Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-21 / 42. szám
Kedd, február 21.1871. 42. szám. ....... 22. évi ioiyain. Szerkesztési iroda: Eereiusaiek-tere 7. szára. I. eme'et. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 írt. Félévre . . . . 11 Irt Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél '1 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 njkr. PEST, FEBRUÁR 20. A sasedani nagy esemény óta Porosz- ország ama csekély rokonszenvet is elvesztette volt, mely az európai nemzetek szívében számára 1864 óta fenmaradt. Nemcsak a continensre, hanem a biztos szigetein élő angol nemzetre is kihatott a változás. Nem akarjuk kutatni, várjon ama kitűnő üzlet, melyet Anglia a francziákkal a múlt év utolsó negyedében csinált, vagy pedig ügyek igazsága és erkölcsi súlya okozta-e ezen változást. Megtörténte azonban kétségbevonhatlan tény, s meetingekben, hírlapi nyilatkozatokban, kérvényekben stb. került nyilvánosság elé. A Granville-Gladstone kormány sem állhatott ellen a közvélemény ezen megváltozásának, s nem egyszer édes-kesernyés szavakkal iparkodott írt csepegtetni a szenvedő Francziaország sajgó sebeire, másrészt a diadalmas féllel sem akarta állítólag baráti viszonyát elrontani s különböző „jó tanács”csra adott Poroszország iránti érzelmeinek kifejezést. Végül a parlament legközelebbi összeülése után szintén foglalkozott a poroszfranczia kérdéssel, azonban ő is ama valóban dicstelen szerepbe esett, mint a kormány. Mindkét félnek használni akart , ügyetlensége mindkét félnek boszúságot okozott. Herbert parlamenti tag indítványának története hű, de rövidített képét nyújtja az angol politika folyamának a sedani napok óta. Herbert javaslatot terjesztett elő, melyben azt kívánja, hogy a kormány a többi semleges hatalmakkal egyetértve, Francziaország érdekében a békealkudozásokba avatkozzék, s számára elviselhető feltételeket eszközöljön ki. Az indítvány megvitatása elég élénk volt. Mellettem ellene beszéltek, az indítvány azonban a kormánynak oly roppant ijedtséget okozott, hogy a miniszterelnök könyörögve kérte Herbert urat, hogy azt visszavonja, mi raeg is történt. Ilyen volt Anglia egész magatartása a háború alatt. Beavatkozott oly dolgokba, melyek — amint veszszük — vagy egészen nem, vagy igen közelről érdekelték. Csupa barátság volt Gambetta és Bismarck urak iránt egy időben. Mázsaszámra küldi a jó tanácsokat Tours-Bordeauxba épen úgy, mint Versaillesbe. Hanem míg a sorssujtott francziák szivükbe szokták, boszankodásukat ezen ép oly kevéssé kívánt, mint milyen kevéssé szívből jövő, s tisztán csak formális „jó” szolgálatok felett. Bismarck ismert gorombaságának egészen szabad folyamot engedett, s az angol kormány nem egyszer oly dolgokat volt kénytelen eltűrni, melyet nemcsak ablakába, hanem a „kék könyv ”be sem tesz, de melyekről a világ a porosz félhivatalos lapok egyes nyilatkozataiból szerzett tudomást. Míg a többi hatalmak nyugodtan beleélték magukat ama helyzetbe, melyet számukra a háborúval szemben Bismarck akarata, s a megrendítő események súlya kimért, Anglia erkölcsi tekintélyét elég erősnek hitte arra, hogy tartózkodó állásából kilépjen s a küzdő felekre az engesztelékenység és béke érdekében nyomást gyakoroljon. Ha ezt valóban egész erkölcsi súlyával, egész tekintélyének latba vetésével, komoly határozott irányban és elszánt akarattal teszi, úgy az emberiség és Európa békéje körül hervadhatlan babérokat szerzett volna magának. Az ő kezdeményezését a többi semleges hatalmak, melyek legtöbbjének csak az initiativa bátorsága hiányzott, bizonyára örömmel követték volna s nehezen hihető, hogy Bismarck gróf minden vakmerőségével az egyesült Európa kívánalmait hidegen visszautasíthatta volna. Anglia azonban úgy járt el, mint Herbert képviselő úr indítványával tett. Saját jószántából az előterjesztő az indítványt, amint látszik, csak azért, hogy legyen mit viszszavonnia. Anglia is nem annyira Francziaország érdekében, mint inkább hogy diplomatájának foglalkozást nyújtson, egész vaktában és minden terv és komoly szándék nélkül ten kísérletet a beavatkozásra s igy nem csoda, ha Bismarck gróf megvető és brusque modorban utasította vissza az ily közbelépésnek még gondolatát is. Oroszország aggályt keltő hidegséggel, Ausztria-Magyarország és Olaszország, valamint a kisebb államok is tartózkodó nyugalommal nézték a csatatéren lefolyt tragikus események lánczolatát s nézik ma a békealkudozásokat. Anglia azonban erkölcsi tekintélyének vesszőparipáján lovagolva, azt mutatta, hogy az események kerekét akarja feltartóztatni. De csak mutatta ezt. Képmutatását Bismarck gróf épen úgy fölismerte, mint az európai közvélemény, így az angol politika története a háborúval szemben egész a legutóbbi napokig a kudarcz és önlealázás példátlan lánczolatát képezi. Ma már kétségtelen, hogy a véres színjáték zárjelenetét is egyedül azon két nemzet fogja eljátszani, mely a gyilkolás és pusztítás egész óriási nagyszerűségében előző jeleneteit végig játszotta. A francziák maguk kezdék a háborút s Európa népei kezdete pillanatában kijelenték, hogy reájuk a hadviselők egyike sem számolhat, míg saját érdekeik az események által közvetlenül érintve nincsenek. Az események váratlan folyama még inkább kötelességükké teszi a tartózkodást. Az élhetetlen, s még saját méltóságát sem ismerő angol politikától hasznot még kevésbé várhatnak a francziák. Ily körülmények közt Francziaországnak meg kell és meg fog hajolni a sors súlya alatt, s belenyugvand a helyzetbe. Bármily mély sebeket vert is jólétében a háború, meghozta számára a szabadságot, mely jól használva elfeledteti szenvedéseit, behegeszti sebeit. Ma reá nézve nem többé a porosz békefeltételek képezik a kérdések legfontosabbját. Néhány négyszög mértfölddel, sőt még egy milliárddal több vagy kevesebb sem ha A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A cultura ügye Oroszországban - Magyarországgal szemben. (Tekintettel az idei közoktatásügyi költségvetésre.) — Két czikk. — II. Oroszország népfelvilágosító minisztériumának felügyelete alatt a következő jelesebb tudományos intézetek vannak: A Péter czáp által alapított sz. pétervári tudományos akadémia, melynek feladata általában a tudomány minden ágának fejlesztése és kiválóan Oroszországnak ethnographiai, földtani, temészettani, földrajzi stb tekintetbeni megismerése. Tagjai nagybecsű munkálatokkal ajándékozták meg a tudományos világot, melyek közül csak a Struve által véghez vitt legnagyobb fokméret, a jeges tengertől a Dunáig és a legnagyobb lejtpaérést, a kaspi tengertől a fekete tengerig említem meg. Az orosz állam 1865-ben 269.981 rabért fordított ezen intézet szükségleteire. A pulkovai-nicolai csillagda. Ezen tudományos tekintetben az akadémiával összeköttetésben levő, de különben önálló intézet 1839-ben alapittatott a felszerelésére az orosz állam 2 millió rubelt adott ki. Feladata a csillagászatot mint tudományt művelni s annak gyakorlati alkalmazását a földrajz, tengerészet, földmérésre stb. terjeszteni; évi költsége 33.000 rubel, telep intézet működése minden évben egy bizottság által felülvizsgáltatik. A cs. nyilvános könyvtár sz. Pétervárott, mely már 1865-ben 957.000 kötet könyvet, 68XK30 régi kéziratot s 74.000 rézmetszetet tartalmazott, hol jelesebb munkák beszerzésére évenkint 30—35 ezer rubelt fordítanak. Van még sok más, összesen 26 tudományos czélú intézet és társulat, melyek a népfelvilágosító minisztérium 1865-iki költségvetésében 663.164 rubel államsegélylyel szerepelnek. A népfelvilágosító minisztérium ressortjába esik az európai Oroszország 7 egyeteme. Minden tankerület székhelyén van egy, kivéve Wilnát, mely az 1831-iki zavargások miatt bezáratott s később orvos-sebészi akadémiává degradáltatott; van tehát sz. Pétervárott, Moszkva, Kazan, Dorpat, Kiev, Charkow és Odessában, mely utóbbi 1865-ben az az előtti Richelieu-lyceumból alakíttatott át. Az egyetemek, a dorpatit kivéve, 4 facultással birnak, u. m.: 1) történeti és phylologiai, 2) természet- és mennyiségtani, 3) jogi és 4) orvosi. A sz. pétervári egyetemen az orvosi kar helyett a keleti nyelvek fakultása van bevéve, 10 rendes és 7 magán tanárral, a dorpati egyetemen az említett 4 facultáson kívül van az 5 ik a hittani 7 rendes és 1 magán tanárral. Az orosz egyetemeken átlagosan 45—50 tanár van alkalmazva legkitűnőbb egyetemei a moszkvai, hol 83 rendes és magántanár és a dorpati, hol 53 rendes és magántanár működik. Ezen utóbbi két egyetemnél csillagászati észleldék is vannak felállítva. Az említettem 7 egyetem eloszlik az európai Oroszország 59 millió lakosára; jut tehát minden 8,0 millió lakosra egy. Oroszország ezen 7 egyetemre 1865-ben 1.667,151 rubelt adott ki, ami körülbelül 3 millió forint osztr. bankjegyekben, egyre tehát átlagosan 430.000 frt esik. Nekünk a magyar korona összes országainak 16 millió lakosa számára van egy s ez az államnak 147.737 frtjába kerül, mert a szükségelt 324.906 írtból 177.169 frtot fedez az egyetemi alap. Mi tehát a magunk emberségéből felénél kevesebbet adunk egyetlen egyetemünkre, mint Oroszország? egyetemének bármelyikére. Sőt ha az egyetem magánvagyonának jövedelmét hozzá adjuk is, alig éri el */• -at azon összegének, mely ott egyre esik, nem is számítván azok magánvagyona után járó és mellékes jövedelmeit, mint példa 40—56 rubelnyi tanpénzeket, melyek a moszkvai egyetemnek 1864-ben 50,241 rubelt jövedelmeztek. Ezeken kivül van 2 lyceum, Jaroslawban és Ujesinben, melyek csaknem egyenrangúak az egyetemekkel, a mennyiben ott jogi, technikai, kereskedelmi és államtudományok taníttatnak, tehát előbb állanak mint a mi jogakadémiáink, amennyiben többoldalnak. De menjünk tovább. Az európai Oroszországnak volt 1865-ben 311, 7 osztályú és 10—12 tanárral ellátott állami, magán- és reálgymnasiuma és 626 négy osztályú kerületi iskolája, tehát összesen 937 középtanodája, melyben 1864-ben 78.401 tanuló tanult. A gymnasiumi tanárok a 7-ik rangosztályban vannak s 1000—1500 rubel évi fizetést nyernek. Nálunk a statistikai kimutatás szerint van 167 gymnasium és 23 reáliskola, tehát mindössze 190 középtanoda. A mi tanáraink csak 1000 forint fizetést nyernek, alig felét orosz kartársaik fizetésének. A középtanodáknál is kedvezőtlenebb a számarány reánk nézve, mert Oroszországban minden 62000 lakosra esik egy középtanoda, nálunk csak minden 84.000 re. Oroszország a középtanodákra fordított 1864- ben 2,401,935 rub, vagyis körülbelöl 4 millió 600.000 forintot, nálunk 1871-ben 204.600 frtot, tehát alig 50 10 -át adjuk annak, mit Oroszország ad, ott átlagosan 4900 frt fordíttatik egy tanodára, nálunk 1070 frt. Tehát aránylag több tanoda is van és jobban is vannak felszerelve. A népfelvilágosító minisztérium alatt Oroszország európai területén van továbbá úgynevezett falusi, egyházi és államiskola 21.868, városi, elemi 2.171, felekezeti falusi és magán elemi 4.074, összesen 28113 elemi iskola, melyekre a népfelvilágosító minisztérium évenként 1.424.000 rub, vagyis 2.730.000 főt ad ki. Az úgynevezett népfelvilágosító minisztérium felügyelete alatt álló iskolák száma tehát mindössze 29.059; ezekre az említett minisztérium, mint már említem, hozzászámítván a felsorolt tudományos intézetek költségeit, 1865-ben 6.467.452 rubelt adott ki. Ezen nagy számú, tetemes összeget igénylő tanintézetek központi igazgatása 1865-ben 160.094 rubelbe került, tehát a felhasznált összeg 2 ’12 % ába. A mi 14.004 iskolánk, melyek nagy részére, mivel felekezetiek, nem sok gondja van a közoktatási ministeriumnak, a mely évenként 3.271.970 frtot kezel — központi igazgatása 1871-re 261.800 frtot vagyis a felhasznált összeg 801% -át veszi igénybe. — Ezen igazgatásra lehetetlen azt nem mondani, hogy drága, főként akkor, mikor még egy pontos kimutatás sem készíttetik az ország egész tanügyi állapotáról, mint azt teszik mindenütt, még Oroszországban is, mégpedig sokkal olcsóbban. De hogy a nevelésügy valódi állását láthassuk, meg kell említenem azon tanintézeteket, melyek Oroszországban, más ministériumok felügyelete alá vannak helyezve, és pedig szép számmal, u. m.: A hadügyministérium alatt van 1238 tanintézet 6083 tanulóval. A tengerészeti ministérium alatt van 10 tanintézet 11.200 tanulóval. A pénzügyminiszer alatt van 64 tanintézet, ezek között 55 bányászati és technicai 5752 hallgatóval.— Az állami jószágokat kezelő ministerium felügyelete alatt van 9 erdészeti 600, — 20 gazdasági tanintézet 857 hallgatóval és az államjószágokon 7108 népiskola 225.539 tanulóval. Az igazságügyministérium felügyelete alatt van 3 kizárólag jogtudományi tanintézet 545 hallgatóval. A belügyministérium alatt 90 tanoda 821 hallgatóval, ezek között figyelemre méltó a fogházaknál tartott 20, az árvaházaknál tartott 21 s a hivatalszolgák számára tartott 16 iskola. A külügyministerium alatt van a keleti nyelvek tanintézete. A közlekedési ministerium alatt van 2 mérnöki, 1 építészeti akadémia, 1 távirászati iskola és 3 iskola alsóbb rendű postatisztek számára. Van továbbá az uralkodó család speciális védelme alatt 92 nagyobb részint leányiskola 14.913 tanulóval. Az úgynevezett A panager ministerium alatt 2175 tanintézet 36.568 tanulóval, ezek között ismét 3 mezőgazdasági 1000 hallgatóval. A cs. udvar ministeriumának felügyelete alatt vannak a következő kitűnő tanintézetek : A cs. művészeti akadémia Szt-Pétervárott 500 hallgatóval. A moskvai festészeti és szobrázati tanintézet 151 hallgatóval. A szt-pétervári botanikai iskola. A moszkvai keleti nyelvek tanintézete. Végre a keleti egyház speciális igazgatása alatt van 4 akadémia, 50 seminarium, 207 kerti- táror jövendő sorsa felett. Ma Francziaországra első és fődolog a szabadság megalapítása és biztosítása. Veszteségei bármily súlyosak legyenek, egy viszonyaihoz idomított szabadelvű kormányforma előbb-utóbb mindenesetre kipótolja s talán visszatéríti azokat. Pest, február 20. (A belügyminister) ma személyesen informatiót szerzett magának a vizár esetére tett intézkedésekről s megtekinti az előkészületeket. Az intézkedésekkel és előkészületekkel, — mint halljuk —a megelégedését nyilvánító, azon hozzátétellel, hogy a megkívántató tutajok ne egy, hanem több vállalkozónál rendeltessenek meg, hogy elkészíttetésök annál biztosabb legyen. Tudomására lévén egyszersmind annak, hogy a nem védett részek védelmezésére előkészületek nem tétettek, miután védgátak emelésére már nincs idő, arra kívánja fordíttatni a városi hatóság figyelmét, hogy e részekben legalább a kellő segélyre és mentésre megtétessék az, ami kívánatos. (A jegybankügyi bizottság vasáru, bizalmas értekezletet tartott, melyet csütörtökön majd folytat, s ez ülésben megállapíthatni hiszik a képv.ház elé terjesztendő jelentést, melynek alapvonásait már tegnap megvitatták. A bizottság többsége a „P. Lloyd“ szerint, a mellett van, hogy az osztrák nemzeti bankkal létesíttessék megegyezés, és pedig olykép, hogy a magyar kormánynak a bank igazgatása, s magyar fiókjainak javadalmaztatására bizonyos befolyása legyen, hogy ha azonban e megegyezés nem létesíthető, vagy ha az osztrák bank az ehhez fűződött feltételeket nem fogadná el, az országnak önálló bank alakítására kell megtennie az előkészületeket. A bizottság ülései,melyekben majd az előterjesztést megvitatják, nyilvánosak lesznek. A tegnapi értekezleten Kerkapoly pénzügyminiszter úr is jelen volt, s mint látszik, amint a költségvetési vita véget ér, a ház figyelmét a bankkérdésre akarja felhívni. (A pesti kereskedők köréből alakult bizottság tegnap a baloldali körben is tisztelgett, fölkérve a kört, hogy pártolná a közlekedési bajok tárgyában a kópuházhoz beadandó kérvényt. A kör ezt megígérte, s egyáltalán az látszik, hogy ’önsegély ama neme, melyet a pesti kereskedők megragadtak, hogy az összes közgazdasági fejlődésünket és forgalmunkat oly rendkívüli mértékben zsibbasztó akadályok elháríttassanak, végre-valahára erélyes intézkedésekre nyújt reményt. A Deák-párt körében, mint esti lapunkban említik, ezen ügyet tegnap vitatták, ma a pesti kereskedők által különösen fölkért 24 képviselő tartott e tárgyban értekezletet, ezután a teendő indítványokat ismét megvitatják mind a Deák pártban, mind a baloldali körben s igy kerülnek majd a javaslatok a képviselőház elé. (Még egyszer az óbudai ügy.) A képviselőház szombati ülésében Tisza Kálmán a tanfelügyelők bűneiről emlékezvén a felekezeti iskolák ellenében, s két példát hozván fel, melyben tanfelügyelők református iskolák telekkönyvileg biztosított tulajdonát községi iskolák javára lefoglalták, s egy oldal czélzással megemlékszik az óbudai hírhedt ügyről is s hibáztatólag vagy gúnyosan mondja, hogy „ÓBudán, hol hatalmasokkal állottak szemben, a törvény végrehajtásáról a kormány az első lépésre viszsszahúzódott.” Elsőben is megjegyzem, hogy épen semmi visszahúzódás nem történt. A kormány, illetőleg a tanfelügyelő, kezdettől fogva azon volt, hogy felekezeti iskola ne háborittassék iskolaháza birtokában s midőn azt a község mégis lefoglalta a telekkönyvvel, (melyben az iskola épület a felekezeti iskola tulajdonául volt bejegyezve) ezt tulajdonába a kormány egyszerűen reponáltatta. Várjon a törvény végrehajtása lett volna-e elvenni az óbudai r. kath. iskolaházat a felekezetiül ? azt nem mondja, de érteni látszik Tisza Kálmán. Ezt azonban a kormány, (illetőleg a tanfelügyelő) nem is kezdette, tehát attól vissza sem is húzódhatott. Ami a hatalmasokra való ezélzást illeti : „hatalmasok“ a felekezet részéről ez ügyben egyáltalában nem szerepeltek. Háborgott valami csőcselék az utczán, a plébános által fölbujtatva (mert nem bíztak abban, hogy a kormány igazságot tesz nekik) — de atról a lármától bizony senki sem ijedt meg és senki sem húzódott vissza, még ha lett volna is, mitől visszahúzódni. A tényállást tehát Tisza Kálmán úgy látszik nem elég jól ismeri. De e tévedésénél még felötlőbb az, hogy míg a református iskoláknak felekezetiül elvétele (s ha a felekezet beleegyezése nélkül történt volna, mindenesetre jogtalan elvétele) ellen Tisza Kálmán oly méltó haraggal menydörög, addig gúnyos hibáztatással rója meg, ha katholikus iskolát melyet a község elvenni akar, a felekezetnek telekkönyvileg biztosított tulajdonában erélyelyesen megóv egy tanfelügyelő, — még ha ez a tanfelügyelő történetesen ép oly buzgó református is mint maga Tisza Kálmán, — de azért a törvény végrehajtásában egyenlő mértékkel kíván mérni hitfelének és nem hitfelének. Pest, 1871 febr. 20. Szász Károly. (Nyilatkozat.) Tanárky Gedeon államtitkár ur a képviselőház mai ülésében azt állította, mintha én az egyetemi tanárok fizetésének fölebb emelését indítványozván, azt azzal indokoltam volna, hogy az egyetemi tanárok „legnagyobb része nem felel meg a kívánalomnak.“ Az államtitkár úr ezen állítását szavaim elferdítésének nyilvánítom, mivel én e tárgyban azt mondtam, miszerint kitűnő tanerőnk kevés van, a nélkül, hogy a többi tanárokra vonatkozólag azt mondtam volna, hogy nem felelnek meg a kívánalomnak, mit alaposan nem is mondhattam volna. Pest, 1871. február 20. Hodossy Imre, képviselő. (Országos közegészségi tanács.) Az országos közegészségi tanács tagjai e hó 19-én tisztelkedtek Tóth Vilmos belügyér úrnál. Ez alkalommal a tanács elnöke, Kovács Endre, meleg szavakban ajánlotta a nagy fontosságú közegészségügynek törvényes rendezését a miniszter figyelmébe. Belügyminiszer úr válaszában kifejezte elismerését a tanács eddigi buzgó működése irányában, és felkérte azt, hogy úgy, valamint elődeit , őt is üdvös működésével a haza javára elősegítse , az egészségügynek törvényhozás útján végleges rendezését azonban legnagyobb sajnálatára nem remény, a jelen országgyűlési szak ideje alatt keresztülvihetőnek, mert nagyszámú egyéb sürgős törvényjavaslatok várnak a tárgyalásra, mindazáltal megígéri, hogy a kormány maga részéről a közegészségügy kezelését és az arra vonatkozó hiányok lehető elháríását folytonos figyelmének tárgyává teendi. Megjegyezzük, miszerint az országos közegészségi tanács — mint ez a múlt évi, e lapokban is közölt jelentésből látható — az egészségügy rendezésére vonatkozó javaslatoknak egész sorát terjesztette a belügyminisztériumhoz, és felette kívánatos, hogy ezek az ország szervezésénél figyelembe vétessenk, így például a községi szervezésnél tekintettel kell lenni a község egészségi ügyére is, épen úgy, mint az Ciszajbániában is történt, mert az oly községi törvény, mely e tekintetben nem egész, alig felelne meg a várakozásnak, s a felmerülő hiányt alig lehetne későbben czélszerűen pótolni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház febr. 20 iki ülése. I. A képviselőház mai ülésén nagy gyorsasággal esett át a felsőbb iskolák, középtanodák összes tételein. Az egyetemi előirányzatnál Hodossy és Hoffman indítványokat tettek, első a tanári fizetések fölemelése, utóbbi egy protestáns egyházjogi tanszék felállítása czéljából. Ezen indítványok szükségességét elvileg senki sem tagadta, pusztán azok sürgőssége tekintetében merültek fel szétágazó nézetek, míg végre egyik indítvány (Hodossyé) a pénzügyi, a másik (Hoffmanné) a tanügyi bizottsághoz utasíttatott. A műegyetemnél Török Sándor (soproni) komoly megfontolásra méltó felszólalást intézett az összes hazai technikai ügy emelése és a műegyetem Pestre áthelyezése tekintetében, Szentpáy Jenő szintén egy nagy horderejű határozati javaslattal állott elő a technikai oktatás szabályozása és korszerű reformja tárgyában. E határozati javaslat sürgőssége miatt nem a tanügyi, banen a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott A többi tételeknél is több alapos nézet, méltán figyelembe vehető óhaj nyilatkozott. H. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Gr- Andrássy miniszterelnök felel Irányi és Strat mirov és interpellá iójára. A vallás- és közoktatásügyi miniszteri budget tárgyalása folytattatik.) Elnök: Somssiek Pál. Jegyzők: Bujanovics, Széll, Ivacskovics, Jámbor. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy gr., Szlávy. Napirend van: a közoktatási minisztérium költségvetésében: m. kir. tudomány egyetem költségvetése. Hodossy Imre összehasonlításokat tevén a bécsi és pesti egyetem tanárainak fizetései közt, úgy találja, hogy a pesti egyet, tanárok fizetése aránytalanul kevés, ennek lehet tulajdonítani, hogy kitűnő tanárunk kevés van. Nálunk a legnagyobb fizetés 2.100 forint. Ily csekély fizetések mellett kitűnő tanerőket alig kaphatunk. A tanpénzekből sem pótoltatik ez a tanárok számára, mert a tanárok 59 százaléka 800 írtnál kevesebb tandíjjal bír. Az sincs helyén, hogy az egyetemi tanárok 1300 forint nyugdíjjal láttassanak el, azért következő indítványt nyújt be . Az egyetem 3 világi karánál működő 48 rendes és 8 rendkívüli tanárnak 1365, illetőleg 1000 és 1200 alap fizetését 2500, illetőleg 1500 frtra való felemelésére és évtizedi járulékokra 57,600 frt szavaztatik meg. Hennzlmann Imre elfogadni hajlandó e fizetés-felemelést, azonban nagyobb részletezést óhajtana a tanárok fizetésében. Hoffmann Pál: Az egyetemen fennálló egyházjog tanszéke egyedül a katholika egyházjog számára állíttatott föl, és ha azon tanszék tanára a protestáns és egyéb egyházak jogára is kiterjeszkedik, ezt csak saját tetszése és belátása szerint teszi. Ő, a jogász számára szükségesnek tartja az egyházjogi ismereteket, de abban nem nyugodhatik meg, hogy csak a katolikusoknak legyen egyházjogi tanszékük, mert a protestánsok egyházjogát is fontosnak, sőt mintaszerűnek tartja, azért egyelőre csak még egy (protestáns) egyházjogi tanszék felállítása czéljából következő indítványt terjeszt elő : A vallás- és közoktatási ministerium 1871-ik évi költségvetésében a pesti kir. egyetem számára tett előirányzat első rovatának megszavazásával kapcsolatban határozza el a ház, hogy