Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-23 / 44. szám

44. szám. Csütörtök, február 23.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szára. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre . . 22 frt. Félévre .... IX írt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... . . 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ajkr. Bélyegdij külön 30 ajka Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 ajkr. PEST, FEBRUÁR 23. Ma iratik alá a békeokmány. E hirt sürgönyzik Londonból. Azt is beszélik, hogy a területi kérdésben Bismarck gróf engedékenyebb volt, mint a berlini félhiva­talosak rodomontadjai után várni lehetett. Beszélik, hogy megelégedett Elsass áten­gedésével, mások szerint Loth­aringiát is követeli ugyan, de Metz nélkül s a Moselle-vonalat azon esetben kész a fran­­cziák birtokában hagyni, ha ott levő vá­raikat lerombolják. Más hírek ellenben nem nagyon tanúskodnak a német kan­­c­ellár mérsékletéről. Egy berlini magán­­távirat szerint kijelentette volna, hogy azon műkincsek visszaszerzéséről is gon­doskodni fog, melyeket a francziák 1815 előtt Németországból elvittek. Valószínű, hogy ma vagy holnap megismerjük a hivatalos békefeltételeket s akkor el lesz oszlatva ama homály, mely Bismarck ter­veit takarja. E hírekkel összefüggőleg még egy háborús hirt akarunk re­­gistrálni. Mint Cherbourgból távírják, Chancy tábornok napiparancsot intéze a hadsereghez, melyben felhívja, hogy a végső, halálos küzdelemre előkészüljön. Francziaország csak becsületes békét fog aláírni, s egy talp­alatnyi földet sem enged át (?). Ez a nyilatkozat kissé későn jön. Különben Faidherbe serege egyesült Chancyéval. Azon bizottság, mely a nemzetgyű­lést a békealkudozásoknál képviseli s a franczia megbízottak s a nemzetgyűlés közt közvetit, következő 15 képviselőből áll: Benoist d‘ Azy, Aurelles de Paladine, Merode, Saisset, Defailligny , Lefranc, Laurieau, Pouyer-Quertier, Saint Marcy Girardin, St. Hilaire, Laronciére, Vivet, Brathie, Teisseranc de Bord. E bizottság­ban a köztársasági párt csak két-három tag által van képviselve. A 19-ei ülésben Gambetta kérdést intéze a kormányhoz, hogy az állandó bizottság milyen szerepre van hivatva. Részt veend-e az alkudozók tárgyalásaiban s nem fog-e a nemzetgyű­lés későbbi határozatainak praejudicálni. A kormány nevében Jules Simon azt felelte, hogy Thiers s a kormány azt hiszi, miszerint a bizottság semmi esetre sem fog praejudicálni a nemzetgyűlésnek s csak közvetítő leszen, Versailles és Bor­deaux között. Grambetta e válaszba meg­nyugodott. A németek Parisba leendő bevonulá­sa, mely hír szerint e hó 26-án veendi kezdetét, nagy izgatottságban tartja a kedélyeket. Legközelebb T­r­o­c­hu tábor­nok egy nyilvánosságra hozott levélben kárhoztatja a bevonulást. A capitulatió ügyében kötött egyezmény szerint — mondja a levél — mely capitulatiót csak az éhség diktálhatta, az ellenség Páris ka­tonai becsületét tisztelni ígérte ; az ellen­ség nem foglalta el a város falait, nem kerüte hatalmába az előre tolt erődöket, miután még a külső védrendszert sem vehette el. Ha a németek a bevonulást Párisba meg akarják tartani, csak ők vi­selnék ez erőszakosság ódiumát. Ajálja, hogy a város ünnepélyes tiltakozással zárja be kapuit s bízza az ellenségre, hogy azokat ágyúival ismét megnyissa. A fegyvertelen Páris az ily eljárás felett az ítéletet a történelemre bízhatja. E le­vél természetesen rendkívüli feltűnést okozott. Vilm­os császár egészségi állapotáról Berlinben igen nyugtalanító hírek kerin­genek. Mind Bécsben, mind Berlinben, s úgy látszik, a többi hatalmaknál is 20 án lett hivatalosan notificálva, hogy Vilmos császár­­ Németország fejedelmei és szabad városai­ egyhangú kívonatára elfogadta a császári méltóságot. Az új biroda­lom szövetségtanácsa szintén az­nap kezdi meg hivatalos működését. Első ülésében a tanács mindjárt az alkotmány több pontjának módosításával foglalko­zott. Az uj birodalom tehát egészen kész. Nemzetközileg és államjogilag egyaránt el van ismerve. A FESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A házasság útja. Rohard A. beszélye. II. (6. Folyt.) III. A Viktor lármájára fölébredt szomszédság közöl senki sem adhatott kellő felvilágosítást az embertelen nőrablás nyomairól. Ezen becsületes kereskedői nép, mélyen aludt az elszöktetés órá­jában. S míg az egyik — részvéttel viseltetve Viktor fájdalma iránt — vigasztaló szavakkal igyekvék, jobb remény fejében lecsendesitni őt,­­ addig a másik goromba szidalmakba tört ki a szerelmesek ellen, kik ily esztelen és meggondolatlan kalandokkal zavarják a pol­gárok békés álmait. Találkozott két- három jó szomszéd is, kik szivek mélyéből örvendtek a kereskedőnő e váratlan balesetén, ki a hasznost a széppel oly művészi ízléssel tudá párosítani, mi által az előkelő világot rövid idő alatt ma­gához csábitá. — Ezen szöktetési tréfa valószínűleg ezer liv­­res jövedelmet hoz konyhánkra, gondolák ma­gokban a „Három Gombolyag,“ — „A Veres Motring“ és az „Ezüst gombostű“ czégek érde­mes tulajdonosai, és ezen urak, majd istent dicsérve és Morsan grófot dicsőítve és áldva, tértek vissza kényelmes nyughelyeikre. A kutatás végeztével Viktor napkeltekor a Bourgogne utczába sietett, hol egy palota kapu­jához bekopogtatott. De a kapus már három nap óta nem látta urát. — Sürgős ügy vezetett ide — mondá Viktor, — és azért szeretném, ha kellő fölvilágosít­ást adna ura jelenlegi hollétéről. — Erről csak ő maga, meg az ördög tudna fölvilágosítást adni, de sem az egyik, sem a má­sik nem szokott erről fecsegni. Viktor még folytatni akaró kérdéseit, hogy hát­ha útba igazíthatna, de a goromba kapus kí­méletlenül becsapta orra előtt a nehéz kaput. A szegény fiú szívét kétségbeesés fogta el, s egy hosszú éjszakát tölte keresztül így. Min­den óraütés rémesen viszhangzott keblében, mint­ha ólom kalapácscsal verték volna szivét. A­mint szomorúan, lehajtott fővel haladt a kö­vezeten, egyszerre hevesen oldalba lökik. — Ah! megállj Viktor! — mondá az idegen. — Ah! Te vagy Bricole ? — kérdé élénken a szerelmes. — Jó reggelt kedves barátom. — Ej ! minő arc­czal beszélsz velem. Az em­ber valóban azt hinné, hogy a világot hordod vállaidon, látva e savanyú arczot, mit e pilla­natban vágtál. Valami szerencsétlenség ért? — Hallatlan és elviselhetlen csapás. Képzeld, elrabolták Geneviéve­met. — A csinos kis divatárus leánykát? — Igen őt. — Parbleu! ő megérdemli a fáradságot! — Hogyne, hisz őjegyesem,Bricole barátom. — Ah! menykő adtál is, találsz elég jegyest, — azokban nincs a mai korban hiány. — Lásd midőn szeretett nőmet elvesztem, három álló na­pig voltam részeg. Ez sikeres gyógymód arra, hogy a negyediken az ember már ne gondoljon többé vissza reá. — Adieu Bricole ! nekem nem marad egyéb hátra, minthogy a vízbe öljem magamat. — Eredj, eredj! Te bohó, a folyó holnap is így foly, mint ma, s várj tehát kevéssé, még úgy is ráérsz. Tegnap egyetlen sou­m vagy batkám nem volt, és el akartam magamat vesz­teni. Egy lövés, egy ugrás a folyó hullámpárnái közé, egy vékony hurok megcsavarintása a nya­kam körül, és én nem vagyok többé. De jó hogy vagyok, mert ez órában boldog vagyok mint egy herczeg. Olvasd Victor e levélkét, lá­tod kinek van czimezve ? „Morsan vicomte urnák.“ — Morsan vicomte! - ismétlé hirtelen Vik­tor, mintha nem hallotta volna jól. — Úgy van, e levél ő hozzá szól. E levélben, jó barátom, az én szerencsém van bele foglalva. A grófnak legényre van szüksége, és Saint- Pol ur jelen soraival tudósítja is a grófot, hogy engem nagyon alkalmasnak vél, ezen hely pon­tos betöltésére. Én hiszem, hogy megnyerő ar­czom kellemes benyomást fog szülni, és az állo­mást szépen megnyerem. — És minő szolgálatra fog téged alkalmazni a gróf? kérdé Victor, mohó tekintettel jártatva szemét a levelen. — Az ő belső megbízott komornoka leszek. — Ah ! — És most sietek, hogy belépjek hivatalomba. — Nem akarnád-e át­adni nekem ezen leve­let, Bricole ? — Neked ? . . . — Igen, nekem. — Bolond gombát ettél ? Az imént a vízbe akartál fulladni, és ime, most meg legénynek akarsz elszegődni! — Megváltoztattam tervemet. — Hm! De te szerencsémet kéred! — Jól tudom! Én azt megvásárlom tőled! — Fél árát sem vagy képes megfizetni . . . — És mennyi volna az ? — Tudod azt jó pajtás, hogy ötszáz livre fize­tésem lesz ? — Azt megadom. — Meg ? de gondold aztán azt is meg, hogy a borra való meg egyéb mellékes ajándékokkal, jövedelmem minden túlzás nélkül fölrúg ezer livrére. Igen ezer livre! ez sok pénz. — Megadom. — Parbleu! Hiszen te elfelejted, hogy ide­számítandó még azon csekélynek látszó ugyan, de a végén is jókora kis összeg, melyet egy szemes legény, még innen, meg amonnan össze­gerebélyezhet.... no hisz te értesz! Es lásd ez is fölmegy körülbelől ötven piszoletre. — Megadom. Végezzünk! — Minő ostobaság! Tizenötszáz livret ígérni egy oly állomásért, mi nekem száz Lajost hoz. És ez igy vagy amúgy, de bizonyos jövedelem. Hagyjuk az egészet! — De végre is, mit kívánsz még ? — Hallgas meg Viktor, te jó barátom vagy. A te czéljaid előmozditása végett, beleegyezem ez ügybe; és miután látom, hogy e levél mily nagy fontossággal bir reád nézve, én azt neked át adom, s foglald el a helyemet, s mind ezért kerek számban: ezer tallért fizetsz és­ sz­ól tae töb­bet róla. — Ezer tallért! — Sem többet, sem kevesebbet. E beleegye­zést is csupán érted teszem, látva és hallva a te szerencsétlen helyzetedet. — De egybe téve mind az én, mind a Simon asszony erszényének tartalmát, sőt még a ked­ves Blondin lovunkat is, — szekerünkkel együtt áruba bocsátva, sem tesz összesen száz Lajosnál többet! kiálta föl kétségbe esetten Viktor. — Akkor pajtás hagyjuk az oknélküli szó­­szaporitást. — Te háromezer livrét kívánsz ? — Egy batkát sem engedek ez összegből. — Istenem! istenem! mit akarsz ? — ismétlé Viktor, ujjaival zsebében kotorászva. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház febru 23-iki ülése. Elnök : Somssich Pál. Jegyzők : Majláth, Széll, Jámbor. Kormány részéről jelen van: Andrássy, Ker­­kapoly, Horváth. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hi­telesíttetik. Elnök bemutatja gr. Vay Mihály­nak orvosi bizonyítvánnyal támogatott szabad­ságidőért való folyamodványát. Bemutat továb­bá több kérvényt, melyek szintúgy, mint a Házmán Ferencz, Szathmáry Miklós, Tán­csics Mihály, Simonyi Ernő, Helfy Ignácz (két utóbbi Francziaország feldarabolása ellen benyújtott kérvények) a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Berzenczey László török ügyben akar in­terpellálni (Derültség.) Minden indokolás nélkül interpellátiót intéz a miniszterelnökséghez, kérdvén, váljon alaposak e azon hírek, melyek szerint a pontosi kérdésben összeült londoni conferentia az 1856-iki szerződés megsemmisí­tésével meg­engedte, hogy a feketetengeren egy új orosz tengeri haderő szerveztessék, és történt e ez, az osztrák magyar monarchia hozzájárulá­sával. Következnek a nyugdíjak a közokta­tási budgetben. Előirányozva van 27,780. Kaucz Gyula előadó a pénzügyi bizottság az esetleges végkielégítésekre kért 2000 forintot törölni indítványozza, a fennmaradó összeg más részről azon summával szaporodik, a­mely a nemzeti múzeum nyugdíj élvezményei és járu­lékok czímén felvett 5710, illetőleg 450 forint­nak ide való áttételéből származik. E szerint az összes nyugdijak 31,940 frt. A pénzügyi bizottság jelentése elfogad­tatik. Következik: a rendkívüli szük­séglet. Első czim: egyházi czélok: a görög szertartásu kath. egyháznak 99,000 frt, ágostai hitv. 36,000 frt, helvét hitv. 65,000 frt. görög keleti egyház 100,000 frt. Az unitária egyház­nak 5000 frt. Izraelita vallásúak egyházának 5000 frt. Mindössze 310,000 frt. Kaucz Gyula előadó: A bizottság az e czim alatt előirányzott össze­geket illetőleg azon nézetben van, hogy ez ösz­­szeg akként lenne megszavazandó, amint a múlt évi költségvetésben fölvéve volt, vagyis 290.000 forintban; miután e tételt a bizottság bár jelen viszonyaink közt az elkerülhetlenül szükségesnek látszik, csak ideiglenesnek tartja, s csak addig meghagyandónak a költségvetés­ben, míg e szükség általában fenn fog forogni. Megjegyezvén miszerint e nézet mellett magá­nak a t. képviselőháznak azon múlt évben hozott határozata is szól, hogy e tételek a vallásügyi minisztérium költségvetésének rendkívüli osz­tályába átteendők. E nézetből kiindulva, a bizottság az 1870-iki budgetben fölvéve volt 290,000 forintnak a je­len költségvetésben is elfogadását ajánlván, a görög-keleti egyház részére a miniszter által előirányzott 100,000 forintot a múlt évi sum­mára, vagyis 80,000 forintra leszállítandónak véli; hasonló értelemben nyilatkozván az ágos­tai négy egyházkerület abbeli folyamodására, mely a szóban lévő javadalmazás fölemelését kéri. Horn Ede anomáliának tartja azt, hogy a vallásfelekezetek szükségletei egy részét az ál­lam fedezi. Egy rendes budget természetével nem egyeztethető az meg, hogy oly szükségle­tek, melyek a rendes kiadásokban ismeretlenek, a rendkívüliek közé felvétessenek. Szeretne az előadótól ez iránt felvilágosítást hallani. Kautz Gyula előadó: A bizottság azért tette e kiadásokat a rendkívüliek közé, mivel a ház ezt maga úgy határozta el tavaly Nyáry Pál indítványára. Egyébként Horn fent kifejtett né­zetét sem egy rendes budget természetével, sem más államok budget tárgyalási praxisával meg­­egyeztethetőnek nem tartja. (Helyeslés.) Simay Gergely sem az igazsággal, sem a méltányossággal, sem a következetességgel meg­egyezőnek nem tartja, hogy a törvényhozás az örmény szertartásu katolikusokat, kik a görög szertartásu katholikusokkal analóg állással bír­nak, segélyben nem részesíti. Módosítványt nyújt be, mely szerint a görög szertartásu katoliku­sok segélyzésére­ 5000 forint szavaztassák meg. Patr­ubány Gergely : ha az állam már a fe­lekezeteket segélyben részesíti, úgy az egyen­jogúság elvét legalább tartsa meg és minden fe­­lekezetet segélyezzen, más­különben privilégiu­mot oszt. Simay módosítványa által egy 20.000 léleknyi felekezet nyugtattatik meg. Gonda László nem tartja helyesnek azt, hogy az állam saját jövedelmeiből a felekezete­­ket segélyzi, vagy — mint törvényeink teszik — azokat törvényes kedvezményekben és men­tességekben részesíti. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az illető felekezetek számadá­saikat terjeszszék be aziránt, hogy hová fordí­tották e segélyösszegeket, továbbá hogy a mi­nisztérium utasíttassék, miszerint e kiadások a költségvetésben többé ne szerepeljenek. Joannovicsic György államtitkár. A pénz­ügyi bizottság a görög keleti egyházra előirány­zott 100,000 frtot 80,000 frtra szállította le. A görög keletiek congressusa e czélra 120,000 frtot kért, a boldogult minister azonban ezen összeget az ország pénzügyi helyzetével megegyezőnek nem tartván, 100,000 frtban állapította meg a segélyzést. Ezen összeg a legszükségesebb ki­adásokra van számítva, a pénzügyi bizottság törlése tehát indokoltnak nem látszik, a görög keleti egyház segélyforrásai tudvalevőleg úgyis igen csekélyek; az igazságos és méltányos ké­relmek teljesítése meg fogja erősíteni az együvé­­tartozás tudatát, az egymásra utaltság érzetét, azért az előirányzott 100,0­0 frtot kéri egészen megszavaztatni (Helyeslés.) Zsedényi Ede módosítványt nyújt be, mely szerint az ágostai hitvallásúak számára előirány­zott 36,000 frt, egyházmegyei kerületenkint 2000 forinttal szaporítva 44,000 frtban állapít­tassák meg. E módosítást a pénzügyi bizottság­hoz kéri utasíttatni, majd azután fogja azt in­dokolni. Tisza Kálmán: addig, míg egy egyház állami javadalmazásban részesül, a többit nem lehet abból kizárni, ez az oka, hogy ő e kiadásokat megszavazza. Gonda határozati javaslatát nem fogadja el, a kormány eddig is kért nyugtatvá­­nyokat a felekezetektől a nekik utalványo­zott összegek hova fordítása felől. Határo­zati javaslata második részére azt jegyzi meg, hogy miután nem lehet meghatározni az időpontot, meddig e viszony tart, azért nem le­het elhatározni, hogy jövőre e kiadások a költ­ségvetésben ne szerepeljenek. Elfogadja a czí­­met úgy, a­mint a kormány azt előirányozta. (Helyeslés.) Ezután a ház szótöbbséggel elvetette Gonda határozati javaslatát, Zsedényi és Simay módo­­sítványai a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak, a czim pedig a miniszteri előirányzat szerint el­fogadtatott. Szintúgy elfogadtatott a következő czim: t­a­­nulmányi ügyek igazgatása 5030 frt. A tanintézetekre előirányzott 27.000 frtnál Borbea Zsigmond a bródi románi gymnasiu­­mot is 4000 frttal akarja részesíteni, e módosit­­vány a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Az ülés tovább foly. Az 1871-ki közös állambudget. Jólehet a magyar delegatió tárgyalásai alkal­mával kimeritően megismertettük olvasóinkkal a ministerium által előirányzott költségeket,köny­­nyebb áttekinthetés végett mégis czélszerű­nek tartjuk az 1871 ki állambudgetet, úgy a mint a/, ő felsége által szentesit­etett, több tételeiben is­mételni. 1. A külügyministerium fedezetlen rendes szükséglete 3.700.972 frt. 2. A hadügyministerium és pedig a) a hadse­reg fedezetlen rendes szükséglete 77.867.465 frt b) a tengerészet fedezetlen rendes szükség­lete 7.800.000 frt. 3. A pénzügy­ministerium fedezetlen rendes szükséglete 1.776.074 frt. 4. A számellenőrség fedezetlen rendes szük­séglete 101.164 frt. Összesen a rendes szükséglet 91.245.675 frt. II. c­z­i­k­k. Rendkívüli szükséglet. 1. Külügyminisztérium 147,715 frt. 2. Hadügyminisztérium. a) Hadsereg és pedig egyszeri rendkívüli szükséglet, átmeneti rendkívüli szükséglet és a véderő fokozására szolgáló rendkívüli szükség­let 22.150,808 frt. b) Tengerészet 3.183,700 frt. 3. Pénzügyminisztérium 5115 frt. Összes rendkívüli szükséglet 25,487,339 frt III. czikk. Rendes szükséglet összesen 91,245,675 frt. Rendkiv.­l 1 25,487,339 frt. Összes szükséglet 116,733,014 frt. Levonva a határvám jövedéket 12,199,700 frttal. Marad fedezendő 104,533,314 frt, miből Magyarországra esik 31,359,994 frt 20 krajczár. IV. czikk. A czimek és tételek közt átruházási jog nem adatik. Az 1870-ki póthitel. A póthitel 1870-dik évre összesen kitesz 19.715,760 frtot, miből a magyar korona orszá­gaira esik 5.914,728 frt. Határozat az 1868-i zárszámadás és az ugyanezen évi pót­hitelek tárgyában . A tiszta szükséglet 95.548,781 frt 73 krrban állapittatik meg. Ebből levonva a pénztári ma­radványt, a közös aktívákból folyóvá tett rész­letet s az 1870. és 1871-re átment hitelmarad­ványokat a hányad által fedezendő szükséglet 70.781,455 frt 97 krt tesz, melyből Magyaror­szágra 21.224,436 frt 79 kr., a Lajthántúlra 49.547,019 frt 18 kr. esik. I. c­z­i­k­k. A franczia nemzetgyűlésből. A nemzetgyűlés 17-ki ülésében majdnem egy­hangúlag elfogadta az indítványt, mely Thierst a végrehajtó hatalom fejévé nevezi ki. Az ülés elején Keller Elsass és Lothringia képviselői által aláírt azon indítványt terjeszti elő, hogy a kamara fejezze ki Francziaország szilárd akaratát, hogy Elsasst és Lothringiát meg fogja tartani. Általános figyelem közt lép a szószékre a kö­vetkező (táviratilag nem teljesen közölt) beszé­det intéz a gyűléshez: Meg vagyok győződve, hogy indítványom helyeslésükben fog részesülni, mert becsületünkről és nemzeti egységünkről van szó. Az alsó s felső Rajna, a Meurthe és Mo­selle lakosságának nevében a megyék képviselői hirdetni akarják­ azon szent és elidegeníthetlen jo­gukat, hogy Francziaország és Európa e részek akaratáról tudomást nyerjen ; választóink ide küldöttek bennünket, hogy ünnepélyesen kije­lentsük, hogy örökké francziák akarnak maradni. Elsais és Lotharingia nem akarnak elidegenittet­­ni (Tetszés.) Francziaországgal a jó és rész na­pokban egyesítve, két­száz év óta áldozatokat hoztak a nemzeti becsületnek s azon pillanat­ban, midőn kérdésbe helyeztetnek, az ellenség igája alatt kifejezik akaratukat, hogy francziák akarnak maradni. Francziaország egységének, melyet még az általános szavazatjogból kelet­kezett gyűlés nem semmisíthet meg, halálos csa­pást reá nem mérhet. Európának nem lehet egy népet mint nyájat megsemmisülni hagyni; tud­ja, hogy Francziaország hősi támogatása a világ­béke biztosítékát képezi s a területátengedés árán a bukás és belső szakadás oka lenne. El­sass és Lotharingia hangosan hirdetik azon jo­gukat, hogy francziák maradjanak s esküt tesz­nek, hogy e jogot örök időkre az ellenségtől visszakövetelendik. (Élénk helyeslés.) Az indítvány természeténél fogva sürgős. Ül­jenek össze azonnal. Tudom, hogy osztják ér­zelmeimet. (Igen! Igen !) Legyen erejök azokat a világ előtt kimondani, s az anyagi erő helyébe az erkölcsit fogják megalkotni. A békét mind­nyájan óhajtjuk, de a valódi béke csak az igaz­ságon alapulhat. Azért mi tiltakozunk a legke­gyetlenebb igazságtalanság ellen. Tegyen Fran­­cziaország tanúságot Elsais és Lotharingia iránti ragaszkodásáról; kezöket nyújtják, ne tagad­ják meg az önökéit.“ Több oldalról az indítvány tárgyalását más­napra akarták halasztani. Ekkor fölkelt T­h­­­ers­s így szól: „A gyűlés be fogja látni, hogy ily fontos tárgygyal szemben mint komoly embe­reknek kell eljárnunk. Megbízottaiknak, kiket nem ismerek, imperatív megbízást fognak adni, vagy meghagyják neki cselekvési szabadságo­kat ? Osztom Keller úr érzelmeit, de tudnunk kell, mit akarunk, tudnunk kell, mi fog e sza­vakra következni. Csak egy van, mi Franczia­­országhoz méltó, az, hogy azonnal határozzunk, béke vagy a háború! Menjünk azonnal az osz­tályokba s iparkodjunk megtudni, hogy mit akarunk. Mi engem illet, ki életemet az ország szolgá­latának szenteltem, kijele­tem, hogy nem fogok megbízást elfogadni,melynek eleget nem tehetek. Ily komoly kérdés felett már mindenki megcsi­nálhatta reflexióit s nincs szükség gondolkozá­­si időre. Kötelességünk az osztályokban össze­­gyűlni. (Helyeslés.) Erre a ház azonnal másfél órai osztályülést tartott. A nyilvános ülés megnyi­tásakor Beuli bizottsági előadó következő in­dítványt tesz. A gyűlés Keller úr nyilatkozatát a legnagyobb rokonszenvvel fogadva, alkudozóinak bölcse­­ségében hazaszeretetében bízik. Ez mostan nagy többséggel elfogadtatik. A szélső bal ellene szavazott. Az ülésen Gambetta 13 megjelent s a szélső balon ült. Kifejezés­­eli arcza messziről megismerhető. A kamra nem igen tetszik neki, megvetőleg néz le reá. Rochefort ki az első ülé­sen piros ingben jelent meg, azóta a legújabb divat szerint öltözik. A piros ing nem igen illik a conservativ ülésbe. Belfort capitulatiója. A franczia hivatalos lap 16. számában Belfort várparancsnokának egyik delegátusa, kinek az ostrom daczára a várból Baselbe menekülni si­került, előadja a vár capitulatiójának okait. Mi­után Páris capitulatiójának s a fegyverszünet megkötésének híre — mondja a nyilatkozat — Belfortba is elhatott, a főparancsnok engem Ba­selba küldött, hogy a helyzetről értesítést sze­rezzek, s parancsait (a franczia kormányéit) megtudjam. Tegnap, február 5-én az ellenség előretolt erődeink közül még egyiket sem kerí­tette hatalmába. De jan. 26-ka óta, mely napon sikertelen támadást intéze La Perches ellen, közeledési munkálatokat kezd, s azokat igen tevékenyen folytatja, s a művektől február 5 én mintegy 80 méternyi távolságban volt. Új tá­madás küszöbön áll, ha a múlt éjen már meg nem történt. A főparancsnok ki fogja azt állatii de szá­mítva, hogy visszaverhetik. E szerint felteendő, hogy az ellenség ma vagy holnap Perches bir­tokába jut, hogy így a várat dominálni s Barres és Bellevue erődöket házban lőhetni fogja. Az ellenség tüzelése jelentékeny, mind a golyók száma, mind természete és nagysága tekinteté­ben. A vár csak gyengén s csak kevés nyoma­­tékkal válaszolhat, mert a 12, és 24 fontos hosz­­szúkás gránátokat (melyekből már csak 10,000 van) a roham napjára kell fentartania. Chateau, Just, Miotte és Barnes erődök sokat szenvedtek, főleg az elsők, de rés még nincs rajtuk. Belfort, tehát még ellenállhat, mert van lő- és élelmisze­re. A főparancsnok el van határozva kötelessé­gét mindvégig teljesíteni, de az ellenállás tarta­

Next