Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-23 / 44. szám
44. szám. Csütörtök, február 23.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szára. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre . . 22 frt. Félévre .... IX írt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... . . 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ajkr. Bélyegdij külön 30 ajka Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 ajkr. PEST, FEBRUÁR 23. Ma iratik alá a békeokmány. E hirt sürgönyzik Londonból. Azt is beszélik, hogy a területi kérdésben Bismarck gróf engedékenyebb volt, mint a berlini félhivatalosak rodomontadjai után várni lehetett. Beszélik, hogy megelégedett Elsass átengedésével, mások szerint Lotharingiát is követeli ugyan, de Metz nélkül s a Moselle-vonalat azon esetben kész a francziák birtokában hagyni, ha ott levő váraikat lerombolják. Más hírek ellenben nem nagyon tanúskodnak a német kancellár mérsékletéről. Egy berlini magántávirat szerint kijelentette volna, hogy azon műkincsek visszaszerzéséről is gondoskodni fog, melyeket a francziák 1815 előtt Németországból elvittek. Valószínű, hogy ma vagy holnap megismerjük a hivatalos békefeltételeket s akkor el lesz oszlatva ama homály, mely Bismarck terveit takarja. E hírekkel összefüggőleg még egy háborús hirt akarunk registrálni. Mint Cherbourgból távírják, Chancy tábornok napiparancsot intéze a hadsereghez, melyben felhívja, hogy a végső, halálos küzdelemre előkészüljön. Francziaország csak becsületes békét fog aláírni, s egy talpalatnyi földet sem enged át (?). Ez a nyilatkozat kissé későn jön. Különben Faidherbe serege egyesült Chancyéval. Azon bizottság, mely a nemzetgyűlést a békealkudozásoknál képviseli s a franczia megbízottak s a nemzetgyűlés közt közvetit, következő 15 képviselőből áll: Benoist d‘ Azy, Aurelles de Paladine, Merode, Saisset, Defailligny , Lefranc, Laurieau, Pouyer-Quertier, Saint Marcy Girardin, St. Hilaire, Laronciére, Vivet, Brathie, Teisseranc de Bord. E bizottságban a köztársasági párt csak két-három tag által van képviselve. A 19-ei ülésben Gambetta kérdést intéze a kormányhoz, hogy az állandó bizottság milyen szerepre van hivatva. Részt veend-e az alkudozók tárgyalásaiban s nem fog-e a nemzetgyűlés későbbi határozatainak praejudicálni. A kormány nevében Jules Simon azt felelte, hogy Thiers s a kormány azt hiszi, miszerint a bizottság semmi esetre sem fog praejudicálni a nemzetgyűlésnek s csak közvetítő leszen, Versailles és Bordeaux között. Grambetta e válaszba megnyugodott. A németek Parisba leendő bevonulása, mely hír szerint e hó 26-án veendi kezdetét, nagy izgatottságban tartja a kedélyeket. Legközelebb Trochu tábornok egy nyilvánosságra hozott levélben kárhoztatja a bevonulást. A capitulatió ügyében kötött egyezmény szerint — mondja a levél — mely capitulatiót csak az éhség diktálhatta, az ellenség Páris katonai becsületét tisztelni ígérte ; az ellenség nem foglalta el a város falait, nem kerüte hatalmába az előre tolt erődöket, miután még a külső védrendszert sem vehette el. Ha a németek a bevonulást Párisba meg akarják tartani, csak ők viselnék ez erőszakosság ódiumát. Ajálja, hogy a város ünnepélyes tiltakozással zárja be kapuit s bízza az ellenségre, hogy azokat ágyúival ismét megnyissa. A fegyvertelen Páris az ily eljárás felett az ítéletet a történelemre bízhatja. E levél természetesen rendkívüli feltűnést okozott. Vilmos császár egészségi állapotáról Berlinben igen nyugtalanító hírek keringenek. Mind Bécsben, mind Berlinben, s úgy látszik, a többi hatalmaknál is 20 án lett hivatalosan notificálva, hogy Vilmos császár Németország fejedelmei és szabad városai egyhangú kívonatára elfogadta a császári méltóságot. Az új birodalom szövetségtanácsa szintén aznap kezdi meg hivatalos működését. Első ülésében a tanács mindjárt az alkotmány több pontjának módosításával foglalkozott. Az uj birodalom tehát egészen kész. Nemzetközileg és államjogilag egyaránt el van ismerve. A FESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A házasság útja. Rohard A. beszélye. II. (6. Folyt.) III. A Viktor lármájára fölébredt szomszédság közöl senki sem adhatott kellő felvilágosítást az embertelen nőrablás nyomairól. Ezen becsületes kereskedői nép, mélyen aludt az elszöktetés órájában. S míg az egyik — részvéttel viseltetve Viktor fájdalma iránt — vigasztaló szavakkal igyekvék, jobb remény fejében lecsendesitni őt, addig a másik goromba szidalmakba tört ki a szerelmesek ellen, kik ily esztelen és meggondolatlan kalandokkal zavarják a polgárok békés álmait. Találkozott két- három jó szomszéd is, kik szivek mélyéből örvendtek a kereskedőnő e váratlan balesetén, ki a hasznost a széppel oly művészi ízléssel tudá párosítani, mi által az előkelő világot rövid idő alatt magához csábitá. — Ezen szöktetési tréfa valószínűleg ezer livres jövedelmet hoz konyhánkra, gondolák magokban a „Három Gombolyag,“ — „A Veres Motring“ és az „Ezüst gombostű“ czégek érdemes tulajdonosai, és ezen urak, majd istent dicsérve és Morsan grófot dicsőítve és áldva, tértek vissza kényelmes nyughelyeikre. A kutatás végeztével Viktor napkeltekor a Bourgogne utczába sietett, hol egy palota kapujához bekopogtatott. De a kapus már három nap óta nem látta urát. — Sürgős ügy vezetett ide — mondá Viktor, — és azért szeretném, ha kellő fölvilágosítást adna ura jelenlegi hollétéről. — Erről csak ő maga, meg az ördög tudna fölvilágosítást adni, de sem az egyik, sem a másik nem szokott erről fecsegni. Viktor még folytatni akaró kérdéseit, hogy hátha útba igazíthatna, de a goromba kapus kíméletlenül becsapta orra előtt a nehéz kaput. A szegény fiú szívét kétségbeesés fogta el, s egy hosszú éjszakát tölte keresztül így. Minden óraütés rémesen viszhangzott keblében, mintha ólom kalapácscsal verték volna szivét. Amint szomorúan, lehajtott fővel haladt a kövezeten, egyszerre hevesen oldalba lökik. — Ah! megállj Viktor! — mondá az idegen. — Ah! Te vagy Bricole ? — kérdé élénken a szerelmes. — Jó reggelt kedves barátom. — Ej ! minő arcczal beszélsz velem. Az ember valóban azt hinné, hogy a világot hordod vállaidon, látva e savanyú arczot, mit e pillanatban vágtál. Valami szerencsétlenség ért? — Hallatlan és elviselhetlen csapás. Képzeld, elrabolták Geneviévemet. — A csinos kis divatárus leánykát? — Igen őt. — Parbleu! ő megérdemli a fáradságot! — Hogyne, hisz őjegyesem,Bricole barátom. — Ah! menykő adtál is, találsz elég jegyest, — azokban nincs a mai korban hiány. — Lásd midőn szeretett nőmet elvesztem, három álló napig voltam részeg. Ez sikeres gyógymód arra, hogy a negyediken az ember már ne gondoljon többé vissza reá. — Adieu Bricole ! nekem nem marad egyéb hátra, minthogy a vízbe öljem magamat. — Eredj, eredj! Te bohó, a folyó holnap is így foly, mint ma, s várj tehát kevéssé, még úgy is ráérsz. Tegnap egyetlen soum vagy batkám nem volt, és el akartam magamat veszteni. Egy lövés, egy ugrás a folyó hullámpárnái közé, egy vékony hurok megcsavarintása a nyakam körül, és én nem vagyok többé. De jó hogy vagyok, mert ez órában boldog vagyok mint egy herczeg. Olvasd Victor e levélkét, látod kinek van czimezve ? „Morsan vicomte urnák.“ — Morsan vicomte! - ismétlé hirtelen Viktor, mintha nem hallotta volna jól. — Úgy van, e levél ő hozzá szól. E levélben, jó barátom, az én szerencsém van bele foglalva. A grófnak legényre van szüksége, és Saint- Pol ur jelen soraival tudósítja is a grófot, hogy engem nagyon alkalmasnak vél, ezen hely pontos betöltésére. Én hiszem, hogy megnyerő arczom kellemes benyomást fog szülni, és az állomást szépen megnyerem. — És minő szolgálatra fog téged alkalmazni a gróf? kérdé Victor, mohó tekintettel jártatva szemét a levelen. — Az ő belső megbízott komornoka leszek. — Ah ! — És most sietek, hogy belépjek hivatalomba. — Nem akarnád-e átadni nekem ezen levelet, Bricole ? — Neked ? . . . — Igen, nekem. — Bolond gombát ettél ? Az imént a vízbe akartál fulladni, és ime, most meg legénynek akarsz elszegődni! — Megváltoztattam tervemet. — Hm! De te szerencsémet kéred! — Jól tudom! Én azt megvásárlom tőled! — Fél árát sem vagy képes megfizetni . . . — És mennyi volna az ? — Tudod azt jó pajtás, hogy ötszáz livre fizetésem lesz ? — Azt megadom. — Meg ? de gondold aztán azt is meg, hogy a borra való meg egyéb mellékes ajándékokkal, jövedelmem minden túlzás nélkül fölrúg ezer livrére. Igen ezer livre! ez sok pénz. — Megadom. — Parbleu! Hiszen te elfelejted, hogy ideszámítandó még azon csekélynek látszó ugyan, de a végén is jókora kis összeg, melyet egy szemes legény, még innen, meg amonnan összegerebélyezhet.... no hisz te értesz! Es lásd ez is fölmegy körülbelől ötven piszoletre. — Megadom. Végezzünk! — Minő ostobaság! Tizenötszáz livret ígérni egy oly állomásért, mi nekem száz Lajost hoz. És ez igy vagy amúgy, de bizonyos jövedelem. Hagyjuk az egészet! — De végre is, mit kívánsz még ? — Hallgas meg Viktor, te jó barátom vagy. A te czéljaid előmozditása végett, beleegyezem ez ügybe; és miután látom, hogy e levél mily nagy fontossággal bir reád nézve, én azt neked át adom, s foglald el a helyemet, s mind ezért kerek számban: ezer tallért fizetsz és szól tae többet róla. — Ezer tallért! — Sem többet, sem kevesebbet. E beleegyezést is csupán érted teszem, látva és hallva a te szerencsétlen helyzetedet. — De egybe téve mind az én, mind a Simon asszony erszényének tartalmát, sőt még a kedves Blondin lovunkat is, — szekerünkkel együtt áruba bocsátva, sem tesz összesen száz Lajosnál többet! kiálta föl kétségbe esetten Viktor. — Akkor pajtás hagyjuk az oknélküli szószaporitást. — Te háromezer livrét kívánsz ? — Egy batkát sem engedek ez összegből. — Istenem! istenem! mit akarsz ? — ismétlé Viktor, ujjaival zsebében kotorászva. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház febru 23-iki ülése. Elnök : Somssich Pál. Jegyzők : Majláth, Széll, Jámbor. Kormány részéről jelen van: Andrássy, Kerkapoly, Horváth. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Elnök bemutatja gr. Vay Mihálynak orvosi bizonyítvánnyal támogatott szabadságidőért való folyamodványát. Bemutat továbbá több kérvényt, melyek szintúgy, mint a Házmán Ferencz, Szathmáry Miklós, Táncsics Mihály, Simonyi Ernő, Helfy Ignácz (két utóbbi Francziaország feldarabolása ellen benyújtott kérvények) a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Berzenczey László török ügyben akar interpellálni (Derültség.) Minden indokolás nélkül interpellátiót intéz a miniszterelnökséghez, kérdvén, váljon alaposak e azon hírek, melyek szerint a pontosi kérdésben összeült londoni conferentia az 1856-iki szerződés megsemmisítésével megengedte, hogy a feketetengeren egy új orosz tengeri haderő szerveztessék, és történt e ez, az osztrák magyar monarchia hozzájárulásával. Következnek a nyugdíjak a közoktatási budgetben. Előirányozva van 27,780. Kaucz Gyula előadó a pénzügyi bizottság az esetleges végkielégítésekre kért 2000 forintot törölni indítványozza, a fennmaradó összeg más részről azon summával szaporodik, amely a nemzeti múzeum nyugdíj élvezményei és járulékok czímén felvett 5710, illetőleg 450 forintnak ide való áttételéből származik. E szerint az összes nyugdijak 31,940 frt. A pénzügyi bizottság jelentése elfogadtatik. Következik: a rendkívüli szükséglet. Első czim: egyházi czélok: a görög szertartásu kath. egyháznak 99,000 frt, ágostai hitv. 36,000 frt, helvét hitv. 65,000 frt. görög keleti egyház 100,000 frt. Az unitária egyháznak 5000 frt. Izraelita vallásúak egyházának 5000 frt. Mindössze 310,000 frt. Kaucz Gyula előadó: A bizottság az e czim alatt előirányzott összegeket illetőleg azon nézetben van, hogy ez öszszeg akként lenne megszavazandó, amint a múlt évi költségvetésben fölvéve volt, vagyis 290.000 forintban; miután e tételt a bizottság bár jelen viszonyaink közt az elkerülhetlenül szükségesnek látszik, csak ideiglenesnek tartja, s csak addig meghagyandónak a költségvetésben, míg e szükség általában fenn fog forogni. Megjegyezvén miszerint e nézet mellett magának a t. képviselőháznak azon múlt évben hozott határozata is szól, hogy e tételek a vallásügyi minisztérium költségvetésének rendkívüli osztályába átteendők. E nézetből kiindulva, a bizottság az 1870-iki budgetben fölvéve volt 290,000 forintnak a jelen költségvetésben is elfogadását ajánlván, a görög-keleti egyház részére a miniszter által előirányzott 100,000 forintot a múlt évi summára, vagyis 80,000 forintra leszállítandónak véli; hasonló értelemben nyilatkozván az ágostai négy egyházkerület abbeli folyamodására, mely a szóban lévő javadalmazás fölemelését kéri. Horn Ede anomáliának tartja azt, hogy a vallásfelekezetek szükségletei egy részét az állam fedezi. Egy rendes budget természetével nem egyeztethető az meg, hogy oly szükségletek, melyek a rendes kiadásokban ismeretlenek, a rendkívüliek közé felvétessenek. Szeretne az előadótól ez iránt felvilágosítást hallani. Kautz Gyula előadó: A bizottság azért tette e kiadásokat a rendkívüliek közé, mivel a ház ezt maga úgy határozta el tavaly Nyáry Pál indítványára. Egyébként Horn fent kifejtett nézetét sem egy rendes budget természetével, sem más államok budget tárgyalási praxisával megegyeztethetőnek nem tartja. (Helyeslés.) Simay Gergely sem az igazsággal, sem a méltányossággal, sem a következetességgel megegyezőnek nem tartja, hogy a törvényhozás az örmény szertartásu katolikusokat, kik a görög szertartásu katholikusokkal analóg állással bírnak, segélyben nem részesíti. Módosítványt nyújt be, mely szerint a görög szertartásu katolikusok segélyzésére 5000 forint szavaztassák meg. Patrubány Gergely : ha az állam már a felekezeteket segélyben részesíti, úgy az egyenjogúság elvét legalább tartsa meg és minden felekezetet segélyezzen, máskülönben privilégiumot oszt. Simay módosítványa által egy 20.000 léleknyi felekezet nyugtattatik meg. Gonda László nem tartja helyesnek azt, hogy az állam saját jövedelmeiből a felekezeteket segélyzi, vagy — mint törvényeink teszik — azokat törvényes kedvezményekben és mentességekben részesíti. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az illető felekezetek számadásaikat terjeszszék be aziránt, hogy hová fordították e segélyösszegeket, továbbá hogy a minisztérium utasíttassék, miszerint e kiadások a költségvetésben többé ne szerepeljenek. Joannovicsic György államtitkár. A pénzügyi bizottság a görög keleti egyházra előirányzott 100,000 frtot 80,000 frtra szállította le. A görög keletiek congressusa e czélra 120,000 frtot kért, a boldogult minister azonban ezen összeget az ország pénzügyi helyzetével megegyezőnek nem tartván, 100,000 frtban állapította meg a segélyzést. Ezen összeg a legszükségesebb kiadásokra van számítva, a pénzügyi bizottság törlése tehát indokoltnak nem látszik, a görög keleti egyház segélyforrásai tudvalevőleg úgyis igen csekélyek; az igazságos és méltányos kérelmek teljesítése meg fogja erősíteni az együvétartozás tudatát, az egymásra utaltság érzetét, azért az előirányzott 100,00 frtot kéri egészen megszavaztatni (Helyeslés.) Zsedényi Ede módosítványt nyújt be, mely szerint az ágostai hitvallásúak számára előirányzott 36,000 frt, egyházmegyei kerületenkint 2000 forinttal szaporítva 44,000 frtban állapíttassák meg. E módosítást a pénzügyi bizottsághoz kéri utasíttatni, majd azután fogja azt indokolni. Tisza Kálmán: addig, míg egy egyház állami javadalmazásban részesül, a többit nem lehet abból kizárni, ez az oka, hogy ő e kiadásokat megszavazza. Gonda határozati javaslatát nem fogadja el, a kormány eddig is kért nyugtatványokat a felekezetektől a nekik utalványozott összegek hova fordítása felől. Határozati javaslata második részére azt jegyzi meg, hogy miután nem lehet meghatározni az időpontot, meddig e viszony tart, azért nem lehet elhatározni, hogy jövőre e kiadások a költségvetésben ne szerepeljenek. Elfogadja a czímet úgy, amint a kormány azt előirányozta. (Helyeslés.) Ezután a ház szótöbbséggel elvetette Gonda határozati javaslatát, Zsedényi és Simay módosítványai a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak, a czim pedig a miniszteri előirányzat szerint elfogadtatott. Szintúgy elfogadtatott a következő czim: tanulmányi ügyek igazgatása 5030 frt. A tanintézetekre előirányzott 27.000 frtnál Borbea Zsigmond a bródi románi gymnasiumot is 4000 frttal akarja részesíteni, e módositvány a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Az ülés tovább foly. Az 1871-ki közös állambudget. Jólehet a magyar delegatió tárgyalásai alkalmával kimeritően megismertettük olvasóinkkal a ministerium által előirányzott költségeket,könynyebb áttekinthetés végett mégis czélszerűnek tartjuk az 1871 ki állambudgetet, úgy a mint a/, ő felsége által szentesitetett, több tételeiben ismételni. 1. A külügyministerium fedezetlen rendes szükséglete 3.700.972 frt. 2. A hadügyministerium és pedig a) a hadsereg fedezetlen rendes szükséglete 77.867.465 frt b) a tengerészet fedezetlen rendes szükséglete 7.800.000 frt. 3. A pénzügyministerium fedezetlen rendes szükséglete 1.776.074 frt. 4. A számellenőrség fedezetlen rendes szükséglete 101.164 frt. Összesen a rendes szükséglet 91.245.675 frt. II. czikk. Rendkívüli szükséglet. 1. Külügyminisztérium 147,715 frt. 2. Hadügyminisztérium. a) Hadsereg és pedig egyszeri rendkívüli szükséglet, átmeneti rendkívüli szükséglet és a véderő fokozására szolgáló rendkívüli szükséglet 22.150,808 frt. b) Tengerészet 3.183,700 frt. 3. Pénzügyminisztérium 5115 frt. Összes rendkívüli szükséglet 25,487,339 frt III. czikk. Rendes szükséglet összesen 91,245,675 frt. Rendkiv.l 1 25,487,339 frt. Összes szükséglet 116,733,014 frt. Levonva a határvám jövedéket 12,199,700 frttal. Marad fedezendő 104,533,314 frt, miből Magyarországra esik 31,359,994 frt 20 krajczár. IV. czikk. A czimek és tételek közt átruházási jog nem adatik. Az 1870-ki póthitel. A póthitel 1870-dik évre összesen kitesz 19.715,760 frtot, miből a magyar korona országaira esik 5.914,728 frt. Határozat az 1868-i zárszámadás és az ugyanezen évi póthitelek tárgyában . A tiszta szükséglet 95.548,781 frt 73 krrban állapittatik meg. Ebből levonva a pénztári maradványt, a közös aktívákból folyóvá tett részletet s az 1870. és 1871-re átment hitelmaradványokat a hányad által fedezendő szükséglet 70.781,455 frt 97 krt tesz, melyből Magyarországra 21.224,436 frt 79 kr., a Lajthántúlra 49.547,019 frt 18 kr. esik. I. czikk. A franczia nemzetgyűlésből. A nemzetgyűlés 17-ki ülésében majdnem egyhangúlag elfogadta az indítványt, mely Thierst a végrehajtó hatalom fejévé nevezi ki. Az ülés elején Keller Elsass és Lothringia képviselői által aláírt azon indítványt terjeszti elő, hogy a kamara fejezze ki Francziaország szilárd akaratát, hogy Elsasst és Lothringiát meg fogja tartani. Általános figyelem közt lép a szószékre a következő (táviratilag nem teljesen közölt) beszédet intéz a gyűléshez: Meg vagyok győződve, hogy indítványom helyeslésükben fog részesülni, mert becsületünkről és nemzeti egységünkről van szó. Az alsó s felső Rajna, a Meurthe és Moselle lakosságának nevében a megyék képviselői hirdetni akarják azon szent és elidegeníthetlen jogukat, hogy Francziaország és Európa e részek akaratáról tudomást nyerjen ; választóink ide küldöttek bennünket, hogy ünnepélyesen kijelentsük, hogy örökké francziák akarnak maradni. Elsais és Lotharingia nem akarnak elidegenittetni (Tetszés.) Francziaországgal a jó és rész napokban egyesítve, kétszáz év óta áldozatokat hoztak a nemzeti becsületnek s azon pillanatban, midőn kérdésbe helyeztetnek, az ellenség igája alatt kifejezik akaratukat, hogy francziák akarnak maradni. Francziaország egységének, melyet még az általános szavazatjogból keletkezett gyűlés nem semmisíthet meg, halálos csapást reá nem mérhet. Európának nem lehet egy népet mint nyájat megsemmisülni hagyni; tudja, hogy Francziaország hősi támogatása a világbéke biztosítékát képezi s a területátengedés árán a bukás és belső szakadás oka lenne. Elsass és Lotharingia hangosan hirdetik azon jogukat, hogy francziák maradjanak s esküt tesznek, hogy e jogot örök időkre az ellenségtől visszakövetelendik. (Élénk helyeslés.) Az indítvány természeténél fogva sürgős. Üljenek össze azonnal. Tudom, hogy osztják érzelmeimet. (Igen! Igen !) Legyen erejök azokat a világ előtt kimondani, s az anyagi erő helyébe az erkölcsit fogják megalkotni. A békét mindnyájan óhajtjuk, de a valódi béke csak az igazságon alapulhat. Azért mi tiltakozunk a legkegyetlenebb igazságtalanság ellen. Tegyen Francziaország tanúságot Elsais és Lotharingia iránti ragaszkodásáról; kezöket nyújtják, ne tagadják meg az önökéit.“ Több oldalról az indítvány tárgyalását másnapra akarták halasztani. Ekkor fölkelt Therss így szól: „A gyűlés be fogja látni, hogy ily fontos tárgygyal szemben mint komoly embereknek kell eljárnunk. Megbízottaiknak, kiket nem ismerek, imperatív megbízást fognak adni, vagy meghagyják neki cselekvési szabadságokat ? Osztom Keller úr érzelmeit, de tudnunk kell, mit akarunk, tudnunk kell, mi fog e szavakra következni. Csak egy van, mi Francziaországhoz méltó, az, hogy azonnal határozzunk, béke vagy a háború! Menjünk azonnal az osztályokba s iparkodjunk megtudni, hogy mit akarunk. Mi engem illet, ki életemet az ország szolgálatának szenteltem, kijeletem, hogy nem fogok megbízást elfogadni,melynek eleget nem tehetek. Ily komoly kérdés felett már mindenki megcsinálhatta reflexióit s nincs szükség gondolkozási időre. Kötelességünk az osztályokban összegyűlni. (Helyeslés.) Erre a ház azonnal másfél órai osztályülést tartott. A nyilvános ülés megnyitásakor Beuli bizottsági előadó következő indítványt tesz. A gyűlés Keller úr nyilatkozatát a legnagyobb rokonszenvvel fogadva, alkudozóinak bölcseségében hazaszeretetében bízik. Ez mostan nagy többséggel elfogadtatik. A szélső bal ellene szavazott. Az ülésen Gambetta 13 megjelent s a szélső balon ült. Kifejezéseli arcza messziről megismerhető. A kamra nem igen tetszik neki, megvetőleg néz le reá. Rochefort ki az első ülésen piros ingben jelent meg, azóta a legújabb divat szerint öltözik. A piros ing nem igen illik a conservativ ülésbe. Belfort capitulatiója. A franczia hivatalos lap 16. számában Belfort várparancsnokának egyik delegátusa, kinek az ostrom daczára a várból Baselbe menekülni sikerült, előadja a vár capitulatiójának okait. Miután Páris capitulatiójának s a fegyverszünet megkötésének híre — mondja a nyilatkozat — Belfortba is elhatott, a főparancsnok engem Baselba küldött, hogy a helyzetről értesítést szerezzek, s parancsait (a franczia kormányéit) megtudjam. Tegnap, február 5-én az ellenség előretolt erődeink közül még egyiket sem kerítette hatalmába. De jan. 26-ka óta, mely napon sikertelen támadást intéze La Perches ellen, közeledési munkálatokat kezd, s azokat igen tevékenyen folytatja, s a művektől február 5 én mintegy 80 méternyi távolságban volt. Új támadás küszöbön áll, ha a múlt éjen már meg nem történt. A főparancsnok ki fogja azt állatii de számítva, hogy visszaverhetik. E szerint felteendő, hogy az ellenség ma vagy holnap Perches birtokába jut, hogy így a várat dominálni s Barres és Bellevue erődöket házban lőhetni fogja. Az ellenség tüzelése jelentékeny, mind a golyók száma, mind természete és nagysága tekintetében. A vár csak gyengén s csak kevés nyomatékkal válaszolhat, mert a 12, és 24 fontos hoszszúkás gránátokat (melyekből már csak 10,000 van) a roham napjára kell fentartania. Chateau, Just, Miotte és Barnes erődök sokat szenvedtek, főleg az elsők, de rés még nincs rajtuk. Belfort, tehát még ellenállhat, mert van lő- és élelmiszere. A főparancsnok el van határozva kötelességét mindvégig teljesíteni, de az ellenállás tarta