Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-13 / 211. szám

_211. szám«_______________________ Péntek: September 13.1872. _________________28. évi folyam, .Szerkesztési Iroda: Kiadó-hivatal: —_____ m Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-t.ra 7. «rám. 1. »meisz. Ferencesek-tere 7. u. földiem*. |P10| T" Ék S'StTkU smtttgy mint «IQ&fizések A. lap szellemi réseit Illető minden A lap anyagi részét Illető taelo- JmBtr fg fi 11 fa 1 %| H jfl ffl _ fa * 1 ! kónapra . J frt M kr. * kSalemt aj ‘ szerkesztőségbe* mények ^ | / 1 1 1 k ^ i | | IS H | | | I I “A .* .* Iliial KIABÓ-HIVATAABA “ MH panassok, Hirdetmények) a JL JLJ KJ JL JL JL 1 JLJ» JL JLJ ^renC^tS** 7. *, Binnen tétlen levelek csak tunert kiadó-hiv.talhoz intézendő T) T? n O t? T T ITT A D ll Q /SS ASS kUimlik. fogadtatnak el. •*p XVIA DAS, i — Előfizetési felhívás „FESTI NiPLfra. Előfizetési árak: Egész évre...........................22 ft. Félévre................................11 ft. Negyedévre.........................5 ft 60 kr BZT Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 ■z. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Fest, sept. 12. Csak hat éve még, hogy az akkor még diplomatice csak Ausztria név alatt létező osztrák-magyar monarchia oly rendkivüli csapást szenvedett, melynek következtében elszédülten rogyott össze, s esése oly igen hasonlatos volt a halálhoz, hogy az akkori idők legbámultabb diplomatája, a szófukar és szómeggondoló franczia császár egy szövetség eszméjét ezen drastikus és ádáz kifejezéssel utasítá el: „Nem szövetkezhetem egy holt tetemmel.“ Az Ausztria életképessége felöli hit, mely már e katasztrófa előtt kezde ingadozni, ennek következtében csaknem teljesen elenyészett. A diplomata körökben kezdenek tanakodni, hogy voltaképen mit lenne legjobb az összedülendő állam helyére állítani. A térkép-combinatiokon mindenféle egyéb, csak akkori alakjában nem szerepelt. Általánosan világrészünk egyik nagy betegének tartották, sőt némelyek azt hiték, hogy a föloszlásban valószínűleg megelőzi a régibb sinlődő beteget, az ottomán birodalmat. Voltak, akik fogadni mertek volna s tán fogadtak is, hogy Ausztria hat év múlva nem létezik Európában és semmiesetre sem, mint nagyhatalom. És mi történt a lefolyt hat év alatt ? Minő szerepben és állásban találjuk ma a rövid idő előtt nemcsak halálos betegnek, de meghaltnak vélt birodalmat ? Csodálatos látvány nyílik meg szemeink előtt. Ausztria nemcsak nem halt meg, hanem a hatalom és tekintély oly magas polcára emelkedett, aminőt e században, sőt tán létezése óta sem foglalt el. A pentarchiának nevezett öt hatalom, mely eddigi világrészünk sorsát döntőleg intézte, egy triumvirátussá alakult,s e triumvirátus egyik személye nem a dicsteljes Franczia, nem a túlgazdag Angolország, hanem a világ közvéleményében hat év előtt csaknem megsemmisült Ausztria-Magyarország név alatt phönixként újjászületett kettős birodalom, melynek közös fejedelme most Berlinben a német és orosz császárok társaságában, világrészünk sorsa, békéje felett értekezik s határoz, a nélkül, hogy e három hatalom ebbeli szereplésének jogossága és képessége felett bárhol csak a legkisebb kétely is emelkednék. Ausztria közmondásos szívóssága és szerencséje még ilyen fényes eredményt soha sem mutatott föl eddig. Az életképtelensége felőli hit teljesen elenyészett, szánakozók helyett irigyei, s lenézők helyett iránta tiszteletet, becsülést, jövőjében hitet, ereje iránt bizalmat tápláló szövetséges barátai támadnak Európa két legnagyobb hatalmasságában. Csodának tetszik az egész, de mint minden csodánál, úgy itt is megtaláljuk az okot, mely a legbámulatosabb eredményt előidézi. Ez esetben pedig nem is fölöttébb nehéz azt megtalálni. Háborút nem viseltünk, csatákat nem nyertünk , s ha mégis a hatalomnak eddig nem élvezett magas fokára emelkedtünk, ennek más oka nem lehet, mint a legczélszerűbben eltalált és követett bel- és külpolitika. A 67-i kiegyezés az, mely a nagyszerű eredményt szülte. A Habsburgok birodalmának ereje több, mint kétszeresen növekedett. Mert az eset teljesen hasonló ahhoz, mint midőn egy természettől erős embernek egyik, még pedig erősebb, jobb karja hosszas csonkulás után végre egészen meggyógyulván, az óriás, ki előbb egy lábon sántikált, s csak ügyetlenebb, gyöngébb balkarját használhatta, s ezt is csak a másik ápolására, most egyszerre mint épkéz láb ember léphet ki a küzdhomokra. A külföld ítélete mindig a legbizonyosabb mérlege hatalmi erőnknek, s úgy aránylik saját becslésünkhöz, mint a tartott ár az adott árhoz. Valaki tarthatja kedvencz paripáját vagy egyéb holmiját olyan mesés magasra, mint neki tetszik, de valódi értékét a piacz szabja meg. Minden áruczikk annyit ér, a mennyit adnak érte. A nemzetek hitele és tekintélye is nem annyi, a mennyit követelnek, hanem csak annyi, a mennyiben a külföld részesíti. Mi mindebből a következés? Az, hogy meg kell becsülni és szentnek, sértetlennek tartani az alapot, melyen e nagybecsű hitel fölépült. Minden még oly változtatás is, mely ez alapon állítólag javítást eszközölne, megrendíti hitelünket a külföldön, mert először, ha itt nem is léteznek jelentős csoportok, melyek nem látták be azonnal az alap jóságát, miként kívánjuk az idegentől, hogy az rögtön belássa azt? —és másodszor, mert a dolog természetéből foly, hogy még a czélszerű és hasznosnak vélt javítás is pillanatnyi ingadozást idéz elő minden dologban, így e szempont az, mely nemcsak indokolja, hanem nagyon is ajánlja a Deák-pártnak, hogy óvatos legyen mindazon törekvéseknél , melyek ez alapot, ennek pillanatnyi megingását föltételező módosítással kívánnák erősbííteni. Annál inkább az oly szándéklatok és tervek körül, melyekről, mint a szóban levő fusionak a közös hadsereg megbontására vonatkozó része, igen kétes, vájjon az végeredményében nem bomlasztaná-e fel az alapot? A szónál mi sem röpkébb és könnyebb, kivált a hol a képzelet igen is gazdag, de ha például a 67-ki alap alkotója szigorúan és féltékenyen ragaszkodik művéhez, és pedig akkor, midőn e műnek az életben oly fényes eredményeit látja, mint a minek épen e pillanatban ország világ szemét kápráztatják, akkor e ragaszkodás forrását nem az államférfias hiúságban, de a legjogosultabb meggyőződésben és köteles óvatosságban kell keresnünk. A mérsékelt ellenzék 67-ben azon körültekintő föltétellel foglalt állást ezen kiegyezéssel szemben, hogy bevárja, várjon gyakorlatban jónak bizonyul-e ? Úgy látszik, hogy az eredmények a kedvezőbb föltevésre vezettek. A következés tehát nem lehet az, hogy ez alap módosuljon át az ő programjukhoz, hanem hogy ez utóbbi módosuljon át az alaphoz. Vagyis egy szóval, hogy ha csakugyan valami egyenleg által akarják erősbíteni ez alapot, igen természetes, hogy a közeledésben azoknak kellene többet és nagyobbat lépniök, akik fölfogását az idő és gyakorlat nem igazolta. Mahomed nem utolsó egyéniség volt a maga idejében, de miután a hegy nem ment hozzája, végre is belátta, hogy neki kell a hegyhez mennie, és aszerint cselekedett. U" 1 .11. "11" ■■M^ggggg A „FESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Petőfi keresztatyjának vallomása. Szécsény, szept. 10. T. Szerkesztő ur! A „Pesti Napló“ folyó évi 205-dik számában közzé tett ígéretemmel nem sokáig késtem. Késnem nem lehetett, mert Petőfi Sándor keresztapja elaggott, beteges öreg. Folyó év sept. 6-án sikerült öt, úgyszólván beteg ágyából hozzám vezetnem s innen a bírói hivatal-terembe, hol a kihallgatás többek jelenlétében meg is történt a nagy költő emlékéhez méltóan, egész ünnepélyességgel. Midőn a kihallgatási jegyzőkönyv másolatát ide csatolni szerencsém van, nem hallgathatom el járás biránk szívességét, ki Martiny Károly kihallgatására vonatkozó kérelmemnek azonnal egész készséggel engedett, nem hallgathatom el azt a jó kedvet sem, mely legkivált az öreg Martiny két órát igénybe vett kihallgatása után kapott lábra közöttünk, kik tanúi voltunk az eléggé fontos és ünnepélyes jelenetnek. A jó kedv — a magyar ősi szokása szerint — táplálékot áldomásban keresett. Az áldomást Minich Emánuel barátunk pinczéjében költöttük el, éltetve Petőfi szellemét, kedvesen emlékezve meg a már otthon üldögélő keresztapáról, kinek vallomása egy eddig kétes csomót oldott meg. „Tudom fognak is rám haragudni a Félegyháziak“, ismétli előttem sokszor öreg barátunk. Lehetséges — mondom, mert ki ne volna büszke földijének is nevezhetni Petőfit, hanem első az igazság, s az igazságnak úgy a félegyházak,mint a kiskörösiek is édes mindnyájunkkal együtt csak örvendhetnek. Hornért hét város vitatta magáénak. Engem nem annyira vitatok, mintha vitából kisugárzó görög műveltség, görög szellem gyönyörködtet. A magyar műveltség egyik fölcsillámlásának tekintem én a Petőfi születés helyét illető vitakérdést is, s én azért örvendve éltetem a magyar közönséget, örvendve éltetemFélegyházát s Petőfi Sándor szülőföldét — Kis-Kőröst. Simonides János, szécsényi ev. lelkész. A vallomási jegyzőkönyv igy hangzik: Alulirt királyi járásbiró Simonides János, szécsényi evangélikus lelkész, Pintér Sándor szécsényi lakos ügyvéd, Minich Emanuel szécsényi lakos orvos és Skorovszky Károly orvostudor által a mai napon felkérettem arra, hogy miután halhatatlan, lánglelkű lyriens költőnk Petőfi Sándor születéshelyéről a nemzet határozott tudomással nem bír, ez idő szerint Szécsény mezővárosában özvegy Zmeskal Kálmánné asszonynál tartózkodó Martinyi Károly elaggott férfit, mint ki e részben teljes hitelt érdemlő vallomást tenni képes, az általam képviselt hivatal méltósága előtt teendő eskü alatt, az elé terjesztendő kérdésekre, hallgatnám ki. Ezen úgy szeretett hazámfiai megnyugtatására szolgáló és dicsőült költőnk életírásának talpkövét képező biztos adat fölvételére, valamint a felejthetetlen költő iránt táplált kegyelettől is áthatva, fentisztelt urak kérelmének készséggel engedve, hivatalos helyiségembe vezetett Martiny Károly úrnak e következő kérdésekre saját élőszóval tett vallomását és észrevételeit vettem bíróilag jegyzőkönyvbe.- Mi a neve, hány éves, milyen vallású, hol született, mi a polgári állása, hogy hívták és hol laktak szülei? —Nevem Martiny Károly; 68 éves s ágostai hitvallású evangélikus vagyok ; születtem Ácsán, Pestmegyében; ügyvéd vagyok ; édes atyámat Martiny Mihálynak s édes anyámat Dohányi Zsuzsannának hivták, kik Acsán laktak. 2. Ismerte-e Petőfi (Petrovics) Sándor hazai költőnk szüleit, hogyan hivták azokat? Igen jól ismertem; édes atyját Petrovics Istvánnak, s édes anyját Chrusz Máriának hivták. 3. Honnan ismerte, hol laktak és milyen foglalkozásúak voltak? Onnan ismertem, hogy akkor atyám Maglódon volt lelkész, Petrovics István pedig ugyanott volt szakálla, Petőfi Sándornak édesanyja pedig akkor nálunk szolgált; itt ismerkedtek meg egymással, mely ismeretség folytán Aszódon később egybe is keltek. 4. Hány gyermekük volt ezen házasságból ? Azt én nem tudom, én csak Sándort ismertem, de úgy gondolom nem is volt több gyermekük, mint Sándor és István; ezen utóbbit én nem ismertem. 5. Igaz-e,hogy ön Petőfi (Petrovics) Sándornak keresztatyja volt, ki volt keresztanyja, s volt-e még más keresztszülője is ? Igaz, hogy én keresztatyja voltam, mint azon idő szerint mezőberényi tanuló, keresztanyja pedig az én testvérnéném, Martiny Ludovika, Zmeskal Kálmánnénak édesanyja volt. Volt még kívülünk több keresztszülejebb, mintegy hatan, de ezek közül csak kettőre emlékszem, az egyik Dimkó János mészáros, a másik Viczián János, gazdag földmives volt. 6. Hol született Petőfi Sándor, melyik évben, melyik hónapban, melyik napon , hol és ki által kereszteltetett meg ? — Petőfi Sándor született Kis-Kőrösön, 1823-ik évben, januárhó első napján ; ugyanott kereszteltetett meg atyám, Martiny Mihály helybeli evangélikus lelkész által. 7. Mondja el tanú körülményesen mit tud azon házról, melyben Petőfi Sándor költő született ; nevezetesen jelölje meg szavakkal azon ház fekvését, milyenségét és szomszédjait ? A helyszínen talán meg tudnám mutatni, de jelenleg csak annyit mondhatok, hogy az a piacz közelében egy kis mellékutczában feküdt, a piaczról is látható volt; különben azon házat Petrovics csupán haszonbérbe birta, s úgy emlékszem, hogy az igen kisszerű náddal fedett ház volt, s a mennyire vissza tudok emlékezni, valami Makovinyi nevezetű borbély mesterember tulajdona volt. Tájékozásul annyit mondhatok, hogy a kérdéses épület, hol Petőfi Sándor született, a nagy vendéglős mészárszék épület közelében esett; a városháza szintén közel volt e házhoz, onnan azonban nem lehet látni ezt, mivel az épen említett vendéglő épület akadályozó a kilátást; a városházától tekintve e kérdéses házat — a mint emlékezem — balra, nyugati irányban állott. 8. Hol tartózkodott tanú akkor, a midőn Petőfi Sándor született, a milyen foglalkozása volt azon időben ? — Én akkor Mezőberényben tanuló voltam; a keresztelés alkalmával épen a karácsonyi szünnapokon voltam szüleim házánál ; még arra is emlékszem, hogy azon időben rendkívüli hideg volt. Otthon két hétig voltam. 9. Tud-e tanú valamit Petőfi Sándor gyermekkorából és kiképeztéséről ? — Gyermekkorában igen gyakran tartózkodott nálunk. Az első oktatást Félegyházán nyerte, mert mintegy három éves lehetett a fiú, midőn atyja Félegyházára költözött; ott sem lakott azonban sokáig, által ment Szabadszállásra, ahonnan én, 12 éves korában látván, hogy a fiúban szép tehetség rejlik, atyjának ellenzése daczára, mivel a fiú engem különben is igen szeretett, s annyira ragaszkodott hozzám, hogy az atya tiltakozása ellenére is szabad idejének legnagyobb részét nálunk töltötte. Aszódra elvittem az ottani algymnasiumba, hol Koreny nevű tanár volt oktatója. Itt valami özv. Neumannénál volt szállása. 10. Nem tudna-e tanú valakit megnevezni, ki Petőfi Sándornak születéshelyéről szintén tudna határozott felvilágosítást adni. Nem. Nagyon rég eltávozván Kis-Kőrösről, nem tudom él-e még azon korból valaki, ki erről tudomással bírna. Ezen jegyzőkönyvben foglalt vallomás Martinyi Károly előtt felolvastatván, azt ugyan látásának elvesztése miatt sajátkezüleg alá nem írhatta, azonban a jelen volt tanuk előtt letett esküjével is megerősítette; — miután ezen jegyzőkönyv négy egyenlő eredeti példányban most kiállíttatván, egyik példányban a bíróság levéltárába letétetett, a másik eredeti példány a magyar tudományos akadémia elnökségéhez beküldetik, a harmadik tiszt, Simonides János szécsényi evangélikus lelkész, végre a negyedik Pintér Sándor szécsényi ügyvéd uraknak kiadatik. Ezzel a jegyzőkönyv befejeztetvén, a jelenlevők által aláiratik, Széchényben a királyi járásbíróságnál egyezer nyolczszáz hetvenkettedik évi September hó hatodikén. — Simonides János sk. ev. lelkész. Pintér Sándor sk. ügyvéd. Minich Emánuel sk. orvos. Dr. Skorovszky Károly sk. orvos. Zadubán Ádám sk. ügyvéd. Tersztyánszky István sk. ügyvéd. Beke István sk. jár. bir. írnok. — Gonda Károly sk. kir. járás biró. Vincze Gábor sk. joggyakornok, jegyzőkönyvvezető. Fest. sept 12. (A Deák párt) ma esti 6 órakor tartott értekezletén a kör elnöke bejelenté a pártnak, hogy a delegációba kijelölt tagok közül néhányan kiléptek, mert elfoglaltságuk miatt a bizottságban részt nem vehetnek. Ezen képviselők helyett mások kijelölése elhatároztatott. Továbbá utasíttatott a kandidáló bizottság, hogy az ezentúli bizottságok stb. választásokra mindenkor a szükségen felül még egyszer anynyi tag kandidáltassék, hogy ezekből a párt tagjai tetszésük szerint felét törülhessék. Ezen eljárás fogadtatott el általában minden a jövőre történendő választásokra nézve. Tárgyalás alá kerül Győrffy Gyula Udvarhelyszékre vonatkozó indítványa. A párt elhatározta, hogy ez indítványt tárgyalni kívánja, s ez okból annak tárgyalását a jövő hét egyik ülésében napirendre fogja kitűzetni. A miniszterelnök ígérte, hogy a párt vasárnapi értekezletén bemutatja a kormány által a képrházban legközelebb teendő előterjesztéseket. Ugyanez értekezleten állapodik meg a párt a felirati bizottságra nézve is, mely 12 tagból, s csak deákpártiakból fog állani. (A kolozsvári egyetemről több lapban megjelent hírekkel szemben ki kell jelentenünk ama nézetünket, hogy Trefort miniszter igen helyesen tenné, ha a kinevezések correctsége érdekében, az egyetem megnyitását elhalasztaná. Mi részünkről számba vettük mindazon okokat, melyek a megnyitás elhalasztása mellett és ellen szólanak és mérlegünk az előbbeni nézet javára szólt. Ez okokat legközelebb részletesen fogjuk elősorolni, de midőn ezt előre jelezzük, ki kell jelentenünk azt is, hogy a miniszter elhatározásáról nincs tudomásunk. (A delegatók) hétfőn fognak megnyittatni. Az ünnepélyes megnyitás ő felsége által a legközelebbi napokban fog megtörténni, s a rövid beszéd, melylyel ő felsége a delegatio elnökeinek üdvözletét viszonozza, meg fogja érinteni a berlini fejedelmi találkozást is. Fest, sept. 12. Ghyczy Kálmán politikai nyilatkozata korszakot alkot a magyar közjogi ellenzék életében. A baloldal eddigi vezére az ország színe előtt nyíltan bevallja, hogy a „kiegyezés rögtön s egészbeni megsemmisítésének esetében hazánk hasonlítana azon hajóhoz, mely nem egészen biztos,de némi biztosságot nyújtó révpartból iránytű nélkül kiindulva a sík tengerre,.... igen könnyen s valószínűleg el is merülhet a tenger hullámai közt.“ E sorok közt mindenki olvashatja azon vallomást, hogy a közjogi ellenzék programmja s politikája nem oly iránytű, mely a magyar állam hajóját biztos kikötőbe vezethetné. Beismeri továbbá Ghyczy Kálmán, hogy „az uralkodó párt kormányzatában felmerülő hibákért a párt jobb érzésű emberei saját maguk előtt védelmet és megnyugtatást találandnak abban, hogy az ország jólétének, fenállásának megmentése teszi mindazon jó és rosz eszközöknek használatát szükségessé.“ „A közjogi kiegyezésnek — úgymond — egyenes és határozott megtámadása a Deákpártot álláspontjának szakadatlan védelmére, védelme eszközeinek állandó biztosítására kényszeríti. “ Azért ismételjük e nagyjelentőségű szavakat, mert a Deákpárt eddigi eljárását soha nem igazolta senki fényesebben, mint épen a közjogi ellenzék vezérének eme szavai. A baloldal fél évtizedes vádját, mintha a Deákpárt minden működése kizárólag pártönzésből eredne s csupán önuralmának fentartására, nem pedig a haza javára irányulna, ezt az igaztalan vádat soha nem cáfolta meg senki oly méltón, mint a baloldal első rangú államférfia. Ghyczy programmjának legmonumentálisabb pontját azon hely képezi, hol a közjogi ellenzék elveinek gyökerére mér halálos csapást, midőn t. i. azt bizonyítgatja, hogy „egy szövetséges államot a tökéletesen magánálló államok függetlenségének minden attribútumaival a szövetség fentartása mellett felruházni akarni, sisiphusi munka, gyakorlatilag kivihetetlen kísérlet.“ Ghyczy ezen ítéletével a baloldali politika alapdogmájától, t. i. a merev personalunio tanától szakad el, s ez által követi el a „nagy haeresist.“ Noha nyilatkozatában igen hátusra teszi az idézett sorokat , mégis ezek képezik az ő új vezérelvét, ezek képezik kiindulási pontját, melyből programmjának többi része magától következik. Ghyczy a personal-unio elvetésével ugyanazon alapra lépett, melyen a Deákpárt az 1867-ki államjogi művet fölépíté , Ghyczy elfogadtatja népszövetség eszméjét. Ebből folyólag nemcsak hogy elfogadja a delegatió intézményét, sőt azt elvileg nem is tartja elvethetőnek, mert az általa közösöknek ismert ügyeket csak „valami delegatióféle“ intézheti el helyesen. A tizenötös bizottság tárgyalásaitól kezdve egész a mai napig mennyi drága időt, mennyi hasztalan indokot pazarolt el az ellenzék a merev personal unió mellett, s a delegátió ellen. Hányszor hallottuk volt az ellenzék ajkáról az alkotmányfeladás s a nemzeti jogok megcsonkításának vádját. Én most íme! Ghyczy lép sorompóba a personal unió ellen, s a delegatió mellett. De menjünk tovább. Ghyczy a magáévá tett deákpárti alapelvek gyakorlati alkalmazásában következőleg jár el: elfogadja, s politikailag helyesnek tartja a külügyek közös kezelését és pedig úgy, hogy egy közös külügyminiszter vezesse azokat, kit a közös delegáció ellenőriz, s von felelősségre, szóval föltétlenül elfogadja a külügyekre nézve jelenleg fenálló rendszert. Ez még mindig a deákpárti alap. Fájdalom ! most értünk már ama döntő ponthoz , ama nagy válaszfalhoz, mely Ghyczyt a Deákpárttól elkülöníti. Ghyczy a közös hadsereget ketté akarja osztani s önálló külön magyar hadsereget akar teremteni oly formán, hogy a magyar hadsereg administratiója a magyar honvédelmi miniszternek adassék át, és költségvetése ezen miniszter előterjesztésére a magyar országgyűlés által állapíttassák meg. Ha valaki az ellenzéki államférfiak közül, Ghyczy bizonynyal tudja jól, hogy mely elvek vezették a nemzet képviselőinek többségét, midőn a közös hadsereg eszméjét elfogadta. Első indok volt e részben az, hogy a monarchia elválaszthatatlanságát , feloszthatatlanságát sokkal inkább biztosítottnak véltük a közös, mint két külön hadsereg által; másodszor az Ausztria és Magyarország közt fenálló közös , vagy Ghyczy szerint kölcsönös védelmi kötelezettség föltétlen teljesítését csak úgy láttuk minden esetre biztosítva, ha a monarchia öszszes törzs-haderői egy és ugyanazon főparancsnokság és administratió alatt állanak ; harmadszor „a magyar és osztrák állam véderőinek kölcsönös ellenőrzését, mely nélkül a véderő egyrészről elhanyagolásának esetében a kölcsönös védelmi kötelezettség könnyen és veszélyesen meghiúsíttatnék,“ *) csak úgy véltük mi sikerrel kivihetőnek, ha a véderő évi költségvetésének megalapítása egy közös testületre , a delegátióra bizatik, hol a kölcsönös védelemre kötelezett felek a védelmi kötelezettségre szükséges előfeltételek egyenletes s hű teljesítése alól egymással szemben soha ki nem búhatnak. Ez a valódi, ez az egyedül biztos ellenőrzés. Negyedszer a közös hadsereg administratiója kevesebb pénzt igényel. *) Ghyczy saját szavai.