Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-08 / 269. szám

269. szám. Kedd, november 8.1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez k­rédendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi­ részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 frt. Félévre .­­ . . 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra .... 3 „ 70 kr­ Egy hóra . . . 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos netitsor 25 ujkr. Haas PEST, NOVEMBER 7.­ ­ A bécsi lapok, s kiváltkép azok, me­lyeknek összeköttetése a közös külügyi hivatallal általánosan ismert, egy idő óta nagy előszeretettel foglalkoznak a Német­ország és Ausztria között kötendő szövet­­séggel. Mi részünkről, mielőtt a­ e nagy horderejű kérdés tüzetes vitatásába bo­csátkoznánk, előbb a német, s specializer a porosz közlönyök részéről várjuk az a­cquist. Úgy hiszszük, hogy a viszonyok e­ tekintetben tökéletesen indokolják tar­tózkodó magatartásunkat. Valamint a két cabinetnek ez ügyben netán történő hiva­talos érintkezéseiben okvetetlen az észak­n amét cabinetnek erkölcsi kötelezettsége az initiativa, az első lépés , úgy a publi­­cistica magatartásában reánk nézve ha­sonló reserva van ajánlva. S őszintén meg­vallva, mindeddig a németországi közlö­nyök, kiváltkép azok, melyekben teljes erejükben vagy félhivatalosan föleresztve, kormánygondolatok látnak napvilágot, nem igen nógattak eddigi hallgató és figyelő magatartásunk elhagyására. A­ki e kérdés napirendre tűzésének alkalmából Beust gr. német politikájának kikeresni akarná összes csinyját-bingját s fölnyírná e czélból a vörös könyveket, ezek okmányait kétségkívül csak igen szomorú benyomás között lapozhatja át.Ha egy államférfim politikájának critériuma az eseményekben áll, melyeknek előké­szítésében és létrehozásában ő maga is tetemes részt vesz, akkor Beust gr. leg­jobban teszi, ha fátyolt von mindarra, a­mit az utolsó három évben irt és mondott. A jelen háborúnak ijedelmesen vakító fényét e sürgönyök s a bennök nyilat­kozó politika nem tűri meg. Nem szándékunk azonban recriminálni, hisz gr. Beust vezérgondolataiban a sok tévedés között, melyeken ámulattal me­reng el szemünk, akadhatni oly esz­mékre is, melyek mellett megpihenhet­nénk, a­nélkül,hogy fájdalmasan érintene a köztük és az európai események között tátongó, áthidalhatlan űr. Egy ily eszmét akarunk jelenleg reproducálni, tanulsá­gul mindnyájunkra, s mindenek előtt ama férfiúra nézve, ki azt három év előtt papírra vetette. 1867-diki április 6-án Beust báró kö­vetkezőleg ír Trautmansdorf grófhoz Mün­chenben : „A­mi az Ausztria és a Po­roszország vezetése alatt álló Új-Német­­ország közötti viszonyt illeti, ez ügyet nem tekinthetem másnak, mint érdekkér- tésnek, még pedig első rangú érdekkér­désnek. Jövő elhatározásainkat nem fog­ják eldönteni sem szenvedélyek, sem ér­zelmek, s nem is történeti visszaemlé­kezések, származzanak ezek 1866-ból, vagy a múlt századból; első­sorban a mo­narchia biztonságát, s másodikban elő­nyét fogjuk szemünk előtt tartani. Oly viszonyokba, melyek csak­is terheket és kötelezettségeket bánítanának reánk a legkisebb viszonszolgálat nélkül, a mo­narchia még előbbeni német szövetségtár­sai érdekében sem bocsájtkozhatik. Ha a német kormányok szavaiban és tetteiben Ausztria iránt barátság nyilatkozik, vagy a kívánság, ez államnak használni, ez ná­lunk mindig viszhangra talál, s mi közre­működhetünk­ azon czél elérésére, hogy a jövőre nézve a mostaniaknál szerencsé­sebb viszonyokat bírjunk megállapítani. De igen solid biztatásokra van szükségünk oly irányzatok ellen, melyek reánk nézve nem kedvezőek, hanem veszedelmesek, s nem szabad tőlünk szolgálatot k várni, a melyet hasonértékű viszonszolgálat ne compensálna teljes mértékben.“ Ha vezető államférfiainknak módjuk lett volna arra, hogy e szavak 1867-ben többeknek vétessenek puszta szavaknál, ma tán nem kellene a nehéz tanulmányt újra kezdeni. De bármiként tekintsük a dolgot, annyi bizonyos, hogy e sorok ta­­lálólag jellemzik a jelenleg követendő utat is, s a kérdés csak az lehet, hogy mi­ként illeszszék azt a beállt eseményekbe. Ha ugyanis Poroszország a szövetség­­kérdését netán csak azért vetné föl, hogy segélyével a nemzetközi decorumnak leg­alább látszatát megmentse, s Ausztria- Magyarország beleegyezésével tehesse ma­gástul a prágai békeponton, s viszont, ha másrészről szintén mindenféle reser­­vákkal fogadják el a mentőnek mondott gondolatot , akkor jobb az egészről hall­gatni. Egy Gastein már untig elég volt, s többet nem kívánunk belőle. Állásunk e pillanatban olyan, hogy kétes mindenfelé. Bizonygatják ugyan nekünk, hogy jó barátságban élünk olasz, orosz, német, török és tatárral, é­s va­lójában úgy érezzük, mintha már készül­nének ütni a dobot a mi bőrünkre. A bizonytalanság érzete tesz ingadozóvá actióinkban mindenfelé, és midőn szembe állunk oly alakulásokkal, melyeket sem előmozdítani, sem hátráltatni nem volt erőnk, nyom azon összes súly, mely a politikában a helyzetek önkényes vagy önkénytelen, az már egyre megy — két­értelműségének rendesen következménye szokott lenni. Beust gróf érdekkérdésnek nevezé a monarchiára nézve a német szövetséget s minthogy Bismarck gróf a vezetésre bí­zott állam sorsát szintén nem a sentimen­­talismus politikájával emelte nagggyá, és egyáltalán nem ismerik oly férfiúnak, ki a do­ut desre szűzies tartózkodással felel, a szövetségi alkudozások — ha ilyesmire egyáltalán a sor kerül — oly téren fog­nak találkozni, melyet mind­két fél a ma­gáénak vall. Poroszország győzelmei ered­ményének biztosításában rendszerint át szokott látni a legközelebbi események alakulásaiba, s Beust grófon leend a sor, hogy vázolja ama „viszontszolgálatok“ mérvét, melyet a birod­alom politikája, ha­talmi állása és érdekei eléje szabhatnak. Nem tudjuk, hogy közelebb vagy leg­­közelebb fog-e erre kerülni a sor, s hogy időközben lesz-e a magyar delegációnak is alkalma, hogy hangoztassa összes kül­ügyi helyzetünk felett szavát,­­ de azt tudjuk, és érezzük egyaránt, hogy abban a pillanatban, midőn elénk lép a kérdés, mily viszonyban álljunk az újonnan szer­vezett egységes, katonai császársággal : életérdekeink felett döntünk, s a közelebbi jövő sorsa, válságai felett vetjük el a koc­kát. Ha valami úgy ily pillanat a kölcsö­nös positiók teljes tisztázását követeli meg. A sokat sejtető szemhunyorgatást már elég ideig néztük rémséges diplomatiai mesterségnek, mig utoljára kisül, hogy­­ végre is a lépre megyünk. A német győzedelmek a legparancsolóbban köve­telik tőlünk, hogy ne nézzük ölbe tett kezekkel Ausztria vajúdásait, a hadse­reg reformja elhaladásának lassúságát s ezeknek sikeres­ kifejlődését követelve, ne szenvedjük el oly helyzet viszásságait, melyek között, ha nem is ütnek minket, mégis azt érezzük, hogy mi játszuk Euró­pában azt a szerepet, a mit úgy hívnak, hogy „Prügelknach.“ A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Pákli Albertről Gyulay Pál. Pest, nov. 7. Az akadémia mai ülésében Gyulay Pál tarta emlékbeszédét P­á­k­h Albert felett. A kitűnő író és hű barát művészileg rajzolt körvonások­­ban tünteté fel az elköltözött egyéniségét, iro­dalmi működését, és mi — legfőbb jegyzeteink nyomán — e tartalmas emlékbeszéd kitűzött pontjait igyekszünk itt megismertetni. Néhány perczet, egy rövid félórát akarok szentelni derék társunk emlékének — így kez­­dé — ki már négy év óta a sírban nyugszik. Későn teljesítem ezen kötelességet, de nem ok nélkül. Engem szoros baráti viszony fűzött az elhunythoz. Halála után is nem annyira írói pá­lyája foglalkoztatta lelkemet, mint inkább a hű barát, kit elvesztek. Pedig e szószéken nem a baráti érzelmeknek, hanem az írói működés ecsetelésének van helye. Azonban négy év után sem tudok szabadulni az érzés felindulásától. Hiába akarom rajzolni az ifjú humorista és a gondos szerkesztő megszakadt pályáját; előt­tem mindig csak a betegségével küzködő em­ber áll. Valóban,Pákh írói pályája nincs arányban kitű­nő tehetségével, és ezen ellenmondást a magán­ember szerencsétlensége fejti meg. Egy sorvasztó betegségnek 20 évig hordozta magában nyomo­rát. És mégis hőven teljesítette ő mindazon kö­telességeket, melyeket a hazafiság, a fiúi tiszte­let és a barátság elébe szabott. Remény és siker között lépett az írói pályára, és a lapszerkesz­tés száraz foglalkozása közt töltötte el életé­nek legnagyobb részét. — Nem szemlélhetni e­zen pályát megindulás, fájdalom és tisztelet nélkül, és midőn annak emlékét megújítom, úgy hiszem, nemcsak a kegyelet, hanem az igaz­ság sugallata vezet, ha az irói munkásság mellé oda rajzolom az ember küzdelmeit is. Pákh korán lépett a­z irói pályára. Élete 22- dik évében Kaján Ábel álnév alatt bocsátá közre első humoristikai dolgozatait. A közönség előtt tehát nem volt ismerve neve, de annál is­mertebb volt az írói körökben. A Petőfi-kör a jövő humoristáját üdvözölte benne.­­ Azonban­­ a fiatal humorista csak megkezdette pályáját, és­­ három év múlva elhallgatott. Pákh tehetségének alapját a humor képezte. Ösztönszerűleg kereste mindenben az árnyolda­lakat, a nevetségest. Mélyen érző szívében erős szenvedélyek laktak ugyan, de nem tudott ér­zelmes és pathetikus lenni. Egy ily szónoklat, a legnagyobb megerőltetésébe került és végre mégis szárazon, hidegen ütött ki. De ha kifejtette esz­méit, kedélyének egész bensősége nyilatkozott azokban. Élénk érzéke volt az emberi gyengesé­gek iránt,tudta utánozni mások gondolkozását,be­szédét, és egy- egy találó vonással vagy elnevezés­sel torzképet rajzolt. Ezen humorististikai irányt táplálták benne a körülmények is, melyek közt felnövekedett. Rozsnyón született 1823-ban. Atyja evangéli­kus lelkész volt. Neveltetését a Szepességben nyerte, hol a német műveltség és a magyar ha­zafiság oly sajátságos vegyületet képez. Később Debreczenbe ment a jogot hallgatni. Korán meg­ismerkedett a külföldi irodalmakkal, és a magyar közéletből nyert benyomásai közé az európai szellem vegyült. 1845-ben Pestre jött,hol a „Pesti Hírlap“ dolgozó társai közé lépett, mely lap irá­nya leginkább felelt meg nézeteinek. Hasonló ok vezette őt irodalmi pártállásában, midőn a Petőfy-körhöz csatlakozott. Nem volt ugyan erős érzéke a magyar népies iránt, de kedvelte azon természes egyszerűséget, mely Petőfy lyráját jellemző. Az angol humoristák voltak kedven­­czei. Nem volt barátja sem a német érzelmes­­ségnek, sem a­­magyar szónokiasságnak. A politikai téren azok sorában küzdött, kik a megyei rendszert a szabadság és kifejlődés akadályainak tekintették, és az irodalomban is a nemzeti irány szűkkörűségét ostorozta. „A fiatal óriás“ czímű műve nem egyéb, mint sati­­rája az akkori divatos beszélyeknek. „Ignácz és Constantiában“ szintén az akkori szépirodalmi irányt rajzolta. Pákh nem csinált személyeket rajzolt, hanem élő egyéneket alakított. A mindennapi életből voltak véve alakjai. Mintegy 10 humoros vázla­tot írt, melyeket soha sem szándékozott össze­gyűjteni,­­ kísérleteknek nevezte azokat, me­lyeket nagy művekkel kellene elfeledtetni. Va­lóban kísérletek voltak azok, de egy nagy te­hetség kísérletei. Van azonban azok közt egy pár, mint pl. „Egy lap egy ifjú életéből, „Ignácz és Constantin,“ melyek irodalmunkban ezen mű­faj legjobbjai közé tartoznak. A „Pesti Hírlap“ újdonságait irta, mely ro­vatban rövidebb elmélkedések a társadalmi életből s kisebb polémiák is foglaltak helyet, úgy hogy a „Pesti Hírlap“ ezen rovat az akkori politikai lapok tárczáját képezte, és az soha sem volt olvasottabb, mint mikor Pákh kezében volt. Míg társai vezérczikkekkel ostromolták a kormányt, addig Pákh humoros ötleteivel tudta feszültségben tartani az olvasókat. Az új­­donsági rovatokból a nehézkes szárazságot kiküszöbölte. Ezen irány volt leginkább az, mely ellen nyilait szórni szerette. Fejlődő tehetsége mindinkább magasabb czélok felé vonta őt. Azonban máskép történt,­­ a betegség sorvasztani kezdő testét. 1847. nyarán egy ausztriai vízgyógyintézetbe volt kénytelen utazni, és ott töltötte az 1848. és 49. éveket is betegen és aggódva családjáért. Midőn visszajött, hazája és családja romjait találta. Úgy hitte azonban, hogy tétlenül nem élhet, és tehet még hasznot hazájának. Az írói pályához sem kedvet, sem erőt nem érzett magában, de tudott szerkesztő lenni. Áttette a „Újabb honi­ismeretek tára“ szerkesztését, és a „Szépirodal­mi Lapok“ szerkesztője volt. Humora most sem­ hagyta el, de csak a társalgásban hallatá azt Mindazáltal az említett két vállalat is gaz­dagította irodalmunkat. A „Szépirodalmi La­pok“ kitűnő erőktől támogatott fő vállalat volt, de csak fél évig állott­an. Meg kellett szün­­nie részvét hiányában. Pákh a magyar olvas­ó­közönségben oly je­lenséget vettt észre, mely szomorúságot és egy­szersmind reményt is kelthetett. Valóban a for­radalom után irodalmi visonyaink sajátságosak voltak. Az alkotmány eltöröltetett, a nemzetiség nyíltan megtámadtatott. Ezen mesterséges esz­közökkel germanizáló korszakban minden erő­vel támogatni kellett volna az irodalmat. De ez nem történt. Csak később, midőn a politikai átalakulásra mutatkoztak kilátások, az előb­bi politikai pártok egyesülve tettek valami keveset. De ezen egyesült conservatív és libe­rális pártban nem volt annyi lelkesedés, hogy egy nagyobb lapot alapítottak volna, úgy lát­­szott, hogy az olvasó­közönség napról napra fogy. Növekedőben volt azonban egy új olvasó közönség a nép alsó rétegeiben. De azon kör, mely ezen osztályok számára irt, nyegleség, felületesség irányát követte és nem egyszer sértette a jó ízlést. Pákh úgy hitte, hogy szükség van egy uj vállalatra, mely a két közönséget egyesítse, így keletkezett a „Vasárnapi Új­ság“ „Po­lit­ik­a­i Új­don­ságo­k“ czímű mellékletével. Ezen két lap nem jelölt ugyan új irányt a politikai mozgalomban, mégis nagy volt hatása. Rövid idő alatt oly nagy közönséget te­remtett magának, hogy az előfizetők száma 5—7000 közt volt, és e szám később inkább növekedett, mint apadt. Pákh megvetette az addigi néplapok irányát, és a világosságban és egyszerűségben kereste a hatást. Lépcsőnként emelte a közönséget. Ő maga mindig névtelenül dolgozott, rendesen olyat, a­mire más nem vál­lalkozott. Számos munkát dolgozott át, és min­denütt meglátszott a szerkesztő éltető szelleme. Míg a „Vasárnapi Újság“ az irodalom érdekei­­nek tett kitűnő szolgálatokat, addig a „Politi­kai Újdonságok“ jótékonyan hatottak politikai tekintetben. Pákhi sohasem sülyedt oda, hogy népámító legyen, és a nép gyengeségeinek híze­legjen, mint mások tették, és teszik ma is, még­pedig hírneves írók. A politikai tények gyakor­latias magyarázatára szorítkozott, igyekezett a nép szellemét ébren tartani, és később a pártok küzdelmei közt is megtartotta a tárgyilagossá­got és lapja a néplapok közt mindig az egyet­len maradt, mely többre becsülte a népet, mint­hogy annak hízelegjen azért, hogy felhasznál­hassa eszközül. Azonban folyvást betegségével küzdött, mun­kával és szenvedéssel volt eltelve egész élete, de geniusa, a humor még­sem hagyta el ked­­vencz gyermekét. Az író­ humorista meghalt, de a beszélő humorista még mindig élt. Halála előtti néhány nappal elkomorodott és így szólott egyik barátjához : „Oh ez már nem tréfa, érzem hogy meghalok, — nem baj, úgy sem sokat ért egész életem!“ Ez volt az első és utolsó keserűbb panasz, mely ellebbent ajkairól. Gyulay ezek után még néhány megjegyzést ten, s e szavakkal zárja be előadását : Óh de­rék férfiú, te valóban sokat szenvedtél, de életed sokat, igen sokat ért nekünk, kik elvesztettünk. Hősiesen harczoltad végig pályádat a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályá­ját. A sir, mely szenvedésednek véget vetett, a legnemesebb szivü embert és irót fogadta elébe. Emlékedet biven megőrzi a magyar nép, mely­nek szellemi érdekeiért oly biven, oly sikerrel küzdöttél,s az elismerés koszorúja, melylyel ime sírodat évedtem, nem az enyém, barátodé, ha­nem a Magyar Tudományos Akadémiáé,melynek nevében szólottam. Gyulay utolsó szavai a belső megindulástól reszkettek, és bevégezvén előadását, lelkes ilye­nekkel üdvözöltetett úgy a szép számmal ösz­­szegyűlt akadémiai tagok, valamint a közönség részéről is. Budget tanulmányok. (A pénzügyi miniszterium.) ( ^Legnagyobb emelkedés mutatkozik a pénz­ügyminisztériumnál. 1870-re 43,711 ezer, 1871- re pedig 49,422 ezer forint, tehát 5,711 ezer fo­rinttal több vétetett fel, az emelkedés 13,04 szá­zaléknyi. Összevetve a rendes szükséglet általá­nos összegével, a pénzügyminisztérium 1871-ben az összes rendes szükségletnek 34,6 % -kát, 1870-ben pedig 33,1 %- kát vette igénybe, s így ezen általános aránynál is 1871-ben 1,5 szá­zaléknyi emelkedés mutatkozik, miből kitűnik, hogy a pénzügyminiszter rendes szükséglete nemcsak a költségvetés általános emelkedése folytán nagyobbodott, hanem magában véve is tetemes szükségleti szaporodást mutat. Az egyes tételek a két évben következő össze­geket mutatnak (ezeres összegekben) Különfélék ... 948 51 + 897. Valamennyi tételnél tehát kisebb-nagyobb emelkedést látunk, csak a fogyasztási adóknál mutatkozik csekély (4.000 frtnyi) csökkenés. Az egyes tételek emelkedési okát vizsgálván, a központi igazgatás 121.000 frtnyi emelkedése majdnem kizárólag a tiszti fizetések felemelése következtében keletkezett. Ugyanis a tiszti fize­tések és lakbérek a minisztériumnál 1871-ben 658.040 frt, 1879-ban 578.846 frtot igényeltek vagyis 79.194 frttal több vétetett fel a czimen az 1871-ki évre. Nemcsak a fizetések aránylagos felemelése, hanem részben a hivatalnokok sza­porítása is közre hat ezen emelkedésnél. A hor­­vát­ osztály 7 tisztviselővel s egy szolgával szer­veztetek, s számtanácsosok száma 24-ről 25-re, a számtiszteké 244-ről 254-re emeltetett.­­ A központi igazgatás költségei között még különö­sen emelkedtek a hivatali és irodai költségek, még pedig 84.120 írtról 112.100 írtra. Az országos pénzügyi igazgatás 4,152 ezerről 5,095 ezerre vagyis 943 ezer forinttal emelke­dett. E tétel egyes alkatrészei következők: Különbség 1871 1870 71-re. Jóságok 51.500 106.600 — 55.100 Pénzügyi tör­vényszékek Horvátországban 7.800 — -1­ 7.800 Itt is tehát majdnem valamennyi tételnél sza­porodás, mi rendszerint a tisztviselők fizetésé­nek s lakbérjavadalmazásuk rendszeresítése következtében állt elő p. o. a pénzügyi igazga­tóság tisztviselői Horvát-Slavonországban eddig nem kaptak lakbérjavadalmazást, mi most meg­adatván, magában véve már 10,650 frtnyi költ­ségtöbbletet eredményezett. A pénzügyi fel­ügyelőségek Horvátországban szintén nem húz­tak eddig lakbért, most e tétel magában 8430 frtot fog igényelni. Az adóhivatalnokok e czí­­men ezentúl 191,000 frtot kapnak, holott a múlt évben lakbérjavadalmazásban nem is része­sültek. Az állandó kataszter szintén nevezetes költ­ségemelkedést okoz; 440,000 írtról 583,000 frt­ra emelkedett itt a szükséglet, a 143 ezer fo­rintnyi szükségleti emelkedés kétségkívül iga­zolt, ha meggondoljuk, miszerint az adókataszer csak igen lassan készül, s hogy adókataster nélkül czélszerű telekadóról gondolnunk sem le­het. Az említett emelkedés következő tételek vál­tozása folytán állt be: a fizetések és lakpénzek és munkaátalányokra 363,772 ft szükségeltetik, az előbbeni év 309,164 frtjához képest; házbé­rekre 10,965 frt, holott előbb 7,800 frt, irodai költségek 6,200 frtról 8000-re, a felmérési költ­ségek 56,883 frtról 65,228-ra emelkedtek. Azon­kívül a rendszeresítendő nyilvántartásokra 46.000 frt, felmérési munkálatok lemásolására 30.000 frt vétetett fel, mely tételek a jelen költ­ségvetésben mint új tételek először jelenkeznek. A selmeczi bányászati és erdészeti akadémia szükséglete 69.000 írtról 80.000 írtra, vagyis 11.000 írttal magasabbra emelkedett. A tanárok számának, valamint fizetéseiknek felemelése okozza a szükséglet-többletet. A pénzügyminisztériumi költségvetés emelke­dése azonban oly sok tételre oszlik, hogy itt meg kell szakasztanunk sorainkat, és folytatását legközelebbre halasztani: előbb vasárnapra s utóbb ma estvére tétetett át, ma ismét elhalasztatott. (Az úrbér­iségi törvényjavas­lat) tárgyalása következvén napirendre az osztályoknál, miután e tárgyban az ellenzék ma tartja értekezletét, több osztály elhalasztá annak tárgyalását. (A II. o­s­z­t­á­l­y) november 8 án kedden 10 órakor ülést tart. Tárgyai: Irányi törvényjavas­lata a felnőttek elemi oktatásáról és kisbéri ura­dalomnak a korona uradalmak közé leendő be­­czikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. (A III. o­sztály köréből.) A mai ülésen ismét Deák Ferencz elnökölt, jegyző Széll Kálmán. Az osztály a községek rendezéséről szóló tör­vényjavaslatnak a községi képviseletről és a képviselő testület gyűléseiről szóló IV. és V. fejezeteit tárgyalta és fejezte be következő mó­dosítással . A 24. §. első bekezdéséből e szavak: „a­meny­nyiben a törvény kivételesen másként nem in­tézkedett (14 §.)“, kihagyattak; a második bekezdésnél e szó után: birtokos „nagykorú“ szó vétetett fel; a harmadik bekezdés, minthogy ennek tar­talma már előbb felvétetett, itt kihagyandónak találtatott. A 25-ben „községi lakosok“ szavak helyett: „népesség“ szó vétetett fel. A 26. §. utolsó bekezdése a köztörvényható­ságokról szóló törvény 23. §-nak következő ré­szével változott fel: „továbbá az állami, feleke­zeti, községi és magántanintézetek tanárai, a tudományos akadémiák tagjai, a folyóirat és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar- és kereske­delmi kamarák bel- és kültagjai, úgyszintén a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott tudorok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, gyógy­­szerészek, sebészek, bányászok, erdészek és gazdatiszteknek összes egyenes államadója két­szeresen számíttatik. A férj vagy atya államadójába a nő, valamint kiskorú gyermekek államadója is beszámítandó, ha a nőnek vagy a kiskorú gyermekeknek va­gyonát kezeli.“ Ezután következő uj §. igtattatott be : „A névjegyzékbe fel nem vétethetik : a) A ki valamely bűntény miatt el­marasztal­tatok, a marasztaló ítélet kihirdetésétől a bün­tetés egész tartama alatt. b) A­ki a község közjavadalmait haszonbérli, vagy a községgel más számadási viszonyban áll. c­) A hadsereg (hadi tengerészet) állományá­ban tettleg szolgáló katonák, valamint a tettleges állományban levő honvédek. d) Állami és megyei tisztviselők, ha fizetésük után járó jövedelmi adón kívül más adót a köz­ségben nem fizetnek. A 28. § b) pontjában „nagykorú“ helyett „20 éves“ létetett, és „jövedelmi“ után „vagy sze­mélyes kereseti“ szavak fogadtattak el. A 29. §-ból kihagyattak : az a) alineából „és a sorbadi szolgálatra kö­teles“, a b) alinea egészben, a c) alineából „akár mint bűnszerzők, akár mint bűntársak és bűnrészesek“, az f) alinea egészen. A 30. § utolsó bekezdése kihagyatott. A 32. § ekként szövegeztetett: „Községi képviselővé választathatik mindaz, ki a 28. és 29. §­-ok értelmében választási jog­gal bír, azok kivételével, kik a község javadal­mait haszonbérük, vagy a községgel számadási viszonyban állanak. A rendezett tanácsú városokban képviselővé csak az választathatik, ki írni és olvasni tud. A 34. § végén kimondatott, hogy „ha válasz­tott képviselő vesztette el tagsági minőségét, helye uj választás által töltendő be. 15 Különbség 1871 1870 71-re. Központi igazgatás 890. 769. 121 Országos pénzügyi igazgatás .... 5095 4152 -1- 943. Állandó kataszter . 583 440 -1- 143. Bánya és erdészeti akadémia Selmeczen. 80 69 —1—­11. Egyenes adók . . 556 300 256. Fogyasztási adók . 204 208 — 4. Illetékek. . . . 136 135 + 1. Jövedékek . . . 20,920 18,222 -4- 2698. Államvagyon . . 20,007 19,153 -- 854. Pénzügyi igaz­gatóságok 1.368.600 1.183.900 -1 184.700 pénzügyi fel­ügyelőségek 71.600 42.900 -1- 28.700 adófelügyelők — 16.300 — 16.300 ideiglenes fe­lekzet 15.900 28.800 — 12.900 Közp. főpénztár 80.200 72.100 -j- 8.100 Adóhivatalok 1.595.000 1.190.000 -j- 405.000 Pénzügyőrség 1.904,600 1.511,700 -j- 392.900 Jogügyi igazga­ tást, november 7. (A központi bizottság) miután az osztályok nagyobb része már elkészült a köz­ségek rendezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalásával, holnap kedden est­e 6 órára van ösz­­szehíva. (A deákpárt értekezlete) mely

Next