Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-10 / 232. szám

232. szám. Hétfő, October 10.1871 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Fe­ncziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼­87 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra . 3 „ 70 kr­ Egy hóra ... 1 „ 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegül] külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, oct. 9. A cseh kiegyezés. A cseh kiegyezésre vonatkozó okmá­nyok annyira igénybe veszik a nap összes érdekét, hogy minden egyéb közlendő mellőzésével jelen lapunk legnagyobb részét ezen okmányok közlésére fordítot­tuk. Az okmányok a következőkből állanak : 1) A felirat terve. 2) A memorandum, mely a cseh királyság jövő államjogi ál­lását szabályozó sarktételeket tartalmazza, 3) E memorandum indokolása, 4) Az elő­terjesztések a cseh választási rendszabály s nemzetiségi tőre.­javaslat tárgyában, 5) Indokolásai ez utóbbi előterjesztéseknek. Alantabb közöljük a felirat-javaslatot s a memorandumból annyit, a­mennyit kö­zölhetünk. A hátralevő részeket legköze­lebbi számainkban utánpótoljuk. A nagy fontosságú okmányok átnézé­sének könnyebbítésére azok fővonásait a következőkben foglaljuk egybe. A cseh korona államjoga elismertetvén, ez önálló tényezőként lép fel ő felsége többi tarto­mányai és királyságaival szemben. A fel­irat egy helyén a cseh korona „melléktar­tományairól i1 van szó, s­ ebből, valamint a választandó delegátusok számából azt lehet következtetni, hogy a cseh országgyűlés absorbeálja Morvaországot és Sziléziát, is. A cseh országgyűlés azonban elismer bi­zonyos közös ügyeket ő felsége többi tar­tományai s királyságaival, s a javaslat ha­tározott föderatív jellege e részben némi engedményeket tesz a dualismusnak, a­mint másrészt elismeri az összes monar­chiával szemben azon közös ügyeket, melyeket a magyar kiegyezés is azoknak ismer el. A reichsrath nevét a csehek elvetik. A reichsrath képviselőházának helyét a land­­tagokból választott képvi­slői congressus foglalná el, melyben a cseh küldöttek is megjelennek, az urak házát egy senatus pótolná, aristocratico-feudalis színezettel, melynek tagjait a korona nevezi ki. A törvényhozás Ausztriában tehát így csoportosulna: Delegátiók, képviselői con­gressus, cseh országgyűlés satöbbi land­tag , s e sorban a cseh országgyűlés kétszer szerepel, mint nagyobb jogo­­sultságú tényező, mint a többi landtag, s a képviselői congressusban mint azokkal egyenrangú tényező. A deczemberi alkot­mány teljesen romba döntetnék. A kormányzat sorrendje pedig így volna: Közös minisztérium, egy más (eddig) névtelen kormány, mely a képvi­selői congressusnak felelős, orsz. cseh kormány egy cancellárral élén és egyéb tartományok helyi kormánya. A többi tartomány összekötő kapcsáról a munkálatban mi sincs foglalva, ez a reichsrathnak fenntartatván. A csehek e munkálatukat a koronának terjesztik elő, melyre az valószínüleg azt fogja felelni, hogy a csehek vegyenek részt a reichsrathban ezúttal a komplicált gépezet tárgyalására. Ezt a csehek tilta­kozás mellett teljesítendik , s ezzel meg volna adva az egész dolognak az alkot­mányos színezet. Ez állítással azonban természetesen a jövőt anticipáljuk. Ránk Magyarországra nézve az egész munkálat csak azon pilla­natban fog bírni közvetlen érdekkel, a­mint az illető alkotmányos testület mun­kálataként lép elénk,s e testület az ő felsége összes tartományai és királyságaira kiter­jedő reichsrath. Bécsben az egész munká­latot monstruosus szüleménynek tartják, s a lapok unisono azt hiszik, hogy lehe­tetlen, miszerint Hohenwarth ilyesmihez adta volna megegyezését. Mi minket illet, hozzá fogunk szólani már legközelebb azon higgadtság és ob­­jectivitással, melyet a szerfölött bonyoló­dott helyzet kétszeres kötelességünkké tesz, s bár bevalljuk, hogy e munkálat a cseh korona részére oly engedményeket javasol, melyek az eddig pengetett leg­­vérmesebb reményeket is túlhaladják; hogy vannak részletei, melyek álláspon­tunkból határozottan elvetendők , nem veszíthetjük el szem elől azt sem, hogy itt a Sybilla-könyvek második, vagy tán harmadik kiadásával van dolgunk, me­lyek sorsától az van függővé téve, hogy Ausztriában egyáltalán alkotmányos vi­szonyok uralkodjanak. A cseh országgyűlés harminczas bizott­mányának javaslatai itt következnek . Felirati javaslat: Felséges császár és király ! Legkegyelmesebb urunk ! A királyi kegyelemnek azon szavai, me­lyekkel felséged a sept. 12-ki legmagasb leirat­ban a cseh korona államjogi állásának e király­­ság jogainak elismerését kimondani méltóztatott mint egy fájdalmas sebet behegesztve, sziveink­ben örömteljes visszhangot keltettek. Büszke önérzettel vesszük át a törhetlen hűség­ről való legfelsőbb megemlékezést, melylyel Csehország lakossága királyának trónját támo­gatta, azon változhatlan hűség fölemlítését, mely­lyel a cseh korona jogaiért mindenkor helyt állani hazánk, a birodalom, a fejedelem iránti szent kötelességünknek tartottuk. Azon álláspontból kiindulva, melyet 1870. sept. 14-ki hódolatteljes feliratunkban és a mel­lékelt emlékiratban kifejtettünk, és melynek az 1870. évi ülésszakban nyilvánított jogóvásunk szolgál alapjául, tekintetbe véve továbbá meg­bízatásunk horderejét, hazafias kötelességet vé­lünk teljesíteni, midőn felséged legkegyelme­sebb felhívását követve a mérséklet és az en­­gesztelékenység szellemében munkához látunk és az államjogi kiegyezkedés útját egyengetjük, azon alapelveknek formulázsára által, melyek­kel meggyőződésünk szerint a cseh kir­ályság joga, a birodalom hatalmi állása igényeinek meg­figyelése és a többi királyságok és országok jo­gosult igényeinek tekintetbe vétele mellett ér­vényre emelkedhetnék. Mi e mellett a Felséged által elvállalt kötele­zettséget és úgy szem előtt tartottuk, mint azon kötelességünket, hogy a cseh korona épségét, és országunknak a történetből származó, szerző­déseken alapuló és Felséged elődei által legün­nepélyesebb módon biztosított jogait megóvjuk. Ezen értelemben a Csehország államjogi vi­szonyainak újjáalakítását az alaptörvények egy sorozatában össze­foglaltuk, melyek a tel­jes jogú országgyűlés elhatározása és Felséged legmagasb szentesítése által Csehország számá­ra egy alaptörvény jelentőségét nyernék. Híven esküvel erősített államjogunk sérthetlenségéről való nézeteinkhez, és híven 1870. évi feliratunk­ban letett biztosításunkhoz, egyszersmind legke­gyelmesebb fejedelmünk tényei iránti való kö­teles tiszteletből kiindulva, a megtörtént ténye­ket méltányolva, el kellett ismernünk és sérthet­­lennek tekintenünk mindazt, mi Magyarország­ban ezen ország törvényes országgyűlése és fel­séged közt létrejött egyezmény, és koronázási eskü folytán joggá és törvénynyé vált. Azért a cseh királyság alaptörvényeiben utólag és jogér­­vényesen megegyezését jelentené ki a Magyar­­országgal kötött egyezményhez, mely közremű­­dése nélkül jött létre. Ezen nyilatkozatnak a cseh királyság alap­törvényeibe való igtatása által a minden ország és királysággal közös intézmények, végre a min­den oldalról való elismerésnek azon biztosíté­kait nyernék, melyet egykor a pragmatica sanc­­tio nyújtott belső és elvárhatlan összefüggésükre nézve. Ezen elismerés folytán ama alaptörvényekben a magyar királysághoz való viszonyok oly mó­don szabályoztatnának, mely a magyar törvény­nek sem szellemével, sem szövegével ellentét­ben nem áll, s ama viszonyoknak úgy az egész mint a részekre nézve egyaránt üdvös tovább­fejlesztése az idő és az állami intézmények ter­mészetes kifejlődésének műve leend. A fennálló jog lelkiismeretes tiszteletéből kiin­dulva, az alaptörvényczikkekben számba vétet­nek a többi királyságok és országok igényei is. Ha ezekben a cseh királyság részére fenntar­­tatik az ország jogaiban és szükségleteiben gyö­kerező azon szabadság, hogy saját ügyei felett önmaga döntsön, hogy saját ügyeit önmaga kor­mányozza, úgy ebben semmiben sem sértetnek meg a többi országok jogosultságának határai, sőt ezeknek épen fentartatik az önelhatározás joga saját belső ügyeikben. A mily határozott óvást tettünk egy újonnan alkotott állami alakulatnak fennállása ellen, mely — a magyar királysággal szemben — a többi királyságokat és országokat annyira össze­olvasztja, hogy Csehország politikai egyedisége is megsemmisíttetnék, a­mily határozott óvást tettünk az ellen, hogy a cseh királyság a neki a történelem, a jog és tettleges súly által kijelölt állást, mint az osztrák monarchia közvetlen egyenjogú tagja elveszthető, miután elvállalt kötelezettségei csak az összbirodalommal, nem pedig annak egy részével szemben érvényesek; mindamellett távol állott tőlünk az, hogy a többi királyságoktól és országoktól, melyekkel Cseh­ország századok óta szabadon választott és bűn megtartott szövetségben él, elváljunk. Azért több fontos ügyek tárgyalásának a nem­magyar országok küldöttjeire való átruházása által testvéri közreműködésünket ajánljuk fel ezeknek az állami feladatok megoldására; a pénzügyi terhekhez való hozzájárulási arány meghatározása országgyűlési küldöttségek sza­bad egyezkedésének maradna fenntartva, hogy minden országnak fennmaradna azon joga, hogy egyenlő súlyú szavát érvényre juttassa. Hogy minden országnak biztosíttassék azon lehetőség, hogy az országoknak egymás közötti viszonyaiból felmerülő viszályok egy pártatlan bíróság által döntessenek el, a cseh királyság kijelenti megegyezését egy senatus felállításá­ra. Ez új intézmény, mely az országok és né­pek életében gyökerezvén, a kedélyeket izgató napi kérdések körén felül állana, az igazságos ítélet megnyugtató kezességet rejtené magában. A cseh királyságnak az összmonarchiához való viszonyainak elintézésében azon meggyőződés vezetett minket,hogy egy tágabb körű, a népeket és országokat átkaroló állami kötelékben az egyéni tagok fejlődése az egész egységének és hatalmának biztosítása által mozdittatik elő, ép úgy mint ily birodalom hatalma egyes tagjainak erejében fekszik, egysége pedig az állam felada­toknak azon nemzetek legmagasb czéljaival va­ló megegyezésén alapszik,melyeket összeköt, és hogy ily birodalom fenállásának biztos téka és kezessége azon biztosítékban és kezességben rej­lik, melyet a nemzeteknek a végből nyújt, hogy intézményeiben és hatalmának őrző pajzsa alatt physikai és erkölcsi létezésük szabad kifejtését biztosítva lássák. Azért kívánságunk volt , Csehországnak a monarchiához való viszonyait akként elintézve látni, hogy hazánk szellemi és erkölcsi erőinek legdúsabb kifejlése az összbirodalom követelmé­nyeiben akadályra ne találjon, hanem fennállásá­nak biztonságában saját oltalmának és kifejlő­désének őrizetét lelje. E szempontból kiindulva, az alaptörvényczik­kekben valamennyi országunkat és lakosait illető ügyekben a törvényhozást az ország kép­viseletének, a kormányzást az országos kor­mánynak tartottuk fenn. A cseh királyság jövendő képviselete, mely a koronázási országgyűlés alkalmával megálla­pítandó igazságos és méltányos választási tör­vényen alapulandó egy, az ország sajátságos vi­szonyaihoz, a nép szelleméhez és jelleméhez al­kalmazott törvényhozás által a kedélyek nyu­galmát helyreállítandja, az anyagi kifejlődést hatalmasan előmozdíthatja. Reményeljük azt is, hogy az országos tör­vényhozás körében a képviseletnek felelős or­szágos kormány az ország bizalma és azon köz­­meggyőződés folytán, hogy tényei az Ország­gyűlés által meghatározott törvények végrehaj­tását képezik, a nemzet közbizalmától vezérel­tetve, mondjuk ki nyíltan, a mélyen megrendült tekintélyt szilárd érvényre emelheti, és e mellett a népet és az országot jól ismerve, mindenfelé megnyugtatóig az ellentéteket kiegyeztetőleg fog működni és egyszerűsített ügyrend és a ter­hek kíméletes és igazságos felosztása által meg fegfelelni egy jó kormányzat kívánalmainak. Éz oly határzottan törekedtünk másrészről az összbirodalom egységét és erejét mindenké­pen támogatni és növelni, s a birodalom minden részei közt a benső és el­választhat­­an köteléket megóvni és megerősíteni. Szemmel tartva a korlátokat, melyeket a Ma­gyarországgal kötött egyezmény a közös ügyek közös tárgyalására nézve alkotott, mégis mind­azon ügyekre nézve, melyeket az egyezmény nem érint, teljesen és tökéletesen fen kelle tar­tanunk a cseh királyság számára az azt megille­tő, oly soká nélkülözött s és azért kétszeresen­­ becsessé tett önrendelkezési és önkormányzati jogot. Mindazonáltal hazánk iránti eme köteles­ségünknek nem a jogformákhoz való merev ra­gaszkodás által, hanem úgy véltünk megfelel­hetni, ha az idő s az élet magasabb követelmé­nyeit tekintve, hazánkat nem egy tekintetben súlyosan terhelő áldozatot hozunk. Épen ezen szempontból tettük mindjárt az alaptörvényczikkelyek elejére a cseh tartomány­­gyűlés által kimondandó elismerését azon, min­den királysággal és tartománynyal közös ügyek­nek, melyek a Magyarországgal kötött egyez­ményben ilyeneknek kimondottak , de az alap­törvényekben egyszersmind oly ügyek, melyek­nek közösségét elismerjük, jólehet azok közös tárgyalása a Magyarországgal kötött egyezmény­ben nincsen kimondva, a cseh tartomány­gyű­léstől egy a magyar koronához nem tartozó királyságok és tartományok képviseleteinek küldötteiből álló congressusra ruháztatnának, a­mely azok közös intézéséről kellőleg gondos­kodnék. Ezen intézmények által és az által, hogy a cseh királyság azokban részt vesz, azt hisszük, elegendően biztosítottuk a nem magyar tarto­mányok közreműködését az önbirodalmat ér­deklő ügyekre­­ nézve, mindazon tekintetekben, hol a birodalom egységének fogalma s a gya­korlati szükséglet a közös működést kívánatos­sá teszi. Az összbirodalom valódi benső és állan­dó megerősödését várhatjuk és remélhetjük ak­kor, ha a birodalom minden tartományai és né­pei létfeltételeinek biztosítása és igényei kielégí­tése esetén megnyeretnek közös összetartásra és a birodalom hatalmáért szilárd helytállásra. Mi sürgősen óhajtjuk, hogy ily kielégítés és biztosítás nyujtassék a birodalom minden népei­nek és komoly őszinte törekvésünk fő czélja, hogy mindkét nemzet számára, mely Csehorszá­got hazájának vallja, a morális kötelezettség s a törvényes védelem biztosítékait megadjuk. Ugyanazért behatóan fontolóra is vettük a kormány javaslatát, melyet a cseh királyság két nemzetisége jogainak megóvása czéljából elénk terjesztett s e munkánál sajnosan nélkülöztük a német választókerületek képviselőinek távolma­radását, de épen ezért annál komolyabb és lel­kiismeretesebb kötelességünknek tartottuk, fi­gyelembe venni hazánknak a német nemzetiség­hez tartozó lakóinak minden szellemi és anyagi érdekeit s ezúttal csak azon reményünket nyilvá­­nyithatjuk,hogy e kormányjavaslat végleges tár­gyalásánál a koronázási tartománygyűlésen e törvény midkét néptörzs közös egyetértéséből fog létrejönni. Az uj tartomány­gyűlési választási javaslatot melyet felséged kormánya elénk terjesztett, ha­­sonlag beható vizsgálat alá vettük s törekedtünk változtatásokat tenni annak azon pontjain, me­lyeket úgy a lakosság számát, mint az adóképes­séget, valamint a mezőgazdasági s az iparos ter­melést tekintve, gazdag statistikai­ anyag alapján és minden körülmények kellő méltatásával nem véltünk megfelelőknek. Igen jól méltányoljuk azon nehézségeket, melyek a választási törvény megalkotásánál minden alapos igénynek egyenletes kielégítését korlátolják, igen méltányoljuk e nehézségeket, melyeket e pillanatban annál inkább éreztünk, mert ezen fontos kérdésben is számos választó­­kerület érdekes képviselői részéről nem találtak támogatásra. Jól tu­djuk azt is, hogy a válasz­tási törvényen még sok javítás tehető, melyet a jövőtől s az ország minden képviselőinek össze­tartásától várunk, de e választási törvényt most mégis olyannak tartjuk, melynek alapján a vá­lasztások hű kifejezései lennének a cseh nép nézeteinek, óhajainak és törekvéseinek. Legkegyelmesebb királyunk és urunk ! Jóllehet a jelenleg együtt ülő tartomány­gyű­lés sem alapjánál, sem összealkotásánál fogva nem lehet hivatva az államjogi kiegyezés­ vég­leges érvényesítésére -- mégis támaszkodva az 1861. febr. 26-ki választási törvény és tarto­­mánygyűlési rendszabály által biztosított állá­sára — méltán feljogosítva érezheti magát azon hitre, hogy a cseh politikai nemzet túlnyomó többségének bizalmát bírja s ennek alapján fel van jogosítva előleges egyezmények által a bé­­kemű teljes befejezését előkészíteni. A siker reményétől lelkesítve elhatároztuk, hogy a cseh királyság államjogi viszonyainak az alaptörvény czikkelyekben formulázott alap­­elveit, a cseh és a német nemzet egyenlő jogai­nak védelmére vonatkozó törvényt s a választá­si törvényjavaslatot, a­mint az a kormány elő­terjesztése alapján általunk elfogadtatott, felsé­ged elé terjeszszük azon kéréssel : méltóztassék legkegyelmesebben ezen javaslatainkat a cseh királyság koronázási országgyűlése elé terjesz­teni s egyszersmind ez országos szervezet s a koronázási szabályzat iránt a szükséges intézke­dések foganatosítását elrendelni. Felségedet egyszersmind arra is kérjük, mél­tóztassék a cseh korona többi tartományainak tartománygyűléseivel a kölcsönös viszonyok sza­bályozására vonatkozó intézkedéseket elrendel­ni s azokat a koronázás tényében való részvé­telre a szokott ősi módon felszólítani. Miután felséged legmagasabb elődjének I. Ferdinánd császárnak 1848. ápril 8-án kiadott választási rendszabálya a változott időviszo­nyoknál fogva, többé nem alkalmazható, az 1861. febr. 26-ki választási rendszabály pedig határozott ellentétben áll a lakosság méltó igé­nyeivel, felséged elé azon alázatos kéréssel járu­lünk, hogy a koronázási országgyűlés képvise­lőinek választásánál ideiglenesen azon válasz­tási rendszabály alkalmaztassák, melyet a jelen­leg együtt ülő tartománygyűlés legalázatosabban ajánlott a cseh koronázási országgyűlés elé le­endő előterjesztés végett. E koronázási országgyűlés a nép képviselői­nek és a históriai jog képviselőinek részvétele által elég morális és jogi illetékességgel bírna, hogy az átmeneteit a cseh államjog történelmi fejlődésének utolsó phasisából a jelen kor kö­vetelményeinek megfelelő intézményeire közve­títse. Egy ily országgyűlésnek, mely a jogfolyto­nosság megőrzése mellett a cseh politikai nem­zet óhajainak és törekvéseinek hű kifejezése volna, az ország bizonyára elismerné jogosult­ságát arra nézve, hogy a fen említett czikkelyek és törvényjavaslatok elfogadása által az ország viszonyát az összbirodalomhoz s a többi király­ságok és tartományokhoz véglegesen szabá­­lyo­zza. Ha felségedi a cseh királyság államjogi viszo­nyának ezen új megállapítását hű népeinek fe­jedelmi kiáltványban meghirdetné és a királyi koronázási eskü oltalma alá helyezné , akkor az alkotmány körüli viszály, mely már évek óta zsibbasztóan terheli az országot s a birodalmat , megoldva, állandó egyetértéssé változnék; ak­kor a jövő minden részről elismert és kielégített jog rendületlen alapjára lesz fektetve; s akkor el­érkezett a pillanat, midőn a koronázás szent ténye által Csehország ősi szövetsége királyával uj erőben, uj fényre fog ébredni, el fog jönni a pil­lanat, midőn országunk szent fejedelmének ősi koronájával az egész nép áldása leszálland fel­séged fejére. Isten áldja, tartsa és oltalmazza cs. és kir. apostoli felségedet. A prágai tartománygyülésből 1871. October. telezettség teljesítésének módja feletti határo­zást, a hadsereg dislocalására s élelmezésére vonatkozó intézkedést, továbbá a hadsereg tag­jainak polgári viszonyai szabályozását s nem katonai szolgálatokra vonatkozó jogait és köte­lezettségeit ; c) A pénzügy, tekintve a közösen fedezendő kiadásokat, különösen az ide vonatkozó budget megállapítását s a reá vonatkozó számadások megvizsgálását. 2. ez. A közös ügyek kezelését közös minisz­térium végezi, melynek azonban — a Magyar­­országgal fenálló megállapodás értelme szerint — nincs megengedve, más mint közös ügyeket kezelni. Az összes hadsereg vezetésére, vezénylésére és beszervezésére vonatkozó rendelkezések ki­zárólag a császár-királyt illetik. 3. ez. A cseh királyság elismeri, hogy a kö­zös ügyekre vonatkozó törvénykezési jog kikül­­dendő delegatiók útján gyakorlandó és pedig a magyar királysággal kötött megállapodás értel­mében egy delegatió ezen királyság ország­­gyűlése, a többiek a többi királyságok és orszá­gok által alkotmányos módon küldendők ki. A birodalmi delegatió. 4. A cseh királyság országgyűlése ezen dele­­gatióba kebeléből 1 5 delegátust s 8 póttagot vá­laszt. A delegátusok és póttagok választása éven­­kint megnyittatik , addig a delegátusok és pót­tagok functióikban maradnak. A delegatió visz­­szalépett tagjai ismét megválaszthatók. Az or­szággyűlésből való kilépés a delegatioból való kilépést is maga után vonja. A delegátusok sza­vazati jogukat személyesen gyako­rlják. Ha valamelyik delegátus vagy póttag lelép, új vá­lasztás tartandó. Ha az országgyűlés nem ülése­zik, a belépett delegátus helyébe póttag lép. Ha az országgyűlés felosztattatik, az ország­gyűlési delegátusok tevékenysége is megszűnik. Az újonnan összeülendő országgyűlés új dele­gátusokat s póttagjaiknak az országgyűléstől utasítást elfogadniok nem lehet. Delegátusi tulaj­donságukban ugyanazon sérthetlenséget és fele­lőtlenséget élvezik, mely őket mint az ország­gyűlés tagjait a törvény szerint megilleti. Az e tekintetben az Ors­zggyűlés által lírt jogok, ha egyidejűleg az országgyűlés összegyűlve nincs tekintettel a delegátusokra a delegatiót illetik. 5. ez. A cseh királyság továbbá azon határo­zatokat érvényeseknek ismeri el, melyek a de­legatiók berendezésse, hatáskörű és ügyeleti el­járása ügyében a magyar királysággal megálla­­píttattak. Ezen határozatok a következők : 1. A delegatiókat évenkint a császár hívja össze , az ülésezési helyét a császár határozza meg. 2. Minden delegatió saját kebeléből választja az elnököt, valamint a jegyzőket s a többi hi­vatalnokokat. 3. A delegatió ülésszakát az ügyek elintézése után császári jóváhagyással a császár megbízá­sából, elnöke zárja be. 4. A közös minisztérium tagjainak joguk van a delegátió minden tárgyalásában részt venni s előterjesztéseket személyesen vagy megbízot­taik által képviselni. Kívánatra mindenkor meg­­hallgatandók. A delegatiónak joga van, a közös minisztériumhoz vagy annak egyes tagjaihoz kérdéseket intézni s válásit és felvilágosítást kö­vetelni, továbbá bizottságokat kinevezni, me­lyeknek a minisztériumok részéről a kellő in­­formatió adandó. 5. A delegatió ülései rend­szerint nyilváno­sak ; kivételesen a nyilvánosság kizárható, ha az elnök vagy legalább öt, tag kivánja a a gyűlés azt a hallgatók eltávolítása után elha­tározza. Határozat azonban csak nyilvános ülés­ben hozható. 6. A delegáció hatásköre minden tárgyra ki­terjed, mely a közös ügyekre vonatkozik. Más tárgyak a delegatió hatásköréből kizárvák. 7. Kormány előterjesztések a közös miniszté­rium útján a két delegatió mindegyikéhez kü­lön jutnak, mindegyik delegatiót azon jog is megilleti, hogy a hatáskörébe tartozó tárgyak­ra nézve javaslatokat tegyen. 8. A delegatiók hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozó minden törvényhez mindkét delega­tió egyetértése vagy egyetértés hiánya mellett a két delegatió közös teljes ülésein hozott helyes­lő határozat s minden esetben a császár szente­sítése szükséges. 9. A két delegatió mindegyike külön ülésben maga tárgyal, tanácskozik és határoz, kivéve a teljes ülés (12. pont) esetét. 10. A delegatió határozatképességéhez az el­nökön kívül legalább 30 tag jelenléte s a hatá­rozat érvényéhez a jelenlevők absolut többsége szükséges. 11. Az ügyrendet a delegatió az önmaga ál­tal megállapítandó házszabályban rendezni. Mindkét delegatió határozatait, valamint szük­ség esetén azok indokait kölcsönösen közli egy­mással. Ezen érintkezés írásbelileg történik és pedig minden delegát­ó részéről saját tárgyalá­si nyelvén s mindkét részről a másik nyelven hiteles fordítás melléklésével. 12. Minden delegatiónak joga van indítvá­nyozni, hogy valamely kérdés közös szavazás útján döntessék el. Ezen indítványt, mihelyt az idevonatkozó jegyzékváltás sikertelen maradt, a másik delegatió vissza nem utasíthatja. A két elnök állapítja meg a két delegatió közös ülésé­nek idejét és helyét a közös szavazás czéljából. 13. A teljes ülésben a delegatiók elnökei fel­váltva elnökölnek. 14. A teljes ülés határozatképességéhez min­den delegatió tagjai legalább kétharmadának jelenléte szükséges. Határozat a szavazatok ab­solut többségével hozatik. Ha az egyik delegatió részéről több tag van jelen, mint a másikén, a többségben jelenlevő delegatió annyi tagjának kell a szavazástól tar­tózkodnia, mennyi a két részről szavazók szám A cseh alaptörv­ény. A cseh országgyűlés feliratához következő memorandum van csatolva: Tekintve, hogy a cseh királyság elválaszthat­­lan és osztatlan egyesülése a dicsőségesen ural­kodó felséges dynastia uralma alatt egyesült ki­rályságokkal és országokkal, a pragmatica sanc­­tio által államjogi kifejezést nyert, továbbá az ő cs. és kir. ap. felsége a közös legkegyelmesebb uralkodó személye iránt köteles tisztelet nyilvá­nítása, végül az egy birodalomban testvérileg egyesült népek közötti belbéke állandó megal­kotása czéljából a cseh királyság országgyűlése elhatározza. Hogy a magyar királysággal ezen királyságnak s a magyar korona országainak a birodalomban s a többi királyságokhoz és országokhoz való helyzete felett hozott megállapodást, a mint azt ő felsége mint Magyarország apostoli királya tett koronázási esküjében szentesítette, s az 1866—1867. magyar kir. gyűlés törvényczikke­­lyei közé való felvétel által a magyar király­ságra törvénynye­len, saját részéről érvényes­nek elismeri, azt utólagosan elfogadja s hogy ezen hozzájárulást törvényes formában kifejezze és a cseh királyság állásának alapjait a magyar korona országaihoz s a többi királyságokhoz és országokhoz megállapítsa, következő alaptör­vénynek tekintendő fundamentális czikket ha­tároz el: A közös ügyek. 1. czikk. A cseh királyság által következő ügyek ismertetnek el a birodalom minden ki­rálysága és országa közös ügyeinek : a) A külügyek beleértve a diplomatiai és ke­reskedelmi képviseletet, a külfölddel szemben valamint a nemzetközi szerződésekre vonatko­zó netalán szükséges intézkedéseket. b) A hadügy, beleértve a tengerészetet, azon­ban kizárva az újoncz megajánlást s a védke­

Next