Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-10 / 155. szám

155. szám. Szerkesztési iroda: Ferencd­ek­ta»« f. taksa. L­em«UL E Up «elW rM akta minden kfalunfej a esetkeeetöeég** BéaMMüi^ Urdak —> Umert kaaektfl tetaAdeakeL Kiadé-hiyatal: Fereneaiek tere 7. míb fsMssirt. A Up anyafi rUsét illető kSale­­aUnyek (előfizetéei péae, Madie körüli papaaaek, Vedemények) a Made UnMalkea int*M»4*k. Vasárnap, julius 10.1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 kanébos petitaor «gysieri hir­detésnél 9 aj kr. Bélyegde killön 80 ajkr. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postás: T*C7 helifeea, hiakea kordra: Bpén évre ... .it frt. Félévre.......................11 frt Negyed éne ... 5 „ 50 kr. Két kéra. .... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 . 85 kr. Hjilt-tér : 5 haceboa petteor 16 aj kr. Előfizetési árak „PESTI NAPLÓ“ 1870. II. félévre. Julius—septemberi évnegyedre Julius—deczemberi félévre Az esti kiadás postai kttlönkül­­déseért felü­lfizetés havonkint Pest, junius hóban 1870. 5 frt 60 kr. II frt - kr. 30 kr. Kttlftn előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal czél­­szerübb is a pénzt VotUniterknotk*­sál küildni, mert ennek bérmentesítése csak 6­árba kerül. A „P. Napló“ kiadóhivatala. PEST, JÚLIUS 9. A nagy municipális vitában ma szeren­csésen elértünk a botrányokhoz. A szélső­bal szónokai versenyezni látszottak, hogy melyikük részesül több elnöki megintés­­ben,­­ egy jobboldali szónok : Hoff­mann Pál a javaslat mellett íratván fel magát, az ellen oly éles philippikát tartott, mely nagy mozgalomba hozta az egész házat. A beszéd után a taps és zaj oly viharos volt, hogy az elnök végre kénytelen volt elhagyni emelvényét, s a felzugó elemek csak e drastikus szerre kezdtek lassan kint lecsillapodni. A szélsőbal neveletlenségeinél kár vol­na hosszasabban időznünk. Annál nagyobb mértékben ragadja meg azonban figyelmünket Hoffmann föllé­pése s ezzel kapcsolatban az egész actio, melyet pártunk a megyerendezési javaslat feletti vitában kifejt. Hoffmann az általa elfoglalt külön­leges álláspontok tartózkodás nélküli, többnyire brusque hangsúlyoztatása ál­tal már nem egy kérdésben kivált. A tényleges viszonyokkal óvatosan megal­kuvó, gyakorlatiasan államférfim, de sok­szor — meglehet — nem eléggé határo­zottan liberális felfogással szemben „a ki-­ engesztelhetlen radicális“ álláspontot kép­­viselő, s ha fölszólalásaiból nem hiányzott is bizonyos reclame-vadászat, a legtöbb esetben őszintén rokonszenveztünk vele. Tisztelni tudtuk benne a meggyőződés szabadságát, és közviszonyaink sikeres fejlődése szempontjából csak örülhettünk annak, hogy benne oly tevékeny, ékes­szóló taggal szaporodtak meg pártunk körében azon elemek, melyek a kormányt folytonosan a gyorsabb, radikális refor­mokra nógatják. Az osztályülésekből tudtuk, hogy Hoff­mann mily nézetben van a municipális javaslattal szemben. Ő hevesen kijelenté ott, hogy elveti az egész munkálatot S azt ismétlé ma a házban, de oly insinua­­tiók és vádak kíséretében, melyek meg­tennék számára — Madarász kézszori­­tását. — A kormányt reactja, a párt legtöbb tagját bátortalanságról vádo­­lá, — az ellenzék ujongott , tapsolt, a szónokot ez ujongás mintegy megitta­­sitni látszott, s midőn végre declamatioját azon egyenes felszólítással végezé, hogy a cabinet „tegyen le a kormányról“ — ott a helyeslés, itt a consternatio a leg­­általánosb volt. A mit ma Hoffmann mondott, azt — bár ha heves a szellemmel, s kevésbé tet­szetős alakban, — az ellenzéki szónokok közül a legtöbb már praesentálta a ház­nak. Föllépésének az biztosította a tet­szés­ zajt, mer a kü­lszin szerint az a j­óbb­ól , a­­ köréből történt, s hogy ilyesmi egyáltalán előadhatja magát, hogy tanúi vagyunk ama visszásságnak, hogy ama párt egyes tagjai egy sarkalatos javaslat leglényegesb rendelkezései ellen szó­lalnak fel, mely párton a javaslatot elő­terjesztett kormány alapszik , mindez párttanácskozmányaink oly hiányaira mutat, melyekre ismételve volt alkal­munk utalni e lapokban, de melyeket, úgy látszik, kellő helyen még mindig nem méltattak elég figyelemre. A pártfegyelem oly ridegségének,mely elfojtja az önálló ítéletet, nem lehetünk barátai soha. De a fegyelem oly elhanyago­lása, hogy a közakarattal létesült pártha­tározatokat körülbelül senki sem respec­­tálja,hogy a­miben kormány és párt meg­állapodott , azt a párt keretén belül lehessen a házban a legvadabb insinuatiók kíséretében,az ellenfél tömjéne füstjétől elkábittatva megtámadni,az egye­nes negatíója a pártéletnek, és lehetetlen­né tétele minden pártkormányzásnak. Mindenütt akadhatnak egyes frondeu­­rök, kik túlteszik magukat minden tekin­teten és kiket hiúsági viszketeg vagy egyéb hasonló motívum a végletekre ragad. Ily elemi csapások ellen nincs biztosítva egy párt sem, bár természete­sen mindenütt megteszik ellene az óvó rendszabályokat, melyeket idő és körül­mények elé szabnak. De ha kérdjük, vájjon a municipális vitában csak egy néhány, ily sporadicus jelenségről van-e szó, vagy pedig ellenke­zőleg a jelenségek egész sorozatáról, me­lyek mind azt bizonyítják, hogy a párt­ban hiányzik az actionok egysége, az ösz­­szekötő fonal, melyet ez ügyben behatóbb taácskozmányt vont volna a hason néze­­tűek köré, s ha feleletül azt nyerjük, hogy napról-napra az utóbbi föltevés bizonyo­sodik le­galóbbnak, úgy tagadhathatla­­nul mélyebben fekvő bajjal állunk szem­közt, melynek be nem vallása csak újabb gyöngeség jele lenne. Hoffmann beszédének elemzésétől kö­­nyen fölmenthetjük magunkat. Részint csak állított, részint polemizált oly állítá­sok ellen , melyeket senki sem mondott. Beszéde egyéb részeiben pedig vagy az elmélet fegyvereivel küzdött oly intézke­dések ellenében,melyeket csakis a tény­leges viszonyokból vett tekintetek iga­zolnak, vagy fölületes frázissal elcsuszan­­va a legnyomóbb igazságok felett, szavai csattanatóságaival számított a készséges claquera. Ily fajta, szakadozott, a perez hatására számított beszédet a világ min­den parlamentjéban az ellenfél gyors közbeszólásai tarkázzák és világítják meg s csak a jobboldal különös meglepetésé­nek tulajdonítható, hogy a szónok egye­dül az ellenzék rivalgása között tehette meg a támadást saját pártja ellen. Hoffmann oly tenorban szólt, mintha háta mögött elvtársainak egész ármádiája állana. Mintha ezt beszéde valamelyik helyén ki is jelentené. Nem tudjuk, hogy kiktől mire kapott megbízást, támadási modorát azonban mint egy ember , elítélte az egész párt, s e modorral sze­rencsésen elégte, hogy mire a támadást befejezte , összesen egyen voltak. Ez egész jelenet azonban sokkal ta­nulságosabb, semhogy üdvös következ­ményeit ne tételezzük fel. A kormányra nézve, úgy látszik, elér­kezett a határozó pont. Ha a klubtanács kozmányok már oly hiányosak voltak, hogy azokban nem sikerült a különböző felfogásokat úgy kiegyeztetni, hogy az együttesen támadó ellenzékkel szemben a jobboldal is tömören sorakozhassék, a ház eddigi discussiójából meggyőződhe­tett mindenki, hogy mily esélyek várhat­nak a javaslat egyes rendelkezéseire.­­ Hogy a kormány a discussio teljes sza­badságát megvédje tartózkodott eddig a házban minden határozott nyilatkozattól, s ha rendkívüli felszólalást nem találunk ma sem indokoltnak, annál szüksége­sebbnek tartjuk egyrészt a párttanácskoz­mányok újabb, behatóbb fölvételét, más­részt pedig az általános vita befejeztével részletes­ nyilatkozatot a házban, mely a kormány szándoklatait és a javaslat egyes pontjai irányában elfoglalt positióját vi­lágosan és határozottan teletüntesse. A megyei javaslat az ország összes ber­rendezését czélozza. Bár­milyenek legye­nek is ily nagy fontosságú ügyben egyes nézetek, azok gyakorlati alkalmazása előtt világosan ismernünk kell összes ál­laméletünk mérlegét, s csak ha ezt megis­mertük — ám akkor szavazzon mindenki a mint azt lelkiismerete szerint a haza ja­va parancsolja! A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Országgyűlési tudósítás. Elnök: Somsick Pál, jegyzők: Bujanovics, Szél, Jámbor. Tárgy: A municipális vita. Simonyi Ernő. (Én uram istenem, már 1V2 órája beszél, kezem lankadni kezd, alig győzöm követni.) A jobboldal agrárius izgatá­sokkal vádolja az ellenzéket. Ezt urak azért teszi, hogy lehetlenné tegye az ellenzéket. (Ki­­állhatatlan melegség!) A belügyminiszter, mint volt somogyi kir. biztos, legjobb felvilágosítást adhat.... (Bizonyosan 40 foknyi hőség van !) Hátha Kovács László tréfából a megrepedt kályhákba besütött ?) . .. volt-e ott agrárius mozgalom. (Boldog Bujanovich! milyen álmos szemet csinál.) Elismeri, hogy az ellenzék soha sem veheti át a kormányt, mert a jelen kormány hazafiatlansága ... (Szegény Somsich, hogy küzdi le ásítását, én bizony nem teszem, demon­strative ásítok!) .. - Tóth Vilmos idézte Kossuth .. . (Mit is mond? Jaj de fáradt vagyok.) Ha Kossuth Lajosban sem lehetett megbízni.... (Lehetett, lehetett, csak ne beszéljen annyit! Borzasztó melegség, bizonyosan most érkeztünk az egyenlítő alá. Főlök!) Ez ugyan eredeti, Somsich már alszik. Széll Kálmán társaira néz s aztán fel nem tűnő módon bóbiskolni kezd. Jámbor minden pártfegyelem ellenére pártja szónokát sem hallgatja s elszundikál. A miniszteri padokon békésen szenderegnek. Az egész t. ház elaludt, maga Simonyi Ernő is álmában beszél. Ebben a temperaturában még bennsül. A teremben szabályszerű és rendes hor­­tyogás hallatszik. Csak magam vagyok ébren, aldiskussiót jegyezgetve. Néhány álmos képviselő a jegyzőkhöz támo­lyog s felíratja magát. Még csak nyolczvanan vannak. Simonyi most kezd áttérni a „tárgyra," ha­nem előbb kéri az elnököt, állíttassa őt douche alá, nyujtasson neki egy adag fagylaltot s hagyja meg a t. hát Kovách Lászlónak, hogy a terem­őrök fúvókkal és legyezőkkel ellátva­­ egy kis szellő­ félét előidézzenek. A déli harangozást is tiltsák el, mert az elűzi a felhőket. A ház nagyot nevet s elhatározza, hogy Si­monyi Ernő csak beszéde végeztével részesit­­tessék a fagylalt jótékony hatásában.­­ Elnök azonkívül kijelenti, hogy hideg víz Pesten nem kapható. Simonyi kéri Lindley vád alá helyezését. Elnök figyelmezteti Simonyit, hogy Lindley kizárólag Neptun ő felsége törvényhatósága alá tartozván, a ház őt felelősségre nem vonhatja. Miközben a 81. szónok magát feliratja, Simonyi buzgón folytatja beszédét, ígérvén, hogy áttér a tárgyra, hanem hisz én azt nem je­­gyezgetem, sokkal mulatságosabb Elekes, ki álmában következő confusus zagyvalékot hadar össze: „Én istenem! ... ó jaj nekem . . . mért vétettem a pártfegyelem ellen ? . . . purgatorium ... el vagyok kárhozva.“ Szavát nem hallhatom tisztán, mert az ellen­zék több tagja is szenvedni látszik e gyarlóság­ban s mindenik külön-külön kezd beszélni. Csak megkülönböztethetném, ki mit mond. Gyorsan lefirkantom. Most Jókay fantasi­oz, édesgő boldogság tük­röződik arczán s szomszédjának hátát simo­gatja, mintha valami kedves delnó bájos arcza volna, mondván: „Nem haragszol már Eduárd ? Bevittelek ugy­e bár ? Ezt Picard sem vitte volna keresztül Pozsonyban. Most légy aztán jó és ha ortho — ortho — orthodox ellenzéki én egyetlenem, én barna gyémántom.“ A többiekre akarok ügyelni, de e pillanatban lép be Horn b a nélkül, hogy az ellenzéki pado­kat tekintetre méltatná, egyenesen a miniszteri karszékek felé halad, hol Lónyay helyére akar letelepedni. Kerkápoly álmából fölébredvén, szemét ugyan­csak mereszti az idegen jövevényre és sajnálat­tal jelenti, hogy ez a szék jelenleg az övé s e roppant bőségben sokkal kényelmesebb ott aludni, mint a padokon. Hagyja hát aludni, épen szerencsés álma volt, egész Európában nem ter­mett egy búzaszál sem, csak Magyarországon. Az adóhátralékosok a pénztárakat ostromolták s ő nem győzi a pénzt hová fordítani, már a nép­tanítók fizetését is megháromszorozták, az egész alföldet vízvezetékkel látták el, csakhogy a pénzt valamibe ölhessék, de nem megy. Utolsó reme­­dium az adó leszállítása, de ezt a nemzet ellenzi s kivált a magyar vidékeken lázadásoktól tar­tanak, a renitens kormányközegek ellen. Egy pénzügyőrt, ki az adót nem akarta elfogadni, Debreczenben megvertek. Horn nagyon meg van hatva s azzal vigasz­talja Kerkápolyt, hogy csak tegye félre a pénzt. Ha egy social­demokrata kormány kerül az or­szág élére, majd talál az neki helyet. Kerkápoly újra elalszik s mint egyes felkiáltá­saiból hallani, a pénzügyi reformról álmodik. Simonyi Ernő ígéri, hogy nemsokára a "tárgy­hoz" fog szólani. A 83-ik szónok is feliratja magát. Alig ül le Horn Jókay mellé, hirtelen felránt­ják az ajtót s egy futár rohan az elnökhöz. Az elnök esdve kéri a hírnököt, ne háborgassa a t. ház álmát, úgy sem lehet ebben a melegben éjjel aludni, hadd pihenjenek nappal. A hírnök csodálatos alak. Lábán szárnyat vi­sel, mint Merkur, de kezében távirdasodronyo­­kat czipel. Sommsich kérdi kilétét, a jövevény át­adja papírjait, melyekből kitűnik, hogy Mer­kúrnak házasságon kívüli gyermeke. Szegény Merkur a régi istenek bukása után meditáltatott s mint keresetnélküli egyéniség sokáig bolygott a középkorban, később elaggott korában a Turn- Taxis család neki egy postakocsisi sinekurát ajánlt fel s ott ismerkedett meg egy Elektron nevű fehér személylyel. Annak a fia a hirnök, Merkúr, mit sem adhatott örökségül, de anyai ágon a távirászat védszentjének újólag terem­tett trónját foglalta el. Somsich kérdi, mi jót hozott. A hírnök színéből kikelve rebegi, hogy a lát­határon fekete pontok kezdenek feltűnni. Euró­pában conflagratiók vannak készülőben. Prim Hohenzollern Leopolddal egy követ fu, abból háború származhatik, ennélfogva tanácsos volna Magyarország ügyeit rendbe hozni kevesebb beszéddel. A zajra a ház egy része —­ véletlenül az ellenzék — fölébred, a többségre Simonyi Ernő — ki e pillanatban ígéri, hogy a tárgyhoz fog szólani — beszéde sokkal kellemesb hatást ten, nem hogy az bármily közbevetett esemény által el volna mulasztható. Az elnök, mi­alatt a 84, 85, 86 és 87*dik szó­nok magát feliratja — a hírnök által hozott új­ságokat a ház elé terjeszti. Európa — úgymond — kopog az országház ajtaján. Erre nyugtalanság, zaj következik. „Nem kell bebocsátani!“ — hallatszik egyik sarokból. — Mi közünk hozzá ? kiált az egyik. „Nincs napirenden, segíti őt a másik. — Ki kell nyomatni s napirendre tűzni, mond a harmadik. Végül azonban mégis határozatba megy, hogy a kérdéses tárgyhoz rögtön fognak szólani. Simonyit meg nem lehet beszéde közben akasztani, s ő álmában tovább beszél, mialatt a 87. 88. 89. és 90-ik szónok a nagy vitára magát felíratni siet s az uj napirenden levő tárgyról mellékes diskusszio foly. — Azt halljuk, — kezdi az egyik, nem látom ki lehet , hogy európai összeütközések vannak készülőben. Ez igen szomorú dolog Európára, de minket legkevésbé sem érdekel. Mi nem ke­restük a harcrot, ezentúl sem fogjuk keresni, s ennélfogva nincs okunk mitől tartani. Magyar­­ország mo­st saját belügyeinek rendezésével van elfoglalva, s a­mint nem szándékszik egyelőre Európa ügyeibe avatkozni, úgy Európa sem kö­vetelheti tőlünk, hogy mi egészen idegen viszo­nyok és érdekek miatt legfontosabb életkérdé­seink tárgyalását megakaszszuk. Senkit sem lehet és szabad oly dologra kényszeríteni, mely­től idegenkedik, ez a legnagyobb zsarnokság volna, s e szerint világosan ellenkeznék a sza­badsággal. Magyarország békében és szabadon akar élni, ezt Európa tudja s Európa tisztelni fogja országunk és nemzetünk ez akaratát. En­nélfogva nézetem szerint e külpolitikai kérdés egyszerűen ignorálandó volna, Európa Magyar­­ország e néma válaszából okulni fog. A 91. és 92-ik szónok feliratja magát. Simonyi a tárgyhoz közeledik. „T. ház!" — mond egy második szónok — „Mi nagy politikára nem érünk mostan, mert még 92 szónokot kell végig hallgatnunk s a municipiumok kérdése korán sincs kimerítve. Európa respectálni tartozik e fontos életkérdé­sünket. Nézetem szerint minden európai con­­flagratio a municipális vita befejeztéig el volna halasztandó." „T. ház !“ beszél egy harmadik szónok, —■ „előttem szólott képviselőtársam hű kifejezést adott az én nézeteimnek is. Magyarország jelen rendezetlen állapotában még nem eléggé szi­lárd és erős, hogy bármely politikai eshetőség­gel szembe nézhessen, minélfogva mi semmiféle európai zavart, mely a közbéke megzavarását vonhatná maga után, igazoltnak és jogosultnak el nem ismerhetünk. A külhatalmakat egyelőre tisztelettel felszólíthatná a kormány, halaszta­­nák el ellenséges szándékaikat Magyarország belviszonyainak végleges elrendezéséig, miről annak idején felzettleg értesítendők volnának.“ (fen!) Általános helyeslés közt a 93, 94. és 95-dik szónok is feliratja magát a municipális vitára. Simonyi Ernő már csak egy lépésnyire van a tárgytól. — T. ház! folytatja egy negyedik szónok — Pest, július 9. (A Deák kör értekezletén) ma este a miniszterelnök felszólítá a párt tagjait, adják előnézeteiket és a részletes vita alkalmával elő­terjesztendő módosításaikat,hogy a párt tanácsko­zása azokat megvitathassa ; egyszersmind felhí­­ván a tagokat, hogy az értekezlet határozatait azután mint párt­határozatokat fegyelmi kérdés­nek tekintsék. Erre Ö­r­m­é­n­y­­ emelt szót, beadván módo­sításait, melyek körülbelül az V. oztály által elfogadottakkal azonosak. Deák Ferencz kit beléptekor hoszszas éljenzéssel fogadott a párt, a törvényjavaslat mellett nyilatkozott kijelentvén, hogy a főváros­ra nézve netán teendő módosítást elfogadandja. Azt a kormány is hajlandó megadni. A városok képviselői közül ezután többen emelnek szót. E sorok zártakor a tanácskozás még folyt. (Ugyanez értekezletről) egy másik­­. tudósítónk a következőket írja nekünk: A Deákpárt ma este tartott értekezletén, melynek tárgya­ a köztörvény hatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása alkal­mával követendő eljárás volt — mindenekelőtt hangsúlyoztatott s elismertetett szüksége annak, hogy a párt a párt tagjai részéről netán teendő módosítványok iránt jó eleve tájékozva legyen, hogy azokat kebelében megvitassa, s felettük a kormánynyal "egyetértve határozhasson, mi­­hez képest mindazok kik netán módositványt tenni szándékoznának, felszólittattak e módosit­­ványoknak a párt értekezletén leendő beadá­sára, s a pártnak a javaslat egyes részleteire nézve netáni eltérő nézetben levő tagjai, felszó­­litottak arra, hogy az­­értekezleten kisebbségben maradván egyéni meggyőződésüket a párt ér­dekében a többségnek alárendeljék és azzal szavazzanak. Ezután több módosítvány adatott be, melyek közül az első hogy ugyanis a sz. k. városokra e javaslat ki ne terjesztessék tárgyaltatott s hosszabb vitatkozás után el nem fogadtatott. — Megállapodás történt azonban abban, hogy a fővárosról külön törvény rendel­kezzék, — valamint abban is, hogy megyei főis­pánok ne legyenek egyszersmind városiak is; a többi módosítások később fognak tárgyal­tatni. A mentelmi bizottságba Péchy Tamás, a nap­­lóbírálóba Majthényi Dezső kijelöltetett. (Ugyancsak a deákpárt ér­tekezletéről­ este 10 órakor egy har­madik­­ tudósítónktól ez értesítést vesszük . A Deákkör értekezlete 9 óra utánig tartott. A miniszterek közül jelen voltak Gr. Andrássy, B. Eötvös, Horváth B. és Rainer P. későbben megjelent Deák Ferencz, a­ki szűn­ni nem akaró, éljenekkel fogadtatott.­­ A mi­niszterelnök kijelentette, hogy a minisztérium mint a Deákpártnak kifolyása, kész a párt több­ségének nézetei szerint alkotni a törvényjavas­latot, de elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy a kisebbség is vesse alá a maga véleményeit a többségi megállapodásnak.­­ Ezután a múlt értekezlet megállapodása következtében a sző­nyegen lévő törvényjavaslatra nézve módosítá­sokat nyújtanak be Zsedényi, Ürményi­ és Hó­­dosi társaival, külön-külön. A tanácskozás ezút­tal csakis az 1-ső szakaszra történt amely a Deák ter­ indítványa szerint a központi bizott­mány szövegezése szerint elfogadtatott, azon ki­vétellel azonban, hogy a fővárosra nézve kü­lön törvény alkottassák, s a városoknak, a meny­nyiben lehet a megyei főispántól külön főispánja avagy főpolgármestere legyen. Az értekezlet to­vább folytatása hétfőre maradt. (Kinevez­ések.)A hivatalos „Budapesti Közlöny" holnapi száma hozza a pesti kir. ítélő táblához újonnan kinevezett rendes birák név­sorát, mely az ország jogász köreiben egy idő óta közbeszélgetés tárgyát képező találgatások­nak egyszerre véget fog vetni. —rr. (Hites tolmácsok.) Ezen intézmény felállítását már az 1868. évi octobar­gó 13-kán kelt minisztertanácsi határozat elrendelte, s az annak kivitelére c­élzó előmunkálatok megtéte­­telével az igazságügyminiszter lön megbízva. Ha tekintetbe veszszük, hogy ezen intézmény jelenlegi államgépezetünk keretében egy egé­szen új­­ olyan intézkedés, melynek hatásköre és terjedelmének megítélésére a legkisebb tám­pont is hiányzott, míg másrészről ezen intéz­mény a miniszterelnökség keblében már fenn­álló központi fordító osztály hatáskörét közelről érinti, és csaknem megváltoztatja: nem fog senki csodálkozni azon, hogy az igazságügymi­­niszter ezen megbízatásának csak most kíván megfelelni az által, hogy a bites tolmácsi állo­másokra alkalmas egyének megnevezése által, egyszersmind egy utasítást terjeszt a miniszter­­elnökség elé, mely szerint a tolmácsok az ön­­eszközölte fordításokért épen úgy, mint a felek által bemutatottakért, melyeket hitelesítési zára­dékkal elláttak, felelőssé tétetnek, s az általuk teljesített fordítások hitelesítéséért ivenkint a tárgy minőségéhez képest két—három forintot a felek által eszközlöttek hitelesítéséért pedig, minthogy ily esetekben csupán a hitelesítésről van szó, évenkint 50 krt vehetnek igénybe, mely költségek peres ügyekben a perköltség természetét követik, s mint ilyenek felperes által a bíróság kezeihez lesznek előlegezendők, peren kívül pedig az érdekelt fél által viselendők.­rr. Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Pest, július 9. 11 Mint már tegnap is megjegyezni al­kalmam volt, szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás külön intézkedjék a vá­rosi közjavakra nézve. Ezek többet tesznek száz négyszög mértföldnél. Oly tárgy, mely magában a nemzetgazda különös figyelmét vonja magára. E tekintetben általános szólamok ko­moly embert bizonyára nem fognak ki­elégíteni. Az ország fő jövedelmi forrása máig is a föld. Nem lehet közönyös, mikép ke­zeltessék ennek oly tetemes része, minőt a városok fekvő közjavai foglalnak el. Mi ehhez képest az, a­mi a megyék ingatlan tulajdonának nevezhető?! — Vannak megyék, melyekben régiebb idő óta, vannak olyak, a hol az absolutismus uralma alatt épültek tiszti lakók. Itt-ott ne­hány holdnyi epreskert is tulajdona a me­gyének. Ha néhány megyében a székhely talál változni bármi körülményeknél fog­va, a hatósági czélokra használt ház e minőségben fölöslegessé fog válni, kö­vetkezve értékesíthető lesz. De mindez aránylag kevés, ha hasonlítjuk a városok ingatlanságához. Más tekintet is javasolja, hogy a váro­sok gazdasági ügyére nézve külön és tü­zetesen rendelkezzünk. A megyei vagyont nem fogja senki a megye tagjai közt eloszthatónak vagy elosztandónak tartani. Oly bérrendszert sem fog ajánlani ezekre nézve senki, melyben minél több megyei tag része­süljön. Arra sem fog hihetőleg szavazni me­gyei bizottmányi tag, hogy például vala­mely megyei épület eladatlan, annak ára osztassák el fej- vagy családszám szerint a megyei lakosok közt. Ellenben hasonló eszmék igen könnyen keletkezhetnek városokban, melyeknek ingatlan vagyonaik igen terjedelmesek, s az önérdek s közjó közötti harczra inge­rül szolgálhatnak. De a különbség, mely e részt fennáll megyék s városok közt, oly szembetűnő, hogy azt nem is szükséges tovább tag­lalni. Ezt néhány vonással jelezni elég.

Next