Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-18 / 252. szám
252. szám, Kedd, October 18. 1870. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra .... 8 „ 70 kr. Egy hóra ... 1 „ 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési fölhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1870. évi utolsó évnegyedére. Oct. — dec. 10 évre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal czélszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak Sorba kerül. A „1*. stapló“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 17. 4*4 Az osztrák alkotmányos életre teljes lehetetlenség a Parlamentarismus szabályait alkalmazni. A jelenlegi kormány, mely oly mélyreható, elvi horderejű változásokat volt hivatva létrehozni, úgyszólván a képviseleten kívül, szemben egy más irányú parlamenti többséggel jött létre, s ha az ép most keringő hirek alaposak, akkor e kormány ugyanazon módon fog működése színhelyéről félrevonulni, tudniillik parlamenti votum nélkül, mely őt megbuktatná. Prágában és Bécsben tudniillik az a hír kering, hogy a Potocky-minisztérium már a legközelebbi lapokban beadja lemondását, s helyére az alkotmányhű párt kebeléből származott minisztérium lépne. Ily alakban mi a szóban levő hírnek nem adunk hitelt. Kétségbevonhatlanul áll ugyan előttünk, hogy a Potocky-kormány, ha majdan a csehországi közvetlen választások is megejtvék, s erős többség lesz vele szemközt, nem fog megállhatni azon roham előtt, melyet az alkotmányba párt mindjárt eleinte ellene fog intézni. E minisztériumban nincsenek meg azon elemek, melyek ily kényes helyzettel vagy egyenesen megküzdhetnének, vagy azt sikeresen megkerülhetnék. Mihelyest a felirati vitákra kerül a dolog : a válság beáll, melynek áldozata vagy az egész mostani kormány, vagy annak legnagyobb része leend. Ezt még ama nagyon is szűkre szabott idő sem fogja meggátolni, mely a birodalmi tanácsnak a delegátiók összehívása által engedtetett. Hanem mielőtt majd e rohamra érül a sor, előbb az ily többségnek sorakozni kell s megismerni saját maga erejét. Előbb a többségnek saját magával s az általa követendő politikával tisztában kell lennie. Az egymást fölváltó osztrák minisztériumoknak az a szerencsétlenségök, hogy rendesen egy általános, nagyot jelentő, és sokat fölkaroló eszme, egy hangzatos jelszó kitűzése mellett lépnek az ügyek élére, anélkül, hogy csak felületesen is tisztában lennének magukkal politikájuk minden egyes részletéről, a kitűzött czélokról, valamint az eszközökről, melyek segedelmével e czélokat elérhetni hiszik. A Giskra-Herbst-minisztériumnak jelszava : a decemberi alkotmány volt, melynek segélyével fönn akarták tartani az alkotmány minden betűjét, és egyúttal ki akartak békülni a lengyelekkel, sőt az utolsó időkben még a csehekkel is. A Potocky-kormány egy más eszmét kapott föl : a kiegyenlítést. Kivel, mily után, mily eszközökkel, mily egymásutánban : ezek mind oly kérdések voltak, melyekkel e minisztérium kormányra lépte előtt nem foglalkozott. Bízott saját jóakaratában, s minden ellentállás nélkül az események által jobbra balra hányatta gyönge sajkáját. E siralmas játéknak ezentúl nem lehet, nem szabad ismétlődnie. Mi legalább gondolni sem akarunk arra az esetre, hogy az a tenger sok ballépés, az a töméntelen baj minden tanulság nélkül vonult volna el Ausztria vezérférfiain. Mi a dolgok fejlődését úgy képzeljük, hogy az új többség vezérférfiai, mihelyest a parlament összeül, megállapítják politikai programmjuk minden részletét, úgyszintén az annak keresztülvitelére alkalmazandó módozatot. E programmnak első pontja természetesen nem lehet más, mint a lengyelekkel való kiegyezkedés. E nélkül a többség egy lépést sem tehet előre. Nem szabad ismétlődniük azon véghetetlen szomorú jeleneteknek, midőn a nemzetiségek egymás után elhagyták a birodalmi tanácsot, mely ez által minden külső kényszereszköz alkalmazása nélkül majdnem egészen szétmállott. A németek és lengyelek egymaguk föntarthatják a birodalmi képviseletet, s a lengyelek magatartása a többi más különben renitens csoportokat is utánzásra fogja bírni. Az eddigi kiegyezkedési kísérletek, melyek mindig a kormánynak patronátusa alatt foganatosíttattak, egytől egyig meghiúsultak, nem lehetne ezúttal egy új módozathoz folyamodni, mely talán inkább biztat sikerrel ? A kormányoknak nincs szerencsés közök, ez már bebizonyult, vájjon maguk a parlamenti pártok is ugyanazon meddőségben fognak-e szenvedni ? Vegyék kezökbe maguk a pártok a kiegyezkedés nagy és áldásos művét, állapítsák meg a németek és lengyelek vezérférfiai a Galicziának adandó engedményeket — és pedig még mielőtt kezökbe veszik az állam ügyeinek vezetését, ami annál kevésbé maradhat el, ha a kormányzás parlamentáris jogát egy teljesen megállapított, mindkét alkudozó fél jóváhagyásától kísért programm alapján veszik igénybe. Lehetetlen, hogy a népek az utolsó hetek catastrófáiból semmit sem tanultak volna. Bármi történjék azonban, bármily fejlődést vegyenek is az osztrák ügyek, csak oly kormány ne vegye újra kezeibe Ausztria sorsát, mely nem tudja, mit akar, mely nem vezeti az eseményeket, hanem ezekvezetik őt, mely politikáját pillanatnyi impressiókból, vagy legtöbb esetben a véletlenből meríti. Pest, oct. 17. (Pénzügyminiszteri törvényjavaslatok.) Azon törvényjavaslatok közül, melyeket Lónyay volt pénzügyminiszter terjesztett az országgyűlés elé, még három nincs elintézve, úgymint: az államuradalmak területén levő telepítvényközségek állandósításáról; az államtisztviselők nyugdíjazásáról, valamint özvegyeik és árváik ellátásáról; és a szabadalmazott első dunai gőzhajózáti társulat jövedelembiztosításának megszüntetéséről, valamint ezen társulat jövedelmi adójának a két pénzügyminiszérium közötti megosztásáról. Ezeken kívül a jövő ülésszakra a következendő törvényjavaslatok fognak a pénzügyminisztérium részéről az országgyűl elé terjesztetni, u. m. a földadó kataster kiigazításáról; a házadó törvény ; a bélyeg- és illeték-törvény; a bor- és busfogyasztási adó-törvény; a közadók behajtásáról [szóló 1868. XXI. t. sz. némely szakaszainak módosításáról és érvényük meghosszabbításáról; a vasutak és csatornák állami kamatbiztositásának tartalékalapjáról; az úrbéri viszonyok szabályozásánál Horvát-Szlavonországban felmerülő és bíróilagi megállapitandó költségek beszedéséről; végre a házközösségeknek Horvát-Szlavonországban rendezése alkalmából felmerülő és községi vagyon osztályára vonatkozó beadványok és okiratok bélyeg és illetékmentéséről.—rr. (Am. kir. cura) legtöbbitélőszéki osztályának elnöke Fábry István a tegnap tartott teljes ülésben tette le a törvény szerinti hivatalos esküt, s foglalta el hivatalát. —rr. Pest, oct. 17. —id.— Abból, hogy egy sokkal nagyobb számú szomszéd ellenében rendkívüli védelmi előkészületeket tartunk szükségeseknek , épen nem az következik, mintha e szomszéddal a háborút óhajtanók, vagy épen elkerülhetlennek tartanók. Sőt épen ellenkezőleg , mert nem óhajtjuk, és tudjuk, hogy legvalószínűbben csak úgy kerülhetjük ki a háborút, ha legalább hasonló vagy nagyobb erőt szervezünk ellene, mely őt visszahökkentse, ez okból ajánljuk a rendkívüli előkészületet. Hanem ha kikerülhetlennek nem is, de igen valószínűnek és minden esetre oly lehetőségnek tartjuk e háborút, melyre készülni kötelesség, nem készülni botorság volna; erre a tanulságos példát épen maga ez ország szolgáltatja. E negyven milliónyi faj egy félszázadon át úgy meghúzta magát Európa közepén, mintha nem is létezett volna. Pedig csak azt cselekedte, amit ezer év előtt a mi őseink ellenében, mikor azok ra nagyon ráijesztettek. Készült, fegyverkezett, erősítette magát. De talán örökké békén marad vala, ha fegyverkezése alatt föl nem találja a gyors lövetű fegyvert, mely a szuronyrohamot lehetenné teszi. De miután ezt a maroknyi dán hadakon Ausztria szövetségében megpróbálta, végre elszánta magát, s a polyglott, forrongó Ausztria belviszályait, s az elbizakodott Francziaország készületlenségét fölhasználva, a tamerlani csordákat messze fölülmúló sokasággal sikerült neki oly diadalokat aratni, melyek folytán, ha majd békét köt, zsákmányt eleget, de dicsőséget ugyan nem vihet haza. Azonban nem csak dicsőséggel élnek a népek, hanem kenyérrel is, sőt a dicsőség maga még ennél is drágább holmivel: egy kis fénynyel is él, amiből, sőt még a kenyérből is könnyen kifogyhatunk, ha legközelebb hozzánk látogatna el a fegyveres német sokaság, ami nem lehetlen, miután meg van írva, hogy az étvágy evés közben jön meg. Ennélfogva nagyon is utalva érezhetjük magunkat arra, hogy mi is készüljünk, mert a 66. és egy netalán jövendőbeli porosz háború között az a jelentős különbség fogna fönforogni, hogy míg a 66. porosz diadalokból magunkra nézve inkább hasznot mint kárt remélhettünk, a következő , eshetőleg porosz elleni hadjáratnak már nem csupán anyagi kárában, de szégyenében is részesülnénk, mert e háborút már Ausztria és Magyarország is viselné, sőt bizony kimondhatjuk, hogy e háború inkább lenne magyar, mint osztrák érdekben viselt háború. Szégyenében is mondjuk, mert a francziaországi példa után most már nem mondhatnék, hogy meglepettünk a sokaság által. Ezt ugyan előreláthatta volna Francziaország is, de ő rá még azt mondhatni, hogy túlbizakodott volt. Mi azonban már ezzel sem menthetnők magunkat, mert már most nekünk elbizakodottaknak lennünk sem szabad,mert ha azt gondolnék is, hogy a mi népünk még vitézebb mint a franczia, de másfelől meg kell fontolnunk, hogy sokkal kevesebben, a mellett kevésbé műveltek, kevésbé gazdagok, kevésbé begyakoroltak vagyunk, és mindamellett a porosz-német még annál is nagyobb erővel kezdhetné a háborút ellenünk, melylyel a nálunknál legalább is négyszerte nagyobb franczia nemzetet lesújtotta. S ha valaki azzal kecsegtet bennünket, hogy a német nem lesz ellenségünk, ott a száz milliónyi szlávság! Már erről csak nem meri állítani senki, hogy barátunk volna. Ez óriás szomszédokkal szemben még akkor is kevesebb a fegyveres számunk, ha Ausztria-Magyarország összes népe szorosan véve katonává képeztetik. Amiből következik, hogy ha csak harcz nélkül meghódolni nem akarunk, oly hadilábra kell állatnunk, mely képessé tegyen bennünket arra, hogy egyszerre és jókor a haza összes fegyverfogható népe állhasson ki a síkra, és pedig legalább is hasonlóan begyakorolva, fölfegyverezve, mert még ez esetben is csekélyebb számunk mellett csak nagyobb vitézség, nagyobb ügyesség szerezheti meg számunkra a diadalt. Eddig a katekizmus volt azon tantárgy, melyre általánosan kötelezve volt mindenki a hazában. Maradjon ez meg ezentúlra is, de vegyünk melléje egy másikat, melyre minden épkézláb ember kötelezve legyen, s ez a katonáskodás mestersége. Azt mondják, hogy a magyar született katona. És ez való, de csak erkölcsi értelemben, amennyiben minden magyar ember bir azon vitézi lélekkel, hogy a vész idején a hazáért a csatatéren bátran megállani és a halállal szembenézni képes. De csupán ez erkölcs már ma nem elég. Csupa merő, akár bontási hősiességgel a hazáért meghalni ugyan lehet, de a hazát megmenteni többé nem, mert ahhoz már a fegyvernemek tökélye miatt magas fokú képzettségre is van szükség.Ha a kard és szuronyharcz lehető volna, akkor a magyar népet csak harcztábori tömegekben menetésre és forgásra betanítni elég volna, amint ezt 49-ben megmutatta ; de már ma a tűzharcz emelkedett elhatározóbbá , s ehhez lövésbeli ügyesség is kell, ami szakszerű pontosabb betanítást igényel. Sőt még a kartusa sem az többé, ami volt, mert a tornatan már azt is művészetté emelte, mely ellenében a puszta természeti erő többé meg nem állhat. Ha a németség a birkózásra természettel kevesebb hivatást nyert, az országosan űzött tornászattal e hiányt meglehetősen pótolta, s habár nagyobb számra támaszkodva is, de már a harcz e legádázabb nemét is helylyes közzel elfogadja. Valóban természetien, és a fölfordult világ czímű képjeleneteire emlékeztető látvány, hogy amíg Árpád nemzedéke dalárdás babérokért versenyez, az alatt a„hálósipkás“németség kezdi a hódító hős nép szerepét játszani Európában. Az utánzás ugyan nem dicsőség, de ha már jónak láttuk a németséget a határegyletek alakításában utánozni, bátorkodunk kérdeni, vájjon nem volna e sokkal szebb és határtalanul hasznosabb, sőt szükségesebb abban utánozni előhaladtabb szomszédainkat, amiben őket fölülmúlhatjuk, a szó valódi értelmében — megverhetjük a helyett, hogy utóvégre is ő verne meg bennünket, épen abban, a mi eddig voltakép a mi mesterségünk lett volna, már tudniillik a harczolás mesterségében ? A mi ugyan a szuronynyal és karddal való vivást illeti, akár azonnal is össze mérnék bocsájtani népünket kétszerte számosabb poroszszal, ez utóbbinak minden tomna tanulmánya daczára is, noha az e részbeni gyakorlat a mi népünk katonai értékét is fokozhatná; de ami a t az harcot illeti, ennek sikeréhez már nem csupán természeti adomány, de alapos tanulmány s jól vezetett gyakorlat is kívántatik. Csatárlánczban, utcza- hegyi és guerillaharczban, darabos terűn vívott ütközetekben, általán védelmi állásokban a jól irányzott puskatűz igen nyomatékos és gyakran döntő hatású szokott lenni, tehát a harcz e neme már nem csupán vitéz katonákat, de nagy számú ügyes lövészeket kíván. Poroszország jelen harczi sikereit nem csupán jeles hadszervezetének, mely lehetővé teszi sok katonát olcsón s gyorsan öszpontosítani, de sokszor emlegetett népiskoláin túl még országosan kezelt torna- és czéllövész egyleteinek is köszöni, melyek népét erőssé és ügyessé növelték. És a bátorság alapja az erő és ügyesség. A gyönge és ügyetlen okvetlen félénk, gyáva lesz, mert mindig megverik, s a biztos vereség kilátása demoralizál. Állítsunk szembe két népet, melyek egyikét a természet bátrabbnak alkotta, de a mely erejét s ügyességét kifejteni elhanyagolta, mig a másik, természettől gyöngébb s ügyetlenebb, mesterség s gyakorlás által erejét s ügyességét magasabbra fokozta, bizonynyal ez utóbbi lesz győztes amaz fölött. Ez a magyarázata az európai hadak győzelmeinek az afrikai s ázsiai sokkal nagyobb számú, egyenként erősebb, bátrabb, de hadtömegben ügyetlenebb, lazább fegyelmű seregek fölött. A legbátrabb sereg, amint egyszer meggyőződött, hogy ellenfele jobb fegyver , nagyobb sokaság, ügyesebb vezérlet, vagy bármi egyéb, általa legyőzhetlen fölény birtokában van, azonnal demoralizálódik, mert kilátása a sikerre elveszett. Ezért még nem elég, ha népünket gyors puskával fegyverezzük föl, mert népünk, melynek húsz éven át tiltva volt fegyvert venni kezébe, kevésbé ismerős még a közönséges fegyverrel is, mint az amerikai vad indián. Be kell tanítani arra, mert magában a gyors puska még önbizalmat nem ad neki, csupán azon hit, hogy azzal ő is legalább annyiszor képes találni, mint az ellenfél. Mindennek pedig hamarjában, gyorsan kellene történni, mert nekünk nem marad félszázad a készülődésre, mint a németnek, még fél évtized sem, legfölebb ha egy, vagy tán csak fél esztendő! Ha ezalatt magunktól meg nem tanultunk lőni, majd megtanít bennünket más. Annálfogva kívánatos, miszerint hogy népünknek a tornászat, és főleg czéllövészetbeni begyakoroltatása országos mérvet öltsön, a kezdeményezést azonnal maga a kormány tegye meg, elrendelvén, hogy a megyékben , városokban az alakulandó lövészegyletek a seregből szükséges számú torna és czéllövészmesterekkel s készletekkel láttassanak el. A bekövetkező téli idény épen alkalmas arra, hogy az effélére nagy hajlamokkal s képességekkel bíró népünk a czéllövészetben legalább előleges oktatást nyerjen. Ez alatt az ország értelmisége alakítson torna- és czéllövész-egyleteket, hogy azokban a nép számára torna- és czéllövészmesterek képződjenek. A Wörndl-fegyver csaknem kétszerre jobb a porosz gyufás fegyvernél, de ez előny csak úgy válik hasznunkra, ha népünk a fegyverrel bánni is tud. Egyáltalán mindent el kell követnünk, s úgy készülnünk, hogy az elbizakodott porosz hadaktól talán már a jövő tavaszszal se legyünk meglepetve, mint a francziák, sem a sokaság, sem a nagyobb begyakorlottság által. A háború. Pest, oct. 17. A Páris alatt nyert franczia győzelmekről szóló toursi híreket koholtaknak állítják. Az erre vonatkozó hivatalos sürgöny így hangzik: „Berlin, oct. 16. (Hivatalos) Verseilles, oct. 15. Bizonyára nem szükséges fölemlíteni, hogy a Toursból terjesztett hírek a francziáknak Páris alatt vívott győzelmes ütközeteiről koholtak , csak a gyönge lelkületek fölserkentésére vannak számítva. Ostromzároló csapataink szigorán azon hadállásokban vannak, melyeket sept. 19- én foglaltak el. 14-én és 15-dikén nem történtek előőrsi ütközések Páris körül. Todbielski:“ — E hivatalos sürgöny határozott hangja imponál, de másként a dolog megfoghatlannak látszik. Különben megjegyzendő, hogy a porosz hivatalos tudósítások a tények eltagadásában majdnem hihetetlen gyakorlottságot értek el, így a Metz előtt szenvedett vereséget úgy csűrik-csavarják, hogy győzelemről szólhassanak, midőn Bazaine csapatai, az élelmezési requisitiók sikerültével, visszavonultak. A „Times“ tudósításai ezzel ellentétben a német csapatok határozott vereségéről szólnak, s a Metz előtti állapotokat, az ott legtöbbnyire éjjel folytatott ütközetek zavarát eléggé jellemezheti az, hogy mind a poroszok, mind a francziák saját soraikra lőttek, mint ezt a foglyok sebei mutatják. Soissons megadásával ismét egy, bár nem jelentékeny erőd került a németek kezébe, Verdunból tán közelebb ugyanily szomorú hírt veszünk. A nép fegyveres tettleges ellentállása Francziaországban mind nagyobb arányokat ölt. A vasuzsíneket szakasztják fel, hogy a hadcsapatokat szállító vonatokat károsítsák, és szabad lövészek minden lépten-nyomon nyugtalanítják a németek hadműveleteit. Viszont ezek kegyetlensége is napról napra borzasztóbb. Az elfogatások, agyonlövetések egymást érik, s a halál ily után is mindkét kézzel tartja véres aratását. Soraink befejezéséül álljanak itt a franczia hivatalos lapból a következő hadi bulletineok : Katonai tudósítás. October 10., esti 9 óra 10 percz. — A boissirei, montreuili és noissyi sánczok sorkatonasága, mely a sánczmunkások és a földművesek védelmezése végett ma szolgálatban volt, egy tartalékzászlóaljjal összeköttetésben, délután élénk harczot vívott az ellenséggel. Az utóbbi igyekezett az erdőségből kijőve, balra tőlünk két ágyút állítani föl, melyekből csapatainkra körülbelül tíz lövést tett is. A három erőd jól irányzott tüzelése azonban csakhamar leszerelte az ágyukat, s világosan kivehettük, hogy az egyik darabot, melytől a megsebesített lovak tova iramodtak, maga a legénység vonszolta félre; míg a másik ágyút a lovak vontatták vissza az erdőbe. Továbbá világosan ki tudtuk venni, hogy tizenöt sebesült vitetett hátra bekötözés végett. Az ellenséges tüzelés, ámbár a La Poudrette híd által födözve voltak, csakhamar elhallgattatott a mi csapataink szabatos lövései által; katonáink nagy mozgékonysággal és ügyességgel működtek, s előrenyomultak egészen az erdőség széléig, jobbra a fehér háztól. Egy sorhadbeli katona az ellenséges löveg által megöletett, hat más megsebesült. Bajos dolog fedetlen állásban nagyobb tüzelési szilárdságot tanúsítani, mint sorkatonáink a sánczok előtt tették. A külügyminiszter, ki ideiglenesen a belügyek vezetésével van megbízva :Jules Favre. October 11., délelőtt 11 óra. A tegnapi nap folyamában az ellenséges hadaknak többnemű mozdulatai jelentettek déli vonalaink előtt, kivül a löt volságon. Páris kormányzója megszemlélte a Jaquet, Villejuif és Haute-Bruyeres melletti sánczokat; mindezen hadállások a legvédelmezhetőbb állapotban vannak. Az utóbbi redoute előtt egy szerencsésen lőtt gránát 10 poroszt ölt meg egy házban, mely nekik őrállomásul szolgált. Kate Blanchard tábornok egyetlen lövés nélkül elfoglalta a Milloud házat, mely nem jelentéktelen a ma általunk védelmi állapotba helyezett Cadanna való szomszédsága miatt. Vicillard dandárnoknak, a nemzetőrségi lovas légiótól, midőn a táborkar egy tisztjével együtt kémszemlére küldetett, egyik karját keresztüllőtte egy ellenséges golyó, valamint lova is megöletett. Páris kormányzójának parancsából, a törzskar főnöke: Schmitz, Oroszország és Lengyelország. A „Kraj“ leleplezéseire, melyek Bismarck gr. állását a lengyel kérdéshez ismertetik, hamar jött az orosz felelet. Oroszország erősíti a varsói erődítvényeket, és sokkal erélyesebb mérvben törekszik Lengyelország oroszosítását siettetni mint eddig. Varsó egy részét ismét lebontják, hogy az erődítvényeket tágítsák. Nagy mennyi