Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-18 / 240. szám
magyar monarchia fentartásában. Reméljük, hogy e tekintetben Németország közvéleménye által is támogattatunk, mert lehetetlen, hogy Németországnak érdekében állana, hogy az osztrák-magyar monarchia a felbomlásnak menjen eléje s ez által a germán és szláv érdekek összeütközése a keleten idő előtt megtörténjék.“ (Prágában) a „Politik“ bécsi levelezője a Beust-válságot úgy akarja előtüntetni, hogy a Hohenwart-minisztérium rendületlenül áll, s a dolog úgy fog „kiegyenlítődni,“ hogy Beust az aulában tanusított magaviseletéért elégtételt ad, s ezzel a bajnak vége.Fölösleges hozzátennünk, hogy ez állítás valótlan. Beust fölállítá az elvi kérdést, s így elvi eldöntésről van szó. Álljon itt még a hír, hogy bécsi lapok szerint Schäffle miniszter elbocsáttatott. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt tartott ülésében a pénzügyminisztérium költségvetését vette tárgyalás alá. Központi igazgatásra előirányozva volt 886,866 frt, 1871-re volt 884,400 frt, tehát 2,466 írttal több. A bizottság az előirányzatot megszavazta, a lakbérekre nézve azonban előbbi határozatai szerint járt el, s az illető felemeléseket törölte. A minisztérium létszáma a múlt évihez képest 6 számtiszti állomással szaporodott. Ezek felállítását a bizottság a határőrvidék pénzügyi kezelésével megszaporodó teendőket tekintve, elfogadta. Központi állampénztár költségeire előirányzott 66.037 írtból törölte a lakbér felemelésére felvett összeget. Pénzügyi igazgatásokra és számvevő osztályokra előirányzott összegbő 1.405,834 írtból szintén törölte a lakbér felemelésére felvett összegeket. A Temesvárott és Zágrábban felállított határőrvidéki pénzügyi osztályok költségei átalányképen szavaztatnak meg. Zágrábi államfőpénztárra 14.713 frt szavaztatott meg, mint a múlt évben. Pénzügyi felügyelőségek Horvát - Slavonországban 76.287 frtból a lakbérek levonattak. Ideiglenes felekzetre Horvát-Slavonországban 16.346 ft. Adóhivatalokra 1.800,830 frt. 1871-ben volt 1.543,500 frt, többlet 257,330 frt. E többlet egy részét a határőrvidéken felállítandó adóhivatalok költségei okozzák, miután a magyar határőrvidéken 8, a horvát határőrvidéken 15, a belovári megyében 4 új adóhivatal fog felállíttatni. Ezenkívül Magyarországon 77 új adóhivatal felállítását hozta a miniszter javaslata. A bizottság hosszas beható tárgyalás után abban állapodott meg, hogy a határőrvidéken és Belovármegyében felállítandó adóhivatalok költségeit átalánykép fogja megszavazásra ajánlani ; a magyar és horvát adóhivatalokra nézve azonban az előirányzott költségtöbbletet törölte és ugyanazon összeget szavazta meg, mennyibe 1871-ben kerültek. Azon megjegyzést téve azonban, hogy a múlt évben személyszaporításra megszavazott 30.000 hrtot, melyet a bizottság a jövő évre is megajánlandónak vél, a miniszter esetleg, de csakis ezen összeg erejéig egyes új adóhivatalok felállítására is fordíthassa ott, hol a viszonyoknál fogva újak felállítását elkerülhetlenül szükségesnek látja, és így az előirányzatból, mintegy 160.000 frtot törölt a rendes , és 80.000 frtot a rendkívüli szükségletből. (Az ipartörvény tárgyában tanácskozó képr.házi bizottmány mai üléséről a következő tudósítást veszszük : A jegyzőkönyv hitelesítése alkalmat nyújtott a 20. §-ban előfordult,,káros befolyások“ tétel elébe e szavakat illeszteni: „előre nem látott.“ Az elhalasztott 21. §. következő szövegezést nyert : „Ha valamely engedélyezett ipartelepen gyakorlatba vett, vagy ezen törvény keletkezte előtt fennállott üzlet az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy veszélyes hatást gyakorol, vagy ha népesebb utczákban nagyobb mennyiségű gyúanyaggal működvén, vagy ilyet készítvén, könnyen tűzveszélyt okozhatna, az, ha a káros befolyás másként el nem távolítható — teljes kárpótlás mellett kisajátítás útján megszüntethető. Az ilyen kisajátítást igénylő vállalat szükséges vagy káros volta soha sem magán, hanem mindig a közérdek szempontjából ítélendő meg. A 35-ik §., mely csak elnöki szavazattal tartatott fenn, így hangzik : „Minden törvényhatóságnak jogában áll a húsra nézve eddig fennálló hatósági árszabást ideiglenesen felfüggeszteni, végképen megszüntetni, vagy továbbra is fenntartani. Egyéb élelmi vagy iparczikkekre nézve hatósági árszabásnak helye nincs. A 36. §-ban kifejezett azon iparhatósági jog, hogy a vendéglősöket árjegyzékek kitételére kötelezhesse, szavazattöbbséggel elejtetett. A 37. §-ban a bérszolgák, hordárok stb. díjazása hosszas vita után változatlanul elfogadtatott. A 38. §. második kikezdése — úgy, mint a 27-dik §. — azon fejezetbe tétetik át, melyben a büntetésekről lesz szó. A 39. §. utolsó két sora, és az egész 40. §. töröltetett. A 44. §. csak annyira rövidíttetett, hogy a tanuló felvétele alkalmával kötendő szerződés „írásbeli“legyen,a 45. §. változatlan szövege a 44-ik §. kiegészítő része leend. A 46. §. b) pontjából szavazattöbbséggel kihagyatott e kifejezés : „a kellő vallási oktatás nyerése.“ A lázadás a kat. határőrvidéken. A határőrvidéki lázadásról a „Presse“ következő levele jellemző adatot csoportosít : Zágráb, oct. 14. A rakoviczai „pucs“-nak vége, kezdete és befejezése közt alig van egy heti rövid időköz. Csak most lehetséges ezen ép oly őrült, mint vétkes vállalat felett áttekintést nyerni. A következő tudósítás részint a kevés hivatalos adatokból, részint egy ott lakó birtokos hitelt érdemlő jegyzeteiből meríttetett. Előre kell bocsátanom, hogy a Szarcsevics-töredék soraiban, kik magukat „nihilistákénak nevezők, és kik hivatalos adatok szerint a felkelési kísérlet előidézői voltak, legutóbbi időben nagy elkeseredés tört ki. A választóknál ők — a nihilisták — majd mindenütt megbuktak, és közlönyük, a „Hrvatska“ felségsértés miatt bevádoltatott.. Bach szerkesztő 5-én megszökött, miután a postán Munjaván 15,000 ftot deszaudált, és míg az egész világ Bosniában hitte őt, egyik vagy másik helyen elrejtőzve lehetett. A „Hrvatska“ tulajdonosa Kvaternik ügyvéd, egy ismert politikai kalandor és dr. Starcsevics után a politikai „nihilisták“ vezére szintén megszökött Zágrábból, és hir szerint Károlyvárosba utazott. Ezalatt ugyanők s még néhány czinkosok, köztük bizonyos Bakias, ki városi őrmester volt Károlyvárosban s az ottani nemzetiekkel folyvást tásában állott, nemkülönben több fiatal egyén, kiknek neve és állása még bizonytalan, a rakoviczai században Rade Cuic degredált káplánnál összegyűltek, hogy terveiket keresztülvigyék. Egy régi, elkeseredett határozatnak gyümölcse volt ez, csak a terv organisatiója volt még felette hiányos, összes segédeszközeik a Bach által lopott 15.000 forintból állván. Az sem hihető, hogy Bosnia, Dalmáczia, Herczegovina, Montenegro és Szerbia fellázítására törekedtek és számítottak. Mindenesetre nagy rövidlátás lett volna részükről azon hiedelem, hogy ez esetben a vezérszerep kezeikben marad. Mert épen ezen államokban, melyek fegyvereiket csak a „délszláv eszme“ érdekében emelnék fel,a Starcsevics-clique még inkább gyűlölt, mint magában Horvátországban, mert e clique a délszláv eszmének és a szerbségnek ellensége, és csak Nagy-Horvátországban keresi s találja politikai ideálját. Kvaternik nemcsak a délszláv zászlót, hanem „Horvátország új zászlaját“ is kitűzte. Hogy ezen országok a felkelésnek megnyeressenek, ennek nem a nihilisták, hanem a nemzetiek részéről kellett volna kiindulni, ezek azonban e látványtól egészen távol maradtak. Legközelebb tehát csak a határőrvidék fellázítására törekedtek, és ha ez sikerül, nem tudjuk, mit kezdtek volna el. Kvaternik és társai a népet most a szomszéd helységekben Rakovica, Primislje, Pravenca, Ljubica körül gyűjtik össze, és különféle eszközökkel, melyek közt a bor főszerepet vitt, felkelésre tüzelték. Kwaternik azt mondta a határőröknek, hogy erővel meg akarják őket fegyvereiktől és őserdeiktől fosztani, hogy régi törvények és okmányok szerint semmi adót és terhet nem viseltek, hogy elrablótt jogaikat fegyverrel újra vissza kell foglalni, e végre azonban minden idegen elemet a határőrvidékről ki kell irtani és a „sváb kutyák“-on (az idegen tiszteken) kellő műtétet elkezdeni. Ezek okai minden rosznak. Elmondta, hogy Francziaországból 100,000 frtot, Törökországból fegyvereket és legényeket vár. Kwaternik nemcsak a magyarok, hanem Ausztria és a császár ellen is izgatott. Sikerült is neki mintegy 200—300 embert, köztük nőket és gyermekeket fegyveres felkelésre bírni, mi nem csoda, ha tekintetbe veszszük,hogy az egész határőrvidéken a nép mily izgatott hangulatban van, hogy a bornak és feltüzelő beszédeknek durva és műveletlen népnél mily nagy a hatása, és ha arra tekintünk, hogy épen a Rakovica és Plaski körül lakó határőrök a rablásra és zsákmámányolásra igen hajlandók, — és a zsákmányra való kilátás a legnagyobb tényező volt terveikben. F. hó 8-ák kezdődtek magában a század főhelyén, Rakoviczon az ismeretes kihágások a három ismert személy vezérlete alatt, miután a tömeg a század kirablott fegyvertáraiból fegyverekkel jól ellátta magát. Megjegyzendő, hogy az őrvonalon tényleges szolgálatot végző határőrök a felkeléshez nem csatlakoztak ugyan, de ellene sem szegültek, hanem egészen szenvedőleg viselték magukat. Mulatságos jelenet volt Rasics őrnagy elfogatása a felkelők által. Ez, az ottani lakosság közt meglehetős népszerű egyéniség, karddal oldala mellett a helyszínére futott, hogy a lázadókat, ha lehetséges személyes tekintélye által csendre bírja. A helyszínére érvén, igy szólalt fel: „Oguliniak! Legénye ! Mi jutott eszetekbe ? . . Fellázadni, császártok ellen fegyvert emelni ? . . .“ Erre Rakcs, revolvert tartván mellének,ekként szólt: „Őrnagy! Csak egy szót még, és a halálnak gyermeke vagyj!“ Kwaternik azonban vállát megveregetvén, ekként szólalt fel: „Őrnagy úr! A nemzet nevében fogolylyá teszem, adja át fegyvereit!“ Rasics őrnagy erre azt kérte, hogy hagyják meg nála a fegyvert, mert azt Zastavnikovics meghalt ezredestől kapta, drága és becses az előtte. Belátja azonban, hogy fogoly, csak azt kéri, hogy engedjék meg ügyeit otthon elintézni, és e végre őrizet alatt bocsássák őt haza. Ezen engedély megadatott és egy határőr megbizatott, hogy az őrnagyot szurony mellett haza kisérje. Útközben ekként szólt kísérőjéhez: „ Jowone, nem látod, hogy rész után vagy ? Nem lenne jobb, ha elfutnál ? Gondold meg, ha elfognak, úgy agyonlövetel!“ Erre Jowo fejét igenlőleg meghajtva ekként szólt: „Bagme, őrnagy uram, igaza van, én is azt hiszem, hogy nem jó utón vagyok!“ És sem a fogoly, sem az őr már vissza nem érkeztek. De a felkelők szervezkedni kezdettek, párthíveket szereztek, és „hadseregük“ a 15.000 ftból dinomdánumot tartott. Miután Rakoviczában az ismert erőszakosságok elkövettettek, és a lázadók a közeli századok részéről kiküldött őrjáratokat visszaűzték, miközben nem került véres összeütközésre, hanem csak kevés ütlegekre a dolog, — a menet Plaski felé indult, hol püspöki székhely és egy görög klastrom van. Itt a görög papok arra kényszerítettek,hogy a felkelőknek misét mondjanak és áldást oszszanak ki. De ezalatt a főparancsnokság nem maradt tétlenül. Már 9-én az ogulini ezred területén a felkelés és ellenszegülés bűntényére rögtönbíróság hirdettetett ki. Egy nappal azelőtt az ogulini, szluini és ottocsaczi ezredek parancsot kaptak, hogy századaikat concentrálják és minden oldalról Rakovicza ellen haladjanak, hogy a felkelőket körülzárják. Egyidejűleg meghagyatott a károlyvárosi helyőrségnek, hogy indulásra készen álljon; egy század Russevics-gyalogság innét Károlyváros felé ment erősítés és az ottani lőporraktárak őrizete végett. (A legnagyobb lőporraktár egy órányira fekszik Károlyvárostól.) A szluiaiakat Brondék őrnagy, az oguliniakat Kukulja alezredes, az ottokacsiakat Schestak ezredes vezette. Az öszpontosított mozgalom jól sikerült, miután a többi határőrszázadok nyugodtan maradtak. 10-án már a felkelők mindenfelől bezárva voltak, mert Rasics őrnagy a határvonalat csapataival ellepte és igy az átmenetet a török földre lehetetlenné téve. 11-én Schestak ezredes már Rakoviczán volt és két század ottocsáczival a lázadók ellen indult. Alig érettek ezek el Ljubica mellett Plaski és Diakovicza közt a fegyveres hatalom által, máris mindenfelé széthányták fegyvereiket és megfutamodtak. Ez alkalommal néhány közülök megsebesült, harmincz fogolylyá tétetett és Ogulinba elvezettetett. A három fölujtogató :Kvaternik, Bach és Rakias, vállalatuk rész kimenetelét látva, kocsira ültek, hogy a török földre meneküljenek. Rakovicza előtt azonban egy csapattal találkoztak, mely felismerte őket, azonnal lelövettek és még a helyszínen eltemettettek. Ez az ötnapi rakoviczai lázadás története, melynek utójátéka csak most fog lefolyni az ogulini rögtönbíróság előtt. Záradékul még fölemlíthetem, hogy ugyanezen időben Zágrábban felségáruló falragaszok találtattak, melyek a „nihilisták“ gyártmányai voltak és a főváros lakosságát lázadásra szábták fel. De a lakosság nyugodt maradt; a „nihilistákénál másnap folytatott házmotozás szintén eredménytelen maradt. De ma éjjel egy ogulini távirat következtében dr. Starcevits Antal , a nihilista párt feje, és M a t a c i cs, a megszűnt „Horvatska“ szerkesztője, elfogattak. E lap szerkesztősége és az agyonlőtt Kvaternik ügyvéd lakása biróilag lepecsételtedik. Belföld, Horvátországból. A zágrábbi „Obzor“ Kőrösről a következő távirati tudósítást hozza : A bedenicski és oreskai községek választói a nemzeti követek sept. 20-ki nyilatkozatát elfogadták, s Ozsegovics Titus követjüket biztositák bizalmukról, megesküdvén neki, hogy uj választás alkalmával is csak ő fog képviselővé választatni. M ih o ljacz-ról táviratozzák az „Obzor“- nak : A miholjaczi választókerület nemzeti ellenzék ellen választó szavazatával egy testtel és lélekkel, az ellenzék manifestumát fogadja el. Ezen választókerületben, teszi hozzá az „Obzor“ — Bogovics Imre miniszteri tanácsos választatott meg. Külföld. A német császár trónbeszéde. A német császárnak f. h. 16-én tartott s már táviratilag vázolt trónbeszéde ekként hangzik : Tisztelt uraim! Midőn önöket ezen év márczius havában első ízben üdvözöltem, a rendszeres törvényhozás előmunkálatai a háborúk által halogatást és fenakadást szenvedtek. Önök tevékenysége főleg azon kérdésekre vétetett igénybe, melyek közvetlenül Németország újjáalakulását, idézték elő. Jelenleg a birodalmi háztartás rendezése önök fő feladata leend. Az önök elé kerülő feladat abból áll, hogy azon eszközök egy részének felhasználása által, melyeket a háború eredményeinek köszönhetünk, az egyes szövetségi államokat azon előlegektől felmentsük, melyeket eddig birodalmi czélokra fizettek és ez után a birodalom háztartása és részeinek háztartása közt rendes viszonyt állítson helyre. Arról van továbbá szó, hogy a Németország részére megszerzett területek azon intézményeikkel együtt a birodalom háztartásába illesztessenek, melyek köztük és a birodalom között közösek, vagy nekik ez utóbbi által engedélyeztettek. Végre az is feladatuk leend, hogy a birodalom hivatalnokainak külső helyzete megfeleljen azon követelményeknek, melyeket a közérdek tőlük igényel. Remény lettem, hogy önök elé a német hadseregről szintén egy állandó létszámtáblázat fog benyújtatni. Azonban a háború a katonai igazgatás valamennyi erőit, még annak tartamán kívül is annyira igénybe véve, és a hadsereg átalakítása oly sok fáradságot vesz igénybe, hogy ennek idejekorán való elkészítése elmaradt. Azért önök beleegyezését kell igénybe vennem arra, hogy azon átmeneti idő, melyet a birodalmi alkotmány a folyó év végéig a hadseregre nézve megállapít, még a jövő évre is kiterjesztessék. Az önök elé terjesztendő katonai költségvetés a szövetségi államoktól a birodalom czéljaihoz a mostaninál nagyobb járulékokat nem követel. Az 1870-diki államháztartás a háború hatásai daczára felesleget tüntet fel, melynek elhelyezése iránt önök elé törvényjavaslat fog benyújtatni. Az érezpénzügy rendezése, melyet az alkotmány a birodalomra ruházott át, évek óta igénybe vette a kormány gondját és a nép érdekét. Elérkezettnek hittem az időt arra, hogy ezen rendezéshez az alapokat megvessem, miután az érezpénzügynek egész Németországra kiható rendezése lehetségessé vált, és erre a gazdászati viszonyok a mostaniaknál soha sem voltak kedvezőbbek. A szövetségi tanács oly törvényjavaslat felett tanácskozik, mely egy forgalomképes aranyérmet kíván teremteni, és egy közös német érezpénzügy alapelveit megállapítania. Tanácskozmányaik tárgyát képezendő a Németország és Olaszország közt a Svájczon át eszközlendő vasúti összeköttetés biztosítása, melyet az északnémet országgyűlés múlt évben már el is határozott. Olaszország és Helvétia kormányai és képviseletei e nagy vállalat kivitelét készörömest támogatták. Bizonyos vagyok abban, hogy az ezekkel összefüggő gazdászati és politikai érdekek a német kormányok és a német birodalmi gyűlés által ép úgy méltányoltatni fognak, mint ez a többi két államban történt. A szövetséges kormányok újra tanácskozmányaik tárgyává tették azon kérdést, mily méltányos egyezkedés által lehetne kárpótolni azon földbirtokokat, melyek az új vagy megtágított várerődök területeibe esnek ? Ennek eredménye egy önök elé benyújtandó törvényjavaslat. A birodalmi hivatalnokokról remélhetőleg szintén törvényjavaslat fog önökhöz benyúttatni. A Francziaország által eddig fizetett és a jövő év első hónapjaiban fizetendő hadi kárpótlás nagyrészben azon kölcsönök törlesztésére szolgáland, melyeket az északnémet szövetség a háború vezetésére fordított. Ezen kölcsönök egy része máris törlesztetett, másik részére nézve még önök beleegyezése kívántatik meg. E tárgyban egy törvényjavaslat fog önök elé terjesztetni. Bizalommal remélvén, hogy Francziaország belső állapotai béke és megszilárdulás szellemében folytonos kifejlődés elé indulandanak, jónak láttam a departementokből, melyek a békeszerződés értelmében jövő évi májusig megszállva maradtak volna, a hadakat már most hazaszólítani. A biztosítékokat, melyek a feladott zálog helyébe lépnek, megtalálandják önök a f. hó 12-én ez iránt kötött egyezségben és ezzel együtt önök bírálata és alkotmányos hozzájárulásának tárgyát képezendi a szerződés is azon engedmények iránt, melyeket Németország ad az Elsas-Lothringen ipara részére nyújtandó megkönnyebbítések fejében. A külpolitika terén figyelmem a Francziaországgal újonnan kötött béke kifejlesztésére és megszilárdítására annál osztatlanabbá irányulhatott, mert Németország viszonyai minden külföldi kormányhoz békések és kölcsönös jóakarat által fűzvék. Törekvéseim oda irányulandanak, hogy fokoztassék azon jogosult bizalom, miszerint az új német birodalom a békének megbízható tanyája leend. E tekintetben különösen fontos, de előttem egyszersmind örvendetes feladat lesz Németország legközelebbi szomszédaival, azon hatalmas birodalmak fejedelmeivel, melyek azt a keleti tengertől a bodeni tóig közvetlenül környezik, oly barátságos viszonyokban élni, hogy ezeknek megbízhatósága iránt valamennyi ország közvéleményében kétség ne forogjon fenn. Különösen jól esik szívemnek az a gondolat, hogy a találkozások, melyeken e nyár folytán e szomszéd országok egyikének hozzám személyesen oly közel álló fejedelmével összejöttem, az Európa békés jövendőjébe vetett közbizalom erősítése által egy ily kifejlődést előmozdítandanak. A német birodalom és az osztrák-magyar császárság földirati helyzetük, történeti fejlődésük által oly kényszeritőleg és sokfélekép a barátias szomszédság viszonyaira vannak utasítva, s az egész német nép őszinte megelégedésére szolgáland, hogy e viszánok már nem zavartatnak meg többé azon harczoknak emlékei által, melyek egy évezredes múlt kelletlen örökségei voltak. Hogy a német birodalom egész kifejlődésének e megnyugtatását a nemzet nagy többsége érzi, erre bizonyság azon szívélyes fogadtatás, melyben ezen birodalmat képviselő állásomban a nagy haza valamennyi vidékein részesültem, és mely örvendetes megelégedéssel töltött el engem hálával isten iránt azon áldásért, mely közös becsületes törekvéseinket jövőben is kisérendi Különfélék. Pest, oct. 17. (A rakoviczai zendüléshez.) A zágrábi főhadparancsnok oct. 15-én a következő parancsot adta ki : „Császár ő felsége katonai irodájából f. hó 13-i kelettel a következő távirat érkezett hozzám : „Császár ő felsége megparancsolni kegyeskedett, hogy excellentiádnak sikeres és erélyes intézkedéseiért s azok keresztülviteleért ő felsége legmagasabb megelégedése tudtul adassék.“ — Midőn én a parancsnokságom alá tartozó valamennyi csapattal közölném ezen legfelsőbb elismerést, egyszersmind tudatom, hogy ezért úgy a magam részéről, mint a keresztülvitelben résztvett parancsnokok, csapatok és egyéb közegek részéről kifejeztem legalázatosabb köszönetünket és ama biztosításunkat, hogy mi, mint eddig, úgy ezentúl is kötelességünknek minden áldozattal készek vagyunk megfelelni. M o 11 i n a r y altábornagy.“ Ő felsége kilátásba helyezte a különös érdemeket szerzettek külön kitüntetését is. — Mint a „Südsl. Corr.“ Írja, Starcsevics Dávid Jaskából tegnap 2 csendőr őrizete alatt Zágrábba hozatott, s az ottani törvényszéknek átadatott. Két zágrábi tanuló is elfogatott. — Fabiani Károly vár volt főkapitánya a rakoviczai katonai biróságnak adatott át. A zendülés indítóinak holt tetemei, melyek már el voltak temetve, ismét kiásnak az azonosság constatálása végett. Folyó hó 13-ig összesen 98 személy állott vizsgálat alatt. Ljubnában a zendülők elpusztították az ottani őrházat. (A közmunka- és közlekedési miniszter) f. hó 19-től kezdve vasárnap és ünnepnapot kivéve, naponta délutáni 4—5 óráig fogad. (Pankovics püspök s a hajdudoroghiak.) A következő levelet vettük: Hogy mily kegyelettel ragaszkodnak a hajdudoroghiak Pankovics István hazafias érzelmű püspökükhöz, ismét fényesen bebizonyították. E hó 15-én tartott közgyűlésekben egyhangúlag elhatározták a főpásztor életnagysága és olajfestésű arczképének a város költségén leendő megszertetését, kedves emlékéül azon napoknak, melyeket a közelebb tartott kánonszerű látogatás alkalmával körükben töltött. A kép a közgyűlés tanácstermében lesz elhelyezendő. E tény a mennyire megtisztelő a püspök úrra, nem kevésbé emeli az ország előtt a doroghiak reputatióját is; mennyiben ez által megmutatták, hogy a valódi hazafias érdemet nem csak felismerni képesek, de tehetségök szerint méltányolni is készek. — Ugyane gyűlésből egy 9 tagú küldöttség rendeltetett ki, mely Unghvárott egy petitiót nyújtana át a püspök urnak, melyben a magyar nyelv oltári nyelvvé emeltetésének, továbbá a magyarajku gör. sz. katholikusok részére — hanem egy önálló püspökségnek — legalább egy Doroghon székelendő püspöki vicariátusnak, úgy szinte a kalendárium egyesítésének, a böjt könnyítése — és a kisebb ünnepek eltörlése — vagy vasárnapokra leendő áttételének illető helyeken kieszközlése nyomatékos érvek mellett kéretik. (A Miletics-féle tüntetések eltiltottak.) A „P. Lt.“ e dologról igen helyesen így ír. A belügyminiszter két okból látta szükségesnek a Miletics melletti nyilvános tüntetéseket eltiltani. Először azért, mert a lakosság ily megtisztelő tüntetése oly valaki irányában, ki és most ülte le a törvényes bírája által reá kimért büntetést, mintegy a büntető igazságszolgáltatás ellen intézett tüntetésnek lenne tekinthető és könnyen vezethetne a jogérzet megsértésére. Másrészről pedig a miniszter arról értesült, hogy ellentüntetések is készülnek, melyeket pedig a nemzetiségek közötti szent béke s a különben is eléggé izgatott kedélyek minden súrlódásának mellőzésére mindenképen kerülni kell. (E r e s i t é s.) A második magyar jogászgyűlés tárgyalásainak gyorsírói feljegyzései teljesen elkészülvén, felkérem a második magyar jogászgyűlés azon t. tagjait, kik a szakosztályi és teljes ülési vitákban résztvettek, miszerint a netán szükséges helyreigazítások eszközölhetése végett a gyorsirói naplókat f. hó 31-ig a délutáni órákban irodámban (Kalap-utcza 6. sz.) átnézni szíveskedjenek. Pest, 1871. évi October 15-én. Dr. Siegmund Vilmos, a magyar jogászgyűlés állandó bizottságának titkára. (Halász István) mint kiadó tulajdonos „Eötvös“ czimü mülapot adott ki, melynek jövedelméből fele részt az Eötvös szoborra szentelt. A mülapot Reiffenstein és Rösch bécsi jó hirű kőnyomdája állította ki a szokott diszszel és gondos tiszta nyomással és rajzzal. A műlap középen Eötvös szobrát ábrázolja, mellette két térdelő női alakkal, s a kép körzetét Eötvös életéből vett mozzanatok, továbbá az ercsűi kápolna, Eötvös ravatala, az 1848- és 1867-iki minisztérium arczkép csoportozata díszítik. A nagy műlap ára 2 frt, található a kiadónál Pesten nagy kereszt utcza 3-ik szám alatt. (Honvédségi tölténygyár.) A honvédelmi minisztérium hozzájárult azon szerződéshez, melyet Pest városa a gubacsi határ közelében a honvédség számára tölténykészítés czéljából átengedett telek iránt kötött, s azt aláírásával ellátva, a tanácsnak megküldötte. (Halálos ítélet.) A legfőbb ítélőszék ma a kettős gyilkosságról vádolt Czinege Mihály ügyét tárgyalta. A 22 éves Czinege Mihály állítólag szerelmes volt egy fiatal leányba, kinél azonban egy versenytársa akadt Horváth Jánosban. 1870-ik év május elsején Horváth János épen e leánynál volt, midőn az ajtó egyszerre csak megnyílt, Czinege Mihály berohant s egyetlen késdöféssel kioltotta versenytársa életét. A kés egy hüvelyknél mélyebben behatolt Horváth szivébe. A gyilkos a tett elkövetése után az éj sötétében nyomtalanul eltűnt s az erdőkben bolyongott. Nemsokára azonban ismét iszonyú életjelt adott magáról. Gerbler György, vasmegyei birtokos egy este szomszédjánál Mayer Andrásnál volt s beszélgetve nem is gondolta talán, mily közel áll végéhez. Az ajtó megnyílt, Czinege belépett s a kezében tartott pisztolylyal szivén lőtte Gerblert s azután ismét elillant. A büntető igazság azonban most elérte és a vasmegyei törvényszék a gyilkost, ki bevallotta mindkét tettét, a nélkül azonban, hogy csak egyikre nézve is megmondta volna indokát, kötél általi halálra ítélte. A királyi tábla a gyilkos fiatalságát tekintve 20 évi börtönbüntetésre változtatta az ítéletet. A legfőbb ítélőszék pedig megerősítette az első bíróság ítéletét. (Ez is Oroszországban történt.) Moszkvában e napokban az esküdtszék előtt a Skopcy-társaság ügye nyilvános ülésben tárgyaltatott. Ezen tárgyalás társadalmi szempontból véve az által vált emlékezetessé, hogy bár itt azok ügyéről volt szó, kik nemi gerjedelmeik elfojtására megcsonkíták magukat, épen az úgynevezett „szép nem“ soraiból került ki a figyelmes hallgatók legnagyobb illetéke. Amint a „Golosz“ moszkvai levelezője közli, alig nyílt meg a tárgyalási terem első nap a közönség számára, azonnal főrangú és polgári osztályú hölgyek, nők és leányok — ez utóbbiak között feltűnt nem egy 15—16 éves szép kisasszony édesanyjának oldalán — sűrű sorokban tódultak be az ajtókon, és sietve elfoglalva az első padokat, feszült figyelemmel hallgatják a vizsgálati irományok és főképen a reájuk nézve igen kényes orvosi látleletek olvasását. Az elnök kímélni akarván a női szemérmet, figyelmeztette a hölgyeket, hogy az orvosi látleletek olvasására kerül a sor, s hogy tehát a teremnek tetszés szerinti odahagyása czéljából az ülés 15 perczre felfüggesztetik. De a nők nem tágítottak, s mindvégig ottmaradtak. A vádlottak közt voltak 75 éves vénasszonyok, de fiatal leánykák is; egynéhány igen kellemes külsejű, 16—17 éves. A vádlottak egy része felmentetett, nagyrésze pedig Szibériába számkivettetett. (A K epler-ünnepély Grácz mellett.) Kepler születésének háromszázados évfordulóját Gráczban, hol a hírneves csillagász tanár is volt, nagy ünnepélyességgel készültek megülni. A körülmények változtával azonban az ünnepély nagy csendben folyt le a Grácztól délre fekvő Mühleckben, Kepler nejének, Müller Borbálának lakházában, hol Kepler üldöztetése idején, 1597 körül tartózkodott. Mühleck most egyszerű lakház, régenten a „kastély“ nevet viselte, s ennek urai voltak Kepler nejének ősei. Midőn a haladást ismerni nem akarók Keplert elűzték tanári székéből, 2 évig élt e házban tudományának, a csillagászatnak. A házon még most is látszanak a torony nyomai, mely Keplernek észleletéül szolgált. Az ünnepélyre igen számos tudós jött össze Ausztria minden vidékéről, és mozsárdurrogtatások között leplezték le az emléktáblát, mely a ház falába foglaltatott,s mely e feliratot viseli: „Itt, szeretett hitvese, mühlecki Müller Borbála származási helyén élt és búvárkodott Kepler János csillagász 1597—1599-ig.“ A leleplezési ünnepélyt a régi ház tágas termeiben 200 terítékű diszlakoma követé, melyet beszédek és áldomások fűszereztek. (Sz inházi hírek.) Holnap „Lear király“-i adják a nemzeti színházban Berlioz gyönyörű nyitányával. Midőn erre felhívjuk a közönség figyelmét, nem hallgathatjuk el, mennyire kellemetlenné kezd válni a nemzeti színházban elharapózott azon szokás, hogy igen sokan csak a darab megkezdése után jönnek, s ez által a már bennülőket annyira zavarják,hogy a figyelmes hallgatóra nézve épen a dalművek nyitányai vesznek el. S mi több, többnyire a férfiak azok, kik így elkésnek. — A nemzeti színház műsora e héten a következő: Holnap szerdán „Lear király“, csütörtökön „Don Juan“, pánté-