Pesti Napló, 1872. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1872-02-23 / 44. szám
sok alkalmával, úgy a választások összeírásánál, mint a választások lejártánál elkövettettek Három év telt el azóta: elegendő idő arra, hogy bádggadtabb színben lássuk az akkor történteket, de nem elegendő arra, hogy igazolhatná annak elfelejtését, legkevésbé pedig volna igazolható az ily mulasztás a kormány részére miután már akkor találkozott azon szemrehányással, miért nem igyekezett az 1848. V. t. ez.nek revisióját még a múlt országgyűlés alatt keresztülvinni. Nem lehet tehát kétségbe vonni, hogy a reformnak alapfeltétele, t. i. az általános szükségesség érzete megvan. Kérdés csakis az, hogy mily mérvben változtassuk a reformálandó törvényt: valjon gyökeres átalakulás legyen alkotásunk czélja, vagy csupán javítása és pótlása van-e a körülmények gondos számbavétele mellett indokolva ? A kormány ezen utóbbi álláspontot foglalja el, és én igyekezni fogok felfogásának helyességét igazolni. (Halljuk!) A 48-ki V. t. ez. helyesen 4 részre osztható egyik az, mely a választási jogosultságra vonatkozik; a másik az, mely a választókerületek felosztását tartalmazza ; harmadik, mely a választók összeírására, a negyedik mely magára a választási eljárásra nézve a módozatot szabályozza. Négy országgyűlés jött ezen törvény alapján létre, s így volt elegendő alkalma nemzetnek meggyőződnie annak hiányairól, annak előnyeiről; tisztán láthatjuk ma, hogy melyek ezen törvény azon részei, melyek kihagyandók, melyek a szabatosítandók, és melyek azok, amelyek egészen pótlandók, javítandók Tagadhatlanul nagy előny, mert egy törvényhozás legbiztosabban akkor haladhat előre, ha alkotásainak nem abstract theoria, hanem az élet és a tapasztalat szolgáltatnak alapot. E felfogásból indult ki a kormány akkor, midőn ezen törvjavaslat alapelve felett tanácskozott. Hosszú és beható volt tanácskozásunk,gondosan megvizsgáltuk a törvény hiányait, lelkiismeretesen számoltunk azon qualificatio megállapításainál a fenálló körülményekkel és viszonyokkal (mozgás bal felől.) Megvizsgáltuk gondosan az akadályokat, melyek a törvénynek gyökeres átalakítását ma lehetetlenné teszik és azon meggyőződésre jutottunk, hogy míg az 1848. V. czikknek első része, mely a választói jogultságra vonatkozik, sok eltérő, sőt ellentétes magyarázatokra adott alkalmat és így szabatosítandó, addig a törvénynek a választási eljárás és választási összeírásra nézve czélszerűtlensége kitűnvén, elhatároztatott, hogy ez megváltoztatandó. Ez volt a kormány határozata és hogy helyes volt-e, helyes-e annak kivitele, t. i. az előttünk fekvőjavaslat, ez a kérdés. Kezdjük tehát a bírálatot az 1848-iki törvénycikk és az általam beterjesztett törvényjavaslatnak első fejezeténél. Az 1848-iki törvényhozásnagyszerű alkotásainak legfontos hika az, mely a felelős kormányzati rendszerrel kapcsolatban a parlamentet a népképviseletre alapította. Olyan ez teház, mely dicséretre nem szorul. Hisz a szabadság, melyet élvezünk, nagymérvű haladás, melyet el nem tagadhatunk anyagi és szellemi fejlődésünk, szóval minden vívmány, melyet az újabb korban, állami életünkben felmutatni képesek vagyunk, mindezek összege képezi a babért, melyet a 48-iki törvényhozók e törvény körül kiérdemeltek. (Élénk általános helyeslés.) E nagyszerű eszme, mely a nemzetnek uj életet adott, az 1848. V. t. sz. első fejezetében nyert kifejezést és alkalmazást. Nincs oly vakmerő az országban, ki e törvénynek alapeszméjét meg merné támadni, jelesen ki tagadná, hogy annak alapja az igazság, és hogy erejét a nemzet összes akarata képezi. De ha szent és sérthetetlen törvény alapeszméje, lehet és van is eltérés ezen alapeszme alkalmazása és valósítása körül. Vannak, kik ez eszme alkalmazásánál sokkal szűkébb határt kívánnak vonni, mint a 48-ki törvényhozás tévé; vannak olyanok, kik e vonalnak kiterjesztését kívánják ; vannak végre olyanok, ki e vonalnak helyes megvonását látják és csakis oda törekszenek, hogy csakis oly alakot nyerjen, miszerint a törvény végrehajtói sem az innen maradást, sem a túllépést a vonalak határozatlanságával ne igazolhassák. Ez utóbbiak közé számítja magát a kormány. Ez czélja a törvényjavaslatnak. (Jobbfelől helyeslés.) Bátor leszek elmondani a kormány indokait. (Halljuk!) Hogy az 1848. V. t. czikknek első részét, mely a választók jogosultságára vonatkozik, a kormány nagyban és egészben változtatni nem akarja, ennek oka az, mert hiányzik először a változtatásra az alapos ok; hiányzanak másodszor a változtatás alapfeltételei, egy parlamentben nem lehet fontosabb kérdés, mint az, mely a parlament alapjára vonatkozik, hisz e kérdés az állam összes életének kérdése. A parlament nem egyébb, mint a nemzet akaratának kifolyása, a parlament az állam legmagasztosabb functióival megbízott orgánum, és azt hiszem nem megyek túlzásba, ezt állítva, hogy parlamentáris országban az egész törvényhozás képezi az egész államot. Midőn tehát egy országban arról van szó, hogy a parlament összealkotásáról szóló törvény megváltoztattassák, akkor mindenekelőtt a maga nagyszerűségében merül fel az a kérdés, hogy a fennálló törvény olyan-e, melynek természetes rezultatuma, t. i. maga a parlament, a nemzet akarat hamisíthatlan kifolyásának tekinthető,hogy nincs-e e fontos államérdek a képviseltetéstől megfosztva,hogy nincs-e az államéletnek valamely oly fontos működő orgánuma, mely nem érvényesítheti jogos befolyását a törvényhozásban, és hogy végre a választói jogosultság nincs e indokolatlanul szűk korlátok közé szorítva ? E kérdésekkel kell, tehát, mindenekelőtt tisztába jutnunk az általam beterjesztett törvényjavaslat első fejezetének tárgyalásakor és én azt hiszem, elegendő egy pillantást vetni a 48 új törvény V. czikkére, hogy meggyőződhessünk arról, hogy az szabadelvű és oly intézkedéseket tartalmaz, melyek szerint minden érdek a parlamentben képviselve lehet, képviselve lehet pedig a választási censusnak oly alacsony, a választói quatificatiónak oly tág mérvű meghatározása folytán, hogy e tekintetben a törvény ellen világosan kifogást tenni nem lehet. Ott látjuk mindjárt a törvény kezdetén az első szakaszban a jogvesztés és jogmegfosztásnak határozott elítélését; az első szakaszban t. i. a privilegiált osztályhoz tartozók választási képessége jövőre is fentartatik, ha azt már egyszer törvényesen gyakorolták. Vannak sokan, kik azon nézetben vannak, hogyha 48-diki törvényhozás ezen intézkedését annak lehet tulajdonítani, mintha azon törvényhozók azon félelemből, nehogy ellenszenvet keltsenek, hagyják meg a privilegiált osztályok azon előjogát. Én azt hiszem, hogy ezen nézetet határozottan tévesnek nevezhetni. A 48-diki törvényhozóknak volt elegendő bátorságuk, ennél sokkalfontosabb érdeket is figyelmen kívül hagyni, ha azt a szabadság és a haza érdeke úgy kívánta. Én ebben szabadelvű és nagylelkű intézkedést látok amit csak üdvözölni tudok. Ott látjuk a 48-diki törvény második szakaszában a földbirtokot, a vagyont oly census mellett képesítve a választási jogosultságra, amely lehető legalacsonyabbnak nevezhető; ott látjuk az ipart, a kereskedelmet és a tőkét oly census mellett képviselve, mely mellett mindenki a legkisebb szorgalommal és iparkodással megszerezheti a választói képességet; ott látjuk a tudomány képviselőit minden census nélkül felvéve a választói képességgel bírók közé. A 48-iki törvények ezen intézkedéseivel szemben, tehát tehát, nem lehet azt állítani, hogy léteznék egy fontos érdek, hogy léteznék az állami életnek egy fontos működő oly orgánuma, mely meg lenne fosztva a lehetőségtől, magát érvényesíteni és pedig érvényesíteni könnyű szerrel a törvényhozásban. Így állván a dolog, nincs ok arrra, hogy a 48. V-ik. czikknek a választói jogosultságra vonatkozó részét megváltoztassuk és mert nincs, nem osztozhatom azok nézetében, kik a választói jogosultságot illetőleg a census leszállítását már most szükségesnek tartják. De valamint nem osztozhatom ezek nézetében, úgy nem járulhatok azokéhoz sem, kik ma már czélszerűnek tartják a census felemelését, s ezt úgy hiszem nem szükség hosszabban indokolnom. (Bizony nem ! bal felől. Halljuk! jobbfelől.) A census felemelése minden országban igen nehéz és csak nagy megpróbáltatásoknak lehet következménye. Ott azonban, hol a törvényhozás üdvösen működik, hol a törvényhozás a reformkérdéseket a netalán sérthető érdekek gondos kímélésével oldja meg, ott,hol a törvényhozás nem a rombolás, hanem a józanul kimért haladás útját követi, mint ez nálunk észlelhető. (Ellentmondás, zaj a baloldalon igaz ! Igaz ! Halljuk jobb felől) ott kétséget sem szenved, hogy a törvényhozás igazságos alapon nyugszik, és ott a census emelése nem lenne egyéb mint a nép, öntudatos érzelmeinek könnyelmű kihívása. Én tehát nem csatlakozom azok nézetéhez, kik a census felemelését kívánják, valamint nem oszthatom azokét sem, kik a census leszállítását már ma kívánják. Tudom, hogy vannak sokan e házban, kik velem e tekintetben nem értenek egyet, amit igen természetesnek is tartok, mert hisz a census leszállításának vagy felemelésének kérdése körül folytonos éles harcz és küzdelem vitatik a világ minden alkotmányos országában. Az okok és ellenokok léteznek minálunk is, melyekkel ezen harcrot vívják, és én azért ezen küzdelem jogosultságát minálunk sem akarom megtagadnni, sőt igen természetesnek találom, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ezen elvi harc itt is fel fog merülni, és ha mindamellett ezen kérdés elvi fejtegetésébe nem bocsátkozom, ezt nem azért teszem, mintha a jelenlegi censust örök időkre fenn akarnám tartani, hanem nem teszem azért, mert amint már bátor voltam kijelenteni, én a census megváltoztatásának alapos okát nem látom, nélkülözöm a census megváltoztatásának két alapfeltételét, melyek egyike az, hogy a megváltoztatott censusnak igazságosnak kell lenni, és hogy másodszor olyannak kell lenni, hogy életképességgel bírjon, vagyis hogy maradandóságra számíthasson. E két alapfeltétel, t. ház, egymástól el nem választható. Kérdem, van-e valaki e házban, ki tagadni merné azt, hogy nincs semmi veszélyesebb az alkotmányos élet folytonosságára és fejlődésére, mint az, hogy ha a parlament alapja gyakori változtatásoknak van kitéve ? Oly axióma ez, melyet senki sem tagad,és épen azért, midőn a census megváltoztatásáról van szó, akkor mindenekelőtt fő tekintettel kell lenni arra, hogy a census, melyet újból megállapítunk, maradandó legyen. Ámde, te hát, maradandó csak az lehet, ami igazságos alapon nyugszik. Kérdem, lehet-e a mi ideiglenes és nem jó adórendszerünk mellett igazságos kulcsot feltalálni a census megállapítására ? Pedig utóvégre mégis csak az adórendszer lehet egyedül biztos alapja a censusnak. A mi adórendszerünknek, melynek ideiglenességét mindenki elismeri, megváltoztatását mindenki óhajtja, mert azt az önkény állapította meg, sőt igen gyakran egyes alárendelt pénzügyi közegek önkénye. Ugyan kérdem, van-e valaki, ki ne tudná, hogy a jelenlegi földadó-cataster elkészítésével a föld termőképessége némely vidékén a tulajdonosra nézve kedvezően, más vidéken túl a mértéken kedvezőtlenül ezt megállapítva ? Márpedig ha ez így van, te Hát, ugyan kérdem, ki az a bölcs, aki ily adórendszer alapján igazságos censust fel tudna álítani, és anélkül, hogy derogálni akarnék valakinek, bátran merem állítani, hogy sem e házon felül, sem e házon kívül nincs oly vakmerő, ki erre nyugodt lelkiismerettel vállalkozhatnék.(Hegeslés.) Igazságos censust tehát nem tudunk felállítani. Bármit alkotunk ma e részben, az maradandóságra nem számíthatna. És miután nekem erős meggyőződésem, hogy e téren experimentumokat csinálni annyit tenne, mint az alkotmányos élet természetes fejlődését megzavarni, és azért a census megváltoztatásához semmikép sem járultatok. Ezek után azon kérdés merül fel igen természetszerűleg, hogy ha már a censust megváltoztatni nem akarjuk, szükségesek-e azon intézkedések, melyek ezen törvényjavaslat első fejezetében foglaltatnak ? Én azt hiszem, hogy minden törvénynek fő kelléke az, hogy tiszta, szabatos és félre nem magyarázható rendeleteket tartalmazzon, hogy így azután a végrehajtás az egész országban egyöntetű és következetes lehessen. Nincs kétség benne, hogy az 1848. V. t. cz.-nek választói jogosultságra vonatkozó része sok eltérő és ellentétes magyarázatokra adott alkalmat. Láttuk, hogy némely törvényhatóságokban egy bizonyos census mellett az állampolgárok felvétettek a választók sorába, egy más törvényhatóságban ugyanazon census alapján nem vétettek föl. Ebből kitűnik világosan, hogy e törvény kétértelmű rendeleteket tartalmaz, és így azok szabatosítása okvetlenül szükséges. A második hiány,mely az 1848-ik évi V. t. sz. erre vonatkozó részében feltaláltatik, az hogy a választói jogosultság alapjául szolgáló földbirtok és vagyoni becsértékének meghatározásánál, úgyszintén az alapul szolgáló jövedelem meghatározásánál biztos kulcsot nem tűz ki. És ez igen természetes. 1848-ban az ország polgárainak nagy része adómenteséget élvezvén, és a köztehermivelés elve körülbelül azon időben lévén kimondva, mikor a törvény megalkottatott, természetes, hogy az akkori törvényhozásnak a vagyon értéke és az attól húzott jövedelem biztos kimutatása, t. i. az adó,nem állván rendelkezésére a becslés rendszerére kellett fektetni a törvény intézkedését, aminek azon kellemetlen következése lett, hogy az ily becslésnél nem mindig az igazság, hanem rendesen a pártérdek határozott. Ebből következett az, hogy egy törvényhatóság által, egy és ugyanazon census és qualification mellett az állampolgárok egy része felvétetett, a választók névsorába, míg a másik törvényhatóságba nem vétetett fel. Ha ez így van, amit tagadni nem lehet, ez elegendő ok annak bebizonyítására, hogy az 1848. évi E. t. ez. erre vonatkozó részét szabatositani kell. Végre az 1848 IV. t.-czikknek ma már egy nagy hiánya azon szakaszból keletkezik, a mely az 1/1 úrbéri telkek tulajdonosaira vonatkozik. Az „ telkek[feloszthatlansága meg lévén szüntetve, annak helyettesítéséről kellett gondoskodni. íme, te hát, ezek azon hiányok, melyek a törvény ezen fejezetében feltalálhatók, és melyeknek pótlására terjesztettem én be az előttünk fekvő törvényjavaslatot és igyekeztem e hiányok pótlását azzal eszközölni, helyesen-e, vagy nem helyesen, annak megbírálására szükséges a részletekkel foglalkozni. Az 1848. V. törvényczikk azt mondja : „Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem érezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásiban eddig szavazattal bírtak, a jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak.“ Méltóztatnak tudni, hogy ezen törvény alapján két egymással homlokegyenest ellenkező eljárás lépett gyakorlatba. Némely törvényhatóságok e törvényt úgy értelmezték, hogy az 1848-iki törvényhozók csakis a privilegiált osztálynak azon nagykorú tagjaira értették e törvényt, kik e jogot már egyszer törvényesen gyakorolták, és ez értelmezés folytán csakis ezek vezettek be a választási lajstromba. Más törvényhatóságok a törvényt úgy értelmezték, hogy az 1848-iki törvényhozók az osztálynak mint osztálynak kívánták a jogot meghagyni és igy 1869. évig fölvétetett a választási lajstromba minden nagykorúvá lett nemes ifju.Hogy ez utóbbi értelmezés helytelen, hogy ez nem egyezik meg az 1848-ki törvény szellemével, az kétséget nem szenved, de nem egyezik meg a törvénynek magának alapelvével sem, mely nem más, mint az egyenlőség, és mely egy leghatározottabb ellentéte minden osztály privilégiumának. De bármennyire helytelen ezen magyarázat, mégis a gyakorlati élet által csaknem szentesíttetett, sőt a törvényhozás is némileg sanctionálta azt, miután az ezen alapon választott képviselők igazolását meg nem tagadta. Ha azt látjuk, hogy a kétértelmű törvény helytelen magyarázatából kifejtett gyakorlat negatíója kezd lenni a jogegyenlőségnek, itt az ideje annak, hogy a törvény e részét szabatosítsuk és helyesen magyarázzuk. Az általam benyújtott törvényjavaslatban e kérdés oly megoldást nyer, mely egyrészt megfelel a méltányosságnak, megfelel másrészről az 1848-as törvény szellemének, ki lévén mondva benne az, hogy jövőre azon a czímen, hogy valaki a privilegiált osztályhoz tartozik, szavazati képességgel nem fog bírni, ezáltal az osztályok privilégiuma egy tollvonással el van törülve és elég van téve az 1848-as törvény szellemének. Meghagyatik azonban az általam beterjesztett törvényjavaslatban azon jog, hogy azok, kik ezen jogot 1869-ik évig „bona fide“ gyakorolták, hogy azok jövőre is e jogban meghagyassanak, s ez ismét igazságos eljárás és megegyezés az 1848. törvény azon értelmével, mely kimondja, hogy senkit ok nélkül törvényesen egyszer élvezett politikai jogától megfosztani a törvényhozás feladatának nem ismeri. Íme, te hát, ez a törvényjavaslatnak egyik lényeges pontja, mely az eddigi eltéréseknek s ellentétes magyarázatoknak elejét veszi. És oly igazságos az általam beterjesztett törvényjavaslatnak 2-ik §-a, mely az */* úrbéri telkesekre vonatkozik, és mely, miután az V4 telek feloszthatlansága a törvény által megszüntetett, kimondja, hogy jövőre választási joggal bírnak ily községben mindazok, kik egynegyed telek és ennek tartozékai kiterjedésének megfelelő birtoknak tulajdonosai, vagy kik oly földbirtokot bírnak, mely után az ugyanazon községben legkevésbé megrótt hételek tulajdonosával egyenlő adót fizetnek. Ebben, t. hát, én a census felemelését egyáltalában nem látom. Tisza Kálmán képv. ur a census felemelésének állítja azt, hogy p. o. oly községben, a hol már a tagosítás megtörtént, most talán 18 — 20 hold után nyer csak választási képességet, holott ezelőtt 8 hold után birt már választási képességgel. Ezen y4 teleknek a tagosítás előtt is meg voltak a tartozékai, az */« telek birtokosa a legelőt s erdőt is használta és nádlási joggal is birt, ez tartozéka volt a teleknek, mely tagosítás folytán megszűnt, és mely az által lett kárpótolva, hogy a tagosítás után bizonyos mennyiségű földet nyert az illető, melya teleknek megfelel. Ebben tehát a census felemelése egyáltalában nem foglaltatik. Az 1848. V. törvényczikk 2. szakasza továbbá kimondja azt, hogy szavazati joggal bírnak városokban mindazok, kik 300 frtnyi értékű házat vagy földet bírnak, továbbá azon iparosok, kik egy mesterlegénynyel dolgoznak, kiknek önálló gyártelepük s kereskedésük van, s végre azok, kik tőkéjük után, földbirtokuk után 100 ezüst forintnyi jövedelmet képesek kimutatni. Mindezen census az én általam beterjesztett törvényjavaslatban megtartatik, csupán annak alkalmazása körül oly eljárási módot alkalmazok, mely a csalásoknak, visszaéléseknek, a törvény kijátszásának elejét veszi. Ennekelőtte annak megítélésére, hogy mennyit ért egy ház, alapjául a becsülést vették, s annak azután, mint méltóztatnak tudni, az volt a következménye, hogy jobboldali becslők jobboldali ember tulajdonát tevő legelhagyatottabb kunyhót 300 frt értékűnek mondották, s ismét ha baloldaliak voltak a becslők, baloldali ember kunyhóját felbecsülték 300 frtra; ennek folytán beírták választónak. Ezelőtt annak bebizonyítására, hogy valaki mesterlegénynyel dolgozik-e, elég volt, ha a választók összeírása alkalmával fogott magának segédet ; annakelőtte annak bebizonyítására, hogy bir-e valaki 100 frtnyi jövedelemmel, elég volt 2000 írtról szóló állampapír előmutatása,s beíratott választónak ; pedig a legtöbb esetben nyílt titok volt, hogy az állampapírt akkor adták kezébe, mikor az összeíró küldöttség ajtajának küszöbén belépett, hogy azt ott bemutassa s onnan kilépvén, elvették tőle a papirt s átadták másnak hasonló czélra. (Igaz! ügy van!) Így játszták ki a törvényt a legnagyobb szemérmetlenséggel, s igy zavarták meg a népben a törvény és a becsület iránti fogalmakat. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől). így lett sokszor a legnemesebb politikai jogok gyakorlása teljes nyilvánossággal űzött csalás forrásává. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől). Az általam benyújtott törvényjavaslat mindezen visszaélésnek elejét veszi, mert úgy a földbirtok, mint a ház értékének meghatározásánál, valamint a jövedelem kiszámításánál, nemkülönben azon kérdés megítélésénél, várjon dolgozik-e valaki mesterlegénynyel, vagy nem ? a birtok, az érték, a vagyon jövedelmétől bevallott és fizetett adót veszi fel egyedül bizonyítékul, és azt hiszem, hogy ennek jogosultságát semmiféle igazságos ember el nem tagadhatja. (Helyeslés jobbfelől.) Van azonban, t. hát, a törvényjavaslat keretében egy oly intézkedés, mely tökéletesen eltér az 1848-as törvénytől, és ezt bevallom. Az erdélyi törvények szerint az úgynevezett honoratiorok, ha külön képviseleti joggal felruházott városokban laktak, felvétettek a választók közé, míg ha nem ilyen községben laktak, nem bírtak választási jogosultsággal. Ezen semmiképen sem igazolható anomália megszüntetésére törekedett a törvényjavaslat azáltal, hogy jövőre a külön képviseleti joggal felruházott városok lakóinak ezen előjoga kiterjesztetett, helyre való tekintet nélkül mindazokra, kik ezen osztályhoz tartoznak. Ez az egyedüli eltérő módosítás, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, de azt hiszem, hogy azért a t. ház részéről szemrehányással találkozni nem fogok. A központi bizottság javaslatom első fejezetét még néhány szakaszszal megtoldotta. Az előadó elmondotta ezen toldalék indokait, én azokat magam részéről szintén elfogadhatóknak tartom, annyival inkább, mert az semmi egyéb, mint a kifejlett gyakorlatnak törvényesítése. És ezzel, tehát, befejeztem volna előadásomat a törvényjavaslat első fejezetére nézve, és azt hiszem, sikerült három dolgot bebizonyítanom: először azt, hogy az 1848-as törvény választási jogosultságra vonatkozó részének megváltoztatása sem nem szükséges, de lehetetlen is ma; másodszor azt, hogy ezek szabatosításának okvetlenül be kell következnie; és harmadszor, hogy az általam javaslott szabatosítás általában nem villálja az 1848-ban kimondott nagyszerű elvet. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslatnak második fejezete a választók összeírásáról és az állandó névjegyzék elkészítéséről szól. E fejezetre nézve, daczára annak, hogy az gyökeres átalakítása az 1848- as törvénynek, csak kevés mondanivalóm van; mert az, hogy a névjegyzék állandó legyen, s hogy ez ne képezze mindig a választási harcrok előjátékát, melyekben a pártfondorlatok játszák a főszerepet, annyira egyhangú követelménye a közvéleménynek, hogy annak szükségességét fejtegetnem nem kell, s így a törvényjavaslat második fejezetének csak néhány pontját kívánnám kiemelni, melyekben a választók összeírása s a panaszok orvoslása közül az 1848-diki törvénytől eltérő intézkedések foglaltatnak. Itt mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy a névjegyzék összeállítása ezentúl hivatalból fog történni. Méltóztatnak tudni, hogy az eddigi eljárás szerint csak azok írattak be, akik jelentkeztek, és így a névjegyzék teljes soha nem lehetett. Azonkívül két ferhe következése volt a 48 kj törvény ezen intézkedésének : egyik az, ha pl. egy kerületben nem lévén több jelölt, a választók nem íratták be magukat; később azután, halálozás vagy más esemény folytán üresedésbe jővén a képviselői állás, új választás következett ; akkor már szerették volna jogaikat gyakorolni a névjegyzékből kimaradtak, de nem tehették, mert a választók összeírása 3 évre szólott, és így történt, hogy igen sok esetben a választóknak csak egy kis töredéke választotta meg a képviselőt, gyakran a többség véleménye és akarata ellenére. A másik ferde következés volt vagy lehetett volna legalább a jelen törvény alapján, hogy az ország lakóinak nagy része megfosztatott volna választói jogától. Méltóztatnak tudni, hogy az ország lakóinak egy része az év bizonyos szakában, aratás és kaszálás idején tömegesen elvonul dolgozni, hogy élelmét kereshesse. Ha már ily időben történt volna az összeírás, akkor igen természetes, az illetők meg lettek volna fosztva választási joguk gyakorlatától. Jövőre ez nem fog megtörténhetni, mert először hivatalból történik a névjegyzék összeállítása, másodszor az állandó lesz. Van azonkívül az állandó névjegyzéknek nagy előnye és ez az, hogy míg a régi törvények alapján az országgyűlést összehívó királyi rendelet kibocsátása és a képviselőválasztás közt legalább három hó telt el, mely időnek legnagyobb részét a választók öszszeírása vette igénybe, addig most már 30 nappal az összehivó kir. leirat után az országgyűlés működhetik, aminek alkotmányos szempontból csak örvendeni lehet. Végre ki kell emelnem a tvjavaslat azon intézkedését, mely szerint jövőre a választásai felett jogosultaknak választáskor felmerült panaszra a magyar kir. curra fog ítélni. Elvétetik a belügyminisztertől a bíráskodás, ki pártember lévén, érdekei és pártállásánál fogva is már kevésbé van hivatva ezen esetekben bíráskodni, mint az országnak legfőbb és a politikai mozgalmaktól távol álló bírósága. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek a második fejezet alapeszméi,amelyekre nézve és úgy, mint az első fejezetre nézve az én javaslatom és azon javaslat közt, melyet a központibizottság beadott, lényeges eltérés nem létezik, azonban lényeges eltérés van a harmadik fejezetre nézve, mely a választási eljárást szabályozza. Úgy voltam és vagyok ma is meggyőződve, hogy a választási eljárás körül tapasztalt rendetlenségek és az ezek folytán felmerült panaszok leginkább a választási eljárásra vonatkoznak, és ezt az eljárás hiányainak tulajdonítom. Épen azért szükségesnek tartottam egy oly törvényjavaslatot terjeszteni be, mely a választási eljárást gyökeresen átalakítja. Hogy ezen felfogásom helyes volt, arra nézve elég egy pillantást vetni a kérvények halmazára, mely a képviselőházhoz benyújtatott és melynek legnagyobb része nem a választási öszszeírás, hanem épen a választási eljárás ellen volt irányozva. Három irányban mutatkozott az eljárás czélszerűtlennek. Az első az, hogy a választási elnök hatalmi és működési köre nem lévén szabatosan körülírva, az az önkénynek tág tért nyitott. A második az, hogy az eddigi eljárás folytán nagy népösszecsődülés nem volt elkerülhető, és hogy a felizgult pártszenvedélyek folytán az összecsapást nem lehetett kikerülni. A harmadik az, hogy a szavazás egy küldöttség előtt eszközöltetvén, a választásoknak néha éjjelen át is kellett folyniuk, mely időszakban rendetlenségek és kihágások fokozott mérvben fordultak elő. E három bajon kívántam én beterjesztett törvényjavaslatom által segíteni, részint azzal, hogy a választási elnök hatalomköre szorosan körül van írva, részint azzal, hogy a választási jelöltek szerint egymástól távol eső helyiségekben eszközöltetvén, a pártok összecsapása s nagyobb rendetlenségek kikerülhetők lettek volna, s végre azzal, hogy az éjjeli szavazás abrogáltatott volna. A központi bizottság az osztályokban nyilvánult nézetek és ott hozott határozatok alapján az általam beterjesztett törvényjavaslatnak 3-ik fejezetét el nem fogadta és helyébe új 3-ik fejezetet hozott be. Én tehát, nem tagadhatom meg azon nézet jogosultságát, miszerint igen nehéz a népnél egy megszokott választási eljárást módosítani. Elismerem, hogy alig lehet, sőt nem is lehet oly választási eljárást feltalálni, mely tekintettel az ország különböző viszonyaira, mindenütt jónak bizonyuljon s épen azért, mert nem vagyunk képesek olyant proponálni, mely absolut jónak lenne nevezhető, a kormány már akkor, midőn a tvjavaslat fölött tanácskozott, elhatározta, hogy a javaslat e részéhez mereven ragaszkodni nem fog és szívesen hozzájárul a képviselőházban netalán nyilvánítandó minden olyan eljáráshoz, mely jobbítmányt foglal magában. A t. előadó úr elmondta alapeszméjét a közp.bizottság által szerkesztett 3-ik fejezetnek, én részemről csak azt tartom kötelességemnek kijelenteni, hogy ahhoz a kormány részéről hozzájárulok annyival inkább, mert hisz e 3-ik fejezetben is az én javaslatom alapeszméje t. i. a több küldöttség eszméje, ha nem is imperative, de — permissive bennfoglaltatik, miáltal a szavazás menete gyorsíttatni fog. Ez a mostani eljárásnak okvetlen javítását képezi. Bocsánatot kérek, te hát, hogy kissé hosszasan indokoltam törvényjavaslatomat. (Halljuk! Halljuk!) De szükségesnek tartottam azon okokat, melyeket a t. képviselő urak már az osztályülésekből eléggé ismernek, elmondani nyilvánosan (Halljuk), hogy így a nagy közönség, melyet bizonyára e törvény igen érdekel, tájékozva legyen az én javaslatom czélszerűsége felől, és tájékozva azon álláspont felől, melyet a kormány e törvényjavaslat alkotása körül elfoglalt. (Helyettés.) És most szabadjon áttérnem azokra, miket az én javaslatom ellen az igen t. előttem szóló felhozott. (Halljuk!) A t. képviselő úr nem fogadja el e törvényjavaslatot még tárgyalási alapul sem, mert nézete szerint az ellen igen sok s igen alapos kifogásai vannak. Támadásában nagy súlyt fektetett mindenekelőtt arra, hogy ezen törvényjavaslat csak most tárgyaltatik a házban, hogy e törvényjavaslatot a kormány az országgyűlés utolsó szakában, tehát közvetlenül a választások előtt terjesztette be. Elismerem, hogy talán czélszerűbb lett volna e törvényjavaslatot néhány hónap előtt tárgyalni. De kérdem, lehet-e ezért igazságosan a kormányt, vagy csak egyedül a kormányt okozni ? Én azt hiszem, nem , mert habár a kormány befolyást gyakorol is az országgyűlés ügyeinek menetére, mégis e tekintetben nem egyedül őt illeti a szemrehányás. Midőn a jelen országgyűlés 69-ben megnyílt, igen fontos reformkérdésekkel állottunk szemben, melyek elintézését a közvélemény egyhangúlag követelte. Fontos kérdések voltak ezek, melyeket elodázni nem lehetett, így pl. midőn az országgyűlés összeült, ott volt a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat (Halljuk!), melynek alapját az igazságszolgáltatás elválasztatása képezte a közigazgatástól és itt emlékeztetem a t. képv. ura feat, hogy ez a közvéleménynek igenis hangos követelménye volt. Az Országgyűlés ezen törvény alkotásával csaknem két hónapot töltött, munkálkodott ezen fontos törvénynyel mindaddig, míg az elnapolás ideje bekövetkezett; az elnapolási időnek pedig be kellett következnie részint azért, hogy a t. képviselő urak elodázhatlan magánügyeiket elvégezhessék, részint hogy a delegáció törvényszabta működését elvégezhesse. Midőn őszszel a parlament ismét összegyűlt, folytatta a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynyel kapcsolatos törvények tárgyalását, hozzáfogott azután a legközelebbi évi költségvetés tárgyalásához, mely tárgyalás majdnem a tavasz közepéig húzódott el. Ekkor ismét két igen fontos törvény került szőnyegre. Itt volt ugyanis a törvényhatóságok és a községek rendezése, melyeket a közvélemény s ezt be fogják vallani — szintén hangosan követelt. A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslaton a t. ház ismét két hónapig dolgozott. Ekkor újra bekövetkezett az elnapolási idő. 1870. év őszén bekövetkezett e költségvetés tárgyalása és ez tartott a következő tavaszig, amikor a községi törvényjavaslat tárgyalásához kellett fogni, és azután bekövetkezett ismét az elnapolás ideje. A múlt őszszel, midőn összejöttünk, néhány hét múlva vagy talán néhány nap múlva bátor voltam beterjeszteni a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, de hogy ez csak ma került tárgyalás alá, annak nem a kormány az oka, azért a kormány mulasztással nem vádolható, mert habár az ez évi költségvetés még a múlt évi septemberben adatott be, az csak legújabban lett elfogadva és szentesítés alá terjesztve. Nem fogadhatom el tehát azon szemrehányást, mintha a kormány lenne az oka, hogy ezen törvényjavaslat csak most került tárgyalás alá. De nem is osztozom a t. képviselő úrnak azon nézetében, hogy ezen késedelemből valami hátrány származnék, bár készséggel elismerem, hogy ezen nézeteltérés indokolt, miután kiindulási pontunk különböző, a t. képviselő úr tudniillik már ma a census megváltoztatását óhajtja, csakhogy ehhez statistikai adatok kellenek, azoknak megszerzése pedig hosszabb időt vesz igénybe. A censusnak rögtöni megváltoztatását én nem kívánom a már elmondott okoknál fogva, jelesen azért, mert adórendszerünk stabilitásnak nem örvend. És így igen természetes, hogy közöttünk az ellentét fenáll. Ezen akadályokkal azonban találkoztunk volna egy év előtt, úgy mint találkoztunk ma. Abból tehát.