Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-10 / 155. szám
155. szám. Szerkesztési iroda: Ferencdekta»« f. taksa. Lem«UL E Up «elW rM akta minden kfalunfej a esetkeeetöeég** BéaMMüi^ Urdak —> Umert kaaektfl tetaAdeakeL Kiadé-hiyatal: Fereneaiek tere 7. míb fsMssirt. A Up anyafi rUsét illető kSaleaUnyek (előfizetéei péae, Madie körüli papaaaek, Vedemények) a Made UnMalkea int*M»4*k. Vasárnap, julius 10.1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 kanébos petitaor «gysieri hirdetésnél 9 aj kr. Bélyegde killön 80 ajkr. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postás: T*C7 helifeea, hiakea kordra: Bpén évre ... .it frt. Félévre.......................11 frt Negyed éne ... 5 „ 50 kr. Két kéra. .... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 . 85 kr. Hjilt-tér : 5 haceboa petteor 16 aj kr. Előfizetési árak „PESTI NAPLÓ“ 1870. II. félévre. Julius—septemberi évnegyedre Julius—deczemberi félévre Az esti kiadás postai kttlönküldéseért felülfizetés havonkint Pest, junius hóban 1870. 5 frt 60 kr. II frt - kr. 30 kr. Kttlftn előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal czélszerübb is a pénzt VotUniterknotk*sál küildni, mert ennek bérmentesítése csak 6árba kerül. A „P. Napló“ kiadóhivatala. PEST, JÚLIUS 9. A nagy municipális vitában ma szerencsésen elértünk a botrányokhoz. A szélsőbal szónokai versenyezni látszottak, hogy melyikük részesül több elnöki megintésben, egy jobboldali szónok : Hoffmann Pál a javaslat mellett íratván fel magát, az ellen oly éles philippikát tartott, mely nagy mozgalomba hozta az egész házat. A beszéd után a taps és zaj oly viharos volt, hogy az elnök végre kénytelen volt elhagyni emelvényét, s a felzugó elemek csak e drastikus szerre kezdtek lassan kint lecsillapodni. A szélsőbal neveletlenségeinél kár volna hosszasabban időznünk. Annál nagyobb mértékben ragadja meg azonban figyelmünket Hoffmann föllépése s ezzel kapcsolatban az egész actio, melyet pártunk a megyerendezési javaslat feletti vitában kifejt. Hoffmann az általa elfoglalt különleges álláspontok tartózkodás nélküli, többnyire brusque hangsúlyoztatása által már nem egy kérdésben kivált. A tényleges viszonyokkal óvatosan megalkuvó, gyakorlatiasan államférfim, de sokszor — meglehet — nem eléggé határozottan liberális felfogással szemben „a ki- engesztelhetlen radicális“ álláspontot képviselő, s ha fölszólalásaiból nem hiányzott is bizonyos reclame-vadászat, a legtöbb esetben őszintén rokonszenveztünk vele. Tisztelni tudtuk benne a meggyőződés szabadságát, és közviszonyaink sikeres fejlődése szempontjából csak örülhettünk annak, hogy benne oly tevékeny, ékesszóló taggal szaporodtak meg pártunk körében azon elemek, melyek a kormányt folytonosan a gyorsabb, radikális reformokra nógatják. Az osztályülésekből tudtuk, hogy Hoffmann mily nézetben van a municipális javaslattal szemben. Ő hevesen kijelenté ott, hogy elveti az egész munkálatot S azt ismétlé ma a házban, de oly insinuatiók és vádak kíséretében, melyek megtennék számára — Madarász kézszoritását. — A kormányt reactja, a párt legtöbb tagját bátortalanságról vádolá, — az ellenzék ujongott , tapsolt, a szónokot ez ujongás mintegy megittasitni látszott, s midőn végre declamatioját azon egyenes felszólítással végezé, hogy a cabinet „tegyen le a kormányról“ — ott a helyeslés, itt a consternatio a legáltalánosb volt. A mit ma Hoffmann mondott, azt — bár ha heves a szellemmel, s kevésbé tetszetős alakban, — az ellenzéki szónokok közül a legtöbb már praesentálta a háznak. Föllépésének az biztosította a tetszés zajt, mer a külszin szerint az a jóbból , a köréből történt, s hogy ilyesmi egyáltalán előadhatja magát, hogy tanúi vagyunk ama visszásságnak, hogy ama párt egyes tagjai egy sarkalatos javaslat leglényegesb rendelkezései ellen szólalnak fel, mely párton a javaslatot előterjesztett kormány alapszik , mindez párttanácskozmányaink oly hiányaira mutat, melyekre ismételve volt alkalmunk utalni e lapokban, de melyeket, úgy látszik, kellő helyen még mindig nem méltattak elég figyelemre. A pártfegyelem oly ridegségének,mely elfojtja az önálló ítéletet, nem lehetünk barátai soha. De a fegyelem oly elhanyagolása, hogy a közakarattal létesült párthatározatokat körülbelül senki sem respectálja,hogy amiben kormány és párt megállapodott , azt a párt keretén belül lehessen a házban a legvadabb insinuatiók kíséretében,az ellenfél tömjéne füstjétől elkábittatva megtámadni,az egyenes negatíója a pártéletnek, és lehetetlenné tétele minden pártkormányzásnak. Mindenütt akadhatnak egyes frondeurök, kik túlteszik magukat minden tekinteten és kiket hiúsági viszketeg vagy egyéb hasonló motívum a végletekre ragad. Ily elemi csapások ellen nincs biztosítva egy párt sem, bár természetesen mindenütt megteszik ellene az óvó rendszabályokat, melyeket idő és körülmények elé szabnak. De ha kérdjük, vájjon a municipális vitában csak egy néhány, ily sporadicus jelenségről van-e szó, vagy pedig ellenkezőleg a jelenségek egész sorozatáról, melyek mind azt bizonyítják, hogy a pártban hiányzik az actionok egysége, az öszszekötő fonal, melyet ez ügyben behatóbb taácskozmányt vont volna a hason nézetűek köré, s ha feleletül azt nyerjük, hogy napról-napra az utóbbi föltevés bizonyosodik legalóbbnak, úgy tagadhathatlanul mélyebben fekvő bajjal állunk szemközt, melynek be nem vallása csak újabb gyöngeség jele lenne. Hoffmann beszédének elemzésétől könyen fölmenthetjük magunkat. Részint csak állított, részint polemizált oly állítások ellen , melyeket senki sem mondott. Beszéde egyéb részeiben pedig vagy az elmélet fegyvereivel küzdött oly intézkedések ellenében,melyeket csakis a tényleges viszonyokból vett tekintetek igazolnak, vagy fölületes frázissal elcsuszanva a legnyomóbb igazságok felett, szavai csattanatóságaival számított a készséges claquera. Ily fajta, szakadozott, a perez hatására számított beszédet a világ minden parlamentjéban az ellenfél gyors közbeszólásai tarkázzák és világítják meg s csak a jobboldal különös meglepetésének tulajdonítható, hogy a szónok egyedül az ellenzék rivalgása között tehette meg a támadást saját pártja ellen. Hoffmann oly tenorban szólt, mintha háta mögött elvtársainak egész ármádiája állana. Mintha ezt beszéde valamelyik helyén ki is jelentené. Nem tudjuk, hogy kiktől mire kapott megbízást, támadási modorát azonban mint egy ember , elítélte az egész párt, s e modorral szerencsésen elégte, hogy mire a támadást befejezte , összesen egyen voltak. Ez egész jelenet azonban sokkal tanulságosabb, semhogy üdvös következményeit ne tételezzük fel. A kormányra nézve, úgy látszik, elérkezett a határozó pont. Ha a klubtanács kozmányok már oly hiányosak voltak, hogy azokban nem sikerült a különböző felfogásokat úgy kiegyeztetni, hogy az együttesen támadó ellenzékkel szemben a jobboldal is tömören sorakozhassék, a ház eddigi discussiójából meggyőződhetett mindenki, hogy mily esélyek várhatnak a javaslat egyes rendelkezéseire. Hogy a kormány a discussio teljes szabadságát megvédje tartózkodott eddig a házban minden határozott nyilatkozattól, s ha rendkívüli felszólalást nem találunk ma sem indokoltnak, annál szükségesebbnek tartjuk egyrészt a párttanácskozmányok újabb, behatóbb fölvételét, másrészt pedig az általános vita befejeztével részletes nyilatkozatot a házban, mely a kormány szándoklatait és a javaslat egyes pontjai irányában elfoglalt positióját világosan és határozottan teletüntesse. A megyei javaslat az ország összes berrendezését czélozza. Bármilyenek legyenek is ily nagy fontosságú ügyben egyes nézetek, azok gyakorlati alkalmazása előtt világosan ismernünk kell összes államéletünk mérlegét, s csak ha ezt megismertük — ám akkor szavazzon mindenki a mint azt lelkiismerete szerint a haza java parancsolja! A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Országgyűlési tudósítás. Elnök: Somsick Pál, jegyzők: Bujanovics, Szél, Jámbor. Tárgy: A municipális vita. Simonyi Ernő. (Én uram istenem, már 1V2 órája beszél, kezem lankadni kezd, alig győzöm követni.) A jobboldal agrárius izgatásokkal vádolja az ellenzéket. Ezt urak azért teszi, hogy lehetlenné tegye az ellenzéket. (Kiállhatatlan melegség!) A belügyminiszter, mint volt somogyi kir. biztos, legjobb felvilágosítást adhat.... (Bizonyosan 40 foknyi hőség van !) Hátha Kovács László tréfából a megrepedt kályhákba besütött ?) . .. volt-e ott agrárius mozgalom. (Boldog Bujanovich! milyen álmos szemet csinál.) Elismeri, hogy az ellenzék soha sem veheti át a kormányt, mert a jelen kormány hazafiatlansága ... (Szegény Somsich, hogy küzdi le ásítását, én bizony nem teszem, demonstrative ásítok!) .. - Tóth Vilmos idézte Kossuth .. . (Mit is mond? Jaj de fáradt vagyok.) Ha Kossuth Lajosban sem lehetett megbízni.... (Lehetett, lehetett, csak ne beszéljen annyit! Borzasztó melegség, bizonyosan most érkeztünk az egyenlítő alá. Főlök!) Ez ugyan eredeti, Somsich már alszik. Széll Kálmán társaira néz s aztán fel nem tűnő módon bóbiskolni kezd. Jámbor minden pártfegyelem ellenére pártja szónokát sem hallgatja s elszundikál. A miniszteri padokon békésen szenderegnek. Az egész t. ház elaludt, maga Simonyi Ernő is álmában beszél. Ebben a temperaturában még bennsül. A teremben szabályszerű és rendes hortyogás hallatszik. Csak magam vagyok ébren, aldiskussiót jegyezgetve. Néhány álmos képviselő a jegyzőkhöz támolyog s felíratja magát. Még csak nyolczvanan vannak. Simonyi most kezd áttérni a „tárgyra," hanem előbb kéri az elnököt, állíttassa őt douche alá, nyujtasson neki egy adag fagylaltot s hagyja meg a t. hát Kovách Lászlónak, hogy a teremőrök fúvókkal és legyezőkkel ellátva egy kis szellő félét előidézzenek. A déli harangozást is tiltsák el, mert az elűzi a felhőket. A ház nagyot nevet s elhatározza, hogy Simonyi Ernő csak beszéde végeztével részesittessék a fagylalt jótékony hatásában. Elnök azonkívül kijelenti, hogy hideg víz Pesten nem kapható. Simonyi kéri Lindley vád alá helyezését. Elnök figyelmezteti Simonyit, hogy Lindley kizárólag Neptun ő felsége törvényhatósága alá tartozván, a ház őt felelősségre nem vonhatja. Miközben a 81. szónok magát feliratja, Simonyi buzgón folytatja beszédét, ígérvén, hogy áttér a tárgyra, hanem hisz én azt nem jegyezgetem, sokkal mulatságosabb Elekes, ki álmában következő confusus zagyvalékot hadar össze: „Én istenem! ... ó jaj nekem . . . mért vétettem a pártfegyelem ellen ? . . . purgatorium ... el vagyok kárhozva.“ Szavát nem hallhatom tisztán, mert az ellenzék több tagja is szenvedni látszik e gyarlóságban s mindenik külön-külön kezd beszélni. Csak megkülönböztethetném, ki mit mond. Gyorsan lefirkantom. Most Jókay fantasioz, édesgő boldogság tükröződik arczán s szomszédjának hátát simogatja, mintha valami kedves delnó bájos arcza volna, mondván: „Nem haragszol már Eduárd ? Bevittelek ugye bár ? Ezt Picard sem vitte volna keresztül Pozsonyban. Most légy aztán jó és ha ortho — ortho — orthodox ellenzéki én egyetlenem, én barna gyémántom.“ A többiekre akarok ügyelni, de e pillanatban lép be Horn b a nélkül, hogy az ellenzéki padokat tekintetre méltatná, egyenesen a miniszteri karszékek felé halad, hol Lónyay helyére akar letelepedni. Kerkápoly álmából fölébredvén, szemét ugyancsak mereszti az idegen jövevényre és sajnálattal jelenti, hogy ez a szék jelenleg az övé s e roppant bőségben sokkal kényelmesebb ott aludni, mint a padokon. Hagyja hát aludni, épen szerencsés álma volt, egész Európában nem termett egy búzaszál sem, csak Magyarországon. Az adóhátralékosok a pénztárakat ostromolták s ő nem győzi a pénzt hová fordítani, már a néptanítók fizetését is megháromszorozták, az egész alföldet vízvezetékkel látták el, csakhogy a pénzt valamibe ölhessék, de nem megy. Utolsó remedium az adó leszállítása, de ezt a nemzet ellenzi s kivált a magyar vidékeken lázadásoktól tartanak, a renitens kormányközegek ellen. Egy pénzügyőrt, ki az adót nem akarta elfogadni, Debreczenben megvertek. Horn nagyon meg van hatva s azzal vigasztalja Kerkápolyt, hogy csak tegye félre a pénzt. Ha egy socialdemokrata kormány kerül az ország élére, majd talál az neki helyet. Kerkápoly újra elalszik s mint egyes felkiáltásaiból hallani, a pénzügyi reformról álmodik. Simonyi Ernő ígéri, hogy nemsokára a "tárgyhoz" fog szólani. A 83-ik szónok is feliratja magát. Alig ül le Horn Jókay mellé, hirtelen felrántják az ajtót s egy futár rohan az elnökhöz. Az elnök esdve kéri a hírnököt, ne háborgassa a t. ház álmát, úgy sem lehet ebben a melegben éjjel aludni, hadd pihenjenek nappal. A hírnök csodálatos alak. Lábán szárnyat visel, mint Merkur, de kezében távirdasodronyokat czipel. Sommsich kérdi kilétét, a jövevény átadja papírjait, melyekből kitűnik, hogy Merkúrnak házasságon kívüli gyermeke. Szegény Merkur a régi istenek bukása után meditáltatott s mint keresetnélküli egyéniség sokáig bolygott a középkorban, később elaggott korában a Turn- Taxis család neki egy postakocsisi sinekurát ajánlt fel s ott ismerkedett meg egy Elektron nevű fehér személylyel. Annak a fia a hirnök, Merkúr, mit sem adhatott örökségül, de anyai ágon a távirászat védszentjének újólag teremtett trónját foglalta el. Somsich kérdi, mi jót hozott. A hírnök színéből kikelve rebegi, hogy a láthatáron fekete pontok kezdenek feltűnni. Európában conflagratiók vannak készülőben. Prim Hohenzollern Leopolddal egy követ fu, abból háború származhatik, ennélfogva tanácsos volna Magyarország ügyeit rendbe hozni kevesebb beszéddel. A zajra a ház egy része — véletlenül az ellenzék — fölébred, a többségre Simonyi Ernő — ki e pillanatban ígéri, hogy a tárgyhoz fog szólani — beszéde sokkal kellemesb hatást ten, nem hogy az bármily közbevetett esemény által el volna mulasztható. Az elnök, mialatt a 84, 85, 86 és 87*dik szónok magát feliratja — a hírnök által hozott újságokat a ház elé terjeszti. Európa — úgymond — kopog az országház ajtaján. Erre nyugtalanság, zaj következik. „Nem kell bebocsátani!“ — hallatszik egyik sarokból. — Mi közünk hozzá ? kiált az egyik. „Nincs napirenden, segíti őt a másik. — Ki kell nyomatni s napirendre tűzni, mond a harmadik. Végül azonban mégis határozatba megy, hogy a kérdéses tárgyhoz rögtön fognak szólani. Simonyit meg nem lehet beszéde közben akasztani, s ő álmában tovább beszél, mialatt a 87. 88. 89. és 90-ik szónok a nagy vitára magát felíratni siet s az uj napirenden levő tárgyról mellékes diskusszio foly. — Azt halljuk, — kezdi az egyik, nem látom ki lehet , hogy európai összeütközések vannak készülőben. Ez igen szomorú dolog Európára, de minket legkevésbé sem érdekel. Mi nem kerestük a harcrot, ezentúl sem fogjuk keresni, s ennélfogva nincs okunk mitől tartani. Magyarország most saját belügyeinek rendezésével van elfoglalva, s amint nem szándékszik egyelőre Európa ügyeibe avatkozni, úgy Európa sem követelheti tőlünk, hogy mi egészen idegen viszonyok és érdekek miatt legfontosabb életkérdéseink tárgyalását megakaszszuk. Senkit sem lehet és szabad oly dologra kényszeríteni, melytől idegenkedik, ez a legnagyobb zsarnokság volna, s e szerint világosan ellenkeznék a szabadsággal. Magyarország békében és szabadon akar élni, ezt Európa tudja s Európa tisztelni fogja országunk és nemzetünk ez akaratát. Ennélfogva nézetem szerint e külpolitikai kérdés egyszerűen ignorálandó volna, Európa Magyarország e néma válaszából okulni fog. A 91. és 92-ik szónok feliratja magát. Simonyi a tárgyhoz közeledik. „T. ház!" — mond egy második szónok — „Mi nagy politikára nem érünk mostan, mert még 92 szónokot kell végig hallgatnunk s a municipiumok kérdése korán sincs kimerítve. Európa respectálni tartozik e fontos életkérdésünket. Nézetem szerint minden európai conflagratio a municipális vita befejeztéig el volna halasztandó." „T. ház !“ beszél egy harmadik szónok, —■ „előttem szólott képviselőtársam hű kifejezést adott az én nézeteimnek is. Magyarország jelen rendezetlen állapotában még nem eléggé szilárd és erős, hogy bármely politikai eshetőséggel szembe nézhessen, minélfogva mi semmiféle európai zavart, mely a közbéke megzavarását vonhatná maga után, igazoltnak és jogosultnak el nem ismerhetünk. A külhatalmakat egyelőre tisztelettel felszólíthatná a kormány, halasztanák el ellenséges szándékaikat Magyarország belviszonyainak végleges elrendezéséig, miről annak idején felzettleg értesítendők volnának.“ (fen!) Általános helyeslés közt a 93, 94. és 95-dik szónok is feliratja magát a municipális vitára. Simonyi Ernő már csak egy lépésnyire van a tárgytól. — T. ház! folytatja egy negyedik szónok — Pest, július 9. (A Deák kör értekezletén) ma este a miniszterelnök felszólítá a párt tagjait, adják előnézeteiket és a részletes vita alkalmával előterjesztendő módosításaikat,hogy a párt tanácskozása azokat megvitathassa ; egyszersmind felhíván a tagokat, hogy az értekezlet határozatait azután mint párthatározatokat fegyelmi kérdésnek tekintsék. Erre Örmény emelt szót, beadván módosításait, melyek körülbelül az V. oztály által elfogadottakkal azonosak. Deák Ferencz kit beléptekor hoszszas éljenzéssel fogadott a párt, a törvényjavaslat mellett nyilatkozott kijelentvén, hogy a fővárosra nézve netán teendő módosítást elfogadandja. Azt a kormány is hajlandó megadni. A városok képviselői közül ezután többen emelnek szót. E sorok zártakor a tanácskozás még folyt. (Ugyanez értekezletről) egy másik. tudósítónk a következőket írja nekünk: A Deákpárt ma este tartott értekezletén, melynek tárgya a köztörvény hatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával követendő eljárás volt — mindenekelőtt hangsúlyoztatott s elismertetett szüksége annak, hogy a párt a párt tagjai részéről netán teendő módosítványok iránt jó eleve tájékozva legyen, hogy azokat kebelében megvitassa, s felettük a kormánynyal "egyetértve határozhasson, mihez képest mindazok kik netán módositványt tenni szándékoznának, felszólittattak e módositványoknak a párt értekezletén leendő beadására, s a pártnak a javaslat egyes részleteire nézve netáni eltérő nézetben levő tagjai, felszólitottak arra, hogy azértekezleten kisebbségben maradván egyéni meggyőződésüket a párt érdekében a többségnek alárendeljék és azzal szavazzanak. Ezután több módosítvány adatott be, melyek közül az első hogy ugyanis a sz. k. városokra e javaslat ki ne terjesztessék tárgyaltatott s hosszabb vitatkozás után el nem fogadtatott. — Megállapodás történt azonban abban, hogy a fővárosról külön törvény rendelkezzék, — valamint abban is, hogy megyei főispánok ne legyenek egyszersmind városiak is; a többi módosítások később fognak tárgyaltatni. A mentelmi bizottságba Péchy Tamás, a naplóbírálóba Majthényi Dezső kijelöltetett. (Ugyancsak a deákpárt értekezletéről este 10 órakor egy harmadik tudósítónktól ez értesítést vesszük . A Deákkör értekezlete 9 óra utánig tartott. A miniszterek közül jelen voltak Gr. Andrássy, B. Eötvös, Horváth B. és Rainer P. későbben megjelent Deák Ferencz, aki szűnni nem akaró, éljenekkel fogadtatott. A miniszterelnök kijelentette, hogy a minisztérium mint a Deákpártnak kifolyása, kész a párt többségének nézetei szerint alkotni a törvényjavaslatot, de elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy a kisebbség is vesse alá a maga véleményeit a többségi megállapodásnak. Ezután a múlt értekezlet megállapodása következtében a szőnyegen lévő törvényjavaslatra nézve módosításokat nyújtanak be Zsedényi, Ürményi és Hódosi társaival, külön-külön. A tanácskozás ezúttal csakis az 1-ső szakaszra történt amely a Deák ter indítványa szerint a központi bizottmány szövegezése szerint elfogadtatott, azon kivétellel azonban, hogy a fővárosra nézve külön törvény alkottassák, s a városoknak, a menynyiben lehet a megyei főispántól külön főispánja avagy főpolgármestere legyen. Az értekezlet tovább folytatása hétfőre maradt. (Kinevezések.)A hivatalos „Budapesti Közlöny" holnapi száma hozza a pesti kir. ítélő táblához újonnan kinevezett rendes birák névsorát, mely az ország jogász köreiben egy idő óta közbeszélgetés tárgyát képező találgatásoknak egyszerre véget fog vetni. —rr. (Hites tolmácsok.) Ezen intézmény felállítását már az 1868. évi octobargó 13-kán kelt minisztertanácsi határozat elrendelte, s az annak kivitelére célzó előmunkálatok megtétetelével az igazságügyminiszter lön megbízva. Ha tekintetbe veszszük, hogy ezen intézmény jelenlegi államgépezetünk keretében egy egészen új olyan intézkedés, melynek hatásköre és terjedelmének megítélésére a legkisebb támpont is hiányzott, míg másrészről ezen intézmény a miniszterelnökség keblében már fennálló központi fordító osztály hatáskörét közelről érinti, és csaknem megváltoztatja: nem fog senki csodálkozni azon, hogy az igazságügyminiszter ezen megbízatásának csak most kíván megfelelni az által, hogy a bites tolmácsi állomásokra alkalmas egyének megnevezése által, egyszersmind egy utasítást terjeszt a miniszterelnökség elé, mely szerint a tolmácsok az öneszközölte fordításokért épen úgy, mint a felek által bemutatottakért, melyeket hitelesítési záradékkal elláttak, felelőssé tétetnek, s az általuk teljesített fordítások hitelesítéséért ivenkint a tárgy minőségéhez képest két—három forintot a felek által eszközlöttek hitelesítéséért pedig, minthogy ily esetekben csupán a hitelesítésről van szó, évenkint 50 krt vehetnek igénybe, mely költségek peres ügyekben a perköltség természetét követik, s mint ilyenek felperes által a bíróság kezeihez lesznek előlegezendők, peren kívül pedig az érdekelt fél által viselendők.rr. Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Pest, július 9. 11 Mint már tegnap is megjegyezni alkalmam volt, szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás külön intézkedjék a városi közjavakra nézve. Ezek többet tesznek száz négyszög mértföldnél. Oly tárgy, mely magában a nemzetgazda különös figyelmét vonja magára. E tekintetben általános szólamok komoly embert bizonyára nem fognak kielégíteni. Az ország fő jövedelmi forrása máig is a föld. Nem lehet közönyös, mikép kezeltessék ennek oly tetemes része, minőt a városok fekvő közjavai foglalnak el. Mi ehhez képest az, ami a megyék ingatlan tulajdonának nevezhető?! — Vannak megyék, melyekben régiebb idő óta, vannak olyak, a hol az absolutismus uralma alatt épültek tiszti lakók. Itt-ott nehány holdnyi epreskert is tulajdona a megyének. Ha néhány megyében a székhely talál változni bármi körülményeknél fogva, a hatósági czélokra használt ház e minőségben fölöslegessé fog válni, következve értékesíthető lesz. De mindez aránylag kevés, ha hasonlítjuk a városok ingatlanságához. Más tekintet is javasolja, hogy a városok gazdasági ügyére nézve külön és tüzetesen rendelkezzünk. A megyei vagyont nem fogja senki a megye tagjai közt eloszthatónak vagy elosztandónak tartani. Oly bérrendszert sem fog ajánlani ezekre nézve senki, melyben minél több megyei tag részesüljön. Arra sem fog hihetőleg szavazni megyei bizottmányi tag, hogy például valamely megyei épület eladatlan, annak ára osztassák el fej- vagy családszám szerint a megyei lakosok közt. Ellenben hasonló eszmék igen könnyen keletkezhetnek városokban, melyeknek ingatlan vagyonaik igen terjedelmesek, s az önérdek s közjó közötti harczra ingerül szolgálhatnak. De a különbség, mely e részt fennáll megyék s városok közt, oly szembetűnő, hogy azt nem is szükséges tovább taglalni. Ezt néhány vonással jelezni elég.