Pesti Napló, 1873. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-10 / 157. szám
157 sz. Budnpest Csütörtök, julius 10.1878. 84. évi folyam. Szerkesztési iroda; Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeaus-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetés, pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÓ& Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai kulraküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA, ■ -18(WHIÁ ! Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetés 99PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : Egész évre .s . 24 frt. ^Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . . „ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „P. Sápié“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, július 9. A mikor e sorokat írjuk, akkorra az igazságügyi enquete valószínűleg befejezte vagy befejezendi tanácskozásait.Tárgyalásai bezárvák, adái együtt lesznek s a közönség, mely nagy várakozásokat kötött hozzá, mig össze nem jött, s lanyha figyelemmel kisérte, mig együtt volt,meghozhatja felette kedvező vagy kedvezőtlen ítéletét, mikor munkáját bevégezé. Sajátságos állapot az a mi igazságügyi állapotunk. Bírók, ügyvédek, felek, törvényhozás, az egész világ tudja, hogy igazságszolgáltatásunk se nem könnyű, se nem gyors, se nem olcsó. Azt se mondhatjuk,hogy jámbor óhajtásoknak, jóakaratú törekvéseknek s nagy választékú javaslatoknak özönével ne találkoznánk, melyek egyedül csak arra irányulnak,hogy igazságügyi politikánk eredendő bűnei eltöröltessenek, folyton szaporuló félszegségei, nyomorúságai megorvosoltassanak. Sőt még illetékes fórumok sem hiányoznak, melyek részint a baj felismerésére, részint a segédeszközök megszerzésére, részint a hiányok pótlására lennének hivatva. Nem oly nagyon rég volt, alig 4 hónapja, midőn a képviselőház a folyó évi költségvetés tárgyalásánál beható vizsgálat alá vette az igazságügy átalános egészségi állapotát. Alig végezé a consultatiót, összejött az országos jogászgyűlés, hogy ő is megállapítsa diagnosisát, legalább egyes kórtünetekben s megjavítsa azt, amit a képviselőház elrontott s elrontsa azt , amit az megjavított. — Ez sem volt elég , szükséges volt egy enquetet összehívni, s szakértőket megkérdezni múltról és jövendőről, megtörtént és megtörténhetett dolgokról, s italában az orvoslás azon módjáról, melynél elvégre meg lehessen állapodni. S várjon mind e nagy előkészület után mi az eredmény? Ismervé!e-e a bajnak gyökerei? Tájékozva van-e a közvélemény a dolog természetének megfelelő azon sorrend iránt, amelynek szigorú megtartásaokvetlenül szükséges a fokozatos és egészséges fejlődés biztosítására ? Megvan-e nyugtatva az ország, hogy minden intézkedés, mely ezentúl történik, egy előre és jól átgondolt rendszernek organikus részét képezi? Számíthat-e arra, hogy mindazon intézkedés, mely egy rendszeres és gyakorlati igazságügyi politikához szükséges, valósággal mielőbb meg fog tétetni? Alig merünk e kérdésekre megfelelni. Hogy codexünk nincs, eddig is tudtuk. Hogy perrendtartásunk hiányos, eddig is éreztük. Hogy a bírói kar tagjait, s különösen a járásbíróságok számát szaporítani szükséges volna, ezen óhajtás a mai felületességgel már régebben is fennállott. S várjon e három kérdésen kivül van-e még egyéb, melyre az igazságügyi enquete egybehangzó nézetet nyilvánított volna ? Az, hogy speciális hazai viszonyaink között minő jogelvekre alapittassék s minő jogintézményeket alapítson meg egy modern polgári codex — ma is eldöntetlen, sőt nagy részt megvitatlan kérdés. Nemcsak, de az enquete még azon módszer iránt sem jutott megállapodásra, amely szerint egy codexjavaslat készítendő volna. A receptio, revisio, codificatio üres differentiáinak labyrintjában annyira eltévedett, hogy feladatának magaslatára emelkedni s az egyedül gyakorlati kérdések iránt tisztába jönni végkép elfelejtette. Együtt ment az uralkodó vélemények áramlatával. Hogy e vélemények önmagukban s a létező viszonyok között teljesen igazoltak-e, azt megvitatni nem mert, földeríteni képtelen volt. Azon — önmagában helyes — eszmétől megszabadulni nem tudott, hogy az igazságügyi állapotok végleges rendezését rendszeres codexxekkel kell betetőzni s épen azért nem jutott eszébe a kérdés vájjon jog- és birtokviszonyaink országszerte annyira rendezettek-e, hogy azok a rendszeres codexek nivellírozó hatását teljesen megfúrhatják s minden rázkódás nélkül áldással aknázhatják ki? Mi a Savigny-féle iskolának feltétlen követői nem vagyunk. Ez iskolának merev tanain túl ment már az idők folyása s a jogéletnek vissza nem terelhető fejlődése, de e tanok mindamellett a nemzeti jogélet bizonyos fejlődési stádiumában figyelmen kivül nem hagyhatók. S ha eszünkbe jut, hogy az ősiség és úrbér letűnt korának még mindig vannak nálunk némi maradványai, hogy az udvartelkesek és bérföldesek,a királyi kisebb haszonvételek és határőri házközösségek jogviszonyai máig is rendezetlenek, hogy az arányosítás és tagosítás keresztülvitelére zárhatáridők kikötésével szigorú törvények még mindig nincsenek alkotva , s hogy még mindig ezrei vannak a községeknek, melyek a birtokrendezést végrehajták ugyan, de telekkönyveik a végrehajtott rendezési állapotot évekig, sőt évtizedekig képtelenek visszatükrözni, ha mindez eszünkbe jut, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mi a codificatióterén még csakugyan nem késtünk el s hogy az enquete legalább is üdvös dolgot cselekedett volna, ha tanácskozásait e kérdésekre, mint az észszerű codificatió elengedhetlen ,előföltételeire, is kiterjeszti. Nem tévé. Talán nem akarta, talán nem merő, vagy talán úgy sem bízott véleményének sikerében. Pedig kitűnő férfiak voltak tagjai közt a jogtudománynak úgy elméleti, mint gyakorlati mezejéről. Ha azt kérdeznék tőlünk, mi az oka hát a kielégítő siker hiányának, hajlandók volnánk akként felelni: az elmélet emberei beszéltek a gyakorlati szükségekről, a gyakorlat emberei pedig átszáguldoztak az elmélet régióiba — így maradhattak csak kiaknázatlanul mind az elmélet, mind a gyakorlat érvei. Mind az, mi az enquete codificationalis vitáinak s tanácskozásainak végső és összes eredményét képezi, a semmitőszék elnöke által ekként állíttatott összes mondatott ki: »világossá lett előttünk, hogy helyzetünkben a receptio olyan revisio, mely valósággal nem egyéb, mint codificatio.« E tudománynyal lettünk gazdagabbak. Budapest, július 9. (A magyar hitelsegélyegylet végrehajtó bizottsága) mai napon tartott ülésében az egyleti tevékenységnek mielőbb leendő megkezdését határozván el, az alapszabályok 3. és 6. §-ai értelmében ezennel felszólítja a t. ez. tagokat, miszerint az aláírásaiknak megfelelő 20%-t készpénzben, a pénzek átvételével ideiglenesen megbízott átalános hitelbank főpénztárába e hét folytán fizessék be. E 20°/0 készbefizetések ellenében adott ideiglenes nyugták, annak idején az ideiglenes részjegyekkel fognak kicseréltetni. Egyszersmind felkéresének a t. ez. tagok, hogy az egylet elnökét Weninger Vincze urat írásbeli nyilatkozatban értesítsék az iránt, hogy miben szándékoznak a további 80° to-nak alapszabályszerű biztosítékot nyújtani, hogy a végrehajtó bizottságnak, az alapszabályok 6. §-a szerint, e biztosítás minőségének megbirálása és a biztosíték elfogadása vagy visszautasitása iránti határozásra alkalom nyujtassék. Budapesten 1873. julius 8-án a magyar hitelsegélyegylet végrehajtó bizottsága. (Az igazságügyi enquete-b . 1.) Az igazságügyminiszter d. u. 5 órakor megnyitván az ülést, Környei Ede a bagetell polgári ügyeknek a köztörvényhatósági tisztviselőkre leendő bízása ellen nyilatkozik. Hosszasan fejtegetvén a jogászgyűlésnek e kérdésben hozott határozatát, azon meggyőződését fejezi ki, hogy az angol békebírói intézményt nálunk meghonosítani lehetetlen. Azóta, hogy meghozatott az 1869-iki IV. t. sz., mely szerint a közigazgatás teljesen elkülöníttetett a törvénykezéstől, nem lát oly változást a viszonyokban, melyek az idézett törvényezikkben kimondott elvnek megváltoztatását tették volna szükségessé. Ily körülmények közt legczélszerűbbnek tartaná, ha a kisebbszerű polgári ügyek a járásbíróságokra bízatnának, a felebbezési jog kizárásával s a perrendtartásban megszabott formalitások mellőzésével. A bizonyítékokat szabadon kívánná a biró által (a közös iratok kivételével) méltányoltatni s czélszerűnek tartaná, ha a feltételes fizetési eljárás honosíttatnék meg. V av rk egyenesen azon körülménynek tulajdonítja a magyar nép jogérzetének kevésbé kifejlődött, sőt megrendült voltát,hogy ezelőtt közigazgatási tisztviselők intézték el nagy részben peres ügyeit. E szempontból indulva ki, határozottan roszszalja azt, hogy a kisebbszerű polgári ügyek közigazgatási tisztviselőkre bizassanak.A közig, tisztviselők teendői magukban véve is oly alapos készültséget feltételeznek, hogy emberfeletti dolgot követelne a törvényhozás, ha jogi ismeretek szerzésére akarná őket kényszeríteni. E mellett saját, viszonyainkra utalva, figyelmeztet arra, hogy a közigazgatási tisztviselők rendszerint választás alá vették, ami szintén indok arra, főleg jogszolgáltatásunk jelenlegi állapota mellett, midőn a pervitel körülbelül lettem a játék, hogy a feltett kérdésre nemmel feleljen. Legczélszerűbbnek tartaná, ha a járásbíróságokra bízatnék a kisebbszerű polgári ügyek elintézése, némi a per befejezésének gyorsaságát biztosító intézkedések tétele mellett. Brode Lipót még azon esetben sem bízná a kisebbszerű polgári ügyek elintézését közigazgatási tisztviselőkre, ha a békebírósági intézmény behozatnék, mert jogi képzettség nélkül lehetetlennek tartaja az alapos igazságszolgáltatást a legkisebbszerű ügyekben. A feltett kérdés tekintetében czélszerűnek tartaná, ha a kisebbszerű polgári ügyek elintézése tekintetében bizonyos határvonal állapíttatnék meg, kimondatván, hogy pl. 30 írton aluli perekben a járásbíróság az eddigi alakszerűségek és a felebbezés kizárásával járhasson el. Ennek és pedig egyelőre csak ideiglenes keresztülvitele czéljából külön törvényt kívánna alkottatni. Tiszt Gyula közigazgatási tisztviselőkre kívánná a kisebbszerű polgári ügyek elintézését bízatni. A tárgyalás rovatolt jegyzőkönyvbe röviden beigtattatnék, a felebbezést pedig csupán a törvényszékekhez engedné meg. Fábry azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy oly szolgabirák, kik saját teendőikkel is el vannak látva,a legjobb akarattal sem volnának képesek az igazságszolgáltatásnak reájuk bízatni szándékolt részét teljesíteni; ha pedig vannak oly közigazgatási tisztviselők, kik épen nem lévén elfoglalva, idejüket a kisebbszerű ügyek elintézésére fordíthatnák, akkor azt hiszi, legczélszerűbb volna ezen tisztviselői állomásokat megszüntetni, s a megtakarított pénzt a bíróságokra fordítani. Nagy akadályt lát e mellett abban, hogy a bírói fegyelmi hatóság, mely ily ügyekben sem mellőzhető, a közigazgatási tisztviselők felett nem volna az eddigi törvények szerint gyakorolható. Ha a békebíráskodás hatósági obligatórium volna, azon esetben miután a felek a tényleges viszonyok tanúsága szerint 2 frtos pert felebbeznek a legutolsó fórumig, daczára annak, hogy ezáltal 50 frtot kockáztatnak, nem lesz oly drága bíróság Európában,mint lesz ezen új intézmény Magyarországon, ha pedig permissiv lenne, hatósága ez esetben alig vétetnék, főleg a kisebb ügyekben igénybe, s ha igen, akkor is előre láthatólag sikertelenül. Határozottan a közigazgatási bíráskodás ellen nyilatkozik. Vakai Károly elismeri, hogy a feltett kérdés megfelel a képviselőház határozatának , de azon meggyőződését fejezi ki, hogy annak alakja csupán szebb színben kívánja feltüntetni a dolog lényegét, mely abból áll, hogy a bíráskodás egy része a közigazgatás hatáskörébe kívántatik áttétetni. Szóló határozottan e szándék ellennyilatkozik, s azért a feltett kérdésre határozottan nemmel felel. Ez meggyőződésében megerősíti szólót még azon körülmény, hogy a közigazgatási tisztviselőnek, ki teendőit lelkiismeretesen teljesíti, alig lehet ideje arra, hogy bírósági teendőkkel foglalkozzék. A több szónok által hangsúlyozott teljes felebbezhetlenséget károsnak tartja, de ha ily kisebb polgári ügyek a járásbíróságra bízatnának, az eljárás egyszerűsítése mellett a felebbezést nem ruházná fel a végrehajtást felfüggesztő joghatálylyal. Csupán rendőri ügyeket kíván a közigazgatási tisztviselőkre bízatni. Eötvös Károly arra figyelmeztet, hogy a kérdéseknek egész sora van, melyekben a közigazgatási tekintet rendkívül szoros összeköttetésben van a juridikai szemponttal. Az ily ügyeket, melyeknél a ténykérdés tisztába hozatalával a jogi kérdés kétségbevonhatlanul felismerhető és alkalmazható, két hatóság illetékességi körében külön külön akarni elintéztetni, szóló szerint nem felel meg az ily ügyekben kívánatos egyszerűségnek, s főként nem felel meg azon czélnak, melyet a képviselőház határozatával elérni akart. A békebírói intézmény meghonosítását szóló sem tartja czélszerűnek, de azt hiszi, hogy a létező közigagaztási tisztviselők, pl. a szolgabírák körútjukban, midőn ily ügyekben a ténykérdést különben is elintézik, egyúttal a jogkérdést is czélszerűen elintézhetnék. A közigazgatási tisztviselők bírói eljárása ellen felhozott panaszok tekintetében azon meggyőződését fejezi ki, hogy az ellen alig intéztetett több felebbezés, mint történik jelenleg a rendes bíróságok eljárása ellen. Igaz, hogy a fegyelmi eljárás nem bízathatnék a törvényszékre, de utal e tekintetben ama különbségre, hogy míg a bíró ellen indítandó fegyelmi eljárásra az alakszerű s nehezen megszerezhető bizonyítékok egész sora kívántatik, addig a közigazgatási tisztviselő ellen, az autonóm hatóság kebelében történt egyszerű felszólalásra, megindítható a vizsgálat. (A franczia és az osztrák-magyar kabinetek és az olasz kolostortörvény.) Azon lépésekről, melyeket a bécsi és a versaillesi kabinetek az olasz kormánynál a kolostortörvény ügyében tettek, a A Perseverantalmák Bécsből azt írják, hogy a két kormány a kérdésben teljes önállósággal s minden előleges megállapodás nélkül járt el. Megjegyzéseik átalában egész bizalmas s nem hivatalos jelleműek.Voltak s lényegesen eltérnek egymástól. A franczia kormány azt jelenti ki, hogy nem akar ugyan Olaszország belügyeibe avatkozni, de minthogy e törvénynek a parlament által elfogadott szövege kevésbé megnyugtató, mint az eredeti kormánytavaslat, jövőre, ha szükséges lenne, nagyobb éberséget fog azon intézmények fenntartása körül tanúsítani, melyek iránt közvetlen érdekkel viseltetik. Az osztrákmagyar követ az ügyről egész máskép nyilatkozott. Bizalmas modorban csak azon nézetét fejezte ki, „hogy az osztrák-magyar kormány az ultramontánok igényeivel szemben nem hivatkozhatik többé azon biztosítékokra, melyeket a kormány eredeti javaslatának második pontja tartalmazott volt; ez okból azon kérelemre látja magát kényszerítve, hogy a törvény végrehajtásában az olasz kormány a lehető legnagyobb elővigyázattal járjon el, nehogy egyik barátságos kormánynak mi nehézségeket támaszszon. (Albán hódolata.) A Russki Invalid szerint június 22-én (a styl)a kaukázusi hadsereg főparancsnokától a következő távirat érkezett Pétervárra::„Lomakin ezredes f. hó 4-éről jelenti, hogy a megszökött chivai cbán viszszatért s összes minisztereivel együtt Kaufmann tábornoknál jelent meg hódolatának kifejezése végett. Abbán tisztességes őrizet alatt van.« A „Pesti Napló“ tározója. Egy üstökös története. (Flammarion könyvéből.) (Folyt.) • V. Kelet. Üstökösünk, mely eddig anyai figyelemmel szemlélte a földi teremtés lassú fejlődését, azt vette észre, hogy az utóbbi időkben a haladás sokkal nagyobb mérvben történik. Mindazonáltal háromezer esztendő oly rövid időköz, hogy az ily idő alatt történt haladás mégsem volt igen jelentékeny. Az észlelő égitest csak háromezer évenként vizsgálhatván földünket, képes volt a haladás fokát meghatározni és világosan látta, hogy földünk tökéletesedőben van. Ez ízben igazoltabbak voltak reményei, mint valaha, azért bölcsész-barátunk nagyobb figyelmet szentelt Indiapatriarchalis néptörzseinek. Mily messze állottak e földi emberek a más világok lakói mögött, kikkel korábban megismerkedett! Mily messze volt még a tulajdonképeni emberi korszak, melyben a tudomány, irodalom és művészet képezi a nemzetek műveltségét! Habár a még keskeny koponya alatt a szellem már fölébredt és öntudattal birt, az még nem lépett ki ama sötét éjből, melyben az ábrándok uralkodnak. Az emberi szellem folytonos félelemben él; az elemekhez, a lelketlen lényekhez, a természeti tüneményekhez mint magasabb hatalmakhoz folyamodik; de már ábrándozik és a költészetből, e kimeríthetlen örök forrásból már merít! Üstökösünk időszámításunk előtt csak a tizenháromezer - ötszáz negyvenedik évben látott városfélét ; ez kőböl rakott sátrak rendetlen csoportjaiból állott. El sem mondhatjuk, mily lelkesedéssel üdvözölte ezt is; mily szerencsésnek érezte magát, hogy a földi értelmes lények haladásának’ e jelét észlelhette. Ama smaragdzöld hullám síkból, mely a föld nagyobb részét borítja, egy szabálytalan agyagsárga háromszög emelkedik ki. Ez a terület kevésbé termékenynek látszott, mint az, mely jobbján elterült,és hol szintén ind néptörzsek tartózkodtak, de észak felé még gazdagabb vidék terült el, úgy látszik, hogy az ember, bekalandozván az egész földfelületet és összehasonlítván a különböző vidékeket, épen a legszebbet és legkellemesebbet választotta tartózkodási helyéül, s ebből is láthatni, hogy mily fejlett értelmi tehetségekkel volt már ekkor felruházva. A kiváltságolt vidéket kellő közepén széles folyam hasította ketté, mely maga is két ágra oszlott, mielőtt a tengerbe szakadt. E kettészakadás által keletkezett háromszög alján feküdt a fennebb említett kezdetleges város. Ez Memphis volt, mely nemsokára kénytelen volt a királyi fensőbbséget Thisnek,Felső-Egyptom egyik városának átengedni, ez utóbbit később Théba halaványította el fénye által. Égi szemlélőnk, az igaz, eddig még nem vette észre a fehér emberfaj nyomát, de azt látta, hogy az eddigi emberfaj is már nagy haladásokat tőn. Meggyőződött arról, hogy az emberek bizonyos munkálatokra szövetkeztek és hogy az egyes családokat már bizonyos kapocs egy nemzetté, egy néppé fűzte össze. Este, midőn üstökösünk teljes fényében ragyogott a láthatár fölött, látta, hogy az emberek a Nílus partjára mentek, ott térdre borultak és csodálva szemlélték a csendes víz tükrén képét, évente ismét mások előkelő öltönyökbe burkolva,a dombok tetejéről vizsgálták üstökösünk helyzetét a többi égitestek között. Ez volt a tudományos kutatások kezdete, de egyszersmind ez volt kezdete a tudatlan, babonás és félénk népek elnyomatásának szemtelen és zsarnok emberek által, kik a tudatlanságot szándékosan ápolták. Üstökösünk, mint tudjuk, csak felette nagy időközökben látogatott el földünk tájára, azért könynyen megérthetjük, hogy nagyon hiányos fogalma volt arról, amit az ember Ifjú fölfuvalkodásában a világtörténet nagyhangzású nevével földiszített. égi vándorunk a teremtésnek egymásra következő eseményeit magasabb szempontból, égi jelentőségük szerint vizsgálta; nem nézte azokat azon nagyon is csalékony szemüvegen át, melyet az emberek rendesen használnak, hogy azt nagyítsák, mi reájuk vonatkozik és kicsinyítsék, mi reájuk nézve idegen. Üstökösünk nem hizeleghetett magának azzal, hogy a történelem aprólékosságait ismerte, ebben természete gátolta, hanem igen is képes volt (amit valóban meg is tett) a föld történetének tolmácsaként szerepelni más égi testekkel szemben, és e tisztét pártoskodás nélkül teljesítette, mivel nem élt a föld lakóinak csalódásaiban. Azért nem kell csodálnunk, hogy szemlélőnk ezentúl sem törődött a földi élet ezer meg ezer apróságaival; észlelési módja nem változott meg. Ennélfogva üstökösünk nem volna képes elmondani, hogy midőn a tízezer négyszáz negyvenkilenczedik évben Krisztus születése előtt tájunkra jött, az egyptombeli papi uralkodók az éveket a Phra korszak, vagy Phré korszak szerint, vagy talán a Chunb vagy Seb korszakok szerint számították-e; de igenis azt tudja jól, hogy egy hatalmas, szép szomszéd nap, a fényes Sirius, melyről oly sok szépet hallott az arra járó üstökösöktől, alsó és felső Egyptom papjainak figyelmét magára vonta és a csillagászattal foglalkozó kiváltságos papi rendet sokáig foglalkoztatta. Szintúgy nem képes megmondani azt, váljon Manuantarák időszámítása állatövi eredete alkalmával az első Manutua-Yambhára, által jött-e használatba és hogy ugyanazon 19,337rik évben Osiris gyermekei teljesen meg tudták-e különböztetni a nyári napállást Nackcbatra-Aswini és Nackcbatra-Barani között, de arrólmár határozottan tudna beszélni, hogy a napot, Agnyt, a tűz istenét forrón szerették, és hogy Indiától, a villám istenétől féltek. Egyenes észlelet által meggyőződött arról, hogy a kelet tiszta fénysugaraival az értelem bölcsőjéül szolgált , de ugyanazon nap a nyugatra is árasztó jótékony sugarait. Üstökösünk azt jól tudta, hogy bár földünk hivatva van magasabb szellemi életre, hogy méltó legyen legközelebbi szomszédaival, Jupiterrel, Saturnussal stb. egy rangot elfoglalni, de egy nap alatt oda nem fejlődhetik, sőt ellenkezőleg, az emberi nemnek hosszú tanulási időre van szüksége. A világ művelődésének fejlődésére csakugyan nagy idő kell ! Üstökösünk elméleti számításai szerint földünknek legalább is négy-öt évre volna szüksége, hogy gyermekkorából kilépjen; természetes, hogy saját évei szerint számított, melyek mindegyike, miként tudjuk, háromezer földi évvel ér föl. Négy üstökösi év annyi mint nyolczezer száz tizenegy év: vájjon csalódott-e üstökösünk? Gyakorlati észleletei után ismét azt látta, hogy alighanem hosszabb időre lesz szükség, ha ugyanis az emberek nem tartják czélszerűbbnek egymást művelni és tökéletesíteni, mint egymást megrontani. Hogy őszintén szóljunk, volt valami, a mi üstökösünket nagyon megszomorította, még pedig annál inkább, mert minden újabb megjelenése alkalmával ismét meggyőződött arról, hogy a föld barbárságából még nem vetkőzött ki. Midőn legelőször jelent meg földünk táján, öldöklést és gyilkolást látott, az erősebb a gyengébbet legyőzte és megsemmitette; mióta az ember a földön uralkodik, az emberek öldösik és gyilkolják egymást. Úgy látszott üstökösünknek, hogy az emberek csak azért születtek, hogy folyvást megmérkőzzenek egymással és gyakorolják erejüket; ahelyett, hogy — mint más világokban — szorosan egyesülten, egyetlen egy családot képezzenek, a föld embereifolytonos meghasonlásban éltek. Ezért gondolá üszörkössünk, hogy elméleti számításainak eredményétmeg kell négyszeresíteni, mire eljő az a kor, melyben az ember teljesen szabaddá lesz. Egy váratlan esemény, melyről itt csak zárjelek között emlékszünk meg, megszakítá üstökösünk észleleteinek fonalát. Midőn a hétezer háromszáznyolcvannegyedik évben világunk tájára érkezett, egész figyelmét a hold kötötte le, és a közelünkben töltött kilencz hónap eltűnt, anélkül, hogy a föld észleletét folytathatta volna. Az ötvenkilencz ezer száznyolczvankilenczedik évben, azaz tizenhét évvel ezelőtt, a mi kísérőnkön, a holdon, egy átalános mozgalmat vett észre, melya hold felületét szokatlan módon két részre osztotta, és két félgömbjeinek mindegyikén sajátságos és egymástól merően különböző természet volt észlelhető ; a lakosok, kik az egyikről a másikra mentek, azt hitték, hogy egészen más világba jutottak. Az történt ugyanis, hogy mivel a holdon a természeti erők egyensúlyban nem állottak, a gazdagabb félgötöb lassanként fölemésztette a szegényebbet, mintha minden életnedvet kiszitt volna és egyedül akart volna uralkodni. Minden folyadék gázzá változván át, a holdnak a föld felé fordított félgömbjéről a másikra vonult és abban a korszakban, midőn üstökösünk a hold vizsgálatával el volt foglalva, maguk a seleniták (holdi emberek) vándoroltak ki és az egyetlen lakható félgömbön ütötték föl tanyájukat Látni lehetett, amint az emberek összeszedik holdaijukat és sietve eltűnnek a láthatáron; örege, apraja, szegény és gazdag, vézna és kövér egyenlő sietséggel kereste fölül hazáját, és az elhagyott félgömb azóta teljesen kihalt; puszta sziklák és néma csend jellemzi azokat. Egy más esemény majdnem ismét megakasztotta üstökösünk eskezeit Égi kóborunk ugyanis napjainkig még háromszor jelent meg a föld táján , midőn e három utolsó látogatás egecseje alkalmával megérkezett, csaknem azt hitte, hogy földünk vég- napjai érkeztek el. A föld felületét borzasztó özönvíz borította; a lapályok mindenütt, sőt a hegyek is víz alatt állottak, mintha a tenger partjain átcsapott volna és ismét elfoglalta régi birodalmát. De amint földünk tengelye körül megfordult,és másik felét fordítá az üstökös felé, az azonnal látta, hogy az özönvíz nem egyetemes, hanem ez csak Ázsia jól ismert vidékeit borítja, míg Amerikának két óriási háromszöge a nap fényében tündökölve, gazdag növényzetet, számos állatfajt, és — ami a legfőbb' műveit, de a természet imádásában'elfogult emberi nemet tüntet föl. •ui s ■ ,p ■ Ezek voltak a hajdani töltetek, kiket később a chichimekek, azután az aztékok váltottak föl,kiket, ismét a tapanekek, kolbuk, tlateluluk stb. szorítottak ki; a töltetek épen Tenochtitban városát alapították Tezauco tó szigetein, mely szigetek később egyesílve, a mai Mexikó városának területét képezték. Már látni lehetett azon hegyeket, melyeken később Manco Capae az inkák, a napimádók, köztársaságát alapította ; ezt az új korban Pizarro meghódítván, a perui alkirályságnak alapját vetette meg. A két amerikai nagy háromszög között nagyszámú kis szétszórt állam volt látható. Üstökösünk egészen helyesen úgy okoskodott, hogy ha az ázsiai szárazföld csakugyan a vizátoknak Szóló ennélfogva határozottan amellett nyilatkozik,, hogy a kisebbszerű polgári ügyek elintézése a szolgabíróra bizassék. Fabinyi Theofil röviden azon meggyőződését fejezi ki, hogy a kisebbszerű polgári ügyek elintézése az igazságszolgáltatás érdekénél fogva nem bízható közigazgatási tisztviselőkre. Ezzel a tanácskozás befejeztetvén, holnapután d. u. 5 órakor fog folytattatok Budapest, július 9. Zaránd és Fogaras az „érdekes“ municipiumok közé tartoznak. Közigazgatásuk rész, közoktatásuk elhanyagolt, pénzkezelésük többször rendetlennek bizonyult be; a kormány, törvény és alkotmány elleni demonstrációkra azonban ez uraknak mindig akad idejük és alkalmuk. Zarándban, hol, ha mint alkalmaztatnék az elv, hogy aki nem tud magyarul, nem lehet megyei tisztviselő, az összes tisztikar a legvilágosabban bebizonyítaná, hogy magyarul jobban tud, mint románul, a magyar nyelv ellenében próbálkoztak egy demonstratióval. Abogarasban pedig, miután a kormány részéről a legerélyesebben visszautasíttatott a tiltakozás, mely a képv. választások ügyében a törvényhozás illetékességi körébe akart vágni, küldöttséget, készülnek alakítani, mely a királynál bepanaszolja a kormányt. Mindkét helyütt a nemzetiségi villongásokat a hosszú időn át elkövetett izgatás fejlesztő ily tokra. Zarándban azok egy része, kik ez izgatás főelőidézői voltak, most maguk is törekednének ennek hullámait leszorítani , de csak nagy nehezen bírnak az áradattal. Fogadásban az izgatás élesztői azok voltak, kiknek hivatását, törvényszerűleg, a magyar állam képviseltetésének kellett volna képeznie, s kik e működés