Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-08 / 269. szám

A 35. §-ban e szavak: „a sorrendben követ­kező póttag“ — ezekkel váltattak fel: „új vá­lasztás által“. A 36. § helyett ezen szövegezés fogadtatott el : Ha olyan választatik meg, a­ki mint egyik legtöbb adót fizető már tagja a képviselőtestü­letnek, és a választást elfogadja, helye a sor­rendben következő legtöbb adót fizető által pó­­toltatik. A 46. §-ban „toroltatnak“ helyett „bűntet­teinek.“ A 48. § „a fölöttes“ helyett „az „illető“ léte­tett ; az 50. § második bekezdésében „rendes és „tisz­teletbeliek“ szavak kihagyattak. Az 51. §-nak azon alineája : „a kérdést sza­vazatra az elnök teszi fel“, ekként toldatott meg : „Szavazás előtt a kérdés megállapításához szólni a tagoknak jogában áll, és elágazó véle­mények esetében a többség határoz.“ Az 52. §-nak „büntettethetik“ szava után fel­vétetett: „mely birság a községi szegényalapra fordítandó.“ Ezen módosítványok megtételében és általá­­­ban a felmerült vitában leginkább részt vettek: Deák, G h­y c­z y, Nehrebeczky, Schwarcz, Benedek, Tisza Lajos, O­r­­d­ó d­y, Széll. j£f A fennérintett két fejezetnek többi szakaszai elfogadtattak. A törvényjavaslat tárgyalásának folytatása holnap 10 órakor tartandó osztályülésre ha­­lasztatott. (A VIII. osztály) elvégezvén az úrbéri­­ségi törvényj­avaslat tárgyalását, ma is ezét két törvényjavaslatot tárgyalt és fogadott el lénye­ges változtatás nélkül, ezek a bérföldekre és irtványokra vonatkozó törvényjavasla­tok, melyekben az osztály előadójává a központ­ban Királyi Pál választatott. (A VIII. osztály) szerdán nov. 9-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy az úrbéri birtokvi­szonyok rendezésére vonatkozó tvjavaslatot. Győrffy Gyula, osztályjegyző. (A képviselőház első osztál­­­y­a)nov. 8-án d. e. 10 órakor ülést tart. Tágy: a községi rendezés 100 és 101 §-a, Metz. A „K. Z.“ Wachenhuban tollából novellisticus rajzokat hoz Metz várából, melyek legérdeke­sebbjeit ezennel közöljük. E rajzok már azért is kiválóbb figyelmet érdemelnek, mert egy po­rosz ember constatálja bennök először Metz la­kóinak ellenszenvét a poroszok iránt, másodszor azt, hogy a capituláló franczia hadsereg külső kinézése nem igen mutatta, hogy valami rendkí­vüli szenvedéseken és nélkülözéseken ment át az ostrom idején. A közlemény így hangzik : October 31. Metz székesegyház terén Fabert tábornagy vasszobra áll, vasból öntött jelszavával: „Mielőtt a várat átadnám, melyet a király reám bizott, engem s egész családomat a résre kellene állí­tani, s még akkor sem lennék áruló!” Éles el­lentéte a jelennek! Metz lakói a fekete szobrot fekete gyászfátyolba takarák, midőn a „szűz“ erősség az ellenségnek magát átadta, s a nép legújabb történészei az utczák falaira iták „Traitre Bazaine! — Coffínieres et Bazaine sont de traitres et des laches !“ — s az egész hely­őr­ség, a falak megött toborzó csapatok azt kiálták és kiáltják ma is: „Elárultak bennünket! Metzet nem­­vették be, Metz szűz, a­mint előbb volt, Metzet a két gazember eladta, kik a legyőz­het­ő­e­k­t az ellenség kezeibe játszották.“ Midőn ma reggel Ars sur Moselleből Metzbe mentem, már a távolból láttam a franczia tábor­­tüzek sűrű füstjeit, melyből a lovasok köpenyei­nek erős piros színe kitűnt. Itt ezen a réten, a Jouyból Frescatyba vezető úton táborozott az éjjel a fogoly hadsereg. Erőteljes, szép alakok főleg a gárda katonák csapatosan álltak a tűz­helyek körül, le a Moselle partjáig, a meddig a szem látott, egyetlen tarka-barka tábor, őreink által körülállva. És odaát Frescatyból se még más vonat közeledett; egész zászlóaljak, melye­ket épen most vezettek ki a városból; gyalog­ság, lovasság összevissza minden ezredből, mind­nyájan fris arczokkal, melyek színét részben valószínűleg a téli hideg okozta. Talán túlzó ama kép is, melyet phantáziánk akaratlanul egy az éhség által capitulatióra kényszerített hadse­regről magának alkot, de ragaszkodom azon meggyőződéshez, hogy ezen hadsereg meg­adta magát, mielőtt a nélkülözés minden kínját érezte volna. A festő nem találna szebb mintát, mint e tá­bort, mely különben élénken emlékeztet a szi­gettáborra Sedan mellett. A városba vezető út is, előőrseink lövészárkai előtt, minden fegyverü franczia katonákkal volt túltömve, kik apróbb csapatokban a táborba mentek. A házak falain nyitott lőrések, a­ bemetszések és torlaszok jelö­­lék meg előőrsvonalunkat jobb felé, míg bal fe­lől a St. Quentin erőd az egész Moselle-völgy felett uralkodva, mint a megtört dacz pillan­tott le. Az út melletti házakat az erődök gránátjai részben igen megrongálták. Egy sánczkosarak­­ból készült torlasz mutatta meg nekem a fran­czia vonalat. Túl rajta a réten egész a vasútig már dögök feküdtek szerteszét. A viaduct előtt hányt franczia sánczok mögött igen roszul néze­k ki. Itt szárított csontvázak, még fris lóhullák­­ feküdtek, melyekből egész darabok voltak ki­metszve. A sánczok falain lónus-darabok függ­tek, s az esőtől áthatott földön hevertek. Metz­­ben 13,000 darab lovat ettek meg, valószínűleg a döglöttekkel együtt, melyeket a szegény lako­sok élvezettel ettek. Azt fogják mondani, hogy ez elegendő bizo­nyíték, miszerint a szükség mégis a legfőbb fokra hágott. De ez csalódás; a lóhústól való irózás csak előítélet, s magunk is többször esz­­szük azt, mint hiszszük. Kalafat ostroma alatt a török katonák és tisz­tek élvezettel vágták ki a lelőtt lovak testéből beefsteakjeiket, s midőn ma Metz egyik szállo­dájában ebédeltem, azon határozott meggyőző­désben voltam, hogy a pikáns mártásban elém tett hús valamely szürke vagy pej­lónak húsa, mely a háromnak áldozatul esett. Szédítő bűz volt e sánczok körül. A viadu­­l­orlaszok zárták el, már porosz előőrs­­ök. Rongyok s mindennemű piszkos ott benn feküdtek a mezőn szanaszét, nehány T­aradékok nyomorubb helyzetben volt. Előttem Wyi,a­leg terült el Montigny külváros és erőd, minden piszkosan és elhagyatva. Porosz katonák voltak már a házakban, az ablakokból a lakosok osto­ba képpel néztek ki s látszott rajtuk, hogy nem tudják, örüljenek vagy boszankodjanak-e,mert az ostrom megszűnését szerették, de a porosz helyőrséget gyűlölték. Franczia tisztek álltak mindenütt az ajtók előtt, a nélkülözhetlen sétabottallkezekben, fegy­ver nélkül s mégsem használva föl a fogságba utazás nekik engedett idejét. Erős porosz kato­na­csapatok vonultak mindenfelé, lovasok vág­tattak az utczákon át, a fuvarosok összevissza kiabáltak, vezényszavak hangták túl a lár­mát s az ég az egészet bosszús esőfátyollal ta­karta el. A külváros alatt az elvonult hadsereg tábor­helyei voltak. Itt-ott még álltak a sátrak, az esőtől átázva, belül piszokkal telve; a levágott fák törzseit már megfekez­te az időjárás. Egy futó napsugár esett a baloldalon levő Moselle­­völgyre, s azután ismét a szürke köd elől elfu­tott. A magas külmüvekről még alátekintettek az ágyuk. Az egész út a hídig elszáradt lovak­kal volt telve, melyek teljesen szenynyel fedett, s részben részeg lovasai ordítva kergeték őket előre. Kiéhezett, nyomoru állatok legeltek sza­naszét, s éhesen tépték ki a kevés fűszálakat, melyek itt-ott a földből kibújni mertek, százan­ként hevertek a franczia katonák piszkos egyen­ruhákban, s a piros nadrág szinét a sár alig en­gedte látni. Részeg zuávok és vadászok, kik már a sárban fetrengtek, tántorogtak elszáradt, vér­piros arczokkal ides­tova, bámulva és kezeikkel a légben hadonázva. Feldöntött taligák,lóhullák, uratlan öszvérek, markotányoskocsik, melyek körül éhes tömeg alakult, zárták el az utat. Hosszú sorban jöttek a kivándorlók kocsijai, ama szerencsétlen családokéi, kik a vidékről a várba menekültek. Ládák és szekrények, ágyak, mat­­raczok, sopkák és konyhaszer feküdtek szana­szét ; a szegény emberek csekély vagyonukat elárvult, talán elpusztított házaikba viszik visz­­sza, hogy tűzhelyüket ismét fölépítsék, és ama csöndes boldogságot — bizonyára hasztalanul — keressék, melyből a háború felij­eszté őket. A nők és a leányok könytől kipirult szemei, a férfiak daczos tekintete, dajkák csecsemővel karjaikon, aggastyánok és matrózok, kiket még csak néhány lépés választ el a sirtól . .. mindez végtelen szomorú processió volt, mely kétségkí­vül még sokkal több nyomort tartalmazott, mint azt a külső eláruló. Zárt fogatok­ból, melyek a kocsi tetejéig sárral voltak befecskendezve, elva­dult, torzonborz arczok meredtek ki. Ezek fran­czia tábornokok voltak, kik siettek német földre menekülni, mielőtt a nép boszuja ellenök kitör. Néhány részeg gárdista az egyik kocsiban Ba­­zainet akarta felismerni, s a leghevesb szidal­makba tört ki. Bazainet átkozza mindenki s az „Indépendant“ ma „Judás aranyáról“ beszél, kérdve, hogy a marsall az árulásért mennyit kaphatott Bismarcktól. Metz várának jelentősége sokkal ismertebb semhogy itt azt különösen is kiemelni kellene. „Le lion messin“ összelánczolt tagokkal feküdt itt, s eltűnt az oroszláni dacz, midőn a várhídján át a Serpenoise kapuba bekocsiztam. Sedan állt tekintetem előtt. Sedan, a­mint a capitula­­tio utáni reggelen megpillantam: a szűk utczák megtelve a lefegy­verzett,kis podgyászukat hónuk alatt vivő katonákkal, a passiv emberek tarka vegyüléke, mely resignatio vagy bizonyos „bitó­­fa-humorral“ mozgott egymásba ütödve; a pol­gárság ajtókban, vagy ablakokban a fejeket kimeresztve, s a győzött és legyőzöttek, mint eczet és olaj, úgy veszik ki magukat egymás mellett. A raktárak vagy tüntetőleg be vannak zárva, vagy erőszakkal kinyitva; a mészárosok vas rovátkái mögött a lóhús kiállítása ötlik szembe; a gyászöltönyű nők kikerülik a győ­zők tekintetét, a férfiak udvariasan kitérnek előlük, de ez az udvariasság csak oly ártatlan, mint holmi töltött gránát. Ne várják s ne reményljék a németek, hogy e lakosságnál akár nemzedékeken át majd ro­­konszenvre találnak !Ezek jobban gyű­­lölnek minket — úgy mond a porosz író, mint maguk a francziák, s hogy Metz német maradjon, ah­hoz vas kéz lesz majd szüksé­ges! Metz utczái telve voltak katonák, nevezetesen pedig franczia tisztekkel, kik „bon voyage,“ vagy „au revoir“-t kiáltottak egymásnak, itt-ott a polgárokkal kezet szorítottak és elutazni ké­szültek. Némely tisztet gyászban öltözött neje vagy kedvese követe. Az utcza­sarkokon hiva­talos felhívás volt, két utazásra Németországba. A porosz katonai hatóság arról értesíti a tiszte­­ket, hogy délután 500 személyre szánt külön vonat megy Németországba és felhívta őket, hogy használják ezt fel. Húsz franczia katonára az utczákon alig jött egy porosz. Ha bátra kerül a dolog, a francziák agyonverik a poroszokat. Mint azonban Sedan­ban, úgy itt is minden csöndesen folyt le, egy excessus sem történt, és pedig még a kávéhá­zakban sem, a­hol a francziák és németek sűrűn egymás mellett ültek. Midőn a „Hotel du Nord“ éttermeibe léptem, azt telided teli találtam franczia tisztekkel. El­lenséges táborba jutottam, sehol sincs porosz egyenruha. Az egyik asztalnál még volt hely, le akartam ülni. „Pardon, Monsieur — szólt a kocsmárosné — les places sont prises pour les officiers! — és úgy félvállról tekintett reám. „Pardon, Madame — feleltem, — vous vous trompez; les officiers sont pris, pas les places!“ Úgy látszik, hogy ez a kocsmárosnénál meg­tette a maga hatását, és adatott nekem bocuf­ á­­la mode-ot, melyen kétségkívül még néhány héttel ezelőtt huszár lovagolt, vagy mely ágyút húzott. Legényünk elővigyázatból Arsról egy darab fehér kenyeret hozott s azt az asztalra tette. „Tiens, lejolipain!“ — kiáltottak fel a pinezérek, úgy bámulva a fehér kenyérre, a mint az ember a herculanumi ásatásokat bámulja. „Holnap nekünk is fehér kenyerünk lesz .“ — tette hozzá, a­míg én kezembe vettem az ostrom napjaira készültet. Az oly nehéz volt, mint ólom, rozsból kellett volna sütni, de biz art zabból sü­tötték. Négy hét óta nem volt más kenyér Metzben, holnap azonban a nyomor véget ér, mert Arsból már­is egy millió ratio van útban. Itt-ott azonban már is láthatni, a „jóélés“ nyomait. Láttam, a­mint tyúkot, kappant, li­bát vittek az utczán; az ablakokban strass­­burgi pástétom és más csemege volt kiállítva. Mint már mondom, éhen senki sem halt meg, s a nyomornak véget vetettek, a­mint az nagyobb fokra kezdett emelkedni. A legaggodalmasabb vo­t a várban a be­tegek száma, mely a 4000 tiszt betudásával 34 ezerre emelkedett. A sánczok alatt állott kato­náknak a tartós esőben roppant sokat kellett szenvedniük. A Place-royalon összehordták a vasút összes készletét s a kocsik kórház- és táborozási helyül szolgáltak. A roppant kocsipark felett Ney marsall szobra emelkedik, melynek kezébe franczia zászlót dugtak. A nagy kaszárnyák, a raktárak, a lovarda a téren, mind üresek; a lo­vassági kaszárnya udvarán fekszenek roppant halmazokban az átszolgáltatott franczia fegyve­rek ; a mérnökkari kaszárnya előtt néhány ré­szeg ember dülöngött. Mint Sedan, úgy most ismét Metz nagy lóvá­sár volt. A tiszteknek el kellett adni lovaikat, egyelőre azonban még nagy árt követeltek. Az elővárosokban az elsoványodott lovak, mint a kutyák barangoltak ide s tova, némelyik éhen rogyott össze. Az öszvér szintén sok százával jár falkástul, s a sárban keres kis eleséget. A városban minden rendben ment végbe. A tisztek a Hotel de l’Europe előtt gyűltek össze; a katonák kirendelt helyeikre vonultak. A mar­­kotányos kocsik már betódulnak s a legfényesb üzleteket csinálják. A külvárosokban hemzseg a sok részeg ember. A német csapatok pedig a nagy sárban, nagy esőben­­ készülnek Páris felé­ Páriából. Az angol lapok Páriából léghajón érkezett több levelet hoznak, melyek az ostromolt világ­város helyzetéről számos érdekes részletet tartal­maznak. A „Times” levelezője, kinek tudósításai oct. 25-ig terjednek, még igen reményteljes han­gon is. Noha — írja, a húskészlet fogy, mégis a legtöbb vendéglős elég jó konyhát visz arány­lag mérsékelt áron, így például a „Diner de Pa­ris “4Va frankért levest, mellékételt, halat, két tányér húst vagy főzeléket tetszés szerint, salátát és desertet s egy üveg bort ad, mely ha nem is kitűnő, mégis halálos következmények nélkül iható, így megy ez mindenütt s a meddig ez tart, alig fog öntudatra jutni, hogy az ostrom valóban megkezdődött. A szegények pedig a „cantines nationales­“ekben ingyen étkezhetnek s igy szegény és gazdag még messze van az éh­haláltól. E ténynyel levelező nem tudja ösz­­hangzatba hozni, hogy otthon­ csak igen kis adag húst kaphat s azt mondja, hogy hir szerint nem sokára a vendéglőkben is úgy lesz. Levelező Rochefort egy hőstettét is elmond­­ja. Ez Pelletannal s pár ismertebb nagysággal az amerikai mozgókórházat az erődökön túl meg akarta nézni. Rochefort azonban fele után vissza maradt, őszintén megvallva, hogy nem képes vért nézni. Kevésbé éyérmesen ítél a „Daily News“ levele­zője, ki elmondja, hogy a párisiak tekintet nél­kül a jövőre elpazarolják élelmi­szereiket s úgy tesznek, mint az iskolás gyerekek. Ő is­ erősíti, hogy kiki naponkint csak 100 gramm húst kap s ezért is két óra hosszáig várni kell a mészá­ros ajtaja előtt. Beszéli, hogy ő egy vendéglőben ebédel, a hol lóhust adnak marhahús helyett s a hol macskákat tálalnak házi nyulak helyett. Nagyon dicséri a macskahust s ajánlja, hogy ezentúl senki vizbe ne fojtsa macskáit, hanem inkább egye meg. 20-áról kelt levelében beszélt, hogy egy vendéglős kijelenté vendégeinek, hogy ezentúl mindenki csak egy tál húsételt kap, és ez is meglehetős kicsi lesz. A­mi a közvéleményt illeti, valamennyi hírlap kivétel nélkül mind protestál Anglia vagy Oroszország beavatkozása ellen. Picard köz­lönye azt mondja: „Későn van! Franczia­­ország nem fogadhat el oly közvetítést, mely az ellenséget biztosságba helyezné, holott a győze­lem most bizonyos. A tábornokok azt hiszik, hogy a németeknek csak huszonhat ostromágyusuk van. A sereg s a mozgó nemzetőrök már röstellenek a falakon kívül tanyázni. 300 ezer nemzetőr a város falain belül tartja gyakorlatait. Azon terv, hogy a nemzetőrség önkénteseiből a rendes hadiszolgálatra 40.000 embert kiképezzenek, teljesen meghiúsult. Alig 7000 ember jelentkezett önkénytesen. A­mi az 1500 ágyút illeti, azok ugyan még nem léteznek, de azért soknak már van neve. Az egyiket „Jules Favre“ nak, a másikat „Populace“-nak keresz­telték. „Már halljuk dörgésüket, s látjuk, mint tizedelik meg a poroszokat“, mondja a „Temps“, mely szintén előre árulja a medve bőrét. A Flourens­ affaire még mindig nincsen befe­jezve. A „Daily Telegraph“ egy oct. 28-diki le­vele szerint a párisi hivatalos lap constatálja, hogy az említett úri­ember már másodszor vette ismét át a katonai parancsnokságot, melyet már kétszer tett le. Flourens átvette a parancsnok­ságot azon ürügy alatt, hogy újra megválasztot­ták, miről azonban illetékes helyen semmit sem tudnak, s miről különben sem mutathat fel jegy­zőkönyvet. Ezenkívül Flourens úr, jogtalan czim­­re támaszkodva, és álürügy alatt megverette a riadót, hogy a nemzetőröket a városháza ellen izgassa. Ezen körülmények folytán, melyek nyil­vános megsértései a harczi jog s a magánjognak, fenyitővizsgálat­ indíttatott ellene, vlltak Albrecht herczeg és Wittich tábornok vezénylete alatt. Franc ti­eurökkel kisebb csatá­rozások után Vitray községhez értek a csapatok s a főhadiszállás itt maradt. Az előőrsök St. Loup-ig nyomultak előre. A negyedik lovasosz­tály Metlay le Vidameba indult. Ezen osztály előőrsei és csatárai mindig sokat szenvednek a fegyveres néptől. A lovasságnak meg van hagy­va, hogy minden falut, a­hol magánszemélyek rájuk lőnek, felégessenek. 21-én Chartres felé indult a két hadosztály. Mivel a német hadiszálláson tudták, hogy Char­tres jól meg van erősítve, Wittich tábornok a Hontheim lovas dandárt Thivart felé küldte, hogy a gyalog hadosztály balszárnyát fedezze. Egy század utást ez alatt az Amilly melletti vasúti hídnál meggátolta a közlekedést. — A gyalog hadosztály egyenesen Chartres fe­lé indult. — Midőn az előcsapat Morancez­­be ért, több majorságból tüzelni kezdtek rá, de midőn két zászlóalj megrohanta a francziák­at, ezek visszavonultak. Wittich tá­bornok most a tüzérséget félkörben felállító Chartres előtt. Mialatt így rendezkedett, a mo­­rancez-i plébános kihallgattatást kért, és ajánl­kozott, hogy bemegy Chartresbe, s a lakosságot megadásra szólítja fel. A tábornok beleegyezett, de kikötő, hogy déli egy órára a praefect, a maire és több előkelő polgár megjelenjen nála; ellenkező esetben megkezdeti a lövetést. Ez­alatt Hontheim tábornok a balszárnyon harczba elegyedett 3 zászlóalj mozgó nemzetőrrel, kik azonban nem soká állották meg helyöket, hanem egy lovas támadás elől egy erdő sűrűjébe vonul­tak vissza. Onnan lövöldöztek a porosz lovas­ságra, de csakhamar a rejtekből is elűzettek né­hány gránátlövés segélyével. E szerint még csak a chartresi polgárság megállapodásai forogtak kérdésben. A város be­zárása déli 1 óráig az által haladt, hogy balfelől az amilly-i magaslatokon egy üteget lehetett fel­­állítani. Szerencsére belátta a municipális tanács, hogy a bombáztatás pótolhatlan veszteséggel járna, főkép mivel a székesegyház magas fekvé­se miatt nem kíméltethetnék. A város képviselői idején érkeztek Morancezba,és 5 órakor aláírták a capitulatiót, mely az őrség felének szabad el­vonulást engedett. 2000 mozgó nemzetőr lefegy­­vereztetett. A capitulatióban különösen ki volt kötve, hogy a chartresi boltok és raktára nyitva álljanak, a tábornok ellenszavát kötötte le, hogy "­ város ment fog maradni minden erőszakos re­­quisitiótól. Az utczák ki voltak világítva; a számosan egy begy­ült lakosság teljes csendben maradt. 22-én és 23-án Chartresben maradtunk. A további út tudvalevőleg Dreux felé lesz, de erre nézve pontos adatok még hiányzanak. Az orleansi porosz sereg műveletei. A műveletekről, melyeket az Orleansból ki­küldött porosz csapatok Chateaudun elestétől fogva Chartres bevételéig véghezvittek a „Staatsanz.“ következőket írja: Miután a csapatok a chateauduni vásártért el­foglalták, a pusztítás iszonyú képe tárult eléjük. Bedőlt falak, félig elégett gerendák, leesett ház­tetők járhatlanná tevék az utczákat. A templom is majdnem egészen szét volt rombolva. Egy gránát épen az óramű közt robbant szét. Midőn a poroszok bevonultak, több egész utcza még javában égett; az iszonyú szélvész, mely akkor dühöngött, minden mentőkisérletet lehetlenné tett Alig tudtak elegendő szállást találni, Al­brecht herczeg­i hadosztály-parancsnokság ré­szére. A lovakat, melyek a város végén levő csű­rökben helyeztettek el, este ismét máshová kelle vinni,mert a tűz ide is elterjedt. A tisztek a csa­patokkal együtt szabad ég alatt tanyáztak. Az éjjeli harczban a francziák nem sokat gondol­hattak sebesültjeikkel s igy sokan, a­mint a há­zakban sebesülve maradtak, ott el is égtek. A franczia őrséget Lipowsky nevű lengyel vezé­nyelte. Oct. 20-án reggel a hadosztályok tovább va­ Verdun. Verdun ostromáról következő porosz forrás­ból jövő tudósítás van előttünk : Verdun, oct. 29. A 13., 14. és 15-diki bombázás óta erélyesen dolgoznak az ütegépítési anyag és felszerelések előállításán, hogy a rendes ostromot legközeleb­­ben megkezdeni lehessen. A franczia ágyukhoz melyeket nemrég a bombázáshoz használtak, porosz ostromágyuk jönnek, melyek egy része már megérkezett. A 60. sorezredet, a 8. vadász­ezredet, s több hadászszakaszt várják, a vártü­zérség is kellően szaporittatott, szóval nem so­kára oly eszközök felett fogunk rendelkezni, melyek gyors sikert engednek várni. A gyalog­ság, mely a cemnirozást eddig végezé, rendkívül kimerült, mert rendesen három nap közül kettőn át őrjáraton volt. Tegnap hajnalban Verdun helyőrsége két ki­rohanást tett, melyek egyidejűleg északnak és nyugatnak irányultak. Az első a bellevillei ma­gaslatok ellen a­hol nem rég ütegeket építet­tünk, továbbá a gyalogságunk által megszállt bellevillei falu ellen fordult. A falu mintegy 800 lépésnyi távolságban van a várhoz egy hegy lábánál, mely az ellenséges puskatűz hatá­rai közé esik. Sokkal hátra levő előőrslánczunk sem volt kellő összeköttetésben a faluval s igy az ellenség minden oldalról körülvehette azt, mig a mieinknek alig volt lehető gyalogságunkat Bel­­levilleben támogatni. A francziák értékesiték ez előnyöket, a Bellevillen túl levő magaslatokig nyomultak, honnan az ott álló néhány előőrsöt elűzték s egy időben Bellivellet túlerővel három oldalról megtámadták úgy, hogy a 65. ezred ott levő százada gyorsan visszavonulni volt kényte­len s csak a falun kívül állhatott meg, hogy az ellenség heves üldözését feltartóztassa. A század e mellett 52 katonát s egy tisztet veszte. A fran­cziák visszavonultak a bellevillei magaslatokra, mihelyt gyalogságunk ellenök nyomult s tüzér­ségünk pár lövést tőn. Az ellenség e helyen nem lelte azon üteganyagokat, melyeket szétrombol­ni akart s csak egy ágyút semmisített meg. A francziák a nyugaton fekvő ütegek elleni kitö­résükben is szerencsések voltak; itt megtalálták az ágyukat s beszegték őket. Az ekkor történt küzdelemben a francziák nem jelentéktelen vesz­teségeket szenvedtek, de fájdalom, a mieink sem voltak csekélyebbek. Különfélék. Pest,­november 7. (Király ő felsége) egy, József fő­herczeghez intézett kabineti irattal meleg sza­vakban kifejezést adott megelégedésének a hon­védség képessége és meglepő haladása felett, s azon óhajt fejezi ki, vajha a honvédség tovább is becsületére válnék főparancsnokának. A fő­­her­czeg ő felsége ezen kivonatát közlé a kerü­leti parancsnokokkal, hogy ezek azt napiparancs­ban tudtára adják a legénységnek. (Az első magyar fegyvergyárról­ jelentettük, hogy a miniszterelnök úr meglátoga­tó, és oly állapotban találta, hogy a fegyver­­gyártás mielőbb kezdetét veheti. Most Lich­­novszky gr., a fegyvertársaság elnöke,­ megláto­gató a gyárat, kihallgatáson volt a miniszterel­nöknél, s e kihallgatás alkalmával arról akarta meggyőzni a minisztert, hogy a fegyver­gyártás Pesten, a­hol nagyobb munkabért kell fizetni és gőzerőt kell alkalmazni a gyárban, sokkal költ­ségesebb mint Steyerben, a társaság székhelyén. Ezenkívül még messziről kellene munkásokat ho­zatni stb. A gróf ajánlkozott, hogy a honvédség fegyvereit ezentúl is az eddigi mérsékelt árak mellett Steyerben készítteti, mert festen a fegy­vergyártás különben is csak úgy volna lehet­séges , ha a fegyverek finomabb alkatrészei Ausztriából hozatnának stb. Hogy miként dől el az ügy, eddig nem jutott köztudomásra.­­ Mint az „U. St.“ értesül, a pesti fegyvergyárat a tél folytán még mitrailleuse-készítésre is berende­zik, a kísérletek, ugyanis, melyeket most Bécs­­ben a Wörndl által javított mitrailleuse-kkel tettek, kitűnően sikerültek. (Magyar tudományos akadémia.) Az osztávülést megelőzött összes ülésen Gyulai Pál emlékbeszédet tartott Pákh Albert fölött, melyet a tárczában bő kivonatban vesz­nek olvasóink. Az osztályülésen két rövid érte­kezés olvastatott fel, az egyiket: „A hang inten­­sitásának megméréséről.“ Heller, budai tanártól olvasta az osztály elnöke, a másikat dr. Hirsch­­ler Ignácz mutatta be Saibner orvostudor Buka­­restben lakó hazánkfiától. Czime: „A kettős torzszülés bonettana.“ Az ábrákban a bemuta­tott ikrek úgynevezett kettős torzszülést (mon­strum duplex) képeznek, oldalt vannak össze­nőve és közös hasüreggel birnak. Egy oláh földművelő neje szülte. November 14-én a nyelv- és széptudományi osztályülésén Finály Henrik „a hasonértelmű szókról” fog értekezni. (B. R­a­u­c­h bán helye,a­kinek fölmen­tését már bevégzett ténynek tekintik, egyelőre nem fogna betöltetni, s a „Zat.“ valószínűnek tartja, hogy Mihajlovics érsek kezelné ideigle­nesen a báni ügyeket. (Alföldi v­a­s­u­t.) Az Algyő melletti vasúti hid a Tiszán át már teljesen készen van, az ál­lásokat elszedték mellőle s a múlt héten robogott át rajta az első mozdony. Most már közel várha­tó az egész szeged-vásárhely csabai rész meg­nyitása. (Vasúti előmunkálati engedé­lyek.) A közlekedési minisztérium Winterstein úr és társainak előmunkálati engedélyt adott egy csáktornya-körmendi vasútra; egy pesti-halas­­kalocsa-szabadka-újvidék-zimonyi vasútra, egy szabadka-bajai szárnyvonallal; egy eszék-vuko­­vár-pétervárad-zimonyi, egy vukovár-vinkovezei s egy pétervárad-ruma-mitrovitzi vasútra; végül egy ruma-zimonyi vasútra. (A Dunaszabályozás) átnézeti térképét épen most fényképezik Schreckernél. E térké­pen az összes szabályozási munkálatok világo­san láthatók. E szerint Buda városa a császár­fürdőtől a rudasfürdőig rakpartot kap, a pesti rakpart pedig szintén meghosszabbíttatik a Tü­­köry-féle töltésig. Összesen 3 kikötő épül, Silos- Entrepots­k és Dockokkal s mindhárom kikötőt egy vasúti hálózat köti össze. A kikötők építé­sénél különös tekintettel lesznek arra, hogy a kikötők elég tágasak legyenek, nehogy úgy jár­janak azokkal, mint az újpesti kikötővel, mely alig néhány éve, hogy megnyittatott s már szűk­nek bizonyul be. E kikötők a transitó kereske­désnek nagy előnyére lesznek, mert a hajókról az árukat egyenesen a vasúti kocsikba s ezek­ből egyenesen a hajókba lehet majd szállítani. A térkép igen világosan van összeállítva. (Petőfi Zoltán) temetése tegnap nagy közönség részvéte mellett ment végbe, s külö­­nösen az ifjúság igen számosan volt képviselve. Az ifjú nagyatyja, Szendrey Ignácz levelet intézett hozzánk, melyben a rokonok nevében köszönetet mond mindazoknak, kik részvétüket oly nagy arányban kitüntették. (C u r i o s u m.) Az ellenzéki német lap Pulsz­­ky Ferencznek a polgári körben tartott fölolva­sásáról azt mondja, hogy az értekező a magyar nyelvet sem bírja oly módon, miszerint azon tu­dományos fölolvasást tarthatna. Mi úgy tudjuk, hogy Horn Ede úr is részeltette már saját club­ját hasonló fölolvasásokban, és pedig szintén­­ magyar nyelven. (A budapesti ügyvédi egylet e­l-ső szakosztálya folyó évi nov. 10-én esti 6 órakor az egyleti helyiségben ülést tart. Tárgyak : 1. intézkedés a beszerzendő könyvek iránt; 2. in­tézkedés az italmérési jog rendezését illető tör­vényjavaslatra nézve; 3. az úrbéri és rokonbir­tokviszonyok rendezését tárgyazó törvényjavas­latra vonatkozó előadói jelentés. Elnöki megbí­zásból Dr. Győry Elek, szakosztályi jegyző. (H . m e n.) Köves György, ügyvéd, holnap tartja menyegzőjét Köves Mari kisasszony­nyal, Köves,, János felsőőrsi földbirtokos leányával Felső-Őrsön, Veszprém megyében. (Budai dalárda.) Az 1. hó 8-án, esti 8 órakor, Budán a „Fáczán“ czímü vendéglő nagy termében tartandó dalestélynek műsorozata. 1. „Reggeli vándorlás“ kar zongorakisérettel H. Essertől. 2. „Kérdeztem a rózsát“ kar Them Károlytól. 3. „Adagio és Finale“ F. Mendels­sohn D-dúr ha­ngzatkájából. Zongora- és hege­dűre. Előadják: zongorán Neumeyer P. M. úr, hegedűn Csutor Sándor ur. 4. „A kápolna“ kar Beckertől. 5. a) „Du kleines blitzendes Sterne­lein“ czimü ének zongorakisérettel Rücken Fr.­­tól. b) „Der Himmel im Thale“ czimü ének zongorakisérettel Marschner H-től. Előadja Lo­cher Albertini Mária alasszony. 6. „Szent he­verd el napja“ kar Rücken Fr.-től. 7. a) „Utas­dal“ zongorakisérettel Mendelssohn Gy.-től. b) „Romance“ egy spanyol daljátékból Schumann R.-tól. 8. „Ki a gonddal“ kar Krieger György­től. Ennek vége­ztével tánczvigalom. (A budapesti Fröbel nevelési nő­egylet), melynek eddigi működésére az egylet körében fölmerült viszályok zsibbasztólag hatot­tak f. é. oct. 26-án az említett akadály szeren­csés leküzdésével újra alakíttatván, az ez alka­lommal megválasztott, s a nők köréből szerve­zett választmány első vegyes ülését nov. 5-én a „Népkör“ helyiségében tartotta meg. Ez alka­lommal a nagy számmal egybegyűlt tagok so­rából a felügyelő bizottmány elnökévé Szabó Endre igazgató, jegyzővé Iricsek tanár válasz­tatott meg, az alapszabályok revisiója czéljából hat­tagú vegyes bizottság küldetett ki, végre­­ a Széchenyi-téren már legközelebb megnyitandó gyermekkert vezérlőjéül ideiglenesen özv. Grel­­lingerné asszony választatott meg, a végleges választás pedig pályázat hirdetése után leend eszközölve. — Az egylet jelenleg 140 tagot számlál. (Az országgyűlési gyakornokok testületének) ez évi igazg. választmánya megalakult. Elnök lett Balogh Andor (közfel­kiáltással) ; alelnök: ifj. Darányi Ignácz; titkár: György Endre; jegyzők: Csillag Gyula, Matina Lajos, Varró Sándor, Viski K. Bálint; pénztár­nok : Haviar Dani; ellenőr: Meskó László; könyvtárnok: Fülöp Károly; alkönyvtárnok: Haim József; választmányi tagok: Hegedűs, Sándor, Dózsa Samu, Szivák Imre, Schiller de Katona Mór, Kollár Ferencz, Kanyó Jenő, Ro­senberg M., Wekerle Mór, Szöllősy Sándor.

Next