Pesti Napló, 1872. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1872-02-23 / 44. szám

44. szám. Péntek, február 23.1872. Szerkesztési iroda: Vsrsneaiek­ tw« 7. »in.. I. «melet. E lap szellemi réseit illeti minden köslemény a szerkesitettek«» Intézendő. BÉHMEMbn levelek csnk ismert hősektől fogadta­tnak el. Kiadó-hivatal: Feruieslek.tere T. ssám földsaint A lap anyagi rétjét illető kösle­­mények (előfizetési pénz, kiadds körüli pan­as­zok, hirdetmények) a kiadó-hivatalben intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Tidékre,­­ «ff helyben, hándos hordra. Égisz érre ... SS írt. Félévre .... 11 k­t. If egy­e dérre ...­­ . 60 kt. Két hóra .... S . 70 kr- Egy hóra ... 1 „ 86 kr 23. évi folyam. Hirdetmények ülj». S hatébon petitkor «^gineri hír­detéanél K ajkr. Bélytgdij külön so a kr. Kyis­téri I kasé kés petitaos M ajkr. Pest, február 22. Megkezdődött a választási törvényjavas­lat feletti nagy vita.Beszélt a balközép ré­széről Tisza Kálmán, a szélsőbal néze­teit Irányi Dániel tolmácsolta, a kor­mány álláspontját Tóth Vilmos belügy­miniszter írta körül. A balközép szónokáról nincs sok mon­dani­valónk. Tisza Kálmán ma csak az volt, mint máskor, sőt mai beszédének ha­tása még saját pártjára nézve sem mond­ható nagynak. Nyilatkozatában nem volt egy általános eszme, egy magasabb gon­dolat, mely a választási reform művét általános politikai, társadalmi vagy köz­­gazdasági szempontokból ítélte volna meg. Ha van törvény, mely magába öleli a nemzeti élet minden tényezőjét, az állami lét minden kisugárzását, a társadalmi mű­ködés minden ágazatát, úgy az bizonyára a választási törvény. Az ily törvényja­vaslat bírálatában érvényesítheti magát az államférfiú, kinek látköre áthat a tár­sadalom minden osztályán, az állami te­vékenység minden nyilatkozatán. A vá­lasztási törvény államférfias bírálata nem egyéb, mint bírálata a nemzet összes szel­lemi és anyagi tevékenységének. Mily messze maradt Tisza Kálmán mai be­széde a nagy angol vagy franczia szónok­latok e criterionától. Tisza Kálmán egész hosszú beszédében csakis a törvényjavaslat részleteivel fog­lalkozott. Egyenként kifejtette a javaslat­nak azon állítólagos hiányait, melyek őt és pártját arra bírták, hogy a szőnyegen levő művet még az általános vita alap­jául sem fogadhatják el. A balközép ez álláspontjáról mi már elmondtuk néze­teinket. Kifejtettük, hogy e javaslatnak kerek visszautasítása most, az új válasz­tások küszöbén midőn az 1848-as válasz­tási törvény hiányosságát és fogyatékos­ságát mindenki elismeri, nem lehet egyéb, mint kendőzése a balközép arcon politiká­jának, hogy neki egyáltalán nem kell a választási törvény reformja, neki úgy jó az 1848-diki törvény, a­mint az van. Figyelemmel kísértük Tisza Kálmán ki­fogásait, figyelemmel olvastuk át a hatá­rozati javaslatában kifejtett indokokat. A kifogások kétfélék : vagy olyanok, me­lyek miatt épeséggel nem szükséges az egész törvényjavaslatot visszautasítani, melyek, minthogy egyes részleteket illet­nek, a részletes vitánál előhozhatók és discussió tárgyává tehetők; vagy pedig olyanok, melyek csakugyan a törvény­­javaslat lényegét illetik, s e kifogások he­lyességének elismerése csakugyan a tör­vényjavaslat teljes átdolgozását vonná szükségképen maga után. És ez utóbbiak jellemzik Tisza Kálmán politikáját és egész eljárását legéleseb­ben. Ő a törvényjavaslattal szemben oly igényekkel lép fel, melyeknek teljesítése még a jelen törvényhozás ideje alatt tel­jesen lehetetlen. Oly hibákat említ, me­lyeknek kijavítása az előmunkálatok egész hosszú sorozatát szükséglené. Ő beszédé­ben azon fogással él, hogy azt mondja : vagy meg­tette már a kormány az előmun­kálatokat, a­mint meg kelle tennie, s ak­kor még a jelen ülésszaki idő elégséges a munka befejezésére, vagy nem tette meg, s akkor a kormány vétkes mulasztást kö­­vetett el. Azt az egyet azonban Tisza Kál­mán nagy bölcsen elhallgatja, hogy a­mit ő kíván s a­mit a kormány akar, az két egészen különböző munka. Ő egészen új törvényt akar, a census általánosítását és egységessé tételét, a választási kerüle­tek újólagos felosztását stb., stb. Nem ezt akarja a minisztérium, mely csak az 1848-diki V. törvény hiányainak pótlását, hibáinak javítását tűzte ki magának ezé­­lul. Ez utóbbi munkára megtörtént a szük­séges előkészület, de vájjon ezek segé­lyével lehetséges-e annak létesítése, a­mit Tisza Kálmán követel? Léteznek-e követeléseinek teljesítésére egyáltalán a feltételek, vagy birtokában vagyunk-e csak a materiális időnek, mely egy egé­szen új választási törvény létrehozatalára okvetetlen szükséges? Nem mutatja-e Tisza Kálmánnak ez álláspontja napnál világosabban, hogy ő azért akar oly vég­telenül sokat, mert voltaképen semmit sem akar ? Közvetlenül Tisza után beszélt Tóth Vilmos belügyminiszter. Nagy, egy órá­nál tovább tartó beszéde a házra rendkí­vüli hatást gyakorolt. Midőn szónoklatát befejezte, a tanácskozást vagy tíz perc­ig nem lehetett folytatni, oly nagy volt az általános mozgalom. A miniszterek egy­től egyig üdvözölték kollégájukat, ki a kormány ügyét — mert egy ily törvény­­javaslat nem lehet csak a szakminiszter­nek, az egész kabinetnek tulajdona és kérdése — ily nagy sikerrel képviselte. Az üdvözlők elseje volt Lónyay Meny­hért, ki folyton tetszése és hozzájárulása jeleivel kísérte a belügyminiszter beszé­dét. Mint halljuk, a miniszterelnök is fog a vita menetében szót emelni, úgy, a­mint azt a bankkérdésben is tette. Ily nagy­­fontosságú, egész államéletünkre kiható kérdésben nem is hiányozhatik a minisz­terelnöknek nyilatkozata. Tóth Vilmos beszéde elején az őszin­teség határozott hangján kinyilatkoztatta, miszerint ha a képviselőház netán a szó­ban lévő törvényjavaslatba befektetett alapelveket nem tenné magáéivá, ő is­merni fogja parliamentáris állásából folyó kötelezettségeit. A baloldal erre azt kiál­totta : kabinetkérdés. Mi nem ismerjük a belügyminiszternek intenzióit, melyek őt e nyilatkozat megtételére bízták. Kettőt azonban tudunk : először azt, hogy e nyi­latkozat, ha csakugyan a kormánykérdés feltevését involválja, semmi esetre sem akarhatott pressió lenni a ház határoza­taira. Ha Tóth Vilmos ezt akarta volna, akkor ő, ki a szóban levő törvényjavas­latot mint belügyminiszter első­sorban képviseli ugyan, de ki a kabinetben ural­gó solidaritás folytán csak a miniszterta­nács tanácskozmányainak és határozatai­nak effectuálója, a kérdést bizonyára egé­szen máskép és sokkal hatályosabban te­hette volna fel. Tudjuk azonban azt is, hogy a kabinetkérdés feltevésére egyál­talán ne­m létezik semminemű indok. A többség párttanácskozmányai e kérdés minden részletét elannyira megérlelték, hogy e tekintetben kormány és párt kö­zött a legteljesebb nézetegység uralkodik. Tóth Vilmos beszédében teljes joggal constatálta, hogy a törvény még azon részében is, mely a központi bizottság által átdolgoztatott, benn van az eredeti törvényjavaslat alapgondolata. Mi nem hiszszük, hogy volt már a kormánynak fontos törvényjavaslata, mely iránt na­gyobb megnyugvással nézhetett volna a ház határozatai elé. A kitörő tetszés, mely Tóth Vilmos beszédét elejétől végig ki­sérte, már előre megmutatta, milyen a többségnek ítélete, milyen hangulata. Tóth Vilmos beszéde egy nagy exposé, s mint ilyen, kiváló értékű és érdekű. A­ki e beszédet figyelemmel átolvassa, az ismerni fogja nem csak a szőnyegen fekvő törvényjavaslat minden részletét, hanem ismerni fogja egyszersmind minda­zon in­dokokat, melyek a kormányt e részletek megállapítására vezették. Tóth Vilmos fejezetről-fejezetre, pontról-pontra végig­ment a törvényjavaslaton, mindenütt ki­mutatva először a különbséget a jelen ja­vaslat szabványai és az 1848-diki válasz­tási törvény határozatai között, másod­szor e különbségnek benső indokait. A belügyminiszter még ennél is többet tett, kifejtvén mindenütt, miért ment a kor­mány és a törvényjavaslatban kijelölt pontig, miért nem maradt azon belül, vagy miért nem ment azon túl. Fejtegetéseinek e részei különös érdekkel bírnak, mert és itt érinti az ellenzéknek azon nagy garral előhozott és untig ismételt vádját, hogy e törvényjavaslat a létező választási jogosultságot megszorítja, és így ha­tározottan illiberális. A belügyminiszter fejtegetései e pontok körül Tisza Kálmán összes deductióit halomra döntötték. Győ­zelmes érveléssel kifejtette, hogy e tör­vényjavaslat épenséggel nem üt csorbát a 48-diki törvényen átvonuló szellemen, hanem csak segít a törvény azon bajain, melyeket mindnyájan éreztünk, melyek mint ilyenek, általánosan ismertek. Tóth Vilmos beszéde a törvényjavaslatnak oly kimerítő és részletes kommentárja, mely könnyűvé teendi az utána következő jobb­oldali, nehézzé a baloldali szónokok mun­káját. Egyáltalán a mai napot a belügy­miniszter parliamentáris pályafutásának legszebb napjai közé sorozhatja, dött által lesz képviselve. Erdélyből több szász és székelyföldi város jelentette be képviselőit. A pesti ideiglenes központi bizottság felhívásá­ban foglalt programm­pontokat egész terjedel­mében minden vidéki iparos-testület magáévá tette. (A nagy vaspályaüzletről), melynek megkötését a napokban jelentettük, egyik bécsi lap következő hiteles részleteket közöl. A létre­jött egyezmény a pest-zimonyi, a horvátországi, a károlyvár-fiumei s a zákány-zágrábi vonalak­ra terjed ki. A szükséges tőke 200 millió forint­ra megy, melyből 100 millió elsőbbségi kötvé­nyek (záloglevelek), 50 millió litera A) és 50 millió litera B) részvényekben fog kibocsáttatni. Az 5%-nyi ezüst kamatbiztosítással ellátott el­sőbbségi kötvényeket megállapított árfolyam mellett a szerződő bankok veszik át. A megha­tározott árfolyamon felül netalán kifolyó érték­ben a kormány is participál. A consortium két éven át a litera A) részvényekre az optió jogá­val bír. A litera B) részvényeket a kormány veszi át. (A német-magyar bank) név alatt ala­­píttatni szándékolt földhitel - és leszámítoló bank létrejötte hosszas alkudozás után végre bizto­sítva van. Ez intézetet a porosz földhitel-rész­vénytársaság, a német hitelintézet s a velük szö­vetkezett magyar consortium alapítják. Tegnap Prillwitz kamarás és Schnöder bankigazgató, a nevezett intézetek képviselői s a pesti consor­tium közt létrejött a kívánt végmegállapodás. Az alaptőke 30 milliót tesz, melyből azonban 200 tallérnyi , 300 ezüst frtnyi részvényekben csak 15 millió bocsáttatik ki, s erre is csak 40% fizettetik be. Az új bank elnöke, hír szerint Somssich Pál, alelnökei pedig Karácsonyi Guido gr. és Pulszky Ferencz urak lesznek. A kolozsvári egyetem ügyéhez. Annak idején közöltünk volt egyes részleteket amaz alkudozásokról, melyek a képviselőház tanügyi bizottságában a kolozsvári egyetem fölállítására vonatko­zólag folynak. Most a „Magyar Tanügy“ czímű havi folyóirat a bizottság tárgyalá­sainak egész folyamát ismerteti, melyet ez ügy nagy fontosságánál fogva egész ter­jedelmében ide igtatunk. Miután már három hónap sincs hátra ez ülés­szakból, s ezalatt több nagyfontosságú tárgy in­tézendő el, a­melyek felett hetekig tartó viták folynak : a tanügyi bizottságnak, ha azt akarta, hogy a kolozsvári egyetem még ez évben felál­­líttassék, lehetetlen volt teljes egyetemrendezési törvényt hozni javaslatba, sőt ellenkezőleg, ta­nácsosnak látszott, a lehetőleg rövid törvénynyel biztosítani a czélt. Ennélfogva a kolozsvári egye­tem felállításáról szóló törvény rövid lesz. Mindenekelőtt kimondatik, hogy Kolozsvárott a tanszabadság alapján, királyi tudományegye­tem állíttatik fel. Kimondatik, Csengery Antal indítványára, az egyetem kettős czélja: a tudo­mányoknak önálló nyomozások alapján mű­velése és rendszeres oktatása, s a szakpályákra készülő ifjúság alapos kiképezése. Fontos dolog volt e kettős feladatot megjelölni, midőn a tör­vényhozás először nyilatkozik a felsőbb oktatás­ról. Mutatja ez, hogy a magyar törvényhozás nem a franczia, hanem a német rendszer felé hajlik. S az elv kimondása egyszersmind irányt ad a miniszternek a tanárok kinevezésénél. Ezután a törvényjavaslat kimondja, hogy ad­dig, míg az egyetemi ügy, a felsőbb oktatás ügye általában rendeztetik, csak ideiglenesen annyiban történik a kolozsvári egyetemre nézve intézkedés, a­mennyiben az érintett egyetem felállítása czéljából szükségesnek mutatkozott. Mindenek előtt a pesti egyetem rendszerétől eltérőleg állapíttatnak meg a tudománykarok (facultások). A theologia elmarad, azonban a bölcsészeti karból két kar lesz, u. m. bölcsészet­­philologikai történeti kar és a mathematikai és természettudományok kara. Schwarz Gyula a jogi államtudományi kart is két karra kívánta osztani. Azonban ezt inkább helyén lesz a pesti egyetem rendezésekor megvitatni, a­hol több erő van a két kar elkülönzésére. S aztán még az elkülönzés haszna is megvitatandó. Hol von­juk meg a határ­vonalt? Az államtudományok­hoz vagy a joghoz tartozik-e például az u. n. droit administratif (közigazgatási jog) ? Kimondja a tervezett törvényjavaslat a ka­rok önigazgatását mind az egyes karokat illető ügyekre, mind az egyetemi tanács útján, az ösz­­szes egyetemet érdeklő tárgyakra nézve. Intézkedik a tanárok első kinevezéséről, a­me­lyekre nézve a karok véleménye még nem hall­gatható meg, s a későbbi kinevezésekről, a­me­lyeknél már a karok meghallgatása után teszi a miniszter a rendes tanárokra nézve közvetlen kinevezését. Hosszasabb vitára adott alkalmat a magán­tanárok ügye. Ezekre nézve a miniszter egye­dül a karok habilitátióját sürgette. Schwarz a m. tud. akadémia tagjaira is kiterjesztetni kí­vánta a jogot, hogy mint magántanárok az egye­temen előadásokat tarthassanak. A többség Csen­gery indítványát fogadta el. Szerinte a magán­tanári jogosultságot nem a kar, se nem a mi­­­­niszter kinevezése adja meg, hanem a képesség. Ezen képesség részben az eddigi módon, az illető karok által constatáltatik. Azonban megtörténhetik, hogy a karok kebe­lében bizonyos megrögzött tanok, vagy vala­mely egyén ellen személyes ellenszenvek ural­kodnak. Szükség, hogy a tudományok művelése és tanítása ez egyoldalúság és egyéni ellenszen­vek ellen is biztosíttassék. Kimondandó ezen okból, hogy magántanári előadásokra a jog a miniszter által azoknak is megadandó, kik a tu­domány művelésében szerzett érdemeik által CzMK Fest, február 22. (Az iparosok értekezletéhez.) Mint értesülünk, a folyó hó 25-én tartandó országos iparos-gyűlésre a mai napig hatvan s egynéhány városból száznyolc­van iparos-képviselő van be­jelentve, és pedig Szombathely 7, Kalocsa 9, Pécs 6, Ungvár 5, Arad 6, Nyíregyháza 6, Karczag 5, Kecskemét 15, Miskolci 4, Losoncz 6, Szeged 25, Munkács, H. M.-Vásárhely 12 kül­adták jelét képességüknek. Kimondatott ,továb­bá a magántanári intézmény biztosítása végett, hogy a magántanárok bizonyítványai az illető tudományok hallgatásáról ugyanolyan erővel bírnak, mint a rendes vagy rendkívüli tanárok bizonyítványai. Végre, Csengery indítványára, kimondatott az is, hogy a szegény tanulók nemcsak a tandí­jak, hanem a szigorlatok és oklevelek díjai alól is felmentendők. Csengery az iránt is tett indítványt, hogy a tudori rangra nézve, különösen a bölcsészeti és mathematikai-természettudományi karban, kü­lön szakdiplomák adassanak ki a rokonnemű tárgyakból, hogy ekkor a szakképzés lehetőbbé tétessék s különösen a szaktanári képesség in­kább constatáltassék. Természetesen ekkor, ke­vesebb tudományra szorítkozván, szigorúbb le­het a tudori szigorlat. Jelenleg, úgymond Csen­gery, a bölcsészeti kar diplomája, mely az ösz­­szes bölcsészeti, történelmi, mathematikai és természettani tudományokban tudorhoz illő jár­tasságot feltételez, valóságos ámítás, s az illető­ről, ki ilyen szigorlatra vállalkozik, jó elővéle­­mény helyett inkább azt engedi feltennünk, hogy nagy charlatán lehet. Miután a miniszter megígérte, hogy ő részben rendeleti után intézkedik, Csengery nem sür­gette, hogy indítványa a törvénybe vétessék fel. S az egész törvényt, hogy minél rövidebb s a jelen ülésszakon elintézhető legyen, Tisza Kál­mán azzal indítványozta befejeztetni, hogy egye­bekben addig, míg a fensőbb oktatás egészben rendeztetik,a pesti egyetemen fennálló vagy idő­közben behozandó szabályok alkalmazandók a kolozsvári egyetemre is. Ez indítvány Csengery azon hozzáadásával fogadtatott el, hogy a pesti egyetemen időközben behozandó intézkedések az egyetemi karok meghallgatása után állapít­tassanak meg. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 22-kén. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Tóth Vil­mos. Tisza Kálmán: a választási törvényjavaslat a kis és nagy községeket illetőleg a földadó-cen­­sust veszi alapul, de miután ma már általános teherviselés van, s a jelenlegi adórendszert ha nem is tökéletes, lehet a választói jog gyakorlá­sának alapjául venni, szóló kárhoztatja, hogy a holdak száma vétetett alapul a választói jog meg­adásában, annyival inkább, miután nem áll az, a­mit a miniszter indokolásában és az előadó beszédében felemlített, hogy t. i. a jelenlegi ideiglenes és módosítandó adórendszer alapján a censust megállapítani nem lehet. E mellett azonban a választási törvényjavaslat a censust határozottan fel is emeli, így pl. azon törvény­­hatóságokban, hol eddig egy negyed telek, vagy 10 hold jogosította az illetőket szavazásra, a tör­vjavaslat szerint 15, sőt 20 holddal kell az ille­tőknek bírniük,hogy szavazhassanak. Ily módon fosztatik meg a földmíves osztály része a szava­zási jogtól. Úgy­szintén ha eddig valaki 2000 ftnyi értéket kimutatott, a törvény rendelete szerint szavazati joggal bírt, ma már, miután a kataszteri tiszta jövedelem kiszámítás majd 20 évvel ezelőtt történt, ma már 4 ezer forint érték kell ahhoz, hogy valaki szavazati joggal bírjon, kinek 1848 ban, tehát 20 évvel ezelőtt elég volt 2000 frtnyi értékét mutatni. Hasonló esetben­­ vannak a rendezett tanácsú és szabad királyi városok a házadóra nézve. Az 1848 ki választási törvény szerint szava­zási joggal bírnak azon iparosok, kik állandóan egy segéddel dolgoznak. Meglehet, hogy ez sok félreértésre, sok visszaélésre adott alkalmat, nem egy­formán magyaráztatván a segéd minő­sége, és hogy ez praecisiroztassék, az ellen sem­mi kifogása sem volna; de hogy praecisiroztas­sék úgy, hogy ezen praecisirozás a 10 frt 50 kr­­nyi jövedelmi adó útján a kisebb kereskedő és iparos osztály 2/s részét, vagy felét megfoszsza szavazati jogától, melylyel a 48-as törvény sze­rint bír, azt nem tartja helyesnek. Nagy súlyt fektet a miniszter az állandó név­jegyzék elkészítésére. De ezen állandó névjegy­zék épen a pártküzdelmek napjaiban fog ké­szülni és ezen magában legjobb,legszentebb do­log hasznát elveszíti, s épen attól fosztja meg az országot, mire legnagyobb szüksége van. (He­lyeslés balfelől, mozgás jobb felől.) Mielőtt bevégezné beszédét, a következő in­dítványt terjeszti elő : Indítvány. Miután a választási törvények mó­dosításáról és pótlásáról szóló törvényjavaslat, meghagyja eddigi választási törvényeink leg­lényegesebb hiányait, jelesen: a) meghagyja Erdélyben az igazságtalan, a Magyarország igen nagy részében levőnél ma­gasabb censust; b) meghagyja ugyanott a képviselőknek ke­rületek helyett hatóságonkénti választását ; c) meghagyja azon indokolhatlan anomáliát, a­mely Erdélyben a választási jogosultság felosz­tásában van, lévén 2500 lelket számláló város, mely épenugy két képviselőt választ, mint más 200000-nél több lakossal biró törvényhatóság; d) meghagyja Magyarországon a kis és nagy községeket, illetőleg a földbirtokhoz kötött cen­sust, mely természeténél fogva igazságtalan, ret­­rográd irányú, s ma már az általános tehervise­lés mellett semmiképen nem igazolható; miután még tisztábban kifejezni, megmagya­rázni állítja a választói jogosultság feltételeit, addig valóságban különösen a kisebb földbirto­kosokat, s a szegényebb iparosokat illetőleg a censust tetemesen fölemeli s ez által igen soka­kat megfoszt a választói jogosultságtól; miután a helyett, hogy megszüntetné a félre­magyarázást , az azok­ól eredő zavarokat, az elenyésztetek félreértések helyett zavaros szer­kezete folytán még nagyobbakat előidézni­­ígér­kezik , miután a­nélkül, hogy az adatok előterjesz­tetnének, kielégítő, állandóságra jogosult válasz­tási törvényt alkotni nem lehet, a választási tör­vénynek minduntalan változtatása pedig a leg­helytelenebb eljárás : indítványozom, hogy az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot el nem fogadván, utasítsa oda a ház a minisztériumot, hogy a választásokra s vá­lasztói census hatására vonatkozó adatait, me­lyek úgyis birtokában kell hogy legyenek, ala­pul véve, azoknak előterjesztése mellett, oly időben nyújtson be egy a jelzett legfőbb hiányok orvoslását is eszközlő törvényjavaslatot, hogy amst még ezen ülésszak alatt tárgyalni lehessen. (Élénk helyeslés balfelől.) Sokszor hallotta, olvasta, hogy Magyarorszá­gon a reform keresztülvitelét az ellenzék gátol­ja, minduntalan a közjogi vitát tolván előtérbe. (Igaz­­ jobbfelől). Hogy mennyire igaz, arra az országgyűlés naplói felelnek, melyek tanúskodni fognak róla, hogy 1869 óta nem nagy számú napokat tesz azon idő, a­melyben a válaszfelirat befejezése után az ellenzék provocatiója folytán a háznak közjogi dolgokkal kellett foglalkozni (Helyeslés balfelől) s már akkor kimondatott, legalább azon árnyalat részéről, melyhez szóló tartozik, hogy addig, mig annak ideje el nem jövend, közjogi vitával nem fogják a házban az időt tölteni. Különben nem is a közjogi állás választja el egymástól a két pártot, hanem azon irány, me­lyet a jobboldal az úgynevezett reformkérdések­ben követ, s melylyel, — legyen, vagy ne le­gyen közjogi kérdés, — a baloldal egyetérteni soha sem fog. Ajánlja indítványának elfogadá­sát. (Élénk helyeslés balfelől). Tóth Vilmos belügyminiszter: A legközelebb efolyt választási mozgalom újabb tanúságot nyújtott önöknek az 1848-ik évi választási tör­vény hiányairól. E hiányokat pótolni, a válasz­tás menetét olykép rendezni, miszerint a válasz­tási szabadság a pártszenvedély kicsapongásai ellen megóvassék, szinte egyike a komolyabb és legsürgősebb teendőknek, mely önök munkás kezeire vár. E szavak hangzottak le te­hát a trónról, mi­dőn ő felsége a magyar király 1869. évi ápril 20-án a magyar országgyűlést személyesen meg­nyitotta. Soha fejedelmi kívánság nem találko­zott inkább a nép óhajával, mert a trón körül seregeit főrendek és képviselők élénk, mond­hatnám, kitörő helyeslése követé a felség ezen szavait. (Igaz!) E jelenet, melynek tanúi és részesei valóak, félremagyarázhatlan bizonysága volt annak, mi­szerint a törvényhozás minden tényezője egy­aránt érzi, hogy az 1848. V. t. czikket a ma­ga összességében továbbá fentartani már nem lehet. És hogy a törvényhozás ezen nyilatkozata öszhangzásban volt a nemzet közvéleményével, azt tagadni nem lehet, azon közvéleménynyel, mely a legutóbbi választás alkalmával tapasztalt rendetlenségeket és helytelenségeket leginkább a választási törvény hiányainak tulajdonította. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a kor­mány ily körülmények között kötelességének tartotta még ezen országgyűlés alatt beterjesz­teni egy javaslatot az 1848. I. törvényczikk sza­­batosítása, hiányának pótlása és kiegészítéséről. E kötelesség teljesítésével az ügy természeténél, a miniszteri tárczák ügyrendének beosztásánál fogva én levék megbízva, szerencsés voltam négy hónappal ezelőtt a tárgyalás alatt levő törvény­­javaslatot a mélyen t. ház asztalára letenni. Mennyire feleltem meg feladatomnak, mennyire nem, a felett immár bírálatot mondani a tör­vényhozás és első­sorban a képviselőház van hi­vatva, s én a bírálatot azon nyugalommal fogom bevárni, melyet egy öntudatos embernek a szán­dék tisztasága, egy államférfiúnak a meggyőző­dés ereje kölcsönöz. (Élénk helyeslés jobb­felől.) Szerencsésnek fogom magamat érezni , ha sikerülene a t. házat e törvény alapelveinek he­lyességéről megyőzni. He ez nem sikerülne, ha az általam beterjesz­ett törvényjavaslat, mely a központi bizottság által módosíttatott, még alap­elveiben sem fogadtatnék el, akkor ismerni fo­gom parlamentáris helyzetemben álló köteles­ségemet. (Helyes balfelöl. Általános mozgás,­ mert jobban tudom szeretni hazámat, mint ön­magamat és nyugalmat fogok találni azon tu­datban, hogy az országra nézve annyira fontos belügyminiszteri tárcza egy nálam képesebb, erélyesebb és­ talán szerencsésebb államférfiúra fog bízatni. (Élénk hosszas tetszés jobbfelől.) Ez rövid prologja beszédemnek, mely ha egyebet nem is biz­onyít, azt minden esetre bizo­nyítja, hogy mily fontosságot tulajdonítok a je­len tárgynak, s talán számíthatok a­­ ház türel­mére, ha e tekintetben hosszabb ideig fogom igénybe venni becses figyelmét. (Halljuk halljuk.) Minden helyesen vezetett vitának van egy rendszere, e szerint mindeneke­­tt azon kérdés merül fel előttem, hogy szükséges e az 1848: V. törvényczikknek módosítása, javítása és pót­lása ? Minden reformnak nézetem szerint, alapfelté­tele a reform szükségességének általános érze­tében fekszik. Bátor vagyok a t. ház emlékeze­tét visszavezetni 1869-dik év tavaszára, midőn az általános választások a jelen országgyűlésre megejtettek, s kérdem : volt-e értelmes választó, volt-e jelölt, volt-e megválasztott képviselő, a­ki ítéletet ne mondott volna a választási törvé­nyekre, ne kívánta volna határozottan annak megváltoztatását? Nem ismerek kérdést, mely fölött ily egyhangúlag nyilatkozott volna a köz­vélemény, s én súlyt fektetek ezen véleményre, annál inkább, mert akkor nyilvánult, midőn min­denki közvetlen benyomása alatt állott azon visszaéléseknek, melyek az 1869. évi választók

Next