Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-23 / 257. szám

257. szám Vasárnap, October 23. 1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr. Egy hóra ... 1 „ 85 kr. inraelmenyeit alja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. PEST, OCTOBER 22. Kossuth Lajos leveleivel egy idő óta nem szívesen foglalkozunk. Csak mély sajnálkozás érzetével szemléljük egy fényes elme erősödéseit oly téren, melyen a győzem is csak beláthatlan bajt és bonyodalmat jelent, egy hazafias szív szenvedélyes kitöréseit a nemzetnek jobb hite és meggyőződése ellen. E harctban nem teremhet számára babér, itt minden újabb támadás csak újabb veszteséget jelent. Nehéz küzdeni a tények logikája, de még nehezebb a logika tényei ellen. Kossuth Lajos — nem szívesen nyilatkoztatjuk ki — ma már odáig vitte, hogy enunciatiói, melyeken egy időben két világrész szive függött, ma már pikáns hírlapi czikknek sem válnak be. Hisz ma már nemcsak saját hazájának törvényes többsége mondta ki ítéletét a turini politika fölött, ítéltek a fölött az európai események, melyeknek verdictje ellen — legalább reánk nézve — nincs appellátió. Óriási események vonulnak el Európa fölött, két nagy nemzet iszonyú harczában az eddigi európai egyensúly, melynek árnya alatt a mi állami életünk is annyira mennyire biztosítva volt, halomra döntetik, megindul nyugaton a lavina, mely ha egész nagyságában földre zuhan, s keleten is maga után vonja párját, úgy eltemethet, hogy talánnyomunkra sem akadhatnak — és e végzetes catastrophák kellő közepében, midőn még egészen nem is ismerjük abajnak arányait, mely elsősorban Európának kisebb államait érte, előáll Kossuth, és Viad, szenvedélyes kifakadásokkal szemünkre hányja,miért törekedtünk már három év előtt tűzhelyünket a közelgő veszély ellen biztosítani? miért tudtuk már akkor, midőn körülöttünk látszólagosan még minden nyugodt csendes volt, hogy e csend a vihart előzi meg, s e vihar valószínűleg a mi sajkánkat is megtépi,miért éreztük isoláltságunkat már akkor, midőn erőnk megpróbáltatásának ideje még távolnak látszott, szóval mért törekedtünk legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint megillani ott, hol a legnagyobbak is inognak, a legerősebbek is — szövetséges nélkül — menthetlenül elvesznek ? Az ember nem hinné, ha szemmel nem látná, s még így is alig magyarázhatja meg magának e mód nélkül szomorú jelenséget. É milyen indokokkal támadja meg Kossuth e nemzetet, hogy az állami fönnmaradás első föltételét, az önismeret erényét alkalmazta, hgy politikájának alapjául nem választotta a chaost, hogy ismeretlen, talán csak a légbe rajzolt, talán irántunk határozottan ellenséges szövetségesek helyett oly szövetséges társat választottunk, kit már ismerünk, ki ép úgy reánk van utalva, mint mi ő reá? Már stereotippá lett az ítélet, hogy Kossuth leveleinek minden utolsója gyöngébb elődeinél, s azért csak kelletlenül ismételjük e már megszokott megjegyzést , hanem aki a „Magyar Ujság“-ban ma megjelent levelet elolvassa, lehetetlen, hogy rögtön szemébe ne tűnjék az a meglepő progressiv, melyet Kossuthnak levelei a fölületességben, érvszegénységben és ellentmondásokban Deák Ferenczhez intézett nagy levelétől mai nyilatkozatáig rohammal keresztülfutottak. Levelének legnagyobb része ma is az 1867-diki kiegyezkedési mű elvben van intézve. És itt a hány állítással, annyi tévedéssel; ahány szemrehányással, annyi igaztalansággal; ahány váddal , annyi alaptalansággal találkozunk. A kiegyezkedés nemcsak sérti hazánk sarkalatos államjogát, hanem sérti egyszersmind az úgynevezett másik fél körében is a nemzetek kétségbevonhatatlan államjogait. — Hányszor ismételt, s hányszor megczáfolt vád, melynek ép az ellenkezője az igaz! Az 1867-diki kiegyezkedési műnek egyik elsőrendű előnye, hogy Ausztria belszervezkedésének semmi tekintetben nem praejudicált. A kiegyezkedési művet teljes épségében föntartva, Ausztria lehet szigorúan központosított állam, adhat az egyes tartományoknak kisebb-nagyobb mérvű autonómiát, sőt államtörvénynyé emelheti a teljes foederalismust is : mindez épenséggel nem alterálná a kiegyezkedést. A delegáció olyan intézmény, mely ép úgy lehet helyes, ha a törvény a teljes parliamentet, mintha az egyes tartománygyűléseket bízza meg a mandátumadás jogával. Giskra Herbst, kik a központi parliamentet minél szélesebb jogkörrel akarták ellátni, és oly kevéssé kívántak változást tenni a delegátióban, mint Potocky, ki a tartományoknak csak szélesebb körű autonómiát engedményez, és mint tenné Sieger vagy Smolka, kik határozott foederalismust kívánnak. Ez tény, és ez egyszersmind jellemzi Kossuthnak ama másik állítását, mely szerint a közös ügyes törvények ép a birodalomban, melylyel egyesíteni véltek, nem kellenek a világon senkinek! Aki a Lajthán túli viszonyokat, habár csak felületesen is ismeri, tudja, hogy mennyire ellenkezik ez állítás a valósággal. Nincs Ausztriában párt, a túlzó centralistáktól, se a szélső federalistákig, mely a kiegyezkedés által teremtett intézményeket ellenezné. A centralisták gyöngeségek tudatában, elálltak az összparlament eszméjétől, s a delegatióban találják az együttmaradás biztosítékát; a foederalisták szintén a delegatiók elismerésében mutatják meg, hogy a monarchia létfeltételeit nem szándékoznak ignorálni. Nem mutathat föl Kossuth a Lajthán túli pártok bármelyikétől hivatalos nyilatkozatot, mely a 67-ei kiegyezkedés ellen volna intézve;mi azonban mutathatunk neki eleget, melyek e kiegyezkedés egyenes elismerését tartalmazzák. Hisz még a csehek is, kik az államjogi ellenzék élén állanak, csak néhány héttel ezelőtt készeknek nyilatkoztatták ki magukat a delegátiókba belépni, csak hogy a választásokat a tartománygyűlések által kívánták megejtetni. Ami Lajthán túl a consolidatiót hátráltatja, s a viszályt meg nem szünteti, az nem a delegátiókra való tekintet, e körül teljes nézetegység uralkodik, hanem Ausztria belszervezkedésének kérdése, mely az 1867-ki intézményeket érintetlenül hagyja. Ez ellen Kossuth arra utal, hogy milyenek azon intézmények, melyek által már eddig is odáig jutottunk, hogy mind nálunk, mind a birodalomban paralizálva van a védelmi belezőknek kifejtése! Ez is olyan szemrehányás, mely csakis a tényállás fölületes ismeretében találja magyarázatát. Mi nem tagadjuk, hogy a lajtántúli zavarok a delegátiók működésére érzékenyen visszahatnak, de e viszszahatás léteznék akkor is, ha delegátió nem volna, s a közös ügyeket bármi más alapon és módozattal pertradtálnák. Annak természetesen könnyű az álláspontja, ki Ausztria és Magyarország között egyáltalán nem ismer semminemű közösséget, hanem Magyarországnak két tekintélyes és nagy pártja nem áll ezen állásponton. A helyzet ugyanúgy volna, és oly módon éreznék meg a lajtántúli viszonyok ziláltságát, akár ha a két parlament közvetlenül érintkeznék egymással, akár ha egy bizottság léteznék, mely csak bizonyos előre kiszabott esetekben találkoznék a lajtántúli hasonló bizottsággal. E fölött egyszer tisztában kell lennünk. S azután mire való az a módnélküli túlzás, az a különös zamatú aggodalom a „birodalom védelmi erejének kifejtése“ iránt ? A delegációk össze vannak híva, a meghatározott időpontban össze is jőnek, s sikeresen el is végzik teendőjüket. Ha ezúttal netán rendkívüli eszközökre lesz szükség, gondoskodva leend róla, hogy a baj ne ismétlődjék. Vagy nem hiszi-e a turini levélíró, miszerint ha a magyar országgyűlés és kormány közbevetette volna magát, ma már a delegációk ülésszakának talán végére jutottunk volna? Higgye meg, hogy Magyarországnak van annyi ereje és befolyása, miszerint ezt is keresztülvihette volna, csak akarnia kellett.Hanem nem akarta, mert sokkal jobban tiszteli a lajtántúli állam önrendelkezési jogait, semhogy belügyeibe beleavatkozni kivánna. Hadd forrja ki magát az ottani válság, hadd váljék szét, ami nem együvé való, és találkozzék a rokon-elemr e processus kikerülhetlen, s egyszer okvetetten át kellett rajta esnünk Anathemát szór Kossuth a kiegyezkedésre, hanem azért ő maga is bevallani kényszerül, hogy annyi hasznát mégis vettük a kiegyezkedésnek, miszerint az osztrák-magyar birodalmat a háborúba való belekeveredéstől visszatartottuk. Vájjon kicsinyli-e ő e hasznot, s azt hiszi-e, hogy az a befolyás és önállami erő, melynek segedelmével ez eredményt létrehoztuk, nem ér föl ama befolyással, melyet ily kérdésben az általa álmodott állami configuratióban gyakorolnunk módunkban állana? Szórhat Kossuth még szenvedélyesebb átkokat a többség művére, elöntheti Magyarország állami léterét még keserűbb gunynyal, még mérgesebb epé A „Pesti Napló" tárcsája. A hétről. Schulcs Ferencz meghalt. Ez ember Liszt Ferencz után a magyarok legnagyobb művésze ! — mondá egy jeles műértő arról, ki makacs küzdelem után az illanó élettel, bágyadt szemét pénteken éjjel Budán behunyta. Az ébredő magyar művészet egyik ága — az építészet, elvesztette, s ifjan vesztette el azon elmét, mely meg tudá szólaltatni a követ, általa hirdetvén az anorganicusnak szépségtörvényeit. A nagy közönség e csöndesen teremtő szellemet, (hisz szakférfi volt!) kevésbé ismerte sok mindennapi, selejtes, de rajtütő üres embernél, s csak a lapok juttaták néha eszébe annak nevét, ki a Hunyadiak várát, Vajda Hunyadot, a réginél fényesebb alakban emeli föl hamvaiból. Mi a véletlen által birtokába jutottunk az elhunytról szóló életrajzi adatoknak. Schulcz Ferencz magyar családból — aminthogy idegen neve daczára tősgyökeres magyar ember volt — Pécsett született, s 37 év körül volt, midőn a halál, mely féltett életét évek óta Lugegeté, meglepő gyorsan utolérte volt. Tanulmányai, a bécsi művészeti akadémián elvégezvén, Spanyolországba sietett, az Alhambra, Escurial honába, azon csodás kóviágot tanulmányozni, melyet a „barbarok t örök okulásul ott hagyta volt az üldöző keresztény „műveltség“ számára. E tanulmányok közt halt meg a különben életerős, vasalkotású férfi, és hosszabb retegeskedés s kiépülése után mgával vitte a kóranyagot, mely magas czélját elérnie utóvégre is meg nem engedé. Megrakva vázlatokkal, tervekkel, tanulmánynyal, munkakedvtől égve tért hazájába. Spanyolországi tanulmányait értékesíteni óhajta, s ezt mindenekelőtt egy, Lipcsében megjelent franczia s német nyelvű munkával kezdte meg, melynek czímet „Die Baudenkmäler Spaniens I. Gorano.“ Csak az I kötet látott napvilágot, s Németország nagy elismeréssel fogadta eit. A magyar akdémia részére is tervezett egy hasonló munkát, de az élet gyakorlati térre szólítván e hivatott elmét, kevés ideje maradt az íróasztal számára, s e kurta perczeket is gyakran megszakítá meg-megújuló betegsége. A párisi kiállításon ismerkedett meg későbbi nejével, ki jeles dán írónő, s a kopenhágai kormány által biztosul volt oda kiküldve. A magyar kormány megalakulása után, azonnal sietett neki működési tért adni, s ha a teremtő szellemnek korán is kelle elhunynia, utolsó pillanatainak vissza lehetett, hogy : monumentum erexit! Emléket állított magának a kellemes mácsai kir. vadászkastélyban és a legjelesb művében, Vajda-Hunyadban. Vajda-Hunyad ismertetése már többször is megjelenvén, mi a nem eléggé ismert mácsai kastélyt akarjuk leírni. Mikor a m k. pénzügyminisztérium a mácsaecskendi uradalmakat a gödöllőihez csatolta, ezt főleg azon szempontból tette, hogy ő felsége vadászati tere szarvas-vadászatokkal is gyarapittassék. A szarvas vadászat Gödöllőtől jó két órányira esve, annál inkább kelle egy kas-télyról gondoskodni, mert a vadászatot néha másnap is folytatták, s a fejedelem kisséretével együtt éji szállást kénytelen lett volna Gödölcön keresni. A jelenleg Mácsától félórányira fekvő, kies erdő közepén,hegycsúcson , emelkedő vadászlak e körülménynek köszöni születését. A helyet maga Lónyay Menyhért szemelte ki 1869. évi február hóban. Az épület alapfalait aztán áprilisban kezdték lerakni, s 1870. márczius végén a goth styli kastély kifestve, bebútorozva készen állt. Az épület földszintjét egy ebédlő terem, előcsarnok és négy hálószoba foglalja el. Az első emeleten, mely a földszinttel csigalépcső által van összekötve, előcsarnokot, nagy termet (salont) s négy hálószobát találunk. A konyha, melyet az ebédlővel egy felvonógép köt egybe, valamint a szakács szobája, az u. n. pinczehelyiségben (souterrain) van. Ez volt a vakolatlan téglából, minden kő hiányával épült lak belseje. Kívül a főhomlokzaton két szép karcsú torony lepi meg kellemesen a nézőt, melyek egyikébe lépcső vezet fölfelé. A keleti oldalon verandákat s egy erkélyt látunk. Délről oszlopos folyosó védi a lépcsőt, mely a pénezbe vezet. Mint minden vadászokon, a mácsain is szarvasbog-diszitések árulják el a hely rendeltetését. A belső berendezés, melyet az utolsó bútordarabig Schulcz rajzai után a vezetése mellett aszódi iparosok készítettek, igen csinos. A szobák s ebédlő mennyezete díszesen faragott s festett faburkolat, a nagytermet csúcsíves fabolthajtás fedi. Az előcsarnok főajtaja felett olvasható : Béke a belépőkre, Áldás a kimenőkre. A munkában Schulczot öcsése, József, a minisztérium által kirendelt műfelügyelő segítette, kinek pécsi gyárából kerültek az új s szabadalmazott mód szerint készült kályhák. Sokat fáradozott még Bergh Károly, pesti építőmester, Storno Ferencz sopronyi festő, kitől minden a kastélyban látható festés és festmény kikerült, és Némethy Mihály aszódi asztalos. A kastély összesen 38.009 forintba került. E kastély játék volt Schulcz Ferencz fellengő szellemének, bevezetés a nagy munkához — a Hunyady-vár restauratiójához. A kormány, mely kitűnő tehetségét a munkák után megismerte, nem késett őt méltányolni. A magyar műemlékek fentartására kirendelt bizottságnak ő lett volna elnöke,s ő neveztetett ki a budai műegyetemhez az építészet tanárának, azonban tanszékét már el nem foglalható. Tavaly a visegrádi romokat, melyek jó karba helyezése szóban forgott, egy esős napon meglátogatván, annyira áthalt, hogy régi mellbaja megújult s azóta többé el sem hagyta. A nemzet elvesztette egyik legnagyobb szakférfiát, s annyi terv, magas álom, nemes törekvés, és egy ifjú élet hosszú tanulmánya néhány óra múlva a hant alatt fog elenyészni. Mintha el akarná tőlünk venni a sors mindazt, a mi jobb! Ki Vajda Hunyad büszke falai közt el fog merengeni azon emlékeken, melyek e kövekhez nővék, godoljon a porladóra, ki a romot újra épitá s ha — utas! a nebojsze torony sötét árnyában állva, tekinteted az alant elzugó Csornán és Zakoon elmerül, jusson eszedbe egy magyar művész, kinek ez az épület sírköve marad. * # Az első ülés. (Elnöki megnyitó beszéd.) Tisztelt ház ! Midőn a magyar országgyűlés új ülésszakát ezennel megnyitom, örömmel veszem észre, hogy élünk. Ez örömömben tán önök is osztozni fognak (Igen, ó igen !) Megfejteni azon csodálatos tüneményt, hogy minket valamely nagyhatalmasság még el nem vitt, nem vállalkozom. Mindenesetre nem mi vagyunk oka. Mi sem jónak, sem rosznak okai nem vagyunk. A szünnapok alatt sem szüntető meg házunk működését , ha a kivitt eredményeket veszszük tekintetbe, önkénytelenül constatálnunk kell, hogy működésünk a szünidő alatt szmntoly ernyedetlen és hasznos volt, mint a lefolyt ülésszak legnagyobb része alatt. (Ó!ó!) Vagy kérdem a t. háztól, nem szolgált-e az országnak legnagyobb előnyére, hogy Madarász úr interpellációi kimondtlanul maradtak, e jeles szónok torkába rekedve? A hallgatáshoz legalább ingyen jutunk s ez azon egyetlen pénzügyi művelet, mely tényleges hasznot hajt a nemzetnek. (Madarász: nem áll) A múltra nézve még néhány szavam van. Én az idényt Karlsbadban kellemesen töltöttem s meg Vagyok győződve, hogy B t. ház tagjai közül számosan fürödtek különféle vizekben, találkozván a csevegő forrásoknál nemcsak északnémetekkel, hanem szrbekkel, románokkal, oroszokkal, szóval mindazon kedves nemzetek sarjadékaival, kiknek sziveségéből fennállanunk és függetlenül beszélnünk meg van engedve.(Hod Si'ul Én meg nem engedtem!) Különösen ki fogjuk kérni kegyes engedelmét. Működésünk jövőjére vonatkozólag azon hitben rizgatom magamat, hogy az európai események rohamosságával szemben, mi azon férfias mérsékletet és öntartózkodást fogjuk tanúsítani, melyet lassúságnak csak a roszakarat keresztelhet el, s mely eddigi tevékenységünket is hiven jellemezte volt. Minél hangosabban dörg az ágyú, annál többet igyekezzünk a szó fegyverével küzdeni, intésül a világnak, hogy él a három folyó mentén egy nemzet, mely a barbár erőszak szelleme által el nem sodortatja magát s nyugalmában meg nem zavarva, hati csupán a beszéd kul- Mai számunkhoz egy feliv melléklet van csatolva. vel, ez önkénytelen elismerés paralyiája , összes kifakadásait, s jobban jellemzi Magyarország valódi helyzetét, mint azt a legékesebb dissertatiók tehetnék. Kossuth Magyarország állami befolyásának dicsérői között — kell-e ennél flagránsabb bizonyíték, hogy az igazság előbb-utóbb a szenvedély, az elfogultság, az elkeseredettség legsűrűbb ködén is áttör ? Fest, oct. 22. (A Deák-kör értekezletén) ma este a megválasztandó bizottságok kérdése képezte az első tárgyat. A párt abban állapodott meg, hogy az ad hoc bizottságok, minő, czimerügyi stb. kivételével a gazdasági, mentelmi és a napló-bíráló bizottság egyszerre választassanak meg. Egyszersmind öttagú javaslattevő bizottság választatott meg, mely a bizottságok számának és tagjainak — hogy azokban minden lehető szempont tekintetbe vétessék — kijelölése iránt javaslatot tegyen. Ennek tagjai a következők : gr. Bethlen János, Bittó István, Filippovica Simon, Ivánka Zsigmond, Ormos Sándor, Perczel Béla és Zsedínyi Ede. Ezután az igazságügyminiszter a kormány azon nézetét és óhaját fejezvén ki, hogy a törvény szavai szerint is lehetőleg téli ülések, de nyári szaknak ne tartassanak, kijelenté, hogy a kormánynak e tárgy körül előterjesztései lesznek, s felemlíté az elsőbíróságokról és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatok fontosságát. Deák Ferencz a költségvetés tárgyalását említi fel, czélszerűnek tndván azt, hogy e fontos tárgy megszakításának és hátráltatásának elkerülése végett úgy intézkedjék a ház, hogy a költségvetési bizottság megválasztatván ennek tárgyalásai alatt az egyes törvényjavaslatok szőnyegre hozassanak ugyan, de, mihelyt a bizottság valamely ágával a költségvetésnek elkészül azt rögtön elővegye és tárgyalja a ház. Szőnyegre került ezután a Miletics-féle ügy, és a párt abban állapodott meg, hogy a kérdés tárgyalásába belebocsátkozik, a békekötés ügyében teendő beavatkozás kérdését pedig (Simonyi Ernő indítványa) politikai indokoknál fogva a párt nem tartja tárgyalandónak. Fest, okt. 22. A képviselőház ma kezdi meg újabb ülésszakát, s mindjárt az első ülésen három nagy kérdés foglalkoztatá képviselőinket : a képv. immunitás, a közös kölcön, s a porosz-franczia háború kérdése. A képv. immunitás kérdését Miletics ügye vetette fel, oly ügy, mely Böszörményi eseténél hason kiadásban foglalkoztatá a házat, s akkor is ép azon a controversiákat keltette fel, mint most. Az elnök ugyanis ma bejelenté, hogy a pesti sajtóbíróságtól jelentést vett, mely szerint Miletics a ház általi engedély folytán kereset alá vett sajtóügyben elítéltetett, s miután a bejelentés csak ma történt, Miletics pedig már néhány nappal ezelőtt a fogság megkezdésére szoríttatott, Irányi azt indítványozá, hogy az egész ügy tűzessék ki a házban tárgyalásra, Mileticset pedig addig is, mig ügyét a ház tárgyalta, bocsássák ki szabadon. Ugyanez történt 1868. junius 25-kén. Akkor is az elnök jelenté, hogy Böszörményi elitéltetésére vonatkozólag a pesi sajtóbiróságtól közlést vett, s akkor Simonyi Ernő a következő interpellátiót intézte az igazságügy miniszterhez : „Van-e a t. miniszternek tudomása arról — úgymond — hgy tegnap Böszörményi László képviselő úrnak a pesti sajtóbirósági elnökség által egy végzés kézbesittetett, mely szerint neki meghagyatik, hogy mai napon reggeli 10 órakor Pest városa hatóságánál az ellene hozott esküdtszéki ítélet által kiszabott fogsági büntetést azonnal önkényt megkezdje, különben ellene kényszerítő mód fog alkalmazásba vétetni ? Ha igen, mondja meg a t. miniszter úr, miképen lehet ezen eljárást a képv. immunitással megegyeztetni?“ Látszik tehát, hogy akkor is, az elfogatás foganatbavételéről a jelentés a házhoz csak utólagosan érkezett, s a különbség a mai s az akkori eset között csakis az, hogy Böszörményinél a letartóztatás ténylegesen ugyan későbben történt, de egyedül azért, mert humanitási okok — Böszörményi betegsége — azt gátolák. Van még egy második eset, a Román Sándoré. Itt azonban azon körülmény forog fenn, hogy midőn Román perbe fogatott, nem volt képviselő, s így ügyét, elitéltetésekor, a ház elé kelett terjeszteni, mert immunitása csakis ekkor forgott kérdésben. 1868-ban a jelen ügyre illő Böszörményi-eset hosszasan s élénken foglalkoztatá a házat, s a vita azzal ért véget, hogy a ház a bejelentést egyszerűn tudomásul vette. Nem igen lehet tehát érteni, hogy azok, kik Miletics szabadon bocsáttatása mellett szólaltak fel, mint hivatkozhattak a Böszörményi és Román esetére. Az első határozottan és világosan —ellenek szól, a másik pedig épen nem illik a jelen esetre. A nézetkülönbség, mely e tekintetben a pártokat elválasztja, amennyire a ma hallott felszólalásokból abstrahálható, a következőkben csoportosul: A szélső bal az immunitási szabadalmat úgy fogja fel, hogy a képviselőnek mind perbe fogatása, mind az ítéletnek rajta történendő végrehajtása a ház felülvizsgálata alá tartozik. Ez okoskodás a képviselőre nézve megzavarja az államhatalmak közötti felosztás elvét s a törvényhozásnak birósági functiókat tuajdonít. A balközép, ha jól értettük,nem megy ennyire. Szónokai csak azt hangsúlyozták, hogy az ítélet előlegesen közöltessék a házzal. Ők inkább, mint látszik, a ház méltóságára, mint a dolog érdemére fektetik a fősúlyt. Elismerik, hogy a ház nem avatkozhatik az alkotmányos, törvényes bíróságok működésébe, a az ítélet előleges bejelentését csak is azért követelik, hogy a ház megítélhesse, várjon az ítéletet az illetékes bíróság hozta-e, s mert a ház méltóságával ellenkezik, hogy tagja, a ház tudta nélkül zárassák el. E nézetekkel szemközt áll az igazságügyminiszter által 1868 ban és ma egyaránt fejtegetett s a jobb oldal által helyeselt felfogás, hogy az immunitás már eléggé van megóva az által, ha a ház engedélye nélkül képviselő ellen kereset nem indít.