Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)

1872-11-08 / 258. szám

258. ______________________________Péntek november 8.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal:­­w* ______ # Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. Ferencziek-tere 7. sz. földszint. H Is IS Ell WteTn tSJ A «Milli Postán keldre, vagy Budapesten ____ ____ fi || ^ | Ej­­ I I ill juMit R ■­. || fv II házhoz hordva reggeli és esti ki- szintúgy mint előfizetések A lap szellemi részét illető minden Alap anyagi részét illető közle­­g I ^ 107B ujB s El 1 hónapra . . | frt 85 kr. a közlemény^a^szerkesz­tőséghez tények (előfizetési pénz, kiadás ^8 I ,^ V'tI ^ | i J K J » A •' 1 1. U ^ V KIADÓ-HIVATALBA ______ körüli panaszok, hirdetmények) a ■ÉSUP ■BbBB3 sJh M tnJuiI USEIK |JLi ■WHMwl Az esti kiadas postai különküldő- (ferencziek-tere 7 sy­­­seerfc felü­lfizetes havonkint 30 kr. * Bérmentetl­en levelek csak ismert kiadó-hivatalhoz intézendők. Ti Fi JT IT TnAniS küldendők, kezektől fogadtatnak el. 1.VXJVJ VJ J-i AJ J. Al- X XL -M-J A napján történik is, mindenkor a hó első ---------­° napjától fog alámu­tatni. Előfizetési felhívás „PESTI MPSikra. Előfizetési árak: Exén évre . . . . . 22 ft. Félévre...........................lift Negyedévre...................5 ft 50 kr WF" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala, czím alatt Pest, ferencziek-tere 7 sz. alá küldendők.­­ „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, nov. 7. A fővárosok rendezése kérdésében a tizenhatos bizottság­­ két fontos részletben a kormány javaslataitól eltérő határoza­tokat hozott. E részletek a rendőrség és a bizottság összeállítása. Mindjárt kijelent­hetjük,hogy a bizottság határozatai lénye­ges javítást jelentenek. A kormány javaslata a rendőrség kér­dését nemcsak nem oldotta meg végle­gesen, hanem az ügynek egyes fontos részleteit meg sem érintette. A javaslat szerint az állam kezeli a rendőrséget. Ad­dig, míg a rendőrség egész ügye a törvény által megállapíttatik, a rendőrség jelen szervezete megmarad. Ezek a kormány javaslatának sarkalatos elvei. Nincs e megoldásban­­megérintve a competentia kérdése, tudniillik azon viszony, melyben az imigy a municipium hatósága alól ki­vett rendőrség az államhoz fog állani. Az a kifejezés, hogy a rendőrséget az állam kezeli, nagyon általános. Nincs továbbá a kormány javaslatában a rendőrség pénzügyi oldala praecizírozva.A törvény­­javaslat azt mondja, hogy a főváros terü­letén az állam kezeli saját közegei által a rendőrséget, továbbá megérinti, hogy a később a ház elé terjesztendő törvény­­javaslat azon arányt is meg fogja hatá­rozni, melyben a rendőrség költségeihez a főváros fog járulni. De mi történik a rendőrségi törvény előterjesztéséig ? Ki fizeti addig a rendőrség költségeit? E kérdéseket a törvényjavaslat meg sem érinti. Sokkal határozottabb és praecisebb e tekintetben a tizenhatos bizottság szöve­gezése. Ez a belügyminiszter hatóságát szorosan körülírja. Ő nevezi és mozdítja el a rendőrségi közegeket, ő ruháztatik föl a rendőrségi föllebbezések fölötti ha­tározati joggal. A financziális kérdést ille­tőleg is szabatosabb a bizottság szövege­zése. A bizottság kimondja, hogy „ideig­­len“ — ezalatt valószínűleg az értendő, hogy a rendőrségi törvény meghozataláig — a fővárosok általánykép megtérítik az államnak azon összeget, melyet eddig a czélra fordítottak. A fővárosoknak kell tehát az egész eddigi költségeket fizetni. Csak ha az állami rendőrség ezentúl többe kerülne, ezt viselné az állam. Úgy a kormány,mint a tizenhatos bizott­ság megoldása kézzelfoghatólag mutatja, mily nagy szükség van egy helyes alapokra fektetett , minden részleteket fölkaroló rendőrségi törvényre. A dolgok logikája szerint a két törvényt együttesen, vagy legalább is egymásután kellene a háznak tárgyalni. A fővárosok újjászervezésének egyik legfontosabb ágazata: a rendőrség. Ha a rendezési törvény életbe lép, a fő­város minden tekintetben új szervezetet nyer, csak a rendőrség marad a régi. A közigazgatásnak ép azon ága, mely ellen a legtöbb jogosult panasz emelte­tett, legalább egy ideig régi állapotában marad. A város autonóm joga egy fontos ügyben megszoríttatik, ő viszi tovább is az összes költségeket, de azért más rend­őrséget nem kap. Viszont a kormány ma­gára veszi a főváros rendőri ügyei iránti felelősséget, hanem azért csak azon köze­gekkel kell dolgoznia, melyek eddig is minden irányban ki nem elégítőknek bi­zonyultak. Ezek oly anomáliák, melye­ken mihamarább segíteni kell. A financziális kérdés is nagyon fontos. Pestnek és Budának eddig külön rendőr­sége volt, s a két külön szervezet termé­szetesen többe került, mint a­mennyibe egy, a két várost fölkaroló egységes szer­vezetnek kellene kerülni. Ha a rendőrség a városoknál marad s Pestre és Budára nézve egyesíttetik, a mostani költségek valószínűleg apadnak. A jelenlegi meg­oldás szerint azonban a két városnak fe­deznie kell az összes eddigi költségeket. S azt sem tudják, hogy e mindenesetre nagy teher meddig fog vállaikra nehe­zedni. Meglehet, hogy a fővárosokra jutó részlet akkor sem lesz kisebb, ha a tör­vény már megállapította az állam és a főváros közötti quotát. De akkor legalább már reorganizált rendőrsége lesz a fővá­rosoknak, s akkor jogában áll majd az új rendőrséggel szemközt egészen más igé­nyekkel föllépni. A jelenlegi provisorium terhes a városra, nyűg a kormányra nézve. Hogy mi késleltette a rendőrségi tör­vény előterjesztését mindeddig, azt mi nem tudjuk. A lapokban több ízben em­lítés létetett, hogy a törvény már régóta elkészült. A fővárosok rendezése ügyé­ben összehívott enquete alkalmával a belügyminiszter maga hozta szóba az új rendőrségi törvényt. Csengery Antal ak­kor hosszabb beszédben kifejtette egy jó rendőrségi törvény alapelveit, s hozzá­tette, hogy ily törvény hozatalára nem kell sok idő és fáradság. S mindezek da­czára a törvény ma még nem fekszik a ház előtt, s egy új provisorium alkotása forog szóban. Mi egyébiránt meg vagyunk győződve, hogy a belügyminiszter nem fog késni az oly szükséges javaslat előterjesztésé­vel. Ha az új törvény az igazságügymi­­niszteriumban akadt meg, akkor hozzá fog látni, hogy az akadály megszűnjék. Az övé lesz a fővárosi rendőrségért a fe­­ j „PESTI NAPLÓ" TÁRCZAJA. A nagyszebeni árvaház. (Die Stiftung des katholischen Theresianischen Wai­senhauses bei Hermannstadt, W. Schmidt. Hermann­stadt. Closius, 1869. VIII. és 184 1. Ára 1 ft 60 kr.) Az országgyűlés azon tagjainak, a kik a val­lás- és és közoktat. miniszterium kezelése alatt álló különféle alapok és alapítványok jogi ter­mészetének kutatásával foglalkoznak, azt hisz­­szük, nem csekély szolgálatot teszünk, ha a fennezimzett munkára figyelmeztetjük. Azonkí­vül hazánk történetírói is szívesen veendik a figyelmeztetést oly munkára, mely Erdély tör­ténetére vonatkozó különféle okmányokat kö­zöl. A nagyszebeni Teréz-árvaház az erdélyi­ekre nézve nagyfontosságú növelte. A szerző a nehezen hozzáférhető nagyszebeni pénztárnokság, szász egyetem, Teréz­ árvaház, fehérvári káptalan, erdélyi főkormányszék levél és okmánytárait fáradhatlan szorgalommal ku­tatta, a tárgyra szükséges adatokat lemásolta eredetiben és néhányat a fordítással együtt, köz­zétette. A munka első része (a 82. lapig) kizá­rólag az árvaház történetével foglalkozik. Má­sodik része (a 115. lapig) az ide vonatkozó ok­mányokat, összesen 23 darabot, tartalmazza. Utolsó része az árvaház történetébe vágó vagy azzal összefüggő eseményeket foglalja magában, és pedig 1) a bolgár telepítvény Erdélyben első Lipót császár alatt, 4 darab okmánynyal, 2) As­­iath Mederus (asszony) és öröksége, 3 darab ok­mánynyal, 3) a vinczi újrakeresztelők (anabap­­istae) megtérítése, 27 darab okmánynyal. Visszatérve a munka legfontosabb részére, az árvaház történetére, azt találtuk, hogy ennek alapját Mária Terézia nagyobbára állami pénzekből vetette meg. Ugyanis alapját az inté­zetnek képezik először a roppant terjedelmű épületek, másodszor a pénzalapítványok. Az épületek története a következő: 1752-ben je­lentették a bécsi császári udvarnál, hogy az Ennsen túl, Sziriában és Karinthiában több csa­lád áttért az ágostai hitvallásra. Minthogy ezen hitvallást a kormány örökös tartományaiban el nem tűrte, még ugyanez évi tavaszkor az áttér­­teket kivándorlásra kényszeritette és az erdélyi szászok közé telepitette.Ezek közt 323 ember N.-­ Szebenben telepedett le,kik közt 42 család a Cibin vize balpartján,a mai árvaház területén nyert tel­­keket.Ezeken a telepitvényesek saját,és ha ez nem volt elegendő, a kincstárból kölcsönzött összege­ken építettek házakat. Később, midőn már vagy meggazdagodtak vagy megszaporodtak, Mária Terézia, kinek itt katonai laktanyára lett volna szüksége, azt ajánlotta nekik, hogy miután az ő telepeik szűkeknek bizonyultak be, engedjék ezeket át kártérítés mellett Szeben városának katonai laktanyául. De a szászság szűkkeblűség­­ből nem sietvén a kártérítéssel, (az egész 12000­­ forintot tett), a­­bécsi jezsuiták rá bírták a feje­delemnőt, hogy váltsa ő maga vissza azoktól — természetes, állami költségen — és alakítson az épülethalmazból egy árvaházat. Hiába siettek most a szászok, sejtvén a jövendő intézet katho­­likus irányából a saját vallásukra nézve háruló veszedelmet, a ház megvásárlásától megkéstek. Mária Terézia az épületeket 1767-diki május 20-án az erdélyi főkormány székhez menesztett leiratával 12.000 fton árvaháznak megvásárol­tatta, és a nagyszebeni jezsuita kolostornak egyik buzgó tagját, D­elpini Jánost, ezen in­tézet berendezésével és igazgatásával megbíz­ta. Az alapító levélnek idevonatkozó része így hangzik: „Az árvák lelki üdvösségét és testi élelmeztetését segélyzendők, jónak találtuk itt (Nagyszebenben) egy katholikus árvaházat emelni és alapítani, a­hol nemcsak táplálékkal és ruházattal, hanem üdvös oktatással is ellá­­tatnának, hogy egykoron a közj­ónak haszonnal szolgálhassanak. Helyiségül ezen árvaháznak Nagyszeben külvárosában azon helyet jelöltük ki, a­mely a Szeben vagy Cibin vize melletti térségen van, a­hol azelőtt az Ennsen túli Ausz­triából, Carinthiából és Krajnából Erdélybe ki­vándorlo­tt egyes alattvalóink számára, a mi egyetértésünkkel és engedélyünkkel lakhelyül egyes tág épületek lettek emelve , de a me­lyek lakói másutt keresvén helyiségeket, ezeket csaknem üresen hagyták. — Ezt­ az egész épületet ennek az intézetnek szenteljük stb.“ A mi a pénzalapitványokat illeti, azokról a következőleg intézkedett a fejedelemnő: „Mint­hogy ezen intézet jövedelem nélkül fenn nem állhat, a személyzet számára, melyet a ház gon­dozása, a növendékek száma és a körülmények követelménye szerint kívánunk megfelelőleg szaporíttatni, valamint maguk a növendékek fenntartására, nevezetesen a­­következőket ala­pítjuk : 1. Azon kívül,a­mi a ház költségére ál­talunk adományozott és Delpini atya által ka­­matosított összegekből befoly, a szász kincstári dézsmajövedelemből még évi 2000 forint kész­pénzben, és 2500 köböl gabona természetben olyképen és úgy, hogy ezen adózás akkor is, ha az említett jövedelmek a jelen összegnél többre nem rúgnának, sőt akkor is,­ ha az említett dézs­­mákat a mi kincstárnokságunk kellene, hogy bérelje, és kiutalja, szakadatlanul és csökkenés nélkül utalványoztassék. 2. Az alaptőke jöve­delmének gyarapításául adományozzuk azon felmentési díjakat, a­melyeket a mi nem katho­­likus alattvalóink kell, hogy fizessenek, vagy már fizettek, vagy jövőben fizetni fognak,midőn királyi teljhatalmunknál fogva engedélyt kap­nak oly rokonsági fokokban lépni házasságra, melyeket a hazai törvények tiltanak. 3. Ezen nagyfejedelemségünkben megrendeltük egy lottó alakítását, melynek ötven éven át folyó jövedelmét hasonlóan ezen intézet alaptőkéjé­hez csatoljuk, úgyszintén 4. az oláhországi bor­ra vetett új vámjövedéket 1000 főig hasonlóan öt éven át,és 5. Novakovits Dénes meghalt görög nem egyesült püspök örökségéből azon pénzt,mely máskülönben a mi állami kincstárunkba folyna be, azon készpénzzel együtt, melyet ugyanezen örökség tömege, mint ugyanazon püspök által „gratuitum donum“ czime alatt felvett, de nem kezelt összeget pótolni tartozik. Itp­agy felajánl­juk ugyan e czélra 6. az egykor katonai tör­vénykezés alatt Nagyszebenben élt bizonyos­ Ettingernek katholikus árvák számára hagyo­mányozott összegét, melyet a katonaság lefog­lalt, itt gyümölcsözővé tett és a kamatokkal együtt 10,604 idén b­irtokra gyarapított. 7.­­Gr. Batthyány József kalocsai érsek ezen­­intézet­nek gyermekek fenntartására alapitványképen 20,000 frtot adományozott. Ezen jámbor művét nemcsak dicsérjük, hanem mint alapítványi összeget, ezen intézet alaptőkéje számára ke­gyesen elfogadjuk, egyesitjük és a szándékolt czélnak szenteljük stb.“ Daczára, hogy ezen intézet alapításába számos nem-katholikus pénz­összegek befolytak, a fejedelemnő ezt mégis kizárólagos „katholikus“ neveldének keresz­telte, a miről a nevezett okmány így szól: „Hogy az ily módon emelt alapítványokkal és kiváltságokkal felruházott árvaház a mi utó­dainkat is kegyeletesen emlékeztesse a mi ked­ves Erdélyünk iránt tanúsított gondoskodá­sunkra, elnevezzük és elneveztetni kívánjuk nagyszebeni királyi katholikus Teréz-árvaház­­nak (orphapotrophium regium Theresianum ca­­tholicum Cibiniense).Engedélyezünk és átadunk neki egy pecsétet, hogy azt, mint sajátját hasz­nálja nyilvános és magániratok pecsételésekor. Jelvényként lesz rajta a mi magyar koronánk­kal díszített borostyánkoszorú. A koszorúnak közepét pedig azért,hogy ott,a­hol a mi emlékünk fennáll, az ő kegyeletes emléke is fennma­radjon, az egykoron dicsőségesen uralkodó első Ferencz császár, a mi kedves férjünk, és a mig élt, uralkodásunk és gondjaink leghűségesebb társa neve és a mi legméltóbb nevünk kezdő­betűi F. M.­­T. fogják elfoglalni ily körirattal: A nagyszeb., kir. kath. Teréz-árvaház pecsétjei stb. Mindezekből kitetszik , hogy a mi a tő, az épület tisztán állami, az alapítványok pe­dig, a melyeknek kamatjai a növendékek ne­veltetésére fordittatnak, részben állami, részben katholikus jellegűek. Miután ezen alapítványok jövedelmei magukban nem képesek az intézet évi költségeit fedezni, hanem ahol az ország minden évben tetemes segélyezéssel járul, az ország­gyűlés feladata lesz, elhatározni, vajjon legyen-e ezentúl is hitfelekezeti jellege? Általában az országgyűlés remélhetőleg gondoskodni fog — és ez egyedüli óhajtásunk —, hogy a négy év óta az árvák számára való felvétel betiltását megszüntesse és az intézetet valódi rendeltetése szerint mielőbb átalakítsa. Erythrofe­ lelősség, s a felelősséget a jelenlegi köze­gekkel csakugyan igen nehéz leend el­vállalni. Pest nov. 7. (A horvát regn. küldöttség) holnap adja át a magyar küldöttség elnökének a kidol­gozott törvényjavaslatot és annak indokolását. Mint halljuk, a törvényjavaslat 15 czikkelyből áll, s ezenkívül 9 §-ból álló függeléket tartalmaz. E függelékben a horvátok egy új állami intéz­mény felállítását javasolják. Ez intézmény fele­részben a magyar, s felerészben a horvát or­szággyűlés által választott tagokból állana, s feladatát az képezné, hogy mint közös országos bíróság döntsön oly kérdésekben, melyekre néz­ve vita támadna, hogy Magyarország és Horvát­ország között közös ügyek-e ? úgy halljuk,hogy e javaslat Pricatól származik. A törvényjavaslat politikai és pénzügyi rész­ből áll. Az előbbek­ben a horvátok azt követe­lik, hogy a bán a magyar miniszterelnök ellen­­jegyzése nélkül neveztessék ki, s hogy a magy. országgyűlésre küldendő képviselőik száma le­­szállíttassék. A pénzügyi részben követelik ama quóta leszállítását,melylyel a közös költségekhez járulnak, az általány­rendszer eltörlését és a di­rect adók feletti szabad rendelkezést. A horvát­orsz- kormány körében külön pénzügyi előadói állomás rendszeresíttetnék. (M­o 11 m­­­á r u t b k.) szárnysegéde köze­lebb néhány napig Pesten időzött, hogy a kor­mánynak a határőrvidék néhány ügyéről jelen­tést tegyen. (A Deák-kör 16-­ os bizottsága­ ma esti ülésében hitelesíttetett az e bizottság tárgyalásairól szóló jelentés, mely a holnap (pénteken) d. u. 5 órakor tartandó értekezlet elé terjesztetik. (A bankkérdésben­ a „N. Fr. Pr.“ azt jelenti, hogy a bank csak e napokban kapta meg az osztrák kormány­­sürgönyét, melyben e kormány közbenjár a magyar fiókok dotatió­­jának emelése ügyében, s e lap azt reméli, hogy „a bank részéről minden meg fog történ­ni, a­mi tehetségében áll, hogy a magyar kor­mány irányában előzékenységét kimutassa.“ (A középtanodai reform­ érde­kében egybehívott bizottság ma este folytatólag ülést tartott. Ez alkalommal csak az ötödik kér­dés fölött folyt a tanácskozás. „Mi reformokat kell tenni a gymnasiumok és a reáltanodák szervezetére nézve.“ A bizottság egyhangúlag az előkészítő osztály szükséges volta mellett nyilatkozott: a gymnasium és reáltanoda külön álló intézetek gyanánt volnának föntartandók, azonban a bizottsági tagok többsége azon véle­ményben van, hogy a latin nyelv a reáltanodák tantervébe kötelező tantárgy gyanánt fölvé­tessék. Az al- és főgymnasium, valamint az al- és főreáltanodára való felosztás elejtetett és he­lyébe a középtanoda egybefüggő egységes szervezete ajánltatott. Az algymnasium és al­­reáltanoda alsóbb osztályaina­k egybekapcsolása a többség által czélszerűtlennek tartatik. (Az 1-ső bíráló bizottság) f. hó 9-én szombaton d. e. 11 órakor ülést tart. Paczolay János, elnök, Pest, november 7. A választási mozgalom, mely oda­át az atlanti óc­eán másik partjain virágzó köztársaság kebelében, ifjúi hévvel és szenvedélylyel hónapok óta folyt, leg­újabban véget ért. A­mi kezdettől fogva kétségtelen volt, az megtörtént. Grant Ulysses, a köztársaság eddigi elnökének megválasztása bevégzett tény, noha maga a tulaj­donképeni választás csak később fog megejtetni. Egyik sajátságos jellem­vonása az észak-amerikai törvényhozás­nak, hogy a polgároknak a közélet min­den ágában a lehető legnagyobb jogkört biztosítja, hogy a községi és állami élet­ben a direct népválasztás rendszerét al­kalmazza, az a köztársaság elnökének választását mégis kiveszi a közvetlen vá­lasztás keretéből s azt egyenesen a vá­lasztópolgárok összeségére bízni nem meri. Mély politikai belátásról tanúskodó intézkedés ez, mely Európában is, a­hol követésre talált, kedvező eredményekre vezetett. A svájczi köztársaság fejét szin­tén nem közvetlenül a nép választja, míg az 1848-as köztársasági alkotmány sze­rint az elnök plebiscitum útján nyerte hi­vatalát. Pedig a plebiscitum sajátságos természete könnyen lehetővé teszi,hogy az elnökből csakhamar trónpr­etendens vál­jék. Az amerikai unió törvényhozói előre látták a veszélyt, mely az ilyen választási eljárásban rejlik, kivették a polgárok millióinak kezéből az elnökválasztást, s azt néhány száz választott, és a szava­zásra nézve határozott utasítással bíró fér­fiúra bízták. E választottak a szó igaz ér­telmében mandatárusai a népnek, s meg­bízatásukat minden pressiótól és csábí­tástól menten a nép akarata értelmében teljesíthetik. Grant hí­vei nem kevesebb, mint hu­szonhat államban győzedelmeskedtek; ennél tökéletesebb diadal nem képzelhe­tő, s az valószínűleg az ellenjelölt vissza­vonulására fog vezetni. Ez eredmény az amerikai nép józan ítélőképességéről ta­núskodik. Amerikában nem szeretik a politikai renegátokat, minőnek Greeley úr, az ellenjelölt, joggal tekinthető, ő egész életén át ama párt soraiban küz­dött, melyhez a nemzet nagy többsége s maga Grant is tartozik, s mely lemosta a rabszolgaság szégyenfoltját a szabadság ifjú hazájáról s az unió egységét­­egy vé­res háborúban megmentette. Ma Greeley elvált régi elvtársaitól s a democratákhoz (e pártnevet európai értelemben venni nem szabad) csatlakozott, a rabszolgatar­tók és secessionisták pártjához. Az a két állam,hol az ő párthívei diadalmaskodtak,a nagy háborúban a secessió zászlaját lo­bogtatta, míg Grant mellett az egységért és jogegyenlőségért küzdő államok sza­vaztak. Az északi részek, Új-Anglia tar­tományai, ama föld, mely a puritán ko­molyság és munkaszeretet és a köztársa­sági eszmék valódi hazája, a nyugati ál­lamok, melyek szűz területére csak Nem­rég vitték a czivilisatió áldásos eszméit, a­melyek rövid idő alatt szorgalmuk, ér­telmiségek és hazafiasságuk által döntő tényezővé váltak az unió államjogi szer­vezetében — ezek az államok kivétel nél­kül Grantra adták szavazatukat. Ily ered­mény után a köztársasági párt diadala emlékezetes fog maradni az egyesült ál­lamok életében. A választásban Grant ellen felmerült vádak és rágalmak között csak egyetlen­egy van, mely komolyabb figyelmet ér­demel. Azt mondják ugyanis róla, hogy kormányzása idején a corruptió kapott lábra, hogy a hivatalok betöltésében a nepotismust juttatta uralomra. Úgy lát­szik azonban, hogy e vádakban is jó ré­sze van az amerikai humbugnak, hisz az unió elnöke nem is adományozhat oly sok állást, hogy a corruptió ragályával a közéletet megmételyezhetni. Grant kor­mányának lehetnek hibái, de azok sem­miesetre sem olyanok, hogy az unió viru­­lását és fejlődését hátráltatni bírnák. ő nem lángész, nem nagy diplomata, de erélyes, becsületes, hazafias ember, kinek kormányzása alatt az állam anyagi és szellemi ügyei fényes lendületet vettek, s ki elnöksége jövendő négy éve idején is előre viendi az uniót a jóllét és a virulás útjain. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház i­lése nov. 7. I. A képviselőház mai ülése fényes pél­dát nyújtott arra , hogy mint lehet az időt elvesztegetni. A kérdés felett, hogy hitelesíttessék-e a jegyzőkönyv, vagy ne, a ház egyes tagjai eldisputáltak egy álló óráig. Ez a kérdés is szerencsésen párt­­jelleget öltött, voltak indítványozó szó­­nokok és „elvtársak“, s az egész vita na­gyon közel járt ahhoz a határhoz, hogy a parl­ament viták paródiájául szolgáljon. A dolog annál különösebb, mert a tárgy érdemére nézve az egész ház tulaj­donképen egyetértett. Arról volt ugyanis szó, hogy az udvarhelyszéki választás el­len benyújtott kérvény visszautasítása a múlt ülésben kimondatott-e vagy nem; míg abban, hogy e kérvényeket vissza kell utasítani, mindenki egyetértett. Vitatkoztak pro és contra, felszólalások történtek az elnök ellen, s végre szava­zásra került a dolog, melynek eredménye az jön, hogy a jegyzőkönyv hitelesítte­tett. Érdekes­ felszólalás a mai ülésben egy történt, az, mely az ülésszak teen­dőinek sorrendjére vonatkozott.Minthogy azonban formulázott indítvány e tekin­tetben nem létezett, a felszólalás nem szolgáltathatott határozatra alkalmat. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) B­a­k­c­si Ferencz beadja Bodosi Mihály és Sós József rokkant honvédek kérelmét se­gélyért A kérvényi bizottsághoz utasítlatnak. Lázár Ádám a következő interpellációt inté­zi a belügyminiszterhez. Az erdélyi részekben a volt kir. főkormányszéknek 1862. aug. 22-én 10,925. sz. alatt beadott szabályzata alapján a

Next