérdésének tekintik. A legközelebbi miniszter­tanácsban, melyben a vita tárgyát a dalmácziai állapotok fogják képezni, a katonai és közigazgatási párt kölcsönös szemrehányásokra készül egymás el­len. Katonai oldalról a Dalmácziában végbement dolgok ódiumát a polgári igazgatásra akarják tolni, míg G i­s­k­r­a e felfogással szemközt, mint a „N. Wr. S.“ hallja, hivatkozni fog egy, még a nyári időszakban tartott minisztertanács­ban tett indítványára, miszerint a már akkor forrongó Boccába kellő számú csapatok szállí­tassanak. Ugyancsak a felkelés ügyének érde­mében tartatott tegnap egy értekezlet Bécsben, melyben magasrangú katonai személyek is részt vettek. Határozottat azonban csak akkor fogunk tudhatni a dalmácziai ügyekkel szemközt köve­tendő eljárásról, ha ő felsége keleti útjáról visz­­sza fog érkezni. Ő felsége a „N. Fr. Presse“ táv­sürgönye szerint ma vagy holnap érkezik Triest­­be, hol Kuhn hadügyminiszter, Auersperg gróf, Wagner és Franz várakoznak érkeztére, hogy felkelésre vonatkozólag részletes felvilágosítás­sal szolgáljanak 0 felségének. — A „Tr. Ztg.“ szerint a napokban érkezett Cettinjéből Triestbe P­r­a­m­e­n a c montenegrói Senator, 0 felségének kézbesítendő Nikita feje­delemtől egy kéziratot, melyben ez ráfogásnak nyilatkoztat ki minden oly hírt, mely Montenegro legális magatartása iránt kételyeket iparkodott támasztani. — Hire járt, hogy a dalmácziai katonai ügyek élén Auersperg tábornokot R­o­d i­c­h fogja felváltani, kit a felkelésre vonatkozó ta­­nácskozmányokra Lembergből Bécsbe idéztek. A „Wehrzeitung“ e hírrel szemközt hogy illetékes körökben senkinek eszébe sem ju­tott a nevezett tábornokot állomásáról elmozdí­tani, sem pedig maga ez iránt lépéseket nem tett, s tenni nem is akar. A kormány vallásügyi törvényja­vaslata. II. Pest, decz. 2. Midőn azt mondom, hogy a polgári házasságnak facultative való beho­zatalát nagyobb résznak tekinteném a polgári házasság teljes elmellőzésénél, elég világosan fejeztem ki azt, miszerint általában véve a polgári házasság beho­zatalát szükségesnek tartom, különösen pedig a kötelező polgári házasságét. E vélemény okait fogom már most el­mondani. Kiindulásul veszem arra nézve magá­nak a házasságnak természetét és jelentő­ségét. Mint a család képződésének formája és ezáltal számos, többnyire magánjogi viszonyok alapja és alkotója, a házas­ság a polgári (állami) törvény­­hozásnak tárgyát képezi. Ezt kétségbe vonni nem lehet. Ha mindamellett a középkor polgári törvényhozásai illetőségüket a tárgyban nem érvényesítik, hanem — miként a magyar államé is — házassági jogul a kánonjog abbeli szabványainak engedtek kizárólagos uralmat, úgy ebben koránsem fekszik (egyébiránt az utókort amúgy sem kötelező) lemondás arról, mi az állam szabályzó hatalmának nemcsak jogosít­ványát, de elévüthetlen kötelességét is ké­pezi, hanem csak hallgatólagos beismerése annak, miszerint az akkori vi­szonyok közt más házassági jogra szükség nem volt, a közérzületnek meg­felelőbbet az állami törvényhozások alkot­ni nem bírtak volna. Egyedül e tényállásnak köszöni a ká­nonjog azon exorbitáns hatáskört, melyre a középkorban sz­ert ten,melyet azonban a reformátió következtében megváltozott vi­szonyok hatalma és a modern cultura által hivatásának teljes tudatához jutott állam kötelességszerűt previndicátiója már több­nyire visszavont. A házasság is ily derelinguált állam­törvényhozási tér.­­ Hogy hivatásának megfelelni képes és akaró polgári tör­vényhozás nem tűrheti, miszerint a ma­gán­j­o­g köréhez tartozó egy egész jog­­intézmény, mely azonkívül még egy má­sik nagyfontosságú jogintézményre, t. i. az örökjogra is elhatározó befolyással van, merőben az egyháznak nem is tisz­tán jogi, hanem egészen más szempont­tokból és érvekből kiinduló, sőt, mi több, saját hatáskörét s evvel illetőségét is mesz­­sze túllépő törvényhozása által szabályoz­­tassék , hogy különböző hitvallású hon­polgárok, kik immáron a jogegyenlőség magasztos elvét álliták fel a közélet sark­kövéül, polgári ügyben is rabjai ma­radjanak egy oly törvényhozásnak, mely azon elvnek merev negátióját viseli hom­lokán , mindez elvégre már nálunk is a lehetetlenségek közé tartozik. E­z a polgári házasság behozatalának indokolása, így kell amazt felfogni. Nem arról van szó, mint sokan hiszik vagy legalább állítják, hogy az állam illetékte­­len hatalmat gyakoroljon, az egyházakat oly valamiben korlátolja, mi kizárólag az ő hivatásukhoz tartozik, hanem arról, hogy az állam immáron vegyen gyakor­latba oly jogot, mely őt mindenkor illette, általa eddig csak opportunitás kedvéért nem gyakoroltatott, de már most a jelenkor opportunitása miatt okvetlenül gyakorlandó. Az utóbbi momentum vezet a beho­zandó polgári házasság minőségének kérdésére: obligatórius , vagy fa­­cultativ, avagy szükségbeli le­gyen-e az? Az elsőnek jelentése, hogy az állam házasságnak egyátalában csak azon viszonyt ismeri el, mely az ő tör­vényhozása abbeli szabványainak megfe­lel, mi mellett azonban az egyházi szab­ványoknak is megtartása mindenkinek szabadságára van hagyva; a második és harmadik mellett az u. n. confessionális egymagában is elismertetik, még pedig azon különbséggel, hogy míg a harmadik csak akkor köthető , ha a confessio­nális házasság nem létesülhet , addig a második az utóbbival egyenjogú, — azaz kinek-kinek tetszésére hagyatik, — államilag vagy egyházilag kössön-e házasságot. A második és harmadik módozat alkal­­mazásának tehát az az eredménye illető­leg felette nagy hátránya: 1) hogy különféle (nálunk lega­lább is 5—6) házassági jogok vannak egyszerre, egymás mellett érvényben, mi a házassági viszonyokat felette com­­plicálja, azok megítélését és perbeli elin­tézését mód nélkül megnehezíti; 2) hogy mind az állam, mind a confessio igényeinek, törvényeinek meg­felelő házasság épen és soha nem létesül­het, hanem minden házasság szükség­kép azon bajban szenved, hogy vagy az államnak, vagy pedig a confessió­­nak szabványaival ellenkezik; holott a kötelező polgári házasság rendszer mellett nemcsak a legtöbb, hanem tíz­ezer házasság közül 9999 mind az állam, mind a confessio követelményeinek meg szokott fe­lelni. Már ez is elegendő indok, hogy a kö­telező polgári házasságnak elsőbbséget adjunk a facultatív és szükségbeli fölött, de hozzájárul még mindahhoz azon ta­­gadhatlan és döntő körülmény, hogy a confessionális házassá­gi jog a jogegyenlőség el­eng­edhetlen követelményei­nek eleget tenni merőben és elvileg képtelen, sőt, ha akár csak facultative is érvényben ha­­gyatik, oly dissonantiát idéz elő a polgári társadalom öszhangzatos rendszerében, melyet sohá eltűrni sem lehetne. Épen ez képezi vala a múlt nyáron Heidelbergben összegyűlt német jogászcongressus azon egyhangú kijelentésének főindokát, miszerint a polgári házasság (kötelezőleg) behozandó. Végre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az állami törvényhozás fel­­sége nem kis csorbát szenved az által, hogy kétségtelen hatásköréhez és ahhoz is vont tárgyak csak szükség (conflictus) esetében vagy pedig csak egyesek tetszéséből álljanak az általa ho­zott törvények uralma alatt. Tehát mind a jogbiz­tonságnak, mind az állami és egyházi törvények együttes megtarthatásának, mind a jogegyenlőségnek, mind a tárgy természetének, mind végre az államtörvényhozás méltóságá­nak tekintete igényli, hogy a polgári há­zasság kötelezőleg hozassák be. De van mégis egy körülmény, mely so­kak által a kötelező polgári házasság be­hozatala ellen felhozatik és látszólag nálunk is annak főakadályát képezi: a confessiók ellenállása. Ha valaki ezt a polgári házasság ellen egyátalában felhozza, úgy még csak megjárja: a­ki ily áron, való­ságos capitis deminutio-val kész az állam­nak békét vásárolni, vagy jobban szólva: ki a harcz tárgyát képező, de kétségkívül az államot illető jogról kész lemondani, nehogy valóságos harcz támadjon, — az ilyennek politikáját nem osztom ugyan, sőt sajnálom is, de értem. Hogy azonban e kislelkű aggodalom érv akar lenni épen csak a kötelező polgári házasság be­hozatala ellen, az a megfoghatatlanságok közé tartozik. Azt hiszi tán valaki, hogy a facul­tatív polgári házasság behozatalát ke­gyesek lesznek megengedni azok, kiktől a kötelező polgári házasság irányá­ban ellenállást várunk ? Kinek e tekintet­ben még kiábrándulás kell, az tekintsen az osztrák tartományokra, hol csak szük­­s­é­g­b­e­n i­­­e­g lett behozva a polgári házasság, s mégis a legnagyobb reniten­­tiával kényszerüljek megbirkózni. Ne ámítsuk önmagunkat! Létesüljön az, minek meg kell lennie, gyorsan, egyszerre, gyökeresen, mennél továbbra halasztjuk, minél félénkebben nyúlunk a munkához, annál nehezebb a véghezvi­tel. Máris elmulasztók a legkedvezőbb perczet: 1867-ben oly simán lehetett volna ezen kérdést megoldani, mint 1848-ban az úrbériség megszüntetését; most már nem fog a dolog oly könnyen sikerülni, de hogy a lehető siker nem a félénk tapogatódzástól, hanem ellenkező­leg azon határozottságtól és erélytől függ, mely egyenest a végczést ragadja meg, az szilárd meggyőződésem. A facultatív polgári házassá­gért nem fog lelkesülni senki, s az ellenál­lás ugyanaz lesz, mely a kötelezőt érheti itt is áll tehát, hogy a bátor cselekszik legóvatosban. És végre még csak egyet. Népünk hátramaradt miveltségi álla­potánál fogva előrelátható, hogy a pol­gári házasság, ha csak facultative hozatik be, valójában csak oly esetekben fog köt­tetni,melyekben a confessionális kötés meg­­tagadtatik, mindenesetre ezerekre menő confessionális házasság mellett — egy polgári. És ezen ritka madarat a felekeze­ti curiális stylushoz képest a nép majd — concubinátusnak nevezendi; concubinátusnak a valójában egyedül legitim házasságot! Lehetetlen, hogy az állami törvényho­zás ily példátlan, a törvények tiszteletét teljesen aláásó megaláztatását­­ maga az állami törvényhozás decretálja. És ezért mondom, hogy a facultatív polgári házasság behozatalát nagyobb ré­sznak tarto­m, mint a polgári házas­ság negátióját. HOFFMANN PÁL: A hevesmegyei ügyhez. Pest, decz. 2. A kormány által Hevesben elrendelt prov. intézkedések megszüntetését a mai „Bpk.“ ben a következő kéziratok tudatják : I. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére gróf Spapáry Gyulát, Heves- és Külső-Szolnok törvényesen egyesült megyék főispáni helytar­tóját, ezen állásától, saját kérelme folytán, ed­dig tanúsított buzgó működésének elismerése mellett, felmentem, a egyúttal öt magyar bel­ügyminisztériumomhoz miniszteri tanácsossá ki­nevezem. Kelt Port-Saidban, 1869. nov. 16-án. Ferencz József, s. k. R­aj­ner Pál s. k., belügyminiszter. II. A belügyminiszter levele Bar­­takovics B. egri érsekhez, mint Hevesmegye­iörökös főispán­­tartozó f j­­,h­o­z . O cs. és Apost. kir. Felségének a felelős kor­mány előterjesztésére kelt legf. elhatározása folytán gróf Szapáry Gyulának Heves- és Külső Szolnok törvényesen egyesült megyékben kir. biztosi működése megszüntetvén, é s a nevezett gróf ugyanezen megyékben viselt főispáni hely­tartói állásától is m. hó 16-án kelt legf. elhatá­rozással saját kérelmére legkegyelmesebben fel­mentetvén, uj főispáni helytartó kinevezéséig, — melyre nézve a tárgyalás némi időt igényel, s ez okból gróf Szapáry felmentésével egyidejűleg eszközölhető nem vala. — Heves- és Külső Szolnok törvényesen egyesült megyékben kormányzat egyedül nagyméltóságodaz örökös főispánt illeti. Azon biztos reményben, miként excellentiád, diszes méltóságával egybekötött hatáskörét e rövid időközön át tényleg is gyakorolni ismert hazafias erényeinél fogva hajlandó, s azon szi­lárd meggyőződésben, hogy leginkább nagymél­tóságod hazafias bölcsesége, tekintélyes állása, és tapintatos eljárásának fogna sikerülni ezen párttusok által felzaklatott megyében a békés egyetértést és a törvény iránti tisztelet megszi­lárdítását létrehozni, — nem mulaszthattam el nagyméltóságodat tisztelettel felkérni, hogy a megye kormányzatát az új főispáni helytartó kinevezéséig átvenni méltóztassék, s ehhez képest utasítottam a elmentett főispáni helytartót, hogy a megye kormányzatát nagyméltóságod kezeibe tegye le. Minthogy pedig a kir. biztos működésének megszüntetése folytán a megye önkormányzati jogaiba visszahelyezendő, s e végből a bizott­mány mielőbb egybehívandó leszen : van sze­rencsém nagyméltóságodnak a megye közönsé­géhez erre vonatkozólag intézett rendeletemet — melynek másolatát betekintésül ide csatolom — oly kérelemmel megküldeni, hogy annak ki­hirdetése végett saját elnöklete alatt bizottmá­­nyi ülést tartani, s a tanácskozásokat higgadt irányban vezérleni méltóztassék. Fogadja sat. Raj­n­er Pál s. k. II. Heves- és K.-S­zolnok t. e. megyék közönségéhez. A megye közönségének m. évi deczember 14- dikén tartott bizottmányi ülésében 1108. sz. a. hozott határozata miatt azon évi deczember 31. kelt kegy. kir. leirattal méltóságos gr. Szapáry Gyula főispáni helytartó ur Heves- és Külső- Szolnok t e. megyékre nézve kir. biztosul ne­veztetvén ki, d­e minőségében egyúttal felha­talmaztatok, hogy mindazokat, kik a fenn érintett bizottmányi határozat hozatalára és fenntartásá­ra befolytak, a törvény sorompói elé állítta.­­Miután az ezen határozat alkalmából indított vizsgálatok teljesen befejeztettek, és a kk­. biztos mindazon intézkedéseket megtette, melyek a törvények tekintélyének és a felelős kormány törvényes rendeleteinek érvényesítésére szüksé­gesek voltak, nem késett a kormány a kir. biz­tos működésének megszüntetése végett legfelsőbb helyen javaslatot tenni. Ő csász. és Apost. kir. Felségének jóváhagyá­sa folytán tehát a nevezett főispáni helytartó úr kir. biztosi tisztétől felmentetett, s ezzel a megye közönsége önkormányzati jogainak gyakorlatába visszahelyeztetik, a mint

Next