Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-18 / 240. szám

ra Pest, oct. 17. („A magyarok és szlávok.“) A „Köl­nische Zig“, e nemzetközi lap legújabb számá­nak élén egy pesti levelet közöl,melynek bevallott czélja az, hogy a külföldet, és nevezete­sen Né­metországot azon álláspont iránt tájékoztassa, melyet Magyar­­ország a délszlávok irányában el­foglal. A lap szerkesztősége azt állítja, hogy a czikk Deák initiatívájára íratott, de azt nem mondja, hogy Deák nézetét s felfogását adja vissza, sőt midőn azt állítja, hogy a czikkben az országgyűlési öbb­­ség nézetei tükröződnek le, „mely más, mint a kormánypárt“, minden ma­gyar olvasó előtt világos, hogy e colossális valótlanságban szintúgy, mint az egész czikkisu Deáknak nem lehet más része, mint hogy talán kijelenté a „Köln. Ztg.“ pesti czikkírója előtt is, (ki — ha jól tudjuk — egy orsz. képviselő, ki angol lapokba is levevelez), hogy csak kívána­tos lehet, ha avatott magyar tollak ismertetik a magyarországi viszonyokat külföldi lapokban. A „Köln. Ztg.“ czikke azonban így is oly nagy érdekű előttünk, hogy főbb pontjait ismertetjük. A czikkíró mindenekelőtt leírja a határőrvidéki primitív állapotokat, s e fejtegetés annál érde­kesebb, miután írója, ha nem csalódunk, a határ­őrvidéken nem régen utazást tett. Ezután így szól: „Ha a határőrvidékről Hor­vátország magyar szlávjaira tekintünk, azt talál­juk, hogy a horvát nemzeti párt karöltve jár a cislajb­án foederalistákkal. Mindkettőt ugyan­azon hatalom vezeti, mely az Ausztria-M­agyar­­országban folyó szláv izgatás minden fonalát kezében tartja. A cseheknél és horvátoknál ugyanazon gyűlöletet találjuk Németország iránt, mely még a magyarok elleni gyűlöletet is túlha­ladja. Ugyanazon reactionárius irányzatok je­lentkeznek mindkét nemzetiség manifestatióiban, így például a horvát nemzeti párt programm­­jában a házközösség intézményét találjuk hang­súlyozva, mely egészen elavult, a családi és gaz­dasági életet bilincseiben fogva tartja s a cultur elemeknek, melyek a rothadt épület kijavításá­ra lennének hivatva, legkisebb tevékenységi tért sem enged. A horvát nemzeti párt Magyar­­országból personal-uniót kiván s Horvátország pénzügyi függetlenségét hangsúlyozza. A Deák-párt a personal-uniót nem fogja meg­adhatni, mert Ausztria-Magyarország széttépé­­sére vezetne, de a pénzügyi függetlenséget a horvátok magyar részről nehézség nélkül elér­hetik. Magyarország a horvát kiegyezésnek a legnagyobb anyagi áldozatokat hozza, s mine­künk bizonyosan nem lenne ellenvetésünk, ha az ide vonatkozó 4 milliót a budgetből kitöröl­­hetnek. Csak azt szeretnék a horvát vezetőkkel megfontoltatni, mit mondana az elszegényedett horvát nép az új adókhoz. Attól tartunk, hogy hat havi pénzügyi függetlenség után a horvát államférfiak a lakosság részéről kellemetlen tün­tetéseknek lennének kitéve, még mielőtt mi ma­gyarok azon helyzetben lennénk, hogy őket a horvát kommunisták körmei közül kimenthessük. Magyarország s kivált a magyar országgyűlés többsége kész a délszlávok minden méltányos követelését teljesíteni. Csak ha ezek Ausztria Magyarországot darabokra akarnák tépni, kell az ilyen követeléseket elleneznünk, mert nekünk magyaroknak nagy érdekünk van az osztrák­ 240. szám Szerda October 18. 1871 22. évifolyaut. Szerkesztési iroda:­­ Menetiek­ tere 7. gzim. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztősébez intézendő­. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: F«ren­t­iek­ tere 7. »»Am tSldmiat A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pont , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a ki­adó hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼ag7 helyben, házhoz hordva! Egész évre ... US írt. Félévre . . . . Ír írt. Negyedévre ... 6 . 60 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr­ Egy hóra ... 1 . 85 kr Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön So ujkr Nyilttéri 6 hasából petitsor 36 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI MPLi hu Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre...............................k­ft. Negyed évre.........................5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, Ferencziek­ tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, oct. 17. A „Hon“ vasárnapi számában ezt írta : „Azt hiszszük, hogy ha a csehek óhajtá­sai kielégítve lesznek, ott helyreáll a ha­gyományos hűség és ragaszkodás . Bécs és Ausztria pedig rövid időn át fogja lát­ni, hogy semmit sem vesztett, sőt talán később még azt is, hogy biztosabban és szabadabban mozog. “ A keddi számban pedig ez áll: „Bizony szerencsétlen helyzetet készített Magyar­­országnak elő a most uralkodó Deák-párt. Itt állunk egy összebonyolult viszály előtt, melynek akármelyik alternatívája legyen is a megoldás vége, az ránk nézve csak veszedelem lesz.“ S a czikk veleje az, hogy Magyarország most nem volna ugyanazon helyzetben, ha az ellenzék programmja fogadtatik el. Egymás mellé állítottuk a „Hon“ két nyilatkozatát, mert azokban a legéleseb­ben tükröződik le a felfogások aroa za­­vara, mely az ellenzéki journalistikában a fennforgó osztrák válságokról uralkodik. Lássuk kissé közelebbről a vádakat. A „Hon“ tehát úgy találja, hogy a most uralkodó „szerencsétlen helyzetet“ a De­ák-párt hozta az ország nyakára. Mint hozta, hogy hozta, erről a „Hon“ hallgat. Majd megmondjuk mi. A 67-diki kiegyezésről a cseh pártve­zérek nyíltan kijelenték, hogy csak „saj­nálattal“, „fájdalommal“ ismerik el. Ha e kiegyezés nem létesült volna, az összes szláv pártok azt követelnék, hogy cen­trális parlament tárgyalja azon ügyeket, melyeket most a delegációk tár­gyalnak, s azokat is, melyeket a csehek az osztrák képviselői congressus elé uta­sítanak. Bajos dolog arról szólni, hogy az ily ajánlatot a német centralisták miként fogadnák, de világos, hogy ez az osztrák „birodalmi egység“ embereinek jobban ingökre esnek, mint a mostani cseh mun­kálatok. Hogy tehát a jelen magyar több­ség előbb köté meg a kiegyezést,semmint a csehek és szlávok közötti entente meg­történt, s az országot megmente a real­­unió újabb nemének követelésétől, mely­nek diadalmas visszaverése bizonyára te­temes áldozatot igényelt volna : Így hozta a Deákpárt a jelen veszedelmet az or­szágra. De bonczoljuk a dolgot tovább. Milyen „veszedelem“ előtt állunk? Ellenzéki ember első kötelessége arra ügyelni, hogy a törvény megtartassák. A baloldal e­. álláspontod foglalta el számta­lan esetben a közösügyi törvénynyel szem­ben is, s föl kell tennünk, hogy ugyanez álláspontja jelenleg is. De őszintén kijelentjük, hogy mi e rész­ben nem látunk nagy veszedelmet. Ha a cseh elaborátum a 67-­es XII. t. czikk egy-két pontjába bele is ütközik, a dolog nem oly lényeges, hogy az illető cseh pontokat ne lehessen másként fogalmazni, s ép a,,P. Napló“ által kijelentett aggodal­makra a cseh lapok azt felelték, hogy Prágában teljesen készek e czikkelyek határozottabb formulázására. A „veszedelem“ másutt rejlik. A foede­­ral­isták ezúttal csak Ausztriát szedik szét. De mit gondol a „Hon,“ közönyös lenne-e az ránk nézve, ha Magyarország Ausz­triával csakis a szigorú personal-unióval lenne egyesülve ? Sőt többet mondunk. Azt hiszi-e, hogy teljesen közönyös dolog az Oroszországra nézve, ha Ausztriá­ban a szláv befolyás a túlnyomó ? Vagy pedig azt hiszi, hogy Németország­nak mindegy, hogy mily állami configu­­ratio a döntő az Elba forrásainál? Vagy ránk nézve közönyös dolog, hogy mily párt kormányoz Bukarestben, s hogy Belgrád barátainknak­ e gyülhelye , vagy pedig összeesküvőké, kiknek nincs más gond­juk, mint hogy Magyarországra uszítsák a legkülönfélébb izgatóknak sárkány­­hadát ? Ha a deákpárti journalistika előtt nem forogna fenn más szempont, mint a 67-es törvények paragraphusai, s az ezek által teremtett institutiók fenntartása, a diadal érzetével utalhatnánk a cseh munkálatok­ra. Azt mondhatnék a magyar ellenzék­nek : íme, Ausztria romba dől, de senki se gondol arra, hogy a magyar kiegye­zési művet csak kétessé is tegye! Mi e he­lyett az aggodalom hangján szólunk , az ellenzéknek egy közlönye pedig a hely­zetnek „veszedelmes“ jellegét belátva, azt mondja, hogy azon munkálat elfogadása után, melyre Zágrábban szlávot kiálta­nak, „biztosabban és szabadabban mozog Ausztria.“ Hogy mi ily eljárásnak neve, azt olvasóink ítéletére bízzuk; ha magunk megmondanék, igen keserűek találnánk lenni. feje a parlament részéről legközelebb meg- t­oldást váró ügyek és feladatok sorozatát állapítja meg, nagyobb részében a bel­­ügyek körüli teendőkre vonatkozik. Nem mondhatni, hogy a belügyi programm nagyon változatos lenne, vagy a nemzet reform-óhajait különös figyelmére méltat­ná. A nemrég leviharzott háború utójá­téka e programm, legtöbb része azzal áll összefüggésben. A háború idején adott kölcsönök és előlegek visszafizetése vagy elengedése, Elsass Lothringia tar­tományoknak a birodalmi háztartásba le­endő felvétele s más ilyen ügyek veen­­dik igénybe a parlament munkásságának nagy részét. A német hadsereg jövő évi költségve­tésének előirányzata szintén a háborúval összefüggésben álló bonyolult viszonyok folytán nem készülhetett el. Az egyes ál­lamok még annyira nem élték be magu­kat az új helyzetbe, hogy külön költség­­vetéseiket, melyeket a szövetségi tanács szokott egyöntetű egészszé alakítani, ide­jében összeállíthatták volna, így a parla­ment a jövő évi katonai budgetet újólag nem foghatja részletes tanulmány és vizs­gálat tárgyává tenni. Az átmeneti intéz­kedések, a provisorium a jövő évre is ki fog terjesztetni, s noha a jövő évi budget a múlt évinél nagyobb terheket nem ró az államra, a parlament budgetmegaján­­lási jogának gyakorlati alapja a jövő évre elvész, miért a kormány a szabadelvű pártok részéről, melyek már hetek óta aggályaikat fejezték ki a fentebbi eshető­ség bekövetkezte iránt, nem egy keserű szemrehányást lesz kénytelen hallani. Mint említek, olyan reformokat, melyek a birodalom intézményeinek szabadelvű átalakítását czélozzák, a császári trónbe­széd által előszabott programmban hiába keresün . Pedig több fontos kérdést, mint például a sajtóügy szabályozása, a félhi­vatalos lapok régtől fogva kilátásba he­lyeztek. A szövetségtanács azonban nem készült el munkálatával, s az ígéret az ülésszak idején nem fog megvalósulhatni. A parlament tevékenysége azért még ez irányban sem lesz egészen terméketlen. A kormány a pénzverés szabályozásáról törvényjavaslatot terjesztene a ház elé, mely javaslat — mint félhivatalosan közzé­tette — az egész ércz­ pénzügy reformjá­nak bevezető lépését képezi. E kérdés már évek óta foglalkoztatja a közvéleményt, de megoldása a Német­országban divatozó különböző pénzrend­szerek, továbbá a soknemű papírpénz foly­tán keresztülvihető nem volt. Most Fran­­cziaország ad pénzt eleget, mely külön­böző éremmé átalakítva részben arra fog használtatni, hogy a kisebb papírje­­gyek a forgalomból kivonassanak s vert pénzzel helyettesíthe­ssenek. A pénzláb alapjául a kormány az arany értéket akar­ja elfogadni, mert többé ezüst pénzt veret­ni nem fog, azonban a már létezőket egyelőre még forgalomban hagyandja. A vert pénz­reform két sarkelvet : az egységes vertpénz egész Németországban s a tizedes rendszer elfogadása képezi. Különben a kérdés teljes rendezése még jó messze van s a kormány csak „első lépés“-nek nevezi az érmek verését. Egy font szinaranyból 46’A darab uj birodal­mi arany érme fog veretni. Ezen érme egy harminczad része márkának neveztetik s tiz garasra, a garas ismét tiz fillérre oszlik. Lesznek harmincz, húsz és tizenöt márka súlyú aranyok. A harmincz márkások ér­téke 10 tallér (15 osztrák arany forint), a húsz márkásoké 6 tallér 20 garas, a 15 márkásoké 5 tallér leszen. Noha a német szaklapok ezen terv ellen nem egy ellen­vetést tesznek, egészben véve azon elve­ken alapul az, melyeknek 1861-ben a né­met kereskedők heidelbergai gyűlése ki­fejezést adott. A német közgazdasági vi­szonyok szempontjából figyelmet érde­mel továbbá a trónbeszéd azon része is, mely szerint a parlamentet a Németorszá­got Olaszországgal összekötő szent-gott­­hárdi vasút ügye is foglalkoztatandja. A­mily sovány a haladás szempontjá­ból tekintve ezen belügyi programm, oly figyelemreméltó az, mit a császár Német­ország külügyi viszonyaira vonatkozólag mond. A császár első ízben most nyilat­kozik hivatalosan az utóbbi idő fejedelmi találkozásairól. A trónbeszéd kezdetben Németország két szomszédjáról szól, de később külön passust szentel Ausztria- Magyarországnak s azt mondja, hogy a két állam „kényszerítőleg“ van egy­más barátságára utalva. A trónteremben jelenlevő hallgatóság a beszéd ezen részét viharos tetszéssel fogadta, mely kétségkí­vül az egész német nemzetnek birodal­munk iránti rokonszenvéről tanúskodik. Vilmos császár szavai viszhangra fognak találni mindenütt, hol a béke fentartása iránt őszinte óhajokat táplálnak. Az az ál­lam, mely Közép-Európában — a conti­­nens szivében — bírja a hatalom és erő irigylésre méltó fokát, joggal mondható a közbéke őrének. Ma Németország elérte ama magaslatot, melyen megtámadtatá­­soktól tartania nem kell mindaddig, mig a jóakarat és mérséklet vezetik politi­káját. Tekintélye, szavának súlya minden keletkező fergeteget eloszlatni képes; ba­rátságát minden állam keresi s a melyek­kel ő szivélyes viszonyokat ápol, bizo­nyára nem fognak okot adni azok meg­zavarására. Különösen Ausztria-Magyar­­ország az, melynek uralkodója épen nem­rég tanúsította, hogy nem személyes indo­kok sugallják politikáját, hogy a viszo­nyok által alkotott helyzetet elfogadni akarja, s a múlta­­ reminiscentiáit teljesen feledi. Ausztria-Magyarország mindenkor becsülni fogja ama baráti viszonyt, mely A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A társad, tudomány congressusa. October havának első felében Anglia egyik tudományos egylete, mely „a társadalmi tudomá­nyok egyletének“ eléggé tág czime alatt alakult, oly kérdések fölött tanácskozik, mely az egész társadalmat és annak minden intézményeit a legfőbb fokban érdekli; mi mindenféle tárgyak fölött folyott a tanácskozmány, azt láthatjuk, ha az egylet szakosztályait tekintjük; ilyen öt van, és pedig : 1. jogtudományi, 2. a büntanyi, 3. ne­velési, 4. egészségügyi és 5. kereskedelmi szak­osztály. Az idei nagygyűlés egyes szakosztályai­ban történtek fölött, ime, röviden tájékozzuk ol­vasó közönségünket. Elkezdjük a nevelési szakosztálylyal. A nevelési szakosztályban legelébb C­a­r­­p­e­n­t­e­r kisasszony értekezett ily czímű kérdés fölött : „Mikép gondoskodjunk az elhanyagolt és elhagyott gyermekekről ?“ A társadalom e sze­rencsétlen lényei, kikből legtöbbnyire a foghá­zak jövő lakói válnak ki, nálunk is magukra vonták a közfigyelmet. A „szeretetházak“ esz­méje tudvalevőleg nálunk a fentebbi kérdés megoldása akar lenni. Az angol értekező nő élénk színekkel festi ama szerencsétlen gyerme­kek sorsát, kik szüleiktől elhanyagolva vagy elhagyatva, nevelés és gondozás nélkül felnőnek és később a társadalomnak valóságos mételyévé fejlődnek. E társadalmi bajon segítendő, terje­delmesebb indítványnyal lép fel, mely az ily gyermekek neveltetését egészen az iskolaszék kötelességévé tenné. Nevezetesnek tetszik ne­künk az indítvány második pontja, melyet szó­­szerint ide iktatunk : „A helyi hatóságok bízzák meg a rendőrséget, hogy a csavargó gondozás nélküli gyermekeket egyenesen az iskolaszék­hez vezessék.“ Természetes, hogy Carpenter kisasszony indítványai sok ellenzőre találtak, de ő minden ellenvetésre megfelelvén, képes volt a nézeteinek érvényt szerezni. Ugyane szakosztályban még egy másik fon­tos és mai nap általánosan vitatott kérdés ké­pezte a tanácskozmány tárgyát. „Melyek a le­ánynevelés javításának lényeges föltételei?“ ez volt a kérdés, melynek megoldásában ismét két nő tűnt ki: G­r­e­y asszonyság és Mary G­u­r­­nay kisasszony. Mindkettő abban találja e kérdés megoldását, ha a nő semmiféle tudomá­nyos térről nem szoríttatik le. Grey asszony nagy készültséggel és higgadtsággal szólott a tárgyról. Kifejtette, hogy a magasabb tudomá­nyos műveltséget nem azért igényli a nő, hogy magát a férfitól elszakaszsza és hogy függetle­nül is megállhasson a világban, hanem azért, hogy a férfira nézve hasznosabb, kellemesebb legyen, szóval, hogy annak szellemi társnőjévé lehessen.­­ E megoldásmód is nagyszámú el­lenzőre talált, de a vita befejeztével a két in­dítványtevő nő ismét diadalmaskodott; az egy­let többsége nézetükhöz csatlakozott. A nevelési szakostályban még számos más tárgy is vétetett tanácskozmány alá. Oly kitűnő férfiak, mint J. S t u a­r­t M­i­r­1, ki az egyete­mek magasabb nevelési hivatásáról értekezett, szép eszméket hoztak felszínre, de egy tárcza szűk kerete nem engedi, hogy mindama tár­gyakról még csak röviden is megemlékezzünk. Áttérünk tehát a jogtudományi szakosztályhoz. E jogtudományi szakosztályban V­e­r­n­o­n Harcourt rendkívül fontos kérdést hozott szőnyegre. Értekezése az angol jogtudományt elméleti és gyakorlati részében karolta föl, és azt a következtetést vonta le, hogy az angol törvényhozást minden ágában és eljárásában reformálni kell. Egyebek közt azt mondja: „Az angol szokásjog zavaros állapota fölött minden­ki méltán panaszkodik, de senkinek sem jutott eszébe orvoslatról gondoskodni. „Az igaz, mondja, hogy az angol büntetőjog egyszerűsít­­tetett, de nincs nagy köszönet benne. Az egész törvénykönyv különben olyan,mintha a szél négy világtájáról összehordta volna, a forgószél pe­dig belőle ismét néhány levelet kitépett. Bátran mondhatni tehát Salisbury lorddal, hogy Anglia a leggyorsabb közigazgatással, de a leglassabb törvényhozással dicsekedhetik.“ E tekintetben tehát reformra van szükség. — Értekező azután magában a törvénykezésben is kiván reformot. Mindenekelőtt el akarja töröltet­ni a törvényszünetet. „Mi szörnyebb és méltatla­nabb“,— úgymond— mintha egy ember, ki jogai­ban megsértetett, kinek tulajdona veszélyben fo­rog, tényleg három hónapon át védelem nélkül áll ? Ha egy ember jónak látja júliusban pert indítani, miért kelljen várnia novemberig?. . . . E várakozásban elhalhatnak tanúi , érdekei örö­kös kárt szenvedhetnek.....................Papok, miniszterek, orvosok, bankárok, kereskedők, katonák és­ hajósok illető ügyeiket naponként intézik el, miért nem teszik ezt a bírák ?“ Vég­re pedig a törvényszékek szervezetére nézve ad elő új terveket. — Ez értekezés már tárgyá­nál fogva is érdekes, de különösen érdekes a reá következett vita miatt, melyből az angol törvény­kezési eljárás minden hibái és előnyei tűntek fel. Az eredmény az volt, hogy a congressus egy felirat szerkezetét határozta el. Az egészségügyi szakosztályban a szakosz­tályi elnök, G­o­d­win, szép beszéddel nyitotta meg az ülést, melyből a következő közérdekű tárgyakat emeljük ki: „Gyűléseink főtárgya“, úgymond, „sok tényt összegyűjteni és a véle­ménykülönbségeket hallani, hogy így nemcsak e város, nemcsak Angolország, hanem az egész emberi nem jólétére és boldogságára vonatkozó adatokat egybegyűjtve, a tudomány birodalmát szélesbítsük ... Nemrég ideje számos művelt és befolyásos nép abban a véleményben volt, hogy rész­egészségügy rendszabályok és egészségtelen viszonyok között minden összefüggés hiányzik , hanem mihelyt e tekintetben a tudomány érvény­re emelkedett,napról napra haladást tapasztalunk a jó felé.“ Előadja azután mindazon közegész­ségügyi reformokat, melyek az egylet működése óta és annak következtében keletkeztek. Végre szavait igy zárja be : „Nevelés és egészség nél­kül egy nemzet sem haladhat és nem is lehet boldog, minden kormánynak tehát legfőbb köte­lessége a nemzetet a boldogság e két feltételé­ben lehetőleg részesíteni.“ E szakosztályban még egy másik fontos kér­dés is volt a tanácskozmány tárgya : „Mikép le­het gyárakban és műhelyekben a munkások egészségét káros hatásoktól megóvni ?“ A rész­letes vita sok érdekes adatot szolgáltatott,hanem lehetetlen volt a gyakorlatra nézve czélszerű megállapodáshoz jutni. Végre érdekesnek tartjuk megemlíteni a ke­reskedelmi osztály megnyitó beszédéből a kö­vetkező részletet, melyet az elnök, Newmarch mondott el : „A nemzetgazdasági tanulmányok főnehézsége abban fekszik, hogy e tudomány közepett áll a természettan és mennyiségtan, tehát a szigorú és exact tudományok között, és a politika és morális, tehát a hullámzó és inexact tudományok között. A nemzetgazda főleg azo­kat az eredményeket vizsgálja, melyeket az em­beri önérdek ös­zes indokai, a munka és fárad­ság kerülésével, a kényelem és jólét utáni vágy teremt; ez biztos, tudományos alap. Azon­ban az önérdek, egyenlőtlen vonzódás és vegy­tani tulajdonságok nem állandó mennyiségek. Mindig jelen vannak, csakhogy nem egyenlő erővel, mindig bizonyos irányt követnek, csak­hogy nem egyeneset. A nemzetgazdának több­ször kell tehát irányt változtatni, mint a mat­róznak. “ Mondja azután, hogy Anglia sok tekintetben boldogabb a többi művelt országoknál, törvény­­hozása, erdődeinek gondoskodása stb. folytán és így zárja be beszédét: „Roszul hangzik, ha mondják, hogy A­glia öreg ország. Egy ország nem öreg azért, mert hosszú évek során áll fönn, hanem azért, mert bátorság , értelem és erőben fogyatkozott. Intézményeink eredete visszavihető ugyan sok századra, de ha azok szelleme és erőteljessége életben van, azok szá­mos kísérletből diadalmasan menekülhetnek ki, és mert az országban az öregségnek egyedüli nyomát a bölcseség, türelem és azon források képezik, melyeket egyedül a tapasztalat adhat, nyugodtan nézhetünk a jövő elé, ha apáink öröksége és szabadsága általunk megőriztetik, mert Shaskpeare,Newton és Adam Smith férfias beszéde ama nemzet classicus nyelve, melytől az egész világ törvényeket és felvilágoso­dást kap.“ Büszke szó! Itt ugyan nem látszik helyén vizs­gálni, várjon mennyiben volt joga a társadal­mi tudományok egyletén a kereskedelmi szak­osztály elnökének így szólani, de annyi bizonyos, hogy az ott fejtegetett kérdések csakugyan megmutatták azt, hogy Anglia nemzetgazdái fel­fogták az elnök zárszavainak valódi értelmét, midőn mondá, hogy ez intézmények, bár régi korból eredhetnek, azok el nem avulnak, ha ki nem hal a szellem, mely azokat létesítette, ki nem hal az erő, mely azokat élteti. E szakosz­tályban társadalmunk legfontosabb kérdései, úgymint „a tőke és munka küzdelmének jelen helyzete,“ „az angol szegénység és pauperismus legfőbb okai és a legszükségesebb orvosszerek,“ „általános szabad kereskedelem az általános béke első feltétele“ stb. tárgyaltattak és oly ala­possággal, mely az angol nemzetnek a nemzet­gazdaság terén még sokáig biztosítja az el­sőséget. E futólagos nemcsak nem kimerítő, de nem is tájékozó megjegyzésekből láthatni, hogy lord Brougham-nak eszméje Angliában termékeny talajra talált; talán az előrelátó alapító maga sem hitte volna, mily fontos missiója leend a társadalmi tudományok egyletének. Tizenötödik éve annak, hogy az egylet tagjai évenkint egy­szer gyűlnek össze, de mindannyiszor gazdagabb tapasztalatokkal hagyták el a tanácsterme­ket, sőt mi több, Anglia több intézményeiben világosan láthatni a társadalmi tudományok egy­letében megvitatott elvek nyomát. Fest, oct. 17. Tegnap délben nyitotta meg Vilmos császár az első német parlament őszi ülés­szakát. A trónbeszéd, melyben a birodalom a két állam érdekeitől sugalltatva, az ischl-salzburgi találkozásokban kifejezésre jutott, s a­mennyiben a német trónbeszéd a baráti viszony újabban megpecsételésének vehető, nálunk is ép oly megelégedéssel fog fogadtatni, mint Németországban.

Next