Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-18 / 240. szám

magyar monarchia fentartásában. Reméljük, hogy e tekintetben Németország közvéleménye által is támogattatunk, mert lehetetlen, hogy Németországnak érdekében állana, hogy az osztrák-magyar monarchia a felbomlásnak men­jen eléje s ez által a germán és szláv érdekek összeütközése a keleten idő előtt megtörténjék.“ (Prágában) a „Politik“ bécsi levelezője a Beust-válságot úgy akarja előtüntetni, hogy a Hohenwart-m­inisztérium rendületlenül áll, s a dolog úgy fog „kiegyenlítődni,“ hogy Beust az aulában tanusított magaviseletéért elégtételt ad, s ezzel a bajnak vége.Fölösleges hozzátennünk, hogy ez állítás valótlan. Beust fölállítá az elvi kérdést, s így elvi eldöntésről van szó. Álljon itt még a hír, hogy bécsi lapok szerint Schäffle miniszter elbocsáttatott. A képviselőház pénzügyi bizott­sága ma délelőtt tartott ülésében a pénzügymi­nisztérium költségvetését vette tárgyalás alá. Központi igazgatásra előirányozva volt 886,866 frt, 1871-re volt 884,400 frt, te­hát 2,466 írttal több. A bizottság az előirányzatot megszavazta, a lakbérekre nézve azonban előbbi határozatai szerint járt el, s az illető felemeléseket törölte. A minisztérium létszáma a múlt évihez ké­pest 6 számtiszti állomással szaporodott. Ezek felállítását a bizottság a határőrvidék pénzügyi kezelésével megszaporodó teendőket tekintve, elfogadta. Központi állampénztár költ­ségeire előirányzott 66.037 írtból törölte a lak­bér felemelésére felvett összeget. Pénzügyi igazgatásokra és szám­vevő osztályokra előirányzott összegbő 1.405,834 írtból szintén törölte a lakbér feleme­lésére felvett összegeket. A Temesvárott és Zágrábban fel­állított határőrvidéki pénzügyi osz­tályok költségei átalányképen szavaztatnak meg. Zágrábi államfőpénztárra 14.713 frt szavaztatott meg, mint a múlt évben. Pénzügyi felügyelőségek Horvát - Slavonországban 76.287 frtból a lakbérek levo­nattak. Ideiglenes felekzetre Horvát-Slavon­­országban 16.346 ft. Adóhivatalokra 1.800,830 frt. 1871-ben volt 1.543,500 frt, többlet 257,330 frt. E többlet egy részét a határőrvidéken felállítandó adó­hivatalok költségei okozzák, miután a magyar határőrvidéken 8, a horvát határőrvidéken 15, a belovári megyében 4 új adóhivatal fog felál­­líttatni. Ezenkívül Magyarországon 77 új adó­hivatal felállítását hozta a miniszter javaslat­a. A bizottság hosszas beható tárgyalás után abban állapodott meg, hogy a határőrvidéken és Belovármegyében felállítandó adóhivatalok költségeit átalánykép fogja megszavazásra aján­lani ; a magyar és horvát adóhivatalokra nézve azonban az előirányzott költségtöbbletet törölte és ugyanazon összeget szavazta meg, mennyibe 1871-ben kerültek. Azon megjegyzést téve azonban, hogy a múlt évben személyszaporításra megszavazott 30.000 hrtot, melyet a bizottság a jövő évre is megajánlandónak vél, a miniszter esetleg, de csak­is ezen összeg erejéig egyes új adóhivatalok felállítására is fordíthassa ott, hol a viszonyoknál fogva újak felállítását elke­­rülhetlenül szükségesnek látja, és így az elő­irányzatból, mintegy 160.000 frtot törölt a ren­des , és 80.000 frtot a rendkívüli szükség­letből. (Az ipar­törvény­ tárgyában tanácskozó képr.­házi bizottmány mai üléséről a következő tudósítást veszszük : A jegyzőkönyv hitelesítése alkalmat nyújtott a 20. §-ban előfordult,,káros be­folyások“ tétel elébe e szavakat illeszteni: „előre nem látott.“ Az elhalasztott 21. §. következő szövegezést nyert : „Ha valamely engedélyezett ipartelepen gya­korlatba vett, vagy ezen törvény keletkezte előtt fennállott üzlet az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy veszé­lyes hatást gyakorol, vagy ha népesebb utczák­­ban nagyobb mennyiségű gyúanyaggal működ­vén, vagy ilyet készítvén, könnyen tűzveszélyt okozhatna, az, ha a káros befolyás másként el nem távolítható — teljes kárpótlás mellett kisa­játítás útján megszüntethető. Az ilyen kisajátítást igénylő vállalat szüksé­ges vagy káros volta soha sem magán, hanem mindig a közérdek szempontjából ítélendő meg. A 35-ik §., mely csak elnöki szavazattal tar­tatott fenn, így hangzik : „Minden törvényható­ságnak jogában áll a húsra nézve eddig fennálló hatósági árszabást ideiglenesen felfüggeszteni, végképen megszüntetni, vagy továbbra is fenn­tartani. Egyéb élelmi vagy iparczikkekre nézve hatósági árszabásnak helye nincs. A 36. §-ban kifejezett azon iparhatósági jog, hogy a vendéglősöket árjegyzékek kitételére kö­telezhesse, szavazattöbbséggel elejtetett. A 37. §-ban a bérszolgák, hordárok stb. díja­zása hosszas vita után változatlanul elfogad­tatott. A 38. §. második kikezdése — úgy, mint a 27-dik §. — azon fejezetbe tétetik át, melyben a büntetésekről lesz szó. A 39. §. utolsó két sora, és az egész 40. §. töröltetett. A 44. §. csak annyira rövidíttetett, hogy a tanuló felvétele alkalmával kötendő szerződés „írás­b­el­i“legyen,a 45. §. változatlan szövege a 44-ik §. kiegészítő része leend. A 46. §. b) pontjából szavazattöbbséggel ki­hagyatott e kifejezés : „a kellő vallási oktatás nyerése.“ A lázadás a kat. határőrvidéken. A határőrvidéki lázadásról a „Presse“ követ­kező levele jellemző adatot csoportosít : Zágráb, oct. 14. A rakoviczai „pucs“-nak vége, kezdete és befejezése közt alig van egy heti rövid időköz. Csak most lehetséges ezen ép oly őrült, mint vétkes vállalat felett áttekintést nyerni. A következő tudósítás részint a kevés hivata­los adatokból, részint egy ott lakó birtokos hi­telt érdemlő jegyzeteiből meríttetett. Előre kell bocsátanom, hogy a Szarcsevic­s-töre­­dék soraiban, kik magukat „nihilistákénak ne­vezők, és kik hivatalos adatok szerint a felkelé­si kísérlet előidézői voltak, legutóbbi időben nagy elkeseredés tört ki. A választóknál ők — a nihilisták — majd mindenütt megbuktak, és közlönyük, a „Hrvats­­ka“ felségsértés miatt bevádoltatott.. Bach szer­kesztő 5-én megszökött, miután a postán Munja­­ván 15,000 ftot deszaudált, és míg az egész világ Bosniában hitte őt, egyik vagy másik helyen el­rejtőzve lehetett. A „Hrvatska“ tulajdonosa Kvaternik ügyvéd, egy ismert politikai kalandor és dr. Starcsevics után a poli­tikai „nihilisták“ vezére szintén megszökött Zágrábból, és hir szerint Károlyvárosba utazott. Ezalatt ugyanők s még néhány czinkosok, köztük bizonyos Bakias, ki városi őrmester volt Károlyvárosban s az ottani nemzetiekkel foly­vást tásában állott, nemkülönben több fiatal egyén, kiknek neve és állása még bizonytalan, a rakoviczai században Rade Cuic degredált káp­lánnál összegyűltek, hogy terveiket keresztül­vigyék. Egy régi, elkeseredett határozatnak gyü­mölcse volt ez, csak a terv organisatiója volt még felette hiányos, összes segédeszközeik a Bach által lopott 15.000 forintból állván. Az sem hihető, hogy Bosnia, Dalmáczia, Her­­czegovina, Montenegro és Szerbia fellázítására törekedtek és számítottak. Mindenesetre nagy rövidlátás lett volna részükről azon hiedelem, hogy ez esetben a vezérszerep kezeikben marad. Mert épen ezen államokban, melyek fegyvereiket csak a „délszláv eszme“ érdekében emelnék fel,a Starcsevics-clique még inkább gyűlölt, mint ma­gában Horvátországban, mert e clique a d­é­l­szláv eszmének és a szerbségnek ellensége, és csak Nagy-Horvátországban keresi s találja politikai ideálját. Kvaternik nemcsak a dél­szláv zászlót, hanem „Horvátország új zászlaját“ is kitűzte. Hogy ezen országok a felkelésnek megnyeressenek, ennek nem a nihilisták, hanem a nemzetiek részéről kellett volna kiindulni, ezek azonban e látványtól egészen távol marad­tak. Legközelebb tehát csak a határőrvidék fel­lázítására törekedtek, és ha ez sikerül, nem tudjuk, mit kezdtek volna el. Kvaternik és társai a népet most a szomszéd helységekben Rakovica, Primislje, Pravenca, Ljubica kö­rül gyűjtik össze, és különféle eszközökkel, melyek közt a bor főszerepet vitt, felke­lésre tüzelték. Kwaternik azt mondta a ha­tárőröknek, hogy erővel meg akarják őket fegyvereiktől és ős­erdeiktől fosztani, hogy régi törvények és okmányok szerint sem­mi adót és terhet nem viseltek, hogy elrablótt jogaikat fegyverrel újra vissza kell foglalni, e végre azonban minden idegen elemet a határőrvi­dékről ki kell irtani és a „sváb kutyák“-on (az idegen tiszteken) kellő műtétet elkezdeni. Ezek okai minden rosznak.­­ Elmondta, hogy Fran­­cziaországból 100,000 frtot, Törökországból fegyvereket és legényeket vár. Kwaternik nem­csak a magyarok, hanem Ausztria és a csá­szár ellen is izgatott. Sikerült is neki mintegy 200—300 embert, köztük nőket és gyermekeket fegyveres felkelésre bírni, mi nem csoda, ha te­kintetbe veszszük,hogy az egész határőrvidéken a nép mily izgatott hangulatban van, hogy a bornak és feltüzelő beszédeknek durva és mű­veletlen népnél mily nagy a hatása, és ha arra tekintünk, hogy épen a Rakovica és Plaski körül lakó határőrök a rablásra és zsákmámányolásra igen hajlandók, — és a zsákmányra való kilátás a legnagyobb tényező volt terveikben. F. hó 8-ák­ kezdődtek magában a század főhelyén, Rakoviczon az isme­retes kihágások a három ismert személy vezér­lete alatt, miután a tömeg a század kirablott fegyvertáraiból fegyverekkel jól ellátta magát. Megjegyzendő, hogy az őrvonalon tényleges szolgálatot végző határőrök a felkeléshez nem csatlakoztak ugyan, de ellene sem szegültek, hanem egészen szenvedőleg visel­ték magukat. Mulatságos jelenet volt Ra­sics őrnagy elfogatása a felkelők­ által. Ez, az ottani lakosság közt meglehetős népszerű egyé­niség, karddal oldala mellett a helyszínére futott, hogy a lázadókat, ha lehetséges személyes te­kintélye által csendre bírja. A hely­színére ér­vén, igy szólalt fel: „Oguliniak! Legénye ! Mi jutott eszetekbe ? . . Fellázadni, császártok ellen fegyvert emelni ? . . .“ Erre Ra­k­­­c­s, revolvert tartván mellének,ekként szólt: „Őrnagy! Csak egy szót még, és a halálnak gyermeke vagyj!“ Kwa­ternik azonban vállát megveregetvén, ekként szólalt fel: „Őrnagy úr! A nemzet nevében fo­­golylyá teszem, adja át fegyvereit!“ Rasics őr­nagy erre azt kérte, hogy hagyják meg nála a fegyvert, mert azt Zastavnikovics meghalt ezre­destől kapta, drága és becses az előtte. Belátja azonban, hogy fogoly, csak azt kéri, hogy en­gedjék meg ügyeit otthon elintézni, és e végre őrizet alatt bocsássák őt haza. Ezen engedély megadatott és egy határőr megbizatott, hogy az őrnagyot szurony mellett haza kisérje. Útközben ekként szólt kísérőjéhez: „ Jowone, nem látod, hogy rész után vagy ? Nem lenne jobb, ha elfutnál ? Gondold meg, ha elfognak, úgy agyonlövetel!“ Erre Jowo fejét igenlőleg meghajtva ekként szólt: „Bagme, őrnagy uram, igaza van, én is azt hiszem, hogy nem jó utón vagyok!“ És sem a fogoly, sem az őr már vissza nem érkeztek. De a felkelők szervezkedni kezdettek, párthíveket szereztek, és „hadseregük“ a 15.000 ftból dinom­­dánumot tartott. Miután Rakoviczában az ismert erőszakossá­gok elkövettettek, és a lázadók a közeli száza­dok részéről kiküldött őrjáratokat visszaűzték, miközben nem került véres összeütközésre, ha­nem csak kevés ütlegekre a dolog, — a menet Plaski felé indult, hol püspöki székhely és egy görög klastrom van. Itt a görög papok arra kényszerí­tettek,hogy a felkelőknek misét mond­janak és áldást oszszanak ki. De ezalatt a főparancsnokság nem maradt tétlenül. Már 9-én az ogulini ezred területén a felkelés és ellenszegülés bűntényére rögtönbíró­­ság hirdettetett ki. Egy nappal azelőtt az ogul­ini, szluini és ottocsaczi ezredek parancsot kap­tak, hogy századaikat concentrálják és minden oldalról Rakovicza ellen haladjanak, hogy a felkelőket körülzárják. Egyidejűleg meghagya­tott a károlyvárosi helyőrségnek, hogy indulásra készen álljon; egy század Russevics-gyalogság innét Károlyváros felé ment erősítés és az ottani lőporraktárak őrizete végett. (A legnagyobb lőporraktár egy órányira fek­szik Károlyvárostól.) A szluiaiakat Br­o­n­d­é­k őrnagy, az oguliniakat K­u­k­u­l­j­a alezredes, az ottokacsiakat Schestak ezredes vezette. Az öszpontosított mozgalom jól sikerült, miután a többi határőrszázadok nyugodtan maradtak. 1­0-án már a felkelők mindenfelől bezárva vol­tak,­­ mert Rasics őrnagy a határvonalat csapataival ellepte és igy az átmenetet a török földre lehetetlenné téve. 11-én Schestak ezredes már Rakoviczán volt és két század ottocsáczival a lázadók ellen indult. Alig érettek ezek el Ljubica mellett Plaski és D­iakovicza közt a fegyveres hatalom által, máris mindenfelé széthányták fegyvereiket és megfu­tamodtak. Ez alkalommal néhány közülök meg­sebesült, harmincz fogolylyá tétetett és Ogulinba elvezettetett. A három fölujtogató :Kvater­­nik, Bach és Rakias, vállalatuk rész kime­netelét látva, kocsira ültek, hogy a török földre meneküljenek. Rakovicza előtt azonban egy csa­pattal találkoztak, mely felismerte őket, azonnal lelövettek és még a hely­színen eltemettettek. Ez az ötnapi rakoviczai lázadás története, melynek utójátéka csak most fog lefolyni az ogulini rögtönbíróság előtt. Záradékul még föl­említhetem, hogy ugyanezen időben Zágrábban felségáruló falragaszok találtattak, melyek a „nihilisták“ gyártmányai voltak és a főváros la­kosságát lázadásra száb­ták fel. De a lakosság nyugodt maradt; a „nihilistákénál másnap foly­tatott házmotozás szintén eredménytelen maradt. De ma éjjel egy ogulini távirat következtében dr. Starcevits Antal , a nihilista­ párt feje, és M a t a c i c­s, a megszűnt „Horvats­­ka“ szerkesztője, elfogattak. E lap szerkesztősége és az agyonlőtt Kvater­nik ügyvéd lakása biróilag lepecsételted­ik. Belföld, Horvátországból. A zágrábbi „Obzor“ Kőrösről a kö­vetkező távirati tudósítást hozza : A bedenicski és oreskai községek választói a nemzeti követek sept. 20-ki nyilatkozatát elfo­gadták, s Ozsegovics Titus követjüket biztosi­­ták bizalmukról, megesküdvén neki, hogy uj választás alkalmával is csak ő fog képviselővé választatni. M i­h o l­j­a­c­z-ról táviratozzák az „Obzor“- nak : A miholjaczi választókerület nemzeti ell­­­e­n­z­é­k el­len választó szavazatával egy test­tel és lélekkel, az ellenzék manifestumát fogad­ja el. Ezen választókerületben, teszi hozzá az „Obzor“ — Bogovics Imre miniszteri tanácsos választatott meg. Külföld. A német császár trónbeszéde. A német császárnak f. h. 16-én tartott s már táviratilag vázolt trónbeszéde ekként hangzik : Tisztelt uraim! Midőn önöket ezen év márczius havában első ízben üdvözöltem, a rendszeres törvényhozás elő­munkálatai a háborúk által halogatást és fen­­akadást szenvedtek. Önök tevékenysége főleg azon kérdésekre vétetett igénybe, melyek köz­vetlenül Németország újjáalakulását, idézték elő. Jelenleg a birodalmi háztartás rendezése önök fő feladata leend. Az önök elé kerülő feladat abból áll, hogy azon eszközök egy részének fel­­használása által, melyeket a háború eredmé­nyeinek köszönhetünk, az egyes szövetségi álla­mokat azon előlegektől felmentsük, melyeket eddig birodalmi czélokra fizettek és ez után a birodalom háztartása és részeinek háztartása közt rendes viszonyt állítson helyre. Arról van továbbá szó, hogy a Németország részére meg­szerzett területek azon intézményeikkel együtt a birodalom háztartásába illesztessenek, melyek köztük és a birodalom között közösek, vagy nekik ez utóbbi által engedélyeztettek. Végre az is feladatuk leend, hogy a birodalom hivatal­nokainak külső helyzete megfeleljen azon köve­telményeknek, melyeket a közérdek tőlük igé­nyel.­­ Remény lettem, hogy önök elé a német had­seregről szintén egy állandó létszám­táblázat fog benyújtatni. Azonban a háború a katonai igazgatás valamennyi erőit, még annak tartamán kívül is annyira igénybe véve, és a hadsereg átalakítása oly sok fáradságot vesz igénybe, hogy ennek idejekorán való elkészítése elma­radt. Azért önök beleegyezését kell igénybe vennem arra, hogy azon átmeneti idő, melyet a birodalmi alkotmány a folyó év végéig a had­seregre nézve megállapít, még a jövő évre is kiterjesztessék. Az önök elé terjesztendő katonai költségve­tés a szövetségi államoktól a birodalom czéljai­­hoz a mostaninál nagyobb járulékokat nem kö­vetel. Az 1870-diki államháztartás a háború hatá­sai daczára felesleget tüntet fel, melynek elhe­lyezése iránt önök elé törvényjavaslat fog be­nyújtatni. Az érezpénzügy rendezése, melyet az alkot­mány a birodalomra ruházott át, évek óta igény­be vette a kormány gondját és a nép érdekét. Elérkezettnek hittem az időt arra, hogy ezen rendezéshez az alapokat megvessem, miután az érezpénzügynek egész Németországra kiható rendezése lehetségessé vált, és erre a gazdá­­szati viszonyok a mostaniaknál soha sem vol­tak kedvezőbbek. A szövetségi tanács oly törvényjavaslat felett tanácskozik, mely egy forgalomképes aranyér­met kíván teremteni, és egy közös német érez­­pénzügy alapelveit megállapítania. Tanácskozmányaik tárgyát képezendő a Né­metország és Olaszország közt a Svájczon át eszközlendő vasúti összeköttetés biztosítása, me­lyet az északnémet országgyűlés múlt évben már el is határozott. Olaszország és Helvétia kormányai és képviseletei e nagy vállalat ki­vitelét készörömest támogatták. Bizonyos va­gyok abban, hogy az ezekkel összefüggő gaz­­dászati és politikai érdekek a német kormá­nyok és a német birodalmi gyűlés által ép úgy méltányoltatni fognak, mint ez a többi két ál­lamban történt. A szövetséges kormányok újra tanácskozmá­nyaik tárgyává tették azon kérdést, mily méltá­nyos egyezkedés által lehetne kárpótolni azon földbirtokokat, melyek az új vagy megtágított várerődök területeibe esnek ? Ennek eredménye egy önök elé benyújtandó törvényjavaslat. A birodalmi hivatalnokokról remélhetőleg szintén törvényjavaslat fog önökhöz benyúttatni. A Francziaország által eddig fizetett és a jövő év első hónapjaiban fizetendő hadi kárpótlás nagyrészben azon kölcsönök törlesztésére szol­­gáland, melyeket az északnémet szövetség a háború vezetésére fordított. Ezen kölcsönök egy része máris törlesztetett, másik részére nézve még önök beleegyezése kívántatik meg. E tárgy­ban egy törvényjavaslat fog önök elé terjesz­tetni. Bizalommal remélvén, hogy Francziaor­szág belső állapotai béke és megszilárdulás szel­lemében folytonos kifejlődés elé indulandanak, jónak láttam a departementokből, melyek a bé­keszerződés értelmében jövő évi májusig meg­szállva maradtak volna, a hadakat már most hazaszólítani. A biztosítékokat, melyek a feladott zálog helyébe lépnek, megtalálandják önök a f. hó 12-én ez iránt kötött egyezségben és ezzel együtt önök bírálata­ és alkotmányos hozzájáru­lásának tárgyát képezendi a szerződés is azon engedmények iránt, melyeket Németország ad az Elsa­s-Lothringen ipara részére nyújtandó megkönnyebbítések fejében. A külpolitika terén figyelmem a Francziaor­­szággal újonnan kötött béke kifejlesztésére és megszilárdítására annál osztatlanabbá irányul­hatott, mert Németország viszonyai minden kül­földi kormányhoz békések és kölcsönös jóaka­rat által fűzvék. Törekvéseim oda irányulandanak, hogy fo­­koztassék azon jogosult bizalom, miszerint az új német birodalom a békének megbízható ta­nyája leend. E tekintetben különösen fontos, de előttem egy­szersmind örvendetes feladat lesz Németország legközelebbi szomszédaival, azon hatalmas biro­dalmak fejedelmeivel, melyek azt a keleti ten­gertől a bodeni tóig közvetlenül környezik, oly barátságos viszonyokban élni, hogy ezeknek megbízhatósága iránt valamennyi ország köz­véleményében kétség ne forogjon fenn. Különösen jól esik szívemnek az a gondolat, hogy a találkozások, melyeken e nyár folytán e szomszéd országok egyikének hozzám személye­sen oly közel álló fejedelmével összejöttem, az Európa békés jövendőjébe vetett közbizalom erősítése által egy ily kifejlődést előmozdí­­tandanak. A német birodalom és az osz­­t­r­á­k-m­agyar császárság föld­­irati helyzetük, történeti fej­lődésük által oly kényszer­i­­tőleg és sokfélekép a barátias szomszédság viszonyaira van­nak utasítva, s az egész német nép őszinte megelégedésére szolgáland, hogy e viszánok már nem zavartatnak meg töb­­bé azon harczoknak emlékei által, melyek egy évezredes múlt kelletlen örökségei voltak. Hogy a német birodalom egész kifejlődésének e megnyugtatását a nemzet nagy többsége érzi, er­re bizonyság azon szívélyes fogadtatás, melyben ezen birodalmat képviselő állásomban a nagy haza valamennyi vidékein részesültem, és mely örvendetes megelégedéssel töltött el engem hálával isten iránt azon áldásért, mely közös becsületes törekvéseinket jövőben is kisérendi Különfélék. Pest, oct. 17. (A rakoviczai zendüléshez.) A zág­rábi főhadparancsnok oct. 15-én a következő parancsot adta ki : „Császár ő felsége katonai irodájából f. hó 13-i kelettel a következő táv­irat érkezett hozzám : „Császár ő felsége meg­parancsolni kegyeskedett, hogy excellentiádnak sikeres és erélyes intézkedé­seiért s azok keresztülvitel­e­­é­r­t ő felsége legmagasabb megelégedé­se tudtul adassé­k.“ — Midőn én a pa­rancsnokságom alá tartozó valamennyi csapat­tal közölném ezen legfelsőbb elismerést, egy­szersmind tudatom, hogy ezért úgy a magam részéről, mint a keresztülvitelben résztvett pa­rancsnokok, csapatok és egyéb közegek részéről kifejeztem legalázatosabb köszönetünket és ama biztosításunkat, hogy mi, mint eddig, úgy ezen­túl is kötelességünknek minden áldozattal ké­szek vagyunk megfelelni. M o 11 i n a r y altábor­nagy.“ Ő felsége kilátásba helyezte a különös érdemeket szerzettek külön kitüntetését is. — Mint a „Südsl. Corr.“ Írja, Starcsevics Dávid Jaskából tegnap 2 csendőr őrizete alatt Zágráb­ba hozatott, s az ottani törvényszéknek átada­tott. Két zágrábi tanuló is elfogatott. — Fabiani Károly vár volt főkapitánya a rakoviczai katonai biróságnak adatott át. A zendülés indítóinak holt tetemei, melyek már el voltak temetve, ismét kiásn­­ak az azonosság constatálása vé­gett. Folyó hó 13-ig összesen 98 személy állott vizsgálat alatt. Ljubnában a zendülők elpusztí­tották az ottani őrházat. (A közmunka- és közlekedési mi­niszter) f. hó 19-től kezdve vasárnap és ün­nepnapot kivéve, naponta délutáni 4—5 óráig fogad. (Pankovics püspök s a hajdu­­d­o­r­o­g­h­i­a­k.) A következő levelet vettük: Hogy mily kegyelettel ragaszkodnak a hajdu­­doroghiak Pankovics István hazafias érzelmű püspökükhöz, ismét fényesen bebizonyították. E hó 15-én tartott közgyűlésekben egyhangúlag elhatározták a főpásztor életnagysága és olaj­­festésű arczképének a város költségén leendő megszer­­tetését, kedves emlékéül azon napok­nak, melyeket a közelebb tartott kánonszerű látogatás alkalmával körükben töltött. A kép a közgyűlés tanácstermében lesz elhelyezendő. E tény a mennyire megtisztelő a püspök úrra, nem kevésbé emeli az ország előtt a doroghiak reputa­­tióját is; mennyiben ez által megmutatták, hogy a valódi hazafias érdemet nem csak felismerni képesek, de tehetség­ök szerint méltá­nyolni is készek. — Ugyane gyűlésből egy 9 tagú küldöttség rendeltetett ki, mely Unghvá­­rott egy petitiót nyújtana át a püspök urnak, melyben a magyar nyelv oltári nyelvvé emeltetésének, to­vábbá a magyarajku gör. sz. katholikusok részére — hanem egy önálló püspökségnek — legalább egy Doroghon széke­lendő püspöki vicariátusnak, úgy szinte a kalendárium egye­sítésének, a böjt könnyítése — és a kisebb ünnepek eltörlése — vagy vasárnapokra leendő áttételének illető helyeken kieszközlése nyomatékos érvek mellett kéretik. (A Miletics-féle tüntetések eltil­­tottak.) A „P. Lt.“ e dologról igen helyesen így ír. A belügyminiszter két okból látta szük­ségesnek a Miletics melletti nyilvános tüntetése­ket eltiltani. Először azért, mert a lakosság ily megtisztelő tüntetése oly valaki irányában, ki és most ülte le a törvényes bírája által reá kimért büntetést, mintegy a büntető igazságszolgáltatás ellen intézett tüntetésnek lenne tekinthető és könnyen vezethetne a jogérzet megsértésére. Másrészről pedig a miniszter arról értesült, hogy ellentüntetések is készülnek, melyeket pedig a nemzetiségek közötti szent béke s a különben is eléggé izgatott kedélyek minden súrlódásá­nak mellőzésére mindenképen kerülni kell. (E r­­ e s i t é s.) A második magyar jogász­­gyűlés tárgyalásainak gyorsírói feljegyzései tel­jese­n elkészülvén, felkérem a második magyar jogászgyűlés azon t. tagjait, kik a szakosztályi és teljes ülési vitákban résztvettek, miszerint a netán szükséges helyreigazítások eszközölhetése végett a gyorsirói naplókat f. hó 31-ig a délutá­ni órákban irodámban (Kalap-utcza 6. sz.) át­nézni szíveskedjenek. Pest, 1871. évi October 15-én. Dr. S­i­e­g­m­u­n­d Vilmos, a magyar jogászgyűlés állandó bizottságának titkára. (Halász István) mint kiadó tulajdo­nos „Eötvös“ czimü mülapot adott ki, melynek jövedelméből fele részt az Eötvös szoborra szen­telt. A mülapot Reiffenstein és Rösch bécsi jó hirű kőnyomdája állította ki a szokott diszszel és gondos tiszta nyomással és rajzzal. A műlap középen Eötvös szobrát ábrázolja, mellette két térdelő női alakkal, s a kép körzetét Eötvös életéből vett mozzanatok, továbbá az ercsűi ká­polna, Eötvös ravatala, az 1848- és 1867-iki mi­nisztérium arczkép csoportozata díszítik. A nagy műlap ára 2 frt, található a kiadónál Pesten nagy­ kereszt utcza 3-ik szám alatt. (Honvédségi tölténygyár.) A hon­védelmi minisztérium hozzájárult azon szerző­déshez, melyet Pest városa a gubacsi határ kö­zelében a honvédség számára tölténykészítés czéljából átengedett telek iránt kötött, s azt alá­írásával ellátva, a tanácsnak megküldötte. (Halálos ítélet.) A legfőbb ítélőszék ma a kettős gyilkosságról vádolt Czinege Mi­hály ügyét tárgyalta. A 22 éves Czinege Mihály állítólag szerelmes volt egy fiatal leányba, kinél azonban egy versenytársa akadt Horváth János­ban. 1870-ik év május elsején Horváth János épen e leánynál volt, midőn az ajtó egyszerre csak megnyílt, Czinege Mihály berohant s egyet­len késdöféssel kioltotta verseny­társa életét. A kés egy hüvelyknél mélyebben behatolt Hor­váth szivébe. A gyilkos a tett elkövetése után az éj sötétében nyomtalanul eltűnt s az erdők­ben bolyongott. Nemsokára azonba­n ismét iszo­nyú életj­elt adott magáról. Gerbler György, vas­megyei birtokos egy este szomszédjánál Mayer Andrásnál volt s beszélgetve nem is gondolta talán, mily közel áll végéhez. Az ajtó megnyílt, Czinege belépett s a kezében tartott pisztolylyal szivén lőtte Gerblert s azután ismét elillant. A büntető igazság azonban most elérte és a vas­megyei törvényszék a gyilkost, ki bevallotta mindkét tettét, a nélkül azonban, hogy csak egyikre nézve is megmondta volna indokát, kö­tél általi halálra ítélte. A királyi tábla a gyil­kos fiatalságát tekintve 20 évi börtönbüntetésre változtatta az ítéletet. A legfőbb ítélőszék pedig megerősítette az első bíróság ítéletét. (Ez is Oroszországban történt.) Moszkvában e napokban az esküdtszék előtt a Skopcy-társaság ügye nyilvános ülésben tárgyal­­tatott. Ezen tárgyalás társadalmi szempontból véve az által vált emlékezetessé, hogy bár itt azok ügyéről volt szó, kik nemi gerjedelmeik elfojtására megcsonkíták magukat, épen az úgy­nevezett „szép nem“ soraiból került ki a figyel­mes hallgatók legnagyobb illetéke. A­mint a „Golosz“ moszkvai levelezője közli, alig nyílt meg a tárgyalási terem első nap a közönség számára, azonnal főrangú és polgári osztályú hölgyek, nők és leányok — ez utóbbiak között feltűnt nem egy 15—16 éves szép kisasszony édes­anyjának oldalán — sűrű sorokban tódul­tak be az ajtókon, és sietve elfoglalva az első padokat, feszült figyelemmel hallgatják a vizs­gálati irományok és főképen a reájuk nézve igen kényes orvosi látleletek olvasását. Az elnök kímélni akarván a női szemérmet, figyelmeztette a hölgyeket, hogy az orvosi látleletek olvasására kerül a sor, s hogy tehát a teremnek tetszés sze­rinti odahagyása czéljából az ülés 15 perczre felfüggesztetik. De a nők nem tágítottak, s mind­végig ottmaradtak. A vádlottak közt voltak 75 éves vénasszonyok, de fiatal leánykák is; egynéhány igen kellemes külsejű, 16—17 éves. A vádlottak egy része felmentetett, nagyrésze pedig Szibériába számkivettetett. (A K e­p­l­e­r-ü­nnepély Grácz mel­lett.) Kepler születésének háromszázados év­fordulóját Gráczban, hol a hírneves csillagász tanár is volt, nagy ünnepélyességgel készültek megülni. A körülmények változtával azonban az ünnepély nagy csendben folyt le a Grácztól dél­re fekvő Mühleckben, Kepler nejének, Müller Borbálának lakházában, hol Kepler üldöztetése idején, 1597 körül tartózkodott. Mühleck most egyszerű lakház, régenten a „kastély“ nevet vi­selte, s ennek urai voltak Kepler nejének ősei.­­ Midőn a haladást ismerni nem akarók Keplert elűzték tanári székéből, 2 évig élt e házban tu­dományának, a csillagászatnak. A házon még most is látszanak a torony nyomai, mely Kep­lernek észleletéül szolgált. Az ünnepélyre igen számos tudós jött össze Ausztria minden vidé­kéről, és mozsárdurrogtatások között leplezték le az emléktáblát, mely a ház falába foglalta­tott,s mely e feliratot viseli: „Itt, szeretett hitve­se, mühlecki Müller Borbála származási helyén élt és búvárkodott Kepler János csillagász 1597—1599-ig.“ A leleplezési ünnepélyt a régi ház tágas termeiben 200 terítékű diszlakoma kö­veté, melyet beszédek és áldomások fűszereztek. (S­z i­n­h­á­zi hírek.) Holnap „Lear király“-i adják a nemzeti színházban Berlioz gyönyörű nyitányával. Midőn erre felhívjuk a közönség figyelmét, nem hallgathatjuk el, mennyire kel­lemetlenné kezd válni a nemzeti színházban el­harapózott azon szokás, hogy igen sokan csak a darab megkezdése után jönnek, s ez által a már bennülőket annyira zavarják,hogy a figyel­mes hallgatóra nézve épen a dalművek nyitá­nyai vesznek el. S mi több, többnyire a férfiak azok, kik így elkésnek. — A nemzeti színház műsora e héten a következő: Holnap szerdán „Lear király“, csütörtökön „Don Juan“, pánté-

Next