Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-21 / 42. szám

Kedd, február 21.1871. 42. szám. ....... 22. évi ioiyain. Szerkesztési iroda: Eereiusaiek-tere 7. szára. I. eme'et. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 írt. Félévre . . . . 11 Irt Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél '1 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 njkr. PEST, FEBRUÁR 20. A sasedani nagy esemény óta Porosz-­ ország ama csekély rokonszenvet is el­vesztette volt, mely az európai nemzetek szívében számára 1864 óta fenmaradt. Nemcsak a continensre, hanem a biztos szigetein élő angol nemzetre is kihatott a­­ változás. Nem akarjuk kutatni, várjon ama kitűnő üzlet, melyet Anglia a fran­­cziákkal a múlt év utolsó negyedében csinált, vagy pedig ügyek igazsága és erkölcsi súlya okozta-e ezen változást. Megtörténte azonban kétségbevonhatlan tény, s meetingekben, hírlapi nyilatkoza­tokban, kérvényekben stb. került nyilvá­nosság elé. A Granville-Gladstone kormány sem állhatott ellen a közvélemény ezen megváltozásának, s nem egyszer édes-ke­sernyés szavakkal iparkodott írt csepeg­tetni a szenvedő Francziaország sajgó se­beire, másrészt a diadalmas féllel sem akarta állítólag baráti viszonyát elrontani s különböző „jó tanács”­csra adott Po­roszország iránti érzelmeinek kifejezést. Végül a parlament legközelebbi össze­­ülése után szintén foglalkozott a porosz­­franczia kérdéssel, azonban ő is ama va­lóban dicstelen szerepbe esett, mint a kormány. Mindkét félnek használni akart , ügyetlensége mindkét félnek boszúsá­­got okozott. Herbert parlamenti tag indítványának története hű, de rövidített képét nyújtja az angol politika folyamának a sedani napok óta. Herbert javaslatot terjesztett elő, melyben azt kívánja, hogy a kormány a többi semleges hatalmakkal egyetértve, Francziaország érdekében a békealkudo­zásokba avatkozzék, s számára elviselhető feltételeket eszközöljön ki. Az indítvány megvitatása elég élénk volt. Mellette­m ellene beszéltek, az indítvány azonban a kormánynak oly roppant ijedtséget oko­zott, hogy a miniszterelnök könyörögve kérte Herbert urat, hogy azt visszavonja, mi raeg is történt. Ilyen volt Anglia egész magatartása a háború alatt. Beavat­kozott oly dolgokba, melyek — a­mint veszszük — vagy egészen nem, vagy igen közelről érdekelték. Csupa barátság volt Gambetta és Bismarck urak iránt egy idő­ben. Mázsaszámra küldi a jó tanácsokat Tours-Bordeauxba épen úgy, mint Ver­­saillesbe. Hanem míg a sorssujtott fran­­cziák szivükbe szok­ták, boszankodásukat ezen ép oly kevéssé kívánt, mint milyen kevéssé szívből jövő, s tisztán csak for­mális „jó” szolgálatok felett. Bismarck ismert gorombaságának egészen szabad folyamot engedett, s az angol kormány nem egyszer oly dolgokat volt kénytelen eltűrni, melyet nemcsak ablakába, hanem a „kék könyv ”be sem tesz, de melyekről a világ a porosz félhivatalos lapok egyes nyilatkozataiból szerzett tudomást. Míg a többi hatalmak nyugodtan bele­élték magukat ama helyzetbe, melyet számukra a háborúval szemben Bismarck akarata, s a megrendítő események súlya kimért, Anglia erkölcsi tekintélyét elég erősnek hitte arra, hogy tartózkodó állá­sából kilépjen s a küzdő felekre az en­­gesztelékenység és béke érdekében nyo­mást gyakoroljon. Ha ezt v­a­ló­b­a­n egész erkölcsi súlyával, egész tekintélyének latba vetésével, komoly határozott irány­ban és elszánt akarattal teszi, úgy az em­beriség és Európa békéje körül hervad­­hatlan babérokat szerzett volna magának. Az ő kezdeményezését a többi semleges hatalmak, melyek legtöbbjének csak az initiativa bátorsága hiányzott, bizonyára örömmel követték volna s nehezen hihe­tő, hogy Bismarck gróf minden vakmerő­ségével az egyesült Európa kívánalmait hidegen visszautasíthatta volna. Anglia azonban úgy járt el, mint Herbert képvi­selő úr indítványával tett. Saját jószán­tából az előterjesztő az indítványt, amint látszik, csak azért, hogy legyen mit visz­­szavonnia. Anglia is nem annyira Franczia­ország érdekében, mint inkább hogy diplo­matájának­­ foglalkozást nyújtson, egész vaktában és minden terv és komoly szán­dék nélkül ten kísérletet a beavatkozásra s igy nem csoda, ha Bismarck gróf meg­vető és brusque modorban utasította vissza az ily közbelépésnek még gondolatát is. Oroszország aggályt keltő hidegséggel, Ausztria-Magyarország és Olaszország, valamint a kisebb államok is tartózkodó nyugalommal nézték a csatatéren lefolyt tragikus események lánczolatát s nézik ma a békealkudozásokat. Anglia azonban er­kölcsi tekintélyének vesszőparipáján lo­vagolva, azt mutatta, hogy az események kerekét akarja feltartóztatni. De csak mu­tatta ezt. Képmutatását Bismarck gróf épen úgy fölismerte, mint az európai köz­vélemény, így az angol politika története a háborúval szemben egész a legutóbbi napokig a kudarcz és önlealázás példátlan lánczolatát képezi. Ma már kétségtelen, hogy a véres szín­játék zárjelenetét is egyedül azon két nem­zet fogja eljátszani, mely a gyilkolás és pusztítás egész óriási nagyszerűségében előző jeleneteit végig játszotta. A fran­­cziák maguk kezdék a háborút s Európa né­pei kezdete pillanatában kijelenték, hogy reájuk a hadviselők egyike sem számol­hat, míg saját érdekeik az események ál­tal közvetlenül érintve nincsenek. Az ese­mények váratlan folyama még inkább kötelességükké teszi a tartózkodást. Az élhetetlen, s még saját méltóságát sem ismerő angol politikától hasznot még kevésbé várhatnak a francziák. Ily kö­rülmények közt Francziaországnak meg kell és meg fog hajolni a sors súlya alatt, s bele­nyugvand a helyzetbe. Bármily mély sebeket vert is jólété­ben a háború, meghozta számára a sza­badságot, mely jól használva elfeledteti szenvedéseit, behegeszti sebeit. Ma reá nézve nem többé a porosz békefeltételek képezik a kérdések legfontosabbját. Né­hány négyszög mértfölddel, sőt még egy milliárddal több vagy kevesebb sem ha­ A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A cultura ügye Oroszországban - Magyarországgal szemben. (Tekintettel az idei közoktatásügyi költségvetésre.) — Két czikk. — II. Oroszország népfelvilágosító minisztériumá­nak felügyelete alatt a következő jelesebb tu­­dományos intézetek vannak: A Péter czáp által alapított sz. pétervári tudományos akadémia, melynek feladata általában a tu­domány minden ágának fejlesztése és kiválóan Oroszországnak ethnographiai, földtani, tem­é­­szettani, földrajzi stb tekintetbeni megismerése. Tagjai nagybecsű munkálatokkal ajándékozták meg a tudományos világot, melyek közül csak a Struve által véghez vitt legnagyobb fokmé­­re­t, a jeges tengertől a Dunáig és a legnagyobb lejtpaérést, a kaspi tengertől a fekete tengerig említem meg. Az orosz állam 1865-ben 269.981 rabért fordított ezen intézet szükségleteire. A pulkovai-nicolai csillagda. Ezen tudományos tekintetben az akadémiával össze­köttetésben levő, de különben önálló intézet 1839-ben alapittatott a felszerelésére az orosz állam 2 millió rubelt adott ki. Feladata a csillagászatot mint tudományt művelni s annak gyakorlati alkalmazását a földrajz, tengerészet, földmérésre stb. terjeszteni; évi költsége 33.000 rubel, telep intézet működése minden évben egy bizottság által felülvizsgáltatik. A cs. nyilvános könyvtár sz. Péter­­várott, mely már 1865-ben 957.000 kötet köny­vet, 68XK30 régi kéziratot s 74.000 rézmetszetet tartalmazott, hol jelesebb munkák beszerzésére évenkint 30—35 ezer rubelt fordítanak. Van még sok más, összesen 26 tudományos czélú in­tézet és társulat, melyek a népfelvilágosító mi­­nisztérium 1865-iki költségvetésében 663.164 rubel államsegélylyel szerepelnek. A népfelvilágosító minisztérium ressortjába esik az európai Oroszország 7 egyeteme. Minden tankerület székhelyén van egy, kivéve Wilnát, mely az 1831-iki zavargások miatt bezáratott s később orvos-sebészi akadémiává degradáltatott; van tehát sz. Pétervárott, Moszkva, Kazan, Dor­­pat, Kiev, Charkow és Odessában, mely utóbbi 1865-ben az az előtti Richelieu-lyceumból ala­kíttatott át. Az egyetemek, a dorpatit kivéve, 4 facultással birnak, u. m.: 1) történeti és phylologiai, 2) természet- és mennyiségtani, 3) jogi és 4) orvosi. A sz. pétervári egyetemen az orvosi kar he­lyett a keleti nyelvek fakultása van bevé­ve, 10 rendes és 7 magán tanárral, a dorpati egyetemen az említett 4 facultáson kívül van az 5 ik a hit­tani 7 rendes és 1 magán tanárral. Az orosz egyetemeken átlagosan 45—50 tanár van alkalmazva legkitűnőbb egyetemei a moszk­vai, hol 83 rendes és magántanár és a dorpati, hol 53 rendes és magántanár működik. Ezen utóbbi két egyetemnél csillagászati észleldék is vannak felállítva. Az említettem 7 egyetem eloszlik az európai Oroszország 59 millió lakosára; jut tehát minden 8,0 millió lakosra egy. Orosz­ország ezen 7 egyetemre 1865-ben 1.667,151 rubelt adott ki, a­mi körülbelül 3 millió forint osztr. bankjegyekben, egyre tehát átlagosan 430.000 frt esik. Nekünk a magyar korona összes országainak 16 millió lakosa számára van egy s ez az államnak 147.737 frtjába kerül, mert a szük­ségelt 324.906 írtból 177.169 frtot fedez az egye­temi alap. Mi tehát a magunk emberségéből f­e­l­é­n­é­l k­e­v­e­s­e­b­b­e­t a­dun­k egyetlen egyetemünkre, mint Oroszország? egyetemének bármelyikére. Sőt ha az egyetem magánvagyonának jövedelmét hozzá adjuk is, alig éri el */• -at azon összegének, mely ott egyre esik, nem is számítván azok magán­vagyona után járó és mellékes jövedelmeit, mint péld­­a 40—56 rubelnyi tanpénzeket, melyek a moszkvai egyetemnek 1864-ben 50,241 rubelt jövedelmeztek. Ezeken kivül van 2 lyceum, Jaroslawban és Ujesinben, melyek csaknem egyenrangúak az egyetemekkel, a mennyiben ott jogi, technikai, kereskedelmi és államtudományok taníttatnak, tehát előbb állanak mint a mi jogakadémiáink, a­mennyiben többoldalnak. De menjünk to­­vább. Az európai Oroszországnak volt 1865-ben 311, 7 osztályú és 10—12 tanárral ellátott állami, magán- és reálgymnasiuma és 626 négy osztályú kerületi iskolája, tehát összesen 937 középtano­­dája, melyben 1864-ben 78.401 tanuló tanult. A gymnasiumi tanárok a 7-ik rangosztályban vannak s 1000—1500 rubel évi fizetést nyernek. Nálunk a statistikai kimutatás szerint van 167 gymnasium és 23 reáliskola, tehát mindössze 190 középtanoda. A mi tanáraink csak 1000 forint fizetést nyernek, alig felét orosz kartársaik fize­tésének. A középtanodáknál is kedvezőtlenebb a szám­arány reánk nézve, mert Oroszországban minden 62000 lakosra esik egy középtanoda, nálunk csak minden 84.000 re. Oroszország a középtanodákra fordított 1864- ben 2,401,935 rub, vagyis körülbelöl 4 millió 600.000 forintot, nálunk 1871-ben 204.600 frtot, tehát alig 5­0 10 -át adjuk annak, mit Oroszország ad, ott átlagosan 4900 frt fordíttatik egy tano­dára, nálunk 1070 frt. Tehát aránylag több tanoda is van és jobban is van­nak felszerelve. A népfelvilágosító minisztérium alatt Orosz­ország európai területén van továbbá úgyneve­zett falusi, egyházi és államiskola 21.868, városi, elemi 2.171, felekezeti falusi és magán elemi 4.074, összesen 28113 elemi iskola, melyekre a nép­felvilágosító minisztérium évenként 1.424.000 rub, vagyis 2.730.000 főt ad ki. Az úgynevezett népfelvilágosító minisztérium felügyelete alatt álló iskolák száma tehát mind­össze 29.059; ezekre az említett minisztérium, mint már említem, hozzászámítván a felso­rolt tudományos intézetek költségeit, 1865-ben 6.467.452 rubelt adott ki. Ezen nagy számú, tetemes összeget igénylő tanintézetek központi igazgatása 1865-ben 160.094 rubelbe került, te­hát a felhasznált összeg 2 ’12 % ába. A mi 14.004 iskolánk, melyek nagy ré­szére, mivel felekezetiek, nem sok gondja van a közoktatási ministeriumnak, a mely éven­ként 3.271.970 frtot kezel — központi igazga­tása 1871-re 261.800 frtot vagyis a felhasznált összeg 8­01% -át veszi igénybe. — Ezen igazgatás­ra lehetetlen azt nem mondani, hogy drága, fő­ként akkor, mikor még egy pontos kimutatás sem készíttetik az ország egész tanügyi állapo­táról, mint azt teszik mindenütt,­­ még Orosz­országban is, mégpedig sokkal ol­csóbban. De hogy a nevelésügy valódi állását láthas­suk, meg kell említenem azon tanintézeteket, melyek Oroszországban, más ministériumok fel­ügyelete alá vannak helyezve, és pedig szép számmal, u. m.: A hadügyministérium alatt van 1238 tanintézet 608­­3 tanulóval. A tengeré­­s­ze­t­i m­i­n­i­s­t­é­r­i­um alatt van 10 tanintézet 11.200 tanulóval. A pénzügy­miniszer alatt van 64 tanintézet, ezek között 55 bányá­szati és technicai 5752 hallgatóval.— Az ál­lami jószágokat kezelő ministerium fel­ügyel­ete alatt van 9 erdészeti 600, — 20 gaz­dasági tanintézet 857 hallgatóval és az államjó­szágokon 7108 népiskola 225.539 tanulóval. Az igazságügyministérium fel­ügyelete alatt van 3 kizárólag jogtudományi tan­intézet 545 hallgatóval. A belügy­ministérium alatt 90 tanoda 8­21 hallgatóval, ezek között figyelemre méltó a fogházaknál tartott 20, az árvahá­­zaknál tartott 21 s a hivatalszolgák szá­mára tartott 16 iskola. A külügy­ministerium alatt van a ke­leti nyelvek tanintézete. A közlekedési ministerium alatt van 2 mérnöki, 1 építészeti akadémia, 1 távirá­­szati iskola és 3 iskola alsóbb rendű posta­tisz­tek számára. Van továbbá az uralkodó család spe­­ciális védelme alatt 92 nagyobb részint leány­iskola 14.913 tanulóval. Az úgynevezett A p­a­n­ag­er ministerium alatt 2175 tanintézet 36.568 tanulóval, ezek között ismét 3 mezőgazdasági 1000 hallgatóval. A cs. udvar ministeriumának fel­ügyelete alatt vannak a következő kitűnő tan­intézetek : A cs. művészeti akadémia Szt-Pétervárott 500 hallgatóval. A moskvai festészeti és szobrázati tanintézet 151 hallgatóval. A szt-pétervári botanikai iskola. A moszkvai keleti nyelvek tanintézete. Végre a keleti egyház speciális igazgatása alatt van 4 akadémia, 50 seminarium, 207 kerti- táror jövendő sorsa felett. Ma Franczia­­országra első és fődolog a szabadság meg­alapítása és biztosítása. Veszteségei bár­mily súlyosak legyenek, egy viszonyai­hoz idomított szabadelvű kormányforma előbb-utóbb mindenesetre kipótolja s ta­lán visszatéríti azokat. Pest, február 20. (A belügyminister) ma személyesen informatiót szerzett magának a vizár esetére tett intézkedésekről s megtekinti az előkészületeket. Az intézkedésekkel és előkészületekkel, — mint halljuk —a megelégedését nyilvánító, azon hozzá­tétellel, hogy a megkívántató tutajok ne egy, hanem több vállalkozónál rendeltessenek meg, hogy elkészíttetésök annál biztosabb legyen. Tudomására lévén egyszersmind annak, hogy a nem védett részek védelmezésére előkészüle­tek nem tétettek, miután védgátak emelésére már nincs idő, arra kívánja fordíttatni a városi hatóság figyelmét, hogy e részekben legalább a kellő segélyre és mentésre megtétessék az, ami kívánatos. (A jegybankügyi bizottság­ vasáru, bizalmas értekezletet tartott, melyet csü­törtökön majd folytat, s ez ülésben megállapít­hatni hiszik a képv.­ház elé terjesztendő jelen­tést, melynek alapvonásait már tegnap megvi­tatták. A bizottság többsége a „P. Lloyd“ sze­rint, a mellett van, hogy az osztrák nemzeti bankkal létesíttessék megegyezés, és pedig oly­­kép, hogy a magyar kormánynak a bank igaz­gatása, s magyar fiókjainak javadalmaztatására bizonyos befolyása legyen, hogy ha azonban e megegyezés nem létesíthető, vagy­ ha az osztrák bank az ehhez fűződött feltételeket nem fogadná el, az országnak önálló bank alakítására kell megtennie az előkészületeket. A bizottság ülé­sei,melyekben majd az előterjesztést megvitatják, nyilvánosak lesznek. A tegnapi értekezleten Kerkapoly pénzügyminiszter úr is jelen volt, s mint látszik, a­mint a költségvetési vita véget ér, a ház figyelmét a bankkérdésre akarja fel­hívni. (A pesti kereskedők­ köréből alakult bizottság tegnap a baloldali körben is tisztelgett, fölkérve a kört, hogy pártolná a közlekedési ba­jok tárgyában a kópu­házhoz beadandó kérvényt. A kör ezt megígérte, s egyáltalán az látszik, hogy ’önsegély ama neme, melyet a pesti kereskedők megragadtak, hogy az összes közgazdasági fej­lődésünket és forgalmunkat oly rendkívüli mér­tékben zsibbasztó akadályok elháríttassanak, végre-valahára erélyes­ intézkedésekre nyújt reményt. A Deák-párt körében, mint esti lapunk­ban említik, ezen ügyet tegnap vitatták, ma a pesti kereskedők által különösen fölkért 24 képviselő tartott e tárgyban értekezletet, ezután a teendő indítványokat ismét megvitatják mind a Deák pártban, mind a baloldali körben s igy kerülnek majd a javaslatok a képviselőház elé. (Még egyszer az óbudai ügy.) A képviselőház szombati ülésében Tisza Kál­­m­á­n a tanfelügyelők bűneiről emlékezvén a felekezeti iskolák ellenében, s két példát hoz­ván fel, melyben tanfelügyelők református isko­lák telekkönyvileg biztosított tulajdonát községi iskolák javára lefoglalták, s egy oldal czélzással megemlékszik az óbudai hírhedt ügyről is s hibáz­tatólag vagy gúnyosan mondja, hogy „ÓBudán, hol hatalmasokkal állottak szemben, a törvény végrehajtásáról a kormány az első lépésre visz­s­szahúzódott.” Elsőben is megjegyzem, hogy épen semmi visszahúzódás nem történt. A kormány, illetőleg a tanfelügyelő, kezdettől fogva azon volt, hogy felekezeti iskola ne háborittas­­sék iskolaháza birtokában s midőn azt a község mégis lefoglalta a telekkönyvvel, (melyben az iskola épület a felekezeti iskola­ tu­lajdonául volt bejegyezve) ezt tulajdonába a kormány egyszerűen reponáltatta. Várjon a tör­vény végrehajtása lett volna-e elvenni az ó­bu­dai r. kath. iskolaházat a felekezetiül ? azt nem mondja, de érteni látszik Tisza Kálmán. Ezt azonban a kormány, (illetőleg a tanfelügye­lő) nem is kezdette, tehát attól vissza sem is hú­zódhatott. A­mi a hatalmasokra való ezélzást il­leti : „hatalmasok“ a felekezet részéről ez ügy­ben egy­általában nem szerepeltek. Háborgott valami csőcselék az utczán, a plébános által föl­bujtatva (mert nem bíztak abban, hogy a kor­mány igazságot tesz nekik) — de atról a lármá­tól bizony senki sem ijedt meg és senki sem hú­zódott vissza, még ha lett volna is, mitől vissza­húzódni. A tényállást tehát Tisza Kálmán úgy látszik nem elég jól ismeri. De e tévedésénél még felötlőbb az, hogy míg a református iskoláknak felekezetiül elvétele (s ha a feleke­zet beleegyezése nélkül­ történt volna, minden­esetre jogtalan elvétele) ellen Tisza Kálmán oly méltó haraggal menydörög, addig gúnyos hibáz­­tatással rója meg, ha katholikus iskolát melyet a község elvenni akar, a felekezetnek telekkönyvileg biztosított tulajdonában erélye­­lyesen megóv egy tanfelügyelő, — még ha ez a tanfelügyelő történetesen ép oly buzgó reformá­tus is mint maga Tisza Kálmán, — de azért a törvény végrehajtásában egyenlő mértékkel kí­ván mérni hitfelének és nem hitfelének. Pest, 1871 febr. 20. Szász Károly. (Nyilatkozat.) Tanárky Gedeon ál­lamtitkár ur a k­épviselőház mai ülésében azt állította, mintha én az egyetemi tanárok fizeté­sének fölebb emelését indítványozván, azt azzal indokoltam volna, hogy az egyetemi tanárok „legnagyobb része nem­ felel meg a kívána­lomnak.“ Az államtitkár úr ezen állítását szavaim el­ferdítésének nyilvánítom, mivel én e tárgyban azt mondtam, miszerint kitűnő tanerőnk kevés van, a nélkül, hogy a többi tanárokra vo­natkozólag azt mondtam volna, hogy nem felel­nek meg a kívánalomnak, mit alaposan nem is mondhattam volna. Pest, 1871. február 20. Ho­­dossy Imre, képviselő. (Országos közegészségi tanács.) Az országos közegészségi tanács tagjai e hó­­ 19-én tisztelkedtek Tóth Vilmos belügy­ér úrnál. Ez alkalommal a tanács elnöke, Kovács Endre, meleg szavakban ajánlotta a nagy fontosságú közegészségügynek törvényes rendezését a mi­niszter figyelmébe. Belügy­miniszer úr válaszá­ban kifejezte elismerését a tanács eddigi buzgó működése irányában, és felkérte azt, hogy úgy, valamint elődeit , őt is üdvös működésével a haza javára elősegítse , az egészségügynek tör­vényhozás útján végleges rendezését azonban legnagyobb sajnálatára nem remény, a jelen országgyűlési szak ideje alatt keresztülvihető­nek, mert nagyszámú egyéb sürgős törvényja­vaslatok várnak a tárgyalásra, mindazáltal meg­ígéri, hogy a kormány maga részéről a köz­­egészségügy kezelését és az arra vonatkozó hi­ányok lehető elhárí­ását folytonos figyelmének tárgyává teendi.­­ Megjegyezzük, miszerint az országos közegészségi tanács — mint ez a múlt évi, e lapokban is közölt jelentésből látható — az egészségügy rendezésére vonatkozó javasla­toknak egész sorát terjesztette a belügyminisz­tériumhoz, és felette kívánatos, hogy ezek az ország szervezésénél figyelembe vétessen­k, így például a községi szervezésnél tekintettel kell lenni a község egészségi ügyére is, épen úgy, mint az Ciszajb­ániában is történt, mert az oly községi törvény, mely e tekintetben nem egész, alig felelne meg a várakozásnak, s a felmerülő hiányt alig lehetne későbben czélszerűen pó­tolni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház febr. 20 iki ülése. I. A képviselőház mai ülésén nagy gyorsasággal esett át a felsőbb iskolák, középtanodák összes tételein. Az egyetemi előirányzatnál H­o­d­o­s­s­y és Hoffma­n indítványokat tettek, első a tanári fizetések fölemelése, utóbbi egy protestáns egyházjogi tanszék felállítása czéljából. Ezen indítványok szükségességét elvileg senki sem tagadta, pusztán azok sürgőssége tekintetében merültek fel szétágazó nézetek, m­íg végre egyik indítvány (Hodossy­é) a pénzügyi, a másik (Hoffmanné) a tanügyi bizottsághoz utasíttatott. A műegyetemnél Török Sándor (soproni) komoly megfontolásra méltó felszólalást in­tézett az összes hazai technikai ügy emelése és a műegyetem Pestre áthelyezése tekintetében, S­z­en­t­pá­­­y Jenő szintén egy nagy horderejű ha­tározati javaslattal állott elő a technikai oktatás szabályozása és korszerű reformja tárgyában. E határozati javaslat sürgőssége miatt nem a tanügyi, banen a pénzügyi bizottsághoz utasítt­­atott A többi tételeknél is több alapos nézet, méltán figyelembe vehető óhaj nyilatkozott. H. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Gr- Andrássy minisz­terelnök felel Irányi és Strat mirov és interpellá iójá­­ra. A vallás- és közoktatásügyi miniszteri budget tár­gyalása folytattatik.) Elnök: S­o­m­s­s­i­ek Pál. Jegyzők: Bujanovics, Széll, Ivacs­­kovics, Jámbor. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy gr., Szlávy. Napirend van: a közoktatási minisztérium költségvetésében: m. kir. tudomány egye­tem költségvetése. Hodossy Imre összehasonlításokat tevén a bécsi és pesti egyetem tanárainak fizetései közt, úgy találja, hogy a pesti egyet, tanárok fizetése aránytalanul kevés, ennek lehet tulajdonítani, hogy kitűnő tanárunk kevés van. Nálunk a leg­nagyobb fizetés 2.100 forint. Ily csekély fizeté­sek mellett kitű­nő tanerőket alig kaphatunk. A tanpénzekből sem pótoltatik ez a tanárok számára, mert a tanárok 59 százaléka 800 írtnál kevesebb tandíjjal bír. Az sincs helyén, hogy az egyetemi tanárok 1300 forint nyugdíjjal láttas­sanak el, azért következő indítványt nyújt be . Az egyetem 3 világi karánál működő 48 ren­des és 8 rendkívüli tanárnak 1365, illetőleg 1000 és 1200 alap­ fizetését 2500, illetőleg 1500 frtra való felemelésére és évtizedi járulékokra 57,600 frt szavaztatik meg. Hennzlmann Imre elfogadni hajlandó e fizetés-felemelést, azonban nagyobb részletezést óhajtana a tanárok fizetésében. Hoffmann Pál: Az egyetemen fennálló egy­­házjog tanszéke egyedül a katholika egyházjog számára állíttatott föl, és ha azon tanszék taná­ra a protestáns és egyéb egyházak jogára is ki­terjeszkedik, ezt csak saját tetszése és belátása szerint teszi. Ő, a jogász számára szükségesnek tartja az egyházjogi ismereteket, de abban nem nyugodhatik meg, hogy csak a katolikusoknak legyen egyházjogi tanszékük, mert a protestán­sok egyházjogát is fontosnak, sőt mintaszerűnek tartja, azért egyelőre csak még egy (protestáns) egyházjogi tanszék felállítása czéljából követke­ző indítványt terjeszt elő : A vallás- és közoktatási ministerium 1871-ik évi költségvetésében a pesti kir. egyetem szá­mára tett előirányzat első rovatának megszava­zásával kapcsolatban határozza el a ház, hogy

Next