Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-18 / 214. szám
»14. SB. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét, illeti, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest. Csütörtök, September 18.1873. 24. évi folyaira. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai küllönküldéséért felfdlfizetés évnegyedenként 1 ftfrint Az előfizetés tíz év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Azon olvasóinkat, kiknek megrendelése sept. végén lejár, figyelmeztetjük előfizetésük minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési árak: Egész évre . 24 frt Félévre . . 12 n Negyedévre . . 6 „ |||§!?“ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. a „P. Sápié“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, sept. 17. A sajtót néhány nap óta az új államkölcsön foglalkoztatja. Mi részünkről hetek előtt kifejtettük nézeteinket és előadtuk óhajtásainkat a közelebb bekövetkezendő hitelművelet módozatai iránt. Kétségtelennek látszott előttünk, hogy a magyar állam egy nagyobb mérvű, az eddig kibocsátottak mindegyikénél jóval tetemesb kölcsön kötésére lesz utalva ; óhajtottuk is, hogy mondjon le a kormány, mondjon le a törvényhozás a függő adósságokkal való gazdálkodásról és ne hagyja a véletlenre a hiány fedezetét; kifejeztük azon kívánságunkat, hogy térjen át a kormány a tőketörlesztéssel és jelzálogi biztosítékkal terhelt kölcsönökről a rente-adósságok rendszerére; és végre kifejezést adtunk azon reményünknek, hogy a pénzügyminiszter nagyobb szerencsével fogja megválasztani a cégeket , melyek a magyar kincstár hitelműveleteit a pénzpiacon közvetítik. Mindaz, ami eddig az új hitelműveletre nézve köztudomásra jutott, lényegében megfelel eme várakozásoknak, míg az ezen általános körvonalakon túlmenő részletek alig haladták meg az előzetes megbeszélés stádiumát, így azon eltérés, amely a kötendő kölcsön nagyságát illetőleg a különböző lapokban sokféleképen variáltatik, némileg igazolva lehet azáltal, hogy erre nézve még nem történt végleges megállapodás. Egyébiránt a szóba jöhető kölcsönösszegnek csupán maximuma képezhet nyílt kérdést, mert hogy a folyót a jövő évi hiány ne külön két kisebb kölcsönnel fedeztessék, hanem hogy egy művelet útján szereztessenek be a kellő pénzösszegek, erre nézve nem térhetnek el a nézetek, és így a kölcsön minimumát pozitív tényezők szabják meg. Több igen jelentékeny momentum azt ajánlhatná azonban, hogy a kincstár ne szorítkozzék a közvetlenül beálló szükséglet mérvére, hanem vegye számba előre a közeli években múlhatlanul bekövetkező és csakis a hitel fedezetére utalt állami kiadásokat, így ki tagadná, hogy ez ország 1875-ben még nem lesz képes a részben megindított, részben pedig eutasithatlan beruházásokat rendes bevételeiből fedezhetni ? Ki tudja hogy nem fog-e csakhamar kétségtelen igazságnak elismertetni, hogy az országos fontosságú vasútvonalak czéljuknak csakis az állam kezében felelhetnek meg ? Más oldalról is kívánatosnak látszhatik a kölcsönösszeg minimumán túl provideálni. Azon pénzhatalmak, melyek a magyar államhitel emelésére szolgálataikat felajánlják, és készek az államadósságok mostani rendszertelenségének megváltoztatásával az újabb magyar papíroknak elhelyezést biztosítani, a megbízható pénzerők nagyobb mérvű szövetkezésére s kezdetben nagyobb erő kifejtésére lesznek utalva. Az ily erőkifejtés csakis nagyobb pénzműveleteknél lehet úgy az államra, mint hitelének közvetítőire nézve jutalmazó. E ponton az állam és a pénzerők érdeke határozottan összevág. A közvetítő pénzerők ép úgy lesznek érdekelve Magyarország hitelének folytonos emelkedése körül, mint maga az állam. A bankházak pénzügyi operaciókkal, az ország pedig intézményeivel és józan gazdálkodásával fognak összeműködni arra, hogy a magyar államkötvények illő áron keresettek legyenek. A fokozatosan emelkedő árfolyam szabályozná azután a későbbi részleges emissióknak feltételeit. Az államhitel gyarapodása elsősorban javára esnék a kincstárnak, de méltányos, hogy a másik tényező, mely a javulásra közrehatott, szintén arányos részt nyerjen működése s kockázata fejében. Világos,hogy eme kölcsönös érdekek szabályozására többféle módozat kínálkozik, de az állam és a közvetítő pénztdők közt mindenesetre megállapítható oly solidaritás, mely mindkét félre nézve közössé teszi úgy a hasznot, mint a kárt. Ily alapon a jövőben eszközlendő hitelműveletek számbavétele csakis előnyt hozhat úgy az államra mint a kölcsönt közvetítő pénzerőkre. Nem aggaszt bennünket azon gondolat, hogy ha a kiadások fedezhetésének módja előre biztosítva lesz, könnyelmű gazdaságra ragadtatná magát a kormány és a törvényhozás. Hisz eddigelé mi sem volt bizonyosabb annál, hogy a kiadásoknak nincs meg a fedezetük és ez meg sem tartóztatta az államot, hogy az elutasíthatlanoknak vélt kiadásokat el ne rendelje. És végre is a kölcsönöknek fölvétele egyre fokozza a növekedő kamatteherrel a rendes kiadásokat. A rendes államháztartásban pedig haladéktalanul helyre kell állítanunk és állandóan biztosítanunk az egyensúlyt , mert amíg a rendes budgetben a kiadásokat saját rendes bevételeinkből fedezni képesek nem leszünk, amig a pénzvilág tisztán nem látja, hogy a közhitelt kizárólag gyümölcsöző beruházásokra fordítjuk és — ami nem kevésbbé fontos momentum — amig az államhitelre visszaható oly bonyodalmak, minek a keleti vasút ügyét megrontották, elintézve nem lesznek, addig nem lesz képes bármily hatalmas pénzerők szövetkezése sem Magyarország hitelét fönntartani vagy épen fokozni. Sok ágy e szerint a feladat, mely a kölcsönművelet sikeres megoldásával összefügg. Amint említik, alig hiszszük, hogy mindezen Budapest, sept. 17 (Victor Emanuel olasz király megérkezése) képezi azon tárgyat, melyről a mai reggeli bécsi lapok legtöbbje vezérczikkezik. Ezúttal a nagyobb lapok nyilatkozatait akarjuk ismertetni. A „Presse“ a látogatást következőleg méltányolja: »A német katonai állammal s az autokrata Oroszországgal való barátságos viszony helyreállitását mint szilárd békebiztositékot örömmel nézhettük; de még elfogulatlanabbul üdvözölhetjük azt, hogy olyan perezben, midőn a fekete reactio vakmerőbben mint valaha emeli fel fejét s nálunk is emeltyűket keres, hogy velök a modern államot megdöntse, császárunk az ultramontanoktól elitélt, egyházi átokkal sújtott fejedelmet, ki főleg a mi rovásunkra s diadalaink ellenére nőtt nagyra, vendégéül meghívta.És pedig a Victor Emanuelhez intézett meghívás nemcsak egészen átalános, tisztán formális módon történt, mint az ultramontánok elhitetni szeretnék, hogy vendégünket kényelmetlen tolakodónak tüntessék fel, hanem biztosan állíthatjuk, hogy császárunk a legszivélyesebb s a legsürgetőbb hangon hívta meg az olasz királyt. Keserű emlékeket háttérbe kelle szorítani, talán személyes meggyőződéseket,hajlamokat és ellenszenveket el kelle fojtani s nem egy, különben hatalmas befolyásnak ellenállni, mig ténynyé vált az, mi még nem rég lehetetlenségnek mutatkozott. Ausztria azonban ezzel uj bizonyitékot nyert,hogy sorsát nem egyes emberek tetszése, nem egyetlen párt s főleg nem ama párt óhajai szerint intézik, mely az állam javát a legféktelenebbül alárendeli saját külön érdekeinek, hogy ellenkezőleg politikája határozottan és minden utógondolat nélkül lépett a modern államélet pályájára s irányadójául egyedül az általános érdekek szolgálnak. Az olasz király Bécsben: ez kétségkívül olyan tény, mely azok reményeit tönkre juttatni alkalmas, kik Ausztria utolsó időbeli kül és belpolitikáját csak rövid tartamú epizódnak tekintették, s arról álmodoztak, hogy egy szép napon a dolgokat nemcsak nálunk fogják a régi állapotba visszaterelni, hanem Ausztriát az átalános európai restaurátió eszközének is fogják használhatni. Ama coulissa-diplomaták,kik nemrég oly nagy és sikertelen erőfeszítéseket tettek, hogy a császárt és Andrássy gróf külügyminisztert a franczia fusióban részvétre bírják, mely alapja lett volna az átalános restauratiónak, az olasz király látogatásában merész terveik sorsát megpecsételnek lesznek kénytelenek elismerni.« Ugyanily szellemben nyilatkozik a »Tagespresse.« „Az olasz király látogatása— mondja a többek közt — az illemszerű látogatásokat messze túlhaladó jelentőséggel bír. A király azon szándékkal jön, hogy Ausztriával őszinte barátságos viszonyba lépjen.“ A „Deutsche Ztg.“ azt várja a látogatástól, hogy Ausztria-Magyarország, Német- és Olaszország szilárd fin egyesülni fognak Európa békéjének fenntartása érdekében. »Victor Emanuel utazása— mondja a czikk végén — szerencsét jelentő esemény s hogy létrejött, azért Ferencz József császárnak, kinek mint fejedelemnek és férfiúnak önmagával nehéz küzdelmet kelle vívnia, Andrássy grófnak, ki az eszmét ép oly eszes mint ügyes közreműködésével előmozditá és megérlelé, mindazok köszönetét fejezzük ki, kik a békét és haladást igazán akarják.“ A „N. W. Tagblatt“ így nyilatkozik: „Nálunk az utóbbi napokban a legalávalóbb szándékból némelyek nem az érdekekre, hanem az érzelmekre appelláltak. A régi sebeket felszántották, a régi sírokat feltúrták,hogy a kialudt gyűlöletnek megint tápot nyújtsanak. De ha a politikában nincs feledés, akkor az olasz népnek is igen nehezére kellene esni, hogy gyűlöletét Ausztria iránt lerázza. A „Pesti Napló“ tárczája. Akkor és most. Nem egyszer olvasom lapokba : Jobb volt Bach és Schmerling alatt, Egy jobb idő egész napokban Reményül mégis fenn maradt, ám most minden feladva önként. Becsület, jog, hit és remény Ott sülyedeznek, tört hajóként, Egy gyáva rendszer tengerén. A rosznál még roszabbat értünk, Csupán czifrább ruhát cseréltünk, Veszendő hajh! az ősi kincs, S erősb a régi rab-bilincs. Ha sorsuk egyszer jobbra válik, A népek úgy mint egyesek, Szenvedtek bár sokat sokáig, Ok mily hamar felejtenek ! A jelent nem a múlthoz mérik, Leikék képzelt jövőben él, S ha mindazt könnyen el nem érik, Mit büszke vágyuk hőn remél: Megszállja őket a búbánat, Egy pár könycsepp tengerré árad, 8 oly fájó, átkos a panasz, Mintha valakin volna az. Nem igyen, sőt nem is beszéltünk Negyvenkilenez őszén, telén. Szent isten, mily időket értünk! Könys vérbe falt hit és remény. Mi szent a honfi szívnek, dúlva, Bennünk, közülünk mennyi rom, Oh mennyi minden porba hullva, S mi mély és néma fájdalom ! S amit most már csak mondunk szóval, Siralmas hangon, nagy hűhóval. Mintegy rajta kapva is talán. Akkor éreztük igazán. Bp. Szemle. Gyulai Pál: Az amerikai, angol és magyar unitáriusok találkozása Budapesten. Ez év június hónapjában történt, hogy Budapesten több amerikai, angol és magyar unitárius közös értekezletet tartott. A lapokban ez értekezletről csak hiányos, töredékes tudósítások jelentek meg, míg most a „Keresztény Magvető” czímű unitárius folyóiratban részletes jelentést találunk e nem minden érdek nélküli gyűlésről,mely a magyar és az amerikai unitáriusok között bizonyos összeköttetést, hogy ne mondjuk, solidaritást állapított meg. A jelentést ama értekezlet elnöke, Hajós János és jegyzője, Buzogány Áron írták s mi ebből a következő részleteket reproducáljuk, melyek átalános érdekkel bírnak. A találkozásnak Mr. John Fretwell junior, tekintélyes angol kereskedelmi házak ügynöke, egy lelkes, buzgó unitárius férfiú, volt az indítványozója, kit unitárius buzgalma indított arra is, hogy magyarul megtanuljon, csak azért, hogy a magyarországi unitáriusokkal közelebbi érintkezésbe jöhessen s állapotaikról s viszonyaikról minél több ismeretet szerezhessen. E derék, mivel a férfiú a bécsi kiállításra megjelent több angol és amerikai hitrokonunkat megnyerte arra, hogy Budapestre társaságban lejöjjenek egy a magyar unitáriusokkal tartandó értekezletre. Ezen tervét Buzogány Áron, vallás és közoktatási m. kir. ministeri titkárnak több levélben megírta, alaposan felfejtvén ezen találkozásnak czélját s azon következményeket, melyek reánk, magyar unitáriusokra nézve egy ily találkozásból várhatók. Ugyan e tárgyban itt Hajós János, orsz. képviselő és m.kir. belügyminiszteri oszt. tanácsosnak is, — és erdélyi barátaink, Kovács János és Simén Domokos tanároknak. Nevezettektől Frettwell azon egyhangú biztosítást vevén, hogy egy ily találkozás a magyarországi unitáriusoknak forró óhajtásuk és hogy szívből fognák őket maguk közt üdvözölni, csakugyan jelezte is, hogy mintegy 24 tagból álló társaság, angol és amerikai unitáriusok, férfiak és nők, i. I. junius 14-én gőzhajón Budapestre indulnak s este megérkeznek. Az erdélyi hitrokonok s nevezetesen a Kolozsvárit székelő egyházi képviselő tanács részéről Simén Domokos és Kovács János tanárok is megérkeztek Budapestre, hogy e találkozáson részt vegyenek. Az e. k. tanács egyszersmind Hajós János és Buzogány Áron egyh. tanácsosokat is felhívta, hogy nevezett tanáraival egyetértőleg működjenek közre e találkozásnál. Nevezettek junius 14-én találkozván, meg is állapodtak közösen a találkozás mikéntjére nézve s a Budapesten levő többi hitrokonaikat felhívták a csatlakozásra, hogy az érkezendő vendégeket minél többen fogadhassák és üdvözölhessék. Junius 14-én estefelé a bécsi hajéval meg is érkeztek vendégeink, de csak részben, Amerikából Edw. E. Hale, bostoni pap és az »Old and New« czímű tekintélyes havi folyóirat szerkesztője, és Miss Emma Southwick, egy igen mivelt hölgy és írónő; Angliából nevezett J. Fretwell junior. Nevezettek nem csak a maguk nevében, hanem egyszersmind a Bécsben maradt amerikai és angol unitáriusok megbízottjaiként jöttek Budapestre, többi hitrokonaik állítólag azért maradtak Bécsben, mert király Ő Felségétől éppen az napra kaptak audentiát, s ott részt kívántak venni. Egyébiránt megbízták a megérkezetteket, hogy a Bécsben maradtak nevében is üdvözöljék magyar hitrokonaikat s biztosítsák rokonszenvükről. Megérkezett vendégeinket már a gőzhajó-állomásnál testületileg fogadtuk és Simén D. un. mindnyájunk nevében röviden üdvözölte őket. Azután a »Hungária« czímű vendéglőbe kisérvén vendégeiket, ott félórára visszavonultak, újból öltözködtek, aztán történt a fogadtatás. Mr. Fretwell német nyelven, Mr. Hale angol nyelven tartott üdvözlő beszédben fejezték ki örömüket e találkozás felett, egyszersmind előadván idejövetelek czélját, mely abban áll, hogy velünk s viszonyainkkal megismekedvén, rólunk, magyarországi unitáriusokról, — mondja a jelentés — otthon saját hazájokban s különösen saját rokonaink közt minél többet s minél részletesebben beszélhessenek, s esetleg anyagi és erkölcsi segélyt nyújthassanak abban, amiben szükségünk van. Ugyanazért másnap, azaz június 15-kén a délelőtti órákban egy conferentiát óhajtanak velünk tartani. A conferentia június 15-én d. e. 10 órakor említett szálloda egyik termében tartatott. Megjelentek: Mr. Hale, Mr. Fretwell, Miss Southwick, Simén Domokos, Kovács János; a pesti hitrokonok közül : Hajós János, Buzogány Áron, Sebes Pál, m. kir. kereskedelmi titkár, Sebes Károly, orvostudor, Orbán Balázs, orsz. képviselő, Szinovácz Gyula, törvényszéki jegyző, Ürmösi Miklós, miniszteri s. fogalmazó, Gaál Jenő, legfőbb törvényszéki fogalmazó, Farkas Sándor, tisztviselő, Vajna Lajos, írnok. A gyűlés Simén D. an. által tartott imával nyittatott meg. A mely az egész gyülekezetet buzgóságra gerjeszté Erre több szónoklat következett, melyek végeztével Fretwell magyar nyelven üdvözlé a jelenlevőket az angol és külföldi unitárius társulat nevében eképen : Unitárius Magyarok ! Kedves keresztény testvéreim ! Ma, Istennek hála! megértem régóta ápolt óhajtásom teljesültét, azon alkalmat, hogy egyesülve néhány amerikai szellemrokonunkkal kezet szorithassak azokkal a magyar unitáriusokkal, a kikkel az én angol atyámfiai sok év óta testvéries közlekedésben álltak. Ámbár csak néhány napja alkalmam vola Kriza püspöknek, s ottani tiszttársainak az Isten országa építésén való munkásságokat tapasztalni, s szerencsém vola a mi angol titkárunkat értesíteni, hogy milyen híven teljesítik feladatukat itten Erdélyben azon tanulók, akiket önök Londonba küldöttek, hogy minket megismerjenek és iskoláinkban tanuljanak. Amerikába is tehettem azt a tudósítást, hogy az a város, melynek jelszava ez: Fortior est, qui se, quam qui fortissima vincit Moenia, nec virtus altius ire potest, Erdélyre nézve az, amik a puritánok által alapított Harvard és Yale egyetemek Új-Angliára nézve, középpontja azon miveltségnek és erkölcsi erőnek, melyek Amerikán túl messze a csendes tenger partjáig fénylének. De az nem vola nekem elég. a forró óhajtásom volt, hogy mind Új-Angliából, mind Ó-Angliából nálamnál gazdagabb tapasztalással s mivolt ítélő tehetséggel biró férfiak jőnének oda, hogy saját szemlélt után ítélnének, ha váljon a lelkesedés, melyet én a székely-magyarok és az ő ügyök iránt szívemben ápolok, jogosult-e ? Ily férfiút mutatok én be jelenleg önöknek, akinek neve nem csak a mi egyházunkban, de az egész angolul beszélő Amerikában is tiszletben áll. Edward Everet Hale, aki mint hitszónok és író mindenütt szerencsés volt népét az Istennek országa ügyének terjesztésére buzdítani. Az idő, fájdalom, felettébb rövid arra, hogy mint én, ő is Erdélybe utazzék; de ő eljött velem Budapestre, hogy itteni szellemrokonainkat, a kiket mi a távolból becsülni megtanultunk, színről-szinte láthassa. Mi köszönjük önöknek, uraim, barátságos fogadásukat. Mi azt a kevés időt, melyet önökkel tölthetünk, arra kívánjuk felhasználni, hogy együtt nyugodtan tanácskozhassunk, hogy angol és amerikai szellemrokonaink elébe tiszta, világos képet terjeszthessünk az önök törekvéséről, küzdelmeiről,reményéről és aczélt akadályozó nehézségekről Az egy Atya Ur Istennek áldása kisérje a mi egységes törekvéseinket. Mire Mr. Hale, az erdélyi unitáriusokhoz, Kriza János püspök úr utján, az amerikai unitáriusok nevében a következő latin üdvözletét intéző: Reverendissimo Johanni Kriza et Consistorio Rapraesentativo Ecelesiarum Unitariarum in Hungária, — Fr »trés Unitarii, Fratres in Christo; Concilium Ecelesiarum Unitariarum in America vos salutat, et me cum aliis spem ac benevolentiam nostram ecclesii vestris transmittere designavit. De prosperitate ecelesiarum vestrum, et seminarii Claudiopolitana, gratiaque in eas Dei optimi, laeti audivimus. — Vos quoque ubique et semper veritatis semina, — verba optima optimorum sanctissimorumque disseminare, grate cognovimus. Patrem nostrum in coelis, Unum Deum indivisibilem, cui nulla terra, cui nullum tempus distat, — javaslatok annyira megértek volna már, hogy az országgyűlés elé terjeszthetők legyenek. Az ország helyzete sürgeti azonban a megállapodást és azt hiszszük és óhajtjuk, hogy mihelyt e javaslatok megállapítva leendenek, és az ország érdeke azoknak elintézését sürgetendő, a korona össze is fogja hívni az országgyűlést. Máskép történt; amit ágyuk és szuronyok, amit a legszigorúbb törvények egyesíteni nem tudtak, azt közel hozta egymáshoz a szabad kiegyezkedés. Turinban Viktor Emánuel királyt tegnapi elutazása alkalmával óriási néptömeg üdvözölte s az utazás Olaszországban népszerűvé vált.“ Végül megemlítjük, hogy a feudálisok közlönye a „Waterland,“ mely kezdettől fogva a legepésebb hangon szólott e látogatásról, mai számában egész demonstratióra ragadtatá el magát. Fekete keretben jelent meg s olyan czikket közölt, mely miatt az államügyész a lapot lefoglaltatta s igy az ma este kezeinkhez nem juthatott. (A horvát országgyűlés mai ülésének tárgyairól a következő távirati jelentést veszszük: Az országgyűlés elintézte ma az egész 1873. évi költségvetést, azonban a pénzügyi bizottság által javasolt törléseket elfogadta. Ezután a pénzügyi bizottságba 3, az uj közgazdasági bizottságba 7 tag választatott, kivétel nélkül a középpártból. A legközelebbi ülés valószínűleg csak szombaton lesz, és abban a költségvetési törvényjavaslat harmadszor fel fog olvastatni, és a zsidók egyenjogúsítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyaltatni. (Az egyesült magyar gőzhajótársulat fönntartása körül fáradozó bizottság tegnap vagy ötszáz aláírási ívet küldött szét a megyei s városi hatóságokhoz és egyes nagyobb birtokosokhoz. Az eddig aláírt összeg kétszázhetvenötezer frtra megy. Amint a Pest városi mai közgyűlésről szóló tudósításunkból láthatni, indítvány létetett, hogy a város is támogassa a társulatot. (A szerb clerivális párt nyilatkozata.) A »Szrbszki Národ« írja az állam és egyházról: Mi fölfogjuk a helyzet nehézségeit, melyekbe a szerb egyházi kérdés kormányunkat juttató; mindazáltal megvagyunk arról győződve, hogy e nehézségek egymásután fognak eltűnni, mihelyt az első döntő lépés az egyház szellemében végrehajtatik. Mi szemben Miletics és híveivel a törvényekhez tartjuk magunkat, mégpedig az állam és az egyház törvényeihez. Mi az egyház képviselői leszünk, de minden időben a korona és a kormány kezére is járunk, hogy az egyház érdekei az állam legmagasabb érdekeivel öszhangzásba hozattassanak.. ........................................................................................ |~ r ....mtr' rnrnrnrir ~ Budapest, sept. 17. Egy hét választ el bennünket az egyesült magyar gőzhajózási társulat közgyűlésétől. Ezen időközben vagy összegyűl annyi pénzsegély, amely a vállalat fönntartására elegendő, vagy megásatik a közöny által ezen egyetlen magyar versenyző gőzhajózási társulat sírja. És várjon remélhetünk-e az átalános nyomor közepette annyi áldozatkészséget, amennyi szükséges arra, hogy ezen közgazdaságilag országos fontosságú vállatot jobb idők beálltára megmenthessük? Áldozatról szóltunk, pedig a segély, mely most kéretik, távolról sem ajándék. Elsőbbségi kötvényekre kér a vállalat hitelt, és ha egy teljes milliót, érnének is el az aláírások, és így egy újabb illióval szaporíttatnék a társulat elsőbbségi tartozása, ezen negyedik millióbeli prioritások is teljes biztosítékot találnának a társulat hajóparkjában, bányáiban és egyéb ingatlanaiban. A társulat utóbbi mérlege szerint a hajóállomány mai értéke — szokásos 3 — 30%ig terjedő leírások után — 5.800.000 frt, a szénbányáké egy millón fölül, a többi ingatlan értéke 95.000 frt, ami összesen hat millió 900.000 frtot közelít meg. De vegyük ugyanezen objétumok értékét akkorának, amint az osztrák gőzhajózási társulat becsülte, tehát oly szigor szerint, amely a legnagyobb biztosság igényeit kielégíti, akkor is azt találjuk, hogy az újabban kibocsátandó egy millióig terjedhető prioritások elégséges hypothekát találnak. Az osztrák gőzhajózási társulat ugyanis 5,097.133 frtot ajánlott föl a magyar társulat vagyonáért, e közt 4,907 133 frt a gőzösök, uszályok, szénbányák és állomási telkek és épületek értékének felel meg. A magyar társulat elsőbbségi tartozása ma 2,981.300 frt, és így, ha egy újabb millióval szaporodnék, még mindig közel egy millióval haladná meg a hypotheka és pedig a legszigorúbb becsű szerint, a tartozást Ezek szerint valóságos áldozat nem is kéretik azoktól, akikhez elsőbbségi hitelért fordul a társulat. Nagyobb joggal vindkálhatnának maguknak áldozatkészséget azon részvényesek, akik ellenzik a vállalat feloszlatását és az osztrák társulatnak való kiszolgáltatását, mert az ekként szükségessé válandó újabb elsőbbségi kölcsön folytán még inkább csökken a kilátás arra, hogy a részvények osztalékot élvezhessenek. Az újabb kibocsátású elsőbbségi kötvények aláírói legfölebb azon lucrum cessans kárát szenvedik, hogy nem a mai árfolyam szerint, hanem teljes névértékben fizetik a prioritásokat. Ámde több oldalról halljuk az ellenvetést, hogy e vállalat nem is magyar, hogy illetéktelenül appellál a hazafiságra, hogy a szédelgés szüleménye, hogy hibásan és lelkiismeretlenül kezeltetett; hogy végre lényegében oly egészségtelen szervezetű, miszerint üdvösebb volna azt veszni hagyni, s a netalán összegyűjthető tőkéket egy egészen új, magyar gőzhajózási vállalat megalkotására fordítani. E vádak mindegyikének megvan egy bizonyos mérvig jogosultsága, s azért nem állíthatni a priori, hogy a részakarat sugallatai, de a végkövetkeztetés, mely ama vádakból levonatik, mégis tarthatatlan és teljes meggyőződésünk szerint elvetendő. Mindezen érvek azonban komoly figyelembevételt követelnek, mert végre is üzleti vállalat forogván szóban, nem szeretnénk a nemzeti s hazafisági tekinteteknek kelletén túlsúlyt engedni, és azért gondosan kívánjuk latolgatni a reális érdekek, úgy a köz-, mint a magánhaszon követelményeit. Azon vád ellenében, hogy a vállalat nem magyar, csak egy-két megjegyzésre szorítkozunk. A társulat üzleti, szolgálati nyelve magyar, székhelye Budapest, elnöke, igazgatótanácsa,hivatali személyzete túlnyomó többségben magyar emberekből áll, kizárólag magyar lobogó alatt jár; az Alduna kivételével csupán magyar vizeket szelnek hajói; részvényei csakis Magyarországon vannak elhelyezve - olcsó tarifái a magyar termelőknek és kereskedőknek hoznak előnyt; üzleti pangása vagy gyarapodása Magyarország termésétől függ egyedül. Mindezeknek — talán egyedül az utolsó momentum kivételéve — épen ellenkezőjét képviseli és cselekszi az osztrák társulat; német az minden izében, Magyarországból táplálkozik és Ausztriának szolgál, Bécsbe gravitál. De hisz — a mint mondók — üzleti érdekekről szólunk, nem hazafiságról, nem is