Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-20 / 89. szám
89. szám. Szerkesztési iroda: gereBt*iek tere 7. »Gm. X. emelet. El lep Birolletin íriszét illeti minden közlemény * szerkeszt&égben intézendő. Bennantetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadni hivatal: Ferencziek tere 7. szám ft·ld.«ele t. A lap anyagi részét!!o*»¡ közlemények (előfizetési pin» , kisdia k örült panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Szerda, április 20. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán! »•gr helybe», házbo» hordva •. Egées évre . . .2 frt. Félévre. ... . 11 frt. Negyedévre . . 5 „ 50 kr. 'vét hóra..................... SB 70 kr Bsy hóra .. .. 1 ,SS kr. 9 hasábos petiter egyszeri hsa. «Ütésnél 9 nj kr. Bélyegei ka’Sa 40 njkr. Huit-téri S hasábos petit«« nj kr. PEST, ÁPRILIS 19 A császárság alkotmánya. A Francziaország’ a mesterségszerű alkotmánygyártás classicus hazája. Nyolcvan évfolyamában tizenkét egymástól többé-kevésbé eltérő, egymást legalább nagyobbrészt megszüntető alkotmánya volt. Tizenegy közülök már a jogtörténeti régiségek lomtárába vándorolt. A tizenkettediknek épen most ássa sírját a senatus, mely a legújabb — számszerint tizenharmadik — alkotmánynak tervét csötörtökön vette tárgyalás alá. Az antiquált alkotmányok ama tömegében az államaikat minden árnyalata, a politikai irányok minden faja képviselve van. Az egyik monarchikus, a másik köztársasági elnökkel, elnök nélkül directoriummal, örökös consulsággal; az egyik radicalis, a másik liberális, a harmadik caesaro-absolutisticus; az egyik alig áll negyven czikkből, a másik a paragraphusok egész hosszú lánczából van összefűzve. Az, mely közülök legrövidebb idejű élettartammal birt, alig néhány hétig — és ekkor is csak névleg, — az pedig, mely legmagasabb életkort ért, tizennyolcz évig, mindenik pedig átlag mintegy hat és fél évig volt gyakorlati érvényben. E rövid statistikai visszapillantás kétségtelenné teszi, hogy Sieyès csak a franczia nemzet meggyőződésének adott kifejezést, midőn azt mondá, hogy alkotmányt készíteni a legkönnyebb valami; ő három nap alatt a legkitűnőbbet is elkészítheti. E tévedésben, melyhez — mi valóban megfoghatatlan, miután a tapasztalás, tévedésnek bizonyította azt — míg ma is oly sokan és oly hévvel ragaszkodnak, rejlik a frnanczia alkotmányok rövid életének oka A törvényhozók legjobb belátásuk szerint megalkoták az intézményeket, melyek azonban nem nyertek életnedvet a társadalom, a nemzet jogi meggyőződéséből. A legválogatottabb institutiók meg voltak a papíron és ott is maradtak mindörökre, mert amaz eszmék, melyek bennök kifejezésre találtak, nem voltuk meg a nemzet egész jogérzetében. Egy tollvonással új jogi és politikai intézményeket dekretáltak az országnak , de miután a társadalomban évszázadok alatt uralomra jutott eszméket és nézeteket egy pillanat alatt gyökerestül kiirtani nem lehet, a nemzet és alkotmánya közt áthidalhatlan úr maradt, mely előbb-utóbb megbuktata a gyöngébb felet : az alkotmányt. Kimondák az általános egyenlőség és testvériség elveit, pedig a múltak a nemzet lelkületébe mélyen beolták az aristocratismus eszméit. Behozák a köztársaságot, pedig a társadalom az ősrégi hagyományok pressiója alatt alapjában véve monarchicus volt. A forradalom szenvedélye és túllelkesültsége galvanizálta ugyan egy pillanatra ez intézményeket, de mihelyt a nemzet vérkeringése a normális állapot felé közeledett, azok holt tetemekké váltak s gátolják a közfejlődést. A jelenleg tárgyalás alatt levő alkotmányterv, mely a sorrendben az ominosus tizenharmadik számot foglalja el, egyaránt távol akar maradni a despotismus és az anarchia túlzásaitól. Középúton halad a nevezett két véglet között. Erős központi kormányt óhajt létesíteni, de a nemzetnek is megadja a közügyekre való ama befolyást és hatáskört, melyet a franczia nép jelen fejlődése meglesr. Az új alkotmány értelmében Francziaország jövendőbeli államformája a parlamentáris császárság. A császári méltóság örökös Napóleon egyenes és mellékágy törvényes fiutódai között. A császár a miniszterek, a senatus, a képviselőkamra és az államtanács közreműködésével uralkodik. A törvényhozó hatalmat a császár, a senatus és a népkamra együttesen gyakorolják. Mindegyik bír kezdeményezési joggal, de az adótörvények először e kamra által vétetnek tárgyalás alá. A császár felelős a franczia nép előtt, melyre hivatkoznia bármikor lehet, ő az állam feje, a szárazföldi és tengeri haderő főparancsnoka; ő köt békeszövetségi és kereskedelmi szerződéseket; ő nevez ki minden hivatalnokot; ő bocsátja ki a törvények végrehajtásához szükséges utasításokat; ő bírja az amnestia és kegyelem jogát. Az igazságszolgáltatás az ő nevében gyakoroltatik, de a bírói kar függetlensége biztosítására a bírák elmozduhatlansága van kimondva. Kereskedelmi és vámszerződések csak a senatus és kamra hozzájárulásával emelkednek érvényre. A minisztereket a császár nevezi ki és bocsátja el. Ők felelősek s a senatus és kamra ülésein jelen lehetnek. A senatus tagjai : a tizennyolcz évet elért császári herczegek, a bibornokok, tengernagyok, tábornagyok, végre azon polgárok, kiket a császár kinevez. A kinevezésnél a császár bizonyos qualificatiókhoz van kötve. A senatorok elmozduhatlanok és élethossziglan vannak kinevezve. A senatus elnökségét a császár nevezi ki, kinek jogában áll azt bármikor elnapolni. A senatus a törvények hozatalánál hason jogokkal bir, mint a törvényhozó test. Ülései nyilvánosak. A népképviselők általános szavazatjog alapján hat évre választatnak. A törvényhozó test vitatja és szavazza meg a törvényjavaslatokat és adóterveket. A császár hívja össze, napolja el és oszlatja fel a törvényhozó testet. Feloszlatás esetén hat hó alatt újat kell összehívnia. Maga választja minden ülésszak kezdetén hivatalnokait. Az államtanács a császár vezetése mellett a törvényjavaslatokat előkészíti s a közigazgatás ügyeiben a kormányt támogatja. Az államtanács képviseli a kormány nevében a törvényjavaslatokat a senatus és a törvényhozó test előtt. A kérvényezési jog a törvényhozás mindkét házát illeti. Francziaország minden rendű és rangú közhivatalnoka következő esküt tesz: engedelmességet esküszöm az alkotmánynak és hűséget a császárnak. Ezek az új franczia alkotmánynak alapvonalai. Leginkább különbözik a modern államokétól abban, hogy az államfőre is kiterjeszti a felelősséget. Ez eszme homlokegyenest ellenkezik a jelen alkotmányos nézetekkel, de a császárság eredetében leli magyarázatát. A néptömeg szavazata pecsételte meg a császárság jogi lételét s innen jó az, hogy a császár felelőssége az alkotmányba is átment. E határozmány tulajdonképen csak fictió; miután a miniszteri felelősség is ki van mondva, az államfő responsabilitása gyakorlati fontosságat sohasem bírhat. Ha az alkotmányos élet annyira elfajul, hogy a nemzet a minisztereket sem képes felelősségre vonni és megbüntetni, úgy a fejdelmet még kevésbé álland hatalmában kérdőre vonni. Ha pedig képes a minisztereket megbüntetni, úgy elérte czélját s a souverain felelősségre vonatásának szüksége elesik. Magában véve tehát a fentebbi elvnek kiváló hordereje nincs. De van, ha azt egy más elvvel , a plebiscitummal öszszeköttetésbe hozzuk. A plebiscitum parlamentáris kormányformában eddig még elő nem fordult és belé nem is illő intézmény. Ha a három állami hatalom gyakorolja a törvényhozás jogát, úgy megfoghatatlan, hogy a nép összeségében a törvényhozásnak egy negyedik factorává tétessék. A nép részt vesz a törvényhozásban képviselői által. A képviselház nem a nemzet fölött vagy azonkívül álló hatalom vesz részt a törvényalkotásban; nem más a képviselőház, mint a törvényhozás s a szervezkedett nemzet, mely fölé hason czélból a nagy tömeget helyezni nem lehet. A plebiscitum az új alkotmány egyik fekete pontja. Apróbb hiányai is jó számmal vannak. Nem észszerű a megváltozhatlannak kijelentett alkotmány egyik alaptételévé tenni, hogy a senatus elnökét a császár nevezi ki, hogy a képviselők 6 évnél rövidebb időre nem választhatók stb. Ki tudja, nem áll-e be gyorsan a módosítás szüksége, s akkor ily csekélységek végett is megszavaztatják a nemzetet? Mindezen és más hiányai daczára az alkotmány nevezetes haladást jelez Francziaország közjogi életében. A benne letett reformok oly nagy horderővel és áldásos hatással bírhatnak, hogy Francziaországra azt eredményezhetik, mit még eddig egy alkotmánya sem: egy egészséges államélet alakulását. Nem akarunk ez alkotmány jövőjéről ítéletet mondani, miután még azok is, melyeket a világ annak idején az alkotmányok példányképeinek híresztelt, egymásután megbuktak. De az alkotmányok életében nem az abstract jogi elméletek, hanem a gyakorlati viszonyok bírnak döntő befolyással. A rideg bölcseletr ész szemüvegén vizsgálva, az angol alkotmány is végtelen haosnak, az eszmék és intézmények logikai összefüggésben nem álló, rendszer nélküli halmazának látszik, s mégis a világ legelső közületét alkotá, mert mindenben megfelelt a nemzet szükségleteinek. Ha Napóleonnak az új alkotmányban sikerült oly művet létesíteni, mely a franczia nemzet adott viszonyaira illik, úgy műve áldásos leszen és alkotója halhatatlanabb hírnevet, hervadhatlanabb babért szerze magának, mint bármelyik előde. A „Pesti Napló“ tárnája. Az emberi test melege. I.Franklin, a magas éjszakán. — Mikor a pálinka megfagyott. — A csonttá dermedt ponty megelevenedik. — Trichinek a tengeri malaczban. — Az emberi test napja. — Prometheusi tűsz testünk belsejében. — Régi nézetek. — Lavoisier, a vegytan reformátora és az elégés theoriája. — Egy veréb, melyet a tudomány oltárán áldoznak fel. — Hajdan és most. — Az oxigén rokon értelme. — Vérünk lassú elégése és eme functív bomlási productumai. — Nem csak a tápanyagok, hanem minden szétbomlás meleget fejleszt. — Testünk hőmérséke állandó. (Péts. Gy.) A szerencsétlen Franklin első sarkvidéki utazása alkalmával oly roppant hideget állott ki, melyben a pálinka megfagyott a ha a tűzön felmelegiték, mézhez hasonló sűrű folyadék gyanánt ömlött ki az üvegből, de kifolyása közben az üveg szélén már ismét megmerevült. Bizony nem mindennapi hideg lehet az, mikor a pálinka megfagy. A Celsius-féle hévmérő akkor már a jégpont alatt 30—40 fokot mutat; közülünk aligha sóvárog valaki ily rend kívüli élvezet után, de nem is minden ember természete állaná azt ki. Az expeditió tagjai abban a kegyetlen hidegben, felcsákányozták a folyó jegét, léket vágtak rajta. Nem azért mintha tán ivóvizet akartak volna meríteni, hanem kedvök kerekedett halat fogni!ás fáradozásuk nem esett hiába, mert csakugyan fogtak egy hatalmas pontyot. Azt a kifogott halat 36 óráig ott hagyták a hajó fedélzetén ; az alatt, abban a rettentő hidegben, a hal teste oly tömeggé merevült, hogy ha valaki kalapáccsal egy jókorát üt reá, bizonyosan izzóporrá törik, mint a roszul hűtött üveg. Hanem azt még sem tették. Oda helyezték a tűz mellé, hogy egy kissé felengedjen , ami csakugyan megtörténvén, a ponty oly erővel lökte fel magát a légbe, mintha annak a hidegnek a hatását sohasem érezte volna. Egy kissé csodálatos, az igaz, csaknem a mesével határos, — de megtörtént. Az ilyen érzéketlenségen szinte elborzadunk, hanem szolgálunk még egy másik példával is. K. M . 11 er a következő esetet beszéli el. Egy tengeri malacz húsát — úgymond — mely trichin-nyavalában múlt ki, két hétre meglehetős hideg helyre tettem; a Reaumur-féle hévmérő a jégpont alatt 10—15 fokot mutatott. Hanem midőn a húsban levő trichineket reggelenkint a mikroskóp alatt vizsgáltam, s ez alkalommal a rendes vérmérsékletig felmelegítem : a parányi férgek mindannyiszor újra megelevenedtek. Ébredezésük épen úgy tűnt fel, mint mikor az ólom bizonyos ponton olvadásra készül, azután az egész tömeg megrezdül s egy pillanat alatt öszszefut Mikor az élet központja elnyerte a rendes vérmérsékletet, akkor az egész testben is rögtön megpezsdült az élet. Hasonló példákat százankint lehetne idézni, de ez a kettő is elegendő, hogy az alsóbbrendű, piros, meleg vér nélküli szervezetek eme megelenevedését, elképzelhessük, elegendő, hogy bennünket önmagunkra emlékeztessen. Ember és hüllő szervezete közt: mily nagy a különbség! A hüllők organismusa bizonyos külső melegtől függ, amelynek periodikus hiánya időnkénti megmerevülést idéz elő; az embernek minden tagjában szétáramlik a melegség, de a test mérsékletének soha sem szabad a rendes hőfognál sokkal lejebb szállani, mert különben az egész organismusra a végmegmerevülés, a halál várakozik. A következtetés világos: ennek a melegnek magában az emberi organismusban kell, hogy legyen a forrása és az a forrás egyenletesen buzogjon. Az alsóbb rendű szervezetek életében a melegség agitátorként szerepel; nem a test rejti magában, hanem épen úgy mint a növényeknél, kívülről hat, a külső meleg közös forrásából , a naptól ered, s csak így létesíti az állati élet ama legnevezetesebb faktorát, az anyagcserét. A melegvérű szervezetek ilyen alamizsnára nem szorulnak; testük a nélkül is ellátja magát meleggel, mert mindegyiknek saját napja, saját hőforrása van. Mi az a belső prometheusi tűz, a mi egész testünket áthatja s éltető melegével táplálja ? E kérdés csaknem oly régi, mint maga a történelem. Mióta az ember gondolkozni megtanult, soha sem szűnt meg e rejtély megoldását keresni; szünetlenül fürkészte azt a titkos valamit, mely nemcsak figyelmét lebilincselő, hanem méltó bámulatra is ragadta. Nem csoda,ha az ókor népei, de kiváltkép a görögök annyi mindenféle módon igyekeztek e rejtélyt megfejteni. A poézis és a philosophia kifáradt a sajátságos eszmék csoportosításában ; nem egy bölcsészeti iskolának ez az eszme volt — hogy modern kifejezést használjuk, úgyszólván — vesszőparipája ; ebben vélték az élet titkát feltalálni. Mostani időszámításunk előtt 500 esztendővel már Heraklitos, az ókor egyik leghatalmasabb eszmélője, mondá: „a tűz a tulajdonképi mindenség lelke, mely világokat alkotva, önmagából születik , egyedül maga a megváltozhatlan.“ De ha fel-fel csillant is néha egy sugár, a rejtélyt meg nem oldák , tapogatóztak és philosopháltak bizonytalan irányban, hanem a valódi utat nem leték meg. Két ezredév múlt el, míg erre a kérdésre megjött az igazi, a helyes felelet, mely épen összeesik az újabb vegytan kezdetével. Az elégés theóriájáról a terünk szűk volta miatt, csak röviden szólhatunk. A nagy kérdést Lavoisier — a hírneves franczia vegyész — olda meg 1772-ben. Kimutatta, hogy minden elégést csak az oxigén létesít, mely az elégésre hajlandó testekkel — hozzájuk való nagy vonzalmánál fogva — egyedül, azokban rezgőmozgást létesít, amely mozgás azután melegség gyanánt nyilvánul. Magyarázata oly egyszerű mint a Columbus tojás. A fellobbanó gyúszás csak azért ég, mivel anyagával a levegő oxigénje egyesül. 8 eme behatása alatt új vegyületeket létesít: a carboniummal találkozván — szénsavas a hydrogénnel — vizet. Lavoisier fáradhatlan szelleme féleredménynyel nem elégedhetett meg; midőn az elégés folyamatában kimutatta az oxigén szerepét a új theoriájával a mai nagy tudomány alapját megvetette, ugyanazt, az életre is alkalmazta. Hiszen már Priestley (kitűnő angol vegyész), aki az oxigént felfedezte, némi retátiót vett észre az elégés és a lélegzés között. Lavoisier tovább ment. Ha a lélegzést csakugyan az oxigén hatalma szabályozza, akkor egy zárt harangba szorított élőlény csak addig élhet, míg a bennlevő oxigént a tüdők felemésztették, s ha ez megtörtént, az eredményről a keletkezett chemiai produktumok tartoztak számot adni. Épen úgy, mint az elégő fadarabbal történt, az elfogyasztott oxigén helyett szénsavnak és víznek kellett a tért elfoglalni. S amit az ókor legnagyobb bölcsei nem tudtak megfejteni, arra a kérdésre megfelelt most egy veréb — melynek az a kiváló szerencse jutott osztályrészül, hogy vele a búvár experimentumát végrehajtsa. Mint a serczegő lámpa, melynek olaja elfogyott, perczenkint hanyatlott a harang alá zárt madárka élete is, mig nehány végvonaglás után az élet utolsó szikrája is kialudt s 55 percz múlva megszűnt élni A harang alatt, hol előbb közönséges levegő volt, szénsav és víz találtatott. Az a belső prometheusi tűz tehát, mely egész testünket áthatja, ugyanoly végeredményre vezetett,mint a milyet az élettelen testeken észlelhettünk; ettől csak annyiban különbözik, hogy nem egy perezre lobban fel, hanem végigkísér bennünket az egész életen — szünet nélkül ég mint a veszta-tűz. Hogyan ? Szünet nélkül ég ? De hát mi az, ami ezt a tüzet táplálja, élteti? Mert hiszen, ha már láttuk, hogy minden szerves vagy szervetlen anyag elégése nem egyéb mint átalakulás szénsavvá és vízzé, az égésnek végre csak meg kell szűnnie, ha az anyag elfogy vagy ha meg nem úyittatik. Hol az a megújulás ? A nagy felfedezést ilyen kérdések fogadták, de elég ha egyelőre maga a kérdés el volt döntve, a többi már nem volt egyéb mint egyszerű következtetés. Az elégő anyagok megújítására csak a tápszereket lehetett felhozni,melyeket mindennap elköltünk, az oxigén pedig rendeltetése helyére csak a tüdőn át juthatott, mely minden lélegzetvétel alkalmával beszívott a levegővel egy-egy adagot belőle. Ez volt a felelet röviden. Hanem még akkor nem tudták,hogy nem csak a tüdő hanem a bőr is lélegzik s hogy az oxigén mind a két után egyaránt a testbe jut.De miután mi már ezt is tudjuk, az elégés folyamatáról való fogalmainkat egy kissé máskép is kell alakítanunk mint elődeinknek. Nekik jogukban állott még az emberi tüdőt az elégés tűzhelyének nevezni, nekünk már nem szabad. Igen jól tudjuk, hogy az artériák vagyis üterek szívünkből a vért a legfinomabb testrészecskékbe is elvezetik; [tudjuk, hogy a kihasznált vér a visszereken át aztán ismét a szívbe s [onnan a tüdőbe jut. A levegővel tüdőnkbe szivott oxigén a vérrel találkozik, hozzá való nagy rokonságánál fogva vele egyesül, a minek következménye azután az oxidátió vagyis a vér lassú Pest, április 19. (Andrássy Gyula gróf miniszerelnök) húsvét hétfőjén a zemplén megyei Dobra rándult, honnan a hét vége felé tér haza. (Gorove István közgazd. miniszer tegnap d. u. Varsányra utazott, honnan pénteken várják vissza. Gorove úr, hírszerint, szombaton veszi át a közlekedésügyi tárca vezetését (A kormány körében) történő változásokról az esti lapunkban közlöttek kapcsában azt halljuk, hogy az ideiglenes rendezkedés csakis addig tart, míg az országgyűlés a ministeriális resportok helyes felosztása illetőleg a földművelési ministérium alakítása tárgyában nem határoz, melyre a kormány javaslatot szánékozik előterjeszteni. (Gróf Mikó Imre közlekedésügyi miniszer úr) távozása alkalmával, mint halljuk, a Lipót rend nagy keresztjével fog feldiszittetni. Pest, április 19. (R.) A városi tisztujítás kérdése, daczára ezen ügy országgyűlési tárgyaltatásának s daczára annak, hogy a pestvárosi képtestületben az erre vonatkozó indítvány egyhangúlag elejtetett, ismét felszínre került, s élénk izgatás tárgyát képezi. Ez indokolttá teszi, ha az ügygyel most újabban s kissé részletesebben foglalkozunk. A tisztújítás sürgetése mellett, Pesten eddig három fő érvet baltánk hosszabb és rövidebb szónoklatokban elmondatni. Ezek a 48-iki törvények, és régi szokások, végre a meg nem elégedés a városi tisztviselők és képviselők némelyikével. A tisztújítást sürgetők és 48-iki törvényekre csak általánosságban hivatkoztak, tudván azt, hogy ha a sz. k. városokról szóló 1848- ks XXIII. t. sz. illető paragraphusait is idézik, maguk a laiosok is át fogják látni, hogy tisztújításnak helye nem lévén, azt sürgetni sem lehet. Mi épen az érintett törvényre hivatkozva, azt állítjuk, hogy azon törvény értelmében mindaddig, mig a városoknak rendezése iránt a törvényhozás részletesen nem rendelkezik, tisztújításnak helye nincs, mert azon törvény 3-ik §-a következőket tartalmaz : „Az alatt, mig a városoknak rendezése iránt a törvény részletesen rendelkeznék, következők határoztatnak meg.“ A törvény ezen intézkedése tehát ideiglenes, s ezt csak is a törvényhozás változtathatja. A 20-ik §-os tartalma következő : „Az alatt, mig a törvény máskép intézkedene, képviselőül a város bármely telepedett, lakosa törvényesen bevett valláskülönbség nélkül megválasztható, úgy hissszük, hogy ez is ideiglenes intézkedés. Időközben ugyan a bevett valláskülönbségre nézve másként intézkedett a törvényhozás, de általában a városi képviselői kellékre nézve nem. A 25. §-os azt tartalmazza, hogy : „Az alatt, míg a törvény részletesen intézkedend, a tanács azon hatósággal ruháztatik fel, melylyel jelenleg a megyei kisgyűlések bírnak, stb. No mi úgy hiszszük, hogy a törvény ezen részét sem fogja senki véglegesnek tartani, s még e részben sem intézkedett a törvényhozás másként. De nézzük a községi választásokra nézve hozott 1848-ki XXIV. t. czikket. Ennek 1. §-asa következőleg kezdődik: „A szabad királyi városokról ideiglenesen rendelkező XXIII-ik törvényczikk stb. úgy hiszszük, hogy ez elegendő volna a fentebb előhozottak nélkül is, annak igazolására, hogy a szabad királyi városokról szóló 48-iki XXIII. t. ez. ideiglenes, s meg lehetünk arról is győződve, hogy ha a 48-ki törvényhozás a városok végleges rendezése előtt a fent érintett törvényben megrendelt tisztújításon kívül még egy más tisztújítást akart volna tartatni, azt a törvényben kimondta volna, de erről a sokszor idézett törvényben egy árva betű sem lévén, kétséget nem szenved, hogy a municipiumok végleges szervezéséig törvényre hivatkozva tisztújítást sürgetni nem lehet, valamint az is valószínű, hogy ha a városokban is oly formán választott tisztviselők lettek volna, mint a megyékben, a 48-iki városi választások sem tartottak, vagy rendeltettek volna el. Lássuk már most a tisztújítás sürgetése mellett, az azt sürgetők által felhozott második érvet, a régi szokást. Igaz, hogy nálunk a szokás még most is szerepet játszik, különösen a törvénykezés terén, de ennek az oka egyedül az, hogy nincsenek rendszeres, s a mostani viszonyokhoz illesztett törvényeink, így a corpus juliéban még meglevő, de elavult törvényeket szokás által szüntettük meg. De a fenforgó kérdés indokolására a régi szokás nagyon tévesen hozatik fel, s akik a régi szokásra hivatkozással indokolják a tisztújítás sürgetését, azok az e részbeni régi szokásokat nem ismerik. A pesti tisztválasztásokra nézve volt alkalmunk, részint a kiváltságos levelekből, részint a városi levéltárban levő régi jegyzőkönyvekből, részint történeti és más munkákból, ezen kérdésre vonatkozó több érdekes adatokat egybeállíthatni. Ezen adatok szerint hajdanában, a pestvárosi polgárok évenkint Sz. György napján összejöttek, a városház előtti téren. A biró és több tisztviselők, a szokásos mise meghallgatása után, letevén hivatalukat, a megjelent polgárok maguknak uj tisztviselőket választottak. Ezek azután letevén a hitet, a királynak bemutattalak Bírónak csak az választathatott, ki 6 évig mint tanácsnok szolgált, mind a biró-