Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-08 / 269. szám
A 35. §-ban e szavak: „a sorrendben következő póttag“ — ezekkel váltattak fel: „új választás által“. A 36. § helyett ezen szövegezés fogadtatott el : Ha olyan választatik meg, aki mint egyik legtöbb adót fizető már tagja a képviselőtestületnek, és a választást elfogadja, helye a sorrendben következő legtöbb adót fizető által pótoltatik. A 46. §-ban „toroltatnak“ helyett „bűntetteinek.“ A 48. § „a fölöttes“ helyett „az „illető“ létetett ; az 50. § második bekezdésében „rendes és „tiszteletbeliek“ szavak kihagyattak. Az 51. §-nak azon alineája : „a kérdést szavazatra az elnök teszi fel“, ekként toldatott meg : „Szavazás előtt a kérdés megállapításához szólni a tagoknak jogában áll, és elágazó vélemények esetében a többség határoz.“ Az 52. §-nak „büntettethetik“ szava után felvétetett: „mely birság a községi szegényalapra fordítandó.“ Ezen módosítványok megtételében és általában a felmerült vitában leginkább részt vettek: Deák, G hy cz y, Nehrebeczky, Schwarcz, Benedek, Tisza Lajos, Ordó dy, Széll. j£f A fennérintett két fejezetnek többi szakaszai elfogadtattak. A törvényjavaslat tárgyalásának folytatása holnap 10 órakor tartandó osztályülésre halasztatott. (A VIII. osztály) elvégezvén az úrbériségi törvényjavaslat tárgyalását, ma is ezét két törvényjavaslatot tárgyalt és fogadott el lényeges változtatás nélkül, ezek a bérföldekre és irtványokra vonatkozó törvényjavaslatok, melyekben az osztály előadójává a központban Királyi Pál választatott. (A VIII. osztály) szerdán nov. 9-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy az úrbéri birtokviszonyok rendezésére vonatkozó tvjavaslatot. Győrffy Gyula, osztályjegyző. (A képviselőház első osztálya)nov. 8-án d. e. 10 órakor ülést tart. Tágy: a községi rendezés 100 és 101 §-a, Metz. A „K. Z.“ Wachenhuban tollából novellisticus rajzokat hoz Metz várából, melyek legérdekesebbjeit ezennel közöljük. E rajzok már azért is kiválóbb figyelmet érdemelnek, mert egy porosz ember constatálja bennök először Metz lakóinak ellenszenvét a poroszok iránt, másodszor azt, hogy a capituláló franczia hadsereg külső kinézése nem igen mutatta, hogy valami rendkívüli szenvedéseken és nélkülözéseken ment át az ostrom idején. A közlemény így hangzik : October 31. Metz székesegyház terén Fabert tábornagy vasszobra áll, vasból öntött jelszavával: „Mielőtt a várat átadnám, melyet a király reám bizott, engem s egész családomat a résre kellene állítani, s még akkor sem lennék áruló!” Éles ellentéte a jelennek! Metz lakói a fekete szobrot fekete gyászfátyolba takarák, midőn a „szűz“ erősség az ellenségnek magát átadta, s a nép legújabb történészei az utczák falaira iták „Traitre Bazaine! — Coffínieres et Bazaine sont de traitres et des laches !“ — s az egész helyőrség, a falak megött toborzó csapatok azt kiálták és kiáltják ma is: „Elárultak bennünket! Metzet nemvették be, Metz szűz, amint előbb volt, Metzet a két gazember eladta, kik a legyőzhetőekt az ellenség kezeibe játszották.“ Midőn ma reggel Ars sur Moselleből Metzbe mentem, már a távolból láttam a franczia tábortüzek sűrű füstjeit, melyből a lovasok köpenyeinek erős piros színe kitűnt. Itt ezen a réten, a Jouyból Frescatyba vezető úton táborozott az éjjel a fogoly hadsereg. Erőteljes, szép alakok főleg a gárda katonák csapatosan álltak a tűzhelyek körül, le a Moselle partjáig, a meddig a szem látott, egyetlen tarka-barka tábor, őreink által körülállva. És odaát Frescatyból se még más vonat közeledett; egész zászlóaljak, melyeket épen most vezettek ki a városból; gyalogság, lovasság összevissza minden ezredből, mindnyájan fris arczokkal, melyek színét részben valószínűleg a téli hideg okozta. Talán túlzó ama kép is, melyet phantáziánk akaratlanul egy az éhség által capitulatióra kényszerített hadseregről magának alkot, de ragaszkodom azon meggyőződéshez, hogy ezen hadsereg megadta magát, mielőtt a nélkülözés minden kínját érezte volna. A festő nem találna szebb mintát, mint e tábort, mely különben élénken emlékeztet a szigettáborra Sedan mellett. A városba vezető út is, előőrseink lövészárkai előtt, minden fegyverü franczia katonákkal volt túltömve, kik apróbb csapatokban a táborba mentek. A házak falain nyitott lőrések, a bemetszések és torlaszok jelölék meg előőrsvonalunkat jobb felé, míg bal felől a St. Quentin erőd az egész Moselle-völgy felett uralkodva, mint a megtört dacz pillantott le. Az út melletti házakat az erődök gránátjai részben igen megrongálták. Egy sánczkosarakból készült torlasz mutatta meg nekem a franczia vonalat. Túl rajta a réten egész a vasútig már dögök feküdtek szerteszét. A viaduct előtt hányt franczia sánczok mögött igen roszul nézek ki. Itt szárított csontvázak, még fris lóhullák feküdtek, melyekből egész darabok voltak kimetszve. A sánczok falain lónus-darabok függtek, s az esőtől áthatott földön hevertek. Metzben 13,000 darab lovat ettek meg, valószínűleg a döglöttekkel együtt, melyeket a szegény lakosok élvezettel ettek. Azt fogják mondani, hogy ez elegendő bizonyíték, miszerint a szükség mégis a legfőbb fokra hágott. De ez csalódás; a lóhústól való irózás csak előítélet, s magunk is többször eszszük azt, mint hiszszük. Kalafat ostroma alatt a török katonák és tisztek élvezettel vágták ki a lelőtt lovak testéből beefsteakjeiket, s midőn ma Metz egyik szállodájában ebédeltem, azon határozott meggyőződésben voltam, hogy a pikáns mártásban elém tett hús valamely szürke vagy pejlónak húsa, mely a háromnak áldozatul esett. Szédítő bűz volt e sánczok körül. A viadulorlaszok zárták el, már porosz előőrsök. Rongyok s mindennemű piszkos ott benn feküdtek a mezőn szanaszét, nehány Taradékok nyomorubb helyzetben volt. Előttem Wyi,aleg terült el Montigny külváros és erőd, minden piszkosan és elhagyatva. Porosz katonák voltak már a házakban, az ablakokból a lakosok ostoba képpel néztek ki s látszott rajtuk, hogy nem tudják, örüljenek vagy boszankodjanak-e,mert az ostrom megszűnését szerették, de a porosz helyőrséget gyűlölték. Franczia tisztek álltak mindenütt az ajtók előtt, a nélkülözhetlen sétabottallkezekben, fegyver nélkül s mégsem használva föl a fogságba utazás nekik engedett idejét. Erős porosz katonacsapatok vonultak mindenfelé, lovasok vágtattak az utczákon át, a fuvarosok összevissza kiabáltak, vezényszavak hangták túl a lármát s az ég az egészet bosszús esőfátyollal takarta el. A külváros alatt az elvonult hadsereg táborhelyei voltak. Itt-ott még álltak a sátrak, az esőtől átázva, belül piszokkal telve; a levágott fák törzseit már megfekezte az időjárás. Egy futó napsugár esett a baloldalon levő Mosellevölgyre, s azután ismét a szürke köd elől elfutott. A magas külmüvekről még alátekintettek az ágyuk. Az egész út a hídig elszáradt lovakkal volt telve, melyek teljesen szenynyel fedett, s részben részeg lovasai ordítva kergeték őket előre. Kiéhezett, nyomoru állatok legeltek szanaszét, s éhesen tépték ki a kevés fűszálakat, melyek itt-ott a földből kibújni mertek, százanként hevertek a franczia katonák piszkos egyenruhákban, s a piros nadrág szinét a sár alig engedte látni. Részeg zuávok és vadászok, kik már a sárban fetrengtek, tántorogtak elszáradt, vérpiros arczokkal idestova, bámulva és kezeikkel a légben hadonázva. Feldöntött taligák,lóhullák, uratlan öszvérek, markotányoskocsik, melyek körül éhes tömeg alakult, zárták el az utat. Hosszú sorban jöttek a kivándorlók kocsijai, ama szerencsétlen családokéi, kik a vidékről a várba menekültek. Ládák és szekrények, ágyak, matraczok, sopkák és konyhaszer feküdtek szanaszét ; a szegény emberek csekély vagyonukat elárvult, talán elpusztított házaikba viszik viszsza, hogy tűzhelyüket ismét fölépítsék, és ama csöndes boldogságot — bizonyára hasztalanul — keressék, melyből a háború felijeszté őket. A nők és a leányok könytől kipirult szemei, a férfiak daczos tekintete, dajkák csecsemővel karjaikon, aggastyánok és matrózok, kiket még csak néhány lépés választ el a sirtól . .. mindez végtelen szomorú processió volt, mely kétségkívül még sokkal több nyomort tartalmazott, mint azt a külső eláruló. Zárt fogatokból, melyek a kocsi tetejéig sárral voltak befecskendezve, elvadult, torzonborz arczok meredtek ki. Ezek franczia tábornokok voltak, kik siettek német földre menekülni, mielőtt a nép boszuja ellenök kitör. Néhány részeg gárdista az egyik kocsiban Bazainet akarta felismerni, s a leghevesb szidalmakba tört ki. Bazainet átkozza mindenki s az „Indépendant“ ma „Judás aranyáról“ beszél, kérdve, hogy a marsall az árulásért mennyit kaphatott Bismarcktól. Metz várának jelentősége sokkal ismertebb semhogy itt azt különösen is kiemelni kellene. „Le lion messin“ összelánczolt tagokkal feküdt itt, s eltűnt az oroszláni dacz, midőn a várhídján át a Serpenoise kapuba bekocsiztam. Sedan állt tekintetem előtt. Sedan, amint a capitulatio utáni reggelen megpillantam: a szűk utczák megtelve a lefegyverzett,kis podgyászukat hónuk alatt vivő katonákkal, a passiv emberek tarka vegyüléke, mely resignatio vagy bizonyos „bitófa-humorral“ mozgott egymásba ütödve; a polgárság ajtókban, vagy ablakokban a fejeket kimeresztve, s a győzött és legyőzöttek, mint eczet és olaj, úgy veszik ki magukat egymás mellett. A raktárak vagy tüntetőleg be vannak zárva, vagy erőszakkal kinyitva; a mészárosok vas rovátkái mögött a lóhús kiállítása ötlik szembe; a gyászöltönyű nők kikerülik a győzők tekintetét, a férfiak udvariasan kitérnek előlük, de ez az udvariasság csak oly ártatlan, mint holmi töltött gránát. Ne várják s ne reményljék a németek, hogy e lakosságnál akár nemzedékeken át majd rokonszenvre találnak !Ezek jobban gyűlölnek minket — úgy mond a porosz író, mint maguk a francziák, s hogy Metz német maradjon, ahhoz vas kéz lesz majd szükséges! Metz utczái telve voltak katonák, nevezetesen pedig franczia tisztekkel, kik „bon voyage,“ vagy „au revoir“-t kiáltottak egymásnak, itt-ott a polgárokkal kezet szorítottak és elutazni készültek. Némely tisztet gyászban öltözött neje vagy kedvese követe. Az utczasarkokon hivatalos felhívás volt, két utazásra Németországba. A porosz katonai hatóság arról értesíti a tiszteket, hogy délután 500 személyre szánt külön vonat megy Németországba és felhívta őket, hogy használják ezt fel. Húsz franczia katonára az utczákon alig jött egy porosz. Ha bátra kerül a dolog, a francziák agyonverik a poroszokat. Mint azonban Sedanban, úgy itt is minden csöndesen folyt le, egy excessus sem történt, és pedig még a kávéházakban sem, ahol a francziák és németek sűrűn egymás mellett ültek. Midőn a „Hotel du Nord“ éttermeibe léptem, azt telided teli találtam franczia tisztekkel. Ellenséges táborba jutottam, sehol sincs porosz egyenruha. Az egyik asztalnál még volt hely, le akartam ülni. „Pardon, Monsieur — szólt a kocsmárosné — les places sont prises pour les officiers! — és úgy félvállról tekintett reám. „Pardon, Madame — feleltem, — vous vous trompez; les officiers sont pris, pas les places!“ Úgy látszik, hogy ez a kocsmárosnénál megtette a maga hatását, és adatott nekem bocuf ála mode-ot, melyen kétségkívül még néhány héttel ezelőtt huszár lovagolt, vagy mely ágyút húzott. Legényünk elővigyázatból Arsról egy darab fehér kenyeret hozott s azt az asztalra tette. „Tiens, lejolipain!“ — kiáltottak fel a pinezérek, úgy bámulva a fehér kenyérre, a mint az ember a herculanumi ásatásokat bámulja. „Holnap nekünk is fehér kenyerünk lesz .“ — tette hozzá, amíg én kezembe vettem az ostrom napjaira készültet. Az oly nehéz volt, mint ólom, rozsból kellett volna sütni, de biz art zabból sütötték. Négy hét óta nem volt más kenyér Metzben, holnap azonban a nyomor véget ér, mert Arsból máris egy millió ratio van útban. Itt-ott azonban már is láthatni, a „jóélés“ nyomait. Láttam, amint tyúkot, kappant, libát vittek az utczán; az ablakokban strassburgi pástétom és más csemege volt kiállítva. Mint már mondom, éhen senki sem halt meg, s a nyomornak véget vetettek, amint az nagyobb fokra kezdett emelkedni. A legaggodalmasabb vot a várban a betegek száma, mely a 4000 tiszt betudásával 34 ezerre emelkedett. A sánczok alatt állott katonáknak a tartós esőben roppant sokat kellett szenvedniük. A Place-royalon összehordták a vasút összes készletét s a kocsik kórház- és táborozási helyül szolgáltak. A roppant kocsipark felett Ney marsall szobra emelkedik, melynek kezébe franczia zászlót dugtak. A nagy kaszárnyák, a raktárak, a lovarda a téren, mind üresek; a lovassági kaszárnya udvarán fekszenek roppant halmazokban az átszolgáltatott franczia fegyverek ; a mérnökkari kaszárnya előtt néhány részeg ember dülöngött. Mint Sedan, úgy most ismét Metz nagy lóvásár volt. A tiszteknek el kellett adni lovaikat, egyelőre azonban még nagy árt követeltek. Az elővárosokban az elsoványodott lovak, mint a kutyák barangoltak ide s tova, némelyik éhen rogyott össze. Az öszvér szintén sok százával jár falkástul, s a sárban keres kis eleséget. A városban minden rendben ment végbe. A tisztek a Hotel de l’Europe előtt gyűltek össze; a katonák kirendelt helyeikre vonultak. A markotányos kocsik már betódulnak s a legfényesb üzleteket csinálják. A külvárosokban hemzseg a sok részeg ember. A német csapatok pedig a nagy sárban, nagy esőben készülnek Páris felé Páriából. Az angol lapok Páriából léghajón érkezett több levelet hoznak, melyek az ostromolt világváros helyzetéről számos érdekes részletet tartalmaznak. A „Times” levelezője, kinek tudósításai oct. 25-ig terjednek, még igen reményteljes hangon is. Noha — írja, a húskészlet fogy, mégis a legtöbb vendéglős elég jó konyhát visz aránylag mérsékelt áron, így például a „Diner de Paris “4Va frankért levest, mellékételt, halat, két tányér húst vagy főzeléket tetszés szerint, salátát és desertet s egy üveg bort ad, mely ha nem is kitűnő, mégis halálos következmények nélkül iható, így megy ez mindenütt s a meddig ez tart, alig fog öntudatra jutni, hogy az ostrom valóban megkezdődött. A szegények pedig a „cantines nationales“ekben ingyen étkezhetnek s igy szegény és gazdag még messze van az éhhaláltól. E ténynyel levelező nem tudja öszhangzatba hozni, hogy otthon csak igen kis adag húst kaphat s azt mondja, hogy hir szerint nem sokára a vendéglőkben is úgy lesz. Levelező Rochefort egy hőstettét is elmondja. Ez Pelletannal s pár ismertebb nagysággal az amerikai mozgókórházat az erődökön túl meg akarta nézni. Rochefort azonban fele után vissza maradt, őszintén megvallva, hogy nem képes vért nézni. Kevésbé éyérmesen ítél a „Daily News“ levelezője, ki elmondja, hogy a párisiak tekintet nélkül a jövőre elpazarolják élelmiszereiket s úgy tesznek, mint az iskolás gyerekek. Ő is erősíti, hogy kiki naponkint csak 100 gramm húst kap s ezért is két óra hosszáig várni kell a mészáros ajtaja előtt. Beszéli, hogy ő egy vendéglőben ebédel, a hol lóhust adnak marhahús helyett s a hol macskákat tálalnak házi nyulak helyett. Nagyon dicséri a macskahust s ajánlja, hogy ezentúl senki vizbe ne fojtsa macskáit, hanem inkább egye meg. 20-áról kelt levelében beszélt, hogy egy vendéglős kijelenté vendégeinek, hogy ezentúl mindenki csak egy tál húsételt kap, és ez is meglehetős kicsi lesz. Ami a közvéleményt illeti, valamennyi hírlap kivétel nélkül mind protestál Anglia vagy Oroszország beavatkozása ellen. Picard közlönye azt mondja: „Későn van! Francziaország nem fogadhat el oly közvetítést, mely az ellenséget biztosságba helyezné, holott a győzelem most bizonyos. A tábornokok azt hiszik, hogy a németeknek csak huszonhat ostromágyusuk van. A sereg s a mozgó nemzetőrök már röstellenek a falakon kívül tanyázni. 300 ezer nemzetőr a város falain belül tartja gyakorlatait. Azon terv, hogy a nemzetőrség önkénteseiből a rendes hadiszolgálatra 40.000 embert kiképezzenek, teljesen meghiúsult. Alig 7000 ember jelentkezett önkénytesen. Ami az 1500 ágyút illeti, azok ugyan még nem léteznek, de azért soknak már van neve. Az egyiket „Jules Favre“ nak, a másikat „Populace“-nak keresztelték. „Már halljuk dörgésüket, s látjuk, mint tizedelik meg a poroszokat“, mondja a „Temps“, mely szintén előre árulja a medve bőrét. A Flourens affaire még mindig nincsen befejezve. A „Daily Telegraph“ egy oct. 28-diki levele szerint a párisi hivatalos lap constatálja, hogy az említett úriember már másodszor vette ismét át a katonai parancsnokságot, melyet már kétszer tett le. Flourens átvette a parancsnokságot azon ürügy alatt, hogy újra megválasztották, miről azonban illetékes helyen semmit sem tudnak, s miről különben sem mutathat fel jegyzőkönyvet. Ezenkívül Flourens úr, jogtalan czimre támaszkodva, és álürügy alatt megverette a riadót, hogy a nemzetőröket a városháza ellen izgassa. Ezen körülmények folytán, melyek nyilvános megsértései a harczi jog s a magánjognak, fenyitővizsgálat indíttatott ellene, vlltak Albrecht herczeg és Wittich tábornok vezénylete alatt. Franc tieurökkel kisebb csatározások után Vitray községhez értek a csapatok s a főhadiszállás itt maradt. Az előőrsök St. Loup-ig nyomultak előre. A negyedik lovasosztály Metlay le Vidameba indult. Ezen osztály előőrsei és csatárai mindig sokat szenvednek a fegyveres néptől. A lovasságnak meg van hagyva, hogy minden falut, ahol magánszemélyek rájuk lőnek, felégessenek. 21-én Chartres felé indult a két hadosztály. Mivel a német hadiszálláson tudták, hogy Chartres jól meg van erősítve, Wittich tábornok a Hontheim lovas dandárt Thivart felé küldte, hogy a gyalog hadosztály balszárnyát fedezze. Egy század utást ez alatt az Amilly melletti vasúti hídnál meggátolta a közlekedést. — A gyalog hadosztály egyenesen Chartres felé indult. — Midőn az előcsapat Morancezbe ért, több majorságból tüzelni kezdtek rá, de midőn két zászlóalj megrohanta a francziákat, ezek visszavonultak. Wittich tábornok most a tüzérséget félkörben felállító Chartres előtt. Mialatt így rendezkedett, a morancez-i plébános kihallgattatást kért, és ajánlkozott, hogy bemegy Chartresbe, s a lakosságot megadásra szólítja fel. A tábornok beleegyezett, de kikötő, hogy déli egy órára a praefect, a maire és több előkelő polgár megjelenjen nála; ellenkező esetben megkezdeti a lövetést. Ezalatt Hontheim tábornok a balszárnyon harczba elegyedett 3 zászlóalj mozgó nemzetőrrel, kik azonban nem soká állották meg helyöket, hanem egy lovas támadás elől egy erdő sűrűjébe vonultak vissza. Onnan lövöldöztek a porosz lovasságra, de csakhamar a rejtekből is elűzettek néhány gránátlövés segélyével. E szerint még csak a chartresi polgárság megállapodásai forogtak kérdésben. A város bezárása déli 1 óráig az által haladt, hogy balfelől az amilly-i magaslatokon egy üteget lehetett felállítani. Szerencsére belátta a municipális tanács, hogy a bombáztatás pótolhatlan veszteséggel járna, főkép mivel a székesegyház magas fekvése miatt nem kíméltethetnék. A város képviselői idején érkeztek Morancezba,és 5 órakor aláírták a capitulatiót, mely az őrség felének szabad elvonulást engedett. 2000 mozgó nemzetőr lefegyvereztetett. A capitulatióban különösen ki volt kötve, hogy a chartresi boltok és raktára nyitva álljanak, a tábornok ellenszavát kötötte le, hogy " város ment fog maradni minden erőszakos requisitiótól. Az utczák ki voltak világítva; a számosan egy begyült lakosság teljes csendben maradt. 22-én és 23-án Chartresben maradtunk. A további út tudvalevőleg Dreux felé lesz, de erre nézve pontos adatok még hiányzanak. Az orleansi porosz sereg műveletei. A műveletekről, melyeket az Orleansból kiküldött porosz csapatok Chateaudun elestétől fogva Chartres bevételéig véghezvittek a „Staatsanz.“ következőket írja: Miután a csapatok a chateauduni vásártért elfoglalták, a pusztítás iszonyú képe tárult eléjük. Bedőlt falak, félig elégett gerendák, leesett háztetők járhatlanná tevék az utczákat. A templom is majdnem egészen szét volt rombolva. Egy gránát épen az óramű közt robbant szét. Midőn a poroszok bevonultak, több egész utcza még javában égett; az iszonyú szélvész, mely akkor dühöngött, minden mentőkisérletet lehetlenné tett Alig tudtak elegendő szállást találni, Albrecht herczegi hadosztály-parancsnokság részére. A lovakat, melyek a város végén levő csűrökben helyeztettek el, este ismét máshová kelle vinni,mert a tűz ide is elterjedt. A tisztek a csapatokkal együtt szabad ég alatt tanyáztak. Az éjjeli harczban a francziák nem sokat gondolhattak sebesültjeikkel s igy sokan, amint a házakban sebesülve maradtak, ott el is égtek. A franczia őrséget Lipowsky nevű lengyel vezényelte. Oct. 20-án reggel a hadosztályok tovább va Verdun. Verdun ostromáról következő porosz forrásból jövő tudósítás van előttünk : Verdun, oct. 29. A 13., 14. és 15-diki bombázás óta erélyesen dolgoznak az ütegépítési anyag és felszerelések előállításán, hogy a rendes ostromot legközelebben megkezdeni lehessen. A franczia ágyukhoz melyeket nemrég a bombázáshoz használtak, porosz ostromágyuk jönnek, melyek egy része már megérkezett. A 60. sorezredet, a 8. vadászezredet, s több hadászszakaszt várják, a vártüzérség is kellően szaporittatott, szóval nem sokára oly eszközök felett fogunk rendelkezni, melyek gyors sikert engednek várni. A gyalogság, mely a cemnirozást eddig végezé, rendkívül kimerült, mert rendesen három nap közül kettőn át őrjáraton volt. Tegnap hajnalban Verdun helyőrsége két kirohanást tett, melyek egyidejűleg északnak és nyugatnak irányultak. Az első a bellevillei magaslatok ellen ahol nem rég ütegeket építettünk, továbbá a gyalogságunk által megszállt bellevillei falu ellen fordult. A falu mintegy 800 lépésnyi távolságban van a várhoz egy hegy lábánál, mely az ellenséges puskatűz határai közé esik. Sokkal hátra levő előőrslánczunk sem volt kellő összeköttetésben a faluval s igy az ellenség minden oldalról körülvehette azt, mig a mieinknek alig volt lehető gyalogságunkat Bellevilleben támogatni. A francziák értékesiték ez előnyöket, a Bellevillen túl levő magaslatokig nyomultak, honnan az ott álló néhány előőrsöt elűzték s egy időben Bellivellet túlerővel három oldalról megtámadták úgy, hogy a 65. ezred ott levő százada gyorsan visszavonulni volt kénytelen s csak a falun kívül állhatott meg, hogy az ellenség heves üldözését feltartóztassa. A század e mellett 52 katonát s egy tisztet veszte. A francziák visszavonultak a bellevillei magaslatokra, mihelyt gyalogságunk ellenök nyomult s tüzérségünk pár lövést tőn. Az ellenség e helyen nem lelte azon üteganyagokat, melyeket szétrombolni akart s csak egy ágyút semmisített meg. A francziák a nyugaton fekvő ütegek elleni kitörésükben is szerencsések voltak; itt megtalálták az ágyukat s beszegték őket. Az ekkor történt küzdelemben a francziák nem jelentéktelen veszteségeket szenvedtek, de fájdalom, a mieink sem voltak csekélyebbek. Különfélék. Pest,november 7. (Király ő felsége) egy, József főherczeghez intézett kabineti irattal meleg szavakban kifejezést adott megelégedésének a honvédség képessége és meglepő haladása felett, s azon óhajt fejezi ki, vajha a honvédség tovább is becsületére válnék főparancsnokának. A főherczeg ő felsége ezen kivonatát közlé a kerületi parancsnokokkal, hogy ezek azt napiparancsban tudtára adják a legénységnek. (Az első magyar fegyvergyárról jelentettük, hogy a miniszterelnök úr meglátogató, és oly állapotban találta, hogy a fegyvergyártás mielőbb kezdetét veheti. Most Lichnovszky gr., a fegyvertársaság elnöke, meglátogató a gyárat, kihallgatáson volt a miniszterelnöknél, s e kihallgatás alkalmával arról akarta meggyőzni a minisztert, hogy a fegyvergyártás Pesten, ahol nagyobb munkabért kell fizetni és gőzerőt kell alkalmazni a gyárban, sokkal költségesebb mint Steyerben, a társaság székhelyén. Ezenkívül még messziről kellene munkásokat hozatni stb. A gróf ajánlkozott, hogy a honvédség fegyvereit ezentúl is az eddigi mérsékelt árak mellett Steyerben készítteti, mert festen a fegyvergyártás különben is csak úgy volna lehetséges , ha a fegyverek finomabb alkatrészei Ausztriából hozatnának stb. Hogy miként dől el az ügy, eddig nem jutott köztudomásra. Mint az „U. St.“ értesül, a pesti fegyvergyárat a tél folytán még mitrailleuse-készítésre is berendezik, a kísérletek, ugyanis, melyeket most Bécsben a Wörndl által javított mitrailleuse-kkel tettek, kitűnően sikerültek. (Magyar tudományos akadémia.) Az osztávülést megelőzött összes ülésen Gyulai Pál emlékbeszédet tartott Pákh Albert fölött, melyet a tárczában bő kivonatban vesznek olvasóink. Az osztályülésen két rövid értekezés olvastatott fel, az egyiket: „A hang intensitásának megméréséről.“ Heller, budai tanártól olvasta az osztály elnöke, a másikat dr. Hirschler Ignácz mutatta be Saibner orvostudor Bukarestben lakó hazánkfiától. Czime: „A kettős torzszülés bonettana.“ Az ábrákban a bemutatott ikrek úgynevezett kettős torzszülést (monstrum duplex) képeznek, oldalt vannak összenőve és közös hasüreggel birnak. Egy oláh földművelő neje szülte. November 14-én a nyelv- és széptudományi osztályülésén Finály Henrik „a hasonértelmű szókról” fog értekezni. (B. Rauch bán helye,akinek fölmentését már bevégzett ténynek tekintik, egyelőre nem fogna betöltetni, s a „Zat.“ valószínűnek tartja, hogy Mihajlovics érsek kezelné ideiglenesen a báni ügyeket. (Alföldi vasut.) Az Algyő melletti vasúti hid a Tiszán át már teljesen készen van, az állásokat elszedték mellőle s a múlt héten robogott át rajta az első mozdony. Most már közel várható az egész szeged-vásárhely csabai rész megnyitása. (Vasúti előmunkálati engedélyek.) A közlekedési minisztérium Winterstein úr és társainak előmunkálati engedélyt adott egy csáktornya-körmendi vasútra; egy pesti-halaskalocsa-szabadka-újvidék-zimonyi vasútra, egy szabadka-bajai szárnyvonallal; egy eszék-vukovár-pétervárad-zimonyi, egy vukovár-vinkovezei s egy pétervárad-ruma-mitrovitzi vasútra; végül egy ruma-zimonyi vasútra. (A Dunaszabályozás) átnézeti térképét épen most fényképezik Schreckernél. E térképen az összes szabályozási munkálatok világosan láthatók. E szerint Buda városa a császárfürdőtől a rudasfürdőig rakpartot kap, a pesti rakpart pedig szintén meghosszabbíttatik a Tüköry-féle töltésig. Összesen 3 kikötő épül, Silos- Entrepotsk és Dockokkal s mindhárom kikötőt egy vasúti hálózat köti össze. A kikötők építésénél különös tekintettel lesznek arra, hogy a kikötők elég tágasak legyenek, nehogy úgy járjanak azokkal, mint az újpesti kikötővel, mely alig néhány éve, hogy megnyittatott s már szűknek bizonyul be. E kikötők a transitó kereskedésnek nagy előnyére lesznek, mert a hajókról az árukat egyenesen a vasúti kocsikba s ezekből egyenesen a hajókba lehet majd szállítani. A térkép igen világosan van összeállítva. (Petőfi Zoltán) temetése tegnap nagy közönség részvéte mellett ment végbe, s különösen az ifjúság igen számosan volt képviselve. Az ifjú nagyatyja, Szendrey Ignácz levelet intézett hozzánk, melyben a rokonok nevében köszönetet mond mindazoknak, kik részvétüket oly nagy arányban kitüntették. (C u r i o s u m.) Az ellenzéki német lap Pulszky Ferencznek a polgári körben tartott fölolvasásáról azt mondja, hogy az értekező a magyar nyelvet sem bírja oly módon, miszerint azon tudományos fölolvasást tarthatna. Mi úgy tudjuk, hogy Horn Ede úr is részeltette már saját clubját hasonló fölolvasásokban, és pedig szintén magyar nyelven. (A budapesti ügyvédi egylet el-ső szakosztálya folyó évi nov. 10-én esti 6 órakor az egyleti helyiségben ülést tart. Tárgyak : 1. intézkedés a beszerzendő könyvek iránt; 2. intézkedés az italmérési jog rendezését illető törvényjavaslatra nézve; 3. az úrbéri és rokonbirtokviszonyok rendezését tárgyazó törvényjavaslatra vonatkozó előadói jelentés. Elnöki megbízásból Dr. Győry Elek, szakosztályi jegyző. (H . m e n.) Köves György, ügyvéd, holnap tartja menyegzőjét Köves Mari kisasszonynyal, Köves,, János felsőőrsi földbirtokos leányával Felső-Őrsön, Veszprém megyében. (Budai dalárda.) Az 1. hó 8-án, esti 8 órakor, Budán a „Fáczán“ czímü vendéglő nagy termében tartandó dalestélynek műsorozata. 1. „Reggeli vándorlás“ kar zongorakisérettel H. Essertől. 2. „Kérdeztem a rózsát“ kar Them Károlytól. 3. „Adagio és Finale“ F. Mendelssohn D-dúr hangzatkájából. Zongora- és hegedűre. Előadják: zongorán Neumeyer P. M. úr, hegedűn Csutor Sándor ur. 4. „A kápolna“ kar Beckertől. 5. a) „Du kleines blitzendes Sternelein“ czimü ének zongorakisérettel Rücken Fr.tól. b) „Der Himmel im Thale“ czimü ének zongorakisérettel Marschner H-től. Előadja Locher Albertini Mária alasszony. 6. „Szent heverd el napja“ kar Rücken Fr.-től. 7. a) „Utasdal“ zongorakisérettel Mendelssohn Gy.-től. b) „Romance“ egy spanyol daljátékból Schumann R.-tól. 8. „Ki a gonddal“ kar Krieger Györgytől. Ennek végeztével tánczvigalom. (A budapesti Fröbel nevelési nőegylet), melynek eddigi működésére az egylet körében fölmerült viszályok zsibbasztólag hatottak f. é. oct. 26-án az említett akadály szerencsés leküzdésével újra alakíttatván, az ez alkalommal megválasztott, s a nők köréből szervezett választmány első vegyes ülését nov. 5-én a „Népkör“ helyiségében tartotta meg. Ez alkalommal a nagy számmal egybegyűlt tagok sorából a felügyelő bizottmány elnökévé Szabó Endre igazgató, jegyzővé Iricsek tanár választatott meg, az alapszabályok revisiója czéljából hattagú vegyes bizottság küldetett ki, végre a Széchenyi-téren már legközelebb megnyitandó gyermekkert vezérlőjéül ideiglenesen özv. Grellingerné asszony választatott meg, a végleges választás pedig pályázat hirdetése után leend eszközölve. — Az egylet jelenleg 140 tagot számlál. (Az országgyűlési gyakornokok testületének) ez évi igazg. választmánya megalakult. Elnök lett Balogh Andor (közfelkiáltással) ; alelnök: ifj. Darányi Ignácz; titkár: György Endre; jegyzők: Csillag Gyula, Matina Lajos, Varró Sándor, Viski K. Bálint; pénztárnok : Haviar Dani; ellenőr: Meskó László; könyvtárnok: Fülöp Károly; alkönyvtárnok: Haim József; választmányi tagok: Hegedűs, Sándor, Dózsa Samu, Szivák Imre, Schiller de Katona Mór, Kollár Ferencz, Kanyó Jenő, Rosenberg M., Wekerle Mór, Szöllősy Sándor.